telihold üzenete - múlt, jelen, jövő

gataśokaṁ na kurvīta bhaviṣyaṁ naiva cintayet |
vartamāneśu kāryeśu vartayanti vicakṣanāḥ ||

Ne aggodalmaskodj a múlt miatt, s ne latolgasd a jövőt,
a bölcsek a jelen munkájával foglalkoznak.

A múlt történelem – a rajta való tépelődés nem segít. Összegezzük a tanulságait, hogy megérthessük a jelent, és hogy legyen világos képünk az irányról, ami felé haladunk. „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – írja Seneca –, ám ha túl sok időt töltünk a jövő tervezgetésével, ha túl mélyre merülünk a lehetőségek latolgatásában, megfeledkezünk arról, ami valójában a kezünkben van: a jelen. A jelen abban az értelemben, hogy az ember találja meg a mindennapjaiban a szívet melengető szépséget, és abban az értelemben is, amire a vers emlékeztet: a jelen munkája. A múlton már nem tudunk változtatni, a jövőt azonban a ma döntései és tettei építik.
Az upanisadok szerint vágyból áll az ember. Amilyen a vágya, olyan az akarata, amilyen az akarata, olyan a cselekedete, s amilyen cselekedetet végez, oda jut majd el. Milyenek hát a tetteink? Milyen a mentalitásunk? S milyenek a vágyaink?

Aditi

Az aditi szó gyökerei a do igéhez nyúlnak vissza, a do jelentése: vág, oszt, tagol. A diti szó így vágást, hasadékot, de osztást, így nagylelkűséget és bőkezűséget is jelent. Az a-diti pedig osztás nélkülit, azaz határtalant, korlátlant, teljest, továbbá kimeríthetetlent, kötetlent, szabadot is. Aditi így a szabadság, a kimeríthetetlen bőség és biztonság úrnője.

A Rg-véda is e teljességként magasztalja Aditit:

aditir-dyaur aditir-antarikṣam
aditir-mātā sa pitā sa putraḥ
viśve devā aditiḥ pañca-janā
aditir-jātam aditir janitvam

Aditi a menny, Aditi a levegőég,
Aditi anya az atya, s a gyermek is.
Aditi a mindenség istenei, s az ötféle teremtmény,
Aditi a születettek, és Aditi a majdan megszületők. (Rg. 1.89.10.)

A patriarchális társadalmi berendezkedés leképeződése – mondják egyesek –, az isteni rend megmutatkozása – így mások – arról, hogy az Isten mellett megjelenő Istennő többnyire alárendelt szerepben mutatkozik: ő az energia (sakti) az energia birtokosa (saktimán) mellett. az anyagi természet (prakrti) a lélek (purusa) mellett, a befogadó Földanya az esőt hullajtó (magot adó) atya, az ég mellett. Vegyük észre, mennyire más hangulatban szól a vers Aditiről: ő a menny, s a levegőég, a határtalan. Nem csupán anya, hanem atya és fiú is egyszerre: ő a mindenség.

Daksa leányai révén népesült be a lények legkülönfélébb csoportjaival az univerzum, Aditi e leányok egyike, ő az istenek anyja, már csak neve alapján is ellenpontja testvérének, Ditinek, aki a démoni nemzetségek ősanyja lett. Ne feledjük a szavak jelentését: a diti (a felosztottság) a démoni lét forrása, míg aditi (az egységes, nem felosztott) pedig az isteni lété.

Aditi anyja Vámanának és Dévakíként megszületve Krsnának is.