A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 9., szombat

derű


A Mahábhárata történetében a száműzetésben élő pándavák vándorlás közben megpihennek. Judhisthir Nakulát egy közeli tavacskához küldi vízért. Nakula először inna egyet, ám égi hang inti: míg nem válaszol a feltett kérdésekre, ne merészeljen meríteni! Nakula nem veszi komolyan a figyelmeztetést, ám az első korty után holtan esik össze. Sorban így jár az összes fivér is, míg végül Judhisthir megy a tóhoz. Ő sorra megválaszolja a tó szellemének kérdéseit, míg végezetül négy kérdés marad csupán. „Ki örvend?”, ki boldog? (ko modate) szól az utolsó kérdések közül az első. Judhisthir így felel:

pañcame 'hani ṣaṣṭhe vā śākaṁ pacati sve gṛhe |
anṛṇī cāpravāsī ca sa vāricara modate ||

Aki az ötödik vagy hatodik napszakban a saját házában főzhet egy kis zöldséget,
lerótta minden adósságát, s nem él idegenben, az méltán örvend, ó, Vízilény!

Gárdonyi Géza egy verse így zárul: „Mi hát a boldogság jóságos Úristen? / Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Valóban, sokak számára a boldogság ábrándköd, mindig valami egészen más, mint az életük. Judhisthir válasza ezzel szemben látszólag egyszerű dolgokról szól, nem eufórikus boldogságról, „csupán” csöndes derűről: Amikor leszáll az este (az ötödik vagy hatodik napszak a késő délutáni, kora esti óráknak felel meg) a saját házában főz egy kis zöldséget – egyszerű, békés és biztonságban élt életet jelent.
Lerótta minden adósságát: a kijelentés többet tartalmaz a hitelektől való megszabadulásnál. Az óind tradíció szerint az ember adóssággal érkezik e világba. Adósa az ősatyáknak, elődeinek, szüleinek, ezt az adósságot az ősatyák tiszteletével, vízáldozattal, a családi tradíció követésével, idős szüleiről való gondoskodással róhatja le. Adósa a világot elrendező déváknak, őket tűzáldozat végzésével teheti elégedetté. Adósa Istennek, ezért őt imádja. De élete során is számos adósságot szerez: adósa tanítóinak, akik segítségével anyagi és lelki tudáshoz jut, s adósává válik az őt segítő élőlénytársainak is. Adósság nélküli az, aki úgy él, hogy lerója mindezen adósságait.
Nem él idegenben: itt is többről van szó, mint a száműzetéstől való mentességről: a lélek vándorol ebben a világban: az evilági lét idegen föld a számára, vándorol nyughatatlanul egyik testből a másikba, tovább és tovább keresve, mígnem haza talál. Ez a hazatalálás a derű valódi forrása.

2012. október 13., szombat

de


Gyerekkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értettem hozzá.

Felnőttkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értem rá.

Öregkoromban
boldog lehetnék,
de a közelgő halál okozná.

(Weöres Sándor)

2012. január 21., szombat

Góvinda! Dámódara! Mádhava!


Töredék Bilvamangal Góvinda Dámódara himnuszából:

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||

Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||

Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!



A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

2010. január 16., szombat

a szerzetesi életrend megszentelése


Ötszáz évvel ezelőtt választotta Nimái pandit a szerzetesi életrendet. Murári Gupta így számol be az avatási ceremóniáról a Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) 3.2. fejezetében:

sannyāśāśrama-pāvanam
A szerzetesi életrend megszentelése

nṛtyāvasāne bhagavān ruroda
premṇā hareḥ so’pi vibhinna-dhairyaḥ |
dṛṣṭvā tadā tatra samāgatā vai
rudanti te prema-jalāvilākṣāḥ ||1||

A tánc végeztével az Úr zokogni kezdett. Túláradó szeretete teljesen elsöpörte higgadtságát.
Az összegyűltek látván ezt, szintén az istenszeretet könnyeit hullatták.

tataḥ samutthāya hariḥ sagadgada-
svareṇa tān prāha samāgatān janān |
māṁ tāta mātaś ca vidhehi sāmprataṁ
śubhāśiṣo yena hari-smṛtiḥ syāt ||2||

Majd Hari felállt, s elcsukló hangon így szólt az összesereglett tömeghez:
„Ó, atyáim és anyáim, kérlek adjátok most nekem áldásaitokat, hogy mindig emlékezhessem az Úr Harira!”

śrutvābhilajjākulitā vivastrā
gatās tatas te prarudantam eva |
śrī-kṛṣṇa-premā-paripūrṇa-dehā
babhūvuḥ sad-bhakti-rasena pūrṇāḥ ||3||

E szavak hallatán (az embereket) elöntötte a szégyen, s úgy felzaklatták őket (az Úr szavai), hogy ők is leplezetlenül sírtak.
Testük csordultig telt a Srí Krsna iránti rajongással, s elárasztották őket az istenszeretet ízeinek hullámai.

tān śāntvayitvā nija-darśanāmṛtaiḥ
sa gauracandro bhagavān jagāma |
guror nivāsaṁ saha vaiṣṇavāgraiḥ
śrī-keśavākhyasya mahānubhāvaḥ ||4||

Önnön látványának ambróziájával megbékítette őket, majd a magasztos Úr, Gauracsandra
a legkiválóbb vaisnavák társaságában guruja, Srí Késava kunyhójához lépett.

natvā guroḥ pāda-yugaṁ nivāsaṁ
tasmin sa cakre karuṇāmbudhir hariḥ |
śrī-rāma-nārāyaṇa-nāma-maṅgalaṁ
gāyan guṇān prema-vibhinna-dhairyaḥ ||5||

Hari, a könyörület óceánja meghajolt guruja lábai előtt, majd letelepedett előtte.
Srí Ráma és Nárájan áldásos neveit és tulajdonságait dalolta, miközben tébolyulttá tette a rajongó szeretet.

tathāparāhne nṛ-harer avāptyai
nyāsokta-karmāṇi cakāra śuddhaḥ |
ācārya-ratno bhagavāṁś cakāra
kṛṣṇasya pūjāṁ vidhivad vidhi-jñaḥ ||6||

Délutánra járt az idő, mikor a makulátlan és tiszteletreméltó Ácsárjaratna (Csandrasékhara Ácsárja), a ceremóniák jó ismerője elvégezte Hari szerzetesi rendbe lépéséhez szükséges rítusokat. Krsnát imádta az előírások szerint.

tataḥ samīpaṁ sa guror hitārthī
gatvāvadat karṇa-samīpa īśaḥ |
svapne mayā mantra-varo hi labdhaḥ
śṛṇuṣva tat kiṁ tava sammataṁ syāt ||7||

Majd az Úr, a legfőbb jóakaró gurujához lépett s e szavakat súgta a fülébe:
„Álmomban kaptam egy nagyszerű mantrát. Hallgasd meg kérlek, s (mondd el róla) a véleményed!”

vāra-trayaṁ tac-chravaṇāntikaṁ svayaṁ
provāca nyāsokta-manuṁ viśuddham |
śrutvāvadat so’pi harer idaṁ syāt
sannyāsa-mantraṁ paramaṁ pavitram ||8||

Ő maga súgta háromszor is a fülébe e tökéletes szannjász-mantrát.
Miután meghallgatta, (Késava így felelt): „Bizony, Hari e szannjász-mantrája a legszentebb!”

vyājena dīkṣāṁ gurave sa dattvā
lokaika-nātho gurur avyayātmā |
guro dadasvādya manīṣitaṁ me
sannyāsam ity āha puṭañjaliḥ prabhuḥ ||9||

Ilyen csellel adott gurujának avatást ő, ki örökkön örökké a világok egyeduralkodója és mestere.
„Kedves tanítóm, még ma töltsd be vágyam, s add meg nékem a szannjászt!” – kérlelte az Úr összetett kézzel.

tataḥ śubhe saṅkramane raveḥ kṣaṇe
kumbhaṁ prayāti makarān manīṣī |
sannyāsa-mantraṁ pradadau mahātmā
śrī-keśavākhyo haraye vidhāna-vit ||10||

Az áldásos pillanatban, mikor a Nap a Bakból a Vízöntőbe lépett, a bölcs
Srí Késava, a nagy lélek, a szertartások tudója átadta Harinak a szannjász-mantrát.

A Makara (cápa) a Bak csillagkép, a Kumbha (korsó) a Vízöntő csillagkép neve.

tatah sa-romañcita-deha-yaṣṭir
ānanda-netrāmbubhir ārdra-vakṣā |
sannyasta evāham iti svayaṁ hariḥ
sa-gadgada-vākyam uvāca devaḥ ||11||

Testének szőrszálai az égnek meredtek, az örömkönnyek áztatták mellkasát.
„Mindenről lemondtam!” szólt elcsukló hangon Hari, az Úr.

A szövegben svayam szó arra utal, hogy spontán, saját elhatározásából szólt.

gacchantam ālokya hariṁ guruḥ svayaṁ
daṇḍaṁ sa-celaṁ tvarayā dadau kare |
bho bho gṛhāṇeti vadan guror vacaḥ
śrutvā gṛhītvā guru-bhakti-lampaṭaḥ ||12||

Látva, hogy Hari útnak ered, guruja a dandát s a szerzetesi öltözéket is gyorsan átadta neki.
„Uram, uram, fogd ezt is!” – szólt a guru. Szavait hallván átvette őket, majd a tanítója kedvére téve

guror nideśaṁ bahu-manyamānas
tatrāvasat tad-divasaṁ jitāriḥ |
rātrau vasan kīrtanam āśu cakre
nṛtyaṁ ca tasmin guruṇā samaṁ prabhuḥ ||13||

aznap még ott maradt az ellenségei fölött győzedelmeskedő Úr, ki nagyra becsülte guruja utasítását.
Éjjel pedig mesterével együtt az Úr hirtelen énekelni és táncolni kezdett.

guru-bhakti-lampaṭaḥ – a guru-szeretetet sóvárgó, azaz aki tanítója iránti szeretet után vágyakozik
jitāriḥ – az ellenségeit (āri) legyőző (jita) utalhat a szenvedélyeket megfékezőre is

nanarta tasmin jagatāṁ guror guruḥ
kṛṣṇena sārdhaṁ mahatā sukhena |
ānanda-pūrṇas tu punaḥ sa mene
brāhmaṁ sukhaṁ tucchataraṁ mahātmā ||14||

Ott táncolt nagy boldogan a mindenség mesterének guruja Krsnával.
A gyönyörrel töltekezve e nagy lélek brahmanból származó boldogságot immáron jelentéktelennek vélte.

Késava Bháratí advaita szerzetes volt, ám most ő maga is vaisnava lett.

nṛtyāvasāne harim abravīt sa
ko’pīha me daṇḍam imaṁ karāgrāt |
ākṛṣya māṁ prāha bhuja-dvayena
spṛṣṭvā svayaṁ tvaṁ naṭanaṁ kuruṣva ||15||

A tánc végeztével így szólt Harihoz: „Vajon ki vette el ujjaim közül e dandát?
(Ki vagy te, hogy) két karoddal magaddal víve érintéseddel táncra perdítesz?

tato’ham ānanda-paripluto mudā
praviśya nṛtyaṁ kṛtavān suvihvalaḥ |
śrutvā vacas tasya suvismitās te
sa vaiṣṇavāḥ prema-vibhinna-dhairyāḥ ||16||

S én pedig a gyönyör óceánjában alámerülve, megmámorosodva, magamról megfeledkezve táncolni kezdek?”
E szavak hallatán a vaisnavák mind nagyon meglepődtek, s úrrá lett rajtuk a szeretet.

prema-vibhinna-dhairyāḥ – szeretet által megtört nyugalmúak (miként az 1. és 5. versekben is)

śrutvā guror vākyam analpam arthavan
nanarta tasmin svajanair anuvrataḥ |
harṣeṇa yukto mahatā mahātmā
svayaṁ hariḥ svātma-rato guṇāśrayaḥ ||17||

Guruja fontos és jelentőségteljes szavait hallva hívei és követői körében ismét táncolni kezdett
Hari, a nagy lélek, az isteni tulajdonságok tárháza, ki elégedett önmagában, ám most túláradó örömöt érzett.

sa bhāratī prema-pariplutātmā
kamaṇḍaluṁ daṇḍam apīha dūre |
kṣiptvā nanarta prabhuṇā samaṁ vai
sannyāsa-dharmasya pavitra-hetunā ||18||

És az a szeretet óceánjában elmerült Bháratí a vizesedényt és a dandát messze
hajítva együtt táncolt az Úrral, hogy megszenteljék a szannjász-dharmát.

iti svayaṁ yad bhagavat-kṛtaṁ śubhaṁ
sannyāsam ānanda-karaṁ dvi-janmanām |
śṛṇoti yas tasya bhaved vimuktir
labhec ca tat tan manasā yad icchati ||19||

Aki meghallgatja ezt az áldásos, a kétszerszületettek szívét megdobogtató (elbeszélést) arról, hogy a magasztos Úr miként lépett a szannjásza rendbe,
övé lesz az üdvösség, s elérheti azt, amire csak szívében vágyakozik.

2009. december 15., kedd

érzelmek a művészetben


Csaitanja Maháprabhu tanításaiban kiemelt fontosságot kapnak az istenszeretet különféle hangulatai… érdekelt az a háttér, az a környezet, melyben Maháprabhu és a gószvámík kibontották a raszákról szóló tanítást… hiszen az érzelmek bemutatása fontos eleme az indiai művészeteknek is. Tekintsük át röviden, miként!

Az érzelmek elemzésével elsőként talán Bharata Muni Nātyaśāstra című munkája foglalkozik, igen részletesen mutatja be a kilenc alapvető érzelmet. Az alábbi rövid összefoglaló mégsem ezen, hanem a XIV. század végén élt Viśvanātha Kavirāja könyvén alapul, melynek címe Sāhitya-darpaṇa (A költészet tükre).

Először tisztázzuk az alapfogalmakat!
A rasa szó jelentése nedv (pl. a fák nedve), lé, továbbá íz, zamat; érzés, érzelem; s lényeg, valaminek a veleje. A művészet lényege (rasa) tehát a különféle érzelmek, hangulatok (rasa) visszaadása.
A rasa (íz, hangulat) nem más, mint a bhāva (érzelem) megjelenítője. A bhāva szó a bhū – van, létezik, válik valamivé igéből származik, jelentései létezés, létállapot, helyzet, hajlam, érzés, illetve érzelem. A szó önmagában is jelzi az érzelmek nagy fontosságát, hiszen a bhāva szóban elválaszthatatlan egymástól a létezés, és az érzelem. Az érzelmeket az alábbiak jellemzik:

- vibhāva: a neve az adott érzelmi állapothoz vezető körülményeknek, melyeket további két csoportba sorolnak:

- ālambana („ok”, „alap”): az érzelem közvetlen kiváltó oka
- uddīpana („fellobbantás”, „izgatás”): az érzelmet fokozó körülmények
- anubhāva: az érzelmek külső jelei
A szereplők érzelmeiről e külső jelek árulkodnak a néző (olvasó) számára.

- vyabhicārin: múló érzés, mely az alábbi motívumokkal színezi az adott érzelmet:

(1) nirveda – közömbösség, a világból való kiábrándultság; (2) āvega – aggodalom; (3) dainya – alázat; (4) śrama – kimerültség; (5) mada – mámor, téboly; (6) jaḍatā – apátia; (7) ugratā – kíméletlenség, kegyetlenkedés; (8) moha – zavarodottság, eszméletvesztés; (9) vibodha – ébredés, ráeszmélés; (10) svapna – tunyaság; (11) apasmāra – feledékenység; (12) garva – büszkeség; (13) maraṇa – halál, megsemmisülésérzet; (14) ālasya – erőtlenség; (15) amarṣa – düh, féltékenység, irigység; (16) nidrā – alvás; (17) avahitthā – alakoskodás, képmutatás; (18) autsukya – nyugtalanság, sóvárgás, mohóság; (19) unmāda – tébolyodottság; (20) śaṅkā –kétség; (21) smṛti – emlékezés, felidézés; (22) mati – megértés, ítélőkészség; (23) vyādhi – betegség; (24) trāsa – megrendültség, rettegés; (25) vrīḍā – szégyen, szégyenlősség; (26) harṣa – öröm, ujjongás; (27) asūyā –féltékenység; (28) viṣāda – kiábrándultság, csüggedtség; (29) dhṛti – béketűrés; (30) capalatā – csapongás, állhatatlanság; (31) glāni – hanyatlás, bűntudat; (32) cintā – elmélkedés; (33) tarka – érvelés, vita
- sthāyi-bhāva: a stabil, megállapodott érzelem.

Az alapvető érzelmek a következők:

śṛṅgāra – szerelem

kiváltó oka:
szerelemittas nők, szajhák, feleség, vagy más asszonya
az érzelmet fokozó körülmények: hold, szantálpép, méhzümmögés
külső jelei: szemöldök-táncoltató oldalpillantás
az állandósult érzelem: rati – szerelmes ragaszkodás
színe: sötétkék (śyāma)
istensége: Viṣṇu





hāsya – humorérzék

kiváltó oka:
fintorgó arckifejezés, furcsa beszéd és taglejtés, aminek látványa nevetésre készteti az embert
az érzelmet fokozó körülmények: azt kísérő taglejtés
külső jelei: szem-összehúzódása, mosolygó arc
az állandósult érzelem: hāsa – nevetés
színe: fehér
istensége: Pramatha





karuṇa – bánat, sajnálat, megrendítő érzés

kiváltó oka:
szomorúság (a szeretett elmúlása, s a kedvezőtlen dolgok bekövetkezte miatt)
az érzelmet fokozó körülmények: kínzón hevessé fokozódó állapot
külső jelei: sorsverte földreesett zokogás, sápadtság, sóhajtozás, kábaság, hebegés
az állandósult érzelem: śoka – bánat
színe: galambszürke
istensége: Yama




raudra – düh

kiváltó oka:
az ellenség
az érzelmet fokozó körülmények: az ellenség viselkedése
külső jelei: ököllel lesújtás, szenvedélyes pusztító kifakadás, szemöldökráncolás, fegyver felemelése, vad tekintet, erőszak (szenvedély), hevesség, haj égnek meredése, verítékezés, remegés, téboly. A vérbe borult szem különbözteti meg a harcos hősiességtől
az állandósult érzelem: krodha – harag
színe: vörös
istensége: Rudra



vīra
– hősiesség

kiváltó oka:
a legyőzendő vetélytárs
az érzelmet fokozó körülmények: a vetélytárs viselkedése
külső jelei: mint a raudra-rasza esetében, ám a szem nem vörös, hanem tágranyílt, izzó, mélytűzű
az állandósult érzelem: utsāha – lelkierő, erőfeszítés, határozottság
színe: arany
istensége: Indra




bhayānaka
– ijedtség

kiváltó oka:
ami félelmet kelt
az érzelmet fokozó körülmények: ijesztő viselkedés
külső jelei: sápadtság, elcsukló hangú beszéd, verítékezés, megsemmisülésérzet, lúdbőrzés, remegés, körbetekintgetés
az állandósult érzelem: bhaya – félelem
színe: fekete
istensége: a szellemek




bībhatsa – undor

kiváltó oka:
rothadó hús bűze
az érzelmet fokozó körülmények: húsban tenyésző férgek látványa
külső jelei: köpés, szemek összehúzódása
az állandósult érzelem: jugupsā – gyűlölet, undor
színe: kék
istensége: mahākāla –idő




adbhuta – csodálat

kiváltó oka:
a valóságban megnyilvánuló rendkívüli dolog
az érzelmet fokozó körülmények: annak nagyszerű tulajdonságai
külső jelei: megdermedés, verítékezés, lúdbőrzés, hang elcsuklása, tágra nyílt szemek
az állandósult érzelem: vismaya – csodálkozás
színe: sárga
istensége: a gandharvák




śānta – békesség

kiváltó oka:
Paramátmá, a Felsőlélek
az érzelmet fokozó körülmények: nagy lelkek társasága
külső jelei: lúdbőrzés...
az állandósult érzelem: śama – nyugalom
színe: szépségesen ragyogó fehér
istensége: Nārāyaṇa





A fenti kilenc érzelmet
Viśvanātha Kavirāja egy tizedikkel is kiegészíti, ez a vātsalya – a gyermekszeretet.
kiváltó oka:
a gyermek
az érzelmet fokozó körülmények: a gyermek mozdulatai,
külső jelei: ölelés, fej megérintése, megszagolása, puszi, ellágyuló tekintet, lúdbőrzés, könnybe lábadt szem
az állandósult érzelem: sneha – gyöngédség
színe: a lótuszvirág belsejéhez hasonlatos
istensége: világanya

2009. november 25., szerda

Sríkarácsárja fohásza

nandanandana-padāravindayoḥ
syandamāna-makaranda-bindavaḥ |
sindhavaḥ parama-saukhya-sampadāṁ
nandayantu hṛdayaṁ mamāniśam |
|

nanda-nandana-pada-aravindayoḥ – Nanda fiának láb-lótuszaié; syandamāna-makaranda-bindavaḥ – lecsöppenő nektár-cseppek; sindhavaḥ – óceánok; parama-saukhya-sampadām – legfőbb boldogság vagyonainak; nandayantu – tegye boldoggá; hṛdayam – szívet; mama – enyém; aniśam – szakadatlan („éjszakátlan”)

A Nanda fiacskája lótuszlábairól
lecsöppenő nektárcseppek,
a transzcendentális boldogság kincsének óceánjai
töltsék el örömmel újra meg újra a szívem!

A szerző neve (Sríkara) Visnu egyik neve („Srí-kezű”, aki Srít, a szerencseistennőt tartja karjaiban), ám a szó piros lótuszt is jelent.És Krsna talpának színe is pirosas, ezért a piros lótuszvirág Krsna lótuszlábaira, és Sríkarácsárjára is emlékeztet.

2009. november 11., szerda

zsoltárok I.


Boldog ember ki az Isten útját járja.

Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.

(Gárdonyi Géza, 1904.)

2009. szeptember 13., vasárnap

kié a boldogság?


Újabb adalék a varnák témájához: a Mahábhárata 13. könyvében, az Anusászana-parvában a nyílágyon fekvő Bhísma Judisthir királyt oktatja. Eközben zengi el a Visnu ezer nevét magában foglaló fohászt (Visnu-szahaszranáma). Fohásza végeztével a szokásoknak megfelelően arról beszél, hogy e fohász zengése milyen eredménnyel jár:

ya idaṁ śṛṇuyānnityaṁ yaścāpi parikīrtayet |
nāśubhaṁ prāpnuyātkiñcitso’mutreha ca mānavaḥ ||122||

A halandót, aki mindig ezt hallgatja, s ezt magasztalja,
semmilyen szerencsétlenség nem éri soha, sem ebben, sem következő életében.

vedāntago brāhmaṇaḥ syātkśatriyo vijayī bhavet |
vaiśyo dhanasamṛddhaḥ syācchūdraḥ sukhamavāpnuyāt ||123||

A bráhmana végére jut a tudásnak, a ksatrija győzedelmeskedik,
a vaisja dúskál majd a gazdagságban, a súdra pedig boldog lesz.

dharmārthī prāpnuyāddharmamarthārthī cārthamāpnuyāt |
kāmānavāpnuyātkāmī prajārthī prāpnuyātprajām ||124||

A dharmában törekvő eléri dharmát, a vagyonvágyó vagyont szerez,
a kéjvágyó betölti vágyát, s az utódokra vágyónak gyermeke születik.
(Mahábhárata 13.135.122-124.)

A Visnu-szahaszranáma zengése mindenkinek betölti vágyát: a tudós bráhmana a szent tudást, a védát nyeri el, amire vágyakozik (veda-anta-ga – „a tudás végére jut”), a ksatrija lovag vágya is teljesül: legyőzi elleneit. A vaisja, a pénz embere sikeres lesz vállalkozásaiban, nagy vagyont gyűjt, és a súdra vágya is teljesül majd: boldog lesz.
Manapság csupán a boldogságot keresik... melyik rend mentalitása szerinti életcél is ez?