A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Nimbárka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Nimbárka. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 2., szombat

Rádhá választottjának magasztalása


Rádhá személye Csaitanja előtt általában nem volt a vaisnava irányzatok fókuszában – a Nimbárka szampradáját kivéve. A költeményt általában az iskola atyamestere versének tartják, ám Nimbárka többi költeményét olvasva érezhető a stílusbéli eltérés. A vers tulajdonképpen nem Rádháról szól, hanem Krsnáról, aki Rádhá párja… ám a lüktetése annyira megtetszett, hogy nem tudtam kihagyni.
 

caturmukhādi-saṁstutaṁ samasta-sātvatānutam |
halāyudhādi-saṁyutaṁ namāmi rādhikādhipam ||1||


A négyarcú (Brahmá) vezette istenek magasztaltja, minden hívő imádottja,
az Ekeharcos (Balarám) csapata veszi őt körül – Rádhiká urának hódolok!

bakādi-daitya-kālakaṁ sa-gopa-gopi-pālakam |
manoharāsitālakaṁ namāmi rādhikādhipam ||2||


Baka s a többi démon végzete, a pásztorok s pásztorleányok oltalmazója,
fekete fürtjei oly elragadók – Rádhiká urának hódolok!

surendra-garva-gañjanaṁ virañci-moha-bhañjanam |
vrajāńganānurañjanaṁ namāmi rādhikādhipam ||3||


Ő szégyeníti meg az istenek önhitt királyát, töri meg Brahmá illúzióját,
s ő Vradzsa leányainak boldogsága – Rádhiká urának hódolok!

mayūra-piccha-maṇḍanaṁ gajendra-danta-khaṇḍanam |
nṛśaṁsa-kaṁsa-daṇḍanaṁ namāmi rādhikādhipam ||4||


Pávatollal ékes, a királyi elefánt (Kuvalajápida) agyarát letépő,
a gonosz Kanszát megbüntető – Rádhiká urának hódolok!
Kansza parancsára Mathurában, az aréna kapujában egy hatalmas elefánt, Kuvalajápida támadt Krsnára és Balarámra. Krsna hosszas küzdelem után tőből törte a hatalmas jószág agyarát, s azzal sújtotta támadóját halálra.

pradatta-vipra-dārakaṁ sudāma-dhāma-kārakam |
sura-drumāpahārakaṁ namāmi rādhikādhipam ||5||


A bráhmana fiát visszaadó, Szudámát vagyonossá tevő,
a mennyek fáját elrabló – Rádhiká urának hódolok!
Krsna két ízben hozta vissza az életbe bráhmana gyerekét: tanulóidejük elteltével Krsna és Balarám a halál birodalmából hozták vissza tanítójuk, Szándípani Muni vízbefúlt fiát. Egy másik alkalommal Ardzsunával együtt Mahávisnu mellől hozták vissza egy dvárakabéli bráhmana fiait.
Mennyek fája: a páridzsáta fa a tejóceán kiköpülésekor keletkezett, mely aztán Indra kertjébe került. Szatjabhámá kívánságára Krsna elrabolta Indrától a fát, és felesége kertjében ültette el.

dhanañjayā-jayāvahaṁ mahā-camū-kṣayāvaham |
pitā-maha-vyathā-pahaṁ namāmi rādhikādhipam ||6||


Ő hozta el a győzelmet a Kincsgyőztes (Ardzsunának), a hatalmas seregekre romlást hozó,
(Bhísma) nagyatya szenvedését elvevő – Rádhiká urának hódolok!

munīndra-śāpa-kāraṇaṁ yadu-prajā-pahāraṇam |
dharā-bharāvatāraṇaṁ namāmi rādhikādhipam ||7||


Az aszkéták vezére átkának oka, a Jadu nemzetség végzete.
a Föld terhének elvételéért szállt alá – Rádhiká urának hódolok!
A Bhágavata-purána 11.1. fejezete beszéli el a történetet: bár Krsna azért szállt alá e világba, hogy könnyítsen a Föld terhén, amit a ksatriják okoztak, a kuruksétrai csata után Krsna nemzetsége – a Jadu dinasztia – még mindig létezett. „3. Az Úr karjaitól óvott Jádavákon keresztül megsemmisítve a Földet terhelő királyokat és seregeiket, a kifürkészhetetlen Úr azt gondolta: »Bár a Föld terhét levettem, mégsem könnyebbült meg (teljesen) amíg a legyőzhetetlen Jadu nemzetség fennáll. 4. Mivel a Jadu nemzetség mindig védelmem alatt állt és korlátlanul növekedhetett a jólétben, ezért senki sem győzheti le őket (még a félistenek sem). Ám ahogy a bambuszligetet felemészti a (bambuszok saját súrlódása által keletkező) tűz, úgy fogom elpusztítani a Jádavákat, belső viszályt szítva köztük, s (akkor) békében térek majd vissza birodalmamba.«
5. Sukadév folytatta: Óh, (Paríksit) király! Így döntött az igazságos megoldások Ura, aki a bráhmanák átkának ürügyén idézte elő saját családjának megsemmisülését.”
Az átokról e versek szólnak: „11-12. Az Úr minden cselekedete végtelenül áldásos. Tetteinek dicsőítése megszenteli az elbeszélőt s kiirtja a Kali-korszak bűneit. A megtestesült időként most éppen a Jaduk vezérének (Vaszudévnek) házában tartózkodott, s elbúcsúzott a szentektől – Visvámitrától, Aszitától, Kanvától, Durvászától, Bhrgutól, Angirától, Kasjapától, Vámadévától, Atritől, Vaszisthától, Náradától s a többiektől – akik (a Dvárakához közeli) Pindáraka szent helyére indultak. 13. A Jádava ifjak, miközben (ott) szórakoztak, közelebb mentek hozzájuk, gúnyos alázattal átfogták lábukat és szemtelenül egy kérdést szegeztek nékik. 14-15. Dzsámbavatí fiát Számbát nőnek öltöztették s megkérdezték (a rsiket): »Óh, csalhatatlan látású bráhmanák, ez a fekete szemű nő állapotos, hamarosan szülni fog, s mivel fiút vár, azt szeretné tudni, fia születik-e avagy leánya? Szégyenlős, ezért nem mer közvetlenül titeket kérdezni.«
16. Sukadév folytatta: Óh, király, a becsapott szentek dühösen azt felelték: »Nyomorult fickók, e nő egy buzogányt szül majd, ami szétzúzza nemzetségetek!«”

suvṛkṣa-mūla-śāyinaṁ mṛgāri-mokṣa-dāyinam |
svakīya-dhāma-māyinaṁ namāmi rādhikādhipam ||8||


A hatalmas fa tövében pihenő, a vadásznak üdvösséget adományozó,
bűverejével saját hajlékára távozó – Rádhiká urának hódolok!
Krsna távozásáról a Bhágavata-purána 11.30. fejezete így számol be: „26. Balarám helyet foglalt a tenger partján, s az Úr jógáját (gyakorolva) elhagyta az emberek világát, teljes lényével elmélyedve a Legfelsőbb Személy jóga-meditációjában. 27. Látván Balarám távozását e világról, a Legfelsőbb Úr, Dévaki fia (Krsna) egy szent fügefa (pippal) alatt csöndesen helyet foglalt (háttal a fa törzsének támaszkodva). 28. Felfedte négykarú, ragyogó alakját, s mint a füsttelen tűz, saját fényességével oszlatta el a világ homályát. 29. (Mellkasán) a Srívatsza jele (egy fehér szőrtincs) díszlett, testszíne kékesfekete árnyalatú volt, akár a viharfelleg. Nyakát s derekát sárga selyemruha övezte, fényessége csak az olvadt színaranyhoz volt fogható, s öröm volt ránézni. 30. Szeretetreméltó mosoly játszott ajkain, arcának szépsége pedig a lótuszvirágéhoz volt fogható. Haja fekete volt, s fényes, alligátor-forma fülönfüggőket viselt, lótuszbimbóhoz hasonló szemében öröm tündöklött. 31. (Derekát) ékes öv, vállát a szent zsinór övezte, korona, karkötők, kar- és bokaperecek, gyöngyös nyaklánc, gyűrűk s a kausztubha-ékkő voltak ékszerei. 32. Nyakában erdei virágok füzére díszlett, s (megszemélyesült formájukba) ott voltak fegyverei is (diszkosza, sárnga íja és buzogánya). Bal lábát keresztbe vetette jobb combján, s talpa pirosas volt, akár a lótuszvirág szirma.
33. Dzsará, a vadász nyílhegyét abból a vasból kovácsolta, ami (a bráhmanák átka folytán keletkezett) vasdorongból megmaradt. Azt hitte, őz lapul (a fa alatt, mert az Úr talpa) az őz képére emlékeztette, így talpán meglőtte Őt mélyre hatoló nyilával. 34. Mikor (azonban) meglátta a négykarú, emberhez hasonlatos alakot, megrettent az elkövetett vétektől, s fejét a démonok esküdt ellenségének (Krsnának) lábaihoz hajtva a földre vetette magát (s szólt). 35. »Jóllehet bűnös vagyok, óh, Bűntelen, ám akaratlanul követtem el ezt a vétket, csodás himnuszokkal magasztalt Uram! Ezért kérlek téged, bocsásd meg vétkemet, óh, Madhu démon végzete! 36. Súlyos bűnt követtem el ellened, óh, Uram, Visnu, pedig rád emlékezve – mondják – eloszlik az ember tudatlanságának sötétsége. 37. Kérlek, végezz velem gyorsan, ártatlan őzek bűnös vadászával, óh, Vaikutha Ura, nehogy ismét vétkezzek a nemes lelkek ellen (mint az imént)! 38. Óh, Uram, illúziókeltő erődtől megtévesztve sem Virinycsi (Brahmá), sem utódai, de Rudra s védaismerő bölcsek sem érthetik (a Jadu-nemzetséget eltörlő) kedvtelésed titkát. Hogyan is érthetnénk ezt mi, alantas születésű, hitvány teremtmények?«
39. Szólt a magasztos Úr: »Ne félj, Dzsará, kelj föl! Kívánságom szerint játszottad szerepedet. Engedelmemmel az erényesek hajlékára, a mennyekbe emelkedhetsz.«
40. A tetszése szerint alakot öltő Srí Krsna parancsa hallatán a vadász háromszor körbejárta Őt (mindig jobbfelől, ezzel biztosítva az Úr jóakaratát), meghajolt, majd (az Úr szolgái) egy égi járművön az isteni hajlékra indult.”
Krsna közelgő eltávozásának hírére összesereglettek a dévák, és más mennybéli lények. Sukadév gószvámí így számol be erről a pillanatról: „5. A Legfelsőbb Személy egy pillantást vetett Brahmára, az egész teremtés nagyatyjára, s további szolgáira, a félistenekre, majd saját isteni lényén meditálva lehunyta lótuszvirághoz hasonlatos szemét. 6. Isteni teste – mely az (egész) univerzum támasza s a koncentráció és meditáció örömteli célja –, nem hamvadt el a tűzelemre összpontosító elme jógagyakorlatában, így (saját testében) emelkedett (isteni) birodalmába. 7. Üstdobok kellemes hangjától zengett a mennybolt és virágeső hullott az égből. A Legfelsőbb Lénnyel együtt az igazság, jámborság, állhatatosság, jólét s dicsőség is távozott a Földről. 8. A Brahmá vezette félistenek (többsége) nem láthatta, amint megtér saját hajlékára Srí Krsna, kinek útjai kifürkészhetetlenek. Néhány (szerencsés kiválasztott) azonban legnagyobb meglepetésére láthatta Őt. 9. A félistenek sem láthatták jobban Srí Krsna mozgását, mint a halandók az égen cikázó villámot, amely a felhők közt enyészik el. 10. Az Úr Hari a jóga hatalmával véghezvitt eltávozása láttán Brahmá, Rudra s a többi félisten csak ámult, majd Őt magasztalva sorban hazatértek saját birodalmaikba.” (Bhágavata-purána 11.31. fejezet)

idaṁ samāhito hitaṁ varāṣṭakaṁ sadā mudā |
japañjano janur-jarādito drutaṁ pramucyate ||9||
 
Ez az áldásos költemény, a (Rádhiká) választottját magasztaló nyolc strófa mindig örömteli,
s ki zengi, bizonyosan megszabadul a születés és halál (jellemezte anyagi léttől).

2022. május 21., szombat

Nimbárka: A védánta tíz verse

vedānta-daśa-ślokī 
 

jñāna-svarūpaṁ ca harer adhīnaṁ
śarīra-saṁyoga-viyoga-yogyam |
aṇuṁ hi jīvaṁ pratideha-bhinnaṁ
jñātṛtvavantaṁ yad anantam āhuḥ ||1||


Tudat-természetű, Hari alárendeltje.
Összekapcsolódik a testtel, majd különválik tőle
a parányi lélek, amit minden testben különbözőnek,
tudatossággal rendelkezőnek és végtelennek mondanak.

Az első két strófa az egyéni lelkek természetére világít rá. Tudatos, végtelen, sokféle testben megjelenő, ám mégis mindig Hari alárendeltje.

anādi-māyā-pariyukta-rūpaṁ
tv enaṁ vidur vai bhagavat-prasādāt |
muktaṁ ca baddhaṁ kila baddha-muktaṁ
prabheda-bāhulyam athāpi bodhyam ||2||


A kezdet nélküli illúzió tartja szoros testhez kötöttségben,
ám ezt Isten kegyelméből tudják meg.
Szabad, rab, vagy éppen szabadult rab –
így értendő a lelkek sokfélesége is.

A lelkek egy része örökkön szabad (mukta), ők sosem kerülnek az anyagvilágba, hiszen Isten társai. Mások az anyagvilágban keresik a boldogulásukat, ők a megkötött (baddha), rab lelkek. S lények harmadik csoportjába azok tartoznak, akik a bhakti révén megszabadultak a megkötött helyzetükből (baddha-mukta).

aprākṛtaṁ prākṛta-rūpakaṁ ca
kāla-svarūpaṁ tad acetanaṁ matam |
māyā-pradhānādi-pada-pravācyaṁ
śuklādi-bhedāś ca same'pi tatra ||3||


Természetfölötti, természeti és
idő – ezeket tartják öntudatlannak.
Az illúzió, az őstermészet, s a többi (ugyanazon) objektum megnevezése,
a fehér, és a többi tagolása is ugyanarra vonatkozik.

A vers az anyagvilág mindenségéről szól, mely elsődleges jellemzője az öntudatlanság (acetana). Háromféle lehet: nem az anyagi természetből (prakṛti) származó, azaz természetfölötti, az anyagi természetből származó, és az idő. Az illúzió (māyā) és az ősanyag (pradhāna) alapjában ugyanez, más szempontból megnevezve. A fehér és a többi (vörös és fekete) a kötőerők szerinti jellemzésre, felosztásra utal.

svabhāvato'pāsta-samasta-doṣam
aśeṣa-kalyāṇa-guṇaika-rāśim |
vyūhāṅginaṁ brahma paraṁ vareṇyaṁ
dhyāyema kṛṣṇaṁ kamalekṣaṇaṁ harim ||4||


Önnön természete folytán mentes mindenféle hibától vagy hiányosságtól,
Ő a végtelen áldásos tulajdonságok tárháza,
a mindenség ura, a legfőbb Brahman, a legkiválóbb.
Meditáljunk hát Krsnán, a lótuszszemű Harin…

aṅge tu vāme vṛṣabhānujāṁ mudā
virājamānām anurūpa-saubhagām |
sakhī-sahasraiḥ parisevitāṁ sadā
smarema devīṁ sakaleṣṭa-kāma-dām ||5||


... s mellette bal felől Vrsabhánu leányán,
aki a tündöklő boldogság, a megtestesült öröm,
s barátnői ezreinek imádottja.
Emlékezzünk mindig az istennőre, minden vágy teljesítőjére!

A 4. strófa vyūha-aṅgin szóösszetétele lehet: sokaság-testű, vagy akinek sokaság van alárendelve. Ezt értelmeztem a mindenség uraként.
Az első strófák valóság hármasságát tárgyalják, az első két strófa az egyéni lelkek természetét tárja fel (cit), a harmadik az anyagvilágról (acit) szólt, míg e két szakasz Istenre (Brahman) irányítja figyelmünket.
A 4. vers első fele filozófiai természetű megközelítés: fölötte áll az anyagvilágon, így annak hiányosságaitól mentes, ugyanakkor nem csupán az anyagvilágon való kívülállóságából fakadó negatív jelzőkkel írható le: ő minden jótulajdonság legteljesebb tárháza is. A bráhmanák napi fohászaiban magasztalt (a brahma-gájatrí szövegéből vett vareṇyam jelző erre utal), s az upanisadokban leírt Brahman nem más, mint a lótuszszemű Hari, Krsna, aki soha nincs egyedül. Balján kedvese, Rádhiká, az isteni gyönyör kiáradása. A „minden vágy teljesítője” nem a világi gyönyörökre, hanem az istenkapcsolat boldogságának adományozására vonatkozik. Rádhá és Krsna nem magányosak – Rádhá barátnői veszik körül őket.

upāsanīyaṁ nitarāṁ janaiḥ sadā
prahāṇaye'jñāna-tamo'nuvṛtteḥ |
sanandanādyair munibhis tathoktaṁ
śrī-nāradāyākhila-tattva-sākṣiṇe ||6||


Imádjuk szüntelen az (isteni párt),
hogy meghaladhassuk a tudatlanságot és tompaságot,
miként azt Szanandana s a többi bölcs elmondta
Náradának, a teljes valóság látnokának.

„Imádjuk szüntelen az (isteni párt)”: szó szerint „az emberek számára mindig (az isten pár) imádandó”.
Nimbárka a Kumára szampradája atyamestere. A Hattyú (haṁsa) képében megjelenő Isten tanította az univerzum első lényeit, a Kumárákat, akik később Náradát oktatták, miként ez a Cshándógja-upanisad hetedik fejezetében is olvasható.
„teljes valóság”: a tattva (valóság, mint ’az-ság’) jelzője a szövegben: akhila, ami ’hiánytalant’, ’rés nélkülit’, ’maradéktalant’ jelent. A teljes valóság így minden dologra a maga valóságában való rálátás.

sarvaṁ hi vijñānam ato yathārthakaṁ
śruti-smṛtibhyo nikhilasya vastunaḥ |
brahmātmakatvād iti vedavin-mataṁ
trirūpatāpi śruti-sūtra-sādhitā ||7||


Bizony a teljes valóság minden bölcsessége igaz,
a kinyilatkoztatás, s a szent hagyomány (állítása) folytán,
annak isteni természete miatt – ez a véda-tudók álláspontja,
s a három-formájúságot támasztja alá a kinyilatkoztatás szútrája is.

A „kinyilatkoztatás szútrája” a Brahma-szútra (Védánta-szútra), minek e vers az összegzése.

nānyā gatiḥ kṛṣṇa-padāravindāt
sandṛśyate brahma-śivādi-vanditāt |
bhaktecchayopātta-sucintya-vigrahād
acintya-śakter avicintya-sāśayāt ||8||


Krsna lótuszvirág lábán kívül nyilvánvalóan nincs más út,
Brahmá, Siva és más (félistenek) is őt imádják.
Ő hívei vágya szerint könnyen elgondolható formát ölt,
bár a rejtélyek hajlékaként hatalma felfoghatatlan.

Krsna számos avatár formájában jelenik meg a világban – hívei vágya szerint.

kṛpāsya dainyādi-yuji prajāyate
yayā bhavet prema-viśeṣa-lakṣaṇā |
bhaktir hy ananyādhipater mahātmanaḥ
sā cottamā sādhana-rūpikāparā ||9||


Az alázatban s a többi jó tulajdonságban bővelkedő (hívére) száll kegye,
mi által a leghőbb szerető ragaszkodás jellemezte
szívbéli odaadás bontakozik ki, mely a nagy lelkeket
egyedül az Úrhoz fűzi. Szádhana végzéséből fakad a bhakti másik fajtája.

A legmagasabbrendű odaadás (uttamā bhakti) forrása kizárólag az isteni kegy. Bár a kegy indokolatlan, mégis, az alázat és a többi kedvező tulajdonság kibontakoztatása készíti fel a gyakorlót a kegy befogadására. Míg szádhana (módszer, törekvés) végzéséből – meditáció gyakorlása, imádat végzése, kírtana, bhadzsanok éneklése – fakad a „másik bhakti” (aparā bhakti). A szádhana gyakorlója Isten felé fordul – ám szíve még nem tiszta, így az általa megélt bhakti-jóga anyagi indíttatásokkal kevert, és a gyakorlóra jellemző kötőerők által színezett.

upāsya-rūpaṁ tad-upāsakasya ca
kṛpā-phalaṁ bhakti-rasas tataḥ param |
virodhino rūpam athaitad āpter
jñeyā ime'rthā api pañca sādhubhiḥ ||10||


(1) Az imádandó, s (2) az ő szolgája
(3) kegyének gyümölcse, (4) a szerető odaadás ízei, (5) s az attól különböző,
a (bhaktinak) ellentmondó – mindezek megértése
még a szentek számára is kívánatos.

Az upās (upa-as) gyök jelentése mellé ül, mellette él. S mert a tanítvány vagy a szolgáló ül mestere lábainál, ez a tisztelet, az alázat, az imádat kifejezése. Upāsya: az imádandó Úr, Krsna, és az ő balján helyet foglaló Rádhá. Upāsaka, az imádó, az isteni pár híve. Az és (ca) kötőszó arra utal, hogy kettejük kegyének gyümölcse (kṛpā-phalam) a rajongó, szerető odaadás. A bhakti ízei (bhakti-rasa) és a bhakti kibontakozását akadályozó, azzal ellentmondó (virodhin) tényezők – ez az öt téma, amit mindenkinek, még a szádhuknak is fontos megismerni.

2020. augusztus 22., szombat

Nimbárka ácsárja: Srí Rádhástaka-sztótram


namas te śriyai rādhikāyai parāyai
namas te namas te mukunda-priyāyai |
sadānanda-rūpe prasīda tvam antaḥ-
prakāśe sphurantī mukundena sārdham ||1||


Hódolat néked Srí Rádhiká, a Legfőbb!
Hódolat, hódolat néked Mukunda kedvese!
Formát öltött örök gyönyör! Kérlek téged,
Mukunda társaságában ragyogd be szívem rejtekét!

töltsd el fénnyel szívem: a szövegben antaḥ-prakāśe sphurantī, azaz „belső megnyilvánulásban/fényben megjelenő”. Más értelmezés szerint: Rádhá neve lehet antaḥ-prakāśā, azaz Belső Fény, ebben az olvasatban az utolsó páda őt megszólítva: „ó, Belső Fény!, légy Mukundával együtt megjelenő!”


sva-vāsopahāraṁ yaśodā-sutaṁ vā
sva-dadhy-ādi-cauraṁ samārādhayantīm |
sva-dāmnodare yā babandhāśu nīvyā
prapadye nu dāmodara-preyasīṁ tām ||2||


Saját ruháját adta Jasódá fiának,
és hagyta, hogy elrabolja joghurtját, így téve őt boldoggá.
Kendőjével derekát is átkötötte hamarjában –
őnála, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat.

Saját ruháját adta, hagyta, hogy elrabolhassa joghurtját: A strófa kulcsszava a samārādhayantīm, „boldoggá tevőnél”, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat. Miként tette boldoggá (a szó gyökében – rādh – Rádhiká nevét találjuk) Rádhiká Dámódart? Hagyta, hogy ellopja a ruháját – utalás a Jamunában fürdőző gópík ruháinak elcsenésére. Engedte, hogy elrabolhassa joghurtját – a vámszedő kedvtelésre tett utalás. Édesanyja kötéllel kötözte a vajköpülő edényhez a kis Krsnát, Rádhiká azonban kacéran, ruhája szegélyével kötötte magához Dámódart.
A „saját” más olvasata: Rádhá sajátja a ruhatolvaj, a joghurtot megvámoló Krsna.

durārādhyam ārādhya kṛṣṇaṁ vaśe taṁ
mahā-prema-pūreṇa rādhābhidhābhūḥ |
svayaṁ nāma-kīrtyā harau prema yacchat-
prapannāya me kṛṣṇa-rūpe samakṣam ||3||


A nehezen elnyerhető Krsnát vágyom elégedetté tenni,
rajongó szeretettel eltelve. A Rádhá név maga
– jelentését megdicsőítve – a Hari iránti szeretetet adományozza,
őhozzá folyamodom hát itt, Krsna jelenlétében.

A versben – nyíltan vagy burkoltan – háromszor is megjelenik Rádhá neve (durārādhyam, ārādhya, rādhā-abhidhā-bhūḥ). Rádhá nevét a rādh – boldoggá tesz, vagy az ā igekötővel kiegészített ā-rādh – imád, elégedetté tesz, elnyer igéből eredeztetik. A Csaitanja-követő vaisnavák számára a legnagyobb tekintéllyel bíró szentírás, a Bhágavata-purána tulajdonképpen nem is említi Rádhá nevét, ám mégis, burkoltan utal rá. A 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja nyomaira. S ki lehet a lány Krsna mellett?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||


Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

Dzsíva gószvámí így kommentálja a Bhágavata-purána e versét: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált – ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109.)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

A nehezen elnyerhető (dur-ārādhya) Krsnát elégedetté téve (ārādhya) – mondja a Nimbárka. Krsnát pedig a hatalmas, rajongó szeretet (mahā-prema) teszi elégedetté… így töltötte be Rádhá is önnön nevének jelentését – rādhā-abhidhā-bhūḥ. Az abhidhā a szó közvetlen jelentése, a közvetlen, kimondott jelentés (más megjelöléssel: vācya. A jelzett, másodlagos, származtatott értelem a lakṣya, míg a sugallt jelentés a vyaṅgya.) Nevének betöltése – azaz Krsna boldoggá tétele – folytán vált híressé, így vált dicsővé a Rádhá név.
S mert Rádhá a Krsna iránti szeretet adományozója, ezért aki erre az istenszeretetre vágyik, hozzá folyamodjék.

mukundas tvayā prema-ḍoreṇa baddhaḥ
pataṅgo yathā tvām anubhrāmyamāṇaḥ |
upakrīḍayan hārdam evānugacchan
kṛpāvartate kārayāto mayīṣṭim ||4||


Mukunda a szereteted kötelékével megkötött
madárként köröz körülötted,
téged követ, s a szerelembe feledkezve táncol.
Könyörületet árasztó! keltsd fel bennem is a vágyat!

vrajantīṁ sva-vṛndāvane nitya-kālaṁ
mukundena sākaṁ vidhāyāṅka-mālām |
samāmokṣyamāṇānukampā-kaṭākṣaiḥ
śriyaṁ cintaye saccidānanda-rūpām ||5||


Örökkön a Vrndávanban barangolón meditálok,
ki Mukundával együtt lábnyomaik füzérét hagyják maguk mögött.
A könyörületes oldalpillantásokat vető
Sríre gondolok, a lét, tudat és gyönyör formájú Úrnőre.

mukundānurāgeṇa romāñcitāṅgair
ahaṁ vepyamānāṁ tanu-sveda-bindum |
mahā-hārda-vṛṣṭyā kṛpāpāṅga-dṛṣṭyā
samālokayantīṁ kadā māṁ vicakṣe ||6||


Vajon mikor láthatom e Mukunda iránti szeretettől
lúdbőrző tagokkal remegő leányt,
kinek testét az olthatatlan szerelem verítékcseppei borítják,
s aki könyörületesen reám is veti pillantását?

yad aṅkāvaloke mahā-lālasaughaṁ
mukundaḥ karoti svayaṁ dhyeya-pādaḥ |
padaṁ rādhike te sadā darśayāntar-
hṛdi-sthaṁ namantaṁ kirad-rociṣaṁ mām ||7||


Mukunda, kinek lábain a világ meditál,
mohón epedve merül el lábnyomaid kutatásában.
Ó, Rádhiká! hadd láthassam mindig szívem
mélyén tündöklő lábaid fényár-ragyogását. Néked hódolok!

Mukunda, a dheya-pādaḥ azaz „meditálandó lábú”, akinek lábain meditálnak, Vradzsa erdeiben Rádhiká lábnyomait kutatja. A pāda szó elsődleges jelentésében lábat jelent, ám fénysugarat is – ezen alapul a strófa végének asszociációja: a lábad kirat-rociṣam, azaz szétszóródó fényét vágyom látni.

sadā rādhikā-nāma jihvāgrataḥ syāt
sadā rādhikā-rūpam akṣy-agra āstām |
śrutau rādhikā-kīrtir antaḥ-svabhāve
guṇā rādhikāyāḥ śriyā etad īhe ||8||


Legyen nyelvem hegyén mindig Rádhiká neve,
szemem örökkön Rádhiká szépséges alakját lássa,
fülemben Rádhiká dicsősége zengjen, szívem mélyén pedig
Srí Rádhiká csodás tulajdonságaira vágyakozom.

idaṁ tv aṣṭakaṁ rādhikāyāḥ priyāyāḥ
paṭheyuḥ sadaivaṁ hi dāmodarasya |
sutiṣṭhanti vṛndāvane kṛṣṇa-dhāmni
sakhī-mūrtayo yugma-sevānukūlāḥ ||9||


Akik e Dámódar kedvesét, Rádhikát magasztaló
nyolcstrófás költeményt olvassák örökkön,
őket örömmel fogadják Vrndávanban, Krsna hajlékán,
és barátnőként szolgálhatják az Isteni Párt.

su-tiṣṭhanti – szó szerint „jól állnak”, azaz kedvező pozícióba kerülnek, megalapozzák a hírnevüket
A versek versmértéke: bhujaṁgaprayāta (kígyósiklás) υ – – υ – – υ – – υ – –

2009. január 17., szombat

Hajnali meditáció


Nimbārka: prātaḥ-smaraṇa-stotram -
Hajnali meditáció

prātaḥ smarāmi yuga-keli-rasābhiṣiktaṁ
vṛndāvanaṁ sura-maṇīyam udāra-vṛkṣam |
saurī-pravāha-vṛtam ātma-guṇa-prakāśaṁ
yugmāṅghri-reṇu-kaṇikāñcita-sarva-sattvam ||1||

Pirkadatkor az isteni pár szerelmes hangulatával felkent Vrndávanon meditálok, a bölcsek ékkövén, a magas fákon, a Napleány (Jamuná) vizével körülvetten, önnön tulajdonságaiban ragyogón, az isteni pár lába porának szemcséivel dicsőített teljes valóságon.

prātaḥ smarāmi dadhi-ghoṣa-vinīta-nidraṁ
nidrāvasāna-ramaṇīya-mukhānurāgam |
unnidra-padma-nayanaṁ nava-nīradābhaṁ
hṛdyānavadya-lalanāñcita-vāma-bhāgam ||2||

Pirkadatkor a köpülés zajától felriadt Krsnán meditálok. Álmos orcája piros, lótusszeme kialvatlan, (teste) a friss esőfelhőhöz hasonlatos, balján (szépséges,) makulátlan kedvese.

prātar bhajāmi śayanotthita-yugma-rūpaṁ
sarveśvaraṁ sukha-karaṁ rasikeśa-bhūpam |
anyonya-keli-rasa-cihna-sakhī-dṛg-aughaṁ
sakhyāvṛtaṁ surata-kāma-manoharaṁ ca ||3||

Pirkadatkor az isteni párt magasztalom, kik éppen kibújnak ágyukból. A mindenség urát, ki minden (létezőt) boldogsággal tölt el. A szenvedélyt birtoklók királyát, kit barátnői vesznek körül, s pillantásaik özönét zúdítják a kölcsönös évődés szerelmes bélyegeire. (Az isteni párt imádom,) kiknek szerelmes játékai még Kámadév eszét is elveszik.

prātar bhaje surata-sāra-payodhi-cihnaṁ
gaṇḍa-sthalena nayanena ca sandadhānau |
raty-ādy-aśeṣa-śubhadau samupeta-kāmau
śrī-rādhikā-vara-purandara-puṇya-puñjau ||4||

Pirkadatkor (az isteni párt) magasztalom, kik a szerelmes együttlét nektáróceánjának jeleit viselik arcukon és szemeiken, kik a szerelmes ragaszkodást, s más áldások végtelen sokaságával árasztanak el, a szerelem-esszenciát, Srí Rádhikát, és az ő erényekben bővelkedő hercegét.

prātar dharāmi hṛdayena hṛdīkṣaṇīyaṁ
yugma-svarūpam aniśaṁ sumanoharaṁ ca |
lāvaṇya-dhāma lalanābhir upeyamānam
utthāpyamānam anumeyam aśeṣa-veṣaiḥ ||5||

Pirkadatkor a szívemben az isteni páron meditálok, kiket szívvel lehet megpillantani, s kik elragadják értelmem. A szépség hajlékán, kit a gópík vágynak és imádnak, öltözéke és díszei teljében megérthetőt.

prātar bravīmi yugalāv api soma-rājau
rādhā-mukunda-paśupāla-sutau variṣṭhau |
govinda-candra-vṛṣabhānu-sutau variṣṭhau
sarveśvarau svajana-pālana-tatpareśau ||6||

Pirkadatkor az isteni párt magasztalom, a Holdkirályt (s úrnőjét), Rádhát és Mukundát, a pásztorok legkiválóbb gyermekeit, Góvinda-csandrát és Vrsabhánu leányát, mindenek urait, kik híveik oltalmazásának szentelik magukat.

prātar namāmi yugalāṅghri-saroja-kośam
aṣṭāṅga-yukta-vapuṣā bhava-duḥkha-dāram |
vṛndāvane suvicarantam udāra-cihnaṁ
lakṣmyā uroja-dhṛta-kuṅkuma-rāga-puṣṭam ||7||

Pirkadatkor a lét-szenvedés kioltójának lótuszlábai előtt hódolok, kinek nyolc tagja szépségesen tündököl. Vrndávanban kóborol, s a Laksmí kebleit díszítő vörös kunkum ékesíti.

prātar namāmi vṛṣabhānu-sutā-padābjaṁ
netrālibhiḥ pariṇutaṁ vraja-sundarīṇām |
premātureṇa hariṇā suviśāradena
śrīmad-vrajeśa-tanayena sadābhivandyam ||8||

Pirkadatkor Vrsabhánu leányának lótuszlába előtt hódolok, kit Vradzsa szépségeinek méhecskéhez hasonlatos szemei magasztalnak, és akit a szerelemtől gyötört hírneves Hari, Vradzsa urának fia imád mindig.

sañcitanīyam anumṛgyam abhīṣṭa-dohaṁ
saṁsāra-tāpa-śamanaṁ caraṇaṁ mahārham |
nandātmajasya satataṁ manasā girā ca
saṁsevayāmi vapuṣā praṇayena ramyam ||9||

Nagy szeretettel szolgálom mindig Nanda fiát szívemben, szóval és testtel (tetteimben). Ő meditáció és minden kutatás célja, a vágyak beteljesülése és a világi lét gyötrelmének elcsendesítője, a legfelsőbb menedék.

prātaḥ stavam imaṁ puṇyaṁ
prātar utthāya yaḥ paṭhet |
sarva-kālaṁ kriyās tasya
saphalāḥ syuḥ sadā dhruvāḥ ||10||

Aki pirkadatkor ezt az áldásos hajnali fohászt olvassa, annak tettei bizonyosan mindig gyümölcsözőek lesznek.

A versmérték vasantatilakā (a tavasz ékessége): – – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –
Nimbárka ácsárja a Hattyú (hansza) tanítványi láncolat atyamestere. Ez az iskola a hattyúként megjelenő Istentől a Kumárákra hagyományozott tant örökíti tovább. A Kumárák tanítványa volt Nárada, Nimbárkát pedig az ő tanítványának tekinti a hagyomány.