A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méh. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méh. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 8., szombat

a méh


A szanszkrt nyelvű költészet számos utalása nem csupán a nyelvi akadályok miatt érthető nehezen a nyugati olvasó számára – a megszokottól eltérő kultúrkör, sokszor egyszerűen csak a különböző éghajlat más megvilágításba helyezi a jól ismert szavakat, fogalmakat. Példaként gondoljunk csak az esőre… a nyugati művészetben az eső a bánat, a könnyek szimbóluma, ám egészen mást jelent Indiában. A forró, tikkasztó nyár után megváltásként érkezik a monszun. Az eső új életet hoz, áldásként záporoz… ezért is pardzsanja, másokat tápláló, gyarapító a neve. Ezzel a szemmel érdemes nézni arra költői képre is, mely Krsna feketés testszínét a gyülekező esőfellegekhez hasonlítja – nem az őszi ég szürke mélabújára, hanem az új élet örömére utalva.

E cikkben, és terveim szerint néhány következőben a szanszkrt versek élővilággal kapcsolatos toposzai közül szemezgetnék, a méhekkel kapcsolatos versekkel kezdve a sort.


A méh számos szanszkrt neve közül az egyik a madhupa, azaz nektár-kortyoló. A madhu többjelentésű szó… melléknévként édes, kellemes, vonzó, csábító, így főnévként jelenthet mézet, a virág nektárját, édességet, de édes részegítő italt, likőrt is. A madhupa így nem csupán kortyolja a nektárt, hanem meg is mámorosodik tőle, miképpen Krsna az örvendező fejőslánykák lótusz-ajkainak csókjaitól:

kadācit kālindī-taṭa-vipina-saṅgītaka-ravo
mudābhīrī-nārī-vadana-kamalāsvāda-madhupaḥ |
ramā-śambhu-brahmāmara-pati-gaṇeśārcita-pado
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||1||
 

(Dzsagannáth) olykor zenés mulatságot (rendez) a Jamuná parti ligetben,
s az örvendező pásztorlánykák lótusz orcájának mézét kortyolja, akár egy méhecske.
Az ő (lótusz)lábát imádja Laksmí, Siva, Brahmá, (a halhatatlanok ura) Indra és Ganésa.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!


S amilyen az úr, olyanok a hívei is: a bölcsek, mint megannyi méhecske döngicsélnek Krsna virágfüzére, máskor lótusz-keze, lótusz-lába, lótusz-szeme körül, s megrészegülnek annak nektárától:

(kṛṣṇa) deva bhavantaṁ vande |
man-mānasa-madhukaram arpaya
nija-pada-paṅkaja-makarande ||
 

Uram (Krsna), néked hódolok!
Kérlek vezesd elmém méhecskéjét
lótuszlábad nektárjához!


pārāśarya-vacaḥ sarojam amalaṁ gītārtha-gandhotkaṭaṁ
nānākhyānaka-keśaraṁ hari-kathā-sambodhanābodhitam |
loke sajjana-ṣaṭpadair aharahaḥ pepīyamānaṁ mudā
bhūyād bhārata-paṅkajaṁ kali-mala-pradhvaṁsi naḥ śreyase ||6||
 

Parásara fiának szavából született a makulátlan (lótusz), melynek csodás illata a Gítá mondandója,
rostjai a megszámlálhatatlan történet, melyek a Hariról szóló történetektől virágzanak.
E világ szentjei méhecskeként nap mint nap kortyolják, s megmámorosodnak nektárjától,
áldjon meg hát bennünket a Mahábhárata lótusza, Kali szennyének eltörlője!


yadīya-rīti-rāga-raṅga-bhaṅga-digdha-mānaso
naro`pi yati tūrṇam eva nārya-bhāva-bhājanam |
tam ujjvalākta-cittam etu citta-matta-śatpado
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 8 ||
 

Ha szerető ragaszkodásának egyetlen csöppje megérinti a szívet,
még a (világi) ember is könnyen méltóvá válhat a gópí-létre,
csak döngicséljenek gondolatai mámoros méhecske gyanánt Gadádhar szerelemmel ékesített szíve körül!
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!


Ha a bölcsek a Krsna körül döngicsélő méhecskék, akkor zümmögésük a szakrális tudás továbbadásának szimbóluma:

pārāvatānyabhṛta-sārasa-cakravāka-
dātyūha-haṁsa-śuka-tittiri-barhiṇāṁ yaḥ |
kolāhalo viramate 'cira-mātram uccair
bhṛṅgādhipe hari-kathām iva gāyamāne ||
 

A galambok, kakukkok, darvak, vadludak,
csátakák, hattyúk, fogolymadarak és flamingók hangzavara
nyomban elcsendesül, mikor magas hangján
a méhek királya a Hari-kathá éneklésébe kezd.


A méhek zümmögése gyakran a szerelem hangulatának kifejezője. Dzsajadév versében minden kis apró részlet az ébredező szerelemre utal: a lágyan lengedező déli szellő, tavasz (aki a szerelemisten felesége), a szegfűszeg bimbózása, és a kakukkok éneke is:

lalita-lavaṅga-latā-pariśīlana-komala-malaya-samīre |
madhukara-nikara-karambita-kokila-kūjita-kuñja-kuṭīre ||
viharati harir iha sarasavasante
nṛtyati yuvati-janena samaṁ sakhi virahi-janasya durante ||1||
 

A Malaja-hegy felől lengedező szellő lágyan simogatja a szegfűszeg zsenge bimbóit.
Méhzümmögés vegyül a kakukkok dalába, a ligetbéli kis kunyhónál,
ahol Hari mulat. E csodás (szerelemillatú) tavaszon
ott táncol (ő) a fiatal lánykákkal, ó, barátném, az elhagyatott bánatára.


Máskor a méhek felbukkanása egyszerűen csak ürügy arra, hogy a szerelmesek átöleljék egymást:

mauli-mālā-milan-matta-bhṛṅgī-latā
bhīta-bhīta-priyā-vibhramāliṅgitaḥ |
srasta-gopī-kucābhoga-saṁmelitaṁ
sañjagau veṇunā devakī-nandanaḥ ||5||
 

A füzére körül zümmögő mámoros méhektől megrettent kedvese sietve belékapaszkodott,
így a leány keble a mellkasához ért, mikor Dévakí fia a fuvoláján játszott.


Talán a leggyakoribb költői kép szerint a nappali lótusz kelyhe éjszakára összezárul, és rabságba ejti a virágméz szívásába belefeledkezett, mohó méhet.

mṛdula-malaya-vātācanta-vīci-pracāre
sarasi nava-parāgaiḥ piñjaro’yaṁ klamena |
prati-kamala-madhūnāṁ pāna-matto dvirephaḥ
svapiti kamala-kośe niścalāṅgaḥ pradośe ||
 

A lágy déli szellő vizet szürcsöl a tó hullámfodrairól,
s lám, egy méhecske elbágyadt a nektár-tehertől!
Megrészegült a lótuszok mézének kortyolásától,
s most moccanatlan alszik a lótusz kelyhében, bár jő az alkony.


2013. május 11., szombat

a lótusz kelyhének foglya


Lapozzuk tovább a Dzsagannáth-vallabhát! A rendező és a táncosnő beszélgetésének másik célja, hogy megteremtsék az alaphangulatot az előadáshoz:

naṭī: (puro’valokya) paśya paśya –
Natí
(észrevesz valamit, s így kiált): Nézd, nézd!


mṛdula-malaya-vātācanta-vīci-pracāre
sarasi nava-parāgaiḥ piñjaro’yaṁ klamena |
prati-kamala-madhūnāṁ pāna-matto dvirephaḥ
svapiti kamala-kośe niścalāṅgaḥ pradośe ||

A lágy déli szellő vizet szürcsöl a tó hullámfodrairól,
s lám, egy méhecske elbágyadt a nektár-tehertől!
Megrészegült a lótuszok mézének kortyolásától,
s most moccanatlan alszik a lótusz kelyhében, bár jő az alkony.


Ahogy közeledik az alkonyat feltámad a déli szellő, s finoman borzolja a tavacska vizét. Ám egy méhecske olyannyira elfáradt a nektár szorgos gyűjtögetésében, s úgy megrészegült a virágok mézének kóstolgatásától, hogy ereje sincs már repülni: aludni tért a lótuszvirág kelyhében. Ám a virág alkonyatkor összezárja szirmait, s így a méhecskénket rabságba ejti. A szanszkrt költészet kedvelt képe a lótusz kelyhében fogságba esett méhecske, ám a történet most nem a megszokott toposzt követi… máskor a méhecske a nektár szívogatásába belefeledkezve mohóságának esik áldozatul. A méhecske sárga és fekete… igen, a szútradhárát is arra emlékezteti, amire Téged, kedves olvasó!

sūtradhāraḥ: (sa-harṣam) priye sādhu sādhu man-manaḥ kutūhala-jalanidhi-vivarte nihitaṁ bhavatyā yato gopāṅganā-śatādhara-madhu-pāna-nirbhara-keli-klamālasāpaghanaḥ kvacit prauḍha-vadhū-stanopadhanīya-maṇḍita-hṛdaya-paryaṅka-śāyī pītāmbaro nārāyaṇaḥ smāritaḥ |

Szútradhára
: Jól mondod kedvesem! Az öröm-óceán örvénye ragadta magával szívem! Szavaid a sárgaruhás Nárájant idézik emlékezetembe, ki a fejőslánykák százai ajakának mézét kóstolta, s most a szerelmes játékoktól elcsigázottan álomra hajtotta fejét a fejőslánykák legszebbjének kebelén, szívének vánkosán.


Natí költői képére a rendező prózában felel… a Nárájan név ismét csak figyelmeztetés a néző számára: nem közönséges pásztoridillről szól a történet, az isteni kedvtelés nem értelmezhető evilági szemmel. A szerelem a minden mást maga mögött hagyó rajongás, a Rádhá keblére hajló Krsna pedig a transzcendens létezés középpontját jelöli ki: a megtestesült szeretet, Rádhá szívét, ami-aki még Istent is rabul ejti.

2013. március 16., szombat

fohász Vradzsa királyának fiához


nava-nīrada-nindita-kānti-dharaṁ
rasa-sāgara-nāgara-bhūpa-varam |
śubha-vaṅkima-cāru-śikhaṇḍa-śikhaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||1||

Szépsége szégyenbe hozza a frissen gyülekező esőfelleget!
A lelki ízek óceánja királyainak legkiválóbbja
Ő, a hajában pávatollat viselő, áldásosan ívelt testű szépség.
Imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A második pádában a sāgara szó jelentése óceán, míg a rákövetkező, vele szépen összecsengő szó, a nāgara várost jelent… egészen pontosan tehát az óceán városainak királyairól van szó.
A harmadik páda vaṅkima szava a vakrima prákrt alakja: íveltet, hajlottat jelent – így a fuvolázó Krsna három ívben hajló alakjára utal –, ugyanakkor görbeséget, azaz csalafintaságot is, ezért a harmadik páda eleje így is olvasható: „az áldásosan csalafinta szépséget, hajában pávatollal”.

bhru-viśaṅkita-vaṅkima-śakra-dhanuṁ
mukha-candra-vinindita-koṭi-vidhum |
mṛdu-manda-suhāsya-subhāṣya-yutaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||2||

Szemöldöke szélesen ívelt miként Indra íja, a szivárvány,
holdorcája milliónyi hold tündöklését is elhomályosítja,
mosolya és beszéde finom és lágy –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!


Krsna szemöldökeinek ívei akár az íj szarvai… a nyílvesszők pedig a fejőslánykákra vetett oldalpillantásai. Orcáját a Holdhoz hasonlítják – a hűsítő Hold a nektár forrása.
 
suvikampad-anaṅga-sad-aṅga-dharaṁ
vraja-vāsi-manohara-veśa-karam |
bhṛśa-lāñchita-nīla-saroja-dṛśaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||3||

Isteni tagjai finoman remegnek a szerelemtől.
Öltözéke elbűvöli Vradzsa lakóit,
különleges ékessége pedig a kék lótuszhoz hasonlatos szeme –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

alakāvali-maṇḍita-bhāla-taṭaṁ
śruti-dolita-mākara-kuṇḍalakam |
kaṭi-veṣṭita-pīta-paṭaṁ sudhaṭaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||4||

Magas homlokát hajának fürtjei övezik,
füleiben cápaalakú fülbevalói hintáznak,
csípejét szépséges, sárga dhóti öleli –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

cápaalakú fülbevaló: a hal, különösen a halak királya, a cápa a szerelemisten szimbóluma.

kala-nūpura-rājita-cāru-padaṁ
maṇi-rañjita-gañjita-bhṛṅga-madam |
dhvaja-vajra-jhaṣāṅkita-pāda-yugaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||5||

Elbűvölő lábán lágyan csilingelnek bokacsengettyűi,
s az összekoccanó drágakövek hangja mámorossá teszi a körötte döngicsélő méheket.
Zászló, villám, hal jelöli lábnyomát –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

bhṛśa-candana-carcita-cāru-tanuṁ
maṇi-kaustubha-garhita-bhānu-tanum |
vraja-bāla-śiromaṇi-rūpa-dhṛtaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||6||

Csodaszép testét szantálpép fedi,
tündöklése a Kausztubha-drágakő ragyogását is elhomályosítja.
Vrndávan ifjai koronaékszerének alakját öltötte magára ő –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

sura-vṛnda-suvandya-mukunda-hariṁ
sura-nātha-śiromaṇi-sarva-gurum |
giridhāri-murāri-purāri-paraṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||7||

Ő a félistenek seregei imádatának középpontja, az üdvözítő, Hari,
az uralkodó hatalmasságok legragyogóbb ékköve, a mindenség mestere,
a Hegyemelő, Mura végzete, ki még az Úr Sivánál is magasztosabb
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

vṛṣabhānu-sutā-vara-keli paraṁ
rasa-rāja-śiromaṇi-veśa-dharam |
jagadīśvaram-īśvaram-īḍya-varaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||8||

A Vrsabhánu leányával való évődésnek szenteli önmagát
s a lelki ízek királyainak koronaékszereként tündököl ő
a mindenség Legfőbb Ura, az imádatra méltók legkiválóbbja –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A versmérték: toṭaka (υ υ – υ υ – υ υ – υ υ –)

2011. szeptember 17., szombat

satpadí sztótram


Śaṅkarācārya: ṣaṭpadī stotram
A vers címe szójáték. A ṣaṭ-padī kifejezés utal arra, hogy a magasztaló ének hat versszakból áll, a szó (hat-lábú) ugyanakkor méhecskét is jelent: a költő méhecskeként döngicsél Visnu lótuszlába körül.
avinayamapanaya viṣṇo damaya
manaḥ śamaya viṣaya-mṛga-tṛṣṇām |
bhūta-dayāṁ vistāraya
tāraya saṁsāra-sāgarataḥ ||1||

Ó, Visnu, vedd el arcátlanságom, fékezd meg
elmém, csillapítsd le az érzéktárgyakat kutató szomjúságom!
Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed,
és ments ki a létforgatag óceánjából!

Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed: ez a rész kétféleképpen is érthető. Olvashatjuk így: „áraszd ki rám kegyed, hiszen én is teremtményed vagyok, és ments meg a létforgatagból!” Ám fűzhetjük a vers első feléhez is: „kedves Uram, segítsd rajtam… vedd el arcátlan, alaptalan büszkeségem (az a-vinaya a szerénység, alázat ellentéte), fékezd meg elmém, csillapítsd az érzékek tárgyai iránti sóvárgásom, és tölts el a teremtmények iránti könyörülettel.”

divya-dhunī-makarande
parimala-paribhoga-saccidānande |
śrīpati padāravinde
bhava-bhaya-khedacchide vande ||2||

Az isteni folyó nektárjában,
a lét-tudat-boldogság éltető illatában,
Laksmí urának lótuszlábánál
hódolok a létezés félelmének gyötrelmét megszüntetőnek.

Laksmí ura, Nárájan lába lótuszhoz hasonlatos, melyhez mámorosan közelít a dalnok. E lótuszvirág nektárja az isteni folyó, a Gangesz, illata pedig a lét-tudat-boldogság természetű transzcendens. Az illat a nem evilági létezés szokásos szimbóluma, hiszen finom és átható.

satyapi bhedāpagame nātha
tavāham na māmakī nastvam |
sāmudro hi taraṅgaḥ
kvacana samudro na tāraṅgaḥ ||3||

Ámbár az öröklétben elenyészik a különbség, Uram,
(mégis), én vagyok a tiéd, s nem te az enyém.
A tengerből származik a hullám is,
s nem a tenger a hullámból.

uddhṛta-naga nagabhid-anuja
danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe |
dṛṣṭe bhavati prabhavati na
bhavati kim bhava-tiraskāraḥ ||4||

Hegyemelő! Indra öccse!
A démoni nemzetségek ellensége! Nap-Hold-szemű!
Hatalmas úr, téged látva ne
tűnne el a világi lét?

A szanszkrt költészet egyik kedvelt díszítőeleme, hogy ugyanazon szavak többféle jelentéssel szerepelnek a szövegben – e versszakban öt ilyen párt is találunk: uddhṛta-naga nagabhid-anuja danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe, dṛṣṭe bhavati prabhavati na bhavati kim bhava-tiraskāraḥ. S mert a bhavati szó négyszer szerepel, ezzel két párt is kitesz, ezért a vers címének szellemében akár hat párról is beszélhetünk.
Hegyemelő: Krsna, a Góvardhan hegy felemelője, Vradzsa pásztorai és jószágai megoltalmazója.
Indra öccse: Az Úr Vámanaként, mint Indra öccse jelent meg, hogy megvédelmezze a félisteneket. Indrát a vers Hegy-daraboló (naga-bhit) néven említi, utalva arra, hogy Indra levágta a hegyek szárnyait. Ez utóbbi történet itt olvasható, a második vershez fűzött megjegyzésben.
Nap-Hold-szemű: Az égen világító két égitest ellentétes tulajdonságok hordozója – a Nap perzsel, a Hold hűsít, ám ők Isten univerzális formájának szemei (lásd: śaśi-sūrya-netram – Hold-Nap-szeműt, Bg. 11.19.).

matsyādibhir avatārair
avatāravatā'vatā sadā vasudhām |
parameśvara paripālyo
bhavatā bhavatāpa-bhīto’ham ||5||

Halként, és sok más alakban
örökkön a Földet védelmezed.
Legfőbb Úr! Oltalmadban bízom
én is, a születés és halál gyötrelmétől rettegő.

dāmodara guṇamandira
sundara vadanāravinda govinda |
bhava-jaladhi-mathana-mandara
paramaṁ daram apanaya tvam me ||6||

Minden jótulajdonság tárháza, Dámódar!
Szépséges, lótusz-orcájú Góvinda!
Lét-óceánt köpülő Mandara-hegy!
Vedd el legnagyobb félelmem!

Szépséges, lótusz-orcájú: a szöveg más olvasata: orcád akár a szépséges lótusz .
Mandara
: hatalmas hegység, mellyel a félistenek és démonok kiköpülték a tejóceánt. A tejóceán számos értékes kincset tartalmazott, ám megannyi veszedelmet is – kiköpülésekor mindezek a felszínre kerültek. Így választja szét az Úr a világi létezés dolgait: elveszi a félelmet és megajándékoz a jótulajdonságokkal, legvégül a halhatatlanság nektárjával.
E strófával végződik a fohász, melyet az apanaya (vedd el!) ige foglal keretbe: vedd el arcátlanságom (1. vers), vedd el félelmem (6. vers).

nārāyaṇa karuṇāmaya śaraṇam
karavāṇi tāvakau caraṇau |
iti ṣaṭpadī madīye
vadana saroje sadā vasatu ||7||

Könyörületes Nárájan! Menedékem
hadd leljem meg lábaidnál!
(Kérlek add, hogy) e hatstrófás fohász
(méhecskeként) mindig arcom lótuszán lakozhassék!

A ṣaṭpadī, mint hat-részű a bevezetőben említetteken túl vonatkozhat e strófa első felének hat szavára is.
Arcom lótuszán: A lótuszvirág nem csupán isteni szimbólum, a körülötte mámorosan döngicsélő méhecske a szanszkrt költészet kedvelt toposza. Ajkaim hadd zengjék mindig e hódoló fohászt! – szól Sankara.








2010. május 9., vasárnap

a méhek királyának zümmögése


pārāvatānyabhṛta-sārasa-cakravāka-
dātyūha-haṁsa-śuka-tittiri-barhiṇāṁ yaḥ |
kolāhalo viramate 'cira-mātram uccair
bhṛṅgādhipe hari-kathām iva gāyamāne ||

pārāvata – galamb; anyabhṛta – kakukk; sārasa – daru; cakravāka – vadliba; dātyūha – csátaka madár; haṁsa – hattyú;
śuka – papagáj; tittiri– fogoly; barhiṇām – páváké; yaḥ – aki; kolāhalaḥ – hangzavar; viramate – abbamarad, elhallgat; acira-mātram – hirtelen; uccaiḥ – hangosan; bhṛṅga-adhipe – méhek királya; hari-kathām – Hari-kathát, Hariról szóló elbeszéléseket; iva – mint; gāyamāne – éneklő



A galambok, kakukkok, darvak, vadlibák,

csátakák, hattyúk, fogolymadarak és hattyúk hangzavara
nyomban elcsendesül, mikor magas hangján
a méhek királya a Hari-kathá éneklésébe kezd. (Bhág. 3.15.18.)

A madarak hangjai sokfélék, miként az ember gondolatai… némelyek gyönyörűen dalolnak, mások hangja inkább éktelen rikácsolásra emlékeztet. Ám ezt az örömöt és bánatot egyszerre világgá kiáltó hangzavar azon nyomban elhallgat, mikor megszólal egy csöndes kis hangocska: a Krsna virágfüzérétől érkező méh zümmögése, mert Krsnáról szóló elbeszélései hallgatása isteni örömmel töltik el a szívet. A vers a Bhágavata-purána harmadik énekének Vaikuntha-világot magasztaló fejezetéből való.

2009. december 2., szerda

Srí Gítá-dhjánam


E versében Sankara a Bhagavad-gítán meditál. A költemény olyannyira közkedvelt, hogy minden szampradájában olvassák, gyakran a Gítá olvasása előtt.

pārthāya pratibodhitāṁ bhagavatā nārāyaṇena svayaṁ
vyāsena grathitāṁ purāṇa-muninā madhye-mahābhāratām |
advaitāmṛta-varṣiṇīṁ bhagavatīm aṣṭadaśādhyāyinīm
amba tvām anusandadhāmi bhagavad-gīte bhava-dveṣiṇīm ||1||


A magasztos úr, maga Nárájan tanított téged Párthának,
s a régi bölcs, Vjásza foglalt a Mahábhárata szívébe.
E magasztos írás tizennyolc fejezete páratlan nektárt záporoz –
Ó, anya, Bhagavad-gítá! Rajtad meditálok, a világi lét ellenfelén!

namo’stu te vyāsa viśāla-buddhe
phullāravindāyata-padma-netre |
yena tvayā bhārata-taila-pūrṇaḥ
prajvālito jñāna-mayaḥ pradīpaḥ ||2||


Hódolat Vjászának, a kiváló értelműnek,
kinek lótusz-szemei a tágra nyílt lótuszvirághoz hasonlatosak.
Mahábhárata olajával töltötted csordultig
a ragyogó, bölcsesség-lényegű mécsest.

prapanna-parijātāya totra-vetraika-pāṇaye |
jñāna-mudrāya kṛṣṇāya gītāmṛta-duhe namaḥ ||3||


A tejóceánból született (Laksmí) urának, a kezében nádpálcát tartónak,
a tudás mudráját mutató Krsnának, a Gítá nektárját fejőnek hódolok.


Nárájan hitvese, a szerencseistennő a tejóceánból született, így a verset értelmezők olykor rá vonatkozónak tartják a „tejóceánból született” (pari-jāta) szóösszetételt, mások a mennyei bolygók Páridzsáta fájára gondolnak, mely szintén a tejóceánból született, s melyet kívánságteljesítő faként is ismernek.
Több szövegváltozattal találkoztam, melyekben e vers után a sarvopaniṣado gāvo kezdetű verset illesztették, ezzel kilencre egészítve ki a versek számát.

vasudeva-sutaṁ devaṁ kaṁsa-cāṇūra-mardanam |
devakī-paramānandaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||4||


Vaszudéva fiának, Istennek, Kansza és Csánúra végzetének,
Dévakí legfőbb boldogságának, Krsnának, a világ tanítójának hódolok.

bhīṣma-droṇa-taṭā jayadratha-jalā gāndhāra-nīlotpalā
śālya-grāhavatā kṛpeṇa vahanī karṇena velākulā |
aśvatthāma-vikarṇa-ghora-makarā duryodhanāvartinī
sottīrṇā khalu pāṇḍavai raṇa-nadī kaivartakaḥ keśavaḥ ||5||


Bhísma és Dróna a part, Dzsajadratha a víz, Gandhára (királya) a kék lótusz,
Salja a ragadozóhal, Krpa az áramlat, Karna a hullámzás,
Asvatthámá és Vikarna a rettentő krokodilok s Durjódhana az örvény
a csatatér folyóján, ám átszelték a Pándavák, hiszen Késava volt a révész!

pārāśarya-vacaḥ sarojam amalaṁ gītārtha-gandhotkaṭaṁ
nānākhyānaka-keśaraṁ hari-kathā-sambodhanābodhitam |
loke sajjana-ṣaṭpadair aharahaḥ pepīyamānaṁ mudā
bhūyād bhārata-paṅkajaṁ kali-mala-pradhvaṁsi naḥ śreyase ||6||


Parásara fiának szavából született a makulátlan (lótusz), melynek csodás illata a Gítá mondandója,
rostjai a megszámlálhatatlan történet, melyek a Hariról szóló történetektől virágzanak.
E világ szentjei méhecskeként nap mint nap kortyolják, s megmámorosodnak nektárjától,
áldjon meg hát bennünket a Mahábhárata lótusza, Kali szennyének eltörlője!


A kali-kor szennyét lemosó lótuszra a vers ellentmondásosan a paṅka-ja szót használja, mely sárból születettet jelent.

mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim |
yat-kṛpā tam ahaṁ vande paramānanda-mādhavam ||7||


A néma beszédes lesz, a béna átkel a hegyen,
az ő kegyéből. Néki hódolok hát, a legfőbb gyönyörnek, Mádhavának!

yaṁ brahmā varuṇendra-rudra-marutaḥ stunvanti divyaiḥ stavair
vedaiḥ sāṅga-pada-kramopaniṣadair gāyanti yaṁ sāma-gāḥ |
dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yogino
yasyāntaṁ na viduḥ surāsura-gaṇā devāya tasmai namaḥ ||8||


Őt imádják mennyei himnuszokkal Brahmá, Varuna, Indra, Rudra s a marutok,
őt magasztalják a Száma-véda énekesei a védákkal, a védák kiegészítéseivel, a pada és krama olvasásmódokkal és az upanisadokkal,
Őt látják szívükben a misztikusok, mikor meditációjukba merülnek,
ám teljességgel nem ismerik őt a félistenek s a démonok seregei sem. Hódolat őnéki, Istennek!


Ez a Bhágavata-purána 12.13.1. verse. A védák kiegészítései a fonetika, a nyelvtan, a verstan, az etimológia, a csillagászat és a rítusok tana. A szanszkrt szövegben a mondatok egymás melletti szavainak hangjai hasonulnak vagy összeolvadnak, ha tehát a mondatot (mantrát) folyamatosan olvassuk, az a szanhitá olvasásmód, s ha szavakra szétbontva, az a pada olvasásmód. A krama olvasásmód során kettesével olvassák a mondat szavait, először az első kettőt együtt, majd a másodikat és a harmadikat, aztán a harmadikat és negyediket, s így tovább.

2009. november 7., szombat

Bhramara-gítá – Dal a méhecskéhez


A Bhágavata-purána tizedik ének egyik megrázó érzelmi jelenete az isteni szerelmesek elválása, mert Krsna a faluból a közeli városba távozik. Szíve azonban visszahúzza, s hírvivőt küld vissza imádottjához. Rádhán, a pásztorlánykán azonban a téboly jelei mutatkoznak, szerető rajongása oly intenzív. A hírvivő távollévő kedvesére emlékezteti, de nem vele beszélget, hanem a körötte repdeső méhecskére lesz figyelmes. Szavait a méhecskéhez intézi, ami nemcsak páratlan költői bravúr, hanem a szerelmes rajongás érzelmi túlfűtöttségének is remek példája. A szanszkrt méh szó (bhramara) a vándorol, forog szógyökből (bhram) ered, s így talán a méhek táncára utal, kétszeres szimbolikát alkalmazva, hiszen a táncoló Krsna hírnöke a táncoló méhecske.

A versek a Bhágavata-purána 10.47. fejezetéből valók.

madhupa kitava-bandho mā spṛśāṅghriṁ sapatnyāḥ
kuca-vilulita-mālā-kuṅkuma-śmaśrubhir naḥ |
vahatu madhu-patis tan-māninīnāṁ prasādaṁ
yadu-sadasi viḍambyaṁ yasya dūtas tvam īdṛk ||12||

madhupa –
méh! („mézivó”); kitava-bandho – a csaló barátja!; mā spṛśa – ne érints; aṅghrim – lábat; sa-patnyāḥ – a rivális asszonytól; kuca – kebel; vilulita-mālā – lengő füzér; kuṅkuma-śmaśrubhiḥ – kunkumos bajuszokkal; naḥ – miénk; vahatu – vigye; madhu-patiḥ – Krsna, a Madhu dinasztia ura (Madhu Vrsni apja, Jadu leszármazottja); tad-māninīnām – az ő asszonyaié (magabiztos, vagy büszke nő jelzője); prasādam – kegyet, ajándékot, jóindulatot; yadu-sadasi – Jadu gyülekezetében; viḍambyaṁ – gúny tárgya; yasya – akié; dūtaḥ – hírnök; tvam – te; īdṛś – olyan

Óh, te méh, a Csalfa barátja! Ne érintsd lábainkat kunkumos bajszoddal, mivel tudjuk, az vetélytársnőnk kebléről került Krsna lengő virágfüzérére. Adja csak Madhupati kegyét büszke asszonyainak! A Jaduk gyülekezetében csak gúny tárgya az, kinek olyan hírnöke van, mint te!


A Madhupati név kettős értelmet hordoz. Madhu ősi király, Jadu leszármazottja, Vrsni apja, így a Madhupati név a Madhu dinasztia urára utal. Ugyanakkor a madhu édest, vonzót, csábítót és mézet is jelent, így Rádhá itt a csábítás uraként említi Krsnát, kinek a mézivó (madhupa) méh a hírnöke.

sakṛd adhara-sudhāṁ svāṁ mohinīṁ pāyayitvā
sumanasa iva sadyas tatyaje’smān bhavādṛk |
paricarati kathaṁ tat-pāda-padmaṁ nu padmā
hy api bata hṛta-cetā hy uttamaḥ-śloka-jalpaiḥ ||13||

sakṛt –
egyszer (vagy hajdanán); adhara-sudhāṁ – ajkának nektárját; svāṁ – sajátját; mohinīṁ – elbűvölőt (a nektár jelzője); pāyayitvā – itatva; sumanasaḥ – virágok; iva – mint; sadyaḥ – hirtelen; tatyaje – eltávozott, eltűnt; asmān – minket; bhavā-dṛk – mint ön; paricarati – szolgál, imád; kathaṁ – miként, hogyan; tat-pāda-padmaṁ – az ő lótuszlábát; nu – vajon; padmā – Laksmí egy neve (lótuszvirág); hi api – hiszen; bata – [sajnálkozás felkiáltása]; hṛta-cetā hi – elrabolt eszű; uttamaḥ-śloka – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt); jalpaiḥ – beszéde által

Csupán egyszer kortyolhattuk ajkának varázsos nektárját, majd eltűnt hirtelen, ahogy te szállsz virágról virágra. Hogyan lehet, még Padmá (Laksmí) is az ő lótuszlábát szolgálja? Ó, jaj, Uttamaslóka szavai egészen elvették az eszét szegénynek!


Az Uttamaslóka név is kettős jelentésű. Az uttama szó legfelsőbbet, legkiválóbbat jelent, míg a slóka szó verset, strófát, egyfajta versmértéket, illetve magasztalást, hírnevet, megbecsülést. Így a név utal a legmagasztosabb himnuszokkal dicsőített Istenre, ugyanakkor a híres, a legmegbecsültebb értelemben is használatos kifejezés. Rádhá a csábító Krsna mézesmázos szavaira utal, mikor e néven említi őt.

kim iha bahu ṣaḍaṅghre gāyasi tvaṁ yadūnām
adhipatim agṛhāṇām agrato naḥ purāṇam |
vijaya-sakha-sakhīnāṁ gīyatāṁ tat-prasaṅgaḥ
kṣapita-kuca-rujas te kalpayantīṣṭam iṣṭāḥ ||14||

kim –
miért; iha – itt; bahu – sokat; ṣaḍ-aṅghre – hatlábú!; gāyasi – énekelsz; tvaṁ – te; yadūnām – a Jaduké; adhipatim – urát; agṛhāṇām – otthontalanoké; agrataḥ – előtt; naḥ – nekünk; purāṇam – régit; vijaya-sakha-sakhīnāṁ – Ardzsuna (a győzedelmes) barátjának barátaié; gīyatāṁ – énekelj!; tat-prasaṅgaḥ – arról (azzal kapcsolatban); kṣapita – eldobott; kuca-rujaḥ – keblének fájdalmait; te – ők; kalpayanti – elrendezik, elvégzik; iṣṭam – vágyat; iṣṭāḥ – kedvesek (nők)

Kedves hatlábú barátunk, miért előttünk, otthontalanok előtt énekelsz oly sokat a Jaduk uráról, kit már amúgy is régóta ismerünk? Inkább énekelj arról, hogy a győzedelmes Ardzsuna barátja miként enyhítette barátnői keblének fájdalmát. Most ők a kedvesei, majd megadják, amire vágysz.


A gópík elhagyták férjeiket Krsnáért.

divi bhuvi ca rasāyāṁ kāḥ striyas tad-durāpāḥ
kapaṭa-rucira-hāsa-bhrū-vijṛmbhasya yāḥ syuḥ |
caraṇa-raja upāste yasya bhūtir vayaṁ kā
api ca kṛpaṇa-pakṣe hy uttamaḥ-śloka-śabdaḥ ||15||

divi –
mennyben; bhuvi – földön; ca – és; rasāyāṁ – pokolban; kāḥ – kik; striyaḥ – nők; tad-dur-āpāḥ – számára nehezen elnyerhetők; kapaṭa – csalfa; rucira – ragyogó, tündöklő, édes, szívélyes; hāsa – mosoly; bhrū – szemöldök; vijṛmbhasya – hajlásáé; yāḥ – akik; syuḥ – legyenek [a vidhi-liṅ itt irrealitást fejez ki]; caraṇa-rajaḥ – lába porát; upāste – imádja; yasya – akié; bhūtiḥ – Laksmí (jólét, siker, vagyon); vayaṁ – mi; kāḥ – ki; api ca – éppúgy, mint; kṛpaṇa-pakṣe – a szegények pártján; hi – bizony; uttamaḥ-śloka-śabdaḥ – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt) címe (neve vagy hangja)

Kik volnának azok a nők, a mennyben a földön vagy akár a pokolban, kiket ne nyerhetne el könnyedén, édesen mosolygó szemöldöke huncut ívével? Lám, még Bhúti (Laksmí) is imádja lába porát, hát kik vagyunk mi hozzá képest? A szegények pártján Uttamaslókának csupán a neve maradt.


A vers Bhúti (jólét, siker, vagyon) néven említi Laksmít, így fokozva az ellentétet az otthonukat vesztett gópíkkal szemben.

visṛja śirasi pādaṁ vedmy ahaṁ cāṭu-kārair
anunaya-viduṣas te’bhyetya dautyair mukundāt |
sva-kṛta iha visṛṣṭāpatya-paty-anya-lokā
vyasṛjad akṛta-cetāḥ kiṁ nu sandheyam asmin ||16||

visṛja –
távozz; śirasi – fejen; pādaṁ – lábat; vedmi – tudom; ahaṁ – én; cātu-kāraiḥ – hízelgő szavakkal; anunaya-viduṣaḥ – kiengesztelés mestere; te – tiéd, neked; abhyetya – jőve, érkezvén [abhi-e]; dautyaiḥ – üzenetekkel; mukundāt – Mukundától; sva-kṛtaḥ – a maga kedvéért; iha – itt; viṣṛṣṭa – elhagyott (a szóösszetételben: akik elhagytak); apatya – utód; pati – férj; anya-lokāḥ – más embereket; vyasṛjat – (ő) elhagyott; akṛta-cetāḥ – hálátlan („tökéletlen szívű”); kiṁ nu – vajon miért; sandheyam – egyesítendő, békülés; asmin – iránta

Távozz a lábamtól, tudom én, Mukundától jöttél, a kiengesztelés mesterétől hoztál üzenetet hízelgő szavakkal. Hálátlan ő, itthagyott minket, akik a kedvéért elhagytuk gyermekeinket, férjeinket és más rokonainkat. Vajon miért is enyhülnénk meg iránta?


mṛgayur iva kapīndraṁ vivyadhe lubdha-dharmā
striyam akṛta virūpāṁ strī-jitaḥ kāma-yānām |
balim api balim attvāveṣṭayad dhvāṅkṣa-vad yas
tad alam asita-sakhyair dustyajas tat-kathārthaḥ ||17||

mṛgayuḥ –
vadász; iva – mint; kapi-indraṁ – a majomkirályt; vivyadhe – megölte; lubdha-dharmā – az epekedő természetű (férfi); striyam – asszonyt; akṛta – tett; virūpāṁ – csúffá; strī-jitaḥ – akit egy asszony meghódított; kāma-yānām – kéjsóvárt (nőt); balim – Balit; api – bizony; balim – felajánlását; attvā – elfogadva („megéve”); aveṣṭayat – összekötöztette; dhvāṅkṣa-vat – mint egy csirkefogót („varjúként”, a varjú a megvetés szimbóluma); yaḥ – aki; tat – ezért; alam – elég vmiből; asita – „nem fehér”, fekete vagy sötétkék; sakhyaiḥ – barátságokkal; dus-tyajaḥ – amiről nehéz lemondani; tad-kathā-arthaḥ – a vele kapcsolatos témáról

Ki mint egy vadász, orvul megölte a majmok királyát, s mert egy asszony meghódította a szívét, utána epekedve csúffá tett egy másikat, aki szerelmi vággyal közeledett felé. Miután elfogadta Bali felajánlását, összekötöztette őt, akár egy közönséges csirkefogót. Ezért elég e sötét fiú barátságából, ám mégis lehetetlen lemondani a róla való beszélgetésről.


Rámacsandra lesből lőtte le Válit a majmok királyát, hogy szövetségesét Szugrívát segítse trónra. Mikor a haldokló Válí számonkérte rajta erkölcstelen tettét, Ráma arra hivatkozott, hogy vadászként nem bűn egy majmot lesből lelőni, s hogy Válí igaztalanul üldözte el öccsét, Szugrívát.
Súrpanakhá, Rávana húga férjének szerette volna Rámát, aki elutasította, s mikor az Szítára, Ráma hitvesére támadt, Ráma öccse, Laksmana levágta Súrpanakhá orrát és füleit.
Bali király a bráhmanák kegyét élvezve elfoglalta az univerzumot, ő lett a mindenség királya. A félistenek Vászudévához fordultak oltalomért, aki meg is jelent a király áldozatán egy bráhmana képében, s három lépés földet kért a királytól adomány gyanánt. Isteni formájában lépéseivel belépte a mindenséget, majd fogságba ejtette a királyt.

yad-anucarita-līlā-karṇa-pīyūṣa-vipruṭ-
sakṛd-adana-vidhūta-dvandva-dharmā vinaṣṭāḥ |
sapadi gṛha-kuṭumbaṁ dīnam utsṛjya dīnā
bahava iha vihaṅgā bhikṣu-caryāṁ caranti ||18||

yad-anucarita-līlā –
akinek életútja, kedvtelése; karṇa – fül; pīyūṣa-vipruṣ – nektárcsepp; sakṛt – egyszer; adana – evés; vidhūta – lerázott; dvandva – pár, kettősség; dharmāḥ – dharmák; vinaṣṭāḥ – a rombadőltek; sapadi – azonnal, nyomban; gṛha-kuṭumbaṁ – házat és családot; dīnam – szegényt, nyomorultat; utsṛjya – elhagyva; dīnāḥ – szegények, bánatosak; bahavaḥ – sokan; iha – itt; vihaṅgāḥ – madarak („égenjárók”); bhikṣu-caryāṁ – kolduséletet; caranti – élnek

Kedvtelései nektárcseppek a fülnek. Elég, ha az ember csak egyszer is belekóstol, párja iránti vonzalma nyomban megsemmisül. Az otthon és a család nyomorúsággá válik számára, elhagyva őket már sokan lettek szegény koldussá, s itt élnek ők, akár az égen járó madarak.

A dvandva-dharma kifejezés kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti a kettősségeken (dvandva) alapuló világi életet, amely iránti vágy szertefoszlik Krsna kedvteléseinek hallásakor. Visvanáth Csakravartí például így ír erről kommentárjában: „ha Krsnáról hallunk, az elpusztítja a vallástalan kettősségeket, így nem kerülünk az anyagi illúzió hatása alá”. Véleményünk szerint azonban a dvandva szó itt elsősorban – ahogyan két verssel később is – párt, házastársat jelent, így a dvandva-dharma a házastárs iránti kötelességtudatra, hűségre utal. A gópík Krsna kedvéért váltak hűtlenné férjeikhez, ezt Rádhiká többször a hírvivő szemére hányja.

vayam ṛtam iva jihma-vyāhṛtaṁ śraddadhānāḥ
kulika-rutam ivājñāḥ kṛṣṇa-vadhvo hariṇyaḥ
dadṛśur asakṛd etat tan-nakha-sparśa-tīvra-
smara-ruja upamantrin bhaṇyatām anya-vārtā ||19||

vayam –
mi; ṛtam – jól, helyesen; iva – mint; jihma-vyāhṛtaṁ – csalfa beszédet; śraddadhānāḥ – hittel rendelkezők, itt: hiszékenyek; kulika-rutam – a vadász hangja; iva – mint; ajñāḥ – oktalanok; kṛṣṇa-vadhvaḥ – a fekete antilop feleségei; hariṇyaḥ – őzsuták; dadṛśuḥ – láttuk, tapasztaltuk; asakṛt – újra; etad – ez; tad-nakha-sparśa-tīvra – az ő körmei érintésének heve; smara-rujaḥ – a szerelem kínjai; upamantrin – hírvivő; bhaṇyatām – beszélj!; anya-vārtā – más témáról

Hiszékenyek vagyunk, igaznak tartjuk csalfa szavait, miként a vadász sípjának hangját az oktalan őzsuták. Így újra megéreztük körmei érintésének hevét, a szerelem kínjait. Óh, hírvivő, kérlek beszélj inkább másról!

A vadász értelmű kulika szó itt lopakodót, settenkedőt jelent (a kúl: fed, takar gyökből), de a szó más értelemben a jó családból való nemes származásra utalhatna (a kulam: család szóból eredően). Az őzsuták a krsna, azaz fekete antilop párjai.

priya-sakha punar āgāḥ preyasā preṣitaḥ kiṁ
varaya kim anurundhe mānanīyo’si me’ṅga |
nayasi katham ihāsmān dustyaja-dvandva-pārśvaṁ
satatam urasi saumya śrīr vadhūḥ sākam āste ||20||

priya-sakha –
kedves barátom!; punar – újra; āgāḥ – visszatértél; preyasā – kedves által; preṣitaḥ – küldött; kiṁ – mit; varaya – válassz; kim – mit; anurundhe – szeretek, kedvelek (anurunddhe: szeretsz, kedvelsz); mānanīyaḥ – tiszteletreméltó, imádandó; asi – vagy; me – nekem; aṅga – (megszólítás); nayasi – vezetsz, viszel; katham – hogyan; iha – itt, most; asmān – minket; dustyaja – nehéz elhagyás; dvandva-pārśvaṁ – szeretett társhoz „pár-közelit”; satatam – mindig; urasi – keblén; saumya – kedves uram!; śrīḥ – Laksmí; vadhūḥ – feleség; sākam – együtt; āste – fekszik, pihen

Drága barátom, kedvesem küldötte, jó, hogy újra visszatértél! Kérj amit akarsz, hiszen imádandó vagy számomra. Fájdalmunkban magukra maradtunk, hogyan is vinnél minket a szeretett társhoz, kinek keblén szüntelenül felesége, Srí (Laksmí) pihen!

api bata madhu-puryām ārya-putro’dhunāste
smarati sa pitṛ-gehān saumya bandhūṁś-ca gopān |
kvacid-api sa kathāṁ naḥ kiṅkarīṇāṁ gṛṇīte
bhujam aguru-sugandhaṁ mūrdhny-adhāsyat kadā nu ||21||

api –
vajon; bata – ó, jaj (sajnálkozás kifejezése); madhu-puryām – Mathurában (a Madhu-városban); ārya-putraḥ – a nemes fia („após fia”-ként jelenthet férjet is); adhunā – most; āste – lakik; smarati – emlékezik; saḥ – ő; pitṛ-gehān – az atyai ház lakóira; saumya – kedves uram! („holddal kapcsolatos”, jámbor, jószándékú); bandhūn – barátokra; ca – és; gopān – pásztorokra; kvacit – olykor; api – bizony; saḥ – ő; kathām – beszédet; naḥ – miénk; kiṅkarīṇāṁ – szolgálólányoké; gṛṇīte – elmond, megemlít; bhujam – kezet; aguru-sugandhaṁ – az aguru (illatos aloe-fa) kellemes illatát; mūrdhni – fejen; adhāsyat – teszi majd; kadā nu – vajon mikor

Ó, jaj, Árjaputra most Mathurában lakik. Jó uram, vajon emlékszik-e még az atyai ház lakóira, a barátokra és pásztorfiúkra? S megemlít-e bennünket, szolgálólányokat? Mikor pihenteti végre fejünkön az aguru édes illatát árasztó kezét?

Az Árjaputra név a nemes (árja) Nanda, Vradzsa elöljárójának fiaként (putra) utal Krsnára. Ám a név jelentheti az „após fiát”, azaz a férjet is, Rádhá párjaként tekint Krsnára.

Rúpa Gószvámí az Uddzsvala-nílamani című művében a maradandó érzelmeket (sztháji-bhávát) tárgyaló fejezetben (14.195-218) szól a Bhramara-gítáról. A szerelmesek elváláskor érzett érzelmi hullámzását kifejező szavakat összefoglalóan sokszínű beszéd-nek (csitra-dzsalpa) nevezi, s ekképp határozza meg: “A sokszínű beszéd a kedves barátjának felbukkanásakor felhangzó, a heves vágyódás szülte sokféle érzelmet megjelenítő beszéd, melyben a titkolt harag is felszínre tör. A Bhramara-gítá versei a sokszínű beszéd egy-egy elemét illusztrálják:
1. pradzsalpa: a harag, féltékenység és büszkeség jegyeit viselő, megvetést mutató, a kedves ügyetlenségét felidéző beszéd;
2. paridzsalpa: a másik kíméletlenségének, csalárdságának, állhatatlanságának, s más hibáinak felsorolása, miközben a beszélő saját intelligenciáját csillogtatja (burkolt hencegés);
3. vidzsalpa: a titkolt féltékenység jeleit viselő, nyíltan haragvó, gúnyos beszéd;
4. uddzsalpa: Hari csalárd szavait büszkeségben fogant féltékenységgel s megvetéssel lenéző beszéd;
5. szanydzsalpa: melyben erőteljes iróniával becsmérli Krsna hálátlanságát;
6. avadzsalpa: féltékenység és félelem inspirálta szavak, melyek szerint Hari érdemtelen Rádhá szerelmére könyörtelensége, kéjvágya és álnoksága miatt;
7. abhidzsalpa: mely a madár bánatának hasonlatával arra utal, hogy a szerelme rászolgált arra, hogy elhagyja;
8. ádzsalpa: a kiábrándultság szavai, mely a kedves csalárdsága miatti lelki kínokról szól, s csak burkoltan felpanaszolja, hogy másokat tesz boldoggá;
9. pratidzsalpa: az elválás fájdalma hatja át, s mert belátja, hogy érdemtelen párja elérésére, feladja büszkeségét, így illő tisztelettel fordul a hírvivőhöz;
10. szudzsalpa: alázatosságból fakad, ékesszólás és bánat, ugyanakkor megfontolatlanság és mohó vágy jellemzi.

2009. július 19., vasárnap

látogatóban Sivánál

Lingarádzs templomának tornya, Bhuvanésvarban
Csaitanja Maháprabhu szerzetesi fogadalomtétele után Puriba indult. A bhakták természetesen elkísérték útján. Katakát elhagyva megérkeztek Bhuvanésvarba, ahol Maháprabhu felkereste Siva templomát. Murári Gupta a
Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) című könyvében a harmadik fejezet nyolcadik részében így számol be a látogatásról:

1. A bráhmanák fejedelme aztán továbbment, s idővel megérkezett Ekámraksétrára, ahol a hegyek királyán (a Kailásza hegyen) Girísa („Hegy-úr”, Siva) lakozik a Himalája leánya (Párvatí) társaságában, a világtájak oltalmazóitól körülvéve.
2. Hirtelen megpillantotta Siva szépségesen tündöklő templomának lobogó zászlaját, a hófödte hegycsúcsként magasodó torony tetején.

A torony jelzője a szanszkrt versben sudhāvaliptam, azaz „nektárral megkent”. Ez jelenthet nektárral felkentet, megszenteltet is, de utalhat arra is, hogy a bhakták este érkeztek Ekámraksétrára, s a tornyokat a Hold fénye világította meg. A Hold a nektár forrása, így a holdsugár is a nektár kiáradása.

3. Az úr a földre borulva ajánlotta hódolatát a Siva hajlékát jelző csodás toronynak, ormán a zászlóval, mely a szélbven lobogva a mennyei Gangesz játékos hullámának tűnt.
4. Majd boldogan Purári (Siva) városába sietett, hogy láthassa Ísvarát (Sivát). Sok szentélyben milliónyi Siva-lingam élt a városban, közöttük Visvésvara („a mindenség ura”) volt a legfőbb.

Siva egyik neve Purári („a városok elpusztója”) vagy Tripurári („a három város végzete”), mert egy alkalommal az aszurák három városát pusztította el. A történetet a Bhágavata-purána 7.10.54-69. versei is elbeszélik.

5. Szentélyek sokasága, kapuk, tündöklő zászlók, tornyok pompáztak e helyen, s az emberek is gyöngyökkel ékesek és bódító illatfelhőbe burkolódzók voltak, mintha csak Indra helyzetét próbálták volna elérni.
6. A szent zarándokhelyek legfontosabbja Manikarniká, ahová mind a négy világkorszakban mentek a jógík, hogy nehéz gyakorlataikat végezve gyorsan megszabaduljanak a testi kötöttségektől, és elérjék az üdvösséget.

Maṇikarṇikā eredetileg egy benáreszi zarándokhely neve, ahol a hagyomány szerint Siva füléből egy drágakő (maṇi) fülbevaló (karṇikā) esett ki. E helyen különösképpen áldásos megmerítkezni a Gangesz vizében. Ekámraksétrán többek közt e szent zarándokhelynek is megvan a mása.

7. Ott a Bindu-szaróvar, melyben az istenek legkiválóbbjai cseppenként gyűjtötték össze minden szent zarándokhely vizét. Aki csak megmártózik benne, bűntelenné válik.
8. Kásit elhagyva Mahésa (Siva), a makulátlan hős, a legkiválóbb, ide szólított minden áldásos szent helyet, hogy maga is itt lakjék.
9. Végtelen, isteni boldogságban él itt a tigrisbőrbe öltözött Úr linga formában, Ísvarí (Párvati) társaságában, s a szerzetesek vezérei imádják őt.
10. Testét illatos virágfüzérek borítják, hold-lámpások veszik körül, mrdangák és kagylókürtök hangjára istennők táncolnak körülötte.
11. Hari, a Legfőbb Úr híveivel együtt lépett a nektárfényben tündöklő Purári otthonába, miként a lótuszban született Brahmá jelent meg a nagy Indra ünnepén – Krsna lótuszlábának méhecskéjeként.
12. Meghajtott fejjel üdvözölte a tigrisbőrös istent, és dandavatját ajánlotta. (Srí Hari, aki máskor) csakrát tart kezében, most elcsukló hangon, meg-megborzongva így szólt Girísához:

namo namas te tridaśeśvarāya
bhūtādi-nāthāya mṛḍāya nityam |
gaṅgā-taraṅgotthita-bāla-candra-
cūḍāya gaurī-nayanotsavāya ||13||

namaḥ namaḥ – újra és újra hódolat; te – néked; tri-daśa-īśvarāya – a harminc fő félisten urának; bhūta-ādi-nāthāya – a teremtmények legfőbb („első”) istenének; mṛḍāya – könyörületesnek; nityam – mindig; gaṅgā-taraṅga – a Gangesz hulláma; utthita – felkelt, növekvő; bāla-candra – új-hold („gyermek hold”); cūḍāya – varkocsúnak; gaurī-nayana-utsavāya – Gaurí szeme ünnepének

13. Újra és újra néked hódolok, a harminc fő félisten urának, a teremtmények legfőbb istenének, a könyörületesnek, Gaurí örömünnepének, ki a Gangesz magasra törő hullámait újhold-varkocsán fogja fel.

A Gangesz alászállásának története röviden a következő: Vámana második lépésekor lábujja áttörte az univerzum burkolatát, így jutott az Okozati Óceán vize a mennyei bolygókra. Később Szagara király dédunokája, Bhagíratha invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Az alázúduló vizet Siva a fején fogta fel, majd Bhagíratha őseinek hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek) Siva aszkétamód viseli a haját, összetapadt fürtjeit a feje tetején kontyba köti, s e hajcsomót a holdsarló ékesíti.
A fohász versei 11 szótagú pádákból állnak, s upajāti versmértékben íródtak.

sutapta-cāmīkara-candra-nīla-
padma-pravālāmbuda-kānti-vastraiḥ |
sunṛtya-raṅgeṣṭa-vara-pradāya
kaivalya-nāthāya vṛṣa-dhvajāya ||14||

sutapta-cāmīkara-candra – olvadt arany hold; nīla-padma – kék lótusz; pravāla-ambuda – friss felhő; kānti – tündöklés; vastraiḥ – öltözékeivel; su-nṛtya-raṅga – szépséges tánc; iṣṭa-vara-pradāya – vágyott áldást adományozó; kaivalya-nāthāya – az üdvösség (mint az anyagtól való elkülönülés) urának; vṛṣa-dhvajāya – bika-zászlósnak

14. Néked hódolok, ki olyan vagy, akár az olvadt arany fényében tündöklő Hold, ruhád színe pedig a kék lótusz s a gyülekező esőfelleg színére emlékeztet. Pompás táncoddal minden áldást megadsz a vágyakozóknak, ó, bika-zászlós, üdvösség ura!

Siva tánca a világegyetem örök mozgásának jelképe (mely minden anyagi boldogságot megad az erre vágyakozó híveinek), tāṇḍava nevezetű tánca azonban a mindenség pusztulását jelenti. Az univerzum megsemmisítése egyfelől Sivának a teremtő-fenntartó-visszarendező hármasban betöltött pusztító szerepére utal, másfelől az üdvösséget elérő híveinek ez a látszatvilág pusztulása, az illúziótól való megszabadulás.
Siva hátasállata Nandi („a boldog”) nevezetű bika.

sudhāṁśu-sūryāgni-vilocanena
tamo-bhide te jagataḥ śivāya |
sahasra-śubhrāṁśu-sahasra-raśmi-
sahasra-sañjittvara-tejase’stu ||15||

sudhā-aṁśu – nektár-sugaras (a Hold neve); sūrya – Nap; agni – tűz; vilocanena – szemmel; tamo-bhide – sötétséget eloszlatónak; te – neked; jagataḥ śivāya – a világ áldásának; sahasra-śubhra-aṁśu – ezernyi fehér sugaras; sahasra-raśmi – ezernyi fénysugaras; sahasra-sañjit-tvara-tejase – ezernyi győzedelmes nagy („gyors”) fényűnek; astu – legyen

15. Néked hódolok, a világ áldásának, ki három szemeddel, a Holddal, a Nappal és a tűzzel oszlatod szét a sötétséget, az ezernyi fehér (hold)sugárral, az ezernyi fénysugárral, s az ezernyi mindent legyőző, tündöklő ragyogással!


A háromszemű (tryambaka) Siva harmadik szeme misztikus tüzet áraszt, ezzel perzseli halálra ellenfeleit. Ugyanakkor a szemeiből áradó fénysugarak szétoszlatják a tudatlanság sötétjét.

nāgeśa-ratnojjvala-vigrahāya
śārdūla-carmāṁśuka-divya-tejase |
sahasra-patropari saṁsthitāya
varāṅgadāmukta-bhuja-dvayāya ||16||

nāga-īśa-ratna-ujjvala-vigrahāya – a kígyók ura ékkövekkel pompázó formájának; śārdūla-carma-aṁśuka-divya-tejase – tigris-bőr ruhájú isteni hősnek; sahasra-patra-upari saṁsthitāya – ezer levélen állónak; vara-aṅgada-āmukta – a legkiválóbb ékszereket viselt; bhuja – kar; dvayāya – kettőnek (két karúnak)

16. Néked hódolok, a kígyók ékkövekkel pompás testű urának, a tigrisbőr-ruhás isteni hősnek, az ezerlevelű (lótuszon) állónak, ki a legkáprázatosabb ékszereket viseli karjain!

Sivát általában három kígyó társaságában ábrázolják, az egyik varkocsában, a másik válla köré, a harmadik dereka köré tekeredik. A vers első pádájának más olvasata: kinek alakja (vigraha) úgy tündököl (ujjvala), akár Ananta-sésa (a kígyók ura, nāgeśa) ékköve (ratna).

sunūpurārañjita-pāda-padma-
kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya |
vicitra-ratnaugha-vibhūṣitāya
premānam evādya harau vidhehi ||17||

su-nūpura-ārañjita-pāda-padma-kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya – szépséges bokaláncos pirosas láb-lótusztól áradó nektárral szolgáidnak boldogságot adományozónak; vicitra-ratna-ogha-vibhūṣitāya – csodás ékkövek sokaságával ékesítettnek; premānam – szeretetet; eva – bizony; adya – most; harau – Hari iránt; vidhehi – adj!

17. Néked hódolok, csilingelő bokacsengettyűs, ki vöröses lótuszlábaidtól fakadó nektár-áradattal teszed boldoggá szolgáidat, s kit csodás drágakövek sokasága ékesít. Kérlek, áldj meg a Hari iránti tiszta szeretetet adományával!

śrī-rāma govinda mukunda śaure
śrī-kṛṣṇa nārāyaṇa vāsudeva |
ity ādi-nāmāmṛta-pāna-matta-
bhṛṅgādhipāyākhila-duḥkha-hantre ||18||

śrī-rāma – Srí Ráma!; govinda – Góvinda!; mukunda – Mukunda!; śaure – Sauri!; śrī-kṛṣṇa – Srí Krsna!; nārāyaṇa – Nárájan!; vāsudeva – Vászudév!; iti ādi-nāma-āmṛta- pāna-matta-bhṛṅga-adhipāya– az így kezdődő nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének; akhila-duḥkha-hantre – minden szenvedés elpusztítójának

18. Srí Ráma! Góvinda! Mukunda! Sauri! Srí Krsna! Nárájan! Vászudév! Néked hódolok, az e szent nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének, minden szenvedés elpusztítójának!

śrī-nāradādyaiḥ satataṁ sugopya-
jijñāsitāyāśu vara-pradāya |
tebhyo harer bhakti-sukha-pradāya
śivāya sarva-gurave namaḥ ||19||

śrī-nārada-ādyaiḥ – a Srí Nárada vezette (szentek) által; satatam – örökkön; sugopya-jijñāsitāya – nagy titkokat tudatni vágyónak; āśu – gyorsan; vara-pradāya – kegyet adományozónak; tebhyaḥ – őnékik; hareḥ bhakti-sukha-pradāya – a Hari iránti szeretet boldogsága adományozójának; śivāya – Sivának (az áldásosnak); sarva-gurave – a mindenség tanítójának; namaḥ – hódolat

19. Néked hódolok, kit a Nárada által vezetett bölcsek mindig a bensőséges titkokról faggatnak, s te gyorsan megáldod őket kegyeddel. Hari szeretetének boldogságát árasztod, néked hódolok hát, Sivának, a mindenség tanítójának.

śrī-gaurī-netrotsava-maṅgalāya
tat-prāṇa-nāthāya rasa-pradāya |
sadā samutkaṇṭha-govinda-līlā-
gāna-pravīṇāya namo’stu tubhyam ||20||

śrī-gaurī-netra-utsava-maṅgalāya – Srí Gaurí szemei ünnep-áldásának; tat-prāṇa-nāthāya – az ő élete urának; rasa-pradāya – a lelki ízek adományozójának; sadā – mindig; samutkaṇṭha – epekedő;
govinda-līlā-gāna-pravīṇāya – Góvinda kedvtelései megéneklésében járatosnak; namaḥ – hódolat; astu – legyen; tubhyam – néked

20. Néked hódolok, Srí Gaurí szemei áldásos örömünnepének, szíve urának, a lelki ízek kiárasztójának, ki mestere vagy Góvinda kedvteléseit megéneklő sóvárgó daloknak! Hódolat legyen néked!

21. Aki e csodás fohászt hallja, gyorsan elnyeri a Hari iránti tiszta szeretetet, továbbá tudást és bölcsességet, s aki átéli a benne rejlő érzelmeket is, az soha nem látott erőt, a legfőbb szeretet érheti el.
22. Így fohászkodott hát, s miután Siva szolgái csodás illatú virágfüzérekkel ékesítették transzcendentális testét (Csaitanja) letelepedett a szentély közelében.

A rendelkezésemre álló forrásból itt valószínűleg hiányzik egy szó, Siva szolgáinak jelzője. A vers első két pádája így hangzik: iti (így) stuvantam (fohászkodót) utsukāḥ (a valami után sóvárgók, vmit kedvelők – e szó elől valószínűleg három szótag hiányzik, mely megmondaná, mi után sóvárognak) śivasya bhṛtyā (Siva szolgái) vara-mālya-gandhaiḥ (a legkiválóbb virágfüzér-illatosakkal)…

23. Elfogyasztotta a bhakták által felajánlott ételt, majd boldogan nyugovóra tért. Hajnalban ébredt, s Krsna kevteléseiről énekelve boldogság töltötte el szívét.
24. Ki felolvassa e magasztaló éneket, melyet lótuszszemű urunk a kimagasló személyiséghez, Purárihoz írt, az hamarost elnyeri a tiszta szeretetet, mely még a félistenek s bölcsek seregeinek is elérhetetlennek tűnik.