A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jasódá. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jasódá. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 15., szombat

ételfelajánló imák


atha naivedyārpaṇe vijñaptiḥ |

Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egy fejezete.

Szanátan gószvámí és Madana-móhan

dvija-strīṇāṁ bhakte mṛduni vidurānne vraja-gavāṁ
dadhikṣīre sakhyuḥ sphuṭa-cipiṭa-muṣṭau muraripo |
yaśodāyāḥ stanye vraja-yuvati-datte madhuni te
yathāsīd āmodas tam imam upahāre'pi kurutām ||116||
szerző: Rāmānuja, versmérték: śārdūlavikrīḍita

Miként a bráhmanák feleségei által felajánlott finomságokban, Vidura egyszerű ételében, Vradzsa teheneinek
joghurtjában és tejében, a lapított rizsben barátod markából,
Jasódá tejében, Vradzsa hajadonjai által neked kínált édességekben
kedved lelted, ó Mura ellensége, úgy leld örömöd ebben a felajánlásban is!

Mikor a pásztorfiúk játék közben megéheztek, Balarámhoz és Krsnához fordultak, majd az ő javaslatukra a helyi bráhmanákat keresték fel alamizsnáért. Ők azonban – elmerülve a rítusokban – szóra sem méltatták a fiúkat. Ekkor Krsna a bráhmanák feleségeihez küldte a fiúkat, akik nyomban ínycsiklandozó falatokkal teli tálakkal indultak a Jamuná partjára, hogy Krsnával találkozhassanak. A történet Bhágavata-purána 10.23. fejezetében olvasható.

A Mahábhárata 5. könyve beszéli el, miként próbált Krsna közvetíteni a Kauravák és a Pándavák közti viszályban. Hasztinápurába érve Durjódhan pazar lakomára hívta, ám az invitálást Krsna nem fogadta el, helyette Vidura házába tért be, s az ő szerény, ám szeretettel készített ételét fogadta el.
A lapított rizs barátod markából utalás Szudámá történetére. Szudámá Szándípani Muni tanítványaként 

Krsna tanulótársa volt. Szegény bráhmanaként élt, s felesége unszolására végül elhatározta, hogy meglátogatja az ő Krsna barátját annak Dváraká-béli palotájában. Egy maroknyi rizstörmelék volt csupán batyujában, azt ajánlotta fel Krsnának, aki örömmel fogadta barátja felajánlását. (Bhág. 10.80. fejezete)

yā prītir vidurārpite muraripo kunty-arpite yādṛśī
yā govardhana-mūrdhni yā ca pṛthuke stanye yaśodārpite |
bhāradvāja-samarpite śabarikā-datte'dhare yoṣitāṁ
yā vā te muni-bhāminī-vinihite'nne'trāpi tām arpaya ||117||
szerző: ismeretlen, versmérték: śārdūlavikrīḍita

Ó, Mura ellensége! Amilyen elégedettséget leltél a Vidura, vagy Kuntí kínálta ételben,
amilyen elégedetten fogyasztottad a felajánlást a Góvardhan ormán, vagy a tört rizst, vagy Jasódá tejét,
Bháradvádzsa felajánlását, Sabariká kínálását, vagy ízlelted a hajadonok ajkát,
vagy amilyen elégedett voltál a szentek feleségei által kínált fogásoktól, lelj elégedettséget ebben az ételben is!

A tört rizs e versben is Szudámá felajánlására tett utalás.

Bharadvádzsa a hét bölcs egyike, a másokról gondoskodás megszemélyesítője. A Mahábháratában így beszél magáról: „Táplálom azokat, kik nem a fiaim, táplálom a tanítványokat, táplálom az isteneket, táplálom a bráhmanákat, táplálom a feleségem – étellel tápláló, ezért Bharadvádzsa az én nevem.” (Mbh.13.95.31. bhare ’sutān bhare śiṣyān bhare devān bhare dvijān | bhare bhāryām bharad vājam bharadvājo’smi śobhane || A Bhágavata-purána a bölcs nevének más etimológiáját adja. Dvádzsa az a fiú, akinek két apja van – azaz a vér szerinti apa nem az anya férje. A történet szerint Brhaszpati testvérének feleségével hált, s mikor a gyermekük megszületett, így kiáltott az anyára: bhara dvājam – tartsd el ezt a fattyút! Az anya azonban félt gondoskodni törvénytelen gyerekéről, akit végül a szélistenek bíztak Bharata király gondjaira, aki sajátjaként nevelte fel. Bhág.9.20.36-39.)
A szövegben azonban nem Bharadvádzsa, hanem Bháradvádzsa, azaz Bharadvádzsa leszármazottja szerepel. Bharadzsvádzsa leszármazottai sokaságából emlékezzünk meg Rantidéva történetéről. Egy alkalommal Rantidvéva negyvennyolc napig böjtölt, majd éppen megtörni készült böjtjét, mikor egy bráhmana toppant be hozzá. Azonnal vendégül látta hát őt. Mikor a bráhmana elégedetten távozott, Rantidéva éppen enni készült volna, mikor egy éhes súdra tért be az udvarba. Rantidéva egyenlőnek látott mindenkit, hát a súdrát is jóllakatta. Mikor elment, és Rantidéva hozzálátott volna az étkezéshez, egy újabb vendég állított be hozzá: egy vadász a falkányi kutyájával. Rantidéva jóllakatta őt is, és a kutyáit is, ám ezután nem maradt más a háznál, csupán egy csupornyi víz. Ekkor egy csandála koldus tűnt fel a kapuban: szomjas vagyok, kérlek, adj inni e tisztátalan, szerencsétlen embernek! Rantidéva pedig odaadta néki az utolsó csepp vizét is, e szavak kíséretében: „Nem kívánom, hogy életem végső céljaként az Úr megajándékozzon engem a nyolcféle misztikus erővel, semhogy megszabaduljak az újjászületéstől. Kivétel nélkül, minden élőlény szenvedésében osztozva körükben maradok, hogy enyhítsem fájdalmaikat.” Később aztán kiderült, hogy Rantidéva vendégei a dévák voltak, akik eljöttek, hogy örvendjenek vendéglátójuk önzetlenségében. (Bhág. 9.21.3-18.)

Sabariká egy alacsony sorból származó asszony, aki Matanga nevű remete követője lett. Mikor mestere eltávozott, legszívesebben utána halt volna, ám Matanga utolsó áldásként elmondta, hogy maga az Úr keresi majd fel, s őt szolgálhatja, így hát várakozott. E várakozással telt az élete, nap mint nap gyümölcsöket gyűjtött, és türelemmel várt, hosszú éveken keresztül. S egyszer csak elérkezett a nagy nap... a Szítát kereső Ráma és Laksman állt kunyhója előtt. Ekkor a maga gyűjtötte jujuba gyümölcsökből kínálta Rámát, ám mielőtt Rámának nyújtotta volna őket, mindegyik szembe belekóstolt, hogy csak az igazán édeseket ajánlhassa fel. Laksman eleinte méltatlankodott: miféle felajánlás ez, a vadász-asszony ételének maradékával kínálja Rámát?!, ám Ráma örömmel fogadta el Sabarí tiszta szívű felajánlását.

kṣīre śyāmalayārpite kamalayā viśrāṇite phāṇite
datte laḍḍuni bhadrayā madhurase somābhayā lambhite |
tuṣṭiryā bhavatas tataḥ śataguṇāṁ rādhā-nideśān mayā
nyaste'smin puratas tvam arpaya hare ramyopahāre ratim ||118||
szerző: Rūpa gosvāmī, versmérték: śārdūlavikrīḍita

A Sjámalá által készített tej, a Kamalá által kínált cukornádlé, Bhadrá laddui és Szómabhá mézes itala mind megörvendeztettek téged.
Ó, Hari! Rádhá utasítására készítettem e felajánlást, melyet most eléd teszek – leld hát kedved benne százszorosan!

Szómabhá Csandrávalí másik neve.

2015. április 25., szombat

Bála-Mukundástakam – fohász a kisded Mukundához


karāravindena padāravindaṁ
mukhāravinde viniveśayantam |
vaṭasya patrasya puṭe śayānaṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||1||

Lótuszkezecskéivel lótuszlábát
dugja lótusz-szájacskájába.
A banjanfa levelének ölén fekvő
(isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

A vers a Márkandéja látomásában megjelenő kisfiút köszöntő fohász. Ez a strófa megtalálható a Srí Krsna-karnámrta második könyvében (2.58.), ezért sokan úgy vélik, a vers szerzője Bilvamangal Thákur.
Manasā smarāmi: a manas szó jelent elmét, szívet, s intelligenciát, ítélőkészséget, gondolatot is. A manasā smarāmi így szó szerint: gondolataimmal, vagy értelmemmel emlékezem, azaz meditálok valamin.
A Mukunda név jelentése: mukum-dāti, azaz megszabadulást, üdvösséget adó, üdvözítő.

saṁhṛtya lokān vaṭa-patra-madhye
śayānam ādyanta-vihīna-rūpam |
sarveśvaraṁ sarva-hitāvatāraṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||2||

Ott, a banjanfa levelén ringatózva vonja vissza a világokat mind,
s pihen kezdet- és végnélküli alakjában.
Mindenki édes urán, a mindenség áldásosztó jótevőjén,
(az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

Márkandéja látomásában a világvégét látta, amint a végtelen vízözönben beszippantja őt a banjanfa levelének ölén fekvő kisgyermek – s e gyermek belsejében a teljes mindenséget pillantotta meg.

indīvara-śyāmala-komalāṅgaṁ
indrādi-devārcita-pāda-padmam |
santāna-kalpadrumam āśritānāṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||3||

Finom teste sötétkék és lágy, akár a kéklótusz,
lótuszlábát pedig az Indra vezette istenek imádják.
Örökkön áldást záporozó kívánságfa ő az oltalmát keresők számára,
(az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

lambālakaṁ lambita-hāra-yaṣṭiṁ
śṛṅgāra-līlāṅkita-danta-paṅktim |
bimbādharaṁ cāru-viśāla-netraṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||4||

Hosszú, hullámos fürtjein, lelógó gyöngyfüzérén,
játékosan ragyogó varázsos fogsorán,
bimba-gyümölcs ajkain és szépséges, tágra nyílt szemein –
(az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

Játékosan ragyogó varázsos fogsorán: a śrṅgāra-līlā elsősorban szerelmes kedvtelést jelent, így e részt úgy is fordítják: „szerelmes kedvtelésekkel jelölt fogsorán”. Ám a kisdeddel kapcsolatban szokatlannak tűnik a szerelmes kedvteléseket emlegetni. Más értelmezés szerint a játékos kedvtelések a következő vershez kapcsolódnak: az ellopott vaj és joghurt nyomai látszanak Mukunda fogain.
A bimba (Momordica monadelpha) élénkpiros termését gyakran hasonlítják a szép ajkakhoz.

śikye nidhāyādya-payo-dadhīni
bahir-gatāyāṁ vrajanāyikāyām |
bhuktvā yatheṣṭaṁ kapaṭena suptaṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||5||

Mikor Vradzsa fejőslánykái éppen magára hagyják
a zsinegre felfüggesztett vajat és joghurtot
kedve szerint dézsmálgatja, majd csalafintán szendergést tettet.
(Az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

kalindajānta-sthita-kāliyasya
phaṇāgra-raṅge naṭana-priyantam |
tat-puccha-hastaṁ śarad-indu-vaktraṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||6||

A Jamuná közepén lakozó Kálija
csuklyájának színpadán táncol boldogan,
könnyedén megragadja a kígyó farkát, miközben őszi holdhoz hasonlatos orcája (lágyan mosolyog).
(Az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

ulūkhale baddham udāra-śauryaṁ
uttuṅga-yugmārjuna bhaṅga-līlam |
utphulla-padmāyata-cāru-netraṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||7||

(Anyja) a mozsárhoz kötözi, ám ő nagyon erős,
és a két magas ardzsunafát játszi könnyedséggel dönti ki.
Szépséges szemei, akár a tágra nyílt lótusz virága,
(az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.



ālokya mātur-mukham-ādareṇa
stanyaṁ pibantaṁ sarasīruhākṣam |
sac-cin-mayaṁ devam ananta-rūpaṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||8||

Lótusz-szemei szeretettel csüggnek
édesanyja arcán, miközben tejét szopja.
Ő maga a megtestesült öröklét, tudatosság és végtelenség,
(az isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

A versmérték upajāti.

2014. március 8., szombat

hódolat Nandának és Jasódának


Két rövid fejezet Rúpa gószvámí antológiájából, a Padjávalíból:

Śrī Nanda-praṇāmaḥ – hódolat Nandának

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát!
Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.
 

 A vers szerzője Raghupati Upádhjája.

bandhūkāruṇa-vasanaṁ sundara-kūrcaṁ mukunda-hṛta-nayanam |
nandaṁ tundila-vapuṣaṁ candana-gaura-tviśaṁ vande ||

Öltözéke pirosas, akár a bandhúka virága, szakálla tekintélyes, pillantását Mukunda ejti rabul.
Testes alakja szantál-arany fényben tündököl – őt, Nandát magasztalom!




Śrī Yaśodā-vandanam – hódolat Jasódának

aṅkaga-paṅkajanābhāṁ navya-ghanābhāṁ vicitra-ruci-sicayām |
viracita-jagat-pramodāṁ muhur yaśodāṁ namayāmi ||

Ölébe veszi ő a Lótuszköldökű urat, tündököl, akár a friss esőfelleg.
Színes ruhái szépségesek, ékességeivel pedig az egész világot megörvendezteti. Jasódát magasztalom újra meg újra!


A „lótuszköldökű” (paṅkaja-nābha) több, mint a szépség jelzője: a mindenség óceánján kígyóágyon fekvő Visnu köldökébe freccsent vízcsepp taván úszó lótuszvirág ad otthont a három világnak, ezért a „lótuszköldökű” a teremtő isteni személyre, a purusa-avatár Visnura utal – ám e hatalmasság most Jasódá ölében fészkelődik.

2009. december 19., szombat

amikor Krsna álmában beszélt


śambho svāgataṁ āsyatām ita ito vāmena padmodbhava
krauñcāre kuśalaṁ sukhaṁ surapate vitteśa no dṛśyase |
itthaṁ svapna-gatasya kaiṭabha-ripoḥ ṣrutvā jananyā giraḥ
kiṁ kiṁ bālaka jalpasīty anucitaṁ thūthū-kṛtaṁ pātu vaḥ ||

śambho – Siva!; su-āgatam – üdvözlet; āsyatām – ülj le!; itaḥ – itt; itaḥ – itt; vāmena – balomra; padma-udbhava – Lótuszonszületett! (Brahmá neve); krauñca-āre – Kraunycsa ellensége!, Szkanda neve; kuśalam – jólét, boldogság; sukham – öröm; sura-pate – félistenek ura! (Indra); vitta-īśa – Kincs-ura! (Kuvéra); na – nem; u – bizony; dṛśyase – vagy látva; ittham – így; svapna-gatasya – alvóé („alvásba menté”); kaiṭabha-ripoḥ – Kaitabha ellenségéé; ṣrutvā – hallván; jananyā – anyja által; giraḥ – szavait; kiṁ kiṁ – micsoda? hogyan?; bālaka – fiú!; jalpasi – mondasz; iti – ”; anucitam – szokatlan, illetlen; thūthū-kṛtaṁ – thúthú hangot hallató (a thúthú a köpés vagy a cuppogás hangutánzó szava); pātu – oltalmazzon!; vaḥ – titeket

„Üdvözöllek Sambhu, foglalj helyet! Kedves Lótuszonszületett (Brahmá), ide a baloldalamra! Kedves Szkanda, jól megy sorod? Ó, Indra, légy boldog! Kedves Kuvérám, rég nem láttalak!”
Az álmában motyogó Krsna szavait hallván édesanyja (felriadva) így kérdezte: „Hogyan? Mit mondasz kisfiam?” Ő oltalmazzon benneteket!

a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

2009. október 6., kedd

Dámódarástaka


Kárttik havában a kisgyermek Krsnára emlékezünk, kit édesanyja szeretetével kötöz meg. A bhakták ilyenkor Szatjavrata Rsi fohászát éneklik a Padma-puránából:

namāmīśvaraṁ sac-cid-ānanda-rūpaṁ
lasat-kuṇḍalaṁ gokule bhrājamānam |
yaśodā-bhiyolūkhalād dhāvamānaṁ
parāmṛṣṭam atyantato drutya gopyā ||1||


namāmi – hódolok; īśvaram – Istennek [az nam ige vonzata tárgyeset]; sat-cit-ānanda-rūpam – a lét-, tudat- és gyönyörformájúnak ; lasat-kuṇḍalam – a tündöklő fülbevalósnak; gokule – Gókulában; bhrājamānam – ragyogónak; yaśodā-bhiyā-ulūkhalāt – Jasódá aggodalmának mozsarától; dhāvamānam – elszaladónak; parāmṛṣṭam – megfogottnak; atyantataḥ – nagyon; drutya – gyorsan; gopyā – a gópí (Jasódá) által

A lét-, tudat és gyönyörformájú Istennek hódolok,
a csillogó fülbevalósnak, Gókulában tündöklőnek,
ki elszaladt Jasódá aggodalmának mozsarától,
ám végül a gópí mégiscsak elcsípte .

rudantaṁ muhur netra-yugmaṁ mṛjantaṁ
karāmbhoja-yugmena sātaṅka-netram |
muhuḥ śvāsa-kampa-trirekhāṅka-kaṇṭha-
sthita-graivaṁ dāmodaraṁ bhakti-baddham ||2||


rudantam – zokogónak; muhuḥ – gyakran; netra-yugmam – szemeit („szem-párját”); mṛjantam – letörlőt; kara-ambhoja-yugmena – két lótuszvirág kezével; sa-ātaṅka-netram – rettegő szemű („-val rettegő szemet”); muhuḥ – gyakran; śvāsa-kampa – lélegzet remegése; tri-rekha-aṅka-kaṇṭha – három-vonalas jelű nyak; sthita – lévő; graivam – nyakúnak; dāmodaram – Dámódarnak; bhakti-baddham – a szeretettel megkötöttnek

A zokogónak (hódolok), ki szemeit dörgöli
lótuszvirág kezecskéivel. Tekintete ijedt,
hüppögve kapkodja a levegőt. Nyakát három vonalú jel (díszíti).
Dámódarnak (hódolok), a szeretettel megkötöttnek.

itīdṛk sva-līlābhir ānanda-kuṇḍe
sva-ghoṣaṁ nimajjantam ākhyāpayantam |
tadīyeṣita-jñeṣu bhaktair jitatvaṁ
punaḥ prematas taṁ śatāvṛtti vande ||3||


iti – így; īdṛś – ilyesfajta; sva-līlābhiḥ – saját kedvteléseivel; ānanda-kuṇḍe – gyönyör-tóban; sva-ghoṣam – saját pásztortanyáján; nimajjantam – megmártózónak; ākhyāpayantam – elbeszéltetőnek; tadīya iṣita-jñeṣu – az ő felsőbbségét ismerők iránt; bhaktaiḥ jitatvam –odaadással legyőzöttnek; punaḥ – másrészt; prematas – szeretettel; taṁ – néki; śatāvṛtti – százszorosan; vande – hódolok

Ilyen kedvtelések gyönyör-tavában
mártózott meg ő a pásztorok tanyáján, s fedte fel mindezt
a felsőbbségét ismerők számára, (hogy megérthessék,) ő odaadással győzhető le.
Újra és újra, százszorosan is néki hódolok nagy szeretettel!

varaṁ deva mokṣaṁ na mokṣāvadhiṁ vā
na cānyaṁ vṛṇe 'haṁ vareśād apīha |
idaṁ te vapur nātha gopāla-bālaṁ
sadā me manasy āvirāstāṁ kim anyaiḥ ||4||


varam – legkiválóbb; deva – isten!; mokṣam – felszabadulást; na – nem; mokṣa-avadhiṁ – az üdvösség legfelső fokát („végét”); vā – vagy; na – nem; ca – és; anyam – mást; vṛṇe – választom; ahaṁ – én; vara-īśāt – áldások urától; api – bizony; īha – itt; idaṁ – itt, most; te – tiéd; vapuḥ – test; nātha – úr!; gopāla-bālam – kicsiny Gópál; sadā – mindig; me – nekem; manasi – elmében; āvis astām – nyilvánvaló (szemmel látható) lett; kim – mit; anyaiḥ – másokkal

Ó, Legkiválóbb Isten! Sem az üdvösséget, sem az üdvösség legfelső fokát,
sem más (áldást) nem kérek tőled, Áldások Ura!
Ó, Uram, e kicsiny Gópál alakod
láthassam mindig szívemben! Mi mást (is kérhetnék)?

idaṁ te mukhāmbhojam atyanta-nīlair
vṛtaṁ kuntalaiḥ snigdha-raktaiś ca gopyā |
muhuś cumbitaṁ bimba-raktādharaṁ me
manasy āvirāstām alaṁ lakṣa-lābhaiḥ ||5||


idaṁ – itt, most; te – tiéd; mukha-ambhojam – lótusz orcád; atyanta – sok, teljes; nīlaiḥ – sötétekkel; vṛtam – körülvettet (rejtettet); kuntalaiḥ – hajfürtökkel; snigdha – szerető, kedves, lágy; raktaiḥ – pirosokkal; ca – és; gopyā – gópí által; muhus – gyakori, ismétlődő; cumbitam – megcsókolt; bimba-rakta – bimba-piros; adharam – ajkat; me – enyém; manasi – szívben, elmében; āvis astām – nyilvánvaló (szemmel látható) lett; alam – elég volt!, le vele!; lakṣa-lābhaiḥ – százezer elnyeréssel

Lótuszvirág orcád, melyet dús sötét fürtjeid
öveznek, s mely lágyan piroslik a gópí
sűrű csókjaitól, s bimba-piros ajkad
láthassam csupán, nincs szükség százezer áldásra!

namo deva dāmodarānanta viṣṇo
prasīda prabho duḥkha-jālābdhi-magnam |
kṛpā-dṛṣṭi-vṛṣṭyāti-dīnaṁ batānu-
gṛhāṇeśa mām ajñam edhy akṣi-dṛśyaḥ ||6||


namaḥ – hódolat; deva – Isten!; dāmodara – Dámódar!; ananta – Ananta! (végtelen); viṣṇo – Visnu!; prasīda – légy kegyes [prasad]; prabho – Mester! (hatalmas); duḥkha-jāla-abdhi – szenvedések sokaságának óceánja (jāla – szenvedés, háló, csapda); magnam – elmerült; kṛpā-dṛṣṭi-vṛṣṭyā – a könyörületes pillantások záporával; ati-dīnaṁ – nagyon nyomorultat; bata – [együttérzés, szánalom kifejezése]; anugṛhāṇa – kedvezz, légy kegyes [anu-grah gyökből]; īśa – Isten!; mām – nekem; ajñam – tudatlannak; edhi – legyél; akṣi-dṛśyaḥ – szemmel látható

Hódolat néked, ó, Isten, Dámódar, végtelen Visnu!
Ó, Mester, légy kegyes (hozzám), ki a szenvedések végtelen óceánjába merültem,
és könyörületes pillantásaid árjával oltalmazz meg!
Ó, Isten, tudatlan vagyok, mégis, hadd láthassalak téged!

kuverātmajau baddha-mūrtyaiva yadvat
tvayā mocitau bhakti-bhājau kṛtau ca |
tathā prema-bhaktiṁ svakāṁ me prayaccha
na mokṣe graho me 'sti dāmodareha ||7||


kuvera-ātmajau – Kuvéra két fiát; baddha-mūrtyā – megkötözött formád által; eva – bizony; yadvat – ahogy; tvayā – általad; mocitau – felszabadítottak; bhakti-bhājau – magát az odaadásnak szentelők; kṛtau – végzők; ca – és; tathā – úgy; prema-bhaktim – rajongó odaadást; svakām – sajátját, a tulajdonát képezőt; me – engem; prayaccha – adj!; na – nem; mokṣe – felszabadulás iránt; grahaḥ – megragadás; me – nekem; asti – van; dāmodara – óh, Dámódar; iha – itt, most

Miként Kuvéra két fiát e megkötözött formádban
megszabadítottad, s a szerető odaadásnak szentelődő bhaktává tetted,
úgy add meg nekem is a szerető odaadás (ajándékát),
Ó, Dámódar, nem vonz az üdvösség!

namas te 'stu dāmne sphurad-dīpti-dhāmne
tvadīyodarāyātha viśvasya dhāmne |
namo rādhikāyai tvadīya-priyāyai
namo 'nanta-līlāya devāya tubhyam ||8||


namaḥ – hódolat; te – tiéd; astu – legyen; dāmne – kötélnek; sphurat-dīpti – tündöklő ragyogás; dhāmne – hajléknak (fénysugár, béklyó); tvadīya – tiéd; udarāya – deréknak; atha – itt, most; viśvasya – mindenségé; dhāmne – hajléknak; namaḥ – hódolat; rādhikāyai – Rádhikának; tvadīya – tiéd; priyāyai – kedvesnek; namaḥ – hódolat; ananta-līlāya – végtelen kedvtelésűnek; devāya – Istennek; tubhyam – neked;

Hódolat legyen a kötélnek, a tündöklő ragyogás béklyójának,
s derekadnak, a mindenség hajlékának.
Hódolat Rádhikának, kedvesednek,
s hódolat néked, ó, végtelen játékú Isten!

A pádák 12 szótagúak bhujaṁgaprayāta (a kígyó siklása) versmértékűek:
υ – – υ – – υ – – υ – –



A szó szerinti fordítás után pedig következzék a Dámódarástaka irodalmi fordítása:

1) A Legfelsőbb Úrnak ajánlom tiszteletteljes hódolatomat, aki az örökkévalóság, a teljes tudás és gyönyör megtestesítője, akinek cápaalakú fülönfüggői ide-oda himbálóznak, s aki csodásan tündöklik isteni hajlékán, Gókulán. Ő az, aki Jasódá anyától való félelmében gyorsan kereket old, de végül Jasódá mégis elcsípi.

2) Látván anyja kezében a pálcát, elsírja magát, s lótuszvirág kezecskéivel a szemét dörgöli. Tekintetében ijedtség rebben. Nyakacskáját három szépívű vonal ékesíti, akár a kagyló héját, s igazgyöngy nyaklánca hullámzik, ahogy hüppög. E Legfelsőbb Úrnak, Dámódarnak ajánlom hódolatom, akinek a derekát nem kötél, hanem anyjának szeretete övezi.

3) E gyermeki játékai láttán Gókula lakói örömmámorban úsznak, amiből a fenségét és gazdagságát imádó hívei is megérthetik, hogy csakis a tisztelettől és félelemtől mentes, intim szeretettel közeledő bhakták hódíthatják Őt meg. Nagy szeretettel ajánlom százszor és százszor hódolatomat az Úr Dámódarnak!

4) Óh, Uram, Te bármilyen áldást megadhatsz, de én nem vágyom sem a személytelen felszabadulásra, sem a Vaikuntha, a lelki világ örök életére, sem semmiféle más áldásra. Egyedüli óhajom az, hogy e vrndávanbéli gyermeki alakodat mindig szívemben láthassam. Mi lehetne ennél fontosabb?

5) Kedves Uram, hullámos fekete hajad övezte lótuszvirág orcád rózsállik Jasódá anya csókjaitól, ajkad pedig pirosas, akár a bimba gyümölcse. Bárcsak mindig szívemben láthatnám lótuszvirág orcád e páratlan látványát! Ezernyi ezer egyéb áldás mit sem ér nekem!

6) Óh, mindenható Isten, fogadd hódolatomat! Óh Dámódar, óh Ananta, óh Visnu, Mester! Légy kegyes hozzám, Uram, kérlek! Én szerencsétlen bolond, itt fuldoklom a világi szenvedések óceánjában, de kérlek, vesd rám áldó pillantásod és ments ki engem! Tedd lehetővé számomra, hogy megpillanthassalak!

7) Kedves Uram, Dámódar! Ahogy a famozsárhoz kötözve Nárada átka alól felszabadítottad s bhaktává tetted Kuvéra fiait, Manigrívát és Nalakuvérát, kérlek, nekem is add meg a makulátlan istenszeretet kincsét! Ez az egyetlen óhajom, még üdvözülni sem akarok.

8) Kedves Uram, Dámódar! Először annak a tündöklő kötélnek ajánlom hódolatom, amely derekadat övezi, másodszor törzsednek, ami az egész univerzum hajléka, majd imádva szeretett Rádháráníd elé borulok s végül, óh, számtalan kedvtelésednek hódoló Uram, Néked ajánlom alázatos hódolatomat!

2009. szeptember 24., csütörtök

Jasódá mama „hátraköti a kisfia sarkát"


Krsnadász Kavirádzs Gószvámí kijelenti, hogy Isten összes lelki formája és kedvtelése közül az emberéhez hasonlatos alakja (nara) és az emberi időtöltései (nara-lílá) a legédesebbek s a legmagasztosabbak.
Amikor például Jasódá anya a vajat köpülte, Krsna még aludt. Mikor felébred, anyjához szalad, húzza a száriját, szeretne az ölébe fölkapaszkodni. Jasódá anya a munkáját akarja befejezni, de Krsna követelőzik, mivel éhes. Így hát Jasódá félbehagyja a munkát, leül és megszoptatja kisfiát. De hirtelen eszébe jut, hogy föltette a tejet a tűzre, ami már éppen ki is fut. Leteszi hát Krsnát s szalad a tűzhelyhez. Krsna mérges: épp evés közben?! De Jasódá már a tejre figyel, amit persze Krsnának készít. Egy bhakta mindig Krsnára gondol, s egy anyának is mindig a fián jár az esze: mivel etesse, hogyan védelmezze? Krsna haragszik, s úgy érzi, meg kell mutatnia anyjának, hogy helytelenül viselkedett vele. Körbenéz, hogy valamin kitöltse haragját, s megpillantja a vajat, a mennyezetről aláfüggő köcsögben a hófehér vajat. „Mivel törhetném össze a köcsögöt? Kő nem jó, mert az zajt csap” – gondolja Krsna, ezért felmászik egy magas kosárra, lehúzza a köcsögöt, amit a földhöz csap, hogy darabokra törik. Nyomban előkerülnek Krsna majom-barátai, s Krsna is belekóstol a vajba, de inkább a majmok közt osztogatja a finomságot. Ám a haragja még nem párolgott el. Körös-körül tör-zúz, tönkretesz mindent. Mikor Jasódá anya visszatér, látja ám, hogy Krsna nincsen sehol. Elfogja az aggodalom, hová lett Krsna, s fia lábnyomait kezdi fürkészni, amiket a zászló, elefántösztöke s egyéb jelek díszítenek. Végre a kamrához ér, ahol a vajat tartották, s látja a romboló Krsnát, ahogy kóstolgatja a vajat s osztogatja azt a majmoknak. „Mindezt Krsnának őrizgettem, ő meg csak úgy szétosztogatja? – lobban haragra, s pálcát ragadva Krsna felé lép, hogy megfeddje fiát. De aztán eszébe jut, ha ijedtében elszalad Krsna, nem vigyáz rá senki, odakünn pedig oly sok a veszély, vadállatok, miegymás. Ezért leteszi a pálcát, de ahogy Krsna elszalad, ő a nyomába ered. Krsna pedig arra gondol: hiszen anyám idős, sohasem fog elcsípni, jobb, ha inkább megállok. Jasódá utol is éri Krsnát, s nem szeretné, ha fia bármikor is elszaladna, ki a házból, ezért hoz egy borjúkötelet, ami rövid ugyan, de ahhoz elegendő, hogy Krsnát megkösse vele. Csakhogy a zsineg két ujjnyival rövidebb a kelleténél. Nem egy és nem három ujjnyival, hanem éppen kétujjnyival. Mindig ennyivel rövidebb a kötél, s nem éri körül Krsna derekát. Visvanáth Csakravartí Thákur megemlíti magyarázataiban, hogy Jasódá egészen belefáradt a hiábavaló próbálkozásba. Jasódá mindenféleképp próbálta körülhurkolni Krsna derekát, s tudta jól, a kötél elég hosszú is volna, de mégsem sikeredett megkötöznie Krsnát. Akárhányszor próbálta, két ujjnyi mindig hiányzott. Egészen kimelegedett, zihált és verejtékezett, szoros kontyba kötött haja kibomlott, a hajfonatát ékesítő virágok s kis füzérek széthullottak s mindent virágszirmokkal borítottak. Ekkor értek oda a szomszéd asszonyok s a falubéli idősebb gópík, akik a lárma okát keresték.
- Miért akarod megkötözni Krsnát? – kérdezték. – Hisz ez nincs megírva a sorsában!
Mert úgy mondják, a gyermek születése után a hatodik napon eljő a Gondviselés (Vidhátr) s a gyermek homlokára írja annak sorsát.
- Nem is arról van szó! – válaszolta Jasódá anya. – Csak szeretném megtudni, milyen széles a fiam dereka! S ha kell, a ház összes kötelét összeszedem, de még a ti házatokból is – tette hozzá tréfálkozva Jasódá –, de meg kell tudnom, mekkora is a fiam dereka!
A hiányzó kétujjnyi kötél jelentéséről Visvanáth Csakravartí Thákur a következőket mondja.
Az első ujjnyi a bhakta buzgalma (parisrama) az odaadó szolgálatban, például Csaitanja utasításainak gyakorlásában, miszerint egy bhakta zengje százezerszer a szent neveket. Ez a szívbőljövő őszinte törekvés az első, aminek láttán Krsna nagyon könyörületesen közelebb lép törekvő bhaktájához, s elhalmozza kegyeivel. Ha tehát valaki szeretné megkötni Krsnát – mondja Visvanáth Csakravartí –, akkor ehhez mindkét dologra szükség van: a bhakta szívbőljövő, őszinte szolgálatkészségére, és Krsna alászálló kegyére. Ekkor képes a bhakta megkötni Krsnát a szeretet kötelével.

Részlet Bhakti Pramód Puri Mahárádzs 1994. november 11-i leckéjéből
(forrás: Gangesz folyóirat)