A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Dzsíva gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Dzsíva gószvámí. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 14., szombat

kiálts így: „Krsna! Krsna!”


Néhány vers a Padjávalíból, a szent nevet magasztaló fejezetből:

svargārthīyā vyavasitir asau dīnayaty eva lokān
mokṣāpekṣā janayati janaṁ kevalaṁ kleśa-bhājam |
yogābhyāsaḥ parama-virasas tādṛśaiḥ kiṁ prayāsaiḥ
sarvaṁ tyaktvā mama tu rasanā kṛṣṇa kṛṣṇeti rautu ||27||

szerző: ismeretlen, versmérték: mandākrāntā

A törekvés, hogy a mennyekbe jussunk csak kiábrándulttá teszi az egész emberiséget,
a megszabadulás reménye is csupán gyötrelmet hoz,
a jóga gyakorlása pedig felettébb száraz, íztelen. Mi értelme hát az efféle erőfeszítéseknek?
Hagyd el mindet, ó nyelv, s kiálts így: „Krsna! Krsna!”



sadā sarvatrāste nanu vimalam ādyaṁ tava padaṁ
tathāpy ekaṁ stokaṁ na hi bhava-taroḥ pātram abhinat |
kṣaṇaṁ jihvāgrasthaṁ tava tu bhagavan nāma nikhilaṁ
sa-mūlaṁ saṁsāraṁ kasati katarāt sevyam anayoḥ ||28||

szerző: Śrīdhara Svāmī, versmérték: śikhariṇī

Makulátlan, lelki ragyogásod mindig, mindenütt jelen van, nemde?
Mégis, egyetlen parányi levelet sem szakított le a lét fájáról!
Óh, Uram! A nyelvünk hegyén lakozó neved
gyökerestül dönti ki a szanszára fáját! Melyiküket szolgáljuk hát?!

Nyelv hegyén lakozó: a jihvā-agra-stham más olvasatban és kis különbséggel jihvā-grastam: a nyelvet megragadó, azaz a nyelvet megragadva a szent név ledönti a szanszára fáját.

ākṛṣṭiḥ kṛta-cetasāṁ sumanasām uccāṭanaṁ cāṁhasām
ācaṇḍālam amūka-loka-sulabho vaśyaś ca mukti-śriyaḥ |
no dikṣāṁ na ca sat-kriyāṁ na ca puraścaryāṁ manāg īkṣate
mantro 'yaṁ rasanā-spṛg eva phalati śrī-kṛṣṇa-nāmātmakaḥ ||29||

szerző: Lakṣmīdhara, versmérték: śārdūlavikrīḍita

A tiszta gondolkodású bölcseket vonzza, a bűnöket gyökerestül kiirtja,
s még a csandála is könnyedén elérheti, ha nem néma. A bőkezű, kincses üdvösség is utána epekedik,
hiszen cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokásokat követő élettől.
E Krsna-nám mantra csupán a nyelvet érintve is meghozza gyümölcseit.

A caṭ igei gyök jelentése eltörik, letörik, ám az ud igekötővel társítva azt jelenti: gyökerestől kiirt valamit. A szent név mantrája nem csupán jóvátétel, hanem a bűn okát is felszámolja. A caṇḍāla szó szerint züllött gonosztevőt jelent (a szó gyöke caṇ – bántalmaz, meggyilkol), ám átvitt értelemben a minden alantas életű, dharmát nem követő. Ám még a számukra is nyitva áll az út, a szent név zengése – talán csak a némák nem tudják Krsna nevét hangosan énekelni, bár gondolataikban ők is zenghetik.
A kincses üdvösség is utána epekedik: a vaśyaḥ jelentése vágyandó, vagy legyőzendő, irányítandó. Sríla Prabhupád a szót teljhatalmú irányítóként, a vers e részét pedig így értelmezi: „Krsna szent neve az, ami a felszabadulás kincse fölött uralkodik.”
Cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokások szerinti élettől: A jelölttől a beavatás előtt is megkövetelik a szabályozó elvek, a helyes viselkedés szerinti életet – ez a puraścarya. Majd a megfelelő időben a megfelelő rítust (sat-kriyā) követve beavatást (dikṣā) kap. Ám a szent név zengése mindezektől is teljesen független.
A sat-kriyā általában véve erényes, jámbor tetteket is jelent, így a harmadik páda értelmezhető úgy is, hogy a szent név zengése független a beavatástól, az erényes tettektől, és a már beavatás előtt is gyakorlandó szabályoktól.
Felmerülhet a kérdés e vers kapcsán is: ha a szent név zengése önmagában elegendő, akkor vajon szükség van-e más lelki tevékenységre? Dzsíva gószvámí a Bhakti-szandharbában (284. tétel) ebben a formában veti fel a kérdést: vajon szükséges-e a múrti-imádat, ha a bhakta a szent név zengését gyakorolja? S rögtön választ is ad: a kezdő bhakta elméje zaklatott, korábbi rossz szokásainak rabja. A további lelki gyakorlatok, mint a templomi imádat segít az összpontosításban, a rossz életmód, a kedvezőtlen mentalitás leküzdésében. S e gondolat nem csupán a múrti-imádatra, hanem a puraścaryára, a rítusokra, vagy más lelki gyakorlatokra is igaz.

viceyāni vicāryāṇi
vicintyāni punaḥ punaḥ |
kṛpaṇasya dhanānīva
tvan-nāmāni bhavantu naḥ ||30||

szerző: Bhavānanda, versmérték: anuṣṭubh

Gyűjtsük és számláljuk,
gondoljunk rá újra meg újra –
mint fösvénynek a vagyon,
hadd legyenek olyanok nékünk a neveid!

2015. június 6., szombat

Srínivász Ácsárja: Fohász a hat gószvámíhoz

Śrīnivāsa Ācārya: Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau |
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||1||

A Krsnát dicsőítő éneklésnek és táncnak szentelik magukat ők, a szeretet nektárócánjai.
A bölcsek, de az oktalanok is kedvelik és magasztalják őket, mert kedvesek (mindenkihez), s (teljességgel) mentesek az irigységtől.
Srí Csaitanja kegyének sokaságát (bírják), s e földön (járva) elveszik mind a világ terheit.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau |
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanā-nandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||2||

Járatosak a tengernyi szentírás értelmezésében, ezért alapozzák meg ők a szent dharmát,
(hiszen) ők az emberiség jótevői. Mindhárom világban megbecsülés övezi őket, a (kiáradó isteni) oltalom forrásait.
Mámoros méhecskeként gyönyörrel imádják Rádhá és Krsna lótuszlábait –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Az ālika jelenthet méhecskét, nőnemben pedig barátnőt, társnőt. A lótusz körül döngicsélő mámoros méhek így Rádhá és Krsna találkáit elrendező fejőslánykák boldogságos szolgálatát idézik.

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ |
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||3||

Oly hűen jellemzik ők Srí Gauránga nagyszerű tulajdonságait! Rátermetten gyarapítják a (jámborok) hitét,
s a Góvindáról szóló dalok nektárözönével törlik el a testetöltött lelkek bűneiből fakadó szenvedését.
Nagy gyakorlattal duzzasztják a lelki boldogság óceánját, a személytelen üdvösségtől mentve meg (a lények sokaságát).
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Személytelen üdvösségtől megmentő, vagy az elkülönüléstől megszabadító: a kaivalya szó szó szerint elkülönülést, kizárólagosságot jelent. Elkülönülésként a lélek anyagtól való elválását is, melyet az advaita tanítás a Legfelsőbb Lélekkel való azonosulásként értelmez, ebben az értelemben vonatkozik a személytelen üdvösségre.

tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat
bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau |
gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau muhur
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||4||

Hirtelen hagyták el az előkelő társaságot, (s úgy viselkednek, mintha) jelentéktelen (koldusokká)
váltak volna: ágyékkötőt és foltozott ruhát viselnek, s könyörületesen oltalmazzák az elesett lelkeket.
Újra meg újra megmártóznak a fejőslánykák érzelmei nektáróceánjának sodró árhullámában –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule
nānā-ratna-nibaddha-mūla-viṭapa-śrī-yukta-vṛndāvane |
rādhā-kṛṣṇam ahar-niśaṁ prabhajatau jīvārthadau yau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||5||

A daloló kakukkok, hattyúk és darvak seregeiben bővelkedő, pávákkal teli,
fái gyökerei közt ékkövekkel díszes Vrndávanban
Rádhát és Krsnát imádják éjt nappallá téve, (miközben) örömmel ajándékozzák meg a lelkeket (az élet) végső céljával.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

saṅkhyā-pūrvaka-nāma-gāna-natibhiḥ kālāvasānī-kṛtau
nidrāhāra-vihārakādi-vijitau cātyanta-dīnau ca yau |
rādhā-kṛṣṇa-guṇa-smṛter madhurimānandena sammohitau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||6||

A szent nevek éneklésével s dandavatjaik felajánlásával telik (drága) idejük,
megfegyelmezik alvásukat étkezésüket és pihenésüket, s végtelen alázatosak.
Elbűvöli őket a Rádhára és Krsnára emlékezés édes gyönyöre –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

rādhā-kuṇḍa-taṭe kalinda-tanayā-tīre ca vaṁśīvaṭe
premonmāda-vaśād aśeṣa-daśayā grastau pramattau sadā |
gāyantau ca kadā harer guṇa-varaṁ bhāvābhibhūtau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||7||

Rádhá tavacskájának partján, a Jamuná mentén, máskor a Vansí-vatánál
örökös elragadtatásban, a rajongó szeretet mámorától vezérelve az eksztázis jelei mutatkoznak rajtuk.
Túlcsorduló érzelmeikkel énekelnek Hari tulajdonságainak kiválóságáról –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

A daśā (állapot) az eksztázis állapotaira utal – a szó elmeállapotot is jelent, s a grasta (megragadott) szóval együtt arra utal, hogy úrrá lett rajtuk az eksztázis különféle tünetei, elmeállapotai. Ezek az aggodalom (cintā), álmatlanság (jāgara), zaklatottság (udvega), lesoványodás (tānava), bepiszkolódás (malina-aṅgatā), tébolyult beszéd (pralāpa), lebetegedés (vyādhi), tébolyult viselkedés (unmāda), eszméletvesztés (moha), megsemmisülésérzet (mṛtyu).

he rādhe vraja-devīke ca lalite he nanda-sūno kutaḥ
śrī-govardhana-kalpa-pādapa-tale kālindī-vane kutaḥ |
ghoṣantāv iti sarvato vraja-pure khedair mahā-vihvalau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||8||

Ó, Rádhá! Vradzsa úrnője! Lalitá! Nanda fia! hol vagytok?
A Góvardhan kívánságfáinak tövében, vagy a Jamuná menti erdőkben? hol vagytok?!
Így kiáltoztak Vrndávanban mindenfelé, zaklatottan, szívszaggató gyötrelemmel.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!


A szerző, Srínivász ácsárja a Csaitanja Maháprabhut követő vaisnava generáció kiváló tanítója. Bengálban született, a szülei is Csaitaanja Maháprabhu követői voltak. Elindult, hogy felkeresse a visszavonultságban élő Csaitanja Maháprabhut Puríban, ám addigra ő már eltávozott, így Gadádhar Pandit mellett lelt menedékre. A Bhágavata-puránát tanulta volna tőle, ám a Puríban fellelhető kézirat lapjai már szétáztak Gadádhar könnyeitől... így Srínivász visszatért Bengálba egy másik kéziratért. Időközben azonban Gadádhar Pandit is elhagyta e világot. Később Vrndávanba utazott, hogy a hat gószvámíval találkozhasson, ám mire odaért, Szanátan és Rúpa gószvámík szintén eltávoztak. Gópál Bhatta gószvámítól kapott beavatást, és Dzsíva gószvámí mellett tanult, majd a gószvámík írásaival visszaindult Bengálba, megházasodott, s kiváló vaisnavák tanítómestere lett.



Dzsíva, a tudós, Gópál Bhatta, a múrtiimádat mestere, Szanátan és Rúpa, a szambandha- és abhidhéja ácsárjái, Raghunáth Bhatta, a kírtanácsárja, és Raghunáth dász, a lelki távlatok atyamestere

A hat gószvámí Csaitanja Maháprabhu jeles követői, ők foglalták írásba Csaitanja Maháprabhu tanítását. Szanátan és Rúpa gószvámí bengáli bráhmana családban születtek, ám később a muszlim uralkodó tanácsosai lettek. Csaitanjával való találkozásuk után otthagyták az uralkodó szolgálatát, majd Maháprabhu Vrndávanba küldte őket, hogy írásnak, a tanításnak, a múrtiimádatnak és a szent helyek felkutatásának szenteljék életüket.
Dzsíva gószvámí Szanátan és Rúpa testvérének fia, fiatalon csatlakozott nagybátyjaihoz, Rúpa gószvámí tanítványa, majd eltávozása után a bhakta-közösség vezetője lett.
Raghunáth dász gószvámí bengáli születésű, előkelő család sarja. Puríba szökött Csaitanja után, ott csatlakozott a bhakták társaságához. Komolysága és odaadása olyannyira elégedetté tette Csaitanját, hogy egy gunydzsá-málát, és még imádott múrtiját (egy Góvardhan-silát) is nekiadta. Raghunáth dász Csaitanja Maháprabhu eltávozása előtt csatlakozott a vrndávani gószvámíkhoz.
Gópál Bhatta gószvámí kisgyermekként, apja házában találkozott Csaitanjával, aki náluk töltötte az esős évszak idejét. Gópál Bhatta nagybátyja, Prabódhánanda Szaraszvatí tanítványa lett, majd szülei halála után Vrndávanba költözött. Jeles tudós, a múrtiimádat avatott mestere.
Raghunáth Bhatta gószvámí Tapana Misra, Csaitanja benáreszi bhaktájának fia. Tanulmányai végeztével Puríba ment, ott szolgálta Csaitanját – énekével elégedett Maháprabhu saját kanthimáláját akasztotta Raghunáth nyakába. A gószvámík közül ő volt az egyetlen, aki nem írt könyveket, ám csodásan zengte a Bhágavatam, és más művek verseit.

2014. november 8., szombat

a mahámantra kifejtése


Jīva gosvāmī: mahā-mantrārtha-vyākhyā

Haré, Krsna és Ráma – Dzsíva gószvámí kommentárjában a mantra minden nevét Rádhá és Krsna szerelmes hangulatának más és más ízeiben értelmezi.

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||




sarvacetaharaḥ kṛṣṇastasya cittaṁ haratyasau |
vaidagdhī-sāra-vistārairato rādhā-harā-matā ||1||


Krsna minden szív meghódítója (hara), ám az ő szívét azonban a különleges tulajdonságokban bővelkedő Rádhiká ragadja el (harati) páratlan szépségével, ezért Rádhikát Harának nevezik.

karṣati svīya-lāvaṇya-muralī-kala-niḥsvanaiḥ |
śrī-rādhāṁ mohana-guṇālaṅkṛtaḥ kṛṣṇa īryate ||2||


Lényéből fakadó csáberejével, s a fuvola lágy hangjaival vonzza (krs) Rádhikát, ezért őt a magával ragadó tulajdonságok ékkövével díszített Krsnának nevezik.

śrūyate nīyate rāse hariṇā hariṇekṣaṇā |
ekākinī rahaḥ-kuñje hareyaṁ tena kathyate ||3||


Mondják, hogy Hari kivezette az őz-szemű (harinéksaná) Rádhikát a rásza-táncból, s egy rejtett, elhagyatott, lugasban Harának becézi.

A hareyaṁ tena kathyate szövegrész kétféleképpen is fordítható. A tena szó lehet a tad (ő) személyes névmás eszközhatározós esete: „egy férfi által”, ebben az értelemben Krsna az, aki őt (a rásza-táncból kivezetett Rádhikát) Harának nevezi, de fordítható „azért”-ként is, ebben az esetben a szövegrész jelentése: azért őt Harának nevezik.

aṅga-śyāmalima-stomaiḥ śyāmalīkṛta-kāñcanaḥ |
ramate rādhayā sārdhaṁ kṛṣṇo nigadyate ||4||


Mikor átöleli Rádhikát, testének kékesfekete (krsna) árnyalata elfedi kedvese arany színét, ezért nevezik Krsnának.

kṛtvāraṇye saraḥ-śreṣṭhaṁ kāntayānumatas tayā |
ākṛṣya sarva-tīrthāni taj-jñānāt kṛṣṇa īryate ||5||


Rádhiká kívánságára minden szent zarándokhelyet az erdőbe vonzott megalkotva Sjáma-kundát, a tavak legkiválóbbját. Tudván ezt, Krsnának nevezik.

kṛṣyate rādhayā premṇā yamunā-taṭa-kānanam |
līlayā lalitaś-cāpi dhīraiḥ kṛṣṇa udāhṛtaḥ ||6||


Rádhiká rajongása (préma), és mézédes játékaik (lílá) a Jamuná parti ligetbe vonzzák (krsjaté), ezért a bölcsek Rádhiká kedvesét Krsnának nevezik.

hṛtavān gokule tiṣṭhann-ariṣṭaṁ puṣṭa-puṅgavam |
śrī-haris-taṁ rasād-uccaī-rāyatīti harā-matā ||7||


Mikor Krsna Gókulában megfosztotta (hrtaván) életétől a legyőzhetetlen Aristát, a démonok hatalmas bika képében megjelent királyát, Rádhiká örömében hangosan így kiáltozott: „Srí Hari! Srí Hari!” Rádhikát ezért Haráként ismerik.

hy-asphuṭaṁ rāyati prīti-bhareṇa hari-ceṣṭitam |
gāyatīti matā dhīrair-harā-rasa-vicakṣaṇaiḥ ||8||


Olykor magában beszél, máskor meg önfeledt kiáltozással magasztalja Hari tetteit, ezért az isteni hangulatot (rasza) jól ismerő bölcsek Harának nevezik.

rasāveśa-parisrastāṁ jahāra muralīṁ hareḥ |
hareti kīrtitā devī vipine keli-lampaṭā ||9||


Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.

govardhana-darī-kuñje parirambha-vicakṣaṇaḥ |
śrī-rādhāṁ ramayāmāsa rāmas-tena mato hariḥ ||10||


Hari, az ölelés mestere a Góvardhan melletti lugasban boldogsággal árasztja el (rama-jámásza) Rádhikát, ezért Ráma az Ő neve.

hanti duḥkhāni bhaktānāṁ rāti saukhyāni cānvaham |
harā-devī nigaditā mahā-kāruṇya-śālinī ||11||


Nap mint nap eloszlatja (hanti) bhaktái gyötrelmét, és örömmel ajándékozza meg (ráti) őket. A könyörület nagy úrnőjét ezért Hará-dévíként ismerik.

hanti: szó szerint: elpusztítja, megöli a gyötrelmeket, azaz: nap mint nap megöli a bhakták gyötrelmének démonját

ramate bhajato cetaḥ paramānanda-vāridhau |
atreti kathito rāmaḥ śyāmasundara-vigrahaḥ ||12||


Sjámaszundart e gyönyörű kékesfekete személyt Rámának nevezik, mert imádóinak szíve mindig a határtalan boldogság óceánjába merül.

határtalan boldogság óceánjába merül: s szó szerint: a határtalan boldogság óceánjában örvendezik (ramate)

ramayaty-acyutaṁ premṇā nikuñja-vana-mandire |
rāmā nigaditā rādhā rāmo yutas-tayā punaḥ ||13||


Rádhiká a szerelmével örvendezteti meg (ramajati) Acsjuta-krsnát ligetbéli kunyhójukban, ezért Rámá (szerető) a neve, s így Krsnát, ki mindig az ő társaságát élvezi, Rámaként ismerik.

rodanair-gokule dāvānalam aśayati hy-asau |
viśoṣayati tenokto rāmo bhakta-sukhāvahaḥ ||14||


Krsna Gókulában, bhaktái zokogását hallva elnyeli az erdőtüzet, így szárítva fel könnyeiket. Ezért Rámának, a hívek megörvendeztetőjének nevezik.

nihantum asurān yāto mathurā-puram-ity-asau |
tadāgamad-rahaḥ-kāmo yasyāḥ sāsau hareti ca ||15||


Mikor Mathurá városába ment, hogy legyőzze a démonokat, szívét Rádhiká titkos szerelme megbéklyózta, kit ezért Harának neveznek.

A harmadik és negyedik páda szó szerint: Akinek a titkos vágya/szerelme akkor vele ment, őt Harának hívják (a HAntum és a RAhaḥ-kāma szavak első szótagjaiból).
Mikor Krsna Akrúra kocsijára szállt, megígérte a gópíknak, hogy visszatér hozzájuk. (Bhág 10.39.35). Rádhiká titkos szerelme húzza (harati) vissza Krsna szívét Vrndávanba, ezért Hará az Ő neve. A versben erre a tadā-agamat – „akkor ment” szófordulat utal. Az összetétel önmagában ugyanis értelmezhető lenne tadā-āgamat – „akkor jött”-ként is, ez tehát a vers másodlagos, burkolt jelentése. Az elsődleges jelentést, miszerint Rádhiká titkos szerelme kísérte el Krsnát az útján, a további szövegösszefüggések támasztják alá. (Az „akkor” és a „vele” az első félverssel való egyidejűségre utal.)

āgatya duḥkha-hartā yo sarveṣāṁ vraja-vāsinām |
śrī-rādhā-hāri-carito hariḥ śrī-nanda-nandanaḥ ||16||


Nanda fia hazatérve Vradzsa minden lakójának bánatát elvette (duhkha-hartá), s Rádhiká szívét szerelmes játékokban újra és újra legyőzte, ezért Harinak nevezik.


2014. augusztus 30., szombat

Sjámalá gópí


A śyāmala szó melléknévként feketést, sötét színűt jelent, nőnemű főnévként pedig: 1. a Jamuná folyó egyik neve, 2. Durgá neve, 3. hölgy, akinek a feketésen ragyogó Sjámaszundar a mindene… és Rádhá egyik társnőjének is ez a neve.

Rúpa-gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhu bevezető fohászában a gópík szívét meghódító Krsnát magasztalja:

akhila-rasāmṛta-mūrtiḥ
prasṛmara-ruci-ruddha-tārakā-pāliḥ |
kalita-śyāmā-lalito
rādhā-preyān vidhur jayati ||

Ő minden lelki íz ambróziájának megtestesülése,
áradó, ragyogó szépsége meghódította Tárakát és Pálit,
elnyerte Sjámá, Lalitá szerelmét,
Rádhá kedvese! Dicsőség Krsna-csandrának!

A kommentárok szerint a név szerint említett fejőslánykák a gópík különböző csoportjait jelképezik. Táraká a rivális (vipakṣā) gópík képviselője, Páli a két oldal között álló semleges (taṭasthā) fejőslánykáké, Sjámá (Sjámalá nevének rövidebb alakja) a Rádhához húzó, vele barátkozó (suhṛd) gópíké, míg Lalitá Rádhá legbensőségesebb barátnőinek képviselője.

A Rádhá és Krsna örök társait számbavevő Rádhá-Krsna-ganóddésa-dípiká is e csoport kimagasló alakjaként beszél Sjámaláról. A mű gópík csoportjait felsoroló részlete így hangzik:

lalitādyā aṣṭa-sakhyo mañjaryas tad-gaṇaś ca yaḥ |
sarvā vṛndāvaneśvaryāḥ prāyaḥ sārūpyam āgatāḥ ||
kānanādi-gatāḥ sakhyo vṛndā-kundalatādayaḥ |
dhaniṣṭhā guṇamālādyā vallaveśvara-gehagāḥ ||
kāmadā nāma dhātreyī sakhi-bhāva-viśeṣa-bhāk |
rāgalekhā-kalākelī-mañjulādyās tu dāsikāḥ ||
nāndīmukhī-bindumatīty ādyāḥ sandhi-vidhāyikāḥ |
suhṛt-pakṣatayā khyātāḥ śyāmalā maṅgalādayaḥ ||
pratipakṣatayā khyātiṁ gatāś candrāvalī-mukhāḥ |
kalāvatyo rasollāsā guṇatuṅgā svaroddhurāḥ ||
gandharvās tu kalākaṇṭhī sukaṇṭhī pika-kaṇṭhikā |
yā viśākhā-kṛta-gītīr gāyantyaḥ sukhadā hareḥ ||
vādayantyaś ca suṣiraṁ tatānaddha-ghanāny api |
māṇikī-narmadā-premavatī-kusuma-peśalāḥ ||

A Lalitá vezette nyolc barátnő, a manydzsarík s társaik
mind nagyon hasonlítanak Vrndávan úrnőjéhez.
Az erdei kedvtelésekben Vrndá, Kundalatá és társaik a fő szövetségesek,
míg Dhanisthá és Gunamálá a pásztorok vezére (Nanda) házában segédkeznek.
Kámadá, Rádhá mostohanővére (dajkájának leánya) az ő különlegesen kedves barátnője,
Rágalékhá, Kalákélí, Manydzsulá és mások pedig szolgálóleányai.
Nándímukhí és Bindumatí a találkák megszervezésében ügyeskednek,
Sjámalá és Mangalá pedig Rádhá jóakaróinak élén állnak.
A riválisok vezetője Csandrávalí.
A jó hangú Kalávatí, Raszóllászá és Gunatungá
s a muzsikus tündérek: Kalákanthí, Szukanthí és Pikakanthiká
Vísákhá dalait énekelték Hari nagy örömére,
míg a muzsikusok: Mánikí, Narmadá, Prémavatí, Kuszumapésalá
különféle fúvós-, húros- és ütőhangszereket szólaltatnak meg.




Dzsíva gószvámí a Gópála-csampú 1.25.33. részében a bal oldali gópík csoportjába sorolja Sjámalát, s így ír róla: „Egy gópí felemelte Krsna szantálpéppel megkent karját, s a saját vállára tette, így fejezte ki szerelmes vonzalmát iránta.”

A Príti-szandarbha 367. fejezetében Sjámalát jellemezve a Visnu-puránából (5.13.44.) idéz:

kācid āyāntam ālokya govinda-mati-harṣitā |
kṛṣṇa kṛṇeti kṛṣṇeti prāha nānyad udīritam ||

Egy gópí szívét a közeledő Góvindát megpillantva eltöltötte a boldogság,
s így kiáltott: „Krsna, Krsna! Krsna!”, s elakadt a hangja.

2011. július 23., szombat

a tökéletesek


Dzsíva gószvámí a Bhakti-szandarbhában a nagy lelkek két csoportjáról szól, aszerint, hogy milyen úton jutottak tökéletességre. A nagy lelkek egyik csoportja a lelki tudásuk révén tökéletessé váltak, a jñāna-siddhák. Róluk szól az alábbi vers:

dehaṁ ca naśvaram avasthitam utthitaṁ vā
siddho na paśyati yato’dhyagamat svarūpam |
daivād apetam atha daiva-vaśād upetaṁ
vāso yathā parikṛtaṁ madirā-madāndhaḥ ||

A tökéletességre jutott személy (sziddha) többé már nem észleli mulandó testét sem – pedig ennek révén ismerte fel igaz önvalóját –, amikor (ültéből) felkel vagy (ismét) leül, a sors elrendezése folytán valahová elmegy vagy visszatér, mint ahogy a részeg ember sem tudja, rajta van-e ruhája vagy sem.
(Bhág. 11.13.36., Hansza oktatja a Kumárákat)

A másik csoportba az odaadásuk révén tökéletessé váltak tartoznak, a bhakta-siddhák. Ezeknek is három kategóriájáról beszélnek: az elsőbe azok tartoznak, akik Bhagaván társaivá váltak (prāpta-bhagavat-pārṣada-deha), mint Nárada:

prayujyamāne mayi tāṁ śuddhāṁ bhāgavatīṁ tanum |
ārabdha-karma-nirvāṇo nyapatat pāñca-bhautikaḥ ||

Miután megkaptam ezt a tiszta, Bhagavánhoz tartozó testet,
a karma szétfoszlott, s az öt elemből álló (testem) is levettem.
(Bhág. 1.6.28.)

Az odaadásuk révén tökéletessé váltak második csoportjába azok tartoznak, akik bár anyagi testben élnek, elhagytak minden ragaszkodást (nirdhūta-kaṣāya), miként Suka:

sva-sukha-nibhṛta-cetās tad-vyudastānya-bhāvo
'py ajita-rucira-līlākṛṣṭa-sāras tadīyam |
vyatanuta kṛpayā yas tattva-dīpaṁ purāṇaṁ
tam akhila-vṛjina-ghnaṁ vyāsa-sūnuṁ nato’smi ||

Szíve eltelt a legfőbb boldogsággal, ezért minden mást feladott –
csak a legyőzhetetlen Úr zamatos kedvtelései vonzották.
Könyörületesen megalkotta hát az igazság mécsesét, e (Bhágavata-)puránát,
néki, Vjásza fiának, a minden bánatot eloszlató (mesternek) hódolok.
(Bhág. 12.12.69)
legfőbb boldogságban: a sva-sukha szó szerinti jelentése: önnön öröme. Suka egyedül az önvalóból meríti örömét.
A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik még nem menetesek az anyagi ragaszkodástól (mūrcchita-kaṣāya), mint Nárada is, még korábbi születésében. Kisgyermekként cselédsorban élt, s így lehetősége adódott, hogy az esős évszak ideje alatt néhány szentéletű bölcset szolgálhasson. E bölcsek tanítását hallgatva kivirágzott szívében az istenszeretet, majd meditációjában megpillantotta Harit, aki így szólt hozzá:

hantāsmin janmani bhavān mā māṁ draṣṭum ihārhati |
avipakva-kaṣāyāṇāṁ durdarśo’haṁ kuyoginām ||

Sajnos jelen születésedben nem láthatsz engem, méltatlan vagy rá.
Nem pillanthatnak meg engem azok, kiknek bűneik még nem hamvadtak el, a jógík, kik nem érték el céljukat.
(Bhág. 1.6.21.)

2011. június 11., szombat

Szent Név a hajnali derengésben


„Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!” (Cscs. 3.3.181.) – Idézte Laksmídhara versét Haridász Thákur Góvardhan és Hiranja Madzsumadár gyülekezetében.

Hajnalban a Nap még a látóhatár alatt jár, ám fénye szétoszlatja a sötétséget – éppen így oszlatja szét a szent név sértések nélküli, ám nem odaadó szívvel való kimondása a tudatlanság sötétjét. A szent név zengésének ez a módja a nāmābhāsa. A nāma jelentése név, az ābhāsa pedig halvány fényt, tükröződést, hasonlóságot jelent. A nāmābhāsa ugyan nem a Szent Név – Krsna tánca híve nyelvén –, ám így is hathatós: eltörli a bűnöket, s elvezethet az anyagvilágból való megszabaduláshoz, ha mentes a sértésektől.

A nāmābhāsa négy kategóriáját szokás megemlíteni, a Bhágavata-purána alábbi verse alapján:

sāṅketyaṁ pārihāsyaṁ vā stobhaṁ helanam eva vā |
vaikuṇṭha-nāma-grahaṇam aśeṣāgha-haraṁ viduḥ ||

Legyen bár áttételes megnevezés, tréfa, fedőnév vagy figyelmetlen (mantrazengés),
Visnu nevének említése minden bűnt eltöröl.
(Bhág. 6.2.14.)

1. sāṅketyam: áttételes megnevezés (a saṅketa jelentései: utánzat, imitáció, jel, megegyezés). Ilyen, ha az ember a fiát szólongatja Isten helyett, miként Adzsámil esetében is történt. Az elzüllött bráhmana, Adzsámil megpillantotta a Halál követeit, mikor azok hurkot vetettek a nyakába, hogy magukkal hurcolják. Kétségbeesésében az udvaron játszadozó kisfiához kiáltott: Nárájan! Nyomban ott termettek a Legfőbb Úr, Nárájan követei, és elkergették a Halál szolgáit.
Áttételes megnevezés az is, ha véletlenül, egészen másra gondolva, vagy egyszerűen hasonló hangzású szóként mondja ki valaki Isten nevét, pl. vásárlás közben Ráma margarint, vagy harisnyát emleget.

2. pārihāsyam: tréfálkozva. Dzsíva gószvámí kommentárjában megjegyzi, hogy ez csak a szerető vidámságra vonatkozik, a sértő szándékú gúnyolódás nem sorolható ide, hiszen ott kifejezetten bántó a szándék.

3. stobham: fedőnévként – mikor valaki tudatosan, ám más szándékkal mondja ki Isten nevét. Isten neveit is magukba foglaló szavakat, mantrákat használnak a zenében a hangok lejegyzésére, a matematikában egyes hosszú számok egyszerű memorizálására, vagy akár nyelvtani fogalmak jelölésére, miként Dzsíva gószvámí tette, Hari-nāmāmṛta-vyākaraṇa (Nyelvtan, Hari neveinek nektárjával) című nyelvtankönyvében.
Bhaktivinód Thákur értelmezésében a stobham tiszteletlenséget, gúnyt jelent, és Sisupál példáját említi, aki Krsnát szidalmazta, ám mégis, mikor a Szudarsan-csakra leszelte fejét, a testéből kiszabadult lélekszikra Krsna testébe olvadt. Míg Dzsíva gószvámí szerint a sértő szándék nem hoz kedvező gyümölcsöt (hiszen Sisupált is gyűlölködő „meditációjának” állandósága és elmélyültsége szabadította meg az anyagi létezés fogságából), Bhaktivinód szerint oly hathatós a Szent Név, hogy még a gyalázkodókat is kiemeli a születés és halál körforgásából.

4. helanam: könnyedén, hanyagul. Ilyen, ha nyújtózkodás közben felnyög az ember: „Krsna!”, de a hanyag, figyelmetlen mantrazengés is ide tartozik. A helanam szó elsődleges jelentése megvetés, lekezelés, ezért Srídhar szvámí ide sorolja, ha valaki megvetően így szól: „Miféle Visnu?”, Dzsíva gószvámí szerint azonban az efféle tiszteletlen, lekezelő megjegyzés sértő szándékú, ezért nem nāmābhāsa. Bhaktivinód a Dzsaiva-dharmában úgy foglal állást, hogy ha valaki tudatlansága miatt tiszteletlen, az nem sértő, ám ha démoni természete folytán, akkor igen.

ajánlott olvasmány: Indra szidalmai

2011. május 28., szombat

az odaadás gyümölcse


Nimi király imígyen faggatta a bölcs Prabhuddhát: „Miképpen győzheti le az isteni illúziókeltő energiát a durva gondolkodású ember, aki testét hiszi önvalójának s elméjét sem képes fegyelmezni?” Fontos kérdés, és a későbbiekben Prabuddha válaszát részletesen is megvizsgáljuk… most azonban fordítsuk figyelmünket a tanítást megkoronázó két versre (Bhág. 11.3.31-32.):

smarantaḥ smārayantaś ca mitho’ghaugha-haraṁ harim |
bhaktyā sañjātayā bhaktyā bibhraty utpulakāṁ tanum ||31||

smarantaḥ – emlékezők; smārayantaḥ – emlékeztetők; ca – és; mithaḥ – egymást; agha-ogha-haram – a bűn sokaságát eltávolítót; harim – Harit; bhaktyā – odaadással; sañjātayā – keletkezettel; bhaktyā – odaadással; bibhrati – eltölt, táplál, birtokol; utpulakām – izgatottat, örömtelit; tanum – testet

(Így) emlékezve s emlékeztetve egymást az Úr Harira, aki (egy pillanat alatt) tömérdek bűnt old föl,
odaadásuk isteni szeretetbe fordul s az elragadtatott bhaktákat öröm(mámor) járja át.

bhaktyā sañjātayā bhaktyā (odaadással keletkezett szeretettel) : szádhana-bhakti, a lelki gyakorlatok segítenek a megtisztulásban, s így kibontakozhat a rajongó szeretet, a préma-bhakti. A szeretet szeretetet szül.

kvacid rudanty acyuta-cintayā kvacid-
dhasanti nandanti vadanty alaukikāḥ |
nṛtyanti gāyanty anuśīlayanty ajaṁ
bhavanti tūṣṇīṁ param etya nirvṛtāḥ ||32||

kvacit –
olykor; rudanti – zokognak; acyuta-cintayā – Acsjuta-gondolattal; kvacit – olykor; hasanti – nevetnek; nandanti – örvendeznek; vadanti – beszélnek; alaukikāḥ – nem evilágiak, szokatlanok; nṛtyanti – táncolnak; gāyanti – énekelnek; anuśīlayanti – imitálják; a-jam – születetlent; bhavanti – válnak; tūṣṇīm – csöndessé; param – Legfőbbet; etya –elérve; nirvṛtāḥ – örvendezők

Acsjutára gondolva olykor zokognak, máskor
nevetnek, örvendeznek, vagy beszélnek (hozzá), e transzcendentális személyek.
Örömtáncot lejtenek, énekelnek, a megszületetlen (Krsna kedvteléseit) játsszák,
s elcsöndesednek a Legfőbbet elérő elégedett bölcsek.

Visvanáth Csakravartí így magyarázza e verset: „Eltelt ez a nap, s nem értem el Krsnát… vajon mit tegyek? Hova menjek? Kit kérdezzek? Ki segíthet elérni őt?” – erre gondolva zokognak hívei. Máskor kacagnak: „Sötét az éjszaka, Krsna biztosan a pásztorok asszonyainak házához oson, lopni! Az udvar szögletében álló fa árnyékában rejtőzik, mikor egyszer csak meghallja valamelyik idősebb férfi hangját: ki az ott? ki vagy?! S az iszkolni igyekvő Krsnát biztosan észreveszik!” Megint máskor örvendeznek: megpillantják őt (szívükben), s ez transzcendentális boldogságot okoz. Vagy beszélnek hozzá: „Ó, uram, oly sok nap után ma végre elértelek téged!”.
Az alaukikā jelentése a világon felülemelkedett, nem evilági. (A szó ugyanakkor szokatlant is jelent..) A születetlent, Srí Krsnát imitálva Hari kedvteléseit játsszák el: a rásza-tánc idején Krsna eltűnt a gópík szeme elől, kik ekkor reá emlékezve rajongó szeretetükben utánozni kezdték őt, s eljátszották csodás tetteit (Bhágavata-purána 10.30. fejezet).
A versmérték vaṁśasthavila (a bambusznád ürege), félreérthetetlenül Krsna fuvolájára utalva.

Dzsíva gószvámí a Príti-szandharbában (158. fejezet) e két vers kapcsán a raszák jellemzőire utal: „E két vers az Úr iránti szeretet raszáit mutatja be. Hari az érzelmek közvetlen kiváltó oka (ālambana), míg a reá emlékezés fokozza az érzelmeket (uddīpana). Az emlékeztetés a cselekedetekben megjelenő érzelmeket (udbhāsvara), s az érzelmek külső jeleit (anubhāva) mutatja. A test megborzongása az eksztázis nyolcféle jelére utal (sāttvika-bhāva, a nyolc jel a következő: stambha – kábultság; sveda – verítékezés; romañca vagy pulaka – borzongás; svarabhaṅga – a hang elcsuklása; vepathu vagy kampa – remegés; vaivarṇya – sápadtság; aśru – könnyek; pralaya – eszméletvesztés). Az Acsjutáról szóló gondolatokban elmerülés a tovatűnő érzelmekre vonatkozik (vyabhicārin, vagy sañcārin, melyek felbukkannak s eltűnnek, mint az állandó érzelmek óceánján hömpölygő hullámok). Az odaadásból kibontakozó rajongó szeretet pedig az állandósult eksztázis (sthāyī-bhāva). »elcsöndesednek a Legfőbbet elérő elégedett bölcsek« e részlet a raszák kombinációjára utal. A Legfőbb a rasza-lényegű Valóságra vonatkozik. A szeretet jellege szerint ötféle lehet ez a rasza, gjána-bhakti-természetű, bhakti-természetű, baráti, szülői és szerelmes.”

2010. december 22., szerda

a Félelem féli e nevet


Saunaka az összegyűlt bölcsek szószólójaként kérdéseket tett fel Szúta gószvámínak. Beszélj a magasztos Krsnáról – kérlelte őt – hiszen ő az…

āpannaḥ saṁsṛtiṁ ghorāṁ yan-nāma vivaśo gṛṇan |
tataḥ sadyo vimucyeta yad bibheti svayaṁ bhayam ||

āpannaḥ –
megtörtént, elért (valamilyen helyzetbe került); saṁsṛtim – világ folyásába, lélekvándorlásba, a születés és halál menetébe (sṛti); ghorām – rettentőbe; yad-nāma – akinek a nevét; vivaśaḥ – fegyelmezetlen; gṛṇan – zengő; tataḥ – abból; sadyas – gyorsan, azonnal; vimucyeta – megszabadulhat; yad – akit; bibheti – fél; svayam – maga; bhayam – félelem

… kinek nevét még ha figyelmetlenül is zengi a születés és halál szörnyű körforgásába jutott (ember),
ama (körforgásból) hamarost megszabadulhat, hiszen maga a Félelem féli (e nevet).

A vaśa szó alárendeltséget, függőséget jelent, a vi- előtaggal fegyelmezetlent, féktelent, vagy éppen tehetetlent, irányítás alatt állót (a vi- kifejezhet tagadást, de jelenthet fokozást is). Dzsíva gószvámí értelmezésében: annak ellenére, hogy más dolgokhoz ragaszkodik, mástól függ.
Visvanáth Csakravartí Adzsámil példájára emlékeztet: csupán kimondta Nárájan nevét, s így meghátrálni kényszerültek a jamadúták. Krsna nevétől a megtestesült Félelem, Mahákála (Siva rettenetes, pusztító arculata) is retteg, mit sem szólva Jamáról, a Halálistenről, vagy a jamadútákról, az ő követeiről.
Sríla Prabhupád az öntudatlanul, nem tudatosan szóval fordítja a vivaśaḥ kifejezést, s leszögezi: „Krsna transzcendentális neve még akkor is segíthet megszabadulni a születés és halál csapdájából, ha valaki csupán a körülmények kényszerítő hatására vagy nem tudatosan mondja ki.”

2010. július 21., szerda

a kali-korban rejtőzködő


A Bhágavata-purána hetedik énekében Prahlád többek között így dicsőíti Nrszinhát:

itthaṁ nṛ-tiryag-ṛṣi-deva-jhaṣāvatārair
lokān vibhāvayasi haṁsi jagat pratīpān |
dharmaṁ mahā-puruṣa pāsi yugānuvṛttaṁ
channaḥ kalau yad abhavas tri-yugo 'tha sa tvam ||

ittham –
ily módon; nṛ-tiryak-ṛṣi-deva-jhaṣa-avatāraiḥ – ember, állat („ferde”, a felegyenesedett ember antonimája), bölcs, félisten, hal avatárokkal; lokān – világokat; vibhāvayasi – megoltalmazod; haṁsi – megölöd; jagat-pratīpān – a világok ellenségeit (a pratīpa jelentése: ellentétes, akadályozó, engedetlen); dharmam – dharmát; mahā-puruṣa – nagy Isten!; pāsi – megoltalmazod; yuga-anuvṛttam – a korszakok szerint; channaḥ – rejtőző („burkolt, fedett”); kalau – a kali-korban; yad – aki; abhavaḥ – voltál; tri-yugaḥ – három-korszakos; atha – ezért; saḥ – az; tvam – te

Ily módon ember, állat, bölcs, félisten vagy hal (formájában) mutatkozva
megoltalmazod a világokat, elpusztítod ellenségeit,
s korszakról korszakra megoltalmazod a dharmát, ó, nagy Isten!
Rejtőzködtél a kali-korban, ezért Három-korszakos (a neved).

Srídhar Szvámí e verset így kommentálja:
vibhāvayasi pālayasi | haṁsi ghātayasi | kalau tu tan na karoṣi | yatas tadā tvaṁ channo’bhavaḥ | atas triṣv api yugeṣv āvirbhāvāt sa evaṁbhūtas tvaṁ triyuga iti prasiddhaḥ ||
Vibhāvayasi
, azaz megoltalmazod, haṁsi, azaz elpusztítod. Ám a kali-korban nem teszed mindezt. Akkor rejtőzködő voltál (channaḥ abhavaḥ). Ezért, bizony a három korszakban való ilyesféle megjelenésed miatt Három-korszakos (néven) ünnepelnek téged.

A Csaitanja Maháprabhu kora előtt élt Srídhar Szvámí tehát három korszakban való megszületésről beszél, a rejtőzködés az ő értelmezésében azt jelenti, hogy Isten nem száll alá a kali-korban.

Más kommentárok (pl. Visvanáth Csakravartíé) azonban e verset Nimi király és a bölcs Karabhádzsana beszélgetésével hozzák kapcsolatba, melyet a Bhágavata-purána 11.5. fejezetében olvashatunk. Nimi király Isten különböző világkorszakokbéli megjelenéseiről kérdez, Karabhádzsana pedig így szól: „Halld hát, hogyan imádják Őt a kali-korszakban a tantrák által előírt rituációkkal!” (11.5.31.) Majd e szavakkal jellemzi a kali-kor avatárját:
kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam |
yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ ||
A kellő értelemmel rendelkezők a kali-korban a szankírtan-áldozattal, Krsna szent nevének zengésével fogják imádni a társaival együtt megjelenő Urat. (11.5.32.)

S mert így maga a Bhágavatam szól a kali-kor avatárjáról ezért e verssel összhangban a kali-korban rejtőzködő kifejezést a Csaitanja-követő vaisnavák úgy értelmezik, hogy alászáll Isten, ám nem az előző korokban megszokott cselekedetek jellemzik, nem azért száll alá, hogy a világot oltalmazva elpusztítsa a gonoszokat, hanem rejtőzködve, a szankírtan-áldozatot felmutatva, ám egyszerű bhaktaként viselkedve. Dzsíva gószvámí további értelmezést ad a rejtőzködésnek: channatvaṁ ca preyasī-tviṣāvṛtatvaṁ bodhyam – s a rejtőzködés („fedettség”) úgy értendő: a kedvese (Rádhá) ragyogásával beburkolt. (Tattva-sandarbha 1.)

A teljesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a fentiek ellenére Srídhar Szvámí értelmezése sem ellentmondásos. Szerinte ugyanis a 11.5.32. vers nem a kor avatárjáról szól, hanem arról, miként imádják a dvápara-korban alászálló Krsnát a kali-korban.

kapcsolódó írások:
· 11.5.32. - fekete és arany
· 11.5.33-34. - Karabhádzsana rsi fohásza

2010. május 29., szombat

szmarana


A szanszkrt smaraṇa szó nem csupán az emlékezést jelenti, a múlt felidézését a tudatban, hanem rágondolást, valaminek a végiggondolását is. Dzsíva gószvámí a smaraṇa öt fokozatáról beszél. Az első fokozat az, mikor az ember hébe-hóba Krsna nevére, tulajdonságaira, kedvteléseire gondol, ez az emlékezés (smaraṇa). A koncentráció (dhāraṇā) az, mikor a gyakorló összeszedett, összpontosítja figyelmét, és időnként komoly igyekezettel igyekszik a külvilágot kizárva Krsnára gondolni. Ezután a meditáció (dhyāna) következik, ekkor a figyelem egy sajátos formán rögzül. A teljes belefeledkezésnek (dhruvānusmṛti) nevezzük, mikor a meditáció megszakítatlan, akadálytalanul áradó, és szakadatlan örömmel tölti el a gyakorlót. A dhruva szó szilárdat, állandót jelent, az anusmṛti pedig egyvalamire való emlékezést, mikor az ember minden másról megfeledkezik... ezért próbáltam az összetett szót a teljes belefeledkezés szókapcsolattal fordítani. A smaraṇa végső fokozata a transz (samādhi), a teljes belefeledkezés állandóvá válása. Dzsíva gószvámí minderről a Bhakti-szandarbha 278. tételében ír.

atha pūrvavat krama-sopāna-rītyā sukha-labhyaṁ guṇa-parikara-sevā-līlā-smaraṇaṁ cānusandheyam |
tad idaṁ smaraṇaṁ pañca-vidham | yat kiñcid anusandhānaṁ smaraṇam | sarvataś cittam ākṛṣya sāmānyākāreṇa mano-dhāraṇaṁ dhāraṇā | viśeṣato rūpādi-vicintanaṁ dhyānam | amṛta-dhārāvad avicchinnaṁ tad dhruvānusmṛtiḥ | dhyeya-mātra-sphuraṇaṁ samādhir iti |
Miként korábban (is szóltunk róla), a boldogság eléréséhez fokról fokra előrehaladva kívánatos (Krsna) tulajdonságaira, társaira, szolgálására, s kedvteléseire való emlékezés (utáni tudakozódás és annak) gyakorlása.
Ez az
ötféle emlékezés. Az emlékezés valamiféle rágondolás (tervezgetés, tudakozódás). Az értelmet (elmét) így vonzva az elmének ebben az állapotban való megtartása a koncentráció. Sajátos formára s egyebekre való gondolás a meditáció. Nektárözön-szerű, megszakítatlan a teljes belefeledkezés. A teljesen fenntartott emlékezés pedig a transz (mikor egyedül az Úr van jelen az ember gondolataiban).


A folytatásban Dzsíva gószvámí az egyes fokozatokról szóló idézeteket veszi sorra.

tatra smaraṇam –
yena kenāpy upāyena smṛto nārāyaṇo'vyayaḥ |
api pātaka-yuktasya prasannaḥ syān na saṁśayaḥ ||
Az emlékezés:
„A múlhatatlan Nárájanra bárhogyan is emlékezve
még a bűnhöz láncolt (ember) is jámborrá válhat, semmi kétség.”

(Brhad-náradíja-purána 1.1.77.)

dhāraṇā –
viṣayān dhyāyataś cittaṁ viṣayeṣu visajjate |
mām anusmarataś cittaṁ mayy eva pravilīyate ||
A koncentráció:
„Az érzéktárgyakon elmélkedő elme az érzéktárgyakhoz ragaszkodik,
(ám) a reám emlékező elme bizony bennem oldódik fel.”

(Bhág. 11.14.27.)

dhyānam

bhagavac-caraṇa-dvandva-dhyānaṁ nirdvandvam īritam |
pāpino’pi prasaṅgena vihitaṁ suhitaṁ param ||
A meditáció:
„A Magasztos Úr két lábának meditációja megszünteti a (világi) kettősséget, (miként az) kinyilváníttatott.
Még a bűnös is, ha csak alkalomadtán (meditál), a legfőbb üdvöt éri el.”

(Nrszinha-purána)

tatra nirdvandavaṁ śītoṣṇādimaya-duḥkha-paramparātītam | īritaṁ śāstra-vihitam | tac ca pāpino’pi prasaṅgenāpi param utkṛṣṭaṁ suhitaṁ vihitaṁ tatraivety arthaḥ |
A (versben) a nir-dvandva szó a hideg s meleg s a többi természetű szenvedések sorának (a kettősségeknek, dvandva) a meghaladása. Az īritam jelentése „kinyilváníttatott”, azaz a kinyilatkoztatás által megállapított. S „még a bűnös is” és csak „alkalomadtán”, (bizony akkor is) a param, azaz „legfőbb üdvöt” éri el, így szól a magyarázat.

dhruvānusmṛtiś ca
mad-guṇa-smṛti-mātreṇa ity ādau
tribhuvana-vibhava-hetave’py akuṇṭha-smṛtiḥ ity ādau ca |
eṣaiva śrī-rāmānuja-bhagavat-pādaiḥ prathama-sūtre darśitāsti |
És a teljes belefeledkezés:
„csupán tulajdonságaimra emlékezve”,
„az állandó emlékezésben még a három világ gazdagsága kedvéért sem” (Bhág. 11.2.53.)
miként ezt Rámánudzsa is megmutatta (a Védánta-szútrához írt kommentárjában) az első szútrában.


A mad-guṇa-smṛti-mātreṇa „csupán tulajdonságaimra emlékezve” kezdetű verset nem leltem sehol. Hasonló vers a Bhágavata-purána 3.29.11. verse, mely így szól:

mad-guṇa-śruti-mātreṇa
mayi sarva-guhāśaye |
mano-gatir-avicchinnā yathā gaṅgāmbhaso'mbudhau ||

Csupán tulajdonságaimról hallva hozzám, a mindenki szívében lakozóhoz

áramolnak gondolataik szakadatlan, miként a Gangesz vize az óceánba.

A másik idézet a Bhágavatamból való:

tri-bhuvana-vibhava-hetave ’py akuṇṭha-
smṛtir ajitātma-surādibhir vimṛgyāt |
na calati bhagavat-padāravindāl
lava-nimiṣārdham api yaḥ sa vaiṣṇavāgryaḥ ||

Ki a félistenek s mások által kutatott állandó emlékezésben még a három világ gazdagsága kedvéért
sem tántorodik el a Bhagaván lótuszlábaitól egy fél pillanatra sem, az a legkiválóbb vaisnava.
(Bhág. 11.2.53.)

Az emlékezés (
smṛti) jelzője az akuṇṭḥa, melynek jelentése nem ingadozó, zavartalan, akadályoktól mentes, állandó.

A versben az ajita-ātma jelenthet nem legyőzött, azaz kontrollálatlan elmét és érzékeket. Legyen bár tudós bölcs (sura) az ember, ha elcsábítja a világi pompa, csak kutatja, ám soha nem éri el a belefeledkezés tartós állapotát. Az
ajita szó jelentheti továbbá a Legyőzhetetlent, a Legfelsőbb Urat, kinek a félistenek (sura) is életüket (ātma) szentelik.

samādhim āha –
tayor āgamanaṁ sākṣād īśayor jagad-ātmanoḥ |
na veda ruddha-dhī-vṛttir ātmānaṁ viśvam eva ca ||
A transzról mondják:
Kettejük érkezését, a mindenség lelke s ura (valamint párja, Umá közeledtét)
nem észlelte, (hiszen folyamatosan) fenntartott elme-működése (miatt) sem testéről, sem a világról (nem volt tudatos).

(Bhág. 12.10.9.)

A Bhágavata-purána e története elmeséli, hogy egy alkalommal Siva és Umá a világot járván megpillantották a meditációjába mélyedt Márkandéját. A bölcset látva Umá így szólt: „Nézd, uram, e bráhmanát! Teste, érzékei s elméje lecsöndesült s így joggal hasonlítható a rezzenéstelenül csöndes óceánhoz, melyet nem korbácsol fel a szél, s vízi lényei is nyugodtak. Add meg aszkézisének gyümölcsét, kérlek!”
Ám mikor közelebb léptek, nem tudtak szót váltani a bölccsel, mert Márkandéja nem észlelte jöttüket, hiszen nem volt tudatos semmi másról, csak meditációjának, imádatának tárgyáról. Siva ezért misztikus erejével behatolt a szívébe, így szakítva meg a meditációt. Márkandéja visszatért a transz állapotából, s azt az áldást kérte, hogy mindig töretlen odaadással imádhassa Bhagavánt, az ő híveit, és Sivát.

tayo rudra-tat-patnyoḥ | bhagavad-aṁśa-tac-chaktitvāt jagad-ātmanoḥ tat-pravartakayor api | tatra hetuḥ ruddha-dhī-vṛttir bhagavad-āviṣṭa-cittaḥ bhaktiṁ parāṁ bhagavati labdhavān iti pūrvokteḥ |
tasmād asamprajñāta-nāmno brahma-samādhito bhinna evāsau |
A „kettejük” Rudrát, és feleségét jelenti. Bhagaván részeként, az ő erejéből (Siva) a „mindenség lelke”, ám (Márkandéja) még az ő megjelenésüket sem (észlelte). Ennek oka: a (folyamatosan) „fenntartott elme-működés”, azaz a Bhagavánban elmélyedt értelem, mellyel „elérte a magasztos úr iránti legfőbb odaadást” (Bhág. 12.10.6.), ahogy azt korábban (Siva) mondta.
(Mindez azt mutatja, hogy ez a szamádhi) különbözik az aszampragjátának nevezett Brahmanon meditáló szamádhitól.

A aszampragjáta szamádhi Patanydzsali jóga-terminológiája, ám erről egy másik bejegyzés szól majd.

2010. március 11., csütörtök

névmagyarázatok – Késava


1. A keśa szó jelentése haj, így a Keśava név széphajút jelent
. Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban a vibhávákról szóló 2.1. fejezetben Krsna hatvannégy tulajdonságát veszi számba. Ezek közül az első: suramyāṅga – teste elbűvölően szép, s a sort záró, csak Góvindára jellemző különleges tulajdonságok koronája: rūpa-mādhurya – alakjának rendkívüli szépsége. A tulajdonságok sorában tehát már az első is Krsna szépsége, a végső szó pedig megint csak szépsége… szépségének egyik összetevője hajának szépsége.

2. A név utalhat a Keśī („sörényes”) démon fölött diadalmaskodó Krsnára is.
A Visnu-puránában a bölcs Parásara így szól:

yasmāt tvayaiṣa duṣṭātmā hataḥ keśī janārdana |
tasmātkeśavanāmnā tvaṁ loke khyāto bhaviṣyasi ||

Ó, Dzsanárdana, mert Késí, ez a gonosz lélek általad lelte halálát,
ezért Késava néven ismer majd a világ. (Visnu-purána 5.16.23.)

3.
A Késava név utalhat Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz a Hari-vamsában:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||

„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet. (Hari-vamsa 3.88.48.)

A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.

4. A keśa szó fénysugarat is jelent, minden s mert minden fényesség forrása Isten, a Késava név a fénysugarak forrását jelenti. A Mahábháratában így szól Krsna:

sūryasya tapato lokān agneḥ somasya cāpy uta |
aṁśavo ye prakāśante mama te keśa-saṁjñitāḥ |
sarvajñāḥ keśavaṁ tasmān mām āhur dvijasattamāḥ ||


A világot hevítő Nap, Agni és Szóma (a Hold)
késának nevezett tündöklő sugarai az enyémek,
a bölcsek ezért Késavaként szólítanak engem. (Mahábhárata 12.328.43.)

Továbbá:
Vannak, kik a Késava nevet hajszálból születettként értelmezik. Ennek kapcsán a Bhágavata-purána versét vizsgáljuk meg:

bhūmeḥ suretara-varūtha-vimarditāyāḥ
kleśa-vyayāya kalayā sita-kṛṣṇa-keśaḥ |

A félistenek ellenségeinek harcosaitól gyötört Föld
szenvedésének enyhítésére részével együtt (megszületett) a fehér és fekete keśa. (Bhág. 2.7.26.)

Srídhar Szvámí kommentárjában a keśa szó helyes értelmezését fontolja meg. A Visnu-puránában Parásara e szavakkal szól:

evaṁ saṁstūyamānastu bhagavānparameśvaraḥ |
ujjahārātmanaḥ keśau sitakṛṣṇau mahāmune ||

A (Brahmá) által ekképp magasztalt Legfőbb Isten, Bhagaván
kihúzta saját hajszálait, egy fehéret és egy feketét, ó bölcs… (Visnu-purána 5.1.60.)
s a szöveg úgy folytatódik, hogy e hajszálakból született Balarám és Krsna, Kansza, s a többi démon elpusztítója. Balarám és Krsna hajszálakból való születésére a Mahábhárata is utal (1.189.31-32.). Vjásza a pándavák származásával kapcsolatos történetet mesél el Drupada királynak, s eközben említi meg, hogy Balarám és Krsna Nárájan két kitépett hajszálából – egy fehér és egy fekete hajszálból – születtek.
Srídhar Szvámí azonban nem ért egyet azzal, hogy e versekben a keśa szót hajszálként értelmezzük. Mint korábban láthattuk, a keśa szó jelenthet hajszálat és fénysugarat is, így mindkét szöveg olvasható így: „kibocsájtott két fénysugarat, egy fehéret és egy feketét”, a Bhágavatam verse pedig ekképp: „A félistenek ellenségeinek harcosaitól gyötört Föld szenvedésének enyhítésére részével együtt (megszületett) a fehéren és feketén ragyogó Úr” (Bhág. 2.7.26.). Ez az olvasat feloldja az ellentmondást, ami a hajszálból születés, és a Krsna legfelsőbb voltát hangsúlyozó más kijelentések (pl .: „ám Krsna maga Bhagaván”, kṛṣṇas tu bhagavān svayam, Bhág. 1.3.28.) között feszül.

Dzsíva gószvámí a Krsna-szandarbha 29. fejezetében tovább vizsgálja e kérdést, részletesen megvizsgálva a Visnu-purána és a Mahábhárata idézeteket. Hosszas fejtegetésének konklúziójaként a Visnu-purána fenti versének olvasata: „Kedves félistenek, miért kéritek, hogy személyesen jelenjek meg a világban? Szankarsan és Vászudéva olyanok, mint egy-egy fehér és fekete hajszál a fejemen… őket menesztem, hogy kéréseteknek eleget téve enyhítsenek a démonoktól gyötört Földanya szenvedésén!”
A „fehér és fekete” nem vonatkozhat Bhagaván hajszálaira – érvel tovább Dzsíva gószvámí –, hiszen bár ő idősebb mindenkinél, örökifjú, nem mutatkoznak rajta az öregedés jelei, nincs ősz hajszála.

A Késava név több jelentésével játszik versében Csakrapáni is.

2009. szeptember 1., kedd

főnévragozás


Az alábbi versekkel a szanszkrt nyelv iránt érdeklődők kedvében szeretnék járni. Csaitanja Maháprabhu ifjúkorában szanszkrt-tanár volt, s szokatlan tanítási módszereivel tűnt fel: minden példamondata, sőt, még nyelvtanának terminológiái is mind Krsna neveivel voltak kapcsolatban. Később Dzsíva gószvámí mindezt könyvbe is foglalta Hari-nāmāmṛta-vyākaraṇa (Nyelvtan, Hari neveinek nektárjával) címen. Az alábbi vers is ennek szellemében íródott, Raghunandan Gószvámí verse Csaitanja Maháprabhut magasztaló fohász, ugyanakkor példamondatok sora, mely a főnévragozás nyolc esetét tárgyalja.

gauraḥ sac-caritāmṛtāmṛta-nidhir gauraṁ sadaiva stuve
gaureṇa prathitaṁ rahasya-bhajanaṁ gaurāya sarvaṁ dade |
gaurād asti kṛpālur atra na paro gaurasya bhṛtyo‘bhavam
gaure gauravam ācarāmi bhagavan gaura prabho rakṣa mām ||

gauraḥ – Garura („aranyló”, alanyesetben); sat –valódi, létező, lényeges, örök; carita – bejárt, életrajz, történet; amṛta – halhatatlanság nektárja; gyönyörű; nidhiḥ – óceán; gauram – Garurát; sadā – mindig; eva – csak, csupán; stuve – magasztalom; gaureṇa – Gaurával, Gaura által; prathitaṁ – kinyilváníttatott; rahasya – titkos, misztikus; bhajanaṁ – imádat; gaurāya – Gaurának; sarvam – mindent; dade – adok, felajánlok; gaurāt – Gauránál; asti –van; kṛpāluḥ – könyörületes, együttérző; atra – itt; na – nem; paraḥ – felsőbb; gaurasya – Gaurának; bhṛtyaḥ – szolga; abhavam – lettem; gaure – Gaura iránt; gauravam – tisztelettel, megbecsüléssel; ācarāmi –viselkedem; bhagavan – magasztos!; gaura – Gaura! prabho – Úr!; rakṣa – oltalmazz!; mām – engem

Gaura az örök transzcendentális kedvtelések nektáróceánja. Mindig Gaurát magasztalom.
Gaurával nyilvánult meg a titkos imádat. Mindent Gaurának ajánlok.
Evilágon nincs Gauránál könyörületesebb. Gaura szolgája lettem.
Megbecsüléssel viselkedem Gaura iránt. Óh magasztos úr, Gaura, oltalmazz engem!

a versforma: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

A következő vers pedig Dzsíva gószvámíé.

yaḥ kartā karma karaṇaṁ sampradānam aśeṣataḥ |
apādānādhikaraṇe tatsambandho bhaved iha ||

Olvashatjuk fohászként:
„Aki a teremtő, (a teremtés) tárgya és eszköze, az adomány mindenestől,
a forrás és a befogadó – hadd kerüljek véle kapcsolatba!”

S mert a főnévragozásról szóló fejezet élén áll, értelmezhetjük egyszerűen így is:
„Most pedig beszéljünk az alany-, tárgy-, eszköz-, részes-,
eredet-, helyhatározós- és birtokosesetekről.”
hiszen szavai a főnévragozás eseteinek egy-egy jelentését jelölik.

A főnévragozás eseteit hagyományosan egyszerű számozással jelölték. Az esetek sora, az iménti versbe foglalt jelentésekkel a következő:
1. a mondat alanyát fejezi ki; kartā – cselekvő
2. tárgyeset (mozgást jelentő igék mellett a mozgás iránya, időtartam kezdete, stb.); karma – tett, a cselekvés tárgya
3. eszköz- vagy társhatározó; karaṇa – cselekvési mód, eszköz
4. részeshatározó (jelölhet irányt, célt is); sampradāna – adomány
5. eredethatározó (utalhat okra, illetve használatos összehasonlítás esetén is, mint az első példában is); apādāna – forrás, ok, eredet
6. birtokos; sambandha – kapcsolat
7. helyhatározó, de jelenthet időt, illetve viszonyt is; adhikaraṇa – viszony, összefüggés, befogadó
8. megszólító eset; sambodhana – megszólítás

2009. augusztus 27., csütörtök

dal az isteni párról




kṛṣṇa-prema-mayī rādhā
rādhā-prema-mayo hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||1||

Krsna iránti szerelemmel eltöltött Rádhá,
Rádhá iránti szerelemmel eltöltött Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

kṛṣṇasya dravinaṁ rādhā
rādhāyā dravinaṁ hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||2||

Krsna kincse Rádhá,
Rádhá kincse Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

kṛṣṇa-prāṇa-mayī rādhā
rādhā-prāṇa-mayo hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||3||

Krsna szeme fénye Rádhá,
Rádhá szeme fénye Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

kṛṣṇa-drava-mayī rādhā
rādhā-drava-mayo hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||4||

Krsnától ellágyult Rádhá,
Rádhától ellágyult Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

kṛṣṇa-gehe sthitā rādhā
rādhā-gehe sthito hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||5||

Krsna hajlékában lakozó Rádhá,
Rádhá hajlékában lakozó Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

kṛṣṇa-citta-sthitā rādhā
rādhā-citta-sthito hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||6||

Krsna szívében megbúvó Rádhá,
Rádhá szívében megbúvó Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

nīlāmbara-dharā rādhā
pītāmbara-dharo hariḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||7||

Kékruhás Rádhá,
sárgaruhás Hari –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.

vṛndāvaneśvarī rādhā
kṛṣṇo vṛndāvaneśvaraḥ |
jīvane nidhane nityaṁ
rādhā-kṛṣṇau gatir mama ||8||

Vrndávan úrnője Rádhá,
Vrndávan ura Krsna –
életemben, halálomban
náluk lelek oltalomra.


Dzsíva gószvámí dalában így öleli egymást Rádhá és Krsna.

2009. július 6., hétfő

a hat kérdés


Sríla Prabhupád e szavakkal kommentálja a Bhágavata-purána 1.2.1. versét: „Naimisáranja bölcsei hat kérdést tettek fel Szúta gószvámínak, aki most egyenként mindet megválaszolja.”
Vajon melyik e hat kérdés, s melyek a rájuk adott válaszok?

Az első fejezetben Saunaka hatszor kérleli Szúta gószvámít, az alábbi szavakkal:
· 1.1.9. śamsitum arhasi (kérlek beszéld el)
· 1.1.11. brūhi (mondd el!)
· 1.1.13. anuvarṇitum arhasi (kérlek, magyarázd el)
· 1.1.17. brūhi (mondd el!)
· 1.1.18. ākhyāhi (mondd el!)
· 1.1.23. brūhi (mondd el!)
A hat kérdés tehát e versek köré csoportosul:

1. Vajon mi szolgálja az emberiség kizárólagos jólétét? (1.1.9.)
2. A kali-kor emberei lusták, értelmük gyönge, s hiányzik belőlük a jámborság is, s a szentírások mégis sokféle feladatot jelölnek ki számukra. Vajon mi e sokféle szentírás lényege? Mi az, ami a szívet, az értelmet megbékíti? (1.1.10-11.)
A kérdésekre Szúta gószvámí a második fejezetben válaszol: A legmagasztosabb dharma az, minek nyomán a szívben kibontakozik a szerető odaadás, a bhakti, hiszen a tudás, és a függetlenség is a bhakti nyomában jár. (1.2.6-7.) Ám az a dharma, ami nem ébreszt vonzalmat a Hari-kathá iránt, csupán hiábavaló erőfeszítés. Az ember ne az érzékei elégedettségét kutassa, hanem az Abszolút Igazságot! A pillanatnyi élethelyzetekhez igazodó feladatok is e célt kell szolgálják, az ember dharmáját betöltve is Hari elégedettségéért cselekedjen. Ezért hallgassa egyhegyű figyelemmel a róla szóló elbeszéléseket, dicsőítse buzgón urát, meditáljon mindig rajra, s imádja őt! (1.2.8-14.) A Vászudéváról szóló történetek hallgatva, s a szenteket szolgálva az őszinte hívő megtisztul bűneitől, odaadása megszilárdul, s végül a Legfelsőbbet megpillantva a szívét gúzsba kötő csomó is széthasíttatik. Vászudéva-Krsna imádata így teszi elégedetté a szívet. (1.2.16-22.)

3. Beszélj Bhagaván-Krsnáról! (1.1.12-16.)
Szúta gószvámí válasza: régen az üdvösségre vágyó nagy szentek mind Vászudévát, a legfelsőbbet imádták... (1.2.25-29.)

4. Beszélj nekünk Bhagaván alászállásainak tetteiről! (1.1.17.)
A válasz: ő teremtette a mindenséget, beléhatol s fenntartja azt. (1.2.30.) Azért jelenik meg e világban, hogy gondoskodjon híveiről. (1.2.34.)

5. Beszélj nekünk az avatárokról, Hari megannyi megjelenéséről a világban! (1.1.18.)!
Válaszul Szúta gószvámí a harmadik fejezetben sorolja fel a huszonkét legfontosabb avatárt. (1.3.1-29.)

6. Ki oltalmazza a dharmát, miután Krsna saját hajlékára távozott? (1.1.23.)
A válasz: Krsna eltávoztával beköszönt a sötétség, hiszen a dharma és a tudás is eltávoznak vele együtt. Ám felkel majd a Bhágavata-purána Napja, s fényesen tündököl a látásukat vesztett útkeresők számára! (1.3.43.)

Dzsíva gószvámí némileg másképp sorolja fel e témaköröket, az első két kérdést egy témakörnek tekinti, míg az 1.1.12-16. verseket két témakörre bontja: Krsna szándéka (1.1.12.), és Krsna dicsősége (1.1.13-16.). A témakörök eszerint így alakulnak:

2. Mi Krsna alászállásának célja? (1.1.12.)
Szúta gószvámí válasza: hogy gondoskodjon híveiről, hiszen ez minden avatár alászállásának célja. (1.2.34.)

3. Beszélj nekünk Krsnáról, az ő dicsőségéről és kedvteléseiről! (1.1.13-16., majd megismételve 1.1.19-20.)
A válasz: régen az üdvösségre vágyó nagy szentek mind Vászudévát, a legfelsőbbet imádták... (1.2.25-29.)

4. Beszélj nekünk Bhagaván alászállásainak tetteiről! (1.1.17.)
A válasz: ő teremtette a mindenséget, beléhatol s fenntartja azt. (1.2.30.)

„Srídhar szvámí magyarázata hat kérdést említ. Az első az 1.1.9. verstől, majd az 1.1.12-16. versekben két kérdést olvashatunk Krsna megjelenéseinek szándékáról, és Krsna történetéről. Az 1.19-20. versek e két kérdés megerősítése, s az 1.2.34. vers válaszol rá, őt a világ oltalmazása foglalkoztatja.
Így lelhető fel a kommentárban említett hat kérdés, melyből a második fejezet négyet is megválaszol. A negyedik kérdés a mindenség teremtéséről (1.1.17.), s a többi kedvtelésről szól, s a rá adott válasz az 1.2.30. verstől olvasható. Az avatárok történeteiről szóló kérdésre (1.1.18.) a harmadik fejezet válaszol, s a dharma oltalmáról (1.1.23.) szóló kérdésre pedig a harmadik fejezet utolsó verse (1.3.43.).” (Dzsíva gószvámí: Krama-szandarbha, 1.2.1.)

2009. június 6., szombat

meditáljunk a legfőbb valóságon!


oṁ namo bhagavate vāsudevāya |
janmādy-asya yato‘nvayād itarataś cārtheṣv-abhijñaḥ svarāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo‘mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||

oṁ –
óm; namaḥ – hódolat; bhagavate – a magasztos Úrnak; vāsudevāya – Vászudévának;
janma-ādi–teremtés, stb. (és fenntartás, megsemmisítés ); asya – ezé (a világé); yataḥ – akitől; anvayāt – közvetlenül; itarataḥ – másképpen (itt: közvetve); ca – és; artheṣu abhijñaḥ – az okok (vagy érzéktárgyak) ismerője; sva-rāj – önmaga ura; tene – átadta; brahma – a védikus tudást; hṛdā – a szívvel; yaḥ – aki; ādi-kavaye – az eredeti bölcsnek; muhyanti – megzavarodnak; yat – aki(től); sūrayaḥ – félistenek és szentek; tejaḥ – tűz; vāri – víz; mṛdām – föld; yathā – ahogy; vinimayaḥ – átalakulás; yatra – ahol; tri-sargaḥ – a három (kötőerő szerinti) teremtés; a-mṛṣā – nem-hamis; dhāmnā – hajlékával; svena – a sajáttal; sadā – mindig; nirasta – nélkül („elvetett”); kuhakam – érzékcsalódás; satyam – valóság, igazság; param – abszolút; dhīmahi – meditáljunk;

Óm! Hódolat a magasztos Vászudévának!
(Ő az,) akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura, / aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, s akitől zavarba jönnek a félistenek, / kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése, / s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon (Igazságon)!

(Bhág.1.1.1)

Sríla Prabhupád fordításában:

„Óh, Uram, Srí Krsna, Vaszudév fia! Óh, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Az Úr Krsnán meditálok, mert ő az Abszolút Igazság, a megnyilvánult univerzumok teremtésében, fenntartásában és megsemmisülésében minden ok elsődleges oka. Ő közvetve és közvetlenül minden megnyilvánulásról tudatos, és független, mert nincs más ok Rajta kívül. Ő az, aki a védikus tudást először Brahmá, az első élőlény szívébe juttatta. Általa még a legkiválóbb szenteket és félisteneket is hatalmába keríti az illúzió, éppúgy, ahogyan az ember megzavarodik a tűzben látott víz, vagy a vízben látott föld káprázatától. Csupán őmiatta tűnnek valóságosnak a természet három kötőereje visszahatásaiként ideiglenesen megnyilvánult univerzumok, habár nem valóságosak. Ezért Rajta, az Úr Krsnán meditálok, aki mindig transzcendentális hajlékán él, amely örökre mentes az anyagi világ csalóka megnyilvánulásaitól. Rajta meditálok, mert ő az Abszolút Igazság.”

Megjegyzések:

A Védánta-szútrák első két szútrája így hangzik:
athāto brahma-jijñāsā – Itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől.
janmādy-asya yataḥ – Akiből ennek a keletkezése s egyebek (származnak).
A Bhágavata-purána bevezető fohásza (mangalācaraṇa), melyben a szerző magát imádott Istenének szentelve kezdi meg a műve lejegyzését, tehát a Védánta-szútrák második szútrájával kezdődik, világossá téve a szoros kapcsolatot a két mű között. Az első mantra (oṁ namo bhagavate vāsudevāya) pedig világossá teszi, hogy a Legfőbb Brahman Vászudév-Krsna.
A gāyatrī-mantrák általában három részből állnak, s e három tagmondat az alábbi állítmányokkal jellemezhető: vidmahe (felismerem, szemlélem), dhīmahi (meditáljunk, összpontosítsuk figyelmünket – kívánalom kifejezése vidhi-liṅ esetttel) és pracodayāt (ösztönözzön, bátorítson – óhajtó mód). A Bhágavatam első mantrája (oṁ namo bhagavate vāsudevāya) – bár a vidmahe ige nem szerepel benne – mégis Vászudév-Krsna felismeréséről szól, hiszen néki ajánljuk hódolatunkat, a rákövetkező vers vége pedig (satyaṁ paraṁ dhīmahi, meditáljunk a legfőbb valóságon) a meditációra hív fel, így a vers a gāyatrī-mantrákhoz is kapcsolódik. Ezt Csaitanja Maháprabhu is megemlíti, mikor a benáreszi szannjászíknak beszél a Bhágavatamról: „A könyv kezdete a gájatrí mantra magyarázata, / a satyam param a kapcsolat (sambandha), / a dhīmahi pedig az eszköz (sādhana) és a távlat.” (Cscs. 2.25.147.)

Srídhar szvámí magyarázatában a Legfőbb Úr tulajdonságait két csoportba sorolja, a saját (személyes, svarūpa), és a másodlagos (taṭastha) jellemzőkre. Személyes vonások a testi ismertetőjegyek vagy az Úr természete, a másodlagos jellemzők pedig tettei. A vers végén, az állítmány (dhīmahi) köré csoportosulnak a személyes jellemzők (satyam param), míg a vers többi része a másodlagos jellemzőket sorolja fel. E másodlagos jellemzőkről így oktatja Csaitanja Maháprabhu Szanátan gószvámít: „Ő a mindenség teremtője (fenntartója és elpusztítója), aki Brahmának tanította a védát, / a mindentudó (artha-abhijñatā), aki személyes energiájával együtt független az illúziótól.” (Cscs. 2.20.361.)
Sríla Prabhupád e gondolatsort követve értelmezi a vers első pádáját, a szavak más csoportosításával azonban eltérő olvasata is lehet a szövegnek. Srídhar szvámí például így értelmezi a vers első sorát:
- akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered – janma-ādi asya yataḥ,
- aki közvetlenül és másképp is kapcsolatban van az érzéktárgyakkal – anvayāt itarataḥ ca artheṣu,
- aki mindentudó – abhijñaḥ,
-
aki önmaga ura – sva-rāj.

Az idők folyamán a vershez számos kommentárt fűztek, ám most csak egy apró részletét emelném ki, a magyarázatok parányi töredékét. A harmadik páda vége így hangzik: yatra trisargo’mṛṣā – „kiben a teremtés valóság”. Sríla Prabhupád fordításában ez a mondat így hangzik: „Csupán őmiatta tűnnek valóságosnak a természet három kötőereje visszahatásaiként ideiglenesen megnyilvánult univerzumok, habár nem valóságosak.” Értelmezése Srídhar szvámíét követi, aki így ír kommentárjában, a Bhāvārtha-dīpikāban: „Ahol (yatra), azaz a brahmanban; a három (tri) kötőerőnek, a tompaságnak, a szenvedélynek és jóságnak, az elemek, érzékek és istenségek jellemezte teremtése (sargaḥ) amṛṣā, azaz valóság. A param satyam (Legfőbb Valóság) az a valóság, miáltal az illuzórikus teremtést az igazhoz hasonlónak ismerik – ez a magyarázat. Erre a példa: tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayaḥ. Vinimayaḥ, azaz átalakulás valami mássá, illetve másként érzékelni (a dolgokat, mint amilyenek.) Az isteni gondviselés folytán így véljük valóságosnak a tűzben (tejas) a vizet (vāri), mikor délibábot látunk. Hasonlóképp a föld (mṛd) kristály alakjában vízhez hasonlatos, (hiszen a szilárd kristály áttetsző, mint a víz).”
Dzsíva gószvámí a Krama-sandharbhában a trisargaḥ (három teremtés) kifejezés további értelmezéseit is felveti, jelentheti a három világot (pokol, föld, menny), vagy a három létszférát (vyāhṛti: föld, levegőég, menny).
Egészen más megközelítésben is tekinthetjük a kifejezést, hiszen a rákövetkező szavak Krsna saját, nem evilági hajlékáról szólnak. Ebben az értelmezésben: „kiben a három teremtés – Krsna három hajléka, Gókula, Mathurá és Dváraká – valóságos, s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán.”
A szanszkrt nyelv hasonulási sajátosságai miatt a trisargo’mṛṣā kifejezésben az amṛṣā szókezdő „a” hangja eliminálódott, nem hallatszik, írásban is csak egy avagraha jel (a latin betűs átírásban az aposztróf) emlékeztet rá. Így értelmezve a szöveget versben az amṛṣā szó helyett a mṛṣā áll, mely jelentése hamis, téves, illetve fölösleges, értelmetlen. Visvanáth Csakravartí ennek értelmében ír így a vershez fűzött ötödik kommentárjában: „Kihez képest a kötőerők szerinti három teremtés mṛṣā, azaz jelentéktelen.”

Végezetül álljon itt egy nyersfordítás a Kṛṣṇa-sandarbhából (189.), melyben Dzsíva gószvámí Rádhá-Krsnára emlékezve ekképp értelmezi e verset:
A yato‘nvaya (akitől közvetlenül) Krsnát jelenti, aki Rádhához, mint saját legfőbb gyönyör-energiája személyes formájához mindig erősen ragaszkodik, az itaratah (másképp) pedig örök párja, Srí Rádhá. A yataḥ jelentése akitől (nőnemben), az ādi asya (az eredeti ezé) az ādi rasára (elsődleges íz) , a szerelem ízére vonatkozik, janma születés. Bizony az isteni pár a szerelem tudományának legfőbb forrása.
Kettejük csodás kedvteléseinek édes sokaságára vonatkozik az artheṣu szó, így az artheṣu abhijñaḥ e számtalan kedvtelésben járatost jelent. A sva-rāj pedig arra utal, aki kedvteléseiben saját kedvesével (svena, sajátjával) tündököl (rājate).
Vjásza önmagát nevezi első költőnek (ādi kavi), mert az isteni pár csodás alakját Krsna kegyéből elsőként ő mutathatja meg. A hṛdā (szív által) a szív kapuját jelenti, ahol a saját kedvteléseiről szóló transzcendentális szavakat (brahma) s e puránát is átadta (tene) Krsna Vjászának a teremtés hajnalán. Minderről Vjásza maga a Bhágavata-purána 1.7.4-6. verseiben is ír. A yad szó jelentése „akitől”, és Rádhikára vonatkozik, kinek csodás alakjától, szépségétől és tulajdonságaitól még az Anantasésa vezette istenek (sūrayaḥ) is megzavarodnak (muhyanti), s képtelenek megérteni őt.
A tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayaḥ (miként a tűz, a víz s a föld átalakulnak) kettejük csodás természetére utal, melytől még az öntudatlan elemek is megváltoztatják saját tulajdonságaikat. A tejas (tűz, ragyogás), azaz a tündöklő Hold s a csillagok elsápadnak, elhalványulnak Krsna lótuszlába körmének szépséges ragyogása mellett, s fényüket elvesztve olyanná válnak, akár a víz és a föld. A folyó vize megdermed Krsna fuvolajátékát hallva, és szilárddá válik mint a föld, a part kövei pedig meglágyulnak, s olyanná lesznek, akár a víz.
A yatra jelentése akiben (nőnemben): akiben megjelenik a három teremtés (tri-sargaḥ): a śrī-, bhū- és līlā-śakti hármasa, vagy a három isteni hajlék, Dváraká, Mathurá és Vrndávan, avagy a fejőslánykák három csoportja, Rádhá barátnői, a semlegesek és az ellenlábasok. A mṛṣā jelentése: fölösleges (/eredménytelen). Mert egyedül Rádhá szépsége, s a többi tökéletes tulajdonsága teszi elégedetti Krsnát, senki másé.
Őrajta meditáljunk (tad dhīmahi) – ez a tad jelentése. A tad (egyesszámú) névmással utalunk meditációnk témájára, mert a legfőbb (param) bhakti (Rádhá) és ezen energia birtokosa (Krsna) eggyéválnak a szerelemben, a mahábháva hangulatában, s ez a magyarázata annak, hogy a névmás semlegesnemű (így egyszerre hím és nőnemű is – acsd).
A svena dhāmnā jelentése: saját hatalma (a dhāman szó jelent hajlékot, székhelyt, de hatalmat, energiát is – acsd), így saját hatalma folytán örökkön (sadā) mentes az illúziótól (nirasta-kuhakam): az öregség s a többi tulajdonság jellemezte anyagi természettől, vagy a rivális gópík keltette illúziótól.
A satyam jelentése örök tökéletesség, kedvteléseik (s a többi: tulajdonságaik, formáik) szünet nélkülisége, örökkön élvezik gyönyörrel teli kedvteléseiket. A param így a senki másban nem látható tulajdonságokat, kedvteléseket, a mindenséget ámulatba ejtő legteljesebb kiválóságot jelent.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–