A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Csaitanja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Csaitanja. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 20., szombat

neveid sokféleképp valók…


A Subhāṣitāvalī (Szép versek gyűjteménye) Vallabhadéva (1417-1467) által szerkesztett, több száz költőtől származó, összesen 3257 strófát magában foglaló versgyűjteményben találtam egy ismerős verset. A gyűjtemény szerint a vers egy Madhuszúdan nevű költő műve:


nāmnām akāri bahutā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavaṁstathāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ || 3481 ||


Neveid sokféleképp valók, minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s mégis,
ilyen a balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!

Igen… a vers nagyon hasonlít a Siksástaka második strófájára. A hasonlóságra nincs magyarázatom.

2022. január 1., szombat

B.R. Srídhar: Tíz strófa Srí Srí Dajita dászhoz


śrī śrī dayita-dāsa daśakam

A költemény címe Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevét idézi. A mesterétől kapott neve: Vársabhánaví-déví-dajita dász – Vársabhánaví déví (azaz Rádhá) kedvese (dajita). 


nīte yasmin niśānte nayana-jala-bharaiḥ snāta-gātrārbudānām
uccair utkrośatāṁ śrī-vṛṣakapi-sutayādhīrayā svīya-goṣthīm |
pṛthvī gāḍhāndhakārair hṛta-nayana-maṇīvāvṛtā yena hīnā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he nīyatāṁ kiṅkaro'yam ||1||


Az éjszaka elmúltával, míg a patakzó könnyeikkel testüket áztató milliónyi (híve)
fájdalmasan kiáltozott, Vrsabhánu leánya hirtelen saját gyülekezetébe (szólította őt),
kitől megfosztva a Föld sűrű sötétségbe borult, mintha szeme világát vesztette volna.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vṛṣa-kapi-sutayā: ’Rádhá által’. Vrsabhánu leánya Rádhá (Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevében a Vársabhánaví déví is így, apja utáni nevével utal rá). A sutā jelentése leány, a sutayā a szó harmadik esetben ragozott alakja (leány által). A vṛṣa-bhānu név jelentése ’legkiválóbb Nap’ – a vṛṣa szó szerint ’bikát’ jelent, átvitt értelemben egy csoport legkiválóbbja, legjobbika – így Rádhá apjának neve: ’a Napok közül az első’. A vers a versmértékhez illeszkedő utalással mutat Vrsabhánura, a kapi a ’Nap’ szinonimája.
nayana-maṇi
: a ’szem drágaköve’. A rúpánuga (’Rúpa gószvámít követő’) vaisnavák végső célja Rádhá imádata, szolgálata – így önmagukra is Rádhá szolgálóleányaiként tekintenek. Például Rúpa gószvámí Rádhá és Krsna társaságában Rúpa Manydzsarí; Visvanáth Csakravartí meditációjában Vinóda Manydzsaríként szolgálja az isteni párt, hasonlóképpen Baladév Vidjábhúsan Ratnávalí Déví, Dzsagannáth dász bábádzsí Raszika Manydzsarí, Bhaktivinód Thákur Kamala Manydzsarí, Gaurakisór dász bábádzsí Guna Manydzsarí, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur Najana-mani Manydzsarí. A név „a szem drágaköve” a pupillát jelenti (a nyelvünkben a szeme bogara nem ilyen magasztos megjelölés), de értelmezhető a Rádhá szemében tükröződő, drágakőként tündöklő Krsnaként is.
Bár az éjszaka elmúlt, a világ mégis sűrű sötétbe borult, mintha elvesztette volna szeme bogarát – írja Srídhar Mahárádzs –, hiszen elment Najana-mani, azaz Bhaktisziddhánta Szaraszvatí.
kṛpaṇa-nayana: a nayana (szem) szó a (vezet, irányít) igei gyökből származik, a nayana a cselekvés megnevezése: ’vezetés’, átvitt értelemben ’szem’, míg a kṛpaṇa gyöke a kṛp (megkönyörül, megszán). A kṛpaṇa az, akit megszánnak, azaz szegény, elesett, vagy az, akiben nincs szánalom, azaz szánalom nélküli, fösvény, vagy vonakodó. A szóösszetétel – a ragozásból következően – megszólítás, így a szóösszetétel többféleképpen is értelmezhető: „Szegény szem(em)!” – kiált fel a költő, hiszen elveszett a szeme világa, mestere. Más értelmezésben a ’szegények vezetőjéhez’ kiált, ekkor a tanítvány a mesterét szólítja: ó, elesettek vezetője, vedd magadhoz szolgád! Ám olvashatjuk panaszként is, nevén nevezve mesterét: ó, ’vonakodó Najana’, ne késlekedj, mihamarabb vedd magadhoz szolgád!

yasya śrī-pāda-padmāt pravahati jagati prema-pīyūṣa-dhārā
yasya śrī-pāda-padma-cyuta-madhu satataṁ bhṛtya-bhṛṅgān vibharti |
yasya śrī-pāda-padmaṁ vraja-rasika-jano modate saṁpraśasya
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||2||


Akinek lótuszlábától ered a rajongó szeretet nektárfolyama ebben a világban,
akinek a lába lótuszáról lecsöppent méz táplálja a mindig őt szolgáló méhecskéket,
akinek lótuszlábát magasztalva örvendeznek a vradzsabeli ízeket értők –
szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vātsalyaṁ yac ca pitror jagati bahu-mataṁ kaitavaṁ kevalaṁ tad
dāmpatyaṁ dasyutaiva svajana-gaṇa-kṛtā bandhutā vañcaneti |
vaikuṇṭha-sneha-mūrteḥ pada-nakha-kiraṇair yasya sandarśito 'smi
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||3||


Az atyai szeretet – mit oly nagyra becsülnek a világban – csupáncsak áltatás,
a házasság rablás, míg a rokonok által mutatott barátságosság egyszerűen csalás.
Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesítőjének láb-körmeinek fénysugara mutatta meg nekem mindezt.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az atyai szeretet, a házasság, vagy a rokonok baráti figyelme bizony nemegyszer feltételekhez kötött. Az atyai szeretet könnyen hideg távolságtartásba csap át, ha a fiú nem az atyja elvárásai szerint éli az életét. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok fele zátonyra fut, s akkor az együttélés már nem építő, hanem egymás idejét, energiáját rabolják a felek… s gyakran a rokoni szeretet is csak addig tart, míg jól mennek a dolgok, a kölcsönös elvárások teljesülnek. Mi nyilván a mai élethelyzeteink fényében tekintünk e családi kapcsolatokra, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a közelmúlt Indiájának életéből néz rá. Míg a világ ezen szegletében a házasság elsősorban szerelmi házasság, nemegyszer csupán szenvedély szülte fellángolás, addig Indiában gyakran szülők által elrendezett, elrendelt élethelyzet, nem a pár, hanem a családok összekötése… a házasfelek számára elrendelt kötelesség, dharma. Ebből a szemszögből akár nemesnek is volna tekinthető – ám csupán világi kötelezettség.
A vers első pillantásra destruktívnak tűnhet: áltatás, rablás, csalás… ám a figyelmes olvasó nem csupán elutasítást találhat benne; a harmadik sor a megoldást mutatja meg: a költő Dajita dászt Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesülésének nevezi – és éppen erre a szeretetre van szükség a minőségi kapcsolatokhoz is. Ez a szeretet feltétel nélküli – s ha ez a feltétel nélküli szeretet alapozza meg és hatja át a családi kapcsolatokat, akkor azok valódi, szeretetteljes összefonódássá válnak. A válások száma növekedésének megállítására, a családok széthullásának megakadályozására a külső kényszer – például a válás tilalma vagy büntetése – helytelen eszköz, az aktív, élő, szeretetteljes kapcsolatok felépítése, megerősítése, megtartása jelenti a megoldást.

yā vāṇī kaṇṭha-lagnā vilasati satataṁ kṛṣṇa-caitanya-candre
karṇa-kroḍāj janānāṁ kim u nayana-gatāṁ saiva mūrtiṁ prakāśya |
nīlādrīśasya netrārpaṇa-bhavana-gatā netra-tārābhidheyā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||4||


A Szó, ami szakadatlan árad Krsna-csaitanja-csandra ajkairól,
az emberek fülének mélyébe (bújás helyett) sokkal inkább szemmel látható formában jelenik meg,
és a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlásként tölti be a Szem-gyöngy név jelentését.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

A Szó (vāṇī) Csaitanja Maháprabhu tanítása, mely most hangzó forma helyett szemmel láthatóan, Dajita dászként jelent meg. A mester Maháprabhu tanításának megtestesülése – e gondolatot Srídhar Mahárádzs a Prapanna-dzsívanámrta (A meghódolt lelkek életadó nektárja) című művének bevezető fohászában is felidézi:

gaura-vāg-vigrahaṁ vande
gaurāṅgam gaura-vaibhavam |
gaura-saṅkīrtanonmattam
gaura-kāruṇya-sundaram ||2||


Gaura megtestesült tanítását magasztalom! Alakja aranyfényben pompázik.
Maháprabhu dicsőségének (kiterjedése ő),
ki megmámorosodott Gaura szankírtanjától,
míg szépsége Gaura kegyét árasztja.

A Szem-gyöngy (netra-tāra) a versmértékhez igazodó utalás a Nayana-maṇi névre.
„a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlás”: utalás egy történetre Dajita dász csecsemőkorából. A család akkoriban Dzsagannáth Puríban élt, Bimal Praszád (szanszkrtosan: Vimala-praszád, ez volt Bhaktisziddhánta Szaraszvatí születéskor kapott neve) épp csak fél éves volt. A Ratha-játrá ünnep idején. Dzsagannáth szekere megállt apja, Bhaktivinód Thákur háza előtt, és három napig meg sem moccant, hiába próbálták odébb húzni. Ekkor férje kérésének eleget téve édesanyja, Bhagavatí déví karjaiba vette a kisfiát, felszállt vele Dzsagannáth szekerére, és a múrti elé helyezte a fiúcskát – ez a Kék Hegy (Nílácsal, a város másik neve) urának, Dzsagannáth szemének tett felajánlás. A kisfiú kinyújtotta kezét, és megpaskolta Dzsagannáth múrtiját… ekkor egy virágfüzér kioldódott a múrti nyakából, s a gyermekre hullott, és a szekér is tovább gördült.

gaurendor asta-śaile kim u kanaka-ghano hema-hṛj-jambu-nadyā
āvirbhūtah pravarṣair nikhila-jana-padaṁ plāvayan dāva-dagdham |
gaurāvirbhāva-bhūmau rajasi ca sahasā saṁjugopa svayaṁ svaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||5||


Eltűnt a hegy mögött az Arany Hold – mit mondjunk hát arról az arany-felhőről, mely az aranyban dúskáló Dzsambu felől
jelent meg, hogy záporral árasszon el minden erdőtűztől felperzselt országot,
hogy aztán hirtelen elrejtőzzék Gauránga születési helyének porában.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az „eltűnt a hegy mögött” (asta-śaila) utalás valaki e világból való eltávozására, halálára. Fájdalmas az Arany Hold (Gaura-csandra) eltávozása, de mennyivel (kim u) fájdalmasabb Dajita dász eltávozása!
Az „aranyat hozó Dzsambu”: A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambu folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatja partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. Az arany a tiszta istenszeretet, a préma szimbóluma: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí az arany felhő, aki az arany esővel – a rajongó szeretet záporával – enyhíti az erdőtűzhöz hasonlatos létforgatag, a szanszára okozta szenvedést szerte a világban.
Csaitanja Maháprabhu Dzsagannáth Puríban hagyta el e világot, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí ott született, ám Navadvípban, Maháprabhu születési helyén távozott.

gauro gaurasya śiṣyo gurur api jagatāṁ gāyatāṁ gaura-gāthā
gauḍe gauḍīya-goṣṭhy-āśrita-gaṇa-garimā drāviḍe gaura-garvī |
gāndharvā gauravāḍhyo giri-dhara-parama-preyasāṁ yo gariṣṭho
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||6||


Gaura arany tanítványa, bár a Gauráról éneklő világok mestere is egyben.
Gaudában a gaudíják gyülekezetében oltalmat nyert sokaság kiváló tanítója, míg dél-Indiában Gaura büszke (hirdetője).
Gándharvá megbecsülését élvező, Giridhárí legeslegkedvesebbje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is! 

Guru, Gauránga: a két szó együtt alliterációra csábítja a költőt. „Gaura arany tanítványa”: Dajita dász beavató mestere Gaurakisór dász bábádzsí, a Gaura itt őt jelenti, míg a „Gauráról éneklő világok” a Csaitanja-követő vaisnavákra utal.
Gauda: Nyugat-Bengál neve. A garimā szó szerint kiválóságot jelent, de mert a guru szóból származik, a „kiváló tanító” szófordulattal adtuk vissza jelentését.
Gándharvá Rádhá, míg Giridhárí (’Hegyemelő’) Krsna neve. Gándharviká-Giridhárí – az isteni pár, a Bhaktisziddhánta Szaraszvatí által imádott múrtik nevei.

yo rādhā-kṛṣṇa-nāmāmṛta-jala-nidhināplāvayad-viśvam etad
āmlecchāśeṣa-lokam dvija-nṛpa-vaṇijaṁ śūdra-śūdrāpakṛṣṭam |
muktaiḥ siddhair agamyaḥ patita-jana-sakho gaura-kāruṇya-śaktir
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||7||


Aki Rádhá és Krsna nevei nektáróceánjának vizével árasztotta el ezt a mindenséget,
a barbárokétól kezdve minden világot, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat, súdrákat és mindenki mást.
Megközelíthetetlen a „megszabadultak” és a „tökéletességre jutottak” számára, ám barátja az elesetteknek, ő Gaura kegyének ereje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

apy-āśā vartate tat puraṭa-vara-vapur lokituṁ loka-śandaṁ
dīrghaṁ nīlābja-netraṁ tila-kusuma-nasaṁ ninditārdhendu-bhālam |
saumyaṁ śubhrāṁśu-dantaṁ śata-dala-vadanaṁ dīrgha-bāhuṁ vareṇyaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||8||


Bárcsak teljesülne vágyam, és láthatnám a világra áldást hozó csodás aranyló alakját,
magas termetét, kéklótusz szemét, szezámvirág orrát, a fél-holdat megszégyenítő homlokát,
kedves személyiségét, fehéren ragyogó fogait, rózsa-orcáját, hosszú karjait.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„kedves személyiségét”: a saumya ’holdast’ jelent, s mindazt, ami a Holddal hozható kapcsolatba: kedvest, jámbort, áldásost, szépet.

gaurābde śūnya-bāṇānvita-nigama-mite kṛṣṇa-pakṣe caturthyāṁ
pauṣe māse maghāyām amara-gaṇa-guror vāsare vai niśānte |
dāso yo rādhikāyā atiśaya-dayito nitya-līlā-praviṣṭo
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||9||


A Csaitanja Maháprabhut követő 450. esztendőben, a fogyó hold negyedik napján
Pausa hónapban, Maghá csillagzat alatt, csütörtökön, az éjszaka végén,
Rádhiká szolgája, a kiváló Dajita örök hajlékára távozott.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

śūnya-bāṇa-anvita-nigama-mite: a szanszkrt költészetben a számjegyeket rájuk utaló fogalmakkal helyettesítik , így szóösszetétel pontosan: ’üres-nyíllal-kísért-véda-szerint mértben’. Az üres nulla, a szerelemistennek öt nyila van, és négy véda ismeretes… és mert a versekben a számokat fordított sorrendben írják, ez 450-et ad.
amara-gaṇa-guror vāsare: a ’félistenek mesterének’, Brhaszpatinak bolygója a Jupiter, ’napja’ a csütörtök.
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí eltávozásának ideje 1937. január 1, csütörtök, hajnali 5:30.

hā-hā-kārair janānāṁ guru-caraṇa-juṣāṁ pūritā bhūr nabhaś ca
yāto'sau kutra viśvaṁ prabhupada-virahād-dhanta śūnyāyitaṁ me |
pādābje nitya-bhṛtyaḥ kṣaṇam api virahaṁ notsahe soḍhum atra
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||10||


Eget s földet betöltötték mesterük lábának szentelődő hívei jajkiáltásai:
Hová ment?! Ó, jaj! Prabhupádtól távol üressé lett az egész világ!
Lótuszlábaitól való elválást örök szolgája még egy pillanatra sem képes elviselni.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„üressé lett az egész világ” (viśvaṁ śūnyāyitaṁ): a fogalmazás Raghunáth dász Rúpa gószvámí eltávozásakor írt költeményének egy strófájára emlékeztet:

śūnyāyate mahā-goṣṭhaṁ girīndro 'jagarāyate |
vyāghra-tuṇḍāyate kuṇḍaṁ jīvātu-rahitasya me ||


„Üressé vált Nanda földje, a Szent Hegy kígyóként néz felém,
a Rádhá-kund tigris torka, mesterem nélkül mit sem ér.”

Srídhar Mahárádzs költeményének versmértéke: sragdharā (virágfüzéres)

2021. november 13., szombat

két dal a Szanátan gószvámí Srí Krsna kedvteléseit magasztaló dalfüzéréből



Srí Dzsagannáth dicsőítése

śrī-jagannātha nīlādri-śiro-mukuṭa-ratna he |
dāru-brahman ghana-śyāma prasīda puruṣottama ||398||


Világ ura, Srí Dzsagannáth! Níládri koronaékszere!
Fa alakot öltött Brahman! Ó, felhőfekete úr! Légy kegyes, legfőbb személy!

praphulla-puṇḍarīkākṣa lavanābdhi-taṭāmṛta |
guṭikodara māṁ pāhi nānābhoga-purandara ||399||


Szemed akár a lótusz kinyílt virága! Az óceánpartjának csodás nektárja!
Oltalmazz engem, gyöngyös derekú! A tengernyi felajánlást elfogyasztó hatalmas uralkodó!

nijādhara-sudhādāyinn indradyumna-prasādita |
subhadrā-lalanā-vyagra rāmānuja namo'stu te ||400||


Saját ajkaid mézét adományozd (kedves híveidnek)! Indradjumna király szeme fénye!
Szubhadrá húgod figyelmes jóakarója! Ráma kedves testvéröccse! Hódolat néked!

guṇḍicā-rathayātrādi-mahotsava-vivardhana |
bhaktavatsala vande tvāṁ guṇḍicā-ratha-maṇḍanam ||401||


A Gundicsá-templomba tartó szekérfelvonulás, és más ünnepek szíve-lelke!
Híveidet gyöngéd szeretettel tápláló! Néked hódolok, Gundicsá-templom kocsijának ékessége!

szíve-lelke: a mahotsava-vivardhana szó szerint az ünnepet „gyarapító” azaz az ünnep sikerét biztosító, azt lelkesítőt jelent.

dīna-hīna-mahānīca-dayārdrīkṛta-mānasa |
nitya-nūtana-māhātmya-darśin caitanya-vallabha ||402|| (namaḥ 103)


Szerencsétlen, nélkülöző, jelentéktelen emberek iránti együttérzés lágyítja meg szíved!
Szentséged és áldó pillantásod örökkön friss és üde! Oly kedves vagy te Csaitanjának!

A darśana szó szemlélést jelent: amikor a hívő a templomi kegyszobor elé járul. A hívő nézi urát, s a múrti nézi a hívét. Ám jelentősége nem a hívő nézelődésének van, hanem a múrti áldó pillantásának.

 
 
Srí Csaitanja Maháprabhu dicsőítése

śrīmac-caitanya-deva tvāṁ vande gaurāṅga-sundara |
śacīnandana māṁ trāhi yati-cūḍāmaṇe prabho ||403||


Srímat Csaitanja-déva, néked hódolok! Ó, aranyszínben pompázó gyönyörűség!
Oltalmazz engem, Sacsi fia! Ó, uram, szerzetesek koronaékszere!

ājānubāho smerāsya nīlācala-vibhūṣaṇa |
jagat-pravartita-svādu-bhagavan-nāma-kīrtana ||404||


Hosszú karjaid térdedhez simulnak! Mosolygó orcájú! Nílácsala ékköve!
Te árasztottad el a világot az édes Úr neveinek magasztalásával!

advaitācārya-saṁślāghin sārvabhaumābhinandaka |
rāmānanda-kṛta-prīta sarva-vaiṣṇava-bāndhava ||405||


Advaita ácsárja büszkesége! Szárvabhauma öröme!
Olyannyira elégedetté tetted Rámánandát! Minden vaisnava jóbarátja!

śrī-kṛṣṇa-caraṇāmbhoja-premāmṛta-mahāmbudhe |
namas te dīna-dīnaṁ māṁ kadācit kiṁ smariṣyasi ||406|| (namaḥ 104)


Srí Krsna lótuszlába iránti szeretet hatalmas óceánja!
Hódolat néked! Kérlek, valamikor majd emlékezz meg rólam, a szegények legszerencsétlenebbjéről!

2021. május 29., szombat

a Siksástakam a Csaitanja-csaritámrtában 2.


Csaitanja Maháprabhu költeményének nyolc strófája Krsnadász Kavirádzs gószvámí bemutatásában.
A Csaitanja-csaritámrta 3.20. fejezetének első fele a Siksástakam első hét versét tárgyalja, a folytatásban a nyolcadik versről olvashatunk:



kṛṣṇa udāsīna ha-ilā karite parīkṣaṇa |
sakhī saba kahe, – 'kṛṣṇe kara upekṣaṇa' ||42||
eteka cintite rādhāra nirmala hṛdaya |
svābhāvika premāra svabhāva karila udaya ||43||
īrṣyā, utkaṇṭhā, dainya, prauḍhi, vinaya |
eta bhāva eka-ṭhāñi karila udaya ||44||
eta bhāve rādhāra mana asthira ha-ilā |
sakhī-gaṇa-āge prauḍhi-śloka ye paḍilā ||45||
sei bhāve prabhu sei śloka uccārilā |
śloka uccārite tad-rūpa āpane ha-ilā ||46||


(42) Krsna közömbösen viselkedik, próbára tesz engem.
A barátnőim mind azt mondják: ne is törődj vele!
(43) Ekképp tűnődött Rádhá, és tiszta szíve
természetéből fakadó szeretetének jelei mind megmutatkoztak raja:
(44) Féltékenység, sóvárság, alázat, buzgóság, könyörgés –
mindezek az érzelmek egy helyen jelentek meg.
(45) Ebben a hangulatban Rádhá gondolatai oly zaklatottá váltak,
hogy a barátnői előtt elmondott egy különleges* verset.
(46) Az Úr az ő hangulatában zengte el azt a verset.
E verset szavalva éppen olyan volt, mint ő.

Különleges verset (prauḍhi-śloka): a prauḍha elsődleges jelentése kifejlett, kibontakozott, érett, a prauḍhi ebből képzett főnév: érettség, fejlettség, vagy nagyság, fenség, bátorság, de pejoratív értelemben önteltség, fellengzősség, dagályosság is. Bengálban buzgalom, tehetség, lelkesültség értelemben is használják a szót – a 44. slókában ebben az értelemben áll, Sríla Prabhupád a 45. versben magas szintű odaadást tükröző versként fordítja.


āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
adarśanān marma-hatāṁ karotu vā |
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ ||47||


(47) Átölel, vagy eltipor engem, ahogy lábaihoz borulok,
vagy nem láthatom, s ezzel töri össze szívem,
történjék bárhogy! Tegyen bármit is ez a csalfa,
csak ő az én szemem fénye, senki más!
(Siksástakam 8.)


”āmi – kṛṣṇa-pada-dāsī, teṅho – rasa-sukha-rāśi,
āliṅgiyā kare ātma-sātha |
kibā nā deya daraśana, jārena mora tanu-mana,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||48||


(48) Szolgálólány vagyok Krsna lábainál, míg ő a lelki ízek örömének áradása.
Magához ölelve engem társaságába emel,
ám ha nem ajándékoz meg látványával, testem és értelmem elsorvad.
Mégis, csakis ő a szemem fénye!

sakhi he, śuna mora manera niścaya |
kibā anurāga kare, kibā duḥkha diyā māre |
mora prāṇeśvara kṛṣṇa – anya naya ||49||


(49) Kedves barátnőm, hallgasd meg szívbéli elhatározásom!
Akár gyöngéden viselkedik, akár elpusztít azzal, hogy szenvedést mér rám,
Krsna az életem ura, senki más!

chāḍi' anya nārī-gaṇa, mora vaśa tanu-mana,
mora saubhāgya prakaṭa kariyā |
tā-sabāre deya pīḍā, āmā-sane kare krīḍā,
sei nārī-gaṇe dekhāñā ||50||


(50) Elhagyva más nők társaságát gondolatai és teste olykor az én irányításom alá kerül,
így teszi nyilvánvalóvá jószerencsémet,
mindannyiuknak gyötrelmet okozva. Velem évődik,
az ő szemük láttára.

kibā teṅho lampaṭa, śaṭha, dhṛṣṭa, sakapaṭa,
anya nārī-gaṇa kari' sātha |
more dite manaḥ-pīḍā, mora āge kare krīḍā,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||51||


(51) Máskor pedig ez a kéjsóvár álnok kegyetlen csaló
más nők társaságában mutatkozik,
így gyötri a szívem. Jelenlétemben enyeleg velük,
ám mégis csakis ő a szemem fénye!

nā gaṇi āpana-duḥkha, sabe vāñchi tāṅra sukha,
tāṅra sukha – āmāra tātparya |
more yadi diyā duḥkha, tāṅra haila mahā-sukha,
sei duḥkha – mora sukha-varya ||52||


(52) Nem számít a magam szenvedése, csak az ő boldogságát vágyom!
Életem egyetlen célja az ő boldogsága!
Ha az szerez neki nagy örömet, hogy engem bánatossá tesz,
akkor ez a bánat lesz az én legfőbb boldogságom!

Legfőbb boldogságom (sukha-varya): a varya szó gyöke a vṛ ige, melynek jelentése: választ. Legfőbb, mert ezt választom.


ye nārīre vāñche kṛṣṇa, tāra rūpe satṛṣṇa,
tāre nā pāñā haya duḥkhī |
mui tāra pāya paḍi', lañā yāṅa hāte dhari',
krīḍā karāñā tāṅre karoṅ sukhī ||53||


(53) Ha Krsna egy lányra vágyna, vonzaná őt a szépsége,
ám bánatos, mert nem kaphatja meg,
akkor én a leány lábához borulva esedezem, és a kezét megragadva
magam rendezem el a találkájukat, hogy boldognak láthassam!

kāntā kṛṣṇe kare roṣa, kṛṣṇa pāya santoṣa,
sukha pāya tāḍana-bhartsane |
yathā-yogya kare māna, kṛṣṇa tāte sukha pāna,
chāḍe māna alpa-sādhane ||54||


(54) Krsna elégedettséget érez, mikor kedvese haragos,
boldoggá teszi a büntetéssel való fenyegetés.
Ha a leány illő haragot mutat, abban Krsna örömét leli,
majd a leány némi erőfeszítéssel megválik haragjától.

sei nārī jīye kene, kṛṣṇa-marma vyathā jāne,
tabu kṛṣṇe kare gāḍha roṣa |
nija-sukhe māne kāja, paḍuka tāra śire vāja,
kṛṣṇera mātra cāhiye santoṣa ||55||


(55) Hogyan is élhetne az a nő, aki tudja, hogy Krsna szíve szenved,
mégis mély haragot táplál iránta?
Aki saját boldogságát tekinti céljának, csapjon annak villám a fejére!
Mi csupáncsak Krsna elégedettségére vágyunk.

ye gopī mora kare dveṣe, kṛṣṇera kare santoṣe,
kṛṣṇa yāre kare abhilāṣa |
mui tāra ghare yāñā, tāre sevoṅ dāsī hañā,
tabe mora sukhera ullāsa ||56||


(56) Ha egy gópí irigy rám, ugyanakkor elégedetté teszi Krsnát,
és Krsna reá vágyik,
akkor én a házába menve cselédként szolgálom őt,
mert ez tesz igazán boldoggá.

kuṣṭhī-viprera ramaṇī, pativratā-śiromaṇi,
pati lāgi' kailā veśyāra sevā |
stambhila sūryera gati, jīyāila mṛta pati,
tuṣṭa kaila mukhya tina-devā ||57||


(57) A leprás bráhmana felesége, a hűséges asszonyok koronaékszere
is egy prostituáltat szolgált a férje kedvéért.
Ezzel állította meg útján a Napot, keltette életre halott férjét,
s tette elégedetté a három legfőbb istent.

Sríla Prabhupád e vershez fűzött kommentárja: „Az Áditja-puránában, a Márkandéja-puránában és a Padma-puránában egy bráhmanáról olvashatunk, aki leprában szenvedett, de volt egy nagyon erényes és hűséges felesége. Ez a bráhmana arra vágyott, hogy egy prostituált társaságát élvezze, ezért a felesége elment a prostituálthoz, és a cselédje lett, hogy rávegye férje szolgálatára. Amikor a prostituált beleegyezett, hogy találkozzon a bráhmanával, a feleség elvitte hozzá leprás férjét. Amikor ez a leprás, aki egy bráhmana bűnös fia volt, látta felesége erényességét, végül elállt bűnös szándékától. Hazafelé igyekezvén azonban véletlenül hozzáért Márkandéja Rsihez, aki ezért megátkozta, hogy napkeltekor haljon meg. A bráhmana felesége erényességének köszönhetően rendkívüli hatalommal rendelkezett. Amikor tudomást szerzett az átokról, fogadalmat tett, hogy megállítja a napkeltét. Az az erős eltökéltség, mellyel férjét szolgálta, boldoggá tette a három istenséget – Brahmát, Visnut és Mahésvarát –, akik ezért azt az áldást adták neki, hogy férje meg fog gyógyulni, és visszatér az életbe. Ez a vers annak a hangsúlyozására használja ezt a példát, hogy egy bhaktának kizárólag Krsna elégedettségéért kell cselekednie, minden személyes indíték nélkül, s élete így sikeres lesz.”


kṛṣṇa – mora jīvana, kṛṣṇa – mora prāṇa-dhana,
kṛṣṇa – mora prāṇera parāṇa |
hṛdaya-upare dharoṅ, sevā kari' sukhī karoṅ,
ei mora sadā rahe dhyāna ||58||


(58) Krsna az életem értelme, Krsna az életem kincse,
Krsna az életem élete!
Szívemben őrzöm, és csak őt szolgálom, hogy boldoggá tegyem –
örökkön ez a meditációm tárgya.

mora sukha – sevane, kṛṣṇera sukha – saṅgame,
ataeva deha deṅa dāna |
kṛṣṇa more 'kāntā' kari', kahe more 'prāṇeśvari',
mora haya 'dāsī'-abhimāna ||59||


(59) Az én boldogságom a szolgálat, míg Krsna boldogsága, ha velem lehet,
ezért néki ajándékozom a testem.
Krsna a kedvesévé tesz, úrnőjének nevez,
én pedig az ő szolgálójaként tekintek magamra.

Úrnőjének nevez: a bengáli eredetiben prāṇeśvari, azaz „életem úrnője”, a feleség egyik szokásos megjelölése.


kānta-sevā-sukha-pūra, saṅgama haite sumadhura,
tāte sākṣī – lakṣmī ṭhākurāṇī |
nārāyaṇa-hṛdi sthiti, tabu pāda-sevāya mati,
sevā kare 'dāsī'-abhimānī ||60||


(60) Kedvesem szolgálata a beteljesült boldogság, édesebb, az együttlétnél is.
Tanú rá Laksmí istennő,
aki Nárájan szívén lakozik, ám lábainak szolgálatára vágyik.
Szolgál, és szolgálólányként tekint magára.

ei rādhāra vacana, viśuddha-prema-lakṣaṇa,
āsvādaye śrī-gaura-rāya |
bhāve mana nahe sthira, sāttvike vyāpe śarīra,
mana-deha dharaṇa nā yāya ||61||


(61) Ezek Rádhá szavai, melyek makulátlan rajongó szeretetét mutatják.
Az Úr Srí Gaura megízlelve
ezt a hangulatot elvesztette nyugalmát, szívbéli érzelmeinek jelei át- meg átjárták testét,
s elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett.

Szívbéli érzelmeinek jelei: sāttvika-bhāva, a nyolc jel a következő: stambha – kábultság; sveda – verítékezés; romañca vagy pulaka – borzongás; svarabhaṅga – a hang elcsuklása; vepathu vagy kampa – remegés; vaivarṇya – sápadtság; aśru – könnyek; pralaya – eszméletvesztés.
Elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett: a bengáli szöveg szó szerinti fordításban: „gondolatai és teste fenntartása lehetetlenné vált”.


vrajera viśuddha-prema, – yena jāmbū-nada hema,
ātma-sukhera yāhāṅ nāhi gandha |
se prema jānā'te loke, prabhu kailā ei śloke,
pade kailā arthera nirbandha ||62||


(62) A vradzsabéli makulátlan rajongó szeretet akár a Dzsambú folyó aranya,
a személyes boldogságnak még halvány árnyéka sincs meg benne.
Hogy ezt a rajongó szeretetet megismertesse a világgal, az Úr megírta e slókát,
és egyben megvilágította a jelentését is.

A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambú folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatta partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. A hasonlat a préma vegyítetlen voltára mutat.


ei-mata mahāprabhu bhāvāviṣṭa hañā
pralāpa karilā tat-tat śloka paḍiyā ||63||
pūrve aṣṭa-śloka kari' loke śikṣā dilā |
sei aṣṭa-ślokera artha āpane āsvādilā ||64||
prabhura śikṣāṣṭaka-śloka yei paḍe śune |
kṛṣṇe prema-bhakti tāra bāḍe dine-dine ||65||


(63) Maháprabhut így töltötték el a szerető érzelmek.
Úgy beszélt, akár egy tébolyodott, és ehhez illő verseket szavalt.
(64) A fenti nyolc strófát költve tanította az embereket,
s maga is megízlelte e nyolc strófa jelentését.
(65) Aki zengi, vagy hallgatja az Úr Siksástaka költeményét,
annak Krsna iránti rajongó szeretete napról napra növekszik majd.

2021. május 15., szombat

a Siksástakam a Csaitanja-csaritámrtában 1.


Csaitanja Maháprabhu költeményének nyolc strófáját többféle forrásból ismerjük. Rúpa gószvámí Padjávalíja mellett Krsnadász Kavirádzs gószvámí a Csaitanja-csaritámrta 3.20., utolsó fejezetében beszéli el, miként szavalta társai – Szvarúp Dámódar és Rámánanda Ráj – körében Maháprabhu e verseket:


premodbhāvita-harṣerṣyodvega-dainyārti-miśritam |
lapitaṁ gauracandrasya bhāgyavadbhir niṣevyate ||1||


(1) Rajongó szeretetből fakadó öröm, féltékenység, zaklatottság és fájdalommal kevert
beszéd – Gauracsandra szavait csupán a legszerencsésebbek élvezhetik.

jaya jaya gauracandra jaya nityānanda |
jayādvaita-candra jaya gaura-bhakta-vṛnda ||2||


(2) Dicsőség, dicsőség néked Gauracsandra, dicsőség Nitjánanda,
dicsőség néked Advaitacsandra, és dicsőség Gaura megszámlálhatatlan hívének!

ei-mata mahāprabhu vaise nīlācale |
rajanī-divase kṛṣṇa-virahe vihvale ||3||
svarūpa, rāmānanda, ei duijana-sane |
rātri-dine rasa-gīta-śloka āsvādane ||4||
nānā-bhāva uṭhe prabhura harṣa, śoka, roṣa |
dainyodvega-ārti utkaṇṭhā, santoṣa ||5||
sei sei bhāve nija-śloka paḍiyā |
ślokera artha āsvādaye dui-bandhu lañā ||6||
kona dine kona bhāve śloka-paṭhana |
sei śloka āsvādite rātri-jāgaraṇa ||7||


(3) Midőn Maháprabhu Nílácsalban élt,
éjjel-nappal felzaklatta őt a Krsnától való távollét érzése.
(4) Szvarúp és Rámánanda – e két társával szüntelen,
éjt nappallá téve a hangulathoz illő dalokat és verseket ízlelt.
(5) Számtalan érzelem ébredt az Úrban: túláradó öröm és bánat, harag,
alázat, zaklatottság, fájdalom, sóvárgás, elégedettség.
(6) Minden egyes érzelemhez a elszavalta saját versét,
és két barátjával ízlelgette e versek jelentéseit.
(7)Megtörtént, hogy valamely érzelemben elszavalt egy verset,
és ugyanazt a slókát egész éjszaka virrasztva ízlelgette.
Az ötödik slókában említett érzelmek a Slókamálá alábbi verseihez kötődnek:
1. túláradó öröm (harṣa), a fejezet 8. strófájától,
2. bánat (śoka), harag (roṣa), azaz keserű harag önmaga iránt,
3. alázat (dainya) , mely érzés a 4. strófában csak tovább fokozódik, és az 5. és 6. versben az alábbi érzelmek díszítenek:
5. fájdalom (ārti),
6. sóvárgás (utkaṇṭhā),
7. zaklatottság (udvega).
8. E strófa Rádhá érzelmeinek széles skáláját mutatja fel: féltékenység, sóvárság, alázat, buzgóság, könyörgés.


harṣe prabhu kahena, śuna svarūpa-rāma-rāya |
nāma-saṅkīrtana kalau parama upāya ||8||
saṅkīrtana-yajñe kalau kṛṣṇa-ārādhana |
sei ta' sumedhā pāya kṛṣṇera caraṇa ||9||


(8) Az Úr nagy örömmel így szólt: Ó, Szvarúp és Ráma Ráj, hallgassátok
a kali korban legfontosabb gyógymód a Szent Név együttes zengése!:
(9) A kali korban a szankírtan áldozat Krsna imádata,
az értelmesek így menedéket nyernek Krsna lábánál.

kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam |
yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ ||10||


(10) A sötét színben, feketésen ragyogót, teste, ékességei, fegyverei és barátai körében(eljövőt)
a jó értelműek a szankírtan áldozattal imádják.
(Bhág.11.5.32.)

Csaitanja Maháprabhu minden bizonnyal Srídhar Szvámí kommentárja értelmében, Krsnára vonatkoztatva idézte a verset: a tviṣākṛṣṇam szófordulatot tviṣā kṛṣṇam-ként értelmezve az indraníla drágakőként tündöklő Krsnára utal, az aṅga(rész) imádandó testrészeire, az upāṅga(alrész) ékszereire, a fegyverek a Szudarsan csakrára és Krsna más fegyvereire, a pārṣadam pedig Szunanda vezette társaira vonatkozik.
A Csaitanja-követő kommentátorok ebben, és a Bhágavata-purána rákövetkező verseiben Maháprabhura tett utalást látnak. (lásd még a Fekete és arany , illetve a Karabhádzsana rsi fohásza című írásokat.)


nāma-saṅkīrtana haite sarvānartha-nāśa |
sarva-śubhodaya kṛṣṇa-premera ullāsa ||11||


(11) A Szent Nevek együttes magasztalása minden akadályt elhárít,
ez minden jószerencse kezdete, és a Krsna iránti szeretet (kṛṣṇa-prema) kiáradása!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||12||


(12) A szív tükrét megtisztító, a világi lét mindent felemésztő erdőtüzét kioltó,
az áldás alkonyi lótuszát holdsugárral nyitogató, tudás-úrnőt éltető,
gyönyör-óceánt duzzasztó, minden lépést a nektár teljességével ízesítő,
minden lelket megfürdető – ekképp győzedelmeskedik a legfelsőbb, a Srí Krsna-szankírtan.
(Siksástakam 1.)


saṅkīrtana haite pāpa-saṁsāra-nāśana |
citta-śuddhi sarva-bhakti-sādhana-udgama ||13||
kṛṣṇa-premodgama, premāmṛta-āsvādana |
kṛṣṇa-prāpti, sevāmṛta-samudre majjana ||14||


(13) A szankírtan megsemmisíti a létforgatag bűnös állapotát,
megtisztítja a szívet, és a szeretetteljes odaadás gyakorlására ösztönöz, annak bármely módján.
(14) Felébred a Krsna iránti rajongó szeretet, az ember megízleli a szeretet valódi ízeit,
majd a szolgálat nektáróceánjába merülve eléri Krsnát.

uṭhila viṣāda, dainya, paḍe āpana-śloka |
yāhāra artha śuni' saba yāya duḥkha-śoka ||15||


(15) Kétségbeesés vett erőt rajta, s alázatosan zengte versét,
melynek hallatán minden szenvedés és bánat messzire távozik:

nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ ||16||


(16) Neveid sokféleképp valók. Minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s ilyen az én
balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!
(Siksástakam 2.)


aneka-lokera vāñchā aneka-prakāra |
kṛpāte karila aneka-nāmera pracāra ||17||
khāite śuite yathā tathā nāma laya |
kāla-deśa-niyama nāhi, sarva siddhi haya ||18||
sarva-śakti nāme dilā kariyā vibhāga |
āmāra durdaiva – nāme nāhi anurāga ||19||


(17) Számtalan ember kívánsága szerint, számtalan módon
számtalan neved hirdeted kegyesen!
(18) Evés közben, vagy fekve – bárhogyan is magasztalja a Szent Nevet,
mert nincs helyre, időre vonatkozó előírás, az teljesen tökéletes lehet.
(19) Bár minden erőd átadtad a Szent Névben,
balszerencsémre egy csepp vonzalmat sem érzek iránta magamban.
kariyā vibhāga – felosztást téve – mondja a szöveg, azaz a sok névbe mind elosztottad az erőd: minden erővel felruháztad Szent Neveidet.


ye-rūpe la-ile nāma prema upajaya |
tāhāra lakṣaṇa śuna, svarūpa-rāma-rāya ||20||


(20) Miképpen énekelje a Szent Nevet, hogy kivirágozzék benne a rajongó szeretet?
Ó, Szvarúp és Ráma Ráj! Halljátok most ennek jeleit!

tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā |
amāninā māna-dena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||21||


(21) Alázatosabban, mint a fűszál, akár a fa, türelmesen,
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.
(Siksástakam 3.)


uttama hañā āpanāke māne tṛṇādhama |
dui-prakāre sahiṣṇutā kare vṛkṣa-sama ||22||
vṛkṣa yena kāṭileha kichu nā bolaya |
śukāñā maileha kāre pānī nā māgaya ||23||
yei ye māgaye, tāre deya āpana-dhana |
gharma-vṛṣṭi sahe, ānera karaye rakṣaṇa ||24||
uttama hañā vaiṣṇava habe nirabhimāna |
jīve sammāna dibe jāni' 'kṛṣṇa'-adhiṣṭhāna ||25||
ei-mata hañā yei kṛṣṇa-nāma laya |
śrī-kṛṣṇa-caraṇe tāṅra prema upajaya ||26||


(22) Legyen bármilyen kiváló, gondolja magát szalmaszál-hitványnak,
s legyen béketűrő kétféleképpen, minta fa:
(23) Szava sincs, néma még akkor is, amikor kivágják,
és nem könyörög vízért, ha kiszáradva haldoklik sem.
(24) Ám ha bárki kér tőle, neki adja minden vagyonát,
miközben eltűri a forróságot és a záport, mindig másokat oltalmazva.
(25) Kiválóvá válva egy vaisnava legyen mentes az önteltségtől,
és adja meg a tiszteletet minden lénynek, Krsna lakhelyét tudva bennük.
(26) Aki így zengi Krsna szent nevét,
Srí Krsna lábánál, abban felébred az Úr iránti rajongó szeretet.
Hasonló a tanítás az 1.17 fejezetben, mikor Nimái a harer nāma kezdetű versről tanít:

tṛṇa haite nīca hañā sadā labe nāma | āpani nirabhimānī, anye dibe māna ||26||
taru-sama sahiṣṇutā vaiṣṇava karibe | bhartsana-tāḍane kāke kichu nā balibe ||27||
kāṭileha taru yena kichu nā bolaya | śukāiyā mare, tabu jala nā māgaya ||28||
ei-mata vaiṣṇava kāre kichu nā māgiba | ayācita-vṛtti, kimvā śāka-phala khāiba ||29||
sadā nāma la-iba, yathā-lābhete santoṣa | eita ācāra kare bhakti-dharma-poṣa ||30||
tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā | amāninā māna-dena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||31||
prabhu-ājñāya kara ei śloka ācaraṇa | avaśya pāibe tabe śrī-kṛṣṇa-caraṇa ||33||


(26) „Az ember énekelje a Szent Nevet (abban a tudatban, hogy) jelentéktelen, akár a fűszál,
és önteltség nélkül adja meg a tiszteletet mindenki másnak.
(27) A vaisnava béketűrő, akár a fa.
Szidják vagy büntetik, nem válaszol egy szót sem.
(28) (A fa) egy szóval nem tiltakozik, még ha kivágják is,
kiszáradva meghalhat, mégsem könyörög vízért.
(29) Éppígy egy vaisnava nem könyörög senkinek,
csupán egye az ételt, ami csak úgy adódik*, vagy zöldséget, gyümölcsöt.
(30) Énekelje mindig a Szent Nevet, legyen elégedett azzal, ami önként adódik.
Ez a viselkedés teszi szilárddá a bhakti-dharmát.
(31) Alázatosabban, mint a fűszál, akár a fa, türelmesen,
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.”
(32) Kezeim magasba emelve hirdetem: hallja meg minden ember!
A Szent Név zsinórjára fűzve viseljétek nyakatokban e verset!
(33) Az Úr utasítását követve éljetek e vers tanítása szerint,
és bizonnyal eléritek Srí Krsna lótuszlábát!

* egye az ételt, ami csak úgy adódik, a szövegben: ayācita-vrata. Az ayācita jelentése kérés nélküli, az ayācita-vrata olyan fogadalom, melynek során csupán a kérés nélkül kapott ételen él a fogadalmas.


kahite kahite prabhura dainya bāḍilā |
'śuddha-bhakti' kṛṣṇa-ṭhāñi māgite lāgilā ||27||
premera svabhāva – yāhāṅ premera sambandha |
sei māne, – 'kṛṣṇe mora nāhi prema-gandha' ||28||


(27) Így szólván az Úr elesettség érzete fokozódott,
és Krsnához fohászkodott tiszta szeretetért,
(28) a rajongó szeretet természete szerint. Hiszen mikor a préma jellemezi az Istennel való kapcsolatot
a (bhakta így) gondolkodik: a szeretetnek a halvány árnyéka sincs meg bennem Krsna iránt!
halvány árnyéka: az eredetiben illata


na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye |
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi ||29||


(29) Sem vagyont, sem követőket, sem szép nőt,
de megbecsülést sem kívánok, ó Mindenség Ura!
Vágyam csupán születésről születésre
az irántad való indokolatlan szeretet.
(Siksástakam 4.)


dhana, jana nāhi māgoṅ, kavitā sundarī
'śuddha-bhakti' deha' more, kṛṣṇa kṛpā kari' ||30||


(30) Nem kívánok sem vagyont, sem követőket, megbecsülést vagy szépasszonyt,
tiszta szeretetet adj nékem, ó, Krsna, légy kegyes!

A kavitā a költőiség, költészet, a tudós bölcs, komoly és gyönyörű szavait jelenti – melynek a világtól kapott megbecsülés a következménye.


ati-dainye punaḥ māge dāsya-bhakti-dāna |
āpanāre kare saṁsārī jīva-abhimāna ||31||


(31) Végtelen alázatosan újra a szolgáló szeretet adományáért könyörgött,
önmagát a létforgatagba keveredett élőlénynek tekintve.

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau |
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya ||32||


(32) Óh, Nanda kisfia! e szolgád
a rettentő létóceán közepébe zuhant,
kérlek, tekints rá
a lótuszlábadra tapadt porszemként!
(Siksástakam 5.)


tomāra nitya-dāsa mui, tomā pāsariyā |
paḍiyāchoṅ bhavārṇave māyā-baddha hañā ||33||
kṛpā kari' kara more pada-dhūli-sama |
tomāra sevaka karoṅ tomāra sevana ||34||
punaḥ ati-utkaṇṭhā, dainya ha-ila udgama |
kṛṣṇa-ṭhāñi māge prema-nāma-saṅkīrtana ||35||


(33) Örök szolgád vagyok, ám megfeledkezve rólad
illúziókeltő energiád által megbéklyózva a létóceánba estem.
(34) Légy kegyes, és tégy engem a lábadnál lévő porszemhez hasonlatossá!
Szolgád vagyok, hadd szolgálhassalak hát téged!
(35) Ismét sóvárgás és alázat ébredt benne,
Krsna oltalmáért fohászkodott, hogy rajongó szeretettel zenghesse az Ő nevét.

nayanaṁ galad-aśru-dhārayā
vadanaṁ gadgada-ruddhayā girā
pulakair nicitaṁ vapuḥ kadā
tava nāma-grahaṇe bhaviṣyati ||36||


(36) Szemem könnyeim árjával,
szám elcsuklón dadogó szavakkal,
testem beleborzongással – mikor
zengem majd így neved?
(Siksástakam 6.)


prema-dhana vinā vyartha daridra jīvana |
'dāsa' kari' vetana more deha prema-dhana ||37||


(37) A rajongó szeretet kincse nélkül értéktelen a nincstelen szenvedők élete.
Tégy szolgáddá, fizetségül pedig add a rajongó szeretet kincsét!

yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me ||39||


(39) A pillanat örökkévalóságnak tűnik, a szemem monszunfelhővé vált,
üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.
(Siksástakam 7.)


udvege divasa nā yāya 'kṣaṇa' haila 'yuga'-sama |
varṣāra megha-prāya aśru variṣe nayana ||40||
govinda-virahe śūnya ha-ila tribhuvana |
tuṣānale poḍe, yena nā yāya jīvana ||41||


(40) Zaklatottság állapotában az idő megáll, a pillanat akár egy világkorszak,
szemem pedig monszunfelhőkként hullatja a könnyeket.
(41) A Góvindától való elválásban üressé vált a három világ,
lassú tűzön perzselnek, s mégsem halok meg.

Idő megáll: szó szerint: a nap nem telik el;
Lassú tűzön
, szó szerint szalmán perzselve (tuṣa-anala). A kivégzés egyik kegyetlen módja: az elítéltet szalmabálába kötözik, és úgy égetik el.


(folytatása következik)

2021. március 20., szombat

Visvanáth Csakravartí: Vers az álombéli kedvtelés nektárjáról


śrī-svapna-vilāsāmṛtāṣṭakam


priye svapne dṛṣṭā saridina-sutevātra pulinaṁ
yathā vṛndāraṇye naṭana-paṭavas tatra bahavaḥ |
mṛdaṅgādyaṁ vādyaṁ vividham iha kaścid dvijamaṇiḥ
sa vidyud-gaurāṅgaḥ kṣipati jagatīṁ prema-jaladhau ||1||


Kedvesem! Álmomban egy olyan folyót láttam, mint ez itt, a partján is pontosan ilyen föveny volt.
Rengetegen táncoltak, éppen úgy, mint Vrndá erdejében.
Mrdanga, és temérdek más hangszer muzsikája hallatszott, és láttam, amint a bráhmanák gyöngye,
ez a tündöklő, aranyfényű személy az egész világot a rajongó istenszeretet óceánjába dobta.

vidyut-gaurāṅgaḥ – tündöklő Gauránga, mondja a szöveg, ám mert Rádhá egy álombéli ismeretlen bráhmanáról beszél, nyilván nem a nevét említi.
Vrndávan a Jamuná, míg Navadvíp a Gangesz partján fekszik. Ám míg Vrndá erdejében Krsna az éjszaka közepén, titokban táncolt a hozzá legközelebb álló gópíkkal, addig a Rádhá álmában látott bráhmana körül napfényben, nyíltan táncolnak rengetegen.


kadācit kṛṣṇeti pralapati rudan karhicid asau
kva rādhe hā heti śvasiti patati projjhati dhṛtim |
naṭaty ullāsena kvacid api gaṇaiḥ svaiḥ praṇayibhis
tṛṇādi-brahmāntaṁ jagad atitarāṁ rodayati saḥ ||2||


Olykor sírva kiáltozott: Krsna! Máskor meg
így sóhajtozott: ó jaj, Rádhá, merre vagy? Hol a földre roskadt önuralmát vesztve,
hol pedig boldogan táncolt kedves társai körében.
Megríkatta ő az univerzum minden egyes lakóját – Brahmától az utolsó fűszálig.

tato buddhir bhrāntā mama samajani prekṣya kim aho
bhavet so’yaṁ kāntaḥ kim ayam aham evāsmi na paraḥ |
ahaṁ cet kva preyān mama sa kila cet kvāham iti me
bhramo bhūyo bhūyān abhavad atha nidrāṁ gatavatī ||3||


Látván ezt gondolataim megzavarodtak. Ó, vajon ki
lehet ő? talán a kedvesem? akkor vajon ki vagyok én?
És ha én vagyok, hol a kedvesem, ha pedig ő, akkor hol lehetek én?
Így kavarogtak a gondolataim, aztán ismét álomba merültem.

(Rádhá történetét hallván Krsna így szólt:)

priye dṛṣṭvā tās tāḥ kutukini mayā darśita-carī
rameśādyā mūrtīr na khalu bhavatī vismayam agāt |
kathaṁ vipro vismāpayitum aśakṛt tvāṁ tava kathaṁ
tathā bhrāntiṁ dhatte sa hi bhavati ko hanta kim idam ||4||


Kíváncsi szerelmem! Láttad mindazon formáimat,
Ramá urát s a többieket, kiket megmutattam már neked, és nem lepődtél meg egy cseppet sem!
Mégis, hogy lehet, hogy most csodálkozásra késztet ez a bráhmana,
s úgy elbizonytalanít, hogy kérdezel: Ó, vajon ki lehet?
Ramá ura, azaz Laksmí ura, Nárájan.

iti procya preṣṭhāṁ kṣaṇam atha parāmṛṣya ramaṇo
hasann ākūtajñaṁ vyanudad atha taṁ kaustubha-maṇim |
tathā dīptaṁ tene sapadi sa yathā dṛṣṭam iva tad
vilāsānāṁ lakṣmaṁ sthira-cara-gaṇaiḥ sarvam abhavat ||5||


Így szólt a szerelmes Krsna, majd egy pillanatra kedvesét megérintve,
mosolygó arccal kézbe vette a Kausztubha ékkövet, a kívánságok tudóját.
Az felizzott, majd éppen úgy, ahogy (azt Rádhá) látta
megmutatta (az álombéli) kedvteléseket, minden apró részletével együtt.
kedvesét megérintve: a parāmṛś gyök kétféle jelentése miatt a vers első pádája fordítható így is: kedvesén tűnődve.
kézbe vette: az eredetiben: megütötte; minden apró részletével együtt: az eredetiben: az álló és mozgó kísérőkkel együtt.

vibhāvyātha proce priyatama mayā jñātam akhilaṁ
tavākūtaṁ yat tvaṁ smitam atanuthās tat tvam asi saḥ |
sphuṭaṁ yan nāvādīr yad abhimatir atrāpy aham iti
sphurantī me tasmād aham api sa evety anumime ||6||


(Rádhá) így szólt: Szerelmem, most már mindent megértettem!
A kívánságod, ami mosolyt csalt a szádra, s hogy te ő vagy!
Nyilvánvaló a vágyad is, mit nem mondtál el, hogy benne legyek én is!
A fénye lesz az enyém, így én is ő leszek – ez a következtésem.

yad apy asmākīnaṁ rati-padam idaṁ kaustubha-maṇiṁ
pradīpyātraivādīdṛśad akhila-jīvān api bhavān |
sva-śaktyāvirbhūya svam akhila-vilāsaṁ pratijanaṁ
nigadya premābdhau punar api tad ādhāsyasi jagat ||7||


Noha szerelmünk hajléka itt van, a Kausztubha ékkő
fényében minden lényt megmutattál nekem amott.
Saját energiáid révén megjelenve minden egyes embert megszólítva mutatod meg önnön kedvteléseid teljességét,
s ezzel újfent a rajongó szeretet óceánjába veted majd a világot.
Bár a szerelmünk hajléka itt van Vrndávanban, megmutattad nekem álmom valóságát, ahogy aranyfényű bráhmanaként ott (Navadvípban) mindenkit megtáncoltatsz, és megríkatsz mindenkit – a fűszáltól Brahmáig –, akik éppoly szerelmes vonzalommal fordulnak feléd, mint én.

yad uktaṁ gargeṇa vraja-pati-samakṣaṁ śruti-vidā
bhavet pīto varṇaḥ kvacid api tavaitan na hi mṛṣā |
ataḥ svapnaḥ satyo mama ca na tadā bhrāntir abhavat
tvam evāsau sākṣād iha yad anubhūto’si tad ṛtam ||8||


Amit a véda-tudó Garga mondott, Vradzsa ura előtt,
a sárga színben való megjelenésedről, cseppet sem volt tévedés.
És ezért volt az álmom is igaz, nem holmi üres képzelgés!
Ő te magad vagy, ez a helyes megértés!
Rádhá Gargára tett utalásával kapcsolatban a Bhágavata-puránában az alábbi olvasható: Balarám és Krsna névadó ünnepén Garga többek közt ezt mondja Krsnáról:

āsan varṇās trayo hy asya gṛhṇato 'nuyugaṁ tanūḥ |
śuklo raktas tathā pīta idānīṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ ||


E fiú három színt vett már magára a világkorszakok szerint,
fehér, vörös, és sárga, most pedig feketéssé lett. (Bhág. 10.8.13.)

pibed yasya svapnāmṛtam idam aho citta-madhupaḥ
sa sandeha-svapnāt tvaritam iha jāgarti sumatiḥ |
avāptaś caitanyaṁ praṇaya-jaladhau khelati yato
bhṛśaṁ dhatte tasminn atula-karuṇāṁ kuñja-nṛpatiḥ ||9||


Kinek értelme méhecskéje ezt az álom-nektárt kortyolgatja,
az a bölcs hamar felébred a kételyek álmából,
és Csaitanját elérve a szerelem óceánjában játszadozik majd,
ahol megkapja az erdei ligetek királyának páratlan kegyét.

A versmérték: śikhariṇī (koronás).

2020. október 31., szombat

Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj beszélgetése



Kavi Karnapúra a Srí Csaitanja felkelő holdja (Śrī Caitanya-candrodaya-nāṭaka) című drámájának hetedik színében mutatja be Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozását és beszélgetését. E szín a király tanácskozótermében játszódik. A király és tanácsadója, Szárvabhauma Bhattácsárja a zarándokútján lévő Csaitanja Maháprabhuról beszélgetnek. Hogy hagyhatta itt Maháprabhu az Úr Dzsgannáthot? s vajon visszatér-e valaha? – kérdi a király. A szentek a szívükben viszik magukkal az Urat – feleli Szárvabhauma –, s mert barátai vannak itt, így idővel bizonnyal vissza is tér majd.
E beszélgetés közben jelenti az ajtónálló, hogy egy bráhmana érkezett hírekkel… őt Szárvabhauma Bhattácsárja küldött Maháprabhu nyomába. Nyomban beinvitálják, a király hellyel kínálja, és Szárvabhaumával együtt faggatni kezdi: merre járt az Úr, mi történt vele? A hírnök pedig elbeszéli Mahárabhu Kúrmaksétrai látogatásának történetét, és Vászudéva, a leprás bráhmana meggyógyítását. Ám adjuk át a szót a szereplőknek!


sārvabhaumaḥ: tatas tataḥ |

Szárvabhauma: És mi történt aztán?

vipraḥ: tataś ca nṛsiṁha-kṣetram upagamyāgamyānubhāvo bhagavantaṁ nṛsiṁhaṁ dṛṣṭvā stutvā praṇamya pradakṣiṇīkṛtya pratasthe |

Bráhmana: Az Úr azután felkereste Nrszinha-ksétrát. Ahogy megérkezett, s megpillantotta Úr Nrszinhát, imáit és hódolatát ajánlotta, aztán tisztelgőn körbejárta az oltárt, és folytatta útját.

kāñcanācala-marīci-vīcibhir
gaurayan kim api dakṣiṇāṁ diśam |
darśanena karuṇā-taraṅgiṇā
drāvayan jana-manāṁsi sarvataḥ ||4||


(4) Arany-hegyként tündökölve fénysugarak özönével
árasztotta el a délvidéket.
Láthatták őt, könyörületének kiáradó hullámai pedig
mindenfelé megolvasztották az emberek szívét.

api ca,
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he |
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa pāhi naḥ ||5||


(s aztán)
(5) Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség Krsna, oltalmazz minket!

ittham ambuda-vikasvara-svara-
snigdha-mugdha-vacanāmṛta-dravaiḥ |
hlādayan śrutimatāṁ śruti-dvayaṁ
cittam apy apaharan sa jagmivān ||6||


(6) E dalt énekelte, felhőmorajlásnak tűnő, zengő hangján.
Elbűvölő, ártatlanul egyszerű szavai nektár-áradásával
gyönyörködtette mindazok fülét, akik hallhatták őt,
s amerre csak elhaladt, mindenki szívét elrabolta.


A mugdha itt egyszerűt, ártatlanul tisztát, természetest jelent.

sārvabhaumaḥ: satyam evāttha | tasyaivam eva prakṛtiḥ |

Szárvabhauma: Így igaz. Ilyen az ő természete.

vipraḥ: tato godāvarī-tīram āsādya vihita-viśrame jagaj-jana-manobhirāme nirupama-kṛpābhirāme prema-saubhagavati bhagavati kanaka-ketakopavana iva parimalāmodita-dig-valaye sakala-guṇa-nilaye svayam-prakāśikayā tat-prathayā ko 'yaṁ ko 'yam iti kṛta-samūhaḥ samūhaḥ kṣauṇi-surāṇāṁ tatra militavān | nimantritaś ca kenāpi |
samanantaram ananta-rahasye sarvataḥ sañcarati jana-caya-śravaṇa-kānte tad-udante mantrākṛṣṭa iva graha-gṛhīta iva vismaya-camatkāra-vikāra-viśaṁsthūla iva rāmānanda-rāyaḥ samupeyivān |


Bráhmana: Aztán a Gódávarí partjára érve az egész világot elbűvölő, páratlanul könyörületes Úr megpihent. Szeretet és jószerencse áradt belőle. Olyan volt, akár egy arany-kétakí virágokkal pompázó illatos kert. Tündöklő ragyogása nyilvánvalóvá tette (az egész világ számára), hogy ő minden jótulajdonság tárháza, s hirdette kiválóságát. „Ki ez? Ki ez?” – kérdezgették egymástól a bráhmanák csoportjai, ahogy megpillantották őt – „Valakinek meg kellene hívnia őt!”
Végül megérkezett Rámánanda Ráj is, hogy találkozhasson a végtelen titokzatos, és a sokaság szívének oly kedves személlyel. Ámulattól izgatottan közeledett, akár ha varázslat vonzaná, vagy ha szellem szállta volna meg.

A sárga virágú kétakí a kiengesztelés virága. Bár fája girbe-gurba, levelei hegyesek és élesek, a közöttük megbúvó virág kellemes illatú. A hasonlat Csaitanja könyörületes természetére is utal.
A bráhmanákat a szöveg földi istenekként említi (kṣauṇi-sura). A sokaság szívének oly kedves személy: a szövegben a jana-caya-śravaṇa-kānta (ember-tömeg-hírnév-kedves) arra utal, hogy a tömegben futótűzként terjedt a csodálatos szerzetes felbukkanásának híre, és a kormányzót először ez vonzotta oda. Aztán ahogy megpillantotta Csaitanját, már messziről lenyűgözte személyének varázsa.

rājā: rāmānanda dhanyo’si dhanyo’si | yasya te nayana-viṣayībhūtās te caraṇāḥ |

Király: Ó, Rámánanda, nagyon áldott vagy, nagyon áldott! Megpillanthattad az Úr lábait!

vipraḥ: samanantaram āgatyaiva caraṇa-kamala-parisare sarerīyamānāśru nipatati sma svayam eva | aye tvam eva rāmānando 'sīti bhagavatā sānugraham ukte | atha kim iti ca pratyuce | tad anu bhagavatāpi sārvabhaumānurodhena bhagavad-ālokanam abhīṣṭaṁ mameti mayātra kṣaṇam avasthitam | tat su-vihitam eva vihitaṁ bhavatā yat svayam eva samupasede | tad ucyatāṁ kiñcid ity ābhāni |

Bráhmana: Azután szemében könnyei gyöngyeivel az Úr lótuszlábához omlott. „Óh, te vagy hát Rámánanda!?” – szólította meg könyörületesen az Úr. „Valóban” – felelte Rámánanda. „Szárvabhauma javaslatára vágytam megpillantani téged, s ím, most bekövetkezett e pillanat. Ez itt egy alkalmas hely, hadd üljek le ide melléd. Kérlek, válaszold meg a kérdéseim!”

tato yadyapi rāmānando hi ko 'yaṁ kiṁ nāma kiṁ mahimā kim āśayaḥ kiṁ tattvam iti kim api bhagavad-viṣayaka-jñāna-viśeṣaṇābhijñas tathāpi cira-kāla-kalita-satata-sakhya-sukha-subhaga-gam-bhāvuka iva niḥsādhvasa eva kim api paṭhituṁ upacakrame –

„Ki Ő? Milyen néven szólítható? Milyen a dicsősége? Miképpen menedék? Mi az (Abszolút) Igazság?” Noha Rámánanda részletekbe menően jártas e témákban, most előbb hosszasan ízlelte a meghitt barátság boldog, áldott hangulatát, majd határozott hangon e verset zengte:

A színmű előadásakor itt a figyelem a színpad másik oldalára fordul, ahol a hírnök bráhmana elbeszélésében megidézett Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj beszélgetnek.

mano yadi na nirjitaṁ kim amunā tapasyādinā
kathaṁ sa manaso jayo yadi na cintyate mādhavaḥ |
kim asya ca vicintanaṁ yadi na hanta ceto-dravaḥ
sa vā katham aho bhaved yadi na vāsanā-kṣālanam ||7||


(7) Ha az elme nem kontrollált, mit ér az önfegyelem, s a többi gyakorlat?
S vajon miként uralhatná az ember az elméjét, ha nem Mádhavára gondolva?
Ám mire a gondolat, ha nem olvad meg a szív?
És hogyan is lágyulhatna meg a szív, ha nem tiszták a vágyak?

A versmérték: pṛthivī (széles).

bhagavān: bāhyam etat |

A magasztos Úr: Ez csupán a felszín.

kā vidyā – hari-bhaktir eva, na punar vedādi-niṣpannatā
kīrtiḥ kā – bhagavat-paro’yam iti yā khyātir na dānādi-jā |
kā śrīḥ – tat-priyatā na vai dhana-jana-grāmādi-bhūyiṣṭhatā
kiṁ duḥkham – bhagavat-priyasya viraho no hṛd-vraṇādi-vyathā ||8||


(8) Mi a tudás? Csupán a Hari iránti szeretet (hari-bhaktir eva). E nélkül a véda is befejezetlen.
Mi a hírnév? Az Úrnak szentelődés (bhagavat-paraḥ). Az adományozásból és semmilyen más jótettből nem születik ehhez fogható hírnév.
Mi a gazdagság? Az Ő szeretete (tat-priyatā) . Sem vagyon, sem követők sokasága nem lehet ennél jelentősebb.
Mi a szenvedés? Elválás az Úrnak kedvestől (bhagavat-priyasya virahaḥ), nincs ennél szívettépőbb fájdalom!

A bāhya (felszín) szó szerint külsődlegest, kívül lévőt jelent. A verset a Csaitanját és Rámánandát játszó színészek szavaikat egymásba öltve szavalják. A 8. és 12. versek közti rész a Csaitanja-csaritámrta 2.8.245-260. részletével állítható párhuzamba.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

bhagavān: bhadram | ke muktāḥ |

A magasztos Úr: Úgy van! És kik a megszabadultak?

rāmānandaḥ:
pratyāsattir hari-caraṇayoḥ sānurāge na rāge
prītiḥ premātiśayini harer bhakti-yoge na yoge |
āsthā tasya praṇaya-rabhasasyopadehe na dehe
yeṣāṁ te hi prakṛti-sarasā hanta muktā na muktāḥ ||9||


Rámánanda:
(9) Akiknek Hari lábainak szeretetteljes közelségén kívül nincs más vonzalmuk,
Hari iránti forró szeretet bhakti-jógáján kívül nem ismernek más jógát,
és testüket mindig az iránta érzett heves ragaszkodás takarója fedi,
bizony, ők a természetüknél fogva megszabadultak, s nem a „megszabadultak”.

A versmérték: mandākrāntā (lassú léptű).

bhagavān: bhavatu |

A magasztos Úr: Igen!

kiṁ geyaṁ – vraja-keli-karma – kim iha śreyaḥ – satāṁ saṅgatiḥ
kiṁ smartavyam – aghāri-nāma – kim anudhyeyaṁ – murāreḥ padam |
kva stheyam – vraja eva – kiṁ śravaṇayor ānandi – vṛndāvana-
krīḍaikā – kim upāsyam atra – mahasī śrī-kṛṣṇa-rādhābhidhe ||10||


(10) Mit énekeljünk meg? A vradzsabéli kedvteléseket. Mi a legjobb e világban? A szentek társasága.
Mire emlékezzünk? Agha ellenségének nevére. Min meditáljunk? Murári lábain.
Hol éljünk? Csakis Vradzsában. Mi a fül gyönyöre? A vrndávan-béli
kedvtelések. Mi az imádandó? Srí Krsna és Rádhá neveinek magasztaló éneke!

Az első kérdések és válaszok lassú ütemben váltják egymást, kérdés, majd válasz és indoklás. A megszabadulás kibontása után azonban felgyorsul a beszélgetés, szinte egymás szavába vágva beszélget Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj.
Agha ellensége, Mura ellensége (Murári): Agha egy hatalmas kígyó testét felöltő démon, akit Krsna pusztított el. Az agha szó jelentése bűn, kín fájdalom – Agha démon így a megtestesült bűn, míg Mura az önhittség megtestesítője, melynek bástyái mögé bújunk (a név jelentése: körülzárás, körbevétel). Murával szintén Krsna végzett.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

bhagavān: bhadram | ucyatām ucyatām |

A magasztos Úr: Úgy van! Mondd még, mondd tovább!

rāmānandaḥ: (sva-gatam) itaḥ paraṁ kiṁ vaktavyam | praśnānurūpam uditam eva | adhunā yad vaktavyaṁ tenāsya sukhaṁ bhavati na veti na jānāmi | (iti kṣaṇam abhicintya prakāśam) –

Rámánanda: (maga elé) Ez a legvégső, mit mondhatnék még? Csak a kérdéseit követve válaszoltam. Mit mondhatnék most neki, ami elégedetté tenné… nem tudom. (Így tűnődik kis ideig, majd fennhangon folytatja)

nirvāṇa-nimba-phalam eva rasānabhijñāś
cuṣyantu nāma rasa-tattva-vido vayaṁ tu |
śyāmāmṛtaṁ madana-manthara-gopa-rāmā-
netrāñjalī-culukitāv asitaṁ pibāmaḥ ||11||


(11) Az ízeket nem ismerők csupán a nirvána nimba-gyümölcsét
szívogatják, ám mi, a lelki ízek igazságának tudói
a sötét nektárt, a szerelemtől felajzott fejőslánykák
szeme sarkának fekete vizét kortyoljuk.

A nimba (Azadirachta indica) apró gyümölcsének íze erősen kesernyés.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

bhagavān: punar anyad ucyatām | samānarthakam etat |

A magasztos Úr: Folytasd tovább! Ahogy eddig!

rāmānandaḥ: itaḥ paraṁ pratipādyam eva nāsti | kim anyad vaktavyam | (iti manasi vicārya prakāśam) –

Rámánanda: Nincs elmondható ezen túl semmi. Mi mást mondhatnék? (Elgondolkodik kissé, majd fennhangon)

līḍhān eva pathaś cakora-yuvatī-yūthena yāḥ kurvate
sadyaḥ spāṭikayanti ratna-ghaṭitāṁ yāḥ pāda-pīṭhāvalīm |
yāḥ prakṣālita-mṛṣṭayor jala-lava-prasyanda-śaṅkākṛtas
tāḥ kṛṣṇasya padābjayor nakha-maṇi-jyotsnāś ciraṁ pāntu vaḥ ||12||


(12) A csakóra madárkák raja csókolta végig az ösvényt,
melyen ékkövekkel kirakott kristályok soraként csillognak nyomainak oltárai,
s melyet a reménykedő könnyek zápora áztatott, és kent fel –
Krsna lótuszlába körmeinek tündöklő ragyogása oltalmazzon benneteket mindörökké!

A csakóra olyan fogoly-madár, ki a költők szerint kizárólag holdfényen él. A Hold a nektár forrása, így a holdfény a nektár tündöklése – a csakóra madarat pedig csak ez teszi elégedetté (a madár megnevezése a cak – megelégszik igéből származik). Másfelől a heves, ám viszonzatlan szerelem szimbóluma is: hiszen a földön szaladó madár számára a Hold elérhetetlen messzeségben ragyog az égen.
A vers azt a pillanatot állítja elénk, mikor a rásza-tánc köre felbomlik. Krsna Rádhá keresésére indul, a gópík pedig az éjszakai erdőben nyomaikat kutatják. A gópík csakóra madárként állnak előttünk, kik végigcsókolják Krsna lábnyomait.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

bhagavān: kāvyam evaitat | punar ucyatam |

A magasztos Úr: Ez valódi költészet! Kérlek, folytasd!

rāmānandaḥ: (kṣaṇaṁ vicintya) –

Rámánanda: (egy pillanatra eltűnődve)

śrīvatsasya ca kaustubhasya ca ramā-devyāś ca garhākaro
rādhā-pāda-saroja-yāvaka-raso vakṣaḥ-sthala-stho hareḥ |
bālārka-dyuti-maṇḍalīva timiraiś chandena vandīkṛtā
kālindyāḥ payasīva pīva-vikacaṁ śoṇotpalaṁ pātu naḥ ||13||


(13) A Srívatsza, a Kausztubha, de még maga a szerencseistennő is jelentéktelenné válik
Hari domború mellkasán, Rádhá lótuszlábának piros nyoma mellett.
Akár a felkelő nap bíbor-fény ragyogása, kit a sötétség köszönt imáival,
vagy a kibomlott vörös lótusz a Jamuná vizén – e lábnyom oltalmazzon bennünket!

A Srívatsza fehér szőrtincs Krsna és Visnu mellkasán, annak jeleként, hogy Srí, a szerencseistennő mindig ott pihen. A Kausztubha ékkő a tejóceán kiköpülése során bukkant a felszínre, és Visnu mellkasát díszíti. Ám mindezen ékességeket elhomályosítja Rádhá talpának pirosló nyoma – a fenséges istenimádat válik jelentéktelenné a rajongó istenszerelem mellett. A sötétség köszöntötte bíbor nap, a Jamuná sötét vizén tündöklő vörös lótusz – mindkét kép a sötét háttérben tündöklő piros ragyogás kontrasztját festi elénk.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

bhagavān: idam api tathā |

A magasztos Úr: Így, így!

rāmānandaḥ: (caraṇau dhṛtvā) –

Rámánanda: (az Úr lábait megragadva)

sakhi na sa ramaṇo nāhaṁ ramaṇīti bhidāvayor āste |
prema-rasenobhaya-mana iva madano niṣpipeṣa balāt ||14||
(

14) Kedves barátnőm, nincs két személy immár – ő egy szerelmes férfi,
és én egy szerelmes leány –, nincs már különbség!
A Szerelemisten erővel összezúzta,
és a szerelem ambróziájává préselte szíveinket.

athavā,
ahaṁ kāntā kāntas tvam iti na tadānīṁ matir abhūn
mano-vṛttir luptā tvam aham iti nau dhīr api hatā |
bhavān bhartā bhāryāham iti yad idānīṁ vyavasitis
tathāpi prāṇānāṁ sthitir iti vicitraṁ kim aparam ||15||


(vagy)
(15) Én az egyik szerelmes, s te a másik – e látásmód már a múlté,
a józan ész csónakja megfeneklett, nincs többé te és én. Mindkettőnk értelme elveszett.
Most mégis így próbálok gondolkodni: te a férj, s én a feleség –
életek hosszú során át vajon történhet-e ennél különlegesebb?

Rámánanda Ráj úgy fordul Csaitanjához, mint Rádhához egy barátnője. A Csaitanja-csaritámrtában ugyanez a hangulat a 2.8.194. versben lelhető fel, ott Rámánanda az elválástól szenvedő Rádhá szavait énekli meg.
A versmérték: śikhariṇī (koronás)

sārvabhaumaḥ: tato bhagavatā kim uditam ?

Szárvabhauma: S aztán mit mondott az Úr?

vipraḥ: tadā yad avalokitaṁ tad ākalaya –

Bráhmana: Íme, ezt láttam, akkor:

dhṛta-phaṇa iva bhogī gāruḍīyasya gānaṁ
tad-uditam ati-raty-ākarṇayan sāvadhānam |
vyadhikaraṇatayā vānanda-vaivasyato vā
prabhur atha kara-padmenāsyam asyāpy adhatta ||16||


(16) Akár egy kifeszített csuklyájú kobra, ki a kígyó-orvos énekét
hallgatja, úgy csüngött szavain, feszült figyelemmel.
Aztán mert alkalmatlannak találta, vagy talán túláradó boldogsága miatt?
az Úr lótuszkezét Rámánanda szájára tette.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett)

rājā: bhaṭṭācārya! ko’yaṁ sandarbhaḥ?

Király: Bhattácsárja! Mit jelent ez?

sārvabhaumaḥ: mahārāja | nirupādhi hi prema kathañcid apy upādhiṁ na sahata iti pūrvārdhe bhagavatoḥ kṛṣṇa-rādhayor anupadhi-prema śrutvā tad eva puruṣārthīkṛtam | bhagavatā mukha-pidhānaṁ cāsya tad-rahasyatv aprakāśakam |

Szárvabhauma: Királyom! A minden korláton túllépő szerelem semmilyen megjelölést nem tűr, ezért hallván Krsna és Rádhá szerelméről szóló nyílt beszédet, az emberek javára tekintettel az Úr elfedte Rámánanda száját, hogy ne fedhesse fel e titkot.

vipraḥ: tadā cikura-kalāpaṁ dvidhā kṛtvā tenaiva tac-caraṇa-yugaṁ veṣṭayitvā nipatya gaditam –

Bráhmana: És akkor (Rámánanda az Úr) lábaihoz omlott, hajával beborítva lábait, és így szólt:

mahā-rasika-śekharaḥ sarasa-nāṭya-līlā-guruḥ
sa eva hṛdayeśvaras tvam asi me kim u tvāṁ stumaḥ |
tavaitad api sāhajaṁ vividha-bhūmikā-svīkṛtir
na tena yati-bhūmikā bhavati no’ti-vismāpanī ||17||


(17) A lelki ízek értőinek koronaékszere, a szerelmes táncos kedvtelések mestere,
bizony ő, a Szívek Ura nem más, mint te magad! Mi pedig magasztalunk téged.
Magától értetődő természetességgel öltesz magadra számos szerepet,
ám oly csodálatos ez a szerzetes-szerep, amit most magadra vettél!

(iti ciraṁ caraṇa-kamalaṁ dhṛtvā rudann āsīt | madhye madhye kiñcid gadati ca |

(Az Úr lótuszlábát hosszasan ölelve felzokog, s eközben így szól:)

ākasmiko na vidhinā nidhir abhyanāyi
bhagnaḥ kim indur amṛtasya yad eṣa pātaḥ |
ānanda-bhūruha-phalaṁ su-vipac-cāriṇāṁ
dṛṣṭaṁ yad eva tava deva padāravindam ||18||


(18) Jósorsom váratlanul kincsekkel halmoz el –
de mire a Holdból aláhulló nektárzuhatag?
A boldogság fájának legérettebb, legkívánatosabb gyümölcsét,
lótuszlábad pillanthattam most meg, óh, Uram!

bhagavan, yathaivādya mayā svapne dṛṣṭaṁ tathaiva sākṣād api |

Uram, ahogy álmomban láttalak, éppúgy jelentél meg most előttem.

(iti punar api pādau dhṛtvā roditi | bhagavān gāḍhaṁ pariṣvajate)

(Így szólván, újra csak zokogott és az Úr lábait szorongatta, ám ő fölemelte, és szorosan magához ölelte.)

ataḥ paraṁ nimantrayitvā, vipra-vareṇa samāgatya, deva aparāhṇo jātaḥ ity ukto bhagavān mādhyandina-karmaṇe calitavān | vayam api tac-caraṇāravindaṁ praṇamya tad ahar eva pratyājigamiṣavaḥ smaḥ |

Majd egy jeles bráhmana lépett oda, és meginvitálta (Maháprabhut), mondván: Uram, itt a délután! ekkor az Úr távozott, hogy eleget tegyen déli kötelességeinek. Mi is hódolatainkat ajánlottuk lótuszlábánál, és még aznap elindultunk visszafelé.

sārvabhaumaḥ: tad adhunā viśrāmyatāṁ bhavadbhiḥ |

Szárvabhauma: Most pedig pihenj meg, kérlek.

vipraḥ: yathājñāpayati bhavān |

Bráhmana: Ahogy kívánod, uram.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. október 17., szombat

az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal találkozik


Krsnadász Kavirádzs gószvámí főművének, a Csaitanja-csaritámrtának talán egyik legszebb része a Madhja-lílá nyolcadik fejezete, mely Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj első találkozását és beszélgetését mondja el. A beszélgetés végigjárja az istenimádat eszményeit, a varnásram dharmától a rajongó szeretet változatos ízein keresztül Rádhá imádatáig, s még tovább.
Csaitanja és Rámánanda találkozásáról Lócsan dász Thákur Csaitanja-mangala című műve is beszámol, a Sésa-khanda első fejezetében – ám egészen más hangulatban. Krsnadász Kavirádzs elbeszélésében Rámánanda Ráj tárja fel az eszményeket sorban, egymás után, ő az aktív fél, Csaitanja sokáig szinte csak kérdez. A második nap beszélgetésében – ez a történet Kavi Karnapúra Csaitanjacsandródaja nátaka (Csaitanjacsandra holdjának felemelkedése) című színművében is felmerül – szintén Csaitanja kérdez.
Ám Lócsan dász elbeszélésében teljes mértékben a csodás Csaitanja a főszereplő, Rámánanda csupán részese az Úr kedvtelésének. Lócsan dász elbeszélése azt a pillanatot mutatja meg, amikor Csaitanja Krsnaként jelenik meg Rámánanda Ráj előtt. Krsnadász Kavirádzs művében is találunk hasonló mozzanatot: a beszélgetés végén Csaitanja Rádhá-Krsna alakját tárja fel Rámánandának (Cscs. 2.8.267-289.).

 Íme, a Csaitanja-mangala Sésa-khandájának első fejezete:


Másnap Gauránga és társa elhagyta Dzsijada-Nrszinhát, dél felé folytatva útját. Elmerülve a krsna-préma eksztázisban Kanycsiba érkezett. E város szemet gyönyörködtető, valódi ékkő a többi település közt.
Bár az Úr Csaitanja soha nem nézett az érzékkielégítésbe merülő emberek arcára, most mégis meglátogatta a vidék kormányzóját. Odament a palota kapuőréhez, és így szólt hozzá: „Látni szeretném a kormányzót!”
Eközben a kormányzó – Rámánanda Ráj – belső szobájában, az oltár előtt ült, és Krsna imádatába mélyedt. Mikor a kapuőr jelentette, hogy egy nagy szerzetes érkezett, hogy meglátogassa őt, a kormányzó nem szólt egy szót sem – folytatta meditációját. A kapuőr nem merte megzavarni a kormányzót, így visszatért a kapuhoz, és jelentette Gaurángának: „Sajnos nem tudtam átadni látogatásának hírét a kormányzónak, éppen a púdzsáját végzi. Senki nem zavarhatja őt ilyenkor!”
Az Úr – szívében mosollyal – figyelmen kívül hagyta a kapuőr figyelmeztetését, és belépett a palotába, hogy a kormányzóval találkozzék. Megállt a szobája előtt, ahol Rámánanda Ráj a múrtiját imádta.
A kormányzó éppen Krsnán meditált, ám váratlanul Gauracsandra alakja jelent meg a gondolataiban. Zavartan a mahá-mantra zengésébe fogott, majd újra megpróbált elmélyedni meditációjában. Ám megint csak Gauracsandrát látta Krsna helyett. „Mi történik? kit látok?” – tűnődött zavarodottan. Szilárd elhatározással ismét megpróbált meditációjába mélyedni, ám újfent Gauránga jelent meg a szívében. Zavarodottan nyitotta ki a szemeit, s pillantása rögtön Gauracsandrára, a szerzetesek legnagyszerűbbjére esett, aki éppen előtte állt.
A kormányzó tiszteletteljesen felállt, majd meghajolt az Úr lótuszlábai előtt. Csodálattal töltötte el Gauránga aranyló alakjának tündöklő szépsége. Szívében ujjongott, ám meg is lepődött: hogyan került az Úr a szobájába? Mosolyogva így kérdezte őt: „Miként jelentél meg a gondolataimban, hogyan léptél be a meditációmba? Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy megpillanthattam lótuszlábad!”
Az Úr Csaitanja így felelt: „Nem tudod, ki vagy? Ismerj rám, azért jöttem, hogy magammal vigyelek!” Gaurahari szívből kacagott, majd aranyló alakjában megmutatta a Rámánanda Ráj szívében imádott istenségének képét. Aztán aranyfényű alakját feladva feketés Krsna formáját mutatta meg: kezében fuvola, dhótija fénylő sárga, varkocsában pávatoll, ragyogó ékszerekkel és erdei virágok füzéreivel ékesen. A kormányzó boldogan gyönyörködött benne – ám egy pillanat múlva az Úr ismét aranyfényű Gaurángaként állt előtte.
Madarak, vadállatok, fák, levelek, kúszónövények, és minden más Gauránga olvadt-arany ragyogását tükrözte vissza, Rámánanda Ráj pedig Gauránga lábaihoz omlott. Magához ölelte az Úr lótuszlábait, és elvesztette eszméletét. Az Úr Csaitanja felemelte őt, kézenfogta, majd távozott.
Lócsan dász így beszéli el az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal való találkozásának csodálatos kedvtelését.

2020. október 3., szombat

Rámánanda-szamvád – Csaitanja Maháprabhu feltárja önmagát Rámánanda Ráj előtt


Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozásának tetőpontja, amikor Csaitanja feltárja eredeti formáját Rámánanda előtt. A történet Krsnadász Kavirádzs gószvámí ekképpen beszéli el:

iṣṭa-goṣṭhī kṛṣṇa-kathā kahi' kata-kṣaṇa |
prabhu-pada dhari' rāya kare nivedana ||262||
kṛṣṇa-tattva rādhā-tattva prema-tattva-sāra |
rasa-tattva līlā-tattva vividha prakāra ||263||
eta tattva mora citte kaile prakāśana |
brahmāke veda yena paḍāila nārāyaṇa ||264||
antaryāmī īśvarera ei rīti haye |
bāhire nā kahe, vastu prakāśe hṛdaye ||265||


(262) Ahogy Krsnával kapcsolatos témákról beszélgettek, Rámánanda Ráj
egy pillanatra megragadta az Úr lábát, és könyörögni kezdett hozzá:
(263) A Krsnáról szóló igazság, Rádháról szóló igazság, a szerelmükről szóló igazság színe-java,
a lelki ízekről szóló igazság, a kedvtelésekről szóló igazság – mindez oly sokféle!
(264) Ezeket az igazságokat mind megnyilvánítottad a szívemben,
miként Nárájan tanította Brahmát.
(265) A Belső Vezérlő (Felsőlélek) Isten egy formája,
nem kívülről beszél, hanem a szívben nyilvánítja meg valóságról szóló tudást.

janmādy asya yato 'nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ sva-rāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo 'mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||266||


(266) Akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura,
aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, (Brahmának), s akitől zavarba jönnek a félistenek is,
kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése,
s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon!
(Bhág.1.1.1.)


eka saṁśaya mora āchaye hṛdaye |
kṛpā kari' kaha more tāhāra niścaye ||267||
pahile dekhiluṅ tomāra sannyāsi-svarūpa |
ebe tomā dekhi muñi śyāma-gopa-rūpa ||268||
tomāra sammukhe dekhi kāñcana-pañcālikā |
tāṅra gaura-kāntye tomāra sarva aṅga ḍhākā ||269||
tāhāte prakaṭa dekhoṅ sa-vaṁśī vadana |
nānā bhāve cañcala tāhe kamala-nayana ||270||
ei-mata tomā dekhi' haya camatkāra |
akapaṭe kaha, prabhu, kāraṇa ihāra ||271||


(267) Egy kétség van még a szívemben,
kérlek téged, kegyesen oszlasd el.
(268) Először szerzetesnek tekintettelek,
s most Sjáma, a pásztorfiú alakját látom.
(269) Ám előtted egy aranyló alakot is érzékelek,
kinek fénye beborítja tested.
(270) Orcád előtt fuvolád látom,
s a színes érzelmekkel ide-oda rebbenő lótuszszemed.
(271) Így látlak téged, és ez oly csodás!
Mondd el kérlek kertelés nélkül ennek okát!

prabhu kahe – kṛṣṇe tomāra gāḍha-prema haya |
premāra svabhāva ei jāniha niścaya ||272||
mahā-bhāgavata dekhe sthāvara-jaṅgama |
tāhāṅ tāhāṅ haya tāṅra śrī-kṛṣṇa-sphuraṇa ||273||
sthāvara-jaṅgama dekhe nā dekhe tāra mūrti |
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti ||274||


(272) Szólt az Úr: Nagyon mély a szereteted Krsna iránt.
Amit látsz az nem más, mint rajongó szereteted természete. Legyen ez a bizonyosságod!
(273) Egy nagy bhakta mozgót és mozdulatlant,
bármi is legyen, Krsna megjelenéseként lát.
(274) Mozgót és mozdulatlant szemlélve valójában nem annak formáját látja,
mert mindenben csak imádott urát veszi észre.

Csak imádott urát veszi észre: nija iṣta-deva-sphūṛti – mondja a vers, a sphūrti szó remegést, megnyilvánulást, illetve emlékek bevillanását is jelent.

sarva-bhūteṣu yaḥ paśyed bhagavad-bhāvam ātmanaḥ |
bhūtāni bhagavaty ātmany eṣa bhāgavatottamaḥ ||275||


(275) Aki minden lényben magából kiindulva látja a lelki önazonosságot,
s lényeket istenben, az Átmanban, ő a legkiválóbb bhakta.
(Bhág. 11.2.45.)

vana-latās tarava ātmani viṣṇuṁ
vyañjayantya iva puṣpa-phalāḍhyāḥ |
praṇata-bhāra-viṭapā madhu-dhārāḥ
prema-hṛṣṭa-tanavo vavṛṣuḥ sma ||276||


(276) Az erdei liánok s fák szívében mintha maga Visnu
mutatkozott volna meg. Virágokkal és gyümölcsökkel gazdagon,
terhüktől meghajolva álltak a fák, mézpatakokat
hullattak, s a szeretet eksztázisában örvendeztek.
(Bhág. 10.35.9.)

rādhā-kṛṣṇe tomāra mahā-prema haya |
yāhāṅ tāhāṅ rādhā-kṛṣṇa tomāre sphuraya ||277||


(277) Oly nagy a szereteted Rádhá-Krsna iránt,
ezért számodra bármiben és mindenben Rádhá-Krsna jelenik meg.

rāya kahe – prabhu tumi chāḍa bhāri-bhūri |
mora āge nija-rūpa nā kariha curi ||278||
rādhikāra bhāva-kānti kari' aṅgīkāra |
nija-rasa āsvādite kariyācha avatāra ||279||


(278) Szólt Rámánanda Ráj: Ó, Uram, hagyd kérlek e sok komoly szót,
s ne rejtegesd előttem saját, valódi alakod!
(279) Rádhiká érzelmét és ragyogását vetted magadra,
s azért szálltál alá, hogy saját szerelmed ízébe kóstolj.

Saját szerelmed ízébe kóstolj: nija-rasa āsvādite – „önnön raszád megízlelni” áll a versben. A rasza jelent folyadékot, a fák ízes nedvét, ám átvitt értelemben általában ízt, hangulatot, érzelmet, különösképpen a szerelmet, illetve valaminek a lényegét, velejét.

nija-gūḍha-kārya tomāra prema āsvādana |
ānuṣaṅge prema-maya kaile tribhuvana ||280||
āpane āile more karite uddhāra |
ebe kapaṭa kara tomāra kona vyavahāra ||281||


(280) Saját titkos hivatásod e szeretet megízlelése,
ám ennek következtében a három világot is átfűtöd istenszeretettel.
(281) Személyesen magad jöttél, hogy felemelj és megszabadíts,
most mégis kerülgeted csak a forró kását. Miféle viselkedés ez?

Felemelj és megszabadíts: uddhāra, a szó elsődleges jelentése felemel, ám megment, megszabadít, megoltalmaz értelemben is használt szó.
Kerülgeted a forró kását: kapaṭa kara, cselesen, fondorlatosan viselkedsz, ám a félrevezetés hamisságának kárhoztatása helyett inkább a nyíltságot kéri számon Rámánanda.

tabe hāsi' tāṅre prabhu dekhāila svarūpa |
rasa-rāja mahābhāva dui eka rūpa ||282||


(282) Az Úr elmosolyodott, és feltárta neki saját valós formáját:
Raszarádzs és Mahábháva, ketten egy testben.

Raszarádzs a lelki ízek királya, Krsna, Mahábháva , a csupaszív érzelem pedig Rádhá.
Sríla Prabhupád kommentárjában Szvarúp Dámódar versét idézi:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||


Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

dekhi' rāmānanda hailā ānande mūrcchite |
dharite nā pāre deha paḍilā bhūmite ||283||
prabhu tāṅre hasta sparśi' karāilā cetana |
sannyāsīra veṣa dekhi' vismita haila mana ||284||


(283) Megpillantva e formát Rámánanda a gyönyörtől elvesztette az eszméletét.
Képtelen volt tovább állni, a földre roskadt.
(284) Ekkor az Úr megérintette a kezét, Rámánanda pedig nyomban magához tért.
A szerzetesi ruhát látva megdöbbent.

āliṅgana kari' prabhu kaila āśvāsana |
tomā vinā ei-rūpa nā dekhe anya-jana ||285||
mora tattva-līlā-rasa tomāra gocare |
ataeva ei-rūpa dekhāiluṅ tomāre ||286||


(285) Az Úr magához ölelte őt, s e szavakkal nyugtatta meg:
Rajtad kívül más nem látta ezt a formát.
(286) Tisztában vagy a kedvteléseim és velem kapcsolatos lelki ízek valós természetével,
ezért tártam fel előtted e formám.

Tisztában vagy: gocare, azaz tehén-járásnyi, bejárt, belakott terület, átvitt értelemben otthonosan mozog valamilyen területen, vagy befolyása, hatalma van fölötte.

gaura aṅga nahe mora rādhāṅga-sparśana |
gopendra-suta vinā teṅho nā sparśe anya-jana ||287||
tāṅra bhāve bhāvita kari' ātma-mana |
tabe nija-mādhurya kari āsvādana ||288||


(287) Testem valójában nem világos (gaura), ez csupán Rádhá testének érintése,
és a pásztorok vezérének fián, Krsnán kívül nem érint ő senki emberfiát.
(288) Az ő érzelmei hatják át testem és elmém,
így ízlelem saját szerelmes hangulatom (nija mādhurya).

Bhaktivédánta Szvámí, Sríla Prabhupád ekképpen tolmácsolja Gauraszundar szavait: „Óh, Rámánanda, nem csupán egy világos bőrszínű személy áll előtted. Én vagyok Srí Krsna, s amit látsz, az örök formám megnyilvánulása, amely Srímatí Rádhárání testszínébe burkolózik. Srí Krsnán kívül senki sem érintheti Srímatí Rádháránít, ezért öltöm magamra Rádhiká érzelmeit, s így hódolok saját örömömnek. Ebben az örök formámban Srí Krsna édes mivoltát is megízlelem.” (Az élet végső célja)

tomāra ṭhāñi āmāra kichu gupta nāhi karma |
lukāile prema-bale jāna sarva-marma ||289||
gupte rākhiha, kāhāṅ nā kario prakāśa |
āmāra bātula-ceṣṭā loke upahāsa ||290||
āmi eka bātula, tumi dvitīya bātula |
ataeva tomāya āmāya ha-i sama-tula ||291||


(289) Előtted nem marad titokban semmilyen tettem,
még ha rejtegetném is, szereteted erejével mindent tudsz, a szívembe látsz.
(290) Ám tartsd titokban kérlek, ne tárd fel soha,
őrült tetteim csak kinevetné a világ.
(291) Én bolond vagyok, s te egy másik bolond.
Ezért egyformák vagyunk, te meg én.

ei-rūpa daśa-rātri rāmānanda-saṅge |
sukhe goṅāilā prabhu kṛṣṇa-kathā-raṅge ||292||
nigūḍha vrajera rasa-līlāra vicāra |
aneka kahila tāra nā pāila pāra ||293||
tāmā, kāṅsā, rūpā, sonā, ratna-cintāmaṇi |
keha yadi kāhāṅ potā pāya eka-khāni ||294||
krame uṭhāite seha uttama vastu pāya |
aiche praśnottara kaila prabhu-rāmarāya ||295||


(292) Ekképpen töltött tíz éjszakát Rámánanda Ráj társaságában
az Úr nagy boldogságban, a Krsnáról szóló elbeszélések zamatát ízlelve.
(293) Vradzsabéli szerelmes kedvtelések bensőséges témáit fontolták meg közösen,
ám bármennyit is beszéltek róla, nem értek a végére.
(294) Réz, ón, ezüst, arany és érintőkő –
mintha mindezt egy helyen találná az ember a föld mélyén.
(295) Fokozatosan, egymás után hozták a felszínre az egyre nemesebb fémeket,
az Úr kérdései és Rámánanda Ráj válaszai éppen ilyenek.

āra dina rāya-pāśe vidāya māgilā |
vidāyera kāle tāṅre ei ājñā dilā ||296||
viṣaya chāḍiyā tumi yāha nīlācale |
āmi tīrtha kari' tāṅhā āsiba alpa-kāle ||297||
dui-jane nīlācale rahiba eka-saṅge |
sukhe goṅāiba kāla kṛṣṇa-kathā-raṅge ||298||
eta bali' rāmānande kari' āliṅgana |
tāṅre ghare pāṭhāiyā karila śayana ||299||


(296) Másnap Csaitanja engedélyt kért Rámánanda Rájtól, hogy útnak indulhasson,
és búcsúzáskor ezt az utasítást adta neki:
(297) A világi ügyeket magad mögött hagyva menj Nílácsalba,
zarándokutam végeztével hamarost én is visszatérek oda.
(298) Mindketten Nílácsalban élünk majd,
s boldogan múlatjuk együtt az időt a Krsnáról szóló elbeszélések zamatait ízlelve.
(299) Így szólt, majd megölelte Rámánandát,
s miután hazaküldte, maga is nyugovóra tért.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. szeptember 19., szombat

Rámánanda-szamvád – kérdések és válaszok


Ahogy közeledett az alkonyat, Rámánanda Ráj ismét felkereste Csaitanja Maháprabhut. Letelepedtek egy félreeső helyen, és folytatták a beszélgetést.


prabhu kahe – kon vidyā vidyā-madhye sāra |
rāya kahe – kṛṣṇa-bhakti vinā vidyā nāhi āra ||245||


(245) Az Úr szólt: Mely tudás minden bölcsesség közül a legfontosabb?
Rámánanda Ráj így felelt: Krsna-bhakti nélkül nincs semmilyen tudás.

kīrti-gaṇa-madhye jīvera kon baḍa kīrti |
kṛṣṇa-bhakta baliyā yāṅhāra haya khyāti ||246||


(246) A különféle elismerésre méltó dolgok közül melyik a legdicsőbb?
Krsna bhaktájának lenni – övé a legnagyobb hírnév.

sampattira madhye jīvera kon sampatti gaṇi |
rādhā-kṛṣṇe prema yāṅra, sei baḍa dhanī ||247||


(247) A számtalan vagyon közt mely gazdagság a legnagyobb?
Rádhá és Krsna iránti rajongó szeretet – aki ezzel bír, ő legvagyonosabb.

duḥkha-madhye kona duḥkha haya gurutara |
kṛṣṇa-bhakta-viraha vinā duḥkha nāhi dekhi para ||248||


(248) A szenvedések közt mely szenvedés a legsúlyosabb?
Krsna hívétől való elválásnál nem látok nagyobb szenvedést.

mukta-madhye kon jīva mukta kari' māni |
kṛṣṇa-prema yāṅra, sei mukta-śiromaṇi ||249||


(249) A megszabadultak közt ki a valóban megszabadult?
Kit rajongó szeretet fűz Krsnához, ő a megszabadultak koronaékszere.

gāna-madhye kona gāna – jīvera nija dharma |
rādhā-kṛṣṇera prema-keli – yei gītera marma ||250||


(250) A magasztaló énekek közül melyik dal az élőlény személyes dharmája?
A Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit megéneklő – ez a dalok legbelsőbb titka”

śreyo-madhye kona śreyaḥ jīvera haya sāra |
kṛṣṇa-bhakta-saṅga vinā śreyaḥ nāhi āra ||251||


(251) Az áldásos (tettek) közt melyik a lélek számára a legfontosabb?
Krsna hívének társaságán kívül nincs más.

A śreyas a śrī melléknév középfoka, így szó szerinti jelentése jobb, kedvezőbb. Átvitt értelemben áldást, jólétet jelent.

kāṅhāra smaraṇa jīva karibe anukṣaṇa |
kṛṣṇa'-nāma-guṇa-līlā – pradhāna smaraṇa ||252||


(252) Mire emlékezzen az ember minden pillanatban?
Krsna neve, tulajdonságai és kedvtelései – ez a legfontosabb, erre emlékezzünk.

dhyeya-madhye jīvera kartavya kon dhyāna |
rādhā-kṛṣṇa-padāmbuja-dhyāna – pradhāna ||253||


(253) A meditáció fajtái közt melyik meditációt gyakorolja az ember?
Rádhá-Krsna lótuszlábainak meditációja – ez a legfontosabb.

sarva tyaji' jīvera kartavya kāhāṅ vāsa |
vraja-bhūmi vṛndāvana yāhāṅ līlā-rāsa ||254||


(254) Hol éljen az ember, miután mindent elhagyott?
Vradzsa-bhúmi földjén, Vrndávanban, a rásza-tánc színhelyén.

śravaṇa-madhye jīvera kon śreṣṭha śravaṇa |
rādhā-kṛṣṇa-prema-keli karṇa-rasāyana ||255||


(255) A megannyi tanulmányozható téma közül melyik a legkedvezőbb?
Rádhá-Krsna szerelmes kedvtelései, ezek jelentik a fül gyönyörét.

upāsyera madhye kon upāsya pradhāna |
śreṣṭha upāsya – yugala rādhā-kṛṣṇa nāma ||256||


(256) Az imádandók közt mi a leginkább imádandó?
Az isteni pár, Rádhá-Krsna neve a legáldásosabb imádandó.

mukti bhukti vāñche yei kāhāṅ duṅhāra gati |
sthāvara-deha, deva-deha yaiche avasthiti ||257||
arasa-jña kāka cūṣe jñāna-nimba-phale |
rasa-jña kokila khāya premāmra-mukule ||258||
abhāgiyā jñānī āsvādaye śuṣka jñāna |
kṛṣṇa-premāmṛta pāna kare bhāgyavān ||259||


(257) Mire jutnak azok, akik megszabadulásra, vagy érzékeik élvezetére vágynak?
Ők mozdulatlan testben, vagy dévák testében lakoznak majd.
(258) Az íztelen szárazság ismerői varjakként a tudás nimba gyümölcsét szürcsölik,
míg az ízeket értők – akár a kakukkok – a rajongó szeretet mangójának rügyét csipegetik.
(259) A szerencsétlen filozófusok a száraz tudást ízlelik,
míg a szerencsések a Krsna iránti rajontó szeretet nektárját kortyolják.

A mozdulatlan test a növényekre tett utalás.
A nimba kesernyés gyümölcsével szemben a mangó mézédes.

ei-mata dui jana kṛṣṇa-kathā-rase |
nṛtya-gīta-rodane haila rātri-śeṣe ||260||


(260) Mindketten elmerültek a Krsnáról szóló beszélgetés hangulatában,
táncoltak, énekeltek, vagy éppen zokogtak, míg rájuk nem virradt.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád