A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rásza-tánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rásza-tánc. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 20., szombat

Visvanáth Csakravartí: Vers az álombéli kedvtelés nektárjáról


śrī-svapna-vilāsāmṛtāṣṭakam


priye svapne dṛṣṭā saridina-sutevātra pulinaṁ
yathā vṛndāraṇye naṭana-paṭavas tatra bahavaḥ |
mṛdaṅgādyaṁ vādyaṁ vividham iha kaścid dvijamaṇiḥ
sa vidyud-gaurāṅgaḥ kṣipati jagatīṁ prema-jaladhau ||1||


Kedvesem! Álmomban egy olyan folyót láttam, mint ez itt, a partján is pontosan ilyen föveny volt.
Rengetegen táncoltak, éppen úgy, mint Vrndá erdejében.
Mrdanga, és temérdek más hangszer muzsikája hallatszott, és láttam, amint a bráhmanák gyöngye,
ez a tündöklő, aranyfényű személy az egész világot a rajongó istenszeretet óceánjába dobta.

vidyut-gaurāṅgaḥ – tündöklő Gauránga, mondja a szöveg, ám mert Rádhá egy álombéli ismeretlen bráhmanáról beszél, nyilván nem a nevét említi.
Vrndávan a Jamuná, míg Navadvíp a Gangesz partján fekszik. Ám míg Vrndá erdejében Krsna az éjszaka közepén, titokban táncolt a hozzá legközelebb álló gópíkkal, addig a Rádhá álmában látott bráhmana körül napfényben, nyíltan táncolnak rengetegen.


kadācit kṛṣṇeti pralapati rudan karhicid asau
kva rādhe hā heti śvasiti patati projjhati dhṛtim |
naṭaty ullāsena kvacid api gaṇaiḥ svaiḥ praṇayibhis
tṛṇādi-brahmāntaṁ jagad atitarāṁ rodayati saḥ ||2||


Olykor sírva kiáltozott: Krsna! Máskor meg
így sóhajtozott: ó jaj, Rádhá, merre vagy? Hol a földre roskadt önuralmát vesztve,
hol pedig boldogan táncolt kedves társai körében.
Megríkatta ő az univerzum minden egyes lakóját – Brahmától az utolsó fűszálig.

tato buddhir bhrāntā mama samajani prekṣya kim aho
bhavet so’yaṁ kāntaḥ kim ayam aham evāsmi na paraḥ |
ahaṁ cet kva preyān mama sa kila cet kvāham iti me
bhramo bhūyo bhūyān abhavad atha nidrāṁ gatavatī ||3||


Látván ezt gondolataim megzavarodtak. Ó, vajon ki
lehet ő? talán a kedvesem? akkor vajon ki vagyok én?
És ha én vagyok, hol a kedvesem, ha pedig ő, akkor hol lehetek én?
Így kavarogtak a gondolataim, aztán ismét álomba merültem.

(Rádhá történetét hallván Krsna így szólt:)

priye dṛṣṭvā tās tāḥ kutukini mayā darśita-carī
rameśādyā mūrtīr na khalu bhavatī vismayam agāt |
kathaṁ vipro vismāpayitum aśakṛt tvāṁ tava kathaṁ
tathā bhrāntiṁ dhatte sa hi bhavati ko hanta kim idam ||4||


Kíváncsi szerelmem! Láttad mindazon formáimat,
Ramá urát s a többieket, kiket megmutattam már neked, és nem lepődtél meg egy cseppet sem!
Mégis, hogy lehet, hogy most csodálkozásra késztet ez a bráhmana,
s úgy elbizonytalanít, hogy kérdezel: Ó, vajon ki lehet?
Ramá ura, azaz Laksmí ura, Nárájan.

iti procya preṣṭhāṁ kṣaṇam atha parāmṛṣya ramaṇo
hasann ākūtajñaṁ vyanudad atha taṁ kaustubha-maṇim |
tathā dīptaṁ tene sapadi sa yathā dṛṣṭam iva tad
vilāsānāṁ lakṣmaṁ sthira-cara-gaṇaiḥ sarvam abhavat ||5||


Így szólt a szerelmes Krsna, majd egy pillanatra kedvesét megérintve,
mosolygó arccal kézbe vette a Kausztubha ékkövet, a kívánságok tudóját.
Az felizzott, majd éppen úgy, ahogy (azt Rádhá) látta
megmutatta (az álombéli) kedvteléseket, minden apró részletével együtt.
kedvesét megérintve: a parāmṛś gyök kétféle jelentése miatt a vers első pádája fordítható így is: kedvesén tűnődve.
kézbe vette: az eredetiben: megütötte; minden apró részletével együtt: az eredetiben: az álló és mozgó kísérőkkel együtt.

vibhāvyātha proce priyatama mayā jñātam akhilaṁ
tavākūtaṁ yat tvaṁ smitam atanuthās tat tvam asi saḥ |
sphuṭaṁ yan nāvādīr yad abhimatir atrāpy aham iti
sphurantī me tasmād aham api sa evety anumime ||6||


(Rádhá) így szólt: Szerelmem, most már mindent megértettem!
A kívánságod, ami mosolyt csalt a szádra, s hogy te ő vagy!
Nyilvánvaló a vágyad is, mit nem mondtál el, hogy benne legyek én is!
A fénye lesz az enyém, így én is ő leszek – ez a következtésem.

yad apy asmākīnaṁ rati-padam idaṁ kaustubha-maṇiṁ
pradīpyātraivādīdṛśad akhila-jīvān api bhavān |
sva-śaktyāvirbhūya svam akhila-vilāsaṁ pratijanaṁ
nigadya premābdhau punar api tad ādhāsyasi jagat ||7||


Noha szerelmünk hajléka itt van, a Kausztubha ékkő
fényében minden lényt megmutattál nekem amott.
Saját energiáid révén megjelenve minden egyes embert megszólítva mutatod meg önnön kedvteléseid teljességét,
s ezzel újfent a rajongó szeretet óceánjába veted majd a világot.
Bár a szerelmünk hajléka itt van Vrndávanban, megmutattad nekem álmom valóságát, ahogy aranyfényű bráhmanaként ott (Navadvípban) mindenkit megtáncoltatsz, és megríkatsz mindenkit – a fűszáltól Brahmáig –, akik éppoly szerelmes vonzalommal fordulnak feléd, mint én.

yad uktaṁ gargeṇa vraja-pati-samakṣaṁ śruti-vidā
bhavet pīto varṇaḥ kvacid api tavaitan na hi mṛṣā |
ataḥ svapnaḥ satyo mama ca na tadā bhrāntir abhavat
tvam evāsau sākṣād iha yad anubhūto’si tad ṛtam ||8||


Amit a véda-tudó Garga mondott, Vradzsa ura előtt,
a sárga színben való megjelenésedről, cseppet sem volt tévedés.
És ezért volt az álmom is igaz, nem holmi üres képzelgés!
Ő te magad vagy, ez a helyes megértés!
Rádhá Gargára tett utalásával kapcsolatban a Bhágavata-puránában az alábbi olvasható: Balarám és Krsna névadó ünnepén Garga többek közt ezt mondja Krsnáról:

āsan varṇās trayo hy asya gṛhṇato 'nuyugaṁ tanūḥ |
śuklo raktas tathā pīta idānīṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ ||


E fiú három színt vett már magára a világkorszakok szerint,
fehér, vörös, és sárga, most pedig feketéssé lett. (Bhág. 10.8.13.)

pibed yasya svapnāmṛtam idam aho citta-madhupaḥ
sa sandeha-svapnāt tvaritam iha jāgarti sumatiḥ |
avāptaś caitanyaṁ praṇaya-jaladhau khelati yato
bhṛśaṁ dhatte tasminn atula-karuṇāṁ kuñja-nṛpatiḥ ||9||


Kinek értelme méhecskéje ezt az álom-nektárt kortyolgatja,
az a bölcs hamar felébred a kételyek álmából,
és Csaitanját elérve a szerelem óceánjában játszadozik majd,
ahol megkapja az erdei ligetek királyának páratlan kegyét.

A versmérték: śikhariṇī (koronás).

2020. június 27., szombat

Rámánanda-szamvád – Rádhá szerelme


prabhu kahe – ei sādhyāvadhi suniścaya |
kṛpā kari' kaha, yadi āge kichu haya ||96||


(96) Az Úr szólt: ez kétségtelenül a tökéletesség legvégső határa,
de kérlek, légy kegyes, mondd tovább, ha van még ezen túl is valami.

rāya kahe – ihāra āge puche hena jane |
eta-dina nāhi jāni, āchaye bhuvane ||97||
iṅhāra madhye rādhāra prema sādhya-śiromaṇi |
yāṅhāra mahimā sarva-śāstrete vākhāni ||98||


(97) Rámánanda Ráj így felelt: Mindezidáig nem ismertem
senkit e világban, ki ennél tovább kérdezett volna.
(98) A tökéletesség koronaékszere mindenek közül Rádhá szerelme,
ennek dicsőségét zengi valamennyi szentírás.


yathā rādhā priyā viṣṇos tasyāḥ kuṇḍaṁ priyaṁ tathā |
sarva-gopīṣu saivaikā viṣṇor atyanta-vallabhā ||99||


(99) Miként Visnunak kedves Rádhá, az ő tavacskája éppúgy kedves néki.
Minden gópí közül egyedül ő Visnu legeslegszeretettebbje.
(Padma-purána, Rúpa gószvámí: Laghu-bhágavatámrta 2.1.45.)

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ ||100||


(100) Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.
(Bhág. 10.30.28.)

Bár e vers (és a Bhágavata-purána) név szerint nem említi Rádhát, a szövegösszefüggésből következően nyilván róla van szó. Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja – Rádhá – nyomaira. Ekkor beszélnek így egymást közt.

prabhu kahe – āge kaha, śunite pāi sukhe |
apūrvāmṛta-nadī vahe tomāra mukhe ||101||
curi kari' rādhāke nila gopī-gaṇera ḍare |
anyāpekṣā haile premera gāḍhatā nā sphure ||102||
rādhā lāgi' gopīre yadi sākṣāt kare tyāga |
tabe jāni, rādhāya kṛṣṇera gāḍha-anurāga ||103||


(101) Az Úr szólt: Folytasd kérlek! Boldogságban úszom, ahogy hallom
az ajkaidról felfakadó páratlan nektárfolyam hömpölygését!
(102) Elrabolta Rádhikát a gópík köréből, attól tartva,
hogy mások előtt a szerelem valódi heve nem mutatkozhat meg.
(103) Rádhához ragaszkodva még a gópík társaságáról is lemondott –
ebből érthetjük meg Krsna Rádhá iránt érzett nagyon mély szeretetét.

rāya kahe – tabe śuna premera mahimā |
tri-jagate rādhā-premera nāhika upamā ||104||
gopī-gaṇera rāsa-nṛtya-maṇḍalī chāḍiyā |
rādhā cāhi' vane phire vilāpa kariyā ||105||


(104) Rámánanda Ráj így felelt: Hallj most a rajongó szeretet (préma) dicsőségéről!
Rádhá szeretetének a három világban nincs párja!
(105) Krsna a rásza-táncot lejtő gópík körét elhagyva,
Rádhára vágyva, bánatosan bolyongott az erdőben.

kaṁsārir api saṁsāra-vāsanā-baddha-śṛṅkhalām |
rādhām ādhāya hṛdaye tatyāja vraja-sundarīḥ ||106||
itas tatas tām anusṛtya rādhikām
anaṅga-bāṇa-vraṇa-khinna-mānasaḥ |
kṛtānutāpaḥ sa kalinda-nandinī
taṭānta-kuñje viṣasāda mādhavaḥ ||107||


(106) Kansza ellenségének gondolatai is csak Rádhá körül forogtak, a reá emlékezés kötötte őt gúzsba.
Szívében Rádhát hordozva elhagyta Vradzsa szépséges leányait.
(107) A Szerelemisten nyilától sebzett, bánatos szívű Mádhavát a bűntudat emésztette. Mindenhová követte Rádhiká nyomait,
(ám mert nem találta őt sehol) leroskadt a Jamuná menti lugasban, s ott búslakodott.
(Dzsajadév: Gíta-góvinda 3.1-2.)

A Gíta-góvinda második fejezete Rádhá Krsna iránti érzelmeit ecseteli… most pedig Krsna érzéseiről olvashatunk. Ezért az is (api) szócska a versben: Rádhá szenved Krsna távollétében, és Krsna is szenved Rádhá távollétében.
Kanszári, szanszára… nem csupán az összecsengés kedvéért illeszti egymás mellé e szavakat Dzsajadév. Krsna hős – Kansza legyőzője (kaṁsa-ariḥ) –, most mégis alulmaradt, megbéklyózták, hiszen gondolatai csak Rádhá körül forognak, Rádhá, Rádhá szerelme ejtette őt foglyul. Másra nem is tud gondolni, így otthagyja a szépséges gópík körét, és Rádhiká keresésére indul. Ráadásul a rákövetkező vers Mádhavaként, Laksmí anya, a szerencseistennő uraként utal rá: Krsna nem csupán hős, hanem maga Nárájan, Isten… ám mind a szerencse istennője, mind Vradzsa szépségeinek társasága jelentéktelenné válik Rádhá hiányában.

ei dui-ślokera artha vicārile jāni |
vicārite uṭhe yena amṛtera khani ||108||
śata-koṭi gopī-saṅge rāsa-vilāsa |
tāra madhye eka-mūrtye rahe rādhā-pāśa ||109||
sādhāraṇa-preme dekhi sarvatra'samatā |
rādhāra kuṭila-preme ha-ila vāmatā ||110||


(108) E két vers értelmében elmerülve világossá válik,
hogy itt egész nektár-bánya bukkan a felszínre!
(109) Krsna sok millió gópí társaságában a rásza-táncot élvezte,
ám egyetlen, eredeti formájában mindig Rádhá mellett maradt.
(110) Az isteni szeretet általában mindenkire egyenlően árad,
ám Rádhá huncut szerelme ellenkező természetű.

aher iva gatiḥ premṇaḥ svabhāva-kuṭilā bhavet |
ato hetor ahetoś ca yūnor māna udañcati ||111||


(111) A szerelem természete akár a kígyó siklása, kanyargós.
Ezért a fiatalokban – okkal vagy ok nélkül – felébred a neheztelés (māna).
(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 15.102.)

E strófa kommentárjai az Alankára-kausztubha (A poézis ékköve) című mű idevágó részletét idézik:

nadīnāṁ ca vadhūnāṁ ca bhujagānāṁ ca sarvadā |
premṇām api gatir vakrā kāraṇaṁ tatra neṣyate |


A folyók, az asszonyok és a kígyók is mindig
– miként a szerelem – kanyargósan haladnak, ám ennek oka ismeretlen.

krodha kari' rāsa chāḍi' gelā māna kari' |
tāṅre nā dekhiyā vyākula haila śrī-hari ||112||
samyak-sāra vāsanā kṛṣṇera rāsa-līlā |
rāsa-līlā-vāsanāte rādhikā śṛṅkhalā ||113||
tāṅhā vinu rāsa-līlā nāhi bhāya citte |
maṇḍalī chāḍiyā gelā rādhā anveṣite ||114||
itas tataḥ bhrami' kāhāṅ rādhā nā pāñā |
viṣāda karena kāma-bāṇe khinna hañā ||115||
śata-koṭi-gopīte nahe kāma-nirvāpaṇa |
tāhātei anumāni śrī-rādhikāra guṇa ||116||


(112) (Rádhá) haragosan és sértődötten hagyta ott a rásza-táncot,
s mert nem látta őt, Srí Hari nagyon megijedt.
(113) A rásza-tánc Krsna vágyának legteljesebb lényege,
ám a rásza-lílá vágyában Rádhiká az összekötő kapocs.

Azaz Krsna rásza-lílára irányuló vágyának Rádhiká a megtestesítője, ő a béklyó (a śṛṅkhalā szó jelentése lánc, béklyó), ami/aki fogva tartja Krsnát.

(114) Nélküle a rásza-lílá nem ragyog Krsna szívében,
ezért a körből kilépve nyomban Rádhá keresésére indult.
(115) Ide-oda kóborolt, ám mert sehol nem találta Rádhát,
a szerelemisten nyilától sebzetten búslakodni kezdett.
(116) Még a sok millió gópí közt sem csillapult vágya!
Ebből láthatjuk Srí Rádhiká csodás tulajdonságait.

Ebből láthatjuk: szó szerint anumāni, azaz „következtethetünk”

prabhu kahe – ye lāgi' āilāma tomā-sthāne |
sei saba tattva-vastu haila mora jñāne ||117||
ebe se jāniluṅ sādhya-sādhana-nirṇaya |
āge āra āche kichu, śunite mana haya ||118||
kṛṣṇera svarūpa kaha rādhāra svarūpa |
rasa kon tattva, prema kon tattva-rūpa ||119||
kṛpā kari' ei tattva kaha ta' āmāre |
tomā-vinā keha ihā nirūpite nāre ||120||


(117) Az Úr szólt: Ami miatt hozzád jöttem,
azokat immáron mind a végső valóság leglényegeként tudhatom.
(118) Megértettem következtetéseidet a végső célról és a hozzá vezető útról.
Ám ha van más, több ennél, akkor szívem azt is hallani vágyja!
(119) Beszélj kérlek Krsna természetéről és Rádhá tulajdonságairól!
Milyen a rasza természete? A préma a valóság mely formája?
(120) Légy kegyes! Tárd fel előttem e valóságokat!
Rajtad kívül senki sem képes megmutatni őket!

Milyen a rasza természete: szó szerint: mi a raszáról szóló igazság, valóság (tattva)?
Megmutatni
: a szövegben szereplő nirūpite szó gyökének (nirūp) jelentései: felfog, megállapít, meghatároz, kijelöl.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2014. február 1., szombat

aki megbéklyózta Kansza legyőzőjét


Az alábbi két vers a Gíta Góvinda harmadik fejezetéből való:

kaṁsārir api saṁsāra-
vāsanā-baddha-śṛṅkhalām |
rādhām ādhāya hṛdaye
tatyāja vraja-sundarīḥ || 3.1 ||

Kansza ellenségének gondolatai is csak Rádhá körül forogtak, a reá emlékezés kötötte őt gúzsba. Szívében Rádhát hordozva elhagyta Vradzsa szépséges leányait.

itas tatas tām anusṛtya rādhikām
anaṅga-bāṇa-vraṇa-khinna-mānasaḥ |
kṛtānutāpaḥ sa kalinda-nandinī-
taṭānta-kuñje viṣasāda mādhavaḥ ||

A Szerelemisten nyilától sebzett, bánatos szívű Mádhavát a bűntudat emésztette. Mindenhová követte Rádhiká nyomait, (ám mert nem találta sehol) leroskadt a Jamuná menti lugasban, s ott búslakodott.


A Gíta Góvinda második fejezete Rádhá Krsna iránti érzelmeit ecseteli… most pedig Krsna érzéseiről olvashatunk. Ezért az is (api) szócska a versben: Rádhá szenved Krsna távollétében, és Krsna is szenved Rádhá távollétében.
Kanszári, szanszára… nem csupán az összecsengés kedvéért illeszti egymás mellé e szavakat Dzsajadév. Krsna hős – Kansza legyőzője (kaṁsa-ariḥ) –, most mégis alulmaradt, megbéklyózták, hiszen gondolatai csak Rádhá körül forognak, Rádhá, Rádhá szerelme ejtette őt foglyul. Másra nem is tud gondolni, így otthagyja a szépséges fejőslánykák körét, s Rádhiká keresésére indul. Ráadásul a rákövetkező vers Mádhavaként, Laksmí anya, a szerencseistennő uraként utal rá: Krsna nem csupán hős, hanem maga Nárájan, Isten… ám mind a szerencse istennője, mind Vradzsa szépségeinek társasága jelentéktelenné válik Rádhá hiányában.

A szanszára szó a sam-sṛ gyökből (odamegy, forog, kering) származó főnév, jelentései: járás, körforgás, átvitt – és gyakori – jelentésében a világi élet körforgása, az evilági létezés. Ám felvethető a szónak másféle értelmezése is: a sam (együtt, teljesen, tökéletesen) előtag, és a sāra (valami lényege) főnév összetételeként, így a szó jelentése: valami leglényege, kvintesszenciája. A vāsanā (etimológiailag: „lakozás”) elsődlegesen emléket, és az emlékezetből merített tudást jelenti, de mert leggyakrabban a vágyaink járnak az eszükben, vágyódást, kívánságot is. Így a versben a Rádhá jelzőjeként szereplő saṁsāra-vāsanā-baddha-śṛṅkhalām félmondat egyfelől azt jelenti, hogy Krsna gondolatai (vāsanā) Rádhá körül forogtak (saṁsāra), s ez gúzsba kötötte (baddha-śṛṅkhalām) őt, másfelől utal Krsna gondolatainak természetére, ez pedig a leglényegre (saṁsāra) való vágyódása (vāsanā). Ez utóbbi értelemben fordítja Sríla Prabhupád a verset: „Az Úr Krsna, Kansza ellensége a rásza-tánc közben elhagyta a többi gópít, és Srímatí Rádháránít ölelte szívére, mert Ő segíti az Urat abban, hogy megvalósítsa vágyai eszenciáját.” (Csatanja-csaritámrta 1.4.219.)

Más kommentátorok a szanszára „evilági létezés” jelentésére fókuszálnak, így eviláginak, vagy evilágihoz hasonlítónak tekintik Krsna Rádhá iránti érzéseit. Ezért olvashatjuk Weöres Sándor versében is:

Szívére kötötte Krisna
e világ örömére kötő bilincsét,
Rádhát, és elpártolt
tüstént a pásztorok szépeitől.

Keresve Rádhát, suhan erre-arra,
sebezve élő szerelem nyilától,
siratva tettét, Jamuná szegélyén
csalit-sűrűben Hari összeroskadt.

Rámánanda Ráj és Csaitanja Maháprabhu nevezetes beszélgetésében is szóba kerülnek e versek (Csaitanja-csaritámrta 2.8.104-116.). Ha megértjük e két vers mélységét – mondja Rámánanda Ráj –, megérthetjük Rádhá szerelmének jelentőségét is. Mikor Rádhá úgy érezte, Krsna éppúgy bánik vele, mint a többi fejőslánykával, elhagyta a rásza-tánc körét. Krsna általában egyenlő mindenkivel, egyformán szeret mindenkit, ám Rádhával való kapcsolata egészen más: a szerelem természete csalafinta és kanyargós. Rádhá sértődötten elszaladt. Rámánanda Ráj a Gíta Góvinda versét idézte, s így magyarázta a vers szavait: a szanszára-vászaná szóösszetétel szamjak-szára vászanát, a teljes esszenciális vágyakozást jelenti, azaz a rásza-táncot, s a rásza-tánc gyönyöréhez csakis Rádhiká köti (śṛṅkhalām) Krsnát. (Cs.cs. 2.8.113.) Ezért Rádhá nélkül mit sem ér a rásza-tánc, Krsna így nyomban otthagyta a többi fejőslánykát, és Rádhá keresésére indult.

A fejőslánykák Krsna iránti szerelme feltétel nélküli („én a tiéd”), ám Rádhá szerelme Krsna iránt ennél is mélyebb („te az enyém”), s oly erős, hogy teljesen hatalmában tartja Mádhavát.

2013. augusztus 24., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra-magyarázata


Gópálguru gószvámí egyik mahámantra-kommentárja már olvasható a slókamálán. Ott a bebocsátásért fohászkodó hívő imájaként értelmezi a mahámantrát, míg a jelen kommentár a rásza-tánc, s az isteni pár együttlétének hangulatában született.
A mahámantra szavai megszólító esetben állnak – a szanszkrt nyelvben a főnévragozás nyolc esete ismeretes, ezek közül az egyik a megszólító eset. Míg magyarul úgy szólítunk meg valakit (megszólító eset), ahogy beszélünk róla (alanyeset), a szanszkrt megkülönbözteti ezen alakokat. A kṛṣṇa szótő alanyesetben ragozva kṛṣṇaḥ (kṛṣṇaḥ gośālam gacchati – Krsna a karámba megy), ám megszólítva: kṛṣṇa (kṛṣṇa rakṣa mām – Krsna! oltalmazz engem!) Hasonlóképpen Ráma neve alanyesetben rāmaḥ, megszólítva rāma. A Haré szó kétféleképpen is értelmezhető, a hímnemű Hari és a nőnemű Hará megszólítása egyaránt Haré, így Krsna és Rádhá megszólítása is lehet. A szövegben visszatérő fordulata: tasyāḥ/tasya sambodhane he hare/kṛṣṇa/rāma – az ő (neve) megszólító esetben óh, Hará/Krsna/Ráma! A száraz ténymegállapítás helyett személyesebb felszólításként fordítottam e részt, reményeim szerint Gópálguru gószvámí, s az olvasók ellenkezését nem vonom ezzel a fejemre.


hare ! kṛṣṇasya mano haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Elragadja (harati) Krsna szívét, ezért Rádhá neve Hará, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā manaḥ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá szívét ő vonzza (karsati), ezért Krsna a neve, szólítsd hát: Krsna!

hare ! kṛṣṇasya lokalajjādhairyādi sarvaṁ haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Krsna józan, szemérmes személy hírében áll, ám Hará azaz Rádhá megfosztja (harati) őt e jóhírétől, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā lokalajjādhairyādi sarvaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá józan, szemérmes leány hírében áll, ám Krsna megfosztja (karsati) mindettől, szólítsd őt: Krsna!

kṛṣṇa ! yatra yatra rādhā tiṣṭhati gacchati vā
tatra tatra sā paśyati krsno māṁ spṛśati
balāt kañcukādikaṁ sarvaṁ karṣati haratīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Bárhol is legyen Rádhá, bárhol is járjon, mindenütt csak Krsnát látja, s úgy érzi, mintha megérintené, s erőszakkal húzkodná réklijét s ruházatát. Szólítsd hát a Rádhá ruháját cibálót (karsati): Krsna!

kṛṣṇa ! punar harṣatīṁ gamayati vanaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna ismét – Fuvolajátékával megörvendezteti Rádhát, s az erdőbe csábítja, a fák közé vezeti (karsati), szólítsd őt: Krsna!

hare ! yatra krsno gacchati tiṣṭhati vā tatra tatra paśyati rādhā mamāgre pārśve sarvatra tiṣṭhatīti harā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Bármerre is jár, bárhol is legyen Krsna, mindig csak Rádhát látja, s arra gondol, hogy ott áll előtte és odasimul hozzá. Szólítsd hát a Krsnát elbűvölő (harati) Harát: Haré!

hare ! punas taṁ kṛṣṇaṁ harati sva-sthānam abhisārayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré ismét – Őt, Krsnát saját hajlékára viszi (harati), titkos találkára csábítja, Rádhá neve ezért Hará. Szólítsd őt: Haré!

hare ! kṛṣṇaṁ vanaṁ harati vanam āgamayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Rádhá az erdőbe viszi (harati), oda vezeti Krsnát, ezért Hará az ő neve, szólítsd hát Rádhát így: Haré!

rāma ! ramayati tāṁ narma-nirīkṣaṇādineti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna tréfái, szerelmes pillantásai megörvendeztetik (ramajati) Rádhát, szólítsd ezért Krsnát így: Ráma!

hare ! tātkālikaṁ dhairyāvalambanādikaṁ kṛṣṇasya haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Nyomban elrabolja (harati) Krsna higgadtságát, szólítsd ezért Rádhát így: Haré!

rāma ! cumbana-stana-karṣaṇāliṅganādibhī ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna megcsókolja Rádhát, megérinti keblét vagy átkarolja őt, így élvezi (ramaté) társaságát. Szólítsd hát Krsnát így: Ráma!

rāma ! punas tāṁ puruṣocitāṁ kṛtvā ramayatīti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – Krsna olykor úgy teszi boldoggá (ramajati) Rádhát, hogy átruházza reá a domináns szerepet. Szólítsd ezért Krsnát: Ráma!

rāma ! punas tatra ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – S mert ilyenkor ő is örvendezik (ramaté), szólítsd így: Ráma!

hare ! punaḥ rāsānte kṛṣṇasya mano hṛtvā gacchatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré újfent – Mikor a rásza-tánc véget ér s Rádhá hazafelé indul, magával viszi Krsna gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Szólítsd ezért Rádhát: Haré!

hare ! rādhāyā mano hṛtvā gacchatīti hariḥ kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he hare !

Haré – Mikor a rásza-tánc véget ér, és Krsna is hazafelé indul, magával viszi Rádhá gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Krsna neve ezért Hari, szólítsd hát őt: Haré!

2010. június 26., szombat

áldás


Rámánanda Ráj művének, a Dzsagannátha-vallabhának első három versének áldása szálljon ránk!

svarāñcita-vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakaṁ
tri-bhaṅga-tanu-vallarī-valita-valgu-hāsolbanam |
vayasya-karatālika-raṇita-nūpurair ujjvalaṁ
murāri-naṭanaṁ sadā diśatu śarma loka-traye ||1||

svara-añcita – hang-hajlított; vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakam – lant (vīṇā), dob, fuvola zenéjét; tri-bhaṅga-tanu – háromszor ívelt test; vallarī-valita-valgu-hāsa ulbanam – lián mozgó bájos mosolyban bőséges; vayasya-karatālika-raṇita-nūpuraiḥ – társai tapsa csilingelés bokacsengettyűkkel; ujjvalam – szépséges, tündöklő; murāri-naṭanam – Murári tánca; sadā – mindig;
diśatu – ad; śarma – boldogság, áldás; loka-traye – világ-hármasban

Lant, dob és fuvola lágyan hullámzó hangjainak dallamára

liánként mozog három ívben hajló, elbűvölően mosolygó alakja.
Murári szépséges tánca – melyet társai tapsa s a bokacsengettyű csilingelése kísér –
hozzon boldogságot mindig a három világra!

Krsna táncának jelzője: ujjvala („fellángoló”) tündöklőt, szépségest jelent, főnévként azonban szerelmet.

smitaṁ nu na sita-dyuti-taralam akṣi nāmbhoruhaṁ
śrutir na ca jagaj-jaye manasijasya maurvī-latā |
mukunda-mukha-maṇḍale rabhasa-mugdha-gopāṅganā-
dṛg-añcala-bhavo bhramaḥ śubha-śatāya te kalpatām ||2||

smitam –
mosoly; nu – bizony; na – nem; sita-dyuti-taralam – fehér-fényű (a Hold) csillogása; akṣi – szem; na– nem; ambhoruham – lótuszvirág („vízből növő”); śrutiḥ – fül; na – nem; ca – és; jagat-jaye – a világ meghódításakor; manasijasya – szerelemistené („képzelet szülte”); maurvī-latā – íjhúr (a latā a szépség kifejezője); mukunda-mukha-maṇḍale – Mukunda arc-körében; rabhasa-mugdha-gopa-aṅganā-dṛś-añcala-bhavaḥ – örömtől mámoros pásztorlányok szeme sarkából eredő; bhramaḥ – zavarodottság; śubha-śatāya – áldások százaira; te – neked; kalpatām – eredményezzen!

Nem mosoly ez, hanem a fehérfényű Hold ragyogása! Szem(nek hinnéd, pedig) lótuszvirág,

s nem fül, hanem, a szerelemisten íjának csodás húrja, miközben legyőzi az egész világot!
A gyönyörittas pásztorlánykák Mukunda arcát lesik,
szemük sarkából reápillantva. Zavarodottságuk hozzon reád ezernyi áldást!

Az első két vers versmértéke: pṛthvī (széles): υ – υ υ υ – υ – / υ υ υ – υ – – υ –

kāmaṁ kāma-payonidhiṁ mṛga-dṛśām udbhāvayan nirbharaṁ
cetaḥ-kairava-kānanāni yaminām atyantam ullāsayan |
rakṣaḥ-koka-kulāni śoka-vikalāny ekāntam ākalpayann
ānandaṁ vitanotu vo madhuripor vaktrāpadeśaḥ śaśī ||3||

kāmam –
kedve szerint; kāma-payonidhim – vágyak óceánját; mṛga-dṛśām – őz-szeműeké; udbhāvayan – gyarapító; nirbharam – nagyon, hevesen; cetaḥ-kairava-kānanāni – szív lótusz-rengetegét; yaminām – vezeklőké (jógíké); atyantam – fölöttébb; ullāsayan – boldogító; rakṣaḥ-koka-kulāni – démonok vadliba seregeit; śoka-vikalāni – bánat sújtottakat; ekāntam – magányossá; ākalpayan – tevő; ānandam – gyönyört; vitanotu – okozzon; vaḥ – nektek; madhu-ripoḥ – Madhu ellenségéé; vaktra-apadeśaḥ – arcaként ismert; śaśī – Hold

Az őz-szemű (gópík) vágyainak óceánját hatalmasra duzzasztó,

a jógík szíveinek lótusz-rengetegét végnélkül boldogító,
a démonok vadliba seregeit magányossá s bánattól sújtottá tevő
Madhu végzetének Hold arca árasszon el gyönyörrel mindannyiótokat!

śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

egy dal a Dzsagannátha-vallabhából: ide-oda rebben tekintete…

PDF

2010. április 2., péntek

Bilvamangal: A rásza-tánc nyolc verse


rāsa-krīḍāṣṭakam


aṅganām aṅganām antare mādhavo
mādhavaṁ mādhavaṁ cāntareṇāṅganā |
ittham ākalpite maṇḍale madhyagaḥ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||1||

Egy-egy leány között Mádhava, egy-egy Mádhava között pedig egy leány –
az így felékesített kör közepén Dévakí fia állt, s fuvoláján játszott.

keki-kekādṛtāneka-paṅke-ruhā
līna-haṁsāvalī-hṛdyatā hṛdyatā |
kaṁsa-vaṁśāṭavī-dāha-dāvānalaḥ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||2||

Magasztaló pávarikoltás, s a lótuszok közt megbúvó hattyúk szépséges örömtánca felelt,
mikor a Kansza családjának rengetegét felperzselő erdőtűz, Dévakí fia a fuvoláján játszott.

kvāpi vīṇābhirārāviṇā kampitaḥ
kvāpi vīṇābhir ākaṅkṣiṇī nartitaḥ |
kvāpi vīṇābhirāmāntaraṁ gāpitaḥ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||3||

Egyikük a vínák hangjára lépegetett, másikuk a vínák hangjára vágyódón táncolt,
a harmadik a vínák szépséges hangjával eltelve énekelt, s Dévakí fia a fuvoláján játszott.

cāru-candrāvalī-locanaiś cumbito
gopa-go-vṛnda-gopālikā-vallabhaḥ |
vallavī-vṛnda-vṛndārakaḥ kāmukaḥ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||4||

A leányok szemei mint megannyi hold csókolták orcáját néki, a pásztorok, a jószágok s a gópík legkedvesebbjének.
A fejőslánykák sokaságának sóvárgó ura, Dévakí fia a fuvoláján játszott.

mauli-mālā-milan-matta-bhṛṅgī-latā
bhīta-bhīta-priyā-vibhramāliṅgitaḥ |
srasta-gopī-kucābhoga-saṁmelitaṁ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||5||

A füzére körül zümmögő mámoros méhektől megrettent kedvese sietve belékapaszkodott,
s a leány keble a mellkasához ért, mikor Dévakí fia a fuvoláján játszott.

cāru-cāmīkarābhāsa-bhāmā-vibhuḥ
vaijayantī-latāvāsitoraḥ-sthalaḥ |
nanda-vṛndāvane vāsitā-madhyagaḥ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||6||

A szépséges aranyfényű Szatjabhámá ura, mellkasán az illatos vaidzsajantí füzérrel
Nanda Vrndávanjában, a lányok körében a fuvoláján játszott.

bālikā-tālikā-tāla-līlālayā-
saṅga-sandarśita-bhrū-latā-vibhramaḥ |
gopikā-gīta-dattāvadhānaḥ svayaṁ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||7||

A leányok tapsának ütemére táncoltatta szemöldökének szépséges vonalát.
Miközben figyelmesen hallgatta a gópík énekét, Dévakí fia a fuvoláján játszott.

pārijātaṁ samuddhṛtya rādhā-varaḥ
ropayāmāsa bhāmā-gṛhasyāṅgane |
śīta-śīte vaṭe yāmunīye taṭe
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||8||

Rádhá kedvese, ki a Páridzsáta fát a mennyekből elhozva Szatjabhámá házának kertjébe ültette,
most a Jamuná partján a kámfor-hűs banjan fa alatt a fuvoláján játszott.

a versmérték sragviṇī (virágfüzéres): – υ – – υ – – υ – – υ –, a tánc lüktetését idézve

(a képen a dzsaipuri Gópínáth templom csarnokának mennyezete)

2010. február 3., szerda

Gópísvara


A rásza-táncba maga Siva is szeretett volna eljutni, ám oda csak egy férfi léphet: Krsna. Így megmerítkezett a Jamuná túlpartján lévő Mána-szaróvar tavacskában, s gyönyörű női testben lépett ki belőle… ám a nyakában megmaradt a kígyó. E kígyó Anantasésát jelképezi, Siva mesterét, kihez mindig hű marad. Az új gópí a Gópísvara nevet kapta Krsnától, s azt a szolgálatot, hogy őrizze a rásza-tánc színhelyét. Ezért is áll Vrndávanban temploma a Vamsí-vata közelében, ahonnan a fuvola hangja idecsábította a gópíkat.

śrīmad-gopīśvaraṁ vande
śaṅkaraṁ karuṇāmayam |
sarva-kleśa-haraṁ devaṁ
vṛndāraṇya-rati-pradam ||

A dicső Gópísvarának hódolok,
a könyörületes Sankarának, az áldást hozónak,
a gyötrelmektől megszabadító istennek,
Vrndávan iránti szeretet adományozójának.

vṛndāvanāvani-pate jaya soma-soma-
maule sanandana-sanātana-nāradeḍya |
gopīśvara vraja-vilāsi-yugāṅghri-padme
prema prayaccha nirupādhi namo namas te ||


Dicsőség néked Vrndávan földjének oltalmazója, holdvarkocsú Szóma, Szanandana, Szanátana és Nárada imádottja!
Ó, Gópísvara, kérlek add meg nékem a Vradzsa játékos isteni párjának lótuszlába iránti önzetlen szeretet ajándékát! Hódolat néked újra és újra! (Visvanáth Csakravartí: Szankalka-kalpadruma 103.)

2009. szeptember 17., csütörtök

oda és vissza, le és fel


Rúpa gószvámí játékos, szépséges versei között már találtunk oda és vissza is olvashatót. A most következő vers félsoronként oda-vissza is olvasható (rā-sā-va-hā visszafelé: hā-va-sā-rā). S ha a sorok azonos pozícióban lévő szótagjait lefelé majd felfelé is olvashatjuk. Az első szótagok lefelé olvasva: rā sā ba hā, majd felfelé: hā va sā rā. A harmadik sor első szótagja bontja meg kissé a vers e szimmetriáját, ott a va szótag helyett ott ba szótag áll, de vegyük figyelembe, hogy a két hang képzése nagyon közel áll egymáshoz, és emiatt a ba sokszor átveszi a va helyét.

rāsāvahā hāvasārā
sā lalāsa salālasā |
balāramā māralāva-
hāsamādadamāsahā ||

rāsa-āvahā – a rásza táncot elősegítő; hāva-sārā – a kacérság erejű; sā – ő; lalāsa – megjelent, táncolt, tündökölt; sa-lālasā – sóvárgással; bala-āramā – erős örömű; māra-lāva-hāsa – szerelmet (vagy: halált) megsemmisítő mosolyú; māda – mámoros; dama-āsahā – az önfegyelmet elviselni képtelen

A rásza táncot létrehozó (Istenség), vággyal telve táncolt, s a pásztorlánykák kacér pillantásai éltették.
Ebből az erőből meríti örömét ő, kinek mosolya megszégyeníti a szerelemistent, ki mámoros és zabolátlan.

Az āvahā szó valamit elősegítőt jelent, ugyanakkor az avahā igei gyök jelentése elhagy, így a rāsāvahā arra utal, kinek a vágya létrehozza, elősegíti a rásza táncot, ám ugyanakkor az avahā szógyöknek a szövegbe komponálása arra is utal, hogy később elhagyja azt. Baladév Vidjábhúsan szerint a vers Krsnáról, mint a rásza-tánc istenségéről (
devatā) szól, ezért a versben használt nőnemű alak (a devatā szó nyelvtanilag nőnemű). A hāva szó a fejőslánykák kacér pillantásaira vonatkozik, a sāra jelentése valaminek a veleje, lényege, de erőt, életerőt is jelent, így a hāvasāra összetétel azt fejezi ki, hogy Krsna erejét a pásztorlánykák kacér pillantásaiból meríti. A balāramā szó arra utal, aki ebből az erőből (bala) meríti örömét (āramate). A māda az ifjúság kicsapongó mámorára vonatkozik, mely összeférhetetlen a mértéktartó józansággal (dama).

2009. május 28., csütörtök

Rádhá


maddhṛdaye girirastu...

Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Krsna elképzelhetetlen Rádhá nélkül, addig a Krsnáról szóló talán legfontosabb szentírásban, a Bhágavata-puránában nem olvashatjuk Rádhiká nevét. Mondják azért, mert a Bhágavatam történeteinek elbeszélője, Suka nem más, mint Rádhiká kedves papagája, aki Vjásza fiaként megszületve Paríksit királyt tanította. Néhány napjuk volt csak a király haláláig, s ha Suka kiejtette volna a száján Rádhá nevét, eksztázisba merülve képtelen lett volna az elbeszélés folytatására. Olykor ennek a szellemében olvassák a śrī śuka uvāca (Srí Suka szólt) mondatot is: „Rádhá papagája szólt”, hiszen a śuka szó jelentése hímpapagáj, a śrī pedig Rádhá egyik neve.

Bár név szerint nem említi, mégis szól a Bhágavata-purána Rádháról: a 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak:

padāni vyaktam etāni nanda-sūnor mahātmanaḥ |
lakṣyante hi dhvajāmbhoja-vajrāṅkuśa-yavādibhiḥ || 25 ||

Ezek itt nyilvánvalóan Nanda fiának, a nagy léleknek lábnyomai,
mert a zászló, lótusz, villám, elefántösztöke, árpaszem, s a többi jel látszik rajta.

tais taiḥ padais tat-padavīm anvicchantyo’grato’balāḥ |
vadhvāḥ padaiḥ su-pṛktāni vilokyārtāḥ samabruvan || 26 ||

A lányok végigkövették a lábnyomokkal teli ösvényt.
Látva, hogy (Krsna nyomai) párjáéval keverednek, bánatosan így szóltak:

A vadhū szó, melyet Krsna párjaként fordítottam menyasszonyt, asszonyt, vagy általában nőt jelent.

kasyāḥ padāni caitāni yātāyā nanda-sūnunā |
aṁsa-nyasta-prakoṣṭhāyāḥ kareṇoḥ kariṇā yathā || 27 ||

Kinek a lábnyomai ezek, (vajon ki) távozott Nanda fiával?
(Kinek a) vállán pihentette karját, miként az elefánt (pihenteti ormányát) a nőstény-elefánt (vállán)?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

A 10.30.28. vers burkoltan Rádhára utal, kinek neve a rādh – boldoggá tesz szógyökből származik, a versben pedig Hari jelzője a rādhitaḥ – boldoggá tett, vagy ā-rādhitaḥ – imádott, boldoggá tett (1). Dzsíva gószvámí így kommentálja e verset: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált - ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

Rádhikával a Bhágavata-purána 10.47. fejezetében is találkozhatunk, e részlet neve Brahmara-gítá. Krsna hírvivőt küld Vradzsába, ám Rádhiká a hírnök Uddhava helyett egy méhecskét szólít meg, őt korholja, őnéki könyörög. Más puránák is említik ezt a történetet, az Agni-purána név szerint is említi Rádhát, ám a Bhágavatamban ezt olvashatjuk: kācin madhukaraṁ dṛṣṭvā dhyāyantī kṛṣṇa-saṅgamam – egyikük egy méhecskét látva Krsnával való együttlétén meditálva... (Bhág. 10.47.11.)

Rádhikáról, a fejőslánykák vezetőjéről az upanisad-irodalom is említést tesz, a Gópálatápaní upanisad Gándharvá néven említi őt. A rajongó szeretet írjával megkent szemű vaisnavák természetesen a sruti (kinyilatkoztott szentírás) más verseit is őrá vonatkoztatják, így róla szól a Gópálatápaní upanisad, mikor a Nagy Napleányról beszél, vagy a Rg-véda 1.154.6. verse, melyben ez áll: „Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.”

A Bhágavata-purána tehát csak nagyon titokzatosan említi Rádhát, ezzel szemben más puránákban jóval többet olvashatunk róla. Figyelemreméltó azonban, hogy e versek egészen más hangulatban beszélnek róla. A hindu tradícióban Isten mellett mindig megtaláljuk az Istennőt, mint a Purusa és Prakrti, a magot adó atya, és az univerzum méhe. Ebben a szellemben beszélnek Rádháról és Krsnáról is: Vaikunthán a négykarú Nárájannak Laksmí a hitvese, hasonlóképp a földi Gókulában a kétkarú Krsna hitvese Rádhárání. Példaként következzen egy részlet a Brahma-vaivarta puránából, a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből:

śrī-kṛṣṇa uvāca
rādhe smarasi goloke vṛttāntaṁ sura-saṁsadi |
adya pūrṇaṁ kariṣyāmi svī-kṛtaṁ yat purā priye || 56 ||

Srí Krsna szólt:
Ó, Rádhá, emlékszel, mi Gólókán történt, a bölcsek gyülekezetében,
most véghezviszem, mire akkor ígéretet tettem, kedvesem.

tvaṁ me prāṇādhikā rādhe preyasī ca varānane |
yathā tvaṁ tathāhaṁ ca bhedo hi nāvayor dhruvam || 57 ||


Ó, Rádhá, az életemnél is kedvesebb vagy nekem, drága Széparcúm.
Ahogy te, úgy én is, bizony, elválaszthatatlanok vagyunk, mi ketten.

yathā kṣīre ca dhāvalyaṁ yathāgnau dāhikā satī |
yathā pṛthivyāṁ gandhaś ca tathāhaṁ tvayi santatam || 58 ||


Miként a fehérség a tejben, a forróság a tűzben,
az illat a földben, úgy vagyok én benned mindörökké.

vinā mṛdā ghaṭaṁ kartuṁ vinā svarṇena kuṇḍalam |
kulālaḥ svarṇa-kāraś ca na hi śaktaḥ kadācana || 59 ||


Agyag nélkül korsót, arany nélkül fülbevalót
soha nem készíthet a fazekas s az aranyműves,

tathā tvayā vinā sṛṣṭiṁ na hi kartum ahaṁ kṣamaḥ |
sṛṣṭer ādhāra-bhūtā tvaṁ bīja-rūpo 'ham acyutaḥ || 60 ||


hasonlóan vagyok képtelen nálad nélkül a világot megteremteni.
Te vagy a teremtés hajléka, én pedig a múlhatatlan mag.

āgaccha śayanaṁ sādhvi kuru vakṣaḥ-sthalojjvalam |
tvaṁ me śobha-svarūpāsi dehasya bhūṣaṇaṁ yathā || 61 ||

Jöjj e kerevetre szentem, s ragyogj a mellkasomon!
Csillogó ékszerként egyedül te vagy testem tündöklésének forrása.

kṛṣṇaṁ vadanti māṁ lokās-tvayaiva rahitaṁ yadā |
śrī-kṛṣṇaṁ ca tadā te hi tvayaiva sahitaṁ param || 62 ||

Krsnának hívnak az emberek, mikor távol vagyok tőled,
ám ha együtt vagyunk, Srí Krsnának szólítanak.

tvaṁ ca śrīs-tvaṁ ca sampattis tvam ādhāra-svarūpiṇī |
sarva-śakti-svarūpāsi sarveṣāṁ ca mamāpi ca || 63 ||

Te vagy jószerencse (srí), a beteljesülés (szampatti), az eredeti hajlék (ádhára-szvarúpiní),
minden erőm (vagy hatalmam: sakti) eredeti formája, s mindenki más hatalmáé is.

tvaṁ strī pumān ahaṁ rādhe neti vedeṣu nirṇayaḥ |
tvaṁ ca sarva-svarūpāsi sarva-rūpo 'ham akṣare || 64 ||

„Te nő, én férfi” – nem ez a védák végkövetkeztetése, ó, Rádhá:
minden-formájú vagy te, s én is, ó Múlhatatlan!

Minden formájúak, azaz tetszésük szerint öltenek bármilyen alakot.

yadā tejaḥ-svarūpo 'haṁ tejo-rūpāsi tvaṁ tadā |
na śarīrī yadāhaṁ ca tadā tvam aśarīriṇī || 65 ||

Mikor (a Brahman) ragyogása vagyok, az vagy te is,
mikor testetlen vagyok, te is testetlen vagy.

sarva-bīja-svarūpo 'haṁ yadā yogena sundari |
tvaṁ ca śakti-svarūpāsi sarva-strī-rūpa-dhāriṇī || 66 ||

Szépségem, mikor misztikus hatalmam révén én vagyok a mindenség magja,
te vagy e hatalom maga, minden női szépség birtokosa.

svam ardhāṁśa-svarūpā tvaṁ mūla-prakṛtir īśvarī |
śaktyā buddhyā ca jñānena mama tulyā ca tejasā || 67 ||

Testem fele vagy. Ó, Istennő, te vagy a Természet eredete,
hatalomban, értelemben, tudásban s tündéklésben egyenlő velem.

āvayor bheda-buddhiṁ ca yaḥ karoti narādhamaḥ |
tasya vāsaḥ kālasūtre yāvac candra-divākarau || 68 ||

Hitvány ember, ki úgy véli, hogy mi ketten különbözünk,
s az Időfonal (Kálaszútra) nevű pokolban lakozik majd mindaddig, míg a Hold és a Nap (fenn van az égen).

pūrvān sapta parān sapta puruṣān pātayaty adhaḥ |
koṭi-janmārjitaṁ puṇyaṁ tasya naśyati niścitam || 69 ||

Hét előző, és hét elkövetkező generáció pusztulásának lesz oka,
s tízmillió születésének jótéteményének vet véget kétségtelen.

ajñānād āvayor nindāṁ ye kurvanti narādhamaḥ |
pacyante narake tavad yāvad vai brahmaṇaḥ śatam || 70 ||

Hitvány ember, ki tudatlansága folytán gyaláz bennünket,
a pokolban főzik majd őt, míg Brahmá száz élete (el nem telik).

rā-śabdaṁ kurvate trasto dadāmi bhaktim uttamām |
dhā-śabdaṁ kurvataḥ paścād yāmi śravaṇa-lobhataḥ || 71 ||

Ha valakit megijesztenek, s így (kiált) „Rá!”, annak a legfelsőbb bhaktit adományozom,
s ha melléteszi a „dhá” szócskát, mohó vággyal sietek, hogy halhassam őt.

ye sevante ca dattvā māṁ upacārāṇi ṣoḍaśa |
yāvaj jīvana-paryantaṁ nityaṁ bhaktyā su-samyutāḥ || 72 ||

Kik a tizenhat-kellékes felajánlással szolgálnak engem
töretlen odaadással, egész életükben,

yā prītir jāyate tatra rādhā-śabdaṁ tato 'dhikaḥ |
te priyā me yathā rādhe rādhā-vaktā tato 'dhikaḥ || 73 ||

őket nagyon szeretem, de kedvesebbek azok, ó, Rádhá, akik a te neved zengik.

szó szerint: ami szeretet ott születik, annál több a „Rádhá” szó / ők éppúgy kedvesek nekem, Rádhá, s a Rádhát mondók annál több.

brahmānantaḥ śivo dharmo nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
kapilaś ca gaṇeśaś ca kārttikeyaś ca mat-priyaḥ || 74 ||

Brahmá, Ananta, Siva, Dharma (Jamarádzs), bölcs Nara és Nárájan,
Kapila, Ganésa, Kárttikéja (más néven Szkanda, Siva fia) kik kedvesek nekem,

lakṣmīḥ sarasvatī durgā sāvitrī prakṛtis tathā |
mama priyāś ca devyaś ca tās tathāpi na te samāḥ || 75 ||

Laksmí, Szaraszvarí, Durgá, Szávitrí, és Prakriti,
s a többi istennő se kedves nekem annyira, mint te.

te sarve prāṇa-tulyā me tvaṁ me prāṇādhikā satī |
bhinna-sthāna-sthitās te ca tvaṁ ca vakṣaḥ-sthala-sthitā || 76 ||

Ők mind olyanok nekem, mint az életem, ám te, hűséges kedvesem többet jelentesz.
Különféle helyeken lakoznak ők, ám te itt, a melkasomon pihensz.

yo me catur-bhujo mūrtir bibhārti vakṣasi śriyam |
yo 'haṁ kṛṣṇa-svarūpas tvāṁ bibhārmi hṛdayaṁ sadā || 77 ||

Négykarú formámban a Srí (Laksmí) pihen a mellkasomon,
Krsnaként pedig örökkön te pihensz szívemen.

E kétfajta hangulatot állítja szembe Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetése Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) Csaitanja Maháprabhu és követői, a Bhágavata-purána rejtett, bensőséges hangulatában ismerik Rádhikát. Ez a hangulat búvópatakként húzódik végig a vaisnava gondolkodásban, föllelhetjük a Bhágavatamban, megtaláljuk Dzsjadév Gíta-góvindájában, és Mádhavéndra Puri is így, Rádhá hangulatában keresi Krsnát.


----------------------------
(1) Az anayārādhitaḥ kifejezést a szanszkrt hasonulási szabályok miatt kétféleképpen bonthatjuk szavakra: anayā rādhitaḥ vagy anayā ārādhitaḥ. Az első esetben rādh ige magában áll, a másodikban az ā- igekötővel kiegészítve.

2009. május 19., kedd

Srí Girirádzs születése


Srí Garga-szanhitá,
(a harmadik) Girirádzs-kötet
Kilencedik fejezet, Srí Girirádzs születése

1. (Mithilá királya,) Bahulásva szólt: Góvardhan, a Hegykirály nagyon kedves Krsnának. Nincs hozzá mérhető szent zarándokhely sem a Földön, sem a mennyekben.
2. Mikor született Srí Krsna mellkasából e Hegykirály, ezt mondd el nékem, ó, nagy bölcs. Te tudod, mi rejlik Hari szívében.

3. Nárada szólt: Nemes királyom, halld hát Gólóka születésének történetét, mely megajándékozza az embert az élet négy céljának eredményével, s az eredeti kedvtelés, (a szerelem) ízével teli.
4. A kezdetnélküli Lélek, anyagi tulajdonságok nélküli Személy, az anyagi Természeten túli Legfelsőbb Úr nem más, mint a magasztos Srí Krsna.
5. Ő a bensejéből tündöklő önragyogó személy, az örök élvező. Ő a hódítók közül az idő, s a test-tudatosak irányító Istene is ő. (1)
6. Ó, király, az ő hajlékán nem jelenik meg az illúzió, sem a mahat, sem a gunák, vajon miért is jelenne meg? Nincs sehol az anyagi szív, elme, értelem, egó.
7. Saját hajlékán a formával rendelkező Brahman vággyal teremtett. Először Sésa lett, a hatalmas testű fehér kígyó,
8. annak ölében pedig Gólóka, a dicső világ, minden világ imádottja. A bhakták ezt elérve nem térnek ismét vissza.
9. Számtalan univerzum urának, Gólóka uralkodójának, az Úrnak lótuszlábától született meg a három világot keresztülutazó Gangesz.
10. Bal vállából lett a Krsná folyó (Jamuná), minden folyók közt a legkiválóbb, kinek fejéke a szerelem-virágok tündöklése.
11. Az arannyal és ékkövekkel borított tündöklő hely, a rásza tánc színtere, az Úr, Srí Hari bokájából lett.
12. A gyülekezőcsarnokokkal, ösvényekkel és pavilonokkal körülvett, édes tavasszal elárasztott, daloló kakukkoktól (2) hangos,
13. ... pávákkal, méhekkel teli, tavacskákkal díszített liget Srí Krsna lábából született.
14. Vrndávan a legkiválóbb erdő a térdéből, a Lílá-szaróvar pedig a combjaiból lett.
15. Csípőjéből az arany föld ragyogó ékkövektől csillogó tündöklése lett, hasának szőrszálaiból pedig a mádhaví-liánok,
16. ... melyek tarka madarakkal, zümmögő méhecskékkel, szépséges virágokkal és gyümölcsökkel borítottak, s megannyi kecsesen hajlongó szent lánykára emlékeztetnek.
17. Lótuszköldökéből az ezernyi lótusztól pompázó tavak születtek. Ott ragyog mind Hari birodalmában.
18. Nyakából, melynek háromredőjű bőrét a lágyan fújdogáló szellő hűsíti született Mathurá és Dváraká városa.
19. Srí Hari karjaiból született Srídámá s a másik hét jóbarát, csuklóiból Nanda, kezeiből pedig Upananda.
20. Srí Krsna hónaljából Vrsabhánuék mind, szőrszálaiból pedig a tehénpásztorok sokasága.
21. Srí Krsna elméjéből a tehenek és a bikák, a dharmát fenntartók (3), értelméből pedig a füvek és bozótosok születtek.
22. Bal vállából lett az aranyló tündöklés, a csillogó fény, melyből a Harinak oly kedves Lílá, Srí, Bhú és Viradzsá született.
23. Lilávatí is kedves néki, ám Rádhá a legkedvesebb. Srí Rádhá karjaiból születtek barátnői, Visákhá és Lalitá.
24. Rádhá szőrszálaiból születtek segítőtársai a fejőslánykák. Ó, király, így teremtette Madhuszúdana Gólókát.
25. Elrendezve mindent saját világában uralkodott Srí Rádhával Krsna, megszámlálhatatlan univerzum ura, a Legfelsőbb Lélek, mindenek ura, a tökéletes Isten.
26. Egy nap a rásza-tánc szépséges színterén, hol napernyők és füzéreikről szerteszét gurult gyöngyök ragyogtak, s melyet a bokacsaengettyűk édes hangja töltött meg,
27. ... a málatí-lugasban, hol a virágok nektár-illatot árasztottak, fuvola, mrdanga és a szívet elragadó gyönyörűséges ének szólt...
28. a szépséges leánysereg közepén Rádhá így szólt a milliónyi szerelemistennél vonzóbb Krsnához, miközben szeme sarkából pillantott rá, a lelki ízek árasztójára.

29. Rádhá szólt: Világ ura, ha a rásza táncban örömöd lelted szerelmemben, akkor hadd mondjam el neked szívemből fakadó kérésem.

30. A magasztos Úr szólt: Combjaszép, mondd hát el szíved vágyát! Ha még nem adtam volna oda kedvesem, szívesen neked adok bármit, amit csak kívánsz.

31 Rádhá szólt: Vrndávan tündöklő ligete mellett, a Krsná-folyó közelében, egy félreeső zugban készíts nekem egy gyönyörű helyet, a rásza-tánc nektárjához illőt! Urak ura, ez a vágyam.

32. Nárada szólt: „Így legyen” mondta a magasztos Úr, s meditálva e rejtekhelyen lótuszszemeivel a szíve belsejébe nézett.
33. A szerető gópík sokaságának szeme láttára Krsna szívéből egy nedvesen csillogó mag bukkant elő.
34. Lehullott a rásza-tánc színhelyére, és hegyként kezdett növekedni. Ragyogott az ékkövektől, szépséges források és barlangok díszítették.
35. Kadamba, bakula, asóka fák és gyönyörű kúszónövények hálója borította, mandára és jázmin-virágok pompáztak rajta, az ágakon pedig színes madarak daloltak.
36. Ó, király, egy szempillantás alatt százezer jódzsanára nőtt, s ezermillió jódzsanányira süllyedt, akár egy második Sésa.
37. Ötezermillió jódzsana magasra nőtt, akár egy gigantikus elefánt, s megállás nélkül növekedett tovább.
38. Tízmillió jódzsanányi magas csúcsok ragyogtak rajta, mint egy csodaszép palota megannyi arany kupolája.
39. Néhányan Góvardhannak („Tehéntápláló”) nevezeték, mások Satasrngának („Százormú”). Így növekedett kedve szerint.
40. Nagy hangzavar támadt, s e hatalmas hegy születését látva Gólókát félelem töltötte el. Hari ekkor kezével ráütött a hegyre:
41. „Miért növekszel oly nagyra? Betakarod az egész világot! Nem hagysz helyet másnak?” – e szavakkal Hari lecsillapította a hegyet.
42. Góvardhant, a legkiválóbb hegyet látva Krsna kedvese elégedetté vált. E rejtekhelyen tündökölt Harival együtt.
43. Így maga Krsna teremtette a minden szent zarándokhelyet magában foglaló, sötét felhőként pompázó Góvardhant, a legkiválóbb hegyet, mely nagyon kedves az Úrnak.
44. Bhárata-varsától délre, Sálmalí-dvípa közepén született Góvardhan, Dróna hegy feleségének méhéből.
45. Pulasztja vitte Bhárata-varsába, Vradzsa földjére. Ó, király, Góvardhan megérkezésének történetét már elbeszéltem neked.
46. Ahogy korábban növekedni vágyott, befedve a földet, a Legfelsőbb Úr eltervezte a bölcs átkát is, hogy Dróna fia egyre kisebb legyen.

–––––––––––––––––––––––––––––––––
Jegyzetek

(1) kála kalajatám, ísvaró dháma-máninám. Utalások a Bhagavad-gítá 10.30., és a Bhágavata-purána 3.11.39. verseire.
(2) az indiai kakukk (Cuculus micropterus) sokat énekel, jellegzetes, négy hangból álló ismétlődő hangot hallat.
(3) dharma-dhurandhara – dharma igavonói. Vagy akik a dharma súlyát a vállaikra veszik, vagy akiknek igavonás a dharmájuk.