A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egység. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egység. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 10., szombat

guror apy avaliptasya…



A minap a reformációra terelődött a szó… a felvetés arról szólt, hogy milyen zavart okozott a keresztények lelkében Luther és követői fellépése: ugyan a korabeli katolikus egyház számos problémával terhelt volt, mégsem volt helyes az egység megbontása. A megosztottság a legrosszabb… míg az egység szent.

Az egység tényleg nagyon fontos… de vajon mindenek feletti, abszolút érték? Valóban, konfliktushelyzetben a legjobb a megoldást házon belül megtalálni... de van az úgy, hogy nem megy. És olyankor jobb őszintén élni az embernek a hitét... akár a szervezeten kívül – megbontva az egységet… a szervezettel, de nem megbontva az egységet az általa megértett dharmával.
Nehéz, embert próbáló helyzet az ilyen... főleg, ha közben kiátkozzák, a hatalom birtokában megpróbálják tönkretenni – lásd Luther példáját.

A puránák történetei közt is találunk efféle történetet: amikor Bali király áldozatán megjelenik Vámana, és háromlépésnyi földadományt kér tőle. Bali király guruja, Sukrácsárja arra bíztatja tanítványát, hogy tagadja meg a kérést. Éles szemmel felismeri az előtte álló fiúcskában Visnut – ezt a tényt is feltárja a király előtt. Ám Bali a dharma elveire alapozva szembeszegül Sukrácsárja tanácsával: nem vonhatom vissza ígéretem (Sukra kiskaput mutatott az ígéret teljesítésének megtagadására). Felsorolja azokat a kiválóságokat, akik hajdan akár az életüket is feláldozták az emberek javára. Ha pedig valóban Visnu e fiúcska, akkor vagy áldásban részesít, vagy ellenségeként megbüntet – mindegy, megadom néki, amire vágyik. A király szavait hallván mestere megátkozta őt – hiszen szembeszegült az utasítással. Ám Bali hajthatatlan maradt – s így vált a tizenkét mahádzsana, a dharma legkiválóbb ismerőinek egyikévé.

A Gaudīya-kaṇṭhahāra (Gaudíja vaisnavák gyöngysora) című versgyűjtemény a Mahábháratából (Udjóga-parva 179.25.) idézi Bhísma nagyatya idevágó szavait:

guror apy avaliptasya
kāryākāryam ajānataḥ |
utpatha-pratipannasya
parityāgo vidhīyate ||


Akár ha guru is: az öntelt,
a jó és rossz (közti különbséget) nem ismerő,
rossz utat követő
(elöljáró) elhagyása javasolt.

A Gaudīya-kaṇṭhahāra értelmező fordítása a fenti verset így interpretálja: „El kell utasítani azt a gurut, aki az érzéki örömök rabja, a bűn által szennyezett, aki tudatlan mert nem képes különbséget tenni a helyes és helytelen viselkedés között, vagy aki nem a suddha-bhakti, a makulátlan istenszeretet ösvényét járja.”

Bhísma tanítójával, Parasurámmal került szembe. Féltestvéreinek feleséget keresve Kásiból elragadta Ambá és testvérei kezét, ám Ambá Sálva királyába volt szerelmes. Bhísma elengedte őt Sálvához, de Sálva királya visszautasította Ambát: láttam, hogy Bhísma elragadott, vegyen hát feleségül ő! Bhísma azonban nőtlenséget fogadott – Ambá ezért haragosan az erdőbe vonult vezekelni. Ott találkozott Parasurámmal, s az ő oltalmát kérte. Parasurám felelősségre is vonta Bhísmát: megöllek téged, ha ellentmondasz nekem! Bhísma a bölcs király Marutta, szavait idézte a fenti versben – mondván, tanítója téved: „Nem ismered a guru kötelességét” (vagy erényét, helyes viselkedését, guruvṛttaṁ na jānīṣe), ezért inkább harcba szállok veled – felelte. A küzdelem végül elégedetté tette Parasurámát, így nem ölték meg egymást, hanem Parasurám megáldotta Bhísmát, hogy a világ legnagyobb harcosa legyen belőle.

A slóka a Sánti-parvában is felbukkan, ott Bhísma Judhisthir királyt oktatja az uralkodás művészetére, s szintén Marutta királyra való hivatkozással idézi a verset (Mbh. 12.57.7.)

A vaisnava hagyomány szerint a tanító elhagyása csupán a legeslegutolsó lépés egy efféle feloldhatatlan konfliktusban. Naróttam dász Thákur dalában a mester szava mellett a szádhukat, és a szentírást jelöli meg, mint olyan alapot, melyre az oltalmat kereső szív támaszkodhat:

sādhu-śāstra-guru-bākya cittete kariyā aikya
satata bhāsiba prema-mājhe


A szádhuk, a szentírás és a mester szavát eggyé téve szívemben
folyvást a rajongó szeretet árjában lubickolok.
(Srí préma-bhakti-csandriká, 1.10.)

S az igazi feladat ennek a harmóniának a fellelése.

2019. december 28., szombat

aikatja szúktam – fohász az egységért


A Rg-véda utolsó himnusza Agnit szólítja meg fájdalmasan szépen – ő az, aki a megannyi különbözőség ellenére képes egységbe forrasztani a sokféleséget. Mi – az isteneket meginvitáló papok – legyünk egységben, miként a meginvitált dévák is egyetértve fogadják részüket az áldozatból:


saṁ-samid yuvase vṛṣann agne viśvānyarya ā |
iḷas pade samidhyase sa no vasūny-ābhara ||1||


Áldásaid záporként árasztó, tiszteletreméltó Agni, együtt lélegzel te a mindenséggel,
te lobbantod lángra az áldozati teret, hozz minékünk gazdagságot!

saṁ gacchadhvaṁ saṁ vadadhvaṁ
saṁ vo manāṁsi jānatām |
devā bhāghaṁ yathā pūrve
saṁjānānā upāsate ||2||


Találkozzunk, beszéljünk egymással,
az (egymást) megértők gondolatai legyenek egyek,
miként hajdan egyetértve fogadták
az istenek is a részüket.

samāno mantraḥ samitiḥ samānī
samānaṁ manaḥ saha cittam eṣām |
samānaṁ mantram abhimaṇtraye vaḥ
samānena vo haviṣā juhomi ||3||


Közös a mantra, közös a gyülekezet,
közös az értelem, közös (az egybegyűltek) célja,
Ugyanazzal a mantrával invitálunk,
ugyanazzal az áldozattal áldozunk.

samānī va ākūtiḥ
samānā hṛdayāni vaḥ |
samānamastu vomano
yathā vaḥ susahāsati ||4||


Azonos a szándékunk,
szíveink is összefonódók,
s legyen egy a gondolatunk is,
ahogy ebben mind egyetértünk.

(Ṛg-veda saṁhitā 10.191.)

2018. január 6., szombat

brahman-lét


A Bhagavad-gítá tizennyolcadik fejezetének vége a beszélgetés legfontosabb gondolatainak összefoglalója. A 18.54. vers így szól:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati |
samaḥ sarveṣu bhūteṣu mad-bhaktiṁ labhate parām ||54||

A brahman-létű, elégedett lélek nem bánkódik és nem is vágyakozik.
Egyenlő minden lényhez, s eléri az irántam érzett legfőbb szeretetet.

A brahman-lét nem csupán az advaita iskolák célja… a szókapcsolat azt a létállapotot jelenti, melyben az ember lelki látásmóddal bír: így már nem kötik az anyagvilág kettősségei, erre utal a nem bánkódik és nem is vágyakozik. Ennek folyománya a harmadik páda: a vágy és gyűlölet kettősségéből kiszabadulva olyanná válik, mint az ártatlan kisgyerek: szabadon és egyenlően tekint mindenkire. Ugyanakkor a lelki létezés nem semleges, a természetét leíró örvendező, elégedett (prasanna) jelző utal erre. Az emberről lefoszlik, lemállik minden mellékes, és megmarad az élőlény eredeti lelki természete: az Isten iránti szerető odaadás, a bhakti.
Olykor találkozni azzal a vélekedéssel, hogy mert a személyes Istenhez való közeledés mellett elhomályosul a „Brahman megvalósítása”, ezért mellékesnek, jelentéktelennek tekinthető az utóbbi. Ám Bhagaván imádatában is egy bejárandó állomás annak felismerése, hogy Ő nincs egyedül, a lények sokasága veszi őt körül, akik mind az Ő gyermekei, akár csak én magam… s ez a felismerés válik az egyenlőség-, egység-élmény megélésének forrásává.