A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naraszinha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naraszinha. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 29., szombat

Jasódá mesél


Rúpa gószvámí Padjávalíjában olvasható e két kedves történet:

rāmo nāma babhūva huṁ tad-abalā sīteti huṁ tau pitur
vācā pañcavaṭī-vane nivasatas tasyāharad rāvaṇaḥ |
kṛṣṇasyeti purātanīṁ nija-kathām ākarṇya mātreritāṁ
saumitre kva dhanur dhanur dhanur iti vyagrā giraḥ pāntu vaḥ ||

– Ráma volt a neve…
– ühüm …
– a feleségéé pedig Szítá.
– ühüm …
– Míg apja parancsára a Panycsavatí erdőben éltek, Rávana elrabolta (Szítát).
Miközben saját régi történetét hallotta édesanyjától, Krsna így kiáltott:
– Laksmana! Hol az íjam! Az íjam, hol az íjam!
Krsna izgatott szavai oltalmazzanak benneteket!
a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śyāmoccandrā svapiti na śiśo naiti mām adya nidrā
nidrāhetoḥ śṛṇu suta kathāṁ kām apūrvāṁ kuruṣva |
vyaktaḥ stambhān naraharir abhūd dānavaṁ dārayiṣyann
ity uktasya smitam udayate devakī-nandanasya ||

– Sjáma, kisfiam, még éjszaka van, nem alszol?
– Nem, elkerül az álom.
– Hogy elaludj fiacskám, elmondok egy mesét.
– Melyiket?
– Egy egészen különleges (történetet).
– Kérlek, mesélj!
(S mikor Jasódá odaért a történetben, hogy) az oszlopból előlépett a (félig ember, félig oroszlán) Narahari, hogy szétszaggassa a démont, szavai mosolyt csaltak Dévakí kisfiának arcára.
Sarvānanda versét mandākrāntā (lassú andalgás) mértékben írta.

2010. augusztus 18., szerda

a halál halála

ugraṁ vīraṁ mahā-viṣṇuṁ
jvalantaṁ sarvato mukham |
nṛsiṁhaṁ bhīṣaṇaṁ bhadraṁ
mṛtyu-mṛtyuṁ namāmy ahaṁ ||

ugram – félelmetesnek (nagy, vad, kegyetlen, vérengző); vīram – hősnek; mahā-viṣṇum – Mahávisnunak; jvalantam – ragyogónak, lángolónak; sarvataḥ – mindenhol; mukham – arcúnak; nṛsiṁham – Nrszinhának („ember-oroszlánnak”); bhīṣaṇam – rettentőnek; bhadram – kegyesnek, barátságosnak; mṛtyu-mṛtyum – a halál halálának; namāmi – hódolok; aham – én

A vérengző hős Mahávisnunak,
a mindenfelől tündöklő arcú
Nrszinhának,
(ki) rettentő (ám mégis) könyörületes,
a halál halálának hódolok.

A verset a Nrszinha-tápaní-upanisad említi – szóról szóra ugyan nincs benne, ám e mantrát írja körbe a 2.3 részben. A negyedik pádát így említi az upanisad, ám a mṛṭyor-mṛtyuṁ szövegváltozattal is találkozni… a birtokos eset kifejezése eltérő, ám a jelentés nem.

2009. május 7., csütörtök

Naraszinha


A Csaitanja-csaritámrta 2.9.17. verse megemlíti, hogy dél-indiai zarándokútja során Csaitanja Maháprabhu fölkereste az ahóvalai Nrszinha templomot. Sok esztendővel azelőtt Rámacsandra is ott járt, s e fohászokat zengte:

ahobilaṁ nārasiṁhaṁ gatvā rāmaḥ pratāpavān |
namaskṛtvā śrī nṛsiṁhaṁ aṣṭauṣīt kamalāpatim ||

Ahóbilába Naraszinhát fölkeresve a hős Ráma Srí Nrszimhának hódolt, s így magasztalta a Szerencseistennő urát:

govinda keśava janārdana vāsudeva
viśveśa-viśva madhusūdana viśvarūpa |
śrī padmanābha puruṣottama puṣkarākṣa
nārāyaṇācyuta nṛsiṁho namo namaste || 1 ||

Góvinda! Késava! Dzsanárdan! Vászudév!
Visvésa-visva! Madhuszúdan! Visvarúpa!

Srí Padmanábh! Purusóttama! Puskaráksa!
Nárájan! Acsjuta! Nrszinha! Újra és újra hódolatom néked!


devāḥ samastāḥ khalu yogimukhyāḥ gandharva-vidyādhara-kinnarāś ca |
yat pāda-mūlaṁ satataṁ namanti taṁ nārasiṁhaṁ śaraṇaṁ gato'smi || 2 ||

Naraszinhánál keresek oltalmat, kinek mindörökké hódolnak a félistenek mind, a nagy jógík, a gandharvák, a vidjádharák s a kinnarák.

vedān samastān khalu śāstragarbhān vidyāṁ balaṁ kīrtimatīṁ ca lakṣmīm |
yasya prasādāt puruṣā labhante taṁ nārasiṁhaṁ śaraṇaṁ gato'smi || 3 ||


Naraszinhánál keresek oltalmat, kinek kegyéből az emberek megértik a védákat, a szentírások velejét, s tudást erőt, hírnevet és jószerencsét (sikert) érnek el.

brahmā śivas tvam puruṣottamaś ca nārāyaṇo'sau marutāṁ patiś ca |
candrārka-vāyvagṅi-marud-gaṇāś ca tvaṁ eva taṁ tvāṁ satataṁ nato'smi || 4 ||

Te vagy Brahmá, Siva, a Legkiválóbb Személy, Nárájan s a Marutok ura. Te vagy a Hold, a Nap, a Szél, a tűz, s a félistenek serege is te vagy. Néked hódolok hát mindig!

svapne'pi nityaṁ jagatām aśesaṁ sraṣṭā ca hantā vibhur-aprameyaḥ |
trātā tvam ekastrividho vibhinnaḥ taṁ tvāṁ nṛsiṁhaṁ satataṁ nato'smi || 5 ||


Ó Végtelen Hatalmasság, álmodban teremted, oltalmazod s pusztítod el ezt az egész világot. Egyedül te viszed végbe e háromféle (tettet), néked hódolok hát mindig!

iti stutvā raghuśreṣṭhaḥ pūjayāmāsa taṁ harim |
puṣpa-vṛṣṭiḥ papātāśu tasya devasya mūrdhani ||


Így fohászkodván imádta a Raghu nemzetség csillaga Harit, a félistenek pedig virágesőt záporoztak az Úr (Nrszinha) fejére.

rāghaveṇa kṛtaṁ stotraṁ pañcāmṛtam-anuttamam |
paṭhanti ye dvijāvarāḥ teśāṁ svargastu śāśvataḥ ||


Ezt az öt strófájú himnuszt, e csodás nektár-verseket Rághava dalolta. A bráhmanák kiválóságai kik ezt olvassák, örökkön üdvözülnek.

A fohász öt verse indravajrā versmértékű: – – υ – – υ υ – υ – –
A szöveg a Harivamsából való.

Naraszinha a vaisnavák oltalmazó istensége. Aki bajban van, oltalomra szorul, fohászkodjék őhozzá!








PDF
a hangfájl forrása