A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fohász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fohász. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 16., szombat

békét árasztó…



śāntākāraṁ bhujaga-śayanaṁ padma-nābhaṁ sureśaṁ
viśvādhāraṁ gagana-sadṛśaṁ megha-varṇaṁ śubhāṅgam |
lakṣmī-kāntaṁ kamala-nayanaṁ yogibhir dhyāna-gamyaṁ
vande viṣṇuṁ bhava-bhaya-haraṁ sarva-lokaikanātham ||


Békét árasztó, kígyóágyon fekvő, lótuszköldőkű, az istenek Ura,
a mindenség fenntartója, kihez az ég is hasonlatos, felhőfekete, szépséges alakú,
Laksmí kedves férje, lótusz-szemű, a jógík számára a meditációval megközelíthető –
Visnut imádom, a lét félelmét elvevőt, minden világ egyetlen urát!

Békét árasztó: śāntākāra – az ākāra alakot, formát jelent, a śānta-ākāra békét árasztó alakút.
Istenek Ura: sureśa – a sura jelenthet istent de bölcset is, így a sura-īsa jelentheti a bölcsek istenét is.
Kihez az ég is hasonlatos: gaganasadṛśa – szó szerint az éghez (gagana) hasonló (sadṛśa) , ám valójában nem Visnu hasonlít az éghez, hanem az ég hasonló Visnuhoz.


versmérték: mandākrāntā (lassú léptű)

2022. június 4., szombat

Gókulacsandra: Nyolc strófa a Góvardhan felemelőjéhez


govardhanadharāṣṭakam
 


gopanārī mukhāṁbhoja-bhāskaraṁ veṇuvādyakam |
rādhikā-rasa-bhoktāraṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 1 ||


A pásztorlányok orcájának lótuszára ragyogó Napot, a fuvolást,
Rádhiká (szerelme) ízeinek ízlelőjét, a Góvardhan felemelőjét imádom.

ābhīra-nagarī-prāṇa-priyaṁ satya-parākramam |
svabhṛtya-bhaya-bhettāraṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 2 ||


Ő a pásztorleányok szeme fénye, az igaz és nagy hőstettek bevégzője,
a szolgái félelmét szétzúzó – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„szeme fénye”: prāṇa-priya, szó szerint: ’életének kedves’.


vraja-strī-viprayogāgni-nivārakam aharniśam |
mahā-marakata-śyāmaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 3 ||


Vradzsa hölgyeinek elválásban érzett tüzét ő oltja ki mindörökkön,
hatalmas sötét smaragdhoz hasonlatos – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„mindörökkön”: ahar-niśam, szó szerint ’nappal és éjjel’.


nava-kañja-nibhākṣaṁ ca gopī-jana-manoharam |
vana-mālā-dharaṁ śaśvadgovardhana-dharaṁ bhaje || 4 ||


Szeme akár a friss lótuszvirág, ő a fejőslánykák szívének elrablója,
aki mindig az erdei virágból fűzött füzért visel – a Góvardhan felemelőjét imádom.

bhakta-vāñchā-kalpa-vṛkṣaṁ navanīta-payomukham |
yaśodāmātṛsānandaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 5 ||


Hívei kívánságteljesítő fája, szája (szögletében) frissen fejt tej,
Jasódá mama gyönyöre – a Góvardhan felemelőjét imádom.

ananya-kṛta-hṛd-bhāva-pūrakaṁ pīta-vāsanam |
rāsa-maṇḍala-madhyasthaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 6 ||


Az egyhegyű szívbéli érzelmek beteljesítője, a sárgaruhás,
a rásza tánc körében álló – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„egyhegyű szívbéli érzelmek”: an-anya-kṛta, azaz ’nem másra irányulón megtett’ hṛd-bhāva ’szívbéli érzelmek’.


dhvaja-vajrādi-saccihna-rājaccaraṇa-paṅkajam |
śṛṅgāra-rasa-marma-jñaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 7 ||


Zászló, villám és más szépséges jegyek (díszítik) királyi lótuszlábait,
a szerelem ízeinek titkait ismerő – a Góvardhan felemelőjét imádom.

puruhūta-mahā-vṛṣṭīr nāśakaṁ go-gaṇāvṛtam |
bhakta-netra-cakorenduṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 8 ||


Az áldozat urának hatalmas viharát messzire űző, a tehéncsordát oltalmazó,
hívei csakóra szemének holdja – a Góvardhan felemelőjét imádom.

govardhana-dharāṣṭakam idaṁ yaḥ prapaṭhet sudhīḥ |
sarvadā’nanyabhāvena sa kṛṣṇa-ratim āpnuyāt || 9 ||


A jóeszű, ki e Góvardhanadharástakam című költeményt olvassa
mindig, egyhegyű figyelemmel, az a Krsna iránti ragaszkodást éri el.

racitaṁ bhakti-lābhāya dhārakānāṁ sanātanam |
muktidaṁ sarva-jantūnāṁ govardhanadharāṣṭakam || 10 ||


A megtartók örök istene iránti szerető odaadás elérése érdekében íródott
e minden teremtménynek üdvösséget adományozó, Góvardhana-dharához szóló költemény.

iti śrīgokulacandrakṛtaṁ govardhanadharāṣṭakam |

Így végződik a Srí Gókulacsandra által, a Góvardhana felemelőjéhez írt nyolc strófa.

2020. november 14., szombat

Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!


jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||


A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||


Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||


Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||


Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||


Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||


Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||


…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||


„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||


Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||


Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||


„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||


E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||


Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||


Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||


Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||


Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||


„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||


Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||


Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||


„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||


Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||


Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||


Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||


Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||


„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||


E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||


Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||


Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

2020. augusztus 22., szombat

Nimbárka ácsárja: Srí Rádhástaka-sztótram


namas te śriyai rādhikāyai parāyai
namas te namas te mukunda-priyāyai |
sadānanda-rūpe prasīda tvam antaḥ-
prakāśe sphurantī mukundena sārdham ||1||


Hódolat néked Srí Rádhiká, a Legfőbb!
Hódolat, hódolat néked Mukunda kedvese!
Formát öltött örök gyönyör! Kérlek téged,
Mukunda társaságában ragyogd be szívem rejtekét!

töltsd el fénnyel szívem: a szövegben antaḥ-prakāśe sphurantī, azaz „belső megnyilvánulásban/fényben megjelenő”. Más értelmezés szerint: Rádhá neve lehet antaḥ-prakāśā, azaz Belső Fény, ebben az olvasatban az utolsó páda őt megszólítva: „ó, Belső Fény!, légy Mukundával együtt megjelenő!”


sva-vāsopahāraṁ yaśodā-sutaṁ vā
sva-dadhy-ādi-cauraṁ samārādhayantīm |
sva-dāmnodare yā babandhāśu nīvyā
prapadye nu dāmodara-preyasīṁ tām ||2||


Saját ruháját adta Jasódá fiának,
és hagyta, hogy elrabolja joghurtját, így téve őt boldoggá.
Kendőjével derekát is átkötötte hamarjában –
őnála, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat.

Saját ruháját adta, hagyta, hogy elrabolhassa joghurtját: A strófa kulcsszava a samārādhayantīm, „boldoggá tevőnél”, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat. Miként tette boldoggá (a szó gyökében – rādh – Rádhiká nevét találjuk) Rádhiká Dámódart? Hagyta, hogy ellopja a ruháját – utalás a Jamunában fürdőző gópík ruháinak elcsenésére. Engedte, hogy elrabolhassa joghurtját – a vámszedő kedvtelésre tett utalás. Édesanyja kötéllel kötözte a vajköpülő edényhez a kis Krsnát, Rádhiká azonban kacéran, ruhája szegélyével kötötte magához Dámódart.
A „saját” más olvasata: Rádhá sajátja a ruhatolvaj, a joghurtot megvámoló Krsna.

durārādhyam ārādhya kṛṣṇaṁ vaśe taṁ
mahā-prema-pūreṇa rādhābhidhābhūḥ |
svayaṁ nāma-kīrtyā harau prema yacchat-
prapannāya me kṛṣṇa-rūpe samakṣam ||3||


A nehezen elnyerhető Krsnát vágyom elégedetté tenni,
rajongó szeretettel eltelve. A Rádhá név maga
– jelentését megdicsőítve – a Hari iránti szeretetet adományozza,
őhozzá folyamodom hát itt, Krsna jelenlétében.

A versben – nyíltan vagy burkoltan – háromszor is megjelenik Rádhá neve (durārādhyam, ārādhya, rādhā-abhidhā-bhūḥ). Rádhá nevét a rādh – boldoggá tesz, vagy az ā igekötővel kiegészített ā-rādh – imád, elégedetté tesz, elnyer igéből eredeztetik. A Csaitanja-követő vaisnavák számára a legnagyobb tekintéllyel bíró szentírás, a Bhágavata-purána tulajdonképpen nem is említi Rádhá nevét, ám mégis, burkoltan utal rá. A 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja nyomaira. S ki lehet a lány Krsna mellett?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||


Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

Dzsíva gószvámí így kommentálja a Bhágavata-purána e versét: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált – ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109.)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

A nehezen elnyerhető (dur-ārādhya) Krsnát elégedetté téve (ārādhya) – mondja a Nimbárka. Krsnát pedig a hatalmas, rajongó szeretet (mahā-prema) teszi elégedetté… így töltötte be Rádhá is önnön nevének jelentését – rādhā-abhidhā-bhūḥ. Az abhidhā a szó közvetlen jelentése, a közvetlen, kimondott jelentés (más megjelöléssel: vācya. A jelzett, másodlagos, származtatott értelem a lakṣya, míg a sugallt jelentés a vyaṅgya.) Nevének betöltése – azaz Krsna boldoggá tétele – folytán vált híressé, így vált dicsővé a Rádhá név.
S mert Rádhá a Krsna iránti szeretet adományozója, ezért aki erre az istenszeretetre vágyik, hozzá folyamodjék.

mukundas tvayā prema-ḍoreṇa baddhaḥ
pataṅgo yathā tvām anubhrāmyamāṇaḥ |
upakrīḍayan hārdam evānugacchan
kṛpāvartate kārayāto mayīṣṭim ||4||


Mukunda a szereteted kötelékével megkötött
madárként köröz körülötted,
téged követ, s a szerelembe feledkezve táncol.
Könyörületet árasztó! keltsd fel bennem is a vágyat!

vrajantīṁ sva-vṛndāvane nitya-kālaṁ
mukundena sākaṁ vidhāyāṅka-mālām |
samāmokṣyamāṇānukampā-kaṭākṣaiḥ
śriyaṁ cintaye saccidānanda-rūpām ||5||


Örökkön a Vrndávanban barangolón meditálok,
ki Mukundával együtt lábnyomaik füzérét hagyják maguk mögött.
A könyörületes oldalpillantásokat vető
Sríre gondolok, a lét, tudat és gyönyör formájú Úrnőre.

mukundānurāgeṇa romāñcitāṅgair
ahaṁ vepyamānāṁ tanu-sveda-bindum |
mahā-hārda-vṛṣṭyā kṛpāpāṅga-dṛṣṭyā
samālokayantīṁ kadā māṁ vicakṣe ||6||


Vajon mikor láthatom e Mukunda iránti szeretettől
lúdbőrző tagokkal remegő leányt,
kinek testét az olthatatlan szerelem verítékcseppei borítják,
s aki könyörületesen reám is veti pillantását?

yad aṅkāvaloke mahā-lālasaughaṁ
mukundaḥ karoti svayaṁ dhyeya-pādaḥ |
padaṁ rādhike te sadā darśayāntar-
hṛdi-sthaṁ namantaṁ kirad-rociṣaṁ mām ||7||


Mukunda, kinek lábain a világ meditál,
mohón epedve merül el lábnyomaid kutatásában.
Ó, Rádhiká! hadd láthassam mindig szívem
mélyén tündöklő lábaid fényár-ragyogását. Néked hódolok!

Mukunda, a dheya-pādaḥ azaz „meditálandó lábú”, akinek lábain meditálnak, Vradzsa erdeiben Rádhiká lábnyomait kutatja. A pāda szó elsődleges jelentésében lábat jelent, ám fénysugarat is – ezen alapul a strófa végének asszociációja: a lábad kirat-rociṣam, azaz szétszóródó fényét vágyom látni.

sadā rādhikā-nāma jihvāgrataḥ syāt
sadā rādhikā-rūpam akṣy-agra āstām |
śrutau rādhikā-kīrtir antaḥ-svabhāve
guṇā rādhikāyāḥ śriyā etad īhe ||8||


Legyen nyelvem hegyén mindig Rádhiká neve,
szemem örökkön Rádhiká szépséges alakját lássa,
fülemben Rádhiká dicsősége zengjen, szívem mélyén pedig
Srí Rádhiká csodás tulajdonságaira vágyakozom.

idaṁ tv aṣṭakaṁ rādhikāyāḥ priyāyāḥ
paṭheyuḥ sadaivaṁ hi dāmodarasya |
sutiṣṭhanti vṛndāvane kṛṣṇa-dhāmni
sakhī-mūrtayo yugma-sevānukūlāḥ ||9||


Akik e Dámódar kedvesét, Rádhikát magasztaló
nyolcstrófás költeményt olvassák örökkön,
őket örömmel fogadják Vrndávanban, Krsna hajlékán,
és barátnőként szolgálhatják az Isteni Párt.

su-tiṣṭhanti – szó szerint „jól állnak”, azaz kedvező pozícióba kerülnek, megalapozzák a hírnevüket
A versek versmértéke: bhujaṁgaprayāta (kígyósiklás) υ – – υ – – υ – – υ – –

2018. december 29., szombat

fohász az egyetértésért



saṁjñānaṁ naḥ svebhiḥ saṁjñānam araṇebhiḥ |
saṁjñānam aśvinā yuvam ihāsmāsu ni-yachatam ||1||

saṁ jānāmahai manasā saṁ cikitvā mā yuṣmahi manasā daivyena |
mā ghoṣā ut sthur bahule vinirhate meṣuḥ paptad indrasyāhany āgate ||2||


Egyetértést a sajátjainkkal, és egyetértést az idegenekkel –
ó, Asvinok, adjátok meg nekünk itt ezt az egyetértést!

Legyen egyetértés a szívünkben, legyen köztünk megértettség, s még gondolatban se küzdjünk a sors ellen!
Ne hallatsszék harci zaj a sötétben, s hajnalban se sújtson le ránk Indra nyila!

(Atharva-véda-szanhitá 7.52.)

Az araṇa szó (idegen) szó a  – megy, távozik igéből származó befejezett melléknévi igenév, a jelentése így eltávozott elment. A sva (saját) ellentéte, ezért átvitt értelemben jelenti az idegent, a szokatlant is. Azonban a szó másodlagos jelentésében a raṇa – harc tagadása (a-raṇa), így a kifejezés nem harcolót is jelent.
Az Asvinok az istenek orvosai, nagylelkűségükről és gyógyító erejükről híresek, ki más hozhatna hát egyetértést, ha nem ők! Édesanyjuk Saṁjñā (a név jelentése értelem, tudás, megértés) a Nap hitvese. Az egyetértést (saṁjñānam), a békességet tehát a Megértés (Saṁjñā) fiai hozhatják el.
Az egyetértés forrása a megértés (cikitu), a másik megértése, s az, hogy az ember ne küzdjön az isteni elrendezéssel (daivya) – ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjön soha. Válassza szét bölcsen, mi múlik rajta, s mi nem. Az előbbin változtasson, az utóbbi előtt hajtsa meg a fejét. Ezek a béke belső feltételei, a fohászt pedig a kedvező külső feltételek óhajtása zárja.
A szövegben többször előforduló manas szó jelent elmét, szívet, értelmet és gondolatot is.

2018. november 3., szombat

Srí Krsna száznyolc nevének himnusza


śrī kṛṣṇāṣṭottaraśatanāmastotraṁ

Srí Krsna száznyolc nevének himnusza a Nárada-panycsarátrában olvasható – a végtelenség kígyója, Anantasésa ezernyi szájával zengi a Legfelsőbb dicsőségét, ő zengi e himnuszt is. Hódolatfelajánlásként Krsna neveit külön-külön magasztalva is zengik, ez a „Srí Krsna neveinek füzére” (śrī kṛṣṇa-nāmāvalī) című szöveg, a versek után e változatot is közöljük.

om asya śrī kṛṣṇāṣṭottaraśatanāmastotrasya |
śrīśeṣa ṛṣiḥ anuṣṭup-chandaḥ śrīkṛṣṇo devatā śrīkṛṣṇaprītyarthe śrīkṛṣṇāṣṭottaraśatanāmajape viniyogaḥ |


Óm! Íme a dicshimnusz Srí Krsna száznyolc nevével
Srí Sésa (zengi e himnuszt) anustup mértékben, Srí Krsna oltalmában, hogy Srí Krsna száznyolc nevének fohászával elnyerhessük a Srí Krsna iránti szeretet.


śrīśeṣa uvāca |

Srí Sésa szólt:

om śrīkṛṣṇaḥ kamalā-nātho vāsudevaḥ sanātanaḥ |
vasudevātmajaḥ puṇyo līlāmānuṣavigrahaḥ || 1||


Óm! Srí Krsna, Laksmí ura, Vászudéva, az Örökkévaló,
Vaszudév fia, az erényes, aki emberi alakot ölt, hogy kedvteléseinek hódoljon.

śrīvatsa-kaustubha-dharo yaśodā-vatsalo hariḥ |
catur-bhujātta-cakrāsi-gadā-śaṅkhāmbujāyudhaḥ || 2||


(Ő) a Srívatsza-jel és a Kausztubha ékkő viselője, Jasódá kisfia, az elragadó Hari,
négy-kezében fegyvereit: a csakrát, a buzogányt, a kagylókürtöt és a lótuszt ragadja meg.

A Srívatsza fehér szőrtincs Krsna és Visnu mellkasán, annak jeleként, hogy Srí, a szerencseistennő mindig ott pihen. A Kausztubha ékkő a tejóceán kiköpülése során bukkant a felszínre, és Visnu mellkasát díszíti.

devakīnandanaḥ śrīśo nandagopapriyātmajaḥ |
yamunā-vega-saṁhārī balabhadrapriyānujaḥ || 3||


Dévakí boldogsága, a szerencseistennő ura, Nanda, a pásztor kedves fia,
a Jamuná árját megfékező, Balabhadra kedves öccse.

Mikor Vászudév Gókulába menekítette újszülött kisfiát, éppen vihar tombolt, ám a szelek korbácsolta Jamuná folyó utat nyitott előtte.

pūtanā-jīvita-haraḥ śakaṭāsura-bhañjanaḥ |
nanda-vraja-janānandī sac-cid-ānanda-vigrahaḥ || 4||


A Pútaná életét elvevő, Sakatászura elpusztítója,
Nanda, és Vradzsa népe boldogsága, a lét-tudat-gyönyör formájú.

navanīta-viliptaṅgo navanīta-naṭo’naghaḥ

(Ő) a friss vajtól maszatos, a friss vajért táncoló, a bűntelen.

A friss vajért táncoló: Az idősebb asszonyok kedves szokása volt, hogy táncoltatták és énekeltették a kisfiút, majd persze megjutalmazták. A Bhágavata-purána így számol be erről:
gopībhiḥ stobhito 'nṛtyad bhagavān bālavat kvacit | udgāyati kvacin mudghas tad-vaśo dāru-yantravat ||Az asszonyok olykor biztatgatták, a Magasztos Úr pedig kisgyermekként táncolt / vagy hangosan énekelt, ártatlanul s a kedvük szerint akár egy marionett-bábu. (Bhág. 10.11.7.)
A Nárada-panycsarátra rendelkezésemre álló szövege nem tartalmazta ezt a verssort, ám a Srí Krsna-námávalíban itt következtek sorban e nevek.

navanītanāvahārī mucukundaprasādakaḥ |
ṣoḍaśastrīsahasreśastribhaṅgo madhurākṛtiḥ || 5||


A friss vaj tolvaja, Mucsukunda pártfogója,
a tizenhatezer feleség ura, kinek édes alakja három ívban hajlik.

śuka-vāg-amṛtābdhīndur govindo yogīnām patiḥ |
vatsa-pālana-sañcārī dhenukāsura-bhañjanaḥ || 6||


(Ő) a Suka szavai nektáróceánjából (felkelő) hold, Góvinda, a jógík ura,
ki a borjakat oltalmazva a (mezőkön) kószál. (Ő) végez Dhénukászurával,

Más szövegváltozatban a yogīnām patiḥ helyett govidām patiḥ, a pásztorok ura olvasható. A Srí Krsna-námávalíban a Dhénukászura végzete előtt az Ananta (végtelen) név is szerepel, s ott dhenukāsura-bhañjanaḥ helyett dhenukāsura-mardana áll.

tṛṇīkṛta-tṛṇāvarto yamalārjuna-bhañjanaḥ |
uttālatālabhettā ca tamālaśyāmalākṛtiḥ || 7||


semmibe veszi Trinávartát, kidönti a két Ardzsuna-fát,
és összezúzza a hatalmas pálmát. Testszíne akár a tamála-fa sötétje.

Semmibe veszi Trinávartát: szójáték, a szalmaszálat felkavaró ( tṛṇa-āvarta) forgószéldémont szalmaszálnak tekinti, „szalmává teszi” (tṛṇī-kṛ).
A hatalmas pálmát összezúzó: Dhénukászura, a szamárdémon és társai a pálmaerdőben (Tálavana) ütöttek tanyát, és irigyen őrizték a fák gyümölcseit. Krsna és Balarám megragadták, és a magas fák tetejére hajították őket. Dhénukászurával Balarám végzett. Felhajította a démont egy hatalmas fára, mely a súly alatt kettéhasadt.

gopa-gopīśvaro yogī sūrya-koṭi-sama-prabhaḥ |
ilāpatiḥ paraṁjyotiryādavendro yadūdvahaḥ || 8||


A tehénpásztorok és fejőslánykák ura, a misztikus, ki milliónyi napként tündököl.
A Föld ura, a Legfelsőbb Ragyogás, a jaduk vezére, a jadu dinasztia csillaga.

vanamālī pītāvāsaḥ pārijātāpahārakaḥ |
govardhanācaloddhartā gopālaḥ sarvapālakaḥ || 9||


(Nyakában) erdei virágok (füzérét viseli), ruhája sárga. (Ő) rabolta el a páridzsáta fát,
s emelte fel a Góvardhan-hegyet. (Ő) a tehenek oltalma, s a mindenkit megoltalmazó.

A páridzsáta fa a tejóceánból származott, és Indra mennyét díszítette. Felesége, Szatjabhámá kérésére Krsna elragadta Indrától e csodás növényt, és palotájuk kertjébe ültette el.
Krsna felemelte a Góvardhan-hegyet, hogy Indra pusztító viharától menedéket adjon Vradzsa lakóinak, és jószágaiknak, ám nem csupán a vradzsabéliek találhatnak oltalomra Krsnánál, hiszen ő a mindenséget oltalmazó Isten.

ajo nirañjanaḥ kāmajanakaḥ kañjalocanaḥ |
madhuhā mathurānātho dvārakānāyako balī || 10||


Születetlen, makulátlan, a (fejőslánykák) vágyait felszító, lótusz-szemű,
Madhu végzete, Mathurá ura, Dváraká vezére, a nagyerejű.

vṛndāvanānta-sañcārī tulasī-dāma-bhūṣaṇaḥ |
syamantaka-maṇer hartā nara-nārāyaṇātmakaḥ || 11||


A Vrndávan határainál barangoló, tulaszí-füzért viselő,
a Szjamantaka ékkő visszaszerzője, ki maga magának Nara-Nárájan.

A Szjamantaka ékkövet a Napisten adta Szatrádzsit királynak, aki nagyon büszke volt e drágakőre, templomot emelt neki, és bráhmanákat fogadott fel kincse imádatára. Krsna ezt nem támogatta, álláspontja szerint a drágakő a királyt illette volna meg. Egy nap Szatrádzsit öccse kilovagolt az erdőbe, nyakában az ékszerrel. Ott megtámadta és megölte egy oroszlán, akivel viszont Dzsámbaván (Rámacsandra hű bhaktája) végzett. Szatrádzsit Krsnát tette felelőssé öccse haláláért, azzal rágalmazta meg, hogy Krsna megölte öccsét majd elrabolta tőle a drágakövet. Krsna az erdőbe indult rá is bukkant a Szjamantakára – Dzsámbaván kisfia játszadozott vele. Dzsámbaván először nem ismerte föl Krsnát, úgy vélte, bántani akarja kisfiát, így harcba keveredtek. Krsna győzedelmeskedett, Dzsámbaván rádöbbent, hogy szeretett ura áll előtte, így természetesen örömmel adta át neki az ékszert, s ráadásul lányát, Dzsámbavatít is felajánlotta neki. Krsna így szerezte vissza a drágakövet, amit tulajdonosának, Szatrádzsitnak adott. Szatrádzsit megbánta a Krsnára szórt rágalmakat, Krsnának ajándékozta a Szjamantakát, s hogy kiengesztelje, leánya, Szatjabhámá kezét is Krsnának adta.

kubjākṛṣṭāmbaradharo māyī parama-puruṣaḥ |
muṣṭikāsura-cāṇūra-mahā-yuddha-viśāradaḥ || 12||


A Kubdzsá által felajánlott szantálpépet viselő, az illúziókeltő energia, a Májá ura, a Legfőbb Személy,
Mustikászura és Csánúra elleni harc mestere.

A Srí Krsna-námávalí szövegében mahā-yuddha (nagy harc) helyett malla-yuddha (birkózó-harc) szerepel.

saṁsāra-vairī kaṁsārir murārir narakāntakaḥ |
anādir brahmacārī ca kṛṣṇa-vyasana-karṣakaḥ || 13||


A létforgatag ellenfele, Kansza és Mura démonok ellensége, Naraka végzete,
az örökkévaló, a brahmacsárí, a sötét balszerencsétől megmentő.

A Srí Krsna-námávalí e vers harmadik pádájának két nevét összevonja: anādi-brahmacārī – az örök brahmacsárí. A Gópála-tápaní upanisad második fejezetében a gópík átkelnének a Jamunán, hogy praszádamot vigyenek a túlparton lakó szentéletű remetének. Krsnától kérnek tanácsot, miként juthatnának át a túlpartra. Mondjátok: Krsna brahmacsárí!, és a folyó utat enged nektek – válaszolja nékik Krsna.
A sötét balszerencsétől megmentő: szójáték, a kṛṣṇa szó sötétet, feketét jelent, ám a kṛṣ szógyök jelentése: húz, így Krsna a sötét bajból (kṛṣṇa-vyasana) kihúzó (karṣaka). Más szövegváltozatban kṛṣṇā-vyasana-karṣakaḥ, azaz „Draupadít (azaz Krsnát) a bajból megmentő” a Mahábhárata történetére utalva, melyben a kuruk gyülekezetében Draupadí száríját meghosszabbítva óvja meg őt a szégyentől.

śiśupāla-śiraschettā duryodhanakulāntakṛta |
vidurākrūravarado viśvarūpapradarśakaḥ || 14||


A Sisupál fejét lemetsző, Durjódhana dinasztiájának végzete,
Vidura és Akrúra jótevője, az univerzális formáját felfedője.

satyavāk satya-saṅkalpaḥ satyabhāmārato jayī |
subhadrā-pūrvajo viṣṇur bhīṣma-mukti-pradāyakaḥ || 15||


(Ő) az igaz-szavú, igaz-akaratú, Szatjabhámá megörvendeztetője, a győzedelmes,
Szubhadrá testvérbátyja, Visnu, aki Bhísmát megajándékozta az üdvösséggel.

jagad-gurur jagannātho veṇu-vādya-viśāradaḥ |
vṛṣa-bhāsuravidhvaṁsī bāṇāsurabalāntakṛt || 16||


A mindenség mestere, a világ ura, a fuvolaszó mestere.
Vrsabhászura elpusztítója, ki véget vetett Bánászura erejének.

A Srí Krsna-námávalíban a második páda: venu-naḍa-śarada, azaz a fuvola hangját árasztó. A śarad szó őszt jelent, Krsna fuvolájának hangja az őszi éjszakát édesítette meg a gópík füle számára. Ugyanakkor a śara nyílvesszőt is jelent, a śara-da a „nyílvesszőt adományozó” – Krsna fuvolájának hangja a szerelem nyilait lövi a fejőslánykákra.
Véget vetett Bánászura erejének: a Srí Krsna-námávalíban bāṇāsura-karantaka – Bánászura végzete.

yudhiṣṭhira-pratiṣṭhātā barhi-barhāvataṁsakaḥ |
pārtha-sārathir avyakto gītāmṛta-mahodadhiḥ || 17||


A Judhisthir királyt trónra emelő, a pávatollas varkocsú,
Ardzsuna kocsihajtója, a felfoghatatlan, a Gítá végtelen nektáróceánja.

kālīya-phaṇi-māṇikya-rañjita-śrī-padāmbujaḥ |
dāmodaro yajñabhoktā dānavendravināśanaḥ || 18||


Lótuszlábai rubinpirosra festik Kálija csuklyáját. (Ő) Dámódar, a megkötözött derekú,
az áldozati felajánlás elfogyasztója, a démonok uralkodóit elpusztító.

nārāyaṇaḥ parambrahma pannagāśanavāhanaḥ |
jalakrīḍāsamāsaktagopīvastrāpahārakaḥ || 19||


(Ő) Nárájan, a Legfőbb Brahman, kinek a kígyóevő Garuda a hátasa,
s elcseni a vízben játszadozó fejőslánykák ruháit.

puṇya-ślokas tīrtha-karo veda-vedyo dayā-nidhiḥ |
sarva-tīrthātmakaḥ sarva-graha-rūpī parāt-paraḥ || 20||


(Ő az, kinek) jó a neveit (zengeni), a zarándokhelyek megszentelője, a védák célja, az együttérzés óceánja,
minden zarándokhely lelke, a testet öltött teljes megértés, ki a Legeslegfelsőbb.

Neveit jó zengeni (puṇya-śloka): A puṇya jelentése erényes, megszentelt, tiszta, áldásos, kellemes, a śloka pedig dicsőítő verset, vagy jó hírnevet, megbecsülést jelent. A puṇyaśloka így jelenthet jóhírűt (a Mahábháratában ebben az értelemben említik például Judhisthir királlyal kapcsolatban), ám e nevek füzérébe talán jobban illik az „akit szent versekkel magasztalnak”, vagy „akihez jó dicsőítő verseket zengeni” értelmezés.
Zarándokhelyek megszentelője: Tīrtha-kara (szó szerint: „gázló-készítő”) az, aki megszenteli a zarándokhelyeket.
A védák célja (veda-vedya): a vedya szót megismerendőt jelent. A szóösszetétel kétféleképpen olvasható: egyfelől érthetjük úgy, hogy ő a védák célja, de úgy is, hogy megismerhető a védák tanulmányozásán keresztül. A Brahma-szanhitá versére emlékezve (vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau – a védával elérhetetlen, ám a lélek tiszta odaadása által könnyedén elérhető, 5.33.) választottam a „védák célja” értelmezést.
Minden zarándokhely lelke (sarva-tīrthātmaka): A Srí Krsna-námávalí szövegében: minden létező lelke (sarva-bhūtātmaka). A -ka utótag olykor nem változtat a szó jelentésén, máskor kicsinyítő értelmű, ez lehet a méret kicsinysége (vṛkṣa-ka – kis fa) olykor kedvesség (putra-ka – kedves fiú), máskor hitványság (aśva-ka – rossz ló) kifejezése. Minden (sarva) teremtmény (bhūta) Felsőlelke (ātma) most kicsiny fiúcskaként él Nanda otthonában – ez indokolhatja a kicsinyítő képző használatát. Az ātmaka szó ugyanakkor valamiből állót, valamilyen természetűt jelent, így e név „minden létezőből álló”-ként, azaz minden teremtmény összességeként is értelmezhető.
A testet öltött teljes megértés (sarva-graha-rūpī): A graha szó a grah – megragad gyökből származik, jelentései: megragadás, bolygó, megértés, állhatatosság, míg a rūpin utótagként valamilyennek tűnő, a megtestesült valami jelentésű. A név ezért olvasható ekképp is: „a bolygók együtteseként megjelenő”.
–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––

śrī kṛṣṇa-nāmāvalī
Srí Krsna neveinek füzére

1. oṁ śrī-kṛṣṇāya namaḥ
Óm! Hódolat Srí Krsnának!

2. oṁ kamalā-nāthāya namaḥ
Óm! Hódolat Laksmí urának!

3. oṁ vāsudevāya namaḥ
Óm! Hódolat Vászudévának!

4. oṁ sanātanāya namaḥ
Óm! Hódolat Szanátannak, az örökkévalónak!

5. oṁ vasudevātmajāya namaḥ
Óm! Hódolat Vaszudév fiának!

6. oṁ puṇyāya namaḥ
Óm! Hódolat az erényesnek!

7. oṁ līlā-mānuṣa-vigrahāya namaḥ
Óm! Hódolat az emberi formában kedvteléseinek hódolónak!

8. oṁ śrīvatsa-kaustubha-dharāya namaḥ
Óm! Hódolat a Srívatsza-jel és a Kausztubha ékkő viselőjének!

9. oṁ yaśodā-vatsalāya namaḥ
Óm! Hódolat Jasódá kisfiának!

10. oṁ haraye namaḥ
Óm! Hódolat Harinak!

11. oṁ caturbhujātta-cakrāsi-gadā-śaṇkhāṁbujāyudhāya namaḥ
Óm! Hódolat a négy-kézzel csakrát, buzogányt, kagylókürtöt és lótuszt megragadónak!

12. oṁ devakī-nandanāya namaḥ
Óm! Hódolat Dévakí boldogságának!

13. oṁ śrīśāya namaḥ
Óm! Hódolat a szerencseistennő urának!

14. oṁ nanda-gopa-priyātmajāya namaḥ
Óm! Hódolat Nanda, a pásztor kedves fiának!

15. oṁ yamunā-vega-saṁhārine namaḥ
Óm! Hódolat a Jamuná árját megfékezőnek!

16. oṁ balabhadra-priyanujāya namaḥ
Óm! Hódolat Balabhadra kedves öccsének!

17. oṁ pūtanā-jīvita-harāya namaḥ
Óm! Hódolat a Pútaná életét elvevőnek!

18. oṁ śakatāsura-bhañjanāya namaḥ
Óm! Hódolat a Sakatászura elpusztítójának!

19. oṁ nanda-vraja-janānandine namaḥ
Óm! Hódolat Nanda, és Vradzsa népe boldogságának!

20. oṁ sac-cid-ānanda-vigrahāya namaḥ
Óm! Hódolat a lét-tudat-gyönyör formájúnak!

21. oṁ navanīta-viliptaṅgāya namaḥ
Óm! Hódolat a friss vajtól maszatosnak!

22. oṁ navanīta-naṭāya namaḥ
Óm! Hódolat a vajért táncolónak!

23. oṁ anaghāya namaḥ
Óm! Hódolat a bűntelennek!

24. oṁ navanītanavaharāya namaḥ
Óm! Hódolat a friss vaj tolvajának!

25. oṁ mucukuṇḍa-prasādakāya namaḥ
Óm! Hódolat a Mucsukunda pártfogójának!

26. oṁ ṣoḍaśa-strī-sahasreśāya namaḥ
Óm! Hódolat a tizenhatezer feleség urának!

27. oṁ tribhaṅgi-madhurākṛtaye namaḥ
Óm! Hódolat a három ívben hajló édes alakúnak!

28. oṁ śuka-vāg-amṛtābdhīndave namaḥ
Óm! Hódolat a Suka szavai nektáróceánjából (felkelő) holdnak!

29. oṁ govindāya namaḥ
Óm! Hódolat Góvindának!

30. oṁ yogīnām pataye namaḥ
Óm! Hódolat a jógík urának!

31. oṁ vatsa-pālana-saṁcāriṇe namaḥ
Óm! Hódolat borjakat oltalmazó, (mezőkön) kószáló (pásztorfiúnak)!

32. oṁ anantāya namaḥ
Óm! Hódolat Anantának, a végtelennek!

33. oṁ dhenukāsura-mardanāya namaḥ
Óm! Hódolat Dhénukászura elpusztítójának!

34. oṁ tṛṇī-kṛta-tṛṇāvartāya namaḥ
Óm! Hódolat a Trnávartát semmibe vevőnek!

35. oṁ yamalārjuna-bhajanāya namaḥ
Óm! Hódolat a két Ardzsuna-fa kidöntőjének!

36. oṁ uttāla-tāla-bhetre namaḥ
Óm! Hódolat a hatalmas pálmát összezúzónak!

37. oṁ tamāla-śyāmalākrtaye namaḥ
Óm! Hódolat a tamála-faként sötétlő testűnek!

38. oṁ gopa-gopīśvarāya namaḥ
Óm! Hódolat tehénpásztorok és a fejőslánykák urának!

39. oṁ yogine namaḥ
Óm! Hódolat a jógínak!

40. oṁ koṭi-sūrya-sama-prabhāya namaḥ
Óm! Hódolat a millió napként ragyogónak!

41. oṁ ilāpataye namaḥ
Óm! Hódolat a Föld urának!

42. oṁ parasmai jyotise namaḥ
Óm! Hódolat a Legfelsőbb Ragyogásnak!

43. oṁ yādavendrāya namaḥ
Óm! Hódolat a Jaduk vezérének!

44. oṁ yadūdvahāya namaḥ
Óm! Hódolat a Jaduk csillagának!

45. oṁ vanamāline namaḥ
Óm! Hódolat az erdei virágok füzérét viselőnek!

46. oṁ pītā-vāsase namaḥ
Óm! Hódolat a sárga-ruhásnak!

47. oṁ pārijātāpahārakāya namaḥ
Óm! Hódolat a páridzsáta fa elrablójának!

48. oṁ govardhanācaloddhartre namaḥ
Óm! Hódolat a Góvardhan-hegy felemelőjének!

49. oṁ gopālāya namaḥ
Óm! Hódolat a tehenek oltalmának!

50. oṁ sarva-pālakāya namaḥ
Óm! Hódolat a mindenkit megoltalmazónak!

51. oṁ ajāya namaḥ
Óm! Hódolat a születetlennek!

52. oṁ nirāṅjanāya namaḥ
Óm! Hódolat a makulátlannak!

53. oṁ kāma-janakāya namaḥ
Óm! Hódolat a (fejőslánykák) vágyait felszítónak!

54. oṁ kañja-locanāya namaḥ
Óm! Hódolat a lótusz-szeműnek!

55. oṁ madhughne namaḥ
Óm! Hódolat Madhu végzetének!

56. oṁ mathurā-nāthāya namaḥ
Óm! Hódolat Mathurá urának!

57. oṁ dvārakā-nāyakāya namaḥ
Óm! Hódolat Dváraká vezérének!

58. oṁ baline namaḥ
Óm! Hódolat nagyerejűnek!

59. oṁ vṛndāvanānta-saṅcārine namaḥ
Óm! Hódolat a Vrndávan határainál barangolónak!

60. oṁ tulasī-dāma-bhūṣanāya namaḥ
Óm! Hódolat a tulaszí-füzért viselőnek!

61. oṁ syamantaka-maner hartre namaḥ
Óm! Hódolat a Szjamantaka ékkő visszaszerzőjének!

62. oṁ nara-nārāyaṇātmakāya namaḥ
Óm! Hódolat magának Nara-Nárájannak!

63. oṁ kubjākṛṣtāmbara-dharāya namaḥ
Óm! Hódolat a Kubdzsá által felajánlott szantálpépet viselőnek!

64. oṁ māyine namaḥ
Óm! Hódolat az illúziókeltő energia, a Májá urának! (vagy: Hódolat a szélhámosnak!)

65. oṁ parama-puruṣāya namaḥ
Óm! Hódolat Legfőbb Személynek!

66. oṁ muṣṭikāsura-cāṇūra-malla-yuddha-viśāradāya namaḥ
Óm! Hódolat a két birkózó, Mustika és Csánúra elleni harc mesterének!

67. oṁ saṁsāra-vairiṇe namaḥ
Óm! Hódolat létforgatag ellenfelének!

68. oṁ kaṁsāraye namaḥ
Óm! Hódolat Kansza ellenségének!

69. oṁ murāraye namaḥ
Óm! Hódolat Mura ellenségének!

70. oṁ narakantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Naraka végzetének!

71. oṁ anādi-brahmacāriṇe namaḥ
Óm! Hódolat az örök brahmacsárínak!

72. oṁ kṛṣṇavyasana-karṣakāya namaḥ
Óm! Hódolat sötét balszerencsétől megmentőnek!

73. oṁ śiṣupāla-śīras-chetre namaḥ
Óm! Hódolat Sisupál fejét lemetszőnek!

74. oṁ duryodhana-kulantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Durjódhana dinasztiája végzetének!

75. oṁ vidurākrūra-varadāya namaḥ
Óm! Hódolat Vidura és Akrúra jótevőjének!

76. oṁ viśvarūpa-pradarśakāya namaḥ
Óm! Hódolat az univerzális formáját felfedőnek!

77. oṁ satya-vāce namaḥ
Óm! Hódolat az igaz-szavúnak!

78. oṁ satya-saṅkalpāya namaḥ
Óm! Hódolat az igaz-akaratúnak!

79. oṁ satyabhāmā-ratāya namaḥ
Óm! Hódolat a Szatjabhámát megörvendeztetőnek!

80. oṁ jayine namaḥ
Óm! Hódolat a győzedelmeskedőnek!

81. oṁ subhadrā-pūrvajāya namaḥ
Óm! Hódolat Szubhadrá testvérbátyjának!

82. oṁ viṣṇave namaḥ
Óm! Hódolat Visnunak!

83. oṁ bhīṣma-mukti-pradāyakāya namaḥ
Óm! Hódolat a Bhísmának üdvösséget adományozónak!

84. oṁ jagad-gurave namaḥ
Óm! Hódolat a mindenség tanítójának!

85. oṁ jagannāthāya namaḥ
Óm! Hódolat a mindenség urának!

86. oṁ venu-naḍa-śaradāya namaḥ
Óm! Hódolat a fuvola hangját árasztónak!

87. oṁ vṛṣabhāsura-vidhvamsine namaḥ
Óm! Hódolat Vrsabha démon elpusztítójának!

88. oṁ bāṇāsura-karantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Bánászura végzetének!

89. oṁ yudhisthira-pratiṣṭhātre namaḥ
Óm! Hódolat a Judhisthir királyt trónra emelőnek!

90. oṁ barhi-barhāvatamsakāya namaḥ
Óm! Hódolat a pávatollas varkocsúnak!

91. oṁ pārtha-sārathaye namaḥ
Óm! Hódolat Ardzsuna kocsihajtójának!

92. oṁ avyaktāya namaḥ
Óm! Hódolat a felfoghatatlannak!

93. oṁ gītāmṛta-mahodadhaye namaḥ
Óm! Hódolat a Gítá végtelen nektáróceájának!

94. oṁ kāliya-phaṇi-māṇikya-rañjita-śrī-padambujāya namaḥ
Óm! Hódolat a Kálija csuklyáját rubinpirosra festő lótuszlábaknak!

95. oṁ dāmodarāya namaḥ
Óm! Hódolat Dámódarnak, a megkötözött derekúnak!

96. oṁ yajña-bhoktre namaḥ
Óm! Hódolat az áldozatok elfogyasztójának!

97. oṁ dānavendra-vināśakāya namaḥ
Óm! Hódolat a démonok uralkodóit elpusztítónak!

98. oṁ nārāyaṇāya namaḥ
Óm! Hódolat Nárájannak!

99. oṁ para-brahmane namaḥ
Óm! Hódolat a Legfőbb Brahmannak!

100. oṁ pannagāśana-vāhanāya namaḥ
Óm! Hódolat néked, kinek a kígyóevő Garuda a hátasod!

101. oṁ jala-krīḍāsamāsakta-gopī-vastrāpaharakāya namaḥ
Óm! Hódolat a vízben játszadozó fejőslánykák ruháit elcsenőnek!

102. oṁ puṇya-ślokāya namaḥ
Óm! Hódolat néki, kinek jó a neveit zengeni!

103. oṁ tīrtha-karāya namaḥ
Óm! Hódolat a zarándokhelyek megszentelőjének!

104. oṁ veda-vedyāya namaḥ
Óm! Hódolat a védák céljának!

105. oṁ dāya-nidhaye namaḥ
Óm! Hódolat az együttérzés óceánjának!

106. oṁ sarva-bhūtātmakāya namaḥ
Óm! Hódolat minden létező lelkének!

107. oṁ sarva-graha-rūpiṇe namaḥ
Óm! Hódolat a testet öltött teljes megértésnek!

108. oṁ parāt-parāya namaḥ
Óm! Hódolat a Legeslegfelsőbbnek!

2018. augusztus 16., csütörtök

metamorfózis 2. - Laksmí-fohász


Zenét hallgattam - csak úgy háttérként, munka közben -, s egyszer csak szanszkrt szavakat hallottam ki a dalból. Jobban odafigyeltem. A dal a Tangerine Dream nevű zenekar 1996-os lemezéről az At Darwin's Motel című kompozíció, melyben egy szanszkrt versből összevágott töredékek azonosíthatók:

saubhāgyadāṁ bhāgyadāṁ prasanna-vadanām
pārśve pārśve sadā sadā
saubhāgyadāṁ bhāgyadām
pārśve pārśve
prasanna-vadanām
saubhāgyadām
pārśve pārśve
saubhāgyadāṁ bhāgyadāṁ prasanna-vadanām
prasanna-vadanām
saubhāgyadāṁ bhāgyadāṁ prasanna-vadanām
prasanna-vadanām
pārśve pārśve
pārśve pārśve
sadā sadā śaktibhiḥ



Megkerestem az eredeti verset, egy Laksmít magasztaló fohász, mely így hangzik:

vande padmakarāṁ prasanna-vadanāṁ saubhāgyadāṁ bhāgyadāṁ
hastābhyāṁ abhayapradāṁ maṇigaṇair-nānāvidhir-bhūṣitām |
bhaktābhīṣṭa-phalapradāṁ hari-hara-bhrahmādibhiḥ sevitāṁ
pārśve pañkaja-śaṅkha-padma-nidhibhir-yuktāṁ sadā śaktibhiḥ ||

(Laksmínak) hódolok, kinek lótuszvirág van a kezében, orcája kedves, ki a jószerencse és siker adományozója,
kezei rettenthetetlenséggel áldanak meg, és változatos elrendezésben drágakövek sokasága ékesíti őt.
Ő a hívek vágyainak beteljesítője, kit Hari, Siva, Brahmá és sokan mások szolgálnak,
keze ügyében a lótusszal és kagylókürtjéből áradó tengernyi kinccsel, mindig hatalma teljében.

kezei rettenthetetlenséggel áldanak meg: Laksmí a félelemnélküliség mudráját mutatja.
kagylókürtjéből áradó tengernyi kinccsel: Laksmí a jószerencse és bőség istennője, kagylókürtjéből a tengernyi drágakő árad

Ahogy keresgéltem a szöveget, egy másik töredéket is találtam, Michael Cretu "Enigma" nevű formációjának The Child In Us című dalában ugyanaz a női hang zengi a verset:

prasanna-vadanāṁ saubhāgyadāṁ bhāgyadāṁ hastābhyāṁ abhayapradāṁ maṇigaṇair-nānāvidhir-bhūṣitām 



2017. október 28., szombat

Balarám – a fohászok királya


Egy Balarámról szóló poszthoz kerestünk illusztrációt. Ábrándos szemű, lágy vonalakkal megrajzolt finom képekkel találkoztunk. A művészek láthatóan abból indulnak ki, hogy Balarám Krsna vaibhava-prakás megjelenése. „Krsna vaibhava megnyilvánulása Srí Balarám, csupán testszíne eltérő, mindenben Krsnával azonos.” (Cs.cs.2.20.174.)
A vaibhava, azaz „fenség” megnyilvánulás (prakás) fenségét, nagyságát, dicsőségét tekintve éppen olyan, mint Krsna (a prakāśa szó jelentése megnyilvánulás, de összetétel végén hasonlóságot is jelent: „fenségében reá emlékeztető”). Ugyanaz, de mégis más: „Ha egy forma vagy arculat a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően másképpen nyilvánul meg, azt vaibhava-prakásnak hívják.” - olvassuk Csaitanja Maháprabhu magyarázatát (Cs.cs.2.20.172.) 



Ám Balarám mégiscsak a pásztorlegények vezére, a nyers erő, aki Vradzsában szilajul a pásztorbotját forgatja, később ekéjét vagy buzogányát. Fél szeme mindig öccsén, Krsnán van, hiszen jó testvérként vigyáz rá. Harsány öröm (ráma) és mérhetetlen erő (bala) sugárzik belőle. Krsna így beszél róla:

garbha-saṅkarṣaṇāt taṁ vai prāhuḥ saṅkarṣaṇaṁ bhuvi |
rāmeti loka-ramaṇād balabhadraṁ balocchrayāt ||

Áthelyeztetett Róhiní méhébe (szó szerint: méhben átvonzás miatt) hívják őt Szankarsanának a világban,
Rámának (is nevezik majd) mert boldoggá teszi a világot, s Balabhadrának, hatalmas ereje miatt. (Bhág. 10.2.13.)

A Szankarsana (sam-karṣaṇa – össze-húzás, összevonás, vonzás, szántás) névnek más értelme is van, Gargamuni Balarám névadó szertartásán indokolja így a névválasztást: „Továbbá Szankarsana, mert (családodat) egyesíti a Jadukéval.” (yadūnām apṛthag-bhāvāt saṅkarṣaṇam uśanty api, Bhág 10.8.12.)
Gyakran említik őt Haladhara vagy Halájudha néven is, mert egy ekét forgat fegyverként (hala-dhara – eke-hordozó; hala-āyudha – eke-fegyverű).

A Svétásvatara-upanisad (6.8.) így jellemzi Istent:
„Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.”

A végtelen mindentudás Krsna jellemzője, az erő Balarámé, míg a kreatív energia Rádháé.

Balarámra emlékezve ím egy fohász, a Garga-szanhitá teljes 8.11. fejezete. A fejezet címe: Śrī Balabhadra-stava-rāja – A Srí Balabhadrához intézett fohászok királya. Talán nem a szanszkrt költészet csúcsteljesítménye, de szép összefoglaló:

duryodhana uvāca
stotraṁ śrī-baladevasya prāḍvipāka mahā-mune |
vada māṁ kṛpayā sākṣāt sarva-siddhi-pradāyakam ||1||

Durjódhana szólt:
Ó, nagy bölcs, Prádvipáka, légy kegyes hozzám, és mondd el nékem Srí Baladéva dicséretét, mert az minden tökéletességgel megáld.

śrī-prāḍvipāka uvāca
stava-rājaṁ tu rāmasya vedavyāsa-kṛtaṁ śubham |
sarva-siddhi-pradaṁ rājan chṛnu kaivalyadaṁ nṛṇām ||2||

Srí Prádvipáka szólt:
Halld ó király a Védavjásza által írt áldásos imát, a Balarámhoz intézett fohászok királyát, mely megad minden tökéletességet, s üdvösséget adományoz mindenkinek.

devādideva bhagavan kāma-pāla namo 'stu te |
namo 'nantāya śeṣāya sākṣād-rāmāya te namah ||3||

Istenek vezére, Magasztos úr, Vágyak őre, hódolat néked!
Hódolat néked Végtelenség kígyója, Te vagy a Gyönyör, néked hódolok hát!

Nárájan az univerzumot fenntartó Ananta Sésán, a Végtelenség kígyóján pihen, ő tartja csuklyáján a mindenséget – innen a következő strófa Dhará-dhara (a Föld fenntartója) neve is.

dharā-dharāya pūrṇāya sva-dhāmne sīra-pāṇaye |
sahasra-śirase nityaṁ namah saṅkarṣaṇāya te ||4||

Föld fenntartójának, az (önmagában) Teljes Úrnak, az Eke-tartónak,
az Ezerfejűnek, Szankarsannak hódolok mindörökké!

revatī-ramaṇa tvaṁ vai baladevācyutāgraja |
halāyudha pralamba-ghna pāhi māṁ puruṣottama ||5||

Ó, Révatí öröme, te vagy Baladéva, Acsjuta testvérbátyja,
az Eke-fegyveres, Pralamba elpusztítója, oltalmazz engem, Legfőbb Isten!

A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
Pralamba („nagyszerű”), az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és végzett vele.

balāya balabhadrāya tālāṅkāya namo namah |
nīlāmbarāya gaurāya rauhiṇeyāya te namah ||6||

Balának, Balabhadrának, a pálma-zászlósnak hódolok újra meg újra!
Róhiní fehér színben ragyogó kékruhás fiának, néked hódolok!

dhenukārir muṣṭikārih kūṭārir balvalāntakah |
rukmy-arih kūpakarṇārih kumbhāṇḍāris tvam eva hi ||7||

Dhénuka, Mustika és Kúta ellensége, Balvala végzete,
Rukmí, Kúpakarna és Kumbhánda ellensége vagy.

Dhénuka szamárdémon, őt Tálavana erdejében győzte le Balarám. Mustika Kansza bizalmasa, Mathurában birkózóversenyre hívta Balarámot, aki Kútával is ugyanazon a viadalon végzett.
A kuruksétrai csatában Balarám nem vett részt, a jeles zarándokhelyeket látogatta végig – így maradhatott semleges a kibontakozó viszályban. Ekkortájt Naimisa erdejében egy Balvala nevű gonosztevő zaklatta a szenteket, ám Balarám buzogányával lesújtotta. Rukmí Rukminí bátyja volt, és Sisupált szemelte ki húga férjéül. Rukminí ekkor egy hírvivőt küldött Krsnához, arra kérve, mentse meg őt. Krsna elragadta Rukminít, és megszégyenítette bátyját. Rukmí ezután mindig ellenségének tartotta Krsnát, és Balarámot. Krsna unokája, Aniruddha, és Rukmí unokája, Rócsaná esküvőjén történt, hogy Rukmí kockajátékra hívta ki Balarámot. A játék során hamisan önmagát kiáltotta ki győztesnek, és sértegetni kezdte Balarámot, aki a sértésekre végül buzogányával válaszolt.
Kúpakarna és Kumbhánda Bánászura hadvezérei voltak.

kālindī-bhedano 'si tvaṁ hastināpura-karṣakah |
dvividārir yādavendro vraja-maṇḍala-maṇḍaṇah ||8||

Te szakítod fel a Jamuná folyót, s húzod Hasztinápur felé,
Te vagy Dvivida ellensége, a Jádavák vezére, Vradzsa vidékének ékessége.

kaṁsa-bhrātṛ-prahantāsi tīrtha-yātrā-karah prabhuh |
duryodhana-guruh sākṣāt pāhi pāhi prabho tv atah ||9||

Kansza testvéreinek szétzúzója, a zarándokhelyeket látogató Úr,
Durjódhan mestere, oltalmazz engem! Uram, oltalmazz engem!

Kansza halála után annak nyolc öccse Krsnára és Balarámra támadt. Mert Kansza Krsna édesanyjának, Dévakínak volt a testvére, ezért Balarám szállt szembe velük.
Balarám Dzsanaka király vendége volt Mithilában, Durjódhan ekkor tanulta tőle a buzogányforgatás művészetét.

jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta |
sura-munīndra-phaṇīndra-carāya te
musaline baline haline namaḥ ||10||

Dicsőség, dicsőség néked, Acsjuta! Legeslegfelsőbb!
Hírneved messzeföldön jól ismerik,
az istenek, a bölcsek vezérei és a kígyók vezérei imádnak téged,
Buzogányos, Nagyerejű, Eke-hordozó, hódolat néked!

yah paṭhet satataṁ stavanaṁ narah
sa tu hareh paramaṁ padam āvrajet |
jagati sarva-balaṁ tv ari-mardanaṁ
bhavati tasya dhanaṁ sva-janaṁ dhanam ||11||

Aki mindig e fohászt olvassa,
az Hari legfőbb hajlékát éri el,
A világban övé lesz minden erő, legyőzi ellenségeit,
övé lesz minden vagyon, utódok és jószágok.


Az illusztráció forrása: https://bhaktianandascollectedworks.wordpress.com/2010/11/20/god-is-blue-continued/

2017. május 27., szombat

Anydzsaná fiának magasztalása három napszakban

Āñjaneya-trikāla-vandanam



prātaḥ smarāmi hanumantam ananta-vīryaṁ
śrī rāmacandra-caraṇāmbuja-cancarīkam |
laṅkāpurī-dahana-nandita-deva-vṛndaṁ
sarvārtha-siddhisadanaṁ prathita-prabhāvam || 1 ||

Hajnalban Hanumánra emlékezem, a nagyerejű hősre,
a Srí Rámacsandra lótuszlábai körül döngicsélő méhecskére,
aki Lanká városának felégetésével megörvendeztette a félistenek seregeit,
aki minden tökéletesség tárháza, és kinek csodás erejét mindenki magasztalja.

madhyaṁ namāmi vṛjinārṇava-tāraṇaikā-
dhāraṁ śaraṇya-muditānupama-prabhāvam |
sītādhi-sindhu-pariśoṣaṇa-karma-dakṣaṁ
vandāru-kalpatarum avyayam āñjaneyam || 2 ||

Délben a gyötrelmektől zaklatottak megmentőjének, támogatójának hódolok,
az oltalmat keresőket megörvendeztető páratlan erejűnek,
ki oly rátermett Szítá fájdalma tengerének kiszárításában,
ki tisztelői számára olyan, akár egy kívánságteljesítő fa, a múlhatatlan Ánydzsanéjának.

śāyam bhajāmi śaraṇopasṛtākhilārti
puṅja-praṇāśanavidhau prathita-pratāpam |
akśāntakaṁ sakala-rākśasa-vaṁśa-dhūma-
ketuṁ pramodita-videha-sutaṁ dayālum || 3 ||

Alkonyatkor (Anydzsanéját) imádom, ki a hozzá oltalomért fordulók
minden fájdalmát elpusztítja. Ünnepelt hős ő
Aksa végzete, a ráksaszákra hulló tüzes meteor,
ki megörvendezteti Vidéha királyának leányát, s ki oly együttérző.

A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)

2013. április 20., szombat

Hanumán-namaszkára


Ezévben április 25.-ére esik Hanumán-dzsajanti, Hanumán születésnapja.

goṣpadī-kṛta-vārīśaṁ maśakī-kṛta-rākṣasam |
rāmāyaṇa-mahāmālā-ratnam vande'nilātmajam ||1||

Az óceán, a vizek királya, számára egy tehén patanyomában összegyűlt tócsa csupán, s az emberevő óriások is csak döngicsélő szúnyogok –
a Rámájana végtelen füzére ékkövének hódolok, a Szél fiának!



Hanumánt a szélisten Váju fiának tekintik. Szítá keresése közben egy hatalmas ugrással Lanka szigetére repült… erre utal a vers első pádája.

añjanā-nandanam-vīraṁ jānakī-śoka-nāśanam |
kapīśam akṣa-hantāraṁ vande laṅkā-bhayaṅkaram ||2||

Anydzsaná hős fiának, Dzsánakí bánatát eloszlatónak,
a majmok urának, Aksa végzetének, a Lankát rettegtetőnek hódolok.



Anydzsaná Hanumán édesanyja. Ifjú asszony korában egy nap, mikor a hegy tetején üldögélt, ruhája kissé kioldódott. Az asszony szépségétől elbűvölt Szélisten látható formát öltött, és esedezni kezdett szerelméért. Anydzsaná arra kérte Vájut, ne zavarja meg hűségét. Váju tapintatosan visszavonult, ám megáldotta Anydzsanát: hozzá hasonlóan erős és kiváló fiút hoz majd a világra.
Dzsánakí Szítá neve apja, Dzsanaka király után.
Aksa Rávana egyik fia, Hanumán csatában legyőzte.

mahā-vyākaraṇāmbhodhi-mantha-mānasa-mandaram |
kavayantaṁ rāma-kīrtyā hanumantam upāsmahe ||3||

A nyelvtan óceánjának intellektuális Mandara hegyét,
a Ráma dicsőségét magasztaló Hanumánt imádjuk.



A Rámájana szerint Hanumán nem csupán nagy harcos, hanem a nyelvtan kiváló tudósa is, ezért a vers őt a tejóceán köpülőrúdjaként használt Mandara-hegyhez hasonlítja mely a tejóceánból kiválasztja a nektárt.

ullaṅghya sindhoḥ salilaṁ salīlaṁ
yaḥ śoka-vahniṁ janakātmajāyāḥ |
ādāya tenaiva dadāha laṅkāṁ
namāmi taṁ prāñjalir-āñjaneyam ||4||

Játszi könnyedséggel ugrott át az óceán vizén,
hogy Dzsanaka leánya bánatának perzselő tüzét
elvéve e lánggal felégesse Lankát.
Összetett kézzel köszöntöm őt, Anydzsaná fiát.



Hanumán találta meg a Lankára hurcolt Szítát, megvigasztalta őt, s bizonyságul átadta neki Ráma gyűrűjét. Ám lelepleződött a ráksaszák előtt, akik heves csata után elfogták (ekkor végzett Aksa herceggel is), s hogy megszégyenítsék és megkínozzák, olajba áztatott rongyot közöztek a farkára, és meggyújtották azt. Ám Hanumán kiszabadította magát, s a tűzzel felgyújtotta a ráksaszák fővárosát.

manojavaṁ māruta-tulya-vegaṁ
jitendriyaṁ buddhimatāṁ variṣṭham |
vātātmajaṁ vānara-yūtha-mukhyaṁ
śrīrāma-dūtaṁ śirasā namāmi ||5||

Oly sebes, akár a gondolat, erős, mint a szél,
önfegyelmezett, s a bölcsek legkiválóbbja.
A Szél fiát, a majomsereg vezérét,
Srí Ráma követét köszöntöm meghajtott fejjel.

āñjaneyamatipāṭalānanaṁ
kāñcanādri-kamanīya-vigraham |
hanumánpārijāta-taru-mūla-vāsinaṁ
bhāvayāmi pavamāna-nandanam ||6||

Anydzsaná fiának orcája piros,
szépséges teste akár egy arany-hegy.
A páridzsáta-fa tövében élő
(Hanumánon), a Szél fián meditálok.

yatra yatra raghunātha-kīrtanaṁ
tatra tatra kṛta-mastakāñjalim |
bāṣpa-vāri-paripūrṇa-locanaṁ
mārutirnamata rākṣasāntakam ||7||

Mindenütt, ahol Rámát magasztalják,
ott fején imára kulcsolt kézzel,
könnyben úszó szemmel (jelen van Hanumán is).
Néki hódoljatok hát, a Szél fiának, a ráksaszák végzetének!

2013. március 16., szombat

fohász Vradzsa királyának fiához


nava-nīrada-nindita-kānti-dharaṁ
rasa-sāgara-nāgara-bhūpa-varam |
śubha-vaṅkima-cāru-śikhaṇḍa-śikhaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||1||

Szépsége szégyenbe hozza a frissen gyülekező esőfelleget!
A lelki ízek óceánja királyainak legkiválóbbja
Ő, a hajában pávatollat viselő, áldásosan ívelt testű szépség.
Imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A második pádában a sāgara szó jelentése óceán, míg a rákövetkező, vele szépen összecsengő szó, a nāgara várost jelent… egészen pontosan tehát az óceán városainak királyairól van szó.
A harmadik páda vaṅkima szava a vakrima prákrt alakja: íveltet, hajlottat jelent – így a fuvolázó Krsna három ívben hajló alakjára utal –, ugyanakkor görbeséget, azaz csalafintaságot is, ezért a harmadik páda eleje így is olvasható: „az áldásosan csalafinta szépséget, hajában pávatollal”.

bhru-viśaṅkita-vaṅkima-śakra-dhanuṁ
mukha-candra-vinindita-koṭi-vidhum |
mṛdu-manda-suhāsya-subhāṣya-yutaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||2||

Szemöldöke szélesen ívelt miként Indra íja, a szivárvány,
holdorcája milliónyi hold tündöklését is elhomályosítja,
mosolya és beszéde finom és lágy –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!


Krsna szemöldökeinek ívei akár az íj szarvai… a nyílvesszők pedig a fejőslánykákra vetett oldalpillantásai. Orcáját a Holdhoz hasonlítják – a hűsítő Hold a nektár forrása.
 
suvikampad-anaṅga-sad-aṅga-dharaṁ
vraja-vāsi-manohara-veśa-karam |
bhṛśa-lāñchita-nīla-saroja-dṛśaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||3||

Isteni tagjai finoman remegnek a szerelemtől.
Öltözéke elbűvöli Vradzsa lakóit,
különleges ékessége pedig a kék lótuszhoz hasonlatos szeme –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

alakāvali-maṇḍita-bhāla-taṭaṁ
śruti-dolita-mākara-kuṇḍalakam |
kaṭi-veṣṭita-pīta-paṭaṁ sudhaṭaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||4||

Magas homlokát hajának fürtjei övezik,
füleiben cápaalakú fülbevalói hintáznak,
csípejét szépséges, sárga dhóti öleli –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

cápaalakú fülbevaló: a hal, különösen a halak királya, a cápa a szerelemisten szimbóluma.

kala-nūpura-rājita-cāru-padaṁ
maṇi-rañjita-gañjita-bhṛṅga-madam |
dhvaja-vajra-jhaṣāṅkita-pāda-yugaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||5||

Elbűvölő lábán lágyan csilingelnek bokacsengettyűi,
s az összekoccanó drágakövek hangja mámorossá teszi a körötte döngicsélő méheket.
Zászló, villám, hal jelöli lábnyomát –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

bhṛśa-candana-carcita-cāru-tanuṁ
maṇi-kaustubha-garhita-bhānu-tanum |
vraja-bāla-śiromaṇi-rūpa-dhṛtaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||6||

Csodaszép testét szantálpép fedi,
tündöklése a Kausztubha-drágakő ragyogását is elhomályosítja.
Vrndávan ifjai koronaékszerének alakját öltötte magára ő –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

sura-vṛnda-suvandya-mukunda-hariṁ
sura-nātha-śiromaṇi-sarva-gurum |
giridhāri-murāri-purāri-paraṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||7||

Ő a félistenek seregei imádatának középpontja, az üdvözítő, Hari,
az uralkodó hatalmasságok legragyogóbb ékköve, a mindenség mestere,
a Hegyemelő, Mura végzete, ki még az Úr Sivánál is magasztosabb
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

vṛṣabhānu-sutā-vara-keli paraṁ
rasa-rāja-śiromaṇi-veśa-dharam |
jagadīśvaram-īśvaram-īḍya-varaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||8||

A Vrsabhánu leányával való évődésnek szenteli önmagát
s a lelki ízek királyainak koronaékszereként tündököl ő
a mindenség Legfőbb Ura, az imádatra méltók legkiválóbbja –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A versmérték: toṭaka (υ υ – υ υ – υ υ – υ υ –)

2012. augusztus 9., csütörtök

új letöltések


A letöltések rovat új lehetőségekkel bővült:
· A vaisnava daloskönyv
· A Srí Visnu-szahaszra-náma és a Srí Brahma-szanhitá fohászainak szanszkrt szövege.

2012. május 5., szombat

Maháprabhu fohásza Jamunához


Miután a szerzetesi rendbe lépett, Csaitanja azonnal Vrndávanba indult. Ám úgy elmerült az eksztázisban, hogy nem tudta, merre jár. Nitjánanda kísérte, és Sántipur, Advaita otthona felé irányította lépteit. Útközben elérték a Gangeszt, ám Csaitanja úgy hitte, a Jamunához értek. E szavakkal ajánlotta hódolatát, majd megmerítkezett a vízben.

cid-ānanda-bhānoḥ sadā nanda-sūnoḥ
para-prema-pātrī drava-brahma-gātrī |
aghānāṁ lavitrī jagat-kṣema-dhātrī
pavitrī-kriyān no vapur mitra-putrī ||

A tudatosság és gyönyör áradó tündöklése, Nanda fia
legfőbb szeretetének kelyhe vagy mindörökké, óh lelki lét árama!
Bűnök sarlója, áldást hozol az egész világnak!
Tisztíts meg bennünket, Napleány!

A bhānu szó jelentése fény, ragyogás, Nap: a lelki tudatosság és gyönyör Napja Nanda fiacskája. A pātrī (kehely) ivóedényt jelent, áldozati edényt, így a para-prema-pātrī a legfőbb szeretet kelyhe, vagy adományozója. A drava szó folyadék, a drava-brahma-gātrī (folyékony Brahman test) így a folyékony Brahmanra, a lelki lét áramlatára utal. Könnyedén semmisíti meg a bűnök sokaságát, miként a sarló vágja el a gabonaszálakat, s áldást hoz a világra: a kṣema szót fordítottam áldásként, melynek jelentései: béke, nyugalom, biztonság, bizonyosság, oltalom.
A versmérték: bhujaṁgaprayāta (kígyósiklás)
PDF

2011. szeptember 17., szombat

satpadí sztótram


Śaṅkarācārya: ṣaṭpadī stotram
A vers címe szójáték. A ṣaṭ-padī kifejezés utal arra, hogy a magasztaló ének hat versszakból áll, a szó (hat-lábú) ugyanakkor méhecskét is jelent: a költő méhecskeként döngicsél Visnu lótuszlába körül.
avinayamapanaya viṣṇo damaya
manaḥ śamaya viṣaya-mṛga-tṛṣṇām |
bhūta-dayāṁ vistāraya
tāraya saṁsāra-sāgarataḥ ||1||

Ó, Visnu, vedd el arcátlanságom, fékezd meg
elmém, csillapítsd le az érzéktárgyakat kutató szomjúságom!
Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed,
és ments ki a létforgatag óceánjából!

Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed: ez a rész kétféleképpen is érthető. Olvashatjuk így: „áraszd ki rám kegyed, hiszen én is teremtményed vagyok, és ments meg a létforgatagból!” Ám fűzhetjük a vers első feléhez is: „kedves Uram, segítsd rajtam… vedd el arcátlan, alaptalan büszkeségem (az a-vinaya a szerénység, alázat ellentéte), fékezd meg elmém, csillapítsd az érzékek tárgyai iránti sóvárgásom, és tölts el a teremtmények iránti könyörülettel.”

divya-dhunī-makarande
parimala-paribhoga-saccidānande |
śrīpati padāravinde
bhava-bhaya-khedacchide vande ||2||

Az isteni folyó nektárjában,
a lét-tudat-boldogság éltető illatában,
Laksmí urának lótuszlábánál
hódolok a létezés félelmének gyötrelmét megszüntetőnek.

Laksmí ura, Nárájan lába lótuszhoz hasonlatos, melyhez mámorosan közelít a dalnok. E lótuszvirág nektárja az isteni folyó, a Gangesz, illata pedig a lét-tudat-boldogság természetű transzcendens. Az illat a nem evilági létezés szokásos szimbóluma, hiszen finom és átható.

satyapi bhedāpagame nātha
tavāham na māmakī nastvam |
sāmudro hi taraṅgaḥ
kvacana samudro na tāraṅgaḥ ||3||

Ámbár az öröklétben elenyészik a különbség, Uram,
(mégis), én vagyok a tiéd, s nem te az enyém.
A tengerből származik a hullám is,
s nem a tenger a hullámból.

uddhṛta-naga nagabhid-anuja
danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe |
dṛṣṭe bhavati prabhavati na
bhavati kim bhava-tiraskāraḥ ||4||

Hegyemelő! Indra öccse!
A démoni nemzetségek ellensége! Nap-Hold-szemű!
Hatalmas úr, téged látva ne
tűnne el a világi lét?

A szanszkrt költészet egyik kedvelt díszítőeleme, hogy ugyanazon szavak többféle jelentéssel szerepelnek a szövegben – e versszakban öt ilyen párt is találunk: uddhṛta-naga nagabhid-anuja danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe, dṛṣṭe bhavati prabhavati na bhavati kim bhava-tiraskāraḥ. S mert a bhavati szó négyszer szerepel, ezzel két párt is kitesz, ezért a vers címének szellemében akár hat párról is beszélhetünk.
Hegyemelő: Krsna, a Góvardhan hegy felemelője, Vradzsa pásztorai és jószágai megoltalmazója.
Indra öccse: Az Úr Vámanaként, mint Indra öccse jelent meg, hogy megvédelmezze a félisteneket. Indrát a vers Hegy-daraboló (naga-bhit) néven említi, utalva arra, hogy Indra levágta a hegyek szárnyait. Ez utóbbi történet itt olvasható, a második vershez fűzött megjegyzésben.
Nap-Hold-szemű: Az égen világító két égitest ellentétes tulajdonságok hordozója – a Nap perzsel, a Hold hűsít, ám ők Isten univerzális formájának szemei (lásd: śaśi-sūrya-netram – Hold-Nap-szeműt, Bg. 11.19.).

matsyādibhir avatārair
avatāravatā'vatā sadā vasudhām |
parameśvara paripālyo
bhavatā bhavatāpa-bhīto’ham ||5||

Halként, és sok más alakban
örökkön a Földet védelmezed.
Legfőbb Úr! Oltalmadban bízom
én is, a születés és halál gyötrelmétől rettegő.

dāmodara guṇamandira
sundara vadanāravinda govinda |
bhava-jaladhi-mathana-mandara
paramaṁ daram apanaya tvam me ||6||

Minden jótulajdonság tárháza, Dámódar!
Szépséges, lótusz-orcájú Góvinda!
Lét-óceánt köpülő Mandara-hegy!
Vedd el legnagyobb félelmem!

Szépséges, lótusz-orcájú: a szöveg más olvasata: orcád akár a szépséges lótusz .
Mandara
: hatalmas hegység, mellyel a félistenek és démonok kiköpülték a tejóceánt. A tejóceán számos értékes kincset tartalmazott, ám megannyi veszedelmet is – kiköpülésekor mindezek a felszínre kerültek. Így választja szét az Úr a világi létezés dolgait: elveszi a félelmet és megajándékoz a jótulajdonságokkal, legvégül a halhatatlanság nektárjával.
E strófával végződik a fohász, melyet az apanaya (vedd el!) ige foglal keretbe: vedd el arcátlanságom (1. vers), vedd el félelmem (6. vers).

nārāyaṇa karuṇāmaya śaraṇam
karavāṇi tāvakau caraṇau |
iti ṣaṭpadī madīye
vadana saroje sadā vasatu ||7||

Könyörületes Nárájan! Menedékem
hadd leljem meg lábaidnál!
(Kérlek add, hogy) e hatstrófás fohász
(méhecskeként) mindig arcom lótuszán lakozhassék!

A ṣaṭpadī, mint hat-részű a bevezetőben említetteken túl vonatkozhat e strófa első felének hat szavára is.
Arcom lótuszán: A lótuszvirág nem csupán isteni szimbólum, a körülötte mámorosan döngicsélő méhecske a szanszkrt költészet kedvelt toposza. Ajkaim hadd zengjék mindig e hódoló fohászt! – szól Sankara.








2011. augusztus 27., szombat

Prahlád fohásza a tenger alatt


A Visnu-puránában a bölcs Parásara elbeszéli, hogy mikor Hiranjakasipu sehogy sem tudott végezni fiával, gúzsbakötve a tengerbe vettette és köveket dobatott rá, hogy ha már elpusztítani nem tudta fiát, éljen hát a tenger mélyére temetve. Prahlád ekkor így fohászkodott:

namas te puṇḍarīkākṣa namas te puruṣottama |
namas te sarvalokātman namas te tigma-cakriṇe || 64 ||

Hódolat néked lótuszszemű, hódolat néked Legfőbb Személy,
hódolat néked, mindenség Lelke, hódolat néked éles csakrát viselő!

namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca |
jagaddhitāya kṛṣṇāya govindāya namo-namaḥ || 65 ||

Hódolat a bráhmanák urának, a tehenek és bráhmanák jóbarátjának!
A világ jóakarójának, Krsnának, Góvindának hódolok újra és újra!

brahmatve sṛjate viśvaṁ sthitau pālayate punaḥ |
rudra-rūpāya kalpānte namas tubhyaṁ trimūrtaye || 66 ||

Brahmáként megteremted a mindenséget, fennmaradásában meg is oltalmazod azt,
a világkorszak végén pedig Rudra formádnak hódolok, ó háromalakú uram!

devā yakṣāḥ surāḥ siddhā nāgā gandharva-kinnarāḥ |
piśācā rākṣasāś caiva manuṣyāḥ paśavas tathā || 67 ||

Az istenek, a jaksák, a szentek, a tökéletesek, a kígyók, a gandharvák és kinnarák,
a boszorkányok, démonok, az emberek és az állatok,

pakṣiṇa-sthāvarāś caiva pipīlika-sarīsṛpāḥ |
bhūmy-āpo'gnir-nabho-vāyuḥ śabdaḥ sparśas tathā rasaḥ || 68 ||

a szárnyasok, a mozdulatlan (hegyek és fák), a hangyák és a hüllők,
a föld, víz, tűz, ég és a szél, a hang, az érintés és az íz,

rūpaṁ gandho mano buddhirātmā kālas tathā guṇāḥ |
eteṣāṁ paramārthaś ca sarvam etat tvam acyuta || 69 ||

a forma, az illat, az elme, az értelem és a lélek, az idő és az anyagi kötelékek,
mindezek igaz valója, s ez mind te vagy, ó, Acsjuta!

vidyāvidye bhavān satyam-asatyaṁ tvaṁ viṣāmṛte |
pravṛttaṁ ca nivṛttaṁ ca karma vedoditaṁ bhavān || 70 ||

A tudás és tudatlanság, igazság és valótlanság, méreg és nektár is te vagy.
Te vagy a cselekvés és nemcselekvés, s a védába foglalt rítus is.

samasta-karma-bhoktā ca karmopakaraṇāni ca |
tvam eva viṣṇo sarvāṇi sarva-karma-phalaṁ ca yat || 71 ||

Minden tett (eredményének) élvezője, a cselekvés módja (és eszköze),
és a tettek eredménye is te magad vagy uram, Visnu!
(Visnu-purána 1.19.64-71.)

Ekképpen kezdődik Prahlád fohásza. Imája végeztével a kötelékek lehullottak róla, a sziklák legördültek a mellkasáról, és a tenger lágyan partra tette őt. S hogy miért beszélem el mindezt? A 65. vers miatt, mellyel azóta is nap mint nap fordulnak Krsnához a vaisnavák.

2011. április 30., szombat

hódolat Dzsagannáth dász Bábádzsí Mahárádzsnak

Śrī-Śrīla-Jagannāthāṣṭakam

rūpānugānāṁ pravaraṁ sudāntaṁ
śrī-gauracandra-priya-bhakta-rājam |
śrī-rādhikā-mādhava-citta-rāmaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||1||

Rúpa gószvámí követőinek jeles szerzetesét, Gauracsandra kedves bhaktáinak fejedelmét dicsőítem, kinek a Rádhikára és Mádhavára való emlékezés nyújt boldogságot, a nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

śrī-sūrya-kuṇḍāśrayiṇaḥ kṛpālor
vidvad-vara-śrī-madhusūdanasya |
preṣṭha-svarūpeṇa virājamāṇaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||2||

A Srí Szúrja-kundnál lakozó kiváló bölcs, Madhuszúdan dász bábádzsí kedves tanítványát, a nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

śrīdhāma-vṛndāvana-vāsi-bhakta-
nakṣatra-rāji-sthita-soma-tulyam |
ekānta-nāmāśrita-saṅgha-pālaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||3||

A Srí Vrndávan dhámban lakozó bhakták csillagai közt tündöklő Holdat, a szent név zengésének szentelődő vaisnavák gyülekezetét oltalmazó nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

vairāgya-vidyā-hari-bhakti-dīptaṁ
daurjanya-kāpaṭya-vibheda-vajram |
śraddhā-yuteṣv ādara-vṛttimantaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||4||

A lemondással és tudással fűszerezett Hari-bhakti lángoszlopát dicsőítem. A gonoszságot és csalárdságot szétzúzó villámcsapás ő, ám szeretettel fordul a hithű vaisnavák felé. A nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

samprerito gaura-sudhāṁśunā yaś
cakre hi taj-janma-gṛha-prakāśam |
devair nutaṁ vaiṣṇava-sārvabhaumaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||5||

Gauránga, az aranyló hold elrendeléséből jött el ő, hogy megmutassa ura szülőházát. A félistenek is őt dicsőítik, a vaisnavák királyát. A nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

sañcārya sarvaṁ nija-śakti-rāśiṁ
yo bhakti-pūrṇe ca vinoda-deve
tene jagatyāṁ hari-nāma-vanyāṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||6||

Minden hatalmát átadta az odaadással eltelt Bhaktivinódnak – így öntötte el a földet a Harinám zengésének árja. A nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

śrī-nāma-dhāmnoḥ prabala-pracāre
īhāparaṁ prema-rasābdhi-magnam |
śrī-yoga-pīṭhe kṛta-nṛtya-bhaṅgaṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||7||

Hő vágya a szent névről, és az Úr hajlékáról való lelkes prédikálás. A szeretet ízeinek óceánjában merült el, s bár idős korában járni sem tudott, örömtáncra perdült Jógapíthánál. A nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

Bhaktivinód Thákur azonosította Csaitanja Maháprabhu születési helyét, s arra kérte az idős Dzsagannáth dász bábádzsít, nézze meg, s erősítse meg felfedezését. Mikor a kérdéses helyre értek, Dzsagannáth dász bábádzsí – idős kora, és törődött teste ellenére – táncra perdült.

māyāpura-dhāmani sakta-cittaṁ
gaura-prakāśena ca moda-yuktam |
śrī-nāma-gānair galad-aśru-netraṁ
vande jagannātha-vibhuṁ vareṇyam ||8||

Szíve Májápur-dhámhoz húzta, ahol megpillantotta Gaurángát. Úrrá lett rajta a túláradó boldogság, a Szent Név éneklése pedig könnyeket csalt a szemébe. A nagyszerű Dzsagannáthot, a legkiválóbb bhaktát magasztalom!

he deva he vaiṣṇava-sārvabhauma
bhaktyā parābhūta-mahendra-dhiṣṇya |
tvad-gātra-vistāra-kṛtiṁ supuṇyāṁ
vande muhur bhaktivinoda-dhārām ||9||

Ó, uram, a vaisnavák királya! Odaadásod legyőzi a mennyeket, nagy Indra hajlékát is! Újra és újra a Bhaktivinód Thákurt követő vaisnavák áldásos sorát magasztalom, hiszen ők a te tested kiterjedései.

Forrás: Bhakti Vallabha Tirtha Maharaja: Associates of Sri Caitanya