rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon

mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya |
mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-gaṇā iva ||7||

mattaḥ – nálamnál; parataram – felsőbb; na – nincs; anyat – más; kiñcit – valami; asti – van; dhanañjaya – Dhananydzsaja!; mayi – bennem; sarvam – minden; idam – itt; protam – felfűzött; sūtre – fonalon; maṇi-gaṇāḥ – ékkövek sokasága; iva – mint

Nálamnál nincs felsőbb semmi, Dhananydzsaja, ami csak létezik,
mind rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.

(Bhagavad-gítá 7.7.)

Fontos megállapítása ez a Bhagavad-gítának. Milyen természetű a Legfelsőbb? – vetik fel olykor a kérdést, s a különféle iskolák egymásnak ellentmondó véleményeket fogalmaznak meg. Az advaita iskolák személytelennek, tekintik a Legfelsőbb Brahmant, mely maga a tiszta lét és tudat, a végtelenség és a makulátlan tisztaság, így
tulajdonságok nélküli (nirguṇa). E felfogás szerint a tulajdonságokkal rendelkező Brahman (saguṇa) alacsonyabbrendű, hiszen a világi kötőerők (guṇa) érintik.
E versben azonban Krsna, a személy mondja: „nálamnál nincs felsőbb semmi.” Vajon akkor Krsna nirguṇa, vagy saguṇa mikor e szavakat mondja? – teszi fel a kérdést Baladév Vidjábhúsan a Góvinda-bhásjában, az 1.1.10. szútrát magyarázva. Hiszen ha tulajdonságokkal rendelkezőnek tekintjük, akkor nem mondana igazat… felsőbb volna nála a nirguṇa Brahman. Így csakis nirguṇa lehet… de akkor miképpen tulajdonságok nélküli?
Következtetésében Baladév egyfelől elveti a nirguṇa és saguṇa Brahmanra vonatkozó advaita értelmezést: „A védák tételeinek közös vonása az, hogy egyöntetűen egy olyan Legfelsőbb Lényről tanítanak, aki maga a megtestesült tudat, mindentudó, mindenható, makulátlanul tiszta, az univerzum oka, híveinek felszabadítója. Ez a tanítás minden védában közös. Ennek folytán csak egyetlen Brahmanról lehet szó. A védákban nincs helye Brahman saguṇa és nirguṇa megkülönböztetésének.”
Ám e fogalmak valóban szerepelnek a védákban. Baladév kommentárja folytatásában a nirguṇa fogalmának tisztázásával oldja fel az ellentmondást. A tulajdonságok nem csupán evilági kötőerőket jelenthetnek, hanem transzcendentális tulajdonságokat is. A nirguṇa így a világi kötőerőktől nem érintett, a saguṇa pedig a transzcendens tulajdonságokban bővelkedő Brahmanra vonatkozik.
Így fordulhat elő, hogy pl. a Svétásvatara-upanisad versében a nirguṇa Brahman mégis cselekvő: „Minden lényben ott rejlik az egy Isten, a lények mindentudó belsőura (antaryāmī). / Tetteket elrendez, és mindent áthat a vonásanincs (nirguṇa) egyedüli tanú.” (6.11.)
Hasonlóképpen a Bhágavata-purána, mely világi kötelékektől mentesnek (nirguṇa) nevezi a személyes Istent, Harit, s az őt imádó makulátlan szenteket is:
harir hi nirguṇaḥ sākṣāt puruṣaḥ prakṛteḥ paraḥ | sa sarva-dṛg-upadraṣṭā taṁ bhajan nirguṇo bhavet ||
Mert Hari anyagi kötelékektől mentes, az anyagi természeten túli Istenszemély maga, / ki mindent lát, s mindennek tanúja – az őt imádó maga is kötelékektől mentessé válik. (Bhág. 10.88.5.)


Krsna nagyon szemléletes hasonlattal él: „mind rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon”. Ha ránézünk egy gyöngysorra, látjuk az egyes gyöngyszemeket, éppúgy, mint a világban észleljük a különféle jelenségeket. A gyöngyszemek eltakarják a fonalat, mely azonban összerendezi a gyöngyöket, hasonlóképpen, a különállónak látszó jelenségek mögött ott az isteni rendező elv.
A védák máskor a szövés allegóriájával szemléltetik ugyanezt: Visnu lépi ki, feszíti ki a világot, s ő is hatja át. Ota-protam (széltében-hosszában) – mondja a szanszkrt –, az ota a vetülékfonal, a prota a láncfonal, a függőleges, rögzített szál neve. A Gítá verse a protam (felfűzött) szó használatával finoman utal e képre.
Az összefűzöttség (protam) összekapcsolt létet is jelent, minden hozzám kapcsolódik, Felsőlélekként, belső irányítóként (antaryāmī) áthatom a mindenséget, és rajtam, tőlem függ minden, legyen bár tudatos vagy tompa (lélek vagy anyag), miként a gyöngyök sokasága a fonálon – mondja Krsna.

PDF

ajánlott olvasmány:
Abhay Narayan: a nehézségekről
a Bhagavad-gítá és a dasamúla

megjelent a Védánta-szútra

Örömmel tudatom, hogy a Védánta-szútra immáron magyarul is olvasható, Baladév Vidjábhúsan kommentárjával, a Góvinda-bhásjával.

Kapható a könyvesboltokban, és a kiadónál.


śrīmad-govinda-padāravinda
makaranda-lubdha-cetobhiḥ |
govinda-bhāṣyam etat pāṭhyaṁ
śapatho’rpito’nyebhyaḥ ||

Olvassák mindazok e Góvinda-bhásját, kik Góvinda lótuszlábának nektárja után epekednek, ám mások csak kárhozatukat találják meg benne.

rasza-dzsigjászá

Mindannyian a tiszta boldogságra, örömre (rasza, ánanda) vágyunk, ezt kutatjuk mindahányan. S úgy mondják, ez az öröm a megtestesült Öröm szolgálatában lelhető meg. A rasza személy, Ő a megtestesült nektári boldogság (akhila raszámrta múrtih, Bhakti-raszámrta-szindhu 1.1.1.). Mindenki a raszát kutatja, ez a legeslegfőbb dolog. Mi, emberek szubjektíve létezünk, s hasonlóképpen a megtestesült raszának is megvan a maga hiperszubjektív léte. Ő egy személy, a megtestesült boldogság, maga Krsna. A rasza nem más, mint Krsna. S boldogság nem is lehet másutt, mint a Legfőbb Létezőben. A különféle raszák végső forrása mind Krsna. Nekünk pedig természetünkből adódóan Krsnát kell kutatnunk (krsnánuszandhánam, „Krsna kutatása”). Ez a lélek egészséges helyzete – Krsna kutatása.
A Védánta-szútra arra hív föl, hogy kutassuk Brahmant, a világ végső okát (athátó brahma-dzsigjászá), másutt ugyanerre hívják fel a figyelmünket: ahonnan minden élőlény származik, ami fönntartja őket s amibe végül visszatérnek, az Brahman, azt kell kutatni. Honnét származik a mindenség? Mi tartja fenn? S hová kerülünk halálunk után? Ez Brahman, mindennek az alapja. Tudakozódj a mindent felölelő elsődleges ok felől! Ez a legnagyobb a világon (brhatama), a mindent felölelő.
Csakhogy Maháprabhu másfajta tudakozódást ajánlott. A Bhágavata-purána a Brahman-kutatás helyett a Krsna utáni kutatást ajánlotta. Brahman kutatása meddő és száraz dolog. Ez még csak agytorna, érvelési zsonglőrködés. Hagyd ezt magad mögött! Keresd inkább Krsnát, hiszen a szíved erre szomjúhozik! Csillapítsd szíved szomjúságát! Krsna kutatása egyben a rasza kutatása is, hiszen Ő a megtestesült boldogság (raszó vai szah – „bizony, ő a rasza” Taitt.up. 2.7.1.). A ráció eredményei nem kielégítőek. A tudás nem csillapítja az ember szomját. A rasza, ánanda azonban egészen más természetű. Brahman kutatása helyett keresd inkább Krsnát! Hol van Krsna? Ez legyen a jelmondatunk.

(Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs)

lelki gyakorlatok

na vinā sādhanair devo jñāna-vairāgya-bhaktibhiḥ |
dadāti sva-padaṁ śrīmān atas tāni budhaḥ śrayet ||

na vinā – nélkül; sādhanaiḥ – lelki gyakorlatokkal; devaḥ – Isten; jñāna-vairāgya-bhaktibhiḥ – tudással, higgadtsággal (lemondással), odaadással; dadāti – ad; sva-padam – saját lábát (hajlékát, helyzetét); śrīmān – a szerencseistennő párja; atas – ezért; tāni – azokat; budhaḥ – bölcs, értelmes; śrayet – alkalmazza, szentelje magát ennek;

A Legfelsőbb Úr nem mutatja meg magát igazi mivoltában a megfelelő gyakorlatok híján, melyek lényege a bölcsesség, a higgadtság és a szeretet. A bölcs ezért gyakorolja e három erényt!

A verset Baladév Vidjábhúsan írta, ezzel vezeti be a Góvinda-bhásja harmadik könyvét, mely a Brahman elérését célzó lelki gyakorlatokkal foglalkozik. A Védánta-szútra első mondata kitűzi a célt: itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől (athāto brahma-jijñāsā), s az első könyv kibontja, ki is a Brahman, aki felől ajánlatos tudakozódnunk – a versben erre a jñāna – tudás, bölcsesség szó utal.
Miután tudjuk, hogy kiről halljunk, megvizsgáljuk, hogy mitől forduljunk el… a második könyv ennek szellemében az ellentétes nézetek cáfolatát adja, a versben erre a vairāgya szó vonatkozik. A kifejezést gyakran lemondásként fordítják, ám nem kényszerű vagy keserű elfordulásról van szó: a rāga jelentése szenvedély, vonzalom, ragaszkodás, a vairāgya pedig a ragaszkodástól való mentességet, így higgadtságot, függetlenséget jelent.
A Védánta-szútra harmadik könyve pedig a Brahman eléréséről szól, ennek módja (sādhana) pedig a bhakti – a szerető odaadás.

A sva-padam kifejezés a Rg-véda nevezetes versére utal: tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ.

A śrīmān szó értelmezése a következő: a śrī szó szépséget, gazdagságot, bőséget, nagyszerűséget jelent, s ez a szerencseistennő, Laksmí neve is. A -mat képzővel azt fejezzük ki, ha valaki rendelkezik az adott dologgal, így a śrīmat szó szépet, gazdagot, szerencsést, sikerest, nagyszerűt jelent, de jelentheti Nárájant is, kit mindig hitvese, Laksmí kísér. A śrīmān pedig egyszerűen a śrīmat szó alanyesetben ragozott alakja, így a versben a mondat alanya, a devaḥ szóval együtt.

PDF

nincs visszatérés

samuddhṛtya yo duḥkha-paṇkāt sva-bhaktān
nayaty-acyutaś-cit-sukhe dhāmni nitye |
priyān gāḍha-rāgāt tilārdhaṁ vimoktuṁ
na svecchaty-asāv-eva su-jñair niṣevyaḥ ||

samuddhṛtya – kimentve; yaḥ – aki; duḥkha-paṇkāt – szenvedés mocsarából; sva-bhaktān – saját híveit; nayati – vezeti; acyutaḥ – Acsjuta; cit-sukhe – tudat (értelem) boldogságában; dhāmni – hajlékban; nitye – örökkévalóban; priyān – kedveseket; gāḍha-rāgāt – az erős ragaszkodástól; tila-ardham – a parányi felét; vimoktum – elereszteni; na – nem; sva-icchati – maga szándékozik; asau – ő; eva – bizony; su-jñaiḥ – bölcsek által; niṣevyaḥ – imádandó;

Acsjuta, a szenvedés mocsarából kimentve s a tudatosság és boldogság örök honába vezetve híveit mély szeretete folytán még a legkisebbet sem hagyja veszni a néki kedvesek közül. Bizony ezért imádják őt a bölcsek!

A verset Baladév Vidjábhúsan írta, ezzel zárja Védánta-szútra kommentárját, a Góvinda-bhásját. A Védánta-szútra záró szútrája a fölszabadult lélek sorsáról szól: anāvṛttiḥ śabdādanāvṛttiḥ śabdāt – Nincs visszatérés az írások szerint, bizony nincs visszatérés az írások szerint. Baladév kommentárjában kifejti, hogy Srí Hari, és híve között a mélységes szeretet a kapocs, s e hőn égő szeretetet nem bonthatja meg semmi. Hari, a jóindulat tengereként oltalmazza meghódolt híveit, s nem hagyja el őket, ahogyan a Bhágavata-puránában is olvashatjuk: „Miként hagyhatnám el valaha is azt, aki hitveséről, otthonáról, gyermekeiről és rokonságáról, vagyonáról, sőt életéről is lemondva az én oltalmamba ajánlja magát?” (Bhág. 9.4.65.)
A bhakta pedig, aki végre visszatalált forrásához, már semmi egyébre nem vágyik, mint Istenre, csak őt követi, s egy percre sem tudna elszakadni tőle: „Ahogy hazaérve az utazó megszabadul az út minden fáradalmától, úgy a tiszta szívű ember sem hagyja el többé Krsna szentséges lábait.” (Bhág. 2.8.6.)

A versmérték bhujaṁga-prayāta (a kígyó siklása): υ – – υ – – υ – – υ – –

PDF