A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Raghupati Upádhjája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Raghupati Upádhjája. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 8., szombat

hódolat Nandának és Jasódának


Két rövid fejezet Rúpa gószvámí antológiájából, a Padjávalíból:

Śrī Nanda-praṇāmaḥ – hódolat Nandának

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát!
Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.
 

 A vers szerzője Raghupati Upádhjája.

bandhūkāruṇa-vasanaṁ sundara-kūrcaṁ mukunda-hṛta-nayanam |
nandaṁ tundila-vapuṣaṁ candana-gaura-tviśaṁ vande ||

Öltözéke pirosas, akár a bandhúka virága, szakálla tekintélyes, pillantását Mukunda ejti rabul.
Testes alakja szantál-arany fényben tündököl – őt, Nandát magasztalom!




Śrī Yaśodā-vandanam – hódolat Jasódának

aṅkaga-paṅkajanābhāṁ navya-ghanābhāṁ vicitra-ruci-sicayām |
viracita-jagat-pramodāṁ muhur yaśodāṁ namayāmi ||

Ölébe veszi ő a Lótuszköldökű urat, tündököl, akár a friss esőfelleg.
Színes ruhái szépségesek, ékességeivel pedig az egész világot megörvendezteti. Jasódát magasztalom újra meg újra!


A „lótuszköldökű” (paṅkaja-nābha) több, mint a szépség jelzője: a mindenség óceánján kígyóágyon fekvő Visnu köldökébe freccsent vízcsepp taván úszó lótuszvirág ad otthont a három világnak, ezért a „lótuszköldökű” a teremtő isteni személyre, a purusa-avatár Visnura utal – ám e hatalmasság most Jasódá ölében fészkelődik.

2009. április 19., vasárnap

Raghupati Upádhjája versei 2.


Rúpa gószvámí versgyűjteményében, a Padjávalíban további verseket találhatunk Raghupati Upádhjájától.

iha vatsān samacārayad
iha naḥ svāmī jagau vaṁsīm |
iti sāsraṁ gadgadato me
yamunā-tīre dinaṁ yāyāt ||

iha – itt, most; vatsān – borjakat; samacārayat – összeterelgeti; iha – itt, most; naḥ svāmī – mi urunk; jagau – játszik; vaṁsīm – fuvolán; iti – ; sa-asram – könnyekkel; gadgadataḥ – dadogóé; me – enyém; yamunā-tīre – Jamuná partján; dinam – nap ; yāyāt – menjen;

„Itt terelgeti a mi urunk a borjakat, s most fújja meg fuvoláját!”
Hadd teljenek a Jamuná partján napjaim, könnyes szemmel, e szavakat dadogva.

A 87. vers, a „bhakták vágyakozó fohászai” fejezetből.

A rendelkezésemre álló forrás szerint a harmadik páda így szól: iti sāsraṁ gadato me – könnyekkel beszélőé, enyém. A vers értelme miatt – „beszélő” helyett „elcsukló hangon dadogó” –, és a vers ritmikájának helyrebillentése miatt – így minden páda 9 szótagú bṛhatī versmértékű – is indokoltnak tűnik a gadataḥ szót a gadgadataḥ szóra kiegészíteni.


śrutayaḥ palāla-kalpāḥ
kim iha vayaṁ sāmprataṁ cinumaḥ |
āhriyata puraiva nayanair
ābhīrībhiḥ paraṁ brahma ||

śrutayaḥ – kinyilatkoztatott szentírások; palāla-kalpāḥ – szalmához hasonlóak; kim – miért; iha – itt (e világban); vayam – mi; sāmpratam – most; cinumaḥ – fontolgatunk; āhriyata – el volt ragadva; purā – régóta; eva – bizony; nayanaiḥ – szemeinkkel; ābhīrībhiḥ – pásztorlányok által; param brahma – a legfőbb Brahman;

A kinyilatkoztatás csak szalmaszál, ugyan miért hezitálunk?
Hiszen láthatjuk, a legfőbb Brahmant már rég elragadták a pásztorlánykák!

A 97. vers, a „bhakták sóvárgása” fejezetből.

2009. április 15., szerda

Raghupati Upádhjája versei


Mikor Csaitanja Maháprabhu Prajágnál járt, egy Mithilából (ma Dzsanakpur, Nepál) való bráhmanával, Raghupati Upádhjájával (tanító), találkozott. A találkozásnak az adott különös jelentőséget, hogy Raghupati Upádhjája Mádhavéndra Puri tanítványa volt, s Csaitanja param-guruja szintén Mádhavéndra Puri volt.
Csaitanja arra kérte Raghupatit, hogy beszéljen neki Krsnáról, mire ő elmondta néhány versét:

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

śrutim – a kinyilatkoztatást; apare – mások; smṛtim – a szent hagyományt; itare – mások; bhāratam – a Mahábháratát; anye – mások; bhajantu – imádják!; bhava-bhītāḥ – a léttől rettegők; aham – én ; iha – itt ( e világban); nandam – Nandát; vande – magasztalom; yasya – akié; alinde – udvarában; paraṁ brahma – a Legfőbb Brahman;

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát! Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.

Srídhar Mahárádzs így interpretálja a verset:
„Fohászában Raghupati Upádjája is hasonló érzéseket fogalmaz meg:
– Nem akarok belebonyolódni az írások részletekbe menő elemzésébe, inkább meghódolnék Nanda és társai előtt. Szeretnék ott feliratkozni, ahol Nanda a mester.
Munkálkodásával (karma) az ember jó eredményt érhet el. Ha már nincs hite munkája eredményében, tudatsíkja emelésével (gjána) törekedhet az üdvözülésre. Ha viszont Nandától és a magasabb lelki világ más hozzáértőitől tudakozódunk az élet kérdései felől, eljuthatunk a szeretet és önátadás birodalmába.” (Az Arany Avatár)

Oly sokféle módon, hangulatban imádják az emberek Istent! A védák, puránák számos megközelítést tárnak a hívő elé – számtalan néven nevezik Istent, mert sokféle módon jelenik meg hívei előtt. Raghupati számára – mint kiderül –, a vrndávani elöljáró, Nanda fiacskája, Krsna jelenti a mindent. Mestereink hasonlóképpen fogalmaznak: az Isten-tudaton belül el kell jutnunk a Krsna-koncepcióhoz. De kicsoda Krsna? Erről szól a következő vers:

śyāmam eva paraṁ rūpaṁ purī madhu-purī varā |
vayaḥ kaiśorakaṁ dhyeyam ādya eva paro rasaḥ ||

śyāmam –
Sjáma; eva – bizony; param rūpam – a legfőbb forma; purī – város; madhu-purī –varā – a legjobb; vayaḥ – életkor; kaiśorakaṁ – fiatalság; dhyeyam – meditálandó; ādya – az eredeti; eva – bizony; paraḥ rasaḥ – a legfőbb íz;

Sjáma a legfőbb forma, Mathurá a legnagyszerűbb város, legyen a fiatalság a meditáció tárgya, s az eredeti íz (a szerelem íze) a legfőbb.

E versben Raghupati és Csaitanja mesterükhöz, Mádhavéndra Purihoz tartozva azonos hangulatukat azonosítják. Az imádat helye a tudatszintet, a meditáció módját jelenti: Krsnát Dvárakában uralkodó hercegként, pompás körülmények között imádják, Mathurá környékén, Vrndávanban pedig egyszerűen csak rajongva szeretik. Feketésen ragyogó elbűvölő pásztorfiúként, Sjámaszundarként itt játszik fuvoláján, a pásztorlánykákat az erdőbe csábítva. Vrndávani kedvteléseit három korszakra bonthatjuk: gyermekkorát (bálja, vagy kaumára, a gyermek 5 éves koráig tartó kor) a szülői szeretet jellemzi. Kisfiúkorában (pauganda, 6 és 10 éves kora között) már rábízzák a borjak őrzését, társaival hancúrozik az erdőben, mezőkön – így ennek az időszaknak a baráti hangulat a jellemzője. A fiatalkorát (kaisóra, 11 és 15 év között) azonban a gópík szerelme határozza meg, mely elsődleges ízként a legfőbbnek tekinthető. Raghupati tovább szavalt:

kaṁ prati kathayitum īśe samprati ko vā pratītim āyātu |
go-pati-tanayā-kuñje gopa-vadhūṭī-viṭaṁ brahma ||

kaṁ prati – kinek; kathayitum – elmondani; īśe – képes vagyok; samprati – most; kaḥ – ki; vā – vagy; pratītim – hitet; āyātu – jöjjön!; go-pati-tanayā – a Nap-leány („az egek ura leánya”); kuñje – ligetben; gopa-vadhūṭī-viṭam – tehenész-leányok kedvese; brahma – Brahman;

Kinek mondhatnám el, s ki hinné el, hogy Brahman a Jamuná-parti ligetben a fejőslánykák kedvese?

Csaitanja Maháprabhu nagy örömmel hallgatta Raghupati verseit, testén az eksztázis jelei mutatkoztak, miket látva Raghupati felismerte, hogy az előtte álló szerzetes maga Krsna. Csaitanja túláradó boldogságában átölelte Raghupatit, majd az Úr és szerető híve táncra perdültek.
Vendéglátójuk, Vallabha ácsárja csodálkozva látta örömtáncukat, a fiait is előhozta, hogy hódolatukat ajánlhassák, s a falubeliek is ámulva sereglettek össze.

A történet a Csaitanja-csaritámrta 2.19.92-108. részben olvasható.

lásd még: a szanódijá bráhmana