atharva-véda 6.8.

 

A „tűzpap tudása” a szerelemről:

yathā vṛkṣaṁ libujā samantaṁ pariṣasvaje |
evā pari ṣvajasva māṁ
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 1 ||

Miként a fát öleli a lián mindenfelől,
úgy ölelj engem te is!
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

yathā suparṇaḥ prapatan pakṣau nihanti bhūmyām |
evā ni hanmi te mano
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 2 ||

Miként a lecsapó sas suhintja szárnyaival a földet,
úgy hódítom én is meg szíved.
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

William Dwight Whitney (1827–1894), az Atharva-véda angol fordítója megjegyzése szerint a hasonlat erőtlen, és erőltettek a fordítók próbálkozásai, hogy találóvá tegyék – az ő értelmezésében a tovaszárnyaló sasról szól a vers. A su-parṇa szó szerint „szép-szárnyút” jelent, ez Garuda szokásos jelzője.
A parapatan szó elrepülőt is jelent és lezuhanót is – utóbbit nem a lepottyan értelemben, hanem mikor a sas ráveti magát prédájára. A pra igekötő jelentése előre, a pat gyök jelentései: repül, esik. Szájana mérvadó kommentárja a fészkéről felszálló, s így elrepülő Garuda (prapatan suparṇaḥ) képét látja a szövegben, ám talán itt a pratapan szó jobb olvasata a zuhanórepülés. Így a hasonlat a zsákmányára lecsapó Garudát idézi, ahogy szárnyaival fékezi a zuhanás lendületét, miközben végérvényesen, és egészen megragadja, meghódítja, birtokba veszi a zsákmányt – miként a szerelmes ember is kívánja meghódítani párja szívét.

yatheme dyāvāpṛthivī sadyaḥ paryeti sūryaḥ |
evā paryemi te mano
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 3 ||

Miként a Nap jár egyszerre az égen s a földön,
úgy járjak én is mindig gondolataidban.
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

(A vers szerzője Dzsamadagni)

fohász az egyetértésért

saṁjñānaṁ naḥ svebhiḥ saṁjñānam araṇebhiḥ |
saṁjñānam aśvinā yuvam ihāsmāsu ni-yachatam ||1||

saṁ jānāmahai manasā saṁ cikitvā mā yuṣmahi manasā daivyena |
mā ghoṣā ut sthur bahule vinirhate meṣuḥ paptad indrasyāhany āgate ||2||

Egyetértést a sajátjainkkal, és egyetértést az idegenekkel –
ó, Asvinok, adjátok meg nekünk itt ezt az egyetértést!

Legyen egyetértés a szívünkben, legyen köztünk megértettség, s még gondolatban se küzdjünk a sors ellen!
Ne hallatsszék harci zaj a sötétben, s hajnalban se sújtson le ránk Indra nyila!

(Atharva-véda-szanhitá 7.52.)

Az araṇa szó (idegen) szó a ṛ – megy, távozik igéből származó befejezett melléknévi igenév, a jelentése így eltávozott elment. A sva (saját) ellentéte, ezért átvitt értelemben jelenti az idegent, a szokatlant is. Azonban a szó másodlagos jelentésében a raṇa – harc tagadása (a-raṇa), így a kifejezés nem harcolót is jelent.
Az Asvinok az istenek orvosai, nagylelkűségükről és gyógyító erejükről híresek, ki más hozhatna hát egyetértést, ha nem ők! Édesanyjuk Saṁjñā (a név jelentése értelem, tudás, megértés) a Nap hitvese. Az egyetértést (saṁjñānam), a békességet tehát a Megértés (Saṁjñā) fiai hozhatják el.
Az egyetértés forrása a megértés (cikitu), a másik megértése, s az, hogy az ember ne küzdjön az isteni elrendezéssel (daivya) – ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjön soha. Válassza szét bölcsen, mi múlik rajta, s mi nem. Az előbbin változtasson, az utóbbi előtt hajtsa meg a fejét. Ezek a béke belső feltételei, a fohászt pedig a kedvező külső feltételek óhajtása zárja.
A szövegben többször előforduló manas szó jelent elmét, szívet, értelmet és gondolatot is.

káma-sztuti

oṁ ka idaṁ kasmā ādat
kāmaḥ kāmāyādāt
kāmo dātā kāmaḥ pratigrahītā
kāmaḥ samudram āviveśa
kāmena tvā pratigṛhnāmi
kāmaitat te

Ki adta ezt a szívet és kinek adta?
A szerelem adta a szerelemnek.
A szeretet az, aki adta, s a szeretet az aki elfogadta.
A szerelem a szerelem óceánjába merült.
Szeretettel fogadlak.
(Óh, szeretet,) legyen tiéd ez a szív!

(Atharva-véda szanhitá, 3.29.7.)

A Gópál Bhatta gószvámí által összeállított szertartáskönyvben, a Szat-krijá-szára-dípikában (A szent rítusok lényegének megvilágítása) az esküvői ceremónia egyik szép mozzanata, mikor a vőlegény a menyasszony szívét megérintve zengi a Káma-sztutit.

(az illusztráció Michael Speller alkotása)

áldás beavatáskor

apakrāman pauruṣeyād vṛṇāno daivyaṁ vacaḥ |
praṇītīr abhyāvartasva viśvebhiḥ sakhibhiḥ saha ||

Az emberek dolgait elhagyva és az isteni szót választva
szenteld magad a (felsőbb) útmutatásnak, barátaid körében.

Az Atharva-véda 7.105. szúktája a beavatásban részesült növendéknek szóló áldás. A pauruṣeya szó szerint emberiest jelent, ám nem az állatiassal szembeni nemes és emelkedett értelemben, hanem a közönséges, világi – nem isteni – dolgokra utal. A növendék olykor elhagyja korábbi életét, környezetét, és a mester mellé szegődve vele él tovább… máskor a tevékenysége látszólag nem változik meg, továbbra is végzi munkáját, neveli gyermekeit, ám gondolkodásában elhagyja a világi mentalitást, s az isteni szónak, a mantra zengésének szenteli életét. Maga mögött hagyja a világot, ám nincs egyedül – a bhakták szent társaságában („barátai körében”) él tovább.

PDF

béke-fohász

śāntā dyauḥ śāntā pṛthivī śāntam idam urv antarikṣam |
śāntā udanvatīr āpaḥ śāntā naḥ santv oṣadhīḥ ||1||

Áldjon meg bennünket békével a menny, a föld, s e széles levegőég!
Áldjon meg bennünket békével a hömpölygő víz, s a gyógyító növény!

śāntāni pūrva-rūpāṇi śāntaṁ no astu kṛtākṛtam |
śāntaṁ bhūtaṁ ca bhavyaṁ ca sarvam eva śam astu naḥ ||2||

Áldjanak meg bennünket békével az előjelek, a tettek mit megtettünk, s az is, amit nem!
Áldjon meg bennünket békével a múlt, s a jövő is, bizony, minden hozzon áldást reánk!

iyaṁ yā parame-ṣṭhinī vāg devī brahma-saṁśitā |
yayaiva sasṛje ghoraṁ tayaiva śāntir astu naḥ ||3||

A legfőbb helyen lakozó istennő, a Szó, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

idaṁ yat parame-ṣṭhinaṁ mano vāṁ brahmasaṁśitam |
yenaiva sasṛje ghoraṁ tenaiva śāntir astu naḥ ||4||

A legfőbb helyen lakozó Elme, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

imāni yāni pañcendriyāni manaḥ ṣaṣṭhāni me hṛdi brahmaṇā saṁśitāni |
yair eva sasṛje ghoraṁ tair eva śāntir astu naḥ ||5||

Az öt érzék, s a hatodik, szívemben az elme – ők, kiket a fohász tesz erőssé,
s kik a varázsigét teremtették, bizony, ők békítsenek meg bennünket!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ viṣṇuḥ śaṁ prajāpatiḥ |
śaṁ na indro bṛhaspatiḥ śaṁ no bhavatv aryamā ||6||

Mitra, Varuna, Visnu, Pradzsápati,
Indra, Brhaszpati, és Arjamá áldása szálljon reánk!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ vivasvāṁ cham antakaḥ |
utpātāḥ pārthivāntarikṣāḥ śaṁ no divicarā grahāḥ ||7||

Mitra, Varuna, Vivaszván, és a Bevégző, a halál ura is áldjon meg bennünket,
a földi és égi ómenek, és az égen járó bolygók is csak áldást hozzanak!

śaṁ no bhūmir vepyamānā śam ulkā nirhataṁ ca yat |
śaṁ gāvo lohitakṣīrāḥ śaṁ bhūmir avatīryatīḥ ||8||

Kegyeljen minket a remegő föld, a tűzcsóvaként lecsapó meteor,
kegyeljenek a véres-tejű tehenek, s az alásüllyedő föld is.

nakṣatram ulkābhihataṁ śam astu naḥ śaṁ no 'bhicārāḥ śam u santu kṛtyāḥ |
śaṁ no nikhātā valgāḥ śam ulkā deśopasargāḥ śam u no bhavantu ||9||

Kegyeljenek minket az égitestek, melyeket az üstökösök kimozdítanak pályájukról, még a gyilkos támadások és a gonosz varázslatok is kegyeljenek!
Kegyeljenek az elásott amulettek, és az országnak rossz óment jelentő hullócsillagok is!

śaṁ no grahāś cāndramasāḥ śam ādityaś ca rāhuṇā |
śaṁ no mṛtyur dhūmaketuḥ śaṁ rudrās tigmatejasaḥ ||10||

Kegyeljen minket a nap- és holdfogyatkozás Ráhuval,
kegyeljen minket a Halál, és Kétu is. Kegyeljenek minket a nagyerejű rudrák!

śaṁ rudrāḥ śaṁ vasavaḥ śam ādityāḥ śam agnayaḥ |
śaṁ no maharṣayo devāḥ śaṁ devāḥ śaṁ bṛhaspatiḥ ||11||

Kegyeljenek minket a rudrák, a vaszuk, az áditják és tűzistenek,
kegyeljenek a nagy bölcsek, az istenek és istennők, és kegyeljen minket Brhaszpati!

brahma prajāpatir dhātā lokā vedāḥ saptarṣayo 'gnayaḥ |
tair me kṛtaṁ svastyayanam indro me śarma yachatu brahmā me śarma yachatu |
viśve me devāḥ śarma yachantu sarve me devāḥ śarma yachantu ||12||

Brahman, Pradzsápati, a Teremtő, a világok, a védák, a hét ősbölcs, s a tűzistenek
vigyenek sikerre utamon! Oltalmazzon Indra és Brahmá,
oltalmazzanak a Visvédévák, a világegyetem istenei, bizony, minden isten oltalmazzon engem!

yāni kāni cic chāntāni loke saptarṣayo viduḥ |
sarvāṇi śaṁ bhavantu me śaṁ me astv abhayaṁ me astu ||13||

Bármit is tud a hét bölcs, mi e világban megbékíti a gondolatokat,
annak minden áldása reám szálljon, s távozzon tőlem a félelem!

pṛthivī śāntir antarikṣaṁ śāntir dyauḥ śāntir
āpaḥ śāntir oṣadhayaḥ śāntir vanaspatayaḥ śāntir
viśve me devāḥ śāntiḥ sarve me devāḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntibhiḥ |
yad iha ghoraṁ yad iha krūraṁ yad iha pāpaṁ tac chāntaṁ tac chivaṁ
sarvam eva śam astu naḥ ||14||

A föld békessége, a levegőég békessége, a menny békessége,
a vizek békessége, a gyógyító füvek békessége, az erdők békessége,
a világegyetem isteneinek békessége, minden isten békessége, a békesség, a békesség, bizony, a békességgel
ami rettentő, ami kegyetlen vagy ami bűnös, az enyhet talál, és áldásossá válik.
Szálljon ránk minden áldás!


Megjegyzések
A fohász az Atharva-véda 19.9. szúktája.

1. A menny, a levegőég és a föld hármasa különös jelentőségű, hiszen a bhūr (föld), bhuvaḥ (levegőég) svaḥ (mennyi) szavakra, a vyāhṛtikre utal. A vyāhṛtik utalnak a fenti három létszférára, ám jelenthetik a tapasztalati világot (bhūr), az elme világát (bhuvaḥ), és az elfogás-elutasítás zsigeri indulatain túli tudatos döntéseink, az intelligencia világát (svaḥ) is.
A śānta jelzőt a śam (megnyugszik, lecsillapodik, megbékül) igéből képezzük, jelentése megnyugodott, lecsillapodott, megbékített. A fohász későbbi verseiben a śam önálló szóként is megjelenik, jelentése jólét, siker... áldást, jókívánságot fejez ki: śaṁ naḥ – áldás reánk. Hasonlóképpen a śam igéből származik a nyugalom, csillapítás, békesség jelentésű śānti főnév.

2. A kṛtākṛtam ( a megtett és nem megtett) kifejezés értelmezhető csinált, de nem elvégzett munkaként, félbehagyott cselekvésként is.

3. s ki a varázsigét teremtette: A ghora egyszerre jelent félelmetest és tekintélyest, továbbá főnévként varázsigét, ráolvasást is – mely hatásossága folytán tiszteletet parancsol, melyet mégis óvatos távolságtartással szemlél az ember.

6. A fohász ebben s a későbbi versekben is a félistenek különféle csoportjairól beszél. Az ádtiják Aditi és Kasjapa tizenkét fia e vers Mitrát, valamint a vizek urát Varunát, és az ősatyák urát Arjamát (lásd Bg. 10.29.) említi külön is. Vivaszván és Dhátá szintúgy az áditják közé tartoznak. A későbbi versek a félistenek további csoportjairól beszélnek, a tizenegy rudráról (ők Siva kiterjedései), a negyvenkilenc tűzistenről (Agni kiterjedései), illetve a nyolc vaszuról. Indra a félistenek királya, Brhaszpati pedig a tanítómesterük.

8. Könnyen megértjük, hogy a harmonikus, békés dolgok békét árasztanak magukból. Ám a fohászt éneklő rsi nem rózsaszín idillvilágról dalol, nem csupán békevágyát foglalja fohászába. A nyolcadik vers apokaliptikus víziót fest elénk: földrengések követik egymást, a meteorok tűzcsóvaként hullnak alá az égből, a halálra rémült tehenek tejét vér festi, s végül összeomlik minden, a lényeknek biztonságot nyújtó föld is elsüllyed. Ám minden nehézség, még az ilyen szörnyű, csapások közepette is szilárdan tudjuk: békés (śānta) minden létszféra… fohászunk pedig megacélozza (szó szerint: saṁśita – megélezi, 2-4. versek) megerősíti érzékeinket, szívünket, gondolatainkat, így szavunk bizonnyal beteljesül: még e szörnyű körülmények között elpusztuló világban is, a támadások, akár gonosz varázslatok ellenére (9. vers), a halál árnyékában (10. vers) is béke lesz szívünkben, semmi más. Felnézünk az égre, ott ragyognak az ősbölcsek csillagai (a Göncölszekér). E bölcsek ismerik a lélek titkát, reájuk tekintünk hát és reájuk emlékezünk, hogy tudásuk áldásával minden rettentő, kegyetlen és gonosz lecsillapodjon, megbékéljen.

PDF