Gópálguru gószvámí mahámantra magyarázata

ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||

A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.

Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).

vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||

Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.

A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.

harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||

Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.

A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.

A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.

athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||

És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!

A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.

rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||

A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.

A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.

svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||

Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||

Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||

A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.

A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||

A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.

A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.

ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||

A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!

Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.

rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||

Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).

A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.

Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.

vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.

A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.

śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||

Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!

A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.

Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában

További mahámantra kommentárok

Krsna és Ardzsuna nevei a Bhagavad-gítában

A Bhagavad-gítában Krsna és Ardzsuna számos módon szólítják meg egymást. Olykor úgy tűnik, ezek egyszerűen csak megszólítások, máskor nem tűnnek véletlennek: rejtett utalásként másodlagos jelentést hordoznak. Ám az olvasó figyelmét elterelheti a sok különböző név – az alábbi gyűjtéssel próbáljuk meg segíteni a tájékozódást. (A nevek mellett zárójelben az előfordulások hivatkozásai.)


Kṛṣṇa nevei

Acyuta: (1.21., 11.42., 18.73.)
- szilárd, határozott („nem-elbukott”)

Anantarūpa (11.38.)
- végtelen formájú (ananta-rūpa)

Apratimaprabhāva: (11.43.)
- mérhetetlen, összehasonlíthatatlan (apratima) kiválóság, hatalom (prabhāva)

Arisūdana: (2.4.)
- ellenség (ari) elpusztítója (sūdana), ksatrija megszólítás

Bhagavān: (megszólítva Bhagavan, 10.17.)
- magasztos

Bhūtabhāvana: (10.15.)
- teremtmények (bhūta) teremtője (bhāvana)

Bhūteśa: (10.15.)
- teremtmények (bhūta) ura, Istene (īśa)

Deva: (11.15.)
- isten

Devadeva: (10.15.)
- az istenek Istene

Devavara: (11.31.)
- istenek legkiválóbbja (deva-vara)

Deveśa: (11.25., 11.37., 11.45.)
- istenek Istene (deva-īśa)

Govinda: (1.32., 2.9.)
- az érzékek (go) működését ismerő (vindat)
- minden véda (s a tehenek és a Föld – go) ismerője (vindat)
- tehenek oltalmazója, vezére (gavām indra)
- akit elérnek (vinda) a félistenek fohászai, szavai (go)

Hari: (megszólítva Hare, 11.9., 18.77.)
- elragadó
- oroszlán
lásd még a mahámantra-kommentárok közt

Hṛṣīkeśa: (1.15., 1.20., 1.24., 2.9., 2.10., 11.36., 18.1.)
- az érzékek (hṛṣīka) ura (īśa)

Jagannivāsa: (11.25., 11.37., 11.45.)
- univerzum (jagat) hajléka, menedéke (nivāsa)

Jagatpati: (megszólítva Jagatpate, 10.15.)
- az univerzum (jagat) ura (pati)

Janārdana: (1.35., 1.38., 1.43., 3.1., 10.18., 11.51.)
- ellenségeit gyötrő
- az embereket önnön tudatlanságukkal gyötrő, felkavaró, s így mozgásban tartó
- akihez az emberek könyörögnek
- a születés (azaz újjászületés) elpusztítója

Kamalapatrākṣa: (11.2.)
- lótuszlevélhez (kamala-patra) hasonlatos szemű (akṣa)

Keśava: (1.30., 2.54., 3.1.,10.14., 11.35., 13.1., 18.76.)
- Keśī („sörényes”) démon végzete
- széphajú (a keśa szó jelentése haj)
- Brahmā (ka) és Śiva (īśa) eredete
- minden fényesség forrása (a keśa szó fénysugarat is jelent)

Keśiniṣūdana: (18.1.)
- Keśī („sörényes”) démon végzete

Kṛṣṇa: (1.28., 1.31., 1.40., 5.1., 6.34., 6.37., 6.39., 11.41., 17.1., 18.75., 18.78.)
- mindenkit vonzó
- fekete
… a további értelmezések tanulmányozásáért javaslom az alábbi cikkeket:
Gópálguru gószvámí mahámantra-magyarázata
Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja
A fehér, vas, gonosz Krsna

Madhusūdana: (1.34., 2.1., 2.4., 6.33., 8.2. )
- Madhu démon elpusztítója (sūdana). Madhu (édes, méz, tavasz, szóma) néven két démon ismeretes. Egyikük Kaiṭabhával együtt próbálta elragadni Brahmától a védákat, ám Viṣṇu Hayagrīva formájában végzett vele. A másik Madhu a Yamunā menti erdőben élt, Rāmacandra testvére Śatrughna végzett vele, s e tette után alapította Mathurā városát.

Mahābāhu: (megszólítva: Mahābāho, 6.38., 11.23., 18.1.)
- erőskarú, szó szerint nagy (mahā) kar (bāhu) , ksatrija megszólítás

Mahātman: (11.20., 11.37.)
- nagy lélek

Mādhava: (1.14., 1.36.)
- a szerencseistennő, Laksmí anya (a mā szó mindkettőt jelenti) férje (dhava)
- Madhu leszármazottja; Madhu Yadu egyik leszármazottja, Vṛṣṇi apja.
- akihez a bölcsek hallgatással (mauna) meditációval (dhyāna) s jógával közelednek

Parameśvara: (11.3.)
- legfelsőbb (parama) úr, Isten (īśvara)

Puruṣottama: (8.1., 10.15., 11.3.)
- a legfelsőbb (uttama) személy (puruṣa)

Prabhu: (megszólítva: Prabho, 11.4., 14.21.)
- úr, mester

Sahasrabāhu (megszólítva: Sahasrabāho, 11.46.)
- ezerkarú (sahasra-bāhu)

Yādava: (11.41.)
- Yadu leszármazottja

Yogeśvara: (18.75., 11.4., 18.78.)
- a jóga ura, mestere

Yogin: (10.17.)
- jógí

Vārṣṇeya: (1.40., 3.36.)
- Vṛṣṇi leszármazottja

Vāsudeva: (18.74.)
- Vasudeva fia

Viṣṇu: (megszólítva Viṣṇo, 11.24., 11.30.)
- átható, fenntartó

Viśveśvara: (11.16.)
- mindenség (viśva) ura, Istene (īśvara)

Viśvamūrti: (megszólítva: Visvamūṛte, 11.46.)
- univerzális (viśva) forma (mūṛti)

Viśvarūpa: (11.16.)
- mindenség-formájú (viśva-rūpa)


Arjuna nevei

Ardzsuna neveiről korábban már szólt egy cikk a slókamálán. A pándavák száműzetésük utolsó évét Viráta udvarában töltik, álöltözetben. Mikor felfedik magukat, Uttara, az uralkodó fia szavaik igazolásaként Ardzsuna neveinek jelentéseit kérdi. Az alábbi gyűjtés idézetei a Mahábhárata e részletéből valók.

Anagha: (3.3., 14.6., 15.20.)
- bűntelen

Arjuna: (1.4., 1.46., 2.2., 2.45., 3.7., 4.5., 4.9., 4.37., 6.16., 6.32., 6.46., 7.26., 8.27., 9.19., 10.32., 10.39., 18.9., 18.34., 18.61., 18.76.)
- fehér, fényes
„Széles e földön nincs (testem) színéhez fogható,
s tetteim tiszták (világos, fehér), ezért Ardzsunaként ismernek.”

Bharatarṣabha: (3.41., 7.11., 7.16., 8.23., 13.27., 14.12., 18.36.)
- Bharata sarjainak legjobbja (a ṛṣabha szó szerinti jelentése bika, azaz bika a Bháraták közt).
A puránák több Bharata történetéről is írnak, a szóban forgó Bharata Duśyanta és Śakuntalā fia, a Bhágavata-purána 9.20. fejezete szól róla, ő a Hold-dinasztia egyik ősatyja.

Bharataśreṣṭha: (17.12.)
- a legkiválóbb (śreṣṭha) Bharata leszármazottai közül

Bharatasattama: (18.4.)
- a legkiválóbb (sattama) Bharata leszármazottai közül

Bhārata: (2.14., 2.18., 2.28., 2.30., 3.25., 4.7., 4.42., 7.27., 11.6., 13.3., 13.34., 14.3., 14.8., 14.9., 14.10., 15.19., 15.20., 16.3., 17.3., 18.62.)
- Bharata leszármazottja

Dhanañjaya: (1.15., 2.48., 2.49., 4.41., 7.7., 9.9., 18.29., 18.72.)
- gazdagság meghódítója
„Minden emberlakta országot legyőzve, minden vagyont elragadva
gazdagság közepette élek, ezért Dhananydzsajának neveznek.”

Dhanurdhara: (18.78.)
- íjász („íj-hordozó”)

Guḍākeśa: (1.24., 2.9., 10.20., 11.7.)
- álom, vagy tunyaság ura (guḍākā-īśa), azaz aki úrrá lett a tunyaságon
- vastag-hajú, tömör-fürtű (guḍā-keśa), akinek gyapothoz hasonlatos a haja

Kaunteya: (1.27., 2.14., 2.37., 2.60., 3.9., 3.39., 5.22., 6.35., 7.8., 8.6., 8.16., 9.7., 9.10., 9.23., 9.27., 9.31., 13.2., 13.32., 14.4., 14.7., 16.20., 16.22., 18.48., 18.50., 18.60.)
- Kuntī (más nevén Pṛthā, Pāṇḍu első felesége) fia

Kirīti: (11.35.)
- koronás
„Hajdan mikor a dánavák ellen harcoltam, Indra
napként tündöklő koronát tett a fejemre, ezért Kirítinek hívnak.”

Kurunandana: (2.41., 6.43., 14.13.)
- „Kuru öröme”, fia (kuru-nandana), Kuru a Hold-dinasztia jeles ősatyja

Kurusattama: (4.31.)
- a legkiválóbb (sattama) Kuru leszármazottai közül

Kuruśreṣṭha: (10.19.)
- a legkiválóbb (śreṣṭha) Kuru leszármazottai közül

Kurupravīra: (11.48.)
-a Kuruk nagy hőse (pravīra)

Mahābāhu: (megszólítva: Mahābāho, 2.26., 2.68., 3.28., 3.43., 5.3., 5.6., 6.35., 7.5., 10.1., 14.5., 18.13.)
- erőskarú, szó szerint nagy (mahā) kar (bāhu) , ksatrija megszólítás

Parantapa: (2.3., 4.5., 4.33., 7.27., 9.3., 10.40., 18.41.)
- ellenség fenyítője, gyötrője

Pāṇḍava: (1.14., 1.20., 4.35., 6.2., 14.22., 16.5. )
- Pāṇḍu fia

Pārtha: (1.25., 1.26., 2.3., 2.21., 2.32., 2.39., 2.42., 2.55., 2.72., 3.16., 3.22., 3.23., 4.11., 4.33., 6.40., 7.1., 7.10., 8.8., 8.14., 9.13., 9.32., 10.24., 11.5., 11.9., 12.7., 16.4., 16.6., 17.26., 17.28., 18.6., 18.30., 18.31., 18.32., 18.33., 18.34., 18.35., 18.72., 18.74., 18.78.)
- Pṛthā fia (lásd: Kaunteya)

Puruṣarṣabha: (2.15.)
- kiválóság, a legkiválóbb ember, az emberek vezére (a puruṣa itt embert jelent, a ṛṣabha szó szerinti jelentése bika, utótagként vmely csoport vezérére utal).

Puruṣavyāghra: (18.4.)
- hős (puruṣa-vyāghra szó szerint „ember-tigris”, aki tigrisként viselkedik az emberek közt)

Savyaśācin: (11.33.)
- balkézzel (savya) is kiválóan íjazó
„Mindkét kézzel jól vonom fel Gándíva (íjam),
ezért az istenek és emberek Szavjasácsinként ismernek.”

Krsna olykor barátilag így szólítja meg Ardzsunát:

tāta: (6.40.)
- a hangsúlytól függően lehet ifjak, gyerekek, alattvalók kedveskedő megszólítása, vagy éppen idősek, tekintélyes emberek tiszteletteljes megszólítása is

vara: (8.4.)
- legkiválóbb

a mahámantra kifejtése

Jīva gosvāmī: mahā-mantrārtha-vyākhyā

Haré, Krsna és Ráma – Dzsíva gószvámí kommentárjában a mantra minden nevét Rádhá és Krsna szerelmes hangulatának más és más ízeiben értelmezi.

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||

sarvacetaharaḥ kṛṣṇastasya cittaṁ haratyasau |
vaidagdhī-sāra-vistārairato rādhā-harā-matā ||1||

Krsna minden szív meghódítója (hara), ám az ő szívét azonban a különleges tulajdonságokban bővelkedő Rádhiká ragadja el (harati) páratlan szépségével, ezért Rádhikát Harának nevezik.

karṣati svīya-lāvaṇya-muralī-kala-niḥsvanaiḥ |
śrī-rādhāṁ mohana-guṇālaṅkṛtaḥ kṛṣṇa īryate ||2||

Lényéből fakadó csáberejével, s a fuvola lágy hangjaival vonzza (krs) Rádhikát, ezért őt a magával ragadó tulajdonságok ékkövével díszített Krsnának nevezik.

śrūyate nīyate rāse hariṇā hariṇekṣaṇā |
ekākinī rahaḥ-kuñje hareyaṁ tena kathyate ||3||

Mondják, hogy Hari kivezette az őz-szemű (harinéksaná) Rádhikát a rásza-táncból, s egy rejtett, elhagyatott, lugasban Harának becézi.

A hareyaṁ tena kathyate szövegrész kétféleképpen is fordítható. A tena szó lehet a tad (ő) személyes névmás eszközhatározós esete: „egy férfi által”, ebben az értelemben Krsna az, aki őt (a rásza-táncból kivezetett Rádhikát) Harának nevezi, de fordítható „azért”-ként is, ebben az esetben a szövegrész jelentése: azért őt Harának nevezik.

aṅga-śyāmalima-stomaiḥ śyāmalīkṛta-kāñcanaḥ |
ramate rādhayā sārdhaṁ kṛṣṇo nigadyate ||4||

Mikor átöleli Rádhikát, testének kékesfekete (krsna) árnyalata elfedi kedvese arany színét, ezért nevezik Krsnának.

kṛtvāraṇye saraḥ-śreṣṭhaṁ kāntayānumatas tayā |
ākṛṣya sarva-tīrthāni taj-jñānāt kṛṣṇa īryate ||5||

Rádhiká kívánságára minden szent zarándokhelyet az erdőbe vonzott megalkotva Sjáma-kundát, a tavak legkiválóbbját. Tudván ezt, Krsnának nevezik.

kṛṣyate rādhayā premṇā yamunā-taṭa-kānanam |
līlayā lalitaś-cāpi dhīraiḥ kṛṣṇa udāhṛtaḥ ||6||

Rádhiká rajongása (préma), és mézédes játékaik (lílá) a Jamuná parti ligetbe vonzzák (krsjaté), ezért a bölcsek Rádhiká kedvesét Krsnának nevezik.

hṛtavān gokule tiṣṭhann-ariṣṭaṁ puṣṭa-puṅgavam |
śrī-haris-taṁ rasād-uccaī-rāyatīti harā-matā ||7||

Mikor Krsna Gókulában megfosztotta (hrtaván) életétől a legyőzhetetlen Aristát, a démonok hatalmas bika képében megjelent királyát, Rádhiká örömében hangosan így kiáltozott: „Srí Hari! Srí Hari!” Rádhikát ezért Haráként ismerik.

hy-asphuṭaṁ rāyati prīti-bhareṇa hari-ceṣṭitam |
gāyatīti matā dhīrair-harā-rasa-vicakṣaṇaiḥ ||8||

Olykor magában beszél, máskor meg önfeledt kiáltozással magasztalja Hari tetteit, ezért az isteni hangulatot (rasza) jól ismerő bölcsek Harának nevezik.

rasāveśa-parisrastāṁ jahāra muralīṁ hareḥ |
hareti kīrtitā devī vipine keli-lampaṭā ||9||

Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.

govardhana-darī-kuñje parirambha-vicakṣaṇaḥ |
śrī-rādhāṁ ramayāmāsa rāmas-tena mato hariḥ ||10||

Hari, az ölelés mestere a Góvardhan melletti lugasban boldogsággal árasztja el (rama-jámásza) Rádhikát, ezért Ráma az Ő neve.

hanti duḥkhāni bhaktānāṁ rāti saukhyāni cānvaham |
harā-devī nigaditā mahā-kāruṇya-śālinī ||11||

Nap mint nap eloszlatja (hanti) bhaktái gyötrelmét, és örömmel ajándékozza meg (ráti) őket. A könyörület nagy úrnőjét ezért Hará-dévíként ismerik.

hanti: szó szerint: elpusztítja, megöli a gyötrelmeket, azaz: nap mint nap megöli a bhakták gyötrelmének démonját

ramate bhajato cetaḥ paramānanda-vāridhau |
atreti kathito rāmaḥ śyāmasundara-vigrahaḥ ||12||

Sjámaszundart e gyönyörű kékesfekete személyt Rámának nevezik, mert imádóinak szíve mindig a határtalan boldogság óceánjába merül.

határtalan boldogság óceánjába merül: s szó szerint: a határtalan boldogság óceánjában örvendezik (ramate)

ramayaty-acyutaṁ premṇā nikuñja-vana-mandire |
rāmā nigaditā rādhā rāmo yutas-tayā punaḥ ||13||

Rádhiká a szerelmével örvendezteti meg (ramajati) Acsjuta-krsnát ligetbéli kunyhójukban, ezért Rámá (szerető) a neve, s így Krsnát, ki mindig az ő társaságát élvezi, Rámaként ismerik.

rodanair-gokule dāvānalam aśayati hy-asau |
viśoṣayati tenokto rāmo bhakta-sukhāvahaḥ ||14||

Krsna Gókulában, bhaktái zokogását hallva elnyeli az erdőtüzet, így szárítva fel könnyeiket. Ezért Rámának, a hívek megörvendeztetőjének nevezik.

nihantum asurān yāto mathurā-puram-ity-asau |
tadāgamad-rahaḥ-kāmo yasyāḥ sāsau hareti ca ||15||

Mikor Mathurá városába ment, hogy legyőzze a démonokat, szívét Rádhiká titkos szerelme megbéklyózta, kit ezért Harának neveznek.

A harmadik és negyedik páda szó szerint: Akinek a titkos vágya/szerelme akkor vele ment, őt Harának hívják (a HAntum és a RAhaḥ-kāma szavak első szótagjaiból).
Mikor Krsna Akrúra kocsijára szállt, megígérte a gópíknak, hogy visszatér hozzájuk. (Bhág 10.39.35). Rádhiká titkos szerelme húzza (harati) vissza Krsna szívét Vrndávanba, ezért Hará az Ő neve. A versben erre a tadā-agamat – „akkor ment” szófordulat utal. Az összetétel önmagában ugyanis értelmezhető lenne tadā-āgamat – „akkor jött”-ként is, ez tehát a vers másodlagos, burkolt jelentése. Az elsődleges jelentést, miszerint Rádhiká titkos szerelme kísérte el Krsnát az útján, a további szövegösszefüggések támasztják alá. (Az „akkor” és a „vele” az első félverssel való egyidejűségre utal.)

āgatya duḥkha-hartā yo sarveṣāṁ vraja-vāsinām |
śrī-rādhā-hāri-carito hariḥ śrī-nanda-nandanaḥ ||16||

Nanda fia hazatérve Vradzsa minden lakójának bánatát elvette (duhkha-hartá), s Rádhiká szívét szerelmes játékokban újra és újra legyőzte, ezért Harinak nevezik.