atha paríksanam – ím, a vizsgálódás

Mielőtt a tanítvány elszegődne a mester mellé, s a mester elfogadná a tanítványt, alaposan vizsgálják meg egymást. A Hari-bhakti-vilász miután tisztázta a mester és a tanítvány kívánatos és nemkívánatos tulajdonságait, e kölcsönös vizsgálódás szükségességéről szól:

mantra-muktāvalyāṁ
tayor vatsara-vāsena jñātānyonya-svabhāvayoḥ |
gurutā śiṣyatā ceti nānyathaiveti niścayaḥ ||74||

A Mantra-muktávalíban:
Egy éves együtt éléssel ismerjék meg egymás természetét,
mesteri mivoltát és tanítványi mivoltát. Erre nincs más mód, ez bizony így van.

śrutiś ca
nāsaṁvatsara-vāsine deyāt ||75||

A sruti hasonlóképp (ezt mondja):
Ne adjon (beavatást) egy év együttélés nélkül.

sāra-saṅgrahe’pi
sad-guruḥ svāśritaṁ śiṣyaṁ varṣam ekaṁ parīkṣayet ||76||
rājñi cāmātyajā doṣāḥ patnī-pāpaṁ sva-bhartari |
tathā śiṣyārjitaṁ pāpaṁ guruḥ prāpnoti niścitam ||77||

A Szára-szangrahában:
Az igaz mester a hozzá folyamodó tanítványt egy esztendeig vizsgálja meg.
Miként a miniszterek hibáját a király, a feleség vétkét saját férje,
hasonlóképp a tanítvány által elkövetett vétség (következményét) mestere viseli bizonyosan.

krama-dīpikāyāṁ tu
santoṣayed akuṭilārdratarāntarātmā
taṁ svair dhanaiś ca vapuṣāpy anukūla-vāṇyā |
abda-trayaṅ kamalanābha-dhiyā ’tidhīras
tuṣṭe vivakṣatu gurāv atha mantra-dīkṣām ||78||

(Késava ácsárja ezt mondja) a Krama-dípikában (4.3.):
Az egyenes és lágyszívű (jelölt) tegye elégedetté
(mesterét) vagyonával, testével és kedves szavaival.
Három esztendeig a lótuszköldökű úrra emlékezve a higgadt (tanítvány)
miután elégedetté tette mesterét, kérjen mantra-beavatást.

A Krama-dípiká e részlete a Nárada-pancsarátra 3.7. fejezetével azonos.
A tanítvány jelzöje a vers harmadik pádájának végén ati-dhīra. A dhīra az állhatatos, higgadt, józan, éleseszű ember jelzője, az ati előtag pedig ez esetben fokozást jelent.
Krsna a Gítában arról beszél Ardzsunának, hogy a tudást meghódolással (praṇipāta), tudakozódással (paripraśna), szolgálattal (sevā) ismerje meg. A tanítvány „testével”, azaz fizikai erejével, szolgálataival is álljon a mester rendelkezésére. A „kedves szavak” nem hízelgő beszédet jelentenek (hiszen a tanítvány jelzője a versben akuṭila, azaz nem csavaros, nem őszintétlen, egyenes), hanem a Gítában is említett alapos, körültekintő tudakozódást, azonban a tanítvány ezt tegye kellő tisztelettel.

PDF

atha upeksjáh – a mellőzendők

A tanítvány kívánatos tulajdonságainak listáját a nemkívánatos tulajdonságok felsorolása követi:

agastya-saṁhitāyām
alasā malināḥ kliṣṭā dāmbhikāḥ kṛpaṇās tathā |
daridrā rogiṇo ruṣṭā rāgiṇo bhoga-lālasāḥ ||64||
asūyā-matsara-grastāḥ śaṭhāḥ paruṣa-vādinaḥ |
anyāyopārjita-dhanāḥ para-dāra-ratāś ca ye ||65||
viduṣāṁ vairiṇaś caiva ajñāḥ paṇḍita-māninaḥ |
bhraṣṭa-vratāś ca ye kaṣṭa-vṛttayaḥ piśunāḥ khalāḥ ||66||
bahv-āśinaḥ krūra-ceṣṭā durātmanaś ca nindita |
ity evam ādayo’py anye pāpiṣṭhāḥ puruṣādhamāḥ ||67||
akṛtyebhyo’nivāryāś ca guru-śikṣāsahiṣṇavaḥ |
evambhūtāḥ parityājyāḥ śiṣyatve nopakalpitāḥ ||68||
yady ete hy upakalperan devatākrośa-bhājanāḥ |
bhavantīha daridrās te putra-dāra-vivarjitāḥ ||69||
nārakāś caiva dehānte tiryañcaḥ prabhavanti te ||70||

Az Agasztja-szanhitában:
„Akik lusták, tisztátalanok, értelmetlen szenvedést okozók, kevélyek (vagy képmutatók), fösvények,
nincstelenek, betegek, indulatosak, élvhajhászok, érzéki gyönyörökre sóvárgók,
az irigység és féltékenység martalékai, csalók, durva beszédűek,
vagyonukat jogtalanul szerezték, házasságtörők,
a bölcsek ellenségei, akik tudatlanok, ám tudósnak vélik magukat,
fogadalomszegők, gonosz életűek, rágalmazók, másoknak szenvedést okozók,
nagyevők, kegyetlenek, romlott szívűek és más bűnösök –
az ilyen, s más gonosztevők, az emberiség legalja.
Akik nem kerülik a bűnös tetteket, a mester tanítását békétlenül fogadják –
az ilyesféléket (a tanító) hagyja el, nem alkalmasak a tanítványnak.
Ha mégis alkalmasnak találná őket, az Istenség haragjának célpontjává
válik, e világon szegény, fiaktól és feleségtől megfosztott,
majd pokollakó lesz, s állatként születik újjá.”

Kizáró ok lehet továbbá, ha valaki a bhakti elveivel szembenálló tanokat követ, a rákövetkező versek témája ez.

PDF

atha sisja-laksanáni – a tanítvány jellemvonásai

A Hari-bhakti-vilász a tanító jellemzőinek felsorolása után a tanítvány kívánatos tulajdonságait sorolja fel.

mantra-muktāvalyām
śiṣyaḥ śuddhānvayaḥ śrīmān vinītaḥ priya-darśanaḥ |
satya-vāk puṇya-carito’dabhra-dhīr dambha-varjitaḥ ||59||
kāma-krodha-parityāgī bhaktaś ca guru-pādayoḥ |
devatā-pravaṇaḥ kāya-mano-vāgbhir divā-niśam ||60||
nīrujo nirjitāśeṣa-pātakaḥ śraddhyānvitaḥ |
dvija-deva-pitṝṇāṁ ca nityam arcā-parāyaṇaḥ ||61||
yuvā viniyatāśeṣa-karaṇaḥ karuṇālayaḥ |
ity ādi-lakṣaṇair yuktaḥ śiṣyo dīkṣādhikāravān ||62||

A Mantra-muktávalíban:
„A tanítvány igaz követő, dicső, szerény, kellemes megjelenésű,
igazmondó, erényes életű, jóeszű, becsületes (álnokság-nélküli),
mentes a kéjtől és a dühtől, mestere lótuszlábának híve,
testével, elméjével és szavaival éjjel és nappal az (imádott) istenséget szolgálja,
egészséges, győzedelmeskedett a bűn felett, mély hittel rendelkezik,
mindig a bráhmanák, Isten és az ősatyák imádatához vonzódik,
fiatal (vagy erős), önfegyelmezett és együttérző –
ez s a többi jótulajdonsággal rendelkező tanítvány méltó a beavatásra.”

ekādaśa-skandhe ca
amāny amatsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ |
asatvaro’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk ||63||

És a (Bhágavata-purána) tizenegyedik énekében:
„Alázatos, irigység nélküli, szorgalmas, állhatatos (mestere iránti) vonzalmában,
háborítatlan, az igazság megismerésében buzgólkodó, jóindulatú és megbízható.” (Bhág. 11.10.6.)

Az óind tradícióban a jelölt beavatásra való jogosultságára háromféleképpen tekintenek. A védai elv szerint már eleve rendelkezik a szükséges jó tulajdonságokkal, amit a beavatás megszentel, megerősít. A tantrikus elv szerint a tanító azt vizsgálja, hogy a jelölt alkalmas-e tulajdonságok megszerzésére, míg a bhaktikus elv szerint a legfontosabb a könyörület, hiszen ez emeli fel a tanítványt, s teszi képessé akár önmaga meghaladására is.

mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim |
yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam ||
A néma beszédes lesz, a béna átkel a hegyen,
az ő kegyéből. Néki hódolok hát, Srí Gurunak, az elesettek megmentőjének!

PDF

atha aguru-laksanam – az alkalmatlan tanító jellemzői

A Hari-bhakti vilász 1.47-52. verseiben arról olvashatunk tanácsokat, hogy milyen kaszthoz tartozó mestert fogadjon el a tanítvány: bár mindenhol lehetnek kiváló tulajdonságokkal megáldott személyek, a tanítvány ne kapjon avatást alacsonyabb kasztú mestertől. A rákövetkező versek szerint a mester legyen Visnu híve. Majd a szöveg az alkalmatlan tanító jellemzőiről idéz verseket:

tattva-sāgare—
bahvāśī dīrgha-sūtrī ca viṣayādiṣu lolupaḥ |
hetu-vāda-rato duṣṭo’vāg-vādī guṇa-nindakaḥ ||56||
aromā bahu-romā ca ninditāśrama-sevakaḥ |
kāla-danto’sitauṣṭhaś ca durgandhi-śvāsa-vāhakaḥ ||57||
duṣṭa-lakṣaṇa-sampanno yadyapi svayam īśvaraḥ |
bahu-pratigrahāsakta ācāryaḥ śrī-kṣayāvahaḥ ||58||

A Tattva-szágarában:
„(Az alkalmatlan tanító) nagyevő, halogató, az érzékek tárgyai után sóvárgó,
az ellenkezéshez csökönyösen ragaszkodó, bűnös, a megnevezésre nem méltóról beszélő, másokat ócsárló,
szőrtelen és dús-szőrű, megvetett iskola szolgálója,
fekete fogú és sötét ajkú, rossz leheletű,
rossz tulajdonságokban bővelkedő. Noha ő maga kompetens,
az ilyen sok adományhoz ragaszkodó tanító a jószerencse romlásának előidézője.”

„A megnevezésre nem méltóról beszélő” (avāg-vādī): Az avāc („nem beszéd”) jelenthet némaságot, szótlanságot, illetve megnevezésre nem méltót, elmondhatatlant, azaz rosszat, hitványat. A kommentár szerint ez utóbbiként értelmezendő: így az avāg-vādī olyan személyt jelent, aki nagy kedvvel ecseteli mások bűneit, hibáit.
„Noha ő maga kompetens” (yadyapi svayam īśvaraḥ): Az īśvaraḥ szó jelentései hatalmas, erős, valamire képes, uralkodó, tehetős ember vagy Isten. Szanátan gószvámí értelmezésében ez a vagyon s más hasonlók tekintetében való jó képességeket jelent, erre utal a sok adományhoz való ragaszkodás említése is.
Egyes testi jelek bűnös előző életekre utalnak, a fekete fogak a részegeskedés, a bűzös lehelet a rágalmazó hajlam következtében jelenik meg.

PDF

atha visesatah srí-gurór laksanáni – Srí Guru különleges tulajdonságai

A Hari-bhakti-vilász miután számos idézettel nyomatékosítja, hogy a törekvő jelölt keresse egy lelki tanítómester oltalmát, a mester tulajdonságairól szóló idézeteket sorakoztatja fel. A versek az első vilászból valók.

mantra-muktāvalyām
avadātānvayaḥ śuddhaḥ svocitācāra-tat-paraḥ |
āśramī krodha-rahito vedavit sarva-śāstravit ||38||
śraddhāvān anasūyaś ca priya-vāk priya-darśanaḥ |
śuciḥ suveśas taruṇaḥ sarva-bhūta-hite rataḥ ||39||
dhīmān anuddhata-matiḥ pūrṇo’hantā vimarśakaḥ |
sad-guṇo’rcāsu kṛtadhīḥ kṛtajñaḥ śiṣya-vatsalaḥ ||40||
nigrahānugrahe śakto homa-mantra-parāyaṇaḥ |
ūhāpoha-prakāra-jñaḥ śuddhātmā yaḥ kṛpālayaḥ |
ity ādi-lakṣaṇair yukto guruḥ syād garimā-nidhiḥ ||41||

A Mantra-muktávalíban:
„Jó családból származik, szentéletű, a helyes viselkedés gyakorlója,
az ásramok rendjében élő, mentes a haragtól, a véda tudója és minden sásztra ismerője.
Hithű és jóindulatú, kedves beszédű, kellemes megjelenésű,
tiszta, jólöltözött, fiatal, minden teremtmény jólétéért tevő,
intelligens, alázatos szívű, elégedett, mentes az erőszaktól, megfontolt,
erényes, jártas az imádatban, hálás, és szeretetteljesen viselkedik tanítványaival.
Hozzáértőn alkalmazza a fenyítést és jutalmazást, vonzódik a tűzáldozathoz és a mantrához.
A dolgokat több oldalról is megvizsgálja, tiszta szívű és könyörületes –
e tulajdonságok jellemzik a mestert, ki legyen a jótulajdonságok kincstára.”

Néhány tulajdonság kommentárja:
„Jó családból származik”: a családja mentes a romlottságtól, s a többi hibától.
„Szentéletű” (eredetiben: śuddha): ő maga is mentes a romlottságtól, s a többi hibától.
„Az ásramok rendjében élő” (āsramī): a varnásram dharmában élő.
A jelzők természetesen nem a mai fogalmaink szerint valók, így a „jólöltözött” sem az legutolsó divat szerinti öltönyre, hanem egyszerű és tiszta öltözék viselésére vonatkozik.
„A dolgokat több oldalról is megvizsgálja”: ūha-apoha-prakāra-jñaḥ, a pro- és kontra érvelés módszerének ismerője.
Számos további vers szól arról, milyen tulajdonságokkal rendelkezzék a mester. Szanátan gószvámí kommentárjában példaként a Bhágavata-puránából Prabuddha szavait idézi: aki a legfőbb jó felől tudakozódik, forduljon olyan mesterhez, aki jártas a védákban (śābde brahmaṇi niṣṇāta), a megállapodott Legfelsőbben (pare brahmaṇi niṣṇāta), továbbá a nyugalom (higgadtság, önfegyelem) tárháza (upaśama-āśraya) – így mentes a haragtól, a mohóságtól, s a többi hibától. (Bhág. 11.3.21.)

agastya-saṁhitāyāṁ ca
devatopāsakaḥ śānto viṣayeṣv api niḥspṛhaḥ |
adhyātmavid brahma-vādī veda-śāstrārtha-kovidaḥ ||42||
uddhartuṁ caiva saṁhartuṁ samartho brāhmaṇottamaḥ |
tattvajño yantra-mantrāṇāṁ marma-bhettā rahasyavit ||43||
puraścaraṇa-kṛd dhoma-mantra-siddhaḥ prayogavit |
tapasvī satya-vādī ca gṛhastho gurur ucyate ||44||

Az Agasztja-szanhitá szerint:
„Az istenség imádója, békés, nem fűzi ragaszkodás az érzékek tárgyaihoz,
a Legfelsőbb Lélek ismerője, a brahman (Véda) tanítója, a Véda és a sásztrák értelmének tudója.
Hozzáértő (az erények) felemelésében, és (az akadályok) elpusztításában, kiváló bráhmana,
az igazság tudója, a jantrák és a mantrák ismerője, a hiányosságok szétzúzója, a titkok tudója.
Purascsaranát végez, a jártas a tűzáldozatban és a mantrákban, jártas a gyakorlatban,
mértékletes, és igazmondó – ilyen a családos tanítómester.”

A brahma-vādī megjelölés a versben nem a kevala-advaita iskolához tartozó személyre vonatkozik, hanem olyan személyre, aki a brahmanról beszél.
A hiányosságok, vagy gyönge pontok (marman) a kételyekre vonatkoznak, így a „hiányosságok szétzúzója” a kételyek csomójának kettészelőjét jelentik.
A puraś-carana (előkészületi tevékenység) elvileg jelenthet speciális bevezető szertartásokat, a tanítvány számára jelenthet beavatást is, mint lelki életének kezdetét. Az Agasztja-szanhitá azonban így definiálja a purascsaranát: „Naponta háromszor rendszeres múrtiimádatot, a mantrameditációt, vízáldozatot és tűzáldozatot, valamint a bráhmanák megvendégelését nevezik purascsaranának.” (pūjā traikālikī nityaṁ japas tarpaṇam eva ca | homo brāhmaṇa-bhuktiś ca puraścaraṇam ucyate)
„Jártas a gyakorlatban” (prayoga-vid): A prayoga szó jelentése használat, alkalmazás… a mester nem csak az elmélet, hanem a gyarkorlat ismerője is.

viṣṇu-smṛtau
paricaryā-yaśo-lābha-lipsuḥ śiṣyād gurur nahi |
kṛpā-sindhuḥ susampūrṇaḥ sarva sattvopakārakaḥ ||45||
niḥspṛhaḥ sarvataḥ siddhaḥ sarva vidyā viśāradaḥ |
sarva saṁśaya saṁchettānālaso gurur āhṛtaḥ ||46||

A Visnu-szmrti szerint:
„Nem mester az, aki tanítványától imádatot, hírnevet vagy vagyont kíván szerezni,
ám aki a könyörület óceánja, teljesen elégedett, mindenki jótevője,
vágytalan, mindenképp tökéletes, minden tudásban jártas,
minden kételyt eloszlat, s nem tétlen – őt valóban mesternek nevezik.”

(A képen Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványok és követők körében. a kép forrása)
PDF

(folytatása következik)