A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góvardhan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góvardhan. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 4., szombat

Vallabha ácsárja: Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez

vallabhācārya: śrī girirāja-dhāryaṣṭakam
 

bhaktābhilāṣā-caritānusārī
dugdhādi-cauryeṇa yaśo-visārī |
kumāratānandita-ghoṣa-nārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 1 ||


Hívei vágyai szerint cselekvő,
aki a tejtolvajlással szórja szét hírnevét.
Kisfiúként örvendezteti meg a pásztorok asszonyainak (szívét)
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A visārin jelentése szétterjesztő. A hírnév szétterjesztése jelentheti a hírének messze földön való ismertté tételét, de a szétoszlatóját, szétporlasztóját is.

vrajāṅganā-vṛnda-sadā-vihārī
aṅgair guhāṅgasya tamo 'pahārī |
krīḍā-rasāveṣa-tamo 'bhisārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 2 ||


Mindig Vradzsa leányai társaságát élvezi,
míg tagjai (ragyogásával) eloszlatja a szív sötétjét.
Szerelmes kedvteléseivel messze űzi a tompaságot
az én uram, a Hegykirály felemelője!

veṇu-svanānandita-pannagārī
rasātalā-nṛtya-pada-pracārī |
krīḍan-vayasyākṛti-daitya-mārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 3 ||


Fuvolaszava megörvendezteti a pávákat,
a szerelem végtelen mélységeit mutatja meg táncos lábával.
Elpusztítja a játszótársa alakját felvevő démont
az én uram, a Hegykirály felemelője!

pannagārī – szó szerint a csúszómászók (panna-ga) ellensége (ari), a pávákat is a kígyók ellenségeként tartják számon, de ez Garuda egyik neve is. Itt értelemszerűen a pávákról van szó.
A rasātala szó alvilágot (rasā-tala, a hatodik pokol-régió neve) jelent, ám itt a szóösszetétel értelmezése: rasa-atala – a ’szerelem feneketlen’ mélysége.
Játszótársa alakját felvevő démon: Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képében jelent meg, hogy így Krsnához és Balarámhoz férkőzve megölhesse őket. A játék során a vállára vette Balarámot, aki azonban felismerte, és nyomban végzett vele.


pulinda-dārāhita-śambarārī
ramā-samodāra-dayā-prakārī |
govardhane kanda-phalopahārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 4 ||


A pulindák feleségeinek jóakarója, Sambara ellensége,
nagylelkű, akár a Ramá, a szerencse istennője, s végtelenül könyörületes.
Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A pulindák egy erdőlakó törzs tagjai. Sambara egy démon, akit Pradjumna ölt meg. Az előző vers a Balarám által elpusztított Pralambát említi – gyakran úgy tekintenek a Krsna társai által megölt démonokra, mint akikkel Krsna e társain keresztül végez.
Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak: Krsna javaslatára az Indrának szánt áldozat helyett a pásztorok a Góvardhan hegynek végezték felajánlásaikat.


kalinda-jā-kūla-dukūla-hārī
kumārikā-kāma-kalāvatārī |
vṛndāvane godhana-vṛndacārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 5 ||


Selyemruhát csen a Jamuná partján,
ő a leányok vágyait betöltő isteni megjelenés.
Vrndávanban terelgeti tehéncsordáit
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A Jamuná folyót a vers Kalinda leányaként (kalinda-jā) említi – a folyó a Himajában ered, a hegység azon részét nevezik Kalindának.


vrajendra-sarvādhika-śarmakārī
mahendra-garvādhika-garvahārī |
vṛndāvane kanda-phalopahārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 6 ||


Mindenekfeletti örömmel áldja meg Vradzsa urát,
ám letörte a nagy Indra roppant gőgjét .
Gyökereket és gyümölcsöket eszik Vrndávanban
az én uram, a Hegykirály felemelője!

manaḥ kalānātha-tamovidārī
vaṁśī-ravākārita tatkumārī |
rāsotsavodvela-rasābdhisārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 7 ||


Ő hasítja szét a szív holdjának sötétséget,
míg a fuvola hangjával csalogatja magához a leányokat.
A rásza tánc ünnepén a kiáradó nektáróceán fénylő drágaköve
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A Hold szokásos megnevezései: kalā-nidhi, vagy kalā-nātha. A kalā egyik jelentése rész, másik jelentése művészet. Így kalā-nātha lehet a ’művészetek ura’, vagy a ’részek ura’ – utóbbi értelmezése: a Hold átmérőjét tizenhat részre osztják, a Hold maga ezek teljessége. Az abdhi-sāra drágakövet jelent, az óceán (abdhi) leglényegét (sāra).


matta-dvipoddāma-gatānukārī
luṇṭhat-prasūnāprapadīna-hārī |
rāmā-rasa-sparśa-kara-prasārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 8 ||


Járása akár egy mámoros elefántóriásé,
(nyakában) földig érő virágfüzér.
Szerelmes érintéssel öleli párját
az én uram, a Hegykirály felemelője!

iti śrīmad vallabhācārya-viracitaṁ śrī-girirāja-dhāryaṣṭakam |
Így végződik a Srímad Vallabha ácsárja által írt Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez

A versmérték: upajāti (indravajrā és az upendravajrā sorok)

2022. október 1., szombat

Ghanasjám: Góvardhanástakam

govardhanāṣṭakam

Ghanasjám (1572-?), a költemény szerzője Vallabha ácsárja második fiának Vitthalnáthnak a hetedik, késői gyermeke. Versei, illetve apja és nagyapja munkáihoz írt kommentárjai révén maradt fenn emlékezte, illetve eltávozásának különös története folytán. Nagy hittel és odaadással szolgálta a múrtikat. Egy alkalommal, miközben egész éjszaka behunyt szemmel legyezte őket, tolvajok hatoltak be a templomba, és elrabolták Madanmóhanlál, és Szváminí múrtijait. Ghanasjám ugyan hallott valami mozgást, de annyira elmerült az imádatba, hogy ki sem nyitotta a szemét. Reggel annyira elkeseredett az isteni pár eltűnése miatt, hogy többet sem ételt, sem italt nem vett magához – így vetett véget életének.


guṇātītaṁ parambrahma vyāpakaṁ bhūdhareśvaram |
gokulānandadātāraṁ vande govardhanaṁ girim || 1 ||


Aki a kötőerőkön túli Legfőbb Brahmantól elválaszthatatlan, a Hegykirály,
a Gókulát megörvendeztető Góvardhan-hegyet imádom!

golokādhipatiṁ kṛṣṇa-vigrahaṁ parameśvaram |
catuṣpadārthadaṁ nityaṁ vande govardhanaṁ girim || 2 ||


Ő Gólóka fejedelme, Krsna formája, a legfőbb úr,
a négylábú jószágokra mindörökkön jólétet hozó Góvardhan-hegyet imádom!

A Gó-vardhana név jelentése: ’teheneket gyarapító’.


nānā-janma-kṛtaṁ pāpaṁ dahet tūlaṁ hutāśanaḥ |
kṛṣṇa-bhakti-pradaṁ śaśvad vande govardhanaṁ girim || 3 ||


A számtalan születés során felhalmozott bűnt tűzbe áldozott száraz fűcsomóként hamvasztja el,
s mindig a Krsna iránti szerető odaadást ajándékozza (a felé fohászkodóknak) – a Góvardhan-hegyet imádom!

sadānandaṁ sadāvandyaṁ sadā sarvārthasādhanam |
sākṣiṇaṁ sakalādhāraṁ vande govardhanaṁ girim || 4 ||


Ő az örök boldogság, örökkön imádatra méltó, minden életcél (beteljesedéséhez vezető) út,
a tanú és a teljes támasz – a Góvardhan-hegyet imádom!

surūpaṁ svastikāsīnaṁ sunāsāgraṁ kṛtekṣaṇam |
dhyāyantaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti vande govardhanaṁ girim || 5 ||


Szépséges, (ahogy) szvasztika-pózban ülve, gyönyörű orrhegyére szegezett szemmel
így meditál: „Krsna! Krsna!” – a Góvardhan-hegyet imádom!

viśvarūpaṁ prajādhīśaṁ vallavī-vallabha-priyam |
vihvala-priyam-ātmānaṁ vande govardhanaṁ girim || 6 ||


Az univerzális forma, a teremtmények ura, a pásztorleányok imádott kedvese,
a meggyötörtek kedves (oltalmazója) – a Góvardhan-hegyet imádom!

ānanda-kṛt-surāśīśa-kṛta-sambhāra-bhojanam |
mahendra-mada-hantāraṁ vande govardhanaṁ girim || 7 ||


Gyönyöradó, az isteneknek felhalmozott áldáshozó felajánlások elfogyasztója,
a nagy Indra büszkeségének megsemmisítője – a Góvardhan-hegyet imádom!

kṛṣṇa-līlā-rasāviṣṭaṁ kṛṣṇātmānaṁ kṛpākaram |
kṛṣṇānanda-pradaṁ sākṣād vande govardhanaṁ girim || 8 ||


Krsna kedvteléseinek ízeivel eltöltött, Krsna-lényegű, a könyörület kincsesbányája,
aki maga kínálja Krsna gyönyörét – a Góvardhan-hegyet imádom!

govardhanāṣṭakam idaṁ yaḥ paṭhed bhakti-samyutaḥ |
tan-netra-gocaro yāti kṛṣṇo govardhaneśvaraḥ || 9 ||


Ki szívében szerető odaadással e Góvardhanástakam című költeményt olvassa,
annak szeme előtt maga Krsna, a Góvardhan ura jelenik meg,.

idaṁ śrīmad ghanaśyāma-nandanasya mahātmanaḥ |
jñānino jñāni-rāmasya kṛtir-vijayatetarām || 10 ||


A nagy lélek, Srímad Ghanasjám-nandana
bölcsek bölcs-örömének dicső alkotása.

2022. június 4., szombat

Gókulacsandra: Nyolc strófa a Góvardhan felemelőjéhez


govardhanadharāṣṭakam
 


gopanārī mukhāṁbhoja-bhāskaraṁ veṇuvādyakam |
rādhikā-rasa-bhoktāraṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 1 ||


A pásztorlányok orcájának lótuszára ragyogó Napot, a fuvolást,
Rádhiká (szerelme) ízeinek ízlelőjét, a Góvardhan felemelőjét imádom.

ābhīra-nagarī-prāṇa-priyaṁ satya-parākramam |
svabhṛtya-bhaya-bhettāraṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 2 ||


Ő a pásztorleányok szeme fénye, az igaz és nagy hőstettek bevégzője,
a szolgái félelmét szétzúzó – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„szeme fénye”: prāṇa-priya, szó szerint: ’életének kedves’.


vraja-strī-viprayogāgni-nivārakam aharniśam |
mahā-marakata-śyāmaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 3 ||


Vradzsa hölgyeinek elválásban érzett tüzét ő oltja ki mindörökkön,
hatalmas sötét smaragdhoz hasonlatos – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„mindörökkön”: ahar-niśam, szó szerint ’nappal és éjjel’.


nava-kañja-nibhākṣaṁ ca gopī-jana-manoharam |
vana-mālā-dharaṁ śaśvadgovardhana-dharaṁ bhaje || 4 ||


Szeme akár a friss lótuszvirág, ő a fejőslánykák szívének elrablója,
aki mindig az erdei virágból fűzött füzért visel – a Góvardhan felemelőjét imádom.

bhakta-vāñchā-kalpa-vṛkṣaṁ navanīta-payomukham |
yaśodāmātṛsānandaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 5 ||


Hívei kívánságteljesítő fája, szája (szögletében) frissen fejt tej,
Jasódá mama gyönyöre – a Góvardhan felemelőjét imádom.

ananya-kṛta-hṛd-bhāva-pūrakaṁ pīta-vāsanam |
rāsa-maṇḍala-madhyasthaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 6 ||


Az egyhegyű szívbéli érzelmek beteljesítője, a sárgaruhás,
a rásza tánc körében álló – a Góvardhan felemelőjét imádom.

„egyhegyű szívbéli érzelmek”: an-anya-kṛta, azaz ’nem másra irányulón megtett’ hṛd-bhāva ’szívbéli érzelmek’.


dhvaja-vajrādi-saccihna-rājaccaraṇa-paṅkajam |
śṛṅgāra-rasa-marma-jñaṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 7 ||


Zászló, villám és más szépséges jegyek (díszítik) királyi lótuszlábait,
a szerelem ízeinek titkait ismerő – a Góvardhan felemelőjét imádom.

puruhūta-mahā-vṛṣṭīr nāśakaṁ go-gaṇāvṛtam |
bhakta-netra-cakorenduṁ govardhana-dharaṁ bhaje || 8 ||


Az áldozat urának hatalmas viharát messzire űző, a tehéncsordát oltalmazó,
hívei csakóra szemének holdja – a Góvardhan felemelőjét imádom.

govardhana-dharāṣṭakam idaṁ yaḥ prapaṭhet sudhīḥ |
sarvadā’nanyabhāvena sa kṛṣṇa-ratim āpnuyāt || 9 ||


A jóeszű, ki e Góvardhanadharástakam című költeményt olvassa
mindig, egyhegyű figyelemmel, az a Krsna iránti ragaszkodást éri el.

racitaṁ bhakti-lābhāya dhārakānāṁ sanātanam |
muktidaṁ sarva-jantūnāṁ govardhanadharāṣṭakam || 10 ||


A megtartók örök istene iránti szerető odaadás elérése érdekében íródott
e minden teremtménynek üdvösséget adományozó, Góvardhana-dharához szóló költemény.

iti śrīgokulacandrakṛtaṁ govardhanadharāṣṭakam |

Így végződik a Srí Gókulacsandra által, a Góvardhana felemelőjéhez írt nyolc strófa.

2021. október 30., szombat

Szanátan gószvámí: Srí Krsna-lílá-sztava, 58-59. dalok

Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke

Indra áldozatának meghiúsítása, és a Góvardhan-hegy felemelése
Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke Szanátan gószvámí dalfüzére. Száznyolc dalt foglal magába, melyek mindegyike egy-egy Krsnát megszólító, Krsna neveit soroló dicsőítő fohász. A dalok java része a Bhágavata-purána tizedik énekének fejezeteit követi, a közelgő ünnep alkalmából a Góvardhan-hegy felemeléséről szóló fejezeteket idézzük fel:

jaya vāsava-yāgajña pitṛ-pṛṣṭa-makhārthaka |
śruta-tātokta-yajñārtha karma-vādāvatāraka ||236||
nānāpanyāya-vādaugha-śakra-yāga-nivāraka |
govardhanādri-go-yajña-pravartaka namo'stu te ||237||
proktādri-go-makha-vidhe yajña-dattopahāra-bhuk |
gopa-viśvāsanārthādri-cchala-sthūlānya-rūpa-dhṛk ||238||
govardhana-śiro-ratna govardhana-mahattva-da |
kṛta-bhūṣāśanābhīra-kāritādri-parikrama ||239|| (namaḥ 58)

iti daśama-skandhe caturviṁśo'dhyāyaḥ ||


(236) Dicsőség néked, Indra áldozatát ismerő, (ám) atyját az áldozat céljáról faggatónak!
Ó, apja válaszát a jagja céljáról meghallgató, s a karma-tan alászálló (küldötteként válaszoló!)
(237) Számtalan hibás tan szavainak árjával Indra áldozatát megakadályozó!
A Góvardhan-hegy, és a tehenek áldozatát szorgalmazó, hódolat neked!
(238) A hegynek és a teheneknek szóló áldozat szabályait megszabó, az áldozati felajánlást megevő!
A pásztorok hitét megerősítő, a hegynek tűnő, hatalmas alakot öltő!
(239) Góvardhan koronaékszere! Góvardhannak dicsőséget adó!
Akaratod követve őt díszítették fel a pásztorokok, néki ajánlottak ételt, és őt járták körbe (tiszteletük jeléül)!

Így végződik az 58. dal, a tizedik ének 24. fejezetének összefoglalója.

janitendra-ruṣaṁ śakra-mada-vṛṣṭi-śamonmukham |
govardhanācaloddhartas tvāṁ vande'dbhuta-vikramam ||240||
līlā-govardhana-dhara vraja-rakṣā-parāyaṇa |
bhujānantopari-nyasta-kṣmā-nibha-kṣmābhṛd-uttama ||241||
govardhana-cchatra-daṇḍa-bhujārgala mahābala |
saptāha-vidhṛtādrīndra megha-vāhana-garva-bhit ||242||
saptāhaika-pada-sthāyin vraja-kṣut-tṛḍ-nud-īkṣaṇa |
jaya bhagnendra-saṅkalpa mahā-varṣa-nivāraṇa ||243||
sva-sthāna-sthāpita-gire gopī-dadhy-akṣatārcita |
devatā-sumano-vṛṣṭi-sikta vāsava-bhīṣaṇa ||244|| (namaḥ 59)

iti daśama-skandhe paṣcaviṁśo'dhyāyaḥ ||


(240) Indra dühét kiváltó, büszkeségének záporára közömbösen feltekintő,
a Góvardhan hegyet felemelő, csodás erejű Uram, néked hódolok!
(241) Ó, Góvardhant játszi könnyedséggel megtartó! Vradzsa hős oltalmazója!
A kezedbe vett hegy olyan, akár az egész földkerekség!
(242) Góvardhan ernyőjének nyele lett izmos karod, ó nagyerejű!
Hét napig tartottad a Hegykirályt, letörve a Felhők Ura büszkeségét!
(243) Hét napig egyhelyben álló! Pillantásod messzire űzi a vradzsabéliek éhségét és szomjúságát!
Dicsőség Indra törekvéseit megsemmisítőnek, a hatalmas felhőszakadás megállítójának!
(244) Ó, a hegyet eredeti helyére visszatevő! Téged imádnak a gópík joghurt és rizs felajánlásával!
Az istenek jázmin-virág esőjével meghintett! Indrát megrettentő!

Így végződik az 59. dal, a tizedik ének 25. fejezetének összefoglalója.


2020. november 14., szombat

Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!


jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||


A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||


Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||


Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||


Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||


Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||


Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||


…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||


„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||


Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||


Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||


„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||


E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||


Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||


Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||


Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||


Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||


„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||


Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||


Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||


„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||


Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||


Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||


Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||


Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||


„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||


E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||


Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||


Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

2018. augusztus 11., szombat

Upadésámrta 9-11. – távlatok


vaikuṇṭāj janito varā madhu-purī tatrāpi rāsotsavād
vṛndāraṇyam udāra-pāṇi-ramaṇāt tatrāpi govardhanaḥ |
rādhā-kuṇḍam ihāpi gokula-pateḥ premāmṛtāplāvanāt
kuryād asya virājato giri-taṭe sevāṁ vivekī na kaḥ ||9||


Vaikunthánál jobb Mathurá, a születés miatt. Annál is jobb Vrndá erdeje, a rásza-ünnep okán.
Kiválóbb annál Góvardhan, mert a magasba emelte s a szerelmes kedvtelések miatt is.
S bizony annál is jobb Rádhá tavacskája, Gókula ura szerelme nektárjának túláradása folytán.
Ki az a tisztánlátó, ki ne szolgálná a hegy lábánál tündöklőt?

A költemény utolsó strófái a távlatokat villantják fel. A kilencedik versszak elsődleges jelentésében helyekről szól: Vaikuntha, Mathurá, Vrndávan, Góvardhan, Rádhá-kund – ám voltaképpen különféle istenkoncepciókat sorakoztat egymás mellé. Összefonódik a hely, és a hitem megélésének módja és iránya. Magától értetődő ez az összefonódás az óind gondolkodásban: a szanszkrt nyelvben a hitet jelentő szó (nisthá) is az áll, tartózkodik valahol jelentésű szthá igei gyökből származik, éppen úgy, ahogy a magyar nyelvben is összekapcsolódik a minőség és a lokáció; gondoljunk csak a helyes, helytelen szavainkra.
Ám ne feledjük azt sem, hogy az óind világlátás nem kizáró, inkább integráló. A vallás a mindenséget magában foglaló isteni forma mellkasa, a vallástalanság a háta. (Bhág. 2.1.32.) Vagy emlékezhetünk a Gítá 12. fejezetére: a tökéletesség csúcsa, ha egyhegyű figyelemmel, csak Istenre gondolva, őt látva él az ember… ám ha ez ma nem magától értetődően természetes, semmi gond, ne ezt erőltesd, pláne ne mímeld, fordítsd inkább figyelmed a bhakti-jóga szádhanái felé. S ez nem valamiféle pótcselekvés a tökéletesség helyett – a szádhana a beteljesedés gyakorlati lépései. Erre utal, hogy e helyen Krsna Dhananydzsajaként, gazdagság meghódítójaként szólítja meg Ardzsunát, utalva arra, hogy a gyakorló a legnagyobb kincs birtokába juthat. Ám az sem gond, ha ezt sem érzi testhezállónak, akkor végezze munkáját Istennek ajánlva, vagy dolgozzon másokért, hogy megélhesse az adás örömét, s hogy nem ő a középpont. Mindegyik tevékenység helyes, sőt, a legjobb annak, aki a saját természete szerint cselekszik, ám a felsorolás mégis kirajzolja a bejárható utat, és felmutatja az egyre magasabb eszményeket.

Így tesz versünk is. Fokról-fokra halad, mintha koncentrikus körökben lépkednénk egyre beljebb. (A hangulat a hindu esküvői szertartást idézi, ahol a házasulandók hét fogadalmat téve hét körön át haladnak a középpont felé.) Vaikuntha az Isten-tudat világa, ahol a fenséges Urat imádják tiszta szívű hívei.
A következő kör, a következő szféra Mathurá környéke. Nem csupán a város, hanem a vidék… ahol Krsna született, s ami a bensőséges hangulatú lílák helyszíne. Az isten-tudaton túl a Krsna-koncepció felé fordul a figyelem, ám nem a Bhagavad-gítát elzengő tanító Krsnára, Dváraká uralkodójára, hanem Mathurá megmentőjére, a pásztorok barátjára.
Majd tovább szűkül a fókusz Vrndá erdejére, s a gópík-kedvese Krsnára. Néhány lépéssel eljutottunk a fenséges imádat körétől a rajongó szeretet szerelmes hangulatáig.
Ám úgy tűnik, mintha a következő lépés tágítana a körön: Vrndá erdeje után Góvardhant említi a vers… a Góvardhan-hegy magasba emelése pedig az oltalmazó Krsnára emlékezés hangulata. Vajon miért következne az oltalmazó Krsna a rásza-tánc meghitt játéka után? A Góvardhan kiválóságának indoklása szó szerint így hangzik: udāra-pāṇi-ramaṇāt, azaz magas-kéz-örvendeztetés miatt. A magas-kéz, azaz magasbaemelés lehet a hegy felemelésére tett utalás, ám felmerül egy másik értelmezési lehetőség is. Az udāra nagylelkűt is jelent, így a udāra-pāṇi nagylelkű kézzel, bőkezűen áradóként a megörvendeztetés jelzője lesz, s ez így már a rásza-tánc folytatására tett utalás, mikor Krsna Rádhát ragadja ki a tánc köréből. Góvardhan jelentősége, hogy ez a hely az isteni pár találkáinak színtere. „Rádhá szerelmes civódásának büszke szavai, füldíszének elhervadt lótusza, (Krsna) fejékéből kihullott pávatollak, ligeteidben a fekhely tetején a Vaidzsajantí füzér szétgurult virágjai – ezek díszítik tested, óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!” (Rúpa gószvámí: Dvitíja Góvardhanástaka, 8.)
Egyre beljebb haladunk a körökön, fókuszáljuk Istenről alkotott képünket. Vaikunthán Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd Mathuránáth, Gópínáth után Rádháraman Krsnával találkozunk. Ám a középpontban Rádhikát találjuk, erre utal a Rádhá-kund Rádhá tavacskája. Raghunáth dász gószvámí, aki a távlat atyamestere a Csaitanja-követő vaisnavák közt, így fogalmazza meg ezt a Bánat bokrétájában:

āśā-bharair amṛta-sindhu-mayaiḥ kathañcit
kālo mayātigamitaḥ kila sāmprataṁ hi |
tvaṁ cet kṛpāṁ mayi vidhāsyasi naiva kiṁ me
prāṇair vrajena ca varoru bakāriṇāpi ||

„A nektáróceánra sóvárogva ezidáig csak elütöttem az időt valahogy, de ennek vége!
Ha te nem leszel kegyes hozzám, Combjaszép, semmit sem ér az életem, nem kell Vradzsa, de még Baka ellensége sem!” (Vilápa-kuszumánydzsali 102.)

Srídhar Mahárádzs így interpretálja e verset: „Egy remény éltet, ez tart életben. E reménység jegyében telnek napjaim, így vonszolom magam, át e nyomorúságos időkön. A reménység nektári óceánja tart a vonzásában. Ez éltet, csakhogy a türelmem a végére járt, nem bírok tovább várni. Ha nem mutatsz kegyet irántam ebben a minutában, akkor végem van. Örökre vége mindennek, élni sem akarok tovább. Kegyed nélkül minden haszontalan, egy percig sem bírom tovább. Vrndávan még az életemnél is kedvesebb számomra, de most attól is irtózom! Mily kínzó, gyötrelmes érzés! Már Krsnából is elegem van, hogy mást ne említsek. Szégyen ezt mondani, de őt sem tudom szeretni, amíg bizalmas szolgáid táborába be nem fogadsz.”
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

karmibhyaḥ parito hareḥ priyatayā vyaktiṁ yayur jñāninas
tebhyo jñāna-vimukta-bhakti-paramāḥ premaikaniṣṭhās tataḥ |
tebhyas tāḥ paśu-pāla-paṅkaja-dṛśas tābhyo 'pi sā rādhikā
preṣṭhā tadvad iyaṁ tadīya-sarasī taṁ nāśrayet kaḥ krtī ||10||


Nyilvánvaló, hogy a rítusok követőit minden tekintetben (felülmúlják) a Harit szerető bölcsek.
(Kiválóbbak) náluk az elméleteket maguk mögött hagyó, a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták.
(Legkiválóbbak) a lótuszszemű pásztorfiú (kedvesei), s közülük is Rádhiká az első.
Ugyanúgy kedves az ő tavacskája is, s van-e áldott ember, (aki) ne keresné ennek oltalmát?

Miért a Rádhá-kund (Rádhá tavacskája), azaz a Rádhával kapcsolatba hozó meditáció a legbensőségesebb? – merül fel a kérdés az előző strófa kapcsán. Ez és a következő vers e kérdést válaszolja meg. Távolról indít – míg az előző strófa az istenkoncepciókat tekinti át, e vers a hívek különféle csoportjait veszi számba. Szorosan összefügg az előző strófával, nyelvtanilag is, hiszen az előző vers „jobb” (vara) szava utal az összehasonlításra itt is.
Karmí, azaz cselekvő – mondja a vers, ami jelentheti az anyagi tetteket végzőket, s a rítusok végzőit egyaránt. Mert a vers az Isten felé fordulókat sorolja, így a fordításban az utóbbi jelentést vettem figyelembe. A szó önmagában nem minősít, ám gyakran használják a viszonzásvágy reményében történő Isten felé fordulás mentalitásának leírására. A Harit szerető bölcsek számára már mindegy, van-e viszonzás, vagy sem. A bölcsekről így szól a Gítában Krsna: „Négyféle jámbor ember imád engem, ó Ardzsuna, a szenvedő (ārtaḥ), a kíváncsi (jijñāsuḥ), a vagyonvágyó (arthārthī) és a bölcs (jñānī)” (Bg. 7.16.) – majd hozzáteszi: közülük is az egyhegyű odaadással (eka-bhakti) felé forduló bölcs a legkiválóbb, mert mindig kapcsolatban áll vele. Ennél szűkebb kör a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták. Róluk Rúpa gószvámí azt mondja: jñāna-vimukta („tudás-megszabadult”). A szóösszetétel kétféleképpen is értelmezhető. A jñāna jelentése tudás, elsősorban a Legfelsőbbel kapcsolatos tudás. Srídhar Szvámí kommentárjában például a jñāna a szentírásokon alapuló (śāstrīya) tudás, míg mellette a vijñāna a közvetlen, személyes tapasztalat, megértés, megélés (anubhava). A vimukta jelentése megszabadult, így a jñāna-vimukta jelenthet a lelki tudás által (a világi kötelékektől) megszabadultat, és az elméleteket, a pusztán írásokon alapuló tudás magunk mögött hagyását, meghaladását is.
Ha a raszákat sorra vesszük, a legbensőségesebb, a legsokszínűbb köztük a szerelem hangulata, így a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták közt a gópík kötődnek a legváltozatosabb módon Krsnához. A gópík koronaékszere Rádhiká, ezért tekinthető a végső célnak a Rádhá-dászjam, Rádhiká szolgálata.
Miként az előző strófánál, itt is fontos megemlíteni, hogy a távlatokról van szó. Nem másolható, mímelhető, és nem erőltethető, bármennyire szép, s ezért vonzó is.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

kṛṣṇasyoccaiḥ praṇaya-vasatiḥ preyasībhyo 'pi rādhā
kuṇḍam cāsyā munibhir abhitas tādṛg eva vyadhāyi |
yat preṣṭhair apy alam asulabhaṁ kiṁ punar bhakti-bhājāṁ
tat premedaṁ sakṛd api saraḥ snātur āviṣkaroti ||11||


Krsna kedveseinél is (jelentősebb) a szeretet hajléka, Rádhá.
A bölcsek megállapítják, hogy tavacskája teljes mértékben hasonlatos (őhozzá).
Ami még a legkedvesebbeknek is nehezen elérhető, hát még azoknak, akik most szentelődnek a bhaktinak.
(Ám) az a szeretet feltárul annak, aki csak egyszer is megmártózik e tóban.

„A Krsna iránti ragaszkodásnak két fajtája van, a fenség tudatával kevert az egyik, a kévalá (teljes, tökéletes) a másik.” – áll a Csaitanja-csaritámrtában (2.19.192.) A legkedvesebbek a kévalá, a teljes ragaszkodás útját járják, míg mások számára („akik most szentelődnek a bhaktinak”) a Krsna iránti ragaszkodás a fenség tudatával elegyített.
A Rádhá tavacskájában való megmártózás a Rádhá-dászjam megélését jelenti… s ez még e legkedvesebbek számára is nehezen elérhető.
A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem).

2012. november 17., szombat

Raghunáth dász gószvámí: Oltalomkeresés a Góvardhannál


Raghunātha dāsa gosvāmī: Govardhanāśraya-daśaka

saptāhaṁ murajit-karāmbuja-paribhrājat-kaniṣṭhāṅguli-
prodyad-valgu-varātakoparimilan-mugdha-dvirepho 'pi yaḥ |
pāthaḥ-kṣepaka-śakra-nakra-mukhataḥ kroḍe vrajam-drāg apāt
kas taṁ gokula-bandhavaṁ giri-varaṁ govardhanam nāśrayet ||1||

Mura legyőzője lótusz-kezének ragyogó kisujján hét napig tartotta őt, ki olyan volt, akár a pompázatos lótuszvirág magháza fölött összesereglett bódult méhek raja. Az Indra krokodil-torkából előtörő vízözönt hamarjában mellkasával fogta fel, így védte Vradzsát. Ki ne keresne oltalmat őnála, Gókula barátjánál, a legkiválóbb hegynél, Góvardhannál?

indratve nibhṛtaṁ gavāṁ suranadī-toyena dīnātmanā
śakreṇānugatā cakāra surabhir yenābhiṣekaṁ hareḥ |
yat-kacche 'jani tena nandita-janaṁ govinda-kuṇḍaṁ kṛtī
kas tam-go-nikarendra-paṭṭa-śikharam govardhanam nāśrayet ||2||

Az alázatossá vált Indrát követő Szurabhi, egy félreeső helyen, a tehenek királyává kente fel Harit, megfürdetve őt a mennyei Gangesz vizével, így tárult fel a Góvardhan-hegy tövében a Góvinda-kunda. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, a tehéncsordák királyának trónus-hegyénél, Góvardhannál?


A Bhágavata-purána 10.27.20. versében Szurabhi így fohászkodik Krsnához: tvaṁ naḥ paramakaṁ daivaṁ tvaṁ na indro jagat-pate – „Te vagy a legfőbb urunk, te vagy a mi vezérünk, Mindenség Ura!” Majd Szurabhi tejével, Airávata, Indra elefántja pedig a mennyei Gangesz vizével fürdette meg Krsnát, s Góvinda néven királlyá koronázták. Ekkor telt fel a Góvinda-tó.

svar-dhuny-ādi-vareṇya-tīrtha-gaṇato hṛdyāny ajasram-hareḥ
sīri-brahma-harāpsaraḥ-priyaka-tat-śrī-dāna-kuṇḍāny api |
prema-kṣema-ruci-pradāni parito bhrājanti yasya vratī
kas tam mānya-munīndra-varṇita-guṇam-govardhanam nāśrayet ||3||

A Góvardhant körülölelő ragyogó tavak, a Szíri, a Brahma, a Hara, az Apszara, a Prijaka, s a Srí Dána, melyek a rajongó szerelem boldogságának ízeit kínálják, mindig közelebb állnak Hari szívéhez, mint a mennyei Gangesz, s a többi ünnepelt zarándokhely. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, a magasztalt bölcsek legkiválóbbjai által megénekelt Góvardhannál?

jyotsnāmokṣaṇa-mālya-hāra-sumano-gaurī-balāri-dhvajā
gāndharvādi-sarāṁsi nirjhara-giriḥ śṛṅgāra-siṁhāsanam |
gopālo 'pi hari-sthalam harir api sphūrjanti yat-sarvataḥ
kas tam go-mṛga-pakṣi-vṛkṣa-lalitam govardhanam nāśrayet ||4||

Itt ragyognak a Dzsjótsznámóksana, Málja, Hára, Szumana, Gaurí, Balári, Dhvadzsa és Gándharva tavacskák, a hegyi patakok, a szerelem királyi trónusa, Hari megannyi kedvtelésének színtere, sőt maga Gópál is itt tündököl. Ki ne keresne oltalmat őnála, a tehenekkel, őzekkel, madarakkal s fákkal pompázó Góvardhannál?

gaṅgā-koṭy-adhikam bakāri-pada-jāriṣṭāri-kuṇḍam vahan
bhaktyā yaḥ śirasā natena satatam preyān śivād apy abhūt |
rādhā-kuṇḍa-maṇim tathaiva murajit-prauḍha-prasādam dadhāt
preyaḥ stavyamano 'bhavat ka iha tam govardhanam nāśrayet ||5||

Odaadással hordozza meghajtott fején (a bikadémon) Arista legyőzőjének tavacskáját, a Krsna lába nyomán született (Sjáma-kundát), mely milliószor dicsőbb a Gangesznél, sőt, még Sivánál is kedvesebb. Éppígy hordozza Rádhá tavacskájának ékkövét is, mely Mura ellenségének mérhetetlen kegyét foglalja magába, ezért még vonzóbb, s a bhakták szívének magasztaltja lett. Ki ne keresne oltalmat eme Góvardhannál?


A Góvardhan-hegyet pávához hasonlítják, melynek e két tó a szemei. A tavak keletkezésének történetét így beszélik el. Arista, a bikadémon megölése után Rádhiká s a gópík játékosan Krsna szemére vetették vallástalan tettét, a bika elpusztítását: „Most menj, s végy fürdőt minden zarándokhely szent vizében, miként Indra is cselekedett a bráhmana Vrtra megölése után!” – mondták. “Miért is kellene elmennem?” – kérdezte Krsna, majd sarkával a földre dobbantva létrehozta a Sjáma-kunda medrét, melybe kívánságára a három világ minden szent zarándokhelyének vize megjelent. Rádhiká és barátnői ekkor elhatározták, hogy Krsna tava mellé egy még szebb tavat ásnak. Hamar ki is mélyítették a gödröt, ám a Sjáma-kunda Krsna által felajánlott vizét nem akarták elfogadni, hiszen az a tehéngyilkosság bűnével szennyezett, inkább a Mánasza-gangá vizével kívánták feltölteni tavacskájukat. Ám a zarándokhelyek személyiségeinek hódoló imáit hallva Rádhiká végül elfogadta vizüket.

yasyām mādhava-nāviko rasavatīm ādhāya rādhām tarau
madhye cañcala-keli-pāta-valanāt trāsaiḥ stuvatyās-tataḥ |
svābhiṣṭham paṇam ādadhe vahati sā yasmin mano-jāhnavī
kas tam tan-nava-dampati-pratibhuvam govardhanam nāśrayet ||6||

Ahol a Mádhava nevezetű révész a csónak közepén szerető Rádhikáját megóvta a hullámoktól, csalfa évődéssel átölelve őt, mikor kedvese félelemmel eltelve fohászkodott hozzá. Mindez a Mánasza-gangá tavon történt, melyet szintén ő, Góvardhan hordoz. Ki ne keresne oltalmat őnála, ama ifjú pár (rejtett) világánál, Góvardhannál?


Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.

rāse śrī-śata-vandya-sundara-sakhī vṛndāñcitā saurabha-
bhrājat-kṛṣṇa-rasāla-bāhu-vilasat-kaṇṭhī madhau mādhavī |
rādhā nṛtyati yatra cāru valate rāsa-sthalī sā parā
yasmin sa sukṛtī tam unnatam aye govardhanam nāśrayet ||7||

Tavasszal, a rásza-lílá idején Rádhá, Mádhava párja, a szerencseistennők százai által magasztalt gyönyörű barátnői körében lejti táncát, miközben Krsna illatos nektár-karjai szerelmesen fonódnak nyaka köré. Ez az a hely, a rásza-tánc színtere, melyhez a szeretett Krsna leginkább vonzódik. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, e nagyszerű Góvardhannál?

yatra svīya-gaṇasya vikrama-bhṛtā vācā muhuḥ phullatoḥ
smera-krūra-dṛg-anta-vibhrama-śaraiḥ śaśvan mitho viddhayoḥ |
tad yūnor nava-dāna-sṛṣṭija-kalir bhaṅgyā hasan jṛmbhate
kas tam tat-pṛthu-keli-sūcana-śilām govardhanam nāśrayet ||8||

Hol az évődő pár, Rádhá és Krsna társaik bátorítói szavai mellett kegyetlen-mosolygó pillantásuk nyilaival sebzik egymást újra és újra, majd kacagnak e csalafintaságon, a vámszedős cívódáson. Ki ne keresne oltalmat őnála, eme isteni játék színhelyénél, Góvardhannál?

śrīdāmādi-vayasya-sañcaya-vṛtaḥ saṅkarṣaṇenollasan
yasmin go-caya-cāru-cāraṇa-paro rīrīti gāyaty asau |
raṅge gūḍha-guhāsu ca prathayati smāra-kriyāṁ rādhayā
kas taṁ saubhaga-bhūṣitāñcita-tanuṁ govardhanam nāśrayet ||9||

Ahol Krsna Srídáma s barátai körében Balarámmal játszik. Ahol ő a tehéncsordák dalnoka is: rírí – így énekel nekik. S ahol a titkos rejteken Rádhá szerelmének hódol. Ki ne keresne oltalmat őnála, ama legfőbb áldással ékesített szépséges helynél, Góvardhannál?

kālindīm tapanodbhavam giri-gaṇān aty-unnamā-cekharān
śrī-vṛndāvipinam janepsita-dharam nandīśvaram cāśrayam |
hitvā yam pratipūjayan vraja-kṛte mānam mukundo dadau
kas tam śṛṅgi-kirīṭinam giri-nṛpam govardhanam nāśrayet ||10||

Mukunda Góvardhan imádatát adta Vradzsa népének, feledve a Nap-leány Kálindít, a temérdek égbenyúló hegyet, Vrndá vágyteljesítő erdejét s még Nandísvarát, (saját) hajlékát is. Ki ne keresne oltalmat őnála, az aranykoronás hegykirálynál, Góvardhannál?

tasmin vāsadam asya ramya-daśakaṁ govardhanasyeha yat
prādurbhūtam idaṁ yadīya-kṛpayā jīrṇāndha-vaktrād api |
tasyodyad-guṇa-vṛnda-bandhura-khaṇer jīvātu-rūpasya tat-
toṣāyāpi alaṁ bhavatv iha phalaṁ pakvaṁ mayā mṛgyate ||11||

Hajlékomat adó Góvardhant magasztalja a most elhangzott tíz boldogságos fohász. Életem értelme ő, a csodás tulajdonságok kincsesbányája, kinek kegyéből még egy vak öregember szájából is dicsőítő himnuszok élednek. Felkutattam mindeme érett gyümölcsöket, szolgálják az ő örömét!
 

 A versmérték: śārdūlavikrīḍita


2011. november 5., szombat

Bhágavata-purána 10.25. fejezet


Krsna felemeli a Góvardhan-hegyet, hogy megoltalmazza Vradzsa lakóit

śrī-śuka uvāca |
indras tadātmanaḥ pūjāṁ vijñāya vihatāṁ nṛpa |
gopebhyaḥ kṛṣṇa-nāthebhyo nandādibhyaś cukopa ha ||1||

Srí Suka szólt:
Óh király! Indra megértve, hogy a Krsna oltalma alatt álló pásztorok Nandával az élen megakadályozták imádatának ünnepét, bizony megharagudott,

gaṇaṁ sāṁvartakaṁ nāma meghānāṁ cānta-kārīṇām |
indraḥ pracodayat kruddho vākyaṁ cāheśa-māny uta ||2||

s a világvégét hozó felhők Számvartaka nevű csoportját parancsolta magához. E szavakkal szólt a haragos Indra, ki a Legfelsőbb Úrnak képzelte magát:

aho śrī-mada-māhātmyaṁ gopānāṁ kānanaukasām |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya ye cakrur deva-helanam ||3||

„No lám, a bőség bódulata felfuvalkodottá tette az erdőlakó pásztorokat! E halandóhoz, Krsnához fordulva megvetik a félisteneket,

yathādṛḍhaiḥ karma-mayaiḥ kratubhir nāma-nau-nibhaiḥ |
vidyām ānvīkṣikīṁ hitvā titīrṣanti bhavārṇavam ||4||

ahogyan megalapozatlan, haszonvágyó (karma természetű) áldozataikat végzik, feladva a metafizikai tudás útját. Olyan ez csupán, mint egy hitvány kis ladik, mellyel a létezés tajtékzó óceánján szeretnének átkelni.

vācālaṁ bāliśaṁ stabdham ajñaṁ paṇḍita-māninam |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya gopā me cakrur apriyam ||5||

Fecsegő, gyerekes, szemtelen, ostoba, és ráadásul bölcsnek képzeli magát – e halandó Krsnához fordulva a pásztorok nem tettek kedvemre.

A Csaitanja-csaritámrta 3.5 fejezetében Szvarúp Dámódar (Srídhar Szvámí kommentárja nyomán) Szaraszvatít idézi: A vācāla jelentése veda-pravartaka, aki a védára alapozva beszél, ám mégsem öntelt, olyan akár egy gyermek. Stabdha, mert állva marad, nincs aki előtt meg kellene hajolnia, s ajña ő, mert nincs aki tudóbb volna nála, előtte semmi nem marad titokban. Tudósok tisztelik őt, ezért paṇḍita-mānī. S mert kedveli híveit, halandó emberi alakban mutatkozik előttük. (Cscs. 3.5.140-142.)

eṣāṁ śriyāvaliptānāṁ kṛṣṇenādhmāpitātmanām |
dhunuta śrī-mada-stambhaṁ paśūn nayata saṅkṣayam ||6||

A bőségtől önteltté váltak, s Krsna is felfuvalkodottá teszi szívüket. Zúzzátok össze a bőség bódulatából fakadó büszkeségüket, s jószágaikat vigyétek romlásba!

ahaṁ cairāvataṁ nāgam āruhyānuvraje vrajam |
marud-gaṇair mahā-vegair nanda-goṣṭha-jighāṁsayā ||7||

A nagyerejű Marutok kíséretében Airávatán, az elefánton utazva jómagam is útnak indulok Vradzsába, hogy Nanda gyülekezetét (Vradzsát) elpusztítsam.”

Indra elefántja Airávata „az óceán fia”, akit a félistenek és aszurák közösen köpülték ki a tejóceánból.
Nanda-goṣṭha értelmezése lásd 18. verset.

śrī-śuka uvāca |
itthaṁ maghavatājñaptā meghā nirmukta-bandhanāḥ |
nanda-gokulam āsāraiḥ pīḍayām āsur ojasā ||8||

Srí Suka szólt:
Az Indra által utasított, kötelékeikből feloldozott felhők így heves esővel gyötörték Vradzsát,

Suka Indrát itt ironikusan Maghavat néven említi, melynek jelentése nagylelkű, bőkezű.

vidyotamānā vidyudbhiḥ stanantaḥ stanayitnubhiḥ |
tīvrair marud-gaṇair nunnā vavṛṣur jala-śarkarāḥ ||9||

vakító villámokkal, hatalmas égzengéssel, miközben záporozott a rettenetes Marutok űzte jégeső.

sthūṇā-sthūlā varṣa-dhārā muñcatsv-abhreṣv-abhīkṣṇaśaḥ |
jalaughaiḥ plāvyamānā bhūr-nādṛśyata natonnatam ||10||

Szüntelenül, hatalmas oszlopokban dőlt a víz az elszabadított felhőkből, s az özönvíztől elárasztott földön nem látszottak többé a magaslatok és mélyedések.

aty-āsārāti-vātena paśavo jāta-vepanāḥ |
gopā gopyaś ca śītārtā govindaṁ śaraṇaṁ yayuḥ ||11||

A hatalmas zápor s az erősen fújó szél miatt reszkettek a jószágok, a hideg a pásztorokat s a gópíkat is kínozta. Góvindához fordultak hát menedékért.

śiraḥ sutāṁś ca kāyena pracchādyāsāra-pīḍitāḥ |
vepamānā bhagavataḥ pāda-mūlam upāyayuḥ ||12||

(A tehenek) fejüket s fiaikat testükkel oltalmazva, reszketve és a záporozó esőtől szenvedve kerestek oltalmat Bhagavánnál, (a pásztorok pedig így szóltak:)

kṛṣṇa kṛṣṇa mahā-bhāga tvan-nāthaṁ gokulaṁ prabho |
trātum arhasi devān naḥ kupitād bhakta-vatsala ||13||

„Krsna, Krsna, óh, mindenható urunk, oly kegyes vagy híveidhez, s Gókula a te oltalmad alatt áll. Kérünk, oltalmazz meg minket e haragos dévától!”

śilā-varṣāti-vātena hanyamānam acetanam |
nirīkṣya bhagavān mene kupitendra-kṛtaṁ hariḥ ||14||

A jégveréssel és szélviharral meggyötört, alélt híveit látván Bhagaván, Hari megértette, hogy mindez Indra haragjának következménye:

apartv aty-ulbaṇaṁ varṣamati-vātaṁ śilā-mayam |
sva-yāge vihate ’smābhir indro nāśāya varṣati ||15||

„Az évszakhoz nem illő sűrű esőt, a viharos szelet s a jégesőt Indra a pusztítás kedvéért bocsátotta ránk, mert megakadályoztuk a néki szóló áldozatot.

tatra pratividhiṁ samyag ātma-yogena sādhaye |
lokeśa-mānināṁ mauḍhyād dhaniṣye śrī-madaṁ tamaḥ ||16||

Ezért a választ saját misztikus erőmmel adom meg. Ostobaságuk miatt a világ urának képzelik magukat, ám én véget vetek a bőség eme bódulatának s a tudatlanságnak.

na hi sad-bhāva-yuktānāṁ surāṇām īśa-vismayaḥ |
matto ’satāṁ māna-bhaṅgaḥ praśamāyopakalpate ||17||

Az isteni természethez kötődő félisteneken nem lehet úrrá a tévképzet, hogy Istennek véljék magukat. Az igaztalanok büszkeségének szétzúzása mindenütt békességet eredményez majd.

tasmān mac-charaṇaṁ goṣṭhaṁ man-nāthaṁ mat-parigraham |
gopāye svātma-yogena so ’yaṁ me vrata āhitaḥ ||18||

Ezért – ahogyan azt megfogadtam – saját misztikus erőmmel oltalmazom meg családomat, Vradzsát, hiszen engem tekintenek uruknak, s tőlem remélnek oltalmat.”

ity uktvaikena hastena kṛtvā govardhanācalam |
dadhāra līlayā viṣṇuś chatrākam iva bālakaḥ ||19||

Így szólván Visnu egy kézzel felemelte a Góvardhan hegyet, könnyedén, ahogy egy kisgyermek emel fel egy gombát.

A Hari-vaṁśa (2.18.31.) szerint: a felhőkig érő hegyet a bal kezével tartotta.


athāha bhagavān gopān he ’mba tāta vrajaukasaḥ |
yathopajoṣaṁ viśata giri-gartaṁ sa-go-dhanāḥ ||20||

Majd Bhagaván így szólt a pásztorokhoz: „Óh, anyám, apám, Vradzsa lakosai! Gyertek a hegy alá állataitokkal együtt,

na trāsa iha vaḥ kāryo mad-dhastādri-nipātanāt |
vāta-varṣa-bhayenālaṁ tat-trāṇaṁ vihitaṁ hi vaḥ ||21||

ne féljetek, hogy nem bírom el (hogy leesik a kezemből)! Elég már a széltől és esőtől való rettegésből, a menedék már készen áll!”

tathā nirviviśur gartaṁ kṛṣṇāśvāsita-mānasaḥ |
yathāvakāśaṁ sa-dhanāḥ sa-vrajāḥ sopajīvinaḥ ||22||

Miután Krsna így megnyugtatta őket, a pásztorok bementek a hegy alá vagyontárgyaikkal, jószágaikkal és alárendeltjeikkel. Mind kényelmesen elfértek ott.

kṣut-tṛḍ-vyathāṁ sukhāpekṣāṁ hitvā tair vraja-vāsibhiḥ |
vīkṣyamāṇo dadhārādriṁ saptāhaṁ nācalat padāt ||23||

Az éhséget, a szomjúságot a szenvedést és a személyes öröm iránti vágyat feladva, Vradzsa lakosai pillantásainak kereszttüzében hét napig tartotta a hegyet egy helyben állva.

kṛṣṇa-yogānubhāvaṁ taṁ niśamyendro ’ti-vismitaḥ |
nistambho bhraṣṭa-saṅkalpaḥ svān meghān sannyavārayat ||24||

Krsna misztikus erejének hatalmát látva Indra nagyon elámult, büszkesége elillant, s miután törekvései meghiúsultak, megállította a felhőket.

khaṁ vyabhram uditādityaṁ vāta-varṣaṁ ca dāruṇam |
niśamyoparataṁ gopān govardhana-dharo ’bravīt ||25||

Az égen szétoszlottak a fellegek, s újra felragyogott a Nap. Látva, hogy a kegyetlen eső és szél abbamaradt, a Góvardhan hegy felemelője így szólt a pásztorokhoz:

niryāta tyajata trāsaṁ gopāḥ sa-strī-dhanārbhakāḥ |
upārataṁ vāta-varṣaṁ vyuda-prāyāś ca nimnagāḥ ||26||

„Óh, pásztorok, ne féljetek., menjetek nyugodtan a feleségeitekkel, gyermekeitekkel s a vagyonkátokkal. Elállt a szél és az eső, s a folyók is visszatértek medrükbe.”

tatas te niryayur gopāḥ svaṁ svam ādāya go-dhanam |
śakaṭoḍhopakaraṇaṁ strī-bāla-sthavirāḥ śanaiḥ ||27||

Ekkor a pásztorok felkerekedtek, s csordáikkal, a szekérre rakott holmijukkal, a feleségeikkel, gyermekeikkel és az öregekkel együtt lassan hazamentek.

bhagavān api taṁ śailaṁ sva-sthāne pūrva-vat prabhuḥ |
paśyatāṁ sarva-bhūtānāṁ sthāpayām āsa līlayā ||28||

Azután Bhagaván, az Úr, mindenki szeme láttára könnyedén az eredeti helyére tette vissza a hegyet, oda az korábban is volt.

taṁ prema-vegān nirbhṛtā vrajaukaso
yathā samīyuḥ parirambhaṇādibhiḥ |
gopyaś ca sa-sneham apūjayan mudā
dadhy-akṣatādbhir yuyujuḥ sad-āśiṣaḥ ||29||

Rajongó szeretet töltötte el Vradzsa lakosait, Krsnához mentek, megölelték, és sok más módon is kifejezték érzéseiket. Az örvendező gópík is gyöngéden imádták, joghurtot, gabonát valamint vizet ajánlva jókívánságaikkal halmozták el őt.

yaśodā rohiṇī nando rāmaś ca balināṁ varaḥ |
kṛṣṇam āliṅgya yuyujur āśiṣaḥ sneha-kātarāḥ ||30||

Jasódá, Róhiní, Nanda és Ráma, a mélységes szeretettől ellágyulva átölelték, s megáldották Krsnát.

divi deva-gaṇāḥ siddhāḥ sādhyā gandharva-cāraṇāḥ |
tuṣṭuvur mumucus tuṣṭāḥ puṣpa-varṣāṇi pārthiva ||31||

Óh, király! A mennyben a félistenek, a sziddhák, a szádhják, a gandharvák és a csáranák elégedetten magasztalták őt, s virágesőt szórtak.

śaṅkha-dundubhayo nedur divi deva-pracoditāḥ |
jagur gandharva-patayas tumburu-pramukhā nṛpa ||32||

Óh, király! A félistenek megfújták kagylókürtjeiket, megszólaltak az üstdobok, s a legkiválóbb gandharvák énekeltek, akiket Tumburu vezetett.

tato ’nuraktaiḥ paśupaiḥ pariśrito
rājan sva-goṣṭhaṁ sa-balo ’vrajad dhariḥ |
tathā-vidhāny asya kṛtāni gopikā
gāyantya īyur muditā hṛdi-spṛśaḥ ||33||

Óh, király! Ezek után Hari a hűséges pásztorfiúk és Balarám társaságában a legelőre ment. Az örvendező gópík, kiknek szívét megérintette a Krsna iránti szeretet, hasonlóképp elindultak, miközben az ő tetteiről énekeltek.

2011. október 29., szombat

Bhágavata-purána 10.24. fejezet


Indra büszkeségének letörése, áldozatának meghiúsítása, és a Góvardhan-ünnep

śrī-śuka uvāca |
bhagavān-api tatraiva baladevena saṁyutaḥ |
apaśyan-nivasan-gopān indra-yāga-kṛtodyamān ||1||

Srí Suka szólt:
Bhagaván ott maradt Baladévvel együtt,
s látta, hogy a pásztorok az Indra-áldozat előkészületeivel serénykednek.

Az előző fejezetek Vradzsa lakóinak vallási életéről szólnak. A hajadon fejőslánykák téli hajnalokon a Jamuná vizében Kátjájaní istennőt imádták, hogy majdan jó férjük legyen – Krsna azonban ellopta ruháikat, ezzel megakadályozva, ugyanakkor be is teljesítve a fejőslánykák áldozatát (10.22. fejezet). Majd a védai rítusokba belefeledkező bráhmanákat kereste fel, hogy ételt kolduljon tőlük – ők azonban nem ismerték fel, az előkelő születés, a számtalan vezeklés és az elméleti ismeretek sokasága mind kevésnek bizonyult. Krsna ekkor a bráhmanák feleségeihez fordult, akik azonnal a legpompásabb étkekkel siettek hozzá. (10.23. fejezet). Az áldozatok harmadik fajtája nem a védákban előírt, hanem a pásztorok hagyományokat követő áldozata volt: Indrának hódoltak, hogy éltető esővel öntözze a legelőket. Krsna ezt az áldozatot is meghiúsította – hiszen minden áldozat célja egyedül ő.

tad-abhijño ’pi bhagavān sarvātmā sarva-darśanaḥ |
praśrayāvanato ‘pṛcchad-vṛddhān nanda-purogamān ||2||

Mindent tudott arról az áldozatról, hiszen ő mindennek a lelke, a mindent látó.
Mégis alázattal meghajolva így kérdezte az öregeket, kiket Nanda vezetett:

kathyatāṁ me pitaḥ ko ’yaṁ sambhramo va upāgataḥ |
kiṁ phalaṁ kasya voddeśaḥ kena vā sādhyate makhaḥ ||3||

„Magyarázd el kérlek apám, mi ez a sürgés-forgás?
Milyen eredményért, kinek az érdekében, s hogyan végzitek el az áldozatot?

etad brūhi mahān kāmo mahyaṁ śuśrūṣave pitaḥ |
na hi gopyaṁ hi sādhūnāṁ kṛtyaṁ sarvātmanām iha |
asty a-sva-para-dṛṣṭīnām a-mitrodāsta-vidviṣām ||4||

Ezt mondd el nekem kérlek, ezt vágyom hallani, óh, apám.
Hiszen nincs titka a szádhuknak, kik mindenki javára cselekszenek e világon.
Nem látnak ők különbséget a sajátjuk és a másé között, barát, érdektelen és ellenség között.

udāsīno ’ri-vad varjya ātma-vat suhṛd ucyate ||5||

Úgy mondják, az ember kerülje a közömböst akár az ellenséget, ám a jóbarátra mint önmagára tekintsen.

jñatvājñātvā ca karmāṇi jano ’yam anutiṣṭhati |
viduṣaḥ karma-siddhiḥ syād yathā nāviduṣo bhavet ||6||

Tudón s tudatlanul végzi az ember tetteit,
a tudók tettei sikeresek, ám a tudatlanokéi nem.

tatra tāvat kriyā-yogo bhavatāṁ kiṁ vicāritaḥ |
atha vā laukikas tan me pṛcchataḥ sādhu bhaṇyatām||7||

Vajon szentíráson alapuló rítus, amit elhatároztatok,
vagy bevett szokás, ez a kérdésem, kérlek mondd el nékem.”

„Szentíráson alapuló rítus”: a kriyā-yoga értelmezése Srídhar Szvámí kommentárja alapján.

śrī-nanda uvāca |
parjanyo bhagavān indro meghās tasyātma-mūrtayaḥ |
te ’bhivarṣanti bhūtānāṁ prīṇanaṁ jīvanaṁ payaḥ ||8||

Srí Nanda szólt:
„Az eső Indra nagyúr, a felhők pedig az ő személyes megnyilvánulásai.
Ők árasztják el a teremtményeket az esővel, a megörvendeztető, életadó vízzel.

A parjanya (eső) szó etimológiája: másokat (anyat) gyarapító (pṛc).

taṁ tāta vayam anye ca vārmucāṁ patim īśvaram |
dravyais tad-retasā siddhair yajante kratubhir narāḥ ||9||

Mi és mások is őt imádjuk, kedvesem, a felhők urát, a nagyurat.
Az ő isteni magjáért áldoznak áldozattal az emberek.

Felhő (vārmuc) az, aki elszabadítja (muc) a vizet (vār).
Az upanisadok (Cshándógja 5.3-10, Brhadáranjaka 6.2) ötféle áldozótűzről beszélnek. Áldozótűz az égi világ, melybe a hitet áldozzák a dévák, s az eredmény a Szómakirály. Hasonlóképp áldozótűz az esőfelhő, melybe a Szómakirályt áldozzák, s eredményül az esőt nyerik. Áldozótűz a föld, melybe az esőt áldozva keletkezik az étel, áldozótűz a férfi, melybe az ételt áldozva lesz a férfimag, s áldozótűz a nő, melybe a férfimagot áldozva lesz a magzat. Az eső és a férfimag ebben az értelemben hasonló természetűek.

tac-cheṣeṇopajīvanti tri-varga-phala-hetave |
puṁsāṁ puruṣa-kārāṇāṁ parjanyaḥ phala-bhāvanaḥ ||10||

Az emberek annak az eredményével élnek, mert a háromféle gyümölcsre vágynak.
Az embereké, az emberi erőfeszítéseké az eső, mi gyümölcsöt hoz.

A háromféle gyümölcs a gyarapodás (artha), az erényes élet (dharma) és az érzéki örömök (kāma).
Az eső, vagyis Indra érleli be az emberi erőfeszítések gyümölcsét.
A siker egyik része az emberi erőfeszítés (puruṣa-kāra), másik az isteni áldás. A mondás szerint az emberi erőfeszítés isteni áldás nélkül nem lesz sikeres (evaṁ puruṣakāreṇa vinā daivaṁ na sidhyati).

ya enaṁ visṛjed dharmaṁ paramparyāgataṁ naraḥ |
kāmād dveṣād bhayāl lobhāt sa vai nāpnoti śobhanam ||11||

Ki ezt, a hagyományon keresztül érkezett dharmát feladja, a
kéj, gyűlölködés, félelem vagy kapzsiság miatt, biz az nem nyeri el az áldást.”

A paramparā szó egymásutánit, ismétlődőt jelent. Utalhat a személyek sorának töretlenségére, melyen az ismeret érkezett, de jelenthet egyszerűen szájhagyomány útján való tudást is (karṇa-paramparā, „fül-parampará”). Sríla Prabhupád a Krsna-könyvben ez utóbbira utal („ez a ceremónia többé-kevésbé hagyományokon alapszik”).

śrī-śuka uvāca |
vaco niśamya nandasya tathānyeṣāṁ vrajaukasām |
indrāya manyuṁ janayan pitaraṁ prāha keśavaḥ ||12||

Srí Suka szólt:
Nanda, s Vradzsa más lakosainak szavait hallván,
Indra dühét felkeltve így szólt apjához Késava:

Krsna apja szavait ügyesen kiforgatva érvel, a karma (tett és tettkövetkezmények) jelentőségét erősen túlhangsúlyozza, így eljut arra a következtetésre, hogy a déváknak bemutatott áldozat felesleges, hiszen a dévák a tetteik szerint jutalmazzák az embereket áldásaikkal. Srídhar Szvámí kommentárjának e fejezetet lezáró verse lajstromozza Krsna érveit.

śrī-bhagavān uvāca |
karmaṇā jāyate jantuḥ karmaṇaiva pralīyate |
sukhaṁ duḥkhaṁ bhayaṁ kṣemaṁ karmaṇaivābhipadyate ||13||

Srí Bhagaván szólt:
„Karma (a tettei) által születik a teremtmény, s a karma által enyészik el.
Boldogság és boldogtalanság, félelem és biztonság mind a karma által érhető el.

asti ced īśvaraḥ kaścit phala-rūpy anya-karmaṇām |
kartāraṁ bhajate so ’pi na hy akartuḥ prabhur hi saḥ ||14||

Még ha a nagyúr megtestesült gyümölcse is mások tetteinek,
a cselekvőt részelteti, s nem a tétlen ura.

kim indreṇeha bhūtānāṁ sva-sva-karmānuvartinām |
anīśenānyathā kartuṁ svabhāva-vihitaṁ nṛṇām ||15||

Miért (áldoznánk) Indrának, ki alárendeltje a saját tetteiket követő lényeknek?
Az ember is csak a saját természete által megszabott módon cselekszik.

Miként az ember a saját természete által rendelten cselekszik, Indra alárendeltje a saját tetteiknek engedelmeskedő lényeknek, hiszen a cselekvőnek adja a gyümölcsöt.

svabhāva-tantro hi janaḥ svabhāvam anuvartate |
svabhāva-stham idaṁ sarvaṁ sa-devāsura-mānuṣam ||16||

Saját természete uralja az embert, saját természetét követi,
saját természetén alapul itt minden, a dévákkal, az aszurákkal és az emberiséggel együtt.

dehān uccāvacāñ jantuḥ prāpyotsṛjati karmaṇā |
śatrur mitram udāsīnaḥ karmaiva gurur īśvaraḥ ||17||

A magas vagy alacsonyrendű testeket a teremtmény csupán tettei által nyeri el és adja fel,
bizony a tett az ellenség, a barát vagy a közömbös, ő a mester és a nagyúr (ísvara).

tasmāt sampūjayet karma svabhāva-sthaḥ sva-karma-kṛt |
añjasā yena varteta tad evāsya hi daivatam ||18||

Ezért a saját természetén alapuló, a saját tetteit végző ember imádja a tettet:
éljen igazul, biz az legyen az ő istensége.

„Imádja a tettet”: azaz a számára előírt kötelességeket imádja, azokat végezze.

ājīvyaikataraṁ bhāvaṁ yas tv anyam upajīvati |
na tasmād vindate kṣemaṁ jārān nāry asatī yathā ||19||

A létfenntartás az egyedüli realitás. Aki másnak él,
nem nyerhet abból jólétet, miként szeretőjétől sem a hűtlen asszony.

varteta brahmaṇā vipro rājanyo rakṣayā bhuvaḥ |
vaiśyas tu vārtayā jīvec chūdras tu dvija-sevayā ||20||

Foglalkozzék a tudós bráhmin a transzcendenssel (brahmannal), a ksatrija a föld oltalmazásával,
éljen gazdálkodásból a vaisja, és a kétszerszületettek szolgálatával a súdra.

kṛṣi-vāṇijya-go-rakṣā kusīdaṁ tūryam ucyate |
vārttā catur-vidhā tatra vayaṁ go-vṛttayo ‘niśam ||21||

Földművelés, kereskedelem, tehéntartás és pénzkölcsönzés, e négyet mondják a vaisják munkájának,
s e négyféle elfoglaltság közül a miénk a tehenekkel való szünet nélküli foglalatoskodás.

sattvaṁ rajas tama iti sthity-utpatty-anta-hetavaḥ |
rajasotpadyate viśvam anyonyaṁ vividhaṁ jagat ||22||

Jóság, szenvedély és tompaság, ezek a stabilitás a teremtés és a vég okai.
Szenvedély által jön létre a mindenség, férfi és nő egyesülése révén születik a változatos világ.

Az anyonyam szó kölcsönöst jelent, Srídhar Szvámí kommentárja szerint: férfi és nő egyesülése révén.

rajasā coditā meghā varṣanty ambūni sarvataḥ |
prajās tair eva sidhyanti mahendraḥ kiṁ kariṣyati ||23||

Szenvedély által irányítottak a felhők, melyek mindenütt esőt záporoznak,
a teremtmények általuk válnak sikeressé. Vajon mit tesz a nagy Indra?

na naḥ purojana-padā na grāmā na gṛhā vayam |
vanaukasas tāta nityaṁ vana-śaila-nivāsinaḥ ||24||

Mi nem városban lakunk, nem vagyunk földművesek, hogy falvakban, házakban (lakjunk).
Kedves apám, erdőkben, hegyek között élünk,

Szó szerint: nem a miénk a város sem a vidék, sem a falvak, sem a házak.

tasmād gavāṁ brāhmaṇānām adreś cārabhyatāṁ makhaḥ |
ya indra-yāga-sambhārās tair ayaṁ sādhyatāṁ makhaḥ ||25||

ezért kezdődjék a tehenek, a bráhmanák és a Góvardhan-hegy áldozata.
Az Indra-jagjához összegyűjtött kellékekkel nyomban elvégezhető ez a szertartás.

pacyantāṁ vividhāḥ pākāḥ sūpāntāḥ pāyasādayaḥ |
saṁyāvāpūpa-śaṣkulyaḥ sarva-dohaś ca gṛhyatām ||26||

Főzzenek sokféle gabonát szószokkal, tejberizst és másokat.
Sokféle süteményt és pogácsát, s használjunk fel mindenféle tejes ételt is.

hūyantām agnayaḥ samyag brāhmaṇair brahma-vādibhiḥ |
annaṁ bahu-guṇaṁ tebhyo deyaṁ vo dhenu-dakṣiṇāḥ ||27||

A véda-tudó bráhmanák végezzék el a tűz-áldozatokat ahogyan kell,
és adjátok nekik a sokféle ételt és a teheneket is, adományként.

anyebhyaś cāśva-cāṇḍāla-patitebhyo yathārhataḥ |
yavasaṁ ca gavāṁ dattvā giraye dīyatāṁ baliḥ ||28||

Miként a bráhmanákat, másokat is lakassatok jól: még az elesetteket is: a kutyákat és a csandálákat is.
Adjatok füvet a teheneknek, és a hegynek ajánljátok az ételt mind.

A cāṇḍāla szó talán a caṇḍa, erőszakos szóból származik, jelentései züllött, gonosztevő, kasztonkívüli.

sv-alaṅkṛtā bhuktavantaḥ sv-anuliptāḥ su-vāsasaḥ |
pradakṣiṇāṁ ca kuruta go-viprānala-parvatān ||29||

Szépen feldíszítve, jóllakottan, finom illatszerekkel és szép ruhákban
tartsatok körmenetet a teheneknek, a bráhmanáknak, a tűznek és a hegynek.

etan mama mataṁ tāta kriyatāṁ yadi rocate |
ayaṁ go-brāhmaṇādrīṇāṁ mahyaṁ ca dayito makhaḥ ||30||

Ez az én véleményem apám, tegyetek így! Kedves nékem
ez a teheneknek, a bráhmanáknak s a hegynek bemutatott áldozat, melyet oly annyira vágyok.”

śrī-śuka uvāca |
kālātmanā bhagavatā śakra-darpa-jighāṁsayā |
proktaṁ niśamya nandādyāḥ sādhv agṛhṇanta tad-vacaḥ ||31||

Srí Suka szólt:
Az idő-természetű Bhagaván szavait, melyeket Indra büszkesége letörésének vágyával
mondott, Nanda és a többiek elfogadták: jól van!

A kāla (idő) szó ugyanakkor feketést is jelent. Időként lendíti mozgásba a mindenséget, fenntartja azt, s véget is vet neki, miként a feketés Bhagaván, Krsna mondja a Gítában: „idő vagyok, világok pusztítója” (Bg. 11.32.)

tathā ca vyadadhuḥ sarvaṁ yathāha madhusūdanaḥ |
vācayitvā svasty-ayanaṁ tad-dravyeṇa giri-dvijān ||32||

S úgy tettek mindent, ahogy Madhuszúdana mondta,
áldásos (mantrákat és dalokat) zengedezve, mindama kellékekkel a hegynek és a bráhminoknak (áldozva)...

upahṛtya balīn samyag ādṛtā yavasaṁ gavām |
go-dhanāni puraskṛtya giriṁ cakruḥ pradakṣiṇam ||33||

minden ételt felajánlottak, gondosan füvet adtak a teheneknek,
majd a tehéncsordát maguk előtt hajtva körbejárták a hegyet.

anāṁsy anaḍud-yuktāni te cāruhya sv-alaṅkṛtāḥ |
gopyaś ca kṛṣṇa-vīryāṇi gāyantyaḥ sa-dvijāśiṣaḥ ||34||

Ökrösszekereken utaztak a szépen felékesített
gópík, Krsna hőstetteiről énekeltek, míg a bráhmanák áldást osztottak.

kṛṣṇas tv anyatamaṁ rūpaṁ gopa-viśrambhaṇaṁ gataḥ |
śailo ’smīti bruvan bhūri balim ādad bṛhad-vapuḥ ||35||

Ám Krsna egy másik, a tehénpásztorok hitét felébresztő formát öltött.
„A hegy vagyok” – szólt, majd e hatalmas testben mind megette a sok felajánlást.

tasmai namo vraja-janaiḥ saha cakra ātmanātmane |
aho paśyata śailo ’sau rūpī no ’nugrahaṁ vyadhāt ||36||

Néki hódoltak a vradzsabéliek, s ő is magamagának:
„Óh, nézzétek, ő a megtestesült hegy, s milyen kegyes hozzánk!

eṣo ’vajānato martyān kāma-rūpī vanaukasaḥ |
hanti hy asmai namasyāmaḥ śarmaṇe ātmano gavām ||37||

A halandókat, kik nem becsülik őt kellőképp tetszése szerinti alakban
kínozza, néki hódoljunk hát oltalomért, magunknak és a teheneknek.”

A „tetszése szerinti alakban” (kāma-rūpī) kígyókat és más hasonló lényeket jelent.

ity adri-go-dvija-makhaṁ vāsudeva-pracoditāḥ |
yathā vidhāya te gopā saha-kṛṣṇā vrajaṁ yayuḥ ||38||

Így zajlott a Góvardhan-hegynek, a teheneknek és a bráhminoknak bemutatott áldozat, melyet Vászudéva javasolt.
Ahogy elvégezték, a gópák Krsnával együtt Vradzsába mentek.

__________
Srídhar Szvámí a fejezet kommentárját e verssel zárja:

karmaivālaṁ prāk svabhāvo guṇo vā
karmāṅgam vā tadvaśo vā maheśaḥ |
vārtākartrīdevatetīyamuktā
devakṣobhe ṣaṇmatī natvabhīṣṭā ||

1. A tett önmagában elegendő, 2. (életünkben) saját természetünk, illetve a 3. kötőerők (a meghatározók),
4. Indra nagyúr része a karmának, sőt, 5. alárendeltje annak,
és 6. az ember imádott istensége a mindennapi elfoglaltsága legyen – e hat (érvet sorakoztatta fel)
Indrát provokáló beszédében (Krsna), ám maga sem tekintette ezen érveket érvényesnek.

2010. november 17., szerda

két Góvardhan-fohász


govardhano jayati śaila-kulādhirājo
yo gopikābhirudito hari-dāsa-varyaḥ |
kṛṣṇena śakramakha-bhaṅga-kṛtārcito yaḥ
saptāham-asya kara-padma-tale’pyavāsīt ||

govardhanaḥ – Góvardhan; jayati – győzedelmeskedjék; śaila-kula-adhirājaḥ – a helyek közösségének nagy királya; yaḥ – aki; gopikā-abhiruditaḥ– a fejőslánykák által kihirdetett; hari-dāsa-varyaḥ – Hari szolgáinak legkiválóbbja; kṛṣṇena – Krsna által; śakra-makha-bhaṅga-kṛta-arcitaḥ – Sakra (Indra) áldozatának megtörésének tettével imádott; yaḥ – aki; saptāham – hét napig; asya – övé; kara-padma-tale – kéz-lótuszának tenyerén; api – bizony; avāsīt – nyugodott

Dicsőség néked Góvardhan! A hegyek nagy királya vagy,
kinek a fejőslánykák „Hari legkiválóbb szolgája” nevet adták.
Indra áldozatát megtörve maga Krsna imádott téged,
s hét napig pihentél lótuszkezének tenyerén.

(Szanátan gószvámí: Brhad-bhágavatámrta 1.7.)
Hari legkiválóbb szolgája – e nevet Rádhiká adja Góvardhannak. („Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” Bhág 10.21.18.)
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

saptāham evācyuta-hasta-paṅkaje
bhṛṅgāyamānaṁ phala-mūla-kandaraiḥ |
saṁsevyamānaṁ harim ātma-vṛndakair
govardhanādriṁ śirasā namāmi ||

saptāham – hét napig; eva – bizony; acyuta-hasta-paṅkaje – Acsjuta kéz-lótuszán; bhṛṅgāyamānam – „méhecskedő”; phala-mūla-kandaraiḥ – gyümölcsökkel, gyökerekkel és barlangokkal; saṁsevyamānam – szolgálót; harim – Harit; ātma-vṛndakaiḥ – sajátjainak sokaságával; govardhana-ādriṁ – Góvardhan hegyet; śirasā – fejjel; namāmi – köszöntöm

Hét napig pihentél Acsjuta lótuszvirág kezén!
Méhek döngicsélnek körül, miközben gyümölcseiddel, gyökereiddel és barlangjaiddal
szolgálod oly szépen Harit, és kedves társait!
Ó, Góvardhan-hegy, meghajtott fejjel köszöntelek téged!

2010. november 10., szerda

Hari szolgáinak legkiválóbbja


hantāyam-adrir-abalā hari-dāsa-varyo
yad-rāma-kṛṣṇa-caraṇa-sparaśa-pramodaḥ |
mānaṁ tanoti saha-go-gaṇayos-tayor-yat
pānīya-sūyavasa-kandara-kanda-mūlaiḥ ||

hanta – óh (meglepetés, öröm vagy együttérzés kifejezése); ayam – ez; adriḥ – hegy; abalāḥ – óh, lányok; hari-dāsa-varyaḥ – Hari szolgáinak legjobbja; yat – mert; rāma-kṛṣṇa-caraṇa – Balarám és Krsna lábának; sparaśa – az érintésétől; pramodaḥ – örvendez; mānam – tiszteletet; tanoti – felajánl; saha – vele; go-gaṇayoḥ – tehenek és társaik iránt; tayoḥ – kettejük iránt; yat – mert; pānīya – ivóvíz; sūyavasa – zsenge fű; kandara – barlangok; kanda-mūlaiḥ – és gyökerekkel

Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.
(Bhág 10.21.18, a gópík mondják egymás között)

PDF

2010. november 6., szombat

Girirádzs szent helyei

Srí Garga-szanhitá,
(a harmadik) Girirádzs-kötet
Hetedik fejezet, Srí Girirádzs szent helyei

1. (Mithilá királya,) Bahulásva szólt: Hány jelentős szent hely van a nemes Góvardhanon? Kérlek, mondd el nekem, ó, nagy jógí, hiszen te isteni látással rendelkezel.
2. Nárada szólt: Ó, király, Góvardhant és Vrndávant tekintik Gólóka koronaékszerének, a legkiválóbb szent helynek.
3. Mely szent hely volna jelentősebb a Legfelsőbb Brahman esernyőjénél, ki oly kedves Krsnának? Mi múlhatná fölül a pásztoroknak, a gópíknak és a teheneknek oltalmat adó dicső Góvardhant?
4. Bhagaván, a világ ura övéi társaságában Góvardhant imádta, mellőzve az Indra-áldozatot.
5. Srí Krsna, maga a Legfelsőbb Brahman, megszámlálhatatlan univerzum mestere, Gólóka ura, aki hatalmasabb minden hatalmasságnál
6. ... örökkön örökké itt játszik az ifjakkal. Ó, Maithila, még a négyarcú Brahmá sem képes felsorolni Góvardhan dicsőségét,
7. ... ahol a bűnöket eltörlő Mánasza-gangá, a makulátlan Góvinda-kunda, a szépséges Csandra-szaróvar,
8. a Rádhá-kunda, a Sjáma-kunda, a Lalitá-kunda, a Gópála-kunda és a Kuszum-szaróvar pompázik.
9. Itt van a Srí Krsna koronájának érintésével megjelölt korona-kő. Aki csak megpillantja, maga is isteni koronává válik.
10. Itt van az áldásos cifra-kő (csitra-silá). Még ma is látható rajta a kép, mit Krsna festett.
11. Itt van a bűnöktől megtisztító zengő-kő (vádaní-silá), melyen Krsna dobolt mindig, mikor a fiúkkal zenélt.
12. S itt van Kanduka-ksétra (labda-rét) is, ahol Krsnacsandra a pásztorfiúkkal labdázott.
13. Indra nyomát látva, meghajolva Brahman hajléka előtt, a porban hemperegve az ember közvetlenül Visnu hajlékát éri el.
14. Itt van a bűnöket eltörlő Ausnísa-tírtha, ahol Mádhava elcsente a gópák turbánjait.
15. Itt van a hely, ahol egyszer a közelben járó fejőslánykák bokacsengettyűinek csilingelését hallván a Kámadévánál elbűvölőbb Krsna útjukba állt, amint épp a joghurtot vitték eladni.
16. Társai élén a Fuvolás pásztorbotjával megállt előttük az úton: Vámot kell fizessetek nekem! - mondta a gópíknak.
17. A gópík így feleltek: Álnok vagy. Joghurtra sóvárogva elénk állsz az úton, a pásztorfiúk kíséretében. Kansza börtönébe záratunk ám, anyáddal és apáddal együtt!
18. A magasztos Úr szólt: Elpusztítom a kegyetlen Kanszát társaival együtt, esküvel fogadom!
19. Nárada szólt: Így beszélt Nanda fia, majd a fiúkkal a joghurtos köcsögöket elvéve szépen lerakta őket a földre.
20. Ó, Nanda arcátlan és merész fia, zabolátlan és fecsegő vagy. Csak hősködsz az erdőben, ám gyengének bizonyulsz a városban.
21. Most majd beáruljuk Jasódának és Nandának - mondták egymás közt a gópík, és mosolyogva hazatértek.
22. Majd Mádhava és a fiúk nípa és palása levelekből csészéket formáltak, és mind megették a joghurtot.
23. Ó, király, a szent helyet, ahol a falevelekből csészéket készítették, a Dróna-tírtha nevet viseli.
24. Aki e helyen joghurtot adományoz, és levél-csészéből issza a joghurtot, s hódolatát ajánlja, az nem fosztatik meg Gólókától.
25. Ahol szemeit elfedve elrejtőzött Mádhava a fiúkkal, azt a helyet Laukika-tírthának nevezik, s minden bűntől megszabadít.
26. Csupán csak megpillantva Kadamba-khanda-tírthát, Hari számos kedvtelésének színhelyét az ember Nárájanához válik hasonlatossá.
27. Srngára-mandala az a hely a Góvardhanon, ahol rásza-táncban Rádhá és Krsna egymásra találtak.
28. Ó, király, a Góvardhan hegyet felemelő Krsna múrtija ott van Srngára-mandalánál.
29. Négyezer-száznyolc esztendővel a kali-kor kezdete után e helyen, Srngára-mandalán
30. ... Girirádzs barlangjából mindenki szeme láttára ebben a tökéletes alakban jelenik majd meg Hari.
31. Srínáth, a félistenek ura, így hívják majd a szentek őt, ki mindig a Góvardhan hegyen élvezi kedvteléseit.
32. Óh, király! Kik megpillantják e múrtit, sikeressé válnak, még a kali-korban is.
33. Bháratavarsa négy sarka, Dzsagannáth, Ranganáth, Dvárakánáth és Badrínáth szintén ott van a hegyen,
34. ... Góvardhan közepén pedig Srínáth. Kedves királyom, a szent Bhárata-varsában ez az öt úr él.
35. A szent dharma templomának oszlopai a négy oltalmazó, kik híveiket minden gyötrelemtől megóvják. Aki csak megpillantja őket, Nárájanához válik hasonlatossá.
36. Ha a világ e négy urához zarándokló értelmes ember nem láthatja meg a félistenek urát (Srínáthot), útja gyümölcstelen marad.
37. Ám Srínáthot, a félistenek urát a Góvardhan hegyen megpillantva a zarándoklat a világ négy urához sikeressé válik.
38. Airávata és Szurabhí lába nyomainál meghajolva még a bűnös ember is eléri Vaikunthát, ó, Maithila,
39. ... Srí Krsna kéz- és lábnyomát látva, s ott hódolatát ajánlva pedig közvetlenül Krsna hajlékára jut.
40. Kedves királyom, ezek a szent helyek, és tavak jelentik Girirádzs testrészeit. Miről vágysz még hallani?

2010. július 17., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Góvardhanástaka, a Hegykirály gyönyöradó hajléka


Rūpa gosvāmī: dvitīyaṁ govardhanāṣṭakam
nīla-stambhojjvala-ruci-bharair maṇḍite bāhu-daṇḍe
chatra-cchāyāṁ dadhad-agharipor labdha-saptāha-vāsaḥ |
dhārāpāta-glapita-manasāṁ rakṣitā gokulānāṁ
kṛṣṇa-preyān prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||1||

nīla-stambha-ujjvala-ruci-bharaiḥ –
kék oszlop ragyogó szépség biztosítókkal (vagy sokasággal); maṇḍite – ékesítetten; bāhu-daṇḍe – kar-oszlopon; chatra-cchāyām – ernyő-árnyékot; dadhat – adó; agha-ripoḥ – Agha ellenségéé; labdha-sapta-āha-vāsaḥ – elért hét-napos hajlék (helyzet); dhārā-pāta-glapita-manasāṁ – felhőszakadás lehullott meggyötört szívűeké; rakṣitā – oltalmazottak; gokulānāṁ – gókulaiaké; kṛṣṇa-preyān – Krsna jóbarátja (kedveltje); prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Agha ellenségének sötétkék oszlopként ragyogó szépséges karján hét napig nyújtottál menedéket ernyőként a felhőszakadás miatt meggyötört szívű gókulaiaknak. Krsna kedves jóbarátja, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!


Agha démon hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így végzett vele. Az agha szó jelentése bűn, kín, fájdalom, ezért Agha ellensége a bűn ellenségét is jelenti.

bhīto yasmād aparigaṇayan bāndhava-sneha-bandhān
sindhāv adris tvaritam aviśat pārvatī-pūrvajo’pi |
yas taṁ jambhu-dviṣam akuruta stambha-saṁbheda-śūnyaṁ
sa prauḍhātmā prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||2||

bhītaḥ –
megijedt; yasmāt – akitől; aparigaṇayan – megfontoló; bāndhava-sneha-bandhān – rokon iránti gyöngéd kötelékeket; sindhau – az óceánban; adriḥ – hegy; tvaritam – hirtelen, gyorsan; aviśat – belépett; pārvatī-pūrvajaḥ – Párvatí bátyja; api – még; yaḥ – aki; taṁ – őt; jambhu-dviṣam – Indrát (Dzsambhu ellenségét); akuruta – tette; stambha-saṁbheda-śūnyaṁ – a fennhéjázással való kapcsolódástól mentes; saḥ – ő; prauḍha-ātmā – terjedelmes természetű; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Indrától tartva még Párvatí bátyja is sebesen az óceánba menekült, a rokoni szeretetre számítva. Ám te, hatalmas, mégis letörted Indra büszkeségét. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Párvatí bátyja, Himálaja és Mená legidősebb fia, a Maináka hegy. A szatja-jugában a hegyeknek szárnyaik voltak, s a szelekkel repültek. Ám az emberek és a dévák aggódtak, hogy a hegyek az égből a fejükre eshetnek. Megtanácskozták a dolgot, és Indrát bízták meg, hogy villámjával nyesse le a hegyek szárnyait. Maináka Váju jóbarátja volt, ezért aztán Váju elrejtette őt Indra elől az óceánban. (Később aztán mikor Váju fia, Hanumán Szítát keresve átugrott Lankára, a hálás Maináka felemelkedve a vízből pihenőhelyet biztosított neki.) Az óceán (szágara) medrét, ahol Maináka elrejtőzött, korábban Szagara király fiai ásták ki, mikor az apjuk áldozatáról ellopott lovat keresték, majd a mennyekből alászálló Gangesznek, Maináka testvérének vize töltötte fel. Rúpa gószvámí ez utóbbi rokoni kapcsolatra utal.

āviṣkṛtya prakaṭa-mukuṭāṭopam aṅgaṁ sthavīyaḥ
śailo’smīti sphuṭam abhidadhat tuṣṭi-visphāra-dṛṣṭiḥ |
yasmai kṛṣṇaḥ svayam arasayad ballavair dattam annaṁ
dhanyaḥ so’yaṁ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||3||

āviṣkṛtya –
feltárva, megnyilvánítva; prakaṭa-mukuṭa-āṭopam – nyilvánvaló heggyé terjeszkedést; aṅgaṁ – test; sthavīyaḥ – hatalmasabb; śailaḥ – hegy; asmi – vagyok; iti – ”; sphuṭam – határozottan, nyíltan; abhidadhat – mondta; tuṣṭi-visphāra-dṛṣṭiḥ – elégedettséget mutató szemű; yasmai – akinek; kṛṣṇaḥ – Krsna; svayam – maga; arasayat – megízlelte; ballavaiḥ – pásztorokkal; dattam – adott; annaṁ – ételt; dhanyaḥ – szerencsés, áldott („gazdag”); saḥ – ő; ayaṁ – ez; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Krsna feltárta heggyé terjeszkedő alakját, s határozottan így szólt: „E hatalmas hegy vagyok!”, majd a pásztorok társaságában ő maga ízlelte meg a néked felajánlott ételt. Óh áldott Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

kṛṣṇas tv anyatamaṁ rūpaṁ gopa-viśrambhaṇaṁ gataḥ |
śailo ‘smīti bruvan bhūri balim ādad bṛhad-vapuḥ ||35||
Ám Krsna egy másik, tehénpásztorok bizalmát megnyerő formát öltött.
„A hegy vagyok” – szólt, majd e hatalmas testben mind megettte a sok felajánlást. (Bhág. 10.24.35.)

adyāpy-ūrja-pratipadi mahān bhrājate yasya yajñaḥ
kṛṣṇopajñaṁ jagati surabhī-sairibhī-krīḍayāḍhyaḥ |
śaṣpālambottama-taṭayā yaḥ kuṭumbaṁ paśūnāṁ
so’yaṁ bhūyaḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||4||

adya –
ma; api – még; ūrja – Kárttika hónap (ami erőt, energiát ad); pratipadi – első napján (kezdetén); mahān – nagy; bhrājate – tündököl; yasya – akié; yajñaḥ – áldozat; kṛṣṇa-upajñaṁ – Krsna által kitalált; jagati – világban; surabhī-sairibhī-krīḍayā āḍhyaḥ – szurabhí-tehén és bivaly játékával gazdag; śaṣpa-ālamba-uttama-taṭayā – zsenge füvek támasza, a legkiválóbb lejtőkkel ; yaḥ – aki; kuṭumbaṁ – család; paśūnāṁ – jószágoké; saḥ – ő; ayaṁ – ez; bhūyaḥ – nagyon; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Krsna által elgondolt áldozatod mind a mai napig csodásan tündököl Kárttika hónap telő holdjának első napján. Tehenek és bivalyok játéka gazdagít, és családapaként lankáid zsenge füvével táplálod a jószágokat. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

śrī-gāndharvā-dayita-sarasī-padma-saurabhya-ratnaṁ
hṛtvā śaṅkotkara-para-vaśair asvanaṁ sañcaradbhiḥ |
ambhaḥ-kṣoda-praharika-kulenākulenānuyātair
vātair juṣṭaiḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||5||

śrī-gāndharvā-dayita-sarasī-padma-saurabhya-ratnaṁ –
Srí Rádhá kedves tavának lótusz-illat ékkövét; hṛtvā – elvéve; śaṅkā-utkara-para-vaśaiḥ – aggodalom (gyanú, kétely, remény)-felhalmozódó-más-irányítottakkal; asvanaṁ – hangtalan; sañcaradbhiḥ – mozgóval; ambhaḥ-kṣoda-praharika-kulena – víz-csepp őrök sokaságával; ākulena – telivel; anuyātaiḥ – követettekkel; vātaiḥ – szelekkel; juṣṭaiḥ – ellátottakkal; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Elcsened Srí Rádhá kedves tavacskájának lótusz-illat-drágaságát, ezért követ aggodalomtól űzve a vízcsepp-őrök seregével teli, hangtalanul suhanó szellő. Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

A lágy szellő Rádhá tavacskája, a Rádhá-kunda felől fúj, s vizének páráját hozza magával.

kaṁsārātes tari-vilasitair ātarānaṅga-raṅgair
ābhīrīṇāṁ praṇayam abhitaḥ pātram unmīlayantyāḥ |
dhauta-grāvāvalir amalinair mānasāmartya-sindhor
vīci-vrātaiḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||6||

kaṁsa-arāteḥ –
Kansza ellenségéé; tari-vilasitaiḥ – csónak-játékaival; ātara-ānaṅga-raṅgaiḥ – vám-szerelmes játékokkal; ābhīrīṇāṁ – pásztorlányoké; praṇayam – szerelmet; abhitas – teljesen; pātram – méltó személyt; unmīlayantyāḥ – kinyilvánítóé; dhauta-grāva-āvaliḥ – mosott hegy (szikla, kő)-sor; amalinaiḥ – makulátlanokkal; mānasa-amartya-sindhoḥ – Mánasza nektár-óceáné; vīci-vrātaiḥ – hullám-sokaságokkal; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

A fejőslánykák szerelmét Krsna csónak-játékával, és a vámszedős évődéssel feltáró Mánasza-gangá nektárvizének tiszta hullámai mossák szikláid. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.
Máskor pedig megvámolta a fejőslánykákat, akik a hegyen átkelve Mathurában akarták eladni a vajat.

yasyādhyakṣaḥ sakala-haṭhināmādade cakravartī
śuklaṁ nānyad vraja-mṛga-dṛśām arpaṇād vigrahasya |
ghaṭṭasyoccair madhukara-rucas tasya dhāma-prapañcaiḥ
śyāma-prasthaḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||7||

yasya –
akié; adhyakṣaḥ – úr, irányító; sakala-haṭhinām – minden-erősöké; ādade – elfogadta, elvette; cakravartī – vezér; śuklaṁ – vajat (fehéret, tisztát); na – nem; anyat – mást; vraja-mṛga-dṛśām – Vradzsa őz-szeműeké; arpaṇāt – felajánlásból; vigrahasya – részé (testé, cívódásé); ghaṭṭasya – vámszedőhelyé; uccaiḥ – magasokkal, kiválókkal; madhukara-rucaḥ – méh-szépségűé; tasya – övé; dhāma-prapañcaiḥ – hajlék-kinyilvánításokkal; śyāma-prasthaḥ – sötét hegycsúcs; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Méh-szépségű sötét hegycsúcsaid közt magas vámszedőhely-hajlékok, hol urad, a mindenhatók vezére a vajat fogadta el Vradzsa őz-tekintetű hajadonjainak felajánlásából, s nem mást. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

A méh-szépségű szóösszetételben a méhre a madhu-kara (mézgyűjtő) szó utal, mely a śyāma (sötét) jelzővel együtt fekete méhekhez hasonlítja hegy csúcsait. A śyāma szó a sötét bőrszínű Krsnára tett egyértelmű utalás. A madhu-kara kifejezés közvetetten szintén rá utal, hiszen nem csupán méhet, hanem virágról virágra szálló, csapodár szeretőt is jelent, s ez szintén a hegyi átjárókon a fejőslánykákkal évődő Krsnára vonatkozik. Krsna a felajánlás javát, a vajat fogadta el – az itt használt śukla szó friss vajat jelent, de fehéret is, így a feketés Krsna mellett Rádhikára utal.

gāndharvāyāḥ surata-kalahoddāmatā-vāvadūkaiḥ
klānta-śrotrotpala-valayibhiḥ kṣipta-piñchāvataṁsaiḥ
kuñjais talpopari pariluṭhad-vaijayantī-parītaiḥ |
puṇyāṅga-śrīḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||8||

gāndharvāyāḥ –
Rádháé; surata-kalaha-uddāmatā-vāvadūkaiḥ – szerető cívódás büszkeség ékesszólókkal; klānta-śrotra-utpala-valayibhiḥ – elhervadt fül lótusz karikákkal; kṣipta-piñcha-avataṁsaiḥ – elszórt pávatoll fejékekkel; kuñjaiḥ – ligetekkel; talpa-upari – az ágy tetején; pariluṭhat-vaijayantī-parītaiḥ – szétgurult Vaidzsajantí körbejárt; puṇya-aṅga-śrīḥ – áldásos test ragyogás; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Rádhá szerelmes civódásának büszke szavai, füldíszének elhervadt lótusza, (Krsna) fejékéből kihullott pávatollak, ligeteidben a fekhely tetején a Vaidzsajantí füzér szétgurult virágjai – ezek díszítik tested, óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Visnu ékszerként viseli a vaidzsajantít („a győzedelmes"), melyet az öt elemet jelképező gyöngy (víz) rubint (tűz), smaragd (föld), zafír (levegő) és gyémánt (éter) drágakövek díszítenek. Krsna nyakában a vaidzsajantí azonban öt különböző színű virágból készült virágfüzér, mely a térdéig ér. A virágfüzér Isten mindenek feletti hatalmát jelképezi, ám most e füzér virágjai szétszóródtak a Góvardhan melletti ligetben.

yas tuṣṭātmā sphuṭam anupaṭhec chraddhayā śuddhayāntar
medhyaḥ padyāṣṭakam acaṭulaḥ suṣṭhu govardhanasya |
sāndraṁ govardhana-dhara-pada-dvandva-śoṇāravinde
vindan premotkaram iha karoty adri-rāje sa vāsam ||9||

yaḥ –
aki; tuṣṭa-ātmā – boldog lélek; sphuṭam – tisztán, egyszerűen; anupaṭhet – elismétli; śraddhayā – hittel; śuddhayā-antaḥ – tiszta szívű (belsejű); medhyaḥ – tiszta, szent (áldozatra alkalmas); padya-āṣṭakam – nyolcstrófást; acaṭulaḥ – állhatatos; suṣṭhu – szépen; govardhanasya – Góvardhané; sāndraṁ – összegyűjtöttet; govardhana-dhara-pada-dvandva-śoṇa-aravinde – Góvardhant-felemelő-láb-pár-piros-lótuszánál; vindan – találó; prema-utkaram – szeretetben bővelkedőt; iha – itt; karoti – tesz; adri-rāje – Hegy-királynál; saḥ – ő; vāsam – hajlékot

A boldog ember, ki egyszerűen csak hittel, tiszta szívvel, állhatatosan elismétli szépen e nyolcstrófás költeményt, a Góvardhant magasba emelő Krsna piros lótuszlábainál talál otthonra, s itt, a Hegykirálynál lel szeretetben bővelkedő hajlékra.

iti śrī-girīndra-vāsānanda-daṁ nāma dvitīyaṁ śrī-govardhanāṣṭakam |

iti –
így; śrī-girīndra-vāsa-ānanda-daṁ – Hegykirály hajlék-gyönyör-adó; nāma – nevű; dvitīyaṁ – második; śrī-govardhana – Srí Góvardhan; āṣṭakam – nyolcversű fohász

Így végződik a Hegykirály gyönyöradó hajléka nevezetű második fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

A versforma mandākrāntā,
17 szótagos pádákkal: – – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –