A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gandhi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gandhi. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 22., szombat

gondolatok az engedelmességről


Gondolkodók – olykor jelentősen eltérő – meglátásai az engedelmességről. Talán kommentárt sem igényel. Engedelmesség? és/vagy szeretet és tisztaság? Ha engedelmesség, akkor kinek? az elöljárónak? a hatalomnak? az isteni harmóniának? Engedelmességre késztetés, vagy példamutatás és szeretet?


A feltétel nélküli szent engedelmesség

Az elöljárónak nem azért kell szót fogadni, mert okossággal, jósággal vagy bármely más isteni ajándékkal van felékesítve és felruházva, hanem egyedül azért, mert Istent képviseli.
(Loyolai Szt. Ignác)

Nem szabad tekintettel lennünk arra, hogy az elöljáró kiváló, középszerű vagy teljesen jelentéktelen ember-e, mert ez a megkülönböztetés elveszi az engedelmesség erejét.
(Loyolai Szt. Ignác)

Az okosság nem az engedelmeskedőnek, hanem a parancsolónak a dolga.
(Loyolai Szt. Ignác)

Ha nehezen találjátok meg a döntést, forduljatok az engedelmességhez. Ezáltal pótoljátok azt, ami még a bizonyossághoz hiányzik.
(Loyolai Szt. Ignác)

A leghitványabb rabszolgák közé kell számítani azokat, akik csak kényszeredetten és ellenkezéssel hajtják végre az elöljárók parancsait.
(Loyolai Szt. Ignác)

…az engedelmesség bizonyos értelemben megszünteti ugyan a szabadságot, de nem teszi az embert mindjárt rabszolgává. Ezzé a cselekvés indítéka teszi. Ha a cselekvés célja nem magának a cselekvőnek, hanem a parancsolónak haszna, akkor a cselekvő rabszolga, s önmagának haszon nélkül való.
(Baruch Spinoza)

Sziluanosz atyáról beszélik, hogy a Szkétiszben volt egy tanítványa, név szerint Márk. Kitűnt engedelmességével, és szépen tudott írni. Az idős atya engedelmessége miatt szerette őt. Azonban még tizenegy további tanítványa volt, és ezek aggódtak, mert azt jobban szerette náluk. Amikor meghallották ezt az atyák, elszomorodtak. Egy nap eljöttek hozzá, és szemrehányást tettek neki. Erre kivitte őket magával, és mindegyik cellába bekopogtatott: „Ilyen és ilyen testvér, gyere, szükségem van rád!” De senki sem követte őt azonnal. Erre Márk cellájához ment, bekopogott, és azt mondta: „Márk!” Az amint meghallotta az idős atya hangját, ki is ugrott. El is küldte őt egy szolgálatra.
Aztán azt mondta az idős atyáknak: „Hol van a többi testvér, atyák?” Bement a cellába, és kezébe vette Márk írófüzetét. Akkor látta, hogy épp egy O-t akar leírni, de amikor meghallotta az idős atya hangját, nem csavarintotta meg az írónádat, hogy befejezze. Akkor az idős atyák azt mondták: „Valóban, akit te szeretsz, atya, azt szeretjük mi is, és Isten is szereti őt.”
(az 5. században, az egyiptomi sivatagban élt szerzetes atyák történeteiből)

Az engedelmes tanítvány

A gurunak engedelmeskedni jobb, mint tisztelni őt. Az engedelmesség értékes erény, mert ha megpróbálod fejleszteni, akkor az egót, ezt a ravasz ellenséget a megvilágosodáshoz vezetőúton, gyökerestül ki tudod tépni. Csak az a tanítvány tud parancsolni alacsonyabb énjének, aki engedelmeskedik gurujának. Az engedelmesség legyen nagyon gyakorlatias, teljes szívből történő és erősen kitartó. Az igazi engedelmesség nem késlekedik, és nem kérdez. Egy álszent tanítvány félelemből engedelmeskedik a gurujának. Az igazi tanítvány tiszta szeretetből, a szeretet kedvéért engedelmeskedik a gurujának.
(Szvámí Sivánanda Szaraszvatí)

...Az élet normális dolgait illetően neked megvannak a magad tapasztalatai, nekem az enyémek, de a guru-tanítvány kapcsolat mindig spirituális, még akkor is, ha haszon vagy pénz is közrejátszik. Ezért, bárhová mész, ennek a tudatosságnak jelen kell lennie. Nem számít, ha elkövetsz bizonyos hibákat a saját területeden, azért mert én azt mondtam, ezt vagy azt csináld. Mindazonáltal én mondtam neked, hogy tégy úgy. Ha a konyhában vagy, és én azt mondom neked, hogy hagyd elöl a lisztet, és tíz zacskó liszted tönkremegy, nem számít. Ha azt mondom, hagyd elöl a lisztet, annak ellenére, hogy esik; csak hagyd elöl. Ez anyagi veszteség, de spirituális haszon, mert engedelmeskedtél a gurunak. Mindig emlékezz erre, és fejlődésed gyors lesz....
(Szvámí Sivánanda Szaraszvatí)

Nincs hatásosabb eszköz arra, hogy engedelmességre bírjunk másokat, mint ha elhitetjük velük, hogy okosabbak vagyunk náluk…
(Ludwig von Beethoven naplójából, 1815.)

A szádhuk, a szentírás és a mester szavát eggyé téve szívemben
folyvást a rajongó szeretet árjában lubickolok.
(Naróttam dász Thákur: Srí préma-bhakti-csandriká, 1.)

Az engedelmesség kiterjesztése

Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
(Pál: Rómaiaknak írt levél 13.1-2.)

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.
(Lao ce: Tao te king 18.)

A nyílt erőszak, a parancsuralom természetesen nem zsarolja, hanem egyszerűen kényszeríti az embereket. A szelídebb, manipulatívabb hatalom bizonyos formái viszont már zsarolnak: szabad választást hagynak az embernek az engedelmességre, illetve nem-engedelmességre, de nagyon nehézzé teszik számára azt, hogy az utóbbit, s könnyűvé, hogy az előbbit válassza.
(Hankiss Elemér: A korrupció)

Engedelmesség és annak megtagadása

Aki a Szatjágrahában csupán polgári engedetlenséget lát, az még nem értette meg a Szatjágrahát, jóllehet a Szatjágraha szorosan vett fogalma magába foglalja a polgári engedetlenséget. Csak aki a törvényeknek engedelmeskedni képes, lehet képes arra is, hogy az engedelmességet megtagadja. Csak annak szabad rombolnia, aki építeni is tud.
(M.K. Gandhi: Tűnjön el a régi, jöjjön az új;
megjegyzés: a szatjágraha jelentése 'az igazsághoz való ragaszkodás', ez Gandhi mozgalmának kulcsszava)

Az engedelmesség elvárása

Inkább engedelmeskedj a kérőnek, mint a parancsolónak.
(Publilius Syrus)

Nincs szükség arra a kereszténységre, amely az egyházi vezetők („főpásztorok”) számára olyan „hivatali tekintélyt” igényel, amely kritikátlan engedelmességet és „készséges alávetést” követel az alárendelt „laikusoktól”;
Szükség van arra a kereszténységre, amely arra bátorítja az embereket, hogy Jézus példája nyomán mindazokkal szolidárisan éljenek és dolgozzanak, akik a hátrányos helyzetűekért, a kiengesztelődésért és a békéért szállnak síkra ebben a nehéz világban;
(Erwin Seifried, Forrás: Érted vagyok folyóirat, 2018. áprilisa)

Az engedelmesség ellentmond a szeretet és a lelkiismeret elvének, mert aki szeret, az nem kívánhatja a másik embertől azt, hogy ne azt gondolja, amit gondol, és hogy ne azt tegye, amit helyesnek lát. A szeretet kizárja a félelmet. A szeretet kizárja az uralkodást. A szeretet kizárja a kiváltságot. A szeretet kizárja az erőszaktevést a másik emberen. A szeretet kizárja az engedelmességet. A szeretet lehetővé teszi a másik ember számára, hogy hűséges maradhasson a meggyőződéséhez.
(Bulányi György: Erény-e az engedelmesség?)

2019. október 2., szerda

Gandhi mondta…


1869. október 2.-án, 150 esztendővel ezelőtt született egy őszinte politikus: Móhandász Karamcsand Gandhi. Néhány gondolata felidézésével tisztelgünk előtte.


Egyszerű életmód

A gondolat, miszerint a világon mindenkinek a lehető legmagasabb színvonalú életet kell élnie, a lehető legoptimálisabb társadalmi teljesítmény mellett pont annyira elrugaszkodott, mintha egy tevétől várnánk azt, hogy átférjen egy tű fokán… Fényűző életmód… lehetetlen vállalkozás bármely társadalom számára. És ha a fényűzés határtalan, hol álljunk meg? A világ összes szentírása, ennek éppen ellenkezőjét tanította mindig: „Egyszerű élet és magas szintű gondolkodás” – ez az eszmény, amit elénk helyeztek. A nagy többség felismeri benne az igazságot, ám az emberi gyarlóság miatt képtelen elérni azt.
Azonban, ez az eszmény valószerű, élhető elképzelés... ám abban a pillanatban, mikor túllépünk az elemi mindennapi szükségleteken, az ember feladja az egyszerű élet és magas szintű gondolkodás ideáljának kutatását. A történelem bőséges bizonyítékot ad erre.
Az egyszerűség az egyetemesség eszenciája.

Türelem

Az egység, melyre vágyunk, csak addig fenntartható, míg engedékeny és jótékony hozzáállással viseltetünk egymás iránt. A türelem az egyetlen dolog, ami lehetővé teszi a különböző vallásokhoz tartozó emberek számára, hogy jó szomszédokként és jó barátként élhessenek egymás mellett.

Bizalom

Igaz, hogy sokszor cserben hagytak. Sokan becsaptak, és sokan próbáltak már rászedni is. De nem bánom, hogy társultam velük. Így már tudom, hogyan kell nem együttműködni, s tudom azt is, hogyan kell együttműködni. A legcélszerűbb és a legméltóságteljesebb módja a világban való létnek az, hogy bízunk az emberekben, amikor nem látunk egyértelmű okot ennek ellenkezőjére. Hiszek a bizalomban. A bizalom bizalmat szül. Míg a gyanakvás légköre orrfacsaró és csak bűzlik. Aki képes a bizalomra, még sohasem vesztett a világon.
Egy ígéret megszegése a velőmig hatolva megremegtet, különösen mikor bármi annak elkövetőjéhez köt. És ha az életembe is kerül – mely végül is hetven évesen már nem bír nagy értékkel –, készséggel válnék meg tőle azért, hogy egy szent és ünnepélyes ígéret kellő megtartását biztosítsam.

Demokrácia és a nép

Egy született demokrata, született fegyelemelvű is egyben. Aki az önátadáshoz, az emberi vagy isteni törvények iránti engedelmességhez szokott, annak a demokrácia természetes. Továbbá: egy demokratának teljesen önzetlennek kell lennie.
Csakis a demokratikus felfogás szerint szabad gondolkodnia és álmodnia, nem az én vagy a párt szempontjából.
Demokráciában, a vélemény és cselekvés egyéni szabadsága féltve őrzött kincsek. A szabad véleményformálás és szabad cselekvés jogait követelve, ki kell terjesztenünk azokat másokra is. A többség uralma – ha kényszerítővé válik – ugyanannyira tűrhetetlen, mint egy bürokratikus kisebbség uralma. Türelmesen, gyöngéd rábeszélő képességgel és érvekkel kell megnyernünk magunknak a kisebbséget.

2019. január 26., szombat

Gandhi


1948 január 30-án egy nacionalista hindu lelőtte Móhandász Karancsand Gandhit. 78 évet élt.
Emlékére álljon itt néhány elgondolkodtató töredék tőle:


Nem vezet út a békéhez. A béke az út.


Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. A szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb és maradandóbb, mint az, amelyik a büntetéstől való félelemből ered.


Mindennapi cselekedeteink legtöbbjében az erkölcsiség kérdése egyáltalán nem játszik szerepet, minthogy legnagyobbrészt csupán a konvenciók teremtményei vagyunk. Mindenesetre fontos, hogy sok dologban a konvenciót kövessük. Ha minden egyes ember a maga külön útján járna, zűrzavarnál egyéb sem lenne a világon. Ám a megszokáshoz vagy a konvenciókhoz való vak ragaszkodás harcban áll az erkölcsiséggel.
Az oly cselekvést, amely nem önként történik, sohasem nevezhetjük erkölcsösnek. Mindaddig, míg gépek módjára cselekszünk, erkölcsiségről szó sem lehet. Ahhoz, hogy valamely cselekvést erkölcsösnek mondhassunk, az szükséges, hogy öntudatosan tették légyen, mint kötelességszerű dolgot. A vak gépiesség és az öntudatos gépiesség közt különbség van. A király, ami megbocsát egy vétkesnek, evvel erkölcsös tettet visz véghez; de a szolga, ki a király bocsánatának hírét viszi, nem egyéb puszta eszköznél. Ámde, ha ez a szolga benső kötelességének érzi, hogy a király üzenetének vivője legyen, akkor megszűnik puszta eszköz lenni és cselekvése erkölcsi jelentőséget nyer.
Az oly ember, aki vakon úszik az árral, anélkül, hogy tulajdon ítéletéhez folyamodnék, sohasem tudhatja meg, mit jelent az erkölcsiség s az erény.
(Níti dharma)


Ahogyan az élettelen anyagban is van egy összetartó erő, úgy a lélekkel rendelkező lényeknél is léteznie kell egy ilyennek, és az őket összekötő erőnek a neve: Szeretet.


Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.


A gyengék nem tudnak megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.


Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.


A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.


Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.


Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?


Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.


Ha mellbe lőnének, és a hé Ráma! szavakkal az ajkaimon halnék meg, csak akkor volnék valóban Mahátmá.

Gandhi szobra Londonban, a Parlament mellett

Cikkajánló:
- a társadalmat megrontó hét bűn
- tudatos választás

2014. január 4., szombat

a társadalmat megrontó hét bűn


Móhandász Karancsand Gandhi a múlt század húszas éveiben jegyezte le az alábbi listát. A kereszténység hét halálos bűnének mintájára a társadalom hét főbűnét írta le, mintegy kortünetként – szomorúan konstatálhatjuk, hogy szavai mindmáig érvényesek:

· a politika szilárd elvek nélkül,
· a gazdagság munka nélkül,
· az élvezet lelkiismeret nélkül,
· a tudás jellemesség nélkül,
· a kereskedelem erkölcs nélkül,
· a tudomány emberiesség nélkül,
· a vallásosság áldozathozatal nélkül.
 

Gandhi elsősorban politikus, az indiai függetlenségi mozgalom jeles vezéralakja, ám egyben komoly spirituális kutató is. Számára a politika nem a hatalom megragadását és a koncért való marakodást jelenti, hanem az igazsághoz, igazságossághoz való ragaszkodás (szatjágraha) és az erőszakmentesség (ahinszá) pillérein nyugvó eszköze a közjó előmozdításának.
 

A gazdagság (artha, gyarapodás), és élvezet (káma) és a vallásosság (dharma) a védák evilági életcéljaira tett utalás… az óind felfogás nem ítéli el a gazdagságot, ám a másokról való gondoskodás fontosságára bíztatja a tehetős embert. Gandhi ezt egészíti ki: ha a nagy jövedelem vele arányos munka nélkül keletkezik, az felborítja a társadalom rendjét és békéjét.
Az ember boldogságra törekszik, ez tettei motorja. „Akár verd adósságba magad, csak szerezz ghít” – így hangzik a kihasználó szemlélet mottója ind megfogalmazásban… a ghí az élvezetek szimbóluma, az adósság pedig nem csupán pénzbeli, de karmikus eladósodást is jelent. Ezt a szemléletet utasítja el Gandhi, az efféle élvezettel az ember tönkreteszi maga és környezete létét, hiszen másokon átgázolva hajszolja a hiábavaló megelégedést.
„Áldozat nélkül sohasem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még kevésbé a következőben” – olvassuk a Bhagavad-gítában (Bg. 4.31.), a vallásosság e nélkül puszta formaság, csupán üzleti vállalkozás.

Bár Gandhi listája hét bűnt tartalmaz, azt gondolom, a lista – sajnos – bővíthető, íme néhány további gondolat:
· jogok kötelességek nélkül (Arun Gandhitól, M.K. Gandhi unokájától),
· média az igazmondás melletti elkötelezettség nélkül,
· közösség együttműködési hajlandóság nélkül,
· kritika példamutatás nélkül.

Kedves Olvasó, ha indíttatást érzel rá, a megjegyzések közt várom a Te listád!