A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · B.R. Srídhar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · B.R. Srídhar. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 5., szombat

a szanszkrt költészet néhány fonetikai díszítőeleme


Kāvyaṁ rasātmakaṁ vākyam – a költészet az érzelmekkel telített, (ízes, szép) beszéd – definiálja a költészetet Visvanáth Kavirádzs (14. sz.) a Kompozíció tükre (Száhitja-darpana) című művében.

Mitől lesz szép a vers? a díszítőelemeket két nagy csoportba szokás sorolni. Az elsőbe a fonetikai díszítőelemek (śabdālaṅkāra) – rímek, alliterációk – tartoznak, ahol a szépség forrása a csengő-bongó, vagy éppen az érdekes, izgalmas hangzás. A másodikba csoportot a szöveg jelentésével kapcsolatos díszítőelemek (arthālaṅkāra) – hasonlatok, metaforák, utalások – jelentik, itt a szépség az elmesélt képekből, a szavakkal kifejezett jelentésből fakad. A díszítőelemek teljes felsorolása szétfeszíti e cikk kereteit… a Száhitja-darpana hetvennyolc jelentéssel kapcsolatos díszítőelemet különböztet meg! Az alábbiakban a fonetikai díszítőelemek világába pillantunk be.


anuprāsa (alliteráció)

A cheka-anuprāsa (szelíd, egyszeri alliteráció), mikor csak néhány mássalhangzó ismétlődik,

ādāya bakula-gandhān andhīkurvan pade pade bhramarān |
ayam eti manda-mandaṁ kāverī-vāri-pāvanaḥ pavanaḥ ||


Elragadja a bakula-fák illatát, s ezzel lassacskán megzavarja a méheket,
így érkezik lágyan a Kávérí vize felől a tisztító szellő.

A gandhān-andhī (illatokat, megvakít), kāverī-vāri (Kávérí vize) példák az egyszeri alliterációra. A versben az andhīkurvan jelentése: „megvakítva”, ami itt érzékelés lehetőségének elvételét jelenti. A magyar fordításban képzavarnak tűnő szót helyettesítettem a „megzavarja” igével. A bakula-fák illatos virágukról nevezetesek, a szellő ezt elvéve zavarja meg a virágok körül döngicsélő méheket.

A vṛtti-anuprāsa (harmonikus alliteráció) az előbbi fokozása: mikor ugyanazon mássalhangzó gyakorta ismétlődik.

A śruti-anuprāsa (melodikus alliteráció) olyan alliteráció, mikor ugyanabba a kiejtési csoportba tartozó mássalhangzó ismétlése, Pánini óta a szanszkrt nyelv mássalhangzóit a kiejtés helye szerint sorolják csoportokba: a sorok a hangképzés helyét, az oszlopok a zöngétlen-, zöngés- és orrhangokat, a félhangokat és a sziszegő hangokat. 

képzés helyezöngétlenzöngésorrhangfélhangsziszegő
torokkakhagaghah
szájüreg hátsó részéncachajajhañyś
szájpadlásṭaṭhaḍaḍhar
fogtathadadhanls
ajakpaphababhamv

A táblázatból kitűnik, hogy az alábbi versben a j és a y hangok a jīvayanti (éltet, itt: az életbe visszahoz), yāḥ (aki) és jayinīs (legyőző) szavakban azonos helyen képződnek, tehát melodikus alliterációd adnak:

dṛśā dagdhaṁ manasijaṁ jīvayanti dṛśaiva yāḥ |
virūpākṣasya jayinīs tāḥ stumo vāma-locanāḥ ||


Aki (Siva) pillantás nyomán elhamvadt Szerelmet pillantásával visszahozta az életbe,
a Furcsaszemű legyőzőjét, a Szépszeműt magasztaljuk!

A vers azt a történetre utal, amikor a Szerelemisten megzavarta Siva meditációját, aki a harmadik szemével rápillantva nyomban hamuvá is égette. Ám Párvatí életre keltette a Szerelemistent, akit azóta Ananga („testetlen”) néven is ismernek. Manasi-ja, azaz „gondolatszülte”, vagy „képzelet teremtette” a Szerelemisten másik neve. Sivát másik neve Virūpākṣa („formátlan szemű”), mert a három szeme szokatlan, illetve mert a meditációja forma nélküli.

A szanszkrt versek időmértékesek, s általában nem rímelnek. A negyedversek végének ismétlődése – azaz a rím – nem elengedhetetlen kelléke a versnek, hanem az alliteráció díszítőelem egy alesete: antya-anuprāsa (vég-alliteráció) néven ismeretes.

A lāṭa-anuprāsa – olyan szavak ismétlése, melyek azonos hangalakúak, azonos szótő is, ám eltérő ragozásban állnak. A nayana (szem) szó itt elsőként nőnemű megszólító esetben áll, máskor kettes szám alanyesetben.

smera-rājīva-nayane nayane kiṁ nimīlite |
paśya nirjita-kandarpaṁ kandarpa-vaśagaṁ priyam ||


Mosolygó lótusz-szemű! miért húnytad le szemed?
Nézd! Győzött a szerelem, a szerelem szolgája lett kedvesed!


yamaka

A yamaka ezzel szemben olyan szóismétlés, melyben a szótagok-szavak hangalakja ugyan ismétlődik, ám más jelentésben. Daṇḍin a Kāvyadarśa oldalain tucatnyi alesetet sorakoztat fel… ízlelgessük együtt két versét:

mānena mānena sakhi praṇayo’bhūt priye jane |
khaṇḍitā kaṇṭham āśliṣya tam eva kuru satrapam ||3.4.||


Ne fordulj ilyen féltékeny haraggal kedvesed felé, légy nyájas,
bár hűtlen hozzád, nyakát ölelve szégyenítsd meg őt!

A költészet nyolc tipikus női karaktere (nāyikā) közül az egyik a khaṇḍitā – aki hűtlen kedvese miatt szenved. A māna jelentése tisztelet, megbecsülés, de lehet önbizalom is, esetleg önteltség, vagy – miként szövegünkben is – sértett büszkeség, a féltékenységből fakadó harag: mānena – féltékeny haraggal. Ám a mā anena – ne ezzel – szavak összeolvadva éppen így hangzanak: mānena.


madhuraṁ madhur ambhoja-vadane vada netrayoḥ ||
vibhramaṁ bhramara-bhrāntyā viḍambayati kiṁ nv-idam ||3.8.||


Ó, lótusz-arcú leány! Mondd, ugye a tavasz szemeid édes
táncát utánozza itt a méhek kerengésével?

Az oldalpillantás, a szemsarok felé mozgó szem a művészetekben szerelem egyik árulkodó jele. A vers elején a madhuram (édes), szótagjai ismétlődnek a madhur ambhoja- (tavasz lótusz) szavakban, majd a folytásban a vadane (arcú!) szó ismétlődik a vada netrayoḥ (mondd szemeké) szavakban.

A következő versünk Sankara költeményének, a Satpadí-sztótramnak negyedik strófája.

uddhṛta-naga nagabhid-anuja
danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe |
dṛṣṭe bhavati prabhavati na
bhavati kim bhava-tiraskāraḥ ||


Hegyemelő! Indra öccse!
A démoni nemzetségek ellensége! Nap-Hold-szemű!
Hatalmas úr, téged látva ne
tűnne el a világi lét?

E vers halmozza az ismétlődő szópárokat: uddhṛta-naga (hegyemelő!) naga-bhid-anuja (hegy-daraboló öccse!) danuja-kulāmitra (démoni nemzetségek vetélytársa!) mitra-śaśi-dṛṣṭe (Nap-Hold szemű!) dṛṣṭe (megpillantás után) bhavati (Öné) prabhavati (hatalmasé) na bhavati kim (vajon ne lenne) bhava-tiraskāraḥ (lét-eltűnés).

A yamaka speciális esete a páda utolsó, és a rákövetkező páda elejének azonossága. A példánk Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs költeménye, melyben a negyedversek végének szótagai egyeznek a rákövetkező negyedvers első szavával – kivéve a harmadikat, mely az utolsó negyedverssel, a refrénnel rímel:

sujanārbuda-rādhita-pāda-yuga
yuga-dharma-dhurandhara-pātra-varam |
varadābhaya-dāyaka-pūjya-padaṁ
praṇamāmi sadā prabhupāda-padam ||1||


Úriemberek milliói imádják lábait.
A világkorszak dharmájának oszlopa ő, a kiválóságok legjobbja,
kinek imádatra méltó lótuszlába megáld, és megajándékoz a rettenthetetlenséggel.
Újra és újra Prabhupád lábainál borulok a földre.

A yuga párt és világkorszakot is jelent a pāda-yuga (láb-pár), illetve a yuga-dharma (világkorszak dharmája) szókapcsolatokban. A vara jelentése legjobb, legkiválóbb, illetve a varada szóban: áldást adó, míg a padam leggyakoribb jelentései: láb, lépés, nyom,


Alternatív tagolás

Rejtett jelentéseket hordozhatnak elvett és hozzáadott szótagok, vagy a szöveg alternatív tagolása is. Ilyenkor a mondat valamelyik szavában egy-egy hangot felcserélve az azonos kiejtési csoportban hozzá közel álló mássalhangzóval adja a kulcsot a rejtett értelem megtalálásához – ha több szó módosulása egy irányba mutat, akkor bizonyosak lehetünk: helyesen találtunk rá a sugallt jelentésre.

kūjanti kokilāḥ sāle yauvane phullam ambujam |
kiṁ karotu kuraṅgākṣī vadanena nipīḍitā ||


A fán kakukkok dalolnak, ó, ifjú leány, kifeslenek lótusz bimbói (is),
mit tehetnél te szavakkal gyötört őz-szemű (szépség)!

A vers minden apró momentuma a szerelmet idézi. A kakukk hangja a szerelmes hangulatot fokozó körülmények egyike (uddīpana). Éppígy a mangó, s ha a ra szótaggal kiegészítjük a sāle (fán) szót, akkor bizony a kakukk a mangófán (rasāle) énekel, s a mangó a szerelmi vágy szimbóluma. A fa és a tavacska félreeső helyen, az erdő mélyén rejlik: erre utal, hogy a hozzáadott ra szótagért cserébe elvesszük a yauvane (ifjú leány!) első szótagját (yau): a vane jelentése ugyanis erdőben. A leány nincs egyedül a sűrűben, hiszen szavak miatt szenved: „szavak (vadanena) által gyötretett (nipīḍitā)”, mondja a vers. S ha a vadanena szó első mássalhangzóját (va) felcseréljük a kiejtésben hozzá közel álló ma hangzóval, máris kiderül a gyötrelem oka: hősnőnk madanena, (madana a mámorító, tébolyító szerelem) azaz a szerelem által gyötretett. Összefoglalva: csupán két-két szótag elvétele és hozzáadása révén versünk új értelmet nyer:

kūjanti kokilāḥ rasāle vane phullamambujam |
kiṁ karotu kuraṅgākṣī madanena nipīḍitā ||


A mangófán kakukkok dalolnak, az erdei (tavacska) lótuszbimbaja (is) kifeslett,
mit tehetnél te, a szerelem tébolya által gyötört őz-szemű (leány)!

A szavak alternatív tagolásából fakadó másodlagos jelentést illusztrálja az alábbi vers.

pāṇḍavānāṁ sabhā-madhye duryodhana upāgataḥ |
yasmai gāṁ ca suvarṇaṁ ca sarvāṇy ābharaṇāni ca ||


A pándavák gyülekezetének közepén megjelent Durjódhan,
akinek tehenet, aranyat s számtalan ékszert.

A vers láthatóan így hiányos, van alanyunk, tárgyunk és helyhatározónk, ám vajon mi is történt a pándavák gyülekezetében Durjódhannal? A szanszkrt szövegben hagyományosan a szavakat szóközök nélkül írják, így többféle módon is tagolható, olvasható. Az első sor vége más tagolásban így is értelmezhető: … madhye ’dur yo ’dhana, „…közepén adtak, aki vagyontalan”, itt rejtőzik a vers hiányzó állítmánya. A pándavák pompás palotájában Durjódhan herceg csupán koldusnak tűnt – természetesen nem ezért, hanem vendég volta miatt ajándékozták meg.


Következő példánk a Bhagavad-gítából való, szintén a szavak alternatív tagolásából eredő másodlagos jelentést példázza:

gurūnahatvāhimahānubhāvān
śreyo bhoktuṁ bhaikṣyam apīha loke |
hatvārtha-kāmāṁstu gurūn ihaiva
bhuñjīya bhogān rudhira-pradigdhān ||2.5||


Mert jobb e világban a nagyméltóságú feljebbvalókat nem ölve akár alamizsnát is enni,
mintsem hogy a vagyonvágyó feljebbvalókat megölve vérrel mocskolt gyönyöröket élvezzek. (Bg. 2.5.)

A vers első pádáját általában így tagolják: gurūn-ahatvā-hi-mahānubhāvān, a feljebbvalókat - nem ölve - bizony - a nagyméltóságúakat. Ám tagolható ekképp is: gurūn-ahatvā-himaha-anubhāvān. A himaha szó jelentése: Nap (szó szerint „a hideg elűzője”, elpusztítója: hima – hideg; ha – elpusztító), az anubhāva pedig szóösszetételben valamilyen erejű, hatalmú személyre utal, ezért a szöveget olvashatjuk így is: „a feljebbvalókat meg nem ölve, kik oly hatalmasak, akár a Nap”. E másodlagos értelmezés még határozottabban rámutat Arjunának feljebbvalói iránti tiszteletére, s így érthetőbbé teszi a szívében elhatalmasodó zavart.


śleṣa

A többes jelentésű szavak költeménybe illesztése a śleṣa (ölelés, találkozás). Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egyik fejezete Rádhá és Krsna csalafinta beszélgetéseinek gyűjteménye. E beszélgetések humora a többes jelentésű szavak szándékos félreértésén alapul:
- aṅgulyā kaḥ kavāṭaṁ
- kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ
- vāsaḥ samprati keśava
- rādhe tvaṁ kupitā
- ko’yaṁ dvāri hariḥ
- uttiṣṭhārāt tarau me taruṇi

A különös fordulatokban bővelkedő (citrālaṅkāra) versek közé sorolják a képverseket is. Ilyen Rúpa gószvámí verse, vagy a Páda-kalpataruban található vers a mahámantráról. (a felsorolásunkba illő költemény, még ha nem is szanszkrt nyelvű)

2022. január 1., szombat

B.R. Srídhar: Tíz strófa Srí Srí Dajita dászhoz


śrī śrī dayita-dāsa daśakam

A költemény címe Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevét idézi. A mesterétől kapott neve: Vársabhánaví-déví-dajita dász – Vársabhánaví déví (azaz Rádhá) kedvese (dajita). 


nīte yasmin niśānte nayana-jala-bharaiḥ snāta-gātrārbudānām
uccair utkrośatāṁ śrī-vṛṣakapi-sutayādhīrayā svīya-goṣthīm |
pṛthvī gāḍhāndhakārair hṛta-nayana-maṇīvāvṛtā yena hīnā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he nīyatāṁ kiṅkaro'yam ||1||


Az éjszaka elmúltával, míg a patakzó könnyeikkel testüket áztató milliónyi (híve)
fájdalmasan kiáltozott, Vrsabhánu leánya hirtelen saját gyülekezetébe (szólította őt),
kitől megfosztva a Föld sűrű sötétségbe borult, mintha szeme világát vesztette volna.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vṛṣa-kapi-sutayā: ’Rádhá által’. Vrsabhánu leánya Rádhá (Bhaktisziddhánta Szaraszvatí beavatáskor kapott nevében a Vársabhánaví déví is így, apja utáni nevével utal rá). A sutā jelentése leány, a sutayā a szó harmadik esetben ragozott alakja (leány által). A vṛṣa-bhānu név jelentése ’legkiválóbb Nap’ – a vṛṣa szó szerint ’bikát’ jelent, átvitt értelemben egy csoport legkiválóbbja, legjobbika – így Rádhá apjának neve: ’a Napok közül az első’. A vers a versmértékhez illeszkedő utalással mutat Vrsabhánura, a kapi a ’Nap’ szinonimája.
nayana-maṇi
: a ’szem drágaköve’. A rúpánuga (’Rúpa gószvámít követő’) vaisnavák végső célja Rádhá imádata, szolgálata – így önmagukra is Rádhá szolgálóleányaiként tekintenek. Például Rúpa gószvámí Rádhá és Krsna társaságában Rúpa Manydzsarí; Visvanáth Csakravartí meditációjában Vinóda Manydzsaríként szolgálja az isteni párt, hasonlóképpen Baladév Vidjábhúsan Ratnávalí Déví, Dzsagannáth dász bábádzsí Raszika Manydzsarí, Bhaktivinód Thákur Kamala Manydzsarí, Gaurakisór dász bábádzsí Guna Manydzsarí, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur Najana-mani Manydzsarí. A név „a szem drágaköve” a pupillát jelenti (a nyelvünkben a szeme bogara nem ilyen magasztos megjelölés), de értelmezhető a Rádhá szemében tükröződő, drágakőként tündöklő Krsnaként is.
Bár az éjszaka elmúlt, a világ mégis sűrű sötétbe borult, mintha elvesztette volna szeme bogarát – írja Srídhar Mahárádzs –, hiszen elment Najana-mani, azaz Bhaktisziddhánta Szaraszvatí.
kṛpaṇa-nayana: a nayana (szem) szó a (vezet, irányít) igei gyökből származik, a nayana a cselekvés megnevezése: ’vezetés’, átvitt értelemben ’szem’, míg a kṛpaṇa gyöke a kṛp (megkönyörül, megszán). A kṛpaṇa az, akit megszánnak, azaz szegény, elesett, vagy az, akiben nincs szánalom, azaz szánalom nélküli, fösvény, vagy vonakodó. A szóösszetétel – a ragozásból következően – megszólítás, így a szóösszetétel többféleképpen is értelmezhető: „Szegény szem(em)!” – kiált fel a költő, hiszen elveszett a szeme világa, mestere. Más értelmezésben a ’szegények vezetőjéhez’ kiált, ekkor a tanítvány a mesterét szólítja: ó, elesettek vezetője, vedd magadhoz szolgád! Ám olvashatjuk panaszként is, nevén nevezve mesterét: ó, ’vonakodó Najana’, ne késlekedj, mihamarabb vedd magadhoz szolgád!

yasya śrī-pāda-padmāt pravahati jagati prema-pīyūṣa-dhārā
yasya śrī-pāda-padma-cyuta-madhu satataṁ bhṛtya-bhṛṅgān vibharti |
yasya śrī-pāda-padmaṁ vraja-rasika-jano modate saṁpraśasya
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||2||


Akinek lótuszlábától ered a rajongó szeretet nektárfolyama ebben a világban,
akinek a lába lótuszáról lecsöppent méz táplálja a mindig őt szolgáló méhecskéket,
akinek lótuszlábát magasztalva örvendeznek a vradzsabeli ízeket értők –
szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

vātsalyaṁ yac ca pitror jagati bahu-mataṁ kaitavaṁ kevalaṁ tad
dāmpatyaṁ dasyutaiva svajana-gaṇa-kṛtā bandhutā vañcaneti |
vaikuṇṭha-sneha-mūrteḥ pada-nakha-kiraṇair yasya sandarśito 'smi
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||3||


Az atyai szeretet – mit oly nagyra becsülnek a világban – csupáncsak áltatás,
a házasság rablás, míg a rokonok által mutatott barátságosság egyszerűen csalás.
Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesítőjének láb-körmeinek fénysugara mutatta meg nekem mindezt.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az atyai szeretet, a házasság, vagy a rokonok baráti figyelme bizony nemegyszer feltételekhez kötött. Az atyai szeretet könnyen hideg távolságtartásba csap át, ha a fiú nem az atyja elvárásai szerint éli az életét. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok fele zátonyra fut, s akkor az együttélés már nem építő, hanem egymás idejét, energiáját rabolják a felek… s gyakran a rokoni szeretet is csak addig tart, míg jól mennek a dolgok, a kölcsönös elvárások teljesülnek. Mi nyilván a mai élethelyzeteink fényében tekintünk e családi kapcsolatokra, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a közelmúlt Indiájának életéből néz rá. Míg a világ ezen szegletében a házasság elsősorban szerelmi házasság, nemegyszer csupán szenvedély szülte fellángolás, addig Indiában gyakran szülők által elrendezett, elrendelt élethelyzet, nem a pár, hanem a családok összekötése… a házasfelek számára elrendelt kötelesség, dharma. Ebből a szemszögből akár nemesnek is volna tekinthető – ám csupán világi kötelezettség.
A vers első pillantásra destruktívnak tűnhet: áltatás, rablás, csalás… ám a figyelmes olvasó nem csupán elutasítást találhat benne; a harmadik sor a megoldást mutatja meg: a költő Dajita dászt Vaikuntha gyöngéd szeretete megtestesülésének nevezi – és éppen erre a szeretetre van szükség a minőségi kapcsolatokhoz is. Ez a szeretet feltétel nélküli – s ha ez a feltétel nélküli szeretet alapozza meg és hatja át a családi kapcsolatokat, akkor azok valódi, szeretetteljes összefonódássá válnak. A válások száma növekedésének megállítására, a családok széthullásának megakadályozására a külső kényszer – például a válás tilalma vagy büntetése – helytelen eszköz, az aktív, élő, szeretetteljes kapcsolatok felépítése, megerősítése, megtartása jelenti a megoldást.

yā vāṇī kaṇṭha-lagnā vilasati satataṁ kṛṣṇa-caitanya-candre
karṇa-kroḍāj janānāṁ kim u nayana-gatāṁ saiva mūrtiṁ prakāśya |
nīlādrīśasya netrārpaṇa-bhavana-gatā netra-tārābhidheyā
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||4||


A Szó, ami szakadatlan árad Krsna-csaitanja-csandra ajkairól,
az emberek fülének mélyébe (bújás helyett) sokkal inkább szemmel látható formában jelenik meg,
és a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlásként tölti be a Szem-gyöngy név jelentését.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

A Szó (vāṇī) Csaitanja Maháprabhu tanítása, mely most hangzó forma helyett szemmel láthatóan, Dajita dászként jelent meg. A mester Maháprabhu tanításának megtestesülése – e gondolatot Srídhar Mahárádzs a Prapanna-dzsívanámrta (A meghódolt lelkek életadó nektárja) című művének bevezető fohászában is felidézi:

gaura-vāg-vigrahaṁ vande
gaurāṅgam gaura-vaibhavam |
gaura-saṅkīrtanonmattam
gaura-kāruṇya-sundaram ||2||


Gaura megtestesült tanítását magasztalom! Alakja aranyfényben pompázik.
Maháprabhu dicsőségének (kiterjedése ő),
ki megmámorosodott Gaura szankírtanjától,
míg szépsége Gaura kegyét árasztja.

A Szem-gyöngy (netra-tāra) a versmértékhez igazodó utalás a Nayana-maṇi névre.
„a Kék Hegy urának útközben felmutatott felajánlás”: utalás egy történetre Dajita dász csecsemőkorából. A család akkoriban Dzsagannáth Puríban élt, Bimal Praszád (szanszkrtosan: Vimala-praszád, ez volt Bhaktisziddhánta Szaraszvatí születéskor kapott neve) épp csak fél éves volt. A Ratha-játrá ünnep idején. Dzsagannáth szekere megállt apja, Bhaktivinód Thákur háza előtt, és három napig meg sem moccant, hiába próbálták odébb húzni. Ekkor férje kérésének eleget téve édesanyja, Bhagavatí déví karjaiba vette a kisfiát, felszállt vele Dzsagannáth szekerére, és a múrti elé helyezte a fiúcskát – ez a Kék Hegy (Nílácsal, a város másik neve) urának, Dzsagannáth szemének tett felajánlás. A kisfiú kinyújtotta kezét, és megpaskolta Dzsagannáth múrtiját… ekkor egy virágfüzér kioldódott a múrti nyakából, s a gyermekre hullott, és a szekér is tovább gördült.

gaurendor asta-śaile kim u kanaka-ghano hema-hṛj-jambu-nadyā
āvirbhūtah pravarṣair nikhila-jana-padaṁ plāvayan dāva-dagdham |
gaurāvirbhāva-bhūmau rajasi ca sahasā saṁjugopa svayaṁ svaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||5||


Eltűnt a hegy mögött az Arany Hold – mit mondjunk hát arról az arany-felhőről, mely az aranyban dúskáló Dzsambu felől
jelent meg, hogy záporral árasszon el minden erdőtűztől felperzselt országot,
hogy aztán hirtelen elrejtőzzék Gauránga születési helyének porában.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

Az „eltűnt a hegy mögött” (asta-śaila) utalás valaki e világból való eltávozására, halálára. Fájdalmas az Arany Hold (Gaura-csandra) eltávozása, de mennyivel (kim u) fájdalmasabb Dajita dász eltávozása!
Az „aranyat hozó Dzsambu”: A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambu folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatja partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. Az arany a tiszta istenszeretet, a préma szimbóluma: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí az arany felhő, aki az arany esővel – a rajongó szeretet záporával – enyhíti az erdőtűzhöz hasonlatos létforgatag, a szanszára okozta szenvedést szerte a világban.
Csaitanja Maháprabhu Dzsagannáth Puríban hagyta el e világot, míg Bhaktisziddhánta Szaraszvatí ott született, ám Navadvípban, Maháprabhu születési helyén távozott.

gauro gaurasya śiṣyo gurur api jagatāṁ gāyatāṁ gaura-gāthā
gauḍe gauḍīya-goṣṭhy-āśrita-gaṇa-garimā drāviḍe gaura-garvī |
gāndharvā gauravāḍhyo giri-dhara-parama-preyasāṁ yo gariṣṭho
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||6||


Gaura arany tanítványa, bár a Gauráról éneklő világok mestere is egyben.
Gaudában a gaudíják gyülekezetében oltalmat nyert sokaság kiváló tanítója, míg dél-Indiában Gaura büszke (hirdetője).
Gándharvá megbecsülését élvező, Giridhárí legeslegkedvesebbje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is! 

Guru, Gauránga: a két szó együtt alliterációra csábítja a költőt. „Gaura arany tanítványa”: Dajita dász beavató mestere Gaurakisór dász bábádzsí, a Gaura itt őt jelenti, míg a „Gauráról éneklő világok” a Csaitanja-követő vaisnavákra utal.
Gauda: Nyugat-Bengál neve. A garimā szó szerint kiválóságot jelent, de mert a guru szóból származik, a „kiváló tanító” szófordulattal adtuk vissza jelentését.
Gándharvá Rádhá, míg Giridhárí (’Hegyemelő’) Krsna neve. Gándharviká-Giridhárí – az isteni pár, a Bhaktisziddhánta Szaraszvatí által imádott múrtik nevei.

yo rādhā-kṛṣṇa-nāmāmṛta-jala-nidhināplāvayad-viśvam etad
āmlecchāśeṣa-lokam dvija-nṛpa-vaṇijaṁ śūdra-śūdrāpakṛṣṭam |
muktaiḥ siddhair agamyaḥ patita-jana-sakho gaura-kāruṇya-śaktir
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||7||


Aki Rádhá és Krsna nevei nektáróceánjának vizével árasztotta el ezt a mindenséget,
a barbárokétól kezdve minden világot, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat, súdrákat és mindenki mást.
Megközelíthetetlen a „megszabadultak” és a „tökéletességre jutottak” számára, ám barátja az elesetteknek, ő Gaura kegyének ereje.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

apy-āśā vartate tat puraṭa-vara-vapur lokituṁ loka-śandaṁ
dīrghaṁ nīlābja-netraṁ tila-kusuma-nasaṁ ninditārdhendu-bhālam |
saumyaṁ śubhrāṁśu-dantaṁ śata-dala-vadanaṁ dīrgha-bāhuṁ vareṇyaṁ
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||8||


Bárcsak teljesülne vágyam, és láthatnám a világra áldást hozó csodás aranyló alakját,
magas termetét, kéklótusz szemét, szezámvirág orrát, a fél-holdat megszégyenítő homlokát,
kedves személyiségét, fehéren ragyogó fogait, rózsa-orcáját, hosszú karjait.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„kedves személyiségét”: a saumya ’holdast’ jelent, s mindazt, ami a Holddal hozható kapcsolatba: kedvest, jámbort, áldásost, szépet.

gaurābde śūnya-bāṇānvita-nigama-mite kṛṣṇa-pakṣe caturthyāṁ
pauṣe māse maghāyām amara-gaṇa-guror vāsare vai niśānte |
dāso yo rādhikāyā atiśaya-dayito nitya-līlā-praviṣṭo
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||9||


A Csaitanja Maháprabhut követő 450. esztendőben, a fogyó hold negyedik napján
Pausa hónapban, Maghá csillagzat alatt, csütörtökön, az éjszaka végén,
Rádhiká szolgája, a kiváló Dajita örök hajlékára távozott.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

śūnya-bāṇa-anvita-nigama-mite: a szanszkrt költészetben a számjegyeket rájuk utaló fogalmakkal helyettesítik , így szóösszetétel pontosan: ’üres-nyíllal-kísért-véda-szerint mértben’. Az üres nulla, a szerelemistennek öt nyila van, és négy véda ismeretes… és mert a versekben a számokat fordított sorrendben írják, ez 450-et ad.
amara-gaṇa-guror vāsare: a ’félistenek mesterének’, Brhaszpatinak bolygója a Jupiter, ’napja’ a csütörtök.
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí eltávozásának ideje 1937. január 1, csütörtök, hajnali 5:30.

hā-hā-kārair janānāṁ guru-caraṇa-juṣāṁ pūritā bhūr nabhaś ca
yāto'sau kutra viśvaṁ prabhupada-virahād-dhanta śūnyāyitaṁ me |
pādābje nitya-bhṛtyaḥ kṣaṇam api virahaṁ notsahe soḍhum atra
yatrāsau tatra śīghraṁ kṛpaṇa-nayana he niyatāṁ kiṅkaro'yam ||10||


Eget s földet betöltötték mesterük lábának szentelődő hívei jajkiáltásai:
Hová ment?! Ó, jaj! Prabhupádtól távol üressé lett az egész világ!
Lótuszlábaitól való elválást örök szolgája még egy pillanatra sem képes elviselni.
Szegény szemem! Bárhol is legyen (mesterem), mihamarább vezettessék oda e szolga is!

„üressé lett az egész világ” (viśvaṁ śūnyāyitaṁ): a fogalmazás Raghunáth dász Rúpa gószvámí eltávozásakor írt költeményének egy strófájára emlékeztet:

śūnyāyate mahā-goṣṭhaṁ girīndro 'jagarāyate |
vyāghra-tuṇḍāyate kuṇḍaṁ jīvātu-rahitasya me ||


„Üressé vált Nanda földje, a Szent Hegy kígyóként néz felém,
a Rádhá-kund tigris torka, mesterem nélkül mit sem ér.”

Srídhar Mahárádzs költeményének versmértéke: sragdharā (virágfüzéres)

2021. december 25., szombat

brahma-gájatrí


A brahma-gájatrí mantrával kapcsolatban megoszlanak a vélemények: egyesek szerint bizalmas, a beavatottak számára zenghető és zengendő mantra, míg mások nyilvánosan éneklik, és mindenki számára ajánlják a zengését. Így az érdeklődő olvasó az interneten ugyan bőségesen találhat különféle fordításokat, ám ezekben gyakran nem választható külön az eredeti szöveg annak értelmezésétől... olykor a szanszkrt szövegtől meglehetősen messze vezető értelmezéstől.




Hosszas tűnődés után úgy döntöttem, magam is írok erről a mantráról... ám nem ajánlom a cikket olvasásra mindenkinek.

• Kedves olvasó, ha úgy gondolod, helyénvaló volna beavatottként zengeni ezt a mantrát, ám még nem kaptad meg, tudd, szívemből egyetértek veled! Egyben azt tanácsolom, légy türelmes, ne most olvasd tovább ezt a cikket, ráérsz akkor, ha eljött az ideje. A mantra akkor gyümölcsöző, ha a megfelelő személytől kaptad, és a megfelelő időben, helyen és módon zenged.

• És kedves olvasó, ha már megkaptad mesteredtől a mantrát, vagy oly sokszor hallottad már, és érdekel a jelentése – jó helyen jársz, ezt a cikket neked írtam.




A cikkben kétféle módon igyekszem bemutatni a mantrát: az egyikben csupán a szavak fordítását írom le, megpróbálom ezzel közelebb hozni az olvasóhoz a szanszkrt szöveg jelentéseit.
S nyilván, ahány iskola, e szavaknak annyiféle értelmezésével találkozhatunk. Én a Csaitanja-követő vaisnavák egyik kiválósága, Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs tanításának fényében próbálom megvilágítani a mantra mélyebb jelentését.

A brahma-gájatrí a Rg-véda 3.62. himnuszának tizedik strófája:

om bhūr bhuvaḥ svaḥ
tat savitur varenyaṁ |
bhargo devasya dhīmahi |
dhiyo yo naḥ pracodayāt ||


Óm! Föld, Levegőég, Menny!
Ama Nap legkiválóbbján,
Isten ragyogásán meditáljunk!
Bárcsak ő lelkesítené értelmünk!

Oṁ: a mantra magja. Ahogy a fa a magjából sarjad, a mantra úgy bontakozik ki a mag-szótagból. (Az óm-mal kapcsolatban jó szívvel ajánlom e cikkből a vonatkozó részt.) Ezután a három létszféra következik: bhūr, bhuvaḥ, svaḥ, a föld, a levegőég és a menny világa. Az ómkára és a létszférák (vyāhṛti) – a fenti szövegben az első sor – a véda-szövegben nincsenek, de természetesen a gájatrí mantra velük együtt egész.

A tat mutató névmás, „az” értelemben. A savitur a savitṛ birtokos (vagy eredethatározós) esetben ragozott alakja, a savitṛ pedig a (létrehoz, nemz, teremt) igei gyökből képzett szó, a cselekvés elvégzőjére utaló képzővel, így jelentése: nemző, létrehozó – a Nap egyik gyakran használt megnevezése. A vareṇyam legkiválóbbat, imádandót, kívánatost, óhajtottat jelent.

A bhargaḥ (a szavak közti hasonulás miatt a versben bhargo) jelentése ragyogás, fény. A devasya az isten jelentésű deva szó birtokos esete: istené. A deva a div – ragyog, játszik – igéből származik: ragyogó, fénylő; s mert a dhīmahi jelentése: meditáljunk, így e rész fordítása: „Isten ragyogásán meditáljunk!”

A dhī jelentése: értelem, meditáció, fohász, a dhiyaḥ (a versben a hasonulás miatt dhiyo) a dhī birtokos (vagy eredethatározós) esete. Hozzá kapcsolódik a naḥ – miénk. A yaḥ (a versben hasonulva yo) vonatkozó névmás: aki. Végezetül a pracodayāt a pracud - ösztönöz, bátorít, hajszol ige óhajtó módban: „aki a mi értelmünket ösztönözné”

A gájatrí egy versmérték, három részből áll, s ennek megfelelően a gájatrí mantrákban mindhárom részhez egy-egy állítmány tartozik (bár a fenti versben csak a második kettőt találjuk, de az első kimondatlan hozzá tartozik a mantra első részéhez). A hátom rész az alábbi állítmányokkal jellemezhető: 1. vidmahe (felismerjük, szemléljük, megértjük, tapasztaljuk, átéljük, átérezzük, a gyök: vid), 2. dhīmahi (meditáljunk, összpontosítsuk figyelmünket – kívánalom kifejezése vidhi-liṅ esetttel, a gyök: dhā) és pracodayāt (ösztönözzön, bátorítson – óhajtó mód, a gyök: pracud).

Jelentőségteljes az igék módja is... az első kijelentő: tudjuk, immáron megértettük, hogy a Nap, minden forrása, a annak isteni ragyogása a célunk. A második vidhi-liṅben van. Ez kis magyarázatra szorul: a vidhi-liṅ igeragozáai móddal fejezi ki a szanszkrt, hogy jó volna, ha az ember azt a bizonyos dolgot megtenné. Magyarul felszólítunk: reggel moss fogat! a szanszkrt ezt inkább ebben a bizonyos vidhi-liṅben: helyes, ha reggel fogat mosol. Finom rábeszélés kifejezése – bár az eset neve szabályt jelent egyébként, de nem mint utasítás, hanem a helyes cselekvés szabályszerűsége értelemben. A fenti mantrában: Felismertük, megértettük az isteni ragyogást, meditáljunk hát rajta! S a harmadik rész, a harmadik ige óhajtó mód, hozzá (tat) fohászkodunk, aki (yaḥ) bárcsak ösztönözné meditációnkat.



Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs értelmezésében a mantra mélyebb értelemben Rádhá szolgálatára ösztönöz.
A mantra első szavai a létszférákra emlékeztetnek: az ember nem más, mindenség kicsiny mása, így a létszférák bennünk is jelen vannak. A bhūḥ (föld), a világ elsődlegesen észlelhető fizikai síkjára utal, az anyagi testre. A bhuvas (levegőég) az elme világára utal: előző életeinkben felhalmozott karma összességéből következő, azokból életünkbe átszűrődő meghatározottságok, vonzalmak és elutasítások. A következő fogalom a svar (menny) az értelem világát jelöli, a vizsgálat és következtetések nyomán hozott tudatos döntéseinkét.
A mantra következő szava:„az” (tat), pedig az előbbi létszférák összessége. Az analógiát folytatva a mantrában említett Nap (savitṛ) az egész testet bevilágító belső Nap, a lélek. Lélek kétféle lehet, az egyéni lélek és a felsőlélek, Srídhar Mahárádzs értelmezésében itt az előbbiről van szó, a szolgáló (sevin) lélekről – az anyagi lélek elsődleges természete szerint ugyanis Krsna szolgája.
Honnan származik a belső Nap, a lélek fénye? Az általa is imádandó legkiválóbbtól (vareṇya), az isteni ragyogástól (bhargaḥ).
Mi ez az isteni fény, Isten (devasya) e ragyogása (bhargaḥ)? A Csaitanja-követő vaisnavák Csaitanját Rádhá és Krsna együttes megjelenéseként imádják – ő Krsna, aki Rádhá testszínébe, Rádhá tündöklésébe burkolózik – Isten ragyogása így Rádhára utal. Ő a forrása az isteni kedvtelések sokaságának. Ő a játékos hullámokban kiáradó isteni erő. Az isteni hajlék (goloka-dhāman) is az ő megnyilvánulása, mely helyet ad az isteni kedvteléseknek.
Ez az az isteni ragyogás, mely a lelkek imádatának és szolgálatának fókusza –a mantra „meditáljunk!” (dhīmahi) szava ebben az értelemben hordoz cselekvő jelleget.

Srídhar Mahárádzs versbe szedve írt szanszkrt nyelvű kommentárt a brahma-gájatrí mantrához, s a költeményét e szavakkal zárja:

gāyatrī-muralīṣṭa-kīrtana-dhanaṁ rādhā-padam dhīmahi |
gāyatrī-gaditaṁ mahāprabhu-mataṁ rādhā-padam dhīmahi |
dhīrārādhanam eva nānyad iti tad rādhā-padam dhīmahi ||


A gájatrí-Muralí szeretett kírtana-kincsén, Rádhá lábán meditáljunk!
A gájatrí által megénekelt, Maháprabhu által tanácsolt Rádhá lábán meditáljunk!
A bölcsek imádottján, Rádhá lábán meditáljunk, rajta kívül nincs is semmi más!

A gájatrí mantra Krsna Muralí nevű fuvolájának Rádhát magasztaló muzsikája. „Rajta kívül nincs is semmi más”: Rádhá a legteljesebb mértékben képviseli a szeretetteljes szolgálat minden fajtáját: lévén a mádhurja-rasza magában foglalja a többi raszát. Így a Rádhá-dászjam, Rádhá szolgálata önmagában elegendő a végső beteljesülés megleléséhez.

2019. szeptember 7., szombat

a testetöltött mahábháva


Srídhar Mahárádzs így tanít: „A rásza-lílá nem arra való, hogy az emberek érzéki kíváncsiságát fölcsigázzuk. Milyen csábító a szerelmes játékokról beszélni, hisz ez nagyon tetszik az embereknek, mégis félrevezető. Ne a legértékesebb, legdrágább gyöngyszemet használjuk meggyőző eszköz gyanánt. Igazgyöngyeinket ne a piac forgatagában mutogassuk. Egy közönséges ékkövet ki lehet rakni a kirakatba, de nem mindenki alkalmas a rásza-lílá tárgyalására.” (B. R. Srídhar: Kövesd az Angyalokat)

Azt gondolom, szívhez szóló, megfontolandó, bölcs szavak. Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása is ezt példázza. Zengd Hari nevét! – ez az üzenete boldog-boldogtalannak, bhaktának és leendő bhaktának… mindenkinek szólt. Az éjszakai kírtanokra már az értők szűk körének volt bejárása… nem kiváltságosoknak, hanem értőknek. Végül voltak olyan témák, melyek csak a legszűkebb körben.. Szvarúp Dámódar, vagy Rámánanda Ráj társaságában kerültek elő.

Ugyanakkor – emlékezve arra, hogy e rasza témák éppen az egyedisége Csaitanja tanításának Krsnadász Kavirádzs gószvámí is megemlékezik e gondolatokról, hangulatokról a Csaitanja-csaritámrtában. Tegnap volt Rádhástamí… ilyenkor helye van a megemlékezésnek, Ezt tesszük most is. Az alábbi töredék a Csaitanja-csaritámrta egy különleges fejezetéből (2.8.) való: Rámánanda Ráj, és Csaitanja Maháprabhu beszélgetésének Rádhát magasztaló részlete.

Tűnődtem azon, vajon az internet eme eldugott zuga mennyire a „piac forgataga”. Abban bízom, a bhakti-jóga iránt komolyan érdeklődő olvasók tévednek ide, így a témának kijáró figyelemmel és tisztelettel olvassák az alábbiakat. Igyekeztem magam is ebben a szellemben fordítani, és a legszükségesebbnek látott fogalmak értelmezésében segítséget nyújtani az olvasónak..


premera parama-sāra 'mahābhāva' jāni |
sei mahābhāva-rūpā rādhā-ṭhākurāṇī ||


160. A préma, a rajongó szeretet leglényege mahábhávaként ismeretes,
s e mahábháva megtestesülése Rádhá úrnő.

A mahá-bháva szó szerint „hatalmas érzelem”… e csupaszív érzelem a szeretetteljes érzelmek tetőfoka.

(Ahogy a vers is mondja:)

tayor apy ubhayor madhye rādhikā sarvathādhikā |
mahābhāva-svarūpeyaṁ guṇair ativarīyasī ||


161. Kettejük közül Rádhiká minden szempontból kiemelkedőbb,
ő a mahábháva eredeti formája, aki jó tulajdonságai által válik a legjobbá.

A vers idézet Rúpa gószvámí Uddzsvala-nílamani (A lángoló szerelem zafírja) című művéből (4.3.). A kettejük Csandrávalíra és Rádhára vonatkozik – a gópík két nagy csoportjának vezetőire. Mindkettejük milliónyi őzszemű szépség reprezentánsa – szólnak az előző versek – akikkel Krsna a rásza-táncot lejtette a Jamuná partján.

premera 'svarūpa-deha' – prema-vibhāvita |
kṛṣṇera preyasī-śreṣṭhā jagate vidita ||


162. A rajongó szeretet megtestesülése, általa lett láthatóvá a préma,
ő Krsna legeslegkedvesebb barátnője – tudja ezt az egész világ!

(Alátámasztja ezt a Brahma-szanhitá 5.37. verse:)

ānanda-cinmaya-rasa-prati-bhāvitābhis
tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ |
goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi ||


163. Gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciájával elárasztott társnő körében,
önnön formájával (Rádhával), (s az ő) részeivel
Gólókán lakozik ő, ki minden létező lelke.
Góvindát, az őseredeti Urat, őt imádom!

Rádhá Krsna gyönyöradó energiájának, a hládiní-saktinak képviselője, s így a vers nija-rūpatā-ként, Krsna önnön formájaként nevezi. Az ő részei (kalā), társnői a gópík, kikre Krsna gyönyörét, és lelki tudatosság ízeit árasztja. (Utóbbi Dzsíva gószvámí kommentárját követve a prati előtag számos jelentése közül a felé jelentést figyelembe véve.) Gólóka az a hely, ahol az őseredeti Úr a gópík társaságát élvezi.

sei mahābhāva haya 'cintāmaṇi-sāra' |
kṛṣṇa-vāñchā pūrṇa kare ei kārya tāṅra ||


164. Ez a csupaszív érzelem (mahábháva) a bölcsek kövének leglényege,
ő tölti be Krsna vágyait, ez az ő teendője.

Rádhá, a csupaszív érzelem megtestesítője olyan, akár a mesés bölcsek köve. A bölcsek kövét a szanszkrt gondolat-kőnek (cintā-maṇi) nevezi, mert kitalálja, és nyomban teljesíti birtokosának minden gondolatát. Ám Rádhá nem a közönséges lények, hanem Krsna vágyait tölti be.

'mahābhāva-cintāmaṇi' rādhāra svarūpa |
lalitādi sakhī – tāṅra kāya-vyūha-rūpa ||


165. Csupaszív érzelem, vágyteljesítő drágakő – ez Rádhá eredeti természete,
Lalitá, s a többi barátnője pedig az ő testének kiterjedései.

A 181. versig tartó részt Raghunáth dász gószvámí Prémámbhódzsa-maranda (A rajongó szeretet lótuszának nektárja) című költeménye ihlette. E költemény kibontása Bhaktivinód Thákur Gítávalí gyűjteményében a Srí Rádhástaka című dalciklusának ötödik éneke is.

rādhā-prati kṛṣṇa-sneha – sugandhi udvartana |
tā'te ati sugandhi deha – ujjvala-varaṇa ||


166. Krsna iránt érzett gyöngéd szeretete illatos masszázsolaja,
ez fokozza fel teste illatát, s ragyogó, szerelmes tündöklését.

Az olajos balzsam, mellyel Rádhát masszírozzák illatos, s ez az illat Rádhá bőrének illatával harmonizálva még áthatóbbá válik. Fénye kiemeli Rádhá testének ragyogását. A szanszkrt ujjvala szó fellángolót, s így ragyogót jelent, de a fellángoló érzelmet, a szerelmet is egyben.

kāruṇyāmṛta-dhārāya snāna prathama |
tāruṇyāmṛta-dhārāya snāna madhyama ||
lāvaṇyāmṛta-dhārāya tad-upari snāna |
nija-lajjā-śyāma-paṭṭasāṭi-paridhāna ||


167. Elsőként a kedvesség nektárzáporában vesz fürdőt,
majd az ifjúság ambróziájában mártózik meg,
168. végezetül a szépség nektárzuhataga fürdeti.
Ezután szemérmességének sötét selyemszáriját ölti fel.

Raghunáth dász gószvámí költeményének második strófájának lüktetését három, hasonló hangzású szó egybecsengése adja. A karuṇa jelentése együttérző, könyörületes, sajnálkozó, de karuṇā barátságosságot, kedvességet is jelent. A melléknévből képzett főnév: kāruṇya ez az együttérzés, kedvesség. A tāruṇya jelentése ifjúság, fiatalság, míg a lāvaṇya szépet (a lul – megremeg igei gyökből, az a fajta szépség, ami megremegteti a benne gyönyörködőt).

kṛṣṇa-anurāga dvitīya aruṇa-vasana |
praṇaya-māna-kañculikāya vakṣa ācchādana ||
saundarya – kuṅkuma, sakhī-praṇaya – candana |
smita-kānti – karpūra, tine – aṅge vilepana ||
kṛṣṇera ujjvala-rasa – mṛgamada-bhara |
sei mṛgamade vicitrita kalevara ||
pracchanna-māna vāmya – dhammilla-vinyāsa |
'dhīrādhīrātmaka' guṇa – aṅge paṭa-vāsa ||


169. Krsna iránti szenvedélye a másik, hajnalpír-szín ruhája,
a szerelem és féltékeny harag a kebleit fedő ingváll.
170. Elbűvölő bája a kunkum petty (a homlokán), barátnői szeretete a szantálpép,
mosolyának ragyogása a kámfor – testét e három dísz ékesíti .
171. Krsna iránt lángoló szerelme a pézsma
s e pézsma díszlik egész testén.
172. Okosan leplezett haragja felékesített fürtjeinek elrendezése,
olykor higgadt, máskor nyugtalan – e tulajdonságai a testét borító selyemruha.

A gópík két csoportja a baloldali (vāma), és a jobboldali (dakṣiṇa). A baloldaliak természete ellentmondásosnak tűnik: hamar féltékennyé válnak, megharagszanak szerelmesükre, dacosak, és nem engedelmeskedők – a sajátjuknak tekintik Krsnát. A jobboldaliak mindig kedvesek előzékenyek és kezesek, messze áll tőlük a büszkeség és harag. A leplezett, féltékeny harag (māna) a baloldali gópík jellemvonása – a vāmya ilyen ellentmondásos, kiismerhetetlen vonás. A dhīrādhīra a féltékeny harag egyik formája. A higgadt (dhīrā) hősnő mélyen elrejti szívében haragját, viszonozza szerelme közeledését, és megpróbálja magához édesgetni. A nyugtalan (adhīrā) hősnő kíméletlenül szidalmazza szerelmét, akár meghúzza a fülét, vagy megkötözi egy virágfüzérrel. Az egyszer higgadt, máskor nyugtalan (dhīrādhīrā) hősnő azonban kiszámíthatatlan. Kétértelmű szavaival ejti kedvesét végső kétségbeesésbe. Egyszer magasztalja, máskor sértegeti, vagy éppen közömbösen átnéz rajta.

rāga-tāmbūla-rāge adhara ujjvala |
prema-kauṭilya – netra-yugale kajjala ||


173. Ajka a szenvedély heve bételének vörösében ragyog,
szemeit a szerelem csalafintaságának fekete festékével húzza ki.

'sūddīpta-sāttvika' bhāva, harṣādi 'sañcārī' |
ei saba bhāva-bhūṣaṇa saba-aṅge bhari' ||


174. A túlcsorduló szerelem jelei, az ujjongás, s a többi múló érzelem –
az eksztázis mindezen fajtái borítják ékszerként gyönyörű alakját.

A sāttvika-bhāvát, a szívbéli lelki érzelmeket az eksztázis alábbi külső jelei mutatják: megdermedés (stambha), verítékezés (sveda), libabőrös borzongás (romāñca), dadogás (gadgada), remegés (kampa), a testszín elváltozása (vaivarṇya – elsápadás, vagy éppen raktatā – elpirulás), könnyek ontása (aśru), kétségbeesett megsemmisülésérzet (vivaśatā). A sañcārī-bāva azokat a múló érzelmeket jelentik, melyek változatos motívumokkal ékesítik, táplálják az állandó érzelmeket. Ezeket máskor vyabhicāri bhāvának nevezik .

'kila-kiñcitādi'-bhāva-viṁśati-bhūṣita |
guṇa-śreṇī-puṣpamālā sarvāṅge pūrita ||


175. A kila-kincsitával kezdődő húszféle érzelem ékesíti,
jótulajdonságai sora a virágfüzér a nyakában.

A húszféle ékességet az Uddzsvala-nílamani 11. fejezete sorolja fel. Az ékességek első csoportjába a testen, test által megmutatkozókat sorolja: a felzaklatott érzelmek (bhāva) jelei, a szerelmes, csábító mozdulatok (hāva), és az incselkedő évődés (helā). A második csoportba a spontán mód megnyilvánulóak tartoznak: az a fajta szépség, mely a szerelmes kedvtelések jeleit mutatják a testen (śobhā), a szerelmes vágyakat felkorbácsoló ragyogás (kānti), a fiatalság, szerelmes élvezet, hely, idő, erények, és más hasonlóból fakadó tündöklés (dīpti), édesség, mikor minden mozdulat természetes mód elbűvölő és kecses (mādhurya), a félénkség teljes hiánya, azaz határozott magabiztosság (pragalbhatā), nemes nagylelkűség (audārya), higgadt türelem (dhairya). A harmadik csoportba természetes, veleszületett ékességek tartoznak: a kedves megjelenésének, öltözékének vagy tetteinek utánzása, ez a kedvtelés (līlā), kacérkodás, mikor a szemeket, szájat, de akár a járást vagy egy helyben maradást is szerelmes célzások közlésére használnak (vilāsa), szépítkezés (vicchitti). A szó a vicchid – levág, véget vet igéből származik, ezért más vélemények szerint a vicchitti az, amikor a hősnő szerelmese iránt érzett haragjában arra kéri barátnőit, hogy vegyék le róla minden ékességét. A zavart kapkodás (vibhrama) amikor a sietség következtében a ruhadarabok vagy az ékességek rossz helyre kerülnek, például nyakék a hajba. A kila-kiñcita a szerelmes jelenlétében megnyilvánuló izgatottság, mely megmutatkozhat büszkeség, becsvágy, zokogás vagy éppen mosolygás, irigység, félelem, s mindezek keveredésének formájában, ám okuk a találkozás miatt érzett öröm. A moṭṭāyita a távollévő szerelmes iránti érzelmek megmutatkozása, mikor eszébe jut, vagy hírt kap róla. A kuṭṭamita a szeretők évődő visszautasítása – látszólag haragos, ám a szíve repes. A bibhoka a kedves iránt tanúsított büszke közöny. A lalita (pajkos játékosság), mikor a test, és különösen a szemöldökök lágy játékossággal mozdulnak, táncolnak. Végezetül a vikṛta (módosulás) az, amikor a félénkséget, haragot, vagy féltékenységet nem nyíltan jelenik meg, hanem pusztán tettekben mutatkozik.
Bharata Muni, a Nátja-sásztra szerzője nyomán a hősnő szokásosan említett ékessége a fenti húsz. Rúpa gószvámí azonban még további két ékességet sorol fel, ezek a maugdhya (színlelt butuskaság), amikor a hősnő tetteti magát, s úgy tesz fel kérdéseket kedvesének, és a cakita (félelemtől reszkető), a nagy, ám végső soron alaptalan félelem.

Rádhá jótulajdonságainak sora megszámlálhatatlan, Rúpa gószvámí az Uddzsvala-nílamaniban (4.11-15.) az alábbi huszonötöt sorolja fel:
„Ím, így magasztaljuk Vrndávan úrnőjének a legfőbb jótulajdonságait:
édesen bájos, zsenge ifjú hajadon, tekintete ide-oda repdes, mosolya tündöklő,
szépséges és áldásos jelek ékesítik, illatával megrészegíti Mádhavát,
járatos az ének művészetében, beszéde kellemes, a játékos, tréfás szavak mestere,
szerény és nyájas, könyörülettel teljes, csalafinta, ügyes,
szégyenlős, tisztelettudó, nyugodt, komoly,
ugyanakkor játékos, a csupaszív érzelem legforróbb gyönyörét szomjazó,
a Gókulabéliek szeretetének otthona, hírneve beragyog minden világot,
gyengéden bánik az idősekkel, barátnői szeretete irányítja,
a Krsnának kedvesek közt a legfőbb, akinek még Késava is engedelmeskedik.
Mire a sok beszéd? Jótulajdonságai megszámlálhatatlanok, akár csak Harié.”

A fenti versekkel kapcsolatos megjegyzések:
édesen bájos: a szanszkrt szöveg madhura szava mindkettőt jelenti egyszerre
mosolya tündöklő: ujjvala-smitā, az ujjvala („fellángoló”) tündöklőt és szerelmest is jelent
szerény és nyájas: a szanszkrt vinīta szó mindkettőt jelenti


saubhāgya-tilaka cāru-lalāṭe ujjvala |
prema-vaicittya – ratna, hṛdaya – tarala ||


176. Szépséges homlokán a jószerencse tilakja ragyog.
A szerető szomorúság az ékkövek szíve medálján.

A szerető szomorúság, a prema-vaicittya az elválás (vipralambha) egyik formája, amikor a zavarodott (vi-citta) féltékenység oly mértékben felfokozódik, hogy ez választja szét a szerelmeseket, noha együtt vannak – elválás az együttlétben. Hasonló hangzású fogalom a prema-vaicitrya, ami szerelem változatossága, sokszínűsége.

madhya-vayasa, sakhī-skandhe kara-nyāsa |
kṛṣṇalīlā-manovṛtti-sakhī āśa-pāśa ||


177. Kezét barátnője vállán nyugtatja, aki az ifjúság szépségét képviseli,
míg barátnői saját gondolatai, melyek középpontjában Krsna kedvtelései állnak.

nijāṅga-saurabhālaye garva-paryaṅka |
tā'te vasi' āche, sadā cinte kṛṣṇa-saṅga ||


178. Illatának hajlékában büszkesége az ágya,
s ahogy azon pihen, mindig csak Krsna társaságára emlékezik.

kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa – avataṁsa kāṇe |
kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa-pravāha-vacane ||
kṛṣṇake karāya śyāma-rasa-madhu pāna |
nirantara pūrṇa kare kṛṣṇera sarva-kāma ||
kṛṣṇera viśuddha-prema-ratnera ākara |
anupama-guṇagaṇa-pūrṇa kalevara ||


179. Krsna neve, tulajdonságai és hírneve a fülbevalói,
Krsna neve, tulajdonságai és hírneve árad szavából.
180. Krsnát a szerelem mézével itatja,
s örökkön betölti Krsna minden vágyát.
181. Krsna iránti makulátlan szerelem drágakövének kincsesbányája,
teste a páratlan lelki tulajdonságok tárháza.

kā kṛṣṇasya praṇaya-jani-bhūḥ śrīmatī rādhikaikā
kāsya preyasy anupama-guṇā rādhikaikā na cānyā |
jaihmyaṁ keśe dṛśi taralatā niṣṭhuratvaṁ kuce 'syā
vāñchā-pūrtyai prabhavati hare rādhikaikā na cānyā ||


182. Ki a Krsna iránti szerelem végső forrása? Egyedül Srímatí Rádhiká!
Ki az ő legkedvesebbje? Csakis a páratlan jótulajdonságokkal rendelkező Rádhiká, senki más!
Göndör fürtjei, ide-oda rebbenő pillantása, feszes keblei –
Hari vágyainak betöltésére egyedül Rádhiká képes, senki más!

Ez a strófa a szerző Srí Góvinda-lílámrta című művéből származik (11.122.).

yāṅra saubhāgya-guṇa vāñche satyabhāmā |
yāṅra ṭhāñi kalā-vilāsa śikhe vraja-rāmā ||
yāṅra saundaryādi-guṇa vāñche lakṣmī-pārvatī |
yāṅra pativratā-dharma vāñche arundhatī ||
yāṅra sadguṇa-gaṇane kṛṣṇa nā pāya pāra |
tāṅra guṇa gaṇibe kemane jīva chāra ||


183. Kinek jószerencséjét és kiválóságát Szatjabhámá vágyja,
kitől Vradzsa leányai a hatvannégy művészetet tanulják,
184. kinek szépségét és többi jótulajdonságát Laksmí és Párvatí vágyja,
kinek hűségére Arundhatí sóvárog,
185. kinek erényeit maga Krsna sem képes megszámlálni,
miképpen vehetné hát számba őket egy jelentéktelen élőlény?

Szatjabhámá Krsna egyik felesége, Laksmí Nárájan, Párvatí Siva hitvese. Arundhati Vaszistha Muni felesége, a szeretői tökéletesség, és a házastársi hűség mintaképe.

2018. december 1., szombat

B.R. Srídhar: Mindenki guru


Fejlődésünkhöz valamennyien hozzájárulnak valamivel, s egyszer majd megértjük, be kell lépnünk a guruk birodalmába. Mindenkit, aki Krsna keresésére és Krsna szolgálatára ösztönöz, guruként tisztelek. Mindannyian segítenek, hogy elérjek a középpontig. Igen szerencsés ez a helyzet: mindenkiben, mindenhol gurut látunk, senki nem a szolgánk és senki sem közömbös számunkra. A legfőbb jószerencsénk: ha elérjük a legfelsőbb lelki környezetet, ahol mindenki a gurunk. Itt alant mindenki szolgálónk, még apánk és anyánk is. A kizsákmányolás e világában mindenkitől valamit szerezni akarunk. Ha a lemondást választjuk, mindez megszűnik, de egyben íztelenné és értelmetlenné válik – elhagyatott hely ez. Ha az örökkévalóság birodalmába akarunk bebocsáttatást, akkor észre kell vennünk, hogy mindenki gurunk, s mi szolgálóik vagyunk.

Mindannyian a mestereink, guruk – s ez azt jelenti, hogy valamennyien jóakaratú oltalmazóink. Azon a síkon minden forrásból a gondviselés italát ihatjuk. Mindenünnen áldásuk és kegyük árad. Mindannyian legfőbb jószerencsénk felé vezetnek bennünket. Ez magától értetődő.
Mégis vannak azért fokozatok, éppúgy, mint ahogy Isten megnyilvánulásaiban is léteznek: Vászudéva, Visnu, Nárájana, Dvárakésa, Mathurésa, Szvajam Bhagaván Krsna – megannyi szint létezik. A fokozatosság mindig benső érettségünkhöz igazodik, így hát nincs mitől tartanunk. Természetesen van, amikor kedvezőtlen a külső környezet, s nélkülözzük a tiszta hívek társaságát. Ebben az esetben lehet, arra intenek: ne keveredjünk a májávádíkal, a buddhistákkal, Sankara híveivel, a nágá bábákkal s megannyi más, úgynevezett szádhufélével; nehogy ide-oda futkossunk, csak hogy bármilyen tanácsadó gurura leljünk. „Ne próbálj erőnek erejével mindenhol gurut látni!" - azért intenek erre, hogy a kedvezőtlen körülményektől megvédjenek minket. Egy bizonyos szinten túl, mikor megszilárdult már bennünk az igazság érzése, elérkezünk arra a síkra, ahol mindenki a gurunk, és támogat célunk elérésében.
Kezdetben indokolt az óvatosság, mert sok csaló egyszerűen bekebelezne bennünket. Különösen a kezdeti szinten összpontosítsunk kizárólag a saját gurunkra, így haladjunk a cél felé, s kerüljük el a buddhistákat, májávádíkat, ateistákat, s mindazokat, akik a szádhuság, az életszentség nevében narancs-vörös lepleket öltenek.
Mégis valamennyi szampradája és vallási hagyomány használta már a következő trükköt: „Csak ide hallgass! Maradj a gurud szavainál! Ragaszkodj saját gurud intelméhez! Ne próbálkozz mindenfelé, ne futkoss ide-oda jótanácsért! Számtalan tanító a te gurud ellensége. Nem a való igazságot hirdetik.” Bizonyos szinten még szükség van az ilyen figyelmeztetésre. „Ne próbálj mindenhol gurut látni, mert ebben a világban sok ember hordja a szádhuk jelmezét, s ezenközben alantas dolgokat művel.” E figyelmeztetés szükségszerű a kezdő szinten.

(Srí guru és kegye)

2018. október 6., szombat

szentnek kell tekinteni?


A Bhagavad-gítá 9.30. versét Sríla Prabhupád így fordítja: „Még ha valaki a legszörnyűbb tettet is követi el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja.”
Felmerül a kérdés: vajon miként értelmezendő ez a gondolat? Valóban lássuk szentnek az elfogadhatatlan módon viselkedő bűnöst? Egyáltalán: hogyan lehetséges, hogy Isten felé forduló személy bűnössé válik?

Utóbbi kérdést Sríla Prabhupád kommentárjában úgy válaszolja meg, hogy rávilágít: tetteink kétfélék, cselekszünk az ideiglenes anyagi feltételek és körülmények hatására, illetve örök, lelki természetünk szerint is. És olykor megesik, hogy e kettő ellentétbe kerül egymással, az anyagi kötelékek erős befolyása miatt a még komoly törekvő is megtévedhet. Súlyos gondolat… hiszen a lelki életben komolyan törekvő eszményei szerint nem önmagáért cselekszik. Ám jelzi, hogy a dolgok nem fehérek-feketék, az eszmények és a megvalósulás olykor kettéválnak.

Más fordítók a hangsúlyt inkább a változásra teszik: az ember, aki valaha a múltban gonosz tetteket végzett, ám ma már túllépett ezeken, és Isten felé fordul, nem előbbi, hanem utóbbi tette szerint értékelendő. Nincs örök kárhozat, nincs megbocsájthatatlan bűn! Az ilyen emberben tiszteljük szent elhatározását, a szembenézés bátorságát, és az erőt, amivel képes meghaladni önmagát.
Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs így interpretálja a verset: „Még ha valaki a legförtelmesebb tetteket követi is el, ha minden kihasználáson és lemondáson alapuló, nem odaadó törekvést feladva elkezdi kizárólagos és háborítatlan odaadó szolgálatomat, akkor tiszteletreméltó, mint egy szent, mert magához ölelte az élet forradalmi síkját.”
Bhakti Gaurava Nrszinha Mahárádzs fordításában ugyanezzel az értelmezéssel él: nem szent, de tekintsük úgy, becsüljük úgy, mint egy szentet: „Még egy amúgy durva ember is, aki förtelmes dolgokat tett, ha vegyítetlen odaadással engem imád, az ilyen személyt a szentekhez hasonlónak kell tekinteni, mert a szándéka tökéletes."
Illetve Bakos Attila fordításában: „Még ha valaki a bűnösök legbűnösebbje is, ha eltérés nélküli imádatomba kezd, szentnek kell tekinteni, mert a helyes ösvényt választotta.”


A versről tűnődve jó emlékeznünk arra, hogy a vers nem önmagában álló, hanem Krsna bhaktit magasztaló gondolatmenetének része, a Bhagavad-gítá királyi tudásról szóló fejezetéből:

samo’haṁ sarva-bhūteṣu
na me dveṣyo’sti na priyaḥ |
ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
mayi te teṣu cāpy aham ||9.29.||


Mindenkivel egyenlően (viselkedem),
nincs, akit gyűlölnék, nincs akit kedvelnék.
Ám akik szeretettel imádnak engem,
ők bennem vannak, és én bennük.

Mindenkivel egyenlő, ám akik szeretettel (bhaktyā) fordulnak felé, szeretettel imádják, azokkal mégis különlegesen erős a kapcsolata. Olyannyira, hogy:

api cet sudurācāro
bhajate mām ananya-bhāk |
sādhur eva sa mantavyaḥ
samyag vyavasito hi saḥ ||9.30.||


Még ha nagy gonosztevő
imád (is) engem eltérés nélkül,
ő bizony szádhunak tekintendő,
mert eltökéltsége helyes.

S a rákövetkező versben indoklást is ad:

kṣipraṁ bhavati dharmātmā
śaśvac-chāntiṁ nigacchati |
kaunteya pratijānīhi
na me bhaktaḥ praṇaśyati ||9.31.||


Hamar dharma-természetű lesz,
(és) tartós békét ér el.
Kauntéja, hirdesd!,
az én hívem nem bukik el.

Az imádás módját leíró „eltérés nélkül” (ananya-bhāj) kifejezésben a bhāj ugyanúgy a bhaj igei gyökből származó szó, az an-anya jelentése nem más, így az ananya-bhāj nem mást imádót, magát nem másnak szentelőt jelent. A 31. vers „béke” (śānti) szava kicsit más hangulatú, mint a magyar nyelvben: a szó a śam megnyugszik, lecsillapodik igéből képzett, a cselekvést megnevező kifejezés, így voltaképpen lecsillapodottságot jelent – nem csupán a tartós nyugalom állapotát, hanem azt a folyamatot, melynek során megszűnik a zavarodottság, és beáll a nyugalom.

A gondolatmenet elsősorban nem a bhakta esetleges helytelen viselkedéséről szól, hanem arról, hogy Krsna szorosan összetartozik az őt szeretettel imádó híveivel. Ezért a szóban forgó vers inkább extrém, szélsőséges példa, valami egészen elképzelhetetlen dolog. Ám ha mégis bekövetkezne, akkor – kedves Ardzsuna –, lásd világosan: ez csak egy pillanatnyi kilengés, hívem hamar dharma-természetűvé válik, és tartós békéjű lesz.
S ettől a pillanattól rajtunk áll: mire fókuszálunk: botlására, vagy szilárd hitére? Mit látok benne? a hibáit, vagy az erényét? A tengert nem a felszín hullámai, hanem mélye jelenti igazán – éppígy az, ami meghatározza az embert az eszményei – a bhaktát a szilárd hite (helyes eltökéltsége, állhatatossága – samyag vyavasitaḥ) –, s nem az átmeneti folt a tetteiben.
Ám ez nem azt jelenti, hogy vakká kellene válnunk… főleg nem kölcsönösen, egymás hátát veregetve hunynunk szemet vétkeink felett. Vagy mégis? Hiszen Visvanáth Csakravartí kommentárjában ezt olvashatjuk a 30. strófa mantavyaḥ (=tekintendő) szavával kapcsolatban: „A »tekintendő« előírást (kifejező) szó, máskülönben (az ember) visszaeshet. (Minderre) az én útmutatásom a bizonyság– ez a magyarázat”. Baladév Vidjábhúsan hasonlóképpen megismétli e gondolatot: „a »tekintendő« (az Úr) személyes utasítása, máskülönben visszaesik (az ember)”. A visszaeséssel (csökkenés, bűn, szó szerint visszafordulás, elfordulás valamitől: pratyavāya) fenyegetés szigorúan hangzik. Ám tovább olvasva a kommentár szövegét világossá válik: szó nincs takargatásról, képmutatásról vagy vakságról, éppen ellenkezőleg: a bűnös szembesüljön az elkövetett bűnnel, a környezete azonban elítélés helyett legyen együttérző, és vegye észre, lássa meg a vétkes többi erényét. A szembesülés fontos feltétel… Visvanáth Csakravartí kommentárjában ezt így fogalmazza meg: „(az ilyen szádhunak tekintendő ember) nagyszerű elhatározásra jut: pokolra, vagy állati sorba kerülök bűnös tetteim miatt, ám nem adom fel Krsna egyhegyű imádatát!”

Rámánudzsa kommentárjában felveti a kérdést: vajon elérheti-e a bűnös Istent egyáltalán? Az ellenvéleményt megfogalmazó vitapartnere e kérdésre határozott nemmel válaszol, és a Katha-upanisadot idézi: „Helytelenül cselekedő, zaklatott, szétszórt értelmű, zabolátlan gondolatú – a Lélekről egyik sem tud.” (Katha-up. 1.2.24.) Míg Rámánudzsa szerint e fölvetésre Krsna válasza: igen, elérheti, mert a bhakti olyannyira erőteljes, hogy annak gyakorlója hamar túllép a kötőerőkön.
A Bhágavata-purána tizenegyedik szkandhájában Krsna arról tanítja Uddhavát, hogy akár felemás módon is, de az ember forduljon szeretettel Isten felé: „26. Erény az, ha az ember következetesen ragaszkodik személyes feladatköréhez (a bűn pedig annak elhanyagolása). Az erény és bűn ilyetén megkülönböztetése korlátozza a természetüknél fogva tisztátalan tetteket s így az ember képes lesz föladni (anyagi) ragaszkodását.
27-28. Kiknek szívében már föltámadt a tisztelet a rólam szóló történetek iránt, kik már az önérdekű cselekvéshez fűződő minden vonzalmukat elvesztették, s akik már látták, hogy az érzéki örömök bánatot és szenvedést rejtenek magukban, de még nem tudnak felhagyni velük, azok imádjanak engem szeretettel s elszánt hittel. Élvezzék ugyan az életet, de soha ne feledjék, hogy ez minden baj és szenvedés forrása. 29-30. Mivel a szívükben lakozom, hamarosan minden kíntól és gyötrelemtől megszabadítom azokat a bölcseket, akik az odaadás elvei szerint imádnak Engem. Az egoizmus szívet kínzó görcsei megszűnnek, minden kétség szertefoszlik s a tettek nyomasztó visszahatásai mind kifakulnak abban a pillanatban, amint fölismernek engem, az univerzum lelkét.” (Bhág. 11.20.26-30.)

2018. május 19., szombat

számok a költészetben


Rūpa gosvāmī e verssel zárja az Utkalikā-vallarī (A sóvárgás liánja) című költeményét:

candrāśva-bhuvane śāke
pauṣe gokula-vāsinā |
iyam utkalikā-pūrvā
vallarī nirmitā mayā ||


candra-aśva-bhuvane śāke – hold-ló-világban, a saka korban; pauṣe – pausa hónapban (december-január); gokula-vāsinā – Gókula lakosa által; iyam – ez; utkalikā-pūrvā vallarī – sóvárgással jellemzett (kísért) lián; nirmitā – megalkotott; mayā – általam

Miképpen értsük e vers első szavait? Hold-ló-világ? A saka kor az Indiában használatban lévő kalendáriumra utal, mely Sálivahana király trónralépésével kezdődött, Krisztus után 78-ban. A hold-ló-világ nem más, mint a mű keletkezésének évét leíró szám, 1471. Így a fordítás:
A saka kor 1471. esztendejében, pausa hónapban (azaz 1549 december végén, vagy 1550 január elején) írta e művet, a Sóvárgás liánját Gókula egy lakosa.

A klasszikus szanszkrt költészetben a „prózai” számokat gyakran egy-egy olyan fogalommal jelölik, melyet az olvasó azonnal a hozzá tartozó számmal társít. Egy Hold világlik az égen, ezért a „Hold” magától értetődően csak az egyest jelentheti, a Nap szekerét hét ló húzza, ezért a „ló” a hetes számjegyre utal, s a védák tizennégy világról írnak, ezért a „világ” tizennégyet jelent. Bár a számjegyeket szokásosan a betűkkel egyezően balról írjuk, a költészet mégis külön világ – itt a szimbólumok sorrendje is felcserélődik. A hold-ló-világ jelentése tehát 1,7,14 megforduló sorrendben 1471.

Az alábbi táblázatban megkíséreltem összefoglalni és értelmezni néhány hasonló számértéket is hordozó szimbólumértékű kifejezést. Nem soroltam fel minden szinonimát, az ég, a Föld, Hold, stb. jelentésű más szavak is természetesen ugyanazt a számértéket hordozzák. Máskor nem egyértelmű a megjelöléshez kapcsolódó szám, például Bhú-mandalát, a Föld szféráját hét óceán osztja hét szigetre, ezért az óceánok száma hét, ám sokszor négy óceánról beszélnek (talán a végtelen óceán négy iránya miatt), ezért az óceán a négyes számra is utalhat.

0
bindu (vindu): csepp, pont
viyat, vyoma: ég, űr
śūnya: üres

1
anantā, ksmā, kṣoṇi, bhū, bhūmi: Föld
indu, candra, śaśaṅka: Hold
rūpa: forma (minta)

2
akṣi (akṣiṇī), dṛś, netṛ: szem(ek) – olykor a hármas számra is utal, lásd: haranetra
aśvin, dasrau: a két Asvin, az istenek orvosai
pakṣa:szárny
yama: iker

3
agni, anala, dahana, jvalana, pāvaka, śikhin: tűz, a háromféle áldozati tűz után. Ezek: a családi tűzhely (gárhapatja), melyet a házasember atyjától örököl, s utódainak örökít, s melyből fellobbantják az áldozati lángot, maga az áldozati tűz (áhavaníja), és az ételkészítés tüze (anváhárja)
guṇa:a három anyagi minőség, kötőerő (jóság, szenvedély, tompaság)
rāma:a három Ráma (1. Dzsámadagja Ráma, azaz a csatabárdos Parasuráma, 2. Rámacsandra, Ajódhjá hercege, a Rámájana hőse, 3. Balaráma, Krsna bátyja)
haranetra: Siva-szeme (Siva három szeme a Nap, a Hold és a tűz, melyet rendre az intelligenciával, az elmével, és a transzcendens tudással is azonosítanak)

4
amṛta: halhatatlanság, üdvösség – a négyféle üdvösség: Istennel egy világban élni (szálókja), hasonló formát ölteni (szárúpja), közelében lenni (számípja), hasonló ranggal bírni (szársti)
abdha, ambudhi, jaladhi, jaladhini, toyanidhi: óceán (olykor négy, máskor hét óceánt sorolnak fel)
aṁhri: láb
kṛta: a dobókocka nyerő oldala, melyen négy pont van
yuga: világkorszak (krta vagy szatja, trétá, dvápara és kali) olykor tizenkettőt is jelent
veda: tudás, a négy Véda után

5
indriya: érzék (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés)
iṣu, bāṇa, mārgaṇa, śara: nyílvessző; A Szerelemisten öt nyilával sebzi az embereket. Ezeket olykor az ötféle érzéktárggyal azonosítják: forma, íz, illat, hang és érintés, az Amarakósa lexikon szerint azonban a szerelem öt hatását jelentik: „Mámorító, hevítő, sorvasztó és bénító, / továbbá megigéző – ezeket ismerik a Szerelemisten öt nyilaként.” Mások szerint e nyilak virágnyilak.
pavana: „tisztító”, szél (az ötféle prána, életlevegő)
bhūta: elem (az öt elem a tér vagy éter, szél, tűz, víz, föld)
viṣaya: érzéktárgy

6
aṅga: „rész”; A védángák, a védatanulmányozás segédtudományainak száma. A hat védánga a fonetika (siksá), a versmérték (cshandasz), a nyelvtan (vjákarana), az etimológia (nirukta), a csillagászat (dzsjótis), és rítus tana (kalpa).
arāti, ari: „ellenség”, az elmét háborgató ellenségek, legyőzendő tulajdonságok: a kéj (káma), düh (kródha), kapzsiság (lóbha), illúzió (móha), bódulat (mada), irigység (mátszarja)
ṛtu: évszak; Indiában hat évszak ismeretes: hűvös télutó (sisira), tavasz (vaszanta), nyár (grísma), esős (varsá) ősz (sarad), tél (hima)
guhaka: Guha (más néven Szkanda, vagy Kárttikéja) fejei – a harc istenének hat feje van
tarka: a hat filozófiai rendszer (vaisésika, nyjája, szánkhja, jóga, karma-mímánsza, uttara-mímánsza, vagy védánta)

7
aga, acala: „mozdulatlan” az egyes kontinenseket uraló hegyek száma
adri, bhūdhara,bhūmidhara, mahīdhara, parvata: hegy, a földrészeket elválasztó hegyvonulatok: Himaván („havas”, a Himalája, szanszkrtosan: Himálaja, a hó hona), Hémakúta, Nisadha, Méru, Csaitra, Karní, Srngí
abdhi, sāgara: óceán (máskor a négyes számot jelöli)
aśva, haya: ló (a Nap szekerét hét ló húzza)
nāga: kígyó (A Mahábháratában említett kígyódémonok száma. Olykor azonban a nyolcas számra utal.)
muni, ṛṣi: bölcs (a hét bölcs, Kasjapa, Atri, Vaszistha, Visvámitra, Gautama, Dzsamadagni és Bharadvádzsa. A Göncölszekér csillagai e hét ősbölcs lakhelye.)
svara: hangjegy

8
bhujaga: kígyó (olykor a kígyók száma hét)
gaja, karin: elefánt (a nyolc irány – a négy fő- és a négy köztes égtáj – elefántja)
vasu: az istenek egy csoportja (Dharmarádzsa és Vaszu gyermekei), nyolcan vannak

9
aṅka: horog (talán a kilences szám írásjegyével való hasonlóság miatt)
graha: bolygó
nanda: Nanda; A Bhágavata-purána szerint kilenc uralkodó neve a kali-kor hajnalán
ratna: drágakő
randhra: lyuk, nyílás (a test kilenc nyílására utalva)

10
diś:irány (a szélrózsa nyolc iránya, továbbá lenn és fenn)

11
īśa, īśāna, rudra: a 11 Rudra

12
amśu, arka, mārtaṇḍa, ravi, sūrya: a Nap és a fénysugár jelentésű szavak (a zodiákus 12 jegyére utalva)
māsa: hónap

14
bhuvana: világ (az univerzumot hét alsó, és hét felső-bolygó alkotja)

27
nakṣatra, bha: csillagzat, lunáris ház

32
danta, rada: fog

33
amara, sura: „halhatatlan” a félistenek száma (a nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja, és a két Asvin)

49
anila: szél, a 7*7 szélistenről

–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––

Végezetül példaként álljon itt két részlet a huszadik század jeles vaisnava szentjének költeményéből. Szvámí Bhakti Raksak Srídhar versében Csaitanja Maháprabhut magasztalja. A 65. strófában ezt olvassuk:

sindhu-śūnya-veda-candra-śāka-kumbha-pūrṇimā
sāndhya-cāndrakoparāga-jāta-gaura-candramā |
snāna-dāna-kṛṣṇa-nāma-saṅga-tat-parātparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram ||


sindhu-śūnya-veda-candra-śāka-kumbha-pūrṇimā – tenger (7) üres (0) tudás (4) hold (1) saka (kor szerint) vízöntő teliholdja; sāndhya-cāndraka-uparāga – szürkületi holdfogyatkozás(kor); jāta – született; gaura-candramā – Gauracsandra, az aranyló hold; snāna-dāna-kṛṣṇa-nāma-saṅga-tat-parātparam – fürdő-adományozás-Krsna neve társaság annak legeslegfelsőbb; prema-dhāma-devam – a szeretet-hajlék-istent; eva – bizony; naumi – magasztalom; gaura-sundaram – Gauraszundart, a szépséges Gaurát

A saka kor 1407. (esztendejében) a vízöntő teliholdjakor,
szürkületkor, holdfogyatkozás idején született Gauracsandra (az aranyló hold),
(mikor szent) fürdőt (véve), adományokkal és Krsna nevét (zengve hódoltak) a hívek a Legfelsőbbnek.
A szeretet isteni lakhelyét, a szépséges Gauraszundart magasztalom!

Majd a költemény 68. strófája, a költői szárnyalást szikár adatokká alakítva:

sindhu-vindu-veda-candra-śāka-phālgunoditaṁ
nyāsa-soma-netra-veda-candra-śāka-bodhitam |
vāṇa-vāṇa-veda-candra-śāka-locanātaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram ||


sindhu-vindu-veda-candra-śāka-phālguna-uditam – óceán (7) csepp (0) tudás (4) hold (1) saka (kor szerint) phálgunakor (február-március) született; nyāsa-soma-netra-veda-candra-śāka-bodhitam – lemondás hold (1) szem (3) tudás (4) hold (1) saka (kor szerint) feltárta (oktatta, vagy kinyilatkoztatta, kimutatta); vāṇa-vāṇa-veda-candra-śāka-locana-ātaram – nyíl (5) nyíl (5) tudás (4) hold (1) saka (kor szerint) a szem (elől) átkelőt; prema-dhāma-devam – a szeretet-hajlék-istent; eva – bizony; naumi – magasztalom; gaura-sundaram – Gauraszundart, a szépséges Gaurát

A saka kor 1407. esztendejében, phálguna havában született,
1431-ben lépett a lemondott életrendbe,
majd 1455-ben távozott (a világ) szeme elől.
A szeretet isteni lakhelyét, a szépséges Gauraszundart magasztalom!


(megjelent a Kagylókürt 59. számában)

2016. május 29., vasárnap

oltalom


„Aki őszintén szeretne segíteni saját magán, azt senki sem tévesztheti meg, mert a mindentudó Isten vigyáz rá. Csak saját maga csaphatja be magát."

(Az örök égbolt - Beszélgetés Szvámí B. R. Srídharral, Gangesz 25.)

2013. augusztus 31., szombat

a bölcsek köve


nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś-caitanya-rasa-vigrahaḥ |
pūrnaḥ śuddho nitya-mukto’bhinnatvān nāma-nāminoḥ ||

A Szent Név a bölcsek köve. Krsna maga, a testet öltött lelki íz.
Teljes, makulátlan, s örökkön mentes a világi léttől, mert a név és a megnevezett nem különböznek egymástól.

A csintámani olyan mesés drágakő, mely gazdája minden kívánságát teljesíti. A vers ehhez az ékkőhöz hasonlítja a Szent Nevet – minden áldást megad az őt zengőnek. Az alkimisták szerint a bölcsek köve bármely anyagot arannyá változtat, míg a Szent Név az őt zengő rozsdás vas-szívét változtatja olvadt arannyá. A bölcsek köve örök fiatalságot ad a tulajdonosának, a Szent Név imádata – mellékhatásként – a lelki létezés felismerésével is megáld, így a lélek öröklétére ébreszt rá.
A folytatásban ez áll: „A Szent Név … Krsna” (nāma … kṛṣṇaḥ). A megfogalmazás fontos: nem tulajdonos és tulajdon, Krsna és az ő neve, hanem a Szent Név maga Krsna, azaz Krsna a hangok világában a Szent Névként van jelen. A csaitanja szó gyöke a csit (érzékel, felfog, tud, ismer) ige, így a csaitanja jelenthet lelket, mint a tudatost, az érzékelőt, illetve általában tudatosságot. A rasza lehet íz, hangulat, de lényeg, esszencia is, így a csaitanja-rasza vonatkozhat lelki ízekre, vagy lélek (vagy a tudatosság) leglényegére, vagy a tudatosságra és az ízekre együtt. Első megközelítésben tehát a Szent Név a tudatosság leglényege, s a vers folytatását is számba véve: a teljesség (pūrna), a makulátlan tisztaság (śuddha), melyet nem érint az anyagi világ zűrzavara (nitya-mukta, mindig megszabadult), míg a mélyebb értelmezés a lelki ízek megtestesüléseként tekint a Szent Névre. Bhaktivinód Thákur is ezt emeli ki, mikor így énekel A Szent Név dicsősége című dalában: „Krsna szent neve transzcendens csodakő, minden odaadó érzelem kiapadhatatlan forrása, örökre tökéletes, a tiszta rasza megtestesítője.”
Majd a vers mindezen azonosságok okát tárja fel: a név, és megnevezett nem különböznek egymástól. Az anyagvilágban ez nincs így. A dolgokra neveket aggatunk, de a nevek nem hordozzák magukban a megnevezett dolog jellemzőit. A sivatagban hiába kiáltunk: víz!, víz!, szomjúságunk nem csillapszik. A Szent Név azonban isteni, Isten egy megjelenési formája, ezért az anyagvilág sivatagában ha egy bhakta tiszta szívvel így kiált: Krsna! ott maga Krsna jelenik meg. Nem megidézésről, vagy ideparancsolásról van szó, hanem az isteni kegy alászállásáról. Srídhar Mahárádzs így ír erről: „Úgy mondják, Krsna nevének egyszeri kiejtése több bűnt semlegesít, mint amennyit egy ember képes elkövetni. De milyen legyen az az egy név? Oly sokszor elmondjuk Krsna nevének szótagjait anélkül, hogy a szent név igazi eredményét elnyernénk! Micsoda különbség van a szent név hangalakja és valódi tartalma között! A makulátlan szent név teljességgel azonos Krsnával, aki csak saját kegyessége folytán száll alá hozzánk. A makulátlan szent név zengéséhez nem elegendő a nyelv s az ajkak mozgása. Krsna makulátlan szent neve nem az ember ajkán zeng, hanem a szívében csendül fel. Aztán túlnő az ember szívén és eljut egészen Krsna birodalmába. Mikor pedig Krsna alászáll, ő az ember szívén keresztül jelenik meg, s akkor már ő mozgatja ajkunkat és nyelvünket. Ez Krsna tiszta makulátlan neve.” (B.R.Srídhar: Kutatás)
 

2013. augusztus 17., szombat

fohász Srí Rúpa lótuszlábának porszeméért


Śrīmad Rūpa-pada-rajaḥ prārthanā daśakam



śrīmac-caitanyapādau cara-kamalayugau netra-bhṛṅgau madhu dyau
gauḍe tau pāyayantau vraja-vipina-gatau vyājayuktau samutkau |
bhātau sabhrātṛkasya svajana-gaṇa-pater yasya saubhāgya-bhūmnah
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||1||

Srí Csaitanja Maháprabhu szemeinek méhecskéi ösztökélték lótuszlábait,
hogy Vradzsa erdeinek felkeresése ürügyén Gaudába siessenek a nektárt kortyolni –
hiszen ott tündökölt ő, az Úr híveinek ezerszer áldott vezérlő csillaga, testvére társaságában.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?



E strófa az ellentmondásos utalás (virodha-ābhāsa) szép példája. A megszokott toposz a lótusz kelyhében foglyul esett mámoros méhecskéről szól, ám most a lótuszok - a lótuszlábak - indulnak el, hogy Csaitanja Maháprabhu méhecskéhez hasonlatos szemeit Rúpa gószvámí nektárához vezessék.
A költemény Csaitanja Maháprabhu és Rúpa gószvámí találkozását beszéli el. Mikor Csaitanja Maháprabhu először Vrndávanba indult, útja Gauda tartományon (Bengálon) át vezetett. Ott találkozott a muszlim uralkodó két miniszterével, a későbbi Rúpa és Szanátan gószvámíval. Szanátan gószvámí tanácsát megfogadva nem folytatta zarándoklatát, hanem visszatért Puríba, majd más útvonalon, csak egy kísérő társaságában indult ismét útra.

pīta-śrī-gaura-pādāmbuja-madhu-madironmatta-hṛd-bhṛṇga-rājo
rājyaiśvaryaṁ jahau yo jana-nivaha-hitādatta-citto nijāgryam |
vijñāpya svānujena vraja-gamana-rataṁ cānvagāt gauracandraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||2||

Szíve, az aranyló Srí Gaura lótuszlábának mézborától megmámorosodott méh-király,
ki a fényes pompát feledve az egész emberiség üdvére vágyott. Titokban, csak bátyja
tudtával a Vradzsába vágyakozó Gauracsandra nyomába indult, öccse társaságában.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

vṛndāraṇyāt prayāge hari-rasa-naṭanair nāma-saṇkīrtanaiś ca
lebhe yo mādhavāgre jana-gahana-gataṁ prema-mattaṁ janāṁś ca |
bhāvaiḥ svair mādayantaṁ hṛta-nidhir iva taṁ kṛṣṇa-caitanyacandraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||3||

Csaitanja Maháprabhu Vrndá erdejéből Prajágba érve a Hari iránti szeretettől eltelve táncra perdült, s a Szent Nevet magasztalta – túláradó érzelmei minden jelenlévőt megrészegítettek. Ott, Mádhava színe előtt nyerte el Rúpa a legdrágább kincset, Krsna Csaitanja-csandrát. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?



Rúpa gószvámí öccse, Anupam társaságában Csaitanja Maháprabhu nyomába indult, s a Vrndávanból hazatérő Maháprabhuval Prajágnál találkozott, ahol a Gangesz és a Jamuná összefolynak. Először a Bindu Mádhava temploma előtt pillantották meg Csaitanját.

ekāntaṁ labdha-pādāmbuja-nija-hṛdaya-preṣṭha-pātro mahārtir-
dainyair-duḥkhāśru-pūrṇair daśana-dhṛta-tṛṇaiḥ pūjayāmāsa gauram |
svāntaḥ kṛṣṇañ ca gaṅgā-dinamaṇi-tanayā-saṅgame sānujo yaḥ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||4||

A Gangesz és a Nap-leány Jamuná, találkozásánál, testvére társaságában nyerte el szívének oly kedves ura lótuszlábainak kincsét. Sajgó szívvel, mélységes alázattal, a fájdalom könnyeiben úszó szemmel, fogai közt fűszállal imádta Gaurát, ki legbelül Krsna maga. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?



Majd egy bráhmana házában találkoztak újra. Rúpa és Anupam a földre borulva, fohászokat zengve ajánlotta hódolatát.

svasya prema-svarūpaṁ priya-dayita-vilāsānurūpaika-rūpaṁ
dūre bhū-luṇṭhitaṁ yam sahaja-sumadhura-śrī-yutaṁ sānujañ ca |
dṛṣṭvā devo'titūrṇaṁ stuti-bahu-mukham āśliṣya gāḍhaṁ rarañje
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||5||

Az úr már messziről észrevette, ahogy Srí Rúpa öccsével együtt a földön fekszik, s fohászait zengi. Látta saját testetöltött szeretetét, természetes, édes szépségű, kedves társát, önnön hasonmását, gyorsan odaszaladt hát, és szorosan átölelte őt. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?



A korabeli leírások beszámolnak Rúpa gószvámí és Csaitanja Maháprabhu hasonlóságáról.

kaivalya-prema-bhūmāv-akhila-rasa-sudhā-sindhu-sañcāra-dakṣaṁ
jñātvāpy evañ ca rādhā-pada-bhajana-sudhāṁ līlayāpāyayad yam |
śaktiṁ sañcārya gauro nija-bhajana-sudhā-dāna-dakṣaṁ cakāra
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||6||

Jártas a rajongó szeretet birodalmában, bejárta a lelki ízek teljességének nektáróceánját –
tudta ezt jól Gaura, és megkínálta Rádhá lótuszlába szolgálatának ambróziájával is.
Így lett ő a Maháprabhu imádatának nektárját záporozó mester.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

gaurādeśāc ca vṛndā-vipinam iha parikramya nīlācalaṁ yo
gatvā kāvyāmṛtaiḥ svair vraja-yuva-yugala-krīḍanārthaiḥ prakāmam |
rāmānanda-svarūpādibhir api kavibhis tarpayāmāsa gauraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||7||

Gaura utasítását követve körbezarándokolta Vrndá erdejét, majd Nílácsalba
utazott, s Vradzsa ifjú párjáról írt saját költeményeinek ambróziájával
örvendeztette meg Gaurát, s a tudós bhaktákat, Rámánandával és Szvarúp Dámódarral az élen.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

līlā-saṁgopane śrī-bhagavata iha vai jaṅgame sthāvare'pi
saṁmugdhe sāgrajātaḥ prabhu-viraha-hṛta-prāya-jīvendriyāṇām |
yaś cāsīd āśrayaika-sthalam iva raghu-gopāla-jīvādi-varge
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||8||

Mikor Srí Bhagaván kedvtelései elrejtőztek, minden lény, a mozgó s mozdulatlanok is
összezavarodtak. Az elválás fájdalmában az Úr híveinek élete értelmét vesztette –
Raghu, Gópál, Dzsíva és társaik egyedüli menedéke Rúpa és bátyja maradt.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

śrī-mūrteḥ sādhu-vṛtteh prakaṭanam api tal-lupta-tīrthādikānāṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādāmbuja-bhajanamayaṁ rāga-mārgam viśuddham |
granthair yena pradattaṁ nikhilam iha nijābhīṣṭa-devepsitañ ca
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||9||

Kedves ura vágyát betöltve a világnak ajándékozta számtalan könyvét – feltárta Srí múrti imádatának módjait, a bhakták viselkedését, az elveszett zarándokhelyeket, és a szerető ragaszkodás titkait, melynek alapja Srí Rádhá-Krsna lótuszlábának imádata. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

līlā-saṁgopa-kāle nirupadhi-karuṇā-kāriṇā svāmināhaṁ
yat pādābje'rpito yat pada-bhajanamayaṁ gāyayitvā tu gītam |
yogyāyogyatva-bhāvaṁ mama khalu sakalaṁ duṣṭa-buddher agṛhṇan
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||10||

Kedvtelései elrejtezésének idején mesterem indokolatlan kegyéből
Srí Rúpa lótuszlábának adott engem, mikor elénekeltette velem a lábait magasztaló bhadzsant,
figyelmen kívül hagyva, alkalmas vagyok-e, én, a bűnös életű, vagy sem.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?


A versmérték: sragdharā (virágfüzéres): - - - - υ - - / υ υ υ υ υ υ - / - υ - - υ - -

2011. július 6., szerda

kapcsolat


„A vaisnavák szívében megtalálhatjuk azt, amit kerestünk: a tudást, szeretetet, a Krsnáról alkotott felfogást, sőt magát Krsnát is. A vaisnavákon keresztül sokkal elevenebb a kapcsolat, mint a múrti, a szent helyek, vagy az írások szolgálata esetében. A tiszta vaisnava minden tettével Krsnát szolgálja, s tudatában közvetlenül is felfedezhetjük a Legfelsőbbet." (B.R. Srídhar: Miért oly fontos a szentek társasága?)

2011. április 23., szombat

hódolat Srí Gaurakisór Bábádzsí Mahárádzsnak


Śrī Gaurakiśora-namaskāra-daśakam

guror guro me paramo gurus tvaṁ
varenya gaurāṅga-gaṇāgragaṇe |
prasīda bhṛtye dayitāśrite te
namo namo gaurakiśora tubhyam ||1||

Mesterem mestere, paramgurudévám,
a legkiválóbb vagy te Gauránga bensőséges társai között!
Kérlek, légy kegyes kedves szolgád szolgájához!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A dayitāśrita (kedves szolga) jelző kettős értelmű, a dayita (kedves) szó Gaurakisóra bábádzsí tanítványára, Bhaktisziddhánta Prabhupádra (Vārṣabhānavī-dayita dāsa) utal, így a dayitāśritaDayita szolgája. A verset Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs, Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád tanítványa írta.

sarasvatī-nāma-jagat-prasiddhaṁ
prabhuṁ jagatyāṁ patitaika-bandhum |
tvam eva deva prakaṭī-cakāra
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||2||

Szaraszvatí néven lett híres e világban,
mesterem, az elesettek egyetlen barátja e földkerekségen,
s te voltál az uram, ki felfedted őt.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

kvacid-vrajāraṇya-vivikta-vāsī
hṛdi vraja-dvandva-raho-vilāsī |
bahir virāgī tv avadhūta-veṣī
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||3||

Olykor magányosan Vradzsa erdejében élsz,
ám szívedben az isteni pár titkos kedvteléseiben lakozol,
miközben külsőleg olykor lemondottként, máskor avadhútaként viselkedsz.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Az avadhúta a világi életen teljesen felülemelkedett személyre utal, aki így függetlenné vált minden előírástól. A szó gyöke a dhú (ráz) ige, melyhez az ava (le, el) igekötő társul (leráz), a ta a befejezett melléknévi igenév képzője (lerázott). Sríla Prabhupád így magyarázza az avadhúta kifejezést: „Az avadhúta szó azt jelenti, hogy a »legszabadabb«. Aki elérte az avadhúta szintet, azt semmilyen szabály vagy rendelet nem korlátozza, vagyis azt tesz, amit akar. Ez az avadhúta szint éppen olyan, mint a levegő, ami nem törődik semmilyen akadállyal.” (Bhág. 4.29.11. kommentárjában) Srídhar Mahárádzs magyarázata: „Az avadhúta pedig nem szannjászí, hanem inkább olyan kiváló személy, aki nem sokat törődik a világgal, s néha közönséges módon cselekszik; olyasmit tesz, amit talán nem kellene. Bár ő maga a világi cselekvés fölött áll, némely tette mégis alacsonyrendű. Az ava jelentése alacsony, dhúta pedig az, aki eltávolít vagy megtisztít.” (Az arany avatár)

kvacit punar gaura-vanāntacārī
surāpagā-tīra-rajo-vihārī |
pavitra-kaupīna-karaṅka-dhārī
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||4||

Máskor Gauravana erdejének határán barangolsz,
a Gangesz partmenti homokjában,
s a lemondottak szent ágyékkötőjét, és vizesedényét hordozod.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gauravana Navadvíp határában található.

sadā harer nāma mudā raṭantaṁ
gṛhe gṛhe mādhukarīm aṭantam |
namanti devā api yaṁ mahāntaṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||5||

Mindig Hari nevét zenged,
miközben házról házra járva koldulsz.
Dicső szent, még a félistenek is meghajolnak előtted!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A mádhukarí házról házra járva, koldulva él, miként a méh is virágról virágra szállva gyűjti a virágport. A madhu-kara jelentése „méz-csináló”, méh, a mádhukarí e szóból képzett melléknév („méhecskés”).

kvacid-rudantañ ca hasan naṭantaṁ
nijeṣṭa-deva-praṇayābhibhūtam |
namanti gāyantam alaṁ janā tvāṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||6||

Olykor zokogsz, vagy nevetve táncolsz,
ahogy eláraszt a szeretet imádott Urad iránt,
máskor csak énekelsz, s az emberek mind leborulnak előtted.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

mahāyaśo-bhaktivinoda-bandho
mahāprabhu-prema-sudhaika-sindho |
aho jagannātha-dayāspadendo
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||7||

A dicső Bhaktivinód barátja vagy,
Maháprabhu rajongó szeretetének páratlan nektáróceánja!
Dzsagannáth kegyét befogadó hold!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gaurakisóra dász bábádzsí a mai Bangladés területén született, egy Bagdzsan nevezetű kis faluban. Gabonakereskedőként dolgozott. Felesége halála után visszavonult a világi élettől, és Vrndávanba költözött, s ott Bhágavata dász bábádzsítól, Dzsagannáth dász bábádzsí tanítványától kapott beavatást. Később Dzsagannáth dász bábádzsí utasítására Navadvíp mellé költözött, itt találkozott, s barátkozott össze Bhaktivinód Thákurral.

samāpya rādhā-vratam uttamaṁ tvam
avāpya dāmodara-jāgarāham |
gato'si rādhādara-sakhya-riddhiṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||8||

Betöltve a szent Rádhá-fogadalmat,
Dámodar napjára virradóan
öltötted fel örök alakod, szakhíként, Rádhá társaságában.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gaurakisóra dász bábádzsí Kárttik (Dámódar) hó telő holdas kéthetében, ékádasí napján távozott e világból.

vihāya saṅgaṁ kuliyā-layānāṁ
pragṛhya sevāṁ dayitānugasya |
vibhāsi-māyāpura-mandira-stho
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||9||

Feladtad Kulija lakóinak társaságát,
hogy elfogadd Dajita követőinek szolgálatát,
így most a májápuri templomban lakozol.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A „Dajita követői” utalás Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád (Vārṣabhānavī-dayita dāsa) tanítványaira.

sadā nimagno'py aparādha-paṅke
hy ahaitukīm eṣa kṛpāñ ca yāce |
dayāṁ samuddhṛtya vidhehi dīnaṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||10||

A bűn mocsarában örökkön elmerülve,
indokolatlan kegyedért esedezem.
Add kegyed, hogy megmentsd ezt az elesett lelket.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!