A következő címkéjű bejegyzések mutatása: verselés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: verselés. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 17., szombat

verselés – árjá versmértékek


A sorozat előző cikkeiben a versmértékekkel kapcsolatos alapfogalmakat , majd a gyakori versmértékeket tekintettük át, ám nem szóltunk az árjá versmértékekről – e cikkben ezt a hiányosságot pótoljuk.

Az árjá versmértékek esetén nem a szótagszám, hanem a szótag ütemértéke számít (mātrā). A hangsúlytalan szótag értéke egy mātrā, míg a hangsúlyosé kettő mātrā. A versmértéket a négy sorból álló strófák mátráinak száma határozza meg.


āryā versmérték

Az āṛyā versmértékben a vers soraiban mátrák száma: 12, 18, 12, 15.
Példaként vizsgáljuk meg Rāṅga versét, Rúpa gószvámí Padjávalí című gyűjteményéből (a cikk példáit ebből a gyűjteményből válogattuk):

siddhāntayati na kiñcid
bhramayati dṛśam eva kevalaṁ rādhā |
tad avagataṁ sakhi lagnaṁ
kadamba-taru-devatā-marutā ||180||


Nem értem teljes bizonyossággal, miért forognak így Rádhá szemei.
Kedves barátnőm, arra jutottam, talán a kadamba-fa szellemének fuvallata érintette őt meg.

Szótagokra bontjuk, hogy meghatározzuk a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat:

si-ddhā-nta-ya-ti-na-ki-ñcid
bhra-ma-ya-ti-dṛ-śa-me-va-ke-va-laṁ-rā-dhā |
ta-da-va-ga-taṁ-sa-khi-la-gnaṁ
ka-da-mba-ta-ru-de-va-tā-ma-ru-tā ||


12: – – | υ υ υ υ | – –
18: υ υ υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | – –
15: υ – υ | υ υ – | υ | – υ υ | –

Egyes szerzők az āṛyā versmérték további kritériumaként azt is megemlítik, hogy a páratlan számú mátrá-négyesek közt nem lehet υ – υ szerkezetű, míg a hatodik mátrá-négyes υ – υ.

A versben a kadamba-fa szelleme Krsnára tett utalás: a kadamba-fa fája sötét – mint Krsna testszíne –, virága sárga – mint Krsna dhótija –, és kellemes illatú. A szöveg a devatā (istenség) szót használja – egy fa istensége általában a benne lakozó szellemet jelenti. Ám itt a fa tövében fuvolázó Krsnáról van szó… Rádhát pedig – jól tudjuk – nem a kadamba-virág illata, hanem a fák közül áradó fuvolaszó mámorítja.


gīti versmérték

Hasonló logikájú a gīti versmérték is, ám itt a sorok mátráinak száma: 12, 18, 12, 18.
A példánk Puruṣottama-deva verse, szintén a Padjávalíból:

adhare vinihitaṁ vaṁsaṁ
campaka-kusumena kalpitottaṁsam |
vinatam dadhānaṁ aṁsaṁ
vāmaṁ satataṁ namāmi jita-kaṁsam ||48||


Ajkaihoz illeszti fuvoláját,
csampaka-virággal ékes fülbevalója bal vállára hajlik –
a Kanszát legyőző Krsnának
hódolok mindörökké!

12: υ υ – | υ υ υ – | – –
18: – υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ – | υ – – | – –
18: – – | υ υ – | υ – υ | υ υ – | –

upagīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 15.
A példa Viśvanātha verse:

analaṅkṛto'pi mādhava
harasi mano me sadā prasabham |
kiṁ punar alaṅkṛtas tvaṁ
samprati nakha-rakṣatais tasyāḥ ||219||


Ó, Mádhava! Ékességek nélkül is mindig erőnek erejével elrabolod a szívem!
Mennél inkább most, hogy annak a másik lánynak a karmolása ékesít!

12: υ υ – | υ – υ | – υ υ
15: υ υ υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: – υ υ | υ – υ | – –
15: – υ υ | υ υ – | υ | – – | –


udgīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 18.

atilohita-kara-caraṇaṁ
mañjula-gorocanā-tilakam |
haṭha-parivartita-śakaṭaṁ
muraripum uttāna-śāyinaṁ vande ||129||


Keze és lába piros,
a homlokát sárga tilak díszíti.
Erővel rúgja fel a szekeret,
Mura ellensége, ki most a hátán fekszik – őt imádom én!

12: υ υ – | υ υ υ υ | υ υ –
15: – υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | υ υ –
18: υ υ υ υ | – – | υ – υ | – – | –


Az āryāgīṭi vers sorai mátráinak száma: 12, 20, 12, 20, ám ilyen vers nincs a Padjávalíban.

2022. február 5., szombat

a szanszkrt költészet néhány fonetikai díszítőeleme


Kāvyaṁ rasātmakaṁ vākyam – a költészet az érzelmekkel telített, (ízes, szép) beszéd – definiálja a költészetet Visvanáth Kavirádzs (14. sz.) a Kompozíció tükre (Száhitja-darpana) című művében.

Mitől lesz szép a vers? a díszítőelemeket két nagy csoportba szokás sorolni. Az elsőbe a fonetikai díszítőelemek (śabdālaṅkāra) – rímek, alliterációk – tartoznak, ahol a szépség forrása a csengő-bongó, vagy éppen az érdekes, izgalmas hangzás. A másodikba csoportot a szöveg jelentésével kapcsolatos díszítőelemek (arthālaṅkāra) – hasonlatok, metaforák, utalások – jelentik, itt a szépség az elmesélt képekből, a szavakkal kifejezett jelentésből fakad. A díszítőelemek teljes felsorolása szétfeszíti e cikk kereteit… a Száhitja-darpana hetvennyolc jelentéssel kapcsolatos díszítőelemet különböztet meg! Az alábbiakban a fonetikai díszítőelemek világába pillantunk be.


anuprāsa (alliteráció)

A cheka-anuprāsa (szelíd, egyszeri alliteráció), mikor csak néhány mássalhangzó ismétlődik,

ādāya bakula-gandhān andhīkurvan pade pade bhramarān |
ayam eti manda-mandaṁ kāverī-vāri-pāvanaḥ pavanaḥ ||


Elragadja a bakula-fák illatát, s ezzel lassacskán megzavarja a méheket,
így érkezik lágyan a Kávérí vize felől a tisztító szellő.

A gandhān-andhī (illatokat, megvakít), kāverī-vāri (Kávérí vize) példák az egyszeri alliterációra. A versben az andhīkurvan jelentése: „megvakítva”, ami itt érzékelés lehetőségének elvételét jelenti. A magyar fordításban képzavarnak tűnő szót helyettesítettem a „megzavarja” igével. A bakula-fák illatos virágukról nevezetesek, a szellő ezt elvéve zavarja meg a virágok körül döngicsélő méheket.

A vṛtti-anuprāsa (harmonikus alliteráció) az előbbi fokozása: mikor ugyanazon mássalhangzó gyakorta ismétlődik.

A śruti-anuprāsa (melodikus alliteráció) olyan alliteráció, mikor ugyanabba a kiejtési csoportba tartozó mássalhangzó ismétlése, Pánini óta a szanszkrt nyelv mássalhangzóit a kiejtés helye szerint sorolják csoportokba: a sorok a hangképzés helyét, az oszlopok a zöngétlen-, zöngés- és orrhangokat, a félhangokat és a sziszegő hangokat. 

képzés helyezöngétlenzöngésorrhangfélhangsziszegő
torokkakhagaghah
szájüreg hátsó részéncachajajhañyś
szájpadlásṭaṭhaḍaḍhar
fogtathadadhanls
ajakpaphababhamv

A táblázatból kitűnik, hogy az alábbi versben a j és a y hangok a jīvayanti (éltet, itt: az életbe visszahoz), yāḥ (aki) és jayinīs (legyőző) szavakban azonos helyen képződnek, tehát melodikus alliterációd adnak:

dṛśā dagdhaṁ manasijaṁ jīvayanti dṛśaiva yāḥ |
virūpākṣasya jayinīs tāḥ stumo vāma-locanāḥ ||


Aki (Siva) pillantás nyomán elhamvadt Szerelmet pillantásával visszahozta az életbe,
a Furcsaszemű legyőzőjét, a Szépszeműt magasztaljuk!

A vers azt a történetre utal, amikor a Szerelemisten megzavarta Siva meditációját, aki a harmadik szemével rápillantva nyomban hamuvá is égette. Ám Párvatí életre keltette a Szerelemistent, akit azóta Ananga („testetlen”) néven is ismernek. Manasi-ja, azaz „gondolatszülte”, vagy „képzelet teremtette” a Szerelemisten másik neve. Sivát másik neve Virūpākṣa („formátlan szemű”), mert a három szeme szokatlan, illetve mert a meditációja forma nélküli.

A szanszkrt versek időmértékesek, s általában nem rímelnek. A negyedversek végének ismétlődése – azaz a rím – nem elengedhetetlen kelléke a versnek, hanem az alliteráció díszítőelem egy alesete: antya-anuprāsa (vég-alliteráció) néven ismeretes.

A lāṭa-anuprāsa – olyan szavak ismétlése, melyek azonos hangalakúak, azonos szótő is, ám eltérő ragozásban állnak. A nayana (szem) szó itt elsőként nőnemű megszólító esetben áll, máskor kettes szám alanyesetben.

smera-rājīva-nayane nayane kiṁ nimīlite |
paśya nirjita-kandarpaṁ kandarpa-vaśagaṁ priyam ||


Mosolygó lótusz-szemű! miért húnytad le szemed?
Nézd! Győzött a szerelem, a szerelem szolgája lett kedvesed!


yamaka

A yamaka ezzel szemben olyan szóismétlés, melyben a szótagok-szavak hangalakja ugyan ismétlődik, ám más jelentésben. Daṇḍin a Kāvyadarśa oldalain tucatnyi alesetet sorakoztat fel… ízlelgessük együtt két versét:

mānena mānena sakhi praṇayo’bhūt priye jane |
khaṇḍitā kaṇṭham āśliṣya tam eva kuru satrapam ||3.4.||


Ne fordulj ilyen féltékeny haraggal kedvesed felé, légy nyájas,
bár hűtlen hozzád, nyakát ölelve szégyenítsd meg őt!

A költészet nyolc tipikus női karaktere (nāyikā) közül az egyik a khaṇḍitā – aki hűtlen kedvese miatt szenved. A māna jelentése tisztelet, megbecsülés, de lehet önbizalom is, esetleg önteltség, vagy – miként szövegünkben is – sértett büszkeség, a féltékenységből fakadó harag: mānena – féltékeny haraggal. Ám a mā anena – ne ezzel – szavak összeolvadva éppen így hangzanak: mānena.


madhuraṁ madhur ambhoja-vadane vada netrayoḥ ||
vibhramaṁ bhramara-bhrāntyā viḍambayati kiṁ nv-idam ||3.8.||


Ó, lótusz-arcú leány! Mondd, ugye a tavasz szemeid édes
táncát utánozza itt a méhek kerengésével?

Az oldalpillantás, a szemsarok felé mozgó szem a művészetekben szerelem egyik árulkodó jele. A vers elején a madhuram (édes), szótagjai ismétlődnek a madhur ambhoja- (tavasz lótusz) szavakban, majd a folytásban a vadane (arcú!) szó ismétlődik a vada netrayoḥ (mondd szemeké) szavakban.

A következő versünk Sankara költeményének, a Satpadí-sztótramnak negyedik strófája.

uddhṛta-naga nagabhid-anuja
danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe |
dṛṣṭe bhavati prabhavati na
bhavati kim bhava-tiraskāraḥ ||


Hegyemelő! Indra öccse!
A démoni nemzetségek ellensége! Nap-Hold-szemű!
Hatalmas úr, téged látva ne
tűnne el a világi lét?

E vers halmozza az ismétlődő szópárokat: uddhṛta-naga (hegyemelő!) naga-bhid-anuja (hegy-daraboló öccse!) danuja-kulāmitra (démoni nemzetségek vetélytársa!) mitra-śaśi-dṛṣṭe (Nap-Hold szemű!) dṛṣṭe (megpillantás után) bhavati (Öné) prabhavati (hatalmasé) na bhavati kim (vajon ne lenne) bhava-tiraskāraḥ (lét-eltűnés).

A yamaka speciális esete a páda utolsó, és a rákövetkező páda elejének azonossága. A példánk Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs költeménye, melyben a negyedversek végének szótagai egyeznek a rákövetkező negyedvers első szavával – kivéve a harmadikat, mely az utolsó negyedverssel, a refrénnel rímel:

sujanārbuda-rādhita-pāda-yuga
yuga-dharma-dhurandhara-pātra-varam |
varadābhaya-dāyaka-pūjya-padaṁ
praṇamāmi sadā prabhupāda-padam ||1||


Úriemberek milliói imádják lábait.
A világkorszak dharmájának oszlopa ő, a kiválóságok legjobbja,
kinek imádatra méltó lótuszlába megáld, és megajándékoz a rettenthetetlenséggel.
Újra és újra Prabhupád lábainál borulok a földre.

A yuga párt és világkorszakot is jelent a pāda-yuga (láb-pár), illetve a yuga-dharma (világkorszak dharmája) szókapcsolatokban. A vara jelentése legjobb, legkiválóbb, illetve a varada szóban: áldást adó, míg a padam leggyakoribb jelentései: láb, lépés, nyom,


Alternatív tagolás

Rejtett jelentéseket hordozhatnak elvett és hozzáadott szótagok, vagy a szöveg alternatív tagolása is. Ilyenkor a mondat valamelyik szavában egy-egy hangot felcserélve az azonos kiejtési csoportban hozzá közel álló mássalhangzóval adja a kulcsot a rejtett értelem megtalálásához – ha több szó módosulása egy irányba mutat, akkor bizonyosak lehetünk: helyesen találtunk rá a sugallt jelentésre.

kūjanti kokilāḥ sāle yauvane phullam ambujam |
kiṁ karotu kuraṅgākṣī vadanena nipīḍitā ||


A fán kakukkok dalolnak, ó, ifjú leány, kifeslenek lótusz bimbói (is),
mit tehetnél te szavakkal gyötört őz-szemű (szépség)!

A vers minden apró momentuma a szerelmet idézi. A kakukk hangja a szerelmes hangulatot fokozó körülmények egyike (uddīpana). Éppígy a mangó, s ha a ra szótaggal kiegészítjük a sāle (fán) szót, akkor bizony a kakukk a mangófán (rasāle) énekel, s a mangó a szerelmi vágy szimbóluma. A fa és a tavacska félreeső helyen, az erdő mélyén rejlik: erre utal, hogy a hozzáadott ra szótagért cserébe elvesszük a yauvane (ifjú leány!) első szótagját (yau): a vane jelentése ugyanis erdőben. A leány nincs egyedül a sűrűben, hiszen szavak miatt szenved: „szavak (vadanena) által gyötretett (nipīḍitā)”, mondja a vers. S ha a vadanena szó első mássalhangzóját (va) felcseréljük a kiejtésben hozzá közel álló ma hangzóval, máris kiderül a gyötrelem oka: hősnőnk madanena, (madana a mámorító, tébolyító szerelem) azaz a szerelem által gyötretett. Összefoglalva: csupán két-két szótag elvétele és hozzáadása révén versünk új értelmet nyer:

kūjanti kokilāḥ rasāle vane phullamambujam |
kiṁ karotu kuraṅgākṣī madanena nipīḍitā ||


A mangófán kakukkok dalolnak, az erdei (tavacska) lótuszbimbaja (is) kifeslett,
mit tehetnél te, a szerelem tébolya által gyötört őz-szemű (leány)!

A szavak alternatív tagolásából fakadó másodlagos jelentést illusztrálja az alábbi vers.

pāṇḍavānāṁ sabhā-madhye duryodhana upāgataḥ |
yasmai gāṁ ca suvarṇaṁ ca sarvāṇy ābharaṇāni ca ||


A pándavák gyülekezetének közepén megjelent Durjódhan,
akinek tehenet, aranyat s számtalan ékszert.

A vers láthatóan így hiányos, van alanyunk, tárgyunk és helyhatározónk, ám vajon mi is történt a pándavák gyülekezetében Durjódhannal? A szanszkrt szövegben hagyományosan a szavakat szóközök nélkül írják, így többféle módon is tagolható, olvasható. Az első sor vége más tagolásban így is értelmezhető: … madhye ’dur yo ’dhana, „…közepén adtak, aki vagyontalan”, itt rejtőzik a vers hiányzó állítmánya. A pándavák pompás palotájában Durjódhan herceg csupán koldusnak tűnt – természetesen nem ezért, hanem vendég volta miatt ajándékozták meg.


Következő példánk a Bhagavad-gítából való, szintén a szavak alternatív tagolásából eredő másodlagos jelentést példázza:

gurūnahatvāhimahānubhāvān
śreyo bhoktuṁ bhaikṣyam apīha loke |
hatvārtha-kāmāṁstu gurūn ihaiva
bhuñjīya bhogān rudhira-pradigdhān ||2.5||


Mert jobb e világban a nagyméltóságú feljebbvalókat nem ölve akár alamizsnát is enni,
mintsem hogy a vagyonvágyó feljebbvalókat megölve vérrel mocskolt gyönyöröket élvezzek. (Bg. 2.5.)

A vers első pádáját általában így tagolják: gurūn-ahatvā-hi-mahānubhāvān, a feljebbvalókat - nem ölve - bizony - a nagyméltóságúakat. Ám tagolható ekképp is: gurūn-ahatvā-himaha-anubhāvān. A himaha szó jelentése: Nap (szó szerint „a hideg elűzője”, elpusztítója: hima – hideg; ha – elpusztító), az anubhāva pedig szóösszetételben valamilyen erejű, hatalmú személyre utal, ezért a szöveget olvashatjuk így is: „a feljebbvalókat meg nem ölve, kik oly hatalmasak, akár a Nap”. E másodlagos értelmezés még határozottabban rámutat Arjunának feljebbvalói iránti tiszteletére, s így érthetőbbé teszi a szívében elhatalmasodó zavart.


śleṣa

A többes jelentésű szavak költeménybe illesztése a śleṣa (ölelés, találkozás). Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egyik fejezete Rádhá és Krsna csalafinta beszélgetéseinek gyűjteménye. E beszélgetések humora a többes jelentésű szavak szándékos félreértésén alapul:
- aṅgulyā kaḥ kavāṭaṁ
- kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ
- vāsaḥ samprati keśava
- rādhe tvaṁ kupitā
- ko’yaṁ dvāri hariḥ
- uttiṣṭhārāt tarau me taruṇi

A különös fordulatokban bővelkedő (citrālaṅkāra) versek közé sorolják a képverseket is. Ilyen Rúpa gószvámí verse, vagy a Páda-kalpataruban található vers a mahámantráról. (a felsorolásunkba illő költemény, még ha nem is szanszkrt nyelvű)

2017. november 25., szombat

Rághava-jádavíjam 1.


A Srí szampradája egyik jeles alakja Veṅkaṭādhvari kavi (1590 – 1660). Versének címe Rāghava-yādavīyam, azaz: A jádavás Ráma. A cím rögtön magyarázatra szorul. Raghu a Nap-dinasztia egyik híres királya, az ő leszármazottai a rághavák, de Rághava Rámacsandra neve is, hiszen ő is a napdinasztia uralkodójának fiaként született. Jadu a Hold-dinasztia kiválósága, a jádavák őse. Krsna is a Hold-dinasztia szülötte, így Jádava Krsna egyik neve. A jádavíja a Jádava névből képzett melléknév, így: A krsnás Ráma. A furcsa cím magyarázata a vers különlegessége. A harminc strófás költemény minden versszaka oda- és visszafelé is olvasható. A szokásos módon olvasva Rámát magasztaló vers, ám ha visszafelé olvassuk a strófákat, Krsnát magasztaló szöveggel találkozunk – a költemény a Páridzsáta fa Indra mennyéből való elrablásának története.

Ízelítőként íme az első strófa.


vande'haṁ devaṁ taṁ śrītaṁ rantāraṁ kālaṁ bhāsā yaḥ |
rāmo rāmādhīr āpyāgo līlāmārāyodhye vāse ||1||


vande – magasztalom; aham – én; devam – istent; tam – őt; śrī-itam – Sríért elment; rantāram – örvendezőt; kālam – időt; bhāsā – dicsőséggel, pompával; yaḥ – aki; rāmaḥ – Ráma; rāmā-dhīḥ – Rámára (itt Szítá neve, ám a szó eredeti jelentésében szép nőt, feleséget jelent) gondoló; āpya-agaḥ – átkelt a hegyen („elérhető hegy”); līlām – kedvtelést; āra – elért []; ayodhye – Ajódhjában; vāse – hajlékán
 

 Az Urat magasztalom, ki elment Srí után, hogy aztán véle örvendhessék fény és ragyogás közepette.
Ő Ráma, aki Szítán merengve kelt át a hegyen, hogy Ajódhjábéli palotájába visszatérve hódoljon kedvteléseinek.

Visszafelé olvasva a szöveget a szanszkrt nyelv írásmódjának megfelelően szótagokat olvasunk. Így a strófa utolsó pádájának szótagjai: lī-lā-mā-rā-yo-dhye-vā-se visszafelé olvasva: se-vā-dhye-yo-rā-mā-lā-lī, a teljes versszakot tekintve:

sevādhyeyo rāmālālī gopyārādhī mārāmorāḥ |
yassābhālaṁkāraṁ tāraṁ taṁ śrītaṁ vande'haṁ devam ||1||
 

sevā-dhyeyaḥ – szolgálandó és meditálandó; rāmā-lālī – kedvesét cirógató; gopyā-ārādhī – fejőslánykák által imádott; mā-ārāma-urāḥ – Laksmí öröm-mellkasú; yaḥ – aki; sa-ābhā-alaṁkāram – tündöklő díszekkel; tāram – hangosan; tam – őt; śrī-itam – Srível haladót; vande – magasztalom; aham – én; devam – istent 
Szolgálat és meditáció révén közelíthető meg – ő a kedvesével pajkosan játszadozó, a fejőslánykák imádottja, kinek a szerencseistennő boldogan pihen a mellkasán.
Tündöklő díszekkel megjelenő Laksmí párját magasztalom hangos örömmel, mert ő Isten!



hasonló versek Rúpa gószvámítól:
    · játékos versek a játékos Istenről
    · nnnnnnnn…
    · oda és vissza
    · oda és vissza, le és fel


2011. december 24., szombat

versmérték meghatározó alkalmazás


Kedves slókamálá olvasó,

ha előfordult már veled valaha, hogy a kezedbe került egy szanszkrt vers, és nem tudtad azonnal, milyen versmértékben zengd ;), akkor örömmel jelenthetem, hogy megvan a megoldás e problémára. Írtam ugyanis egy kis programocskát, mely éppen ezt a feladatot végzi el: elemzi a beírt verset, és azonosítja a versmértéket. Ez egyébként nem csupán a versmérték meghatározása miatt lehet izgalmas, én a bizonytalan pontosságú szövegek hibaszűrésének első lépéseként is használom... hiszen egy versszak sorainak többnyire azonos a verselése, ám ezt egy elhibázott ékezet, vagy más elírás könnyen felborítja.
Használható a program továbbá a transzliterált karakterek különféle kódolása közti szakadék áthidalására is.

 
A versmérték meghatározó alkalmazást itt találod: http://sabdakosa.freeiz.com/chandas.php
és egy kis rövid leírás hozzá.


Örömmel fogadom a továbbfejlesztéssel kapcsolatos ötleteket, illetve ha hibát találsz benne, kérlek jelezd azt is... ezen az oldalon jobbra fenn a „privát üzenet küldése", vagy a versmérték-oldalon a jobb alsó csücsökben, az „acsd" feliratra klikkelve.
 

Használd örömmel, s tedd elégedetté a Szívek Urát!
Csarandász

2009. október 27., kedd

egy képvers - csakra


gandhākṛṣṭa-gurūnmadālini vane hāra-prabhāti-plutaṁ
sampuṣṇantam upaskṛtādhvani yamī-vīci-śriyo rañjakam |
sadyas tuṅgita-vibhramaṁ sunibhṛte śītānilaiḥ saukhyade
devaṁ nāga-bhujaṁ sadā rasamayaṁ taṁ naumi kañcin mude ||


gandha-ākṛṣṭa – illat által vonzott; guru-unmada-alini – nagy mámoros méhesben; vane – erdőben;
hāra-prabhā-atiplutam – gyöngysor-tündökléssel elárasztottat; sampuṣṇantam – növelőt, felvirágoztatót; upaskṛta-adhvani – „tökéletesített” (megszépített: megtisztított, vagy feldíszített) ösvényűn; yamī-vīci-śriyaḥ – a Jamuná hullámainak pompájáé; rañjakam – színezőt; sadyas – hirtelen, azonnal; tuṅgita-vibhramam – megnövelt kapkodás (a vibhrama a szerelmes nő kapkodása, mikor sietősen szépítkezik, s emiatt rossz helyre kerülnek az ékszerei); su-nibhṛte – nagyon félreesőben (rejtettben, észrevehetetlenben); śīta-anilaiḥ – hűvös szellő által; saukhya-de – boldogságot adóban; devam – Istent; nāga-bhujam – kígyó-karút; sadā – mindig; rasa-mayam – ízekkel telit; tam – őt; naumi – magasztalom; kañcit – valakit; mude – boldogságban

E ligetben, melynek illata a mámoros méhecskék rajait vonzza, melyhez tiszta ösvény vezet, ám az avatatlan tekintetektől távol esik, s melyet hűs szellők tesznek kellemessé, boldogan magasztalom a lelki ízekben bővelkedő Uramat. Gyöngysorként tündököl ő, ki szeretettel gondoskodik híveiről, kinek tükörképe a Jamuná hullámait díszíti, s kinek feltűnése izgatott készülődésre készteti a fejőslánykákat, mert tudják, karjai kígyóként fonódnak majd köréjük.

Rúpa gószvámí versének érdekessége az, hogy a szótagok (melyek a szanszkrt nyelvben az írásjelek alapjai) kerék formába rendezhetők. Az első három páda a kerék küllőit alkotja, a kerékagy a ni szótag, mely mindhárom páda közepén helyezkedik el. A negyedik páda alkotja az abroncsot, a küllők illeszkedésénél a negyedik páda szótagjai a küllők megfelelő szótagjaival azonosak. Az abroncs a harmadik páda utolsó szótagjával (de) kezdődik és végződik. A vers külön érdekessége, hogy kerék formába rendezve megtaláljuk benne a szerző névjegyét is, a küllők pirossal és lilával jelölt szótagjai körben összeolvasva az alábbi mondatot adják: kṛṣṇa-stutir-asau rūpa-viracitā – ezt a Krsna-fohászt Rúpa írta.

ga ndhā kṛ ṣṭa gu nma dā li ni va ne hā ra pra bhā ti plu taṁ
sa mpu ṣṇa nta mu pa skṛ tā dhva ni ya mī vī ci śri yo ra ñja kam
sa dya stu ṅgi ta vi bhra maṁ su ni bhṛ te śī ni laiḥ sau khya de
de vaṁ nā ga bhu jaṁ sa dā ra sa ma yaṁ taṁ nau mi kaṁ ci nmu de



A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) – – – υ υ – υ – υ υ υ – / – – υ – – υ –

2009. szeptember 17., csütörtök

oda és vissza, le és fel


Rúpa gószvámí játékos, szépséges versei között már találtunk oda és vissza is olvashatót. A most következő vers félsoronként oda-vissza is olvasható (rā-sā-va-hā visszafelé: hā-va-sā-rā). S ha a sorok azonos pozícióban lévő szótagjait lefelé majd felfelé is olvashatjuk. Az első szótagok lefelé olvasva: rā sā ba hā, majd felfelé: hā va sā rā. A harmadik sor első szótagja bontja meg kissé a vers e szimmetriáját, ott a va szótag helyett ott ba szótag áll, de vegyük figyelembe, hogy a két hang képzése nagyon közel áll egymáshoz, és emiatt a ba sokszor átveszi a va helyét.

rāsāvahā hāvasārā
sā lalāsa salālasā |
balāramā māralāva-
hāsamādadamāsahā ||

rāsa-āvahā – a rásza táncot elősegítő; hāva-sārā – a kacérság erejű; sā – ő; lalāsa – megjelent, táncolt, tündökölt; sa-lālasā – sóvárgással; bala-āramā – erős örömű; māra-lāva-hāsa – szerelmet (vagy: halált) megsemmisítő mosolyú; māda – mámoros; dama-āsahā – az önfegyelmet elviselni képtelen

A rásza táncot létrehozó (Istenség), vággyal telve táncolt, s a pásztorlánykák kacér pillantásai éltették.
Ebből az erőből meríti örömét ő, kinek mosolya megszégyeníti a szerelemistent, ki mámoros és zabolátlan.

Az āvahā szó valamit elősegítőt jelent, ugyanakkor az avahā igei gyök jelentése elhagy, így a rāsāvahā arra utal, kinek a vágya létrehozza, elősegíti a rásza táncot, ám ugyanakkor az avahā szógyöknek a szövegbe komponálása arra is utal, hogy később elhagyja azt. Baladév Vidjábhúsan szerint a vers Krsnáról, mint a rásza-tánc istenségéről (
devatā) szól, ezért a versben használt nőnemű alak (a devatā szó nyelvtanilag nőnemű). A hāva szó a fejőslánykák kacér pillantásaira vonatkozik, a sāra jelentése valaminek a veleje, lényege, de erőt, életerőt is jelent, így a hāvasāra összetétel azt fejezi ki, hogy Krsna erejét a pásztorlánykák kacér pillantásaiból meríti. A balāramā szó arra utal, aki ebből az erőből (bala) meríti örömét (āramate). A māda az ifjúság kicsapongó mámorára vonatkozik, mely összeférhetetlen a mértéktartó józansággal (dama).

2009. március 12., csütörtök

Bhagavad-gítá 18.65-66.


man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru |
mām evaiṣyasi satyaṁ te pratijāne priyo’si me ||65||


mat-manāḥ rám gondoló; bhava legyél!; mat-bhaktaḥ az én hívem; mat-yājī engem imádó; māṁ nékem; namaskuru hódolj!; mām hozzám; eva bizony; eṣyasi mész majd, érsz majd el; satyam valóban; te neked; pratijāne megígérem; priyaḥ kedves; asi vagy; me enyém;

Gondolj mindig reám, légy az én hívem, imádj engem s hódolj nékem! Mivel oly kedves vagy nekem, megígérem, biztosan eljutsz majd hozzám.

sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja |
ahaṁ tvām sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ ||66||

sarva-dharmān –minden dharmát; parityajya – feladva; mām – hozzám; ekam – egyetlenhez, vagy csakis, kizárólag; śaraṇam – menedékhez; vraja – menj!; aham – én; tvām – téged; sarva-pāpebhyaḥ – minden bűntől; mokṣayiṣyāmi – megszabadítalak majd; mā – ne; śucaḥ – aggódj!;

Minden dharmát feladva, hozzám, az egyetlen menedékhez jöjj! Megszabadítalak majd téged minden bűntől, ne félj!

E versek végkövetkeztetésként a Gítá legfontosabb versei közé tartoznak. A 64. versben Krsna maga is utal erre, a legeslegnagyobb titokként, a legfelsőbb tanításként [sarva-guhyatamaṁ, paramaṁ vacaḥ] említi a következő mondatokat. A hinduizmus neve sanātana dharma, az örök vallás, ám Krsna itt arra biztatja Ardzsunát, hogy minden dharmát, a vallás valamennyi vállfaját hagyja maga mögött, s egyedül az Egyetlen Abszolút Igazságnál, Krsnánál keressen menedéket. Az oltalomkereséssel kapcsolatban a kommentárok a Váju-purána idevágó versét idézik:

ānukūlyasya saṅkalpaḥ prātikūlyasya varjanaṁ |
rakṣiṣyatīti viśvāso goptṛtve varaṇaṁ tathā |
ātma-nikṣepa-kārpaṇye ṣaḍ-vidhā śaraṇāgatiḥ ||

A (vele) egybevágónak akarása, a (vele) ellenkezőnek elhagyása,
a szilárd hit abban, hogy majd megoltalmaz, gondviselőként őt választani,
önmegtagadás és alázat („szegénység”) – e hatféle az oltalomkeresés.

Srídhar Mahárádzs egy további szempontra világít rá kommentárjában. A gondolatmenete a következő: a szanszkrt költészet díszítőelemeit három nagy csoportba sorolják. Az első csoportba a fonetikai díszítőelemek tartoznak (śabda-alaṅkāra), a másodikba a szöveg jelentésével kapcsolatos díszítőelemek (artha-alaṅkāra), mint a hasonlatok, metaforák. A harmadik csoport a dhvani (hang, vagy visszhang) melyben a vers rejtett értelmét az azonos hangalakú, de eltérő jelentésű szavak hordozzák. Ilyen költői eszköz a vraja ige használata, mely elsődleges értelemben a megy ige felszólító módú alakja, ám annak a helynek a megnevezése is, ahol Krsna ifjúkorát töltötte. Így a szöveg rejtett értelme: a legrejtettebb igazságot Vrndávanban leled, menj, és Vradzsa lakóinak hangulatában keresd oltalmam!

Szádhu Mahárádzs egy leckéjében még tovább menve így értelmezte a verset: mad-ekāṁ śaraṇaṁ vraja – az egyetlenemhez, azaz Rádhikához fordulj menedékért!

Felmerülhet a kétely: a Gítában említett bhakti jellemzője a jóga kiegyensúlyozottsága, miként arról a 12. fejezet záróverseiben olvashatunk, így Krsna itt sem szól Vradzsáról, így a vradzsabéli hangulatok említése túlzás lehet. Válaszért a Bhágavata-puránához fordulhatunk, melynek 11. énekében Krsna Uddhavát tanítja. Számos hasonló vonást fedezhetünk fel e fejeztek (az Uddhava-gítá) és a Bhagavad-gítá között. A 11.12.14-15. versekben Krsna az alábbi tanácsot adja Uddhavának:

tasmāt tvam uddhavotsṛjya codanāṁ praticodanām |
pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca śrotavyaṁ śrutam eva ca ||
mām-ekam-eva śaraṇam ātmānaṁ sarva-dehinām |
yāhi sarvātma-bhāvena mayā syā hy-akuto-bhayaḥ ||


A versek szavankénti nyersfordítása a következő:
Ezért te, Uddhava mellőzd a parancsokat és tilalmakat,
a világi cselekvést [pravṛtti] és a világból való kivonulást [nivṛtti], a meghallandót s a meghallottat.
Egyes egyedül hozzám, minden megtestesült (élőlény) felsőlelkéhez [ātman]
jöjj [yāhi] oltalomért [śaraṇam], teljes szívedből [sarvātma-bhāvena]. Általam félelem-nélkülivé [akuto-bhayaḥ – sehonnan sem fenyegetett] válhatsz.

E két vers teljes egészében megfelel a Bhagavad-gítá 18.66. versének, a különbség csupán annyi, hogy a dharma fogalmát itt részletesen fejti ki Krsna. Vizsgáljuk hát meg e versek szövegkörnyezetét!

„8-9. Tiszta vonzódásuk folytán a gópík s a tehenek, de még a fák, antilopok, kígyók s más oktalan lények is könnyen eljutottak hozzám, noha sem törekvéssel, sem a jógával vagy szánkhjával, sem nagylelkűséggel vagy fogadalmakkal, mértékletességgel s áldozatokkal, védatanulmányokkal és -magyarázatokkal, sem lemondással nem lehet engem elérni.
10. Amikor Akrúra (Svaphalka fia) Balarámmal együtt Mathurába vitt minket, a hozzám erősen ragaszkodó s az elválás fájdalmától szenvedő gópík egyedül bennem látták boldogságuk zálogát.
11. A (hihetetlenül édes őszi) vrndávani éjszakák, amik társaságomban (a rásza-tánc idején) fél pillanatnak tűntek (az engem olyannyira imádó gópíknak), most, távollétemben egy kalpa (ezer juga-ciklus) súlyával nehezednek rájuk.
12. Elméjük a szerelem (szálaival) kötődött hozzám, s teljességgel megfeledkeztek saját magukról és rokonaikról, erről s a következő világról, mint ahogyan a transzba esett bölcs sem tudatos a nevek és formák világáról. Miként a folyók ömlenek a tengerbe (úgy jöttek el hozzám).
13. Szenvedélyes szerelem (fűtötte őket) énirántam, s bár nem ismerték eredeti (isteni) természetemet, a társulásnak köszönhetően sok száz és ezer gópí nyert el engem, a Legfelsőbb Brahmant.
14-15. Fordíts hát, Uddhavám, hátat a parancsoknak és tilalmaknak, add föl a világi cselekvést de a nem-cselekvést is, vesd el, amit megtanultál s amit még meg kell tanulnod, s keress egyedül énnálam menedéket, mindenestől hódolj meg előttem, minden teremtmény Felsőlelke előtt, mert (mesteredként tekintve rám) megszabadulhatsz a félelemtől.”
(Bhág. 11.12.8-15)

A szerető ragaszkodás példájaként maga Krsna említi Vradzsa lakóit, eloszlatva ezzel a felmerült kételyt.

2009. március 11., szerda

játékos versek a játékos Istenről


Az alliteráció, vagy az azonos mássalhangzók ismétlődése kedvelt díszítőeleme a szanszkrt költészetnek. Rúpa gószvámí most következő néhány verse persze inkább csak kedves játék, de csak úgy érdekes, ha hangosan olvasod!


rasāsāra-susārorur
asurāriḥ sasāra saḥ |
saṁsārāsir asau rāse
suriraṁsuḥ sa-sārasaḥ ||


rasa-āsāra – nektár-zápor; su-sāra – nagyon erős; ūruḥ – comb; asura-ariḥ – a démonok ellensége; sasāra – ment, szaladt; saḥ – ő; saṁsāra-asiḥ – a világi lét kardja; asau – ő; rāse – a rásza táncban; su-riraṁsuḥ – kéjsóváran; sa-sārasaḥ – lótuszvirággal;

A nektárt záporozó erős-combú,
ki az aszurák ellensége,
s a világi lét körforgását elmetsző kard,
kéjsóváran, lótuszvirággal (kezében) sietett a rásza táncba.


dhare dharādhara-dharaṁ
dhārādhara-dhurā-rudham |
dhīra-dhīr ārarādhādhi-
rodhaṁ rādhā dhurandharam ||


dhare – a hegyen; dharādhara-dharam – hegy(„föld-tartó”)-tartót; dhārā-dhara – („zápor-tartó”), felleg; dhurā – teher; rudham – távoltartó; dhīra-dhīḥ – józan (bölcs) értemű; ārarādha – imádta, magasztalta; ādhi-rodham – szenvedést megállítót; rādhā – Rádhá; dhuran-dharam – teherviselőt (vezetőt);


Az okos Rádhá a hegyen a (Góvardhan) hegyet magasba emelő, fellegek terhét távoltartó, a szenvedésnek véget vető Urat imádta.

2009. március 3., kedd

oda és vissza


tāyi-sāra-dharādhārātibhāyāta-madārihā |
hāri-dāmatayā bhāti rādhārādha-rasāyitā ||

tāyi-sāra – oltalmazó-legkiválóbb; dhara-ādhāra – hegy-tartó (hegyemelő); atibhā – tündöklés, szépség; a-yāta – el nem ment; mada-ari-hā – öntelt ellenségét legyőző; hāri-dāmatayā – szépséges virágfüzérrel; bhāti – tündököl; rādhā-ārādha-rasāyitā – Rádhá imádatát megízlelt ;

A legkiválóbb oltalmazó, a hegyet felemelő, múlhatatlanul tündöklő, s öntelt ellenségeit legyőző (Krsna) szépséges virágfüzérével tündököl, Rádhá imádatát ízlelgetve.

Rúpa gószvámí versének az a játékos szépsége, hogy odafelé és visszafelé olvasva is ugyanúgy hangzik. Mint magyarul a „Géza kék az ég”.
Persze ne feledjük, hogy a szanszkrt szótagokat ír, így a szótagokat kell figyeljük:
tā - yi - sā - ra visszafelé
ra -- yi - .

2009. február 13., péntek

Verselés - versmértékek


(...)

A versszakok általában négy részből állnak, ezek neve pāda („láb”), a versmértékeket a páda szótagszáma szerint szokás csoportosítani.

A védai versmértékek Bhágavata-purána elbeszélése szerint a világ teremtésekor Brahmá testrészeiből keletkeztek:
„Az uṣṇik Pradzsápati (Brahmá) szőrszálaiból, a gāyatrī a bőréből,
a triṣṭubh a húsából, az anuṣṭubh az ínjából, a jagatī pedig a csontjaiból lett.
A paṅkti a csontvelőjéből, a bṛhati az életerejéből [prána].” (Bhág. 3.12.45-46.)

A gāyatrī hat, az uṣṇik hét, az anuṣṭubh nyolc, a bṛhati kilenc, a paṅkti tíz, a triṣṭubh tizenegy, a jagatī tizenkét szótagú pádákból áll. A költők természetesen számos más versmértékkel is élnek, az alábbi rövid ismertetőben csak néhányat mutatok be a több száz versmérték közül.

Versmérték 8 szótagú pádával – anuṣṭubh

A leggyakrabban ezzel a versmértékkel találkozhatunk. A Mahábhárata – így a Bhagavad-gítá – legtöbb verse is e versmértékben íródott. A másik neve śloka. Kevéssé kötött mérték, az első négy szótag bármilyen lehet, ám általában az ötödik rövid, a hatodik hosszú, a hetedik pedig váltakozva hosszú és rövid. Cezúra – ha van egyáltalán – 4 / 4 osztású. Első példánk a Bhagavad-gítá 1.15. verse:

ñca ja nyaṁ / hṛ ṣī ke śo
– υ
– / υ – –
de va da ttaṁ / dha naṁ ja yaḥ |
– υ –
– / υ – υ
pau ṇḍraṁ da dhmau / ma hā śa ṅkhaṁ
– – –
– / υ – –
bhī ma ka rmā / vṛ ko da raḥ ||
– υ –
– / υ – υ –







A következő példa a Siksástaka 3. verse, a harmadik páda láthatóan eltér e szabályosságtól:

tṛ ṇā da pi su nī ce na
υ – υ υ υ – – υ
ta ro ra pi sa hi ṣṇu |
υ – υ υ υ – υ
a ni na de na
υ – υ – – υ – υ
rta yaḥ sa ha riḥ ||
– υ – – υ – υ

Versmértékek 11 szótagú pádával triṣṭubh

Számos olyan triṣṭubh verssel találkozunk, melyben az utolsó szótagok rendje meghatározott, a nyolcadik hosszú, a kilencedik rövid, s a tizedik megint hosszú, ilyen például Rúpa gószvámí Srí-upadésámrtájának első verse:

vā co ve gaṁ ma na saḥ kro dha ve gaṁ
– – – – υ υ – – υ –
ji hvā ve ga mu da ro pa stha ve gam |
– – – υ υ υ – – υ –
e tā nve gā nyo vi ṣa he ta dhī raḥ
– – – – – υ υ – υ –
sa rvā ma pī māṁ pṛ thi vīṁ sa śi ṣyāt ||
– – υ – – υ υ – υ –

A leggyakrabban előforduló kötött triṣṭubh versmértékek az indravajrā és az upendravajrā. E versmértékekben már kötött a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok rendje, ettől csupán az utolsó szótag térhet el.

Az indravajrā (Indra villáma) versmértékben a cezúra helye általában: 5 / 6, de előfordul 6 / 5, akár 4 / 7 felosztás is. A példa Visvanáth Csakravartí Srí srí-gurvástaka című verse, amelyben 5 / 6 és 6 / 5-ös cezúrát is megfigyelhetünk:

saṁ sā ra dā vā / na la ḍha lo ka
– – υ –
– / υ υ – υ – υ
trā ṇā ya kā ru ṇya / gha gha na tvam |
– – υ – –
υ / υ – υ – –
prā pta sya ka lyā ṇa / gu ṇā rṇa va sya
– – υ – – υ /
υ – υ – υ
va nde gu roḥ śrī / ca ra ṇā ra vi ndam ||
– – υ –
– / υ υ – υ – –

Az upendravajrā (Indra villámához hasonló) tulajdonképpen csak az első szótagjában tér el az indravajrātól. Amikor a versszakban mindkét versmérték előfordul, a neve upajāti. A Bhagavad-gítá 11. fejezetének számos verse ilyen mértékű, a példa a 11.15. vers, melynek utolsó pádája upendravajrā mértékű:

pa śyā mi de vāṁ sta va de va de he
– – υ – – υ υ – υ – –
sa rvāṁ sta thā bhū ta vi śe ṣa saṁ ghān |
– – υ – – υ υ – υ – –
bra hmā ṇa mī śaṁ ka ma sa na stham
– – υ – – υ υ – υ – –
ṣīṁ śca sa rvā nu ra gāṁ śca di vyān ||
υ – υ – – υ υ – υ – –

Śālinī (szerény, szolíd) versmértékű a vrndávani Rádhá-Góvinda múrtihoz szóló fohász. A cezúra helye itt többnyire 4 / 7.

dī vya dvṛ ndā ra ṇya ka lpa dru mā dhaḥ
– – – – – υ – – υ – –
śrī ma dra tnā gā ra siṁ hā sa na sthau |
– – – – – υ – – υ – –
śrī ma drā dhā śrī la go vi nda de vau
– – – – – υ – – υ – –
pre ṣṭhā lī bhiḥ se vya mā nau sma mi ||
– – – – – υ – – υ – υ

Találunk olyan versmértéket is, melyben a pádák szótagszáma nem egyenlő. A viyoginī (hiányzó, távollévő), vagy más néven sundarī (szépséges) versmértékben az első és harmadik páda 10 szótagból áll, képlete: υ υ – υ υ – υ – υ –, míg a második és negyedik páda 11 szótagú: υ υ – – υ υ – υ – υ –.
A Siksástaka verse, mely a távol lévő kedves nevének zengéséről szól talán nem véletlenül e versmértékű:

na ya naṁ ga la da śru dhā ra
υ υ – υ υ – υ – υ –
va da naṁ ga dga da ru ddha gi |
υ υ – – υ υ – υ – υ –
pu la kai rni ci taṁ va puḥ ka
υ υ – υ υ – υ – υ –
ta va nā ma gra ha ṇe bha vi ṣya ti ||
υ υ – – υ υ – υ – υ υ

Versmértékek 12 szótagú pádával – jagatī

A védahimnuszok jagatī versmértékeinek közös jellemzője, hogy a páda utolsó szótagjai: a nyolcadik hosszú, a kilencedik rövid, s a tizedik hosszú, a tizenegyedik ismét rövid.

12 szótagú pádákból áll például a Dámódarastaka fohász, melynek versmértéke bhujaṁgaprayāta (a kígyó siklása). A cezúra helye: 6 / 6.

na mā mī śva raṁ sa cci dā na nda rū paṁ
υ – – υ – – υ – – υ – –

14 szótagú pádák

Az ebbe a csoportba tartozó legkedveltebb versmérték a vasantatilakā (a tavasz ékessége), a cezúra helye: 8 / 6. Ilyen verselésűek a Brahma-szanhitá himnuszai, a Bhágavata-purána rásza-lílá fejezeteinek versei, vagy a Siksástaka második verse is:

nā mnā ma ri ba hu dhā ni ja sa rva śa ktis
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –
ta trā rpi ni ya mi taḥ sma ra ṇe na kā laḥ |
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –
e tā dṛ śī ta va kṛ bha ga va nma pi
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – υ
du rdai va dṛ śa mi ja ni nu rā gaḥ ||
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –

15 szótagú pádák

Ilyen a tūnaka (tegez), melyben a cezúra helye: 4 / 4 / 4 / 3, vagy 7 / 8. A példánk Srídhar Mahárádzs verse, Préma-dháma-sztótram:

pre ma dhā ma de va me va nau mi gau ra suṁ da raṁ
– υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –

A mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) versmértékkel a gószvámík verseiben találkozhatunk, de a Bhramara-gítá is ilyen verselésű. A pádák hosszának növekedésével a cezúra helye is egyre fontosabbá válik, e versmértékben: 8 / 7. A példa a Bhramara-gítá első verse, Bhágavata-purána 10.47.12.

ma dhu pa ki ta va ba ndho / mā spṛ śāṁ ghriṁ sa pa tnyāḥ
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
ku ca vi lu li ta mā lā / ku ṅku ma śma śru bhi rnaḥ |
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
va ha tu ma dhu pa ti sta / nmā ni nī nāṁ pra sā daṁ
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
ya du sa da si vi ḍa mbyaṁ / ya sya dū ta stva mī dṛk ||
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –

17 szótagú pádák

Pṛthvī (Föld) a verselése például a Csaitanja-csaritámrta bevezető fohászai egyikének (1.1.4), a cezúra helye: 8 / 9.

a na rpi ta ca rīṁ ci t ka ru ṇava tī rṇaḥ ka lau
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
sa ma rpa yi tu mu nna to jjva la ra sāṁ sva bha kti śri yam
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
ha riḥ pu ra ṭa su nda ra dyu ti ka da mba sa ndī pi taḥ
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
sa hṛ da ya ka nda re sphu ra tu vaḥ śa na nda naḥ
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –

Mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) a mértéke a bevezetőben említett Raghunáth dász gószvámí versnek (nāma-śreṣṭhaṁ…), e versmérték cezúrája: 4 / 6 / 7.

nā ma śre ṣṭhaṁ / ma nu ma pi śa/ pu tra ma tra sva rū paṁ
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

Śikhariṇī (koronás) versmértékű például a Dzsagannáthastaka fohász, a cezúra helye: 6 / 11.

ja ga nnā thaḥ svā mī / na ya na pa tha gā mī bha va tu me
υ – – – – – / υ υ υ υ υ – – υ υ υ –

19 szótagú pádák

Śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) verselésű például a Siksástaka első verse. Népszerű versmérték, Dzsajadév Gíta-góvindájában éppúgy találkozhatunk vele, mint a Bhágavata-puránában, melynek első verse is śārdūlavikrīḍita. A cezúra helye: 12 / 7

ce to da rpa ṇa rja naṁ bha va ma hā / dā vā gni ni rvā pa ṇaṁ
– – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

21 szótagú pádák

Sragdharā (virágfüzéres), a cezúra helye általában 7 / 7 / 7, de az alábbi versben eltérő helyeket is találunk:

va nde ’haṁ śrī gu roḥ / śrī yu ta pa da ka ma laṁ / śrī gu rū nvai ṣṇa vāṁ śca
– – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ
śrī rū paṁ sā gra jā taṁ / sa ha ga ṇa ra ghu thā nvi taṁ / taṁ sa jī vam
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – – υ – / – υ – –
sā dvai taṁ sā va dhū taṁ / pa ri ja na sa hi taṁ / kṛ ṣṇa cai ta nya de vaṁ
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –
śrī rā dhā kṛ ṣṇa pā dān / sa ha ga ṇa la li / śrī vi śā khā nvi tāṁ śca
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

Egy-egy költeményben a versszak hangulatának megfelelően különböző versmértékű versszakokkal találkozhatunk. Rúpa gószvámí Srí Upadésámrta című művében például az alábbi versmértékekkel találkozhatunk:

1 triṣṭubh (4×11)
2-4 anuṣṭubh (4×8)
5-8 vasantatilakā (a tavasz ékessége, 4×14)
9-10 śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték, 4×19)
11 mandākrāntā (lassú előretörés, 4×17)







Kedves Olvasó, gratulálok a kitartásodhoz. :) Sikeres próbálkozást kívánok Neked a versek recitálásához, és a velük való barátkozáshoz. Végezetül paramgurudévám, Abhay Narayan szavait ajánlom figyelmedbe: „Először a szószedeteket tanulmányozzátok, hogy megértsétek miről szól a slóka. Próbáljátok értelme szerint megtanulni, s így idézni. Így azután prédikálás közben egy-egy témához mindig tudtok megfelelő slókát idézni, s ez nagyon hitelessé fogja tenni mondanivalótokat. Persze miután elmondtátok a slókát, még sok mindent lehet megemlíteni, ha tudjátok, mit jelentenek a szanszkrt szavak. Ez esetben egy-egy slókáról külön kiselőadást lehet tartani, és sohasem fogtok kifogyni a nektárból.”