A következő címkéjű bejegyzések mutatása: himnusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: himnusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. április 2., szombat

Sankara hajnali elmélkedése


A kedvenc verseim közé tartozik Nimbárka ácsárja hajnali fohásza, mely Rádhá-Krsna társaságába repít Vrndávanba. Más hangulatú, ám szintén szép és fontos vers Sankaráé, mely ugyanazt a címet viseli: prātaḥ-smaraṇa-stotram.


prātaḥ smarāmi hṛdi saṁsphurad-ātma-tattvaṁ
sac-cit-sukhaṁ paramahaṁsa-gatiṁ turīyam |
yat svapna-jāgara-suṣuptim avaiti nityaṁ
tad-brahma niṣkalam ahaṁ na ca bhūta-saṅghaḥ ||1||


Pirkadatkor a szívemben tündöklő átman természetén elmélkedem,
a létező-tudatos-örömtelin, a hattyútiszta szentek célján, a negyediken,
aki mindig tudatos az álom, az ébrenlét és a mélyálom állapotairól.
Én az oszthatatlan brahman vagyok, s nem az (anyagi) elemek sokasága.
A tattva szó szerint az-ságot (tat-tva) jelent, a valóság, igazság, illetve valaminek a valódi, igaz természete értelemben használt szó, a versben ez utóbbi jelentés tűnik leginkább illőnek. Az átman szokásosan említett tulajdonsághármasa a sat-cit-ānanda (létező-tudatos-boldog), itt egyszerűen a versformába illesztve lett az ánandából szukham. A hattyútiszta (szó szerint parama-haṁsa, legfelsőbb hattyú) jelző egy további utalást takar: a költők szerint a hattyú képes arra, hogy a vízzel kevert tejből csupán a tejet igya meg – a hattyútiszta szent lényegi tulajdonsága a megkülönböztetőképesség: az igaz és a hamis, a valós és az illuzórikus különválasztása. A negyedik (turīya) a négy tudatállapot közül az utolsóra utal. A lélek jelen van a másik három tudatállapotban is – emlékezteti az olvasót a vers harmadik sora. Lélek vagyok, nem az anyaghoz tartozó. Az utolsó sor a Brahmabindu-upanisad versét idézi:

tad eva niṣkalaṁ brahma nirvikalpaṁ nirañjanam |
tad brahmāham iti jñātvā brahma sampadyate dhruvam ||8||


Bizony, az az oszthatatlan brahman, a változatlan, a makulátlan.
„Az a brahman vagyok” – tudván ezt a brahmanná válik bizonyosan.

A tudatállapotokról szóló gondolat az upanisadban így olvasható:

eka evātmā mantavyo jāgrat-svapna-suṣuptiṣu |
sthāna-trayād vyatītasya punar-janma na vidyate ||11||


Egyugyanaz a lélek az ébrenlétben, az álomban és a mélyálomban.
Ki felülemelkedett e három tudatállapoton, (többé) nem ismer újjászületést.
 
prātar bhajāmi manasā vacasām agamyaṁ
vāco vibhānti nikhilā yad-anugraheṇa |
yan neti-neti vacanair nigamā avocaṁs
taṁ deva-devam ajam acyutam āhur agryam ||2||


Pirkadatkor őt imádom, ki gondolattal és szóval elérhetetlen,
kinek kegyéből a tündököl minden szó.
Akit a „nem ez, nem ez” kijelentéssel hirdet a véda,
őt, az istenek istenét, a születetlent, akit Acsjutának neveznek, az őseredetit.
Gondolattal és szóval elérhetetlen: „akitől a szó visszafordul, elérhetetlen ő gondolattal” – mondják az Úrról az upanisadok (Taittiríja-upanisad 2.4. yato vāco nivartante | aprāpya manasā saha). A versben a „szó” nem a közönséges beszéd része, hanem a védák himnuszai, mellyel az imádandó Úr felé fordulnak az emberek. Az Acsjuta név jelentése múlhatatlan, vagy tévedhetetlen.

prātar namāmi tamasaḥ param arka-varṇaṁ
pūrṇaṁ sanātana-padaṁ puruṣottamākhyam |
yasminn idaṁ jagad-aśeṣam aśeṣa-mūrtau
rajjvāṁ bhujaṅgama iva pratibhāsitaṁ vai ||3||


Pirkadatkor a sötéten túli napsugár-színűnek hódolok
a teljesnek, az örök hajléknak, kit a legfelsőbb személynek neveznek,
kiben ez a végtelen világ végtelen alakban
– mint kötélben a kígyó – megmutatkozik.

A tamasaḥ a tamas (sötétség) szó ötödik vagy hatodik ragozás szerinti alakja. A fenti értelmezésben az összehasonlítást kifejező hatodik ragozásban olvassuk, miként a Svétásvatara-upanisadban (3.8.) is áll:

vedāham etaṁ puruṣam mahantam
āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt |


Ismerem ezt a legfelsőbb személyt,
a napsugár-színűt, túl a sötéten.

vagy a Bhagavad-gítá 8.9. versében:

kaviṁ purāṇam anuśāsitāram
aṇor aṇīyāṁsam anusmared yaḥ |
sarvasya dhātāram acintya-rūpam
āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt ||9||


A mindentudóra, az ősire, az irányítóra,
a paránynál kisebbre emlékezzék, aki
mindennek fenntartója, a felfoghatatlan formájú,
a napsugár-színű, túl a sötéten.

Ám Sankara versének első strófájában olvasható így: „Pirkadatkor a sötétség legfelsőbbjének napsugár-színűnek hódolok”.A tamasaḥ így a sötétség birtokos esete. (megjegyzés: a szanszkrtban – a magyartól eltérően – nem a birtokot, hanem a birtokost ragozzuk. Dévadatta háza – mondjuk magyarul, és a birtok, a ház szót ragozzuk, míg a szanszkrtban: devadattasya gṛham, azaz ’Dévadattáé ház’.) Sankara eszmerendszerében a sötétség legfelsőbbje lehet a formanélküli (ezért sötét) brahman (ami így a vers szerint napsugár-színű). S nyilván egy csillagász gondolhat talán a sötét energiára, egy Krsna-hívő pedig a sötét testszínű Krsnára.
„Kötélben a kígyó”: az idevágó klasszikus hasonlat szerint a sötét szobába belépő ember a félhomályban megretten a sarokba hajított kötéltekercstől, mert alvó mérgeskígyónak véli. Éppen így retteg az ember az világtól, mely Sankara nézete szerint nemlétező, csupán illúzió. A pratibhāsitam szót ’megmutatkozik’-ként fordítottuk, ám ez némi pontosításra szorul. A bhās igei gyök jelentése fénylik, ragyog, míg a prati- vissza, ellen értelmű igekötő. A pratibhās így tükröződik, visszfényként látszik, így valamilyennek tűnik. A pratibhāsitam műveltetésben álló befejezett melléknévi igenév, a végtelen világ jelzője.

śloka-trayam idaṁ puṇyaṁ loka-traya-vibhūṣaṇam |
prātaḥ kāle paṭhed yas tu sa gacchet paramaṁ padam ||4||


Eme áldásos három slókát, a három világ ékességét
ki pirkadatkor felolvassa, a legfőbb hajlékot éri el.
A vers három strófája a cselekvés három színteréről szól, a gondolatról (manas), a beszédről (vāc) és a cselekvésről (karman). Hajnalban a gondolataim eszményeim körül forognak, a szavaim néki szentelt himnuszok – a második strófa bhajāmi szavának jelentése imádom, ez a versben védahimnuszok recitálását, és szent himnuszok éneklését jelenti, tetteim pedig az ő imádása.

A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

2020. szeptember 19., szombat

Rámánanda-szamvád – kérdések és válaszok


Ahogy közeledett az alkonyat, Rámánanda Ráj ismét felkereste Csaitanja Maháprabhut. Letelepedtek egy félreeső helyen, és folytatták a beszélgetést.


prabhu kahe – kon vidyā vidyā-madhye sāra |
rāya kahe – kṛṣṇa-bhakti vinā vidyā nāhi āra ||245||


(245) Az Úr szólt: Mely tudás minden bölcsesség közül a legfontosabb?
Rámánanda Ráj így felelt: Krsna-bhakti nélkül nincs semmilyen tudás.

kīrti-gaṇa-madhye jīvera kon baḍa kīrti |
kṛṣṇa-bhakta baliyā yāṅhāra haya khyāti ||246||


(246) A különféle elismerésre méltó dolgok közül melyik a legdicsőbb?
Krsna bhaktájának lenni – övé a legnagyobb hírnév.

sampattira madhye jīvera kon sampatti gaṇi |
rādhā-kṛṣṇe prema yāṅra, sei baḍa dhanī ||247||


(247) A számtalan vagyon közt mely gazdagság a legnagyobb?
Rádhá és Krsna iránti rajongó szeretet – aki ezzel bír, ő legvagyonosabb.

duḥkha-madhye kona duḥkha haya gurutara |
kṛṣṇa-bhakta-viraha vinā duḥkha nāhi dekhi para ||248||


(248) A szenvedések közt mely szenvedés a legsúlyosabb?
Krsna hívétől való elválásnál nem látok nagyobb szenvedést.

mukta-madhye kon jīva mukta kari' māni |
kṛṣṇa-prema yāṅra, sei mukta-śiromaṇi ||249||


(249) A megszabadultak közt ki a valóban megszabadult?
Kit rajongó szeretet fűz Krsnához, ő a megszabadultak koronaékszere.

gāna-madhye kona gāna – jīvera nija dharma |
rādhā-kṛṣṇera prema-keli – yei gītera marma ||250||


(250) A magasztaló énekek közül melyik dal az élőlény személyes dharmája?
A Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit megéneklő – ez a dalok legbelsőbb titka”

śreyo-madhye kona śreyaḥ jīvera haya sāra |
kṛṣṇa-bhakta-saṅga vinā śreyaḥ nāhi āra ||251||


(251) Az áldásos (tettek) közt melyik a lélek számára a legfontosabb?
Krsna hívének társaságán kívül nincs más.

A śreyas a śrī melléknév középfoka, így szó szerinti jelentése jobb, kedvezőbb. Átvitt értelemben áldást, jólétet jelent.

kāṅhāra smaraṇa jīva karibe anukṣaṇa |
kṛṣṇa'-nāma-guṇa-līlā – pradhāna smaraṇa ||252||


(252) Mire emlékezzen az ember minden pillanatban?
Krsna neve, tulajdonságai és kedvtelései – ez a legfontosabb, erre emlékezzünk.

dhyeya-madhye jīvera kartavya kon dhyāna |
rādhā-kṛṣṇa-padāmbuja-dhyāna – pradhāna ||253||


(253) A meditáció fajtái közt melyik meditációt gyakorolja az ember?
Rádhá-Krsna lótuszlábainak meditációja – ez a legfontosabb.

sarva tyaji' jīvera kartavya kāhāṅ vāsa |
vraja-bhūmi vṛndāvana yāhāṅ līlā-rāsa ||254||


(254) Hol éljen az ember, miután mindent elhagyott?
Vradzsa-bhúmi földjén, Vrndávanban, a rásza-tánc színhelyén.

śravaṇa-madhye jīvera kon śreṣṭha śravaṇa |
rādhā-kṛṣṇa-prema-keli karṇa-rasāyana ||255||


(255) A megannyi tanulmányozható téma közül melyik a legkedvezőbb?
Rádhá-Krsna szerelmes kedvtelései, ezek jelentik a fül gyönyörét.

upāsyera madhye kon upāsya pradhāna |
śreṣṭha upāsya – yugala rādhā-kṛṣṇa nāma ||256||


(256) Az imádandók közt mi a leginkább imádandó?
Az isteni pár, Rádhá-Krsna neve a legáldásosabb imádandó.

mukti bhukti vāñche yei kāhāṅ duṅhāra gati |
sthāvara-deha, deva-deha yaiche avasthiti ||257||
arasa-jña kāka cūṣe jñāna-nimba-phale |
rasa-jña kokila khāya premāmra-mukule ||258||
abhāgiyā jñānī āsvādaye śuṣka jñāna |
kṛṣṇa-premāmṛta pāna kare bhāgyavān ||259||


(257) Mire jutnak azok, akik megszabadulásra, vagy érzékeik élvezetére vágynak?
Ők mozdulatlan testben, vagy dévák testében lakoznak majd.
(258) Az íztelen szárazság ismerői varjakként a tudás nimba gyümölcsét szürcsölik,
míg az ízeket értők – akár a kakukkok – a rajongó szeretet mangójának rügyét csipegetik.
(259) A szerencsétlen filozófusok a száraz tudást ízlelik,
míg a szerencsések a Krsna iránti rajontó szeretet nektárját kortyolják.

A mozdulatlan test a növényekre tett utalás.
A nimba kesernyés gyümölcsével szemben a mangó mézédes.

ei-mata dui jana kṛṣṇa-kathā-rase |
nṛtya-gīta-rodane haila rātri-śeṣe ||260||


(260) Mindketten elmerültek a Krsnáról szóló beszélgetés hangulatában,
táncoltak, énekeltek, vagy éppen zokogtak, míg rájuk nem virradt.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. január 11., szombat

Sacsí mama fiának magasztalása


Śrī Śacī-sutāṣṭaka

A hagyomány szerint a költemény Sārvabhauma Bhaṭṭācārya műve, a versmérték a dallamos lüktetésű, éneklésre hívogató toṭaka.

A Csaitanja Maháprabhu születésének
500. évfordulójára kiadott bélyeg

nava gaura-varaṁ nava-puṣpa-śaraṁ
nava-bhāva-dharaṁ nava-lāsya-param |
nava-hāsya-karaṁ nava-hema-varaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||1||


Bőre akár a legkiválóbb friss arany, fegyverei zsenge virágnyilak.
Az ifjonti érzelmek tárháza ő, az újdonatúj táncok mestere,
a legfrissebb tréfák kiötlője, aranysárga fényben ragyogó,
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

A versben rendre ismétlődő nava szó jelentése új, friss, fiatal… ám szóösszetétel előtagjaként a navan (kilenc) szó is nava-. A nava-bhāva-dharam (ifjonti érzelmek tárháza) – szóösszetétel ezért lehet a „kilenc érzelem tárháza” is, hiszen a művészetekkel foglalkozó klasszikus szanszkrt irodalom kilencféle alapérzelmet azonosít.

nava-prema-yutaṁ nava-nīta-śucaṁ
nava-veśa-kṛtaṁ nava-prema-rasam |
navadhā vilasat śubha-prema-mayaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||2||


A rajongó szeretet eleven érzései töltik el, ragyog, akár a frissen köpült vaj,
új ruháját ölti fel, a rajongó szeretet új íze ő,
aki örökkön a kilencféle áldásos, istenszerető cselekednek él.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

hari-bhakti-paraṁ hari-nāma-dharaṁ
kara-japya-karaṁ hari-nāma-param |
nayane satataṁ praṇayāśru-dharaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||3||


Az istenszeretet fénylő csillaga ő, aki mindig Hari nevein meditál.
Az ujjain számlálja fohászait, (miközben) a Harinámnak szentelődik,
szemében szüntelen a szeretet könnyei csillognak.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

satataṁ janatā-bhava-tāpa-haraṁ
paramārtha-parāyaṇa-loka-gatim |
nava-leha-karaṁ jagat-tāpa-haraṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||4||


Ő enyhíti újra meg újra az emberiség világi lét okozta gyötrelmét,
és ő az út is, az élet végső célja iránt elkötelezettek számára.
A lelki élet új ízeit kóstoltató, a világ szenvedését enyhítő –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

nija-bhakti-karaṁ priya-cārutaraṁ
naṭa-nartana-nāgara-rāja-kulam |
kula-kāmini-mānasa-lāsya-karaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||5||


Szerető odaadást kelt önmaga iránt, hiszen ő az (egyesült) szépség és szeretet.
Tánca életre kelti a szeretők királyának világát,
s ő perdíti táncra a szép lányok sokaságának gondolatait is.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

priya-cārutaram: A priya melléknévként kedvest jelent, főnévként szeretetet. A cāru jelentése szép, vagy szeretett, nagyrabecsült, míg a -tara a középfokot jelentő toldalék. Az összetétel értelmezhető úgy is, hogy „a kedvesek számára a legnagyrabecsültebb”, azaz a néki kedves hívei őt becsülik leginkább.

karatāla-valaṁ kala-kaṇṭha-ravaṁ
mṛdu-vādya-suvīṇakayā madhuram |
nija-bhakti-guṇāvṛta-nātya-karaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||6||


Karatálja cseng, ajkáról lágy dallam röppen,
víná finom hangja kíséri mézédes énekét,
s az iránta érzett szeretet késztetésére táncra perdülnek társai mind –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

yuga-dharma-yutaṁ punar nanda-sutaṁ
dharaṇī-sucitraṁ bhava-bhāvocitam |
tanu-dhyāna-citaṁ nija-vāsa-yutaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||7||


Általa Nanda fia jelent meg ismét e világban, a korszak dharmájának kíséretében,
a földkerekség ékességeként, a világ létállapotához alkalmazkodón.
Személye a meditáció tárháza, s mindig önnön hajléka kíséri –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

Személye a meditáció tárháza, s mindig önnön hajléka kíséri: A tanu melléknévként filigránt, kicsinyt jelent, főnévként testet, személyt, annak külső megjelenését. Nimái a Rádhá érzelmeinek ragyogásába burkolózott Krsna, külső megjelenésének meditációja az ebben a hangulatban való elmélyedést jelenti. Személye után a vers a környezetéről szól: az isteni pár nem egymagában, hanem hajlékával együtt jelenik meg e világban.

aruṇaṁ nayanaṁ caraṇaṁ vasanaṁ
vadane skhalitaṁ svaka-nāma-dharam |
kurute su-rasaṁ jagataḥ jīvanaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||8||


Szemei, talpa és ruhája akár a hajnalpír,
hangja elcsuklik, míg saját neveit zengi.
Méz-nektárral élteti a mindenséget –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

2019. június 1., szombat

Krsnástakam



A költeményt a hagyomány szerint Sankarácsárja írta.
A versmérték: pañcacāmara υ – υ – υ – υ – / υ – υ – υ – υ –


bhaje vrajaika-maṇḍanaṁ samasta-pāpa-khaṇḍanaṁ
sva-bhakta-citta-rañjanaṁ sadaiva nanda-nandanam |
supiccha-guccha-mastakaṁ sunāda-veṇu-hastakaṁ
anaṅga-raṅga-sāgaraṁ namāmi kṛṣṇa-nāgaram || 1||
Vradzsa legszebb ékességét, a bűnök sokaságának eltörlőjét imádom,
a hívei szívét örökkön megörvendeztetőt, Nanda fiacskáját.
Fején pávatoll bokréta, kezében széphangú fuvolája –
a szerelem végtelen óceánjának hódolok, a csintalan Krsnának!

anaṅga-raṅga-sāgara: az an-aṅga (testnélküli) szó a szerelemisten jelzője, akit Siva perzselt hamuvá egyetlen pillantásával, amikor ki akarta zökkenteni meditációjából. Átvitt értelemben: szerelem. A raṅga jelentése szín, árnyalat, vagy színpad, míg az összetétel utolsó tagja, a sāgara óceánt jelent (Sagara király nevéből, aki a puránák szerint az Indra által ellopott áldozati ló után kutatva felásta az óceán medrét). A szóösszetétel tehát a szerelem színeinek, vagy színpadának végtelen terére (óceánjára) utal.
kṛṣṇa-nāgara
(csintalan Krsna): a nāgara szó szerint városit jelent… s mindent, ami a falusi embertől megkülönbözteti a városit. A szó a szövegösszefüggéstől függően utalhat udvarias, furfangos, vagy éppen züllött emberre is. Itt a gópík szíveit elrabló Krsnára vonatkozik.

manoja-garva-mocanaṁ viśāla-lola-locanaṁ
vidhūta-gopa-śocanaṁ namāmi padma-locanam |
karāravinda-bhū-dharaṁ smitāvaloka-sundaraṁ
mahendra-māna-dāraṇaṁ namāmi kṛṣṇa-vāraṇam || 2||


Megszabadítja a szerelemistent büszkeségétől, nagy szemeivel ide-oda pillant,
elűzi a pásztorok bánatát – a Lótuszszeműnek hódolok.
Lótuszkezeivel magasba emeli a hegyet, mosolygó pillantása szívet gyönyörködtető,
ő töri le a nagy Indra gőgjét – az oltalmazó Krsna előtt hódolok.

Megszabadítja a szerelemistent büszkeségétől, mert szépsége elhomályosítja a szerelemisten szépségét. Míg az oldalpillantás a szerelem jele, az ide-oda pillantó tekintet a nyugtalanságé, vagy a csapodárságé – a versben egyértelműen az utóbbi. A pásztorok bánatának elűzése, a hegy felemelése, Indra gőgjének letörése a Góvardhan hegy felemelésének történetét idézi. Ide kötődik a kṛṣṇa-vāraṇa is: a vāraṇa szó a vṛ – kiválaszt, körülölel, gátol gyökből származik, a cselekvés megnevezése. A szó így jelent akadályt, gátat, oltalmazást… ám elefántot is, így e versben fordítják elefántkirálynak is: „Krsnának, az elefántkirálynak hódolok”.

kadamba-sūna-kuṇḍalaṁ sucāru-gaṇḍa-maṇḍalaṁ
vrajāṅganaika-vallabhaṁ namāmi kṛṣṇa-durlabham |
yaśodayā sa-modayā sa-gopayā sa-nandayā
yutaṁ sukhaika-dāyakaṁ namāmi gopa-nāyakam || 3||


Fülében kibomlott kadamba-virág, kerek orcája elragadóan szép –
Vradzsa hajadonjai egyetlen kedvesének, a nehezen elérhető Krsnának hódolok.
A boldog Jasódá, Nanda, és a pásztorok sokasága kíséri őt,
ki mindenkire örömöt záporoz – a pásztorfiúk vezére előtt hódolok.

A kadamba fa virága 4-5 cm átmérőjű narancsos-vöröses gömb, ami édes illatot áraszt.
kṛṣṇa-durlabha (nehezen elérhető Krsna): a Brahma-szanhitá gyönyörű megfogalmazásában: vedeṣu-durlabham adurlabham-ātma-bhaktau – a védákkal oly nehezen megközelíthető, ám a lélek szeretetével könnyedén elérhető.

sadaiva pāda-paṅkajaṁ madīya mānase nijaṁ
dadhānam uttamālakaṁ namāmi nanda-bālakam |
samasta-doṣa-śoṣaṇaṁ samasta-loka-poṣaṇaṁ
samasta-gopa-mānasaṁ namāmi nanda-lālasam || 4||


Lótuszlába mindig gondolataim tavában virágzik,
orcája körül göndör fürtjei táncolnak – Nanda kisfiának hódolok.
Minden hiba kijavítója, minden világ táplálója,
minden pásztorfiú szíve – az örömbe belefeledkező előtt hódolok.

A manas jelentése gondolat, elme, így a mānasa jelentése melléknévként elmebéli, gondolatszülte, főnévként elme vagy szív. Ugyanakkor ez egy, a költeményekben újra meg újra felbukkanó tó neve is, ahová a hattyúk minden évben ellátogatnak. A strófa első sora ezt a képet idézi: gondolataim tavából (mānase) kihajtó lótusz nem más, mint Nanda kisfiának lótuszlába – hiszen folyton csak rá gondolok.
doṣa-śoṣaṇa (hiba kijavítója): szó szerint a hibák (doṣa) felszárítója. A doṣa másik jelentése testnedv, s így a felszárítás szóval kísérve a szóösszetétel az anyagi tulajdonságok, a világi létezés megszüntetésére is utal.
nanda-lālasa (örömbe belefeledkező): a lālasa szó szerint epekedőt, sóvárgót jelent, összetétel végén valamit élvező, valamibe belefeledkező, magát valaminek szentelő. Több fordítással találkoztam, mely a nanda szót Krsna apjának neveként értelmezte, s az összetételt Nanda örömeként értelmezte.

bhuvo bharāvatārakaṁ bhavābdhi-karṇa-dhārakaṁ
yaśomatī-kiśorakaṁ namāmi citta-corakam |
dṛganta-kānta-bhaṅginaṁ sadā sadāli-saṅginaṁ
dine dine navaṁ navaṁ namāmi nanda-sambhavam || 5||


Megjelenik e világban, hogy megszabadítsa a Földet terhétől. A létóceán kormányosa ő,
Jasódá kicsiny fiacskája – a szívrablónak hódolok.
Szépséges szemei nyughatatlanul pillantanak jobbra-balra. Méhecskék rajának döngicsélése kíséri –
Nanda fia, a nap mint nap új és új kedvteléseknek örvendő előtt hódolok.

bhuvo bharāvatāraka: Megjelenik (avatāraka) e világban, hogy megszabadítsa (tāraka, megmentő) a Földet terhétől (bhuvaḥ bhara). A Bhágavata-purána elbeszélése szerint:
bhūmir dṛpta-nṛpa-vyāja-daityānīka-śatāyutaiḥ | ākrāntā bhūri-bhāreṇa brahmāṇaṁ śaraṇaṁ yayau ||
Mikor a büszke, magukat királyok mutató démonok seregeinek megszámlálhatatlan sokasága / nyomasztó terhének súlya rakódott rá, a Föld Brahmához fordult menedékért. (Bhág. 10.1.17.) Brahmá és kísérete ekkor a tejóceán partjához ment, s onnan könyörgött Visnuhoz – így Krsna megjelenésének egyik külsődleges oka a föld terhének könnyítése volt.

citta-coraka (szívrabló): más szövegváltozatban: dugdha-coraka, a tej tolvaja.
dṛg-anta-kānta-bhaṅgina: szem-sarokból szépségesen hullámzó – az oldalpillantások a szerelem jele (lásd 2. vers). Más szövegváltozatban dṛg-anta-krānta-bhaṅgina, a kānta (kedvelt, kedves, szép) helyett a krānta –bejárt szó áll: szem-sarkait bejárva hullámzó.
āli-saṅgina (méh-társaságú): Krsna virágfüzére körül mindig méhek döngicsélnek, ők a nektár kortyolgatásától megittasult szentéletű bölcsek.

guṇākaraṁ sukhākaraṁ kṛpākaraṁ kṛpāparaṁ
suradviṣan-nikhaṇḍanaṁ namāmi gopa-nandanam |
navīna-gopa-nāgaraṁ navīna-keli-lampaṭaṁ
namāmi megha-sundaraṁ taḍit-prabhā-lasat-paṭam || 6||


Ő a jótulajdonságok kútfője, az öröm forrása, a könyörület kincses bányája, a legegyüttérzőbb,
az istenek ellenségeinek elpusztítója – a pásztorok megörvendeztetőjének hódolok.
Csintalan, ifjú pásztorlegény, a mindig új játékokba merülő,
ruhája akár a villám ragyogó fénye – az esőfelhőszínű szépség előtt hódolok.

guṇa-ākara: a szanszkrt szövegben az ākara szó bányát jelent, átvitt értelemben valaminek a forrását.

samasta-gopa-nandanaṁ hṛd-ambujaika-modanaṁ
namāmi kuñja-madhya-gaṁ prasanna-bhānu-śobhanam |
nikāma-kāma-dāyakaṁ dṛg-anta-cāru-sāyakaṁ
rasāla-veṇu-gāyakaṁ namāmi kuñja-nāyakam || 7||


A pásztorfiúk megörvendeztetőjének, a szívbéli lótusz egyetlen örömének,
a ligetbéli tisztáshoz sietőnek, a szelíden sütő napnak hódolok.
Ő minden vágy betöltője, ki szeme sarkából lövelli pillantásai szépséges nyilait,
a csodás fuvolajátékos – Vradzsa ligetei hőse előtt hódolok.

vidagdha-gopikā-mano mano-jña-talpa-śāyinaṁ
namāmi kuñja-kānane pravṛddha-vahni-pāyinam |
kiśora-kānti-rañjitaṁ dṛg-añjanaṁ suśobhitaṁ
gajendra-mokṣa-kāriṇaṁ namāmi śrī-vihāriṇam || 8||


Az okos és huncut fejőslánykák szíve-lelkének, kedvesei szívének ágyán heverőnek,
a tomboló erdőtűz elnyelőjének hódolok.
Kisfiús bája elragadó, szemeit fekete festék ékesíti, díszei szépségesek –
Srí hitvese, a Gadzséndrának szabadulást hozó előtt hódolok.

yadā tadā yathā tathā tathaiva kṛṣṇa-sat-kathā
mayā sadaiva gīyatāṁ tathā kṛpā-vidhīyatām |
pramāṇikāṣṭaka-dvayaṁ japaty-adhītya yaḥ pumān
bhavet sa nanda-nandane bhave bhave su-bhaktimān || 9||


Énekeltem Krsna dicsőségéről – hozzon kegyet reánk bármikor s bárhogyan!
Ki [e két,] hiteles írásokon alapuló költeményt zengi és tanulmányozza, abban minden születésében ébredjen szívbéli szeretet Nanda kisfia iránt.

2018. július 14., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Srí Rádhá-Mádhava nyolc páros-neve


śrī-śrī-rādhā-mādhavayor nāma-yugalāṣṭakam

Rúpa gószvámí verse az isteni pár néhány nevét veszi számba – minden strófával egyre beljebb lépve. Rádhá-Dámódar, Rádhá-Mádhava a fenséges isteni pár nevei. E nevek többféleképpen is értelmezhetők, s a rákövetkező strófák fényében ezek tűnnek a távolabbi megközelítésnek – Dámódar az Úr, kinek köldöke tavában nyíló lótuszvirág a mindenség otthona , Mádhava pedig a szerencseistennő férje, kit hallgatással, meditációval és jógával lehet megközelíteni . A második strófa nyilvánvalóan a kisgyermekek baráti hangulatát idézi, míg a harmadik a szerelmes kedvteléseket.


rādhā-mādhavayor etad vakṣye nāma-yugāṣṭakam |
rādhā-dāmodarau pūrvaṁ rādhikā-mādhavau tataḥ ||1||


Rádhá-Mádhava nyolc páros nevét zengem most el,
Elsőként (1) Rádhá-Dámódar, majd (2) Rádhá-Mádhava,

vṛṣabhānu-kumārī ca tathā gopendra-nandanaḥ |
govindasya priya-sakhī gāndharvā-bāndhavas tathā ||2||


(3) Vrsabhánu leánykája és a pásztorok vezérének kisfia,
(4) Góvinda kedves barátnője és Gándharvá barátja.

nikuñja-nāgarau goṣṭha-kiśora-jana-śekharau |
vṛndāvanādhipau kṛṣṇa-vallabhā-rādhikā-priyau ||3||


(5) A liget csalafinta hősei, (6) Vradzsa ifjúságának koronái,
(7) Vrndávan uralkodópárja, (8) Krsna szíve választottja, Rádhiká kedvese.

nikuñja-nāgarau: A nāgara szó szerint városit jelent, és – kontextustól függően – minden mást is, amit a városiaknak tulajdonítanak: előzékenységet vagy éppen kicsapongó romlottságot, és főleg gyors felfogóképességet, éleseszűséget, csalafintaságot. Nāgara: ez szokásosan a gópíkat elcsábító Krsna jelzője, ám Rádhá nem egyszerű fejőslányka, évődő furfangban maga mögé utasítja Krsnát.

2011. április 16., szombat

Rádhá-Sztótram


Brahmá és Nárada beszélgetéséből, a Brahmánda-puránából.

gṛhe rādhā vane rādhā rādhā pṛṣṭhe puraḥ sthitā |
yatra yatra sthitā rādhā rādhaivārādhyate mayā ||1||

Rádhá ott az otthonomban, s Rádhá ott az erdőben. Rádhá van mögöttem, és előttem is.
Bárhol is van Rádhá, örökkön csak őt imádom.

jihve rādhā śrutau rādhā rādhā netre hṛdi sthitā |
sarvāṅga-vyāpinī rādhā rādhaivārādhyate mayā ||2||

Rádhá a nyelvemen, Rádhá a fülemben, Rádhá a szememben, s a szívemben is ő.
Minden porcikámat áthatja Rádhá, örökkön csak őt imádom.

Mindig Rádhá nevét zengem, csak az ő nevét hallom, őt látom, s a szívemben is ő lakozik.

pūjā rādhā japo rādhā rādhikā cābhivandane |
smṛtau rādhā śire rādhā rādhaivārādhyate mayā ||3||

Rádhá az imádatom, Rádhá a dzsapám, Rádhikát magasztalom mindig.
Rádhára gondolok, Rádhát emelem a fejemre – örökkön csak őt imádom.

gāne rādhā guṇe rādhā rādhikā bhojane gatau |
rātrau rādhā divā rādhā rādhaivārādhyate mayā ||4||

A dalomban Rádhá, a tulajdonságaimban Rádhá, az étkezésemben s járásomban is ott van Rádhiká.
Rádhá éjjel, Rádhá nappal – örökkön csak őt imádom.

mādhurye madhurā rādhā mahattve rādhikā guruḥ |
saundarye sundarī rādhā rādhaivārādhyate mayā ||5||

Az édességben Rádhá az édes, a nagyszerűségben Rádhá a jelentős,
a szépségben Rádhá a szép – örökkön csak őt imádom.

rādhā rasa-sudhā-sindhu rādhā saubhāgya-mañjarī
rādhā vrajāṅganā-mukhyā rādhaivārādhyate mayā ||6||

Rádhá a lelki ízek nektáróeánja, Rádhá a jószerencse virágfürtje,
Vradzsa leányainak vezetője is Rádhá – örökkön csak őt imádom.

rādhā padmānanā padmā padmodbhava-supūjitā
padme vivecitā rādhā rādhaivārādhyate mayā ||7||

Rádhá orcája a szépséges lótuszvirághoz hasonlatos. Ő Padmá, kit a lótuszon-született Brahmá imád.
Rádhát egy lótuszvirág kelyhében találta édesatyja – örökkön csak őt, Rádhát imádom.

Vrsabhánu a Jamuná vizében úszó lótusz kelyhében talált rá Rádhára.

rādhā kṛṣṇātmikā nityaṁ kṛṣṇo rādhātmako dhruvam
vṛndāvaneśvarī rādhā rādhaivārādhyate mayā ||8||

Rádhá leglényege Krsna, s bizony Krsna leglényege Rádhá.
Vrndávan úrnőjét, Rádhát, örökkön csak őt imádom.

jihvāgre rādhikā-nāma netrāgre rādhikā-tanuḥ
karṇe ca rādhikā-kīrtir mānase rādhikā sadā ||9||

A nyelvem hegyén Rádhiká neve, a szemem Rádhiká szépséges alakjára szögezem,
a fülem Rádhiká hírnevéről hall, gondolataim mindig Rádhiká körül forognak.

kṛṣṇena paṭhitaṁ stotraṁ rādhikā-prītaye param
yaḥ paṭhet prayato nityaṁ rādhā-kṛṣṇāntiko bhavet ||10||

A jámbor, ki mindig e Rádhiká örömét kereső Krsna által recitált himnuszt olvassa, Rádhá és Krsna bensőséges szolgálójává válik.

2011. február 19., szombat

Mézes-nyolcas


Vallabhácsárja (1479-1531) talán legismertebb, legkedveltebb műve a Madhurástakam. A fordítás a Kagylókürt folyóirat 48. számából való, B.K. Tírtha és Tenkei Imre munkája. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy Krsna magasztalt tulajdonságainak sorrendje a fordításban esetenként eltérő, ám úgy vélem, Vallabha mézédes költeménye édesebb versben.

adharaṁ madhuraṁ vadanaṁ madhuraṁ
nayanaṁ madhuraṁ hasitaṁ madhuram |
hṛdayaṁ madhuraṁ gamanaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||1||

adharam –
ajak; madhuram – édes; vadanam – arc, száj; nayanam – szem; hasitam – mosoly, nevetés; hṛdayam – szív; gamanam – járás; madhura-adhipateḥ – édesség uráé; akhilam – teljes, egész

Ajaka mézédes, orcája mézédes,
Nézése mézédes, mosolya mézédes.
Mézédes a szíve, mézédes a lépte –
Édes lét Istene, mézédes mindene!

vacanaṁ madhuraṁ caritaṁ madhuraṁ
vasanaṁ madhuraṁ valitaṁ madhuram |
calitaṁ madhuraṁ bhramitaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||2||

vacanam –
beszéd; caritam – „bejárt”, életrajz, cselekedet, természet; vasanam – öltözék; valitam – „elmozdított”, tartás; calitam – remegés, járás; bhramitam – kóborlás, forgatás

Mézédes a szava, mézédes modora,
Tartása mézédes, ruhája mézédes.
Mozgása mézédes, járása mézédes.
Édes lét Istene, mézédes mindene!

veṇur madhuro reṇur madhuraḥ
pāṇir madhuraḥ pādau madhurau |
nṛtyaṁ madhuraṁ sakhyaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||3||

veṇuḥ –
fuvola; reṇuḥ – por (lába pora); pāṇiḥ – kéz; pādau – lábak; nṛtyam – tánc; sakhyam – barátság

Nádsípja mézédes, lábnyoma mézédes,
Két karja mézédes, két talpa mézédes.
A tánca mézédes, barátnak – mézédes.
Édes lét Istene, mézédes mindene!

gītaṁ madhuraṁ pītaṁ madhuraṁ
bhuktaṁ madhuraṁ suptaṁ madhuram |
rūpaṁ madhuraṁ tilakaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||4||

gītam –
dal; pītam – ital, arany, sárga; bhuktam – az élvezett (öröm); suptam – alvás; rūpam – alak; tilakam – ékesség, dísz, jel a homlokon

Éneke mézédes, itala mézédes,
Étele mézédes, az álma mézédes.
Alakja mézédes, homloka mézédes
Édes lét Istene, mézédes mindene!

A pīta (ital, ill. sárga) és a bhukta (étel, ill. öröm) jelenthet italt és ételt is, de utalhat Krsna aranysárga öltözékére, illetve örömére is.

karaṇaṁ madhuraṁ taraṇaṁ madhuraṁ
haraṇaṁ madhuraṁ ramaṇaṁ madhuram |
vamitaṁ madhuraṁ śamitaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||5||

karaṇam –
tett; taraṇam – átkelés, meghódítás; haraṇam – elvevés (tolvajlás); ramaṇam – szerelem; vamitam – kibocsájtott, kiadott; śamitam – kielégített, csillapított

Mézédes cselekvő, mézédes szerető,
Mézédes hódító, mézédes szívrabló.
Mézédes áldozó, mézédes nyugtató –
Édes lét Istene, mézédes mindene!

A vamita szó szerint kibocsájtottat jelent… vonatkozhat a felajánlott étel maradékára, vagy a megrágott bétel kicsorgó levére is.

guñjā madhurā mālā madhurā
yamunā madhurā vīcī madhurā |
salilaṁ madhuraṁ kamalaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||6||

guñjā –
vöröses-feketés bogyójú cserje, melynek bogyóiból Krsna nyaklánca készült; mālā – füzér; yamunā – a Jamuná folyó; vīcī – hullám; salilam – víz; kamalam – lótusz

Nyakéke mézédes, füzére mézédes,
Folyója mézédes, hulláma mézédes
Vízárja mézédes, lótusza mézédes –
Édes lét Istene, mézédes mindene!

gopī madhurā līlā madhurā
yuktaṁ madhuraṁ muktaṁ madhuram |
dṛṣṭaṁ madhuraṁ śiṣṭaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||7||

gopī –
pásztorlányka; līlā – kedvtelés; yuktam – találkozás; muktam – üdvösség; dṛṣṭam – pillantás; śiṣṭam – udvarias, erényes, fegyelmezett

Mézédes leánykák, mézédes találkák,
Mézédes pillantás, mézédes meghajlás.
Mézédes üdvözlés, mézédes üdvösség –
Édes lét Istene, mézédes mindene!

gopā madhurā gāvo madhurā
yaṣṭirmadhurā sṛṣṭirmadhurā |
dalitaṁ madhuraṁ phalitaṁ madhuraṁ
madhurādhipater akhilaṁ madhuram ||8||

gopāḥ –
pásztorfiúk; gāvaḥ – tehenek; yaṣṭiḥ – bot; sṛṣṭiḥ – teremtés; dalitam – megsemmisített; phalitam – gyümölcsöt termett, beteljesített

Mézédes barátok, mézédes jószágok,
Mézédes pásztorbot, mézédes áldások.
Mézédes teremtés, mézédes eltörlés –
Édes lét Istene, mézédes mindene!

A dalita (megsemmisítés) szó kettős értelmű, a sṛṣṭi (teremtés) mellett gondolhatunk a mindenség pusztulására, illetve Krsnának a démonok felett aratott megsemmisítő győzelmére.
ajánlott videók:
http://www.youtube.com/watch?v=SfQweuYplS0
http://www.youtube.com/watch?v=xiItvGYOWzI

2010. október 23., szombat

Bhaktivinód Thákurt nélkülözve


Srimad-Bhaktivinoda-viraha-daśakam

A verset Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs írta 1936-ban, Bhaktivinód Thákur eltávozási napjára.

hā hā bhaktivinoda ṭhākura guro dvāviṁśatis te samā
dīrghād-duḥkha-bharād aśeṣa-virahād duḥkhīkṛtā bhūr-iyam |
jīvānāṁ bahu-janma-puṇya-nivahākṛṣṭo mahīmaṇḍale
āvirbhāva-kṛpāṁ cakāra ca bhavān śrī-gaura-śaktiḥ svayam ||1||

hā hā –
ó, jaj! (a bánat felkiáltása); bhaktivinoda ṭhākura – Bhaktivinód Thákur!; guro – mester!; dvā-viṁśatiḥ – huszonkettő; te – tiéd; samā – esztendő; dīrghāt – hosszú (idő) óta; duḥkha-bharād – nehéz (szenvedés, szomorúság) terhétől; aśeṣa-virahāt – egész távolléttől; duḥkhī-kṛtā – nehézség-tevő; bhūh – föld; iyam – ez; jīvānām – lényeké; bahu-janma-puṇya-nivaha-ākṛṣṭaḥ – sok születés jámbor sok vonzott; mahī-maṇḍale – föld-kerekségen; āvirbhāva-kṛpām – megnyilvánított könyörületet; cakāra – tett; ca – és; bhavān – ön; śrī-gaura-śaktiḥ – Srí Gaura energiája; svayam – maga

Ó, jaj! Bhaktivinód Thákur, Mester! Huszonkét hosszú esztendeje már, hogy e világ távolléted súlyos terhétől szenved. Az emberek sok-sok születéseinek jámbor tettei invitáltak e földkerekségre, s te könyörületesen megjelentél közöttünk Srí Gaura hatalmával.

dīno’haṁ cira-duṣkṛtir na hi bhavat-pādābja-dhūlī-kaṇā-
snānānanda-nidhiṁ prapanna-śubhadaṁ labdhaṁ samartho’bhavam |
kintv audārya-guṇāt tavāti-yaśasaḥ kāruṇya-śaktiḥ svayaṁ
śrī-śrī-gaura-mahāprabhoḥ prakaṭitā viśvaṁ samanvagrahīt ||2||


dīnaḥ –
nyomorult, elesett, nincstelen; aham – én; cira-duṣkṛtiḥ – hosszas-gonosztevő; na – nem; hi – bizony; bhavat-pāda-abja – az ön láb-lótusza; dhūlī-kaṇā – por-szem; snāna-ānanda-nidhim – megmártózás öröm-óceánját; prapanna-śubha-dam – a meghódoltaknak áldást-hozó; labdham – elértet; samarthaḥ – alkalmas; abhavam – volt; kintu – de; audārya-guṇāt – nagylelkűség tulajdonsága miatt; tava – tiéd; ati-yaśasaḥ – nagy kegy miatt; kāruṇya-śaktiḥ – könyörület-energia; svayam – maga; śrī-śrī-gaura-mahāprabhoḥ – Srí Srí Gaura Maháprabhué; prakaṭitā – feltárt (a könyörület energia); viśvam – mindenkit; samanvagrahīt – kegyelt, kedvesen bánt valakivel

Szerencsétlen vagyok! Régóta bűnben élek, így méltatlanná váltam, hogy a meghódolt lelkekre áldást hozó lótuszlábad porának öröm-óceánjában megmártózhassak. Ám nagylelkűséged, s mérhetetlen kegyed jóvoltából Srí Gaura Maháprabhu könyörületének megtestesüléseként jelentél meg, és kedvesen bánsz mindenkivel.

he deva! stavane tavākhila-guṇānāṁ te viriñcādayo
devā vyartha-manorathāḥ kim u vayaṁ martyādhamāḥ kurmahe |
etan no vibudhaiḥ kadāpy atiśayālaṅkāra ity ucyatāṁ
śāstreṣv eva na pāraye’ham iti yad gītaṁ mukundena ca ||3||

he deva! –
ó, uram!; stavane – magasztalásodban; tava – tiéd; akhila-guṇānām – teljes-tulajdonságoké; te – tiéd; viriñca-ādayaḥ – Brahmá s a többiek; devāḥ – félistenek; vyartha-manorathāḥ – hiábavaló vágyak; kim u – mennyivel inkább; vayam – mi; martya-adhamāḥ – halandó hitványak; kurmahe – tesszük; etad – ez; na u – nem; vibudhaiḥ – tudósok által; (na) kadā- api – sohasem; atiśaya-alaṅkāraḥ – túlzó szófordulat; iti – így; ucyatām – kedvelőké, gyűjtőké; śāstreṣu – szentírásokban; eva – bizony; na – nem; pāraye – alkalmas, megfelelő; aham – én; iti – ”; yad – amit; gītam – éneket; mukundena – Mukunda által; ca – és

Ó, uram! Még a Brahmá vezette félistenek is hasztalan vágynak rá, hogy megfelelőképp magasztalják csodás tulajdonságaidat, vajon mit tehetnénk hát mi, hitvány halandók? S ez nem a tudósok költői túlzása, hiszen Mukunda maga mondja: „képtelen vagyok...”

Krsna így szól a gópíkhoz: „Kedves pásztorlánykák! Szerelmetek oly makulátlanul tiszta, hogy jövendő életeimben sem tudom majd viszonozni nemes szolgálataitokat, hiszen a családi élet láncait lerázva jöttetek el hozzám. Képtelen vagyok leróni adósságomat, ami szerelmetek elfogadásával hárult reám. Legyetek hát elégedettek saját jámbor tetteitekkel!” (na pāraye’ham, Bhág. 10.32.22.) A makulátlan, tiszta odaadás oly nagy értékű, hogy Krsna is úgy érzi: képtelen viszonozni. Miképpen volna hát lehetséges, hogy a dévák, vagy a halandók megfelelő szavakat találjanak e tiszta odaadás magasztalására?

dharmaś carma-gato’jñataiva satatā yogaś ca bhogātmako
jñāne śūnya-gatir japena tapasā khyāti-jighāṁsaiva ca |
dāne dāmbhikatānurāga-bhajane duṣṭāpacāro yadā
buddhiṁ buddhimatāṁ bibheda hi tadā dhātrā bhavān preṣitaḥ ||4||

dharmaḥ –
erény; carma-gataḥ – bőrre vonatkozó; ajñatā – tudatlanság; eva – bizony; satatā – szentség; yogaḥ – jóga; ca – és; bhoga-ātmakaḥ – élvezet-természetű; jñāne – tudásban; śūnya-gatiḥ – üresség; japena – mantrazengéssel; tapasā – vezekléssel; khyāti-jighāmsā – hírnév és pusztítás-vágy; eva – bizony; ca – és; dāne – adományozásban; dāmbhikatā – álszentség; anurāga-bhajane – ragaszkodó imádatban; duṣṭa-apacāraḥ – bűnös hibás viselkedés; yadā – amikor; buddhim – értelem; buddhimatām – értelmeseké; bibheda – osztotta, zúzta; hi – bizony; tadā – akkor; dhātrā – Teremtő által; bhavān – ön; preṣitaḥ – elküldött

Mikor a dharma már csak a testre vonatkozott, a szentséget a tudatlanság korlátozta, az érzékek élvezetévé vált a jóga, a nihilizmus jelentette a tudást, a hírnév kedvéért zengték a szent mantrákat és a vezeklés oka csupán a bosszúvágy volt, mikor adományt is csak szenteskedésből adtak, és bűnös életet éltek a spontán istenszeretet nevében, mikor az értelmesek értelme darabokra tört, akkor küldött téged a Teremtő.

viśve’smin kiraṇair yathā himakaraḥ sañjīvayann oṣadhīr
nakṣatrāṇi ca rañjayan nija-sudhāṁ vistārayan rājate |
sac-chāstrāṇi ca toṣayan budha-gaṇaṁ sammodayaṁs te tathā
nūnaṁ bhūmi-tale śubhodaya iti hlādo bahuḥ sātvatām ||5||

viśve –
a mindenségben; asmin – ebben; kiraṇaiḥ – holdsugarakkal; yathā – miként; himakaraḥ – „hűsítő” (Hold); sañjīvayan – táplálja; oṣadhīḥ – növényeket; nakṣatrāṇi – csillagokat; ca – és; rañjayan – megfestő, színező; nija-sudhām – saját nektárját; vistārayan – kiterjesztő; rājate – tündököl; sat-chāstrāṇi – szent írások; ca – és; toṣayan – elégedetté tevő; budha-gaṇam – bölcsek közösségét; sammodayan – megörvendeztető; te – tiéd; tathā – úgy; nūnam – bizonyosan; bhūmi-tale – földszínen; śubha-udayaḥ – áldásos megjelenés; iti – így; hlādaḥ – boldogság; bahuḥ – sok; sātvatām – híveké

Miként a mindenségben a hűsítő Hold áldásos sugarait szórja szét, hogy a növényeket táplálja, felgyújtsa a csillagok tüzét, és önnön nektárját kiárasztva tündököljön az égen, áldásos megjelenésed éppúgy tette elégedetté a földön a szentírásokat, örvendeztette meg a bölcsek közösségét, és töltötte el boldogsággal a vaisnavák szívét.

lokānāṁ hita-kāmyayā bhagavato bhakti-pracāras tvayā
granthānāṁ racanaiḥ satām abhimatair nānāvidhair darśitaḥ |
ācāryaiḥ kṛta-pūrvam eva kila yad rāmānujādyair budhaiḥ
premāmbho-nidhi-vigrahasya bhavato māhātmya-sīmā na tat ||6||

lokānām –
világoké; hita-kāmyayā – jóakarat vágyával; bhagavataḥ – a magasztos úré; bhakti-pracāraḥ – odaadás prédikálása; tvayā – általad; granthānām – köteteké; racanaiḥ – írásművekkel; satām – szenteké; abhimataiḥ – kedveltekkel, jóváhagyottakkal; nānāvidhaiḥ – sokfélékkel; darśitaḥ – megmutatott; ācāryaiḥ – ácsárják által; kṛta-pūrvam – megtett korábban; eva kila – bizonyosan; yad – aki; rāmānuja-ādyaiḥ – Rámánudzsa, s a többiek által; budhaiḥ – bölcsek által; prema-ambhas-nidhi-vigrahasya – szeretet óceánjának (ambhas – víz, nidhi – tartó) formájáé; bhavataḥ – öné; māhātmya-sīmā – dicsőítésének határa; na – nincs; tat – az

A világ iránti jóindulat hevít, ezért a Legfelsőbb Úr iránti odaadást hirdetve sok kötetnyi könyvet írtál, melyeket felettébb nagyrabecsülnek a szentek. Így tettek a régi nagy tanítók is, Rámánudzsa, s a többi bölcs, ám mert te a rajongó szeretet nektáróceánjának megtestesítője vagy, dicsőségednek nincs határa.

yad-dhāmnaḥ khalu dhāma caiva nigame brahmeti saṁjñāyate
yasyāṁśasya kalaiva duḥkha-nikarair yogeśvarair mṛgyate |
vaikuṇṭhe para-mukta-bhṛṅga-caraṇo nārāyaṇo yaḥ svayaṁ
tasyāṁśī bhagavān svayaṁ rasa-vapuḥ kṛṣṇo bhavān tat-pradaḥ ||7||

yad-dhāmnaḥ –
ami hajléké; khalu – bizony; dhāma – ragyogás; ca – és; eva – bizony; nigame – védában; brahma – Brahma; iti – így; saṁjñāyate – van nevezve; yasya – akié; aṁśasya kalā – részének töredéke; eva – bizony; duḥkha-nikaraiḥ – szenvedés-sokaságokkal; yoga-īśvaraiḥ – jóga mesterek által; mṛgyate – van kutatva; vaikuṇṭhe – Vaikunthán; para-mukta-bhṛṅga-caraṇaḥ – legfelsőbb megszabadult méh-láb; nārāyaṇaḥ – Nárájana; yaḥ – aki; svayam – maga; tasya – övé; aṁśī – rész; bhagavān – Magasztos úr; svayam – maga; rasa-vapuḥ – a lelki ízek megtestesülése; kṛṣṇaḥ – Krsna; bhavān – ön; tat-pradaḥ – azt adományozó

Bhagaván hajlékának ragyogása a Védában megénekelt Brahman, s e Brahman részecskéjének töredékét kutatják komoly szenvedések árán a jóga mesterei. A Vaikuntha-világ üdvözült lelkei Nárájan lába körül döngicsélnek akár a méhecskék, ám Nárájan is csak része a lelki ízek forrásának, Krsnának. S te ezt a Krsnát adod nekünk!

„Bizony, ő a lelki íz” olvassuk a Taittiríja-upanisadban (raso vai saḥ, 2.7.1.), s hasonlóképpen ír Rúpa gószvámí is: ő „minden lelki íz nektári formája”, a raszák kútfője (akhila-rasāmṛta-mūrtiḥ, Brs. 1.1.1.).

sarvācintya-maye parātpara-pure goloka-vṛndāvane
cil-līlā-rasa-raṅginī-parivṛtā sā rādhikā śrī-hareḥ |
vātsalyādirasaiś ca sevita-tanor mādhurya-sevā-sukhaṁ
nityaṁ yatra mudā tanoti hi bhavān tad-dhāma-sevā-pradaḥ ||8||

sarva-acintya-maye –
minden felfoghatatlannal teljes; parāt-para-pure – a felsőbbnél is felsőbb hajlékban; goloka-vṛndāvane – Gólóka Vrndávanban; cit-līlā-rasa-raṅginī- parivṛtā – lelki kedvtelések ízeihez vonzódókkal körülvett; sā – ő; rādhikā – Rádhiká; śrī-hareḥ – Srí Harié; vātsalya-ādi-rasaiḥ – a szülői s a többi rasza által; ca – és; sevita-tanoḥ – szolgáló formáé; mādhurya-sevā-sukham – szerelmes szolgálat boldogságát; nityam – mindig; yatra – ahol; mudā – öröm; tanoti – kiterjed; hi – bizony; bhavān – ön; tad-dhāma-sevā-pradaḥ – ama hajlék szolgálatát adományozó

A felfoghatatlan lelki égbolt legeslegfelsőbb hajlékán, Gólóka Vrndávanban, a lelki kedvteléseket ízlelő barátnői körében él Srí Hari Rádhikája. Tőle árad a szerelem boldogsága, melyet a szülői, s a többi rasza imád. E csodás hajlék szolgálatát adományozod nekünk!

śrī gaurāṇumataṁ svarūpa-viditam rūpāgrajenādṛtam
rūpādyaiḥ pariveśitaṁ raghu-gaṇair-āsvāditam sevitam |
jīvādyair abhirakṣitaṁ śuka-śiva-brahmādi-sammānitam
śrī-rādhā-pada-sevanāmṛtaṁ aho tad-dātum īśo bhavān ||9||

śrī gaura-aṇumatam –
Gaura által megadott (egyetértett, szeretett, jóváhagyott); svarūpa-viditam – Szvarúp által megértett; rūpa-agrajena – Rúpa bátyja által; ādṛtam – magasztalt; rūpa-ādyaiḥ – Rúpa s követői által; pariveśitam – szolgált; raghu-gaṇaiḥ – Raghu s követői által; āsvāditam – megízlelt; sevitam – művelt, imádott; jīva-ādyaiḥ – Dzsíva s követői által; abhirakṣitaṁ – oltalmazott; śuka-śiva-brahma-ādi – Suka, Siva, Brahmá és mások által; sammānitam – megbecsült; śrī-rādhā-pada-sevana-āmṛtaṁ – Srí Rádhá lábának imádatának nektárját; aho – óh; tad-dātum – azt adni; īśaḥ – isten, úr, mester; bhavān – (tiszteletteljes megszólítás)

Amit Srí Gaura adott, Szvarúp Dámódar megértett, Rúpa bátyja (Szanátan) magasztalt, Rúpa s követői szolgáltak, Raghunáth s társai ízlelték s művelték, Dzsíva és mások oltalmazták, Suka, Siva, Brahmá s más szentek nagyra becsülték: Srí Rádhá lótuszlába imádatának nektárját, óh, azt adod, isteni mester!

kvāhaṁ manda-matis tv atīva patitaḥ kva tvaṁ jagat-pāvanaḥ
bho svāmin kṛpayāparādha-nicayo nūnaṁ tvayā kṣamyatām |
yāce’haṁ karuṇā-nidhe varam imaṁ pādābja-mūle bhavat-
sarvasvāvadhi-rādhikā-dayita-dāsānāṁ gaṇe gaṇyatām ||10||

kva aham –
hol [itt „milyen messze a másiktól” értelemben] én; manda-matiḥ – ostoba értelmű; tu – és; atīva-patitaḥ – nagyon bukott, romlott; kva tvam – hol te; jagat-pāvanaḥ – világ megtisztítója; bho svāmin – ó, mester!; kṛpayā – kérlek; aparādha-nicayaḥ – vétek-sokaság; nūnam – bizonyosan; tvayā – általad; kṣamyatām – legyen megbocsátva; yāce – esedezem; aham – én; karuṇā-nidhe – könyörület-óceán!; varam – kegyet; imam – ezt; pāda-abja-mūle – láb-lótusz-gyökerében; bhavat-sarvasva-avadhi – méltóságod mindene-határ; rādhikā-dayita-dāsānām – Rádhiká kedves szolgáié; gaṇe – csoportban; gaṇyatām – legyen sorolva!

Óh, mester, te megtisztítod a világot, ám én, a velejéig romlott ostoba mily messze vagyok ettől! Mégis kérlek téged, bocsásd meg nekem bűneim sokaságát. Könyörület óceánja, lótuszlábadhoz borulva esedezem kegyedért, hadd tartozhassak Rádhiká kedves szolgáinak körébe, kiknek te vagy a mindene!

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí mesterétől a Vársabhánaví-déví-dajita-dász (Vrsabhánu leányának, azaz Rádhikának kedves szolgája) nevet kapta, így a versben Rádhiká kedves szolgáinak köre egyben Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványainak köre is.
a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

2010. szeptember 11., szombat

Srímad Bhaktivinóda dasakam

Fohász Bhaktivinód Thákurhoz, tíz versben

E Bhaktivinód Thákurt magasztaló költemény a Gaudíja című újságban jelent meg, 1939 júliusában. Bhakti Vallabha Tírtha Srí Csaitanja társai című könyvében találtam rá.

amanda-kāruṇya-guṇākaraḥ śrī-
caitanya-devasya dayāvatāraḥ |
sa gaura-śaktir bhavitā punaḥ kiṁ
padaṁ dṛśor bhakti-vinoda-devaḥ ||1||

amanda –
hatalmas; kāruṇya-guṇa-ākaraḥ – könyörület tulajdonság-bányája; śrī-caitanya-devasya – Srí Csaitanja-déváé; dayā-avatāraḥ – könyörületének megtestesülése; saḥ – ő; gaura-śaktiḥ – Gaura ereje (energiája); bhavitā – lesz; punaḥ – ismét; kim – vajon; padam – lábat; dṛśoḥ – szemeké; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Ó, határtalan könyörület forrása, Srí Csaitanjadév kegyének megtestesülése,
Maháprabhu energiája! Vajon láthatom ismét lótuszlábaidat, uram, Bhaktivinód?

śrīmaj-jagannātha-prabhu-priyo ya
ekātmako gaura-kiśorakena |
śrī-gaura-kāruṇya-mayo bhavet kiṁ
nityaṁ smṛtau bhakti-vinoda-devaḥ ||2||

śrīmat-jagannātha-prabhu-priyaḥ –
Srímat Dzsagannáth Prabhunak kedves; yaḥ – aki; eka-ātmakaḥ – egy természetű; gaura-kiśorakena – Gaurakisórral; śrī-gaura-kāruṇya-mayaḥ – Srí Gaura könyörületével eltöltött; bhavet – lesz; kim – vajon; nityam – mindig; smṛtau – emlékezetben; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Oly kedves vagy Srímat Dzsagannáth Prabhunak, s egy vagy Gaurakisórral.
Gauránga kegyével teljes! Vajon mikor emlékezhetek reád mindig, uram, Bhaktivinód?

Bhaktivinód Orisszában, Puríban volt hivatalnok, így Dzsagannáth Prabhu jelentheti a nagytemplom múrtiját, de utalhat Dzsagannáth dász bábádzsíra is, Bhaktivinód siksá-gurujára is.

śrī-nāma-cintāmaṇi-sampracārair
ādarśam ācāravidhau dadhau yaḥ |
sa jāgarūkaḥ smṛti-mandire kiṁ
nityaṁ bhaved bhakti-vinoda-devaḥ ||3||

śrī-nāma-cintāmaṇi-sampracāraiḥ –
a Szent Név csodakövének prédikálásával; ādarśam – tükör (átvitt értelemben vmi mintája); ācāra-vidhau – viselkedés végzésében; dadhau – adta; yaḥ – aki; saḥ – ő; jāgarūkaḥ – éber, virrasztó; smṛti-mandire – emlékezet templomában; kim – vajon; nityam – mindig; bhavet – lesz; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Mintát adtál nekünk, miként cselekedjünk a Szent Név csodakövének prédikálásában.
Vajon mikor virrasztasz mindig emlékezetem templomában, uram, Bhaktivinód?

Bhaktivinód Thákur egyik fontos könyve is a Srí Hari-náma-csintámani (Srí Hari nevének csodaköve) címet viseli. Napirendje nagyon feszes volt, alvásra, pihenésre mindösszesen napi két-három órát engedélyezett magának.

nāmāparādhai rahitasya nāmno
māhātmya-jātaṁ prakaṭaṁ vidhāya |
jīve dayālur bhavitā smṛtau kiṁ
kṛtāsano bhakti-vinoda-devaḥ ||4||

nāma-aparādhaiḥ –
nevek elleni vétkekkel; rahitasya – mentesé; nāmnaḥ – névé; māhātmya-jātam – magasztalást létrehozott; prakaṭam – nyilvánossá; vidhāya – alkotva; jīve dayāluḥ – élőlények iránt együttérző; bhavitā – lesz; smṛtau – emlékezetben; kim – vajon; kṛta-āsanaḥ – megtett ülés; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Nyilvánosságra hoztad a vétkektől mentes Szent Név dicsőségét,
s oly együttérző vagy a lényekkel, vajon mikor foglalsz helyet gondolataimban, uram, Bhaktivinód?

gaurasya gūḍha-prakaṭālayasya
sato’sato harṣa-kunāṭyayoś ca |
prakāśako gaurajano bhavet kiṁ
smṛtyāspadaṁ bhakti-vinoda-devaḥ ||5||

gaurasya –
Gauráé; gūḍha-prakaṭa-ālayasya – a titok megnyilvánításának hajlékáé; sataḥ asataḥ – szenté, nem szenté; harṣa-kunāṭyayoḥ – örömé és irigységé; ca – és; prakāśakaḥ – megnyilvánító; gaura-janaḥ – Gaura híve; bhavet – lesz; kim – vajon; smṛti-āspadam – emlékezetem szobája; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Feltártad Gaura születési helyének titkát, megörvendeztetve a szenteket, iriggyé téve a gonoszokat.
Csaitanja örök társa vagy, vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

nirasya vighnān iha bhakti-gaṅgā-
pravāhanenoddhṛta-sarvalokaḥ |
bhagīratho nitya-dhiyāṁ padaṁ kiṁ
bhaved asau bhakti-vinoda-devaḥ ||6||

nirasya –
legyőzve; vighnān – akadályokat; iha – itt; bhakti-gaṅgā-pravāhanena-uddhṛta-sarva-lokaḥ – az odaadás Gangeszének áramlásával megmentett minden világ; bhagīrathaḥ – Bhagíratha; nitya-dhiyām – mindig emlékezetteké; padam – helyzet, láb; kim – vajon; bhavet – lesz; asau – ő; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Minden akadályt elhárítasz, s az egész világot megmented az odaadó szeretet Gangesz-folyamának áramával,
miként hajdan Bhagíratha király. Vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

Bhagíratha király invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Ősei hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek)

viśveṣu caitanya-kathā-pracārī
māhātmya-śaṁsī guru-vaiṣṇavānām |
nāma-grahādarśa iha smṛtaḥ kiṁ
citte bhaved bhakti-vinoda-devaḥ ||7||

viśveṣu –
mindenségben; caitanya-kathā-pracārī – Csaitanja-kathát prédikáló; māhātmya-śaṁsī – dicsőséget magasztaló; guru-vaiṣṇavānām – a mester és a vaisnaváké; nāma-graha-ādarśaḥ – Név ismétlésének modellje (eredeti, minta); iha – itt; smṛtaḥ – emlékezett; kim – vajon; citte – elmében; bhavet – lesz; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Csaitanjáról tanítasz szerte a világon, miközben a Guru és a vaisnavák dicsőségét magasztalod,
s jó példával jársz elől a Szent Név zengésében. Vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

prayojanaṁ sann abhidheya-bhakti-
siddhānta-vāṇyā samam atra gaura- |
kiśora-sambandha-yuto bhavet kiṁ
cittaṁ gato bhakti-vinoda-devaḥ ||8||

prayojanam –
távlat; san – lévő; abhidheya – megteendő; bhakti-siddhānta-vāṇyā –Bhaktisziddhánta Szaraszvatíval; samam – együtt; atra – ott; gaura-kiśora-sambandha-yutaḥ – Gaurakisór, a kapcsolat társaságában; bhavet – lesz; kim – vajon; cittam – elmémbe; gataḥ – ment; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Prajódzsana-tattvaként, a Bhaktisziddhánta Szaraszvatíként alászálló abhidhéja-tattva, s Gaura-
kisór, a szambandha-tattva megszemélyesítőjének társaságában vajon mikor költözöl szívembe, uram, Bhaktivinód?

Szambandha, az egyén és Isten közötti kapcsolat, abhidhéja az ennek nyomán megteendő út, a prajódzsana pedig az elérendő cél, a távlat.

śikṣāmṛtaṁ sajjana-toṣaṇīṁ ca
cintāmaṇiṁ cātra sajaiva-dharmam |
prakāśya caitanya-prado bhavet kiṁ
citte dhṛto bhakti-vinoda-devaḥ ||9||

śikṣāmṛtam –
Siksámrta; sajjana-toṣaṇīm – Szaddzsana-tósanít; ca – és; cintāmaṇim – Csintámanit; ca – és; atra –ott; sa – -val; jaiva-dharmam – Dzsaiva-dharma; prakāśya – megnyilvánítva; caitanya-pradaḥ – Csaitanját ajándékozó; bhavet – lesz; kim – vajon; citte – szívemben; dhṛtaḥ – megtartott; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

A Srí Csaitanja-siksámrtát, a Szaddzsana-tósanít, a Hari-náma-csintámanit és a Dzsaiva-dharmát
megírva Csaitanját ajándékozod a világnak. Vajon mikor gondolok majd mindig rád, uram, Bhaktivinód?

A vers Bhaktivinód Thákur számos írása közül csak néhányat említ meg: Srí Csaitanja-siksámrta (Csaitanja nektári tanítása), a Szaddzsana-tósaní (A szenteket boldoggá tevő) magazin, a Hari-náma-csintámani (Hari nevének csodaköve) és a Dzsaiva-dharma (A lélek tettei).

āṣāḍha-darśe’hani gaura-śakti-
gadādharābhinna-tanur jahau yaḥ |
prapañca-līlām iha no bhavet kiṁ
dṛśyaḥ punar bhakti-vinoda-devaḥ ||10||

āṣāḍha-darśe –
ásádha újholdján; ahani – napon; gaura-śakti-gadādhara-abhinna-tanuḥ – Gaura-ereje, Gadádhartól nem különböző forma; jahau – eltávozott; yaḥ – aki; prapañca-līlām – megmutatott kedvtelést; iha – itt; naḥ – miénk; bhavet – lesz; kim – vajon; dṛśyaḥ – látható; punaḥ – ismét; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Ásádha (Vámana) hónap újholdján távozott el ő (e világból) ki nem különbözik Csaitanja Maháprabhu transzcendentális erejétől, Gadádhar pandittól.
Vajon mikor jelensz meg újra közöttünk, ó uram, Bhaktivinód?

Vámana hó újholdas napján hagyta el e világot Gadádhar pandit és Bhaktivinód Thákur is.
a versmérték: indravajrā.