A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Szanátan gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Szanátan gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 13., szombat

két dal a Szanátan gószvámí Srí Krsna kedvteléseit magasztaló dalfüzéréből



Srí Dzsagannáth dicsőítése

śrī-jagannātha nīlādri-śiro-mukuṭa-ratna he |
dāru-brahman ghana-śyāma prasīda puruṣottama ||398||


Világ ura, Srí Dzsagannáth! Níládri koronaékszere!
Fa alakot öltött Brahman! Ó, felhőfekete úr! Légy kegyes, legfőbb személy!

praphulla-puṇḍarīkākṣa lavanābdhi-taṭāmṛta |
guṭikodara māṁ pāhi nānābhoga-purandara ||399||


Szemed akár a lótusz kinyílt virága! Az óceánpartjának csodás nektárja!
Oltalmazz engem, gyöngyös derekú! A tengernyi felajánlást elfogyasztó hatalmas uralkodó!

nijādhara-sudhādāyinn indradyumna-prasādita |
subhadrā-lalanā-vyagra rāmānuja namo'stu te ||400||


Saját ajkaid mézét adományozd (kedves híveidnek)! Indradjumna király szeme fénye!
Szubhadrá húgod figyelmes jóakarója! Ráma kedves testvéröccse! Hódolat néked!

guṇḍicā-rathayātrādi-mahotsava-vivardhana |
bhaktavatsala vande tvāṁ guṇḍicā-ratha-maṇḍanam ||401||


A Gundicsá-templomba tartó szekérfelvonulás, és más ünnepek szíve-lelke!
Híveidet gyöngéd szeretettel tápláló! Néked hódolok, Gundicsá-templom kocsijának ékessége!

szíve-lelke: a mahotsava-vivardhana szó szerint az ünnepet „gyarapító” azaz az ünnep sikerét biztosító, azt lelkesítőt jelent.

dīna-hīna-mahānīca-dayārdrīkṛta-mānasa |
nitya-nūtana-māhātmya-darśin caitanya-vallabha ||402|| (namaḥ 103)


Szerencsétlen, nélkülöző, jelentéktelen emberek iránti együttérzés lágyítja meg szíved!
Szentséged és áldó pillantásod örökkön friss és üde! Oly kedves vagy te Csaitanjának!

A darśana szó szemlélést jelent: amikor a hívő a templomi kegyszobor elé járul. A hívő nézi urát, s a múrti nézi a hívét. Ám jelentősége nem a hívő nézelődésének van, hanem a múrti áldó pillantásának.

 
 
Srí Csaitanja Maháprabhu dicsőítése

śrīmac-caitanya-deva tvāṁ vande gaurāṅga-sundara |
śacīnandana māṁ trāhi yati-cūḍāmaṇe prabho ||403||


Srímat Csaitanja-déva, néked hódolok! Ó, aranyszínben pompázó gyönyörűség!
Oltalmazz engem, Sacsi fia! Ó, uram, szerzetesek koronaékszere!

ājānubāho smerāsya nīlācala-vibhūṣaṇa |
jagat-pravartita-svādu-bhagavan-nāma-kīrtana ||404||


Hosszú karjaid térdedhez simulnak! Mosolygó orcájú! Nílácsala ékköve!
Te árasztottad el a világot az édes Úr neveinek magasztalásával!

advaitācārya-saṁślāghin sārvabhaumābhinandaka |
rāmānanda-kṛta-prīta sarva-vaiṣṇava-bāndhava ||405||


Advaita ácsárja büszkesége! Szárvabhauma öröme!
Olyannyira elégedetté tetted Rámánandát! Minden vaisnava jóbarátja!

śrī-kṛṣṇa-caraṇāmbhoja-premāmṛta-mahāmbudhe |
namas te dīna-dīnaṁ māṁ kadācit kiṁ smariṣyasi ||406|| (namaḥ 104)


Srí Krsna lótuszlába iránti szeretet hatalmas óceánja!
Hódolat néked! Kérlek, valamikor majd emlékezz meg rólam, a szegények legszerencsétlenebbjéről!

2021. október 30., szombat

Szanátan gószvámí: Srí Krsna-lílá-sztava, 58-59. dalok

Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke

Indra áldozatának meghiúsítása, és a Góvardhan-hegy felemelése
Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke Szanátan gószvámí dalfüzére. Száznyolc dalt foglal magába, melyek mindegyike egy-egy Krsnát megszólító, Krsna neveit soroló dicsőítő fohász. A dalok java része a Bhágavata-purána tizedik énekének fejezeteit követi, a közelgő ünnep alkalmából a Góvardhan-hegy felemeléséről szóló fejezeteket idézzük fel:

jaya vāsava-yāgajña pitṛ-pṛṣṭa-makhārthaka |
śruta-tātokta-yajñārtha karma-vādāvatāraka ||236||
nānāpanyāya-vādaugha-śakra-yāga-nivāraka |
govardhanādri-go-yajña-pravartaka namo'stu te ||237||
proktādri-go-makha-vidhe yajña-dattopahāra-bhuk |
gopa-viśvāsanārthādri-cchala-sthūlānya-rūpa-dhṛk ||238||
govardhana-śiro-ratna govardhana-mahattva-da |
kṛta-bhūṣāśanābhīra-kāritādri-parikrama ||239|| (namaḥ 58)

iti daśama-skandhe caturviṁśo'dhyāyaḥ ||


(236) Dicsőség néked, Indra áldozatát ismerő, (ám) atyját az áldozat céljáról faggatónak!
Ó, apja válaszát a jagja céljáról meghallgató, s a karma-tan alászálló (küldötteként válaszoló!)
(237) Számtalan hibás tan szavainak árjával Indra áldozatát megakadályozó!
A Góvardhan-hegy, és a tehenek áldozatát szorgalmazó, hódolat neked!
(238) A hegynek és a teheneknek szóló áldozat szabályait megszabó, az áldozati felajánlást megevő!
A pásztorok hitét megerősítő, a hegynek tűnő, hatalmas alakot öltő!
(239) Góvardhan koronaékszere! Góvardhannak dicsőséget adó!
Akaratod követve őt díszítették fel a pásztorokok, néki ajánlottak ételt, és őt járták körbe (tiszteletük jeléül)!

Így végződik az 58. dal, a tizedik ének 24. fejezetének összefoglalója.

janitendra-ruṣaṁ śakra-mada-vṛṣṭi-śamonmukham |
govardhanācaloddhartas tvāṁ vande'dbhuta-vikramam ||240||
līlā-govardhana-dhara vraja-rakṣā-parāyaṇa |
bhujānantopari-nyasta-kṣmā-nibha-kṣmābhṛd-uttama ||241||
govardhana-cchatra-daṇḍa-bhujārgala mahābala |
saptāha-vidhṛtādrīndra megha-vāhana-garva-bhit ||242||
saptāhaika-pada-sthāyin vraja-kṣut-tṛḍ-nud-īkṣaṇa |
jaya bhagnendra-saṅkalpa mahā-varṣa-nivāraṇa ||243||
sva-sthāna-sthāpita-gire gopī-dadhy-akṣatārcita |
devatā-sumano-vṛṣṭi-sikta vāsava-bhīṣaṇa ||244|| (namaḥ 59)

iti daśama-skandhe paṣcaviṁśo'dhyāyaḥ ||


(240) Indra dühét kiváltó, büszkeségének záporára közömbösen feltekintő,
a Góvardhan hegyet felemelő, csodás erejű Uram, néked hódolok!
(241) Ó, Góvardhant játszi könnyedséggel megtartó! Vradzsa hős oltalmazója!
A kezedbe vett hegy olyan, akár az egész földkerekség!
(242) Góvardhan ernyőjének nyele lett izmos karod, ó nagyerejű!
Hét napig tartottad a Hegykirályt, letörve a Felhők Ura büszkeségét!
(243) Hét napig egyhelyben álló! Pillantásod messzire űzi a vradzsabéliek éhségét és szomjúságát!
Dicsőség Indra törekvéseit megsemmisítőnek, a hatalmas felhőszakadás megállítójának!
(244) Ó, a hegyet eredeti helyére visszatevő! Téged imádnak a gópík joghurt és rizs felajánlásával!
Az istenek jázmin-virág esőjével meghintett! Indrát megrettentő!

Így végződik az 59. dal, a tizedik ének 25. fejezetének összefoglalója.


2018. június 16., szombat

Naróttam dász Thákur: Srí préma-bhakti-csandriká, 1.

Kedves Testvéremnek,
hálás szeretettel.

Naróttam dász Thákur dalciklusa, a „Rajongó szeretet holdsugara”. A ciklus első dalának első strófáit a vaisnavák a lelki tanítómestert magasztaló fohászként éneklik.

1.
śrī-guru-carana-padma kebala-bhakati-sadma
bando mui sābadhāna mate
jāhāra prasāde bhāi ei bhava toriyā jāi
kṛṣṇa-prāpti hoy jāhā ha'te


Srí Guru lótuszlábai (jelentik) a tiszta bhakti hajlékát,
nagy figyelemmel imádom őket.
Az ő kegye folytán, testvér!, átkelhetünk e világon,
s a Krsnához érkezés is ebből fakad.

A mester előtti meghódolás, és az alázatos közeledés szimbóluma a meditációt a mester lábánál kezdeni. A lótuszhoz való hasonlítás szokásos forma – a szépség, a nagyrabecsülés kifejezése –, ám a metafora mélyebb, a lótusz virága a nektár hajléka is, s e nektár a kévalá-bhakti. A Csaitanja Maháprabhut követő vaisnavák szóhasználatában a tiszta bhakti (kévalá-bhakti) az isteni fenségről megfeledkező szeretetre vonatkozó megjelölés. A kévalá szó jelentése kizárólagos, teljes, egész, illetve tiszta, egyszerű, zavartalan.
A mester személye és kegye az isteni kegy kiáradása. Ez a kegy vezeti a gyakorlót a születés és halál körforgásának meghaladásához, és ennek révén érheti el Krsnát is.

2.
guru-mukha-padma-bākya cittete koriba aikya
ār nā koriho mane āśā
śrī-guru-caraṇe rati ei sei uttama-gati
je prasāde pūre sarba āśā


Egyesítsd szívedben a mester lótusz-ajkáról felfakadó szavakat,
ne is kívánj semmi egyebet.
A ragaszkodás Srí Guru lábaihoz a legjobb út,
kegye folytán minden remény beteljesedik.

A strófa első sora más szövegváltozatban is ismeretes: guru-mukha-padma-bākya hṛdi kari mahāśakya – A mester lótusz-ajkáról felfakadó szavak szívedben nagy erővel ruháznak fel (mahāśakya), azaz a mester szavait szívükben őrzőknek minden lehetséges.
A minden remény (sarba āśā) természetesen nem a világi vágyakra, hanem a lelki tökéletességet célzó reményekre vonatkozik.

3.
cakhu-dān dilo jei janme janme prabhu sei
dibya-jñān hṛde prokāśito
prema-bhakti jāhā haite abidyā bināśa jāte
bede gāy jāhāra carito


Születésről születésre uram és mesterem ő, kitől a látás ajándékát kaptam.
Szívemben felragyog az isteni tudás
és a rajongó szeretet. Szertefoszlik a tudatlanság is, mind.
A védák az ő tetteit éneklik.

A látás ajándéka (cakhu-dān) arra utal, hogy a tanítvány szemei egy új világra nyílnak meg: a kihasználás világa helyett a szerető odaadás világára. A tanítvány szívében felragyog az isteni tudás, melynek elsődleges eredménye a rajongó szeretet, a préma-bhakti kibontakozása. Mellékes eredménye a tudatlanság homályának eloszlatása, ami a szeretet áramlásának útjában álló akadályok, az anarthák megsemmisülését jelenti, így árasztja majd el a szívet visszavonhatatlanul a rajongó istenszerelem.
A védák Srí Gurut magasztalják.

4.
śrī-guru karuṇā-sindhu adhama janāra bandhu
lokanāth lokera jībana
hā hā prabhu koro doyā deho more pada-chāyā
ebe jaśa ghuśuk tribhuvana


Srí Guru! Könyörület óceánja! Elesettek jóbarátja!
Világ ura, Lókanáth! Mindenség éltetője!
Ó, uram! Kérlek, légy kegyes, add meg nékem lábad árnyékát!
Dicsőséged zengi a három világ.

A lókanāth szó jelentése a világ ura, ám Naróttam dász Thákur itt mestere nevét foglalta versébe, Lókanáth gószvámít magasztalja. Ó, uram! (hā hā prabhu) a fájdalom felkiáltása: a létforgatag, a szanszára tüze perzsel, adj nékem menedéket lábaid hűsítő árnyékában!

5.
baiṣṇaba-caraṇa-reṇu bhūṣaṇa kariyā tanu
jāha haite anubhāba haya
mārjana haya bhajana sādhu-saṅge anukṣaṇa
ajñāna-abidyā-parājaya


Testem a vaisnavák lábpora ékesíti,
s ennek nyomán az istenszerető érzelmek mutatkoznak rajtam.
A szakadatlan bhadzsan a szentek társaságában megtisztít,
így a tudatlanság és illúzió vereséget szenved.

Az óind művészetekben az érzelmek leírására nem azok egyszerű megnevezése, hanem külső jeleinek (anubhāva, bengáliasan anubhāba) felsorolása szolgál. Ezért a „megmutatkozás”.
A bhadzsan (Isten imádata) a szentek társaságában megtisztít, miként a szentek társága megtisztítja a bhadzsant, mint lelki gyakorlatot.

6.
jaya sanātana rūpa prema-bhakti-rasa-kūpa
jugala-ujjvala-maya-tanu
jāṅhāra prasāde loka pāsarila saba śoka
prakaṭa kalapa-taru janu


Dicsőség Szanátannak, és Rúpának! A rajongó szeretet nektárjának (kiapadhatatlan) kútjai ők,
az Isteni Pár szerelme tölti el őket.
Kegyük folytán az egész világ elfeledi minden bánatát,
hiszen úgy jelentek meg, mint két kívánságteljesítő fa!

Felmerülhet a kérdés: a metafora miért kútról, miért nem tengerről, vagy óceánról szól? Hiszen ezek érzékletesebben jeleznék azt a kiapadhatatlanságot és végtelenséget, amit Szanátan és Rúpa művei jelentenek a vaisnavák számára. A másik fontos tulajdonság a mélység – az alámerülés a préma-bhaktiban – ez egyformán lehet jellemzője a kútnak és a tengernek is. Ám a tenger vízgyűjtő, ami különféle forrásokból származó vizeket egyesít – míg a gószvámík könyvei a vegyítetlen és makulátlan rajongó szeretet nektárjával teliek… nem keverednek mással. Másfelől a kút vize édes, szemben a tengerével.
Más szövegváltozatban a második sor így hangzik: jugala-ujjvala-rasa-tanu – az Isteni Pár szerelmének megtestesítői.

7.
prema-bhakti-rīti yata nija-granthe su-bekata
likhiyāche dui mahāśaya
jāhāra śrabaṇa haite premānanda bhāse cite
jugala-madhura-rasāśraya


Oly szépen beszélte el műveiben a préma-bhakti minden gyakorlatát
e két nagy lélek!
Őket hallgatva a préma gyönyöre árasztja el a szívet,
s az Isteni Pár szerelmének nektárja tölti meg.

Az Isteni Pár szerelmének nektárja tölti meg: szó szerint: az Isteni Pár (jugala) szerelme ízeinek (madhura-rasa) tartóedényévé vagy hajlékává (āśraya) válik.
Más szövegváltozatban a második sorban likhiyāche (írta) helyett kariyāche (megalkotta) olvasható, míg a harmadik sorban premānanda bhāse (a préma gyönyöre jelenik meg) helyett parānanda haya (a legfelsőbb gyönyör van).

8.
jugala-kiśora-prema lakṣa bāṇa yena hema
hena dhana prakāśila jāṅrā
jaya rūpa sanātana deha more premadhana
se ratana mora gale hārā


Az Ifjú Pár szerelmének százezer tűzön tisztított aranya
az ő kincsükként mutatkozik.
Dicsőség Rúpának és Szanátannak! (Hadd díszítsem) testem a rajongó szeretet e kincsével
s fűzzem nyakláncomra becses ékszerként.

Rúpa és Szanátan gószvámík az ifjú lánykák, a manydzsarík hangulatát közvetítik. Ez Rádhá-Krsna szerelmének százezer tűz által hevített, s minden salakanyagtól megtisztított aranya – a gópík rajongó szeretetében ugyanis nincs szemernyi evilági indíték, személyes vágy sem.

9.
bhāgabata-śāstra-marma naba-bidhā bhakti-dharma
sadāi kariba su-sebana
anya-devāśraya nāi tomāre kahilo bhāi
ei bhakti parama-bhajana


A Bhágavata-purána szívét, a kilencrétű bhakti-dharmát
gyakorolva mindörökkön gondosan szolgálok.
Nem keresek oltalmat más isteneknél, mondom néked, testvér:
ez az odaadó szeretet a legfelsőbb imádat!

10.
sādhu-śāstra-guru-bākya cittete kariyā aikya
satata bhāsiba prema-mājhe
karmī jñānī bhakti-hīna ihare karibe bhina
narottama ei tattva gāje


A szádhuk, a szentírás és a mester szavát eggyé téve szívemben
folyvást a rajongó szeretet árjában lubickolok.
Az istenszeretet nélkülöző haszon- és tudásvágyóktól magamagát elkülönítve
Naróttam erről az igazságról énekel.

A karmí és gjání említése nem megbélyegzés – inkább elhatárolódás az önérdek leghalványabb jelétől is. Az evilági személyes haszon vágya, a lemondással és tudással kivonni magunkat a világból – két olyan mentalitás, amitől a költő távol kíván maradni, hiszen céljaik, az anyagi élvezet (bhukti) és az üdvösség (mukti) csupán gyomok a szív kertjében a szerető odaadás, a bhakti liánja mellett.

2015. június 6., szombat

Srínivász Ácsárja: Fohász a hat gószvámíhoz

Śrīnivāsa Ācārya: Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau |
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||1||

A Krsnát dicsőítő éneklésnek és táncnak szentelik magukat ők, a szeretet nektárócánjai.
A bölcsek, de az oktalanok is kedvelik és magasztalják őket, mert kedvesek (mindenkihez), s (teljességgel) mentesek az irigységtől.
Srí Csaitanja kegyének sokaságát (bírják), s e földön (járva) elveszik mind a világ terheit.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau |
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanā-nandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||2||

Járatosak a tengernyi szentírás értelmezésében, ezért alapozzák meg ők a szent dharmát,
(hiszen) ők az emberiség jótevői. Mindhárom világban megbecsülés övezi őket, a (kiáradó isteni) oltalom forrásait.
Mámoros méhecskeként gyönyörrel imádják Rádhá és Krsna lótuszlábait –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Az ālika jelenthet méhecskét, nőnemben pedig barátnőt, társnőt. A lótusz körül döngicsélő mámoros méhek így Rádhá és Krsna találkáit elrendező fejőslánykák boldogságos szolgálatát idézik.

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ |
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||3||

Oly hűen jellemzik ők Srí Gauránga nagyszerű tulajdonságait! Rátermetten gyarapítják a (jámborok) hitét,
s a Góvindáról szóló dalok nektárözönével törlik el a testetöltött lelkek bűneiből fakadó szenvedését.
Nagy gyakorlattal duzzasztják a lelki boldogság óceánját, a személytelen üdvösségtől mentve meg (a lények sokaságát).
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Személytelen üdvösségtől megmentő, vagy az elkülönüléstől megszabadító: a kaivalya szó szó szerint elkülönülést, kizárólagosságot jelent. Elkülönülésként a lélek anyagtól való elválását is, melyet az advaita tanítás a Legfelsőbb Lélekkel való azonosulásként értelmez, ebben az értelemben vonatkozik a személytelen üdvösségre.

tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat
bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau |
gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau muhur
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||4||

Hirtelen hagyták el az előkelő társaságot, (s úgy viselkednek, mintha) jelentéktelen (koldusokká)
váltak volna: ágyékkötőt és foltozott ruhát viselnek, s könyörületesen oltalmazzák az elesett lelkeket.
Újra meg újra megmártóznak a fejőslánykák érzelmei nektáróceánjának sodró árhullámában –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule
nānā-ratna-nibaddha-mūla-viṭapa-śrī-yukta-vṛndāvane |
rādhā-kṛṣṇam ahar-niśaṁ prabhajatau jīvārthadau yau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||5||

A daloló kakukkok, hattyúk és darvak seregeiben bővelkedő, pávákkal teli,
fái gyökerei közt ékkövekkel díszes Vrndávanban
Rádhát és Krsnát imádják éjt nappallá téve, (miközben) örömmel ajándékozzák meg a lelkeket (az élet) végső céljával.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

saṅkhyā-pūrvaka-nāma-gāna-natibhiḥ kālāvasānī-kṛtau
nidrāhāra-vihārakādi-vijitau cātyanta-dīnau ca yau |
rādhā-kṛṣṇa-guṇa-smṛter madhurimānandena sammohitau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||6||

A szent nevek éneklésével s dandavatjaik felajánlásával telik (drága) idejük,
megfegyelmezik alvásukat étkezésüket és pihenésüket, s végtelen alázatosak.
Elbűvöli őket a Rádhára és Krsnára emlékezés édes gyönyöre –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

rādhā-kuṇḍa-taṭe kalinda-tanayā-tīre ca vaṁśīvaṭe
premonmāda-vaśād aśeṣa-daśayā grastau pramattau sadā |
gāyantau ca kadā harer guṇa-varaṁ bhāvābhibhūtau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||7||

Rádhá tavacskájának partján, a Jamuná mentén, máskor a Vansí-vatánál
örökös elragadtatásban, a rajongó szeretet mámorától vezérelve az eksztázis jelei mutatkoznak rajtuk.
Túlcsorduló érzelmeikkel énekelnek Hari tulajdonságainak kiválóságáról –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

A daśā (állapot) az eksztázis állapotaira utal – a szó elmeállapotot is jelent, s a grasta (megragadott) szóval együtt arra utal, hogy úrrá lett rajtuk az eksztázis különféle tünetei, elmeállapotai. Ezek az aggodalom (cintā), álmatlanság (jāgara), zaklatottság (udvega), lesoványodás (tānava), bepiszkolódás (malina-aṅgatā), tébolyult beszéd (pralāpa), lebetegedés (vyādhi), tébolyult viselkedés (unmāda), eszméletvesztés (moha), megsemmisülésérzet (mṛtyu).

he rādhe vraja-devīke ca lalite he nanda-sūno kutaḥ
śrī-govardhana-kalpa-pādapa-tale kālindī-vane kutaḥ |
ghoṣantāv iti sarvato vraja-pure khedair mahā-vihvalau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||8||

Ó, Rádhá! Vradzsa úrnője! Lalitá! Nanda fia! hol vagytok?
A Góvardhan kívánságfáinak tövében, vagy a Jamuná menti erdőkben? hol vagytok?!
Így kiáltoztak Vrndávanban mindenfelé, zaklatottan, szívszaggató gyötrelemmel.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!


A szerző, Srínivász ácsárja a Csaitanja Maháprabhut követő vaisnava generáció kiváló tanítója. Bengálban született, a szülei is Csaitaanja Maháprabhu követői voltak. Elindult, hogy felkeresse a visszavonultságban élő Csaitanja Maháprabhut Puríban, ám addigra ő már eltávozott, így Gadádhar Pandit mellett lelt menedékre. A Bhágavata-puránát tanulta volna tőle, ám a Puríban fellelhető kézirat lapjai már szétáztak Gadádhar könnyeitől... így Srínivász visszatért Bengálba egy másik kéziratért. Időközben azonban Gadádhar Pandit is elhagyta e világot. Később Vrndávanba utazott, hogy a hat gószvámíval találkozhasson, ám mire odaért, Szanátan és Rúpa gószvámík szintén eltávoztak. Gópál Bhatta gószvámítól kapott beavatást, és Dzsíva gószvámí mellett tanult, majd a gószvámík írásaival visszaindult Bengálba, megházasodott, s kiváló vaisnavák tanítómestere lett.



Dzsíva, a tudós, Gópál Bhatta, a múrtiimádat mestere, Szanátan és Rúpa, a szambandha- és abhidhéja ácsárjái, Raghunáth Bhatta, a kírtanácsárja, és Raghunáth dász, a lelki távlatok atyamestere

A hat gószvámí Csaitanja Maháprabhu jeles követői, ők foglalták írásba Csaitanja Maháprabhu tanítását. Szanátan és Rúpa gószvámí bengáli bráhmana családban születtek, ám később a muszlim uralkodó tanácsosai lettek. Csaitanjával való találkozásuk után otthagyták az uralkodó szolgálatát, majd Maháprabhu Vrndávanba küldte őket, hogy írásnak, a tanításnak, a múrtiimádatnak és a szent helyek felkutatásának szenteljék életüket.
Dzsíva gószvámí Szanátan és Rúpa testvérének fia, fiatalon csatlakozott nagybátyjaihoz, Rúpa gószvámí tanítványa, majd eltávozása után a bhakta-közösség vezetője lett.
Raghunáth dász gószvámí bengáli születésű, előkelő család sarja. Puríba szökött Csaitanja után, ott csatlakozott a bhakták társaságához. Komolysága és odaadása olyannyira elégedetté tette Csaitanját, hogy egy gunydzsá-málát, és még imádott múrtiját (egy Góvardhan-silát) is nekiadta. Raghunáth dász Csaitanja Maháprabhu eltávozása előtt csatlakozott a vrndávani gószvámíkhoz.
Gópál Bhatta gószvámí kisgyermekként, apja házában találkozott Csaitanjával, aki náluk töltötte az esős évszak idejét. Gópál Bhatta nagybátyja, Prabódhánanda Szaraszvatí tanítványa lett, majd szülei halála után Vrndávanba költözött. Jeles tudós, a múrtiimádat avatott mestere.
Raghunáth Bhatta gószvámí Tapana Misra, Csaitanja benáreszi bhaktájának fia. Tanulmányai végeztével Puríba ment, ott szolgálta Csaitanját – énekével elégedett Maháprabhu saját kanthimáláját akasztotta Raghunáth nyakába. A gószvámík közül ő volt az egyetlen, aki nem írt könyveket, ám csodásan zengte a Bhágavatam, és más művek verseit.

2011. december 17., szombat

a gyönyör-lényegű Szent Név


jayati jayati nāmānanda-rūpaṁ murārer
viramita-nija-dharma-dhyāna-pūjādi-yatnam |
katham api sakṛd āttaṁ muktidaṁ prāṇināṁ yat
paramam amṛtam ekaṁ jīvanaṁ bhūṣaṇaṁ me ||

Dicsőség, dicsőség Murári gyönyör-lényegű nevének,
mely véget vet minden közönséges próbálkozásnak, legyen az dharma, meditáció vagy imádat.
Üdvösséget adományoz bárkinek, aki valahogyan, akár csak egyszer is kimondja.
A szent név a legédesebb nektár, az én egyetlen, életadó ékességem.
(Szanátan gószvámí: Brhad-bhágavatámrta 1.1.9.)

A rūpam szó alakot, formát, és szépséget is jelent. Összetétel végén valamiből álló, valamit tartalmazó értelemben is áll, az ānanda-rūpam emiatt gyönyör-lényegű. A szent nevet megízlelő hívek felhagynak minden más törekvéssel, legyen az világi kötelezettség, a világtól elvonult, és meditációnak szentelt élet, vagy a tiszteletteljes imádat.