A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rati. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rati. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. október 25., vasárnap

az istenszeretet külső jelei


Amikor az istenszerető érzelmek kivirágoznak a bhakta szívében, a tettei is árulkodnak erről. Csaitanja Maháprabhu Szanátan gószvámít oktatva kilenc ilyen árulkodó jelről (anubhāva – az érzés bhāva kívül látható jelei) beszél, s Rúpa gószvámí is ezen jeleket sorolja fel a Bhakti-raszámrta-szindhuban. Tekintsük át sorban e jeleket!

kṣāntir avyartha-kālatvaṁ viraktir māna-śūnyatā |
āśā-bandhaḥ samutkaṇṭhā nāma-gāne sadā ruciḥ ||
āsaktis tad-guṇākhyāne prītis tad-vasati-sthale |
ity-ādayo 'nubhāvāḥ syur jāta-bhāvāṅkure jane ||

1) türelem, 2) az idő hasznos eltöltése, 3) vágymentesség, 4) a megbecsülés vágyának hiánya,

5) reménység, 6) sóvárgás, 7) a szent név éneklésének örökös íze,
8) ragaszkodás az ő tulajdonságainak elbeszéléséhez, 9) vonzalom az ő lakhelyeihez,
ezek, s a többi a külsődleges jelei az ember rügyező érzelmeinek.
(Brsz. 1.3.25-26., Cscs. 2.23.18-19.)

1) kṣāntiḥ: türelem, béketűrés – aki minden háborgató, zaklató körülmény közepette is higgadt és békés marad. Az ilyen embert nem háborgatják az anyagi kettősségek, jó példa rá Paríksit király, aki mikor megtudta, hamarosan elérkezik halála napja, a Gangesz partjára sietett, s az összesereglett bölcsekhez így szólt: szívembe fogadtam Istent, meghódoltam előtte, jöjjön hát a halál, ha jönnie kell! (lásd Bhág. 1.19.15.)

2) avyartha-kālatvam: nem haszontalan időtöltés, azaz az idő hasznos eltöltése – Krsnával való kapcsolat nélkül minden idő haszontalanul telik. A példavers azon bhaktákról szól, kik könnyes szemmel, szüntelen imáikat ajánlva élik életüket. Lehet, hogy a bhakta nem jó szervező, nem osztja be az idejét elég hatékonyan, ám a nap huszonnégy órájában, minden pillanatban Krsnáért, Krsnával él.

3) viraktiḥ: vágymentesség – anyagi élvezet (bhukti), misztikus tökéletesség (siddhi), s az érzékek tárgyai (indriyārtha) iránt érzett közömbösség. Példaként Bharata királyt említik, aki az Úr imádatának kedvéért könnyedén feladta birodalmát, s elhagyta családját és barátait. (lásd Bhág. 5.14.43.)

4) māna-śūnyatā: a megbecsülés (vágyának) hiánya – noha mindenkinél kiválóbb, alacsonyrendűnek tekinti magát. A példa Bhagíratha király, aki aszkétaként ellenségei városában koldult, s mindenkinek, még a kutyaevőknek is hódolatát ajánlotta.

5) āśā-bandhaḥ: („a vágy köteléke”) reménység – a bhakta Krsna kegyében reménykedve él

6) samutkaṇṭhā: sóvárgás – folytonos epekedés Krsna társasága iránt

7) nāma-gāne sadā ruciḥ: a szent név éneklésének örökös íze, avagy vonzódás a szent név állandó zengéséhez. A példa az alábbi vers:
„Ó, Góvinda, lótuszszemeinek virág-nektár könnycseppjeit hullatva
e leány mézédes hangon neveid füzérét énekli.”


8)
āsaktiḥ tad-guṇākhyāne: ragaszkodás az ő (Krsna) tulajdonságainak elbeszéléséhez, soha nem csillapuló vágy Krsna tulajdonságainak hallása és magasztalása iránt.

9) prītiḥ tad-vasati-sthale: vonzalom az ő lakhelyeihez – a bhakta szívében mindig Krsna kedvteléseinek színhelyein lakozik, meditációja csak erről szól.