A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góvinda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góvinda. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 14., szombat

Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!


jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||


A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||


Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||


Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||


Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||


Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||


Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||


…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||


„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||


Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||


Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||


„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||


E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||


Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||


Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||


Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||


Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||


„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||


Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||


Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||


„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||


Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||


Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||


Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||


Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||


„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||


E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||


Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||


Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

2018. november 17., szombat

Bilvamangala: Góvinda-Dámódara himnusz


Bilvamaṅgala: Govinda-dāmodara-stotram

A Bhágavata-purána tizedik énekének, Krsna történetének megrendítő-gyönyörű pillanata, mikor Krsna Akrúra kocsijára száll, s a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírnak utána: Govinda Dāmodara Mādhava!
A történet kezdete Nárada Muni nevéhez fűződik – ő keresi fel Kanszát Mathurában, hogy elmondja: megjósolt végzete, Vaszudév nyolcadik fia még él, Vradzsában cseperedik. Kansza nyomban Akrúrát hívatta: a jámbor Akrúra bizonnyal Mathurába tudja invitálni Vaszudév fiait, s ott majd végeznek velük! Akrúra el is utazott, hogy találkozzék Krsnával és Balarámmal. Átadta nekik Kansza meghívását, de hűen feltárta azt is, milyen cselvetésre készül a király. Másnap kora reggel a fiúk fel is szálltak Akrúra kocsijára, hogy útnak induljanak. A gópík gyötrődtek: hogy lehet, hogy az Krsna és Balarám idősebb pártfogói elengedik őket erre a veszélyes útra… hiszen a vesztükbe rohannak? Állítsuk meg őket? de hát eddig titokban találkoztunk, ha utánuk szaladunk, lelepleződünk, mindenki megtudja, hogy rajongunk érte! Ám ahogy látták, hogy a kocsi elindul, semmivel nem törődve, kétségbeesetten szaladtak után. Sukadév gószvámí így számol be a történtekről:

evaṁ bruvāṇā virahāturā bhṛśaṁ
vraja-striyaḥ kṛṣṇa-viṣakta-mānasāḥ |
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||


Így szóltak Vradzsa hajadonjai, kiken úrrá lett az elválás fájdalma, s olyannyira ragaszkodta Krsnához,
hogy szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak: Góvinda! Dámódara! Mádhava! (Bhág. 10.39.31.)

A verset recitálva feltűnhet, hogy az első három sor versmértéke eltér az utolsóétól. Az első három páda 12 szótagból áll, a versmérték vaṁśasthavila – azaz a „bambuszfuvola ürege” – talán nem véletlen, hogy a versmérték is a fuvolaszavával a leányok szívét meghódító Krsnára utal. Az utolsó páda azonban egy szótaggal kevesebb, a sor ritmikája hasonló, ám az utolsó szótag elmarad – így lesz a fuvola szavából indravajrā, Indra gyémántkemény villáma –, a hiány pedig a gópík hangjának elcsuklását jelzi.

A déli-indiai költő Bilvamangala a Krsna után zokogó fejőslánykák kiáltozását fűzte költeményének refrénjébe. A vers mozaikszerű életképek, és fohászok sora: a képecskéken megannyi apró jelenet, melynek szereplői így kiáltoznak, zokognak, mormolnak, dadognak, meditálnak, korholnak vagy fohászkodnak: Góvinda! Dámódara! Mádhava! Mindig, minden helyzetben zengd az Úr nevét – ez a vers alapgondolata. Ez zsong a gópíkban, és ezzel nekünk is példát mutatnak, hogy ezt zengjük boldogság vagy bánat közepette, vagy ha éppen kilátástalan helyzetbe kerülünk.

A nevek értelmezése, és a költemény rövidebb (laghu) változata e hivatkozásra kattintva olvasható.



agre kurūṇām atha pāṇḍavānāṁ
duḥśāsanenāhṛta-vastra-keśā |
kṛṣṇā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||1||


Mikor a kuruk s pándavák előtt Duhsászana megragadta ruháját s haját
Krsná, kinek nincs más ura, így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa viṣṇo madhu-kaiṭabhāre
bhaktānukampin bhagavan murāre |
trāyasva māṁ keśava lokanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||2||


Srí Krsna, Visnu, Madhu és Kaitabha ellensége, híveihez könyörületes magasztos úr, Mura végzete,
ments meg engem, ó, Késava, világok ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vikretu-kāmā kila gopa-kanyā
murāri-pādārpita-citta-vṛttiḥ |
dadhyādikaṁ moha-vaśād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||3||


A fejőslánykák gondolatai csupán Murári lába körül forogtak, így mikor az aludtejet árulták,
a csodálattól elbűvölve akkor is csak ezt mondogatták: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Az árusok általában portékáikat kínálják, ám a fejőslánykák a tejtermékek eladása közben is csak Krsna nevét mondogatták.

ulūkhale sambhṛta-taṇḍulāṁś ca
saṅghaṭṭayantyo musalaiḥ pramugdhāḥ |
gāyanti gopyo janitānurāgā
govinda dāmodara mādhaveti ||4||


S miközben a mozsárban összegyűjtött rizst zúzzák, a teljesen meghódított
szívű gópík, kikben lángra gyúlt a szerelem, így énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A pramugdha szó pontos jelentése: megzavarodott, elájult. A versben arra utal, hogy Krsna teljesen, és végérvényesen meghódította a gópík szívét, kikben feléledt (janita) a szerelem (anurāga).

kācit karāmbhoja-puṭe niṣaṇṇaṁ
krīḍā-śukaṁ kiṁśuka-rakta-tuṇḍam |
adhyāpayām āsa saroruhākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||5||


Kezei lótusz-kelyhében ülő kis kedvencét, piros csőrű papagáját
így tanítgatta egy lótuszszemű leány: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-samūhaḥ
prati-kṣaṇaṁ piṇjara-sārikānām |
skhalad-giraṁ vācayituṁ pravṛtto
govinda dāmodara mādhaveti ||6||


A pásztorok asszonyai minden házban újra meg újra
így beszéltetik elcsukló hangon papagájaikat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

paryyaṅkikābhājam alam kumāraṁ
prasvāpayantyo’khila-gopa-kanyāḥ |
jaguḥ prabandhaṁ svara-tāla-bandhaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||7||


A bölcsőben fekvő fiúcskát elaltató pásztorlányok
fáradhatatlanul tapsolnak, s így dúdolnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

rāmānujaṁ vīkṣaṇa-keli-lolaṁ
gopī gṛhītvā navanīta-golam |
ābālakaṁ bālakam ājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||8||


Jasódá pillantása egyik fiúról a másikra rebbent, majd megragadott egy friss vaj-gombócot,
s így csalogatta kisfiát, Ráma öccsét: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vicitra-varṇābharaṇābhirāme
’bhidhehi vaktrāmbuja-rājaḥaṁse |
sadā madīye rasane’gra-raṅge
govinda dāmodara mādhaveti ||9||


A szépséges szavak ékességében gyönyörködő, ajkaim lótusza közt játszadozó királyi hattyú,
ó, táncra perdülő nyelvem, zengd mindig: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ankādhirūḍhaṁ śiśu-gopa-gūḍhaṁ
stanaṁ dhayantaṁ kamalaika-kāntam |
sambodhayām āsa mudā yaśodā
govinda dāmodara mādhaveti ||10||


Mikor Kamalá egyetlen ura pásztorok közt rejtőzködő gyermekként az ölébe mászott, s mellét szopta,
a boldog Jasódá így szólongatta őt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kamalaika-kāntam: „Kamalá, azaz Laksmí egyetlen ura”, Visnu neve

krīḍantam antar-vrajam ātmānaṁ svaṁ
samaṁ vayasyaiḥ paśu-pāla-bālaiḥ |
premṇā yaśodā prajuhāva kṛṣṇaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||11||


Mikor Vradzsában a hasonló korú fiúkkal együtt vigyázta a jószágot,
Jasódá nagy szeretettel így hívogatta Krsnát: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

yaśodayā gāḍham ulūkhalena
go-kaṇṭha-pāśena nibadhyamānaḥ |
ruroda mandaṁ navanīta-bhojī
govinda dāmodara mādhaveti ||12||


Jasódá a tehénfékező kötéllel szorosan a mozsárhoz kötözte
a vajtolvajt, s halkan így sóhajtozott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

nijāṅgaṇe kaṅkaṇa-keli-lolaṁ
gopī gṛhītvā navanīta-golam |
āmardayat pāṇi-talena netre
govinda dāmodara mādhaveti ||13||


Krsna a kertben kuporgott, s egy karpereccel játszadozott, mikor Jasódá mama megragadott egy friss vaj-gombócot,
másik tenyerével eltakarta kisfia szemét, s így szólt hozzá: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-kadambāḥ
sarve militvā samavāya-yoge |
puṇyāni nāmāni paṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||14||


Az asszonyok minden egyes házban újra meg újra összegyűlnek,
s ott szakadatlan szent neveit zengik: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ház asszonynépe a napi munka közben is csak Krsnára emlékezik.

mandāra-mūle vadanābhirāmaṁ
bimbādhare pūrita-veṇu-nādam |
go-gopa-gopī-jana-madhya-saṁsthaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||15||


A szépséges arcú neveit zengik, ki bimba-piros ajkaival fújja fuvoláját, s a korall-fa alatt áll
a tehenek, a pásztorok, s a fejőslánykák körében. Góvinda, Dámódara, Mádhava!

utthāya gopyo’para-rātra-bhoge
smṛtvā yaśodā-suta-bāla-kelim |
gāyanti proccair dadhi-manthayantyo
govinda dāmodara mādhaveti ||16||


Kora hajnalban kelve a fejőslánykák Jasódá fiacskájának gyermeki játékaira emlékeznek,
s míg az aludtejet köpülik, hangosan énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jagdho’tha datto navanīta-piṇḍo
gṛhe yaśodā vicikitsayantī |
uvāca satyaṁ vada he murāre
govinda dāmodara mādhaveti ||17||


Valaki megette a vajgombócokat! Jasódá gyanakodva így faggatózik:
mondd meg nekem az igazat, Murári! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

abhyarcya gehaṁ yuvatiḥ pravṛddha-
prema-pravāhā dadhi nirmamantha |
gāyanti gopyo’tha sakhī-sametā
govinda dāmodara mādhaveti ||18||


Egy fiatalasszony túláradó szeretet heves árjában végezte otthoni imádatát, s köpülte a vajat.
Most barátnői körében énekel: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kvacit prabhāte dadhi-pūrṇa-pātre
nikṣipya manthaṁ yuvatī mukundam |
ālokya gānaṁ vividhaṁ karoti
govinda dāmodara mādhaveti ||19||


Egy másik fejőslányka éppen leteszi a köpülőfát, ahogy megjelenik a vaj az edényben,
mikor megpillantja Mukundát, s ő is dalolni kezd: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

krīḍāparaṁ bhojana-majjanārthaṁ
hitaiṣiṇī strī tanujaṁ yaśodā |
ājūhavat prema-pari-plutākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||20||


A szeretettől csillogó szemű Jasódá, aki csak fiacskája javára gondolt,
így hívogatta vacsorázni és fürödni a játékba belefeledkezett fiacskáját: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhaṁ śayānaṁ nilaye ca viṣṇuṁ
devarṣi-mukhyā munayaḥ prapannāḥ |
tenācyute tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||21||


Nárada – az isteni bölcs – vezette szentek az ágyán elégedetten fekvő Visnu előtt hódolnak,
s így válnak egylényegűvé Acsjutával. Ekképp fohászkodnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vihāya nidrām aruṇodaye ca
vidhāya kṛtyāni ca vipramukhyāḥ |
vedāvasāne prapaṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||22||


Hajnalban, az álmokat maguk mögött hagyva s kötelességeiknek eleget téve a bráhmanák gyöngyei
a védamantrák zengése után mindig ezt recitálják: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vṛndāvane gopa-gaṇāś ca gopyo
vilokya govinda-viyoga-khinnam |
rādhāṁ jaguḥ sāśru-vilocanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||23||


Vrndávanban a pásztorok és fejőslánykák látva a Góvindától való elválás mélységes bánatát,
könnyben úszó szemmel így énekelnek Rádhának: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prabhāta-sañcāra-gatā nu gāvas
tad-rakṣaṇārthaṁ tanayaṁ yaśodā |
prābodhayat pāṇi-talena mandaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||24||


A tehenek pirkadatkor útnak indulnak a legelőre, Jasódá pedig fiacskáját, a kis pásztorlegényt
ébresztgeti lágyan simogatva őt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

pravāla-śobhā iva dīrgha-keśā
vātāmbu-parṇāśana-pūta-dehāḥ |
mūle tarūṇāṁ munayaḥ paṭhanti
govinda dāmodara mādhaveti ||25||


A levegővel, vízzel és falevelekkel táplálkozó, megtisztult vezeklők hosszú haja korallként tündököl.
Ott ülnek ők a fák tövében, és ezt recitálják: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

evaṁ bruvāṇā virahāturā bhṛśāṁ
vraja-striyaḥ kṛṣṇa-viṣikta-mānasāḥ |
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||26||


Így szóltak Vradzsa hajadonjai, kiken úrrá lett az elválás fájdalma, s olyannyira ragaszkodtak Krsnához,
hogy szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Bilvamangala költeményének refrénje a Bhágavata-purána e versének (10.39.31.) részlete.

gopī kadācin maṇi-piñjara-sthaṁ
śukaṁ vaco vācayituṁ pravṛttā |
ānanda-kanda vraja-candra kṛṣṇa
govinda dāmodara mādhaveti ||27||


Egy fejőslányka a drágaköves kalitkában lakó papagáját e nevekre tanítgatja:
Gyönyör forrása! Vradzsa holdja! Krsna! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

go-vatsa-bālaiḥ śiśu-kāka-pakṣaṁ
badhnantam ambhoja-dalāyatākṣam |
uvāca mātā cibukaṁ gṛhītvā
govinda dāmodara mādhaveti ||28||


A lótuszszemű legényke egy pásztorfiú haját éppen a borjú farkához csomózta, ám
anyja rajtakapta őt, s az állát fölemelve így szólt: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A kāka-pakṣam kifejezés szó szerint varjúszárnyat jelent, a fiatal fiúk oldalt meghagyott hosszú hajára utal.

prabhāta-kāle vara-vallavaughā
go-rakṣaṇārthaṁ dhṛta-vetra-daṇḍāḥ |
ākārayāmāsur anantam ādyam
govinda dāmodara mādhaveti ||29||


Hajnalban kezükben botjaikkal megjelentek a pásztorok, hogy vigyázzanak a jószágra.
Így invitálták a Végtelen, Őseredeti urat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jalāśaye kāliya-mardanāya
yadā kadambād apatan murārīḥ |
gopāṇganāś cukruśur etya gopā
govinda dāmodara mādhaveti ||30||


Mikor Murári a kadamba-fáról a vízbe ugrott, hogy elpusztítsa Kálija kígyót,
a pásztorok leányai és fiai mind odasereglettek, s így jajgattak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akrūram āsādya yadā mukundaś
cāpotsavārthaṁ mathurāṁ praviṣṭaḥ |
tadā sa paurair jayatīty abhāṣi
govinda dāmodara mādhaveti ||31||


Mukunda Akrúra mellé ülve útnak indult, hogy részt vegyen az íj-áldozaton. Mikor megérkezett Mathurába,
a polgárok így kiáltoztak: Dicsőség néked, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

kaṁsasya dūtena yadaiva nītau
vṛndāvanāntād vasudeva-sūnau |
ruroda gopī bhavanasya madhye
govinda dāmodara mādhaveti ||32||


Amikor Kansza küldötte magával vitte Vaszudév mindkét fiát Vrndávanból,
akkor egy gópí otthonában zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sarovare kāliya-nāga-baddhaṁ
śiśuṁ yaśodā-tanayaṁ niśamya |
cakrur luṭantyaḥ pathi gopa-bālā
govinda dāmodara mādhaveti ||33||


Kálija-kígyó már egészen rácsavarodott Jasódá fiacskájára a tó közepén –
a hír hallatán a pásztorfiúk kétségbeesetten roskadtak az út porába: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akrūra-yāne yadu-vaṁśa-nāthaṁ
saṁgacchamānaṁ mathurāṁ nirīkṣya |
ūcur viyogāt kila gopa-bālā
govinda dāmodara mādhaveti ||34||


Rádöbbenve, hogy a Jaduk vezére Akrúra kocsiján Mathurába indul,
az elválás fájdalmában a pásztorlányok így kiáltoztak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

cakranda gopī nalinī-vanānte
kṛṣṇena hīnā kusume śayānā |
praphulla-nīlotpala-locanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||35||


A lótusz-erdő szélén egy Krsnától megfosztott gópí a virágok közt feküdt, s keservesen zokogott
tágranyílt kék-lótusz szemeiből peregtek a könnyek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

mātā-pitṛbhyāṁ parivāryamāṇā
gehaṁ praviṣṭā vilalāpa gopī |
āgatya māṁ pālaya viśvanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||36||


Egy anyja és apja által szigorúan ellenőrzött gópí otthonába érve így sóhajtott:
Hazaértem. Oltalmazz engem, Mindenség ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vṛndāvana-sthaṁ harim āśu buddhvā
gopī gatā kāpi vanaṁ niśāyām |
tatrāpy adṛṣṭvāti-bhayād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||37||


Az éjszaka közepén egy gópí megtudta, hogy a vrndávani Hari az erdőben van, hát nyomban odasietett.
Nem találta meg, s félelemtől reszketve így szólongatta: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhaṁ śayānā nilaye nije’pi
nāmāni viṣṇoḥ pravadanti martyāḥ |
te niścitaṁ tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||38||


A halandók, kik saját házaikban kényelmesen heverésznek, s ott mondogatják Visnu e neveit,
még ők is kétségtelen üdvösségre jutnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Az üdvösséget a vers a tan-mayatā fogalommal írja le: „őbelőle állóság”.

sā nīrajākṣīm avalokya rādhāṁ
ruroda govinda-viyoga-khinnām |
sakhī praphullotpala-locanābhyāṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||39||


Góvindától való elválás kínjától szenvedő lótuszszemű Rádhát látva
zokogó barátnője tágranyílt lótusz szemeiből is könnyek hullottak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve rasajñe madhura-priyā tvaṁ
satyaṁ hitaṁ tvāṁ paramaṁ vadāmi |
āvarṇayethā madhurākṣarāṇi
govinda dāmodara mādhaveti ||40||


Ó, nyelvem, ízek ismerője! Az édességet kedveled, és hidd el javadra szólok, mert az igazat mondom:
zengd az édes szavakat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

akṣara: e szövegösszefüggésben szót, beszédet jelent, ám elsődleges jelentésében a-kṣara mozdíthatatlan, nem múlandó, a Legfelsőbb jelzője.

ātyantika-vyādhiharaṁ janānāṁ
cikitsakaṁ veda-vido vadanti |
saṁsāra-tāpa-traya-nāśa-bījaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||41||


Az emberek legsúlyosabb betegségét gyógyító orvosságról a védákat ismerő bölcsek így beszélnek:
íme a létforgatag szenvedését megszüntető gyógyír – Góvinda, Dámódara, Mádhava!

tātājñayā gacchati rāmacandre
sa-lakṣmaṇe’raṇyacaye sa-sīte |
cakranda rāmasya nijā janitrī
govinda dāmodara mādhaveti ||42||


Miután Rámacsandra apja parancsára az erdei száműzetésbe indult Szítával és Laksmannal,
édesanyja így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ekākinī daṇḍaka-kānanāntāt
sā nīyamānā daśakandhareṇa |
sītā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||43||


Mikor a Dandaka-erdőből a tízfejű Rávana elrabolta
Szítát, ő, aki nem ismer más férjet így sikoltott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Más szövegváltozatban (jelentésmódosulás nélkül) a harmadik páda akrośat szava helyett akrandat áll.

rāmād viyuktā janakātmajā sā
vicintayantī hṛdi rāma-rūpam |
ruroda sītā raghunātha pāhi
govinda dāmodara mādhaveti ||44||


Dzsanaka leánya, kit elszakítottak férjétől szívében Ráma alakját idézte fel,
s így sóhajtozott: Ó, Raghunáth, oltalmazz engem! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prasīda viṣṇo raghu-vaṁśa-nātha
surāsurāṇāṁ sukha-duḥkha-heto |
ruroda sītā tu samudra-madhye
govinda dāmodara mādhaveti ||45||


Könyörgök uram, Visnu! Raghu dinasztia feje! Az istenek és démonok örömének és bánatának forrása!
Így fohászkodott Szítá az óceán közepén: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

antar-jale grāha-gṛhīta-pādo
visṛṣṭa-vikliṣṭa-samasta-bandhuḥ |
tadā gajendro nitarāṁ jagāda
govinda dāmodara mādhaveti ||46||


Mikor megragadták a lábát, elkergették és gyötörték társait,
Gadzséndra, az elefántok királya így fohászkodott szüntelen: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

haṁsadhvajaḥ śaṇkha-yuto dadarśa
putraṁ kaṭāhe prapatantam enam |
puṇyāni nāmāni harer japantaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||47||


Hanszadhvadzsa papja, Sankha társaságában figyelte üstbe eső fiát,
ki e szent neveket zengte: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A történet akkoriban esett meg, mikor Judhisthir király koronázására készültek. A koronázás előtt szabadjára engednek egy fehér lovat, és amerre a ló halad, azt a földet a ló nyomában haladó sereg meghódoltatja – az ott lakók adófizetőkké válnak, vagy szembefordulnak a leendő uralkodóval. Csampá királya Hanszadhvadzsa szembeszállt Judhisthir seregével. Szigorú rendeletben szabta meg, hogy minden ksatrija gyűljön össze a csatára, s hozzátette: forró olajban égessék meg mindazokat, akik nem engedelmeskednének parancsának. A király egyik fia, Szudhanvá nem jelent meg a kellő időben, ezért főpapjai, Likhita és Sankha rávették a Hanszadhvadzsát, hogy statuáljon példát a saját fián. Ám amint a forró olajjal teli üstbe lökték Szudhanvát, ő Visnu neveit zengte (az uralkodó és családja is vaisnava volt), s mindenki meglepetésére épen és egészségesen lépett ki az üstből. Végül Krsna összebékítette Hanszadhvadzsát és a pándavákat.

durvāsaso vākyam upetya kṛṣṇā
sā cābravīt kānana-vāsinīśam |
antaḥpraviṣṭaṁ manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||48||


Durvászá szavait hallván a bajba került Draupadí az erdőlakók Istenét szólította,
gondolataiban a szívben lakozó Úrnak áldozva: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

dhyeyaḥ sadā yogibhir aprameyaḥ
cintā-haraś cintita-pārijātaḥ |
kastūrikā-kalpita-nīla-varṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||49||


A jógík mindörökké őrajta meditálnak, bár teljességgel kifürkészhetetlen. Megfoszt minden aggodalomtól, hiszen ő a vágyak kívánságteljesítő fája.
Testének színe sötétkék, akár a mósusz – Góvinda, Dámódara, Mádhava!

saṁsāre-kūpe patito’tyagādhe
mohāndha-pūrṇe viṣayābhitapte |
karāvalambaṁ mama dehi viṣṇo
govinda dāmodara mādhaveti ||50||


A létforgatag mélységesen mély kútjába zuhantam, hol az illúzió vaksötétje honol, és az érzéki élvezetek perzselnek.
Nyújtsd segítő kezed felém, óh Visnu! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

tvām eva yāce mama dehi jihve
samāgate daṇḍa-dhare kṛtānte |
vaktavyam evaṁ madhuraṁ su-bhaktyā
govinda dāmodara mādhaveti ||51||


Ó, nyelvem, csupán annyit kérek tőled, hogy mikor találkozunk a büntetés botjával tetteinket bevégző nagyúrral,
nagy odaadással, csak e neveket ismételd: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

bhajasva mantraṁ bhava-bandha-muktyai
jihve rasajñe su-labhaṁ manojñam |
dvaipāyanādyair munibhiḥ prajaptam
govinda dāmodara mādhaveti ||52||


Ó, nyelvem, ízek ismerője! Hogy megszabadulhass a lét kötelékeitől, imádd a vonzó, s oly könnyedén elérhető mantrát,
mit a Vjásza vezette bölcsek is mormolnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopāla vaṁśīdhara rūpa-sindho
lokeśa nārāyaṇa dīna-bandho |
ucca-svarais tvaṁ vada sarvadaiva
govinda dāmodara mādhaveti ||53||


Gópál! Fuvolás! Szépség óceánja, Világok ura! Nárájan! Elesettek barátja!
Zengd mindig hangosan az Úr neveit! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve sadaiva bhaja sundarāṇi
nāmāni kṛṣṇasya manoharāṇi |
samasta-bhaktārti-vināśanāni
govinda dāmodara mādhaveti ||54||


Ó, nyelvem! Imádd szakadatlan Krsna szíveket meghódító szépséges neveit,
melyek véget vetnek minden híve gyötrelmének: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||


Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||


A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||


Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.
Fohászkodott: a versben szereplő ājuhāva ige voltaképpen invitálást jelent. A szó (āhu) az áldozat bemutatásával kapcsolatos, használják „áldozni” értelemben is, s mikor az áldozat közepette szólítják az Urat, ez a hívás, szólongatás az „āhu”. Kedves Krsnám, megadom magam, a tiéd vagyok, történjék minden tetszésed szerint! – erre a sóhajra, erre a fohászra utal a vers.

śrī kṛṣṇa rādhāvara gokuleśa
gopāla govardhana-nātha viṣṇo |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||58||


Srí Krsna! Rádhá kedvese! Gókula ura! Gópál! Góvardhan-hegy ura! Visnu!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrīnātha viśveśvara viśva-mūrte
śrī devakī-nandana daitya-śatro |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||59||


Srínáth! Mindenség ura! Mindent átható! Dévakí kedves fiacskája, démonok ellensége!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopīpate kaṁsa-ripo mukunda
lakṣmīpate keśava vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||60||


Fejőslánykák ura! Kansza végzete! Mukunda! Laksmí ura! Késava! Vászudév!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopī-janāhlāda-kara vrajeśa
go-cāraṇāraṇya-kṛta-praveśa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||61||


Fejőslánykák boldogsága! Vradzsa ura! Eljöttél az erdőbe, hogy legeltesd jószágaid!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

prāṇeśa viśvambhara kaiṭabhāre
vaikuṇṭha nāṛāyaṇa cakra-pāṇe |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||62||


Életem ura! Mindenség fenntartója! Kaitabha végromlása! Vaikuntha! Nárájan! Csakrapáni!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Csakrapáni: Aki a csakra-fegyvert tartja kezében.

hare murāre madhusūdanādya
śrī rāma sītāvara rāvaṇāre |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||63||


Hari! Mura és Madhu végzete! Őseredeti úr! Srí Ráma! Szítá választottja! Rávana legyőzője!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī yādavendrādridharāmbujākṣa
go-gopa-gopī-sukha-dāna-dakṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||64||


Jaduk vezére! Hegyemelő! Lótusz-szemű! Oly rátermetten teszed boldoggá a teheneket, pásztoraikat s a fejőslánykákat!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

dharābharottāraṇa-gopa-veśa
vihāra-līlā-kṛta-bandhu-śeṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||65||


Tehenészlegény képében szabadítod meg a Földet terheitől! Játékos kedvteléseidben Ananta-sésa lett a társad!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

bakī-bakāghāsura-dhenukāre
keśī-tṛṇāvarta-vighāta-dakṣa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||66||


Pútaná, Baka, Agha és Dhénuka démonok végzete! Kési és Trnávarta elpusztítója!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī jānakī-jīvana rāmacandra
niśācarāre bharatāgrajeśa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||67||


Dzsánakí szeme fénye! Rámacsandra! Az éjjeljáró démonok végzete! Bharata bátyjaura!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

nārāyaṇānanta hare nṛsiṁha
prahlāda-bādhāhara he kṛpālo |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||68||


Nárájan! Ananta! Hari! Nrszinha! Könyörületes úr, ki megszabadítottad Prahládot gyötrelmeitől!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

līlā-manuṣyākṛti-rāma-rūpa
pratāpa-dāsīkṛta-sarva-bhūpa |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||69||


Uram, Ráma, ki játékosan emberi formát öltesz, s vitézségeddel meghódolttad a föld királyait!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa govinda hare murāre
he nātha nārāyaṇa vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||70||


Srí Krsna! Góvinda! Hari! Mura végzete! Ó, uram, Nárájan, Vászudév!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vaktuṁ samartho’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||71||


Mondhatnák, mégsem zengi senki sem, az emberek inkább a nyomorúság felé fordulnak!
Ó, nyelvem, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

2018. július 14., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Srí Rádhá-Mádhava nyolc páros-neve


śrī-śrī-rādhā-mādhavayor nāma-yugalāṣṭakam

Rúpa gószvámí verse az isteni pár néhány nevét veszi számba – minden strófával egyre beljebb lépve. Rádhá-Dámódar, Rádhá-Mádhava a fenséges isteni pár nevei. E nevek többféleképpen is értelmezhetők, s a rákövetkező strófák fényében ezek tűnnek a távolabbi megközelítésnek – Dámódar az Úr, kinek köldöke tavában nyíló lótuszvirág a mindenség otthona , Mádhava pedig a szerencseistennő férje, kit hallgatással, meditációval és jógával lehet megközelíteni . A második strófa nyilvánvalóan a kisgyermekek baráti hangulatát idézi, míg a harmadik a szerelmes kedvteléseket.


rādhā-mādhavayor etad vakṣye nāma-yugāṣṭakam |
rādhā-dāmodarau pūrvaṁ rādhikā-mādhavau tataḥ ||1||


Rádhá-Mádhava nyolc páros nevét zengem most el,
Elsőként (1) Rádhá-Dámódar, majd (2) Rádhá-Mádhava,

vṛṣabhānu-kumārī ca tathā gopendra-nandanaḥ |
govindasya priya-sakhī gāndharvā-bāndhavas tathā ||2||


(3) Vrsabhánu leánykája és a pásztorok vezérének kisfia,
(4) Góvinda kedves barátnője és Gándharvá barátja.

nikuñja-nāgarau goṣṭha-kiśora-jana-śekharau |
vṛndāvanādhipau kṛṣṇa-vallabhā-rādhikā-priyau ||3||


(5) A liget csalafinta hősei, (6) Vradzsa ifjúságának koronái,
(7) Vrndávan uralkodópárja, (8) Krsna szíve választottja, Rádhiká kedvese.

nikuñja-nāgarau: A nāgara szó szerint városit jelent, és – kontextustól függően – minden mást is, amit a városiaknak tulajdonítanak: előzékenységet vagy éppen kicsapongó romlottságot, és főleg gyors felfogóképességet, éleseszűséget, csalafintaságot. Nāgara: ez szokásosan a gópíkat elcsábító Krsna jelzője, ám Rádhá nem egyszerű fejőslányka, évődő furfangban maga mögé utasítja Krsnát.

2018. január 13., szombat

Góvinda Dámódara Mádhavéti


A Kagylókürt harminc éves évfordulójának ünnepét a Kirtan Soul együttes zenés meditációja zárta. A műsor utolsó dalának szövege így hangzott: Govinda Dāmodara Mādhaveti. Mit is jelentenek e nevek, s miért éppen e nevek kerülnek egymás mellé?
A dal a déli-indiai költő Bilvamangala versének refrénje. Bilvamangala (ismert Līlāśuka, vagy Kṛṣṇa-līlāśuka néven is) valamikor a 9. és a 13. század között élt, a Rudrát követő vaisnava iskola jeles alakja, legismertebb műve a Śrī Kṛṣṇa-karṇāmṛta („Srí Krsna-fül-nektár”, azaz Srí Krsnáról daloló, fület elárasztó nektár). A szóban forgó költemény Bilvamangala egy másik műve, a címe: Govinda-Dāmodara-stotram (Góvinda-Dámódar himnusz). A teljes mű hetvenegy strófa, ám ismeretes belőle egy rövidített (laghu) változat is, ízelítő gyanánt e rövidebb változatot ismertetjük:

karāravindena padāravindaṁ
mukhāravinde viniveśayantam |
vaṭasya patrasya puṭe śayānaṁ
bālaṁ mukundaṁ manasā smarāmi ||1||

1. Lótuszkezecskéivel lótuszlábát dugja lótusz-szájacskájába.
A banjanfa levelének ölén fekvő (isteni) kisdeden, Mukundán meditálok.

Megjegyzés: A vers a Márkandéja látomásában megjelenő kisfiút köszöntő fohász. A Mukunda név jelentése: mukum-dāti, azaz megszabadulást, üdvösséget adó, üdvözítő. E slóka a népszerűsége miatt került a himnusz laghu változatának elejére, a vers a Srí Krsna-karnámrtából való.
Márkandéja hosszú életű látnok bölcs, rsi, a Bhágavata-purána 12. énekének három fejezete beszéli el történetét. Egyszerű vezeklő életet élt, ám oly állhatatossággal, Nara és Nárájan rsik, Visnu avatárjai is felkeresték kunyhóját. Márkandéja tiszteletteljes imákkal fogadta őket, Nara és Nárájan pedig áldásában részesítette a bölcset. Ő az illúzió természetébe szeretett volna bepillantást nyerni. Ezután élte át a vízözönszerű világvégét, melyben a teljes mindenség eltűnik egy, a végtelen óceán vizén ringatózó falevélen fekvő csecsemő lélegzetvételében.

śrī kṛṣṇa govinda hare murāre
he nātha nārāyaṇa vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||2||

2. Srí Krsna! Góvinda! Hari! Mura végzete! Ó, uram, Nárájan, Vászudév!
Ó, nyelv, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vikretu-kāmā kila gopa-kanyā
murāri-pādārpita-citta-vṛttiḥ |
dadhyādikaṁ moha-vaśād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||3||

3. A fejőslánykák gondolatai csak Murári lába körül forogtak, így mikor az aludttejet árulták,
a csodálattól elbűvölve akkor is csak ezt mondták: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Megjegyzés: Ez és a rákövetkező slóka két vrndávani életkép: a piacon az árusok általában portékáikat kínálják, ám a fejőslánykák a tejtermékek eladása közben is csak Krsna nevét mondogatják; s napi tevékenységeik közepette is csak Krsnára emlékeznek.

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-kadambāḥ
sarve militvā samavāya-yoge |
puṇyāni nāmāni paṭhanti nityaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||4||

4. Az asszonyok minden egyes házban újra meg újra összegyűlnek,
s ott szakadatlan szent neveit zengik: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhaṁ śayānaṁ nilaye ca viṣṇuṁ
devarṣi-mukhyā munayaḥ prapannāḥ |
tenācyute tanmayatāṁ vrajanti
govinda dāmodara mādhaveti ||5||

5. Nárada – az isteni bölcs – vezette szentek az ágyán elégedetten fekvő Visnu előtt hódolnak,
s így válnak egylényegűvé Acsjutával. Ekképp fohászkodnak: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve sadaiva bhaja sundarāṇi
nāmāni kṛṣṇasya manoharāṇi |
samasta-bhaktārti-vināśanāni
govinda dāmodara mādhaveti ||6||

6. Ó, nyelv! Imádd szakadatlan Krsna szíveket meghódító szépséges neveit,
melyek véget vetnek minden híve gyötrelmének: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||7||

7. A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa rādhāvara gokuleśa
gopāla govardhana-nātha viṣṇo |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||8||

8. Srí Krsna! Rádhá kedvese! Gókula ura! Gópál! Góvardhan-hegy ura! Visnu!
Ó, nyelv, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

jihve rasajñe madhura-priyā tvaṁ
satyaṁ hitaṁ tvāṁ paramaṁ vadāmi |
āvarṇayethā madhurākṣarāṇi
govinda dāmodara mādhaveti ||9||

9. Ó, nyelv, ízek ismerője! Az édességet kedveled, és hidd el javadra szólok, mert az igazat mondom:
zengd az édes szavakat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

tvām eva yāce mama dehi jihve
samāgate daṇḍa-dhare kṛtānte |
vaktavyam evaṁ madhuraṁ su-bhaktyā
govinda dāmodara mādhaveti ||10||

10. Ó, nyelvem, annyit kérek tőled, hogy mikor találkozunk a büntetés botjával tetteinket bevégző nagyúrral,
csak e neveket ismételd nagy odaadással: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

Megjegyzés: a Tetteknek véget vető (kṛtānta) Jamarádzs, a halál urának neve.

śrīnātha viśveśvara viśva-mūrte
śrī devakī-nandana daitya-śatro |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||11||

11. Srínáth! Mindenség ura! Mindent átható! Dévakí kedves fiacskája, démonok ellensége!
Ó, nyelv, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gopīpate kaṁsa-ripo mukunda
lakṣmīpate keśava vāsudeva |
jihve pibasvāmṛtam etad eva
govinda dāmodara mādhaveti ||12||

12. Fejőslánykák ura! Kansza végzete! Mukunda! Laksmí ura! Késava! Vászudév!
Ó, nyelv, csak e nektárt kortyold: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A refrén – govinda dāmodara mādhaveti – Krsna szólongatása: govinda, dāmodara, mādhava megszólító esetben állnak, az iti (mādhaveti = mādhava iti) itt az idézetet lezáró szócska.

Góvinda

Vajon mit jelentenek, milyen hangulatokat sugallnak Krsna e nevei? Vizsgáljuk meg a szavak etimológiáját, és a nevek jelentésárnyalatait az előző mesterek kommentárjainak fényében! A Govinda név a go és a vinda szavak összetétele. A go jelentései: tehén, Föld, szó (beszéd, szavak) és menny. A vinda szó a vid igéből származik (a vid ige 6. ragozása mellett), melynek jelentései: kap, szerez, elnyer, megtalál, felfedez, felismer, ismer, tapasztal, érez, így a vinda megszerzőt, megtalálót, stb. jelent.
A Bhagavad-gítában kétszer találkozhatunk Góvinda nevével. Az 1.32. versben Ardzsuna szólítja így Krsnát: „Mit ér a királyság, Góvinda, mit ér az élvezet vagy az élet?” Baladév Vidjábhúsan magyarázata szerint: „Góvinda, te minden érzék (go) működését ismered (vindasi) – szól Ardzsuna –, így ismered a gondolataimat, vágyaimat is, jól tudod hát, hogy nem vágyom a királyságot.” Góvinda tehát az érzékek ismerője.
A 2.9. versben Szanydzsaja idézi fel Ardzsuna és Krsna párbeszédét: „»Nem fogok harcolni« – szólt Góvindához (Ardzsuna), majd elhallgatott.” Baladév e vershez fűzött magyarázatában a Góvinda név újabb értelmezését bontja ki, a go a (szent) szavakat, azaz a védát jelenti, a vinda jelentése pedig: ismer, ezért Góvinda minden véda ismerője. Ezért is lehetünk biztosak abban, hogy felvilágosítja majd a megrendült Ardzsunát kötelességéről. Szanydzsaja szavai így oszlatják szét Dhrtarástra fiai győzelméhez fűzött reményét. Ebben az értelemben tehát Góvinda a védák ismerője.

A Gópála-tápaní upanisadban a bölcsek több kérdéssel fordulnak Brahmához, ezek közül az egyik: kitől fél a halál? Brahmá így felelt: Góvindát féli. S vajon kicsoda Góvinda? – kérdeztek tovább a bölcsek, Brahmá válasza: „ő a tehenek, a Föld s a Véda ünnepelt ismerője.” (go-bhūmi-veda-vidito viditā, Góp. 1.5.)
Szanátan gószvámí megjegyzi, hogy a go szó mennyet is jelent, ő tehát a menny, a Föld s a Véda ünnepelt ismerőjeként értelmezi Brahmá szavait. S mert látja Góvinda felsőbbrendűségét, s nincs fölötte hatalma, ezért féli őt a halál.

Góvinda továbbá a tehenek oltalmazója, vezére (gavām indra). A Góvardhan-hegy felemelése után, mikor Indra alászáll a mennyekből, hogy hódolatát ajánlja, a társaságában érkező Szurabhi így fohászkodik Krsnához: „Te vagy a legfőbb urunk, te vagy a mi vezérünk (indránk), Mindenség Ura!” (tvaṁ naḥ paramakaṁ daivaṁ tvaṁ na indro jagat-pate Bhág. 10.27.20.) Majd Szurabhi tejével, Airávata, Indra elefántja pedig a mennyei Gangesz vizével fürdette meg Krsnát, s Góvinda néven koronázták királlyá. A történetet a Hari-vamsa is elbeszéli. Ott Indra e szavakkal szól: „Én vagyok az istenek vezére (Indrája), te pedig a tehenek vezérségét (gavām indratāṁ) nyerted el, az emberek a földön ezért ezt éneklik majd mindörökké: Góvinda!” (Hari-vamsa 2.19.45.)
A tehén a lények anyja, a tej a táplálás, a ghí pedig az áldozat, a dévák táplálásának jelképe, a tehenek ura így a mindenség táplálója egyben. Srídhar Szvámí a Bhágavatam e részét (a 10.27.23. verset) kommentálva kifejti, hogy Góvinda nevében a go egyszerre jelenti a teheneket s a mennyet is, melyeket egyszerre ural, a Góvinda név tehát a menny vezérét is jelenti.

A vinda szó felfedező, megtaláló értelmével Góvinda az, aki az alámerült Földet megtalálta – ezzel Varáhadév, a vadkan alakjában megjelenő avatárra utal. Miként a Mahábháratában olvasható: „A Földet megtaláló (gāṁ vindatā) magasztos vadkantestet öltött Góvinda hatalmas ereje kavarta fel az iszapos vizet.” (Mahábhárata 1.19.11.)

Góvinda továbbá az, akit elérnek (vinda) a félistenek fohászai, szavai (go). Dzsíva gószvámí a Brahma-szanhitát kommentálva ebben az értelemben idézi a Bhágavatamból Brahmá fohászát, aki gókulai születésre vágyva így szól:
„A legnagyobb szerencse az volna, ha itt születhetnék meg ebben az erdőben” (Bhág. 10.14.34.)

Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád így ír a Bhagavad-gítá 2.9. versének kommentárjában: „Ardzsuna először Góvindának szólítja Krsnát, mert Ő jelent gyönyört az érzékszerveknek és a teheneknek.”

Vrndávan három legfontosabb oltalmazó múrtija Rádhá-Madanamóhana, Rádhá-Góvinda, és Rádhá-Gópínátha. A szerelemistent is ámulatba ejtő (madana-mohana) Krsna szépségével hódítja meg a lelkeket, figyelmüket az anyagvilágtól a transzcendens szférára irányítja. Rádhá-Góvinda a viszonzó Isten, aki áldásában részesíti a feléje fordulókat, Rádhá-Gópínátha, a gópík kedves ura pedig a lelki élet távlatainak oltalmazója.

Dámódar

Dámódar nevét általában a dāman és az udara szavak összetételeként értelmezik – a dāman jelentése kötél, füzér, míg az udara a gyomorra, vagy a derék tájára utal. A név így a kis Krsnára utal, akinek derekát Jasódá szeretetének kötele övezi. A Padma-purána így számol be e kedvtelésről: „A zokogónak (hódolok), ki szemeit dörgöli / lótuszvirág kezecskéivel. Tekintete ijedt, / hüppögve kapkodja a levegőt. Nyakát három vonalú jel (díszíti). / Dámódarnak (hódolok), a szeretettel megkötöttnek.” (Dámódarástaka, 2.) A Hari-vamsa is megerősíti: „Mert (Jasódá) egy kötéllel megkötözte őt, ezért Krsnát Vrndávanban Dámódar néven ünneplik a pásztorok feleségei.” (Hari-vamsa 63.36.)

A dāman (kötél) szó a dam (megszelídít, megfékez, visszafog) igéből származik, e gyökből ered a damaḥ (önfegyelem, szenvedélyek megfékezése) szó, vagy a damam szó, melynek jelentése a védai nyelvben ház, otthon. A hajlékok sora pedig a világ, melynek egyik szinonimája a szanszkrt nyelvben a dāmam kifejezés – ebből fakad a Dámódar név egy újabb értelmezése: akinek a világok a dereka táján helyezkednek el. A Mahábhárata Udjóga-parvájában olvasható Dhrtarástra és Szanydzsaja beszélgetése Krsnáról… Szanydzsaja Krsna neveinek jelentéseit tárja fel az uralkodójának. A Dámódar névről ezt olvashatjuk: „Isteni fényének forrása önnön tündöklése, s fegyelmezettsége miatt Dámódarként ismeretes.” (devānāṁ svaprakāśatvād damād dāmodaraṁ viduḥ Mbh. 5.68.8.) Az udara szó jelentése gyomor, ám az udāra emelkedettet jelent (ud-āra – fel menő) – így ezen értelmezés szerint Krsna páratlan önfegyelme miatt ilyen nemes természetű.
Sankarácsárja ezen értelmezéshez további magyarázatot fűz: Dámódar az, aki az önfegyelmezés (damaḥ) és más lelkigyakorlatok révén emelkedetté (udāra) váló gondolkodással felismerhető – a felismerés Sankara filozófiájában ráébredést jelent a dzsíva brahmannal való azonosságára.

A Mahábhárata Sánti-parvájában Vaisampájana felidéz egy Krsna és Ardzsuna közötti beszélgetést, melyben szintén hallhatunk a Dámódar név jelentéséről. E magyarázatban az udara szó valaminek a belsejét, közepét jelenti – a tökéletességre törekvők önfegyelmezés (damaḥ) révén Krsnát, mint a mindenséget vágyják: a mennyet, a földet, és a köztes levegőeget (svaḥ, bhūḥ, bhuvaḥ):
damāt siddhiṁ parīpsanto māṁ janāḥ kāmayanti hi |
divaṁ corvīṁ ca madhyaṁ ca tasmād dāmodaro hy aham ||
Az önfegyelmezéssel tökéletességet kívánó emberek voltaképpen engem szeretnének elnyerni,
ki a menny, a föld, s a közép is vagyok – ezért (neveznek) Dámódarnak. (Mbh. 12.328.39.)

Bár kétségkívül fontos erény a szenvedélyek megfékezése, összegzésképpen mégis az első két értelmezést kapcsolnám össze, hiszen gyönyörűen egészíti ki egymást: bár a köldöke tavában nyíló lótuszvirág az otthona a mindenségnek, mégis hívei szeretete megkötözi őt.

Mádhava

Mādhava nevét is többféleképpen értelmezhetjük. Egyfelől összetett szóként: mā-dhava – a szerencseistennő, Laksmí anya (a szó mindkettőt jelenti) férje (dhava).

Szanydzsaja Dhrtarástrával beszélgetve ekképp értelmezi Mádhava nevét: maunād dhyānāc ca yogāc ca viddhi bhārata mādhavam – „a hallgatás (mauna), a meditáció (dhyāna) s a jóga miatt Mádhavaként ismerd, ó Bhárata!” (Mahábhárata 5.68.4.) azaz az ember a hallgatás (ez a bölcsek létállapota, az értelem szimbóluma), a meditáció s a jóga révén közeledjen Mádhava felé.

Jadu egyik leszármazottjának, Vrsni apjának neve Madhu – Madhu leszármazottjának neve pedig Mádhava. A madhu szó mézet jelent, a mādhava így mézédest, mézhez hasonlót is jelent, továbbá a tavaszt, a tavaszi hangulatot – e két utóbbi értelmezés a szerelmes Krsnára utal.

Láthatjuk, a Góvinda, Dámódara és Mádhava nevek értelmezhetők a fenséges isteni létezéssel kapcsolatban is: Góvinda a menny és föld ura, akihez a dévák fohászai szólnak, Dámódara köldökének tavából nyíló lótuszvirág ad otthont a három világnak, ezért az önfegyelmezéssel tökéletességre vágyók hozzá igyekeznek, illetve Mádhava, a szerencseistennő ura, ki felé önfegyelmezett hallgatással, meditációval és jógával közelednek hívei. Ám Vrndávanban a rajongó szeretettel reá gondolók számára e nevek az oltalmazó Góvindát, a jószágok és a tehénpásztorok vezérét, az anyja szeretetével megkötözött Dámódarát, és a tavaszi méz-szerelmes Mádhavát jelentik.

Miért éppen e neveket fűzte Bilvamangala költeményének refrénjébe? E mondat a Krsna után zokogó fejőslánykák kiáltozása. A Bhágavata-purána elbeszélése szerint mikor Krsna Akrúra kocsijára száll, a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírtak utána:

evaṁ bruvāṇā virahāturā bhṛśaṁ
vraja-striyaḥ kṛṣṇa-viṣakta-mānasāḥ |
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||

Szó szerinti fordításban: az így (evam) szólók (bruvāṇāḥ) az elválástól erősen zaklatottak (viraha- bhṛśam -āturāḥ) Vradzsa hajadonjai (vraja-striyaḥ), a Krsnához ragaszkodó elméjűek / szívűek (kṛṣṇa-viṣakta-mānasāḥ). Feladva (visṛjya) a szégyenlősséget (lajjām) zokogtak (ruruduḥ sma) nagyon hangosan (su-svaram) Góvinda! (govinda) Dámódara! (dāmodara) Mádhava! (mādhava) (az iti az idézet lezárása)

Így szóltak Vradzsa hajadonjai, kiken úrrá lett az elválás fájdalma, s olyannyira ragaszkodta Krsnához, / hogy szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak: Góvinda! Dámódara! Mádhava! (Bhág. 10.39.31.)

A verset recitálva feltűnhet, hogy az első három sor versmértéke eltér az utolsóétól. Az első három páda 12 szótagból áll, a versmérték vaṁśasthavila – azaz a „bambuszfuvola ürege” – talán nem véletlen, hogy a versmérték is a fuvolaszavával a leányok szívét meghódító Krsnára utal. Az utolsó páda azonban egy szótaggal kevesebb, a sor ritmikája hasonló, ám az utolsó szótag elmarad – így lesz a fuvola szavából indravajrā, Indra gyémántkemény villáma –, a hiány pedig a gópík hangjának elcsuklását jelzi.

(megjelent a Kagylókürt 65. számában)

2017. július 22., szombat

Krsna és Ardzsuna nevei a Bhagavad-gítában


A Bhagavad-gítában Krsna és Ardzsuna számos módon szólítják meg egymást. Olykor úgy tűnik, ezek egyszerűen csak megszólítások, máskor nem tűnnek véletlennek: rejtett utalásként másodlagos jelentést hordoznak. Ám az olvasó figyelmét elterelheti a sok különböző név – az alábbi gyűjtéssel próbáljuk meg segíteni a tájékozódást. (A nevek mellett zárójelben az előfordulások hivatkozásai.)



Kṛṣṇa nevei

Acyuta: (1.21., 11.42., 18.73.)
- szilárd, határozott („nem-elbukott”)

Anantarūpa (11.38.)
- végtelen formájú (ananta-rūpa)

Apratimaprabhāva: (11.43.)
- mérhetetlen, összehasonlíthatatlan (apratima) kiválóság, hatalom (prabhāva)

Arisūdana: (2.4.)
- ellenség (ari) elpusztítója (sūdana), ksatrija megszólítás

Bhagavān: (megszólítva Bhagavan, 10.17.)
- magasztos

Bhūtabhāvana: (10.15.)
- teremtmények (bhūta) teremtője (bhāvana)

Bhūteśa: (10.15.)
- teremtmények (bhūta) ura, Istene (īśa)

Deva
: (11.15.)
- isten

Devadeva: (10.15.)
- az istenek Istene

Devavara: (11.31.)
- istenek legkiválóbbja (deva-vara)

Deveśa: (11.25., 11.37., 11.45.)
- istenek Istene (deva-īśa)

Govinda: (1.32., 2.9.)
- az érzékek (go) működését ismerő (vindat)
- minden véda (s a tehenek és a Föld – go) ismerője (vindat)
- tehenek oltalmazója, vezére (gavām indra)
- akit elérnek (vinda) a félistenek fohászai, szavai (go)

Hari: (megszólítva Hare, 11.9., 18.77.)
- elragadó
- oroszlán
lásd még a mahámantra-kommentárok közt

Hṛṣīkeśa: (1.15., 1.20., 1.24., 2.9., 2.10., 11.36., 18.1.)
- az érzékek (hṛṣīka) ura (īśa)

Jagannivāsa: (11.25., 11.37., 11.45.)
- univerzum (jagat) hajléka, menedéke (nivāsa)

Jagatpati: (megszólítva Jagatpate, 10.15.)
- az univerzum (jagat) ura (pati)

Janārdana: (1.35., 1.38., 1.43., 3.1., 10.18., 11.51.)
- ellenségeit gyötrő
- az embereket önnön tudatlanságukkal gyötrő, felkavaró, s így mozgásban tartó
- akihez az emberek könyörögnek
- a születés (azaz újjászületés) elpusztítója

Kamalapatrākṣa: (11.2.)
- lótuszlevélhez (kamala-patra) hasonlatos szemű (akṣa)

Keśava: (1.30., 2.54., 3.1.,10.14., 11.35., 13.1., 18.76.)
- Keśī („sörényes”) démon végzete
- széphajú (a keśa szó jelentése haj)
- Brahmā (ka) és Śiva (īśa) eredete
- minden fényesség forrása (a keśa szó fénysugarat is jelent)

Keśiniṣūdana: (18.1.)
- Keśī („sörényes”) démon végzete

Kṛṣṇa: (1.28., 1.31., 1.40., 5.1., 6.34., 6.37., 6.39., 11.41., 17.1., 18.75., 18.78.)
- mindenkit vonzó
- fekete
… a további értelmezések tanulmányozásáért javaslom az alábbi cikkeket:
Gópálguru gószvámí mahámantra-magyarázata
Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja
A fehér, vas, gonosz Krsna

Madhusūdana: (1.34., 2.1., 2.4., 6.33., 8.2. )
- Madhu démon elpusztítója (sūdana). Madhu (édes, méz, tavasz, szóma) néven két démon ismeretes. Egyikük Kaiṭabhával együtt próbálta elragadni Brahmától a védákat, ám Viṣṇu Hayagrīva formájában végzett vele. A másik Madhu a Yamunā menti erdőben élt, Rāmacandra testvére Śatrughna végzett vele, s e tette után alapította Mathurā városát.

Mahābāhu: (megszólítva: Mahābāho, 6.38., 11.23., 18.1.)
- erőskarú, szó szerint nagy (mahā) kar (bāhu) , ksatrija megszólítás

Mahātman: (11.20., 11.37.)
- nagy lélek

Mādhava: (1.14., 1.36.)
- a szerencseistennő, Laksmí anya (a szó mindkettőt jelenti) férje (dhava)
- Madhu leszármazottja; Madhu Yadu egyik leszármazottja, Vṛṣṇi apja.
- akihez a bölcsek hallgatással (mauna) meditációval (dhyāna) s jógával közelednek

Parameśvara: (11.3.)
- legfelsőbb (parama) úr, Isten (īśvara)

Puruṣottama: (8.1., 10.15., 11.3.)
- a legfelsőbb (uttama) személy (puruṣa)

Prabhu: (megszólítva: Prabho, 11.4., 14.21.)
- úr, mester

Sahasrabāhu (megszólítva: Sahasrabāho, 11.46.)
- ezerkarú (sahasra-bāhu)

Yādava: (11.41.)
- Yadu leszármazottja

Yogeśvara: (18.75., 11.4., 18.78.)
- a jóga ura, mestere

Yogin: (10.17.)
- jógí

Vārṣṇeya: (1.40., 3.36.)
- Vṛṣṇi leszármazottja

Vāsudeva: (18.74.)
- Vasudeva fia

Viṣṇu: (megszólítva Viṣṇo, 11.24., 11.30.)
- átható, fenntartó

Viśveśvara: (11.16.)
- mindenség (viśva) ura, Istene (īśvara)

Viśvamūrti: (megszólítva: Visvamūṛte, 11.46.)
- univerzális (viśva) forma (mūṛti)

Viśvarūpa: (11.16.)
- mindenség-formájú (viśva-rūpa)


Arjuna nevei

Ardzsuna neveiről korábban már szólt egy cikk a slókamálán. A pándavák száműzetésük utolsó évét Viráta udvarában töltik, álöltözetben. Mikor felfedik magukat, Uttara, az uralkodó fia szavaik igazolásaként Ardzsuna neveinek jelentéseit kérdi. Az alábbi gyűjtés idézetei a Mahábhárata e részletéből valók.

Anagha: (3.3., 14.6., 15.20.)
- bűntelen

Arjuna: (1.4., 1.46., 2.2., 2.45., 3.7., 4.5., 4.9., 4.37., 6.16., 6.32., 6.46., 7.26., 8.27., 9.19., 10.32., 10.39., 18.9., 18.34., 18.61., 18.76.)
- fehér, fényes
„Széles e földön nincs (testem) színéhez fogható,
s tetteim tiszták (világos, fehér), ezért Ardzsunaként ismernek.”

Bharatarṣabha: (3.41., 7.11., 7.16., 8.23., 13.27., 14.12., 18.36.)
- Bharata sarjainak legjobbja (a ṛṣabha szó szerinti jelentése bika, azaz bika a Bháraták közt).
A puránák több Bharata történetéről is írnak, a szóban forgó Bharata Duśyanta és Śakuntalā fia, a Bhágavata-purána 9.20. fejezete szól róla, ő a Hold-dinasztia egyik ősatyja.

Bharataśreṣṭha: (17.12.)
- a legkiválóbb (śreṣṭha) Bharata leszármazottai közül

Bharatasattama: (18.4.)
- a legkiválóbb (sattama) Bharata leszármazottai közül

Bhārata: (2.14., 2.18., 2.28., 2.30., 3.25., 4.7., 4.42., 7.27., 11.6., 13.3., 13.34., 14.3., 14.8., 14.9., 14.10., 15.19., 15.20., 16.3., 17.3., 18.62.)
- Bharata leszármazottja

Dhanañjaya: (1.15., 2.48., 2.49., 4.41., 7.7., 9.9., 18.29., 18.72.)
- gazdagság meghódítója
„Minden emberlakta országot legyőzve, minden vagyont elragadva
gazdagság közepette élek, ezért Dhananydzsajának neveznek.”

Dhanurdhara: (18.78.)
- íjász („íj-hordozó”)

Guḍākeśa: (1.24., 2.9., 10.20., 11.7.)
- álom, vagy tunyaság ura (guḍākā-īśa), azaz aki úrrá lett a tunyaságon
- vastag-hajú, tömör-fürtű (guḍā-keśa), akinek gyapothoz hasonlatos a haja

Kaunteya: (1.27., 2.14., 2.37., 2.60., 3.9., 3.39., 5.22., 6.35., 7.8., 8.6., 8.16., 9.7., 9.10., 9.23., 9.27., 9.31., 13.2., 13.32., 14.4., 14.7., 16.20., 16.22., 18.48., 18.50., 18.60.)
- Kuntī (más nevén Pṛthā, Pāṇḍu első felesége) fia

Kirīti: (11.35.)
- koronás
„Hajdan mikor a dánavák ellen harcoltam, Indra
napként tündöklő koronát tett a fejemre, ezért Kirítinek hívnak.”

Kurunandana: (2.41., 6.43., 14.13.)
- „Kuru öröme”, fia (kuru-nandana), Kuru a Hold-dinasztia jeles ősatyja

Kurusattama: (4.31.)
- a legkiválóbb (sattama) Kuru leszármazottai közül

Kuruśreṣṭha: (10.19.)
- a legkiválóbb (śreṣṭha) Kuru leszármazottai közül

Kurupravīra: (11.48.)
-a Kuruk nagy hőse (pravīra)

Mahābāhu: (megszólítva: Mahābāho, 2.26., 2.68., 3.28., 3.43., 5.3., 5.6., 6.35., 7.5., 10.1., 14.5., 18.13.)
- erőskarú, szó szerint nagy (mahā) kar (bāhu) , ksatrija megszólítás

Parantapa: (2.3., 4.5., 4.33., 7.27., 9.3., 10.40., 18.41.)
- ellenség fenyítője, gyötrője

Pāṇḍava: (1.14., 1.20., 4.35., 6.2., 14.22., 16.5. )
- Pāṇḍu fia

Pārtha: (1.25., 1.26., 2.3., 2.21., 2.32., 2.39., 2.42., 2.55., 2.72., 3.16., 3.22., 3.23., 4.11., 4.33., 6.40., 7.1., 7.10., 8.8., 8.14., 9.13., 9.32., 10.24., 11.5., 11.9., 12.7., 16.4., 16.6., 17.26., 17.28., 18.6., 18.30., 18.31., 18.32., 18.33., 18.34., 18.35., 18.72., 18.74., 18.78.)
- Pṛthā fia (lásd: Kaunteya)

Puruṣarṣabha: (2.15.)
- kiválóság, a legkiválóbb ember, az emberek vezére (a puruṣa itt embert jelent, a ṛṣabha szó szerinti jelentése bika, utótagként vmely csoport vezérére utal).

Puruṣavyāghra: (18.4.)
- hős (puruṣa-vyāghra szó szerint „ember-tigris”, aki tigrisként viselkedik az emberek közt)

Savyaśācin: (11.33.)
- balkézzel (savya) is kiválóan íjazó
„Mindkét kézzel jól vonom fel Gándíva (íjam),
ezért az istenek és emberek Szavjasácsinként ismernek.”

Krsna olykor barátilag így szólítja meg Ardzsunát:

tāta: (6.40.)
- a hangsúlytól függően lehet ifjak, gyerekek, alattvalók kedveskedő megszólítása, vagy éppen idősek, tekintélyes emberek tiszteletteljes megszólítása is

vara
: (8.4.)
- legkiválóbb

2016. január 24., vasárnap

telihold üzenete - munkakezdés



karāgre vasate lakṣmīḥ karamadhye sarasvatī |
karamūle tu govindaḥ prabhāte karadarśanam ||

Az ujjhegyen Laksmí lakozik, a tenyéren Szaraszvatí,
a csuklón pedig Góvinda – pirkadatkor így nézz a kezedre.

E mantra a munkakezdés meditációja. Mielőtt az ember a napi tevékenységéhez lát, belepillant kezébe – amivel munkáit elvégzi. S mit lát ott? Az élethez szükséges egy ujjhegynyi szerencse – Laksmí a szerencse istennője – ám a siker a bölcsességen, a tudáson múlik, melyeknek Szaraszvatí az irányítója. Ám a tetteink alapja Góvinda imádata legyen. A vers kara-mūla szava finom áthallás. A kara valamit csinálót, elvégzőt jelent, ám kezet is, a mūla szó szerint gyökér, valaminek az alapja. A kara-mūla így a cselevő kéz gyökerét jelenti, azaz a csuklót, ám átvitt értelemben a cselekvéseink alapjára, azaz a motivációnkra is utal – ezért „a csuklón Góvinda lakozik” rejtett jelentése az, hogy a hétköznapi tetteinket is végezzük Istennek végzett felajánlásként.
Indiában Istent számos néven szólítják, s minden név sajátos arculatot hordoz. A Góvinda a tehenek, a Föld, s a védák (a go szó mindegyiket jelentheti) ismerője (vinda), oltalmazója, Isten azon formája, ki örömmel viszonozza hívei közeledését. A vers így biztatás is: felajánlásainkat örömmel fogadja majd az Úr.

2013. augusztus 3., szombat

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre


Kulasékhar király verse, a Mukunda-málá-sztótram a Szent Nevek zengéséről szól... a vers tetőpontja az alábbi részlet, Nárájan neveinek fohásza:

namāmi nārāyaṇa-pāda-paṅkajaṁ
karomi nārāyaṇa-pūjanaṁ sadā |
vadāmi nārāyaṇa-nāma nirmalaṁ
smarāmi nārāyaṇa-tattvam avyayam ||35||

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre,
mindig csak Nárájant imádom,
Nárájan tiszta nevét zengem,
és csak a múlhatatlan Nárájanra, az Istenre gondolok.


Kulasékhar Srí-vaisnava, így imádatának középpontja Nárájan.

śrī-nātha nārāyaṇa vāsudeva
śrī-kṛṣṇa bhakta-priya cakra-pāṇe |
śrī-padmanābhācyuta kaiṭabhāre
śrī-rāma padmākṣa hare murāre ||36||

Ó, Laksmí ura! Nárájan! Vászudév!
Srí Krsna! Híveid kedves barátja! Csakrapáni!
Lótuszköldökű! Acsjuta! Kaitabha végzete!
Srí Ráma! Lótuszszemű! Hari! Mura ellensége!

ananta vaikuṇṭha mukunda kṛṣṇa
govinda dāmodara mādhaveti |
vaktuṁ samartho ’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam ||37||

Ananta! Vaikuntha! Mukunda! Krsna!
Góvinda! Dámódara! Mádhava!
bizony, e neveket áldásos zengeni, s ha valaki nem teszi,
ó, jaj, az csak nyomorúsághoz vezet!


A második páda nevezetes idézet. Mikor Krsna Akrúra kocsijára szállt, a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírtak utána:
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||
Szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak:
„Góvinda! Dámódara! Mádhava!” (Bhág. 10.39.31.)
(E vers szépségét fokozza, hogy az utolsó sor egy szótaggal rövidebb az előzőeknél: a hiány a gópík hangjának elcsuklására utal.)

2012. április 14., szombat

Szváhá és a Gópála-tápaní upanisad


A Gópála-tápaní upanisad első fejezetében (1.2.) a Kumárák négy kérdéssel fordulnak atyjukhoz, Brahmához:
- ki a legfőbb Isten,
- kitől retteg a halál,
- ki az, akit ismerve minden ismertté válik,
- ki által fordul a világ?

Brahmá először röviden megadja a válaszokat (1.3.), s ezzel a tizennyolc szótagú mantrát adja át fiainak:
- a legfőbb Isten Krsna,
- Góvindát féli a halál,
- Gópídzsana-vallabha ismerete által válik minden ismertté,
- s a szváhá által fordul a világ.

Krsna a legfőbb Úr, mert megszabadít a bűntől (az upanisadban a pāpa-karṣaṇa szóösszetétel szerepel: a Krsna név a kṛs – húz, vezet, legyőz szógyökből ered). Góvindát féli a halál: egyfelől, mert Góvinda oly sok aszurával végzett Vradzsában, másfelől Góvinda az örömet hozó Úr, aki így messzire űzi az emberek halálfélelmét, megmentve őket a halál markából. Gópídzsana-vallabha, a fejőslánykák kedvese ismeretével minden ismertté válik – a gópík és Krsna közti vonzalom természete a legvégső titok.

Szváhá Agni, a tűz hitvesének neve, felkiáltás, mellyel a déváknak áldoznak a bráhmanák – szu-áha, azaz jó mondás – írják a szótárak. Ám vajon hogy kerül e magasztos felsorolásba, a lelki kapcsolat, az út és a cél hármasába negyedikként a szváhá felkiáltás?
Vizsgáljuk meg alaposabban, mit mond az upanisad a szváháról!

A szváhá az áldozat szava, az első állítás tehát az, hogy az áldozat által fordul a világ, az áldozat működteti a mindenséget (svāhayedaṁ viśvaṁ saṁsarati, 1.3.). „Áldozat nélkül sohasem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még kevésbé a következőben.” (nāyaṁ loko'sty ayajñasya kuto'nyaḥ, 4.31.) áll a Bhagavad-gítában, melyben Krsna az áldozati kör jelentőségéről is szól (lásd a 3.10-17. verseket).

A Kumárák tovább kérdeznek, melyeket megválaszolva Brahmá további mélységeket tár fel, a szváhával kapcsolatban is: tan-māyā, „az ő bűvereje”, mondja az 1.5. rész. A tad mutató névmás értelemszerűen a korábban említett személyre vonatkozik: Gópídzsana-vallabha, a gópík kedvesének bűverejéről van szó, a māyā így nem az anyagvilág nagy illúziója, hanem a yoga-māyā, a lelki energia, az isteni könyörület hona.
Dzsíva gószvámí az upanisad kommentárjában a szváhá kifejezés definícióját idézi a Gautamíja-tantrából: „A szva szótag az (anyagi test) mezejének ismerője (a lélek), a há pedig magasabb, lelki természet (sva-śabdena ca kṣetra-jño heti cit-prakṛtiḥ parā). A szváhá szóval e kettő egysége fakad az ajkak közül. A mindenség feloszlása ezért a szváhá árja.”
Lám, az áldozat – jellegétől, s az áldozó mentalitásától függően – nem csupán a világ fenntartását, működtetését szolgálhatja, hanem a lélek lelki természethez kapcsolását is.

Brahmá válaszai rendre a tizennyolc szótagú mantra részeit adják – amit nem említ szó szerint, csupán körülírja.
Az 1.13. versben így:

tad eṣa ślokaḥ |
klīm ity etad ādāv ādāya kṛṣṇāya
govindāya gopījana-vallabhāyeti |
bṛhad-bhānavyāsakṛd uccared yo' sau
gatis tasyāsti maṁkṣu nānyā gatiḥ syāt || iti ||

Miként a vers (is szól):
Így kezdődik: „klím”, majd: „Krsnának,
Góvindának, Gópídzsana-vallabhának”.
Ki a nagy Napleánnyal gyakorta zengi (e mantrát), az
hamarost célba ér, efelől nincs kétség.

A szváhá szót a vers a „nagy Napleány” kifejezéssel (bṛhad-bhānavā) írja körül. Vajon kire vonatkozhat e megjelölés?
Gondolhatunk Szváhára, a tűz hitvesére (ekkor a bhānu szót Nap helyett ragyogásként helyesebb fordítani: nagy Fény-asszony).
A Napleány utalhat a Jamuná folyóra is, kinek megszemélyesülése Krsna felesége lett – lásd Bhágavata-purána 10.58. fejezetét. Ott így mutatkozik be a megszemélyesült Jamuná: „A Napisten leánya vagyok, s a legkiválóbbat, Visnut vágyom férjemül.– ezért folyamodtam e vezekléshez.” (ahaṁ devasya savitur duhitā patim icchatī viṣṇuṁ vareṇyaṁ vara-daṁ tapaḥ paramam āsthitaḥ, Bhág. 10.58.20.)
Végezetül a Napleány vonatkozhat Rádhára is: Rádhá atyját Vṛṣabhānunak hívják, a név jelentése: a legkiválóbb (vṛṣa) Nap (bhānu). Így a világot mozgató, Gópídzsana-vallabha bűvereje szváhá nem más, mint Rádhá.

Az áldozat így forgatja, tartja
életben a világot (viśvaṁ saṁsarati), összekapcsolja az egyént a lelki létezés valós valóságával (tan-māyā, mint yoga-māyā), ám a végső áldozat a szeretetteljes önátadás rajongása, melyet a nagy Napleány, Rádhá képvisel. 

2010. szeptember 25., szombat

Gópínáth



śrīmān rāsa-rasārambhī
vaṁśīvaṭa-taṭa-sthitaḥ |
karṣan veṇu-svanair gopīr
gopī-nāthaḥ śriye 'stu naḥ ||

śrīmān – dicső, szépséges; rāsa-rasa-ārambhī – a rásza-tánc ízeinek megteremtője; vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ – a Fuvola-fánál, a folyóparton álló; karṣan – vonzó (húzó); veṇu-svanaiḥ – fuvola hangjával; gopīḥ – fejőslánykákat; gopī-nāthaḥ – a fejőslánykák ura; śriye – áldás [részesesetben]; astu – legyen; naḥ – miénk

Gópináth ott áll a Jamuná partján, és az odaadás édességének megízlelésére buzdít. Ez a hely a Vamsí-vata, ahol az Úr fuvolájának édes hangja rabul ejti Vradzsa-dháma pásztorlánykáinak szívét. Bárcsak minket is átölelnének áldásos karjai!

Paramánanda Bhattácsárja találta Gópínáth múrtiját a Vamsí-vata mellett, s Madhu Panditra bízta imádatát – mindketten Gadádhar Pandit tanítványai voltak. A Vrndávant feldúló muszlim támadók elől a múrtit később Dzsaipurba menekítették.

Vrndávan három oltalmazó múrtija, Madana-móhan, Góvinda és Gópínáth a lelki fejlődés három stádiumát képviselik: Madana-móhan (a szerelemistent ámulatba ejtő Krsna) Isten szolgálatához vonzza a lelkeket véget vetve anyagi ragaszkodásaiknak, Góvinda lelki örömökkel viszonozza szolgálataikat, míg Gópínáth a legmagasztosabb eszmények védelmezője.

(a felső képen Rádhá és Gópínáth Dzsaipurban, az alsó képen a szentély előtt éneklő gópík)

2010. március 20., szombat

Visvanáth Csakravartí: Srí Góvindadévástaka


jāmbūnadoṣṇīṣa-virāji-muktā-
mālā-maṇi-dyoti-śikhaṇḍakasya |
bhaṅgyā nṛṇāṁ lolupayan dṛśaḥ śrī-
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||1||

Tündöklő gyöngyfüzéres, drágaköves aranykoronájáról lehajló pávatolla elbűvöli az emberek szemeit – Srí Góvinda legyen az én oltalmam!

kapolayoḥ kuṇḍala-lāsya-hāsya-
cchavi-cchaṭā-cumbitayor yugena |
saṁmohayan sambhajatāṁ dhiyaḥ śrī-
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||2||

Szépségesen ragyogó, mosolygó orcáját táncoló fülbevalói csókolják, s ez lenyűgözi hívei értelmét. Srí Góvinda legyen az én oltalmam!

sva-preyasī-locana-koṇa-śīdhu-
prāptyai purovarti janekṣaṇena |
bhāvaṁ kam apy udgamayan budhānāṁ
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||3||

Kedvese szeme sarkának mámorító nektárja elnyeréséért pillant rá mindenki jelenlétében, s ezzel fellobbantja a bölcsek szerető érzelmeit. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

vāma-pragaṇḍārpita-gaṇḍa-bhāsvat-
tāṭaṅka-lolālaka-kānti-siktaiḥ |
bhrū-valganair unmadayan kula-strīr

govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||4||

Bal vállához simuló arca, tündöklő fülönfüggői, lengő hajfürtjei, szemöldökének tánca megrészegíti Gókula nemes hölgyeit. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

dūre sthitās tā muralī-ninādaiḥ
sva-saurabhair mudrita-karṇa-pālīḥ |
nāsārudho hṛd-gata eva karṣan
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||5||

Muralí fuvolája hangjával messze távolról is lepecsételi a gópík füleit, illatával lezárja orrukat, a szívükbe hatol, s ott vonzza őket ellenállhatatlanul. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

navīna-lāvaṇya-bharaiḥ kṣitau śrī-
rūpānurāgāmbu-nidhi-prakāśaiḥ |
sataś camatkāravataḥ prakurvan
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||6||

Ifjúi szépsége özöne, fenséges formája, s tengernyi szeretete csodálattal tölti el a szenteket. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

kalpa-drumādho-maṇi-mandirāntaḥ-
śrī-yoga-pīṭhāmbu-ruhāsyayā svam |
upāsayaṁs tatra vido’pi mantrair
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||7||

Kívánságteljesítő fa alatt, ékköves templom közepében isteni lótuszvirágon ül, miközben a bölcsek mantráikkal imádják. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

mahābhiṣeka-kṣaṇa-sarva-vāso
’laṅkṛty-anaṅgī-karaṇocchalantyā |
sarvāṅga-bhāsākulayaṁs trilokīṁ
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||8||

A beavatás pillanatáért öltözékei és díszei pompájában, szerelemistenként ragyogó tündöklő testével bűvöli el a három világot. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

govinda-devāṣṭakam etad uccaiḥ
paṭhet tadīyāṅghri-niviṣṭa-dhīr yaḥ |
taṁ majjayann eva kṛpā-pravāhair
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||9||

Könyörülete özönével árasztja el az a személyt, ki lábaihoz tette szívét, s hangosan olvassa fel e Góvindadévát magasztaló fohászt. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

2010. március 17., szerda

Góvinda



dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ-
śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau |
śrīmad-rādhā-śrīla-govinda-devau
preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi ||

Vrndá tündöklő erdejében, egy kívánságteljesítő fa alatt,
szépséges drágakő-hajlékban, oroszlántrónuson ül
Srí Rádhá és Góvindadéva,
kiket kedves barátnőik szolgálnak – reájuk emlékezem.

Rúpa gószvámí 1535-ben érkezett Vrndávanba azzal a feladattal, hogy tárja fel Krsna kedvteléseinek szent helyeit. A Jamuná partján ülve azon tűnődött, miként fogjon bele küldetésének teljesítésébe, mikor egy fiúcska lépett hozzá, s egy kis dombocskához vezette őt. Itt rejtezik Góvinda múrtija, egyike azon nevezetes múrtiknak, melyeket annak idején Vadzsra, Krsna dédunokája imádott – mondta neki. Mert Vadzsra nem láthatta Krsnát, ezért Uttará, Paríksit király anyja elbeszélése alapján múrtikat faragtak oly módon, hogy Krsna lábaihoz Madana-móhan lábai hasonlítottak, felsőtestére Gópínáth felsőteste, az arcára pedig Góvinda arca.
Így került hát elő Góvindadév múrtija, Rúpa gószvámí szeme fénye. Később a múrti fellelésének helyén építették Góvindadév templomát, mely véglegesen csak 1590-re készült el. Rádhá múrtiját pedig Dzsagannáth Puriból Pratáparudra király fia hozatta ide.


A múrtikat az 1670-es években, a muszlim támadáskor Dzsaipurba menekítették, ma is ott imádják őket. Az alábbi képek itt készültek. A Rádhá-Góvindát köszöntő sokaság:




A háttérben álló oszlopokon a gószvámíkat muzsikálnak és táncolnak, a mrdangán Gópál Bhatta gószvámí játszik, a kürtöt Raghunáth Bhatta gószvámí fújja.