A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krsna nevei. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krsna nevei. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 2., szombat

Rúpa gószvámí: A szerelem-hold-óceánjaként ismert himnusz, Srí Krsna száznyolc nevével

śrī-premendu-sāgara-saṁjñaka-śrī-kṛṣṇāṣṭottara-śata-nāma-mālikā
 
Rúpa gószvámí e költeményét nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni, a benne olvasható szerelmes képek miatt.
Értsük jól: a költő által festett képek csupán látszólag szólnak világi szerelemről - a szerző, és az értő olvasó számára a költeményben említett szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Olvassuk mi is ekként! S ha kérdés merülne fel egy-egy gondolattal kapcsolatban, forduljunk bátran értő vaisnavához :)





 
––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

kalahāntaritā-vṛttā kācid vallava-sundarī |
virahottāpa-khinnāṅgī sakhīṁ sotkaṇṭham abravīt ||1||


Egy szépséges pásztorlányka, kit a civódás elszakított kedvesétől,
s kinek testét az elválás gyötrelme perzselte, vágyakozással telve így szólt barátnőjéhez:

hanta gauri sa kiṁ gantā panthānaṁ mama netrayoḥ |
śrī-kṛṣṇaḥ karuṇā-sindhuḥ kṛṣṇo gokula-vallabhaḥ ||2||


Ó Gaurí, vajon láthatom-e még valaha
Srí Krsnát, a könyörület óceánját, Krsnát, a Gókulabéliek kedvencét,

govindaḥ paramānando nanda-mandira-maṅgalam |
yaśodā-khani-māṇikyaṁ gopendrāmbhodhi-candramāḥ ||3||


Góvindát, a legfőbb gyönyört, Nanda házának jószerencséjét,
Jasódá drágakőbányájának ékkövét, a gópák vezére óceánjának holdját,

navāmbhodhara-saṁrambha-viḍambi-ruci-ḍambaraḥ |
kṣipta-hāṭaka-śauṭīrya-paṭṭa-pītāmbarāvṛtaḥ ||4||


őt, kinek ragyogó szépségű bőrszíne megcsúfolja a friss viharfelhők büszkeségét,
sárga selyemruhája pedig elhomályosítja az arany csillogását,

kandarpa-rūpa-sandarpa-hāri-pāda-nakha-dyutiḥ |
dhvajāmbhoruha-dambholi yavāṅkuśa-lasat-padaḥ ||5||


lába körmének tündöklése letöri a szerelemisten kevélységét,
lábnyomában zászló, lótusz, villám, árpamag és elefántösztöke tűnik fel,

pada-pañjara-siñjāna-mañju-mañjīra-khañjanaḥ |
masāra-sampuṭākāra-dhāri jānu-yugojjvalaḥ ||6||


lába a madárház, hol khanydzsana madarakként csilingelnek bokacsengettyűi,
pompás térdei akár két smaragd ládika,

śauṇḍa-stamberamoddaṇḍa-śuṇḍāramyoru-sauṣṭhavaḥ |
maṇi-kiṅkiṇi-saṁkīrṇa-viśaṅkaṭa-kaṭi-sthalaḥ ||7||


szépséges combjai akár a mámoros elefántok égnek meredő ormánya,
erőteljes csípőjén ékköves csengettyűk dalolnak,

madhyamādhurya-vidhvasta-divya-siṁha-madoddhatiḥ |
gārutmata-giri-grāva-gariṣṭhoras-taṭāntaraḥ ||8||


vonzó dereka letöri a mennyei oroszlánok öntelt büszkeségét,
mellkasának dombja a leghatalmasabb smaragdhegy,

kambu-kaṇṭha-sthalālambi-maṇi-samrāḍ alaṅkṛtiḥ |
ākhaṇḍala-maṇi-stambha-spardhi-dor-daṇḍa-caṇḍimā ||9||


kagylókürt nyakán az ékszerek császára díszlik,
erős karjai Indra drágaköves oszlopaival vetekszenek,

khaṇḍitākhaṇḍa-koṭīndu-saundarya-mukha-maṇḍalaḥ |
lāvaṇya-laharī-sindhuḥ sindūra-tulitādharaḥ ||10||


gyönyörű kerek arca milliónyi telihold szépségét halványítja el,
szépsége mint az óceán hullámai, ajkai akár a szindúra,

phullāravinda-saundarya kandalī-tundilekṣaṇaḥ |
gaṇḍānta-tāṇḍava-krīḍā-hiṇḍan-makara-kuṇḍalaḥ ||11||


tágra nyílt szemei akár a lótusz nyíló virága,
orcája mellett cápaalakú fülbevalói táncolnak,

navīna-yauvanārambha-jṛmbhitojjvala-vigrahaḥ |
apāṅga-tuṅgitānaṅga-koṭi-kodaṇḍa-vikramaḥ ||12||


teste a zsenge fiatalság pompájában ragyog,
oldalpillantása a szerelemisten milliónyi íjának ereje,

sudhā-niryāsa-mādhurya-dhurīṇodāra-bhāṣitaḥ |
sāndra-vṛndāṭavī-kuñja-kandarā-gandha-sindhuraḥ ||13||


szavai akár a nektár-eszencia édessége,
Vrndá erdejében ő a ligetek s barlangok elefántkirálya,

dhanya-govardhanottuṅga-śṛṅgotsaṅga-navāmbudhaḥ |
kalinda-nandinī-keli-kalyāṇa-kalahaṁsakaḥ ||14||


a magas csúcsokban gazdag Góvardhan friss lótuszvirága,
a Jamunában játszadozó szépséges hattyú,

nandīśvara-dhṛtānando bhāṇḍīra-taṭa-tāṇḍavī |
śaṅkhacūḍa-haraḥ krīdā-geṇḍūkṛta-girīśvaraḥ ||15||


Nandísvar lakóinak boldogsága, a Bhándíra-erdő szélén táncoló,
Sankhacsúda végzete, ki játéklabdaként bánt a Hegykirállyal,

vārīndrārbuda-gambhīraḥ pārīndrārbuda-vikramī |
rohiṇī-nandanānandī śrīdāmoddāma-sauhṛdaḥ ||16||


százmilliószor mélységesebb az óceánnál, bátrabb oroszlánok millióinál,
Róhiní fiacskájának boldogsága, Srídáma nagyerejű barátja,
Mikor Balarám csapata legyőzte Krsnát és társait, Krsnának éppen Srídámát kellett a hátára vennie.

subala-prema-dayitaḥ suhṛdāṁ hṛdayaṅgamaḥ |
nanda-vraja-janānanda-sandīpana-mahā-vratī ||17||


Szubala szeretett barátja, társai kedveltje,
ki fogadalmat tett, hogy Vradzsa minden lakóját boldoggá teszi,

śṛṅginī-saṅgha-saṁgrāhi-veṇu-saṁgīta-maṇḍalaḥ |
uttuṅga-puṅgavārabdha-saṅgarāsaṅga-kautukī ||18||


ő a tehéncsordát fuvolamuzsikával összeterelő,
a hatalmas bikával játékos harcot kezdő,

visphurad-vanya-śṛṅgāraḥ śṛṅgārābhīṣṭa-daivatam |
udañcat-piñcha-viñcholī-lāñchitojjvala-vigrahaḥ ||19||


a ligetbéli pásztorórák fénylő csillaga, a szerelem imádott istensége,
pávatollal ékesített pompás alakú,

sañcarac-cañcarīkāli-pañca-varṇa-srag-añcitaḥ |
suraṅga-raṅgaṇa-svarṇa-yūthi-grathita-mekhalaḥ ||20||


ötszínű virágfüzérét döngicsélő méhek imádják,
övét szuranga, rangana és sárga jázmin díszíti,
szuranga: piros szantálfa, (Pterocarpus santalinus); rangana: egy cserje virágának neve (Ixora singapurensis)

dhātu-citra-vicitrāṅga-lāvaṇya-laharī-bharaḥ |
guñjā-puñja-kṛtākalpaḥ keli-talpita-pallavaḥ ||21||


pompás tagjain festékfoltok díszlenek a szépség hullámainak áradatát zúdítva,
gunydzsá-bogyók díszítik, virágágyon szerelmeskedik,

vapur-āmoda-mādhvīka-vardhita-pramadā-madaḥ |
vṛndāvanāravindākṣī-vṛnda-kandarpa-dīpanaḥ ||22||


testének részegítő illata fokozza az ifjú gópík mámorát,
ő lobbantja lángra Vrndávan megannyi lótusszemű leánya szerelmes vágyait,

mīnāṅka-saṅkulābhīrī-kuca-kuṅkuma-paṅkilaḥ |
mukhendu-mādhurī-dhārā-ruddha-sādhvī-vilocanaḥ ||23||


a szerelemisten által összezavart pásztorlánykák mellére kunkummal festő,
holdorcájának nektár-záporát még a legerényesebb hölgyek is mohón kortyolják,

kumārī-paṭa-luṇṭhākaḥ prauḍha-narmokti-karmaṭhaḥ |
amanda-mugdha-vaidagdhī-digdha-rādhā-sudhāmbudhi ||24||


a hajadonok ruháit elcsenő, a meggyőző beszéd nagymestere,
ki az elalélt Rádhát a nektáróceánba rántja,

cāru-candrāvalī-buddhi-kaumudī-śarad-āgamaḥ |
dhīra-lālitya-lakṣmīvān kandarpānanda-bandhuraḥ ||25||


a szépséges Csandrávalí intelligenciáját balzsamként hűsítő holdsugár,
a bátorság, a vonzerő és a jószerencse megtestesülése, a szerelem gyönyörétől sugárzó,

candrāvalī-cakorendro rādhikā-mādhavī-madhuḥ |
lalitā-keli-lalito viśākhoḍu-niśākaraḥ ||26||


Csandrávalí csakóra madarának királya, Rádhiká mádhaví-nektárja,
Lalitá játékos kedvese, Visákhá csillagának holdja,

padmā-vadana-padmāliḥ śaivyā-sevya-padāmbujaḥ |
bhadrā-hṛdaya-nidrāluḥ śyāmalā-kāma-lālasaḥ ||27||


Padmá szépséges arcának méhecskéje, lótuszlábát Saivjá szolgálja,
Bhadrá szívében szunnyadó, Sjámalá vágyában örömét lelő,
Padmá, Saivjá, Bhadrá és Sjámalá Csandrávalí barátnői.

lokottara-camatkāra-līlā-mañjari-niṣkuṭaḥ |
prema-sampad-ayaskānta kṛta kṛṣṇāyasa-vrataḥ ||28||


a különleges és csodálatos kedvtelések virágzó mezeje,
ki tehetetlen vasdarabként vonzódik a rajongó szeretet mágneséhez,

muralī-caura-gaurāṅgī-kuca-kañcuka-luñcanaḥ |
rādhābhisāra-sarvasvaḥ sphāra-nāgaratā-guruḥ ||29||


a Muralít elcsenő Gaurángí csólíját letépő,
mindene a Rádhával való találka, a csalafintaság mestere,

rādhā-narmokti-śuśrūṣā-vīrun-nīruddha-vigrahaḥ |
kadamba-mañjarī-hāri-rādhikā-rodhanoddhuraḥ ||30||


Rádhá tréfás szavai után epedő,
a kadamba-virágot rejtegető Rádhikát nagy hangon fenyegető,
Egy alkalommal Krsna egy fa tövében letette fuvoláját, ám ekkor a gópík ellopták a lányszíveket elbájoló hangszert, s Rádhiká egy kadamba-fa ágai közé rejtette. Mikor Krsna észrevette, hogy eltűnt a fuvolája, Rádhán kérte számon: egy csalafinta gópí ellopta a fuvolámat, két hatalmas kadamba-virággá változtatta, és a blúza alá rejtette! Rádhiká sírást színlelt, ám hiába, Krsna tovább követelőzött: azonnal add nekem azokat a virágokat, melyek valaha a fuvolám voltak! Majd a letépte Rádhá kebleit fedő ruhát. (Prabódhánanda Szaraszvatí: Srí Szangíta-Mádhava 8. fejezet alapján)
A kadamba narancssárga, illatos virágokat hozó fa (Nauclea Cadamba), melyről a költők úgy tartják, hogy mennydörgéskor rügyezik.

kuḍuṅga-kroḍa-saṁgūḍha-rādhā-saṅgama-raṅgavān |
krīḍoḍḍāmara-dhīrādhā-tāḍaṅkotpala-tāḍitaḥ ||31||


az erdei lugasban titkos találkára vágyik Rádhával,
ki tettetett büszkeséggel a fülét díszítő lótuszvirággal elnáspángolja őt,

anaṅga-saṅgarodgāri-kṣuṇṇa-kuṅkuma-kaṅkaṭaḥ |
tribhaṅgi-laṅgimākāro veṇu-saṅgamitādharaḥ ||32||


a szerelmes csatában szétzúzza Rádhá kunkuma páncélját,
alakja három ívben hajlik szépségesen, ajka eggyéválik hangszerével,

veṇu-vistṛta-gāndharva-sāra-sandarbha-sauṣṭhavaḥ |
gopī-yūtha-sahasrendraḥ sāndra-rāsa-rasonmadaḥ ||33||


a fuvolájából áradó fenséges muzsika mestere,
a gópík sokaságának uralkodója, ki megrészegül a rásza tánc mézédes nektárától,

smara-pañca-śarī-koṭi-kṣobha-kāri-dṛg-añcalaḥ |
caṇḍāṁśu-nandinī-tīra-maṇḍalārabdha-tāṇḍavaḥ ||34||


szeme sarkából kilőtt oldalpillantásai milliószor zaklatóbbak a szerelemisten nyilainál,
a Jamuná partján kezdi táncát,

vṛṣabhānu-sutā-bhṛṅgī-kāmadhuk-kamalākaraḥ |
gūḍhākūta-parīhāsa-rādhikā-janita-smitaḥ ||35||


Vrsabhánu leánya méhecskéjének vágyteljesítő lótusz-tava,
Rádhiká rejtett értelmű tréfáján mosolygó,

nārī-veśa-nigūḍhātmā vyūḍha-citta-camatkṛtiḥ |
karpūrālambi-tāmbūla-karambita-mukhāmbujaḥ ||36||


női ruhában rejtőzködő, ki számtalan csodával bűvöli el az elmét,
ajkait kámforral kevert bétel díszíti,
keyaṁ śyāmā sphurati sarale gopakanyā kimarthaṁ
prāptā sakhyaṁ tava mṛgayate nirmitāsau vayasyā |
āliṅgāmūṁ muhuriti tathā kurvatī māṁ viditvā
nārīveśam hriyamupayayau māninī yatra rādhā ||63||

– Ki ez a sötétbőrű lány, igazmondó barátnőm?
– Egy pásztorlányka.
– Miért jött?
– Barátságod keresi.
– Barátnőm ő.
– Öleld hát őt újra és újra!
S így tett. Majd mikor megértette, hogy engem ölel női ruhában, elszégyellte magát a büszke Rádhá.
(Rúpa gószvámí: Uddhava-szandés 64., Krsna meséli el a történetet Uddhavának)

māni-candrāvalī-dūtī-kḷpta-sandhāna-kauśalaḥ |
chadma-ghaṭṭa-taṭī-ruddha-rādhā-bhrū-kuṭi-ghaṭṭitaḥ ||37||


a büszke Csandrávalí hírvivője által elrendezett találkán boldog,
ám Rádhá szemének egy villanása a tóparti ligetbe vonzza,
tava tanu-vara-gandhāsaṅgi-vātena candrā-
vali-kara-kṛta-mallī-keli-talpāc-chalena |
madhura-mukhi mukundaṁ kunda-tīre milantaṁ
madhupam iva kadāhaṁ vīkṣya darpaṁ kariṣye ||

Óh, Édesarcú! Mert a szellőben megérezte tested finom illatát, Mukunda, akár egy méhecske azonnal a tóparti találkára sietett, valami kifogással magára hagyva Csandrávalít, ki pedig saját kezeivel ékesítette jázmin nászágyát. Vajon mikor büszkélkedhetem majd így? (Raghunáth dász gószvámí: Vilápa-kuszumánydzsali 74)

dakṣa-rādhā-sakhī-hāsa-vyājopālambha-lajjitaḥ |
mūrtimad-vallavī-premā kṣemānanda-rasākṛtiḥ ||38||


megszégyeníti Rádhá rátermett barátnőinek kacagása, csalafintasága, s ahogy becsmérlik őt,
ő a pásztorlánykák szerelmének megtestesülése, a boldogság és gyönyör ízeinek nektári alakja,

abhisārollasad-bhadrā-kiṅkiṇī-ninadonmukhaḥ |
vāsa-sajjībhavat-padmā-prekṣyamāṇāgra-paddhatiḥ ||39||


a találkára siető Bhadrá bokacsengettyűinek hangjára váró,
a csinosan felöltözött és felékszerezett Padmában gyönyörködő,
A szerelmes költészet nyolcféle hősnőről (nāyikā) beszél, ezek a következők: 1. abhisārikā: a találkára siető nő, 2. vāsasajjā: a szépen kiöltözködő, s kedvesét váró nő...

utkaṇṭhitārta-lalitā-vitarka-padavīṁ gataḥ |
vipralabdha-viśākhoru-vilāpa-bhara-vardhanaḥ ||40||


az epekedő Lalitá gyanúját beigazoló,
a becsapott Visákhá kesergésével együttérző,
3. utkaṇṭhitā: a távollévő kedvese után epekedő, 4. vipralabdhā: kedvese szószegése miatt csalódó nő, ...

kalahāntaritā-śyāmā-mṛgyamāṇa-mukhekṣaṇaḥ |
khaṇḍitoccaṇḍadhī-śaivyā-roṣokti-rasikāntaraḥ ||41||


veszekedésük miatt duzzogó Sjámá lesve tekintetét keresi,
hűtlenségével haragossá teszi Saivját, s eközben kedvét leli indulatos szavaiban,
5. kalahāntaritā: veszekedés miatt a kedvesétől elvált asszony, aki haragszik, ám boldogtalan, 6. khaṇḍitā: hűtlen feddi kedvese, vagy szeretője, ...

viśleṣa-viklavac-candrā-valī-sandeśa-nanditaḥ |
svādhīna-bhartṛkotphulla-rādhā-maṇḍana-paṇḍitaḥ ||42||


elégedetté teszi az elválástól rettegő Csandrávalí üzenete,
a kedvesét hatalmába kerítő Rádhá dicsőítésének mestere,
7. proṣita-bhartṛkā: szalmaözvegy, kinek a férje éppen távol van, 8. svādhīna-bhartṛkā: férjét teljesen uraló asszony.

cumba-veṇu-glaha-dyuta-jayi-rādhā-dhṛtāñcalaḥ |
rādhā-prema-rasāvarta-vibhrama-bhramitāntaraḥ ||43||


a “fuvoláért csókot” játékban győztes, Rádhá száriját ráncigálja,
Rádhiká szerelmes hangulatának örvénye dobogtatja meg szívét,
Rádhiká így szólt Krsnához: ha meg akarsz csókolni engem, meg kell válnod másik feleségedtől, a fuvolától, majd később valóban elcsente a fuvolát. Mikor azonban Krsna számonkérte, Lalitá haragosan rátámadt: megrészegültél Saivjá csókjaitól, s nem is vetted észre, mikor meglopott. (Srí Góvinda-lílámrta nyomán)

ity eṣonmatta-dhīḥ premnā śaṁsantī kaṁsa-mardanam |
sphurantaṁ purataḥ prekṣya prauḍhānandotsavaṁ yayau ||44||


E mámoros szívű lányka szerelemmel telve így magasztalta Kansza végzetét,
majd Krsnát meglátva beteljesedett boldogsága.

premendu-sāgarākhye’smin nāmnām aṣṭottare śate |
vigāhayantu vibudhāḥ prītyā rasana-mandaram ||45||


Merítsék a bölcsek nyelvük Mandara-hegyét Krsna száznyolc nevének e szerelem-holdja-óceánjába szerető ragaszkodással!

2023. március 4., szombat

A Krsna név jelentései - Garga-szanhitá 1.15.

 
A Garga-szanhitá 1.15. fejezete elbeszéli Balarám és Krsna névadó ünnepségének történetét. Garga muni felkereste Nanda hajlékát, és a legnagyobb titokban végezte el az ilyenkor illő rítusokat, s ő adott neveket a két fiúnak. A nevek jelentéseit ekképpen fejtette ki:
 

śrī-garga uvāca
rohiṇī-nandanasyāsya nāmoccaraṁ śṛṇuṣva ca |
ramante yogino hy asmin sarvatra ramatīti vā ||25||
gunaiś ca rāmayan bhaktāṁs tena rāmaṁ viduḥ pare |
garbha-saṅkarṣaṇād asya saṅkarṣaṇa iti smṛtaḥ ||26||
sarvāvaśeṣādyaṁ śeṣaṁ balādhikyād balaṁ viduḥ |
sva-putrasyāpi nāmāni śṛṇu nanda hy atandritaḥ ||27||


Srí Garga szólt:
Halld most, Róhiní fia nevének kibontását:
Benne örvendeznek (ramante) a jógík, s ő mindenben örömét leli (ramati),
jótulajdonságaval a bhatákat megörvendeztető (rāmayan), ezért Ráma néven ismerik.
Mert kihúzták az anyaméhből, ezért neve Szankarsana.
Minden megmaradó közül ő a legelső, ezért Sésa, hatalmas ereje miatt pedig Bala.
Ó, Nanda, halld most saját fiad neveit figyelmesen:
„Róhiní fia nevének kibontását”: szó szerint „Róhiní e fia nevének bejelentését/kihirdetését”.
Szankarsana: Dévakí hetedik gyermekét Jógamájá Dévakí méhéből „áthúzta” Róhiní méhébe – Kansza palotájában úgy vélték, Dévakí elvetélt. A saṅkarṣaṇa szó szerint összehúzást jelent, ezen értelmezés szerint az anyaméhből való áthúzás miatt. A Bhágavata-puránában a név magyarázata: mert egyesíti – azaz összehúzza – (Nanda családját) a Jadukkal (yadūnām apṛthag-bhāvāt, Bhág. 10.8.12.)
A Sésa név jelentése: megmaradó.


sadyaḥ prāṇi-pavitrāṇi jagatāṁ maṅgalāni ca |
ka-kāraḥ kamalā-kānta ṛ-kāro rāma ity api ||28||
ṣa-kāraḥ ṣaḍ-guṇa-patiḥ śvetadvīpa-nivāsa-kṛt |
ṇa-kāro nārasiṁho 'yam a-karo hy akṣaro 'gni-bhuk ||29||
visargau ca tathā hy etau nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
sampralīnāś ca ṣaṭ pūrṇā yasmin cchuddhe mahātmani ||30||


Nyomban megtisztítja az élőlényeket, az univerzum (minden) szerencsés lakóját.
Ka, mint kamalā-kānta (a szerencseistennő szeretett férje), , mint rāma (gyönyör),
ṣa, mint ṣaḍ-guṇa-pati (a hat tulajdonság ura) és śvetadvīpa-nivāsa-kṛt (Svétadvípán lakozó),
ṇa, mint nārasiṁha („Naraszinhás”, Naraszinhaként megjelenő), a, mint akṣara (az örökkévaló) és agni-bhuj (a tűzben-evő),
és viszarga (), mint a két bölcs, Nara és Nárájana.
E hat teljesség a makulátlan Nagy Lélekben oldódik fel.
Garga muni most a Krsna nevet alkotó hangok értelmezését fejti ki. Minden hanghoz olyan neveket, jelzőket társít, melyek az adott hanggal kezdődnek. A szanszkrtban a mássalhangzókat a rájuk történő hivatkozáskor mindig az a magánhangzó segítségével ejtik ki, ezért a Krsna nevet alkotó első mássalhangzó a ka, a versben utána álló kāra szó hangot jelent.
A hat isteni tulajdonság: a Visnu-purána szerint: „Isteni hatalom (vagy bőség), hősiesség, hírnév, szépség, tudás és függetlenség – e hat a fenség megszámlálása” (6.5.74. aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ | jñāna-vairāgyayoś caiva ṣaṇṇāṁ bhaga itīṅganā ||)
„Tűzben evő” (agni-bhuj): az Úr, akinek az áldozati tűzbe áldoznak.
A Krsna név alanyesetben kṛṣṇaḥ, az utolsó írásjel () a viszarga, dévanágarí írásjele két pont egymás alatt – e jel Dharma király ikerfiaira emlékeztet, az önfegyelmezés (tapas) példaképeire.


paripūrṇatame sākṣāt tena kṛṣṇaḥ prakīrtitaḥ |
śuklo raktas tathā pīto varṇo 'syānu-yugaṁ dhṛtaḥ ||31||
dvāparānte kaler ādau bālo 'yaṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ |
tasmāt kṛṣṇa iti khyāto nāmnāyaṁ nanda-nandanaḥ ||32||


Maga az Abszolút Igazság, ezért Krsna néven ismert.
A jugák szerint fehér, vörös és sárga színben jelenik meg,
a Dvápara-kor végén, és a Kali-kor kezdetén pedig e fiú sötét színű,
ezért Nanda fiacskáját Krsna néven ismerik.
Abszolút Igazság: a szanszkrt szöveg „egészen legteljesebb” (paripūrṇatama) kifejezését fordítottam így.


vasavaś cendriyāṇīti tad devaś cittam eva hi |
tasmin yas ceṣṭate so 'pi vāsudeva iti smṛtaḥ ||33||


A vaszuk, mint az érzékek, és Déva, mint a tudat –
aki abban működik, azt bizony Vászudévának hívják.
A vasu szó gazdagságot, bőséget, illetve fénysugarat is jelent, ám itt az istenek egy csoportjára, a nyolc vaszura tett utalás. Déva – itt Isten, Úr, a félistenek ura.


vṛṣabhānu-sutā rādhā yā jātā kīrti-mandire |
tasyāḥ patir ayaṁ sākṣāt tena rādhā-patiḥ smṛtaḥ ||34||
paripūrṇatamaḥ sākṣāc chrī-kṛṣṇaḥ bhagavān svayam |
asaṅkhya-brahmāṇḍa-patir goloke dhāmni rājate ||35||


Vrsabhánu leányának, a Kírti házában született Rádhának
férje lesz e fiúcska, ezért Rádhá-pati néven emlegetik majd.
Önmagában teljes, ő Srí Krsna, maga a Legfelsőbb úr,
a megszámlálhatatlan mindenség ura, aki Gólóka nevezetű hajlékán tündököl.

so 'yaṁ tava śiśur jāto bhārāvataraṇāya ca |
kaṁsādīnāṁ vadhārthāya bhaktānāṁ rakṣaṇāya ca ||36||
anantāny asya nāmāni veda-guhyāni bhārata |
līlābhiś ca bhaviṣyanti tat-karmasu na vismayaḥ ||37||


Ez a személy, aki most fiúcskádként megszületett azért jött, hogy a (Föld) terheit,
a Kansza vezette (démonokat) elpusztítsa, és megoltalmazza híveit.
Kimeríthetetlenek az ő nevei, s a védák titkos részét jelentik, Bhárata!
(Csodás) kedvtelései lesznek, ne lepődj majd meg tetteit (látva)!

aho bhāgyaṁ tu te nedaṁ sākṣāc chri-puruṣottamaḥ |
tvad-gṛhe vartamāno 'yaṁ śiśu-rūpaḥ parāt paraḥ ||38||


Ó, felmérhetetlen a jószerencséd! Maga a Legfelsőbb Személy
lakozik a házadban, a Legeslegfelsőbb, egy kisgyermek alakjában!


2018. november 17., szombat

Bilvamangala: Góvinda-Dámódara himnusz


Bilvamaṅgala: Govinda-dāmodara-stotram

A Bhágavata-purána tizedik énekének, Krsna történetének megrendítő-gyönyörű pillanata, mikor Krsna Akrúra kocsijára száll, s a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírnak utána: Govinda Dāmodara Mādhava!
A történet kezdete Nárada Muni nevéhez fűződik – ő keresi fel Kanszát Mathurában, hogy elmondja: megjósolt végzete, Vaszudév nyolcadik fia még él, Vradzsában cseperedik. Kansza nyomban Akrúrát hívatta: a jámbor Akrúra bizonnyal Mathurába tudja invitálni Vaszudév fiait, s ott majd végeznek velük! Akrúra el is utazott, hogy találkozzék Krsnával és Balarámmal. Átadta nekik Kansza meghívását, de hűen feltárta azt is, milyen cselvetésre készül a király. Másnap kora reggel a fiúk fel is szálltak Akrúra kocsijára, hogy útnak induljanak. A gópík gyötrődtek: hogy lehet, hogy az Krsna és Balarám idősebb pártfogói elengedik őket erre a veszélyes útra… hiszen a vesztükbe rohannak? Állítsuk meg őket? de hát eddig titokban találkoztunk, ha utánuk szaladunk, lelepleződünk, mindenki megtudja, hogy rajongunk érte! Ám ahogy látták, hogy a kocsi elindul, semmivel nem törődve, kétségbeesetten szaladtak után. Sukadév gószvámí így számol be a történtekről:

evaṁ bruvāṇā virahāturā bhṛśaṁ
vraja-striyaḥ kṛṣṇa-viṣakta-mānasāḥ |
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||


Így szóltak Vradzsa hajadonjai, kiken úrrá lett az elválás fájdalma, s olyannyira ragaszkodta Krsnához,
hogy szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak: Góvinda! Dámódara! Mádhava! (Bhág. 10.39.31.)

A verset recitálva feltűnhet, hogy az első három sor versmértéke eltér az utolsóétól. Az első három páda 12 szótagból áll, a versmérték vaṁśasthavila – azaz a „bambuszfuvola ürege” – talán nem véletlen, hogy a versmérték is a fuvolaszavával a leányok szívét meghódító Krsnára utal. Az utolsó páda azonban egy szótaggal kevesebb, a sor ritmikája hasonló, ám az utolsó szótag elmarad – így lesz a fuvola szavából indravajrā, Indra gyémántkemény villáma –, a hiány pedig a gópík hangjának elcsuklását jelzi.

A déli-indiai költő Bilvamangala a Krsna után zokogó fejőslánykák kiáltozását fűzte költeményének refrénjébe. A vers mozaikszerű életképek, és fohászok sora: a képecskéken megannyi apró jelenet, melynek szereplői így kiáltoznak, zokognak, mormolnak, dadognak, meditálnak, korholnak vagy fohászkodnak: Góvinda! Dámódara! Mádhava! Mindig, minden helyzetben zengd az Úr nevét – ez a vers alapgondolata. Ez zsong a gópíkban, és ezzel nekünk is példát mutatnak, hogy ezt zengjük boldogság vagy bánat közepette, vagy ha éppen kilátástalan helyzetbe kerülünk.

A nevek értelmezése, és a költemény rövidebb (laghu) változata e hivatkozásra kattintva olvasható.



agre kurūṇām atha pāṇḍavānāṁ
duḥśāsanenāhṛta-vastra-keśā |
kṛṣṇā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||1||


Mikor a kuruk s pándavák előtt Duhsászana megragadta ruháját s haját
Krsná, kinek nincs más ura, így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa viṣṇo madhu-kaiṭabhāre
bhaktānukampin bhagavan murāre |
trāyasva māṁ keśava lokanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||2||


Srí Krsna, Visnu, Madhu és Kaitabha ellensége, híveihez könyörületes magasztos úr, Mura végzete,
ments meg engem, ó, Késava, világok ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vikretu-kāmā kila gopa-kanyā
murāri-pādārpita-citta-vṛttiḥ |
dadhyādikaṁ moha-vaśād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||3||


A fejőslánykák gondolatai csupán Murári lába körül forogtak, így mikor az aludtejet árulták,
a csodálattól elbűvölve akkor is csak ezt mondogatták: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Az árusok általában portékáikat kínálják, ám a fejőslánykák a tejtermékek eladása közben is csak Krsna nevét mondogatták.

ulūkhale sambhṛta-taṇḍulāṁś ca
saṅghaṭṭayantyo musalaiḥ pramugdhāḥ |
gāyanti gopyo janitānurāgā
govinda dāmodara mādhaveti ||4||


S miközben a mozsárban összegyűjtött rizst zúzzák, a teljesen meghódított
szívű gópík, kikben lángra gyúlt a szerelem, így énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A pramugdha szó pontos jelentése: megzavarodott, elájult. A versben arra utal, hogy Krsna teljesen, és végérvényesen meghódította a gópík szívét, kikben feléledt (janita) a szerelem (anurāga).

kācit karāmbhoja-puṭe niṣaṇṇaṁ
krīḍā-śukaṁ kiṁśuka-rakta-tuṇḍam |
adhyāpayām āsa saroruhākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||5||


Kezei lótusz-kelyhében ülő kis kedvencét, piros csőrű papagáját
így tanítgatta egy lótuszszemű leány: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-samūhaḥ
prati-kṣaṇaṁ piṇjara-sārikānām |
skhalad-giraṁ vācayituṁ pravṛtto
govinda dāmodara mādhaveti ||6||


A pásztorok asszonyai minden házban újra meg újra
így beszéltetik elcsukló hangon papagájaikat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

paryyaṅkikābhājam alam kumāraṁ
prasvāpayantyo’khila-gopa-kanyāḥ |
jaguḥ prabandhaṁ svara-tāla-bandhaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||7||


A bölcsőben fekvő fiúcskát elaltató pásztorlányok
fáradhatatlanul tapsolnak, s így dúdolnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

rāmānujaṁ vīkṣaṇa-keli-lolaṁ
gopī gṛhītvā navanīta-golam |
ābālakaṁ bālakam ājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||8||


Jasódá pillantása egyik fiúról a másikra rebbent, majd megragadott egy friss vaj-gombócot,
s így csalogatta kisfiát, Ráma öccsét: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vicitra-varṇābharaṇābhirāme
’bhidhehi vaktrāmbuja-rājaḥaṁse |
sadā madīye rasane’gra-raṅge
govinda dāmodara mādhaveti ||9||


A szépséges szavak ékességében gyönyörködő, ajkaim lótusza közt játszadozó királyi hattyú,
ó, táncra perdülő nyelvem, zengd mindig: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ankādhirūḍhaṁ śiśu-gopa-gūḍhaṁ
stanaṁ dhayantaṁ kamalaika-kāntam |
sambodhayām āsa mudā yaśodā
govinda dāmodara mādhaveti ||10||


Mikor Kamalá egyetlen ura pásztorok közt rejtőzködő gyermekként az ölébe mászott, s mellét szopta,
a boldog Jasódá így szólongatta őt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kamalaika-kāntam: „Kamalá, azaz Laksmí egyetlen ura”, Visnu neve

krīḍantam antar-vrajam ātmānaṁ svaṁ
samaṁ vayasyaiḥ paśu-pāla-bālaiḥ |
premṇā yaśodā prajuhāva kṛṣṇaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||11||


Mikor Vradzsában a hasonló korú fiúkkal együtt vigyázta a jószágot,
Jasódá nagy szeretettel így hívogatta Krsnát: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

yaśodayā gāḍham ulūkhalena
go-kaṇṭha-pāśena nibadhyamānaḥ |
ruroda mandaṁ navanīta-bhojī
govinda dāmodara mādhaveti ||12||


Jasódá a tehénfékező kötéllel szorosan a mozsárhoz kötözte
a vajtolvajt, s halkan így sóhajtozott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

nijāṅgaṇe kaṅkaṇa-keli-lolaṁ
gopī gṛhītvā navanīta-golam |
āmardayat pāṇi-talena netre
govinda dāmodara mādhaveti ||13||


Krsna a kertben kuporgott, s egy karpereccel játszadozott, mikor Jasódá mama megragadott egy friss vaj-gombócot,
másik tenyerével eltakarta kisfia szemét, s így szólt hozzá: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-kadambāḥ
sarve militvā samavāya-yoge |
puṇyāni nāmāni paṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||14||


Az asszonyok minden egyes házban újra meg újra összegyűlnek,
s ott szakadatlan szent neveit zengik: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ház asszonynépe a napi munka közben is csak Krsnára emlékezik.

mandāra-mūle vadanābhirāmaṁ
bimbādhare pūrita-veṇu-nādam |
go-gopa-gopī-jana-madhya-saṁsthaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||15||


A szépséges arcú neveit zengik, ki bimba-piros ajkaival fújja fuvoláját, s a korall-fa alatt áll
a tehenek, a pásztorok, s a fejőslánykák körében. Góvinda, Dámódara, Mádhava!

utthāya gopyo’para-rātra-bhoge
smṛtvā yaśodā-suta-bāla-kelim |
gāyanti proccair dadhi-manthayantyo
govinda dāmodara mādhaveti ||16||


Kora hajnalban kelve a fejőslánykák Jasódá fiacskájának gyermeki játékaira emlékeznek,
s míg az aludtejet köpülik, hangosan énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jagdho’tha datto navanīta-piṇḍo
gṛhe yaśodā vicikitsayantī |
uvāca satyaṁ vada he murāre
govinda dāmodara mādhaveti ||17||


Valaki megette a vajgombócokat! Jasódá gyanakodva így faggatózik:
mondd meg nekem az igazat, Murári! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

abhyarcya gehaṁ yuvatiḥ pravṛddha-
prema-pravāhā dadhi nirmamantha |
gāyanti gopyo’tha sakhī-sametā
govinda dāmodara mādhaveti ||18||


Egy fiatalasszony túláradó szeretet heves árjában végezte otthoni imádatát, s köpülte a vajat.
Most barátnői körében énekel: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kvacit prabhāte dadhi-pūrṇa-pātre
nikṣipya manthaṁ yuvatī mukundam |
ālokya gānaṁ vividhaṁ karoti
govinda dāmodara mādhaveti ||19||


Egy másik fejőslányka éppen leteszi a köpülőfát, ahogy megjelenik a vaj az edényben,
mikor megpillantja Mukundát, s ő is dalolni kezd: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

krīḍāparaṁ bhojana-majjanārthaṁ
hitaiṣiṇī strī tanujaṁ yaśodā |
ājūhavat prema-pari-plutākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||20||


A szeretettől csillogó szemű Jasódá, aki csak fiacskája javára gondolt,
így hívogatta vacsorázni és fürödni a játékba belefeledkezett fiacskáját: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhaṁ śayānaṁ nilaye ca viṣṇuṁ
devarṣi-mukhyā munayaḥ prapannāḥ |
tenācyute tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||21||


Nárada – az isteni bölcs – vezette szentek az ágyán elégedetten fekvő Visnu előtt hódolnak,
s így válnak egylényegűvé Acsjutával. Ekképp fohászkodnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vihāya nidrām aruṇodaye ca
vidhāya kṛtyāni ca vipramukhyāḥ |
vedāvasāne prapaṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||22||


Hajnalban, az álmokat maguk mögött hagyva s kötelességeiknek eleget téve a bráhmanák gyöngyei
a védamantrák zengése után mindig ezt recitálják: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vṛndāvane gopa-gaṇāś ca gopyo
vilokya govinda-viyoga-khinnam |
rādhāṁ jaguḥ sāśru-vilocanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||23||


Vrndávanban a pásztorok és fejőslánykák látva a Góvindától való elválás mélységes bánatát,
könnyben úszó szemmel így énekelnek Rádhának: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prabhāta-sañcāra-gatā nu gāvas
tad-rakṣaṇārthaṁ tanayaṁ yaśodā |
prābodhayat pāṇi-talena mandaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||24||


A tehenek pirkadatkor útnak indulnak a legelőre, Jasódá pedig fiacskáját, a kis pásztorlegényt
ébresztgeti lágyan simogatva őt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

pravāla-śobhā iva dīrgha-keśā
vātāmbu-parṇāśana-pūta-dehāḥ |
mūle tarūṇāṁ munayaḥ paṭhanti
govinda dāmodara mādhaveti ||25||


A levegővel, vízzel és falevelekkel táplálkozó, megtisztult vezeklők hosszú haja korallként tündököl.
Ott ülnek ők a fák tövében, és ezt recitálják: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

evaṁ bruvāṇā virahāturā bhṛśāṁ
vraja-striyaḥ kṛṣṇa-viṣikta-mānasāḥ |
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||26||


Így szóltak Vradzsa hajadonjai, kiken úrrá lett az elválás fájdalma, s olyannyira ragaszkodtak Krsnához,
hogy szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Bilvamangala költeményének refrénje a Bhágavata-purána e versének (10.39.31.) részlete.

gopī kadācin maṇi-piñjara-sthaṁ
śukaṁ vaco vācayituṁ pravṛttā |
ānanda-kanda vraja-candra kṛṣṇa
govinda dāmodara mādhaveti ||27||


Egy fejőslányka a drágaköves kalitkában lakó papagáját e nevekre tanítgatja:
Gyönyör forrása! Vradzsa holdja! Krsna! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

go-vatsa-bālaiḥ śiśu-kāka-pakṣaṁ
badhnantam ambhoja-dalāyatākṣam |
uvāca mātā cibukaṁ gṛhītvā
govinda dāmodara mādhaveti ||28||


A lótuszszemű legényke egy pásztorfiú haját éppen a borjú farkához csomózta, ám
anyja rajtakapta őt, s az állát fölemelve így szólt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A kāka-pakṣam kifejezés szó szerint varjúszárnyat jelent, a fiatal fiúk oldalt meghagyott hosszú hajára utal.

prabhāta-kāle vara-vallavaughā
go-rakṣaṇārthaṁ dhṛta-vetra-daṇḍāḥ |
ākārayāmāsur anantam ādyam
govinda dāmodara mādhaveti ||29||


Hajnalban kezükben botjaikkal megjelentek a pásztorok, hogy vigyázzanak a jószágra.
Így invitálták a Végtelen, Őseredeti urat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jalāśaye kāliya-mardanāya
yadā kadambād apatan murārīḥ |
gopāṇganāś cukruśur etya gopā
govinda dāmodara mādhaveti ||30||


Mikor Murári a kadamba-fáról a vízbe ugrott, hogy elpusztítsa Kálija kígyót,
a pásztorok leányai és fiai mind odasereglettek, s így jajgattak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akrūram āsādya yadā mukundaś
cāpotsavārthaṁ mathurāṁ praviṣṭaḥ |
tadā sa paurair jayatīty abhāṣi
govinda dāmodara mādhaveti ||31||


Mukunda Akrúra mellé ülve útnak indult, hogy részt vegyen az íj-áldozaton. Mikor megérkezett Mathurába,
a polgárok így kiáltoztak: Dicsőség néked, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kaṁsasya dūtena yadaiva nītau
vṛndāvanāntād vasudeva-sūnau |
ruroda gopī bhavanasya madhye
govinda dāmodara mādhaveti ||32||


Amikor Kansza küldötte magával vitte Vaszudév mindkét fiát Vrndávanból,
akkor egy gópí otthonában zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sarovare kāliya-nāga-baddhaṁ
śiśuṁ yaśodā-tanayaṁ niśamya |
cakrur luṭantyaḥ pathi gopa-bālā
govinda dāmodara mādhaveti ||33||


Kálija-kígyó már egészen rácsavarodott Jasódá fiacskájára a tó közepén –
a hír hallatán a pásztorfiúk kétségbeesetten roskadtak az út porába: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akrūra-yāne yadu-vaṁśa-nāthaṁ
saṁgacchamānaṁ mathurāṁ nirīkṣya |
ūcur viyogāt kila gopa-bālā
govinda dāmodara mādhaveti ||34||


Rádöbbenve, hogy a Jaduk vezére Akrúra kocsiján Mathurába indul,
az elválás fájdalmában a pásztorlányok így kiáltoztak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

cakranda gopī nalinī-vanānte
kṛṣṇena hīnā kusume śayānā |
praphulla-nīlotpala-locanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||35||


A lótusz-erdő szélén egy Krsnától megfosztott gópí a virágok közt feküdt, s keservesen zokogott
tágranyílt kék-lótusz szemeiből peregtek a könnyek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

mātā-pitṛbhyāṁ parivāryamāṇā
gehaṁ praviṣṭā vilalāpa gopī |
āgatya māṁ pālaya viśvanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||36||


Egy anyja és apja által szigorúan ellenőrzött gópí otthonába érve így sóhajtott:
Hazaértem. Oltalmazz engem, Mindenség ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vṛndāvana-sthaṁ harim āśu buddhvā
gopī gatā kāpi vanaṁ niśāyām |
tatrāpy adṛṣṭvāti-bhayād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||37||


Az éjszaka közepén egy gópí megtudta, hogy a vrndávani Hari az erdőben van, hát nyomban odasietett.
Nem találta meg, s félelemtől reszketve így szólongatta: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhaṁ śayānā nilaye nije’pi
nāmāni viṣṇoḥ pravadanti martyāḥ |
te niścitaṁ tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||38||


A halandók, kik saját házaikban kényelmesen heverésznek, s ott mondogatják Visnu e neveit,
még ők is kétségtelen üdvösségre jutnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Az üdvösséget a vers a tan-mayatā fogalommal írja le: „őbelőle állóság”.

sā nīrajākṣīm avalokya rādhāṁ
ruroda govinda-viyoga-khinnām |
sakhī praphullotpala-locanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||39||


Góvindától való elválás kínjától szenvedő lótuszszemű Rádhát látva
zokogó barátnője tágranyílt lótusz szemeiből is könnyek hullottak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve rasajñe madhura-priyā tvaṁ
satyaṁ hitaṁ tvāṁ paramaṁ vadāmi |
āvarṇayethā madhurākṣarāṇi
govinda dāmodara mādhaveti ||40||


Ó, nyelvem, ízek ismerője! Az édességet kedveled, és hidd el javadra szólok, mert az igazat mondom:
zengd az édes szavakat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akṣara: e szövegösszefüggésben szót, beszédet jelent, ám elsődleges jelentésében a-kṣara mozdíthatatlan, nem múlandó, a Legfelsőbb jelzője.

ātyantika-vyādhiharaṁ janānāṁ
cikitsakaṁ veda-vido vadanti |
saṁsāra-tāpa-traya-nāśa-bījaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||41||


Az emberek legsúlyosabb betegségét gyógyító orvosságról a védákat ismerő bölcsek így beszélnek:
íme a létforgatag szenvedését megszüntető gyógyír – Góvinda, Dámódara, Mádhava!

tātājñayā gacchati rāmacandre
sa-lakṣmaṇe’raṇyacaye sa-sīte |
cakranda rāmasya nijā janitrī
govinda dāmodara mādhaveti ||42||


Miután Rámacsandra apja parancsára az erdei száműzetésbe indult Szítával és Laksmannal,
édesanyja így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ekākinī daṇḍaka-kānanāntāt
sā nīyamānā daśakandhareṇa |
sītā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||43||


Mikor a Dandaka-erdőből a tízfejű Rávana elrabolta
Szítát, ő, aki nem ismer más férjet így sikoltott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Más szövegváltozatban (jelentésmódosulás nélkül) a harmadik páda akrośat szava helyett akrandat áll.

rāmād viyuktā janakātmajā sā
vicintayantī hṛdi rāma-rūpam |
ruroda sītā raghunātha pāhi
govinda dāmodara mādhaveti ||44||


Dzsanaka leánya, kit elszakítottak férjétől szívében Ráma alakját idézte fel,
s így sóhajtozott: Ó, Raghunáth, oltalmazz engem! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prasīda viṣṇo raghu-vaṁśa-nātha
surāsurāṇāṁ sukha-duḥkha-heto |
ruroda sītā tu samudra-madhye
govinda dāmodara mādhaveti ||45||


Könyörgök uram, Visnu! Raghu dinasztia feje! Az istenek és démonok örömének és bánatának forrása!
Így fohászkodott Szítá az óceán közepén: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

antar-jale grāha-gṛhīta-pādo
visṛṣṭa-vikliṣṭa-samasta-bandhuḥ |
tadā gajendro nitarāṁ jagāda
govinda dāmodara mādhaveti ||46||


Mikor megragadták a lábát, elkergették és gyötörték társait,
Gadzséndra, az elefántok királya így fohászkodott szüntelen: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

haṁsadhvajaḥ śaṇkha-yuto dadarśa
putraṁ kaṭāhe prapatantam enam |
puṇyāni nāmāni harer japantaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||47||


Hanszadhvadzsa papja, Sankha társaságában figyelte üstbe eső fiát,
ki e szent neveket zengte: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A történet akkoriban esett meg, mikor Judhisthir király koronázására készültek. A koronázás előtt szabadjára engednek egy fehér lovat, és amerre a ló halad, azt a földet a ló nyomában haladó sereg meghódoltatja – az ott lakók adófizetőkké válnak, vagy szembefordulnak a leendő uralkodóval. Csampá királya Hanszadhvadzsa szembeszállt Judhisthir seregével. Szigorú rendeletben szabta meg, hogy minden ksatrija gyűljön össze a csatára, s hozzátette: forró olajban égessék meg mindazokat, akik nem engedelmeskednének parancsának. A király egyik fia, Szudhanvá nem jelent meg a kellő időben, ezért főpapjai, Likhita és Sankha rávették a Hanszadhvadzsát, hogy statuáljon példát a saját fián. Ám amint a forró olajjal teli üstbe lökték Szudhanvát, ő Visnu neveit zengte (az uralkodó és családja is vaisnava volt), s mindenki meglepetésére épen és egészségesen lépett ki az üstből. Végül Krsna összebékítette Hanszadhvadzsát és a pándavákat.

durvāsaso vākyam upetya kṛṣṇā
sā cābravīt kānana-vāsinīśam |
antaḥpraviṣṭaṁ manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||48||


Durvászá szavait hallván a bajba került Draupadí az erdőlakók Istenét szólította,
gondolataiban a szívben lakozó Úrnak áldozva: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

dhyeyaḥ sadā yogibhir aprameyaḥ
cintā-haraś cintita-pārijātaḥ |
kastūrikā-kalpita-nīla-varṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||49||


A jógík mindörökké őrajta meditálnak, bár teljességgel kifürkészhetetlen. Megfoszt minden aggodalomtól, hiszen ő a vágyak kívánságteljesítő fája.
Testének színe sötétkék, akár a mósusz – Góvinda, Dámódara, Mádhava!

saṁsāre-kūpe patito’tyagādhe
mohāndha-pūrṇe viṣayābhitapte |
karāvalambaṁ mama dehi viṣṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||50||


A létforgatag mélységesen mély kútjába zuhantam, hol az illúzió vaksötétje honol, és az érzéki élvezetek perzselnek.
Nyújtsd segítő kezed felém, óh Visnu! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

tvām eva yāce mama dehi jihve
samāgate daṇḍa-dhare kṛtānte |
vaktavyam evaṁ madhuraṁ su-bhaktyā
govinda dāmodara mādhaveti ||51||


Ó, nyelvem, csupán annyit kérek tőled, hogy mikor találkozunk a büntetés botjával tetteinket bevégző nagyúrral,
nagy odaadással, csak e neveket ismételd: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

bhajasva mantraṁ bhava-bandha-muktyai
jihve rasajñe su-labhaṁ manojñam |
dvaipāyanādyair munibhiḥ prajaptam
govinda dāmodara mādhaveti ||52||


Ó, nyelvem, ízek ismerője! Hogy megszabadulhass a lét kötelékeitől, imádd a vonzó, s oly könnyedén elérhető mantrát,
mit a Vjásza vezette bölcsek is mormolnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopāla vaṁśīdhara rūpa-sindho
lokeśa nārāyaṇa dīna-bandho |
ucca-svarais tvaṁ vada sarvadaiva
govinda dāmodara mādhaveti ||53||


Gópál! Fuvolás! Szépség óceánja, Világok ura! Nárájan! Elesettek barátja!
Zengd mindig hangosan az Úr neveit! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve sadaiva bhaja sundarāṇi
nāmāni kṛṣṇasya manoharāṇi |
samasta-bhaktārti-vināśanāni
govinda dāmodara mādhaveti ||54||


Ó, nyelvem! Imádd szakadatlan Krsna szíveket meghódító szépséges neveit,
melyek véget vetnek minden híve gyötrelmének: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||


Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||


A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||


Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.
Fohászkodott: a versben szereplő ājuhāva ige voltaképpen invitálást jelent. A szó (āhu) az áldozat bemutatásával kapcsolatos, használják „áldozni” értelemben is, s mikor az áldozat közepette szólítják az Urat, ez a hívás, szólongatás az „āhu”. Kedves Krsnám, megadom magam, a tiéd vagyok, történjék minden tetszésed szerint! – erre a sóhajra, erre a fohászra utal a vers.

śrī kṛṣṇa rādhāvara gokuleśa
gopāla govardhana-nātha viṣṇo |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||58||


Srí Krsna! Rádhá kedvese! Gókula ura! Gópál! Góvardhan-hegy ura! Visnu!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrīnātha viśveśvara viśva-mūrte
śrī devakī-nandana daitya-śatro |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||59||


Srínáth! Mindenség ura! Mindent átható! Dévakí kedves fiacskája, démonok ellensége!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopīpate kaṁsa-ripo mukunda
lakṣmīpate keśava vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||60||


Fejőslánykák ura! Kansza végzete! Mukunda! Laksmí ura! Késava! Vászudév!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopī-janāhlāda-kara vrajeśa
go-cāraṇāraṇya-kṛta-praveśa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||61||


Fejőslánykák boldogsága! Vradzsa ura! Eljöttél az erdőbe, hogy legeltesd jószágaid!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prāṇeśa viśvambhara kaiṭabhāre
vaikuṇṭha nāṛāyaṇa cakra-pāṇe |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||62||


Életem ura! Mindenség fenntartója! Kaitabha végromlása! Vaikuntha! Nárájan! Csakrapáni!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Csakrapáni: Aki a csakra-fegyvert tartja kezében.

hare murāre madhusūdanādya
śrī rāma sītāvara rāvaṇāre |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||63||


Hari! Mura és Madhu végzete! Őseredeti úr! Srí Ráma! Szítá választottja! Rávana legyőzője!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī yādavendrādridharāmbujākṣa
go-gopa-gopī-sukha-dāna-dakṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||64||


Jaduk vezére! Hegyemelő! Lótusz-szemű! Oly rátermetten teszed boldoggá a teheneket, pásztoraikat s a fejőslánykákat!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

dharābharottāraṇa-gopa-veśa
vihāra-līlā-kṛta-bandhu-śeṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||65||


Tehenészlegény képében szabadítod meg a Földet terheitől! Játékos kedvteléseidben Ananta-sésa lett a társad!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

bakī-bakāghāsura-dhenukāre
keśī-tṛṇāvarta-vighāta-dakṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||66||


Pútaná, Baka, Agha és Dhénuka démonok végzete! Kési és Trnávarta elpusztítója!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī jānakī-jīvana rāmacandra
niśācarāre bharatāgrajeśa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||67||


Dzsánakí szeme fénye! Rámacsandra! Az éjjeljáró démonok végzete! Bharata bátyjaura!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

nārāyaṇānanta hare nṛsiṁha
prahlāda-bādhāhara he kṛpālo |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||68||


Nárájan! Ananta! Hari! Nrszinha! Könyörületes úr, ki megszabadítottad Prahládot gyötrelmeitől!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

līlā-manuṣyākṛti-rāma-rūpa
pratāpa-dāsīkṛta-sarva-bhūpa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||69||


Uram, Ráma, ki játékosan emberi formát öltesz, s vitézségeddel meghódolttad a föld királyait!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa govinda hare murāre
he nātha nārāyaṇa vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||70||


Srí Krsna! Góvinda! Hari! Mura végzete! Ó, uram, Nárájan, Vászudév!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vaktuṁ samartho’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||71||


Mondhatnák, mégsem zengi senki sem, az emberek inkább a nyomorúság felé fordulnak!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

2018. november 3., szombat

Srí Krsna száznyolc nevének himnusza


śrī kṛṣṇāṣṭottaraśatanāmastotraṁ

Srí Krsna száznyolc nevének himnusza a Nárada-panycsarátrában olvasható – a végtelenség kígyója, Anantasésa ezernyi szájával zengi a Legfelsőbb dicsőségét, ő zengi e himnuszt is. Hódolatfelajánlásként Krsna neveit külön-külön magasztalva is zengik, ez a „Srí Krsna neveinek füzére” (śrī kṛṣṇa-nāmāvalī) című szöveg, a versek után e változatot is közöljük.

om asya śrī kṛṣṇāṣṭottaraśatanāmastotrasya |
śrīśeṣa ṛṣiḥ anuṣṭup-chandaḥ śrīkṛṣṇo devatā śrīkṛṣṇaprītyarthe śrīkṛṣṇāṣṭottaraśatanāmajape viniyogaḥ |


Óm! Íme a dicshimnusz Srí Krsna száznyolc nevével
Srí Sésa (zengi e himnuszt) anustup mértékben, Srí Krsna oltalmában, hogy Srí Krsna száznyolc nevének fohászával elnyerhessük a Srí Krsna iránti szeretet.


śrīśeṣa uvāca |

Srí Sésa szólt:

om śrīkṛṣṇaḥ kamalā-nātho vāsudevaḥ sanātanaḥ |
vasudevātmajaḥ puṇyo līlāmānuṣavigrahaḥ || 1||


Óm! Srí Krsna, Laksmí ura, Vászudéva, az Örökkévaló,
Vaszudév fia, az erényes, aki emberi alakot ölt, hogy kedvteléseinek hódoljon.

śrīvatsa-kaustubha-dharo yaśodā-vatsalo hariḥ |
catur-bhujātta-cakrāsi-gadā-śaṅkhāmbujāyudhaḥ || 2||


(Ő) a Srívatsza-jel és a Kausztubha ékkő viselője, Jasódá kisfia, az elragadó Hari,
négy-kezében fegyvereit: a csakrát, a buzogányt, a kagylókürtöt és a lótuszt ragadja meg.

A Srívatsza fehér szőrtincs Krsna és Visnu mellkasán, annak jeleként, hogy Srí, a szerencseistennő mindig ott pihen. A Kausztubha ékkő a tejóceán kiköpülése során bukkant a felszínre, és Visnu mellkasát díszíti.

devakīnandanaḥ śrīśo nandagopapriyātmajaḥ |
yamunā-vega-saṁhārī balabhadrapriyānujaḥ || 3||


Dévakí boldogsága, a szerencseistennő ura, Nanda, a pásztor kedves fia,
a Jamuná árját megfékező, Balabhadra kedves öccse.

Mikor Vászudév Gókulába menekítette újszülött kisfiát, éppen vihar tombolt, ám a szelek korbácsolta Jamuná folyó utat nyitott előtte.

pūtanā-jīvita-haraḥ śakaṭāsura-bhañjanaḥ |
nanda-vraja-janānandī sac-cid-ānanda-vigrahaḥ || 4||


A Pútaná életét elvevő, Sakatászura elpusztítója,
Nanda, és Vradzsa népe boldogsága, a lét-tudat-gyönyör formájú.

navanīta-viliptaṅgo navanīta-naṭo’naghaḥ

(Ő) a friss vajtól maszatos, a friss vajért táncoló, a bűntelen.

A friss vajért táncoló: Az idősebb asszonyok kedves szokása volt, hogy táncoltatták és énekeltették a kisfiút, majd persze megjutalmazták. A Bhágavata-purána így számol be erről:
gopībhiḥ stobhito 'nṛtyad bhagavān bālavat kvacit | udgāyati kvacin mudghas tad-vaśo dāru-yantravat ||Az asszonyok olykor biztatgatták, a Magasztos Úr pedig kisgyermekként táncolt / vagy hangosan énekelt, ártatlanul s a kedvük szerint akár egy marionett-bábu. (Bhág. 10.11.7.)
A Nárada-panycsarátra rendelkezésemre álló szövege nem tartalmazta ezt a verssort, ám a Srí Krsna-námávalíban itt következtek sorban e nevek.

navanītanāvahārī mucukundaprasādakaḥ |
ṣoḍaśastrīsahasreśastribhaṅgo madhurākṛtiḥ || 5||


A friss vaj tolvaja, Mucsukunda pártfogója,
a tizenhatezer feleség ura, kinek édes alakja három ívban hajlik.

śuka-vāg-amṛtābdhīndur govindo yogīnām patiḥ |
vatsa-pālana-sañcārī dhenukāsura-bhañjanaḥ || 6||


(Ő) a Suka szavai nektáróceánjából (felkelő) hold, Góvinda, a jógík ura,
ki a borjakat oltalmazva a (mezőkön) kószál. (Ő) végez Dhénukászurával,

Más szövegváltozatban a yogīnām patiḥ helyett govidām patiḥ, a pásztorok ura olvasható. A Srí Krsna-námávalíban a Dhénukászura végzete előtt az Ananta (végtelen) név is szerepel, s ott dhenukāsura-bhañjanaḥ helyett dhenukāsura-mardana áll.

tṛṇīkṛta-tṛṇāvarto yamalārjuna-bhañjanaḥ |
uttālatālabhettā ca tamālaśyāmalākṛtiḥ || 7||


semmibe veszi Trinávartát, kidönti a két Ardzsuna-fát,
és összezúzza a hatalmas pálmát. Testszíne akár a tamála-fa sötétje.

Semmibe veszi Trinávartát: szójáték, a szalmaszálat felkavaró ( tṛṇa-āvarta) forgószéldémont szalmaszálnak tekinti, „szalmává teszi” (tṛṇī-kṛ).
A hatalmas pálmát összezúzó: Dhénukászura, a szamárdémon és társai a pálmaerdőben (Tálavana) ütöttek tanyát, és irigyen őrizték a fák gyümölcseit. Krsna és Balarám megragadták, és a magas fák tetejére hajították őket. Dhénukászurával Balarám végzett. Felhajította a démont egy hatalmas fára, mely a súly alatt kettéhasadt.

gopa-gopīśvaro yogī sūrya-koṭi-sama-prabhaḥ |
ilāpatiḥ paraṁjyotiryādavendro yadūdvahaḥ || 8||


A tehénpásztorok és fejőslánykák ura, a misztikus, ki milliónyi napként tündököl.
A Föld ura, a Legfelsőbb Ragyogás, a jaduk vezére, a jadu dinasztia csillaga.

vanamālī pītāvāsaḥ pārijātāpahārakaḥ |
govardhanācaloddhartā gopālaḥ sarvapālakaḥ || 9||


(Nyakában) erdei virágok (füzérét viseli), ruhája sárga. (Ő) rabolta el a páridzsáta fát,
s emelte fel a Góvardhan-hegyet. (Ő) a tehenek oltalma, s a mindenkit megoltalmazó.

A páridzsáta fa a tejóceánból származott, és Indra mennyét díszítette. Felesége, Szatjabhámá kérésére Krsna elragadta Indrától e csodás növényt, és palotájuk kertjébe ültette el.
Krsna felemelte a Góvardhan-hegyet, hogy Indra pusztító viharától menedéket adjon Vradzsa lakóinak, és jószágaiknak, ám nem csupán a vradzsabéliek találhatnak oltalomra Krsnánál, hiszen ő a mindenséget oltalmazó Isten.

ajo nirañjanaḥ kāmajanakaḥ kañjalocanaḥ |
madhuhā mathurānātho dvārakānāyako balī || 10||


Születetlen, makulátlan, a (fejőslánykák) vágyait felszító, lótusz-szemű,
Madhu végzete, Mathurá ura, Dváraká vezére, a nagyerejű.

vṛndāvanānta-sañcārī tulasī-dāma-bhūṣaṇaḥ |
syamantaka-maṇer hartā nara-nārāyaṇātmakaḥ || 11||


A Vrndávan határainál barangoló, tulaszí-füzért viselő,
a Szjamantaka ékkő visszaszerzője, ki maga magának Nara-Nárájan.

A Szjamantaka ékkövet a Napisten adta Szatrádzsit királynak, aki nagyon büszke volt e drágakőre, templomot emelt neki, és bráhmanákat fogadott fel kincse imádatára. Krsna ezt nem támogatta, álláspontja szerint a drágakő a királyt illette volna meg. Egy nap Szatrádzsit öccse kilovagolt az erdőbe, nyakában az ékszerrel. Ott megtámadta és megölte egy oroszlán, akivel viszont Dzsámbaván (Rámacsandra hű bhaktája) végzett. Szatrádzsit Krsnát tette felelőssé öccse haláláért, azzal rágalmazta meg, hogy Krsna megölte öccsét majd elrabolta tőle a drágakövet. Krsna az erdőbe indult rá is bukkant a Szjamantakára – Dzsámbaván kisfia játszadozott vele. Dzsámbaván először nem ismerte föl Krsnát, úgy vélte, bántani akarja kisfiát, így harcba keveredtek. Krsna győzedelmeskedett, Dzsámbaván rádöbbent, hogy szeretett ura áll előtte, így természetesen örömmel adta át neki az ékszert, s ráadásul lányát, Dzsámbavatít is felajánlotta neki. Krsna így szerezte vissza a drágakövet, amit tulajdonosának, Szatrádzsitnak adott. Szatrádzsit megbánta a Krsnára szórt rágalmakat, Krsnának ajándékozta a Szjamantakát, s hogy kiengesztelje, leánya, Szatjabhámá kezét is Krsnának adta.

kubjākṛṣṭāmbaradharo māyī parama-puruṣaḥ |
muṣṭikāsura-cāṇūra-mahā-yuddha-viśāradaḥ || 12||


A Kubdzsá által felajánlott szantálpépet viselő, az illúziókeltő energia, a Májá ura, a Legfőbb Személy,
Mustikászura és Csánúra elleni harc mestere.

A Srí Krsna-námávalí szövegében mahā-yuddha (nagy harc) helyett malla-yuddha (birkózó-harc) szerepel.

saṁsāra-vairī kaṁsārir murārir narakāntakaḥ |
anādir brahmacārī ca kṛṣṇa-vyasana-karṣakaḥ || 13||


A létforgatag ellenfele, Kansza és Mura démonok ellensége, Naraka végzete,
az örökkévaló, a brahmacsárí, a sötét balszerencsétől megmentő.

A Srí Krsna-námávalí e vers harmadik pádájának két nevét összevonja: anādi-brahmacārī – az örök brahmacsárí. A Gópála-tápaní upanisad második fejezetében a gópík átkelnének a Jamunán, hogy praszádamot vigyenek a túlparton lakó szentéletű remetének. Krsnától kérnek tanácsot, miként juthatnának át a túlpartra. Mondjátok: Krsna brahmacsárí!, és a folyó utat enged nektek – válaszolja nékik Krsna.
A sötét balszerencsétől megmentő: szójáték, a kṛṣṇa szó sötétet, feketét jelent, ám a kṛṣ szógyök jelentése: húz, így Krsna a sötét bajból (kṛṣṇa-vyasana) kihúzó (karṣaka). Más szövegváltozatban kṛṣṇā-vyasana-karṣakaḥ, azaz „Draupadít (azaz Krsnát) a bajból megmentő” a Mahábhárata történetére utalva, melyben a kuruk gyülekezetében Draupadí száríját meghosszabbítva óvja meg őt a szégyentől.

śiśupāla-śiraschettā duryodhanakulāntakṛta |
vidurākrūravarado viśvarūpapradarśakaḥ || 14||


A Sisupál fejét lemetsző, Durjódhana dinasztiájának végzete,
Vidura és Akrúra jótevője, az univerzális formáját felfedője.

satyavāk satya-saṅkalpaḥ satyabhāmārato jayī |
subhadrā-pūrvajo viṣṇur bhīṣma-mukti-pradāyakaḥ || 15||


(Ő) az igaz-szavú, igaz-akaratú, Szatjabhámá megörvendeztetője, a győzedelmes,
Szubhadrá testvérbátyja, Visnu, aki Bhísmát megajándékozta az üdvösséggel.

jagad-gurur jagannātho veṇu-vādya-viśāradaḥ |
vṛṣa-bhāsuravidhvaṁsī bāṇāsurabalāntakṛt || 16||


A mindenség mestere, a világ ura, a fuvolaszó mestere.
Vrsabhászura elpusztítója, ki véget vetett Bánászura erejének.

A Srí Krsna-námávalíban a második páda: venu-naḍa-śarada, azaz a fuvola hangját árasztó. A śarad szó őszt jelent, Krsna fuvolájának hangja az őszi éjszakát édesítette meg a gópík füle számára. Ugyanakkor a śara nyílvesszőt is jelent, a śara-da a „nyílvesszőt adományozó” – Krsna fuvolájának hangja a szerelem nyilait lövi a fejőslánykákra.
Véget vetett Bánászura erejének: a Srí Krsna-námávalíban bāṇāsura-karantaka – Bánászura végzete.

yudhiṣṭhira-pratiṣṭhātā barhi-barhāvataṁsakaḥ |
pārtha-sārathir avyakto gītāmṛta-mahodadhiḥ || 17||


A Judhisthir királyt trónra emelő, a pávatollas varkocsú,
Ardzsuna kocsihajtója, a felfoghatatlan, a Gítá végtelen nektáróceánja.

kālīya-phaṇi-māṇikya-rañjita-śrī-padāmbujaḥ |
dāmodaro yajñabhoktā dānavendravināśanaḥ || 18||


Lótuszlábai rubinpirosra festik Kálija csuklyáját. (Ő) Dámódar, a megkötözött derekú,
az áldozati felajánlás elfogyasztója, a démonok uralkodóit elpusztító.

nārāyaṇaḥ parambrahma pannagāśanavāhanaḥ |
jalakrīḍāsamāsaktagopīvastrāpahārakaḥ || 19||


(Ő) Nárájan, a Legfőbb Brahman, kinek a kígyóevő Garuda a hátasa,
s elcseni a vízben játszadozó fejőslánykák ruháit.

puṇya-ślokas tīrtha-karo veda-vedyo dayā-nidhiḥ |
sarva-tīrthātmakaḥ sarva-graha-rūpī parāt-paraḥ || 20||


(Ő az, kinek) jó a neveit (zengeni), a zarándokhelyek megszentelője, a védák célja, az együttérzés óceánja,
minden zarándokhely lelke, a testet öltött teljes megértés, ki a Legeslegfelsőbb.

Neveit jó zengeni (puṇya-śloka): A puṇya jelentése erényes, megszentelt, tiszta, áldásos, kellemes, a śloka pedig dicsőítő verset, vagy jó hírnevet, megbecsülést jelent. A puṇyaśloka így jelenthet jóhírűt (a Mahábháratában ebben az értelemben említik például Judhisthir királlyal kapcsolatban), ám e nevek füzérébe talán jobban illik az „akit szent versekkel magasztalnak”, vagy „akihez jó dicsőítő verseket zengeni” értelmezés.
Zarándokhelyek megszentelője: Tīrtha-kara (szó szerint: „gázló-készítő”) az, aki megszenteli a zarándokhelyeket.
A védák célja (veda-vedya): a vedya szót megismerendőt jelent. A szóösszetétel kétféleképpen olvasható: egyfelől érthetjük úgy, hogy ő a védák célja, de úgy is, hogy megismerhető a védák tanulmányozásán keresztül. A Brahma-szanhitá versére emlékezve (vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau – a védával elérhetetlen, ám a lélek tiszta odaadása által könnyedén elérhető, 5.33.) választottam a „védák célja” értelmezést.
Minden zarándokhely lelke (sarva-tīrthātmaka): A Srí Krsna-námávalí szövegében: minden létező lelke (sarva-bhūtātmaka). A -ka utótag olykor nem változtat a szó jelentésén, máskor kicsinyítő értelmű, ez lehet a méret kicsinysége (vṛkṣa-ka – kis fa) olykor kedvesség (putra-ka – kedves fiú), máskor hitványság (aśva-ka – rossz ló) kifejezése. Minden (sarva) teremtmény (bhūta) Felsőlelke (ātma) most kicsiny fiúcskaként él Nanda otthonában – ez indokolhatja a kicsinyítő képző használatát. Az ātmaka szó ugyanakkor valamiből állót, valamilyen természetűt jelent, így e név „minden létezőből álló”-ként, azaz minden teremtmény összességeként is értelmezhető.
A testet öltött teljes megértés (sarva-graha-rūpī): A graha szó a grah – megragad gyökből származik, jelentései: megragadás, bolygó, megértés, állhatatosság, míg a rūpin utótagként valamilyennek tűnő, a megtestesült valami jelentésű. A név ezért olvasható ekképp is: „a bolygók együtteseként megjelenő”.
–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––

śrī kṛṣṇa-nāmāvalī
Srí Krsna neveinek füzére

1. oṁ śrī-kṛṣṇāya namaḥ
Óm! Hódolat Srí Krsnának!

2. oṁ kamalā-nāthāya namaḥ
Óm! Hódolat Laksmí urának!

3. oṁ vāsudevāya namaḥ
Óm! Hódolat Vászudévának!

4. oṁ sanātanāya namaḥ
Óm! Hódolat Szanátannak, az örökkévalónak!

5. oṁ vasudevātmajāya namaḥ
Óm! Hódolat Vaszudév fiának!

6. oṁ puṇyāya namaḥ
Óm! Hódolat az erényesnek!

7. oṁ līlā-mānuṣa-vigrahāya namaḥ
Óm! Hódolat az emberi formában kedvteléseinek hódolónak!

8. oṁ śrīvatsa-kaustubha-dharāya namaḥ
Óm! Hódolat a Srívatsza-jel és a Kausztubha ékkő viselőjének!

9. oṁ yaśodā-vatsalāya namaḥ
Óm! Hódolat Jasódá kisfiának!

10. oṁ haraye namaḥ
Óm! Hódolat Harinak!

11. oṁ caturbhujātta-cakrāsi-gadā-śaṇkhāṁbujāyudhāya namaḥ
Óm! Hódolat a négy-kézzel csakrát, buzogányt, kagylókürtöt és lótuszt megragadónak!

12. oṁ devakī-nandanāya namaḥ
Óm! Hódolat Dévakí boldogságának!

13. oṁ śrīśāya namaḥ
Óm! Hódolat a szerencseistennő urának!

14. oṁ nanda-gopa-priyātmajāya namaḥ
Óm! Hódolat Nanda, a pásztor kedves fiának!

15. oṁ yamunā-vega-saṁhārine namaḥ
Óm! Hódolat a Jamuná árját megfékezőnek!

16. oṁ balabhadra-priyanujāya namaḥ
Óm! Hódolat Balabhadra kedves öccsének!

17. oṁ pūtanā-jīvita-harāya namaḥ
Óm! Hódolat a Pútaná életét elvevőnek!

18. oṁ śakatāsura-bhañjanāya namaḥ
Óm! Hódolat a Sakatászura elpusztítójának!

19. oṁ nanda-vraja-janānandine namaḥ
Óm! Hódolat Nanda, és Vradzsa népe boldogságának!

20. oṁ sac-cid-ānanda-vigrahāya namaḥ
Óm! Hódolat a lét-tudat-gyönyör formájúnak!

21. oṁ navanīta-viliptaṅgāya namaḥ
Óm! Hódolat a friss vajtól maszatosnak!

22. oṁ navanīta-naṭāya namaḥ
Óm! Hódolat a vajért táncolónak!

23. oṁ anaghāya namaḥ
Óm! Hódolat a bűntelennek!

24. oṁ navanītanavaharāya namaḥ
Óm! Hódolat a friss vaj tolvajának!

25. oṁ mucukuṇḍa-prasādakāya namaḥ
Óm! Hódolat a Mucsukunda pártfogójának!

26. oṁ ṣoḍaśa-strī-sahasreśāya namaḥ
Óm! Hódolat a tizenhatezer feleség urának!

27. oṁ tribhaṅgi-madhurākṛtaye namaḥ
Óm! Hódolat a három ívben hajló édes alakúnak!

28. oṁ śuka-vāg-amṛtābdhīndave namaḥ
Óm! Hódolat a Suka szavai nektáróceánjából (felkelő) holdnak!

29. oṁ govindāya namaḥ
Óm! Hódolat Góvindának!

30. oṁ yogīnām pataye namaḥ
Óm! Hódolat a jógík urának!

31. oṁ vatsa-pālana-saṁcāriṇe namaḥ
Óm! Hódolat borjakat oltalmazó, (mezőkön) kószáló (pásztorfiúnak)!

32. oṁ anantāya namaḥ
Óm! Hódolat Anantának, a végtelennek!

33. oṁ dhenukāsura-mardanāya namaḥ
Óm! Hódolat Dhénukászura elpusztítójának!

34. oṁ tṛṇī-kṛta-tṛṇāvartāya namaḥ
Óm! Hódolat a Trnávartát semmibe vevőnek!

35. oṁ yamalārjuna-bhajanāya namaḥ
Óm! Hódolat a két Ardzsuna-fa kidöntőjének!

36. oṁ uttāla-tāla-bhetre namaḥ
Óm! Hódolat a hatalmas pálmát összezúzónak!

37. oṁ tamāla-śyāmalākrtaye namaḥ
Óm! Hódolat a tamála-faként sötétlő testűnek!

38. oṁ gopa-gopīśvarāya namaḥ
Óm! Hódolat tehénpásztorok és a fejőslánykák urának!

39. oṁ yogine namaḥ
Óm! Hódolat a jógínak!

40. oṁ koṭi-sūrya-sama-prabhāya namaḥ
Óm! Hódolat a millió napként ragyogónak!

41. oṁ ilāpataye namaḥ
Óm! Hódolat a Föld urának!

42. oṁ parasmai jyotise namaḥ
Óm! Hódolat a Legfelsőbb Ragyogásnak!

43. oṁ yādavendrāya namaḥ
Óm! Hódolat a Jaduk vezérének!

44. oṁ yadūdvahāya namaḥ
Óm! Hódolat a Jaduk csillagának!

45. oṁ vanamāline namaḥ
Óm! Hódolat az erdei virágok füzérét viselőnek!

46. oṁ pītā-vāsase namaḥ
Óm! Hódolat a sárga-ruhásnak!

47. oṁ pārijātāpahārakāya namaḥ
Óm! Hódolat a páridzsáta fa elrablójának!

48. oṁ govardhanācaloddhartre namaḥ
Óm! Hódolat a Góvardhan-hegy felemelőjének!

49. oṁ gopālāya namaḥ
Óm! Hódolat a tehenek oltalmának!

50. oṁ sarva-pālakāya namaḥ
Óm! Hódolat a mindenkit megoltalmazónak!

51. oṁ ajāya namaḥ
Óm! Hódolat a születetlennek!

52. oṁ nirāṅjanāya namaḥ
Óm! Hódolat a makulátlannak!

53. oṁ kāma-janakāya namaḥ
Óm! Hódolat a (fejőslánykák) vágyait felszítónak!

54. oṁ kañja-locanāya namaḥ
Óm! Hódolat a lótusz-szeműnek!

55. oṁ madhughne namaḥ
Óm! Hódolat Madhu végzetének!

56. oṁ mathurā-nāthāya namaḥ
Óm! Hódolat Mathurá urának!

57. oṁ dvārakā-nāyakāya namaḥ
Óm! Hódolat Dváraká vezérének!

58. oṁ baline namaḥ
Óm! Hódolat nagyerejűnek!

59. oṁ vṛndāvanānta-saṅcārine namaḥ
Óm! Hódolat a Vrndávan határainál barangolónak!

60. oṁ tulasī-dāma-bhūṣanāya namaḥ
Óm! Hódolat a tulaszí-füzért viselőnek!

61. oṁ syamantaka-maner hartre namaḥ
Óm! Hódolat a Szjamantaka ékkő visszaszerzőjének!

62. oṁ nara-nārāyaṇātmakāya namaḥ
Óm! Hódolat magának Nara-Nárájannak!

63. oṁ kubjākṛṣtāmbara-dharāya namaḥ
Óm! Hódolat a Kubdzsá által felajánlott szantálpépet viselőnek!

64. oṁ māyine namaḥ
Óm! Hódolat az illúziókeltő energia, a Májá urának! (vagy: Hódolat a szélhámosnak!)

65. oṁ parama-puruṣāya namaḥ
Óm! Hódolat Legfőbb Személynek!

66. oṁ muṣṭikāsura-cāṇūra-malla-yuddha-viśāradāya namaḥ
Óm! Hódolat a két birkózó, Mustika és Csánúra elleni harc mesterének!

67. oṁ saṁsāra-vairiṇe namaḥ
Óm! Hódolat létforgatag ellenfelének!

68. oṁ kaṁsāraye namaḥ
Óm! Hódolat Kansza ellenségének!

69. oṁ murāraye namaḥ
Óm! Hódolat Mura ellenségének!

70. oṁ narakantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Naraka végzetének!

71. oṁ anādi-brahmacāriṇe namaḥ
Óm! Hódolat az örök brahmacsárínak!

72. oṁ kṛṣṇavyasana-karṣakāya namaḥ
Óm! Hódolat sötét balszerencsétől megmentőnek!

73. oṁ śiṣupāla-śīras-chetre namaḥ
Óm! Hódolat Sisupál fejét lemetszőnek!

74. oṁ duryodhana-kulantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Durjódhana dinasztiája végzetének!

75. oṁ vidurākrūra-varadāya namaḥ
Óm! Hódolat Vidura és Akrúra jótevőjének!

76. oṁ viśvarūpa-pradarśakāya namaḥ
Óm! Hódolat az univerzális formáját felfedőnek!

77. oṁ satya-vāce namaḥ
Óm! Hódolat az igaz-szavúnak!

78. oṁ satya-saṅkalpāya namaḥ
Óm! Hódolat az igaz-akaratúnak!

79. oṁ satyabhāmā-ratāya namaḥ
Óm! Hódolat a Szatjabhámát megörvendeztetőnek!

80. oṁ jayine namaḥ
Óm! Hódolat a győzedelmeskedőnek!

81. oṁ subhadrā-pūrvajāya namaḥ
Óm! Hódolat Szubhadrá testvérbátyjának!

82. oṁ viṣṇave namaḥ
Óm! Hódolat Visnunak!

83. oṁ bhīṣma-mukti-pradāyakāya namaḥ
Óm! Hódolat a Bhísmának üdvösséget adományozónak!

84. oṁ jagad-gurave namaḥ
Óm! Hódolat a mindenség tanítójának!

85. oṁ jagannāthāya namaḥ
Óm! Hódolat a mindenség urának!

86. oṁ venu-naḍa-śaradāya namaḥ
Óm! Hódolat a fuvola hangját árasztónak!

87. oṁ vṛṣabhāsura-vidhvamsine namaḥ
Óm! Hódolat Vrsabha démon elpusztítójának!

88. oṁ bāṇāsura-karantakāya namaḥ
Óm! Hódolat Bánászura végzetének!

89. oṁ yudhisthira-pratiṣṭhātre namaḥ
Óm! Hódolat a Judhisthir királyt trónra emelőnek!

90. oṁ barhi-barhāvatamsakāya namaḥ
Óm! Hódolat a pávatollas varkocsúnak!

91. oṁ pārtha-sārathaye namaḥ
Óm! Hódolat Ardzsuna kocsihajtójának!

92. oṁ avyaktāya namaḥ
Óm! Hódolat a felfoghatatlannak!

93. oṁ gītāmṛta-mahodadhaye namaḥ
Óm! Hódolat a Gítá végtelen nektáróceájának!

94. oṁ kāliya-phaṇi-māṇikya-rañjita-śrī-padambujāya namaḥ
Óm! Hódolat a Kálija csuklyáját rubinpirosra festő lótuszlábaknak!

95. oṁ dāmodarāya namaḥ
Óm! Hódolat Dámódarnak, a megkötözött derekúnak!

96. oṁ yajña-bhoktre namaḥ
Óm! Hódolat az áldozatok elfogyasztójának!

97. oṁ dānavendra-vināśakāya namaḥ
Óm! Hódolat a démonok uralkodóit elpusztítónak!

98. oṁ nārāyaṇāya namaḥ
Óm! Hódolat Nárájannak!

99. oṁ para-brahmane namaḥ
Óm! Hódolat a Legfőbb Brahmannak!

100. oṁ pannagāśana-vāhanāya namaḥ
Óm! Hódolat néked, kinek a kígyóevő Garuda a hátasod!

101. oṁ jala-krīḍāsamāsakta-gopī-vastrāpaharakāya namaḥ
Óm! Hódolat a vízben játszadozó fejőslánykák ruháit elcsenőnek!

102. oṁ puṇya-ślokāya namaḥ
Óm! Hódolat néki, kinek jó a neveit zengeni!

103. oṁ tīrtha-karāya namaḥ
Óm! Hódolat a zarándokhelyek megszentelőjének!

104. oṁ veda-vedyāya namaḥ
Óm! Hódolat a védák céljának!

105. oṁ dāya-nidhaye namaḥ
Óm! Hódolat az együttérzés óceánjának!

106. oṁ sarva-bhūtātmakāya namaḥ
Óm! Hódolat minden létező lelkének!

107. oṁ sarva-graha-rūpiṇe namaḥ
Óm! Hódolat a testet öltött teljes megértésnek!

108. oṁ parāt-parāya namaḥ
Óm! Hódolat a Legeslegfelsőbbnek!

2018. augusztus 25., szombat

Rúpa gószvámí: Himnusz Krsna tíz szerelmetes nevével


Rūpa gosvāmī: śrī-kṛṣṇasya śrī-līlāmṛta-nāmaka-daśa-nāma-stotram

Rúpa gószvámí költeményét a Sztava-málában (Himnusz-füzér) olvashatjuk, a címe egészen pontosan: „Himnusz, Srí Krsna kedvtelései nektárjával áradó tíz nevével”. A költemény első öt strófája sorolja Krsna tíz nevét, az utolsó strófa a himnuszoknál szokásos áldás az olvasóra. A műfaj erős megkötést jelent: minden strófa két név, egyszerű alanyesetben. E száraz merevséget a versek csengő-bongó hangzása, a téma szépsége, a metaforák finomsága és a szárnyaló szóösszetételek oldják. A precíz fordítás a név összetett szóval való visszaadása volna, például az első név (az első félversben) így hangzik: „Fuvolaszóval-Rádhiká-szívét-mámorosító-mézözön”. A szanszkrt nyelvben (különösen a klasszikus szanszkrtban) megszokott az ilyen nem bevett szóösszetételek használata... ehelyett megkíséreltem az eredeti szövegtől nem túlságosan elrugaszkodva kifejteni a nevek jelentését.




rādhikā-hṛdayonmādi-vaṁśī-kvāṇa-madhu-cchaṭaḥ |
rādhā-parimalodgāra-garimākṣipta-mānasaḥ ||1||

Fuvolájának hangja Rádhiká szívét mámorosító mézözön,
gondolatait a Rádhából áradó finom illatáram bűvöli el.
 

 A mānasa szó a manas-ból képzett melléknév: jelentése mentális, gondolati, ám a szó főnévként is használatos, a szív, vagy a gondolat megjelölésére. Rádhiká illata megolvasztja Krsna szívét, és ennek emlékét újra meg újra felidézve a gondolatait is. Az udgāra (itt kibocsájtás, kiáradás értelemben) szó nyomatékosítja, hogy az illat nem egyszerűen Rádhá illatszeréből, hanem magából Rádhából árad.

kamra-rādhā-mano-mīna-vaḍiśīkṛta-vibhramaḥ |
prema-garvāndha-gāndharvā-kilakiñcita-rañjitaḥ ||2||

Az epekedő Rádhá szívének halacskája kecses mozdulatai horgára akad,
civódó évődéssel örvendezteti meg a szerelemtől és büszkeségtől elvakult Rádhát.
 

Rádhá jelzője – kamra – epekedőt, és gyönyörűt is jelent egyszerre.
A kilakiñcita a szerelmesben ébredő érzelem, mikor párja évődve felette állónak mutatja magát. Ilyen érzelem ébred Rádhában, mikor Krsna és a pásztorfiúk megállítják a piacra siető gópíkat, és vámot követelnek. Vagy virágot szeretne szedni, ám Krsna megtiltja, hogy a virághoz érjen. A megszégyenítettség, dac, büszkeség, félelem érzései keverednek ilyenkor a szerelemmel.

lalitāvaśya-dhī-rādhā-mānābhāsa-vaśīkṛtaḥ |
rādhā-vakrokti-pīyūṣa-mādhurya-bhara-lampaṭaḥ ||3||

A pajkos és makrancos Rádhá tettetett féltékenysége teszi engedelmessé,
Rádhá csalafinta szavainak ambróziás ízeinek árjára sóvárog.

mukhendu-candrikodgīrṇa-rādhikā-rāga-sāgaraḥ |
vṛṣabhānu-sutā-kaṇṭha-hāri-hāra-harin-maṇiḥ ||4||

Holdorcájának sugarai duzzasztják Rádhiká szerelmének óceánját,
tündöklő zafír ő a Vrsabhánu leányának nyakát ékesítő gyöngysoron.
 

 Az óceán vizét a Hold vonzereje duzzasztja, az első kép erre utal. A negyedik páda harin-maṇi-t említ, szó szerint „zöld drágakőként”, azaz smaragdként utal Krsnára. Ám Krsna nem zöldes színű! Rúpa gószvámí másik művére, az Uddzsvala-nílamani (A lángoló szerelem zafírja, az ujjvala fellángolót jelent, de szerelmet is, a nīla-maṇi jelentése pedig kék drágakő, azaz zafír) címére emlékezve talán nem követek túl nagy hibát, ha tündöklő zafírént utalok rá. E név még egy rejtett utalással bír: az ékkő legszebben a nap fényében csillog, ezért említi a szerző Rádhát itt Vrsabhánu leányaként – a bhánu szó jelentése ugyanis Nap, Vrsabhánu neve annyit tesz: Napvezér. Krsna a Napleány fényében tündököl igazán.

phulla-rādhā-kamalinī-mukhāmbuja-madhuvrataḥ |
rādhikā-kuca-kastūrī-patra-sphurad-uraḥ-sthalaḥ ||5||

Rádhá lótuszorcáján kibomlott virága körül döngicsélő méhecske ő,
mellkasán Rádhiká keblének pézsmája csillog.


A lótuszvirágba záródó méhecske képe a szanszkrt költészet jól ismert toposza, hasonlóképpen a második kép is: Rádhá pézsma-illatszere most Krsna mellkasán csillog, azaz az imént még szorosan átölelték egymást.

iti gokula-bhūpālī-sūnu-līlā-manoharam |
yaḥ paṭhen nāma-daśakaṁ so’sya vallabhatāṁ vrajet ||6||

Ím, ezek Gókula ura fiának elbűvölő kedvtelései.
Ki e verseket olvassa, kedvessé válik néki!


2018. július 14., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Srí Rádhá-Mádhava nyolc páros-neve


śrī-śrī-rādhā-mādhavayor nāma-yugalāṣṭakam

Rúpa gószvámí verse az isteni pár néhány nevét veszi számba – minden strófával egyre beljebb lépve. Rádhá-Dámódar, Rádhá-Mádhava a fenséges isteni pár nevei. E nevek többféleképpen is értelmezhetők, s a rákövetkező strófák fényében ezek tűnnek a távolabbi megközelítésnek – Dámódar az Úr, kinek köldöke tavában nyíló lótuszvirág a mindenség otthona , Mádhava pedig a szerencseistennő férje, kit hallgatással, meditációval és jógával lehet megközelíteni . A második strófa nyilvánvalóan a kisgyermekek baráti hangulatát idézi, míg a harmadik a szerelmes kedvteléseket.


rādhā-mādhavayor etad vakṣye nāma-yugāṣṭakam |
rādhā-dāmodarau pūrvaṁ rādhikā-mādhavau tataḥ ||1||


Rádhá-Mádhava nyolc páros nevét zengem most el,
Elsőként (1) Rádhá-Dámódar, majd (2) Rádhá-Mádhava,

vṛṣabhānu-kumārī ca tathā gopendra-nandanaḥ |
govindasya priya-sakhī gāndharvā-bāndhavas tathā ||2||


(3) Vrsabhánu leánykája és a pásztorok vezérének kisfia,
(4) Góvinda kedves barátnője és Gándharvá barátja.

nikuñja-nāgarau goṣṭha-kiśora-jana-śekharau |
vṛndāvanādhipau kṛṣṇa-vallabhā-rādhikā-priyau ||3||


(5) A liget csalafinta hősei, (6) Vradzsa ifjúságának koronái,
(7) Vrndávan uralkodópárja, (8) Krsna szíve választottja, Rádhiká kedvese.

nikuñja-nāgarau: A nāgara szó szerint városit jelent, és – kontextustól függően – minden mást is, amit a városiaknak tulajdonítanak: előzékenységet vagy éppen kicsapongó romlottságot, és főleg gyors felfogóképességet, éleseszűséget, csalafintaságot. Nāgara: ez szokásosan a gópíkat elcsábító Krsna jelzője, ám Rádhá nem egyszerű fejőslányka, évődő furfangban maga mögé utasítja Krsnát.

2017. augusztus 19., szombat

Himnusz, a Srí Krsna kedvtelései nektárjával áradó tíz névvel

śrī-kṛṣṇasya śrī-līlāmṛta-nāmaka-daśa-nāma-stotram

Rúpa gószvámí költeménye Krsna tíz nevét sorolja fel, Rádhá és Krsna szerelmes kedvteléseire emlékezve. A puránák többnyire* sakti-saktimán-ként beszélnek Rádháról és Krsnáról: Rádhá a sakti (erő, energia, képesség), míg Krsna e sakti birtokosa. Így Rádhá alárendelt, míg Krsna uralkodó. Rúpa gószvámí megközelítése alapvetően más: Rádhá és Krsna kölcsönösen elvarázsolják egymást.

rādhikā-hṛdayonmādi-vaṁśī-kvāṇa-madhu-cchaṭaḥ |
rādhā-parimalodgāra-garimākṣipta-mānasaḥ ||1||

Fuvolája méz-szavával mámorítja Rádhiká szívét,
ám gondolatai csak a Rádhából áradó elbűvölő illat körül forognak.

kamra-rādhā-mano-mīna-baḍiśīkṛta-vibhramaḥ |
prema-garvāndha-gāndharvā-kilakiñcita-rañjitaḥ ||2||

Dévaj bolondozása a horog, ami elragadja a gyönyörű Rádhá szívének halát,
őt pedig a szerelmes büszkeségétől elvakult Gándharvá évődése teszi boldoggá.
 

 A Gópála-tápaní-upanisad Gándharvá névem említi Rádhát.

lalitāvaśyadhī-rādhāmānābhāsa-vaśīkṛtaḥ |
rādhā-vakrokti-pīyūṣa-mādhurya-bhara-lampaṭaḥ ||3||

Leigázza a kacér és engesztelhetetlen Rádhá színlelt féltékenységből fakadó haragja,
míg csupán Rádhá csalafinta szavainak nektár-édességének megízlelésére sóvárog.

mukhendu-candrikodgīrṇa-rādhikā-rāga-sāgaraḥ |
vṛṣabhānu-sutā-kaṇṭha-hāri-hāra-harin-maṇiḥ ||4||

A hold-orcájából kiáradó ragyogás (kavarja fel) Rádhiká szerelmének óceánját,
ám ő Vrsabhánu leányának nyakát ékesítő gyönyörű füzér smaragdja.



A Hold vonzereje a tengerek árapályának oka, hasonlóképpen Rádhá szerelmének óceánjában keltett mindig megújuló kiáradás oka Krsna orcájának holdsugara.

phulla-rādhā-kamalinī-mukhāmbuja-madhuvrataḥ |
rādhikā-kuca-kastūrī-patra-sphurad-uraḥ-sthalaḥ ||5||

Ő a Rádhá kinyílt lótuszvirághoz hasonlatos orcája körül döngicsélő méhecske,
mellkasát a Rádhiká keblén illatozó mósusz ékesíti.

iti gokula-bhūpālī-sūnu-līlā-manoharam |
yaḥ paṭhen nāma-daśakaṁ so’sya vallabhatāṁ vrajet ||6||

Ím Gókula hercegének elragadó kedvtelései.
Aki e tíz nevet olvassa, kedvessé válik az Ő számára.

* Rádhá-Krsna kapcsolatát a fenséges Krsnát imádó hangulatban bemutató részletek a Brahma-vaivarta puránából:
- fohász Rádhá neveivel – a fenséges Rádhárání
- Rádhá és a védák (a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből)
Ellenpélda a Brahmánda-puránából való Rádhá-sztótram mely Krsna Rádhát magasztaló szavait idézi

2017. augusztus 5., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra magyarázata


ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||

A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.


Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).

vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||

Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.


A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.

harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||

Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.


A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.


A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.

athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||

És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!


A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.

rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||

A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.


A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.

svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||

Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||

Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||

A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.


A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||

A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.


A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.

ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||

A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!


Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.

rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||

Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).


A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.


Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.

vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.


A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.

śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||

Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!


A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.

Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában

További mahámantra kommentárok