A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Brahma-szanhitá. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Brahma-szanhitá. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 5., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra magyarázata


ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||

A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.


Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).

vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||

Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.


A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.

harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||

Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.


A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.


A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.

athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||

És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!


A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.

rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||

A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.


A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.

svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||

Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||

Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||

A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.


A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||

A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.


A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.

ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||

A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!


Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.

rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||

Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).


A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.


Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.

vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.


A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.

śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||

Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!


A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.

Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában

További mahámantra kommentárok

2015. január 3., szombat

Svétadvípa


A Brahma-szanhitában Brahmá fohászainak utolsó gondolatai így hangzanak:

śriyaḥ kāntāḥ kāntaḥ parama-puruṣaḥ kalpa-taravo
drumā bhūmiś cintāmaṇi-gaṇa-mayī toyam amṛtam |
kathā gānaṁ nāṭyaṁ gamanam api vaṁśī priya-sakhī
cid-ānandaṁ jyotiḥ param api tad āsvādyam api ca ||

sa yatra kṣīrābdhiḥ sravati surabhībhyaś ca su-mahān
nimeṣārdhākhyo vā vrajati na hi yatrāpi samayaḥ |
bhaje śvetadvīpaṁ tam aham iha golokam iti yaṁ
vidantas te santaḥ kṣiti-virala-cārāḥ katipaye ||

A szerencse istennői a szeretett Legfőbb Személy kedvesei,
a fák kívánságfák, a föld lelki csodakövekből való, a víz nektár,
minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, s a fuvola a legkedvesebb társ.
A ragyogás maga a lelki gyönyör, biz’ a Legfőbb az, mi megízlelhető ott.

Nagyszerű világ az, hol tejóceán árad a Szurabhí tehenekből,
s egy fél pillanat se múlik az örökkévalóságból.
Svétadvípát imádom, mit Gólókaként
ismer az a néhány szent, ki közöttünk jár. (Bsz. 5.56.)




Svéta-dvípa (fehér vagy tiszta sziget) megjelölés Gólókára, Krsna hajlékára utal. Sziget, mert lótuszvirághoz hasonlatosan emelkedik a mindenség fölé, ahogyan az a Gópálatápaní-upanisadban is olvasható: „miként a lótuszvirág nő a tó vizén” (yathā sarasi padmaṁ tiṣṭhati tathā bhūmyāṁ hi tiṣṭhati, Gtu. 2.38.)

Dzsíva gószvámí kommentárjában kifejti, hogy a szerencseistennők (śriyaḥ) alatt Vradzsa szépségei értendők, akiket mantrákkal és meditációkkal magasztalnak. S bár a fejőslánykák megszámlálhatatlanok, egy a kedvesük (kāntaḥ), ki magasztosabb (parama-puruṣaḥ) a dicsősége teljében pompázó Nárájannál is.
Mi egyébre volna szükség, ha a föld és a fák minden kívánságot valóra váltanak, ha a patak vize édesebb a nektárnál is?
Majd Dzsíva gószvámí a Bhágavata-puránából idéz. Egy alkalommal Nanda, a pásztorok vezére ékádasít követő hajnalban még napkelte előtt – így kedvezőtlen időpontban – vett fürdőt a Jamunában. Varuna egy szolgája ezért fogságba ejtette őt, ám Krsna közbenjárására Varuna nyomban szabadon engedte. A pásztorokban – Nanda történetét hallván – felébredt a vágy, hogy a Legfelsőbb Úr hajlékát láthassák.

iti sañcintya bhagavān mahā-kāruṇiko hariḥ |
darśayām āsa lokaṁ svaṁ gopānāṁ tamasaḥ param ||14||
satyaṁ jñānam anantaṁ yad brahma-jyotiḥ sanātanam |
yaddhi paśyanti munayo guṇāpāye samāhitāḥ ||15||
te tu brahma-hradam nītā magnāḥ kṛṣṇena coddhṛtāḥ |
dadṛśur brahmaṇo lokaṁ yatrākrūro 'dhyagāt purā ||16||
nandādayas tu taṁ dṛṣṭvā paramānanda-nivṛtāḥ |
kṛṣṇaṁ ca tatra cchandobhiḥ stūyamānaṁ su-vismitāḥ ||17||

Megfontolva mindezt Hari, a könyörületes Magasztos Úr
megmutatta a pásztoroknak saját hajlékát, mi messze túl a sötétségen.
A legfelsőbb valóság, a tudatos, határtalan, örök lelki ragyogás,
mit a bölcsek látnak transzukban, miután felülemelkedtek a kötőerőkön.
A Brahma-hrada tóhoz vezette őket, s ott megmerítkeztek.
Brahmalókát, a lelki világot látták, mit Akrúra is látott korábban.
A Nanda vezette pásztorokat a legfőbb gyönyör töltötte el, mikor látták
Krsnát, akit a megszemélyesült védák magasztaltak. (Bhág. 10.28.14-17.)

Az anyagvilágban az idő természete az elmúlás, a hanyatlás: „Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója” (kālo’smi loka-kṣaya-kṛt pravṛddhaḥ, Bg. 11.32.) mondja Krsna a Bhagavad-gítában. S milyen az idő természete Svétadvípán? Ott halvány árnyéka sincs a múlandóságnak, miként a Bhágavata-purána kijelenti: „(ott) nincs az időnek hatalma” (na ca kāla-vikramaḥ, Bhág. 2.9.10.)

A Brahma-szanhitá e verseinek versmértéke śikhariṇī (koronás), hiszen ez teszi fel Brahmá fohászaira a koronát.

2012. augusztus 9., csütörtök

új letöltések


A letöltések rovat új lehetőségekkel bővült:
· A vaisnava daloskönyv
· A Srí Visnu-szahaszra-náma és a Srí Brahma-szanhitá fohászainak szanszkrt szövege.

2009. augusztus 9., vasárnap

a védákon keresztül elérhetetlen


A Brahma-szanhitá egyik versében ez áll:

advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca |
vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi ||

advaitam – páratlant; acyutam – tévedhetetlent, múlhatatlant („nem elesett”); anādim – kezdetnélkülit; ananta-rūpam – végtelen formájút; ādyam – kezdetet; purāṇa-puruṣam – régi személyt; nava-yauvanam – zsenge ifjúságút; ca – és; vedeṣu dur-labham – a védákban nehezen elérhetőt; adurlabham – könnyen elérhetőt; ātma-bhaktau – a lélek odaadásában; govindam – Góvindát; ādi-puruṣam – eredeti személyt; tam – őt; aham – én; bhajāmi – imádom;

Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki a Védákon keresztül elérhetetlen marad, viszont a lélek makulátlanul tiszta odaadása által könnyen megismerhető; kinek alakja páratlan, múlhatatlan, kezdet nélküli s korlátlan, aki maga a kezdet s az örök Purusa, s aki mégis a múlhatatlan ifjúság öröküde szépségében tündöklik.
(Brahma-szanhitá 5.33.)

Brahmá a fuvoláján játszó Krsnát magasztalja: Góvinda „nem kettős” (advaita), azaz túl van a kettősségek világán. Tévedhetetlen vagy múlhatatlan (acyuta), hiszen mindig, minden körülmények között megőrzi transzcendens helyzetét, bár megszámlálhatatlan formában (ananta-rūpa) tűnik fel hívei örömére. Istennek nincs kezdete (anādi), ám ő maga a kezdet (ādya). Ő az Öregisten (purāṇa-puruṣa), mégis örökifjű (nava-yauvana).
A védákban elérhetetlen, ugyanakkor tiszta odaadással könnyen megközelíthető.

Fölmerülhet a kérdés: hogy lehet az, hogy a szent tant leíró Védák is kevésnek bizonyulnak a Legfelsőbb eléréséhez? A Mundaka-upanisad kétféle tudásról beszél:
„3. A tehetős Saunaka a hagyomány szerint felkereste Angiraszt, s így kérdezte:
Mi az, uram, amit megismerve minden ismertté válik?
4. Ő így válaszolt: Kétféle tudást kell megismerni – mondták valaha a Brahman ismerői – a magasabb, és az alacsonyabb rendűt.
5. Itt van az alacsonyabb rendű, (azaz a négy véda,) a Rg-, a Jadzsur-, Száma- és Atharvavéda, (továbbá a hat védánga,) a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szómagyarázat, a versmértékek tana és a csillagászat. S ím a magasabb rendű, mellyel a Múlhatatlan felfogható:” (Mundaka-upanisad 1.1.3-5.)
Majd a szöveg a Múlhatatlan (akṣara) jellemzésével foglalkozik, megkísérli leírni a leírhatatlant. Az upanisad e részletét így kommentálja a Visnu-purána: „A Mundaka-upanisad Atharvana sruti szövege kijelenti, hogy két tudományt kell elsajátítani. Az egyik a felsőbb tudomány, amely elvezet a Múlhatatlanhoz, a másik pedig a Rg- s egyéb védák alsóbb tudománya. Ez a Múlhatatlan meg nem nyilvánult, nem hanyatlik, felfoghatatlan, nem született, változatlan, meghatározhatatlan, nincsen keze s lába, sem alakja, mindenható, mindenütt jelenlévő, örök, minden lény forrása, önmagának oka, aki behatol mindenbe, jóllehet saját integritását megőrzi, akiből minden származik (a Múlhatatlant jellemző versek summázata -acsd). Ezt látják a bölcsek, ez Brahman, ez a végső cél, amin a felszabadulásra vágyóknak meditálnia kell. Ez a finom Brahman az Úr Visnu legfelsőbb trónusa, ahogyan azt a sruti mondja. Bhagaván néven ismeretes ez az elsődleges és múlhatatlan örök önvaló. Ilyen az emberi lélek lényege. Aki ismeri ezt a legfőbb igazságot, ismeri a végső igazságot, melyhez képest minden egyéb tudás alacsonyrendű és a védák hármas tudásába tartozik.” (Visnu-purána 6.5.65-70.)
A védák, s a védamantrák helyes zengésével kapcsolatos tudás révén az ember felismerheti a dharmáját, s Istent imádva helyesen élhet e világban. Ám az upanisadban említett „magasabb rendű tudás” ennél tovább vezet. A Gópálatápani-upanisadban (1.2-3.) e Bhagavánról szóló magasabb rendű tudással kapcsolatban a Kumárák így kérdik atyjukat: „ki az, akit megismerve minden ismertté válik?”, s Brahmá válasza a következő: „Gópídzsanavallabhát megismerve válik minden ismertté.”
Gópídzsanavallabha, a vrndávani fejőslánykák kedvese nem érhető el könyvekkel, tudós magyarázatokkal, érvekkel, még a véda-mantrák zengésével sem… megismerni, kiismerni őt nem lehet. Ám mégis elérhető: a gópík éjszaka meghallják fuvolájának szavát, s minden másról megfeledkezve szaladnak hozzá. Szerető hívei így válaszolnak a Szépséges Fuvolás hívására.

2009. február 13., péntek

Verselés - versmértékek


(...)

A versszakok általában négy részből állnak, ezek neve pāda („láb”), a versmértékeket a páda szótagszáma szerint szokás csoportosítani.

A védai versmértékek Bhágavata-purána elbeszélése szerint a világ teremtésekor Brahmá testrészeiből keletkeztek:
„Az uṣṇik Pradzsápati (Brahmá) szőrszálaiból, a gāyatrī a bőréből,
a triṣṭubh a húsából, az anuṣṭubh az ínjából, a jagatī pedig a csontjaiból lett.
A paṅkti a csontvelőjéből, a bṛhati az életerejéből [prána].” (Bhág. 3.12.45-46.)

A gāyatrī hat, az uṣṇik hét, az anuṣṭubh nyolc, a bṛhati kilenc, a paṅkti tíz, a triṣṭubh tizenegy, a jagatī tizenkét szótagú pádákból áll. A költők természetesen számos más versmértékkel is élnek, az alábbi rövid ismertetőben csak néhányat mutatok be a több száz versmérték közül.

Versmérték 8 szótagú pádával – anuṣṭubh

A leggyakrabban ezzel a versmértékkel találkozhatunk. A Mahábhárata – így a Bhagavad-gítá – legtöbb verse is e versmértékben íródott. A másik neve śloka. Kevéssé kötött mérték, az első négy szótag bármilyen lehet, ám általában az ötödik rövid, a hatodik hosszú, a hetedik pedig váltakozva hosszú és rövid. Cezúra – ha van egyáltalán – 4 / 4 osztású. Első példánk a Bhagavad-gítá 1.15. verse:

ñca ja nyaṁ / hṛ ṣī ke śo
– υ
– / υ – –
de va da ttaṁ / dha naṁ ja yaḥ |
– υ –
– / υ – υ
pau ṇḍraṁ da dhmau / ma hā śa ṅkhaṁ
– – –
– / υ – –
bhī ma ka rmā / vṛ ko da raḥ ||
– υ –
– / υ – υ –







A következő példa a Siksástaka 3. verse, a harmadik páda láthatóan eltér e szabályosságtól:

tṛ ṇā da pi su nī ce na
υ – υ υ υ – – υ
ta ro ra pi sa hi ṣṇu |
υ – υ υ υ – υ
a ni na de na
υ – υ – – υ – υ
rta yaḥ sa ha riḥ ||
– υ – – υ – υ

Versmértékek 11 szótagú pádával triṣṭubh

Számos olyan triṣṭubh verssel találkozunk, melyben az utolsó szótagok rendje meghatározott, a nyolcadik hosszú, a kilencedik rövid, s a tizedik megint hosszú, ilyen például Rúpa gószvámí Srí-upadésámrtájának első verse:

vā co ve gaṁ ma na saḥ kro dha ve gaṁ
– – – – υ υ – – υ –
ji hvā ve ga mu da ro pa stha ve gam |
– – – υ υ υ – – υ –
e tā nve gā nyo vi ṣa he ta dhī raḥ
– – – – – υ υ – υ –
sa rvā ma pī māṁ pṛ thi vīṁ sa śi ṣyāt ||
– – υ – – υ υ – υ –

A leggyakrabban előforduló kötött triṣṭubh versmértékek az indravajrā és az upendravajrā. E versmértékekben már kötött a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok rendje, ettől csupán az utolsó szótag térhet el.

Az indravajrā (Indra villáma) versmértékben a cezúra helye általában: 5 / 6, de előfordul 6 / 5, akár 4 / 7 felosztás is. A példa Visvanáth Csakravartí Srí srí-gurvástaka című verse, amelyben 5 / 6 és 6 / 5-ös cezúrát is megfigyelhetünk:

saṁ sā ra dā vā / na la ḍha lo ka
– – υ –
– / υ υ – υ – υ
trā ṇā ya kā ru ṇya / gha gha na tvam |
– – υ – –
υ / υ – υ – –
prā pta sya ka lyā ṇa / gu ṇā rṇa va sya
– – υ – – υ /
υ – υ – υ
va nde gu roḥ śrī / ca ra ṇā ra vi ndam ||
– – υ –
– / υ υ – υ – –

Az upendravajrā (Indra villámához hasonló) tulajdonképpen csak az első szótagjában tér el az indravajrātól. Amikor a versszakban mindkét versmérték előfordul, a neve upajāti. A Bhagavad-gítá 11. fejezetének számos verse ilyen mértékű, a példa a 11.15. vers, melynek utolsó pádája upendravajrā mértékű:

pa śyā mi de vāṁ sta va de va de he
– – υ – – υ υ – υ – –
sa rvāṁ sta thā bhū ta vi śe ṣa saṁ ghān |
– – υ – – υ υ – υ – –
bra hmā ṇa mī śaṁ ka ma sa na stham
– – υ – – υ υ – υ – –
ṣīṁ śca sa rvā nu ra gāṁ śca di vyān ||
υ – υ – – υ υ – υ – –

Śālinī (szerény, szolíd) versmértékű a vrndávani Rádhá-Góvinda múrtihoz szóló fohász. A cezúra helye itt többnyire 4 / 7.

dī vya dvṛ ndā ra ṇya ka lpa dru mā dhaḥ
– – – – – υ – – υ – –
śrī ma dra tnā gā ra siṁ hā sa na sthau |
– – – – – υ – – υ – –
śrī ma drā dhā śrī la go vi nda de vau
– – – – – υ – – υ – –
pre ṣṭhā lī bhiḥ se vya mā nau sma mi ||
– – – – – υ – – υ – υ

Találunk olyan versmértéket is, melyben a pádák szótagszáma nem egyenlő. A viyoginī (hiányzó, távollévő), vagy más néven sundarī (szépséges) versmértékben az első és harmadik páda 10 szótagból áll, képlete: υ υ – υ υ – υ – υ –, míg a második és negyedik páda 11 szótagú: υ υ – – υ υ – υ – υ –.
A Siksástaka verse, mely a távol lévő kedves nevének zengéséről szól talán nem véletlenül e versmértékű:

na ya naṁ ga la da śru dhā ra
υ υ – υ υ – υ – υ –
va da naṁ ga dga da ru ddha gi |
υ υ – – υ υ – υ – υ –
pu la kai rni ci taṁ va puḥ ka
υ υ – υ υ – υ – υ –
ta va nā ma gra ha ṇe bha vi ṣya ti ||
υ υ – – υ υ – υ – υ υ

Versmértékek 12 szótagú pádával – jagatī

A védahimnuszok jagatī versmértékeinek közös jellemzője, hogy a páda utolsó szótagjai: a nyolcadik hosszú, a kilencedik rövid, s a tizedik hosszú, a tizenegyedik ismét rövid.

12 szótagú pádákból áll például a Dámódarastaka fohász, melynek versmértéke bhujaṁgaprayāta (a kígyó siklása). A cezúra helye: 6 / 6.

na mā mī śva raṁ sa cci dā na nda rū paṁ
υ – – υ – – υ – – υ – –

14 szótagú pádák

Az ebbe a csoportba tartozó legkedveltebb versmérték a vasantatilakā (a tavasz ékessége), a cezúra helye: 8 / 6. Ilyen verselésűek a Brahma-szanhitá himnuszai, a Bhágavata-purána rásza-lílá fejezeteinek versei, vagy a Siksástaka második verse is:

nā mnā ma ri ba hu dhā ni ja sa rva śa ktis
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –
ta trā rpi ni ya mi taḥ sma ra ṇe na kā laḥ |
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –
e tā dṛ śī ta va kṛ bha ga va nma pi
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – υ
du rdai va dṛ śa mi ja ni nu rā gaḥ ||
– – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –

15 szótagú pádák

Ilyen a tūnaka (tegez), melyben a cezúra helye: 4 / 4 / 4 / 3, vagy 7 / 8. A példánk Srídhar Mahárádzs verse, Préma-dháma-sztótram:

pre ma dhā ma de va me va nau mi gau ra suṁ da raṁ
– υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –

A mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) versmértékkel a gószvámík verseiben találkozhatunk, de a Bhramara-gítá is ilyen verselésű. A pádák hosszának növekedésével a cezúra helye is egyre fontosabbá válik, e versmértékben: 8 / 7. A példa a Bhramara-gítá első verse, Bhágavata-purána 10.47.12.

ma dhu pa ki ta va ba ndho / mā spṛ śāṁ ghriṁ sa pa tnyāḥ
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
ku ca vi lu li ta mā lā / ku ṅku ma śma śru bhi rnaḥ |
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
va ha tu ma dhu pa ti sta / nmā ni nī nāṁ pra sā daṁ
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –
ya du sa da si vi ḍa mbyaṁ / ya sya dū ta stva mī dṛk ||
υ υ υ υ υ υ – – / – υ – – υ – –

17 szótagú pádák

Pṛthvī (Föld) a verselése például a Csaitanja-csaritámrta bevezető fohászai egyikének (1.1.4), a cezúra helye: 8 / 9.

a na rpi ta ca rīṁ ci t ka ru ṇava tī rṇaḥ ka lau
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
sa ma rpa yi tu mu nna to jjva la ra sāṁ sva bha kti śri yam
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
ha riḥ pu ra ṭa su nda ra dyu ti ka da mba sa ndī pi taḥ
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –
sa hṛ da ya ka nda re sphu ra tu vaḥ śa na nda naḥ
υ – υ υ υ – υ – υ υ υ – υ – – υ –

Mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) a mértéke a bevezetőben említett Raghunáth dász gószvámí versnek (nāma-śreṣṭhaṁ…), e versmérték cezúrája: 4 / 6 / 7.

nā ma śre ṣṭhaṁ / ma nu ma pi śa/ pu tra ma tra sva rū paṁ
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

Śikhariṇī (koronás) versmértékű például a Dzsagannáthastaka fohász, a cezúra helye: 6 / 11.

ja ga nnā thaḥ svā mī / na ya na pa tha gā mī bha va tu me
υ – – – – – / υ υ υ υ υ – – υ υ υ –

19 szótagú pádák

Śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) verselésű például a Siksástaka első verse. Népszerű versmérték, Dzsajadév Gíta-góvindájában éppúgy találkozhatunk vele, mint a Bhágavata-puránában, melynek első verse is śārdūlavikrīḍita. A cezúra helye: 12 / 7

ce to da rpa ṇa rja naṁ bha va ma hā / dā vā gni ni rvā pa ṇaṁ
– – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

21 szótagú pádák

Sragdharā (virágfüzéres), a cezúra helye általában 7 / 7 / 7, de az alábbi versben eltérő helyeket is találunk:

va nde ’haṁ śrī gu roḥ / śrī yu ta pa da ka ma laṁ / śrī gu rū nvai ṣṇa vāṁ śca
– – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ
śrī rū paṁ sā gra jā taṁ / sa ha ga ṇa ra ghu thā nvi taṁ / taṁ sa jī vam
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – – υ – / – υ – –
sā dvai taṁ sā va dhū taṁ / pa ri ja na sa hi taṁ / kṛ ṣṇa cai ta nya de vaṁ
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –
śrī rā dhā kṛ ṣṇa pā dān / sa ha ga ṇa la li / śrī vi śā khā nvi tāṁ śca
– – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

Egy-egy költeményben a versszak hangulatának megfelelően különböző versmértékű versszakokkal találkozhatunk. Rúpa gószvámí Srí Upadésámrta című művében például az alábbi versmértékekkel találkozhatunk:

1 triṣṭubh (4×11)
2-4 anuṣṭubh (4×8)
5-8 vasantatilakā (a tavasz ékessége, 4×14)
9-10 śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték, 4×19)
11 mandākrāntā (lassú előretörés, 4×17)







Kedves Olvasó, gratulálok a kitartásodhoz. :) Sikeres próbálkozást kívánok Neked a versek recitálásához, és a velük való barátkozáshoz. Végezetül paramgurudévám, Abhay Narayan szavait ajánlom figyelmedbe: „Először a szószedeteket tanulmányozzátok, hogy megértsétek miről szól a slóka. Próbáljátok értelme szerint megtanulni, s így idézni. Így azután prédikálás közben egy-egy témához mindig tudtok megfelelő slókát idézni, s ez nagyon hitelessé fogja tenni mondanivalótokat. Persze miután elmondtátok a slókát, még sok mindent lehet megemlíteni, ha tudjátok, mit jelentenek a szanszkrt szavak. Ez esetben egy-egy slókáról külön kiselőadást lehet tartani, és sohasem fogtok kifogyni a nektárból.”

2008. február 1., péntek

Krsna Brahmát oktatja


dharmān anyān parityajya mām ekaṁ bhaja viśvasan |
yādṛṣī yādṛṣī śraddhā siddhir bhavati tādṛṣī ||
kurvan nirantaraṁ karma loko 'yam anuvartate |
tenaiva karmaṇā dhyāyan māṁ parāṁ bhaktim icchati ||

dharmān – vallásokat, erényes tetteket; anyān – másokat; parityajya – feladva; mām – engem; ekaṁ – egyedül; bhaja – imádj! (szolgálj!); viśvasan – hívő, vkiben megbízó; yādṛṣī yādṛṣī – amilyen; śraddhā – hit; siddhiḥ – beteljesedés, tökéletesség (megvalósítás); bhavati – lesz; tādṛṣī – olyan;
kurvan – cselekvő; nirantaraṁ – szüntelenül; karma – tettet; lokaḥ – a világ, az emberiség; ayam – ez; anuvartate – követ; tena – általa; eva – bizony; karmaṇā – tett által; dhyāyan – meditáló; māṁ – engem; parāṁ bhaktim – a legfőbb odaadást; icchati – ér el;

Mindenféle egyéb jámbor tettet föladván szolgálj engem nagy hittel! Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. A világi emberek ábrándjaikat kergetve szünet nélkül tevékenykednek. Ám ha eközben énrajtam meditálnak, a legmagasztosabb szolgálat formájában nyerik majd el a szerető odaadást.
(Brahma-szanhitá 5.61)

A teremtés hajnalán Brahmá fohászait meghallgatva Góvinda megjelent Brahmá előtt, áldásában részesítette és tanította őt. A tanítás egyezik a Bhagavad-gítá végkövetkeztetésével: sarva-dharmān parityajya (Bg. 18.66.)

A fordítás Bhaktivinód Thákur kommentárjából származik. A vers szó szerinti fordítása: „Más dharmákat feladva egyedül engem imádj! Amilyen a hívő hite, olyan lesz a beteljesedése. / E világ szüntelenül tevékenykedik, a rajtam meditáló cselekvése által a legfőbb odaadást éri el.”

Dzsíva Gószvámí kommentárjában a Bhágavata-purána 2.3.10. versét idézi:
akāmaḥ sarva-kāmo vā mokṣa-kāma udāra-dhīḥ |
tīvreṇa bhakti-yogena yajeta puruṣaṁ param ||

(Legyen bár) vágytalan, vágyteli vagy üdv-vágyó, az éleseszű (ember)
imádja heves bhakti-jógával a Legfelsőbb Személyt.