A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harmónia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harmónia. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 1., szombat

béke-fohász


śāntā dyauḥ śāntā pṛthivī śāntam idam urv antarikṣam |
śāntā udanvatīr āpaḥ śāntā naḥ santv oṣadhīḥ ||1||

Áldjon meg bennünket békével a menny, a föld, s e széles levegőég!
Áldjon meg bennünket békével a hömpölygő víz, s a gyógyító növény!

śāntāni pūrva-rūpāṇi śāntaṁ no astu kṛtākṛtam |
śāntaṁ bhūtaṁ ca bhavyaṁ ca sarvam eva śam astu naḥ ||2||

Áldjanak meg bennünket békével az előjelek, a tettek mit megtettünk, s az is, amit nem!
Áldjon meg bennünket békével a múlt, s a jövő is, bizony, minden hozzon áldást reánk!

iyaṁ yā parame-ṣṭhinī vāg devī brahma-saṁśitā |
yayaiva sasṛje ghoraṁ tayaiva śāntir astu naḥ ||3||

A legfőbb helyen lakozó istennő, a Szó, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

idaṁ yat parame-ṣṭhinaṁ mano vāṁ brahmasaṁśitam |
yenaiva sasṛje ghoraṁ tenaiva śāntir astu naḥ ||4||

A legfőbb helyen lakozó Elme, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

imāni yāni pañcendriyāni manaḥ ṣaṣṭhāni me hṛdi brahmaṇā saṁśitāni |
yair eva sasṛje ghoraṁ tair eva śāntir astu naḥ ||5||

Az öt érzék, s a hatodik, szívemben az elme – ők, kiket a fohász tesz erőssé,
s kik a varázsigét teremtették, bizony, ők békítsenek meg bennünket!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ viṣṇuḥ śaṁ prajāpatiḥ |
śaṁ na indro bṛhaspatiḥ śaṁ no bhavatv aryamā ||6||

Mitra, Varuna, Visnu, Pradzsápati,
Indra, Brhaszpati, és Arjamá áldása szálljon reánk!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ vivasvāṁ cham antakaḥ |
utpātāḥ pārthivāntarikṣāḥ śaṁ no divicarā grahāḥ ||7||

Mitra, Varuna, Vivaszván, és a Bevégző, a halál ura is áldjon meg bennünket,
a földi és égi ómenek, és az égen járó bolygók is csak áldást hozzanak!

śaṁ no bhūmir vepyamānā śam ulkā nirhataṁ ca yat |
śaṁ gāvo lohitakṣīrāḥ śaṁ bhūmir avatīryatīḥ ||8||

Kegyeljen minket a remegő föld, a tűzcsóvaként lecsapó meteor,
kegyeljenek a véres-tejű tehenek, s az alásüllyedő föld is.

nakṣatram ulkābhihataṁ śam astu naḥ śaṁ no 'bhicārāḥ śam u santu kṛtyāḥ |
śaṁ no nikhātā valgāḥ śam ulkā deśopasargāḥ śam u no bhavantu ||9||

Kegyeljenek minket az égitestek, melyeket az üstökösök kimozdítanak pályájukról, még a gyilkos támadások és a gonosz varázslatok is kegyeljenek!
Kegyeljenek az elásott amulettek, és az országnak rossz óment jelentő hullócsillagok is!

śaṁ no grahāś cāndramasāḥ śam ādityaś ca rāhuṇā |
śaṁ no mṛtyur dhūmaketuḥ śaṁ rudrās tigmatejasaḥ ||10||

Kegyeljen minket a nap- és holdfogyatkozás Ráhuval,
kegyeljen minket a Halál, és Kétu is. Kegyeljenek minket a nagyerejű rudrák!

śaṁ rudrāḥ śaṁ vasavaḥ śam ādityāḥ śam agnayaḥ |
śaṁ no maharṣayo devāḥ śaṁ devāḥ śaṁ bṛhaspatiḥ ||11||

Kegyeljenek minket a rudrák, a vaszuk, az áditják és tűzistenek,
kegyeljenek a nagy bölcsek, az istenek és istennők, és kegyeljen minket Brhaszpati!

brahma prajāpatir dhātā lokā vedāḥ saptarṣayo 'gnayaḥ |
tair me kṛtaṁ svastyayanam indro me śarma yachatu brahmā me śarma yachatu |
viśve me devāḥ śarma yachantu sarve me devāḥ śarma yachantu ||12||

Brahman, Pradzsápati, a Teremtő, a világok, a védák, a hét ősbölcs, s a tűzistenek
vigyenek sikerre utamon! Oltalmazzon Indra és Brahmá,
oltalmazzanak a Visvédévák, a világegyetem istenei, bizony, minden isten oltalmazzon engem!

yāni kāni cic chāntāni loke saptarṣayo viduḥ |
sarvāṇi śaṁ bhavantu me śaṁ me astv abhayaṁ me astu ||13||

Bármit is tud a hét bölcs, mi e világban megbékíti a gondolatokat,
annak minden áldása reám szálljon, s távozzon tőlem a félelem!

pṛthivī śāntir antarikṣaṁ śāntir dyauḥ śāntir
āpaḥ śāntir oṣadhayaḥ śāntir vanaspatayaḥ śāntir
viśve me devāḥ śāntiḥ sarve me devāḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntibhiḥ |
yad iha ghoraṁ yad iha krūraṁ yad iha pāpaṁ tac chāntaṁ tac chivaṁ
sarvam eva śam astu naḥ ||14||

A föld békessége, a levegőég békessége, a menny békessége,
a vizek békessége, a gyógyító füvek békessége, az erdők békessége,
a világegyetem isteneinek békessége, minden isten békessége, a békesség, a békesség, bizony, a békességgel
ami rettentő, ami kegyetlen vagy ami bűnös, az enyhet talál, és áldásossá válik.
Szálljon ránk minden áldás!


Megjegyzések
A fohász az Atharva-véda 19.9. szúktája.

1.
A menny, a levegőég és a föld hármasa különös jelentőségű, hiszen a bhūr (föld), bhuvaḥ (levegőég) svaḥ (mennyi) szavakra, a vyāhṛtikre utal. A vyāhṛtik utalnak a fenti három létszférára, ám jelenthetik a tapasztalati világot (bhūr), az elme világát (bhuvaḥ), és az elfogás-elutasítás zsigeri indulatain túli tudatos döntéseink, az intelligencia világát (svaḥ) is.
A śānta jelzőt a śam (megnyugszik, lecsillapodik, megbékül) igéből képezzük, jelentése megnyugodott, lecsillapodott, megbékített. A fohász későbbi verseiben a śam önálló szóként is megjelenik, jelentése jólét, siker... áldást, jókívánságot fejez ki: śaṁ naḥ – áldás reánk. Hasonlóképpen a śam igéből származik a nyugalom, csillapítás, békesség jelentésű śānti főnév.

2.
A kṛtākṛtam ( a megtett és nem megtett) kifejezés értelmezhető csinált, de nem elvégzett munkaként, félbehagyott cselekvésként is.

3.
s ki a varázsigét teremtette: A ghora egyszerre jelent félelmetest és tekintélyest, továbbá főnévként varázsigét, ráolvasást is – mely hatásossága folytán tiszteletet parancsol, melyet mégis óvatos távolságtartással szemlél az ember.

6.
A fohász ebben s a későbbi versekben is a félistenek különféle csoportjairól beszél. Az ádtiják Aditi és Kasjapa tizenkét fia e vers Mitrát, valamint a vizek urát Varunát, és az ősatyák urát Arjamát (lásd Bg. 10.29.) említi külön is. Vivaszván és Dhátá szintúgy az áditják közé tartoznak. A későbbi versek a félistenek további csoportjairól beszélnek, a tizenegy rudráról (ők Siva kiterjedései), a negyvenkilenc tűzistenről (Agni kiterjedései), illetve a nyolc vaszuról. Indra a félistenek királya, Brhaszpati pedig a tanítómesterük.

8.
Könnyen megértjük, hogy a harmonikus, békés dolgok békét árasztanak magukból. Ám a fohászt éneklő rsi nem rózsaszín idillvilágról dalol, nem csupán békevágyát foglalja fohászába. A nyolcadik vers apokaliptikus víziót fest elénk: földrengések követik egymást, a meteorok tűzcsóvaként hullnak alá az égből, a halálra rémült tehenek tejét vér festi, s végül összeomlik minden, a lényeknek biztonságot nyújtó föld is elsüllyed. Ám minden nehézség, még az ilyen szörnyű, csapások közepette is szilárdan tudjuk: békés (śānta) minden létszféra… fohászunk pedig megacélozza (szó szerint: saṁśita – megélezi, 2-4. versek) megerősíti érzékeinket, szívünket, gondolatainkat, így szavunk bizonnyal beteljesül: még e szörnyű körülmények között elpusztuló világban is, a támadások, akár gonosz varázslatok ellenére (9. vers), a halál árnyékában (10. vers) is béke lesz szívünkben, semmi más. Felnézünk az égre, ott ragyognak az ősbölcsek csillagai (a Göncölszekér). E bölcsek ismerik a lélek titkát, reájuk tekintünk hát és reájuk emlékezünk, hogy tudásuk áldásával minden rettentő, kegyetlen és gonosz lecsillapodjon, megbékéljen.

2009. december 15., kedd

érzelmek a művészetben


Csaitanja Maháprabhu tanításaiban kiemelt fontosságot kapnak az istenszeretet különféle hangulatai… érdekelt az a háttér, az a környezet, melyben Maháprabhu és a gószvámík kibontották a raszákról szóló tanítást… hiszen az érzelmek bemutatása fontos eleme az indiai művészeteknek is. Tekintsük át röviden, miként!

Az érzelmek elemzésével elsőként talán Bharata Muni Nātyaśāstra című munkája foglalkozik, igen részletesen mutatja be a kilenc alapvető érzelmet. Az alábbi rövid összefoglaló mégsem ezen, hanem a XIV. század végén élt Viśvanātha Kavirāja könyvén alapul, melynek címe Sāhitya-darpaṇa (A költészet tükre).

Először tisztázzuk az alapfogalmakat!
A rasa szó jelentése nedv (pl. a fák nedve), lé, továbbá íz, zamat; érzés, érzelem; s lényeg, valaminek a veleje. A művészet lényege (rasa) tehát a különféle érzelmek, hangulatok (rasa) visszaadása.
A rasa (íz, hangulat) nem más, mint a bhāva (érzelem) megjelenítője. A bhāva szó a bhū – van, létezik, válik valamivé igéből származik, jelentései létezés, létállapot, helyzet, hajlam, érzés, illetve érzelem. A szó önmagában is jelzi az érzelmek nagy fontosságát, hiszen a bhāva szóban elválaszthatatlan egymástól a létezés, és az érzelem. Az érzelmeket az alábbiak jellemzik:

- vibhāva: a neve az adott érzelmi állapothoz vezető körülményeknek, melyeket további két csoportba sorolnak:

- ālambana („ok”, „alap”): az érzelem közvetlen kiváltó oka
- uddīpana („fellobbantás”, „izgatás”): az érzelmet fokozó körülmények
- anubhāva: az érzelmek külső jelei
A szereplők érzelmeiről e külső jelek árulkodnak a néző (olvasó) számára.

- vyabhicārin: múló érzés, mely az alábbi motívumokkal színezi az adott érzelmet:

(1) nirveda – közömbösség, a világból való kiábrándultság; (2) āvega – aggodalom; (3) dainya – alázat; (4) śrama – kimerültség; (5) mada – mámor, téboly; (6) jaḍatā – apátia; (7) ugratā – kíméletlenség, kegyetlenkedés; (8) moha – zavarodottság, eszméletvesztés; (9) vibodha – ébredés, ráeszmélés; (10) svapna – tunyaság; (11) apasmāra – feledékenység; (12) garva – büszkeség; (13) maraṇa – halál, megsemmisülésérzet; (14) ālasya – erőtlenség; (15) amarṣa – düh, féltékenység, irigység; (16) nidrā – alvás; (17) avahitthā – alakoskodás, képmutatás; (18) autsukya – nyugtalanság, sóvárgás, mohóság; (19) unmāda – tébolyodottság; (20) śaṅkā –kétség; (21) smṛti – emlékezés, felidézés; (22) mati – megértés, ítélőkészség; (23) vyādhi – betegség; (24) trāsa – megrendültség, rettegés; (25) vrīḍā – szégyen, szégyenlősség; (26) harṣa – öröm, ujjongás; (27) asūyā –féltékenység; (28) viṣāda – kiábrándultság, csüggedtség; (29) dhṛti – béketűrés; (30) capalatā – csapongás, állhatatlanság; (31) glāni – hanyatlás, bűntudat; (32) cintā – elmélkedés; (33) tarka – érvelés, vita
- sthāyi-bhāva: a stabil, megállapodott érzelem.

Az alapvető érzelmek a következők:

śṛṅgāra – szerelem

kiváltó oka:
szerelemittas nők, szajhák, feleség, vagy más asszonya
az érzelmet fokozó körülmények: hold, szantálpép, méhzümmögés
külső jelei: szemöldök-táncoltató oldalpillantás
az állandósult érzelem: rati – szerelmes ragaszkodás
színe: sötétkék (śyāma)
istensége: Viṣṇu





hāsya – humorérzék

kiváltó oka:
fintorgó arckifejezés, furcsa beszéd és taglejtés, aminek látványa nevetésre készteti az embert
az érzelmet fokozó körülmények: azt kísérő taglejtés
külső jelei: szem-összehúzódása, mosolygó arc
az állandósult érzelem: hāsa – nevetés
színe: fehér
istensége: Pramatha





karuṇa – bánat, sajnálat, megrendítő érzés

kiváltó oka:
szomorúság (a szeretett elmúlása, s a kedvezőtlen dolgok bekövetkezte miatt)
az érzelmet fokozó körülmények: kínzón hevessé fokozódó állapot
külső jelei: sorsverte földreesett zokogás, sápadtság, sóhajtozás, kábaság, hebegés
az állandósult érzelem: śoka – bánat
színe: galambszürke
istensége: Yama




raudra – düh

kiváltó oka:
az ellenség
az érzelmet fokozó körülmények: az ellenség viselkedése
külső jelei: ököllel lesújtás, szenvedélyes pusztító kifakadás, szemöldökráncolás, fegyver felemelése, vad tekintet, erőszak (szenvedély), hevesség, haj égnek meredése, verítékezés, remegés, téboly. A vérbe borult szem különbözteti meg a harcos hősiességtől
az állandósult érzelem: krodha – harag
színe: vörös
istensége: Rudra



vīra
– hősiesség

kiváltó oka:
a legyőzendő vetélytárs
az érzelmet fokozó körülmények: a vetélytárs viselkedése
külső jelei: mint a raudra-rasza esetében, ám a szem nem vörös, hanem tágranyílt, izzó, mélytűzű
az állandósult érzelem: utsāha – lelkierő, erőfeszítés, határozottság
színe: arany
istensége: Indra




bhayānaka
– ijedtség

kiváltó oka:
ami félelmet kelt
az érzelmet fokozó körülmények: ijesztő viselkedés
külső jelei: sápadtság, elcsukló hangú beszéd, verítékezés, megsemmisülésérzet, lúdbőrzés, remegés, körbetekintgetés
az állandósult érzelem: bhaya – félelem
színe: fekete
istensége: a szellemek




bībhatsa – undor

kiváltó oka:
rothadó hús bűze
az érzelmet fokozó körülmények: húsban tenyésző férgek látványa
külső jelei: köpés, szemek összehúzódása
az állandósult érzelem: jugupsā – gyűlölet, undor
színe: kék
istensége: mahākāla –idő




adbhuta – csodálat

kiváltó oka:
a valóságban megnyilvánuló rendkívüli dolog
az érzelmet fokozó körülmények: annak nagyszerű tulajdonságai
külső jelei: megdermedés, verítékezés, lúdbőrzés, hang elcsuklása, tágra nyílt szemek
az állandósult érzelem: vismaya – csodálkozás
színe: sárga
istensége: a gandharvák




śānta – békesség

kiváltó oka:
Paramátmá, a Felsőlélek
az érzelmet fokozó körülmények: nagy lelkek társasága
külső jelei: lúdbőrzés...
az állandósult érzelem: śama – nyugalom
színe: szépségesen ragyogó fehér
istensége: Nārāyaṇa





A fenti kilenc érzelmet
Viśvanātha Kavirāja egy tizedikkel is kiegészíti, ez a vātsalya – a gyermekszeretet.
kiváltó oka:
a gyermek
az érzelmet fokozó körülmények: a gyermek mozdulatai,
külső jelei: ölelés, fej megérintése, megszagolása, puszi, ellágyuló tekintet, lúdbőrzés, könnybe lábadt szem
az állandósult érzelem: sneha – gyöngédség
színe: a lótuszvirág belsejéhez hasonlatos
istensége: világanya

2009. október 19., hétfő

harmónia


Mindannyian a harmóniát keressük. Azonban ahány ember, annyiféle elképzelés. Néhány ember úgy gondol a harmóniára mint egy barátságos langyos tóra. Én azonban kétlem ezt. Számomra a harmónia nem csak egyszerűen egy passzív jóérzéses állapot. Számomra a harmónia feszültséget hordoz. Változik. Számomra a harmónia dinamikus. Mindenki döntse el saját maga, hogy vajon a harmónia egy passzív állapot, vagy egy aktív alapelv az életében.
Általában nagyon keményen dolgozunk, hogy elérjük a harmóniát, több, vagy általában inkább kevesebb sikerrel. Meg kell tehát tanulnunk a módját annak, hogy hogyan érhetjük el. Gyakorlataink jobbítása végett tanuljunk, és égessük szívünkbe a tiszta bhakták üzenetét. Hadd idézzek egy emelkedett vaisnava szentet, Sríla Srídhar Mahárádzsot. Összegyűltek néhányan a templomába, hogy lelki témákról kérdezzék. Nem voltak nagy formalitások, de annál mélyebb, lényeges tanítás. Így szólt tehát:
„Harmónia...Hogyan lehetséges harmóniát teremteni az ellentétes oldalon? Magasabb elvek által. Ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk egy bizonyos szinten, egy magasabb szint energiája szükséges. Tézis, antitézis, szintézis... Mindennek van ellentéte! Valami ellentétes, valamifajta más elképzelés. Minden állításnak megvan az ellenkezője, és hogy ezeket harmonizáljuk, ez a feladat. Hegel azt mondja ez a fejlődés folyamata. A fejlődés ebben áll: bármiről is legyen szó meg fog jelenni néhány ellentétes felfogás is. Ahhoz, hogy felszámoljuk az ellentéteket magasabb harmóniára van szükségünk. A legmagasabb szintű harmónia olyan, hogy a sokszínűség csak erősíti azt.”
Van itt néhány nagyon fontos szó. „Ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk egy bizonyos szinten, egy magasabb szint energiája szükséges.” Nagyon jó tehát ha maga az ellentét is ugyanazon a szinten van. Mert akkor van lehetőségünk egy magasabb szint harmonizáló erejét meginvitálni. Ami pedig a számunkra lehetetlen, a feljebbvalóknak nagyon egyszerű.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében vannak ellentétek. Lehet egyszerűbb vagy bonyolultabb eset, gyakrabban vagy inkább ritkábban, de az ellentétek jelen vannak. Mi az oka az ellentéteknek? Nem az, hogy problémát okozzanak, sokkal inkább, hogy teszteljék a reakciód. Az ellentét önmagában tehát nem probléma, attól válik azzá ahogyan reagálunk rá. Az egész kérdés a reakciónkon múlik. Az impulzus tehát kívülről érkezik, az a kérdés, hogy hogyan rezonálunk rá. Minél tisztultabb vagy, annál harmonikusabb lesz a reakciód is. Egy újoncnak nagyon alap reakciói lesznek. A középső szinten lévő személy már jobban fog reagálni. Azonban aki már a felső szinten áll, kizárólag tökéletesen harmonikusan reagál majd.
Amikor találkozunk a bhaktákkal általában úgy gondoljuk, hogy minimum félistenek, vagy majdnem Istenek, és mélyen tiszteljük őket. Emberfelettiek, angyaliak! Egy lépéssel közelebb kerülünk, és az angyalok máris elvesztik szárnyaikat. Megérted, hogy ők is emberi lények! Majdnem ugyanazokkal a problémákkal, mint én magam! Akkor elkezdesz gondolkodni: „Nos, lehet, hogy mégsem kellene annyira nagyon tisztelni őket.” Abban a pillanatban megjelenik az ellentét a bhakták társaságában, vagy egyfajta harc. Amikor ugyanazon a szinten álló bhakták találkoznak, a harcban kitűnőek. Saját elképzeléseiket nagyon erősen és szenvedélyesen képviselik. Elfeledvén a jógát – szabályozottá válni – elmerülnek a bhaktiban – teljes mértékben megnyilvánulnak az érzelmek. Természetesen sosem harcolnak eszméik, érdekeik felett, csak a tattva szinten, a szabályozó elvek szerint! Ha betérsz egy ilyen templomba, nagyon rossz érzésed lesz! „Mi ez a légkör? Nincs itt semmi különleges, ugyan olyan mint odakint! Odakint diszharmónia van, idebent is ugyan az. Miről is beszéltek?!” Amikor olyan emberek találkoznak, akik ugyanazon a szinten állnak, nagyon könnyen megnyilvánulnak a fenti tünetek. De mi történik ha egy lelki tekintély jön? Mindenki azonnal elkezd jó vaisnavaként viselkedni. Így van? „Ó, én ismerem az etikettet, a szabályokat, követem az előírásokat.” Mindenki megpróbálja a jobbik arcát mutatni. Ahogy egy tekintély megérkezik, a legjobbat hozza ki az emberekből. Ez a felhatalmazott személy különleges ereje. Kihozza belőled a legjobbat. Azonban néha még a lelki tanítómester jelenlétében is képesek veszekedni a bhakták.
Ez történt Bhaktisziddhánta Szaraszvatí idejében is. Néha amikor két bhakta harcolt egymással az esetet a lelki tanítómester elé tárták. És mit csinált ő? Hívatta mindkét felet, akik készek voltak harcolni egymással, vagy bármi rosszat mondani egymásról. És egy nagyon különleges lelki gyakorlatot kaptak, dicsőíteniük kellett egymást. Meg kellett fékezniük a dühüket, fel kellett adniuk rossz érzéseiket, és arra gondolni, hogy milyen jó tulajdonságokkal rendelkezik a másik fél.
Ez egy nagyon eleven példája annak, hogy hogyan nyilvánul meg egy felsőbb tekintély harmonizáló energiája. És kérlek emlékezzetek erre a példára! Amikor legközelebb olyan szituációba kerültök az életetekben, hogy mérgesek lesztek valakire, vagy megpróbáltok kritizálni valakit, próbáljátok meginvitálni lelki feljebbvalótokat – az elmétekben, vagy a meditációtokban – és kövessétek ezeket az elveket: kezdjétek el dicsőíteni a másik felet. Azonnal eltűnnek a rossz érzések.
Természetesen az esetek nagy részében nem vagyunk képesek erre. Mert feltételekhez kötöttek vagyunk. És nagyon kevés ember képes kívülről megvizsgálni magát. Még kisebb azoknak a száma, akik képesek változtatni a szokásaikon, jellemükön. És még ennél is kevesebben vannak azok, akik képesek másokat is rávenni a változásra. Bárhogy is, el kell kezdenünk valahol.
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2005. július, Szófia. forrás: Saranágati hírlevél)

2009. augusztus 25., kedd

bizalom


A rossz szándék azt jelenti amikor elfelejtesz mások lelki hasznára dolgozni. Ezt hívjuk hinszának, erőszaknak. A fizikális erőszak nem olyan nagy bűn, mert csak a testnek okozol sérülést. A lelki erőszak azonban valóban bűnös cselekedet. Mert ez által a lelket próbálod meg befolyásolni, a léleknek okozol nehézséget.

A rossz szándék épp olyan mint az örvény. Egy rossz gondolattal indul és aztán legyőzi az elmét, majd a mélybe húz. Nem hiszem, hogy egy igaz vaisnava képes lenne így gondolkodni: „Aggodalmat fogok okozni másoknak!” Ez túl van azon, amit el tudok képzelni. De lehet, hogy túl naiv vagyok. És azt sem tudom mit hoz még a kali-juga ebben a tekintetben...
Hogyan kerülhetjük el ezt a gyakorlatban – mindenkinek ugyanazon elv szerint kellene élnie: „Trnádapi szunícséna.” Ápoljuk vágyainkat és érzéseinket. Úgy mondják szívünkben ápoljunk gyöngyőrű, meleg érzelmeket a bhaktákkal kapcsolatban.
El kell jutni arra a magas szintre ahol tökéletesen értjük egymást. A légkörnek nagyon nyíltnak és bizalommal telinek kell lennie és a kommunikációnak is nagyon nyitottnak. Természetesen bizalmi légkör nélkül nem lehet nyílt a kommunikáció sem. Ezért úgy gondolom ez az első.
Az írásokban azt olvassuk, hogy a vaisnavák gyöngyszemek, a világ igazgyöngyei. Ezek után nem hiszünk benne, hogy a mellettünk ülő vaisnava is az?! Szabaduljunk meg ettől a fajta gondolkodástól. Mindig készek vagyunk meglátni a hibákat vagy az aggodalmaskodni. Még fényes nappal is démonokat látunk.
Védd magad, ne csatlakozz olyan beszélgetéshez ahol két bhakta egy harmadikról beszélget, de nem szépen.
Azonnal kritizálni kezdik a harmadikat, negyediket, és az ötödiket… Ez nem szádhu-szanga. Ez pletyka. Ne csatlakozz ehhez, mert ez tökreteszi, megmérgezi a hangulatot. Mert ha rossz dolgokat mondasz egy harmadik személyről el tudod képzelni mi fog történni ha nem leszel jelen? Ugyanaz. Véget kell tehát vetnünk ennek az irányzatnak. Teremtsük meg a bizalom légkörét.
Aztán a következő lépés, ennek a légkörnek a megteremtésében az, hogy hagyjunk fel a kritizálással. A második pedig a nyílt beszéd. Ha van valami gondom veled, akkor HOZZÁD kell fordulnom, nem egy harmadik személyhez. Nyitottnak, elég tisztulnak, és elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy beszélgessünk egymással.
Ha valaki nem kéri a segítséget akkor nagyon alázatosnak, erősnek és könyörületesnek kell lenned, hogy tudj segíteni. Másképp az emberek erőszaknak érzik majd, lelki erőszaknak. Ha valaki tehát nem kér meg: „Kérlek mond el a hibáimat”, akkor NE adjunk egy hibalistát, sokkal inkább egy pozitív listát. A vaisnavák is emberi lények. Általában. Lehet, hogy van néhány angyal is köztük, de általában egyszerű emberi lények. Ha úgy állsz hozzá: „Gurudév megmondta, hogy kelj fel korábban és végezz több szolgálatot!” Az illető meg fogja tenni, de nem könnyű szívvel. De ha azt mondod: „Gurudév mindig értékeli az igyekezeted. Krsna biztosan elfogadja szolgálataidat.” És ez nem csak hízelgés! Azt mindenképpen el kell kerülnünk, mert az a csalás egy másik formája. Azonban tényleg értékelni mások jó tulajdonságait és azokra koncentrálni, próbáld ki és megtörténik a csoda. Nemcsak másokban hanem saját elmédben, saját gondolkodásmódodban is. Szárnyalni fognak és téged is jóérzés tölt majd el.
Látnunk kell ezt a tendenciát, és meg kell próbálnunk a jót látni. Ily módon Krsnához hasonlóvá válnak a bhakták. És már sokszor mondtam nektek: Krsnát nem érdeklik a hibáid és rossz tulajdonságaid. Hanem meglátja azt az apró szikrát benned és friss levegőt ad ennek a kis szikrának, hogy lángra kaphasson. Nem érdeklik a hibáid. Csakis az igyekezeted a jóra érdekli és azt próbája meg erősíteni. Nekünk is hasonlóan kell gondolkodnunk – a jószándékot kell meglátnunk, a jó képességeket, a jóra való hajlamot másokban és figyelmen kívül hagyni vagy megbocsájtani a hiányosságokat. Mi a fontosabb, egy apró hiba, vagy a nagy odaadás?
Ha az a szolgálatod, hogy felhívd a bhakták figyelmét a hibáikra, akkor nagyon nehéz szolgálatot kaptál. Ez csak az elsőrendű bhaktának való. Mert ezt szolgálatot úgy hívják „guru”. Néha a hibáidra is figyelnie kell. A gurut nem szennyezi be ha a hibáidra figyel. Azonban ha mi fordítjuk figyelmünket mások hibáira beszennyeződünk. Akkor a hiba nem kívül jelenik meg, a másik személyben, hanem a saját elmémben. Ezért mindenképpen el kell kerülnünk ezt.
Váljatok tehát olyanná mint Krsna! Mindig lássátok meg a jót másokban! Fejlesszük, oktassuk magunkat. Az alázatos lelkek sosem vesznek el. Soha.

(Részlet Szvámí Bhakti Kamala Tírtha
2005 áprilisában Szófiában megtartott leckéjéből,
forrás: Saranágati hírlevél)

2009. február 24., kedd

állítás, ellenvélemény, harmónia


Miként rendezhetők harmóniába az ellentétes természetű dolgok? Egy bizonyos szint dolgainak harmóniája a magasabb sík energiájának segítségével teremthető meg. Tézis, antitézis - szintézis! Minden állítással szemben felmerül az ellenkező vélemény, nem is lehet másképp. Állítás - ellenvélemény, s ezek harmóniába rendezése Hegel szerint a fejlődés menete. Bármivel szemben megfogalmazható ellenvélemény, bármibe bele lehet kötni. Az ellenkezés megszüntetéséhez viszont magasabb fokú harmónia szükséges. A legteljesebb harmónia természetétől elválaszthatatlan a sokrétűség, sőt, ez segíti kibontakozását. Az ellenkezés a fő áramlatot segíti. Az ellenpont nemcsak szükséges eleme a harmóniának, hanem annak szépségét is kiemeli. A harmónia teljes sikere a szépség szükségszerűsége. Szépség és harmónia - egy és ugyanaz, ezek elválaszthatatlanok egymástól. A harmónia talán a hangok világának sajátja, a szépség pedig a látvány világáé - hallás és látás… Az ellenpólus mindenképpen gazdagítja a szépséget. Ha nem volna sokféleség, nem volna szépség sem. A dolgok különbözőek, s ezek harmóniája a szépség, az isteni játék. Máskülönben minden összekeveredne a homogén létóceánban.
(Bhakti Raksak Srídhar)