A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elválás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elválás. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. július 2., szombat

Srí Hariráj ácsárja: Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához


śrī harirāyācārya: śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam

Hariráj ácsárja (1591-1716) a szampradáját megalapító Vallabha ácsárja dédunokája. Bár neve Hariráj volt (Hari herceg, a ráj megtisztelő cím, a szanszkrt rājan prákrit alakja), jobb szerette, ha Haridásznak szólították. Jeles tudós és költő, számos kommentár és több mint kétszáz költemény fűződik nevéhez. Nevezetesek öccséhez szóló levelei – a gyűjtemény címe Siksápatra. Hariráj látta, hogy öccse szeretett felesége hamarosan eltávozik az élők sorából, s tudta, mennyire megrendítő lesz ez a férj számára. Öccse, Gópésvar annyira elmerült a múrtik imádatába, hogy nem is törődött a levelekkel – ám amikor valóban meghalt a felesége, elővette őket, és segítségükkel lelt vigaszra fájdalmában.



A Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához refrénje: śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama, 'Srí Krsna az én oltalmam', a pusti-márg iskola mahámantrája. A költeményben a refrén „enyém” (mama) jelzőit fordításban egyes szám első személyben megfogalmazott önvallomásként fordítottam.

sarva-sādhana-hīnasya parādhīnasya sarvataḥ |
pāpa-pīnasya dīnasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 1 ||


Bármiféle lelki gyakorlat nélkül (élek), másoktól függök mindenben,
bűnnel eltelve és nyomorultan, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sukha-samprāpti-sanmukhasya viśeṣataḥ |
bahir-mukhasya satataṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 2 ||


Csupán a létforgatagból (kisajtolható) öröm elérése foglalkoztat,
és hátat fordítok az Örökkévalónak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

sadā viṣaya-kāmasya dehārāmasya sarvathā |
duṣṭa-svabhāva-vāmasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 3 ||


Mindig csak az érzékek tárgyai után vágyakozom, és a test örömeinek élek.
Természetem aljas, eleve romlott, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sarpa-daṣṭasya dharma-bhraṣṭasya durmateḥ |
laukika-prāptikaṣṭasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 4 ||


Megmart a létforgatag kígyója, letértem a dharma útjáról, értelmem hitvány,
csupán a közönséges dolgok vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

vismṛta-svīya-dharmasya karma-mohita-cetasaḥ |
svarūpa-jñāna-śūnyasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 5 ||


Megfeledkeztem a saját dharmámról, (világi) tettek homályosítják el gondolataim,
a tudás teljes hiánya az eredeti természetem, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sindhu-magnasya bhagna-bhāvasya duṣkṛteḥ |
durbhāva-lagna-manasaḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 6 ||


Elsüllyedtem a létforgatag óceánjában! Az életem tönkrement, bűnös vagyok,
szívem csak a gonoszhoz ragaszkodik, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viveka-dhairya-bhaktyādi-rahitasya nirantaram |
viruddha-karaṇāsakteḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 7 ||


A megkülönböztető-képességet, az állhatatosságot, a szeretetet, és a többi (erényt) hírből sem ismerem,
(az istenszeretettel) ellentétes tettek vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viṣayākrānta-dehasya vaimukhya-hṛta-sanmateḥ |
indriyāśva-gṛhītasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 8 ||


Testem az érzékek tárgyai foglalják le, miközben hátat fordítok a helyes megértésnek.
Teljességgel elragadtak az érzékek paripái, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

etad aṣṭaka-pāṭhena hyetad uktārtha-bhāvanāt |
nijācārya-padāmbhoja-sevako dainyam āpnuyāt || 9 ||


E nyolc strófa olvasásával, az itt elmondottakon meditálva
a mestere lótuszlábát szolgáló (bhakta) alázatossá válik.

iti śrīharirāyācārya viracitaṁ śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam |

Így szól a Srí Krsna-saranástakam című költemény, amit Srí Hariráj ácsárja írt.

2020. augusztus 8., szombat

Rámánanda-szamvád – együttlét és elválás


prabhu kahe – jāniluṅ kṛṣṇa-rādhā-prema-tattva |
śunite cāhiye duṅhāra vilāsa-mahattva ||186||
rāya kahe – kṛṣṇa haya dhīra-lalita |
nirantara kāma-krīḍā yāṅhāra carita ||187||


(186) Az Úr szólt: Megértettem most Krsna és Rádhá szerelméről szóló igazságot,
ám kettejük szerelmes kedvteléseinek hevéről is vágyom hallani!
(187) Rámánanda Ráj így felelt: Krsna vakmerő és játékos.
Szakadatlan szerelmes játékok – ez az ő élete.

Vakmerő és játékos – dhīra-lalita. A dhīra jelentése bátor, vakmerő ugyanakkor a szó jelent józant is, míg a lalita játékos és szerelmes – dhīra-lalita a drámák egyik tipikus hős alakja, aki a bátor, eltökélt, ugyanakkor játékos is.


vidagdho nava-tāruṇyaḥ parihāsa-viśāradaḥ |
niścinto dhīra-lalitaḥ syāt prāyaḥ preyasī-vaśaḥ ||188||


(188) Leleményes üde ifjú, aki a járatos a dévaj tréfálkozásban,
ugyanakkor elszánt – ilyen a vakmerő és játékos hős, aki általában elbűvöli és irányítja kedvesét.
(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.230.)

rātri-dina kuñje krīḍā kare rādhā-saṅge |
kaiśora vayasa saphala kaila krīḍā-raṅge ||189||


(189) Éjt nappallá téve a bokrok közi ligetekben élvezi Rádhá társaságát.
Így telik fiatalsága, a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

Fiatalsága: a szövegben szereplő kaiśora egészen pontosan serdülő életszakaszt jelent. A felcseperedő gyerek életszakaszait a szanszkrt nyelvben a következőképpen nevezik: bālya a csecsemő-, és óvodáskorú kisgyermekkor (azaz nagyjából az első öt év), a következő szakasz a paugaṇḍa, ami a kamaszkor kezdetéig tart (tíz éves korig), majd a kaiśora, a kamaszkor következik (tizenöt-tizenhat éves korig). Aztán az ifjúkor, a yauvana kezdődik.
Ám Krsna gyermekkorának szakaszait másként számolják. Az első három év és négy hónapot, amit Mahávanában töltöttek a pásztorok tekintik a bālya időszakának, a Gókulában töltött időt, míg hat éves és nyolc hónapos nem lett a paugaṇḍa idejének, majd a Nandagrámban töltött időt a kaiśora időszakának – egészen tíz éves és hét hónapos koráig, ekkor utazott ugyanis Akrúra szekerén Mathurába.
Ugyanakkor Krsna nem közönséges gyermek, a gyermekként töltött idő nem korlát, hanem játék a számára. A kisgyermekkor, a bālya idején környezete szeretetét a vātsalya rasa, a szülői gyöngédség hangulatában ízleli. A gyerekkor, a paugaṇḍa idején elsősorban barátai szeretetében, a sakhya rasában él, míg a kaiśora idején a mādhurya rasát, a gópík szerelmének hangulatait kóstolgatja.

vācā sūcita-śarvarī-rati-kalā-prāgalbhyayā rādhikāṁ
vrīḍā-kuñcita-locanāṁ viracayann agre sakhīnām asau |
tad-vakṣoruha-citra-keli-makarī-pāṇḍitya-pāraṁ gataḥ
kaiśoraṁ saphalī-karoti kalayan kuñje vihāraṁ hariḥ ||190||


(190) Amikor Krsna szavaival nyíltan az éjszaka gyönyöreire utalt, Rádhiká
szégyenében lehunyta szemeit. Ekkor ő – barátnői előtt –
ügyesen egy delfin képét rajzolt Rádhá keblére.
Így telt Hari fiatalsága, a bokrok közi ligetekben a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.
(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.231.)

A dhīra-lalita hős látszólag kézben tartja a helyzetet, és uralja a szereplőket. Valójában azonban maga is egyre mélyebben lekötelezetté válik. A történet első hallásra némileg aggályos: a hős kétszer is szégyenbe hozza a kedvesét annak barátnői előtt! Ám ezzel csak szorosabbra fűzi a szálakat mindannyiuk közt – a szégyenkezéssel való játék a korlátok teljes lebontását jelképezi, a feltétel nélküli teljes önátadás kibontakozását. Míg végül Krsna maga is azt mondja: „Képtelen vagyok ezt az elmondhatatlanul tökéletes találkozást kellően megszolgálni nektek, még az istenek élethossza alatt sem!” (Bhág. 10.32.22.)
A játék attól játék, hogy kétoldalú, azaz máskor Rádhá hallgattatja el, szégyeníti meg fortélyosan Krsnát. A költők által megénekelt egyik kedves ilyen jelenet, mikor az éj közepén Krsna Rádhá ajtajához oson, és halkan megkocogtatja az ajtót:

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

– Ki van itt az ajtónál? – Hari! – Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem! – Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana! – Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

A vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta (A füleket nektárral elárasztó szép szavak) című versgyűjteményből, 1.56.2. Krsna az ajtón kopog, ám a kopogásra felriadt Rádhá – bár jól tudja, hogy kedvese áll az ajtónál – nem engedi be, tréfálkozik vele. Halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja hát Krsnát:
– Talán egy majom van itt? Nosza, a majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát kinn a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, jelent többek között fekete színt is. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy hatalmas, fekete majom volnál. Dehogy engedlek be, félek tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Krsnával kapcsolatban Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu szó azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor csak keresgélj nektárt amott, a virágos bokroknál! – kacag Rádhá.

prabhu kahe – eho haya, āge kaha āra |
rāya kahe – ihā va-i buddhi-gati nāhi āra ||191||
yebā prema-vilāsa-vivarta eka haya |
tāhā śuni' tomāra sukha haya, ki nā haya ||192||
eta bali' āpana-kṛta gīta eka gāhila |
preme prabhu sva-haste tāṅra mukha ācchādila ||193||


(191) Az Úr szólt: Úgy van! kérlek, mondd tovább!
Rámánanda Ráj így felelt: Az értelem nem képes ennél messzebb menni.
(192) Bár van még egy dolog: a szerelmes kedvtelések átalakulása.
Ezt hallván nem tudom, elégedett leszel-e vagy sem.
Így szólt, majd egy maga komponálta dalt kezdett énekelni,
ám az Úr szeretetében nyomban betapasztotta száját.

pahilehi rāga nayana-bhaṅge bhela |
anudina bāḍhala, avadhi nā gela ||
nā so ramaṇa, nā hāma ramaṇī |
duṅhu-mana manobhava peṣala jāni' ||
e sakhi, se-saba prema-kāhinī |
kānu-ṭhāme kahabi vichurala jāni' ||
nā khoṅjaluṅ dūtī, nā khoṅjaluṅ ān |
duṅhukeri milane madhya ta pāṅca-bāṇa ||
ab sohi virāga, tuṅhu bheli dūtī
su-purukha-premaki aichana rīti ||194||


A vonzalom kezdetben a szemek táncát jelentette,
majd napról napra fokozódva minden határon túl nőtt.
Nem két személy – ő egy szerelmes férfi, és én egy szerelmes leány –,
hanem eggyé préselődött a két szív! Ez a Szerelem, tudom.
Ezek, barátom, mindazon szerelmes szavak, melyeket
Gyönyörűm színe elé érve, kérlek, mondj el, hisz talán már is feledett!
Valaha nem kereste őt hírnök, nem kereste senki más,
együtt voltunk, s a szerelem öt nyila fűzött össze bennünket.
Ám most, az elválás idején légy te hírvivőm!
Látod, ez a vége, ha ilyen határtalan szépségbe leszünk szerelmesek!

Rámánanda Ráj dala az elválás fájdalmában perzselődő Rádhá kesergő szavait énekli meg. Ez a hangulat, melyben Csaitanja is utolsó éveit éli – Rádhá hangulatában mindenütt Krsnát keresve. A szerelmes kedvtelések átalakulása (prema-vilāsa-vivarta) ez a kétségbeesett kutatás. Jele, hogy mindenütt és mindenben csak kedvesét látja a szerelmes, vagy vele kapcsolatosként érzékel mindent – miként Rádhá a fekete kérgű tamála fát Krsnának, vagy Csaitanja a tengerparti homokdűnéket Góvardhannak látja.

Az Amarakósa szerint a Szerelemisten öt nyila:

unmādanas tāpanaś ca śoṣaṇaḥ stambhanas tathā |
saṁmohanaś ca kāmasya pañca-bāṇāḥ prakīrtitāḥ ||


Mámorító (unmādana), perzselő (vagy hevítő: tāpana) sorvasztó (śoṣaṇa) és bénító (stambhana),
továbbá megigéző (sammohana) – ezeket ismerik a Szerelemisten öt nyilaként.

rādhāyā bhavataś ca citta-jatunī svedair vilāpya kramād
yuñjann adri-nikuñja-kuñjara-pate nirdhūta-bheda-bhramam |
citrāya svayam anvarañjayad iha brahmāṇḍa-harmyodare
bhūyobhir nava-rāga-hiṅgula-bharaiḥ śṛṅgāra-kāruḥ kṛtī ||195||


(195) Rádhá s a te szíved sellakját verítékeitekkel feloldva lassanként
egybeolvasztod, ó, Góvardhan ligeteinek elefánt-ura, így feledtetve az elválásból fakadó félreértést.
S hogy fokozd e csodát, magad festetted be itt, a világ-palota közepén
a friss szerelem bíbor-özönével, ó, mester, művésze a szerelemnek!
(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 14.155.)

A sellak természetes gyanta, vöröses vagy arany színárnyalatban lelhető fel. Dzsíva gószvámí megjegyzése szerint a sveda (veríték) szó az ellágyult szív kívül látható jelére, illetve a tűzforróra hevült érzelmekre is utal (a szó másik jelentése meleg, hőség). A friss szerelem (nava-rāga) az örök, ám mindig új ízeket jelentő transzcendentális szerelmet írja le. A citra pedig jelenthet csodát, különös és szépséges jelenséget, de képet, festményt is – Rádhá és Krsna ellágyult, s egybeolvadó szíve így Csaitanja alakját rajzolja ki.

prabhu kahe – sādhya-vastura avadhi ei haya |
tomāra prasāde ihā jāniluṅ niścaya ||196||


(196) Az Úr szólt: Ez a tökéletesség legvégső határa,
és kegyed révén most kétségtelenül megértettem.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2018. december 15., szombat

az elhagyatott gópí éneke


śrī gopikā-viraha-gītam

A népszerű dal szerzője ismeretlen… olykor Dzsajadév, máskor Mírá Báí verseként hivatkoznak rá, bár valószínűleg egyik sem helytálló. A dal ugyanakkor szép:

ehi murāre kuñja-vihāre
ehi praṇata-jana-bandho |
he mādhava madhu-mathana
vareṇya keśava karuṇā-sindho ||


Jöjj el, Murári, Ligetekben kóborló!
Jöjj el (hozzám), meghódolt lelkek barátja!
Ó, Mádhava! Madhu végzete!
(Szívem) választottja! Késava! Könyörület óceánja!

A dal a hiány megéneklése… esdeklés: jöjj el hozzá, hallgass meg, hiszen te vagy a könyörület óceánja! Először Murárinak, Mura ellenségének szólítja Krsnát. Mura démon Narakászura várát védte, az erődítményt övező árok vizében élt. Krsna akkor győzte le, amikor a tizenhatezer hercegnőt kiszabadította. Az említés finom szemrehányás: tudom, boldoggá tetted a hercegnőket… most én következem! Gyere, rád vár a szerelem-liget! Lásd, a lábaidhoz borulva hódolok előtted! Nyoma sincs az ellenkezésnek, a dacnak: te a meghódoltak barátja vagy, hallgasd meg hát szavam!

rāsa-nikuñje guñjati niyataṁ bhramara-śataṁ kila kānta
ehi nibhṛta-patha-pāntha |
tvām iha yāce darśanadānaṁ he madhusūdana śānta ||1||


A szerelem-ligetben még mindig ott döngicsélnek a méhrajok, kedvesem!
Jöjj el (hozzám), Rejtekutak vándora!
Madhuszúdana, Elcsendesült! Kérve kérlek, add hogy láthassalak téged!

A méhek, a rejtekutak mind a titkos szerelem hangulatát fokozzák. Minden rád emlékeztet, céltalan-nyugtalanul bolyongunk az egykorvolt boldog kedvtelések színterén. Te elcsöndesült, megbékélt (śānta) vagy, megadhatod hát a mi szívünknek is e nyugalmat! A Madhuszúdana (Madhu elpusztítója) immáron a madhuval, mézzel kapcsolatos harmadik utalás, a refrénben kétszer is felbukkan: mādhava, madhu-mathana. A madhu szó mézet, melléknévként édeset, kellemest, vonzót jelent, ami a szanszkrt nyelvben elválaszthatatlan a szerelemtől (mādhurya). A Madhu végzete, elpusztítója (madhu-sūdana, madhu-mathana) Visnu neve: a teremtés hajnalán két démon Madhu és Kaitabha akarta elpusztítani Brahmát, s Hajagríva („lónyakú”) alakjában oltalmazta meg őt Visnu. A Mádhava név mézest, tavaszt – azaz a szerelem beteljesedését – jelenti, a Madhu végzete azonban éppen ellentétesen: a szerelem lerombolását. Itt állok az érzelmek megsemmisítő viharában: békíts meg, kérlek – énekel a gópí. A Madhu-szúdana névnek van egy további áthallása is: a sūdana szó gyöke, a sūd kettős jelentésű: elpusztít, illetve beleegyezik, megígér. A Madhu-szúdana így Madhu elpusztítója, de mézes, szerelmes ígéretet is jelent egyben. A refrén kétféle vágya e strófában egy szóban jelenik meg.

śūnyaṁ kusumāsanam iha kuñje śūnyaḥ keli-kadambaḥ
dīnaḥ kekikadambaḥ |
mṛdu-kala-nādaṁ kila sa-viṣādaṁ roditi yamunā svambhaḥ ||2||


Virág-vánkosod üresen árválkodik a ligetben, a kadamba-fád is téged nélkülöz,
a szomorúan lépkedő pávákkal együtt.
A Jamuná vize is csak csöndesen-lágyan csordogál, bánatosan ontva könnyeit.

A strófa tovább folytatja a környezet megfestését: nélküled üres virág-ülőhelyed, s a kadamba-fa is a Jamuná partján. Utóbbi a gópík ruháinak ellopásának történetére tett utalás – Krsna egy kadamba-fára aggatta az ellopott ruhákat. A máskor büszkén lépegető pávák most kedvtelenül lépegetnek, s a Jamuná is csak zokog.

nava-nīraja-dhara śyāmala-sundara candra-kusuma-ruciveśa
gopīgaṇa-hṛdayeśa |
govardhana-dhara vṛndāvana-cara vaṁśī-dhara parameśa ||3||


Kezedben friss lótusz, szépséges-feketén ragyogsz, pávaszem és virágdíszek ékesítik ruhád,
ó, gópík szívének kedves ura!
Góvardhan-hegy felemelője! Tulaszí-erdőben barangoló! Fuvolás! Legfelsőbb Úr!

A strófa Krsnát szólongatja, az első felét csupán a szebb olvashatóság kedvéért fordítottam leírásként.

rādhā-rañjana kaṁsa-niṣūdana praṇati-stāvaka-caraṇe
nikhila nirāśraya-śaraṇe |
ehi janārdana pītāmbara-dhara kuñje manthara pavane ||4||


Rádhá boldogsága! Kansza végzete! dalnokod lábadnál hódol
minden menedéknélküli oltalmánál.
Jöjj Dzsanárdan, Sárgaruhás! A ligetben, a lágy szellőben (várok rád)!

2014. december 6., szombat

csakraváka


A csakraváka, a vörös ásólúd (Anas casarca) az együttlét és elválás szimbóluma. E madarak párban járnak, a hím és a tojó napközben együtt marad, ám alkonyatkor különválnak, s az éjszakát külön töltik, messziről szólongatva egymást.



Rúpa gószvámí drámájában Vrndá csüggedten így sóhajtozik:

pibati na makarandaṁ vṛndam indindirāṇāṁ
vanam api na mayūrās tāṇḍavair maṇḍayanti |
vidadhati ca rathāṅgāḥ svāṅganābhir na saṅgam
sarati sarasijākṣe goṣṭhataḥ paṭṭanāya ||


A méhek már nem kortyolják a nektárt,
pávák sem díszítik az erdőt a táncukkal,
a csakravákák nem találkoznak feleségeikkel,
mióta a lótuszszemű Vradzsából a városba ment.

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 3.43.)
Búskomorrá váltak a méhek, a máskor önfeledten táncoló pávák is csak bánatosan tipegnek, mert Vrndávanra leszállt a sötét éjszaka: a lótuszszemű Krsna Mathurába utazott, s így elszakadt kedvesétől, miként a csakraváka madarak szakadnak el egymástól éjszakára.A vradzsa szó egyik jelentése csorda, karám, így ennek szinonimáit (e versben: goṣṭha) gyakran használják a pásztorok és jószágaik lakta Vradzsa megjelölésére is.

jala-keli-tarala-kara-tala-
mukta-punaḥ pihita-rādhikā-vadanaḥ
jagad avatu koka-yūnor
vighaṭana-saṅghaṭana-kautukī kṛṣṇaḥ


Tenyerével a vizet paskolva
újra meg újra elfedte, majd kitakarta Rádhiká arcát.
oltalmazza a világot az ifjú vadliba-pár
elválásában és egymásra találásában kedvét lelő Krsna!

(ismeretlen költő verse, Padjávalí 302.)

sura-ripu-sudṛśām uroja-kokān
mukha-kamalāni ca khedayann akhaṇḍaḥ |
ciram akhila-suhṛc-cakora-nandī
diśatu mukunda-yaśaḥ-śaśī mudaṁ vaḥ ||

Az aszurák feleségeinek vadliba-kebleit
és lótusz-orcáját bánattal borító,
ám csakóra madárhoz hasonlatos barátait örökkön felvidító
Mukunda dicsőségének Holdja örvendeztessen meg mindnyájótokat!

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 1.1.)

A Hold fénye örömmel tölti el a holdfényen élő csakóra madarat, ám ugyanez a Hold az éjszaka kezdetét is jelenti, ami elszakítja a csakravákát párjától – miképpen a démonokat elpusztító Krsna is elszakította az aszurák feleségeitől férjeiket. Rúpa gószvámí verse a csakravákával kapcsolatos másik kedvelt hasonlatot is említi: a vörös vadlúd a hölgyek vörös kunkummal ékesített keblét idézi.

2013. június 29., szombat

mosolygó arcod…


Egy kedves barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a telugu nyelven énekelt dalt. Valóban szép a zene – kicsit indiai, kicsit nyugati –, de a szövege is megragadó, Tyāgarājar (1767 -1847) jeles dél-indiai költő-zenész fohásza Rámacsandrához.


nagumōmu ganalēni 
nā jāli telisi
nanu brōvaga rādā 

śrī raghuvara nī
Megfosztattam mosolygó arcod látványától!
Tudván tudod ezt,
s mégsem jössz enyhíteni fájdalmam,
ó Raghu dinasztia legkiválóbbja!
nagarājadhara nīdu 
parivārulella
ogi bōdhana jēsē-vāralu

gārē yiṭu luṇḍudurē
Ó, Hegykirály felemelője,
kíséreted tagjai,
kik jó tanáccsal szolgálnak neked,
talán nem emlékeztetnek téged?
khagarāju nī yānati 
vini vēga canalēdō
gaganāni kilaku 

bahu dūrambanināḍō
A Madárkirály nem siet
parancsod követve
a mennyekből a földre?
Ilyen nagy a távolság?
jagamēlē paramātma 
evaritō moraliḍudu
vaga jūpaku tāḷanu 

nannēlukōra tyāgarājanuta nī
Mindenek ura, Legfőbb Lélek,
ki máshoz fohászkodhatnék?
Kérlek, ments meg engem,
és vedd Tjágarádzsát oltalmadba!


„Hegykirály felemelője” (naga-rája-dhara) általában a Góvardhan hegyet tartó Krsna jelzője, ám itt más értelmezés is szóba jöhet. Mikor a dévák és az aszurák közös erővel kiköpülték a tejóceánt, a Mandara hegyet használták köpülőrúdként, amit az óceán mélyére lemerülő teknős képében maga Visnu tartott. A mennyei világból a Madárkirály, Garuda hátán a földre szálló magasztos Istent, Visnut ezért illeti a „Hegykirály felemelője” név.

2010. december 4., szombat

Rádhiká bánata


a Padjávalí szépséges verseinek folytatása…

yugāyitaṁ nimeṣeṇa
cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ
govinda viraheṇa me ||

Örökké tart a pillanat,

Orcámon fut a könnypatak,
Üres lett az egész világ,
úgy hiányolom Góvindát!
A Siksástaka 7. verse

dalati hṛdayaṁ gāḍhodvegaṁ dvidhā na tu bhidyate
vahati vikalaḥ kāyo mūrcchāṁ na muñcati cetanām |
jvalayati tanūm antardāhaḥ karoti na bhasmasāt
praharati vidhir marmacchedī na kṛntati jīvitam ||

dalati –
meghasad; hṛdayam – szív; gāḍha-udvegam –erős remegés, zaklatottság; dvidhā – kettészakított;
na – nem; tu – ám; bhidyate – van hasítva; vahati – elvisz; vikalaḥ – legyengült, csonka; kāyaḥ – test; mūrcchām – ájulás; na – nem; muñcati – hagy el; cetanām – tudat; jvalayati – lángra lobbantja; tanūm – testet; antar-dāhaḥ – belső tűz; karoti – tesz; na – nem; bhasmasāt – hamuvá; praharati – ver; vidhiḥ – végzet; marma-chedī – létfontosságút pusztító; na – nem; kṛntati – vágja el; jīvitam – életet

Reszkető szívem meghasadt, mégsem szakad ketté teljesen,

erőtlen testem elalélt, mégsem hagy el egészen az eszmélet.
testem elemészti a tűz, mégsem hamvaszt el,
a végzet összetöri szívem, ám nem veszi el életem.
a versmérték: hariní (gazella-ünő, vagy sápadt leány)

dṛṣṭaṁ ketaka-dhūli-dhūsaram idaṁ vyoma kramād vīkṣitāḥ
kacchāntāś ca śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ soḍhāḥ kadambānilāḥ |
sakhyaḥ saṁvṛṇutāśru muñcata bhayaṁ kasmān mudhaivākulā
etān apy adhunāsmi vajraghaṭitā nūnaṁ sahiṣye ghanān ||

dṛṣṭam – látott; ketaka-dhūli-dhūsaram – kétaka porától szürke; idam – ez; vyoma – ég; kramāt – lépéstől; vīkṣitāḥ – látottak; kaccha-antāḥ – partmentiek; ca – és; śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ – banánvirág rügyeket fenntartó; soḍhāḥ – eltűrtek; kadamba-anilāḥ – kadamba illatú szellők; sakhyaḥ – barátnők!; saṁvṛṇuta – rejtegessétek!; aśru – könnyet; muñcata – hagyjátok el!; bhayam – félelmet; kasmāt – miért?; mudhā – hasztalan; eva – bizony; ākulāḥ – zaklatott, zavarodott; etān – ezeket; api – bizony; adhunā – most; asmi – vagyok; vajra-ghaṭitā – gyémánt/villám csinált; nūnam – bizonnyal; sahiṣye – el fogom biselni; ghanān – keményeket

Láttam már milyen a kétaka porától elszürkült ég, megnéztem

a banánfa rügyeivel elborított folyópartot, és elviseltem a kadamba-illatú szellőt is.
Drága barátnőim, töröljétek le könnyeiteket, ne féltsetek, miért is vagytok ily zaklatottak?
(Gyémántkemény) villámból kovácsoltak engem, eltűrök minden nehézséget!

A szerző Rudra, a versmérték: sárdúlavikrídita
A kétaka növény hosszú, tüskés szélű leveleiről (melyek a Gíta Góvinda szerint lándzsaként döfik át a szerelmesek szívét), s bódítóan finom illatáról ismert.

seyaṁ nadī kumuda-bandukarās ta eva
tad yāmunaṁ taṭam idaṁ vipinaṁ tad etat |
te mallikā-surabhayo marutas tvam eva
hā prāṇa-vallabha sudurlabhatāṁ gato’si ||

sa iyam –
ugyanaz; nadī – folyó; kumuda-bandhu – Hold (a fehér tavililiom barátja); karāḥ – sugarak;
te eva – bizony ezek; tad – az; yāmunam taṭam – a Jamuná partja; idam – itt; vipinam – liget; tad etat – az; te – ezek; mallikā-surabhayaḥ – jázmin illatú; marutaḥ – szellők; tvam eva – bizony te; hā – jaj nekem! (a fájdalom felkiáltása); prāṇa-vallabha –életem kedvese; sudurlabhatām – a nagyon nehezen elérhetőségbe; gataḥ – elment; asi – vagy

Ez ugyanaz a folyó, ugyanaz a holdsugár,

s ugyanaz a liget, a Jamuná partján.
A szellő is ugyanúgy a jázminok illatával terhes,
ó, jaj, csak te mentél elérhetetlen-messze, szívem kedvese!

A költő: Hari Bhatta, a versmérték: vaszantatilaká (a tavasz ékessége)

2010. július 28., szerda

üzenet a messzeségbe


mathurā-pathika murārer
upageyaṁ dvāri vallavī-vacanam |
punar api yamunā-salile
kāliya-garalānalo jvalati ||

mathurā-pathika – Mathurába utazó!; murāreḥ – Murárié; upageyam – megközelítve; dvāri – kapuban; vallavī-vacanam – pásztorlányka beszéde; punar – ismét; api – bizony; yamunā-salile – a Jamuná vizében; kāliya-garala-analaḥ – Kálija mérgének tüze; jvalati – perzsel, éget

Ó, Mathurába utazó! Murári ajtajához lépve egy pásztorlányka így kiáltott:
„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

2009. november 7., szombat

Bhramara-gítá – Dal a méhecskéhez


A Bhágavata-purána tizedik ének egyik megrázó érzelmi jelenete az isteni szerelmesek elválása, mert Krsna a faluból a közeli városba távozik. Szíve azonban visszahúzza, s hírvivőt küld vissza imádottjához. Rádhán, a pásztorlánykán azonban a téboly jelei mutatkoznak, szerető rajongása oly intenzív. A hírvivő távollévő kedvesére emlékezteti, de nem vele beszélget, hanem a körötte repdeső méhecskére lesz figyelmes. Szavait a méhecskéhez intézi, ami nemcsak páratlan költői bravúr, hanem a szerelmes rajongás érzelmi túlfűtöttségének is remek példája. A szanszkrt méh szó (bhramara) a vándorol, forog szógyökből (bhram) ered, s így talán a méhek táncára utal, kétszeres szimbolikát alkalmazva, hiszen a táncoló Krsna hírnöke a táncoló méhecske.

A versek a Bhágavata-purána 10.47. fejezetéből valók.

madhupa kitava-bandho mā spṛśāṅghriṁ sapatnyāḥ
kuca-vilulita-mālā-kuṅkuma-śmaśrubhir naḥ |
vahatu madhu-patis tan-māninīnāṁ prasādaṁ
yadu-sadasi viḍambyaṁ yasya dūtas tvam īdṛk ||12||

madhupa –
méh! („mézivó”); kitava-bandho – a csaló barátja!; mā spṛśa – ne érints; aṅghrim – lábat; sa-patnyāḥ – a rivális asszonytól; kuca – kebel; vilulita-mālā – lengő füzér; kuṅkuma-śmaśrubhiḥ – kunkumos bajuszokkal; naḥ – miénk; vahatu – vigye; madhu-patiḥ – Krsna, a Madhu dinasztia ura (Madhu Vrsni apja, Jadu leszármazottja); tad-māninīnām – az ő asszonyaié (magabiztos, vagy büszke nő jelzője); prasādam – kegyet, ajándékot, jóindulatot; yadu-sadasi – Jadu gyülekezetében; viḍambyaṁ – gúny tárgya; yasya – akié; dūtaḥ – hírnök; tvam – te; īdṛś – olyan

Óh, te méh, a Csalfa barátja! Ne érintsd lábainkat kunkumos bajszoddal, mivel tudjuk, az vetélytársnőnk kebléről került Krsna lengő virágfüzérére. Adja csak Madhupati kegyét büszke asszonyainak! A Jaduk gyülekezetében csak gúny tárgya az, kinek olyan hírnöke van, mint te!


A Madhupati név kettős értelmet hordoz. Madhu ősi király, Jadu leszármazottja, Vrsni apja, így a Madhupati név a Madhu dinasztia urára utal. Ugyanakkor a madhu édest, vonzót, csábítót és mézet is jelent, így Rádhá itt a csábítás uraként említi Krsnát, kinek a mézivó (madhupa) méh a hírnöke.

sakṛd adhara-sudhāṁ svāṁ mohinīṁ pāyayitvā
sumanasa iva sadyas tatyaje’smān bhavādṛk |
paricarati kathaṁ tat-pāda-padmaṁ nu padmā
hy api bata hṛta-cetā hy uttamaḥ-śloka-jalpaiḥ ||13||

sakṛt –
egyszer (vagy hajdanán); adhara-sudhāṁ – ajkának nektárját; svāṁ – sajátját; mohinīṁ – elbűvölőt (a nektár jelzője); pāyayitvā – itatva; sumanasaḥ – virágok; iva – mint; sadyaḥ – hirtelen; tatyaje – eltávozott, eltűnt; asmān – minket; bhavā-dṛk – mint ön; paricarati – szolgál, imád; kathaṁ – miként, hogyan; tat-pāda-padmaṁ – az ő lótuszlábát; nu – vajon; padmā – Laksmí egy neve (lótuszvirág); hi api – hiszen; bata – [sajnálkozás felkiáltása]; hṛta-cetā hi – elrabolt eszű; uttamaḥ-śloka – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt); jalpaiḥ – beszéde által

Csupán egyszer kortyolhattuk ajkának varázsos nektárját, majd eltűnt hirtelen, ahogy te szállsz virágról virágra. Hogyan lehet, még Padmá (Laksmí) is az ő lótuszlábát szolgálja? Ó, jaj, Uttamaslóka szavai egészen elvették az eszét szegénynek!


Az Uttamaslóka név is kettős jelentésű. Az uttama szó legfelsőbbet, legkiválóbbat jelent, míg a slóka szó verset, strófát, egyfajta versmértéket, illetve magasztalást, hírnevet, megbecsülést. Így a név utal a legmagasztosabb himnuszokkal dicsőített Istenre, ugyanakkor a híres, a legmegbecsültebb értelemben is használatos kifejezés. Rádhá a csábító Krsna mézesmázos szavaira utal, mikor e néven említi őt.

kim iha bahu ṣaḍaṅghre gāyasi tvaṁ yadūnām
adhipatim agṛhāṇām agrato naḥ purāṇam |
vijaya-sakha-sakhīnāṁ gīyatāṁ tat-prasaṅgaḥ
kṣapita-kuca-rujas te kalpayantīṣṭam iṣṭāḥ ||14||

kim –
miért; iha – itt; bahu – sokat; ṣaḍ-aṅghre – hatlábú!; gāyasi – énekelsz; tvaṁ – te; yadūnām – a Jaduké; adhipatim – urát; agṛhāṇām – otthontalanoké; agrataḥ – előtt; naḥ – nekünk; purāṇam – régit; vijaya-sakha-sakhīnāṁ – Ardzsuna (a győzedelmes) barátjának barátaié; gīyatāṁ – énekelj!; tat-prasaṅgaḥ – arról (azzal kapcsolatban); kṣapita – eldobott; kuca-rujaḥ – keblének fájdalmait; te – ők; kalpayanti – elrendezik, elvégzik; iṣṭam – vágyat; iṣṭāḥ – kedvesek (nők)

Kedves hatlábú barátunk, miért előttünk, otthontalanok előtt énekelsz oly sokat a Jaduk uráról, kit már amúgy is régóta ismerünk? Inkább énekelj arról, hogy a győzedelmes Ardzsuna barátja miként enyhítette barátnői keblének fájdalmát. Most ők a kedvesei, majd megadják, amire vágysz.


A gópík elhagyták férjeiket Krsnáért.

divi bhuvi ca rasāyāṁ kāḥ striyas tad-durāpāḥ
kapaṭa-rucira-hāsa-bhrū-vijṛmbhasya yāḥ syuḥ |
caraṇa-raja upāste yasya bhūtir vayaṁ kā
api ca kṛpaṇa-pakṣe hy uttamaḥ-śloka-śabdaḥ ||15||

divi –
mennyben; bhuvi – földön; ca – és; rasāyāṁ – pokolban; kāḥ – kik; striyaḥ – nők; tad-dur-āpāḥ – számára nehezen elnyerhetők; kapaṭa – csalfa; rucira – ragyogó, tündöklő, édes, szívélyes; hāsa – mosoly; bhrū – szemöldök; vijṛmbhasya – hajlásáé; yāḥ – akik; syuḥ – legyenek [a vidhi-liṅ itt irrealitást fejez ki]; caraṇa-rajaḥ – lába porát; upāste – imádja; yasya – akié; bhūtiḥ – Laksmí (jólét, siker, vagyon); vayaṁ – mi; kāḥ – ki; api ca – éppúgy, mint; kṛpaṇa-pakṣe – a szegények pártján; hi – bizony; uttamaḥ-śloka-śabdaḥ – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt) címe (neve vagy hangja)

Kik volnának azok a nők, a mennyben a földön vagy akár a pokolban, kiket ne nyerhetne el könnyedén, édesen mosolygó szemöldöke huncut ívével? Lám, még Bhúti (Laksmí) is imádja lába porát, hát kik vagyunk mi hozzá képest? A szegények pártján Uttamaslókának csupán a neve maradt.


A vers Bhúti (jólét, siker, vagyon) néven említi Laksmít, így fokozva az ellentétet az otthonukat vesztett gópíkkal szemben.

visṛja śirasi pādaṁ vedmy ahaṁ cāṭu-kārair
anunaya-viduṣas te’bhyetya dautyair mukundāt |
sva-kṛta iha visṛṣṭāpatya-paty-anya-lokā
vyasṛjad akṛta-cetāḥ kiṁ nu sandheyam asmin ||16||

visṛja –
távozz; śirasi – fejen; pādaṁ – lábat; vedmi – tudom; ahaṁ – én; cātu-kāraiḥ – hízelgő szavakkal; anunaya-viduṣaḥ – kiengesztelés mestere; te – tiéd, neked; abhyetya – jőve, érkezvén [abhi-e]; dautyaiḥ – üzenetekkel; mukundāt – Mukundától; sva-kṛtaḥ – a maga kedvéért; iha – itt; viṣṛṣṭa – elhagyott (a szóösszetételben: akik elhagytak); apatya – utód; pati – férj; anya-lokāḥ – más embereket; vyasṛjat – (ő) elhagyott; akṛta-cetāḥ – hálátlan („tökéletlen szívű”); kiṁ nu – vajon miért; sandheyam – egyesítendő, békülés; asmin – iránta

Távozz a lábamtól, tudom én, Mukundától jöttél, a kiengesztelés mesterétől hoztál üzenetet hízelgő szavakkal. Hálátlan ő, itthagyott minket, akik a kedvéért elhagytuk gyermekeinket, férjeinket és más rokonainkat. Vajon miért is enyhülnénk meg iránta?


mṛgayur iva kapīndraṁ vivyadhe lubdha-dharmā
striyam akṛta virūpāṁ strī-jitaḥ kāma-yānām |
balim api balim attvāveṣṭayad dhvāṅkṣa-vad yas
tad alam asita-sakhyair dustyajas tat-kathārthaḥ ||17||

mṛgayuḥ –
vadász; iva – mint; kapi-indraṁ – a majomkirályt; vivyadhe – megölte; lubdha-dharmā – az epekedő természetű (férfi); striyam – asszonyt; akṛta – tett; virūpāṁ – csúffá; strī-jitaḥ – akit egy asszony meghódított; kāma-yānām – kéjsóvárt (nőt); balim – Balit; api – bizony; balim – felajánlását; attvā – elfogadva („megéve”); aveṣṭayat – összekötöztette; dhvāṅkṣa-vat – mint egy csirkefogót („varjúként”, a varjú a megvetés szimbóluma); yaḥ – aki; tat – ezért; alam – elég vmiből; asita – „nem fehér”, fekete vagy sötétkék; sakhyaiḥ – barátságokkal; dus-tyajaḥ – amiről nehéz lemondani; tad-kathā-arthaḥ – a vele kapcsolatos témáról

Ki mint egy vadász, orvul megölte a majmok királyát, s mert egy asszony meghódította a szívét, utána epekedve csúffá tett egy másikat, aki szerelmi vággyal közeledett felé. Miután elfogadta Bali felajánlását, összekötöztette őt, akár egy közönséges csirkefogót. Ezért elég e sötét fiú barátságából, ám mégis lehetetlen lemondani a róla való beszélgetésről.


Rámacsandra lesből lőtte le Válit a majmok királyát, hogy szövetségesét Szugrívát segítse trónra. Mikor a haldokló Válí számonkérte rajta erkölcstelen tettét, Ráma arra hivatkozott, hogy vadászként nem bűn egy majmot lesből lelőni, s hogy Válí igaztalanul üldözte el öccsét, Szugrívát.
Súrpanakhá, Rávana húga férjének szerette volna Rámát, aki elutasította, s mikor az Szítára, Ráma hitvesére támadt, Ráma öccse, Laksmana levágta Súrpanakhá orrát és füleit.
Bali király a bráhmanák kegyét élvezve elfoglalta az univerzumot, ő lett a mindenség királya. A félistenek Vászudévához fordultak oltalomért, aki meg is jelent a király áldozatán egy bráhmana képében, s három lépés földet kért a királytól adomány gyanánt. Isteni formájában lépéseivel belépte a mindenséget, majd fogságba ejtette a királyt.

yad-anucarita-līlā-karṇa-pīyūṣa-vipruṭ-
sakṛd-adana-vidhūta-dvandva-dharmā vinaṣṭāḥ |
sapadi gṛha-kuṭumbaṁ dīnam utsṛjya dīnā
bahava iha vihaṅgā bhikṣu-caryāṁ caranti ||18||

yad-anucarita-līlā –
akinek életútja, kedvtelése; karṇa – fül; pīyūṣa-vipruṣ – nektárcsepp; sakṛt – egyszer; adana – evés; vidhūta – lerázott; dvandva – pár, kettősség; dharmāḥ – dharmák; vinaṣṭāḥ – a rombadőltek; sapadi – azonnal, nyomban; gṛha-kuṭumbaṁ – házat és családot; dīnam – szegényt, nyomorultat; utsṛjya – elhagyva; dīnāḥ – szegények, bánatosak; bahavaḥ – sokan; iha – itt; vihaṅgāḥ – madarak („égenjárók”); bhikṣu-caryāṁ – kolduséletet; caranti – élnek

Kedvtelései nektárcseppek a fülnek. Elég, ha az ember csak egyszer is belekóstol, párja iránti vonzalma nyomban megsemmisül. Az otthon és a család nyomorúsággá válik számára, elhagyva őket már sokan lettek szegény koldussá, s itt élnek ők, akár az égen járó madarak.

A dvandva-dharma kifejezés kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti a kettősségeken (dvandva) alapuló világi életet, amely iránti vágy szertefoszlik Krsna kedvteléseinek hallásakor. Visvanáth Csakravartí például így ír erről kommentárjában: „ha Krsnáról hallunk, az elpusztítja a vallástalan kettősségeket, így nem kerülünk az anyagi illúzió hatása alá”. Véleményünk szerint azonban a dvandva szó itt elsősorban – ahogyan két verssel később is – párt, házastársat jelent, így a dvandva-dharma a házastárs iránti kötelességtudatra, hűségre utal. A gópík Krsna kedvéért váltak hűtlenné férjeikhez, ezt Rádhiká többször a hírvivő szemére hányja.

vayam ṛtam iva jihma-vyāhṛtaṁ śraddadhānāḥ
kulika-rutam ivājñāḥ kṛṣṇa-vadhvo hariṇyaḥ
dadṛśur asakṛd etat tan-nakha-sparśa-tīvra-
smara-ruja upamantrin bhaṇyatām anya-vārtā ||19||

vayam –
mi; ṛtam – jól, helyesen; iva – mint; jihma-vyāhṛtaṁ – csalfa beszédet; śraddadhānāḥ – hittel rendelkezők, itt: hiszékenyek; kulika-rutam – a vadász hangja; iva – mint; ajñāḥ – oktalanok; kṛṣṇa-vadhvaḥ – a fekete antilop feleségei; hariṇyaḥ – őzsuták; dadṛśuḥ – láttuk, tapasztaltuk; asakṛt – újra; etad – ez; tad-nakha-sparśa-tīvra – az ő körmei érintésének heve; smara-rujaḥ – a szerelem kínjai; upamantrin – hírvivő; bhaṇyatām – beszélj!; anya-vārtā – más témáról

Hiszékenyek vagyunk, igaznak tartjuk csalfa szavait, miként a vadász sípjának hangját az oktalan őzsuták. Így újra megéreztük körmei érintésének hevét, a szerelem kínjait. Óh, hírvivő, kérlek beszélj inkább másról!

A vadász értelmű kulika szó itt lopakodót, settenkedőt jelent (a kúl: fed, takar gyökből), de a szó más értelemben a jó családból való nemes származásra utalhatna (a kulam: család szóból eredően). Az őzsuták a krsna, azaz fekete antilop párjai.

priya-sakha punar āgāḥ preyasā preṣitaḥ kiṁ
varaya kim anurundhe mānanīyo’si me’ṅga |
nayasi katham ihāsmān dustyaja-dvandva-pārśvaṁ
satatam urasi saumya śrīr vadhūḥ sākam āste ||20||

priya-sakha –
kedves barátom!; punar – újra; āgāḥ – visszatértél; preyasā – kedves által; preṣitaḥ – küldött; kiṁ – mit; varaya – válassz; kim – mit; anurundhe – szeretek, kedvelek (anurunddhe: szeretsz, kedvelsz); mānanīyaḥ – tiszteletreméltó, imádandó; asi – vagy; me – nekem; aṅga – (megszólítás); nayasi – vezetsz, viszel; katham – hogyan; iha – itt, most; asmān – minket; dustyaja – nehéz elhagyás; dvandva-pārśvaṁ – szeretett társhoz „pár-közelit”; satatam – mindig; urasi – keblén; saumya – kedves uram!; śrīḥ – Laksmí; vadhūḥ – feleség; sākam – együtt; āste – fekszik, pihen

Drága barátom, kedvesem küldötte, jó, hogy újra visszatértél! Kérj amit akarsz, hiszen imádandó vagy számomra. Fájdalmunkban magukra maradtunk, hogyan is vinnél minket a szeretett társhoz, kinek keblén szüntelenül felesége, Srí (Laksmí) pihen!

api bata madhu-puryām ārya-putro’dhunāste
smarati sa pitṛ-gehān saumya bandhūṁś-ca gopān |
kvacid-api sa kathāṁ naḥ kiṅkarīṇāṁ gṛṇīte
bhujam aguru-sugandhaṁ mūrdhny-adhāsyat kadā nu ||21||

api –
vajon; bata – ó, jaj (sajnálkozás kifejezése); madhu-puryām – Mathurában (a Madhu-városban); ārya-putraḥ – a nemes fia („após fia”-ként jelenthet férjet is); adhunā – most; āste – lakik; smarati – emlékezik; saḥ – ő; pitṛ-gehān – az atyai ház lakóira; saumya – kedves uram! („holddal kapcsolatos”, jámbor, jószándékú); bandhūn – barátokra; ca – és; gopān – pásztorokra; kvacit – olykor; api – bizony; saḥ – ő; kathām – beszédet; naḥ – miénk; kiṅkarīṇāṁ – szolgálólányoké; gṛṇīte – elmond, megemlít; bhujam – kezet; aguru-sugandhaṁ – az aguru (illatos aloe-fa) kellemes illatát; mūrdhni – fejen; adhāsyat – teszi majd; kadā nu – vajon mikor

Ó, jaj, Árjaputra most Mathurában lakik. Jó uram, vajon emlékszik-e még az atyai ház lakóira, a barátokra és pásztorfiúkra? S megemlít-e bennünket, szolgálólányokat? Mikor pihenteti végre fejünkön az aguru édes illatát árasztó kezét?

Az Árjaputra név a nemes (árja) Nanda, Vradzsa elöljárójának fiaként (putra) utal Krsnára. Ám a név jelentheti az „após fiát”, azaz a férjet is, Rádhá párjaként tekint Krsnára.

Rúpa Gószvámí az Uddzsvala-nílamani című művében a maradandó érzelmeket (sztháji-bhávát) tárgyaló fejezetben (14.195-218) szól a Bhramara-gítáról. A szerelmesek elváláskor érzett érzelmi hullámzását kifejező szavakat összefoglalóan sokszínű beszéd-nek (csitra-dzsalpa) nevezi, s ekképp határozza meg: “A sokszínű beszéd a kedves barátjának felbukkanásakor felhangzó, a heves vágyódás szülte sokféle érzelmet megjelenítő beszéd, melyben a titkolt harag is felszínre tör. A Bhramara-gítá versei a sokszínű beszéd egy-egy elemét illusztrálják:
1. pradzsalpa: a harag, féltékenység és büszkeség jegyeit viselő, megvetést mutató, a kedves ügyetlenségét felidéző beszéd;
2. paridzsalpa: a másik kíméletlenségének, csalárdságának, állhatatlanságának, s más hibáinak felsorolása, miközben a beszélő saját intelligenciáját csillogtatja (burkolt hencegés);
3. vidzsalpa: a titkolt féltékenység jeleit viselő, nyíltan haragvó, gúnyos beszéd;
4. uddzsalpa: Hari csalárd szavait büszkeségben fogant féltékenységgel s megvetéssel lenéző beszéd;
5. szanydzsalpa: melyben erőteljes iróniával becsmérli Krsna hálátlanságát;
6. avadzsalpa: féltékenység és félelem inspirálta szavak, melyek szerint Hari érdemtelen Rádhá szerelmére könyörtelensége, kéjvágya és álnoksága miatt;
7. abhidzsalpa: mely a madár bánatának hasonlatával arra utal, hogy a szerelme rászolgált arra, hogy elhagyja;
8. ádzsalpa: a kiábrándultság szavai, mely a kedves csalárdsága miatti lelki kínokról szól, s csak burkoltan felpanaszolja, hogy másokat tesz boldoggá;
9. pratidzsalpa: az elválás fájdalma hatja át, s mert belátja, hogy érdemtelen párja elérésére, feladja büszkeségét, így illő tisztelettel fordul a hírvivőhöz;
10. szudzsalpa: alázatosságból fakad, ékesszólás és bánat, ugyanakkor megfontolatlanság és mohó vágy jellemzi.

2009. június 22., hétfő

Gadádhar Pandit


Gadádhar Pandit Csaitanja Maháprabhu egyik legmeghittebb társa. Dzsagannáth Puríban, Tóta Gópináth templomában végezte szolgálatát, s gyakran olvasott fel ott a Bhágavata-puránából Csaitanjának. Srídhar Mahárádzs e verse Gadádhar Panditot magasztalja:

nīlāmbhodhi-taṭe sadā sva-virahākṣepānvitaṁ bāndhavaṁ
śrīmad-bhāgavatī-kathā-madirayā sańjīvayan bhāti yaḥ |
śrīmad-bhāgavataṁ sadā sva-nayanāśrūpāyanaiḥ pūjayan
gosvāmi-prabaro gadādhara-vibhur-bhūyāt mad-ekāgatiḥ ||

nīla-ambhodhi-taṭe – a kék óceán partján; sadā – mindig; sva-viraha-ākṣepa-anvitam – önnön elválásának bántalmával ellátott (társult); bāndhavam – barátját, fivérét; śrīmad-bhāgavatī-kathā-madirayā –a Srímad Bhágavatam történeteinek borával; sańjīvayan – tápláló, újjáélesztő; bhāti – tündököl; yaḥ – aki; śrīmad-bhāgavatam – a Srímad Bhágavatamot; sadā – mindig; sva-nayana-aśru-upāyanaiḥ – saját szeme könnyeinek ajándékával; pūjayan – imádó; gosvāmi-prabaraḥ – a gószvámík legkiválóbbja; gadādhara-vibhuḥ bhūyāt – Gadádhar, a kiválóbb a nagynál; mad-ekā-gatiḥ – az én egyetlen célom;

Ki a kék óceán partján, az önmagától való elválás fájdalmában élő barátját a Srímad Bhágavatam borával táplálja szakadatlan, s a Srímad Bhágavatamot a szeméből kicsorduló könnyeivel imádja, ő, a kiváló Gadádhar Pandit, a gószvámík legjobbja (legyen életem) egyetlen célja!

Az arany avatár bevezetőjében Srídhar Mahárádzs így fordítja s értelmezi versét:
„A végtelen türkizkék óceán partján Gadádhar Pandit a Bhágavata-puránából szokott felolvasni Csaitanja Maháprabhunak, akit az önnön magától (Krsnától) való elválás határtalan belső gyötrelme kínzott. Gadádhar Pandit Krsna kedvteléseinek borát szolgálta fel, hogy ennek mámorával enyhítse Csaitanja bánatát. Ahogy olvasott, könnyei mint feláldozott virágszirmok peregtek a Bhágavata-purána lapjaira. Bárcsak e tüneményes személynek, a gószvámík legjobbjának az öröme lenne művem megírásának egyedüli célja!”

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

ajánlott olvasmány: Srí Gadádharástaka