A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rádhá. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rádhá. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 23., szombat

Raghunáth dász gószvámí: Sóhaj Srí Srí Rádhiká száznyolc nevével


Śrī Śrī Rādhikāṣṭottara-śata-nāma-stotra

Raghunáth dász gószvámí a távlatok atyamestere - verseit ezért nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni.
Az olvasó bölcs belátására bízzuk, elolvassa-e az alábbi költeményt... ám ha elolvassa, óvjuk az elhamarkodott ítéletalkotástól. A képek olykor világi szerelmet sejtetnek, ám tudnunk kell: a költő számára a szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Helyénvaló, ha az olvasó is így olvassa.





––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

avīkṣyātmeśvarīṁ kācid vṛndāvana-maheśvarīm |
tat-padāmbhoja-mātraika- gatir-dāsy-ati-kātarā ||1||


Mert nem látta úrnőjét, Vrindávan királynőjét,
kinek lótuszlába életének egyetlen célja volt, hű szolgálóleánya nagyon bánatos lett.

patitā tat-saras-tīre rudaty-arta-ravākulam |
tā-chrī-vaktrekṣaṇāvāptyai nāmāny-etāni saṁjagau ||2||


E szerencsétlen leány a Rádhá-kund partjánál zokogott keservesen,
s hogy megpillanthassa úrnője áldásos arcát, e neveket sóhajtozta:
A Rádhá-kund partján kuporgó, keservesen zokogó szolgálólány Rádhiká neveit felsoroló sóvárgó énekét sóhajnak fordítottuk e versben, és a címben is.

rādhā gāndharvikā goṣṭha- yuva-rājaika-kāmitā |
gāndharvā rādhikā candra- kāntir mādhava-saṅginī ||3||


Rádhá... Gándharviká... Krsna szerelmes vágyait lángragyújtó...
Gándharvá... Rádhiká... Csandrakánti... Mádhava társnője....

dāmodarādvaita-sakhī kārttikotkīrtideśvarī |
mukunda-dayitā-vṛnda- dhammilla-maṇi-mañjarī ||4||


Dámódar páratlan pajtása... a Kárttika hó ünnepelt úrnője...
Mukunda kedvesei hölgykoszorújának drágaköve...

bhaskaropāsikā vārṣa- bhānavī vṛṣabhānujā |
anaṅga-mañjarī-jyeṣṭhā śrīdāmāvarajottamā ||5||


a ragyogó Napistennek hódoló... Vársabhánaví... Vrsabhánu leánya,
Ananga Manydzsarí nővére... Srídáma húga... a legkiválóbb...
Az upāsikā (“mellé ülő”) szó általában imádót jelent, aki a tisztelete jeléül imádottja mellett, az ő lábainál ül. Ebben az esetben azonban felmerülhet a szó szerinti értelmezés is: a Ragyogó mellett ülő.

kīrtidā-kanyakā mātṛ- sneha-pīyūṣa-putrikā |
viśākhā-savayaḥ preṣṭha- viśākhā-jīvitādhikā ||6||


Kírtidá leánykája... az anyai gyöngédség nektárleánya...
Visákhá barátnője... ő Visákhának még az életénél is kedvesebb...

prāṇādvitīya-lalitā vṛndāvana-vihāriṇī |
lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā vṛndāvaneśvarī ||7||


Lalitá szemefénye... Vrndá erdejében barangoló...
kit Lalitá százezerszer is oltalmaz... Vrndávan úrnője....
A lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā szóösszetétel értelmezhető így is: Lalitá életét százezeregyszer is oltalmazó. Lalitá azonban akár Krsnával is szembeszáll Rádhiká érdekében, így inkább ő tekinthető Rádhiká oltalmazójának.

vrajendra-gṛhinī-kṛṣṇa- prāya-sneha-niketanam |
vraja-go-gopa-gopālī- jīva-mātraika-jīvanam ||8||


Jasódá szeretettemplomának másik tornya....
Vradzsa jószágainak, pásztorainak, azok családjainak és minden teremtett léleknek egyetlen éltetője...

snehalābhīra-rājendra- vatsalācyuta-pūrvajā |
govinda-praṇayādhāra- surabhi-sevanotsukā ||9||


Nanda és Balarám szeretete övezi...
Szurabhi szolgálata után sóvárog, ki Góvinda kincse...

dhṛta-nandīśvara-kṣema- gamanotkaṇṭhi-mānasā |
sva-dehādvaitatā-dṛṣṭi- dhaniṣṭhā-dhyeya-darśanā ||10||


szívét a nandísvari hajlék vonzza...
elméjében magát Dhanistháként látja...
Dhanisthá Jasódá szolgálóleánya, ki Nandísvaron lakik Nanda hajlékában.

gopendra-mahiṣī-pāka- śāla-vedi-prakāśikā |
āyur-vardhaka-raddhānnā rohiṇī-ghrāta-mastakā ||11||


pásztorok királynőjének konyhájában tündöklő...
főztje életnövelő...Róhiní átölelve őt, hajának illatát issza...

subala-nyasta-sārūpyā subala-prīti-toṣitā |
mukharā-dṛk-sudhā-naptrī jaṭilā-dṛṣṭi-bhīṣitā ||12||


Szubala hűségesen mutatja be őt... kit boldoggá tesz Szubala öröme...
Mukhará szemének nektár-unokája... megretten ha Dzsatilát látja...
Szubala Krsna barátja, aki a Rádhikával való találkozások elrendezésében segédkezik neki. Krsnának ecseteli Rádhiká szépségét, s álruhában, Rádhának öltözve megtéveszti Rádhá anyósát, így teremtve alkalmat az együttlétre. A subala-nyasta-sārūpyā mindkét módon értelmezhető. Mukhara Rádhiká anyai nagyanyja, Dzsatilá pedig az anyósa.

madhumaṅgala-narmokti-janita-smita-candrikā |
paurṇamāsī-bahiḥ-khelat-prāṇa-pañjara-śārikā ||13||


Madhumangal tréfás szavaitól kacagó holdsugár...
Paurnamászí szeme-fénye, kalitkán kívül játszadozó madárkája...
Paurnamászí: Szandípani édesanyja, Madhumangalnak, Krsna barátjának nagymamája.

sva-gaṇādvaita-jīvātuḥ svīyāhaṅkara-vardhinī |
sva-gaṇopendra-pādābja-sparśa-lambhana-harṣiṇī ||14||


társnői egyetlen éltetője... a lánycsapat büszkeségének növelője...
Krsna lótuszlábának érintésétől barátnőivel együtt örvendő...

svīya-vṛndāvanodyāna-pālikī-kṛta-vṛndakā |
jñāta-vṛndāṭavī-sarva-latā-taru-mṛga-dvijā ||15||


Vrndá-gópít teszi meg saját kertjének, Vrndávannak oltalmazójává...
minden növényt, fát, állatot és madarat ismer ott...
Az udyāna (kert) szót gyakran a vana (erdő) ellentéteként említik.

īṣā-candana-saṅghṛṣṭa-nava-kāśmīra-deha-bhāḥ |
javā-puṣpa-prabhā-hāri-paṭṭa-cīnāruṇāmbarā ||16||


teste szantálpéppel kevert friss sáfránytól ragyog...
vörös selyemruhája mellett még a rózsa virágának tündöklése is elhalványul...

caraṇābja-tala-jyotir-aruṇī-kṛta-bhū-talā |
hari-citta-camatkārī cāru-nūpura-niḥsvanā ||17||


lótuszlába talpának ragyogása pirosra festi a föld felszínét...
bokaláncának gyönyörű hangja megbabonázza Hari szívét...

kṛṣṇa-śrānti-hara-śroṇī-pīṭha-valgita-ghaṇṭikā |
kṛṣṇa-sarvasva-pīnodyat-kucāñcan-maṇi-mālikā ||18||


csípőjének oltárán táncoló csengettyűk hangja eloszlatja Krsna fáradtságát...
drágakőfűzérrel díszített telt keblei jelentik Krsna mindenét...

nānā-ratnollasā-chaṅkha-cūḍā-cāru-bhuja-dvayā |
syamantaka-maṇi-bhrājan-maṇi-bandhāti-bandhurā ||19||


szépséges karjain drágakőként csillogó kagylóhéj karkötőt visel...
Szjamantaka ékkőként ragyogó nyakláncában szépsége mindent felülmúl...
A Szjamantaka nevezetű hírneves ékszert Szatrádzsit király kapta a Napistentől, mindig a nyakában hordta, imádta, s az ékszer naponta jelentős mennyiségű arannyal látta őt el. Később testvérétől elrabolták, majd mikor Krsna visszaszerezte, hálája jeléül Krsnához adta feleségül lányát, Szatjabhámát.

suvarṇa-darpana-jyotir-ullaṅghi-mukha-maṇḍalā |
pakva-dāḍima-bījābha-dantākṛṣṭāghabhī-chukā ||20||


orcájának ragyogása elhomályosítja még az aranytükör tündöklését is...
érett gránátalma magjaihoz hasonlatos fogai papagájként vonzzák Krsnát...
A papagáj kedveli a gránátalmát, ezért a gránátalma egyik neve śukādana, a papagájok csemegéje. Az agha szó jelentése bűn, így Krsna neve – Agha-bhī, Agha démon elpusztítója – másodlagos értelemben arra utal, akitől a Bűn retteg.

abjarāgādi-sṛṣṭābja-kalikā-karṇa-bhūṣaṇā |
saubhāgya-kajjalāṅkāktā-netra-nindita-khañjanā ||21||


lótuszbimbó alakú fülbevalója rubintból s más ragyogó drágakőből készült...
míg a jószerencse szemfestékével megkent szeme megszégyeníti a khanydzsana madarat is...
A khanydzsana madár a barázdabillegető rokona – a rebbenő szerelmes pillantás a hasonlítás oka.

su-vṛtta-mauktika-muktā-nāsikā-ṭila-puṣpikā |
su-cāru-nava-kastūrī-tilakāñcita-bhālakā ||22||


szezámvirág orrában szépséges igazgyöngyöt visel...
ívelt homlokán friss mósusz-tilak díszlik...

divya-veṇī-vinirdhūta-keki-piñchā-vara-stutiḥ |
netrānta-śara-vidhvaṁsi-kṛta-cāṇūrajid-dhariḥ ||23||


hajfonatai ragyogása fölülmúlja a pávatollak legszebb himnuszait...
szeme sarkából kilőtt nyilai elejtik a Csánurát legyőző Harit...

sphurat-kaiśora-tāruṇya-sandhi-bandhura-vigrahā |
mādhavollāsakonmattā pikoru-madhura-svarā ||24||


bájos alakja az ifjúkor hajnalának frissességében ragyog...
ő Mádhava elégedettségének bolondja... édes hangja akár a kakukké...
A vers második fele más olvasatban: mādhavollāskā – Mádhava öröme, és unmattā-pikoru-madhura-svarā – mámoros hangja akár a kakukk szavának édessége.

prāṇāyuta-śata-preṣṭha-mādhavotkīrti-lampaṭā |
kṛṣṇāpaṅga-taraṅgodyat-smita-pīyūṣa-budbudā ||25||


életénél sokszorta kedvesebb néki az ő Mádhavája, kinek dícsőítésére sóvárog...
mosolya Krsna oldalpillantásainak hullámából fakadó nektár-buborék...

puñjī-bhūta-jagal-lajjā-vaidagdhī-digdha-vigrahā |
karuṇa-vidravad-dehā mūrtiman-mādhurī-ghaṭā ||26||


alakja a világ minden szemérmességével és furfangjával felkent...
teste ellágyul a könyörülettől... ő a megtestesült édesség...

jagad-guṇavatī-varga-gīyamāna-guṇoccayā |
śacy-ādi-subhaga-vṛnda-vandyamānoru-saubhagā ||27||


a világ minden erényes hölgye az ő számtalan jótulajdonságát énekli...
nagyszerűségét a Sacsi vezette szerencsés asszonyok magasztalják...

vīṇā-vādana-saṅgīta-rāsa-lāsya-viśāradā |
nārada-pramukhodgīta-jagad-ānanda-sad-yaśaḥ ||28||


ő a víná-muzsika, az éneklés és a rásza-tánc mestere...
isteni dicsőségét a Nárada vezette szentek fennhangon magasztalják, az egész világ örömére...

govardhana-guhā-geha-gṛhiṇī kuñja-maṇḍanā |
caṇḍāṁśu-nandinī-baddha-bhāginī-bhāva-vibhramā ||29||


ő a Góvardhan barlangbéli szerelmi fészek úrnője... a ligetet ékesítő...
a Jamunát nővérének tekintő...
A versben említett harmadik név szó szerint: a Napleányhoz tévedésből nővérként kötődő létű.

divya-kundalatā-narma-sakhya-dāma-vibhūṣitā |
govardhana-dharāhlādi-śṛṅgāra-rasa-paṇḍitā ||30||


kit Kundalatá bizalmas barátságának pompás koszorújával ékesít...
ő a Góvardhant magasba tartó (Krsnát) megörvendeztető szerelmes ízek mestere...

girīndradhara-vakṣaḥ-śrī-śaṅkhacūḍāri-jīvanam |
gokulendrasuta-prema-kāma-bhūpendra-paṭṭanam ||31||


Laksmí ő a Hegykirály felemelőjének mellkasán... Sankhacsúda ellenfelének éltető ereje...
Krsna szerelmének fejedelmi lakhelye...
A harmadik páda Krsnát Gókula vezérének fiaként nevezi.

vṛṣa-vidhvaṁsa-narmokti-sva-nirmita-sarovarā |
nija-kuṇḍa-jala-krīḍā-jita-saṅkarṣaṇānujā ||32||


az Aristászura elpusztítását követő tréfás beszélgetés után ő maga ásta ki a medencét...
játékos évődéssel felülkerekedett Krsnán – így töltette meg tavacskáját vízzel...

muramardana-mattebha-vihārāmṛta-dīrghikā |
girīndradhāra-pārīndra-rati-yuddhoru-siṁhikā ||33||


nektár-tó ő, hol Mura végzete mámoros elefántként játszadozik...
a Hegykirályt magasba emelő oroszlán párja a szerelmes csatákban...
A Vámana-purána 60. fejezete szerint Mura Kasjapa pradzsápati és Danu gyermeke. Egy alkalommal nagy megrázkódtatás érte: egy csatatéren a félistenek által megölt démonok tetemeinek sokaságának szörnyű látványának hatására megrettent a haláltól. Évekig vezekelt, s nagyatyjához, Brahmához fohászkodott. Brahmá meg is jelent előtte, s Mura azt kérte, hogy ha a csatamezőn megérinti ellenfelét, az haljon meg nyomban, még ha egyébként halhatatlan is. Brahmá megadta neki ezt a kegyet, így Mura gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált. Később Bhaumászura városát védte, itt lelte halálát: Krsna a Szudarsan-csakrával megölte őt.
A Hari név egyik jelentése: oroszlán.

sva-tanu-saurabhonmattī-kṛta-mohana-mādhavā |
dor-mūloccalana-krīḍā-vyākulī-kṛta-keśavā ||34||


testének illata elcsábítja, s megmámorosítja Mádhavát...
vállának játékos táncával felzaklatja Késavát...

nija-kuṇḍa-taṭī-kuñja-kḷpta-keli-kalodyamā |
divya-malli-kulollāsi-śayyā-kalpita-vigrahā ||35||


tavacskája partján egy ligetben rendezi be szerelmes kedvteléseik színterét...
a pompás jázminágyra fekszik...

kṛṣṇa-vāma-bhujanyasta-cāru-dakṣiṇa-gaṇḍakā |
savya-bāhu-latā-baddha-kṛṣṇa-dakṣiṇa-sad-bhujā ||36||


Krsna bal kezével szépséges orcáját cirógatja...
az ő balja pedig liánként fonódik párja transzcendentális jobbjára...

kṛṣṇa-dakṣiṇa-cārūru-śliṣṭa-vāmoru-rambhikā |
girīndradhara-dhṛg-vakṣo-mardi-su-stana-parvatā ||37||


Krsna pompás jobb combja szorosan simul bal combjához...
a Hegykirályt felemelő mellkasára szorítja szépséges keblének összepréselt halmát...

govindādhara-pīyūṣa-vāsitādhara-pallavā |
sudhā-sañcaya-cārūkti-śītalī-kṛta-mādhavā ||38||


ajkainak bimbóit Góvinda ajkának ambróziája illatosítja...
kedves szavainak nektárözöne kellemesen hűsíti Mádhavát...
A forró Nappal szemben a hűs Holdat tekintik a nektár forrásának

govindodgīrṇa-tāmbūla-rāga-rājyat-kapolikā |
kṛṣṇa-sambhoga-saphalī-kṛta-manmatha-sambhavā ||39||


arcát pirosra festi a Góvinda ajkai közül kibuggyanó bétel...
Krsna gyönyöre beteljesedik e szerelem születésével...

govinda-mārjitoddāma-rati-prasvinna-san-mukhā |
viśākhā-vījita-krīḍā-śrānti-nidrālu-vigrahā ||40||


Góvinda megtörölgeti a szerelem hevétől gyöngyöző orcáját...
Visákhá legyezi, mikor a szerelmes játékok után fáradtan álomba szenderül...

govinda-caraṇa-nyasta-kāya-mānasa-jīvanā |
sva-prānārbuda-nirmañchya-hari-pāda-rajaḥ-kaṇā ||41||


Góvinda lábaihoz helyezi testét, elméjét és életét...
százmilliónyi lélegzetével imádja Hari lába porának egyetlen szemecskéjét is...

aṇu-mātrācyutādarśa-śapyamānātma-locanā |
nitya-nūtana-govinda-vaktra-śubhrāṁśu-darśanā ||42||


elátkozza saját szemét, ha csupán egy pillanatra nem látja Acsjutát...
Góvinda örökifjú Hold-arcában gyönyörködik...

niḥsīma-hari-mādhurya-saundaryādy-eka-bhoginī |
sāpatnya-dhāma-muralī-mātrā-bhāgya-kaṭākṣiṇī ||43||


Hari határtalan édességének szépségének és más tulajdonságainak egyedüli élvezője...
csupán egyetlen pillantásra méltatja vetélytársnőjének, a Muralí fuvolának jószerencséjét...

gāḍha-buddhi-bala-krīḍā-jita-vaṁśī-vikarṣiṇī |
narmokti-candrikotphulla-kṛṣṇa-kāmābdhi-vardhinī ||44||


majd csalafinta évődéssel elcseni őt...
Krsna vágyóceánját duzzasztja tréfás szavainak holdfényével...
„Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.” (Dzsíva gószvámí: Mahá-mantrártha-vjákhjá 9.)

vraja-candrendriya-grāma-viśrāma-vidhuśālikā |
kṛṣṇa-sarvendriyonmādi-rādhety-akṣara-yugmakā ||45||


Vradzsa holdja érzékeinek Hold-hajlék pihenőhelye ő...
Krsna minden érzékét megőrjíti e két szótag: Rá-dhá.

idaṁ śrī-rādhikā-nāmnām aṣṭottara-śatojjvalam |
śrī-rādhā-lambhakaṁ nāma stotraṁ cāru rasāyanam ||46||
yo 'dhīte parama-prītyā dīnaḥ katara-mānasaḥ |
sa nātham acireṇaiva sa-nātham īkṣate dhruvam ||47||


Íme, Srí Rádhiká száznyolc neve. Az a bánatos, szomorú szívű, aki nagy szeretettel tanulmányozza a Srí Rádhát kutató nevek tündöklő életelixírhez hasonlatos himnuszát, az minden bizonnyal gyorsan megpillantja úrnőjét, párjával együtt.

2023. szeptember 2., szombat

Rúpa gószvámí: A szerelem-hold-óceánjaként ismert himnusz, Srí Krsna száznyolc nevével

śrī-premendu-sāgara-saṁjñaka-śrī-kṛṣṇāṣṭottara-śata-nāma-mālikā
 
Rúpa gószvámí e költeményét nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni, a benne olvasható szerelmes képek miatt.
Értsük jól: a költő által festett képek csupán látszólag szólnak világi szerelemről - a szerző, és az értő olvasó számára a költeményben említett szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Olvassuk mi is ekként! S ha kérdés merülne fel egy-egy gondolattal kapcsolatban, forduljunk bátran értő vaisnavához :)





 
––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

kalahāntaritā-vṛttā kācid vallava-sundarī |
virahottāpa-khinnāṅgī sakhīṁ sotkaṇṭham abravīt ||1||


Egy szépséges pásztorlányka, kit a civódás elszakított kedvesétől,
s kinek testét az elválás gyötrelme perzselte, vágyakozással telve így szólt barátnőjéhez:

hanta gauri sa kiṁ gantā panthānaṁ mama netrayoḥ |
śrī-kṛṣṇaḥ karuṇā-sindhuḥ kṛṣṇo gokula-vallabhaḥ ||2||


Ó Gaurí, vajon láthatom-e még valaha
Srí Krsnát, a könyörület óceánját, Krsnát, a Gókulabéliek kedvencét,

govindaḥ paramānando nanda-mandira-maṅgalam |
yaśodā-khani-māṇikyaṁ gopendrāmbhodhi-candramāḥ ||3||


Góvindát, a legfőbb gyönyört, Nanda házának jószerencséjét,
Jasódá drágakőbányájának ékkövét, a gópák vezére óceánjának holdját,

navāmbhodhara-saṁrambha-viḍambi-ruci-ḍambaraḥ |
kṣipta-hāṭaka-śauṭīrya-paṭṭa-pītāmbarāvṛtaḥ ||4||


őt, kinek ragyogó szépségű bőrszíne megcsúfolja a friss viharfelhők büszkeségét,
sárga selyemruhája pedig elhomályosítja az arany csillogását,

kandarpa-rūpa-sandarpa-hāri-pāda-nakha-dyutiḥ |
dhvajāmbhoruha-dambholi yavāṅkuśa-lasat-padaḥ ||5||


lába körmének tündöklése letöri a szerelemisten kevélységét,
lábnyomában zászló, lótusz, villám, árpamag és elefántösztöke tűnik fel,

pada-pañjara-siñjāna-mañju-mañjīra-khañjanaḥ |
masāra-sampuṭākāra-dhāri jānu-yugojjvalaḥ ||6||


lába a madárház, hol khanydzsana madarakként csilingelnek bokacsengettyűi,
pompás térdei akár két smaragd ládika,

śauṇḍa-stamberamoddaṇḍa-śuṇḍāramyoru-sauṣṭhavaḥ |
maṇi-kiṅkiṇi-saṁkīrṇa-viśaṅkaṭa-kaṭi-sthalaḥ ||7||


szépséges combjai akár a mámoros elefántok égnek meredő ormánya,
erőteljes csípőjén ékköves csengettyűk dalolnak,

madhyamādhurya-vidhvasta-divya-siṁha-madoddhatiḥ |
gārutmata-giri-grāva-gariṣṭhoras-taṭāntaraḥ ||8||


vonzó dereka letöri a mennyei oroszlánok öntelt büszkeségét,
mellkasának dombja a leghatalmasabb smaragdhegy,

kambu-kaṇṭha-sthalālambi-maṇi-samrāḍ alaṅkṛtiḥ |
ākhaṇḍala-maṇi-stambha-spardhi-dor-daṇḍa-caṇḍimā ||9||


kagylókürt nyakán az ékszerek császára díszlik,
erős karjai Indra drágaköves oszlopaival vetekszenek,

khaṇḍitākhaṇḍa-koṭīndu-saundarya-mukha-maṇḍalaḥ |
lāvaṇya-laharī-sindhuḥ sindūra-tulitādharaḥ ||10||


gyönyörű kerek arca milliónyi telihold szépségét halványítja el,
szépsége mint az óceán hullámai, ajkai akár a szindúra,

phullāravinda-saundarya kandalī-tundilekṣaṇaḥ |
gaṇḍānta-tāṇḍava-krīḍā-hiṇḍan-makara-kuṇḍalaḥ ||11||


tágra nyílt szemei akár a lótusz nyíló virága,
orcája mellett cápaalakú fülbevalói táncolnak,

navīna-yauvanārambha-jṛmbhitojjvala-vigrahaḥ |
apāṅga-tuṅgitānaṅga-koṭi-kodaṇḍa-vikramaḥ ||12||


teste a zsenge fiatalság pompájában ragyog,
oldalpillantása a szerelemisten milliónyi íjának ereje,

sudhā-niryāsa-mādhurya-dhurīṇodāra-bhāṣitaḥ |
sāndra-vṛndāṭavī-kuñja-kandarā-gandha-sindhuraḥ ||13||


szavai akár a nektár-eszencia édessége,
Vrndá erdejében ő a ligetek s barlangok elefántkirálya,

dhanya-govardhanottuṅga-śṛṅgotsaṅga-navāmbudhaḥ |
kalinda-nandinī-keli-kalyāṇa-kalahaṁsakaḥ ||14||


a magas csúcsokban gazdag Góvardhan friss lótuszvirága,
a Jamunában játszadozó szépséges hattyú,

nandīśvara-dhṛtānando bhāṇḍīra-taṭa-tāṇḍavī |
śaṅkhacūḍa-haraḥ krīdā-geṇḍūkṛta-girīśvaraḥ ||15||


Nandísvar lakóinak boldogsága, a Bhándíra-erdő szélén táncoló,
Sankhacsúda végzete, ki játéklabdaként bánt a Hegykirállyal,

vārīndrārbuda-gambhīraḥ pārīndrārbuda-vikramī |
rohiṇī-nandanānandī śrīdāmoddāma-sauhṛdaḥ ||16||


százmilliószor mélységesebb az óceánnál, bátrabb oroszlánok millióinál,
Róhiní fiacskájának boldogsága, Srídáma nagyerejű barátja,
Mikor Balarám csapata legyőzte Krsnát és társait, Krsnának éppen Srídámát kellett a hátára vennie.

subala-prema-dayitaḥ suhṛdāṁ hṛdayaṅgamaḥ |
nanda-vraja-janānanda-sandīpana-mahā-vratī ||17||


Szubala szeretett barátja, társai kedveltje,
ki fogadalmat tett, hogy Vradzsa minden lakóját boldoggá teszi,

śṛṅginī-saṅgha-saṁgrāhi-veṇu-saṁgīta-maṇḍalaḥ |
uttuṅga-puṅgavārabdha-saṅgarāsaṅga-kautukī ||18||


ő a tehéncsordát fuvolamuzsikával összeterelő,
a hatalmas bikával játékos harcot kezdő,

visphurad-vanya-śṛṅgāraḥ śṛṅgārābhīṣṭa-daivatam |
udañcat-piñcha-viñcholī-lāñchitojjvala-vigrahaḥ ||19||


a ligetbéli pásztorórák fénylő csillaga, a szerelem imádott istensége,
pávatollal ékesített pompás alakú,

sañcarac-cañcarīkāli-pañca-varṇa-srag-añcitaḥ |
suraṅga-raṅgaṇa-svarṇa-yūthi-grathita-mekhalaḥ ||20||


ötszínű virágfüzérét döngicsélő méhek imádják,
övét szuranga, rangana és sárga jázmin díszíti,
szuranga: piros szantálfa, (Pterocarpus santalinus); rangana: egy cserje virágának neve (Ixora singapurensis)

dhātu-citra-vicitrāṅga-lāvaṇya-laharī-bharaḥ |
guñjā-puñja-kṛtākalpaḥ keli-talpita-pallavaḥ ||21||


pompás tagjain festékfoltok díszlenek a szépség hullámainak áradatát zúdítva,
gunydzsá-bogyók díszítik, virágágyon szerelmeskedik,

vapur-āmoda-mādhvīka-vardhita-pramadā-madaḥ |
vṛndāvanāravindākṣī-vṛnda-kandarpa-dīpanaḥ ||22||


testének részegítő illata fokozza az ifjú gópík mámorát,
ő lobbantja lángra Vrndávan megannyi lótusszemű leánya szerelmes vágyait,

mīnāṅka-saṅkulābhīrī-kuca-kuṅkuma-paṅkilaḥ |
mukhendu-mādhurī-dhārā-ruddha-sādhvī-vilocanaḥ ||23||


a szerelemisten által összezavart pásztorlánykák mellére kunkummal festő,
holdorcájának nektár-záporát még a legerényesebb hölgyek is mohón kortyolják,

kumārī-paṭa-luṇṭhākaḥ prauḍha-narmokti-karmaṭhaḥ |
amanda-mugdha-vaidagdhī-digdha-rādhā-sudhāmbudhi ||24||


a hajadonok ruháit elcsenő, a meggyőző beszéd nagymestere,
ki az elalélt Rádhát a nektáróceánba rántja,

cāru-candrāvalī-buddhi-kaumudī-śarad-āgamaḥ |
dhīra-lālitya-lakṣmīvān kandarpānanda-bandhuraḥ ||25||


a szépséges Csandrávalí intelligenciáját balzsamként hűsítő holdsugár,
a bátorság, a vonzerő és a jószerencse megtestesülése, a szerelem gyönyörétől sugárzó,

candrāvalī-cakorendro rādhikā-mādhavī-madhuḥ |
lalitā-keli-lalito viśākhoḍu-niśākaraḥ ||26||


Csandrávalí csakóra madarának királya, Rádhiká mádhaví-nektárja,
Lalitá játékos kedvese, Visákhá csillagának holdja,

padmā-vadana-padmāliḥ śaivyā-sevya-padāmbujaḥ |
bhadrā-hṛdaya-nidrāluḥ śyāmalā-kāma-lālasaḥ ||27||


Padmá szépséges arcának méhecskéje, lótuszlábát Saivjá szolgálja,
Bhadrá szívében szunnyadó, Sjámalá vágyában örömét lelő,
Padmá, Saivjá, Bhadrá és Sjámalá Csandrávalí barátnői.

lokottara-camatkāra-līlā-mañjari-niṣkuṭaḥ |
prema-sampad-ayaskānta kṛta kṛṣṇāyasa-vrataḥ ||28||


a különleges és csodálatos kedvtelések virágzó mezeje,
ki tehetetlen vasdarabként vonzódik a rajongó szeretet mágneséhez,

muralī-caura-gaurāṅgī-kuca-kañcuka-luñcanaḥ |
rādhābhisāra-sarvasvaḥ sphāra-nāgaratā-guruḥ ||29||


a Muralít elcsenő Gaurángí csólíját letépő,
mindene a Rádhával való találka, a csalafintaság mestere,

rādhā-narmokti-śuśrūṣā-vīrun-nīruddha-vigrahaḥ |
kadamba-mañjarī-hāri-rādhikā-rodhanoddhuraḥ ||30||


Rádhá tréfás szavai után epedő,
a kadamba-virágot rejtegető Rádhikát nagy hangon fenyegető,
Egy alkalommal Krsna egy fa tövében letette fuvoláját, ám ekkor a gópík ellopták a lányszíveket elbájoló hangszert, s Rádhiká egy kadamba-fa ágai közé rejtette. Mikor Krsna észrevette, hogy eltűnt a fuvolája, Rádhán kérte számon: egy csalafinta gópí ellopta a fuvolámat, két hatalmas kadamba-virággá változtatta, és a blúza alá rejtette! Rádhiká sírást színlelt, ám hiába, Krsna tovább követelőzött: azonnal add nekem azokat a virágokat, melyek valaha a fuvolám voltak! Majd a letépte Rádhá kebleit fedő ruhát. (Prabódhánanda Szaraszvatí: Srí Szangíta-Mádhava 8. fejezet alapján)
A kadamba narancssárga, illatos virágokat hozó fa (Nauclea Cadamba), melyről a költők úgy tartják, hogy mennydörgéskor rügyezik.

kuḍuṅga-kroḍa-saṁgūḍha-rādhā-saṅgama-raṅgavān |
krīḍoḍḍāmara-dhīrādhā-tāḍaṅkotpala-tāḍitaḥ ||31||


az erdei lugasban titkos találkára vágyik Rádhával,
ki tettetett büszkeséggel a fülét díszítő lótuszvirággal elnáspángolja őt,

anaṅga-saṅgarodgāri-kṣuṇṇa-kuṅkuma-kaṅkaṭaḥ |
tribhaṅgi-laṅgimākāro veṇu-saṅgamitādharaḥ ||32||


a szerelmes csatában szétzúzza Rádhá kunkuma páncélját,
alakja három ívben hajlik szépségesen, ajka eggyéválik hangszerével,

veṇu-vistṛta-gāndharva-sāra-sandarbha-sauṣṭhavaḥ |
gopī-yūtha-sahasrendraḥ sāndra-rāsa-rasonmadaḥ ||33||


a fuvolájából áradó fenséges muzsika mestere,
a gópík sokaságának uralkodója, ki megrészegül a rásza tánc mézédes nektárától,

smara-pañca-śarī-koṭi-kṣobha-kāri-dṛg-añcalaḥ |
caṇḍāṁśu-nandinī-tīra-maṇḍalārabdha-tāṇḍavaḥ ||34||


szeme sarkából kilőtt oldalpillantásai milliószor zaklatóbbak a szerelemisten nyilainál,
a Jamuná partján kezdi táncát,

vṛṣabhānu-sutā-bhṛṅgī-kāmadhuk-kamalākaraḥ |
gūḍhākūta-parīhāsa-rādhikā-janita-smitaḥ ||35||


Vrsabhánu leánya méhecskéjének vágyteljesítő lótusz-tava,
Rádhiká rejtett értelmű tréfáján mosolygó,

nārī-veśa-nigūḍhātmā vyūḍha-citta-camatkṛtiḥ |
karpūrālambi-tāmbūla-karambita-mukhāmbujaḥ ||36||


női ruhában rejtőzködő, ki számtalan csodával bűvöli el az elmét,
ajkait kámforral kevert bétel díszíti,
keyaṁ śyāmā sphurati sarale gopakanyā kimarthaṁ
prāptā sakhyaṁ tava mṛgayate nirmitāsau vayasyā |
āliṅgāmūṁ muhuriti tathā kurvatī māṁ viditvā
nārīveśam hriyamupayayau māninī yatra rādhā ||63||

– Ki ez a sötétbőrű lány, igazmondó barátnőm?
– Egy pásztorlányka.
– Miért jött?
– Barátságod keresi.
– Barátnőm ő.
– Öleld hát őt újra és újra!
S így tett. Majd mikor megértette, hogy engem ölel női ruhában, elszégyellte magát a büszke Rádhá.
(Rúpa gószvámí: Uddhava-szandés 64., Krsna meséli el a történetet Uddhavának)

māni-candrāvalī-dūtī-kḷpta-sandhāna-kauśalaḥ |
chadma-ghaṭṭa-taṭī-ruddha-rādhā-bhrū-kuṭi-ghaṭṭitaḥ ||37||


a büszke Csandrávalí hírvivője által elrendezett találkán boldog,
ám Rádhá szemének egy villanása a tóparti ligetbe vonzza,
tava tanu-vara-gandhāsaṅgi-vātena candrā-
vali-kara-kṛta-mallī-keli-talpāc-chalena |
madhura-mukhi mukundaṁ kunda-tīre milantaṁ
madhupam iva kadāhaṁ vīkṣya darpaṁ kariṣye ||

Óh, Édesarcú! Mert a szellőben megérezte tested finom illatát, Mukunda, akár egy méhecske azonnal a tóparti találkára sietett, valami kifogással magára hagyva Csandrávalít, ki pedig saját kezeivel ékesítette jázmin nászágyát. Vajon mikor büszkélkedhetem majd így? (Raghunáth dász gószvámí: Vilápa-kuszumánydzsali 74)

dakṣa-rādhā-sakhī-hāsa-vyājopālambha-lajjitaḥ |
mūrtimad-vallavī-premā kṣemānanda-rasākṛtiḥ ||38||


megszégyeníti Rádhá rátermett barátnőinek kacagása, csalafintasága, s ahogy becsmérlik őt,
ő a pásztorlánykák szerelmének megtestesülése, a boldogság és gyönyör ízeinek nektári alakja,

abhisārollasad-bhadrā-kiṅkiṇī-ninadonmukhaḥ |
vāsa-sajjībhavat-padmā-prekṣyamāṇāgra-paddhatiḥ ||39||


a találkára siető Bhadrá bokacsengettyűinek hangjára váró,
a csinosan felöltözött és felékszerezett Padmában gyönyörködő,
A szerelmes költészet nyolcféle hősnőről (nāyikā) beszél, ezek a következők: 1. abhisārikā: a találkára siető nő, 2. vāsasajjā: a szépen kiöltözködő, s kedvesét váró nő...

utkaṇṭhitārta-lalitā-vitarka-padavīṁ gataḥ |
vipralabdha-viśākhoru-vilāpa-bhara-vardhanaḥ ||40||


az epekedő Lalitá gyanúját beigazoló,
a becsapott Visákhá kesergésével együttérző,
3. utkaṇṭhitā: a távollévő kedvese után epekedő, 4. vipralabdhā: kedvese szószegése miatt csalódó nő, ...

kalahāntaritā-śyāmā-mṛgyamāṇa-mukhekṣaṇaḥ |
khaṇḍitoccaṇḍadhī-śaivyā-roṣokti-rasikāntaraḥ ||41||


veszekedésük miatt duzzogó Sjámá lesve tekintetét keresi,
hűtlenségével haragossá teszi Saivját, s eközben kedvét leli indulatos szavaiban,
5. kalahāntaritā: veszekedés miatt a kedvesétől elvált asszony, aki haragszik, ám boldogtalan, 6. khaṇḍitā: hűtlen feddi kedvese, vagy szeretője, ...

viśleṣa-viklavac-candrā-valī-sandeśa-nanditaḥ |
svādhīna-bhartṛkotphulla-rādhā-maṇḍana-paṇḍitaḥ ||42||


elégedetté teszi az elválástól rettegő Csandrávalí üzenete,
a kedvesét hatalmába kerítő Rádhá dicsőítésének mestere,
7. proṣita-bhartṛkā: szalmaözvegy, kinek a férje éppen távol van, 8. svādhīna-bhartṛkā: férjét teljesen uraló asszony.

cumba-veṇu-glaha-dyuta-jayi-rādhā-dhṛtāñcalaḥ |
rādhā-prema-rasāvarta-vibhrama-bhramitāntaraḥ ||43||


a “fuvoláért csókot” játékban győztes, Rádhá száriját ráncigálja,
Rádhiká szerelmes hangulatának örvénye dobogtatja meg szívét,
Rádhiká így szólt Krsnához: ha meg akarsz csókolni engem, meg kell válnod másik feleségedtől, a fuvolától, majd később valóban elcsente a fuvolát. Mikor azonban Krsna számonkérte, Lalitá haragosan rátámadt: megrészegültél Saivjá csókjaitól, s nem is vetted észre, mikor meglopott. (Srí Góvinda-lílámrta nyomán)

ity eṣonmatta-dhīḥ premnā śaṁsantī kaṁsa-mardanam |
sphurantaṁ purataḥ prekṣya prauḍhānandotsavaṁ yayau ||44||


E mámoros szívű lányka szerelemmel telve így magasztalta Kansza végzetét,
majd Krsnát meglátva beteljesedett boldogsága.

premendu-sāgarākhye’smin nāmnām aṣṭottare śate |
vigāhayantu vibudhāḥ prītyā rasana-mandaram ||45||


Merítsék a bölcsek nyelvük Mandara-hegyét Krsna száznyolc nevének e szerelem-holdja-óceánjába szerető ragaszkodással!

2023. augusztus 19., szombat

Mádhavéndra Purí: Nyolc strófa az isteni párról

śrī mādhavendrapurī: śrī yugalāṣṭakam

Mádhavéndra Purí különleges helyet tölt be a középkori vaisnavizmus történetében. A Madhva-féle iskolához sorolják, ám szerzetesi neve (Purí) arra utal, hogy advaita szerzetestől kapta szerzetesi avatását… ám tudott róla, hogy Rádhá hangulatában , rajongó szeretettel imádja Krsnát.
Sőt, Mádhavéndra Purít a pusti-márg iskolában, Vallabha ácsárja irányzatában is nagyra becsülik. Mádhavéndra Purí találta meg, és kezdte meg az imádatát annak a Gópál múrtinak az imádatát, akit Srí Náthdzsí néven imádnak Vallabha utódai.

A hagyomány szerint az alábbi, az Isteni Párt magasztaló költeménynek ő a szerzője:

vṛndāvana-vihārāḍhyau sac-cid-ānanda-vigrahau |
maṇi-maṇḍapa-madhya-sthau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 1||


Vrndávanbéli kedvtelésekben bővelkedő (Isteni Párnak), a testetöltött lét-tudat-gyönyörnek,
az ékköves pavilon közepén helyet foglaló Rádhá-Krsnának hódolok!

pīta-nīla-paṭau śāntau śyāma-gaura-kalevarau |
sadā rāsaratau satyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 2||


Sárga és kék ruhát viselő, békés, sötét és világos testszínű,
mindig a rászatáncba feledkező (Abszolút) Igazságnak, Rádhá-Krsnának hódolok!

bhāvāviṣṭau sadā ramyau rāsa-cāturya-paṇḍitau |
muralī-gāna-tattva-jñau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 3||


Az érzelmeiktől lenyűgözött, csodásan elragadó (Isteni Párnak), a rásza-tánc rátermett mestereinek,
a Muralí hangjának valóságát jól ismerő Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunopavanāvāsau kadamba-vana-mandirau |
kalpa-druma-vanādhīśau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 4||


A Jamuná menti ligetben lakozó, a kadamba-erdőbéli hajlékban élő (Isteni Párnak),
a kívánságteljesítő fákkal teli erdők urainak, Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunā-snāna-subhagau govardhana-vilāsinau |
divya-mandāra-mālāḍhyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 5||


A Jamunában fürdőzést kedvelő, a Góvardhan (barlangjában) játszadozó,
csodás koralljázminvirág füzért viselő Rádhá-Krsnának hódolok!

A koralljázminfa (mandāra, vagy pārijāta) éjszaka virágzik, virága erős, áthatóan édes illatú.


mañjīra-rañjita-padau nāsāgra-gaja-mauktikau |
madhura-smera-sumukhau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 6||


Kösöntyűvel ékes lábaik, orrkarikájukban igazgyöngy,
mosolyuk mézédes, orcájuk gyönyörű – (az Isteni Párnak,) Rádhá-Krsnának hódolok!

Orrkarikájukban igazgyöngy: szó szerint: orruk hegyén (nāsāgra) elefánt-gyöngy (gaja-mauktika). A költők szerint az elefánt homlokdudora igazgyöngyöt rejt magában.


ananta-koṭi-brahmāṇḍe sṛṣṭi-sthity-antakāriṇau |
mohanau sarva-lokānāṁ rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 7||


A megszámlálhatatlan világegyetem teremtését, fenntartását és megsemmisülését okozó,
(illúzókeltő energiája révén) minden világot elámító Rádhá-Krsnának hódolok!

paraspara-samāviṣṭau paraspara-gaṇa-priyau |
rasa-sāgara-sampannau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 8||


Egymásnak szentelik magukat, felettébb kedvelik egymás híveinek körét,
a rasza-óeánná vált Rádhá-Krsnának hódolok!

A sampanna a sampad (sikerül, beteljesül, valamivé válik, beleveti magát, elnyer) igéből képzett befejezett melléknévi igenév: így a harmadik páda fordítása lehet ’a rasza-óceánt elnyert’ is.



2022. november 5., szombat

Rúpa gószvámí: A gyönyör holdsugara című himnusz


śrī-rādhikāyā ānanda-candrikā-stotram


rādhā dāmodara-preṣṭhā rādhikā vārṣabhānavī |
samasta-vallavī-vṛnda-dhammillottaṁsa-mallikā ||1||


Rádhá, Dámódar legkedvesebbje, Rádhiká, Vrsabhánu leánya,
a pásztorleányok sokasága kontyát díszítő füzér legszebb jázminvirág,

kṛṣṇa-priyāvalī-mukhyā gāndharvā lalitā-sakhī |
viśākhā-sakhya-sukhinī hari-hṛd-bhṛṅga-mañjarī ||2||


Krsna kedvesei közt a legelső, Gándharvá, a kiváló muzsikus, Lalitá barátnője,
a Visákhá barátságának örvendő, Hari szívének méhecskéjét vonzó virág.

imāṁ vṛndāvaneśvaryā daśa-nāma-manoramām |
ānanda-candrikāṁ nāma yo rahasyāṁ stutiṁ paṭhet ||3||


Ím, Vrndávan úrnője tíz nevével (megénekelt) szívet gyönyörködtető,
A gyönyör holdsugara című himnusz. Ki ezt a bizalmas fohászt recitálja,

sa kleśa-rahito bhūtvā bhūri-saubhāgya-bhūṣitaḥ |
tvaritaṁ karuṇā-pātraṁ rādhā-mādhavayor bhavet ||4||


a gyötrelmektől megszabadulván jószerencsével válik ékessé,
és késedelem nélkül méltó lesz Rádhá és Mádhava kegyének ajándékára.


2022. szeptember 3., szombat

Raghunáth dász gószvámí: Srí Rádhikástakam


rasa-valita-mṛgākṣī-mauli-māṇikya-lakṣmīḥ
pramudita-muravairi-prema-vāpī-marālī |
vraja-vara-vṛṣabhānoḥ puṇya-girvāṇa-vallī
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||1||


A nektárédes tekintetű, őzszemű leányok koronájának legragyogóbb rubinja,
a boldoggá tett Krsna szerelem-tavacskáján úszkáló hattyú,
Vradzsa kiválóságának, Vrsabhánunak szépséges, isteni ágacskája.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sphurad-aruṇa-dukūla-dyotitodyan-nitamba-
sthalam abhi vara-kāñcī-lāsyam ullāsayantī |
kuca-kalasa-vilāsa-sphīta-muktā-sara-śrīḥ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||2||


Tündöklő piros selyemruhájába burkolt csípején
gyönyörű kösöntyűs öv lejti táncát,
igazgyöngy nyaklánca keblei halmai közt tündököl.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sarasija-vara-garbhākharva-kāntiḥ samudyat-
taruṇima-ghana-sārāśliṣṭa-kaiśora-sīdhuḥ |
dara-vikasita-hāsya-syandi-bimbādharāgrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||3||


Földöntúli szépsége akár a legszebb lótusz kelyhe, ő a kibomló
ifjúság kámforával vegyített zsenge fiatalság nektára,
Enyhén nyílt bimba-piros ajkain mosoly fakad –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

ati-caṭulataraṁ taṁ kānanāntar milantaṁ
vraja-nṛpati-kumāraṁ vīkṣya śaṅkākulākṣī |
madhura-mṛdu-vacobhiḥ saṁstutā netra-bhaṅgyā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||4||


Az erdő mélyén találkozik e csapodár legénnyel,
Vradzsa urának fiával, s gyanakvó tekintettel figyeli őt,
míg az édes, lágy szavakkal, és huncut oldalpillantásokal udvarol neki.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

vraja-kula-mahilānāṁ prāna-bhūtākhilānāṁ
paśupa-pati-gṛhiṇyāḥ kṛṣṇa-vat-prema-pātram |
su-lalita-lalitāntaḥ sneha-phullāntarātmā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||5||


Vradzsa leányainak szeme-fénye ő.
A pásztorok vezérének felesége éppúgy szereti őt, mint Krsnát,
s a gyönyörű Lalitá szívét is gyöngéd ragaszkodással tölti el.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

niravadhi sa-viśākhā śākhi-yūtha-prasūnaiḥ
srajam iha racayantī vaijayantīṁ vanānte |
agha-vijaya-varoraḥ-preyasī śreyasī sā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||6||


Visákhá társaságában erdei virágok sokaságából szakadatlan
fűzi a Vaidzsajantí füzért az erdő szélén.
Agha végzetének délceg mellkasán pihenő boldog kedvese –
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

prakaṭita-nija-vāsaṁ snigdha-veṇu-praṇādair
druta-gati-harim ārāt prāpya kuñje smitākṣī |
śravaṇa-kuhara-kaṇḍūṁ tanvatī namra-vaktrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||7||


Illatát megérezve, a fuvola lágy hangját meghallva
sebesen a lugasba szalad Harihoz e mosolygó szemű leány,
s fülét dörzsölgetve, szemét lesütve áll elé –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

amala-kamala-rāji-sparśa-vāta-praśīte
nija-sarasi nidāghe sāyam ullāsinīyam |
parijana-gaṇa-yuktā krīḍayantī bakāriṁ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||8||


A szépséges lótuszokkal ékes, lágy szellő simogatta vízben,
saját tavacskájában játszadozik a nyári estén.
Kedves barátnői körében, Baka ellenségével lubickol –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

paṭhati vimala-cetā mṛṣṭa-rādhāṣṭakaṁ yaḥ
parihṛta-nikhilāśā-santatiḥ kātaraḥ san |
paśupa-pati-kumāraḥ kāmam āmoditas taṁ
nija-jana-gaṇa-madhye rādhikāyās tanoti ||9||


Az a tiszta szívű ember, aki ezt az édes Rádhástakát olvassa,
miközben alázatosan felad minden világi vágyat,
azt a pásztorok vezérének elégedett kisfia szíves-örömest
Rádhiká bensőséges társai körébe vezeti.

A Rádhástaka jelzője, a mṛṣṭa (édes) más szövegváltozatban, miṣṭa jelentésváltozás nélkül. Alázatosan: a szöveg a kātara – ’bánatos’, ’megrettent’ szót használja.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) υ υ υ υ υ υ – – – υ – – υ – –

2022. május 21., szombat

Nimbárka: A védánta tíz verse

vedānta-daśa-ślokī 
 

jñāna-svarūpaṁ ca harer adhīnaṁ
śarīra-saṁyoga-viyoga-yogyam |
aṇuṁ hi jīvaṁ pratideha-bhinnaṁ
jñātṛtvavantaṁ yad anantam āhuḥ ||1||


Tudat-természetű, Hari alárendeltje.
Összekapcsolódik a testtel, majd különválik tőle
a parányi lélek, amit minden testben különbözőnek,
tudatossággal rendelkezőnek és végtelennek mondanak.

Az első két strófa az egyéni lelkek természetére világít rá. Tudatos, végtelen, sokféle testben megjelenő, ám mégis mindig Hari alárendeltje.

anādi-māyā-pariyukta-rūpaṁ
tv enaṁ vidur vai bhagavat-prasādāt |
muktaṁ ca baddhaṁ kila baddha-muktaṁ
prabheda-bāhulyam athāpi bodhyam ||2||


A kezdet nélküli illúzió tartja szoros testhez kötöttségben,
ám ezt Isten kegyelméből tudják meg.
Szabad, rab, vagy éppen szabadult rab –
így értendő a lelkek sokfélesége is.

A lelkek egy része örökkön szabad (mukta), ők sosem kerülnek az anyagvilágba, hiszen Isten társai. Mások az anyagvilágban keresik a boldogulásukat, ők a megkötött (baddha), rab lelkek. S lények harmadik csoportjába azok tartoznak, akik a bhakti révén megszabadultak a megkötött helyzetükből (baddha-mukta).

aprākṛtaṁ prākṛta-rūpakaṁ ca
kāla-svarūpaṁ tad acetanaṁ matam |
māyā-pradhānādi-pada-pravācyaṁ
śuklādi-bhedāś ca same'pi tatra ||3||


Természetfölötti, természeti és
idő – ezeket tartják öntudatlannak.
Az illúzió, az őstermészet, s a többi (ugyanazon) objektum megnevezése,
a fehér, és a többi tagolása is ugyanarra vonatkozik.

A vers az anyagvilág mindenségéről szól, mely elsődleges jellemzője az öntudatlanság (acetana). Háromféle lehet: nem az anyagi természetből (prakṛti) származó, azaz természetfölötti, az anyagi természetből származó, és az idő. Az illúzió (māyā) és az ősanyag (pradhāna) alapjában ugyanez, más szempontból megnevezve. A fehér és a többi (vörös és fekete) a kötőerők szerinti jellemzésre, felosztásra utal.

svabhāvato'pāsta-samasta-doṣam
aśeṣa-kalyāṇa-guṇaika-rāśim |
vyūhāṅginaṁ brahma paraṁ vareṇyaṁ
dhyāyema kṛṣṇaṁ kamalekṣaṇaṁ harim ||4||


Önnön természete folytán mentes mindenféle hibától vagy hiányosságtól,
Ő a végtelen áldásos tulajdonságok tárháza,
a mindenség ura, a legfőbb Brahman, a legkiválóbb.
Meditáljunk hát Krsnán, a lótuszszemű Harin…

aṅge tu vāme vṛṣabhānujāṁ mudā
virājamānām anurūpa-saubhagām |
sakhī-sahasraiḥ parisevitāṁ sadā
smarema devīṁ sakaleṣṭa-kāma-dām ||5||


... s mellette bal felől Vrsabhánu leányán,
aki a tündöklő boldogság, a megtestesült öröm,
s barátnői ezreinek imádottja.
Emlékezzünk mindig az istennőre, minden vágy teljesítőjére!

A 4. strófa vyūha-aṅgin szóösszetétele lehet: sokaság-testű, vagy akinek sokaság van alárendelve. Ezt értelmeztem a mindenség uraként.
Az első strófák valóság hármasságát tárgyalják, az első két strófa az egyéni lelkek természetét tárja fel (cit), a harmadik az anyagvilágról (acit) szólt, míg e két szakasz Istenre (Brahman) irányítja figyelmünket.
A 4. vers első fele filozófiai természetű megközelítés: fölötte áll az anyagvilágon, így annak hiányosságaitól mentes, ugyanakkor nem csupán az anyagvilágon való kívülállóságából fakadó negatív jelzőkkel írható le: ő minden jótulajdonság legteljesebb tárháza is. A bráhmanák napi fohászaiban magasztalt (a brahma-gájatrí szövegéből vett vareṇyam jelző erre utal), s az upanisadokban leírt Brahman nem más, mint a lótuszszemű Hari, Krsna, aki soha nincs egyedül. Balján kedvese, Rádhiká, az isteni gyönyör kiáradása. A „minden vágy teljesítője” nem a világi gyönyörökre, hanem az istenkapcsolat boldogságának adományozására vonatkozik. Rádhá és Krsna nem magányosak – Rádhá barátnői veszik körül őket.

upāsanīyaṁ nitarāṁ janaiḥ sadā
prahāṇaye'jñāna-tamo'nuvṛtteḥ |
sanandanādyair munibhis tathoktaṁ
śrī-nāradāyākhila-tattva-sākṣiṇe ||6||


Imádjuk szüntelen az (isteni párt),
hogy meghaladhassuk a tudatlanságot és tompaságot,
miként azt Szanandana s a többi bölcs elmondta
Náradának, a teljes valóság látnokának.

„Imádjuk szüntelen az (isteni párt)”: szó szerint „az emberek számára mindig (az isten pár) imádandó”.
Nimbárka a Kumára szampradája atyamestere. A Hattyú (haṁsa) képében megjelenő Isten tanította az univerzum első lényeit, a Kumárákat, akik később Náradát oktatták, miként ez a Cshándógja-upanisad hetedik fejezetében is olvasható.
„teljes valóság”: a tattva (valóság, mint ’az-ság’) jelzője a szövegben: akhila, ami ’hiánytalant’, ’rés nélkülit’, ’maradéktalant’ jelent. A teljes valóság így minden dologra a maga valóságában való rálátás.

sarvaṁ hi vijñānam ato yathārthakaṁ
śruti-smṛtibhyo nikhilasya vastunaḥ |
brahmātmakatvād iti vedavin-mataṁ
trirūpatāpi śruti-sūtra-sādhitā ||7||


Bizony a teljes valóság minden bölcsessége igaz,
a kinyilatkoztatás, s a szent hagyomány (állítása) folytán,
annak isteni természete miatt – ez a véda-tudók álláspontja,
s a három-formájúságot támasztja alá a kinyilatkoztatás szútrája is.

A „kinyilatkoztatás szútrája” a Brahma-szútra (Védánta-szútra), minek e vers az összegzése.

nānyā gatiḥ kṛṣṇa-padāravindāt
sandṛśyate brahma-śivādi-vanditāt |
bhaktecchayopātta-sucintya-vigrahād
acintya-śakter avicintya-sāśayāt ||8||


Krsna lótuszvirág lábán kívül nyilvánvalóan nincs más út,
Brahmá, Siva és más (félistenek) is őt imádják.
Ő hívei vágya szerint könnyen elgondolható formát ölt,
bár a rejtélyek hajlékaként hatalma felfoghatatlan.

Krsna számos avatár formájában jelenik meg a világban – hívei vágya szerint.

kṛpāsya dainyādi-yuji prajāyate
yayā bhavet prema-viśeṣa-lakṣaṇā |
bhaktir hy ananyādhipater mahātmanaḥ
sā cottamā sādhana-rūpikāparā ||9||


Az alázatban s a többi jó tulajdonságban bővelkedő (hívére) száll kegye,
mi által a leghőbb szerető ragaszkodás jellemezte
szívbéli odaadás bontakozik ki, mely a nagy lelkeket
egyedül az Úrhoz fűzi. Szádhana végzéséből fakad a bhakti másik fajtája.

A legmagasabbrendű odaadás (uttamā bhakti) forrása kizárólag az isteni kegy. Bár a kegy indokolatlan, mégis, az alázat és a többi kedvező tulajdonság kibontakoztatása készíti fel a gyakorlót a kegy befogadására. Míg szádhana (módszer, törekvés) végzéséből – meditáció gyakorlása, imádat végzése, kírtana, bhadzsanok éneklése – fakad a „másik bhakti” (aparā bhakti). A szádhana gyakorlója Isten felé fordul – ám szíve még nem tiszta, így az általa megélt bhakti-jóga anyagi indíttatásokkal kevert, és a gyakorlóra jellemző kötőerők által színezett.

upāsya-rūpaṁ tad-upāsakasya ca
kṛpā-phalaṁ bhakti-rasas tataḥ param |
virodhino rūpam athaitad āpter
jñeyā ime'rthā api pañca sādhubhiḥ ||10||


(1) Az imádandó, s (2) az ő szolgája
(3) kegyének gyümölcse, (4) a szerető odaadás ízei, (5) s az attól különböző,
a (bhaktinak) ellentmondó – mindezek megértése
még a szentek számára is kívánatos.

Az upās (upa-as) gyök jelentése mellé ül, mellette él. S mert a tanítvány vagy a szolgáló ül mestere lábainál, ez a tisztelet, az alázat, az imádat kifejezése. Upāsya: az imádandó Úr, Krsna, és az ő balján helyet foglaló Rádhá. Upāsaka, az imádó, az isteni pár híve. Az és (ca) kötőszó arra utal, hogy kettejük kegyének gyümölcse (kṛpā-phalam) a rajongó, szerető odaadás. A bhakti ízei (bhakti-rasa) és a bhakti kibontakozását akadályozó, azzal ellentmondó (virodhin) tényezők – ez az öt téma, amit mindenkinek, még a szádhuknak is fontos megismerni.

2022. január 1., szombat

B.R. Srídhar: Tíz strófa Srí Srí Dajita dászhoz


śrī śrī dayita-dāsa daśakam

A költemény címe Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevét idézi. A mesterétől kapott neve: Vársabhánaví-déví-dajita dász – Vársabhánaví déví (azaz Rádhá) kedvese (dajita). 


nīte yasmin niśānte nayana-jala-bharaiḥ snāta-gātrārbudānām
uccair utkrośatāṁ śrī-vṛṣakapi-sutayādhīrayā svīya-goṣthīm |
pṛthvī gāḍhāndhakārair hṛta-nayana-maṇīvāvṛtā yena hīnā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he nīyatāṁ kiṅkaro'yam ||1||


Az éjszaka elmúltával, míg a patakzó könnyeikkel testüket áztató milliónyi (híve)
fájdalmasan kiáltozott, Vrsabhánu leánya hirtelen saját gyülekezetébe (szólította őt),
kitől megfosztva a Föld sűrű sötétségbe borult, mintha szeme világát vesztette volna.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vṛṣa-kapi-sutayā: ’Rádhá által’. Vrsabhánu leánya Rádhá (Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevében a Vársabhánaví déví is így, apja utáni nevével utal rá). A sutā jelentése leány, a sutayā a szó harmadik esetben ragozott alakja (leány által). A vṛṣa-bhānu név jelentése ’legkiválóbb Nap’ – a vṛṣa szó szerint ’bikát’ jelent, átvitt értelemben egy csoport legkiválóbbja, legjobbika – így Rádhá apjának neve: ’a Napok közül az első’. A vers a versmértékhez illeszkedő utalással mutat Vrsabhánura, a kapi a ’Nap’ szinonimája.
nayana-maṇi
: a ’szem drágaköve’. A rúpánuga (’Rúpa gószvámít követő’) vaisnavák végső célja Rádhá imádata, szolgálata – így önmagukra is Rádhá szolgálóleányaiként tekintenek. Például Rúpa gószvámí Rádhá és Krsna társaságában Rúpa Manydzsarí; Visvanáth Csakravartí meditációjában Vinóda Manydzsaríként szolgálja az isteni párt, hasonlóképpen Baladév Vidjábhúsan Ratnávalí Déví, Dzsagannáth dász bábádzsí Raszika Manydzsarí, Bhaktivinód Thákur Kamala Manydzsarí, Gaurakisór dász bábádzsí Guna Manydzsarí, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur Najana-mani Manydzsarí. A név „a szem drágaköve” a pupillát jelenti (a nyelvünkben a szeme bogara nem ilyen magasztos megjelölés), de értelmezhető a Rádhá szemében tükröződő, drágakőként tündöklő Krsnaként is.
Bár az éjszaka elmúlt, a világ mégis sűrű sötétbe borult, mintha elvesztette volna szeme bogarát – írja Srídhar Mahárádzs –, hiszen elment Najana-mani, azaz Bhaktisziddhánta Szaraszvatí.
kṛpaṇa-nayana: a nayana (szem) szó a (vezet, irányít) igei gyökből származik, a nayana a cselekvés megnevezése: ’vezetés’, átvitt értelemben ’szem’, míg a kṛpaṇa gyöke a kṛp (megkönyörül, megszán). A kṛpaṇa az, akit megszánnak, azaz szegény, elesett, vagy az, akiben nincs szánalom, azaz szánalom nélküli, fösvény, vagy vonakodó. A szóösszetétel – a ragozásból következően – megszólítás, így a szóösszetétel többféleképpen is értelmezhető: „Szegény szem(em)!” – kiált fel a költő, hiszen elveszett a szeme világa, mestere. Más értelmezésben a ’szegények vezetőjéhez’ kiált, ekkor a tanítvány a mesterét szólítja: ó, elesettek vezetője, vedd magadhoz szolgád! Ám olvashatjuk panaszként is, nevén nevezve mesterét: ó, ’vonakodó Najana’, ne késlekedj, mihamarabb vedd magadhoz szolgád!

yasya śrī-pāda-padmāt pravahati jagati prema-pīyūṣa-dhārā
yasya śrī-pāda-padma-cyuta-madhu satataṁ bhṛtya-bhṛṅgān vibharti |
yasya śrī-pāda-padmaṁ vraja-rasika-jano modate saṁpraśasya
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||2||


Akinek lótuszlábától ered a rajongó szeretet nektárfolyama ebben a világban,
akinek a lába lótuszáról lecsöppent méz táplálja a mindig őt szolgáló méhecskéket,
akinek lótuszlábát magasztalva örvendeznek a vradzsabeli ízeket értők –
szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vātsalyaṁ yac ca pitror jagati bahu-mataṁ kaitavaṁ kevalaṁ tad
dāmpatyaṁ dasyutaiva svajana-gaṇa-kṛtā bandhutā vañcaneti |
vaikuṇṭha-sneha-mūrteḥ pada-nakha-kiraṇair yasya sandarśito 'smi
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||3||


Az atyai szeretet – mit oly nagyra becsülnek a világban – csupáncsak áltatás,
a házasság rablás, míg a rokonok által mutatott barátságosság egyszerűen csalás.
Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesítőjének láb-körmeinek fénysugara mutatta meg nekem mindezt.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az atyai szeretet, a házasság, vagy a rokonok baráti figyelme bizony nemegyszer feltételekhez kötött. Az atyai szeretet könnyen hideg távolságtartásba csap át, ha a fiú nem az atyja elvárásai szerint éli az életét. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok fele zátonyra fut, s akkor az együttélés már nem építő, hanem egymás idejét, energiáját rabolják a felek… s gyakran a rokoni szeretet is csak addig tart, míg jól mennek a dolgok, a kölcsönös elvárások teljesülnek. Mi nyilván a mai élethelyzeteink fényében tekintünk e családi kapcsolatokra, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a közelmúlt Indiájának életéből néz rá. Míg a világ ezen szegletében a házasság elsősorban szerelmi házasság, nemegyszer csupán szenvedély szülte fellángolás, addig Indiában gyakran szülők által elrendezett, elrendelt élethelyzet, nem a pár, hanem a családok összekötése… a házasfelek számára elrendelt kötelesség, dharma. Ebből a szemszögből akár nemesnek is volna tekinthető – ám csupán világi kötelezettség.
A vers első pillantásra destruktívnak tűnhet: áltatás, rablás, csalás… ám a figyelmes olvasó nem csupán elutasítást találhat benne; a harmadik sor a megoldást mutatja meg: a költő Dajita dászt Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesülésének nevezi – és éppen erre a szeretetre van szükség a minőségi kapcsolatokhoz is. Ez a szeretet feltétel nélküli – s ha ez a feltétel nélküli szeretet alapozza meg és hatja át a családi kapcsolatokat, akkor azok valódi, szeretetteljes összefonódássá válnak. A válások száma növekedésének megállítására, a családok széthullásának megakadályozására a külső kényszer – például a válás tilalma vagy büntetése – helytelen eszköz, az aktív, élő, szeretetteljes kapcsolatok felépítése, megerősítése, megtartása jelenti a megoldást.

yā vāṇī kaṇṭha-lagnā vilasati satataṁ kṛṣṇa-caitanya-candre
karṇa-kroḍāj janānāṁ kim u nayana-gatāṁ saiva mūrtiṁ prakāśya |
nīlādrīśasya netrārpaṇa-bhavana-gatā netra-tārābhidheyā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||4||


A Szó, ami szakadatlan árad Krsna-csaitanja-csandra ajkairól,
az emberek fülének mélyébe (bújás helyett) sokkal inkább szemmel látható formában jelenik meg,
és a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlásként tölti be a Szem-gyöngy név jelentését.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

A Szó (vāṇī) Csaitanja Maháprabhu tanítása, mely most hangzó forma helyett szemmel láthatóan, Dajita dászként jelent meg. A mester Maháprabhu tanításának megtestesülése – e gondolatot Srídhar Mahárádzs a Prapanna-dzsívanámrta (A meghódolt lelkek életadó nektárja) című művének bevezető fohászában is felidézi:

gaura-vāg-vigrahaṁ vande
gaurāṅgam gaura-vaibhavam |
gaura-saṅkīrtanonmattam
gaura-kāruṇya-sundaram ||2||


Gaura megtestesült tanítását magasztalom! Alakja aranyfényben pompázik.
Maháprabhu dicsőségének (kiterjedése ő),
ki megmámorosodott Gaura szankírtanjától,
míg szépsége Gaura kegyét árasztja.

A Szem-gyöngy (netra-tāra) a versmértékhez igazodó utalás a Nayana-maṇi névre.
„a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlás”: utalás egy történetre Dajita dász csecsemőkorából. A család akkoriban Dzsagannáth Puríban élt, Bimal Praszád (szanszkrtosan: Vimala-praszád, ez volt Bhaktisziddhánta Szaraszvatí születéskor kapott neve) épp csak fél éves volt. A Ratha-játrá ünnep idején. Dzsagannáth szekere megállt apja, Bhaktivinód Thákur háza előtt, és három napig meg sem moccant, hiába próbálták odébb húzni. Ekkor férje kérésének eleget téve édesanyja, Bhagavatí déví karjaiba vette a kisfiát, felszállt vele Dzsagannáth szekerére, és a múrti elé helyezte a fiúcskát – ez a Kék Hegy (Nílácsal, a város másik neve) urának, Dzsagannáth szemének tett felajánlás. A kisfiú kinyújtotta kezét, és megpaskolta Dzsagannáth múrtiját… ekkor egy virágfüzér kioldódott a múrti nyakából, s a gyermekre hullott, és a szekér is tovább gördült.

gaurendor asta-śaile kim u kanaka-ghano hema-hṛj-jambu-nadyā
āvirbhūtah pravarṣair nikhila-jana-padaṁ plāvayan dāva-dagdham |
gaurāvirbhāva-bhūmau rajasi ca sahasā saṁjugopa svayaṁ svaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||5||


Eltűnt a hegy mögött az Arany Hold – mit mondjunk hát arról az arany-felhőről, mely az aranyban dúskáló Dzsambu felől
jelent meg, hogy záporral árasszon el minden erdőtűztől felperzselt országot,
hogy aztán hirtelen elrejtőzzék Gauránga születési helyének porában.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az „eltűnt a hegy mögött” (asta-śaila) utalás valaki e világból való eltávozására, halálára. Fájdalmas az Arany Hold (Gaura-csandra) eltávozása, de mennyivel (kim u) fájdalmasabb Dajita dász eltávozása!
Az „aranyat hozó Dzsambu”: A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambu folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatja partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. Az arany a tiszta istenszeretet, a préma szimbóluma: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí az arany felhő, aki az arany esővel – a rajongó szeretet záporával – enyhíti az erdőtűzhöz hasonlatos létforgatag, a szanszára okozta szenvedést szerte a világban.
Csaitanja Maháprabhu Dzsagannáth Puríban hagyta el e világot, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí ott született, ám Navadvípban, Maháprabhu születési helyén távozott.

gauro gaurasya śiṣyo gurur api jagatāṁ gāyatāṁ gaura-gāthā
gauḍe gauḍīya-goṣṭhy-āśrita-gaṇa-garimā drāviḍe gaura-garvī |
gāndharvā gauravāḍhyo giri-dhara-parama-preyasāṁ yo gariṣṭho
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||6||


Gaura arany tanítványa, bár a Gauráról éneklő világok mestere is egyben.
Gaudában a gaudíják gyülekezetében oltalmat nyert sokaság kiváló tanítója, míg dél-Indiában Gaura büszke (hirdetője).
Gándharvá megbecsülését élvező, Giridhárí legeslegkedvesebbje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is! 

Guru, Gauránga: a két szó együtt alliterációra csábítja a költőt. „Gaura arany tanítványa”: Dajita dász beavató mestere Gaurakisór dász bábádzsí, a Gaura itt őt jelenti, míg a „Gauráról éneklő világok” a Csaitanja-követő vaisnavákra utal.
Gauda: Nyugat-Bengál neve. A garimā szó szerint kiválóságot jelent, de mert a guru szóból származik, a „kiváló tanító” szófordulattal adtuk vissza jelentését.
Gándharvá Rádhá, míg Giridhárí (’Hegyemelő’) Krsna neve. Gándharviká-Giridhárí – az isteni pár, a Bhaktisziddhánta Szaraszvatí által imádott múrtik nevei.

yo rādhā-kṛṣṇa-nāmāmṛta-jala-nidhināplāvayad-viśvam etad
āmlecchāśeṣa-lokam dvija-nṛpa-vaṇijaṁ śūdra-śūdrāpakṛṣṭam |
muktaiḥ siddhair agamyaḥ patita-jana-sakho gaura-kāruṇya-śaktir
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||7||


Aki Rádhá és Krsna nevei nektáróceánjának vizével árasztotta el ezt a mindenséget,
a barbárokétól kezdve minden világot, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat, súdrákat és mindenki mást.
Megközelíthetetlen a „megszabadultak” és a „tökéletességre jutottak” számára, ám barátja az elesetteknek, ő Gaura kegyének ereje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

apy-āśā vartate tat puraṭa-vara-vapur lokituṁ loka-śandaṁ
dīrghaṁ nīlābja-netraṁ tila-kusuma-nasaṁ ninditārdhendu-bhālam |
saumyaṁ śubhrāṁśu-dantaṁ śata-dala-vadanaṁ dīrgha-bāhuṁ vareṇyaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||8||


Bárcsak teljesülne vágyam, és láthatnám a világra áldást hozó csodás aranyló alakját,
magas termetét, kéklótusz szemét, szezámvirág orrát, a fél-holdat megszégyenítő homlokát,
kedves személyiségét, fehéren ragyogó fogait, rózsa-orcáját, hosszú karjait.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„kedves személyiségét”: a saumya ’holdast’ jelent, s mindazt, ami a Holddal hozható kapcsolatba: kedvest, jámbort, áldásost, szépet.

gaurābde śūnya-bāṇānvita-nigama-mite kṛṣṇa-pakṣe caturthyāṁ
pauṣe māse maghāyām amara-gaṇa-guror vāsare vai niśānte |
dāso yo rādhikāyā atiśaya-dayito nitya-līlā-praviṣṭo
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||9||


A Csaitanja Maháprabhut követő 450. esztendőben, a fogyó hold negyedik napján
Pausa hónapban, Maghá csillagzat alatt, csütörtökön, az éjszaka végén,
Rádhiká szolgája, a kiváló Dajita örök hajlékára távozott.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

śūnya-bāṇa-anvita-nigama-mite: a szanszkrt költészetben a számjegyeket rájuk utaló fogalmakkal helyettesítik , így szóösszetétel pontosan: ’üres-nyíllal-kísért-véda-szerint mértben’. Az üres nulla, a szerelemistennek öt nyila van, és négy véda ismeretes… és mert a versekben a számokat fordított sorrendben írják, ez 450-et ad.
amara-gaṇa-guror vāsare: a ’félistenek mesterének’, Brhaszpatinak bolygója a Jupiter, ’napja’ a csütörtök.
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí eltávozásának ideje 1937. január 1, csütörtök, hajnali 5:30.

hā-hā-kārair janānāṁ guru-caraṇa-juṣāṁ pūritā bhūr nabhaś ca
yāto'sau kutra viśvaṁ prabhupada-virahād-dhanta śūnyāyitaṁ me |
pādābje nitya-bhṛtyaḥ kṣaṇam api virahaṁ notsahe soḍhum atra
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||10||


Eget s földet betöltötték mesterük lábának szentelődő hívei jajkiáltásai:
Hová ment?! Ó, jaj! Prabhupádtól távol üressé lett az egész világ!
Lótuszlábaitól való elválást örök szolgája még egy pillanatra sem képes elviselni.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„üressé lett az egész világ” (viśvaṁ śūnyāyitaṁ): a fogalmazás Raghunáth dász Rúpa gószvámí eltávozásakor írt költeményének egy strófájára emlékeztet:

śūnyāyate mahā-goṣṭhaṁ girīndro 'jagarāyate |
vyāghra-tuṇḍāyate kuṇḍaṁ jīvātu-rahitasya me ||


„Üressé vált Nanda földje, a Szent Hegy kígyóként néz felém,
a Rádhá-kund tigris torka, mesterem nélkül mit sem ér.”

Srídhar Mahárádzs költeményének versmértéke: sragdharā (virágfüzéres)

2021. december 25., szombat

brahma-gájatrí


A brahma-gájatrí mantrával kapcsolatban megoszlanak a vélemények: egyesek szerint bizalmas, a beavatottak számára zenghető és zengendő mantra, míg mások nyilvánosan éneklik, és mindenki számára ajánlják a zengését. Így az érdeklődő olvasó az interneten ugyan bőségesen találhat különféle fordításokat, ám ezekben gyakran nem választható külön az eredeti szöveg annak értelmezésétől... olykor a szanszkrt szövegtől meglehetősen messze vezető értelmezéstől.




Hosszas tűnődés után úgy döntöttem, magam is írok erről a mantráról... ám nem ajánlom a cikket olvasásra mindenkinek.

• Kedves olvasó, ha úgy gondolod, helyénvaló volna beavatottként zengeni ezt a mantrát, ám még nem kaptad meg, tudd, szívemből egyetértek veled! Egyben azt tanácsolom, légy türelmes, ne most olvasd tovább ezt a cikket, ráérsz akkor, ha eljött az ideje. A mantra akkor gyümölcsöző, ha a megfelelő személytől kaptad, és a megfelelő időben, helyen és módon zenged.

• És kedves olvasó, ha már megkaptad mesteredtől a mantrát, vagy oly sokszor hallottad már, és érdekel a jelentése – jó helyen jársz, ezt a cikket neked írtam.




A cikkben kétféle módon igyekszem bemutatni a mantrát: az egyikben csupán a szavak fordítását írom le, megpróbálom ezzel közelebb hozni az olvasóhoz a szanszkrt szöveg jelentéseit.
S nyilván, ahány iskola, e szavaknak annyiféle értelmezésével találkozhatunk. Én a Csaitanja-követő vaisnavák egyik kiválósága, Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs tanításának fényében próbálom megvilágítani a mantra mélyebb jelentését.

A brahma-gájatrí a Rg-véda 3.62. himnuszának tizedik strófája:

om bhūr bhuvaḥ svaḥ
tat savitur varenyaṁ |
bhargo devasya dhīmahi |
dhiyo yo naḥ pracodayāt ||


Óm! Föld, Levegőég, Menny!
Ama Nap legkiválóbbján,
Isten ragyogásán meditáljunk!
Bárcsak ő lelkesítené értelmünk!

Oṁ: a mantra magja. Ahogy a fa a magjából sarjad, a mantra úgy bontakozik ki a mag-szótagból. (Az óm-mal kapcsolatban jó szívvel ajánlom e cikkből a vonatkozó részt.) Ezután a három létszféra következik: bhūr, bhuvaḥ, svaḥ, a föld, a levegőég és a menny világa. Az ómkára és a létszférák (vyāhṛti) – a fenti szövegben az első sor – a véda-szövegben nincsenek, de természetesen a gájatrí mantra velük együtt egész.

A tat mutató névmás, „az” értelemben. A savitur a savitṛ birtokos (vagy eredethatározós) esetben ragozott alakja, a savitṛ pedig a (létrehoz, nemz, teremt) igei gyökből képzett szó, a cselekvés elvégzőjére utaló képzővel, így jelentése: nemző, létrehozó – a Nap egyik gyakran használt megnevezése. A vareṇyam legkiválóbbat, imádandót, kívánatost, óhajtottat jelent.

A bhargaḥ (a szavak közti hasonulás miatt a versben bhargo) jelentése ragyogás, fény. A devasya az isten jelentésű deva szó birtokos esete: istené. A deva a div – ragyog, játszik – igéből származik: ragyogó, fénylő; s mert a dhīmahi jelentése: meditáljunk, így e rész fordítása: „Isten ragyogásán meditáljunk!”

A dhī jelentése: értelem, meditáció, fohász, a dhiyaḥ (a versben a hasonulás miatt dhiyo) a dhī birtokos (vagy eredethatározós) esete. Hozzá kapcsolódik a naḥ – miénk. A yaḥ (a versben hasonulva yo) vonatkozó névmás: aki. Végezetül a pracodayāt a pracud - ösztönöz, bátorít, hajszol ige óhajtó módban: „aki a mi értelmünket ösztönözné”

A gájatrí egy versmérték, három részből áll, s ennek megfelelően a gájatrí mantrákban mindhárom részhez egy-egy állítmány tartozik (bár a fenti versben csak a második kettőt találjuk, de az első kimondatlan hozzá tartozik a mantra első részéhez). A hátom rész az alábbi állítmányokkal jellemezhető: 1. vidmahe (felismerjük, szemléljük, megértjük, tapasztaljuk, átéljük, átérezzük, a gyök: vid), 2. dhīmahi (meditáljunk, összpontosítsuk figyelmünket – kívánalom kifejezése vidhi-liṅ esetttel, a gyök: dhā) és pracodayāt (ösztönözzön, bátorítson – óhajtó mód, a gyök: pracud).

Jelentőségteljes az igék módja is... az első kijelentő: tudjuk, immáron megértettük, hogy a Nap, minden forrása, a annak isteni ragyogása a célunk. A második vidhi-liṅben van. Ez kis magyarázatra szorul: a vidhi-liṅ igeragozáai móddal fejezi ki a szanszkrt, hogy jó volna, ha az ember azt a bizonyos dolgot megtenné. Magyarul felszólítunk: reggel moss fogat! a szanszkrt ezt inkább ebben a bizonyos vidhi-liṅben: helyes, ha reggel fogat mosol. Finom rábeszélés kifejezése – bár az eset neve szabályt jelent egyébként, de nem mint utasítás, hanem a helyes cselekvés szabályszerűsége értelemben. A fenti mantrában: Felismertük, megértettük az isteni ragyogást, meditáljunk hát rajta! S a harmadik rész, a harmadik ige óhajtó mód, hozzá (tat) fohászkodunk, aki (yaḥ) bárcsak ösztönözné meditációnkat.



Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs értelmezésében a mantra mélyebb értelemben Rádhá szolgálatára ösztönöz.
A mantra első szavai a létszférákra emlékeztetnek: az ember nem más, mindenség kicsiny mása, így a létszférák bennünk is jelen vannak. A bhūḥ (föld), a világ elsődlegesen észlelhető fizikai síkjára utal, az anyagi testre. A bhuvas (levegőég) az elme világára utal: előző életeinkben felhalmozott karma összességéből következő, azokból életünkbe átszűrődő meghatározottságok, vonzalmak és elutasítások. A következő fogalom a svar (menny) az értelem világát jelöli, a vizsgálat és következtetések nyomán hozott tudatos döntéseinkét.
A mantra következő szava:„az” (tat), pedig az előbbi létszférák összessége. Az analógiát folytatva a mantrában említett Nap (savitṛ) az egész testet bevilágító belső Nap, a lélek. Lélek kétféle lehet, az egyéni lélek és a felsőlélek, Srídhar Mahárádzs értelmezésében itt az előbbiről van szó, a szolgáló (sevin) lélekről – az anyagi lélek elsődleges természete szerint ugyanis Krsna szolgája.
Honnan származik a belső Nap, a lélek fénye? Az általa is imádandó legkiválóbbtól (vareṇya), az isteni ragyogástól (bhargaḥ).
Mi ez az isteni fény, Isten (devasya) e ragyogása (bhargaḥ)? A Csaitanja-követő vaisnavák Csaitanját Rádhá és Krsna együttes megjelenéseként imádják – ő Krsna, aki Rádhá testszínébe, Rádhá tündöklésébe burkolózik – Isten ragyogása így Rádhára utal. Ő a forrása az isteni kedvtelések sokaságának. Ő a játékos hullámokban kiáradó isteni erő. Az isteni hajlék (goloka-dhāman) is az ő megnyilvánulása, mely helyet ad az isteni kedvteléseknek.
Ez az az isteni ragyogás, mely a lelkek imádatának és szolgálatának fókusza –a mantra „meditáljunk!” (dhīmahi) szava ebben az értelemben hordoz cselekvő jelleget.

Srídhar Mahárádzs versbe szedve írt szanszkrt nyelvű kommentárt a brahma-gájatrí mantrához, s a költeményét e szavakkal zárja:

gāyatrī-muralīṣṭa-kīrtana-dhanaṁ rādhā-padam dhīmahi |
gāyatrī-gaditaṁ mahāprabhu-mataṁ rādhā-padam dhīmahi |
dhīrārādhanam eva nānyad iti tad rādhā-padam dhīmahi ||


A gájatrí-Muralí szeretett kírtana-kincsén, Rádhá lábán meditáljunk!
A gájatrí által megénekelt, Maháprabhu által tanácsolt Rádhá lábán meditáljunk!
A bölcsek imádottján, Rádhá lábán meditáljunk, rajta kívül nincs is semmi más!

A gájatrí mantra Krsna Muralí nevű fuvolájának Rádhát magasztaló muzsikája. „Rajta kívül nincs is semmi más”: Rádhá a legteljesebb mértékben képviseli a szeretetteljes szolgálat minden fajtáját: lévén a mádhurja-rasza magában foglalja a többi raszát. Így a Rádhá-dászjam, Rádhá szolgálata önmagában elegendő a végső beteljesülés megleléséhez.

2021. szeptember 4., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Rádhástakam


A költemény Rúpa gószvámí Sztava-málá című fohász-füzérének egyik darabja.


diśi diśi racayantī sañcaran-netra-lakṣmī-
vilasita-khuralībhiḥ khañjarīṭasya khelām |
hṛdaya-madhupa-mallīṁ ballavādhīśa-sūnor
akhila-guna-gabhīrāṁ rādhikām arcayāmi ||1||


Ide-oda rebbenő gyönyörű szemei
játékos kismadárként rebbennek jobbra-balra.
Krsna szívének méhecskéjét hívogató jázminvirág,
minden kiválóság kifürkészhetetlen mélysége – őt, Rádhikát imádom!

 

Az oldalpillantások a szerelem érzelmének kísérői.
Játékos kismadárként rebbennek jobbra-balra: A szanszkrt szöveget szó szerint fordítva: vilasita-khuralībhiḥ, a vilasita játékost vagy szerelmest jelent, a khuralī pedig íjász-tréninget. „Szerelmes/játékos íjász-tréningekkkel”, azaz Krsna szívét megsebző szerelmes pillantásokat vetve. A khañjarīṭa barázdabillegető, aki ide-oda tekintget, míg a khela jelentése remegő, mozgó – itt a rebbenő tekintetre utal –, de a szó további jelentéseiben játékost, vagy enyelgőt is jelent.
Krsna szívének méhecskéje: az eredetiben a pásztorok vezére fia szívének méhecskéje.
Minden kifürkészhetetlen mélysége: a gabhīra melléknév mélyet és kifürkészhetetlent is jelent egyszerre.

pitur iha vṛṣabhānor anvavāya-praśastiṁ
jagati kila samaste suṣṭhu vistārayantīm |
vraja-nṛpati-kumāraṁ khelayantīṁ sakhībhiḥ
surabhini nija-kuṇḍe rādhikām arcayāmi ||2||


Atyja, Vrsabhánu családjának jó hírét
elterjesztette szerte a nagyvilágban.
Barátnői társaságában ösztönzi játékra Vradzsa urának fiát,
saját tavacskájának illatos vizében – őt, Rádhikát imádom!

śarad-upacita-rākā-kaumudī-nātha-kīrti-
prakara-damana-dīkṣā-dakṣina-smera-vaktrām |
naṭad-aghabhid-apāṅgottuṅgitānaṅga-raṅgāṁ
kalita-ruci-taraṅgāṁ rādhikām arcayāmi ||3||


Az őszi telihold kikerekedett fényének pompás dicsőségét
messze maga mögé utasítja várakozással teli mosolygó orcája.
Agha végzete táncoló szeme sarkának szerelem-színpada,
hullámokban áradó szépség – őt, Rádhikát imádom!

 

Várakozással teli: szó szerint: az előkészületekben (dīkṣā) hozzáértő (dakṣina).
Más szövegváltozatban a negyedik pádában kalita (felhalmozott) helyett valita (körülölelt) olvasható: a szépség hullámai ölelik körül – bár ez a hasonlat visszaköszön a nyolcadik strófában.

vividha-kusuma-vṛndotphulla-dhammilla-dhāṭī-
vighaṭita-mada-ghūrṇat-keki-piccha-praśastim |
madhuripu-mukha-bimbodgīrna-tāmbūla-rāga-
sphurad-amala-kapolāṁ rādhikām arcayāmi ||4||


A nyíló virágok tarka sokaságával ékes hajfonatának elsöprő rohama
rombadönti a mámorosan táncoló pávák farktollainak hírnevét.
Madhu ellenségének bimba-ajkai közül lecseppent vörös bétel
csillog makulátlan szépségű orcáján – őt, Rádhikát imádom!

 

A bimba (Momordica monadelpha) élénkpiros termését gyakran hasonlítják a szép ajkakhoz. Tāmbūla: a bételbors levelébe csavart fűszeres, szeletekre vágott bételdió rágása kedvelt szokás. Serkenti a nyálképződést, és vörösre is színezi nyálat. Ugyanakkor addiktív, ártalmas az egészségre.

amalina-lalitāntaḥ-sneha-siktāntarāṅgām
akhila-vidha-viśākhā-sakhya-vikhyāta-śīlām |
sphurad-aghabhid-anargha-prema-māṇikya-peṭīṁ
dhṛta-madhura-vinodāṁ rādhikām arcayāmi ||5||


Szívét gyöngéd szeretet járja át a nagyszerű Lalitá iránt,
számos jótulajdonságával elnyeri Visákhá barátságát is.
Agha legyőzőjének felbecsülhetetlen szerelem-rubinjának ládikája,
az édes gyönyör birtokosa – őt, Rádhikát imádom!

atula-mahasi vṛndāraṇya-rājye 'bhiṣiktāṁ
nikhila-samaya-bhartuḥ kārtikasyādhidevīm |
aparimita-mukunda-preyasī-vṛnda-mukhyāṁ
jagad-agha-hara-kīrtiṁ rādhikām arcayāmi ||6||


A páratlan dicsőségre, Vrndá erdejének uralkodására felkent,
a minden áldásos alkalom közül a legkiválóbb, Kártika hónapjának istennője.
A legeslegelső Mukunda megannyi kedvese közül.
Híre eltörli a világ bűneit – őt, Rádhikát imádom!

hari-pada-nakha-koṭī-pṛṣṭha-paryanta-sīmā-
taṭam api kalayantīṁ prāṇa-koṭer abhīṣṭām |
pramudita-madirākṣī-vṛnda-vaidagdhya-dīkṣā-
gurum ati-guru-kīrtiṁ rādhikām arcayāmi ||7||


Hari lába körme hegye végének külső peremét
is milliószor értékesebbnek tartja saját életénél.
Megszámlálhatatlan boldog, csábító tekintetű leány beavató tanítója
a csalafinta szerelem művészetébe. Hírneve hatalmas – őt, Rádhikát imádom!

 

Csalafinta szerelem művészete: a pontos szanszkrt kifejezés a vaidagdhya. A vidagdha olyan ügyes, rátermett, művelt, aki ugyanakkor csalafinta, ravasz is egyben.

amala-kanaka-paṭṭodghṛṣṭa-kāśmīra-gaurīṁ
madhurima-laharībhiḥ samparītāṁ kiśorīm |
hari-bhuja-parirabdhāṁ labdha-romāñca-pāliṁ
sphurad-aruna-dukūlāṁ rādhikām arcayāmi ||8||


Tündöklő arany malomkövön eldörzsölt sáfrányként ragyog
ez az édesség hullámai körülölelte gyönyörű leány.
Hari zárja karjaiba, így testén minden pihe az égnek mered.
Selyemruhája a hajnalpír fényében játszik – őt, Rádhikát imádom!

tad-amala-madhurimṇāṁ kāmam ādhāra-rūpaṁ
paripaṭhati variṣṭhaṁ suṣṭhu rādhāṣṭakaṁ yaḥ |
ahima-kiraṇa-putrī-kūla-kalyāṇa-candraḥ
sphuṭam akhilam abhīṣṭaṁ tasya tuṣṭas tanoti ||9||


Aki az ő páratlan édességének tárházát,
a szépséges Rádhástakát megfelelően recitálja,
annak a forrósugarú Nap leányának partjának áldásos Holdja
minden vágyát betölti.

 

A forrósugarú Nap leányának partjának áldásos Holdja: a „forrósugarú” a Nap egyik neve, a Nap itt említett leánya pedig Jamuná. A Jamuná partjának áldásos Holdja Krsna.

a versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett)

2021. május 29., szombat

a Siksástakam a Csaitanja-csaritámrtában 2.


Csaitanja Maháprabhu költeményének nyolc strófája Krsnadász Kavirádzs gószvámí bemutatásában.
A Csaitanja-csaritámrta 3.20. fejezetének első fele a Siksástakam első hét versét tárgyalja, a folytatásban a nyolcadik versről olvashatunk:



kṛṣṇa udāsīna ha-ilā karite parīkṣaṇa |
sakhī saba kahe, – 'kṛṣṇe kara upekṣaṇa' ||42||
eteka cintite rādhāra nirmala hṛdaya |
svābhāvika premāra svabhāva karila udaya ||43||
īrṣyā, utkaṇṭhā, dainya, prauḍhi, vinaya |
eta bhāva eka-ṭhāñi karila udaya ||44||
eta bhāve rādhāra mana asthira ha-ilā |
sakhī-gaṇa-āge prauḍhi-śloka ye paḍilā ||45||
sei bhāve prabhu sei śloka uccārilā |
śloka uccārite tad-rūpa āpane ha-ilā ||46||


(42) Krsna közömbösen viselkedik, próbára tesz engem.
A barátnőim mind azt mondják: ne is törődj vele!
(43) Ekképp tűnődött Rádhá, és tiszta szíve
természetéből fakadó szeretetének jelei mind megmutatkoztak raja:
(44) Féltékenység, sóvárság, alázat, buzgóság, könyörgés –
mindezek az érzelmek egy helyen jelentek meg.
(45) Ebben a hangulatban Rádhá gondolatai oly zaklatottá váltak,
hogy a barátnői előtt elmondott egy különleges* verset.
(46) Az Úr az ő hangulatában zengte el azt a verset.
E verset szavalva éppen olyan volt, mint ő.

Különleges verset (prauḍhi-śloka): a prauḍha elsődleges jelentése kifejlett, kibontakozott, érett, a prauḍhi ebből képzett főnév: érettség, fejlettség, vagy nagyság, fenség, bátorság, de pejoratív értelemben önteltség, fellengzősség, dagályosság is. Bengálban buzgalom, tehetség, lelkesültség értelemben is használják a szót – a 44. slókában ebben az értelemben áll, Sríla Prabhupád a 45. versben magas szintű odaadást tükröző versként fordítja.


āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
adarśanān marma-hatāṁ karotu vā |
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ ||47||


(47) Átölel, vagy eltipor engem, ahogy lábaihoz borulok,
vagy nem láthatom, s ezzel töri össze szívem,
történjék bárhogy! Tegyen bármit is ez a csalfa,
csak ő az én szemem fénye, senki más!
(Siksástakam 8.)


”āmi – kṛṣṇa-pada-dāsī, teṅho – rasa-sukha-rāśi,
āliṅgiyā kare ātma-sātha |
kibā nā deya daraśana, jārena mora tanu-mana,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||48||


(48) Szolgálólány vagyok Krsna lábainál, míg ő a lelki ízek örömének áradása.
Magához ölelve engem társaságába emel,
ám ha nem ajándékoz meg látványával, testem és értelmem elsorvad.
Mégis, csakis ő a szemem fénye!

sakhi he, śuna mora manera niścaya |
kibā anurāga kare, kibā duḥkha diyā māre |
mora prāṇeśvara kṛṣṇa – anya naya ||49||


(49) Kedves barátnőm, hallgasd meg szívbéli elhatározásom!
Akár gyöngéden viselkedik, akár elpusztít azzal, hogy szenvedést mér rám,
Krsna az életem ura, senki más!

chāḍi' anya nārī-gaṇa, mora vaśa tanu-mana,
mora saubhāgya prakaṭa kariyā |
tā-sabāre deya pīḍā, āmā-sane kare krīḍā,
sei nārī-gaṇe dekhāñā ||50||


(50) Elhagyva más nők társaságát gondolatai és teste olykor az én irányításom alá kerül,
így teszi nyilvánvalóvá jószerencsémet,
mindannyiuknak gyötrelmet okozva. Velem évődik,
az ő szemük láttára.

kibā teṅho lampaṭa, śaṭha, dhṛṣṭa, sakapaṭa,
anya nārī-gaṇa kari' sātha |
more dite manaḥ-pīḍā, mora āge kare krīḍā,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||51||


(51) Máskor pedig ez a kéjsóvár álnok kegyetlen csaló
más nők társaságában mutatkozik,
így gyötri a szívem. Jelenlétemben enyeleg velük,
ám mégis csakis ő a szemem fénye!

nā gaṇi āpana-duḥkha, sabe vāñchi tāṅra sukha,
tāṅra sukha – āmāra tātparya |
more yadi diyā duḥkha, tāṅra haila mahā-sukha,
sei duḥkha – mora sukha-varya ||52||


(52) Nem számít a magam szenvedése, csak az ő boldogságát vágyom!
Életem egyetlen célja az ő boldogsága!
Ha az szerez neki nagy örömet, hogy engem bánatossá tesz,
akkor ez a bánat lesz az én legfőbb boldogságom!

Legfőbb boldogságom (sukha-varya): a varya szó gyöke a vṛ ige, melynek jelentése: választ. Legfőbb, mert ezt választom.


ye nārīre vāñche kṛṣṇa, tāra rūpe satṛṣṇa,
tāre nā pāñā haya duḥkhī |
mui tāra pāya paḍi', lañā yāṅa hāte dhari',
krīḍā karāñā tāṅre karoṅ sukhī ||53||


(53) Ha Krsna egy lányra vágyna, vonzaná őt a szépsége,
ám bánatos, mert nem kaphatja meg,
akkor én a leány lábához borulva esedezem, és a kezét megragadva
magam rendezem el a találkájukat, hogy boldognak láthassam!

kāntā kṛṣṇe kare roṣa, kṛṣṇa pāya santoṣa,
sukha pāya tāḍana-bhartsane |
yathā-yogya kare māna, kṛṣṇa tāte sukha pāna,
chāḍe māna alpa-sādhane ||54||


(54) Krsna elégedettséget érez, mikor kedvese haragos,
boldoggá teszi a büntetéssel való fenyegetés.
Ha a leány illő haragot mutat, abban Krsna örömét leli,
majd a leány némi erőfeszítéssel megválik haragjától.

sei nārī jīye kene, kṛṣṇa-marma vyathā jāne,
tabu kṛṣṇe kare gāḍha roṣa |
nija-sukhe māne kāja, paḍuka tāra śire vāja,
kṛṣṇera mātra cāhiye santoṣa ||55||


(55) Hogyan is élhetne az a nő, aki tudja, hogy Krsna szíve szenved,
mégis mély haragot táplál iránta?
Aki saját boldogságát tekinti céljának, csapjon annak villám a fejére!
Mi csupáncsak Krsna elégedettségére vágyunk.

ye gopī mora kare dveṣe, kṛṣṇera kare santoṣe,
kṛṣṇa yāre kare abhilāṣa |
mui tāra ghare yāñā, tāre sevoṅ dāsī hañā,
tabe mora sukhera ullāsa ||56||


(56) Ha egy gópí irigy rám, ugyanakkor elégedetté teszi Krsnát,
és Krsna reá vágyik,
akkor én a házába menve cselédként szolgálom őt,
mert ez tesz igazán boldoggá.

kuṣṭhī-viprera ramaṇī, pativratā-śiromaṇi,
pati lāgi' kailā veśyāra sevā |
stambhila sūryera gati, jīyāila mṛta pati,
tuṣṭa kaila mukhya tina-devā ||57||


(57) A leprás bráhmana felesége, a hűséges asszonyok koronaékszere
is egy prostituáltat szolgált a férje kedvéért.
Ezzel állította meg útján a Napot, keltette életre halott férjét,
s tette elégedetté a három legfőbb istent.

Sríla Prabhupád e vershez fűzött kommentárja: „Az Áditja-puránában, a Márkandéja-puránában és a Padma-puránában egy bráhmanáról olvashatunk, aki leprában szenvedett, de volt egy nagyon erényes és hűséges felesége. Ez a bráhmana arra vágyott, hogy egy prostituált társaságát élvezze, ezért a felesége elment a prostituálthoz, és a cselédje lett, hogy rávegye férje szolgálatára. Amikor a prostituált beleegyezett, hogy találkozzon a bráhmanával, a feleség elvitte hozzá leprás férjét. Amikor ez a leprás, aki egy bráhmana bűnös fia volt, látta felesége erényességét, végül elállt bűnös szándékától. Hazafelé igyekezvén azonban véletlenül hozzáért Márkandéja Rsihez, aki ezért megátkozta, hogy napkeltekor haljon meg. A bráhmana felesége erényességének köszönhetően rendkívüli hatalommal rendelkezett. Amikor tudomást szerzett az átokról, fogadalmat tett, hogy megállítja a napkeltét. Az az erős eltökéltség, mellyel férjét szolgálta, boldoggá tette a három istenséget – Brahmát, Visnut és Mahésvarát –, akik ezért azt az áldást adták neki, hogy férje meg fog gyógyulni, és visszatér az életbe. Ez a vers annak a hangsúlyozására használja ezt a példát, hogy egy bhaktának kizárólag Krsna elégedettségéért kell cselekednie, minden személyes indíték nélkül, s élete így sikeres lesz.”


kṛṣṇa – mora jīvana, kṛṣṇa – mora prāṇa-dhana,
kṛṣṇa – mora prāṇera parāṇa |
hṛdaya-upare dharoṅ, sevā kari' sukhī karoṅ,
ei mora sadā rahe dhyāna ||58||


(58) Krsna az életem értelme, Krsna az életem kincse,
Krsna az életem élete!
Szívemben őrzöm, és csak őt szolgálom, hogy boldoggá tegyem –
örökkön ez a meditációm tárgya.

mora sukha – sevane, kṛṣṇera sukha – saṅgame,
ataeva deha deṅa dāna |
kṛṣṇa more 'kāntā' kari', kahe more 'prāṇeśvari',
mora haya 'dāsī'-abhimāna ||59||


(59) Az én boldogságom a szolgálat, míg Krsna boldogsága, ha velem lehet,
ezért néki ajándékozom a testem.
Krsna a kedvesévé tesz, úrnőjének nevez,
én pedig az ő szolgálójaként tekintek magamra.

Úrnőjének nevez: a bengáli eredetiben prāṇeśvari, azaz „életem úrnője”, a feleség egyik szokásos megjelölése.


kānta-sevā-sukha-pūra, saṅgama haite sumadhura,
tāte sākṣī – lakṣmī ṭhākurāṇī |
nārāyaṇa-hṛdi sthiti, tabu pāda-sevāya mati,
sevā kare 'dāsī'-abhimānī ||60||


(60) Kedvesem szolgálata a beteljesült boldogság, édesebb, az együttlétnél is.
Tanú rá Laksmí istennő,
aki Nárájan szívén lakozik, ám lábainak szolgálatára vágyik.
Szolgál, és szolgálólányként tekint magára.

ei rādhāra vacana, viśuddha-prema-lakṣaṇa,
āsvādaye śrī-gaura-rāya |
bhāve mana nahe sthira, sāttvike vyāpe śarīra,
mana-deha dharaṇa nā yāya ||61||


(61) Ezek Rádhá szavai, melyek makulátlan rajongó szeretetét mutatják.
Az Úr Srí Gaura megízlelve
ezt a hangulatot elvesztette nyugalmát, szívbéli érzelmeinek jelei át- meg átjárták testét,
s elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett.

Szívbéli érzelmeinek jelei: sāttvika-bhāva, a nyolc jel a következő: stambha – kábultság; sveda – verítékezés; romañca vagy pulaka – borzongás; svarabhaṅga – a hang elcsuklása; vepathu vagy kampa – remegés; vaivarṇya – sápadtság; aśru – könnyek; pralaya – eszméletvesztés.
Elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett: a bengáli szöveg szó szerinti fordításban: „gondolatai és teste fenntartása lehetetlenné vált”.


vrajera viśuddha-prema, – yena jāmbū-nada hema,
ātma-sukhera yāhāṅ nāhi gandha |
se prema jānā'te loke, prabhu kailā ei śloke,
pade kailā arthera nirbandha ||62||


(62) A vradzsabéli makulátlan rajongó szeretet akár a Dzsambú folyó aranya,
a személyes boldogságnak még halvány árnyéka sincs meg benne.
Hogy ezt a rajongó szeretetet megismertesse a világgal, az Úr megírta e slókát,
és egyben megvilágította a jelentését is.

A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambú folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatta partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. A hasonlat a préma vegyítetlen voltára mutat.


ei-mata mahāprabhu bhāvāviṣṭa hañā
pralāpa karilā tat-tat śloka paḍiyā ||63||
pūrve aṣṭa-śloka kari' loke śikṣā dilā |
sei aṣṭa-ślokera artha āpane āsvādilā ||64||
prabhura śikṣāṣṭaka-śloka yei paḍe śune |
kṛṣṇe prema-bhakti tāra bāḍe dine-dine ||65||


(63) Maháprabhut így töltötték el a szerető érzelmek.
Úgy beszélt, akár egy tébolyodott, és ehhez illő verseket szavalt.
(64) A fenti nyolc strófát költve tanította az embereket,
s maga is megízlelte e nyolc strófa jelentését.
(65) Aki zengi, vagy hallgatja az Úr Siksástaka költeményét,
annak Krsna iránti rajongó szeretete napról napra növekszik majd.

2021. március 20., szombat

Visvanáth Csakravartí: Vers az álombéli kedvtelés nektárjáról


śrī-svapna-vilāsāmṛtāṣṭakam


priye svapne dṛṣṭā saridina-sutevātra pulinaṁ
yathā vṛndāraṇye naṭana-paṭavas tatra bahavaḥ |
mṛdaṅgādyaṁ vādyaṁ vividham iha kaścid dvijamaṇiḥ
sa vidyud-gaurāṅgaḥ kṣipati jagatīṁ prema-jaladhau ||1||


Kedvesem! Álmomban egy olyan folyót láttam, mint ez itt, a partján is pontosan ilyen föveny volt.
Rengetegen táncoltak, éppen úgy, mint Vrndá erdejében.
Mrdanga, és temérdek más hangszer muzsikája hallatszott, és láttam, amint a bráhmanák gyöngye,
ez a tündöklő, aranyfényű személy az egész világot a rajongó istenszeretet óceánjába dobta.

vidyut-gaurāṅgaḥ – tündöklő Gauránga, mondja a szöveg, ám mert Rádhá egy álombéli ismeretlen bráhmanáról beszél, nyilván nem a nevét említi.
Vrndávan a Jamuná, míg Navadvíp a Gangesz partján fekszik. Ám míg Vrndá erdejében Krsna az éjszaka közepén, titokban táncolt a hozzá legközelebb álló gópíkkal, addig a Rádhá álmában látott bráhmana körül napfényben, nyíltan táncolnak rengetegen.


kadācit kṛṣṇeti pralapati rudan karhicid asau
kva rādhe hā heti śvasiti patati projjhati dhṛtim |
naṭaty ullāsena kvacid api gaṇaiḥ svaiḥ praṇayibhis
tṛṇādi-brahmāntaṁ jagad atitarāṁ rodayati saḥ ||2||


Olykor sírva kiáltozott: Krsna! Máskor meg
így sóhajtozott: ó jaj, Rádhá, merre vagy? Hol a földre roskadt önuralmát vesztve,
hol pedig boldogan táncolt kedves társai körében.
Megríkatta ő az univerzum minden egyes lakóját – Brahmától az utolsó fűszálig.

tato buddhir bhrāntā mama samajani prekṣya kim aho
bhavet so’yaṁ kāntaḥ kim ayam aham evāsmi na paraḥ |
ahaṁ cet kva preyān mama sa kila cet kvāham iti me
bhramo bhūyo bhūyān abhavad atha nidrāṁ gatavatī ||3||


Látván ezt gondolataim megzavarodtak. Ó, vajon ki
lehet ő? talán a kedvesem? akkor vajon ki vagyok én?
És ha én vagyok, hol a kedvesem, ha pedig ő, akkor hol lehetek én?
Így kavarogtak a gondolataim, aztán ismét álomba merültem.

(Rádhá történetét hallván Krsna így szólt:)

priye dṛṣṭvā tās tāḥ kutukini mayā darśita-carī
rameśādyā mūrtīr na khalu bhavatī vismayam agāt |
kathaṁ vipro vismāpayitum aśakṛt tvāṁ tava kathaṁ
tathā bhrāntiṁ dhatte sa hi bhavati ko hanta kim idam ||4||


Kíváncsi szerelmem! Láttad mindazon formáimat,
Ramá urát s a többieket, kiket megmutattam már neked, és nem lepődtél meg egy cseppet sem!
Mégis, hogy lehet, hogy most csodálkozásra késztet ez a bráhmana,
s úgy elbizonytalanít, hogy kérdezel: Ó, vajon ki lehet?
Ramá ura, azaz Laksmí ura, Nárájan.

iti procya preṣṭhāṁ kṣaṇam atha parāmṛṣya ramaṇo
hasann ākūtajñaṁ vyanudad atha taṁ kaustubha-maṇim |
tathā dīptaṁ tene sapadi sa yathā dṛṣṭam iva tad
vilāsānāṁ lakṣmaṁ sthira-cara-gaṇaiḥ sarvam abhavat ||5||


Így szólt a szerelmes Krsna, majd egy pillanatra kedvesét megérintve,
mosolygó arccal kézbe vette a Kausztubha ékkövet, a kívánságok tudóját.
Az felizzott, majd éppen úgy, ahogy (azt Rádhá) látta
megmutatta (az álombéli) kedvteléseket, minden apró részletével együtt.
kedvesét megérintve: a parāmṛś gyök kétféle jelentése miatt a vers első pádája fordítható így is: kedvesén tűnődve.
kézbe vette: az eredetiben: megütötte; minden apró részletével együtt: az eredetiben: az álló és mozgó kísérőkkel együtt.

vibhāvyātha proce priyatama mayā jñātam akhilaṁ
tavākūtaṁ yat tvaṁ smitam atanuthās tat tvam asi saḥ |
sphuṭaṁ yan nāvādīr yad abhimatir atrāpy aham iti
sphurantī me tasmād aham api sa evety anumime ||6||


(Rádhá) így szólt: Szerelmem, most már mindent megértettem!
A kívánságod, ami mosolyt csalt a szádra, s hogy te ő vagy!
Nyilvánvaló a vágyad is, mit nem mondtál el, hogy benne legyek én is!
A fénye lesz az enyém, így én is ő leszek – ez a következtésem.

yad apy asmākīnaṁ rati-padam idaṁ kaustubha-maṇiṁ
pradīpyātraivādīdṛśad akhila-jīvān api bhavān |
sva-śaktyāvirbhūya svam akhila-vilāsaṁ pratijanaṁ
nigadya premābdhau punar api tad ādhāsyasi jagat ||7||


Noha szerelmünk hajléka itt van, a Kausztubha ékkő
fényében minden lényt megmutattál nekem amott.
Saját energiáid révén megjelenve minden egyes embert megszólítva mutatod meg önnön kedvteléseid teljességét,
s ezzel újfent a rajongó szeretet óceánjába veted majd a világot.
Bár a szerelmünk hajléka itt van Vrndávanban, megmutattad nekem álmom valóságát, ahogy aranyfényű bráhmanaként ott (Navadvípban) mindenkit megtáncoltatsz, és megríkatsz mindenkit – a fűszáltól Brahmáig –, akik éppoly szerelmes vonzalommal fordulnak feléd, mint én.

yad uktaṁ gargeṇa vraja-pati-samakṣaṁ śruti-vidā
bhavet pīto varṇaḥ kvacid api tavaitan na hi mṛṣā |
ataḥ svapnaḥ satyo mama ca na tadā bhrāntir abhavat
tvam evāsau sākṣād iha yad anubhūto’si tad ṛtam ||8||


Amit a véda-tudó Garga mondott, Vradzsa ura előtt,
a sárga színben való megjelenésedről, cseppet sem volt tévedés.
És ezért volt az álmom is igaz, nem holmi üres képzelgés!
Ő te magad vagy, ez a helyes megértés!
Rádhá Gargára tett utalásával kapcsolatban a Bhágavata-puránában az alábbi olvasható: Balarám és Krsna névadó ünnepén Garga többek közt ezt mondja Krsnáról:

āsan varṇās trayo hy asya gṛhṇato 'nuyugaṁ tanūḥ |
śuklo raktas tathā pīta idānīṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ ||


E fiú három színt vett már magára a világkorszakok szerint,
fehér, vörös, és sárga, most pedig feketéssé lett. (Bhág. 10.8.13.)

pibed yasya svapnāmṛtam idam aho citta-madhupaḥ
sa sandeha-svapnāt tvaritam iha jāgarti sumatiḥ |
avāptaś caitanyaṁ praṇaya-jaladhau khelati yato
bhṛśaṁ dhatte tasminn atula-karuṇāṁ kuñja-nṛpatiḥ ||9||


Kinek értelme méhecskéje ezt az álom-nektárt kortyolgatja,
az a bölcs hamar felébred a kételyek álmából,
és Csaitanját elérve a szerelem óceánjában játszadozik majd,
ahol megkapja az erdei ligetek királyának páratlan kegyét.

A versmérték: śikhariṇī (koronás).