A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 23., szombat

Srí Naróttamástakam


Visvanáth Csakravartí Naróttam dász Thákurt magasztaló költeménye, a mestereit magasztaló versciklusból.

śrī-kṛṣṇa-nāmāmṛta-varṣi-vaktra-
candra-prabhā-dhvasta-tamo-bharāya |
gaurāṅga-devānucarāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||1||
Orcájának fényes holdja Srí Krsna neveinek hűsítő nektárját záporozza, eloszlatva a tudatlanság sűrű sötétségét.
Gaurángadéva hű követőjének, Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

saṅkīrtanānandaja-manda-hāsya-
danta-dyuti-dyotita-diṅ-mukhāya |
svedāśru-dhārā-snapitāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||2||
A szankírtan önfeledt gyönyörében szelíd mosolyra húzódik szája, fogai tündöklése beragyogja a világtájakat.
Patakzó könnye, és verítéke mossa testét – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

mṛdaṅga-nāda-śruti-mātra-cañcat-
padāmbujāmanda-manoharāya |
sadyaḥ samudyat-pulakāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||3||
Megdöndülnek a mrdangák, s e hang nyomban megindítja szívét: lótuszlábai a magasba szökkennek,
szőrszálai mind az égnek merednek – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

gandharva-garva-kṣapaṇa-svalāsya-
vismāpitāśeṣa-kṛti-vrajāya |
sva-sṛṣṭa-gāna-prathitāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||4||
Tündéreket megszégyenítő tánca ámulatba ejti a földkerekséget!
Szépséges dalait énekli, erről nevezetes ő – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

ānanda-mūrcchāvanipāta-bhāta-
dhūlī-bharālaṅkṛta-vigrahāya |
yad-darśanaṁ bhāgya-bhareṇa tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||5||
A gyönyörtől aléltan omlik a földre, tündöklő testét por ékesíti.
Őt látni maga a jószerencse – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

sthale sthale yasya kṛpā-prapābhiḥ
kṛṣṇānya-tṛṣṇā jana-saṁhatīnām |
nirmūlitā eva bhavanti tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||6||
Faluról falura járván a könyörület kútja volt ő, így az emberek minden anyagi vágya
gyökerestül megsemmisült. Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!
 

E versszak az ellentmondást hordozó költői kép szép példája: A prapā szó közkutat jelent, melyből a szomjas vándor vizet meríthet. Ám most a vándorszerzetes Naróttam a kút, melyből a helybéliek vizet – isteni kegyet – meríthetnek, s e víz oly hathatósan csillapítja szomjukat (tṛṣṇā), hogy a világi léttel (nem Krsnával) kapcsolatos minden vágy gyökerestül megsemmisül. A tṛṣṇā szó egyszerre jelent szomjúságot, vágyat, mohóságot.

yad-bhakti-niṣṭhopala-rekhikeva
sparśaḥ punaḥ sparśa-maṇīva yasya |
prāmāṇyam evaṁ śrutivad yadīyaṁ
tasmai namaḥ śrīla-narottamāya ||7||
Nyakéke Krsna szerető szolgálatába vetett szilárd hite, érintése akár a bölcsek köve,
szava a védák kinyilatkoztatásához fogható. Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom!
 

 A prāmānya szó szerint bizonyosságot, hitelességet jelent: bizonysága – azaz kimondott szava – akár a védai kinyilatkoztatás (śrutivat).

mūrtaiva bhaktiḥ kim ayaṁ kim eṣa
vairāgya-sāras tanumān nṛloke |
sambhāvyate yaḥ kṛtibhiḥ sadaiva
tasmai namaḥ śrīla-narottamāya ||8||
Vajon ki lehet ő? Talán a testetöltött odaadás, a világi léttől való függetlenség maga
született meg az emberek világában? Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom!
 

 A harmadik páda kṛtibhiḥ (tetteivel együtt) szava arra utal, hogy a testetöltött odaadás (mūrtā bhaktiḥ), s a lemondás, a világi léttől való függetlenség leglényege (vairāgya-sāraḥ) tetteivel, azaz kedvteléseivel együtt jelent meg e világban: ez ismételt utalás Naróttam nagyszerű dalaira és csodás táncára.

rājan-mṛdaṅga-karatāla-kalābhirāmaṁ
gaurāṅga-gāna-madhu-pāna-bharābhirāmam |
śrīman-narottama-padāmbuja-mañju-nṛtyaṁ
bhṛtyaṁ kṛtārthayatu māṁ phaliteṣṭa-kṛtyam ||9||
Sríla Naróttam lótuszlábainak a mrdangák és karatálok hangján örvendező, Gaurángáról szóló dalok mézétől édes, elbűvölő tánca teljesítse be szolgájának odaadó törekvését!

A versmérték upajāti: (indravajrā: – – υ – – / υ υ – υ – υ és upendravajrā υ – υ – – / υ υ – υ – υ sorok együtt)
Az utolsó strófa vasantatilakā (a tavasz ékessége): – – υ – υ υ υ – / υ υ – υ – –



2010. január 16., szombat

a szerzetesi életrend megszentelése


Ötszáz évvel ezelőtt választotta Nimái pandit a szerzetesi életrendet. Murári Gupta így számol be az avatási ceremóniáról a Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) 3.2. fejezetében:

sannyāśāśrama-pāvanam
A szerzetesi életrend megszentelése

nṛtyāvasāne bhagavān ruroda
premṇā hareḥ so’pi vibhinna-dhairyaḥ |
dṛṣṭvā tadā tatra samāgatā vai
rudanti te prema-jalāvilākṣāḥ ||1||

A tánc végeztével az Úr zokogni kezdett. Túláradó szeretete teljesen elsöpörte higgadtságát.
Az összegyűltek látván ezt, szintén az istenszeretet könnyeit hullatták.

tataḥ samutthāya hariḥ sagadgada-
svareṇa tān prāha samāgatān janān |
māṁ tāta mātaś ca vidhehi sāmprataṁ
śubhāśiṣo yena hari-smṛtiḥ syāt ||2||

Majd Hari felállt, s elcsukló hangon így szólt az összesereglett tömeghez:
„Ó, atyáim és anyáim, kérlek adjátok most nekem áldásaitokat, hogy mindig emlékezhessem az Úr Harira!”

śrutvābhilajjākulitā vivastrā
gatās tatas te prarudantam eva |
śrī-kṛṣṇa-premā-paripūrṇa-dehā
babhūvuḥ sad-bhakti-rasena pūrṇāḥ ||3||

E szavak hallatán (az embereket) elöntötte a szégyen, s úgy felzaklatták őket (az Úr szavai), hogy ők is leplezetlenül sírtak.
Testük csordultig telt a Srí Krsna iránti rajongással, s elárasztották őket az istenszeretet ízeinek hullámai.

tān śāntvayitvā nija-darśanāmṛtaiḥ
sa gauracandro bhagavān jagāma |
guror nivāsaṁ saha vaiṣṇavāgraiḥ
śrī-keśavākhyasya mahānubhāvaḥ ||4||

Önnön látványának ambróziájával megbékítette őket, majd a magasztos Úr, Gauracsandra
a legkiválóbb vaisnavák társaságában guruja, Srí Késava kunyhójához lépett.

natvā guroḥ pāda-yugaṁ nivāsaṁ
tasmin sa cakre karuṇāmbudhir hariḥ |
śrī-rāma-nārāyaṇa-nāma-maṅgalaṁ
gāyan guṇān prema-vibhinna-dhairyaḥ ||5||

Hari, a könyörület óceánja meghajolt guruja lábai előtt, majd letelepedett előtte.
Srí Ráma és Nárájan áldásos neveit és tulajdonságait dalolta, miközben tébolyulttá tette a rajongó szeretet.

tathāparāhne nṛ-harer avāptyai
nyāsokta-karmāṇi cakāra śuddhaḥ |
ācārya-ratno bhagavāṁś cakāra
kṛṣṇasya pūjāṁ vidhivad vidhi-jñaḥ ||6||

Délutánra járt az idő, mikor a makulátlan és tiszteletreméltó Ácsárjaratna (Csandrasékhara Ácsárja), a ceremóniák jó ismerője elvégezte Hari szerzetesi rendbe lépéséhez szükséges rítusokat. Krsnát imádta az előírások szerint.

tataḥ samīpaṁ sa guror hitārthī
gatvāvadat karṇa-samīpa īśaḥ |
svapne mayā mantra-varo hi labdhaḥ
śṛṇuṣva tat kiṁ tava sammataṁ syāt ||7||

Majd az Úr, a legfőbb jóakaró gurujához lépett s e szavakat súgta a fülébe:
„Álmomban kaptam egy nagyszerű mantrát. Hallgasd meg kérlek, s (mondd el róla) a véleményed!”

vāra-trayaṁ tac-chravaṇāntikaṁ svayaṁ
provāca nyāsokta-manuṁ viśuddham |
śrutvāvadat so’pi harer idaṁ syāt
sannyāsa-mantraṁ paramaṁ pavitram ||8||

Ő maga súgta háromszor is a fülébe e tökéletes szannjász-mantrát.
Miután meghallgatta, (Késava így felelt): „Bizony, Hari e szannjász-mantrája a legszentebb!”

vyājena dīkṣāṁ gurave sa dattvā
lokaika-nātho gurur avyayātmā |
guro dadasvādya manīṣitaṁ me
sannyāsam ity āha puṭañjaliḥ prabhuḥ ||9||

Ilyen csellel adott gurujának avatást ő, ki örökkön örökké a világok egyeduralkodója és mestere.
„Kedves tanítóm, még ma töltsd be vágyam, s add meg nékem a szannjászt!” – kérlelte az Úr összetett kézzel.

tataḥ śubhe saṅkramane raveḥ kṣaṇe
kumbhaṁ prayāti makarān manīṣī |
sannyāsa-mantraṁ pradadau mahātmā
śrī-keśavākhyo haraye vidhāna-vit ||10||

Az áldásos pillanatban, mikor a Nap a Bakból a Vízöntőbe lépett, a bölcs
Srí Késava, a nagy lélek, a szertartások tudója átadta Harinak a szannjász-mantrát.

A Makara (cápa) a Bak csillagkép, a Kumbha (korsó) a Vízöntő csillagkép neve.

tatah sa-romañcita-deha-yaṣṭir
ānanda-netrāmbubhir ārdra-vakṣā |
sannyasta evāham iti svayaṁ hariḥ
sa-gadgada-vākyam uvāca devaḥ ||11||

Testének szőrszálai az égnek meredtek, az örömkönnyek áztatták mellkasát.
„Mindenről lemondtam!” szólt elcsukló hangon Hari, az Úr.

A szövegben svayam szó arra utal, hogy spontán, saját elhatározásából szólt.

gacchantam ālokya hariṁ guruḥ svayaṁ
daṇḍaṁ sa-celaṁ tvarayā dadau kare |
bho bho gṛhāṇeti vadan guror vacaḥ
śrutvā gṛhītvā guru-bhakti-lampaṭaḥ ||12||

Látva, hogy Hari útnak ered, guruja a dandát s a szerzetesi öltözéket is gyorsan átadta neki.
„Uram, uram, fogd ezt is!” – szólt a guru. Szavait hallván átvette őket, majd a tanítója kedvére téve

guror nideśaṁ bahu-manyamānas
tatrāvasat tad-divasaṁ jitāriḥ |
rātrau vasan kīrtanam āśu cakre
nṛtyaṁ ca tasmin guruṇā samaṁ prabhuḥ ||13||

aznap még ott maradt az ellenségei fölött győzedelmeskedő Úr, ki nagyra becsülte guruja utasítását.
Éjjel pedig mesterével együtt az Úr hirtelen énekelni és táncolni kezdett.

guru-bhakti-lampaṭaḥ – a guru-szeretetet sóvárgó, azaz aki tanítója iránti szeretet után vágyakozik
jitāriḥ – az ellenségeit (āri) legyőző (jita) utalhat a szenvedélyeket megfékezőre is

nanarta tasmin jagatāṁ guror guruḥ
kṛṣṇena sārdhaṁ mahatā sukhena |
ānanda-pūrṇas tu punaḥ sa mene
brāhmaṁ sukhaṁ tucchataraṁ mahātmā ||14||

Ott táncolt nagy boldogan a mindenség mesterének guruja Krsnával.
A gyönyörrel töltekezve e nagy lélek brahmanból származó boldogságot immáron jelentéktelennek vélte.

Késava Bháratí advaita szerzetes volt, ám most ő maga is vaisnava lett.

nṛtyāvasāne harim abravīt sa
ko’pīha me daṇḍam imaṁ karāgrāt |
ākṛṣya māṁ prāha bhuja-dvayena
spṛṣṭvā svayaṁ tvaṁ naṭanaṁ kuruṣva ||15||

A tánc végeztével így szólt Harihoz: „Vajon ki vette el ujjaim közül e dandát?
(Ki vagy te, hogy) két karoddal magaddal víve érintéseddel táncra perdítesz?

tato’ham ānanda-paripluto mudā
praviśya nṛtyaṁ kṛtavān suvihvalaḥ |
śrutvā vacas tasya suvismitās te
sa vaiṣṇavāḥ prema-vibhinna-dhairyāḥ ||16||

S én pedig a gyönyör óceánjában alámerülve, megmámorosodva, magamról megfeledkezve táncolni kezdek?”
E szavak hallatán a vaisnavák mind nagyon meglepődtek, s úrrá lett rajtuk a szeretet.

prema-vibhinna-dhairyāḥ – szeretet által megtört nyugalmúak (miként az 1. és 5. versekben is)

śrutvā guror vākyam analpam arthavan
nanarta tasmin svajanair anuvrataḥ |
harṣeṇa yukto mahatā mahātmā
svayaṁ hariḥ svātma-rato guṇāśrayaḥ ||17||

Guruja fontos és jelentőségteljes szavait hallva hívei és követői körében ismét táncolni kezdett
Hari, a nagy lélek, az isteni tulajdonságok tárháza, ki elégedett önmagában, ám most túláradó örömöt érzett.

sa bhāratī prema-pariplutātmā
kamaṇḍaluṁ daṇḍam apīha dūre |
kṣiptvā nanarta prabhuṇā samaṁ vai
sannyāsa-dharmasya pavitra-hetunā ||18||

És az a szeretet óceánjában elmerült Bháratí a vizesedényt és a dandát messze
hajítva együtt táncolt az Úrral, hogy megszenteljék a szannjász-dharmát.

iti svayaṁ yad bhagavat-kṛtaṁ śubhaṁ
sannyāsam ānanda-karaṁ dvi-janmanām |
śṛṇoti yas tasya bhaved vimuktir
labhec ca tat tan manasā yad icchati ||19||

Aki meghallgatja ezt az áldásos, a kétszerszületettek szívét megdobogtató (elbeszélést) arról, hogy a magasztos Úr miként lépett a szannjásza rendbe,
övé lesz az üdvösség, s elérheti azt, amire csak szívében vágyakozik.