A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Szárvabhauma Bhattácsárja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Szárvabhauma Bhattácsárja. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 11., szombat

Sacsí mama fiának magasztalása


Śrī Śacī-sutāṣṭaka

A hagyomány szerint a költemény Sārvabhauma Bhaṭṭācārya műve, a versmérték a dallamos lüktetésű, éneklésre hívogató toṭaka.

A Csaitanja Maháprabhu születésének
500. évfordulójára kiadott bélyeg

nava gaura-varaṁ nava-puṣpa-śaraṁ
nava-bhāva-dharaṁ nava-lāsya-param |
nava-hāsya-karaṁ nava-hema-varaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||1||


Bőre akár a legkiválóbb friss arany, fegyverei zsenge virágnyilak.
Az ifjonti érzelmek tárháza ő, az újdonatúj táncok mestere,
a legfrissebb tréfák kiötlője, aranysárga fényben ragyogó,
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

A versben rendre ismétlődő nava szó jelentése új, friss, fiatal… ám szóösszetétel előtagjaként a navan (kilenc) szó is nava-. A nava-bhāva-dharam (ifjonti érzelmek tárháza) – szóösszetétel ezért lehet a „kilenc érzelem tárháza” is, hiszen a művészetekkel foglalkozó klasszikus szanszkrt irodalom kilencféle alapérzelmet azonosít.

nava-prema-yutaṁ nava-nīta-śucaṁ
nava-veśa-kṛtaṁ nava-prema-rasam |
navadhā vilasat śubha-prema-mayaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||2||


A rajongó szeretet eleven érzései töltik el, ragyog, akár a frissen köpült vaj,
új ruháját ölti fel, a rajongó szeretet új íze ő,
aki örökkön a kilencféle áldásos, istenszerető cselekednek él.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

hari-bhakti-paraṁ hari-nāma-dharaṁ
kara-japya-karaṁ hari-nāma-param |
nayane satataṁ praṇayāśru-dharaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||3||


Az istenszeretet fénylő csillaga ő, aki mindig Hari nevein meditál.
Az ujjain számlálja fohászait, (miközben) a Harinámnak szentelődik,
szemében szüntelen a szeretet könnyei csillognak.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

satataṁ janatā-bhava-tāpa-haraṁ
paramārtha-parāyaṇa-loka-gatim |
nava-leha-karaṁ jagat-tāpa-haraṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||4||


Ő enyhíti újra meg újra az emberiség világi lét okozta gyötrelmét,
és ő az út is, az élet végső célja iránt elkötelezettek számára.
A lelki élet új ízeit kóstoltató, a világ szenvedését enyhítő –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

nija-bhakti-karaṁ priya-cārutaraṁ
naṭa-nartana-nāgara-rāja-kulam |
kula-kāmini-mānasa-lāsya-karaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||5||


Szerető odaadást kelt önmaga iránt, hiszen ő az (egyesült) szépség és szeretet.
Tánca életre kelti a szeretők királyának világát,
s ő perdíti táncra a szép lányok sokaságának gondolatait is.
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

priya-cārutaram: A priya melléknévként kedvest jelent, főnévként szeretetet. A cāru jelentése szép, vagy szeretett, nagyrabecsült, míg a -tara a középfokot jelentő toldalék. Az összetétel értelmezhető úgy is, hogy „a kedvesek számára a legnagyrabecsültebb”, azaz a néki kedves hívei őt becsülik leginkább.

karatāla-valaṁ kala-kaṇṭha-ravaṁ
mṛdu-vādya-suvīṇakayā madhuram |
nija-bhakti-guṇāvṛta-nātya-karaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||6||


Karatálja cseng, ajkáról lágy dallam röppen,
víná finom hangja kíséri mézédes énekét,
s az iránta érzett szeretet késztetésére táncra perdülnek társai mind –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

yuga-dharma-yutaṁ punar nanda-sutaṁ
dharaṇī-sucitraṁ bhava-bhāvocitam |
tanu-dhyāna-citaṁ nija-vāsa-yutaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||7||


Általa Nanda fia jelent meg ismét e világban, a korszak dharmájának kíséretében,
a földkerekség ékességeként, a világ létállapotához alkalmazkodón.
Személye a meditáció tárháza, s mindig önnön hajléka kíséri –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

Személye a meditáció tárháza, s mindig önnön hajléka kíséri: A tanu melléknévként filigránt, kicsinyt jelent, főnévként testet, személyt, annak külső megjelenését. Nimái a Rádhá érzelmeinek ragyogásába burkolózott Krsna, külső megjelenésének meditációja az ebben a hangulatban való elmélyedést jelenti. Személye után a vers a környezetéről szól: az isteni pár nem egymagában, hanem hajlékával együtt jelenik meg e világban.

aruṇaṁ nayanaṁ caraṇaṁ vasanaṁ
vadane skhalitaṁ svaka-nāma-dharam |
kurute su-rasaṁ jagataḥ jīvanaṁ
praṇamāmi śacī-suta-gaura-varam ||8||


Szemei, talpa és ruhája akár a hajnalpír,
hangja elcsuklik, míg saját neveit zengi.
Méz-nektárral élteti a mindenséget –
Sacsí mama fia, az isteni Gaura előtt borulok földre!

2019. szeptember 21., szombat

a mennybéli leányok bora


amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇāṁ
laharī kācana cāturī kalānām |
taralī-kurute mano madīyaṁ
muralī-nāda-paramparā murāreḥ ||100||

szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, versmérték: mālabhāriṇī

A mennybéli leányok borának édes
hullámáradása, minden művészet rátermett mestere –
megremegteti a szívem
a Murári murálí fuvolájából (áradó) hangok sora!


A mennybéli leányok borának édes hullámáradása: a szanszkrt szövegben: amarī-mukha-sīdhu – a halhatatlanok leányainak száj-bora. Az alkoholos italok egyik hagyományos előállítási módja, hogy a keményítőtartalmú növényt megrágják, eközben a nyál cukorrá bontja le a keményítőt, és az így előkészített masszát erjesztik. Egészen pontosan nem borról, hanem gabonából készült alkoholról van szó a versben.

Szárvabhauma Bhattácsárja verse a mennyei élvezetekhez és a művészetekhez hasonlítja Krsna fuvolájának muzsikáját – ez a gondolat meghökkenti, és fejtörésre készteti az olvasót. A vers fordítói ezért olykor kicsit csiszolnak, módosítanak a szövegen. A Sevā Kuñja Publications gondozásában 2015-ben megjelent angol fordításban ezt a változatot olvashatjuk: „Bhagavān Murāri édes fuvola-muzsikája, ami hullámokban árad mint a nektár, oly erőteljes, hogy amint meghallják, az égi lánykák nyomban visszautasítják a halhatatlanság mennyei nektárját. És az Ő fuvolahangjának (muralī-nāḍa) művészi tökélye maga mögé utasítja a hatvannégy művészet virtuozitását, olyannyira, hogy az e művészetekben jártas embert is tehetsége elfeledésére készteti. Oly felvillanyozó ez a fuvolamuzsika, hogy elmém lázban ég tőle.”* Kuśakratha Prabhu fordításában: „Elhomályosítva a félistennők művészi voltát és a szájukból áradó édesség hullámait, Úr Murāri fuvolamuzsikája megremegteti a szívem.”**

Miközben a vers mondattani értelemben egyszerűen értelmezhető: állítmánya a megremegtet (taralī-kurute), tárgya a szívemet (manas madīyam), alanya pedig Murári fuvolahangjainak sora (muralī-nāda-paramparā murāreḥ). Az alany további jelzői a mennyei hölgyek száj-bora édességének hulláma (amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇām laharī) és a művészetek (kalānām) királynője, vagy abban rátermett (a cāturī mindkettőt jelentheti). A szöveg nyelvtani értelemben tehát nem szól elutasításról vagy összevetésről, miközben mégis, a három kép értelme éppen ez: égen-földön nincs semmi hozzá fogható… hiszen a legkülönlegesebb mennyei örömök is hidegen hagynak, és a legcsodálatosabb műalkotások sem remegtetik meg szívem úgy, mint Krsna fuvolamuzsikája, ami egyszerre édes áradás, és csodás művészet.

_________________________
* Bhagavān Murāri's sweet flute song, which flows like waves of nectar, is so powerful that, upon hearing it, the celestial damsels reject the heavenly nectar of immortality. And the artistry of His muralī-nāḍa rebukes the cleverness of the sixty-four arts, so much so that it causes one who is expert in all sixty-four to forget his skills. So electrifying is this flute music that it makes my mind feverish.

** Eclipsing both the demigoddesses' artistry and the waves of sweetness flowing from their mouths, the music of Lord Murari's flute makes my heart tremble.


az illusztráció forrása

2019. február 9., szombat

Srí Advaitástakam


Advaita Ácsárja 1434-ben, a mágha (a vaisnava terminológia szerint Mádhava, január-február ideje) hó telő holdjának hetedik napján született egy bráhmin család nyolcadik gyermekeként, Śrī-haṭṭa tartományban (ma Sylhet, Bangladés északkeleti részén). Az Advaita nevet beavatásakor kapta, gyermekként Kamaláksa volt a neve. A család együtt költözött Sántipurba, a Gangesz partjára, ahonnan édesapja családja származott. Miután idős szülei meghaltak, Advaita zarándokútra indult. Ekkor találkozott mesterével, Mádhavéndra Puríval is. Vrndávanba is eljutott: s ezidőtájt történt, hogy Madana-móhan múrtija megjelent álmában. Zarándokútja végeztével visszatért Sántipurba, s ötvenéves korában megházasodott. Csaitanja születésének idején (1486) Advaitát már tekintélyes ácsárjaként tisztelték Bengálban.


Advaita Ácsárja a kép jobb szélén táncoló bhakta

gaṅgā-tīre tat-payobhis tulasyāḥ
patraiḥ puṣpaiḥ prema-huṅkāra-ghoṣaiḥ |
prākaṭyārthaṁ gauram ārādhayad yaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||1||


A Gangá partján, annak vizével, tulaszí levelekkel és virágokkal, és szeretetteljes, hangos kiáltozással
imádta Gaurát, s (könyörgött) megjelenéséért – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Figyelemre méltó a vers huṅkāra (kiáltás) szava. A hum (vagy hūm) eredetileg fenyegető, kihívó csatakiáltás (más hangsúllyal, hümmögésként jelenthet visszaemlékezést olykor kétséget is), a hum-mondás (huṅkāra) így elsősorban rikoltás, oroszlánbömbölés, s csak átvitt értelemben hangos kiáltozás. Kavirádzs gószvámí is ezzel a szóval jelöli Advaita Ácsárja invitálását. Olykor Advaita Ácsárjával kapcsolatban is az eredeti, harci rikoltás értelmében használja a szót: „az Ácsárja csatakiáltása megfutamítja a bűnt és a képmutatókat” (ācārya-huṅkāre pāpa-pāṣaṇḍī palāya, Cs.cs. 1.3.76.), máskor egyszerűen a felfokozott hangerőre utal. Csaitanja Maháprabhu meginvitálásáról Krsnadász Kavirádzs így számol be:
„A világ működését látva a könyörületes szívű ácsárja töprengeni kezdett, mit tehetne az emberiség jólétéért: Ha avatárként Srí Krsna maga jelenne meg, s maga gyakorolná a bhaktit, s maga mutatná meg azt! A kali korban nincs más dharma, mint a Szent Név. Ám hogyan jelenne meg e kali-korban Krsna avatárként? Megtisztult szívvel imádom majd Krsnát, és szakadatlan, alázatosan könyörgöm hozzá. Krsnát elhozva teszem lehetővé a kírtana megjelenését, s így beteljesedik nevem jelentése: advaita.
Miközben azon tanakodott, milyen imádattal nyerhetné el Krsna kegyét, egy vers jutott eszébe:

tulasī-dala-mātreṇa jalasya culukena vā |
vikrīṇīte svam ātmānaṁ bhaktebhyo bhakta-vatsalaḥ ||


Csupán tulaszílevélért, vagy egy maroknyi vízért
eladja magamagát híveinek (az Úr, ki) gyöngéd szeretettel fordul feléjük.

Az ácsárja fontolóra vette e slóka jelentését. Aki Krsnának tulaszít és vizet ajánl, azt Krsna lekötelezettjének tekinti – gondolta. Nincs semmi más kincs a házamban, ami egy kis vízhez és tulaszílevélhez volna fogható, hiszen önmagát adja érte fizetség gyanánt – így töprengett az ácsárja, majd belefogott az imádatba. Krsna lótuszlábán meditálva szüntelen Gangesz-vizet és tulaszí rügyeket ajánlott néki. Hangosan kiáltozva invitálta Krsnát, így lett Krsna alászállásának oka.
Csaitanja alászállásának fő oka ez tehát, híve vágya, így jelenik meg, mint a dharma hídja” (Cs.cs. 1.3.98-110.)

yad-dhuṅkāraih prema-sindhor vikārair
ākṛṣṭaḥ san gaura-goloka-nāthaḥ |
āvirbhūtaḥ śrī-navadvīpa-madhye
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||2||


Hangos sírásával, a szeretet óceánjának kiáradásával hívogatta Gólóka aranyló urát,
hogy jelenjen meg Navadvíp közepén – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

brahmādinām durlabha-prema-pūrair
adīnām yaḥ plāvayām āsa lokam |
āvirbhāvya srīla-caitanya-candram
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||3||


A Brahmá vezette hatalmasságok által oly nehezen elnyerhető szeretet hullámaival az egész világot elárasztotta
a megjelenő Sríla Csaitanja-csandra – Sríla Advaita Ácsárjánál keresek hát oltalmat.

śrī-caitanyaḥ sarva-śakti-prapūrṇo
yasyaivājñā-mātrato 'ntardadhe 'pi |
durvijñeyam yasya kāruṇya-kṛtyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||4||


Kinek utasítása folytán minden hatalom legfőbb birtokosa, Srí Csaitanja eltávozott a világból.
Kinek e könyörületes cselekedete oly nehezen érthető – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja egyszer egy talányos verset küldött Csaitanja Maháprabhunak:

bāulake kahiha - loka ha-ila bāula |
bāulake kahiha - hāṭe nā vihāya cāula ||
bāulake kahiha - kāye nāhika āula |
bāulake kahiha - ihā kahiyāche bāula ||


Mondd meg a bolondnak: az egész világ megbolondult,
mondd meg a bolondnak: a piacon már nem kelendő a rizs.
Mondd meg a bolondnak: a boltban sincs a zaklatott,
mondd meg a bolondnak: ezt egy bolond mondta.

Mit jelent a vers? – kérdezte Szvarúp Dámódar Csaitanjától. Advaita Ácsárja nagyhatalmú bhakta – felelte Maháprabhu –, és jól ismeri a szentírást. Az ilyen hívek olykor meginvitálják Istent, hogy fogadja el az imádatukat, majd imádják a múrtit, s a rítus végén elbocsájtják. Ezután Csaitanja Maháprabhu teljesen a Krsnát kereső Rádhá hangulatába merült, teljes visszavonultságban.
A bolond, akit a vers megszólít az eksztatikus téboly jeleit mutató Csaitanja Maháprabhu, aki elvette mindenki józan eszét („az egész világ megbolondult”). Beteljesült a cél, amiért a kor avatárja eljött – akár távozhat is. S ha marad, szétesik a világ, senki sem törődik majd vele. A piacon a vevő és az eladó is eksztázisban, az egykoron értékes dolgok (a rizs) értéktelenné válnak, a kötelességeiket (kāya, kāja) elhanyagolják az emberek, mindenkit felkavar, feldúlttá tesz a szerelem (az āula szó jelentése zaklatott).
sṛṣṭi-sthity-antaṁ vidhātum pravṛtto
yasyāmśāmśaḥ brahma-viṣṇv-īśvarākhyaḥ |
yenābhinnam tam mahā-viṣṇu-rūpaṁ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||5||


Ki a teremtés, fenntartás és bevégzés tetteivel foglalatoskodik, kinek részeinek részei Brahmá Visnu és Ísvara,
ki nem különbözik Mahávisnutól – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

kasmiṁścid yaḥ śrūyate cāśrayatvāt
śambhor ittham sambhavan nāma dhāma |
sarvārādhyam bhakti-mātraika-sādhyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||6||


Úgy mondják: menedéke akár Sambhué innen fakad neve és méltósága is.
Ki mindenki számára imádandó, ám csupáncsak szívbéli szeretettel érhető el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Úgy mondják: a szanszkrt szöveg sejtelmesebb, a vonatkozó ige, a śrūyate a hall gyök passzív alakja: „ami van hallva”. A szófordulattal gyakran arra utalnak, hogy a kinyilatkoztatás (az azonos gyökből származó śruti) mondja.
A szöveget sajnos erősen romlott állapotban leltem fel a neten, így a második páda olvasata bizonytalan. Az ittham sambhavan nāma dhāma éppúgy lehet ittham śāmbhavaṁ nāma dhāma – ilyenképpen Sivához tartozó neve és méltósága is.
A hagyomány szerint Advaita Ácsárja édesanyjának fia születése előtt volt egy álma, melyben Szadásiva a kali-kor nehézségein felindult szívvel Mahávisnu kegyéért fohászkodott az Okozati óceán partján. Fohászait meghallgatva megjelent előtte Mahávisnu, és felhatalmazta, hogy a kali-kor elesett lelkeit megmentse – Mahávisnu átölelte Szadásivát, és egybeolvadtak – így jelentek meg együtt Advaitaként.

sītā-nāmni preyasī prema-pūrṇaḥ
putro yasyāpy acyutānanda-nāma |
srī-caitanya-prema-pūra-prapūrṇaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||7||


Kit kedves hitvese, Szítá, és fia, Acsjutánanda iránti szeretete fűt,
kit a Srí Csaitanja iránti szeretet árja tölt el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja hat fia közül Acsjutánanda volt a legidősebb, később Gadádhar Pandit tanítványa lett.

nityānandādvaitato 'dvaita-nāma
bhaktyākhyānād yah sad-ācārya-nāma |
śaśvac-cetaḥ-sañcarad-gaura-dhāma
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||8||


Azonos ő Nitjánandával, ezért Advaita (nem kettős) a neve, s mert a bhaktiról tanít, ezért Ácsárjaként ismerik.
Szíve mindörökkön Gaura hajléka – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Az a-dvaita szó jelentése: nem kettősség. Így két dolog azonosságának vagy hasonló természetének jelzője lehet, illetve jelölhet valami páratlant, egyedülállót.

prātaḥ prītah pratyaham sampaṭhed yaḥ
sītānāthasyāṣṭakaṁ śuddha-buddhiḥ |
so 'yam samyak tasya pādāravinde
vindan bhaktim tat-priyatvam prayāti ||9||


A (szívében) elégedett, tiszta értelmű személy, aki minden hajnalban e Szítá hitvesét magasztaló nyolc strófát recitálja,
bizonnyal felismeri a lótuszlába iránti odaadó szeretetet, és kedvessé válik számára.

A költeményt az interneten találtam forrása a Srí Csaitanja-Száraszvat Math Kīrtana-mañjuṣā (Kírtanos kosár) című kiadványa. A forrás szerint a szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya.

2012. január 28., szombat

nisthá


A niṣṭhā jelentése a szótárak szerint hit, meggyőződés, de a száraz meghatározás önmagában keveset árul el a szóban forgó fogalomról. A szó a ni- igekötő – jelentése alá, le –, és a sthā – áll ige összetétele: a szó így valaminek a végleges, visszavonhatatlan megállapodását, megszilárdulását jelenti – a mélyen gyökerező hitet. Az alábbi két vers Rúpa gószvámí versgyűjteményéből, a Padjávalíból, a bhakták hite (bhaktānām niṣṭhā) című fejezetéből való:

na vayaṁ kavayo na tārkikā
na ca vedāntanitāntapāragāḥ |
na ca vādinivārakāḥ paraṁ
kapaṭābhīrakiśorakiñkarāḥ ||

Nem vagyunk tudós költők, sem a logika mesterei,
vagy a védánta jeles ismerői,
a szavakat sem forgatjuk jól, csupán
egy csalafinta pásztorlegényke szolgái vagyunk.

A vers szerzője az a Szárvabhauma Bhattácsárja, aki ötszáz éve a legjelentősebb orisszai védánta-iskolát vezette, s a kévala-advaita kiváló tudósaként tartották számon, ám Csaitanja Maháprabhuval való találkozása után Krsna szolgálatának szentelte életét.
A vers második sorában a pāra-ga szó szerint túlpartra jutottat, így a valamit teljes egészében elsajátított személyt jelenti.

parivadatu jano yathā tathā vā
nanu mukharo na vayaṁ vicārayāmaḥ
hari-rasa-madirā-madātimattā
bhuvi viluṭhāma naṭāma nirviśāma ||

Becsméreljenek csak a gyalázkodók kedvük szerint, nem törődünk vele, ugye?
Megrészegültünk Hari szeretetének borától, hemperegjünk hát a földön, táncoljunk, s élvezzük ízeit!

A mukhara szó egyszerre jelent beszédest (a szó a mukha – arc szóból származik), de nagyszájú gúnyolódót is, vagy zajos, folyton a hangját hallató csengőt… a legjobb magyar megfelelője talán a kereplő volna. A szó magában hordozza a vers folytatását: a gúnyolódók, bár be nem áll a szájuk, hiába beszélnek: megrészegedtünk Hari szeretetétől, és nem törődünk többé velük. A vers utolsó szavának (nirviśāma) pontos jelentései: élvez, illetve átél, megtapasztal, átérez.

2010. július 24., szombat

Srí Gauránga 108 neve


Śrī Gaurāṅga Aṣṭottara-śata-nāma-stotram


namaskṛtya pravakṣyāmi
deva-devaṁ jagad-gurum |
nāmnām-aṣṭtottara-śatam
caitanyasya mahātmanaḥ ||1||

namaskṛtya –
hódolva; pravakṣyāmi – beszélek majd, ünneplem majd; deva-devam – az istenek istenét; jagat-gurum – a mindenség tanítóját; nāmnām – neveié; aṣṭtottara-śatam – száznyolcat; caitanyasya – Csaitanjáé; mahā-ātmanaḥ – nagy léleké

Hódolatom ajánlva ünneplem az istenek Istenét, a mindenség tanítóját,
Csaitanját, a nagy lelket, száznyolc nevét (zengve).

viśvambharo jita-krodho
māyā-mānuṣa-vigrahaḥ |
amāyī māyinām śreṣṭo
vara-deśo dvijottamaḥ ||2||

viśvam-bharaḥ –
a mindenség fenntartója (Csaitanja születésekor kapott neve); jita-krodhaḥ – legyőzött a harag; māyā-mānuṣa-vigrahaḥ – illuzórikus emberi alakú; amāyī – nem csaló; māyinām – csalóké; śreṣṭaḥ – legjobbja; vara-deśaḥ – legkiválóbb hely; dvi-ja-uttamaḥ – a kétszer-születettek legjobbja

Visvambhara, a mindenség fenntartója, a haragot lebíró, az illuzórikus emberi alakot öltő.
Mentes ő a kétszínűségtől, (mégis) a csalók legjobbja, a legkiválóbb helyen (született), a bráhmanák gyöngye.

jagannātha-priya-sutaḥ
pitṛ-bhakto mahā-manāḥ |
lakṣmī-kāntaḥ śacī-putraḥ
premado bhakta-vatsalaḥ ||3||

jagannātha-priya-sutaḥ – Dzsagannáth kedves fia; pitṛ-bhaktaḥ – az atya híve; mahā-manāḥ – nagy elme; lakṣmī-kāntaḥ – Laksmí kedvese (férje); śacī-putraḥ – Sacsí fia; prema-daḥ – a rajongó szeretet adományozója; bhakta-vatsalaḥ – híveit kedvelő

Dzsagannáth Misra kedves fia, apja híve, a jóeszű,
Laksmí kedves ura, Sacsí anya fiacskája, a rajongó szeretet adományozója, a híveit kedvelő.

dvija-priyo dvija-varo
vaiṣṇava-prāṇa-nāyakaḥ |
dvi-jāti-pūjakaḥ śāntaḥ
śrīvāsa-priya īśvaraḥ ||4||

dvi-ja-priyaḥ – kétszer-születetteknek kedves; dvija-varaḥ – a kétszerszületettek legjobbja; vaiṣṇava-prāṇa-nāyakaḥ – vaisnavák életének ura; dvi-jāti-pūjakaḥ – kétszer-születetteket tisztelő; śāntaḥ – békés; śrīvāsa-priyaḥ – Srívásznak kedves; īśvaraḥ – az Úr

Kedves ő a bráhmanáknak, s ő a bráhmanák legkiválóbbja, a vaisnavák életének ura.
Tiszteli a kétszer-születetteket, békés, Srívász mindene, a leghatalmasabb Úr.

tapta-kañcana-gaurāṅgaḥ
siṁha-grīvo mahā-bhujaḥ |
pīta-vāso rakta-paṭṭaḥ
ṣaḍ-bhujo´tha catur-bhujaḥ ||5||

tapta-kāñcana – olvadt arany; gaura-aṅgaḥ – arany-testű; siṁha-grīvaḥ – oroszlán-nyakú; mahā-bhujaḥ – „nagy karú” (erős); pīta-vāsaḥ – sárga ruhás; rakta-paṭṭaḥ – vörös ruhás; ṣaḍ-bhujaḥ – hat karú; atha – és; catur-bhujaḥ – négy karú

Teste mint az olvadt arany, nyaka akár az oroszláné, karja erős.
Sárga ruhás, vörös ruhás, olykor hat-, máskor négy-…

Csaitanja házasemberként sárga, szerzetesként pedig vörös ruhát visel. Isteni vonásait hangsúlyozva olykor hat karral ábrázolják, jelezvén, hogy ő Ráma és Krsna is egyben.

dvi-bhujaś ca gadā-pāniḥ
cakri padma-dharo´malaḥ |
pañcajanya-dharaḥ śārṅgī
veṇu-pāniḥ surottamaḥ ||6||

dvi-bhujaḥ –
két-karú; ca – és; gadā-pāniḥ – buzogány-kezű; cakrī – csakrás; padma-dharaḥ – lótuszt tartó; amalaḥ – makulátlan, tiszta, őszinte; pāñcajanya-dharaḥ – a Pánycsadzsanját tartó; śārṅgī – Sárnga íjas; veṇu-pāniḥ – fuvolás kezű; sura-uttamaḥ – az istenek legkiválóbbja

vagy kétkarú. E makulátlan személy kezeiben buzogányt, csakrát, lótuszt tart,
ő a Pánycsadzsanját, a Sárnga íjat és a fuvolát tartó legkiválóbb isten.

Visnu négy szimbóluma a buzogány, csakra, lótuszvirág és kagylókürt (a szövegben ez Pánycsadzsanja, Krsna kagylókürtje). A Sárnga íj Visnu vagy Krsna íjának a neve.

kamalākṣesvaraḥ prīto
gopa-līlādharo yuvā |
nīla-ratna-dharo rūpya-
hārī kaustubha-bhūṣanaḥ ||7||

kamala-akṣā-īsvaraḥ –
a lótusz-szemű ura; prītaḥ – kedvelt, szeretett; gopa-līlā-dharaḥ – tehénpásztor kedvteléseit követő; yuvā – ifjú; nīla-ratna-dharaḥ – kék ékkövet viselő; rūpya-hārī – ezüst nyakláncos; kaustubha-bhūṣanaḥ – Kausztubha díszes

A lótusz-szemű (Laksmíprijá) ura, az ifjú (akit mindenki) kedvel, a pásztorok kedvteléseinek hajléka.
Kék ékkövet és ezüst nyakláncot visel, s a Kausztubha ékkő díszíti.

śrīvatsa-lañchano bhāsvan
maṇi-dhṛk kañja-locanaḥ |
taṭaṅka-nīla-śrīḥ rudra-
līlā-kārī guru-priyaḥ ||8||

śrīvatsa-lañchanaḥ – srívatsza jelű; bhāsvan – csillogó; maṇi-dhṛk – drágakőhöz hasonló; kañja-locanaḥ – lótusz-szemű; taṭaṅka-nīla-śrīḥ – fülbevalója kék színű (fenség, dísz); rudra-līlā-kārī – Siva kedvteléseit tevő; guru-priyaḥ – mesterének kedves

A Srívatsza-jelet hordja, egy csillogó drágakőre emlékeztet, lótusz-szemű,
kék-fülbevalós, aki Siva kedvteléseit játssza, és mestere kedves (tanítványa).

sva-nāma-guṇa-vaktā ca
nāmopadeśa-dāyakaḥ |
ācaṇḍāla-priyaḥ śuddhah
sarva-prāṇi-hite rataḥ ||9||

sva-nāma-guṇa-vaktā – saját neve és tulajdonságai tudója (szó szerint: beszélője); ca – és; nāma-upadeśa-dāyakaḥ –a név-tanítás adományozója; ācaṇḍāla-priyaḥ – a kasztonkívüliektől kezdve (mindenkihez) kedves; śuddhah – tiszta; sarva-prāṇi-hite – minden élőlény jóléte iránt; rataḥ – foglalkozó

Önnön neve és tulajdonságai jó ismerője, a Szent Név adományozója,
kedves ő még az érinthetetlenekhez is, makulátlan, s minden lény jóléte iránt elkötelezett.

Makulátlan, mert az érinthetetlenek társasága nem veti vissza… hiszen transzcendentális, a varnák felett áll.

viśvarūpānujaḥ sandhyā-
vatāraḥ śītalāśayaḥ |
niḥsīma-karuṇo gupta
ātma-bhakti-pravartakaḥ ||10||

viśvarūpa-anujaḥ –
Visvarúpa öccse; sandhyā-avatāraḥ – szürkületkor alászálló; śītala-āśayaḥ – hűs hajlék; niḥsīma-karuṇaḥ – határtalan kegyű; guptaḥ – rejtett; ātma-bhakti-pravartakaḥ – a lélek odaadásának ösztönzője

Visvarúpa öccse, ki alkonyatkor született. (A lét tüzében perzselődők) hűs hajléka,
könyörülete végtelen. Titokzatos ő, a lélek odaadásának ösztönzője.

A titokzatos jelző Csaitanja rejtett avatár mivoltára (channaḥ kalau, Bhág. 7.9.38.) vonatkozik: bár isteni fenségét elrejtve jelenik meg ebben a világban, mégis ő az, aki felszítja az emberek szívében a Krsna iránti odaadást.

mahānando naṭo nṛtya-
gīta-nāma-priyaḥ kaviḥ |
ārti-priyaḥ śuciḥ śuddho
bhāvado bhagavat-priyaḥ ||11||

mahā-ānandaḥ –
nagy boldogság; naṭaḥ – táncos; nṛtya-gīta-nāma-priyaḥ – tánc, ének, név-kedves; kavih – költő; ārti-priyaḥ – a szenvedőkhöz kedves; śuciḥ – tiszta (erényes, őszinte); śuddhaḥ – tiszta (szent); bhāva-daḥ – az érzelmek adományozója; bhagavat-priyaḥ – az Úr híve

(A megtestesült) transzcendentális boldogság, (kiváló) táncos, kedveli a Szent Név éneklését, és a táncot, a (nagyszerű) költő,
aki felkarolja a szenvedőket, erényes és szent, (a szerető) érzelmek adományozója, az Úr híve.

Az Úr híve: Csaitanja rejtett avatárként egy bhakta alakját ölti. Más lehetséges értelmezés szerint a kedves (priya) Úr (bhagavat).

indrādi-sarva-lokeśa-
vandita-śrī-padāmbujaḥ |
nyāsi-cuḍāmaṇiḥ kṛṣṇaḥ
sannyāsāśrama-pāvanaḥ ||12||

indra-ādi-sarva-loka-īśa-vandita – Indra s a többi világ-úr imádta; śrī-pada-āmbujaḥ – áldásos láb-lótuszú; nyāsi-cuḍāmaṇiḥ – a lemondottak koronaékszere; kṛṣṇaḥ – Krsna; sannyāsa-āśrama-pāvanaḥ – a szerzetesi életrend megtisztítója

Lótuszlábait imádják az Indra vezette világurak.
A lemondottak koronaékszere, maga Krsna, a szerzetesi életrend megszentelője.

caitanyaḥ kṛṣṇa-caitanyo
daṇḍa-dhṛg nyasta-daṇḍakaḥ |
avadhūta-priyo nityā-
nanda-ṣaḍ-bhuja-darśakaḥ ||13||

caitanyaḥ – az érzékelő; kṛṣṇa-caitanyaḥ – Krsna-Csaitanja; daṇḍa-dhṛk – botot viselő; nyasta-daṇḍakaḥ – aki letette botját; avadhūta-priyaḥ – az avadhútához kedves; nityānanda-ṣaḍ-bhuja-darśakaḥ – Nitjánandának hat-karú (formáját) megmutató

(A Legfelsőbb) Érzékelő, Krsna-Csaitanja, a botot viselő, majd arról lemondó.
Kedves ő Nitjánanda avadhútához, s feltárta néki hatkarú formáját.

A caitanya szó a cetana, az érzékelés, a tudatosság állapotában lévőt jelenti (a szó gyöke a cit – érzékel, felfog), e szóval illetik a Legfelsőbb Lelket, mint minden érzékelés és tudatosság forrását.
A szerzetesi avatása után Csaitanja Maháprabhu Puríba indult, ám útközben Nitjánanda Prabhu a szerzetesség jelképét, a vándorbotot három darabra törte, s a vízbe dobta. Az avadhūta (minden anyagi ragaszkodásától megvált) jelző is Nitjánandára vonatkozik.

mukunda-siddhi-do dīno
vāsudevāmṛta-pradaḥ |
gadādhara-prāṇa-nātha
ārti-hā śaraṇa-pradaḥ ||14||

mukunda-siddhi-daḥ – Mukundának tökéletességet adó; dīnaḥ – nincstelen (vagy: alázatos); vāsudeva-amṛta-pradaḥ – Vászudévának nektárt (halhatatlanságot) adományozó; gadādhara-prāṇa-nātha – Gadádhara életének ura; ārti-hā – szenvedést elűző; śaraṇa-pradaḥ – oltalmat adó

Alázatos (bhakta ő), ki Mukundát tökéletessé tette, Vászudéva (szívét) pedig nektárral töltötte (csordultig).
Gadádhar szeme fénye, a szenvedést elűző és oltalmat nyújtó.

Mukunda Datta jeles énekes, Csaitanja Maháprabhu osztálytársa és kedves barátja. Az ő testvére Vászudéva Datta, szintén kiváló bhakta. Csaitanja olyannyira szerette, hogy Vászudéva tulajdonának nevezte magát. Könyörülete határtalan volt: a világ élőlényeinek összes bűnét magára akarta venni. (E történetet a Csaitanja-csaritámrta 2.15.158-180. versei beszélik el, Sríla Prabhupád pedig a Csaitanja-csaritámrta 1.10.40-41. verseihez fűzött kommentárjában méltatja a testvéreket.)
A dīna egyszerre jelent alázatost, és szegény nincstelent is. A bhaktaként alászálló Krsna természeténél fogva alázatos, szerzetesként nincstelen koldus, mégis ő ad, hiszen ő a tökéletesség és a nektár adományozója.
A vāsudeva-amṛta-pradaḥ név egy másik történetet is felidéz. Vászudéva egy dél-indiai bráhmana volt, aki leprában szenvedett. Nagy türelemmel viselte betegségét, mikor egy-egy féreg kihullott testébôl, fölvette azokat és visszahelyezte oda, ahonnan kiestek. Hallott Csaitanja megérkezéséről, ám mire megérkezett arra a helyre, ahol Csaitanja néhány napot töltött, közölték vele, hogy Maháprabhu továbbindult… ekkor Vászudéva ájultan rogyott a földre. Csaitanja megérezve ezt visszafordult, megkereste Vászudévát, s átölelve őt betegségéből is meggyógyította. A vāsudeva-amṛta-pradaḥ jelentése e történet fényében a „Vászudévának halhatatlanságot adományozó” is lehet.

akiñcana-priyaḥ prāṇo
guṇa-grāhī jitendriyaḥ |
adoṣa-darśī sumukho
madhuraḥ priya-darśanaḥ ||15||

akiñcana-priyaḥ – a nincstelenek kedvese (vagy: a nincsteleneket kedvelő); prāṇaḥ – az életerő; guṇa-grāhī – mások érdemeit értékelő („a jótulajdonságokat elfogadó”); jita-indriyaḥ – legyőzött (megfegyelmezett) érzékű; a-doṣa-darśī – nem-hiba-látó; sumukhaḥ – szépséges arcú; madhuraḥ – mézédes (kellemes); priya-darśanaḥ – jó megjelenésű (kellemes a szemnek)

A nincstelenek mindene, az életerő, az erényeket értékelő, az önfegyelmezett,
aki mentes a hibakereséstől. Arca szépséges, (mosolya) mézédes, megjelenése kellemes.

pratāparudra-samtrāta
rāmānanda-priyo guruḥ |
ananta-guṇa-sampannaḥ
sarva-tīrthaika-pāvanaḥ ||16||

pratāparudra-samtrātaḥ – Pratáparudra megmentője; rāmānanda-priyaḥ – Rámánanda szeretettje; guruḥ – a mester; ananta-guṇa-sampannaḥ – végtelen jótulajdonság birtokosa; sarva-tīrtha-eka-pāvanaḥ – minden zarándokhely egyedüli megtisztítója

Pratáparudra (király) megmentője, Rámánanda kedves (barátja), (a mindenség) mestere.
Megszámlálhatatlan jótulajdonsággal rendelkezik, így egyedül ő szenteli meg a zarándokhelyeket.

vaikuṇṭha-nātho lokeśo
bhaktābhimata-rūpa-dhṛk |
nārāyaṇo mahā-yogī
jñāna-bhakti-pradaḥ prabhuḥ ||17||

vaikuṇṭha-nāthaḥ – a Vaikuntha ura; loka-īśaḥ – a világok ura; bhakta-abhimata-rūpa-dhṛk – hívei által kívánt formát viselő; nārāyaṇaḥ – Nárájana; mahā-yogī – nagy jógí; jñāna-bhakti-pradaḥ – a tudás és odaadás adományozója; prabhuḥ – az Úr

A Vaikuntha-világok ura, s az anyagi mindenség legfőbb birtokosa, aki a híveinek oly kedves formákat ölti magára.
Nárájana, a nagy jógí, a tudás és az odaadás adományozója, maga az Úr.

A híveinek oly kedves formákat ölti magára: eka īśvara bhaktera dhyāna-anurūpa | eka-i vigrahe kare nānākāra rūpa || „Isten egy. Hívei meditációja szerint / ez az egy formájú számtalan alakban jelenik meg.” (Cscs. 2.9.155.)

pīyūṣa-vācanaḥ pṛthvī-
pāvanaḥ satya-vāk sahaḥ |
oḍa-deśa-janānandī
sandohāmṛta-rūpa-dhṛk ||18||

pīyūṣa-vācanaḥ – nektár-szavú; pṛthvī-pāvanaḥ – a Föld oltalmazója; satya-vāk – igazmondó; sahaḥ – béketűrő; oḍa-deśa-jana-ānandī – Orissza lakóinak boldogsága; sandoha-amṛta-rūpa-dhṛk – tömérdek nektár formáját felöltött

Ambróziás beszédű, a Föld oltalmazója, igazmondó és béketűrő,
Orissza minden lakójának boldogsága, a megtestesült nektár.

Oḍa-deśa, vagy Oḍra-deśa Orissza neve.

yaḥ paṭhed prātar utthāya
caitanyasya mahātmanaḥ |
śraddhāyā parayopetaḥ
stotram sarvāgha nāśanam |
prema bhaktir harau tasya
jayate nātra samśayaḥ ||19||

yaḥ –
aki; paṭhet – olvassa; prātar – hajnalban; utthāya – felkelve; caitanyasya – Csaitanjáé; mahātmanaḥ – nagy léleké; śraddhayā – hittel; parayā – naggyal; upetaḥ – valamivel rendelkező; stotram – dicshimnuszt; sarva-agha nāśanam – minden bűnt megsemmisítőt; prema bhaktih – rajongó odaadás; harau – Hari iránt; tasya – övé; jāyate – születik; na atra samśayaḥ – nincs ebben kétség

Az erős hitűben, ki hajnalban felserkenve, a nagy lelket, Csaitanját magasztaló himnuszt olvassa, mely minden bűnt eltöröl, hamarost rajongó szeretet ébred Hari iránt, efelől semmi kétség.

Ez, s a rákövetkező versek a fohász zengésének eredményeit sorolják fel.

asādhya-roga-yukto’pi
mucyate roga-saṅkaṭāt |
sarvāparādha-yukto’pi
so’parādhāt pramucyate ||20||

asādhya-roga-yuktoḥ –
legyőzhetetlen betegséggel egyesített; api – még; mucyate – megszabadul; roga-saṅkaṭāt –betegség nehézségétől; sarva-aparādha-yuktaḥ – mindenféle bűnökkel egyesített; api – még; saḥ – ő; aparādhāt – bűnétől; pramucyate – megszabadul

Még a gyógyíthatatlan betegek is megszabadulnak súlyos kórjuktól,
a bűnösök pedig megszabadulnak bűneik (visszahatásaitól).

phalguṇī-paurṇamāsyāṁ tu
caitanya-janma-vāsare |
śraddhāyā parayā bhaktyā
mahā-stotram japam puraḥ |
yad yat prakurute kāmaṁ
tat tad evācirāl labhet ||21||

phalguṇī-paurṇamāsyām – phalguní hó teliholdján; tu – és; caitanya-janma-vāsare – Csaitanja születésének napján; śraddhāyā – hittel; parayā – naggyal; bhaktyā – odaadással; mahā-stotram – nagy fohászt; japam – imát; puraḥ – előtt; yad yad – amit; prakurute – teszi; kāmam – vágyat; tat tad – azt; eva – bizony; acirāt – hamarost; labhet – eléri

S aki phalguní hó teliholdas napján, Csaitanja születése ünnepén nagy hittel és odaadással zengi e himnuszt, annak minden vágya teljesül.

aputro vaiṣṇavaṁ putraṁ
labhate nātra saṁśayaḥ |
ante caitanya-devasya
smṛtir bhavati śaśvatī ||22||

aputraḥ – gyermektelen; vaiṣṇavam – vaisnavát; putram – fiút; labhate – nyer; na atra saṁśayaḥ – nincs ebben kétség; ante – végül; caitanya-devasya – Csaitanja-déváé; smṛtiḥ – emlékezés; bhavati – lesz; śaśvatī – örökké

A gyermektelen vaisnava fiút nyer, efelől semmi kétség,
s végül mindörökké Csaitanja-dévára emlékezik majd.

Végül (ante): halála idején Csaitanja Maháprabhun meditál, s így mindörökké társa marad.
Úgy tartják, a vers Sārvabhauma Bhaṭṭācārya műve.

a képen Csaitanja Maháprabhu hat karral, egy 19. századi fametszeten
PDF

2008. június 1., vasárnap

Csaitanja Maháprabhu


kālān naṣṭaṁ bhakti-yogaṁ nijaṁ yaḥ
prāduṣkartuṁ kṛṣṇa-caitanya-nāmā ||
āvirbhūtas tasya pādāravinde
gāḍhaṁ gāḍhaṁ līyatāṁ citta-bhṛṅgaḥ ||

kālāt naṣṭam – (hosszú) idő óta elveszett (eltűnt); bhakti-yogam – szerető odaadás jógáját; nijam – sajátját; yaḥ – aki; prādus-kartum – nyilvánvalóvá, láthatóvá tenni; kṛṣṇa-caitanya-nāmā – Krsna Csaitanja néven; āvirbhūtaḥ – a megjelent; tasya – az övé; pāda-aravinde – lótuszlábánál; gāḍham gāḍham – nagyon közelről, szorosan (az ismétlés fokozást jelöl); līyatām – ragaszkodjék, vonzódjék, belefeledkezzék; citta-bhṛṅgaḥ – elmém méhecskéje;

Hadd keressen oltalmat tudatom, amely olyan, akár egy méh, az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál, aki most Srí Krsna Csaitanja Maháprabhuként jelent meg, hogy a Neki végzett odaadó szolgálat ősi tudományát tanítsa, amely az idők folyamán szinte teljesen elveszett!

A vers Szárvabhauma Bhattácsárja hódoló fohásza. Szárvabhauma Bhattácsárja jeles tudós volt Puriban, aki az ifjú szerzetesként a városba érkező Csaitanja Maháprabhut védőszárnyai alá akarta venni, ám felismerte, hogy ő valójában Krsna, aki most egy bhakta képében jelent meg a világban. E fohászát egy pálmalevélre írta, majd odaadta Dzsagadánandának, hogy ő vigye el Maháprabhuhoz. Útközben Mukunda Datta elkérte a pálmalevelet, s a verset felmásolta háza falára. Mikor Csaitanja megkapta a pálmalevelet, elolvasta majd nyomban darabokra tépte, hiszen rejtve kívánt maradni, ám a vers megőrződött Mukunda házfalán, a bhakták örömére.
A kála szó e versben időt jelent, ám jelentései között megtaláljuk a feketét ill. sötétkéket is, ami sötét testszínű Krsnára is utalhat. Hosszú idő óta elveszett azaz eltűnt, láthatatlanná vált a szerető odaadás jógája, s ez a hosszú idő a sötét (kála) Krsna eltávozásának idejétől számítható. Ám most újra megmutatja magát, feltárulkozik az Úr, Krsna Csaitanjaként, azzal a szándékkal, hogy ismért nyilvánvalóvá tegye, magasba emelje az iránta érzett odaadás, önnön (nidzsam) bhakti-jógáját.
A méhek szinte belefeledkeznek a lótusz illatába, ahogyan körülötte döngicsélnek... hadd feledkezzék hát elménk méhecskéje az ő lótuszlábának imádatába.