A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hold. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hold. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 26., szombat

áldás


Rámánanda Ráj művének, a Dzsagannátha-vallabhának első három versének áldása szálljon ránk!

svarāñcita-vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakaṁ
tri-bhaṅga-tanu-vallarī-valita-valgu-hāsolbanam |
vayasya-karatālika-raṇita-nūpurair ujjvalaṁ
murāri-naṭanaṁ sadā diśatu śarma loka-traye ||1||

svara-añcita – hang-hajlított; vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakam – lant (vīṇā), dob, fuvola zenéjét; tri-bhaṅga-tanu – háromszor ívelt test; vallarī-valita-valgu-hāsa ulbanam – lián mozgó bájos mosolyban bőséges; vayasya-karatālika-raṇita-nūpuraiḥ – társai tapsa csilingelés bokacsengettyűkkel; ujjvalam – szépséges, tündöklő; murāri-naṭanam – Murári tánca; sadā – mindig;
diśatu – ad; śarma – boldogság, áldás; loka-traye – világ-hármasban

Lant, dob és fuvola lágyan hullámzó hangjainak dallamára

liánként mozog három ívben hajló, elbűvölően mosolygó alakja.
Murári szépséges tánca – melyet társai tapsa s a bokacsengettyű csilingelése kísér –
hozzon boldogságot mindig a három világra!

Krsna táncának jelzője: ujjvala („fellángoló”) tündöklőt, szépségest jelent, főnévként azonban szerelmet.

smitaṁ nu na sita-dyuti-taralam akṣi nāmbhoruhaṁ
śrutir na ca jagaj-jaye manasijasya maurvī-latā |
mukunda-mukha-maṇḍale rabhasa-mugdha-gopāṅganā-
dṛg-añcala-bhavo bhramaḥ śubha-śatāya te kalpatām ||2||

smitam –
mosoly; nu – bizony; na – nem; sita-dyuti-taralam – fehér-fényű (a Hold) csillogása; akṣi – szem; na– nem; ambhoruham – lótuszvirág („vízből növő”); śrutiḥ – fül; na – nem; ca – és; jagat-jaye – a világ meghódításakor; manasijasya – szerelemistené („képzelet szülte”); maurvī-latā – íjhúr (a latā a szépség kifejezője); mukunda-mukha-maṇḍale – Mukunda arc-körében; rabhasa-mugdha-gopa-aṅganā-dṛś-añcala-bhavaḥ – örömtől mámoros pásztorlányok szeme sarkából eredő; bhramaḥ – zavarodottság; śubha-śatāya – áldások százaira; te – neked; kalpatām – eredményezzen!

Nem mosoly ez, hanem a fehérfényű Hold ragyogása! Szem(nek hinnéd, pedig) lótuszvirág,

s nem fül, hanem, a szerelemisten íjának csodás húrja, miközben legyőzi az egész világot!
A gyönyörittas pásztorlánykák Mukunda arcát lesik,
szemük sarkából reápillantva. Zavarodottságuk hozzon reád ezernyi áldást!

Az első két vers versmértéke: pṛthvī (széles): υ – υ υ υ – υ – / υ υ υ – υ – – υ –

kāmaṁ kāma-payonidhiṁ mṛga-dṛśām udbhāvayan nirbharaṁ
cetaḥ-kairava-kānanāni yaminām atyantam ullāsayan |
rakṣaḥ-koka-kulāni śoka-vikalāny ekāntam ākalpayann
ānandaṁ vitanotu vo madhuripor vaktrāpadeśaḥ śaśī ||3||

kāmam –
kedve szerint; kāma-payonidhim – vágyak óceánját; mṛga-dṛśām – őz-szeműeké; udbhāvayan – gyarapító; nirbharam – nagyon, hevesen; cetaḥ-kairava-kānanāni – szív lótusz-rengetegét; yaminām – vezeklőké (jógíké); atyantam – fölöttébb; ullāsayan – boldogító; rakṣaḥ-koka-kulāni – démonok vadliba seregeit; śoka-vikalāni – bánat sújtottakat; ekāntam – magányossá; ākalpayan – tevő; ānandam – gyönyört; vitanotu – okozzon; vaḥ – nektek; madhu-ripoḥ – Madhu ellenségéé; vaktra-apadeśaḥ – arcaként ismert; śaśī – Hold

Az őz-szemű (gópík) vágyainak óceánját hatalmasra duzzasztó,

a jógík szíveinek lótusz-rengetegét végnélkül boldogító,
a démonok vadliba seregeit magányossá s bánattól sújtottá tevő
Madhu végzetének Hold arca árasszon el gyönyörrel mindannyiótokat!

śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

egy dal a Dzsagannátha-vallabhából: ide-oda rebben tekintete…

PDF

2010. június 5., szombat

néhány szó a holdnaptárról


A vaisnava kalendárium alapja a holdnaptár.

Évek

Az óind tradíció – hasonlóan más ősi kultúrákhoz – a Hold járásával mérte a hónapokat, az év természetes egységét azonban a Nap állása határozza meg. A tizenkét holdhónap nem ad ki egy napévet, így a kétféle időszámítást időnként szinkronizálni kell. A Hold 29,5 nap alatt kerüli meg a Földet, így a 12 holdhónap hossza 12 * 29,5 = 354 nap. Egy év a Nap járása szerint mérve azonban 365,25 nap, így a 11,25 napnyi eltérés korrigálására nagyjából háromévente iktatnak be egy szökőhónapot.
Az évek számlálásának kezdetét különbözőképpen határozzák meg, a leggyakrabban elterjedt a saka (kezdőpontja isz. 78.) és a vikrama (kezdőpontja ie. 58.), de a kali-kor kezdetét is használják kezdőpontként. A gaudíja vaisnava hagyomány követői Csaitanja Maháprabhu születésének idejétől (isz. 1486.) számítják a naptár éveit, így ma (2010.06.5.-én) Gaurábda 524-et írunk.

Hónapok

A holdhónapokat (másza) a Hold fázisai adják, a telihold (púrnimá) utáni nappal kezdődnek, és a következő telihold az utolsó napjuk. A hónapot az újhold (amávaszjá) osztja két részre, újholdig a fogyó holdas két hét (krsna-paksa, azaz fekete vagy sötét rész), újhold után pedig a telő holdas (gaura-paksa, máshol sukla-paksa, a fehér vagy fényes rész) két hét következik.

Az alábbi táblázat a holdhónapok elnevezéseit foglalja össze. Az első oszlop a vaisnava kalendáriumban használatos elnevezéseket olvashatjuk, a másodikban Indiában szélesebb körben használatos elnevezések olvashatók.

VisnuCsaitramárc.-ápr.
MadhuszúdanaVaisákhaápr.-máj.
TrivikramaDzsjésthamáj.-jún.
VámanaÁsádhajún.-júl.
SrídharaSrávanajúl.-aug.
HrsíkésaBhádrapadaaug.-szept.
PadmanábhaÁsvinaszept.-okt.
DámódaraKártikaokt.-nov.
KésavaMárgasírsanov.-dec.
NárájanaPausadec.-jan.
MádhavaMághajan.-febr.
GóvindaPhálgunafebr.-márc.

A szökőhónap neve: Purusóttama-adhika


Napok

A holdhónap „napjai”, pontosabban a Hold fázisai a tithi-k. Egy tithi az az idő, mely alatt a Hold 12 foknyit halad, így 30 tithi alkot egy holdhónapot. A tithik nevei egyszerű sorszámnevek, s a paksákban (kéthetente) ismétlődnek: pratipat: 1., dvitíja: 2., trtíja: 3., csaturthí: 4., panycsamí: 5., sasthí: 6., szaptamí: 7., astamí: 8., navamí: 9., dasamí: 10., ékádasí: 11., dvádasí: 12., trajódasí: 13., csaturdasí: 14., a teliholdas tithi neve púrnimá, az újholdasé: amávaszjá.
Például: ékádasí tithi = a tizenegyedik holdfázis („nap”) telihold, vagy újhold után.
Mert a tithi a Hold adott fázisát jelenti, ezért ideje nem állandó, egy tithi időtartama akár 19 és 26 óra között ingadozhat. Az egyszerűség kedvéért az egész napot azzal a tithi-vel jelölik, amelyik napkeltekor érvényes. Emiatt aztán előfordul, hogy a naptár nem jelöl egy-egy tithit, vagy akár két egymást követő napra is ugyanaz a tithi esik.

Az ünnepek időpontjának meghatározásakor úgy járunk el, hogy meghatározzuk az adott esemény holdfázisát. Mikor e sorokat írom, 2010. június 5.-e van, Gaurábda 524., Trivikrama (Dzsjéstha) másza, krsna-paksa (fogyó hold), astamí tithi (nyolcadik napja).
Ugyanez a holdfázis 2011-ben május 25.-re esik.


végezetül néhány hasznos oldal:

· a VCAL program kiválóan alkalmas a napok kalkulálására, és a fontosabb ünnepeket is jelöli: http://vcal.iskcongbc.org/vcal401.zip
· a program windows-os változata GCAL néven regisztráció után innen tölthető le: http://www.krishnadays.com/eng/
· nagyon részletes online naptár: http://www.mypanchang.com/panchang2010.html

2009. október 10., szombat

a Bhagavad-gítá és a Hold


Az óind tradícióban a Nap a prána, az élet gyűjtőhelye, hiszen a tűző Nap szívja ki az életerőt az élőlényekből, s hasonlóképpen belőle is árad ki a prána, így az élet forrása is egyben. A szikkasztó Nappal szemben az esti Hold balzsamosan hűsít, lágy sugaraival táplálja, ízesíti a növényeket, gyógyító erőt ad a gyógyfüveknek.

A Bhagavad-gítában több vers is említi a Holdat:
· 7.8., 15.6., 15.12. versek: áldó fényének forrása Krsna;
· 8.25.: az eltávozó jógí a Holdra kerül;
· 11.19.: a virát-purusa egyik szeme;
· 11.39: „Te vagy a Hold!” – magasztalja Ardzsuna Krsnát, s hasonlóképpen Jamaként és Varunaként is dicsőíti őt. Jama a déli, Varuna a nyugati, míg a Hold az északi irány ura;
· a 15.13. versben így szól Kṛṣṇa: puṣṇāmi cauṣadhīḥ sarvāḥ somo bhūtvā rasātmakaḥ, azaz a nektári ízekkel teli ízlényegű (rasa-ātmakaḥ) Holddá válva (somaḥ bhūtvā) én táplálom (puṣṇāmi) az összes növényt (sarvāḥ auṣadhīḥ).

E versekben a Hold többféle megnevezésével találkozhatunk. A
candra jelentése fénylő, ragyogó, illetve kedves, szép. A Hold a nektár forrása, ezzel kapcsolatos a soma elnevezés is. A soma a védai áldozat során a szent szóma növényből sajtolt ital. Sokan az indu nevet is erre vezetik vissza, az indu szót a bindu (csepp) szóval kapcsolatba hozva, mely így a szóma egy cseppjét jelenti.



A Holdat nyúl-jelűnek (śaśāṅka) vagy nyulasnak (śaśin) is nevezik, ennek oka az, hogy a Hold foltjai nyúlra emlékeztetnek.

A harmadik képen a tapsifüles kezében természetesen nem húsvéti tojást láthatunk, hanem a nektár tartóedényét.











A Hold foltjainak más kultúrkörben eltérő értelmezésével is találkozhatunk, például csónakosnak is tekintik, miként a negyedik képen is mutatja. Erősíti ezt az asszociációt az újhold csónak alakja is. Ha így szemléljük a Holdat, a csónakos a Mánasza-gangá vizén révészkedő Krsnára emlékeztethet bennünket.






Végezetül vizsgáljuk meg kicsit részletesebben a 10.21. verset, melyben Krsna, saját isteni fenségét leírva így szól:
nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī. A nakṣatra szó jelentése csillag, az aham szóé én, míg a śaśī a Holdat jelenti. A nakṣatrāṇām a csillag szó többes száma a főnévragozás hatodik esetében, melynek kétféle jelentése lehet. Utalhat birtokviszonyra (sambandha) „a csillagok Holdja vagyok”, illetve jelentheti egy elem kiemelését a többi hasonló közül (nirdhāṛaṇa): „a csillagok közül a Hold vagyok”. Vajon melyik jelentés adja vissza pontosabban a szanszkrt szöveget?
Lapozzunk bele néhány mérvadó kommentárba! Sankara és Srídhar Szvámí nem vetik fel ezt a kérdést, a Hold szinonimáját adják meg csupán. Visvanáth Csakravartí megemlíti, hogy e fejezet verseiben a hatodik eset többnyire kiemelés, s néha birtokos, ám nem szól a Holdról. Rámánudzsa ellenben így ír: „nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī – ez a hatodik eset nem kiemelés (nirdhāraṇa), miként a rákövetkező versben sem: bhūtānām asmi cetanā (a lények tudata is én vagyok). A csillagok ura vagyok, a Hold.”
Rámánudzsa álláspontja azon alapul, hogy a kiemelés feltétele, hogy azonos természetű elemek közül válasszunk ki egyet, ám sem a Holdat nem tartja egy csillagnak a többi csillag között, sem a tudatot nem tartja egy teremtménynek a többi teremtmény között.
Baladév Vidjábhúsan szerint hasonlóképpen: „a csillagok ura, a nektárt záporozó Hold vagyok. Az esetek többségében a hatodik eset kiemelés jelentésű (nirdhāraṇa), olykor azonban birtokos jelentés (sambandha) értendő.”

A Bhágavata-purána 11. énekében Krsna Uddhavát tanítja, s tanítása sok ponton megegyezik az Ardzsunának mondottakkal. E tanításban is részletesen szól isteni fenségéről, a 11.16 fejezetben. Az idevonatkozó rész így hangzik: somaṁ nakṣatrauṣadhīnām – „a Hold (vagyok), a csillagoké és növényeké” (Bhág. 11.16.16.). E részlet egyértelműen birtokviszonyra utal, a kiemelés jelentést értelemszerűen kizárja, hogy a növények nem csillagok. E vers egyértelműen a Holdról, mint a csillagok és növények nektári uráról szól.

További értelmezéshez vezethet, hogy a nakṣatra szó nem csupán csillagot, hanem csillagképet is jelent, különösképpen azt a huszonhét csillagképet, amelyen keresztül a Hold égi útja vezet. A Bhágavata-purána szerint: “Krttiká (Fiastyúk) s a többi csillagkép a Hold feleségei, ó, Bhárata” (kṛttikādīni nakṣatrāṇīndoḥ patnyas tu bhārata, Bhág. 6.6.23.). E csillagképek Daksa leányai. Ám mert a Hold egyikükkel kivételezett, többi lánya boldogtalanságát látva Daksa megátkozta vejét, hogy lassanként sorvadjon el. Ám később megenyhült, s miután a Hold ígéretet tett arra, hogy egyenlően bánik feleségeivel, ismét visszanyerhette fényét. A szöveg tehát utalhat egyszerűen erre is: Daksa leányai, a Hold hitvesei férje, a Hold vagyok.

2009. augusztus 14., péntek

a holdak királya


125. A káma-gájatrí mantra
magát Krsnát formázza,
a huszonnégy és fél szótagjával.
E szótagok a Krsnában felkelő holdak,
melyek vágyakozással töltik el a három világot .

126. Drága barátom, Krsna arca (a Holdnak,) a bráhmanák urának királya,
ki Krsna testének trónusán ülve irányítja birodalmát,
a holdak világát.

127. Két orcáját, melyek csillogása elhomályosítja a drágakövek ragyogását,
két teliholdként látom.
Homlokán félhold, s rajta a szantálpötty
egy újabb telihold.

128. Ujjainak körmei is teliholdak tündöklése. A fuvolán táncolnak ők,
s daluk a fuvola muzsikája.
Lábujjain a körmök is megannyi telihold. A földön táncolnak ők,
daluk a bokacsengettyűk zenéje.

129. Cápaalakú fülönfüggői a szemek játékára illegetik magukat,
ahogy a játékos (Hold)király táncoltatja őket.
Szemöldökei az íj, szemei a nyílvessző; az íj húrját két fülére (illeszti),
s átüti a célt, a lányok szívét.

130. A nagy hold (Krsna arca) így táncolva kiárad, (s megnyitja) a holdak piacát,
ahol szétosztja mind saját nektárját.
Egyeseket édes mosolyának nektárjával, másokat ajkainak ambróziájával,
de az egész világot elégedetté teszi.

(Csaitanja-csaritámrta 2.21.125-130.)

2009. július 19., vasárnap

látogatóban Sivánál

Lingarádzs templomának tornya, Bhuvanésvarban
Csaitanja Maháprabhu szerzetesi fogadalomtétele után Puriba indult. A bhakták természetesen elkísérték útján. Katakát elhagyva megérkeztek Bhuvanésvarba, ahol Maháprabhu felkereste Siva templomát. Murári Gupta a
Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) című könyvében a harmadik fejezet nyolcadik részében így számol be a látogatásról:

1. A bráhmanák fejedelme aztán továbbment, s idővel megérkezett Ekámraksétrára, ahol a hegyek királyán (a Kailásza hegyen) Girísa („Hegy-úr”, Siva) lakozik a Himalája leánya (Párvatí) társaságában, a világtájak oltalmazóitól körülvéve.
2. Hirtelen megpillantotta Siva szépségesen tündöklő templomának lobogó zászlaját, a hófödte hegycsúcsként magasodó torony tetején.

A torony jelzője a szanszkrt versben sudhāvaliptam, azaz „nektárral megkent”. Ez jelenthet nektárral felkentet, megszenteltet is, de utalhat arra is, hogy a bhakták este érkeztek Ekámraksétrára, s a tornyokat a Hold fénye világította meg. A Hold a nektár forrása, így a holdsugár is a nektár kiáradása.

3. Az úr a földre borulva ajánlotta hódolatát a Siva hajlékát jelző csodás toronynak, ormán a zászlóval, mely a szélbven lobogva a mennyei Gangesz játékos hullámának tűnt.
4. Majd boldogan Purári (Siva) városába sietett, hogy láthassa Ísvarát (Sivát). Sok szentélyben milliónyi Siva-lingam élt a városban, közöttük Visvésvara („a mindenség ura”) volt a legfőbb.

Siva egyik neve Purári („a városok elpusztója”) vagy Tripurári („a három város végzete”), mert egy alkalommal az aszurák három városát pusztította el. A történetet a Bhágavata-purána 7.10.54-69. versei is elbeszélik.

5. Szentélyek sokasága, kapuk, tündöklő zászlók, tornyok pompáztak e helyen, s az emberek is gyöngyökkel ékesek és bódító illatfelhőbe burkolódzók voltak, mintha csak Indra helyzetét próbálták volna elérni.
6. A szent zarándokhelyek legfontosabbja Manikarniká, ahová mind a négy világkorszakban mentek a jógík, hogy nehéz gyakorlataikat végezve gyorsan megszabaduljanak a testi kötöttségektől, és elérjék az üdvösséget.

Maṇikarṇikā eredetileg egy benáreszi zarándokhely neve, ahol a hagyomány szerint Siva füléből egy drágakő (maṇi) fülbevaló (karṇikā) esett ki. E helyen különösképpen áldásos megmerítkezni a Gangesz vizében. Ekámraksétrán többek közt e szent zarándokhelynek is megvan a mása.

7. Ott a Bindu-szaróvar, melyben az istenek legkiválóbbjai cseppenként gyűjtötték össze minden szent zarándokhely vizét. Aki csak megmártózik benne, bűntelenné válik.
8. Kásit elhagyva Mahésa (Siva), a makulátlan hős, a legkiválóbb, ide szólított minden áldásos szent helyet, hogy maga is itt lakjék.
9. Végtelen, isteni boldogságban él itt a tigrisbőrbe öltözött Úr linga formában, Ísvarí (Párvati) társaságában, s a szerzetesek vezérei imádják őt.
10. Testét illatos virágfüzérek borítják, hold-lámpások veszik körül, mrdangák és kagylókürtök hangjára istennők táncolnak körülötte.
11. Hari, a Legfőbb Úr híveivel együtt lépett a nektárfényben tündöklő Purári otthonába, miként a lótuszban született Brahmá jelent meg a nagy Indra ünnepén – Krsna lótuszlábának méhecskéjeként.
12. Meghajtott fejjel üdvözölte a tigrisbőrös istent, és dandavatját ajánlotta. (Srí Hari, aki máskor) csakrát tart kezében, most elcsukló hangon, meg-megborzongva így szólt Girísához:

namo namas te tridaśeśvarāya
bhūtādi-nāthāya mṛḍāya nityam |
gaṅgā-taraṅgotthita-bāla-candra-
cūḍāya gaurī-nayanotsavāya ||13||

namaḥ namaḥ – újra és újra hódolat; te – néked; tri-daśa-īśvarāya – a harminc fő félisten urának; bhūta-ādi-nāthāya – a teremtmények legfőbb („első”) istenének; mṛḍāya – könyörületesnek; nityam – mindig; gaṅgā-taraṅga – a Gangesz hulláma; utthita – felkelt, növekvő; bāla-candra – új-hold („gyermek hold”); cūḍāya – varkocsúnak; gaurī-nayana-utsavāya – Gaurí szeme ünnepének

13. Újra és újra néked hódolok, a harminc fő félisten urának, a teremtmények legfőbb istenének, a könyörületesnek, Gaurí örömünnepének, ki a Gangesz magasra törő hullámait újhold-varkocsán fogja fel.

A Gangesz alászállásának története röviden a következő: Vámana második lépésekor lábujja áttörte az univerzum burkolatát, így jutott az Okozati Óceán vize a mennyei bolygókra. Később Szagara király dédunokája, Bhagíratha invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Az alázúduló vizet Siva a fején fogta fel, majd Bhagíratha őseinek hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek) Siva aszkétamód viseli a haját, összetapadt fürtjeit a feje tetején kontyba köti, s e hajcsomót a holdsarló ékesíti.
A fohász versei 11 szótagú pádákból állnak, s upajāti versmértékben íródtak.

sutapta-cāmīkara-candra-nīla-
padma-pravālāmbuda-kānti-vastraiḥ |
sunṛtya-raṅgeṣṭa-vara-pradāya
kaivalya-nāthāya vṛṣa-dhvajāya ||14||

sutapta-cāmīkara-candra – olvadt arany hold; nīla-padma – kék lótusz; pravāla-ambuda – friss felhő; kānti – tündöklés; vastraiḥ – öltözékeivel; su-nṛtya-raṅga – szépséges tánc; iṣṭa-vara-pradāya – vágyott áldást adományozó; kaivalya-nāthāya – az üdvösség (mint az anyagtól való elkülönülés) urának; vṛṣa-dhvajāya – bika-zászlósnak

14. Néked hódolok, ki olyan vagy, akár az olvadt arany fényében tündöklő Hold, ruhád színe pedig a kék lótusz s a gyülekező esőfelleg színére emlékeztet. Pompás táncoddal minden áldást megadsz a vágyakozóknak, ó, bika-zászlós, üdvösség ura!

Siva tánca a világegyetem örök mozgásának jelképe (mely minden anyagi boldogságot megad az erre vágyakozó híveinek), tāṇḍava nevezetű tánca azonban a mindenség pusztulását jelenti. Az univerzum megsemmisítése egyfelől Sivának a teremtő-fenntartó-visszarendező hármasban betöltött pusztító szerepére utal, másfelől az üdvösséget elérő híveinek ez a látszatvilág pusztulása, az illúziótól való megszabadulás.
Siva hátasállata Nandi („a boldog”) nevezetű bika.

sudhāṁśu-sūryāgni-vilocanena
tamo-bhide te jagataḥ śivāya |
sahasra-śubhrāṁśu-sahasra-raśmi-
sahasra-sañjittvara-tejase’stu ||15||

sudhā-aṁśu – nektár-sugaras (a Hold neve); sūrya – Nap; agni – tűz; vilocanena – szemmel; tamo-bhide – sötétséget eloszlatónak; te – neked; jagataḥ śivāya – a világ áldásának; sahasra-śubhra-aṁśu – ezernyi fehér sugaras; sahasra-raśmi – ezernyi fénysugaras; sahasra-sañjit-tvara-tejase – ezernyi győzedelmes nagy („gyors”) fényűnek; astu – legyen

15. Néked hódolok, a világ áldásának, ki három szemeddel, a Holddal, a Nappal és a tűzzel oszlatod szét a sötétséget, az ezernyi fehér (hold)sugárral, az ezernyi fénysugárral, s az ezernyi mindent legyőző, tündöklő ragyogással!


A háromszemű (tryambaka) Siva harmadik szeme misztikus tüzet áraszt, ezzel perzseli halálra ellenfeleit. Ugyanakkor a szemeiből áradó fénysugarak szétoszlatják a tudatlanság sötétjét.

nāgeśa-ratnojjvala-vigrahāya
śārdūla-carmāṁśuka-divya-tejase |
sahasra-patropari saṁsthitāya
varāṅgadāmukta-bhuja-dvayāya ||16||

nāga-īśa-ratna-ujjvala-vigrahāya – a kígyók ura ékkövekkel pompázó formájának; śārdūla-carma-aṁśuka-divya-tejase – tigris-bőr ruhájú isteni hősnek; sahasra-patra-upari saṁsthitāya – ezer levélen állónak; vara-aṅgada-āmukta – a legkiválóbb ékszereket viselt; bhuja – kar; dvayāya – kettőnek (két karúnak)

16. Néked hódolok, a kígyók ékkövekkel pompás testű urának, a tigrisbőr-ruhás isteni hősnek, az ezerlevelű (lótuszon) állónak, ki a legkáprázatosabb ékszereket viseli karjain!

Sivát általában három kígyó társaságában ábrázolják, az egyik varkocsában, a másik válla köré, a harmadik dereka köré tekeredik. A vers első pádájának más olvasata: kinek alakja (vigraha) úgy tündököl (ujjvala), akár Ananta-sésa (a kígyók ura, nāgeśa) ékköve (ratna).

sunūpurārañjita-pāda-padma-
kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya |
vicitra-ratnaugha-vibhūṣitāya
premānam evādya harau vidhehi ||17||

su-nūpura-ārañjita-pāda-padma-kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya – szépséges bokaláncos pirosas láb-lótusztól áradó nektárral szolgáidnak boldogságot adományozónak; vicitra-ratna-ogha-vibhūṣitāya – csodás ékkövek sokaságával ékesítettnek; premānam – szeretetet; eva – bizony; adya – most; harau – Hari iránt; vidhehi – adj!

17. Néked hódolok, csilingelő bokacsengettyűs, ki vöröses lótuszlábaidtól fakadó nektár-áradattal teszed boldoggá szolgáidat, s kit csodás drágakövek sokasága ékesít. Kérlek, áldj meg a Hari iránti tiszta szeretetet adományával!

śrī-rāma govinda mukunda śaure
śrī-kṛṣṇa nārāyaṇa vāsudeva |
ity ādi-nāmāmṛta-pāna-matta-
bhṛṅgādhipāyākhila-duḥkha-hantre ||18||

śrī-rāma – Srí Ráma!; govinda – Góvinda!; mukunda – Mukunda!; śaure – Sauri!; śrī-kṛṣṇa – Srí Krsna!; nārāyaṇa – Nárájan!; vāsudeva – Vászudév!; iti ādi-nāma-āmṛta- pāna-matta-bhṛṅga-adhipāya– az így kezdődő nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének; akhila-duḥkha-hantre – minden szenvedés elpusztítójának

18. Srí Ráma! Góvinda! Mukunda! Sauri! Srí Krsna! Nárájan! Vászudév! Néked hódolok, az e szent nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének, minden szenvedés elpusztítójának!

śrī-nāradādyaiḥ satataṁ sugopya-
jijñāsitāyāśu vara-pradāya |
tebhyo harer bhakti-sukha-pradāya
śivāya sarva-gurave namaḥ ||19||

śrī-nārada-ādyaiḥ – a Srí Nárada vezette (szentek) által; satatam – örökkön; sugopya-jijñāsitāya – nagy titkokat tudatni vágyónak; āśu – gyorsan; vara-pradāya – kegyet adományozónak; tebhyaḥ – őnékik; hareḥ bhakti-sukha-pradāya – a Hari iránti szeretet boldogsága adományozójának; śivāya – Sivának (az áldásosnak); sarva-gurave – a mindenség tanítójának; namaḥ – hódolat

19. Néked hódolok, kit a Nárada által vezetett bölcsek mindig a bensőséges titkokról faggatnak, s te gyorsan megáldod őket kegyeddel. Hari szeretetének boldogságát árasztod, néked hódolok hát, Sivának, a mindenség tanítójának.

śrī-gaurī-netrotsava-maṅgalāya
tat-prāṇa-nāthāya rasa-pradāya |
sadā samutkaṇṭha-govinda-līlā-
gāna-pravīṇāya namo’stu tubhyam ||20||

śrī-gaurī-netra-utsava-maṅgalāya – Srí Gaurí szemei ünnep-áldásának; tat-prāṇa-nāthāya – az ő élete urának; rasa-pradāya – a lelki ízek adományozójának; sadā – mindig; samutkaṇṭha – epekedő;
govinda-līlā-gāna-pravīṇāya – Góvinda kedvtelései megéneklésében járatosnak; namaḥ – hódolat; astu – legyen; tubhyam – néked

20. Néked hódolok, Srí Gaurí szemei áldásos örömünnepének, szíve urának, a lelki ízek kiárasztójának, ki mestere vagy Góvinda kedvteléseit megéneklő sóvárgó daloknak! Hódolat legyen néked!

21. Aki e csodás fohászt hallja, gyorsan elnyeri a Hari iránti tiszta szeretetet, továbbá tudást és bölcsességet, s aki átéli a benne rejlő érzelmeket is, az soha nem látott erőt, a legfőbb szeretet érheti el.
22. Így fohászkodott hát, s miután Siva szolgái csodás illatú virágfüzérekkel ékesítették transzcendentális testét (Csaitanja) letelepedett a szentély közelében.

A rendelkezésemre álló forrásból itt valószínűleg hiányzik egy szó, Siva szolgáinak jelzője. A vers első két pádája így hangzik: iti (így) stuvantam (fohászkodót) utsukāḥ (a valami után sóvárgók, vmit kedvelők – e szó elől valószínűleg három szótag hiányzik, mely megmondaná, mi után sóvárognak) śivasya bhṛtyā (Siva szolgái) vara-mālya-gandhaiḥ (a legkiválóbb virágfüzér-illatosakkal)…

23. Elfogyasztotta a bhakták által felajánlott ételt, majd boldogan nyugovóra tért. Hajnalban ébredt, s Krsna kevteléseiről énekelve boldogság töltötte el szívét.
24. Ki felolvassa e magasztaló éneket, melyet lótuszszemű urunk a kimagasló személyiséghez, Purárihoz írt, az hamarost elnyeri a tiszta szeretetet, mely még a félistenek s bölcsek seregeinek is elérhetetlennek tűnik.