A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Bhakti Pramód Puri. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Bhakti Pramód Puri. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 24., csütörtök

Jasódá mama „hátraköti a kisfia sarkát"


Krsnadász Kavirádzs Gószvámí kijelenti, hogy Isten összes lelki formája és kedvtelése közül az emberéhez hasonlatos alakja (nara) és az emberi időtöltései (nara-lílá) a legédesebbek s a legmagasztosabbak.
Amikor például Jasódá anya a vajat köpülte, Krsna még aludt. Mikor felébred, anyjához szalad, húzza a száriját, szeretne az ölébe fölkapaszkodni. Jasódá anya a munkáját akarja befejezni, de Krsna követelőzik, mivel éhes. Így hát Jasódá félbehagyja a munkát, leül és megszoptatja kisfiát. De hirtelen eszébe jut, hogy föltette a tejet a tűzre, ami már éppen ki is fut. Leteszi hát Krsnát s szalad a tűzhelyhez. Krsna mérges: épp evés közben?! De Jasódá már a tejre figyel, amit persze Krsnának készít. Egy bhakta mindig Krsnára gondol, s egy anyának is mindig a fián jár az esze: mivel etesse, hogyan védelmezze? Krsna haragszik, s úgy érzi, meg kell mutatnia anyjának, hogy helytelenül viselkedett vele. Körbenéz, hogy valamin kitöltse haragját, s megpillantja a vajat, a mennyezetről aláfüggő köcsögben a hófehér vajat. „Mivel törhetném össze a köcsögöt? Kő nem jó, mert az zajt csap” – gondolja Krsna, ezért felmászik egy magas kosárra, lehúzza a köcsögöt, amit a földhöz csap, hogy darabokra törik. Nyomban előkerülnek Krsna majom-barátai, s Krsna is belekóstol a vajba, de inkább a majmok közt osztogatja a finomságot. Ám a haragja még nem párolgott el. Körös-körül tör-zúz, tönkretesz mindent. Mikor Jasódá anya visszatér, látja ám, hogy Krsna nincsen sehol. Elfogja az aggodalom, hová lett Krsna, s fia lábnyomait kezdi fürkészni, amiket a zászló, elefántösztöke s egyéb jelek díszítenek. Végre a kamrához ér, ahol a vajat tartották, s látja a romboló Krsnát, ahogy kóstolgatja a vajat s osztogatja azt a majmoknak. „Mindezt Krsnának őrizgettem, ő meg csak úgy szétosztogatja? – lobban haragra, s pálcát ragadva Krsna felé lép, hogy megfeddje fiát. De aztán eszébe jut, ha ijedtében elszalad Krsna, nem vigyáz rá senki, odakünn pedig oly sok a veszély, vadállatok, miegymás. Ezért leteszi a pálcát, de ahogy Krsna elszalad, ő a nyomába ered. Krsna pedig arra gondol: hiszen anyám idős, sohasem fog elcsípni, jobb, ha inkább megállok. Jasódá utol is éri Krsnát, s nem szeretné, ha fia bármikor is elszaladna, ki a házból, ezért hoz egy borjúkötelet, ami rövid ugyan, de ahhoz elegendő, hogy Krsnát megkösse vele. Csakhogy a zsineg két ujjnyival rövidebb a kelleténél. Nem egy és nem három ujjnyival, hanem éppen kétujjnyival. Mindig ennyivel rövidebb a kötél, s nem éri körül Krsna derekát. Visvanáth Csakravartí Thákur megemlíti magyarázataiban, hogy Jasódá egészen belefáradt a hiábavaló próbálkozásba. Jasódá mindenféleképp próbálta körülhurkolni Krsna derekát, s tudta jól, a kötél elég hosszú is volna, de mégsem sikeredett megkötöznie Krsnát. Akárhányszor próbálta, két ujjnyi mindig hiányzott. Egészen kimelegedett, zihált és verejtékezett, szoros kontyba kötött haja kibomlott, a hajfonatát ékesítő virágok s kis füzérek széthullottak s mindent virágszirmokkal borítottak. Ekkor értek oda a szomszéd asszonyok s a falubéli idősebb gópík, akik a lárma okát keresték.
- Miért akarod megkötözni Krsnát? – kérdezték. – Hisz ez nincs megírva a sorsában!
Mert úgy mondják, a gyermek születése után a hatodik napon eljő a Gondviselés (Vidhátr) s a gyermek homlokára írja annak sorsát.
- Nem is arról van szó! – válaszolta Jasódá anya. – Csak szeretném megtudni, milyen széles a fiam dereka! S ha kell, a ház összes kötelét összeszedem, de még a ti házatokból is – tette hozzá tréfálkozva Jasódá –, de meg kell tudnom, mekkora is a fiam dereka!
A hiányzó kétujjnyi kötél jelentéséről Visvanáth Csakravartí Thákur a következőket mondja.
Az első ujjnyi a bhakta buzgalma (parisrama) az odaadó szolgálatban, például Csaitanja utasításainak gyakorlásában, miszerint egy bhakta zengje százezerszer a szent neveket. Ez a szívbőljövő őszinte törekvés az első, aminek láttán Krsna nagyon könyörületesen közelebb lép törekvő bhaktájához, s elhalmozza kegyeivel. Ha tehát valaki szeretné megkötni Krsnát – mondja Visvanáth Csakravartí –, akkor ehhez mindkét dologra szükség van: a bhakta szívbőljövő, őszinte szolgálatkészségére, és Krsna alászálló kegyére. Ekkor képes a bhakta megkötni Krsnát a szeretet kötelével.

Részlet Bhakti Pramód Puri Mahárádzs 1994. november 11-i leckéjéből
(forrás: Gangesz folyóirat)