A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Mukunda-málá-sztótram. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Mukunda-málá-sztótram. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 3., szombat

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre


Kulasékhar király verse, a Mukunda-málá-sztótram a Szent Nevek zengéséről szól... a vers tetőpontja az alábbi részlet, Nárájan neveinek fohásza:

namāmi nārāyaṇa-pāda-paṅkajaṁ
karomi nārāyaṇa-pūjanaṁ sadā |
vadāmi nārāyaṇa-nāma nirmalaṁ
smarāmi nārāyaṇa-tattvam avyayam ||35||

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre,
mindig csak Nárájant imádom,
Nárájan tiszta nevét zengem,
és csak a múlhatatlan Nárájanra, az Istenre gondolok.


Kulasékhar Srí-vaisnava, így imádatának középpontja Nárájan.

śrī-nātha nārāyaṇa vāsudeva
śrī-kṛṣṇa bhakta-priya cakra-pāṇe |
śrī-padmanābhācyuta kaiṭabhāre
śrī-rāma padmākṣa hare murāre ||36||

Ó, Laksmí ura! Nárájan! Vászudév!
Srí Krsna! Híveid kedves barátja! Csakrapáni!
Lótuszköldökű! Acsjuta! Kaitabha végzete!
Srí Ráma! Lótuszszemű! Hari! Mura ellensége!

ananta vaikuṇṭha mukunda kṛṣṇa
govinda dāmodara mādhaveti |
vaktuṁ samartho ’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam ||37||

Ananta! Vaikuntha! Mukunda! Krsna!
Góvinda! Dámódara! Mádhava!
bizony, e neveket áldásos zengeni, s ha valaki nem teszi,
ó, jaj, az csak nyomorúsághoz vezet!


A második páda nevezetes idézet. Mikor Krsna Akrúra kocsijára szállt, a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírtak utána:
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||
Szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak:
„Góvinda! Dámódara! Mádhava!” (Bhág. 10.39.31.)
(E vers szépségét fokozza, hogy az utolsó sor egy szótaggal rövidebb az előzőeknél: a hiány a gópík hangjának elcsuklására utal.)

2010. december 8., szerda

miként emlékezhetek majd reád a halál pillanatában…


Sríla Prabhupád gyakran idézte Kulasékhara király versét, a Mukunda-málá-sztótramból:

kṛṣṇa tvadīya pada-paṅkaja-pañjarāntam
adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ |
prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te ||7||

kṛṣṇa – Krsna!; tvadīya pada-paṅkaja-pañjara-antam – te láb-lótuszod testének végébe; adya – ma; eva – bizony; me – enyém; viśatu – lépjen be!; mānasa-rāja-haṁsaḥ – elmém (szívem, lelkem) királyi hattyúja; prāṇa-prayāṇa-samaye – élet távozása idején; kapha-vāta-pittaiḥ – nyálka, szél és epe által; kaṇṭha-avarodhana-vidhau – torok akadályozásának végzésekor; smaraṇam – emlékezés; kutaḥ – hogyan?; te – tiéd

Ó, Krsna! Még ma hatoljon elmém királyi hattyúja lábad lótuszának tövébe!

Mondd, miként emlékezhetek majd reád a halál pillanatában, mikor torkomat elszorítja a nyálka, epe és szél?

A viś ige jelentései belép, bemegy, behatol. A versben felszólító módú ragozott alakja (viśatu) a viśa szót rejti magába, mely a lótusz szárának rostjait jelenti. Tiszta, isteni gondolataim, szívemből szóló fohászok merüljenek el benned, miként a hattyú fúrja fejét a lótusza szárának rostjai közé. A lótuszok kis telepekben nőnek, s míg a növények levelei és virágai szétterülnek a víz színén, a szárak összefonódva, egy nyalábban kapaszkodnak a talajba. Ebbe a nyalábba fúrja be csőrét a hattyú. A mānasa jelentése: gondolati, mentális. A Kailásza-hegy egyik tavának is ez a neve, melyet a hattyúk származási helyének tartanak, s ahová a hattyúk minden évben ellátogatnak párzási időszakban, illetve a monszun kezdetekor. Sríla Prabhupád fordítása és kommentárja így hangzik: „Óh, Uram, Krsna! Imádkozom, hogy elmém hattyúja azonnal bukjon le lábad lótuszának szárához, és zárja be annak szövevénye! Másképp utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkomat köhögés fojtja el, hogyan gondolhatnék Rád? A hattyú és a lótusz szára nagyon bensőséges kapcsolatban állnak egymással, így a hasonlat helyénvaló: anélkül, hogy az ember hattyúvá, vagyis paramahanszává válna, nem hatolhat az Úr lába lótuszának szövevényébe.” (Bhág. 4.28.15. magyarázata)

2010. április 23., péntek

Nárájana upanisad


A vaisnava hagyományban egyszerre van jelen a magasztos Isten imádata és a rajongó istenszeretet. Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Rádhiká és a gópík rajongása a legfőbb eszmény, más iskolák a fenséges imádat útját követik.
A Nárájana upanisadot a Krsna-Jadzsur-védához tartozó vaisnava upanisadok közé sorolják. Nárájana dicsőségét ecseteli, s a nyolc szótagú „oṁ namo nārāyaṇāya” (Óm, hódolat Nárájanának) mantra zengésére irányítja figyelmünket.

oṁ atha puruṣo ha vai nārāyaṇo ‘kāmayata prajāḥ sṛjeyeti |
nārāyanāt prāṇo jāyate | manaḥ sarvendriyāṇi ca |
khaṁ vāyur jyotir āpaḥ pṛthivī viśvasya dhārinī |
nārāyanād brahmā jāyate | nārāyanād rudro jāyate |
nārāyanād indro jāyate | nārāyanād prajāpatiḥ prajāyante |
nārāyanād dvādaśāditya-rudrā vasavaḥ sarvāṇi chandāṁsi |
nārāyanād eva samutpadyante | nārāyanād pravartante | nārāyane pralīyante |
ya evaṁ veda | ity upaniṣat || 1 ||
|| etad ṛg-veda śiro 'dhīte | iti prathamaḥ khaṇḍaḥ ||

Óm! Bizony a Purusa, Nárájana utódokat vágyott teremteni.
Nárájanától lett a prána, az elme és az érzékek mind.
Az űr, a szél, a tűz, a víz s a föld, a mindenség hordozója.
Nárájanától született Brahmá, Nárájanától született Rudra,
Nárájanától született Indra, Nárájanától születtek a lények ősatyái,
Nárájanától született a tizenkét áditja, a rudrák és a vaszuk, és a szent himnuszok is.
Egyedül Nárájanától lettek (mind), Nárájanától virágzanak, s Nárájanában enyésznek el.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Rg-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez az első fejezet.

Az első fejezet elmondja, hogy mindennek Nárájana a forrása, ő táplálja, s végül benne enyésznek el a létezők. Miként a Bhagavad-gítában Krsna is így szól: „(én vagyok) a forrás a megsemmisülés és a fenntartás” (prabhavaḥ pralayaḥ sthānaṁ, Bg. 9.18.).
Nárájanától lett a tíz érzék, az elme és a prána (életerő), az anyagvilág alapelemei, s a félistenek különféle csoportjai: a tizenkét áditja (az Adititől származó szoláris istenek), a tizenegy rudra (Siva kiterjedései), a nyolc vaszu (Vaszu fiai).
„Aki így tudja” (ya evaṁ veda) az upanisadok gyakran visszatérő szófordulata: aki tudván tudja az itt leírtakat, annak élete beteljesedik – a tudás eredményeit most a negyedik fejezetben találjuk meg.

oṁ atha nityo nārāyaṇaḥ | brahmā nārāyaṇaḥ |
śivaś ca nārāyaṇaḥ | śakraś ca nārāyaṇaḥ |
kālaś ca nārāyaṇaḥ | diśaś ca nārāyaṇaḥ |
vidiśaś ca nārāyaṇaḥ | ūrdhvaś ca nārāyaṇaḥ |
adhaś ca nārāyaṇaḥ | antar bahiś ca nārāyaṇaḥ |
nārāyaṇa evedaṁ sarvaṁ | yad bhūtaṁ yac ca bhavyam |
niṣkalaṅko nirañjano nirvikalpo nirākhyātaḥ |
śuddho deva eko nārāyaṇaḥ | na dvitīyo ‘sti kaścit |
sa viṣṇur eva bhavati sa viṣṇur eva bhavati |
ya evaṁ veda | ity upaniṣat || 2 ||
|| etad yajur-veda śiro 'dhīte | iti dvitīyaḥ khaṇḍaḥ ||

Óm! Nárájana örökkévaló. Brahmá Nárájana.
Siva is Nárájana, Sakra (Indra) is Nárájana,
Kála (az idő, vagy Jama a halálisten) is Nárájana. Az irányok is Nárájana,
a köztes égtájak is Nárájana, a zenit is Nárájana,
a nadír is Nárájana. A belül, és a kívül is Nárájana.
Csak Nárájana itt minden, ami volt, s ami valaha is lesz.
A hibátlan, makulátlan, megkülönböztetéstől mentes, elmondhatatlan
tiszta (transzcendentális) isten, az Egy, Nárájana. Nincs második senki más.
Bizony, ő lesz Visnu, bizony, ő lesz Visnu.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Jadzsur-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a második fejezet.

Minden létező leglényege Nárájana. A mindenséget irányító istenségeké, a tíz irányban mindené (négy égtáj, a négy mellékégtáj, a mennyek, mint a felfele mutató, és az alvilág, mint a lefele mutató irány), a belül és a kívül, s a három idő, a múlt, a jelen és a jövő is. Egyedül csak ő létezik, nincs rajta kívül más, ő a legfelsőbb úr.
Az advaita iskola értelmezése megcseréli az utolsó sorokat, ekkor a szöveg más értelmet kap: ya evaṁ veda | sa viṣṇur eva bhavati, aki így tudja az bizony Visnuvá válik.

oṁ ity agre vyāharet | nama iti paścāt |
nārāyaṇāyety upariṣtāt | oṁ ity ekākṣaram |
nama iti dve akṣare | nārāyanāyeti pañcākṣarāṇi |
etad-vai nārāyaṇasyāṣtākṣaraṁ padam |
yo ha vai nārāyaṇasyāṣtākṣaraṁ padam-adhyeti |
anapabruvaḥ sarvam āyureti |
vindate prājā-patyaṁ rāyas poṣaṁ gaupatyaṁ |
tato ‘mṛtatvam-aśnute tato ‘mṛtatvam-aśnuta iti |
ya evaṁ veda | ity upaniṣat || 3 ||
|| etat sāma-veda śiro' dhīte | iti tṛtīyaḥ khaṇḍaḥ ||

Óm! először ezt kell mondani, majd utána: „namah”,
s aztán: „Nárájanája”. Óm, ez egy szótag (vagy: az egy-szótag),
a „namah” két szótag, s a „Nárájanája” öt szótag.
Bizony, ez Nárájan nyolc szótagos mantrája.
Ki Nárájan e nyolc szótagos mantráján meditál
hamisság nélkül (tiszta szívvel), teljes életet nyer.
Jó utódai lesznek, gazdagságban, bőségben lesz része, sok tehene lesz,
majd elnyeri a halhatatlanságot, majd elnyeri a halhatatlanságot.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Száma-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a harmadik fejezet.

A harmadik fejezet a nyolc szótagú, „Óm namó Nárájanája” (Óm, hódolat Nárájanának) mantra zengéséről szól. Nem írja le, csak körbeírja a mantrát, hiszen a mantrát a tanítványnak a mestertől kell megkapnia, nem pedig könyvből olvasnia.
A nyolc szótagos mantrát tiszta szívvel zengő személy sikeres lesz evilági életében is, és a mantra zengése az üdvösséghez is elvezeti őt.
ekākṣara: az Óm mantrát egy-szótagnak is nevezik, ám itt a szöveg összeszámlálja a mantra szótagjait.

oṁ pratyag ānandaṁ brahma puruṣaṁ praṇava svarūpam |
akāra ukāra makāra iti | tān ekadhā sametad oṁ iti |
yam uktvā mucyate yogī | janma saṁsāra bandhanāt |
oṁ namo nārāyaṇāyeti mantropāsakaḥ |
vaikuṇṭha-bhuvanaṁ gamiṣyati |
tad idaṁ puṇḍarīkaṁ vijñāna ghanaṁ |
tasmād taḍid-ābha-mātram | brahmaṇyo devakī-putro |
brahmaṇyo madhusūdanaḥ | brahmaṇyo puṇḍarīkākṣo |
brahmaṇyo viṣṇur acyuteti |
sarva-bhūtastham ekaṁ nārāyaṇam |
kāraṇa-rūpam akāraṇam param brahma oṁ |
ya evaṁ veda | ity upaniṣat || 4 ||
|| etad atharva-veda śiro' dhīte | iti caturthaḥ khaṇḍaḥ ||

Óm! A bensőben örvendező, a Brahman, a Purusa a szent szótag eredeti formája
az A, az U és a M hangok. Azok együtt, egyesítve adják az Óm (mantrát),
amit zengve a jógí megszabadul a születés és halál kötelékéből.
Az „Óm namó Nárájanája!” mantra zengő hívő
a Vaikuntha világba jut majd.
Oda, ebbe, a lótuszvirágba, a megtestesült bölcsességbe,
abból a villám-tündöklésűbe. Dévakí fia (Krsna) a Brahman.
Madhuszúdana a Brahman, Pundaríkáksa a Brahman.
Visnu, Acsjuta a Brahman.
Minden teremtmény (szívében) lakozó egyetlen Nárájanát
ok formájút ok-nélkülit, a legfőbb Brahmant, az Ómot
aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez az Atharva-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a negyedik fejezet.

Az Óm mantrát zengve elérhető az üdvösség, ám a nyolc szótagú Nárájanának hódoló mantrát zengő Nárájana hajlékát, Vaikunthát éri el. Vaikuntha formája lótuszvirág (más magyarázatok szerint a szív lótusza), mely nem különbözik a megtestesült bölcsességtől, a villámként tündöklő Krsnától, Madhu démon legyőzőjétől (Madhuszúdana), a lótusz-szeműtől (Pundaríkáksa). A szöveg brahmaṇya szava melléknév, jelentése brahmani, a Brahmannal kapcsolatos. Krsna, Madhuszúdana, Pundaríkáksa, Visnu és Acsjuta brahmaniak.

oṁ prātar adhīyāno rātri kṛtaṁ pāpaṁ nāśayati |
sāyam adhīyāno divasa-kṛtaṁ pāpaṁ nāśayati |
mādhyāhna dinam ādityābhimukho ‘dhīyanaḥ
pañca-mahā-pātakopapātakāt pramucyate
sarva-veda-pārāyaṇa-punyaṁ labhate |
nārāyaṇa-sāyujyam avāpnoti
nārāyaṇa-sāyujyam avāpnoti |
ya evaṁ veda | ity upaniṣat || 5 ||

Óm! Aki pirkadatkor tanulmányozza (ezt az Upanisadot) annak megsemmisíti az éjjel elkövetett bűneit.
Aki alkonyatkor tanulmányozza, annak megsemmisíti a nappal elkövetett bűneit,
s aki délben, arccal a Nap felé fordulva tanulmányozza,
az az öt nagy bűntől, s a kisebb bűnöktől is megszabadul.
A minden védában jártasság érdemét éri el,
s elnyeri Nárájana meghitt közelségét, elnyeri Nárájana meghitt közelségét.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.

Az upanisad utolsó része, mintegy függelékként az upanisad tanulmányozásának eredményeit írja le: egyaránt mentesít a kisebb és nagyobb bűnök visszahatása alól. Az öt nagy bűn a következő: „Bráhmana-gyilkosság, italozás, lopás (vagy rablás), a tanító feleségének elcsábítása – ezeket nevezik nagy bűnöknek, s bűnös az is, aki ilyen bűnösökhöz csatlakozik.” (brahmahatyā surāpānaṁ steyaṁ gurvaṅganāgamaḥ | mahānti pātakāny āhuḥ saṁsargaś cāpi taiḥ saha || Manu-saṁhitā 11.54.)
A sāyujya kifejezést olykor eggyéválás értelemben használják (különösen a brahma-sāyujya
szókapcsolatban), ám jelent meghitt együttlétben való összekapcsolódást is.

Zárófohászként álljon itt egy vers a Mukunda-málá-sztótramból:

namāmi nārāyaṇa-pāda-paṅkajaṁ
karomi nārāyaṇa-pūjanaṁ sadā |
vadāmi nārāyaṇa-nāma nirmalaṁ
smarāmi nārāyaṇa-tattvam avyayam ||35||


Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre,
mindig csak Nárájant imádom,
Nárájan tiszta nevét zengem,
és csak az örökkévaló Nárájan-tattvára gondolok.

2010. március 27., szombat

senki más


Ki mellé szegődjünk, kit szolgáljunk? – veti fel a kérdést Kulasékhara a Mukunda-málá-szótramban. A világi vezetők követése anyagi vagy erkölcsi haszonhoz vezet – merülhet fel a gondolat, ám Kulasékhara ellenvetése: mily ostoba dolog világi vezetők nyomába szegődni, miközben bátorítón reánk mosolyog a mindenség Legfőbb Ura.

nāthe naḥ puruṣottame tri-jagatāṁ ekādhipe cetasā
sevye svasya padasya dātari sure nārāyaṇe tiṣṭhati |
yaṁ kañcit puruṣādhamaṁ katipayagrāmeśam alpārthadaṁ
sevāyai mṛgayāmahe naram aho mūkā varākā vayam ||28||

Itt a mi urunk, a Legfőbb Személy, a három világ egyeduralkodója,
ki az őt szívében szolgálóval saját hajlékát is megosztja, Isten, Nárájan,
mégis, holmi közönséges emberhez, néhány falucska urához némi csekély javadalmazás reményében
szolgálatért esedezünk? Ó, jaj, milyen szerencsétlen nyomorultak is vagyunk!

Saját hajlékát adományozó: oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ | divīva cakṣurātatam || Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet. (Rg. 1.22.20.)

Elvetettük a külső vezetést, kövessük hát szívbéli vágyainkat! – szól az újabb ellenvetés. Szívemben nem maradt hely Mukunda mellett másnak – válaszol Kulasékhara.

madana parihara sthitiṁ madīye
manasi mukunda-padāravinda-dhāmni |
hara-nayana-kṛśānunā kṛśo ’si
smarasi na cakra-parākramaṁ murāreḥ ||29||

Ó, Bódító szerelemisten, távozz
elmémből, Mukunda lótuszlábának hajlékából!
Siva szemének tüze is elhamvasztott,
vagy megfeledkeztél volna a vitéz Murári csakrájáról?

Bódító: Madana, a szerelemisten neve. A szerelemisten megzavarta Siva meditációját, ki ezért a harmadik szemével hamuvá égette őt.

2009. december 22., kedd

a létóceán örvényében



három vers a Mukunda-málá-szótramból:

bhava-jaladhi-gatānāṁ dvandva-vātāhatānāṁ
suta-duhitṛ-kalatra-trāṇa-bhārārditānām |
viṣama-viṣaya-toye majjatām aplavānāṁ
bhavati śaraṇam eko viṣṇu-poto narāṇām ||11||


bhava-jaladhi-gatānām – lét-óceánban lévőké ; dvandva-vāta-āhatānām – kettőségek szelétől ütött (megsebzett); suta-duhitṛ-kalatra-trāṇa-bhāra-arditānām – fiú és leánygyermek, feleség oltalmazásának terhétől gyötörteké; viṣama-viṣaya-toye – durva érzéktárgyak vizében; majjatām – elmerülteké; aplavānām – hajótlanoké; bhavati – van; śaraṇam – oltalom; ekaḥ – egyetlen; viṣṇu-potaḥ – Visnu hajója; narāṇām – embereké

A létóceánban vergődő, a kettősségek szelétől megtépázott,
a fiak, leányok, s feleség oltalmazásának terhe alatt nyögő,
az érzékek óceánjában elmerült csónakjavesztett
emberek egyedüli menedéke Visnu hajója.

bhava-jaladhim agādhaṁ dustaraṁ nistareyaṁ
katham aham iti ceto mā sma gāḥ kātaratvam |
sarasija-dṛśi deve tārakī bhaktir ekā
naraka-bhidi niṣaṇṇā tārayiṣyaty avaśyam ||12||


bhava-jaladhim – a lét-óceánt; agādham – mélységest; dustaram – nehezen átszelhetőt; nistareyam – szelhetném át; katham – hogyan; aham – én; iti – ”; cetaḥ – elme!; mā sma gāḥ kātaratvam – ne menj bánatosságba; sarasija-dṛśi – lótusz-szeműben; deve – Istenben; tārakī – megmentő (átvivő); bhaktiḥ – szeretet; ekā – egy; naraka-bhidi – Naraka elpusztítójában; niṣaṇṇā – elhelyezett; tārayiṣyati – átvisz majd; avaśyam – szükségszerűen

Hogyan is szelhetném át e mély és széles létóceánt? – ne búslakodj, ó, szívem!

Naraka végzete, a lótusz-szemű Isten iránt érzett szereteted megment majd, s bizonnyal a túlpartra visz.

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||13||


tṛṣṇā-toye – a vágy (szomj) a vizében; madana-pavana – kéj-szél; uddhūta-moha-ūrmi-māle – a kimagasló illúzió a hullámfodrok sora; dāra-āvarte – a feleség az örvény; tanaya-sahaja-grāha-saṅgha-ākule – fiú, s testvér - cápák gyülekezetétől zsúfoltban; ca – és; saṁsāra-ākhye –a szamszárának nevezett; mahati – nagy; jaladhau – óceánban; majjatām – alámerülőké; naḥ – miénk; tri-dhāman – három-hajlékú!; pāda-ambhoje – láb-lótusza iránt; vara-da – áldás-adó!; bhavataḥ – tiéd; bhakti-nāvam – szeretet hajóját; prayaccha – add!

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

2009. október 1., csütörtök

Kulasékhara

Kulasékhara a Srí-vaisnava szampradája tizenkét legfontosabb szentjének, az álvároknak egyike. A 8. században élt, s a délnyugat-indiai Kérala uralkodója volt. Rámacsandra nagy bhaktája. Úgy tartják, hogy egy alkalommal, mikor a Rámájana történeteit hallgatta, olyannyira az elbeszélés hatása alá került, hogy fegyverbe szólította a seregeit: azonnal induljanak harcba Ráma oldalán! Néhány évnyi uralkodás után a trónt maga mögött hagyva szerzetesnek állt.
Anyanyelvén, tamilul írta Rámát magasztaló imáit (Perumal Tirumoli), s ő a szerzője a Mukunda-málá-sztótram című szanszkrt nyelvű fohász-füzérnek is. Ez utóbbit valószínűleg még uralkodása idején írta, hiszen a szokásnak megfelelően a költemény végén így olvashatjuk nevét: rājñā kṛtā kṛtir iyaṁ kulaśekhareṇa - e költemény Kulasékhar király műve.

három vers a Mukunda-málá-szótramból


nāhaṁ vande tava caraṇayor dvandvam advandva-hetoḥ
kumbhīpākaṁ gurum api hare nārakaṁ nāpanetum |
ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā nandane nāpi rantuṁ
bhāve bhāve hṛdaya-bhavane bhāvayeyaṁ bhavantam ||4||

na –
nem; aham – én; vande – imádkozom; tava – tiéd; caraṇayoḥ – lábaidé; dvandvam – párjához; advandva-hetoḥ – „nem-kettősség okból” (hogy megszabadíts a világi kettősségektől); kumbhīpākam – Kumbhípákát; gurum – súlyost; api – még; hare – Hari!; nārakam – poklot; na – ne; apanetum – elvenni; ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā – szépséges feleség lágy testű, karcsú (nő); nandane – Indra örömkertjében (a paradicsomban); na – nem; api – még; rantum – örvendezni; bhāve bhāve – életről életre; hṛdaya-bhavane – szívem hajlékán; bhāvayeyam – hadd gondoljak; bhavantam – rád

Nem imádkozom lábaidhoz azért, hogy megszabadíts e kettősségekkel terhes világtól,
azt sem kívánom, ó, Hari, hogy megments a pokol rettenetes tüzétől,
vagy szépséges, kecses, lián-testű feleséggel örvendhessek a paradicsomban.
Csak hadd láthassalak téged szívem legbelső zugában, születésről születésre!

nāsthā dharme na vasu-nicaye naiva kāmopabhoge
yad bhāvyaṁ tad bhavatu bhagavan pūrva-karmānurūpam |
etat prārthyaṁ mama bahu mataṁ janma-janmāntare’pi
tvat-pādāmbhoruha-yuga-gatā niścalā bhaktir astu ||5||

na –
nem; āsthā – remény, bizalom, vagy tisztel, figyel vmit; dharme – vallásban; na – nem; vasu-nicaye – vagyon-gyűjtésben; na – nem; eva – bizony; kāma-upabhoge – vágyak élvezetében; yat – ami; bhāvyam – közelgő, szükségszerűen bekövetkező; tat – az; bhavatu – legyen!; bhagavan – Magasztos úr!; pūrva-karma-anurūpam – korábbi tetteimnek megfelelően; etat – ez; prārthyam – kérés; mama – enyém; bahu-matam – nagy-becsű; janma-janma-antare – születésről születésre ; api – még; tvat-pāda-ambhoruha-yuga-gatā – a te láb-lótuszod-párjához menő; niścalā – rendíthetetlen; bhaktiḥ – szeretet; astu – legyen

Nem tekintek sem dharmára, sem vagyongyűjtésre, s biz a vágyak élvezete sem érdekel,
Ó, uram, minden legyen, ahogy lennie kell, a korábbi tetteimnek megfelelően.
Legdrágább kincsem egyetlen kérésem: most, s eljövendő születéseimben
hadd ébredjen szívemben lótuszlábad iránt olthatatlan szeretet.

A 4-5. versek mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) mértékűek:
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

divi vā bhuvi vā mamāstu vāso
narake vā narakāntaka prakāmam |
avadhīrita-śāradāravindau
caraṇau te maraṇe’pi cintayāmi ||6||

divi –
mennyben; vā – vagy; bhuvi – földön; vā – vagy; mama – enyém; astu – legyen; vāsaḥ – lakhely; narake – pokolban; vā – vagy; naraka-antaka – Naraka végzete!; prakāmam – vágyad szerint; avadhīrita-śārada-aravindau – megvetett őszi lótuszok; caraṇau – lábak; te – tiéd; maraṇe – halálkor; api – még; cintayāmi – gondoljak

Lakjék bár a mennyben, a földön, akár a pokolban is, ó, Naraka végzete, tetszésed szerint,
csak hadd emlékezzem az őszi lótuszok szépségét elhomályosító lábaidra, még halálom pillanatában is.

Naraka számos hercegnőt rabolt el, s tartott fogva, ám Krsna legyőzte őt, s kiszabadította a leányokat. A naraka szó jelentése pokol, így amikor a vers Krsnát Narakántakának, Naraka végzetének nevezi, a démoni erők fölött győzedelmeskedő istenségre is utal.
A vers viyoginī (a férjétől elszakított asszony) formájú. E versformában a páratlan pádák 11 szótagból, a páros pádák pedig 12 szótagból állnak, az alábbiak szerint:
υ υ – × υ υ – υ – υ – –
υ υ – – υ υ – υ – υ – –
(a páratlan páda hiányzó szótagját a szimmetria megmutatása kedvéért × jellel jelöltem)