A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pokol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pokol. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 16., szombat

poklok


tatra haike narakān eka-viṁśatiṁ gaṇayanti atha
tāṁs te rājan nāma-rūpa-lakṣaṇato 'nukramiṣyāmas
tāmisro 'ndhatāmisro rauravo
mahārauravaḥ kumbhīpākaḥ kālasūtram
asipatravanaṁ sūkaramukham andhakūpaḥ
kṛmibhojanaḥ sandaṁśas taptasūrmir
vajrakaṇṭaka-śālmalī vaitaraṇī pūyodaḥ
prāṇarodho viśasanaṁ lālābhakṣaḥ
sārameyādanam avīcir ayaḥpānam iti.
kiñca kṣārakardamo rakṣogaṇa-bhojanaḥ śūlaproto
dandaśūko 'vaṭa-nirodhanaḥ paryāvartanaḥ
sūcīmukham ity
aṣṭā-viṁśatir narakā vividha-yātanā-bhūmayaḥ

Bizony ama poklok huszonegyet számlálnak,
sorra veszem őket királyom, nevük, formájuk, és jellemzőik szerint:
sötét, vaksötét, kegyetlenül vad,
dögevő, kondérban sütögető, időfonal (ahol nagyon hosszú ideig tart a szenvedés),
kardlevél erdő, disznópofa (ahol összezúzzák a bűnöst), a sötét kút pokla (ahol rovarok és csúszómászók gyötrik),
féregevő (féreggé válva férgeket eszik, s férgek eszik), marcangoló, izzó képmás,
acéltüskés selyemgyapot fa, pokolfolyó, gennyevő,
lélegzetelfojtó (ahol a kedvtelésből öldöklők maguk is céltáblává válnak), lemészárló, köpetnyaló,
kutyákkal föletető, víztelen kősivatag, vasivó,
továbbá a só-mocsár, a démonok seregeitől felfalató, karóbahúzó,
kígyópokol, veremben elemésztő, visszatérő,
és tűhegyes: ím, e huszonnyolc pokol a gyötrelmek helye.

(Bhág. 5.26.7.)




2009. október 31., szombat

vajon ki a pokol lakója?


arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir
viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe 'mbu-buddhiḥ |
śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir
viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ ||


arcye – az imádandó iránt; viṣṇau – Visnu iránt; śilā-dhīḥ – kőként vélekedés; guruṣu – mester iránt; nara-matiḥ – emberként vélekedés; vaiṣṇave – vaisnava iránt; jāti-buddhiḥ – kaszt-vélekedés; viṣṇoḥ – Visnué; vā – vagy; vaiṣṇavānām – vaisnaváké; kali-mala-mathane – kali szennyét lemosó iránt; pāda-tīrthe – láb-zarándokhely iránt; ambu-buddhiḥ – víz-vélekedés; śrī-viṣṇoḥ nāmni – Srí Visnu neve iránt; mantre – mantra iránt; sakala-kaluṣa-he – minden vétket eltörlő iránt; śabda-sāmānya-buddhiḥ – hang-közönséges-vélekedés; viṣṇau – Visnu iránt; sarva-īśvara-īśe – minden úr ura iránt; tad-itara-sama-dhīḥ – másokkal egyenlőként vélekedés; yasya – akié; vā – vagy; nārakī – pokoli, a pokol lakója; saḥ – ő

Aki az imádandó Visnu-múrtiban csupán a követ, mesterben csak az embert, a vaisnavában a kasztját,
Visnunak vagy a vaisnaváknak a kali-kor szennyét lemosó szent zarándokhelyeiben csupán a vizet látja,
Srí Visnu nevét, a minden vétket eltörlő mantrát közönséges hangnak tekinti,
vagy Visnut, minden úr urát másokkal egyenlőnek véli, az a pokol lakója.
(a vers a Gaudíja Kanthahára szerint a Padma-puránából való,
Rúpa gószvámí pedig Srí Daksinátja verseként említi a Padjávalíban, melyben ez a 114. vers)

Felmerül a kérdés: olykor látni gurukat, akik méltatlanul viselkednek, Krsna híveit, akik kaszt-szemmel tekintenek másokra, vagy egyszerűen csak neofitaként világi mentalitásúak. Vajon a pokol lakójává tesz, ha észrevesszük mindezt?
A haladó bhakta ismérve, hogy megkülönböztető-képességre tesz szert (lásd Bhág. 11.2.45-47.). A kezdő még nem rendelkezik ilyen megkülönböztető-képességgel, a tökéletes pedig már nem, ám a haladó pontosan tudja mi a jó, s mi nem, mi segíti a bhakti kibontakozását, s mi hátráltatja. A „vaisnavában a kasztját látni” jelentése ugyanaz, mint a felsorolás többi eleméé: anyagi szemmel tekinteni a lelki értékekre, ami valóban végzetes hiba.
Ugyanakkor a bhakta látásmódja nem az ítélkezés, hanem a könyörület.

A vers 21 szótagú verslábakból áll, a versmérték: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

2009. október 1., csütörtök

három vers a Mukunda-málá-szótramból


nāhaṁ vande tava caraṇayor dvandvam advandva-hetoḥ
kumbhīpākaṁ gurum api hare nārakaṁ nāpanetum |
ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā nandane nāpi rantuṁ
bhāve bhāve hṛdaya-bhavane bhāvayeyaṁ bhavantam ||4||

na –
nem; aham – én; vande – imádkozom; tava – tiéd; caraṇayoḥ – lábaidé; dvandvam – párjához; advandva-hetoḥ – „nem-kettősség okból” (hogy megszabadíts a világi kettősségektől); kumbhīpākam – Kumbhípákát; gurum – súlyost; api – még; hare – Hari!; nārakam – poklot; na – ne; apanetum – elvenni; ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā – szépséges feleség lágy testű, karcsú (nő); nandane – Indra örömkertjében (a paradicsomban); na – nem; api – még; rantum – örvendezni; bhāve bhāve – életről életre; hṛdaya-bhavane – szívem hajlékán; bhāvayeyam – hadd gondoljak; bhavantam – rád

Nem imádkozom lábaidhoz azért, hogy megszabadíts e kettősségekkel terhes világtól,
azt sem kívánom, ó, Hari, hogy megments a pokol rettenetes tüzétől,
vagy szépséges, kecses, lián-testű feleséggel örvendhessek a paradicsomban.
Csak hadd láthassalak téged szívem legbelső zugában, születésről születésre!

nāsthā dharme na vasu-nicaye naiva kāmopabhoge
yad bhāvyaṁ tad bhavatu bhagavan pūrva-karmānurūpam |
etat prārthyaṁ mama bahu mataṁ janma-janmāntare’pi
tvat-pādāmbhoruha-yuga-gatā niścalā bhaktir astu ||5||

na –
nem; āsthā – remény, bizalom, vagy tisztel, figyel vmit; dharme – vallásban; na – nem; vasu-nicaye – vagyon-gyűjtésben; na – nem; eva – bizony; kāma-upabhoge – vágyak élvezetében; yat – ami; bhāvyam – közelgő, szükségszerűen bekövetkező; tat – az; bhavatu – legyen!; bhagavan – Magasztos úr!; pūrva-karma-anurūpam – korábbi tetteimnek megfelelően; etat – ez; prārthyam – kérés; mama – enyém; bahu-matam – nagy-becsű; janma-janma-antare – születésről születésre ; api – még; tvat-pāda-ambhoruha-yuga-gatā – a te láb-lótuszod-párjához menő; niścalā – rendíthetetlen; bhaktiḥ – szeretet; astu – legyen

Nem tekintek sem dharmára, sem vagyongyűjtésre, s biz a vágyak élvezete sem érdekel,
Ó, uram, minden legyen, ahogy lennie kell, a korábbi tetteimnek megfelelően.
Legdrágább kincsem egyetlen kérésem: most, s eljövendő születéseimben
hadd ébredjen szívemben lótuszlábad iránt olthatatlan szeretet.

A 4-5. versek mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) mértékűek:
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

divi vā bhuvi vā mamāstu vāso
narake vā narakāntaka prakāmam |
avadhīrita-śāradāravindau
caraṇau te maraṇe’pi cintayāmi ||6||

divi –
mennyben; vā – vagy; bhuvi – földön; vā – vagy; mama – enyém; astu – legyen; vāsaḥ – lakhely; narake – pokolban; vā – vagy; naraka-antaka – Naraka végzete!; prakāmam – vágyad szerint; avadhīrita-śārada-aravindau – megvetett őszi lótuszok; caraṇau – lábak; te – tiéd; maraṇe – halálkor; api – még; cintayāmi – gondoljak

Lakjék bár a mennyben, a földön, akár a pokolban is, ó, Naraka végzete, tetszésed szerint,
csak hadd emlékezzem az őszi lótuszok szépségét elhomályosító lábaidra, még halálom pillanatában is.

Naraka számos hercegnőt rabolt el, s tartott fogva, ám Krsna legyőzte őt, s kiszabadította a leányokat. A naraka szó jelentése pokol, így amikor a vers Krsnát Narakántakának, Naraka végzetének nevezi, a démoni erők fölött győzedelmeskedő istenségre is utal.
A vers viyoginī (a férjétől elszakított asszony) formájú. E versformában a páratlan pádák 11 szótagból, a páros pádák pedig 12 szótagból állnak, az alábbiak szerint:
υ υ – × υ υ – υ – υ – –
υ υ – – υ υ – υ – υ – –
(a páratlan páda hiányzó szótagját a szimmetria megmutatása kedvéért × jellel jelöltem)