A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 2., szombat

ki az ott az ajtónál?


Rádhá és Krsna csipkelődő évődése népszerű témája a szanszkrt költészetnek. Az alábbi vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta című versgyűjteményben találtam (1.56.2.). A gyűjtemény e témájú többi versét a Padjávalíban is olvashatjuk.

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki; ayam – ez; dvāri – ajtónál; hariḥ – Hari (vagy majom); prayāhi – menj el!; upavanam – ligetbe (kertbe); śākhā-mṛgeṇa – majommal; atra kim – itt mi? (mi szükség itt egy majomra?); kṛṣṇaḥ – Krsna (vagy fekete); aham – én; dayite – kedvesem!; bibhemi – félek; sutarām – nagyon; kṛṣṇaḥ – fekete; katham – hogyan (csodálkozás); vānaraḥ – majom; mugdhe – szépségem!; ahaṁ – én; madhusūdanaḥ – Madhu ellensége, vagy méh („mézpusztító”); vraja – menj!; latām – liánhoz; tām – hozzá; eva – bizony; puṣpa-anvitām – a virággal rendelkezőhöz; ittham – így; nirvacanī-kṛtaḥ – elhallgattatott; dayitayā – kedvese által; hrīṇaḥ – megszégyenített; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon; vaḥ – benneteket

– Ki van itt az ajtónál?
– Hari!
– Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem!
– Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana!
– Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

Az éj közepén Krsna megkocogtatja Rádhiká ajtaját, aki halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja Krsnát:
– Talán egy majom van itt? A majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát csak a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, többek között fekete színt is jelent. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy fekete majom volnál. Akkor félek ám tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor szállj csak oda, a virágos bokrokhoz! – feleli Rádhá.


Eltűnődtem azon, közreadjam-e a verset, vagy sem. A téma nagyon kedves a számomra, ám a gyűjtemény többi verséhez képest ezt gyengébbnek tartom. Végül úgy döntöttem, a teljesség kedvéért, illusztrációképpen megosztom.
.

2011. június 25., szombat

Ó, Rádhá, haragszol?


rādhe tvaṁ kupitā tvam eva kupitā sṛṣṭāsi bhūmer yato
mātā tvaṁ jagatāṁ tvam eva jagatāṁ mātā na vijño’paraḥ |
devi tvaṁ parihāsa-keli-kalahe’nantā tvam evety asau
smero vallava-sundarīm avanamac chauriḥ śriyaḥ vaḥ kriyāt ||

rādhe – Rádhá!; tvam – te; kupitā – haragos; tvam – te; eva – bizony; ku-pitā – a Föld atyja; sṛṣṭā – teremtő; asi – vagy; bhūmeḥ – Földé; yataḥ – mert; mātā – anya; tvam – te; jagatām – világé; tvam – te; eva – bizony; jagatām – világé; mātā – felmérője, tudója, alkotója; na – nem; vijñaḥ – tudós; aparaḥ – más; devi – úrnő!; tvam – te; parihāsa-keli-kalahe – tréfa-játék-viadalban; anantā – végtelen; tvam – te; eva – bizony; iti – ”; asau – ő; smeraḥ – mosolygó; vallava-sundarīm – pásztorleánynak; avanaman – meghajló; śauriḥ – Sauri (Krsna neve nagyapja után); śriyaḥ – áldásokat; vaḥ – nektek; kriyāt – tegyen

– Ó, Rádhá, haragszol?
– A Föld atyja te vagy, mert te vagy a Föld teremtője.
– Akkor te a mindenség anyja vagy!
– Te vagy a mindenség tudója, nincs is más bölcs!
– Úrnőm, a tréfás szópárbaj mestere vagy!
– Tedd azt!
És a mosolygó Sauri meghajolt a szépséges pásztorleány előtt. Ő áldjon meg benneteket!

Krsna és Rádhá tréfás évődését írja le a vers.
– Rádhá kedves, ugye nem haragszol?
A kupitā szó megsértett, megbántott, haragos nőt jelent (az ā végződés utal a nőnemre). Rádhiká csalafinta válaszában kiforgatja Krsna szavait, a ku-pitṛ (a Föld atyja) alanyesetben szintén ku-pitā:
– Nem én vagyok kupitā, hanem te vagy, hiszen te teremtetted a Földet, te vagy a Föld atyja!
– Ha én a Föld atyja vagyok, akkor te, kedvesem, a mindenség anyja vagy! – felel Krsna.
A mātā (anya) szótári alakja a mātṛ, amit a man igei gyök tisztel, magasztal jelentéséből eredeztetnek, az anya így tiszteletre méltót jelent a szanszkrt nyelvben. Ám a (mér) igéből képzett cselekvő, aki felmér valamit, így a tudós, valami megalkotója is mātṛ, alanyesetben szintén mātā. Ezért Rádhiká így felel:
– Nem én vagyok a mindenség felmérője, megalkotója, hanem te, nincs is más bölcs tudós, mint te, kedves Krsnám!
Krsna kénytelen belátni, hogy alulmaradt a szópárbajban:
– Te vagy a szópárbaj mestere – mondja, szó szerint: végtelen (anantā), azaz legyőzhetetlen vagy a szójátékban. A végtelen szanszkrtul (an-anta, nőnemben an-antā – vég nélküli). Rádhá azonban folytatja a tréfát: a nam (meghajol, üdvözöl) igéből képzett cselekvő, a meghajoló (nantṛ) alanyesetben nantā, az a-nantā ezért nem meghajolót jelent. Rádhiká tehát így felel:
– Te vagy az, azaz te vagy bizony a „nem meghajló” (a-nantā), s nem én!
És Krsna e szavak hallatán boldogan hajtja meg fejét.

A versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték). A vers Rúpa gószvámí Padjávalíjában a 285. vers, a költő neve Harihara. A vers a Srídhar dász által összeállított Szad-ukti-karnámrta című gyűjteményben is szerepel (1.56.1.), ő Vákpatit nevezi meg szerzőnek.

Hasonló versek:
1. ki kopog?
2. ismét az ajtó előtt
3. csalafinta vers

2011. március 23., szerda

nnnnnnnn…


Korábban már találkoztunk olyan verssel, melyben minden szót csupán két mássalhangzó alkot. Lehet ezt fokozni? Igen, lehet. Rúpa gószvámí e versben csupán egyetlen mássalhangzót használ:







ninunnāno’nanaṁ nūnaṁ
nānūnonnānano’nunīḥ |
nānenānāṁ ninun nenaṁ
nānaun nānānano nanu ||

ni-nunna-anaḥ –
el-kergetett szekér; ananam – létezés; nūnam – bizonyosan; na – nem; anūna-unna-ānanaḥ – teljesen nedves arc; anunīḥ – megbékítő; nānā – sok; inānām – uraké (azaz a félisteneké); ninut – ösztökélő [nud]; na – nem; inam – Urat; na – nem; anaut – magasztalta; nānā-ānanaḥ – sok-arcú (Brahmá jelzője); nanu – talán nem?

Vajon nem magasztalta-e a félisteneket ösztönző sok-arcú (Brahmá), könnyes szemmel a szekérdémont elpusztító Urat, hogy megbékíthesse őt?

2010. május 26., szerda

rejtvény, a szanszkrt nyelv kedvelőinek


Talányos verseket kerestem egy előadáshoz, így akadtam az alábbi rejtvényre, mely a Mahá-szubhásita-szangraha (Szellemes mondások nagy gyűjteménye) című műben a 8293. vers. Közreadom, hogy áldása rád is szálljon, kedves olvasó!

kaḥ khe bhāti hato niśācarapatiḥ kenāmbudhau majjati
kaḥ kīdṛk taruṇīvilāsagamanaṁ ko nāma rājñāṁ priyaḥ |
patraṁ kiṁ nṛpateḥ kimapsu lalitaṁ ko rāmarāmāharo
matpraśnottaramadhyamākṣarapadaṁ yat tat tavāśīrvacaḥ ||

kaḥ – ki; khe – égen; bhāti – ragyog; hataḥ – megölt; niśācara-patiḥ – démonok vezére; kena – ki által; ambudhau – óceánban; majjati – megmerítkezik; kaḥ – ki; kīdṛś – hogyan; taruṇī – ifjú leány; vilāsa-gamanam – évődés-menés; kaḥ – mi; nāma – név; rājñām – királyoké; priyaḥ – kedvenc; patram – hátas (jármű); kim – mi; nṛpateḥ – királyé; kim – mi; apsu – vízben; lalitam – szép; kaḥ – ki; rāma-rāmā-haraḥ – Ráma gyönyörének (feleségének) elrablója; mad praśna-uttara – az én kérdéseimre adott válasz; madhyama-akṣara-padam – középső szótagjai alkotta sor; yat – ami; tat – az; tava – tiéd; āśīs-vacaḥ – áldás, jókívánság, fohász

Ki ragyog az égen? Ki keze által halt meg a démonok vezére? Ki merül alá az óceánba?
Hogyan évődnek az ifjú leányok? Mi a királyok kegyeltjének neve?
Mi a királyok hátasa? Mi a szép a vízben? Ki rabolta el Ráma feleségét?
A kérdéseimre adott válaszok középső szótagjai alkotta sor áldása (szálljon rád)!

Lássuk sorban a válaszokat a kérdésekre, rögtön ki is emelem a középső szótagokat. Az égen a Nap, a bolygók ura (graheśa) ragyog. Ráma keze által (meṇa) halt meg a démonvezér Rávana. Mikor Indra letörte a hegyek szárnyát a Maináka hegy (maika) az óceánba menekült. Az ifjú leányok vonakodva, azaz lassan (mantharam) évődnek. A királyok legfőbb kegyeltje a miniszter tanácsadó (saciva), hátasállatuk pedig a ló (turaṁga). A víztükör szépségét a rajta nyíló lótuszvirágok (va, kék lótusz) emelik, s Ráma feleségét Rávana (vaṇa) rabolta el.
A válaszok középső szótagjai összefűzve pedig a következőképp áldják meg a rejtvényfejtőt: he me nātha ciraṁjīva – Ó, uram, légy hosszúéletű!

a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

2010. január 2., szombat

a tolvajok fejedelme

caurāṣṭakam
Himnusz a Tolvajhoz – ismeretlen vaisnava szerző verse

ādau bakī-prāṇa-malaugha-cauraṁ
bālye prasiddhaṁ nava-nīta-cauram |
vraje carantaṁ ca mṛdo hi cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||1||

Először Pútaná életét s tengersok bűnét vette el ő,
ki kisgyermekkorában a friss vaj tolvajlásáról vált híressé.
Vradzsában kószál, s földet csen –
a tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A föld elcsenése arra a kedvtelésre utal, mikor a pásztorfiúk bepanaszolják Krsnát Jasódánál, hogy titokban földet evett. Jasódá belenéz kisfia szájába, ám nem csupán egy kevés földet talál ott, hanem az egész világmindenséget meglátja.

vidheḥ surendrasya ca garva-cauraṁ
go-gopa-gopī-jana-citta-cauram |
śrī-rādhikāyā hṛdayasya cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||2||

Brahmá és a félistenek ura (Indra) büszkeségének elrablója,
ki elveszi a tehenek, a pásztorok és a fejőslánykák eszét.
A Srí Rádhiká szívét elragadó
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

nāgādhirājasya viṣasya cauraṁ
śrī sūrya-kanyākhila-kaṣṭa-cauram |
gopī-janājñāna-dukūla-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||3||

A kígyók királyát megfosztotta mérgétől,
így elvette a Nap leányának (Jamunának) minden bánatát.
A gópík ártatlanságának ruháját elcsenő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

Krsna legyőzte Káliját, a kígyók urát, ki megmérgezte a Jamuná vizét.

vatsāsurāder bala-māna-cauraṁ
pitros tathā bandhana-duḥkha-cauram |
kubjārcana-vraja-manoja-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||4||

Elrabolta Vatszászura és a többiek erejét és büszkeségét,
s elvette bebörtönzött szülei fájdalmát is.
A Kubdzsá szerelmes imádatának özönét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

niśācaranam atha jīva-cauraṁ
jīvātmanaḥ kalmaṣa-sangha-cauram |
upāsakānāṁ ca vipatti-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||5||

Az éjjeljáró (démonok) életét elragadó,
a dzsíva-lelkek bűnös ragaszkodását elrabló,
s a hívei minden szerencsétlenségét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

suhṛt-sudāmno hy adhanatvā-cauraṁ
śokasya gatvā vidurasya cauram |
kṛṣṇā-patakarṣaka-garva-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||6||

A jóbarát Szudámát szegénységétől fosztotta meg,
látogatásával pedig Vidura bánatát vitte el.
A Draupadí ruháját leráncigálók önteltségét elrabló
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

yuddhe hi pārthasya vimoha-cauraṁ
puraḥ sthitānāṁ ca balasya cauram |
dine ca māyābalasūrya-cauram
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||7||

A harc (kezdetén) csüggedésétől szabadította meg Ardzsunát,
s elvette az előtte felsorakozott seregek erejét.
Illúziója erejével a Napot is ellopta (az égről),
a tolvajok urának, Krsnának hódolok hát.

Dzsajadratha Siva áldásának köszönhetően oly nagyerejű harcossá lett, hogy sikerrel szállt szembe a pándava-fivérekkel. Így ő tartotta fel Pándu fiait, míg a kaurava túlerő bekerítette és legyőzte Ardzsuna fiát, Abhimanjut. Ardzsuna bosszút esküdve támadt Dzsajadrathára, akit azonban az egész kaurava haderő védett. Ekkor Krsna – mielőtt még a Nap ténylegesen leszállt volna – a napnyugta illúzióját keltette, így a kauravák elégedetten eresztették le fegyverüket, ám Krsna megszüntette az illúziót, s Ardzsuna nyila lemetszette Dzsajadratha fejét.

cittasya śīlasya janasya cauraṁ
aneka-janmārjita-pāpa-cauram |
dāsyaṁ gatānāṁ ca samasta-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||8||

Az erényes ember eszét is elvevő,
a számtalan születés során felhalmozott bűntől megfosztó,
a szolgálatát elnyertektől mindent elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A versek upajāti versmértékűek, melyben indravajrā (– – υ – – υ υ – υ – –) és upendravajrā (υ – υ – – υ υ – υ – –) sorokat is találunk.

2009. október 27., kedd

egy képvers - csakra


gandhākṛṣṭa-gurūnmadālini vane hāra-prabhāti-plutaṁ
sampuṣṇantam upaskṛtādhvani yamī-vīci-śriyo rañjakam |
sadyas tuṅgita-vibhramaṁ sunibhṛte śītānilaiḥ saukhyade
devaṁ nāga-bhujaṁ sadā rasamayaṁ taṁ naumi kañcin mude ||


gandha-ākṛṣṭa – illat által vonzott; guru-unmada-alini – nagy mámoros méhesben; vane – erdőben;
hāra-prabhā-atiplutam – gyöngysor-tündökléssel elárasztottat; sampuṣṇantam – növelőt, felvirágoztatót; upaskṛta-adhvani – „tökéletesített” (megszépített: megtisztított, vagy feldíszített) ösvényűn; yamī-vīci-śriyaḥ – a Jamuná hullámainak pompájáé; rañjakam – színezőt; sadyas – hirtelen, azonnal; tuṅgita-vibhramam – megnövelt kapkodás (a vibhrama a szerelmes nő kapkodása, mikor sietősen szépítkezik, s emiatt rossz helyre kerülnek az ékszerei); su-nibhṛte – nagyon félreesőben (rejtettben, észrevehetetlenben); śīta-anilaiḥ – hűvös szellő által; saukhya-de – boldogságot adóban; devam – Istent; nāga-bhujam – kígyó-karút; sadā – mindig; rasa-mayam – ízekkel telit; tam – őt; naumi – magasztalom; kañcit – valakit; mude – boldogságban

E ligetben, melynek illata a mámoros méhecskék rajait vonzza, melyhez tiszta ösvény vezet, ám az avatatlan tekintetektől távol esik, s melyet hűs szellők tesznek kellemessé, boldogan magasztalom a lelki ízekben bővelkedő Uramat. Gyöngysorként tündököl ő, ki szeretettel gondoskodik híveiről, kinek tükörképe a Jamuná hullámait díszíti, s kinek feltűnése izgatott készülődésre készteti a fejőslánykákat, mert tudják, karjai kígyóként fonódnak majd köréjük.

Rúpa gószvámí versének érdekessége az, hogy a szótagok (melyek a szanszkrt nyelvben az írásjelek alapjai) kerék formába rendezhetők. Az első három páda a kerék küllőit alkotja, a kerékagy a ni szótag, mely mindhárom páda közepén helyezkedik el. A negyedik páda alkotja az abroncsot, a küllők illeszkedésénél a negyedik páda szótagjai a küllők megfelelő szótagjaival azonosak. Az abroncs a harmadik páda utolsó szótagjával (de) kezdődik és végződik. A vers külön érdekessége, hogy kerék formába rendezve megtaláljuk benne a szerző névjegyét is, a küllők pirossal és lilával jelölt szótagjai körben összeolvasva az alábbi mondatot adják: kṛṣṇa-stutir-asau rūpa-viracitā – ezt a Krsna-fohászt Rúpa írta.

ga ndhā kṛ ṣṭa gu nma dā li ni va ne hā ra pra bhā ti plu taṁ
sa mpu ṣṇa nta mu pa skṛ tā dhva ni ya mī vī ci śri yo ra ñja kam
sa dya stu ṅgi ta vi bhra maṁ su ni bhṛ te śī ni laiḥ sau khya de
de vaṁ nā ga bhu jaṁ sa dā ra sa ma yaṁ taṁ nau mi kaṁ ci nmu de



A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) – – – υ υ – υ – υ υ υ – / – – υ – – υ –

2009. augusztus 16., vasárnap

2009. július 1., szerda

csalafinta vers


Az alábbi verset szintén Rúpa gószvámí Padjávalíjában (283.) olvashatjuk, szerzője ismeretlen:


vāsaḥ samprati keśava kva bhavato mugdhekṣaṇe nanv idaṁ
vāsaṁ brūhi śaṭha prakāma-subhage tvad-gātra-saṁsargataḥ |
yāminyāmuṣitaḥ kva dhūrta vitanur muṣṇāti kiṁ yāminī
śaurir gopavadhūṁ chalaiḥ parihasann evaṁvidhaiḥ pātu vaḥ ||

vāsaḥ – illatszer, hajlék, ruha; samprati – most; keśava – Késava!; kva – hol?; bhavataḥ – tiéd (Krsnáé); mugdha-īkṣaṇe – Szépszemű! vagy: a szép szemben; nanu – persze; idam – itt; vāsam – illatszert, hajlékot, ruhát; brūhi – mondd!; śaṭha – szélhámos! (Krsna); prakāma-subhage – ahogyan csak szeretnéd, szépségem! vagy: szerelemes szépségem! (Rádhá); tvad-gātra-saṁsargataḥ – a te testedhez érhessen; yāminyām – éjjel; uṣitaḥ – lakott; kva – hol?; dhūrta – fortélyos! (Krsna); vitanuḥ – testnélküli; muṣṇāti – ellop; kim – miért?; yāminī – éjszaka; śauriḥ – Sauri (Krsna neve); gopa-vadhūm – tehénpásztor-leányt; chalaiḥ – furfangokkal; parihasan – tréfálkozó; evam-vidhaiḥ– ilyen módon; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – bennünket;

– Késava! Hol van most a lakhelyed?
– Elbűvölő szemű szépségem! Természetesen itt van!
– Az otthonod mondd, te szélhámos!
– Ahogy csak kívánod, szépségem, hogy a testedhez érhessen!
– Ó, te csibész, hol voltál az éjszaka?
– Miért is rabolt volna el a testetlen éjszaka?
Oltalmazzon bennünket a pásztorlánykát ilyen furfangosan megtréfáló Krsna!

A vers első fele a vāsa (illatszer, hajlék, ruha) szó értelmezésével játszik, Rádhiká Krsna lakhelyéről kérdez: Kedves Késavám, merrefelé ütöttétek fel most tanyátokat? Krsna azonban úgy tesz, mintha Rádhá a ruhájáról kérdezte volna: Természetesen itt van rajtam, hol is lenne máshol?! Azután meg illatként hallja: azért vagyok ilyen illatos, hogy a kedvedre tegyek, s hogy a testedhez érhessen a testem!
Rádhiká következő kérdését – hol töltötted az éjszakát? – ismét félreértelmezi Krsna. A versben lévő yāminyāmuṣitaḥ kifejezés kétféleképpen is olvasható: yāminyām uṣitaḥ – az éjjelt töltötted (a yāminyām itt a yāminī – éjszaka szó időhatározós ragozású alakja), illetve: yāminyā muṣitaḥ – az éjjel által elrabolt (a yāminyā pedig az éjszaka eszközhatározóként). Rádhiká kérdését tehát így hallja Krsna: miért rabolt el az éjszaka?

Rádhá és Krsna tréfálkozó beszélgetését elmesélő csalafinta vers úgy csalafinta igazán, ha többféleképpen is olvashatjuk. A fenti olvasat Visvanáth Csakravartíé, a Bhakti-szára-pradarsiníból (ez Visvanáth Bhakti-raszámrta-szindhu kommentárja). Ám a vers első fele így is olvasható:

– Késava! Hol a ruhád?
– Elbűvölő szemeidben. Persze, hogy ott!
– A ruhád mondd, te szélhámos!

Sríla Prabhupád az Odaadás nektárjában eszerint interpretálja e verset:
Lángelmének azt nevezik, aki minden ellenvéleményt újabb és újabb érvekkel képes megsemmisíteni. A Padyāvalīban ezzel kapcsolatban egy beszélgetést olvashatunk, amely Kṛṣṇa és Rādhā között hangzott el. Egy reggel, amikor Kṛṣṇa megjelent Rādhānál, Rādhā megkérdezte Tőle: „Kedves Keśavám! Hol van most a vāsád?” A szanszkrit vāsa szónak három jelentése van: lakhely, illat és ruha. Rādhārāṇī valójában azt kérdezte Kṛṣṇától: „Hol van a ruhád?” Kṛṣṇa azonban úgy értette, hogy a lakhelye felől érdeklődik, s így felelt Neki: „Kedves elbűvölt leány! Lakhelyem jelenleg a Te gyönyörű szemed!” Rādhārāṇī így válaszolt: „Te csalafinta fiú! Nem a lakhelyedről kérdeztelek, hanem a ruhádról!” Kṛṣṇa ekkor a vāsa szót „illat”-ként értette, s így szólt: „Óh, szerencsés lélek! (a su-bhaga szóban a bhaga szépséget és jószerencsét is jelent -acsd) Azért váltam ilyen illatossá, hogy tested társaságát élvezhessem!”
Śrīmatī Rādhārāṇī aztán újra így kérdezte Kṛṣṇát: „Hol töltötted az éjszakát?” Rādhārāṇī a yāminyāmuṣitaḥ szanszkrit szót használta. Yāminyām azt jelenti: „éjszaka”, uṣitaḥ pedig azt, hogy „tölteni”. Kṛṣṇa azonban a yāminyāmuṣitaḥ szót két külön szóra bontotta, yāminyāra és muṣitaḥra. A szó ekképpen elválasztva azt jelentette, hogy Yāminī, az éjszaka elrabolta Kṛṣṇát. Így aztán Kṛṣṇa azt felelte Rādhārāṇīnak: „Kedves Rādhārāṇīm! Hogyan rabolhatna el Engem az éjszaka?” Rādhārāṇī minden kérdésére olyan csalafintán felelt, hogy felvidította vele legkedvesebb gopīját.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

2009. június 29., hétfő

ismét az ajtó előtt


Csakrapáni versében megint csak a csukott ajtó két oldalán találjuk Rádhát és Krsnát. Ő így írja le beszélgetésüket (Padjávalí 282.):

kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ śirasijaiḥ kiṁ nāma garvāyase
bhadre śaurir ahaṁ guṇaiḥ pitṛ-gataiḥ putrasya kiṁ syād iha |
cakrī candramukhi prayacchasi na me kuṇḍīṁ ghaṭīṁ dohanīm
itthaṁ gopa-vadhū-jitottaratayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki?; tvam – te; bhoḥ – ó, uram!; niśi – éjjel; keśavaḥ – Késava; śirasijaiḥ – hajakkal; kim nāma – ugyan miért?; garvāyase – büszkélkedsz; bhadre – kedves lányka! (nők megszólítása); śauriḥ – Sauri; aham – én; guṇaiḥ – tulajdonságokkal, erényekkel; pitṛ-gataiḥ – ősökkel elmentekkel; putrasya – fiúé; kim – mi; syāt – legyen; iha – itt; cakrī – a kerekes, kereket tartó; candra-mukhi – Hold-arcú! (a szépség jele); prayacchasi – adsz; na – nem; me – nekem; kuṇḍīm – tálat; ghaṭīm – vizeskancsót; dohanīm – tejescsuprot; ittham – így; gopa-vadhū – tehénpásztor-leány; jita-uttaratayā – legyőzött a válaszokkal; hrīṇaḥ – megszégyenített, zavarba hozott; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket;

– Ki vagy jó uram, ily késő éjjel?
– Késava.
– Ugyan miért büszkélkedsz a hajaddal?
– Sauri vagyok, kedvesem!
– Az erények elmúltak az ősökkel együtt, vajon mi maradt az utódnak?
– Én vagyok az, holdarcú szépségem, aki kereket tart a kezében!
– Nem adsz nekem tálat, vizeskancsót vagy tejescsuprot?
Oltalmazzon bennünket Hari, kit e pásztorlányka feleleteivel zavarba hozott, s legyőzött.


A Késava név jelentését többféleképpen is értelmezik. Jelenthet Széphajút (a haj jelentésű késa szóból), utalhat a Kési démon fölött diadalmaskodó Krsnára, továbbá Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||
„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet.

(A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.
A verset Baladév Vidjábhúsan idézi a Visnu-szahaszra-náma-sztótram kommentárjában)

Krsna tehát Kési démon legyőzőjeként mutatkozik be, ám az éles nyelvű Rádhiká rápirít: miért büszkélkedsz a hajaddal?
Krsna ekkor így szól: Sauri vagyok, azaz Súraszéna király unokája. Súraszéna Vaszudéva apja volt, nevében a súra szó bátort, hősiest jelent, ezért a Sauri név érthető így is: a hős unokája. Az őseid bátrak voltak – szól hát Rádhá – s vajon te? Benned mennyi hősiesség maradt?
A Csakrí név jelentéséről már az előző vers kapcsán szóltunk.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) : – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

2009. június 25., csütörtök

ki kopog?


Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egyik fejezete Rádhá és Krsna csalafinta beszélgetéseinek gyűjteménye. Íme egy kis ízelítő a fejezetből (Padjávalí 281.), a szerző ismeretlen.


aṅgulyā kaḥ kavāṭaṁ praharati kuṭile mādhavaḥ kiṁ vasanto
no cakrī kiṁ kulālo na hi dharaṇi-dharaḥ kiṁ dvijihvaḥ phaṇīndraḥ |
nāhaṁ ghorāhi-mardī kim-asi khaga-patir no hariḥ kiṁ kapīśo
rādhā-vāṇībhir itthaṁ prahasita-vadanaḥ pātu vaś-cakra-pāṇiḥ ||

aṅgulyā –
ujjal; kaḥ – ki?; kavāṭam – ajtót; praharati – üti, kopogtatja; kuṭile – csalafinta leány!; mādhavaḥ – Mádhava; kim – ki?; vasantaḥ – tavasz; na u – bizony nem; cakrī – a kerekes, kereket tartó; kim – ki?; kulālaḥ – fazekas; na – nem; hi – bizony; dharaṇi-dharaḥ – a földet tartó; kim – ki?; dvi-jihvaḥ phaṇi-īndraḥ – a kétnyelvű kígyókirály; na – nem; aham – én; ghora-ahi-mardī – rettenetes kígyót leütő; kim – ki?; asi – vagy; khaga-patiḥ – madarak ura; na u – bizony nem; hariḥ – Hari; kim – ki?; kapi-īśaḥ – majomisten; rādhā-vāṇībhiḥ – Rádhá szavai által; ittham – így; prahasita-vadanaḥ – mosolygó arc; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket; cakra-pāṇiḥ – „kerék-kezű”;

– Ki zörgeti ujjával az ajtót?
– Ó, csalafinta leány, (én vagyok az,) Mádhava.
– Ki az? A tavasz?
– Nem, hanem aki kereket tart a kezében!
– Kicsoda? Fazekas?
– Nem, hanem aki fenntartja a Földet!
– Ki vagy? A kétnyelvű kígyókirály?
– Nem! Az vagyok, aki leütötte a rettenetes kígyót!
– Te vagy a madarak ura?
– Bizony nem. Hari vagyok!
– Ki vagy? A majomisten?
Oltalmazzon bennünket a Szudarsan csakrát tartó Krsna, kinek arcára Rádhá szavai így csalnak mosolyt!

Krsna éjnek évadján titokban szeretett Rádhikájához rohan, ám ő ahelyett hogy gyorsan ajtót nyitna, játékos évődésbe kezd. Bár tudja, hogy Krsna áll az ajtó előtt, s azt is, hogy titokban látogatja meg, így nem állhat sokáig az ajtóban, mégis, meglepetést színlelve kérdezősködni kezd: ugyan ki lehet az, aki éjnek évadján kocogtatja az ajtómat? Ó, csalafinta kedvesem, Mádhava vagyok, engedj gyorsan be! – suttogja Krsna, ám Rádhiká tovább játszik, félremagyarázza a Mádhava nevet. A mádhava szó mézédest jelent, s a tavaszt, a tavaszi hangulatot, a Szerelemisten jóbarátját is. Csak nem a tavasz érkezett meg? – kérdi hát Rádhá.
Krsna újabb névvel próbálkozik: a csakra szó jelentése kerék, a csakrin így az, akinek kereke van: Krsna, kezében a Szudarsan csakrával. Ám a „kerék” szó a fazekas korongjára is utalhat, ezért Rádhá így kérdez: talán egy fazekas érkezett ily kései órán?
A dhṛ szógyök jelentése fenntart, ebből fakad a föld egyik neve: dharaní, azaz a fenntartó, a hordozó. Én vagyok a Hordozó hordozója! – próbálkozik ismét Krsna. A világmindenséget Anantasésa, a végtelenség kígyója tartja a fején, ezért Rádhá így játszik tovább: akkor nyilván Anantasésa vagy, a kétnyelvű kígyókirály! A kígyókirály azonban Kálijára is vonatkozhat, akinek Krsna a fejein táncolt, ezért Krsna válasza: nem, én nem a kígyókirály vagyok, hanem aki leütötte azt a rettenetes szörnyeteget! A kígyók legfélelmetesebb ellenfele Garuda, a madarak királya. Aki elpusztítja (a mardin jelenthet leütőt vagy összezúzót is) a rettenetes kígyót, az csak Garuda lehet Rádhiká szerint: ó, hát te volnál Garuda, a madarak királya! Nem – válaszol Krsna –, Hari vagyok, aki Garuda vállán lovagol! A hari szó jelentheti a sárgászöld vagy vörösesbarna színt, s majmot, lovat vagy akár oroszlánt is, így Rádhiká folytathatja az évődést: ó, akkor te vagy Hanumán, a majmok ura!
A híveit megoltalmazó, a démonokat elpusztító Isten fegyvere a Szudarsan csakra… s ez az Isten most Rádhiká ajtaja előtt mosolyog kedvese tréfáin.

A versmérték: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – υ υ υ υ υ υ – – υ – – υ – –