A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gópálguru gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gópálguru gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 5., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra magyarázata


ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||

A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.


Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).

vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||

Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.


A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.

harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||

Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.


A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.


A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.

athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||

És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!


A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.

rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||

A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.


A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.

svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||

Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||

Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||

A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.


A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||

A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.


A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.

ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||

A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!


Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.

rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||

Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).


A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.


Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.

vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.


A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.

śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||

Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!


A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.

Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában

További mahámantra kommentárok

2013. augusztus 24., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra-magyarázata


Gópálguru gószvámí egyik mahámantra-kommentárja már olvasható a slókamálán. Ott a bebocsátásért fohászkodó hívő imájaként értelmezi a mahámantrát, míg a jelen kommentár a rásza-tánc, s az isteni pár együttlétének hangulatában született.
A mahámantra szavai megszólító esetben állnak – a szanszkrt nyelvben a főnévragozás nyolc esete ismeretes, ezek közül az egyik a megszólító eset. Míg magyarul úgy szólítunk meg valakit (megszólító eset), ahogy beszélünk róla (alanyeset), a szanszkrt megkülönbözteti ezen alakokat. A kṛṣṇa szótő alanyesetben ragozva kṛṣṇaḥ (kṛṣṇaḥ gośālam gacchati – Krsna a karámba megy), ám megszólítva: kṛṣṇa (kṛṣṇa rakṣa mām – Krsna! oltalmazz engem!) Hasonlóképpen Ráma neve alanyesetben rāmaḥ, megszólítva rāma. A Haré szó kétféleképpen is értelmezhető, a hímnemű Hari és a nőnemű Hará megszólítása egyaránt Haré, így Krsna és Rádhá megszólítása is lehet. A szövegben visszatérő fordulata: tasyāḥ/tasya sambodhane he hare/kṛṣṇa/rāma – az ő (neve) megszólító esetben óh, Hará/Krsna/Ráma! A száraz ténymegállapítás helyett személyesebb felszólításként fordítottam e részt, reményeim szerint Gópálguru gószvámí, s az olvasók ellenkezését nem vonom ezzel a fejemre.


hare ! kṛṣṇasya mano haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Elragadja (harati) Krsna szívét, ezért Rádhá neve Hará, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā manaḥ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá szívét ő vonzza (karsati), ezért Krsna a neve, szólítsd hát: Krsna!

hare ! kṛṣṇasya lokalajjādhairyādi sarvaṁ haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Krsna józan, szemérmes személy hírében áll, ám Hará azaz Rádhá megfosztja (harati) őt e jóhírétől, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā lokalajjādhairyādi sarvaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá józan, szemérmes leány hírében áll, ám Krsna megfosztja (karsati) mindettől, szólítsd őt: Krsna!

kṛṣṇa ! yatra yatra rādhā tiṣṭhati gacchati vā
tatra tatra sā paśyati krsno māṁ spṛśati
balāt kañcukādikaṁ sarvaṁ karṣati haratīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Bárhol is legyen Rádhá, bárhol is járjon, mindenütt csak Krsnát látja, s úgy érzi, mintha megérintené, s erőszakkal húzkodná réklijét s ruházatát. Szólítsd hát a Rádhá ruháját cibálót (karsati): Krsna!

kṛṣṇa ! punar harṣatīṁ gamayati vanaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna ismét – Fuvolajátékával megörvendezteti Rádhát, s az erdőbe csábítja, a fák közé vezeti (karsati), szólítsd őt: Krsna!

hare ! yatra krsno gacchati tiṣṭhati vā tatra tatra paśyati rādhā mamāgre pārśve sarvatra tiṣṭhatīti harā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Bármerre is jár, bárhol is legyen Krsna, mindig csak Rádhát látja, s arra gondol, hogy ott áll előtte és odasimul hozzá. Szólítsd hát a Krsnát elbűvölő (harati) Harát: Haré!

hare ! punas taṁ kṛṣṇaṁ harati sva-sthānam abhisārayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré ismét – Őt, Krsnát saját hajlékára viszi (harati), titkos találkára csábítja, Rádhá neve ezért Hará. Szólítsd őt: Haré!

hare ! kṛṣṇaṁ vanaṁ harati vanam āgamayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Rádhá az erdőbe viszi (harati), oda vezeti Krsnát, ezért Hará az ő neve, szólítsd hát Rádhát így: Haré!

rāma ! ramayati tāṁ narma-nirīkṣaṇādineti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna tréfái, szerelmes pillantásai megörvendeztetik (ramajati) Rádhát, szólítsd ezért Krsnát így: Ráma!

hare ! tātkālikaṁ dhairyāvalambanādikaṁ kṛṣṇasya haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Nyomban elrabolja (harati) Krsna higgadtságát, szólítsd ezért Rádhát így: Haré!

rāma ! cumbana-stana-karṣaṇāliṅganādibhī ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna megcsókolja Rádhát, megérinti keblét vagy átkarolja őt, így élvezi (ramaté) társaságát. Szólítsd hát Krsnát így: Ráma!

rāma ! punas tāṁ puruṣocitāṁ kṛtvā ramayatīti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – Krsna olykor úgy teszi boldoggá (ramajati) Rádhát, hogy átruházza reá a domináns szerepet. Szólítsd ezért Krsnát: Ráma!

rāma ! punas tatra ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – S mert ilyenkor ő is örvendezik (ramaté), szólítsd így: Ráma!

hare ! punaḥ rāsānte kṛṣṇasya mano hṛtvā gacchatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré újfent – Mikor a rásza-tánc véget ér s Rádhá hazafelé indul, magával viszi Krsna gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Szólítsd ezért Rádhát: Haré!

hare ! rādhāyā mano hṛtvā gacchatīti hariḥ kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he hare !

Haré – Mikor a rásza-tánc véget ér, és Krsna is hazafelé indul, magával viszi Rádhá gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Krsna neve ezért Hari, szólítsd hát őt: Haré!

2013. augusztus 10., szombat

Gópálguru gószvámí


Az utkalai (ma Orissza) bráhmana Vakrésvar Pandit tanítványa volt. Már kisgyermek korától fogva guruja oltalmára és irányítására bízta magát. Az Úr Csaitanja mindig nagyon szívélyesen bánt Gópállal, sokat tréfálkozott vele. Még gyermek volt, mikor egyszer azt látta, hogy Maháprabhu ujjai közé szorítva nyelvét megy az úton. Mikor Gópál megkérdezte e furcsa viselkedés okát, Maháprabhu elmondta, hogy éppen a természet szükségleteinek akart eleget tenni, s ilyenkor nem ildomos a Szent Nevek zengése. Mivel azonban nyelve egy percre sem hajlandó megszakítani a Szent Nevek zengését, ezért inkább erőnek erejével visszafogja nyelvét.
Válaszképpen Gópál így felelt: Kedves Uram, amit mondasz, kétségkívül igaz, ám a kali-jugában a mantrázásnak nincsenek szigorú szabályai az idő és a hely vonatkozásában. Az ember bárhol, bármikor zengheti a szent neveket, függetlenül a külső körülmények tisztaságától. Maháprabhu elégedett volt a válasszal, s ettől fogva tette hozzá nevéhez a „tanító” szócskát: Gópálguru; amit aztán egész életében használt.



Gópálguru gószvámí Szvarúp Dámódar és Raghunáth dász gószvámí mellett tanulmányozta a rasza-elvet, s nagy jártasságot szerzett a raszik témákban.
Vakrésvar Pandit is abban a házban tartózkodott, ahol korábban Maháprabhu lakott, ez a Gambhira, Kási Misra háza. Miután Vakrésvar eltávozott, Gópálguru költözött ide, s fölszentelte Srí Rádhá-kánta múrtikat. A Gambhirában ma is ott találhatók e múrtik, s néhány percnyire a Dzsagannáth nagytemplomtól bárki felkeresheti őket.





Gópálguru állította össze a Szmarana-paddhati című könyvet, amely huszonhat fejezetben foglalja rendszerbe Krsna emlékezetben tartásának mikéntjét. Egyik tanítványa, Dhjánacsandra gószvámí a gaudíja tanítványi lánc egyik jeles tanítómestere lett. Mesterének vezetésével ő állította össze az egyik első értekezést az imádat tárgyában (Dhjánacsandra paddhati).
 

Mikor Naróttam dász Thákur Dzsagannáth Puriba látogatott, felkereste Kási Misra házát, ahol találkozott Gópálguruval. Dzsaiva-dharma című halhatatlan művében Bhaktivinód Thákur kora legkiválóbb gaudíja vaisnavái között említi Gópálgurut, s részletesen idézi mélységes megvalósításról árulkodó tanításait (26-49. fejezet). Egyesek szerint Gópálguru gószvámí Tungavidjá szakhí volt. A Kárttik hónap teliholdját követő nyolcadik napon csatlakozott az Úr örök kedvteléseihez.

ajánlott olvasmány: Gópálguru gószvámí mahámantra-kommentárja

(források: szöveg: Gangesz folyóirat, fotó)

2009. szeptember 20., vasárnap

Gópálguru gószvámí egyik mahámantra-magyarázata


Gópálguru gószvámí a Csaitanja-követő vaisnavák egyik kimagasló képviselője, Vakrésvar Pandit tanítványa. Több Mahámantra-kommentár is fűződik nevéhez, íme az egyik:

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||

hare | he hare mac-cittaṁ hṛtvā bhava-bandhanān mocaya ||1||

mad-cittam – az én szívem (vagy: értelmem); hṛtvā – elragadva; bhava-bandhanāt – a létezés kötelékéből; mocaya – oldozz el!

Haré! – Ó, Hari, figyelmem elragadva szabadíts meg a világi létezés kötelékétől!

A kommentár sorba veszi a mahámantra szavait, melyek Rádhát és Krsnát szólongatják. Minden megszólítás egyre közelebb visz az isteni teljességhez. Az egyes sorokban ismétlődő he megszólító szócska, s arra utal, hogy a mahámantra szavai mind megszólítások.
A hari név a hṛ – elragad igéből ered, megszólító alakja: hare.

kṛṣṇa | he kṛṣṇa mac-cittam-ākarṣaya ||2||

mad-cittam – az én szívem (vagy: értelmem); ākarṣaya – húzd!

Krsna! – Ó, Krsna, vonzd magadhoz szívem!

A kṛṣṇa név a kṛṣ – húz, vonz igéből eredeztethető.

hare | he hare sva-mādhuryeṇa mac-cittaṁ hara ||3||

sva-mādhuryeṇa – önnön édességeddel; mac-cittam – az én szívem (vagy: értelmem); hara – vedd el!

Haré! – Ó, Hari, szépségeddel rabold el szívem!

kṛṣṇa | he kṛṣṇa sva-bhakta-dvārā bhajana-jñāna-dānena mac-cittaṁ śodhaya ||4||

sva-bhakta-dvārā – saját híved segítségével; bhajana-jñāna-dānena – az imádat ismeretének adományával; mac-cittam – az én szívem (vagy: értelmem); śodhaya – tisztítsd meg!

Krsna! – Ó, Krsna, tisztítsd meg szívem az odaadás tudományával, melyre híveid oktatnak!

A dvār szó eszközt módszert jelent, így szól arról, hogy valaki segítségével, valakin/valamin keresztül következik be egy esemény. Ugyanakkor a szó kaput is jelent, ezért a sva-bhakta-dvārā összetételt értelmezhetjük így is: „saját híved kapuján”, s ekkor vonatkozhat arra, hogy Krsna hívén, a gurun keresztül imádja a jelölt az Urat.
A kṛṣ ige egyik jelentése vezet, vezényel (például sereget). A magyarázat talán ezzel kapcsolatos: kedves Krsna, a tiéd vagyok, vezess engem, s kérlek, tégy tisztává, hogy alkalmassá váljak szolgálatodra!

kṛṣṇa | he kṛṣṇa nāma-rūpa-guṇa-līlādiṣu man-niṣṭhām kuru ||5||

nāma-rūpa-guṇa-līlā-ādiṣu – neved, formád tulajdonságaid, kedvteléseid s a többiben; mad-niṣṭhām – az én hitemet; kuru – tedd!

Krsna! – Ó, Krsna, szilárdítsd meg hitem neveidben, alakjaidban, tulajdonságaidban és kedvteléseidben!

Ez a magyarázat a kṛṣṇa nevet a kṛ – tesz igével hozza kapcsolatba.

kṛṣṇa | he kṛṣṇa rucir-bhavatu me ||6||

ruciḥ – íz; bhavatu – legyen!; me – enyém

Krsna! – Ó, Krsna, hadd nyíljak meg a lelki ízek felé!

Találkoztam már e kommentár olyan szövegváltozatával, mely az 5. és 6. magyarázatot megcserélve közölte. Ez valószínűleg téves, hiszen a ruci (lelki ízek) a niṣṭhā (szilárd hit) után következik a rajongó szeretethez vezető úton. E témáról bővebben Visvanáth Csakravartí Bhágavatam-kommentárjában, illetve Rúpa gószvámí versében (ā dau śraddhā..., Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.) olvashatunk.

hare | he hare nija-sevā-yogyam māṁ kuru ||7||

nija-sevā-yogyam – saját szolgálatodra méltó; mām – engem; kuru – tégy!

Haré! – Ó, Hará (Rádhá), tégy alkalmassá szolgálatodra!

hare | he hare, sva-sevām ādeśaya ||8||

sva-sevām – saját szolgálatod; ādeśaya – tárd fel!

Haré! – Ó, Hará (Rádhá), tárd fel, miképpen szolgálhatnálak!

hare | he hare sva-preṣṭhena saha svābhīṣṭa-līlāṁ śrāvaya ||9||

sva-preṣṭhena – néked legkedvesebbel; saha – együtt; sva-abhīṣṭa-līlām – saját kedves (vágyott) kedvteléseket; śrāvaya – hallasd!

Haré! – Ó, Hará (Rádhá), add, hogy hallhassak kedveseddel együtt élvezett meghitt kedvteléseidről!

rāma | he rāma preṣṭhayā saha svābhīṣṭa-līlāṁ māṁ śrāvaya ||10||

preṣṭhayā – legkedvesebbel; saha – együtt; sva-abhīṣṭa-līlām – saját kedves (vágyott) kedvteléseket; mām – engem; śrāvaya – hallasd!

Ráma! – Ó, Ráma, add, hogy hallhassak kedveseddel együtt élvezett meghitt kedvteléseidről!

hare | he hare sva-preṣṭhena saha svābhīṣṭa-līlāṁ darśaya ||11||

sva-preṣṭhena – néked legkedvesebbel; saha – együtt; sva-abhīṣṭa-līlām – saját kedves (vágyott) kedvteléseket; darśaya – tárd fel! (láttasd!)

Haré! – Ó, Hará (Rádhá), tárd fel nékem kedveseddel együtt élvezett meghitt kedvteléseidet!

rāma | he rāma preṣṭhayā saha svābhīṣṭa-līlāṁ māṁ darśaya ||12||

preṣṭhayā – legkedvesebbel; saha – együtt; sva-abhīṣṭa-līlām – saját kedves (vágyott) kedvteléseket; mām – engem (itt: nekem); darśaya – tárd fel! (láttasd!)

Ráma! – Ó, Ráma, tárd fel nékem kedveseddel együtt élvezett meghitt kedvteléseidet!

rāma | he rāma nāma-rūpa-guṇa-līlā-smaraṇādiṣu māṁ yojaya ||13||

nāma-rūpa-guṇa-līlā-smaraṇa-ādiṣu – neved, formád, tulajdonságaid s kedvteléseid emlékezése, s a többiben; mām – engem (itt: nekem); yojaya – add! (csatolj!)

Ráma! – Ó, Ráma, add, hogy emlékezhessem neveidre, alakjaidra, tulajdonságaidra s kedvteléseidre!

rāma | he rāma tatra māṁ nija-sevā-yogyaṁ kuru ||14||

tatra – abban; mām – engem; nija-sevā-yogyam – saját szolgálatodra méltó; kuru – tedd!

Ráma! – Ó, Ráma, add, hogy e (meghitt kedvteléseidben) is alkalmas lehessek szolgálatodra!

hare | he hare māṁ svāṅgīkṛtya ramasva ||15||

mām – engem; sva-aṅgīkṛtya – magadénak elfogadva; ramasva – örvendj!

Haré! – Ó, Hari, magadénak elfogadva leld bennem örömöd!

hare | he hare mayā saha ramasva ||16||

mayā – általam; saha – -val; ramasva – örvendj!

Haré! – Ó, Hari, leld bennem örömöd!