A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csaitanja-fa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csaitanja-fa. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 9., hétfő

térítés vagy prédikálás? - a bhakti-vrksa


A Csaitanja-csaritámrta 1.9. fejezete a Csaitanja-fa leírásának kezdete. A fát Csaitanja Maháprabhu követői alkotják. Csaitanja születésekor kapott neve Visvambhara (a mindenséget fenntartó). Hogy betöltse nevének jelentését, s az egész világot a rajongó istenszeretet járja át, Csaitanja Maháprabhu kertész lett, s fát ültetett: a szerető odaadás (bhakti) kívánságteljesítő fáját. A mag először Mádhavéndra Puriban, és Ísvara Puriban csírázott ki, a fa törzse maga Csaitanja Maháprabhu lett. Jeles szerzetesek alkotják a fa gyökérzetét, fő ágai Advaita Ácsárja, Nitjánanda Prabhu, s e két fő ágból számos mellékág hajtott a szélrózsa minden irányába. A tanítványok, a tanítványok tanítványai, s az ő híveik így megszámlálhatatlan ágú lombkoronát alkottak. Az ágakon pedig a rajongó szeretet (préma) nektárédes gyümölcsei nőnek, s a kertész bő kézzel osztja szét őket, nem törődve azzal, hogy ki kéri és ki nem, ki méltó rá, s ki nem.



(31) A kertész (Csaitanja) így szólt: halljátok mind, kik a (bhakti kívánság-)fájának családjába tartoztok,
a számtalan főágba s mellékágba!
(32) Nem közönséges fa ez, csodás tettekre képes,
mozdulatlan, s mégis a mozgók dharmáját éli.
(33) E fa részei mind tudatosak, (lelki tudatossággal bírnak,)
s ahogy növekedtek, elárasztották az egész világot.
(34) Én vagyok az egyetlen kertész. Vajon hová menjek,
egymagam mennyi gyümölcsöt szedhetek le, s oszthatok szét?
(35) Egyedül lehetetlen szüretelni és szétosztani.
Így némelyek kapnának, mások meg nem, s ez csak zavart okozna.
(36) Ezért arra utasítok mindenkit,
adjátok a préma gyümölcsét mindenhol, mindenkinek.
(37) Én vagyok az egyetlen kertész, mennyi gyümölcsöt tudnék megenni?
Mi mást tehetnék a gyümölcsökkel, ha nem osztom szét?
(38) A Lélek (átman) vágyának nektárja öntözi szakadatlan e fát,
tömérdek gyümölcs termett rajta.
(39) Ezért osszátok szét a gyümölcsöt mindenkinek,
hadd egyék, s szabadulhassanak meg az öregségtől s a haláltól!
(40) Szerte a világon jámbor híremet keltik,
s boldoggá válva mindenki engem dicsér majd.
(41) Aki Bhárata földjén emberként született,
beteljesedik annak élete, ha így, mások javára cselekszik.
(42) „Hasonlóképpen az élőlény születése akkor eredményes, ha e világban másoknak
életével, vagyonával, értelmével és szavaival mindig jót tesz.” (Bhág. 10.22.35)
(43) "Ami az élőlények szolgálatára van ebben, vagy a következő életben,
cselekedettel, gondolattal vagy szóval, azt az értelmes ember tegye meg." (Visnu-purána 3.12.45)
(44) Csupán közönséges kertész vagyok, nincs birodalmam, nincs vagyonom,
a gyümölcsöket s virágokat szétosztva válhatok csak jámborrá.
(45) A kertész vagyok, ám a fa is én akarok lenni,
mert így minden lény szolgálatára lehetek.
(46) „Óh, milyen csodálatos! Övék a legkiválóbb születés,
hiszen minden lény fennmaradásáról (gondoskodnak).
Miként a nagy személyiségek, akiktől
senki sem távozik csalódottan, ha kéréssel fordul hozzájuk.” (Bhág. 10.22.33)
(47) Mikor Csaitanja, a kertész ezt az utasítást adta,
a fa minden része a legnagyobb boldogságot érezte.
(48) Bárhol is osszák a préma gyümölcsét,
azt megízlelve megmámorosodnak az emberek mind.
(49) A préma gyümölcse felettébb mámorító, aki csak belekóstol
megmámorosodik, nevet, táncol és énekel.
(50) Egyesek a földön hemperegnek, mások kurjongatnak.
Látva ezt a kertész örvendezik és mosolyog.
(51) Ő is a préma gyümölcsét eszi,
így mindig mámoros marad, önuralmát vesztve, zaklatottan.
(52) Hozzá hasonlóan mindenki megmámorosodott.
A rajongó szeretetbe belebolondult az egész világ, nem látunk semmi mást.
(53) Akik korábban gyalázták őt, mondván hogy részeges,
azok is a gyümölcsöt eszik, táncolnak, s kiáltoznak: nagyon jó! nagyon jó!

(Csaitanja-csaritámrta 1.9.31-53.)