A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 19., szombat

a tanító viselkedése


A Manu-szanhitá második fejezete a dharmát, annak megélését, továbbadását elemzi… az alábbiak a tanítványságról szóló részből a tanítót jellemző versek.


ahiṁsayaiva bhūtānāṁ kāryaṁ śreyo'nuśāsanam |
vāk caiva madhurā ślakṣṇā prayojyā dharmam icchatā || 159 ||


A teremtményeknek tanácsolja a számukra legjobbat, teljesen erőszak nélkül.
A dharmát vágyó szavai legyenek édesek és kedvesek.

A dharmát vágyó (dharmam icchat) megjelölés a dharmát a dharma szerint tanítóra vonatkozik. Mindenkit tanít ő, az egész élete tanítás – ezért használja a szöveg a teremtmény (bhūta) szót. A Manu-szanhitá mérvadó kommentátora, Médhátithi részletezi is: a tanító feleségét, gyermekeit, szolgáit, tanítványait és testvéreit egyaránt tanítja, nyilván mindüket másként. Hogy mire tanítja? arra, amire a tanítottnak valóban szüksége van, ami a számára a legjobb. Fontos kritérium, hogy erőszak nélkül – ez árnyalja az anuśās igét, ami tanácsolást, meggyőzést, de irányítást, utasítást is jelenthet.

Médhátithi az erőszak elvetését szűken értelmezi: a tanító ne üsse a tanítványt. Az Āpastamba-dharmasūtra (1.8.28-29.) konkrétabb eszköztárat ad a tanító kezébe: először figyelmeztesse a tanítványt a helyes út követésére, ám ha az intés sikertelen marad, fenyegesse meg, s legyen büntető eszköze a böjt, a hideg vizes fürdő, végezetül a megtagadása annak, hogy a tanítvány láthassa mesterét. Ugyanakkor a „tanácsolja a számukra legjobbat” mellett ez inkább az akaratátvitel korlátozásának tűnik. A tanító legyen figyelemmel a tanítvány befogadóképességére… a nyomással, a préseléssel bánjék óvatosan.
A tanítványi kör, a gyülekezet növelésére máskor a bűntudat fölkeltése a hatásos eszköz… amire természetesen a tanító, a prédikátor nyomban felkínálja a megoldást: a megváltást, a bűnbocsánat esélyét. Ez szigorúan véve persze nem erőszak… de nem a tanítvány, inkább a tanító javát, sikerét szolgálja.

Hasonlóképpen pontosítja Médhátithi a „dharmát vágyó által alkalmazott szavak” használatára vonatkozó tanácsot is: a tanító válassza meg a hangsúlyát a hallgatósághoz mérten, így szükség esetén lehet hangos, vagy nyers. Ám amennyire lehet, igyekezzék a fenti elveket követni, és érveljen józanul: „kedves gyermekem, folytasd az olvasást, ne kalandozzon el a figyelmed! Befejezzük ezt a fejezetet, s aztán kedvedre játszhatsz a többiekkel!”

yasya vāṅ-manasī śuddhe samyag gupte ca sarvadā |
sa vai sarvam avāpnoti vedāntopagataṁ phalam || 160 ||


Kinek beszéde és elméje teljesen tiszta, és mindig őrködik is efölött,
eléri ő a Védánta által ígért eredményt mind!

nāruntudaḥ syād ārto'pi na para-droha-karma-dhīḥ |
yayā'syodvijate vācā nālokyāṁ tām udīrayet || 161 ||


Ne legyen csípős, akkor sem, akkor sem, ha rosszul esik neki valami. Ne ártson másoknak cselekedettel, de gondolatban sem.
Szavai ne ijesszék meg az embereket, s ne beszéljen közönségesen sem.

Ne legyen csípős (na aruntudaḥ syāt): az aruntuda kifejezés magyarul is ismerős: ami elevenbe (létfontosságú szerv, arus) vág (tudati). A tanító szavai olykor persze valóban elevenbe vágnak: az igazság lehet fájó. Ám legyen keze ügyében az enyhítő balzsam is. És a csípős szavak oka soha ne legyen a saját fájdalma… akkor sem, ha valóban megbántották – teszi hozzá Médhátithi.
Ne ártson másoknak cselekedettel, de gondolatban sem: a szóösszetétel más olvasatban: ne tegye azt, amiről úgy gondolja, hogy ártalmas lehet másnak. A droha (ártalom) szó gyöke a druh gyök, minek elsődleges jelentése: gyűlölködik, ármánykodik valaki ellen. Ez az ártalom forrására mutat rá: a bennünk forrongó rossz érzésekre. Még tréfából se okozzon másnak fájdalmat – inti Médhátithi az olvasót.
Szavai ne ijesszék meg az embereket: a szövegben itt álló udvij (megretten) gyök további jelentésárnyalatai: bánkódik, zavarba jön, fél valamitől, vagy szomorkodik, sajnálkozik. Mindezen hatásokat tudatosan kerülje a tanító.
Ne beszéljen közönségesen: a szöveg más olvasata: nem mondjon a mennyekbe nem vezetőt (alokyā).

2011. december 24., szombat

navaratna


A navaratna („kilenc drágakő”) olyan ékszer, melybe a védai asztrológia kilenc égitestének megfelelő ékkövet foglalnak. Vallabha ácsárja versének címe is Navaratna, kilenc strófája a pusti-márg iskola kilenc ékköve.













cintā kāpi na kāryā niveditātmabhiḥ kadāpīti |
bhagavān api puṣṭi-stho na kariṣyati laukikīṁ ca gatim ||1||

Az önátadott lelkeknek nem kell aggodalmaskodniuk soha sem,
az Úr a könyörület tárháza, nem fordítja sorsukat a közönséges világi lét felé.

nivedanaṁ tu smartavyaṁ sarvathā tādṛśair janaiḥ |
sarveśvaraś ca sarvātmā nijecchātaḥ kariṣyati ||2||

Átadtuk magunkat Urunknak – emlékezzünk erre minden helyzetben, s társuljunk az ő híveivel!
Az Úr mindenki ura, a Mindenség Lelke, s a saját akarata szerint cselekszik.

Krsna független, nem alárendeltje a világi törvényeknek – kedve szerint cselekszik.

sarveṣāṁ prabhu-sambandho na pratyekam iti sthitiḥ |
ato 'nya-viniyoge 'pi cintā kā svasya so 'pi cet ||3||

Nincs mindenkinek kapcsolata az Úrral – bizony, ez a helyzet.
Ám akkor se aggodalmaskodjunk, ha esetleg mások elfordulnának tőle, még ha a sajátjaink is!

Krsna mindenki ura. Felmerülhet azonban a kétely: láthatjuk, hogy nem mindenki szenteli életét Krsnának. Valóban mindenki őhozzá tartozna? Vallabhácsárja válasza: Bizony igaz, oly sok ember másban leli meg élete értelmét – ez azonban csak azt jelenti, hogy nem tudatosak e kapcsolatról, elfordultak az Úrtól. Ne aggodalmaskodjunk akkor sem, ha sajátjaink: rokonaink, barátaink élnek így. Bár ők elfordultak Krsnától, a könyörületes úr feléjük fordul.

ajñānād athavā jñānāt kṛtam ātma-nivedanam |
yaiḥ kṛṣṇa-sātkṛta-prāṇais teṣāṁ kā paridevanā ||4||

Ki tudatlanul, méginkább, ha tudatosan az Úrnak szenteli magát,
és Krsnát imádja tiszta szívvel, az miért is aggodalmaskodna?

A Bhagavad-gítában Krsna tanítását az aggodalom száműzése foglalja keretbe: a bölcsek nem siránkoznak (na anuśocanti 2.11.), illetve: megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (mā śucaḥ 18.66.).

tathā nivedane cintā tyājyā śrī-puruṣottame |
viniyoge 'pi sā tyājyā samartho hi hariḥ svataḥ ||5||

Éppen így, a Legfelsőbb Úrnak tett felajánlás kapcsán se szorongjunk,
még ha hiányos volna is a felajánlás, mert Hari önmagában hatalmas!

A felajánlás – végső soron önmagunk felajánlása, az önátadás – nem csereüzlet. A bhakta odaadása, és az úr kegye is indokolatlan. Még ha akadályok (viniyoga) merülnének is fel, ha hiányos is a felajánlás, az úr kegye egésszé teszi, hiszem Hari hatalmas, „hozzáértő” (samartha) megmentő, s kegye révén ragadja ki az embert az evilági létezés óceánjából.

loke svāsthyaṁ tathā vede haris tu na kariṣyati |
puṣṭi-mārga-sthito yasmāt sākṣiṇo bhavatākhilāḥ ||6||

Sem az evilági tettek, sem a védai rítusok útját nem teszi kényelmessé számunkra Hari,
ő a könyörület ösvényén várakozik, tanúsítsátok ezt mind!

sevā-kṛtir guror ājñābādhanaṁ vā harīcchayā |
ataḥ sevā-paraṁ cittaṁ vidhāya sthīyatāṁ sukham ||7||

Végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, összhangban Hari vágyával,
hiszen a szolgálatnak szentelt szívvel élők örvendeznek.

A vers első fele többféleképpen is értelmezhető. Az ājñā (utasítás) és az abādhanam (nem ellentmondó) szavak egymás mellé kerülnek, s ekkor a magánhangzók összeolvadnak: így az abādhanam fosztóképzője, az a hang eltűnik. A szöveg ezért így is tagolható: ājñā (utasítás) – bādhanam (ellentmondó). Ebben az értelmezésben a szöveg arról szól, hogy a feljebbvalóink utasítása szerint végezzük szolgálatainkat, ám ha netán az utasítás mégis ellentmond ennek, miközben a szolgálatunk Hari vágyával találkozik, akkor ne habozzunk, cselekedjünk Hari vágya szerint. Kétségesnek tartom azonban ezt az értelmezést, hiszen azt feltételezi, hogy a guru nincs tisztában Hari vágyával, míg a tanítvány szilárd bizonyosságot nyer efelől… vajon ki ekkor a mester, és ki a tanítvány?
A bādhana szó akadályt is jelenthet, eszerint a vers első fele értelmezhető így is: végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, (ám, ha) akadály merül fel, tekintsük azt isteni akaratnak (hari-icchayā „Hari akaratával”). A következő „drágakő” éppen ezt fejti ki:

cittodvegaṁ vidhāyāpi harir yad yat kariṣyati |
tathaiva tasya līleti matvā cintāṁ drutaṁ tyajet ||8||

Bármit is tesz Hari, még ha aggodalmaskodnál is emiatt,
tudd, az mind az ő kedvtelése! Hagyd el hát gyorsan a nyugtalanító gondolatokat!

tasmāt sarvātmanā nityaṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama |
vadabhir evaṁ satataṁ stheyam ity eva me matiḥ ||9||

Ezért az ember szívvel-lélekkel, mindig zengje a „Srí Krsna saranam mama” mantrát.
Tegye ezt szakadatlan – ez az én véleményem.

Vallabha ácsárja iskolájának, a pusti-márg szampradájának a śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama (Srí Krsna az én oltalmam) mantra a mahámantrája.
források: kép, hang

2010. december 22., szerda

a Félelem féli e nevet


Saunaka az összegyűlt bölcsek szószólójaként kérdéseket tett fel Szúta gószvámínak. Beszélj a magasztos Krsnáról – kérlelte őt – hiszen ő az…

āpannaḥ saṁsṛtiṁ ghorāṁ yan-nāma vivaśo gṛṇan |
tataḥ sadyo vimucyeta yad bibheti svayaṁ bhayam ||

āpannaḥ –
megtörtént, elért (valamilyen helyzetbe került); saṁsṛtim – világ folyásába, lélekvándorlásba, a születés és halál menetébe (sṛti); ghorām – rettentőbe; yad-nāma – akinek a nevét; vivaśaḥ – fegyelmezetlen; gṛṇan – zengő; tataḥ – abból; sadyas – gyorsan, azonnal; vimucyeta – megszabadulhat; yad – akit; bibheti – fél; svayam – maga; bhayam – félelem

… kinek nevét még ha figyelmetlenül is zengi a születés és halál szörnyű körforgásába jutott (ember),
ama (körforgásból) hamarost megszabadulhat, hiszen maga a Félelem féli (e nevet).

A vaśa szó alárendeltséget, függőséget jelent, a vi- előtaggal fegyelmezetlent, féktelent, vagy éppen tehetetlent, irányítás alatt állót (a vi- kifejezhet tagadást, de jelenthet fokozást is). Dzsíva gószvámí értelmezésében: annak ellenére, hogy más dolgokhoz ragaszkodik, mástól függ.
Visvanáth Csakravartí Adzsámil példájára emlékeztet: csupán kimondta Nárájan nevét, s így meghátrálni kényszerültek a jamadúták. Krsna nevétől a megtestesült Félelem, Mahákála (Siva rettenetes, pusztító arculata) is retteg, mit sem szólva Jamáról, a Halálistenről, vagy a jamadútákról, az ő követeiről.
Sríla Prabhupád az öntudatlanul, nem tudatosan szóval fordítja a vivaśaḥ kifejezést, s leszögezi: „Krsna transzcendentális neve még akkor is segíthet megszabadulni a születés és halál csapdájából, ha valaki csupán a körülmények kényszerítő hatására vagy nem tudatosan mondja ki.”

2009. december 15., kedd

érzelmek a művészetben


Csaitanja Maháprabhu tanításaiban kiemelt fontosságot kapnak az istenszeretet különféle hangulatai… érdekelt az a háttér, az a környezet, melyben Maháprabhu és a gószvámík kibontották a raszákról szóló tanítást… hiszen az érzelmek bemutatása fontos eleme az indiai művészeteknek is. Tekintsük át röviden, miként!

Az érzelmek elemzésével elsőként talán Bharata Muni Nātyaśāstra című munkája foglalkozik, igen részletesen mutatja be a kilenc alapvető érzelmet. Az alábbi rövid összefoglaló mégsem ezen, hanem a XIV. század végén élt Viśvanātha Kavirāja könyvén alapul, melynek címe Sāhitya-darpaṇa (A költészet tükre).

Először tisztázzuk az alapfogalmakat!
A rasa szó jelentése nedv (pl. a fák nedve), lé, továbbá íz, zamat; érzés, érzelem; s lényeg, valaminek a veleje. A művészet lényege (rasa) tehát a különféle érzelmek, hangulatok (rasa) visszaadása.
A rasa (íz, hangulat) nem más, mint a bhāva (érzelem) megjelenítője. A bhāva szó a bhū – van, létezik, válik valamivé igéből származik, jelentései létezés, létállapot, helyzet, hajlam, érzés, illetve érzelem. A szó önmagában is jelzi az érzelmek nagy fontosságát, hiszen a bhāva szóban elválaszthatatlan egymástól a létezés, és az érzelem. Az érzelmeket az alábbiak jellemzik:

- vibhāva: a neve az adott érzelmi állapothoz vezető körülményeknek, melyeket további két csoportba sorolnak:

- ālambana („ok”, „alap”): az érzelem közvetlen kiváltó oka
- uddīpana („fellobbantás”, „izgatás”): az érzelmet fokozó körülmények
- anubhāva: az érzelmek külső jelei
A szereplők érzelmeiről e külső jelek árulkodnak a néző (olvasó) számára.

- vyabhicārin: múló érzés, mely az alábbi motívumokkal színezi az adott érzelmet:

(1) nirveda – közömbösség, a világból való kiábrándultság; (2) āvega – aggodalom; (3) dainya – alázat; (4) śrama – kimerültség; (5) mada – mámor, téboly; (6) jaḍatā – apátia; (7) ugratā – kíméletlenség, kegyetlenkedés; (8) moha – zavarodottság, eszméletvesztés; (9) vibodha – ébredés, ráeszmélés; (10) svapna – tunyaság; (11) apasmāra – feledékenység; (12) garva – büszkeség; (13) maraṇa – halál, megsemmisülésérzet; (14) ālasya – erőtlenség; (15) amarṣa – düh, féltékenység, irigység; (16) nidrā – alvás; (17) avahitthā – alakoskodás, képmutatás; (18) autsukya – nyugtalanság, sóvárgás, mohóság; (19) unmāda – tébolyodottság; (20) śaṅkā –kétség; (21) smṛti – emlékezés, felidézés; (22) mati – megértés, ítélőkészség; (23) vyādhi – betegség; (24) trāsa – megrendültség, rettegés; (25) vrīḍā – szégyen, szégyenlősség; (26) harṣa – öröm, ujjongás; (27) asūyā –féltékenység; (28) viṣāda – kiábrándultság, csüggedtség; (29) dhṛti – béketűrés; (30) capalatā – csapongás, állhatatlanság; (31) glāni – hanyatlás, bűntudat; (32) cintā – elmélkedés; (33) tarka – érvelés, vita
- sthāyi-bhāva: a stabil, megállapodott érzelem.

Az alapvető érzelmek a következők:

śṛṅgāra – szerelem

kiváltó oka:
szerelemittas nők, szajhák, feleség, vagy más asszonya
az érzelmet fokozó körülmények: hold, szantálpép, méhzümmögés
külső jelei: szemöldök-táncoltató oldalpillantás
az állandósult érzelem: rati – szerelmes ragaszkodás
színe: sötétkék (śyāma)
istensége: Viṣṇu





hāsya – humorérzék

kiváltó oka:
fintorgó arckifejezés, furcsa beszéd és taglejtés, aminek látványa nevetésre készteti az embert
az érzelmet fokozó körülmények: azt kísérő taglejtés
külső jelei: szem-összehúzódása, mosolygó arc
az állandósult érzelem: hāsa – nevetés
színe: fehér
istensége: Pramatha





karuṇa – bánat, sajnálat, megrendítő érzés

kiváltó oka:
szomorúság (a szeretett elmúlása, s a kedvezőtlen dolgok bekövetkezte miatt)
az érzelmet fokozó körülmények: kínzón hevessé fokozódó állapot
külső jelei: sorsverte földreesett zokogás, sápadtság, sóhajtozás, kábaság, hebegés
az állandósult érzelem: śoka – bánat
színe: galambszürke
istensége: Yama




raudra – düh

kiváltó oka:
az ellenség
az érzelmet fokozó körülmények: az ellenség viselkedése
külső jelei: ököllel lesújtás, szenvedélyes pusztító kifakadás, szemöldökráncolás, fegyver felemelése, vad tekintet, erőszak (szenvedély), hevesség, haj égnek meredése, verítékezés, remegés, téboly. A vérbe borult szem különbözteti meg a harcos hősiességtől
az állandósult érzelem: krodha – harag
színe: vörös
istensége: Rudra



vīra
– hősiesség

kiváltó oka:
a legyőzendő vetélytárs
az érzelmet fokozó körülmények: a vetélytárs viselkedése
külső jelei: mint a raudra-rasza esetében, ám a szem nem vörös, hanem tágranyílt, izzó, mélytűzű
az állandósult érzelem: utsāha – lelkierő, erőfeszítés, határozottság
színe: arany
istensége: Indra




bhayānaka
– ijedtség

kiváltó oka:
ami félelmet kelt
az érzelmet fokozó körülmények: ijesztő viselkedés
külső jelei: sápadtság, elcsukló hangú beszéd, verítékezés, megsemmisülésérzet, lúdbőrzés, remegés, körbetekintgetés
az állandósult érzelem: bhaya – félelem
színe: fekete
istensége: a szellemek




bībhatsa – undor

kiváltó oka:
rothadó hús bűze
az érzelmet fokozó körülmények: húsban tenyésző férgek látványa
külső jelei: köpés, szemek összehúzódása
az állandósult érzelem: jugupsā – gyűlölet, undor
színe: kék
istensége: mahākāla –idő




adbhuta – csodálat

kiváltó oka:
a valóságban megnyilvánuló rendkívüli dolog
az érzelmet fokozó körülmények: annak nagyszerű tulajdonságai
külső jelei: megdermedés, verítékezés, lúdbőrzés, hang elcsuklása, tágra nyílt szemek
az állandósult érzelem: vismaya – csodálkozás
színe: sárga
istensége: a gandharvák




śānta – békesség

kiváltó oka:
Paramátmá, a Felsőlélek
az érzelmet fokozó körülmények: nagy lelkek társasága
külső jelei: lúdbőrzés...
az állandósult érzelem: śama – nyugalom
színe: szépségesen ragyogó fehér
istensége: Nārāyaṇa





A fenti kilenc érzelmet
Viśvanātha Kavirāja egy tizedikkel is kiegészíti, ez a vātsalya – a gyermekszeretet.
kiváltó oka:
a gyermek
az érzelmet fokozó körülmények: a gyermek mozdulatai,
külső jelei: ölelés, fej megérintése, megszagolása, puszi, ellágyuló tekintet, lúdbőrzés, könnybe lábadt szem
az állandósult érzelem: sneha – gyöngédség
színe: a lótuszvirág belsejéhez hasonlatos
istensége: világanya

2009. április 1., szerda

emlékezz Krsnára!


kāmād-dveṣād-bhayāt snehād
yathā bhaktyeśvare manaḥ |
āveśya tad-aghaṁ hitvā
bahavas tad-gatiṁ gatāḥ ||

kāmāt – a vágy miatt; dveṣāt – gyűlölet miatt; bhayāt – félelem miatt; snehāt – gyöngéd ragaszkodás miatt; yathā – mint például; bhaktyā – odaadással; īśvare – Isten iránt; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); āveśya – „belépve”, az elmével elmélyedve; tad-agham – azt a bűnt; hitvā – letéve, elvetve; bahavaḥ – sokan; tad-gatim – ama célba; gatāḥ – mentek;

A vágy, gyűlölet, félelem vagy gyöngéd ragaszkodás miatt, vagy éppen szerető odaadással elméjükkel (Krsnában) elmélyedve s a bűnt elvetve már sokan célbaértek.

gopyaḥ kāmād bhayāt kaṁso-
dveṣāc-caidyādayo nṛpāḥ |
sambandhād vṛṣṇayaḥ snehād
yūyaṁ bhaktyā vayaṁ vibho ||


gopyaḥ – a fejőslánykák; kāmāt – a vágy miatt; bhayāt – a félelem miatt; kaṁsaḥ – Kansza; dveṣāt – a gyűlölet miatt; caidya-ādayaḥ nṛpāḥ – Sisupál (a csédik uralkodója) vezette királyok; sambandhāt – a rokonság miatt; vṛṣṇayaḥ – a Vrsni dinasztia tagjai; snehāt – a gyöngéd ragaszkodás miatt; yūyam – ti; bhaktyā – odaadással; vayaṁ – mi; vibho – Hatalmas!

Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető ragaszkodásunk miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!

katamo'pi na venaḥ syāt
pañcānāṁ puruṣaṁ prati |
tasmāt kenāpy-upāyena
manaḥ kṛṣṇe niveśayet ||


katamaḥ api – valaki; na – nem; venaḥ – Véna király; syāt – lenne; pañcānāṁ – öt közül; puruṣam – az (isteni) Személyt; prati – hozzá; tasmāt – ezért; kena api – valamivel; upāyena – módon; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); kṛṣṇe – Krsnában; niveśayet – összpontosítsa, rögzítse;

Véna királyon kívül ki ne fordulna az isteni Személy felé az öt mód egyikével! Ezért az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára.
(Bhágavata-purána 7.1.30-32.)

Judisthir király koronzási áldozatán történt, hogy szokás szerint megválasztották a gyülekezet legkiválóbb tagját, az ő imádata a ceremónia része. Szahadév javaslatára Krsnát ültették a főhelyre, ám ekkor Sisupál király gyalázkodó szavakkal támadt Krsnára. Krsna megölte Sisupált – csakrájával levágta fejét – s a jelenlévők látták, amint a lélek kiszállva Sisupál testéből Krsna testébe olvad – így érve el a szájudzsja-muktit. Judisthir király csodálkozva fordult Nárada munihoz: miként lehetséges, hogy a magasztos Urat gyalázó Sisupál nem került pokolra, mint annak idején Véna király, akit a bráhmanák átka pusztított el, hanem elérte az üdvösségnek azt a formáját, melyre a törekvő transzcendentalisták vágynak? Nárada muni válaszában kifejti, a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi létezésen, így nem érinti a szidalom. Így bármilyen okból is meditál az ember Krsnán, felülemelkedhet az anyagvilágon. A szeretettel meditálók kapcsolata elmélyül Krsnával, a gyűlölettel meditálóké a távolmaradásban teljesedik ki.
Ám Sisupál és unokatestvére Dantavakra nem közönséges halandók voltak. Korábban a Vaikuntha-világ ajtónálló őrei voltak, s egy átok folytán, Visnu jóváhagyásával születtek meg gonosztevő démonként. Három életen keresztül szolgálták urukat ellenfélként, s így tértek vissza hozzá.

A 7.1.32. vers második felét idézi Rúpa gószvámí is, a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában ez az 1.2.4. vers. Sríla Prabhupád leckéiben gyakran idézte kombinálva az 1.2.8. verssel az alábbi módon:

yena tena prakāreṇa manaḥ kṛṣṇe niveśayet |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||


Az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára,
minden előírás és tiltás legyen ezek szolgája.

A Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.8. verse a Padma-puránából való vett idézet:

smartavyaḥ satataṁ viṣṇur vismartavyo na jātucit |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||


Az ember emlékezzék mindig Visnura, és soha ne feledje el őt,
minden előírás és tiltás legyen e két elv szolgája.