tag:blogger.com,1999:blog-15629109800815024302024-03-19T10:16:01.897+01:00Slóka-máláCsarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.comBlogger730125tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-41990771990670798652024-03-16T01:08:00.001+01:002024-03-16T01:08:00.291+01:00„Beszélj nekünk a Munkáról”<div style="font-size:85%;font-family:arial;">
<br>
...<br>
Amikor dolgozol, fuvola vagy, melynek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik.<br>
Melyikőtök maradna süket és néma nádszál, mikor minden egyéb összhangzóan együtt énekel?<br>
<br>
Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség.<br>
De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az álom megszületett,<br>
És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet,<br>
És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka.<br>
<br>
Hanem ha fájdalmatokban a születést csapásnak, a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek, akkor én azt válaszolom, hogy semmi egyéb, mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt, ami oda íratott.<br>
<br>
Hallottátok azt is, hogy az élet sötétség, és ti fáradalmatokban visszhangozzátok, amit a megfáradtak mondottak.<br>
És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat,<br>
És minden akarat vak, ha nincsen tudás,<br>
És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet;<br>
Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal, egymással és Istennel.<br>
<br>
És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni?<br>
Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz.<br>
Szeretve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szeretsz.<br>
Gyengédséggel vetni el a magot, és örvendezve aratni, mintha az enné a gyümölcsöt, akit szeretsz.<br>
A magad képére alakítani mindent, saját lelked lehelletével.<br>
És tudni azt, hogy körülötted állnak mind az áldott halottak, és figyelnek téged.<br>
<br>
...<br>
A munka a láthatóvá tett szeretet.<br>
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.<br>
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.<br>
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.<br>
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.<br>
<br>
(Kahlil Gibran: A próféta)
</div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-62046884680169230822024-03-02T01:08:00.000+01:002024-03-02T01:08:00.232+01:00Rádhá választottjának magasztalása<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />Rádhá személye Csaitanja előtt általában nem volt a vaisnava irányzatok fókuszában – a Nimbárka szampradáját kivéve. A költeményt általában az iskola atyamestere versének tartják, ám <a href="https://slokamala.blogspot.com/search/label/• Nimbárka" target="_blank">Nimbárka többi költeményét</a> olvasva érezhető a stílusbéli eltérés. A vers tulajdonképpen nem Rádháról szól, hanem Krsnáról, aki Rádhá párja… ám a lüktetése annyira megtetszett, hogy nem tudtam kihagyni.</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"> <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="347" data-original-width="262" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNFI24Q6z_vP3edQEG5MrEedbSbypfuVAvD1hwuGXwU1oQZ69hbkVBcFeQq826H0jJGPtDsewme6vtlPaFytNJuI9EnHwdT7y4HTO_1v6hfVPktLA0g5feiMMgRJafrnqYMgh9eT0_1NBYqqhAZb7XO84jxnXmkdCuNFb1elyzfTzB0oe5_AnBVjgDmA/s320/godinvrndavan.jpg" width="242" /></div><br /><b>caturmukhādi-saṁstutaṁ samasta-sātvatānutam |<br />halāyudhādi-saṁyutaṁ namāmi rādhikādhipam ||1||</b><br /><br />A négyarcú (Brahmá) vezette istenek magasztaltja, minden hívő imádottja,<br />az Ekeharcos (Balarám) csapata veszi őt körül – Rádhiká urának hódolok!<br /><br /><b>bakādi-daitya-kālakaṁ sa-gopa-gopi-pālakam |<br />manoharāsitālakaṁ namāmi rādhikādhipam ||2||</b><br /><br />Baka s a többi démon végzete, a pásztorok s pásztorleányok oltalmazója,<br />fekete fürtjei oly elragadók – Rádhiká urának hódolok!<br /><br /><b>surendra-garva-gañjanaṁ virañci-moha-bhañjanam |<br />vrajāńganānurañjanaṁ namāmi rādhikādhipam ||3||</b><br /><br />Ő szégyeníti meg az istenek önhitt királyát, töri meg Brahmá illúzióját,<br />s ő Vradzsa leányainak boldogsága – Rádhiká urának hódolok!<br /><br /><b>mayūra-piccha-maṇḍanaṁ gajendra-danta-khaṇḍanam |<br />nṛśaṁsa-kaṁsa-daṇḍanaṁ namāmi rādhikādhipam ||4||</b><br /><br />Pávatollal ékes, a királyi elefánt (Kuvalajápida) agyarát letépő,<br />a gonosz Kanszát megbüntető – Rádhiká urának hódolok!<br /><blockquote style="color: #666666;">Kansza parancsára Mathurában, az aréna kapujában egy hatalmas elefánt, Kuvalajápida támadt Krsnára és Balarámra. Krsna hosszas küzdelem után tőből törte a hatalmas jószág agyarát, s azzal sújtotta támadóját halálra.</blockquote><br /><b>pradatta-vipra-dārakaṁ sudāma-dhāma-kārakam |<br />sura-drumāpahārakaṁ namāmi rādhikādhipam ||5||</b> <br /><br />A bráhmana fiát visszaadó, Szudámát vagyonossá tevő,<br />a mennyek fáját elrabló – Rádhiká urának hódolok!<br /><blockquote style="color: #666666;">Krsna két ízben hozta vissza az életbe bráhmana gyerekét: tanulóidejük elteltével Krsna és Balarám a halál birodalmából hozták vissza tanítójuk, Szándípani Muni vízbefúlt fiát. Egy másik alkalommal Ardzsunával együtt Mahávisnu mellől hozták vissza egy dvárakabéli bráhmana fiait.<br />Mennyek fája: a páridzsáta fa a tejóceán kiköpülésekor keletkezett, mely aztán Indra kertjébe került. Szatjabhámá kívánságára Krsna elrabolta Indrától a fát, és felesége kertjében ültette el.</blockquote><br /><b>dhanañjayā-jayāvahaṁ mahā-camū-kṣayāvaham |<br />pitā-maha-vyathā-pahaṁ namāmi rādhikādhipam ||6||</b> <br /><br />Ő hozta el a győzelmet a Kincsgyőztes (Ardzsunának), a hatalmas seregekre romlást hozó,<br />(Bhísma) nagyatya szenvedését elvevő – Rádhiká urának hódolok!<br /><br /><b>munīndra-śāpa-kāraṇaṁ yadu-prajā-pahāraṇam |<br />dharā-bharāvatāraṇaṁ namāmi rādhikādhipam ||7||</b><br /><br />Az aszkéták vezére átkának oka, a Jadu nemzetség végzete.<br />a Föld terhének elvételéért szállt alá – Rádhiká urának hódolok!<br /><blockquote style="color: #666666;">A Bhágavata-purána 11.1. fejezete beszéli el a történetet: bár Krsna azért szállt alá e világba, hogy könnyítsen a Föld terhén, amit a ksatriják okoztak, a kuruksétrai csata után Krsna nemzetsége – a Jadu dinasztia – még mindig létezett. „3. Az Úr karjaitól óvott Jádavákon keresztül megsemmisítve a Földet terhelő királyokat és seregeiket, a kifürkészhetetlen Úr azt gondolta: »Bár a Föld terhét levettem, mégsem könnyebbült meg (teljesen) amíg a legyőzhetetlen Jadu nemzetség fennáll. 4. Mivel a Jadu nemzetség mindig védelmem alatt állt és korlátlanul növekedhetett a jólétben, ezért senki sem győzheti le őket (még a félistenek sem). Ám ahogy a bambuszligetet felemészti a (bambuszok saját súrlódása által keletkező) tűz, úgy fogom elpusztítani a Jádavákat, belső viszályt szítva köztük, s (akkor) békében térek majd vissza birodalmamba.«<br />5. Sukadév folytatta: Óh, (Paríksit) király! Így döntött az igazságos megoldások Ura, aki a bráhmanák átkának ürügyén idézte elő saját családjának megsemmisülését.”<br />Az átokról e versek szólnak: „11-12. Az Úr minden cselekedete végtelenül áldásos. Tetteinek dicsőítése megszenteli az elbeszélőt s kiirtja a Kali-korszak bűneit. A megtestesült időként most éppen a Jaduk vezérének (Vaszudévnek) házában tartózkodott, s elbúcsúzott a szentektől – Visvámitrától, Aszitától, Kanvától, Durvászától, Bhrgutól, Angirától, Kasjapától, Vámadévától, Atritől, Vaszisthától, Náradától s a többiektől – akik (a Dvárakához közeli) Pindáraka szent helyére indultak. 13. A Jádava ifjak, miközben (ott) szórakoztak, közelebb mentek hozzájuk, gúnyos alázattal átfogták lábukat és szemtelenül egy kérdést szegeztek nékik. 14-15. Dzsámbavatí fiát Számbát nőnek öltöztették s megkérdezték (a rsiket): »Óh, csalhatatlan látású bráhmanák, ez a fekete szemű nő állapotos, hamarosan szülni fog, s mivel fiút vár, azt szeretné tudni, fia születik-e avagy leánya? Szégyenlős, ezért nem mer közvetlenül titeket kérdezni.«<br />16. Sukadév folytatta: Óh, király, a becsapott szentek dühösen azt felelték: »Nyomorult fickók, e nő egy buzogányt szül majd, ami szétzúzza nemzetségetek!«”</blockquote><br /><b>suvṛkṣa-mūla-śāyinaṁ mṛgāri-mokṣa-dāyinam |<br />svakīya-dhāma-māyinaṁ namāmi rādhikādhipam ||8||</b><br /><br />A hatalmas fa tövében pihenő, a vadásznak üdvösséget adományozó,<br />bűverejével saját hajlékára távozó – Rádhiká urának hódolok!<br /><blockquote style="color: #666666;">Krsna távozásáról a Bhágavata-purána 11.30. fejezete így számol be: „26. Balarám helyet foglalt a tenger partján, s az Úr jógáját (gyakorolva) elhagyta az emberek világát, teljes lényével elmélyedve a Legfelsőbb Személy jóga-meditációjában. 27. Látván Balarám távozását e világról, a Legfelsőbb Úr, Dévaki fia (Krsna) egy szent fügefa (pippal) alatt csöndesen helyet foglalt (háttal a fa törzsének támaszkodva). 28. Felfedte négykarú, ragyogó alakját, s mint a füsttelen tűz, saját fényességével oszlatta el a világ homályát. 29. (Mellkasán) a Srívatsza jele (egy fehér szőrtincs) díszlett, testszíne kékesfekete árnyalatú volt, akár a viharfelleg. Nyakát s derekát sárga selyemruha övezte, fényessége csak az olvadt színaranyhoz volt fogható, s öröm volt ránézni. 30. Szeretetreméltó mosoly játszott ajkain, arcának szépsége pedig a lótuszvirágéhoz volt fogható. Haja fekete volt, s fényes, alligátor-forma fülönfüggőket viselt, lótuszbimbóhoz hasonló szemében öröm tündöklött. 31. (Derekát) ékes öv, vállát a szent zsinór övezte, korona, karkötők, kar- és bokaperecek, gyöngyös nyaklánc, gyűrűk s a kausztubha-ékkő voltak ékszerei. 32. Nyakában erdei virágok füzére díszlett, s (megszemélyesült formájukba) ott voltak fegyverei is (diszkosza, sárnga íja és buzogánya). Bal lábát keresztbe vetette jobb combján, s talpa pirosas volt, akár a lótuszvirág szirma.<br />33. Dzsará, a vadász nyílhegyét abból a vasból kovácsolta, ami (a bráhmanák átka folytán keletkezett) vasdorongból megmaradt. Azt hitte, őz lapul (a fa alatt, mert az Úr talpa) az őz képére emlékeztette, így talpán meglőtte Őt mélyre hatoló nyilával. 34. Mikor (azonban) meglátta a négykarú, emberhez hasonlatos alakot, megrettent az elkövetett vétektől, s fejét a démonok esküdt ellenségének (Krsnának) lábaihoz hajtva a földre vetette magát (s szólt). 35. »Jóllehet bűnös vagyok, óh, Bűntelen, ám akaratlanul követtem el ezt a vétket, csodás himnuszokkal magasztalt Uram! Ezért kérlek téged, bocsásd meg vétkemet, óh, Madhu démon végzete! 36. Súlyos bűnt követtem el ellened, óh, Uram, Visnu, pedig rád emlékezve – mondják – eloszlik az ember tudatlanságának sötétsége. 37. Kérlek, végezz velem gyorsan, ártatlan őzek bűnös vadászával, óh, Vaikutha Ura, nehogy ismét vétkezzek a nemes lelkek ellen (mint az imént)! 38. Óh, Uram, illúziókeltő erődtől megtévesztve sem Virinycsi (Brahmá), sem utódai, de Rudra s védaismerő bölcsek sem érthetik (a Jadu-nemzetséget eltörlő) kedvtelésed titkát. Hogyan is érthetnénk ezt mi, alantas születésű, hitvány teremtmények?«<br />39. Szólt a magasztos Úr: »Ne félj, Dzsará, kelj föl! Kívánságom szerint játszottad szerepedet. Engedelmemmel az erényesek hajlékára, a mennyekbe emelkedhetsz.«<br />40. A tetszése szerint alakot öltő Srí Krsna parancsa hallatán a vadász háromszor körbejárta Őt (mindig jobbfelől, ezzel biztosítva az Úr jóakaratát), meghajolt, majd (az Úr szolgái) egy égi járművön az isteni hajlékra indult.”<br />Krsna közelgő eltávozásának hírére összesereglettek a dévák, és más mennybéli lények. Sukadév gószvámí így számol be erről a pillanatról: „5. A Legfelsőbb Személy egy pillantást vetett Brahmára, az egész teremtés nagyatyjára, s további szolgáira, a félistenekre, majd saját isteni lényén meditálva lehunyta lótuszvirághoz hasonlatos szemét. 6. Isteni teste – mely az (egész) univerzum támasza s a koncentráció és meditáció örömteli célja –, nem hamvadt el a tűzelemre összpontosító elme jógagyakorlatában, így (saját testében) emelkedett (isteni) birodalmába. 7. Üstdobok kellemes hangjától zengett a mennybolt és virágeső hullott az égből. A Legfelsőbb Lénnyel együtt az igazság, jámborság, állhatatosság, jólét s dicsőség is távozott a Földről. 8. A Brahmá vezette félistenek (többsége) nem láthatta, amint megtér saját hajlékára Srí Krsna, kinek útjai kifürkészhetetlenek. Néhány (szerencsés kiválasztott) azonban legnagyobb meglepetésére láthatta Őt. 9. A félistenek sem láthatták jobban Srí Krsna mozgását, mint a halandók az égen cikázó villámot, amely a felhők közt enyészik el. 10. Az Úr Hari a jóga hatalmával véghezvitt eltávozása láttán Brahmá, Rudra s a többi félisten csak ámult, majd Őt magasztalva sorban hazatértek saját birodalmaikba.” (Bhágavata-purána 11.31. fejezet)</blockquote><br /><b>idaṁ samāhito hitaṁ varāṣṭakaṁ sadā mudā |<br />japañjano janur-jarādito drutaṁ pramucyate ||9||</b></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b> </b><br />Ez az áldásos költemény, a (Rádhiká) választottját magasztaló nyolc strófa mindig örömteli,<br />s ki zengi, bizonyosan megszabadul a születés és halál (jellemezte anyagi léttől). <br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-33745299683436592452024-02-17T01:08:00.021+01:002024-02-17T01:08:00.236+01:00tudja, vagy nem<br>
<div class="separator" style="text-align: center;"><div class="separator" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" data-original-height="549" data-original-width="976" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7BU9FH7hyphenhyphen_QDauBRmRV-rtEE0i5XuKLBFV_n036UIRWFq4mi54e-FKYQhSa5jesKLlunKiWdpamKnlH_XBlIn2l_Lwrw9IvjCxa31Z3lEF5bwYrUaHBx8HxZFVmCEZ0xnIy90maEPeh8MFv807-WGgHoHJXRb075Z5uESKqjQxYwG0v5tgB2RwqlkDu-r/w375-h211/uzenet-a-palackban.jpg" width="375" /></div></div>
<br />
<div style="font-family: arial; font-size: 85%;">A Csaitanja-csaritámrta egy nevezetes részlete az átmaráma vers magyarázata, a 2.24. fejezetben. Szanátan gószvámí kérésének eleget téve Csaitanja Maháprabhu elismétel egy kommentár-sorozatot, melyet a Bhágavata-purána 1.7.10. verséhez fűzött korábban, egy beszélgetés kapcsán. Irányítsuk figyelmünket e gondolatsor utolsó mozzanatára!<br />
A szöveg bengáli nyelvű, ám mert egy szanszkrt vers értelmezése a téma, számos szanszkrt nyelvű idézet is felbukkan benne. Ím, elmondtam, azt a bizonyos hatvanféle értelmezést – szól Csaitanja –, ám most, társaságodnak köszönhetően felötlött bennem egy újabb, hatvanegyedik értelmezés: szeretetednek engedelmeskedve (<i>bhakti-vaśe</i>) újabb hullámai kelnek az értelmezéseknek. És a bengáli nyelvű beszélgetés folyamában újabb szanszkrt verset találunk:<br />
<br />
<i>ahaṁ vedmi śuko vetti vyāso vetti na vetti vā |<br />
bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na buddhyā na ca ṭīkayā ||313||</i><br />
<br />
Én tudom, Suka tudja, Vjásza vagy tudja, vagy nem.<br />
Bhaktival érthető meg a Bhágavatam, nem értelemmel, vagy kommentárok által.<br />
<br />
A verset (forrásmegjelölés nélkül) Sríla Prabhupád Sivának tulajdonítja. És így érthető a gondolat: Én – azaz Siva – értem, miről szól a Bhágavata-purána. Suka, aki elmondja Paríksit királynak, szintén tudja. Vjásza – a védák szerkesztője, a szöveg összeállítója – talán érti (mélységében), talán nem – ezt nem tudhatjuk pontosan. Ám a Bhágavata-purána mélységei nem is értelemmel, vagy a kommentárok tanulmányozásával, összevetésével ragadhatók meg (a <i>grāhya</i> beálló melléknévi igenév a <i>gṛh</i> – ’megragad’ elsődleges jelentésű gyökből származik), hanem az Úr iránti szerető szolgálattal, bhaktival.<br />
A gondolat összhangban áll magával a Bhágavatammal is, tekintsük például az alábbi verset, amiben Krsna Uddhavát tanítva ugyanezt állítja – nyilván nem a Bhágavata-puránával, hanem önmagával kapcsolatban:<br />
<br />
<i>bhaktyāham ekayā grāhyaḥ śraddhayātmā priyaḥ satām |<br />
bhaktiḥ punāti man-niṣṭhā-śva-pākān api sambhavāt ||</i><br />
<br />
Vegyítetlen szerető odaadással vagyok elérhető, a szenteknek kedves Lélek iránti hittel.<br />
A szerető odaadás még a nékem szentelődő kutyaevőket is megtisztítja származásuk (bélyegétől). (Bhág. 11.14.21.)<br />
<br />
(A versben az <i>ekayā</i> ’egyedülivel’ szót fordítottam vegyítetlenként.) <br />
<br />
Immáron csak egy kérdésünk marad: vajon miért szanszkrt nyelvű a Csaitanja-csaritámrta ezen verse? Vegyük számba a lehetőségeket:<br />
• Csaitanja Maháprabhu – vagy a szerző, Krsnadász Kavirádzs – miként a beszélgetés korábbi részeiben is állításait alátámasztandó valamely a korban közismert szövegre – puránákra, az Amara-kósa tezauruszra – hivatkozik. <br />
• Elvileg lehetséges, hogy Krsnadász Kavirádzs, vagy maga Csaitanja Maháprabhu írta a szóban forgó verset, ám akkor nem világos, miért Siva nevében szólal meg.<br />
<br />
Kerestem a hivatkozás eredeti forrását, eddig nem bukkantam rá. Viszont a vers eleje nagyfokú hasonlóságot mutat egy ismert történetben felbukkanó versre. A történet a Bhágavata-purána 14. században élt jeles kommentátoráról, Srídhar szvámíról szól. Amikor megírta a Bhávártha-dípikát (ez a Bhágavatam-kommentárja címe), a benáreszi szerzetesek kételkedtek annak következtetéseit illetően, és úgy határoztak, magának Sivának teszik fel a kérdést: vajon helyénvaló-e a kommentár? A templomi Siva-múrti lábai elé helyezték a kérdést. A történetnek többféle változatával találkozni, van, ahol Siva fennhangon válaszol, más változatban a kérdés mellé írt verssel:<br />
<br />
<i>ahaṁ vedmi śuko vetti vyāso vetti na vetti vā |<br />
śrīdharaḥ sakalaṁ vetti śrī-nṛsiṁha-prasādataḥ ||</i><br />
<br />
Én tudom, Suka tudja, Vjásza vagy tudja, vagy nem,<br />
(ám) Srídhar teljes (egészében) érti, Srí Nrszinha kegyéből.<br />
<br />
A történet egy más változatában Vjásza helyzete nem kétséges, Paríksit király megértése lesz bizonytalan:<br />
<br />
<i>śuko vetti vyāso vetti rāja vetti na vetti vā |<br />
śrīdharo hi sarvaṁ vetti śrī-nṛsiṁha-prasādataḥ ||</i><br />
<br />
Suka tudja, Vjásza tudja, (Paríksit) király vagy tudja, vagy nem,<br />
(ám) Srídhar bizony teljes (egészében) érti, Srí Nrszinha kegyéből.<br />
<br />
A Srídhar szvámíról szóló történet első változatában a vers első fele szóról szóra megegyezik a keresett verssel… ám izgalmasan ellentmondásosnak tűnhet, hogy míg a Csaitanja-csaritámrta verse éppen a elveti a kommentárt, mint a teljes megismerés adekvát módját, addig a történet egy kommentárról szól: pontosabban a kommentár szerzőjéről. És ez is az ellentmondás feloldása: a Srídhar szvámí imádott istensége (<i>iṣṭa-devatā</i>) kegyéből, az őiránta érzett heves szeretete folytán juthatott megértésre a Bhágavatamról.<br />
<br />
Kedves olvasó! Ez a posztot az internet tengerébe dobott palacknak szántam, benne az üzenet: ha ismered a Csaitanja-csaritámrta versének eredeti forrását, kérlek, ne habozz megosztani velem!<br />
Köszönöm előre is!<br />
</div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-6429835417015858342024-02-03T01:08:00.011+01:002024-02-03T01:08:00.136+01:00a halál legyőzésének nagy mantrája<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="146" data-original-width="776" height="75" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8jYt76rUGlxyyARNS2CuQbRhUq-oeyWrAlWwhz_vb3BA6buVh95eLIM_SM1uq6hxx7fHPjU8yrMteq_bOWW4OmhoddmMSAE3nKAdqsVp-OrVt7h_QAeRqeuz8lzSoq81BB74Om9kNg_Rh5mauv98B3BnfsazgyE3VMQKa8n1SGpYVMB1l0EAROAvV8B-7/w400-h75/slokamala-mahamrtjudzsaja.png" width="400" /></div>
<br />
<i>oṁ<br />
trya̍mbakaṁ yajāmahe <br />
su̱gandhi̍ṁ puṣṭi̱vardha̍nam |<br />
u̱rvā̱ru̱kami̍va̱ bandha̍nān<br />
mṛ̱tyormu̍kṣīya̱ māmṛtā̍t ||</i><br />
<br />
A Háromszemű (Sivának) áldozunk, a kellemes illatúnak, a gyarapítónak. <br />
Óh, bár megszabadítana a halálból, mint uborkát a száráról, hogy (megízleljem) a halhatatlanság nektárját! <br />
</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%; text-align: right;"><i>(Rg-véda 7.59.12., Sukla-jadzsur-véda 3.60.)</i><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;">
<br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><span style="color: #666666;">A <i>tryambaka</i> (<i>tri-ambaka</i>) szokásos jelentése: háromszemű, Sivára utal. Két szeme a Nap és a Hold, a harmadik szeme pedig a lelki bölcsességgel való látásé, ugyanakkor a világot felégető pusztító tűz forrása is. Mert az <i>ambaka</i> szó atyát is jelent, Szájana a Rg-véda kommentárjában felveti a „hármak atyja” értelmezést is: a tri-múrti, Brahmá, Visnu és Rudra atyja. A Siva-puránában (2.2.37. fejezet) Sukrácsárja tanítja Dadhícsit e mantráról, az ő kifejtésében a Háromszemű jelentése: háromszemű, mert a három világ, a három létszféra, és a három kötőerő ura. <br />
A <i>su-gandhi</i> („kellemes illatú”) isteni illatút jelent – miként a kellemes illat finoman betölti a teret, hasonlóképp a múlhatatlan Isten is jelen van mindenütt. Más értelmezésben (Szájana kommentárja szerint) hírneve úgy tölti be mindenséget, miként egy virágokkal teli fa áraszt kellemes illatot maga körül. <br />
A száráról könnyedén leváló uborka a természetes, könnyed elszakadás szimbóluma. Az <i>urvāruka</i> (uborka) szóhoz hasonló hangzású az <i>ūrvāruka</i> (<i>ūrva-āruka</i>), ami „nagy fájdalmat”, „nagy sérülést” jelent. A <i>bandhana</i> általában kötést, köteléket jelent – a növény esetében a kocsányt. „Bárcsak megszabadítana a halálból, miként nagy fájdalmak kötelékéből” – ez is kihallható a szövegből.<br />
A Rg-véda verse Vaszistha nevéhez fűződik. A mantra Sivát gyarapítónak (<i>puṣṭi-vardhanam – </i>gazdagító, felvirágoztató, „táplálást növelő”) nevezi, ezért, és a nagy fájdalmaktól való megszabadulás miatti áthallás miatt a mantra gyógyításhoz, megújuláshoz kötődik. A mantra <i>mahā-mṛtyu-jaya mantra</i> néven ismeretes: a halál legyőzésének nagy mantrája.<br /></span>
</div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-48170516381558344582024-01-20T01:08:00.015+01:002024-01-20T01:08:00.123+01:00neveid sokféleképp valók…<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />A <i>Subhāṣitāvalī</i> (Szép versek gyűjteménye) Vallabhadéva (1417-1467) által szerkesztett, több száz költőtől származó, összesen 3257 strófát magában foglaló versgyűjteményben találtam egy ismerős verset. A gyűjtemény szerint a vers egy Madhuszúdan nevű költő műve:</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="503" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTWpeebt0lJHC2xVZNFK5fDxZMYyb-iwJLA5aTuw3fwFm1XaQ1hnLkvomcayT2vJDvyWoY3VjdkiJo5GUHCxryjR1i_MHgYL8zxwA8YhcQeJDGGp_cchbvu0ZuOEBOn7ubUKyFCXHWPIr1AulD8YWJRr1pAfje4MxHRUMGvnT3-rZgC_N-ui3TsjKq5g/s320/output-onlinepngtools.png" width="320" /></div><br /><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i>nāmnām akāri bahutā nija-sarva-śaktis<br />tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |<br />etādṛśī tava kṛpā bhagavaṁstathāpi<br />durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ || 3481 ||</i><br /><br />Neveid sokféleképp valók, minden erőd<br />beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.<br />Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s mégis,<br />ilyen a balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!<br /><br />Igen… a vers nagyon hasonlít a <a href="https://slokamala.blogspot.com/2019/04/csaitanja-mahaprabhu-siksastakam.html" target="_blank">Siksástaka </a>második strófájára. A hasonlóságra nincs magyarázatom.</div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-82034900804396720032024-01-06T01:08:00.006+01:002024-01-06T01:08:00.132+01:00sántipátha – Krsna-jadzsurvéda<p> </p>
<div style="font-family: arial; font-size: 85%;">„Megbékélés-recitálás”. A Krsna-jadzsurvéda gyűjtemény upanisadjainak elején olvashatjuk az alábbi mantrát. A mantrát szokásosan a tanulmányozás kezdetekor zengik, hogy elháruljon minden akadály a közös munka elől.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><img alt="" border="0" data-original-height="445" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_RCz4W4hMijCkghbOLXSvybZiRd1mPnJgXy7kuj8DS3JtxnK7TkrNVzpqY_pdPYqmU-HvtQR7bUuVoTAm2a7f-BYQSRYgmOAsu9lHa7fzB9w7hldjb5gKbE2MPnmwp6bDmbQdEckob7UDIXGWAl7OPRkzJA5WoZOKEj2i7cXEl8NN5oMpDvlf5SSOAv8S/s400/sahanavavatu.png" /></div>
<div style="font-family: arial; font-size: 85%;">
<b>oṁ saha nāvavatu | <br />
saha nau bhunaktu | <br />
saha vīryaṁ karavāvahai |<br />
tejasvināvadhītam astu | <br />
mā vidviṣāvahai ||<br />
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ ||</b><br />
<br />
Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr), <br />
s vezessen mindkettőnket.<br />
Együtt tegyünk nagy tetteket,<br />
s váljunk tanulttá mi, a két ragyogó!<br />
Szeretetlenség ne férkőzzön közénk!<br />
Óm! Béke, béke, béke!<br />
<br />
A <i>saha</i> jelentése ’együtt’, ’közösen’, ám itt a két szótag külön is értelmes: ő (<i>sa</i>), bizony (<i>ha</i>). A <i>nau</i> kettesszám első személyű névmás, míg az <i>avatu</i> felszólítás: oltalmazzon! „Csakis Ő oltalmazzon mindkettőnket!”, vagy „együtt oltalmazzon mindkettőnket” lehet az első rész fordítása – a kettesszám a tanítványra és a mesterre vonatkozik. Az oltalomkérés nem közönséges, világi veszélyek elleni védelmet jelent… a tanulmányozónak a tudatlanság, a félreértések elleni védelemre van szüksége. <br />
<br />
A <i>bhunaktu</i> szintén felszólítás – az ige itt a <i>bhuj</i>, melynek jelentései: vezet, őriz, irányít, élvez, használ. A második rész fordítása így: „csakis ő vezessen / őrizzen / használjon mindkettőnket!”<br />
<br />
A harmadik részben a saha már csak az együtt, közösen értelemben illik a mondatba. A <i>vīrya</i> szó szerint erőt, hősiességet, bátorságot jelet, míg a <i>karavāvahai</i> a tesz (<i>kṛ</i>) ige kettes számú felszólító módú alakja: tegyünk! Így a harmadik rész fordítása: együtt tegyünk hőstetteket – a hőstett itt a tudás megszerzése érdekében tett nagy erőfeszítés.<br />
<br />
A nagy erőfeszítések ragyogóvá tesznek – a <i>tejasvin</i> ragyogót, de erőst, hatalmast is jelent. Mi ketten, a ragyogók (<i>tejasvinau</i>) váljunk képzetté (<i>adhītam</i>)! –szól a következő rész.<br />
<br />
Soha ne legyen köztünk széthúzás, ellenségeskedés, gyűlölködés, szeretetlenség. A <i>dviṣ</i> ige jelentése ellenségeskedik, gyűlöl, az igekötő (<i>vi-</i>, jelentése szét) itt erősíti az ige jelentését, az ragozás kettes szám felszólítás (<i>vidviṣāvahai</i>). A mester szeretettel, figyelemmel fordul tanítványa felé, míg az hittel és tisztelettel tekint tanítójára – ez alapozza meg a kettejük közti szoros köteléket, mely lehetővé teszi a közös erőfeszítést.<br />
<br />
A <i>śāntiḥ</i> – béke szó háromszori ismétlése jelenthet áldásos megerősítést, de a kommentárok a háromféle veszély: önmagunk, más lények, vagy a sors (isteni elrendezés, természeti erők) által támasztott akadályok elhárulását is megemlítik.<br />
<br />
</div><br />
Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-85635922207416441452023-12-16T01:08:00.011+01:002023-12-16T01:08:00.137+01:00békét árasztó…<br />
<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="357" data-original-width="571" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgT-uzhagwUYho5HPwlPQ9KmYpiv3k837Z7SXOUdFzdtv3HenJPXYxlm1bFULWzpyO4iVH1o7iuLbDGIey5dfOZkHz_yWyAUbeNfxl36jHQgMBEUMG47_K5c8GF5U9wneF2njGiOTK9QyMZPVb2ECRlr3EVkpAsh-iL-2tgrf0NRco38k0OisEBtVdIOz2M/w400-h250/1ff69-vishnu.webp" width="400" /></div><br />
<i>śāntākāraṁ bhujaga-śayanaṁ padma-nābhaṁ sureśaṁ<br />
viśvādhāraṁ gagana-sadṛśaṁ megha-varṇaṁ śubhāṅgam |<br />
lakṣmī-kāntaṁ kamala-nayanaṁ yogibhir dhyāna-gamyaṁ<br />
vande viṣṇuṁ bhava-bhaya-haraṁ sarva-lokaikanātham ||</i><br />
<br />
Békét árasztó, kígyóágyon fekvő, lótuszköldőkű, az istenek Ura,<br />
a mindenség fenntartója, kihez az ég is hasonlatos, felhőfekete, szépséges alakú,<br />
Laksmí kedves férje, lótusz-szemű, a jógík számára a meditációval megközelíthető –<br />
Visnut imádom, a lét félelmét elvevőt, minden világ egyetlen urát!<br />
<br /><blockquote>
<span style="color: #666666;">Békét árasztó: <i>śāntākāra</i> – az <i>ākāra</i> alakot, formát jelent, a <i>śānta-ākāra</i> békét árasztó alakút. <br />
Istenek Ura: <i>sureśa</i> – a <i>sura</i> jelenthet istent de bölcset is, így a <i>sura-īsa</i> jelentheti a bölcsek istenét is. <br />
Kihez az ég is hasonlatos: <i>gaganasadṛśa</i> – szó szerint az éghez (<i>gagana</i>) hasonló (<i>sadṛśa</i>) , ám valójában nem Visnu hasonlít az éghez, hanem az ég hasonló Visnuhoz. </span></blockquote><br />
<br />
versmérték: mandākrāntā (lassú léptű)</div><br />
Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-90177644736007399692023-12-02T01:08:00.001+01:002023-12-02T01:08:00.129+01:00A Bhagavad-gítá neves magyarázói: Madhuszúdan Szaraszvatí<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />Madhuszúdan Szaraszvatí Bhagavad-gítá-gúdártha-dípiká (A Bhagavad-gítá rejtett jelentéseinek megvilágítása) című kommentárja a Bhagavad-gítá legnevesebb magyarázatai közé tartozik. Alapjaiban Sankara kommentárját követi, ám jóval részletesebb, alaposabb. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVPNtU1_UwzJKToR71emd_B76UyQCAYbE5NswKm--l9LE32l8Nab38d8jzrJBNovHgAg_iNKCFNjqz1ojLv5P6cVvDwQlqyaKan0eyHY-0GFjoevvFLFaHvFZWkR9hqz9ZyZPJfQXT76_2fb_Z0g-LvmHdc8XbwQXCC04qR8hjus42aT0c6T2ayXS8gg/s800/Madhusudana_Saraswati.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="557" data-original-width="800" height="279" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVPNtU1_UwzJKToR71emd_B76UyQCAYbE5NswKm--l9LE32l8Nab38d8jzrJBNovHgAg_iNKCFNjqz1ojLv5P6cVvDwQlqyaKan0eyHY-0GFjoevvFLFaHvFZWkR9hqz9ZyZPJfQXT76_2fb_Z0g-LvmHdc8XbwQXCC04qR8hjus42aT0c6T2ayXS8gg/w400-h279/Madhusudana_Saraswati.jpg" width="400" /></a></div><br />Madhuszúdan Szaraszvatí Bengálban született, a mai Bangladés területén. Apja szanszkrt tanár volt, s az öt testvér közül többen is híres tanítókká váltak, ám a legnevesebb a középső fiú, Kamalanajana lett. Apja iskolájában tanult szanszkrt nyelvet, majd Navadvíba ment – Navadvíp akkoriban a tudományos élet fellegvára, a logika (nyjája) művelésének központja volt – ahol Mathuránátha Tarkavágísá mellett tanulmányozta a nyjáját. <br /><br />Élete számos mozzanata vitatott. Egyesek szerint kortársa volt Csaitanjának, és azért utazott Navadvípba, hogy Csaitanjával találkozzon. Ám Csaitanja már szerzetesi fogadalmat tett, és dél-indiai zarándokútjára indult. Így aztán – míg Navadvípban Csaitanja visszatértére várakozott – az időt a logika tanulmányozásával ütötte volna el. Azt gondolom, ez kevéssé valószínű (hiszen a hagyományt követve Csaitanja nem várható vissza szülőföldjére), ám az valóban lehetséges, hogy Csaitanja és a Krsna-bhakti vonzásában az orisszai Puríba is elzarándokolt – sejthető ez a <i>Vedānta-kalpa-latikā</i> (A Védánta kívánságteljesítő liánja) című munkájából. A műben röviden bemutatja, egyes irányzatok miképpen tekintenek a végső célra, az üdvösségre. A felsorolást a maga által is gyakorolt védántával zárja, s ekképpen fogalmaz: „Az upanisadok követői számára – kiket a magasztos úr, Nílácsal ura, Nárájan kegyel – a megszabadulás (móksa) a felülmúlhatatlan gyönyör és értelem természetű átman, mely a kezdet nélküli tudatlanság (avidjá) megszűnésével jellemzett (<i>aupaniṣadāḥ tu bhagavatā nīlācala-nāthakena nārāyaṇenānugṛhītāḥ niratiśayānanda-bodha-rūpa ātmā, eva, anādyāvidyā-nivṛtty-upalakṣito mokṣaḥ</i>). Nílácsal (a kék hegy) ura – ez az Orisszában imádott Dzsagannáth szokásos jelzője.<br /><br />Az bizonyos, hogy később Kásíba (Benáresz) költözött, és Ráma Tírtha tanítványa lett. Később aztán a púrva-mímánszát is tanulmányozta Mádhava Szaraszvatí útmutatása mellett. Mestere tanácsára Visvésvara Szaraszvatíhoz fordult, és útmutatása mellett szerzetesi fogadalmat tett.<br /><br />Számos művet hagyott hátra, legnevezetesebb a Gúdártha-dípiká (a Bhagavad-gítá kommentárja), másik nevezetes munkája az Advaita-sziddhi (A nem-kettősség tökéletessége), mely Madhva-iskola advaita bírálatára, a Njájámrtára (A logika nektárja) adott válasz. Hosszú életet élt, számos jeles tanítvány járta nyomdokait. <br />Egy – számomra szép és érdekes – történet Vallabha ácsárjával való találkozásáról szól. Igaz-e vagy csupán legenda? nem tudom, de szépsége – számomra – igazzá avatja. Vallabha Prajágnál találkozott Madhuszúdan Szaraszvatíval. Hosszasan, elmélyülten beszélgettek, Madhuszúdan meg is mutatta Vallabhának írásait: a Gúdártha-dípikát, és a Bhagavad-bhakti-raszájanát (A magasztos úr iránti szerető odaadás életelixíre) – a bhaktiról szóló értekezést. Madhuszúdan személyisége és felkészültsége olyannyira lenyűgözte Vallabhát, hogy kisebbik fiát, Vitthalnáthot az ő gondjaira bízta: tanulja tőle az érvelést és a szentírások ismeretét. Hiszen Madhuszúdan Szaraszvatí az advaita-védánta tanítója, ám Krsna lelkes bhaktája is volt egyszerre. Meditációjában a fuvolázó Krsnát látta, őt imádta. Világlátásában megfért egymással a transzcendentális egység tudata és az istenszeretet: a nirguna Brahman nem különbözik Krsnától. Ez a gondolat pedig izgalmasan közel áll a Csaitanja által is tanított acsintja-bédábhéda-váda (a felfoghatatlan különbözőség és egység tana) filozófiai aspektusához. Madhuszúdan Szaraszvatí számára a bhakti és a gjána egyaránt az üdvösség eszköze.<br /><br />A Gítá-kommentátorok szokását követve Madhuszúdan Szaraszvatí is verses betétekkel egészíti ki magyarázatait. Ízleljünk meg néhányat közülük!<br /><br />A Gítá második harmadának bevezetőjeként (azaz a hetedik fejezet elején) így ír:<br /><br /><i>yad-bhaktiṁ na vinā muktir yaḥ sevyaḥ sarva-yoginām |<br />taṁ vande paramānanda-ghanaṁ śrī-nanda-nandanam ||</i><br /><br />A felé irányuló odaadó szeretet nélkül nincs megszabadulás, ő minden jógí imádandó mestere.<br />Őt imádom, a legfőbb gyönyör sűrű fellegét, Nanda kisfiát!<br /><br />A kilencedik fejezet verseihez fűzött magyarázatait e verssel zárja:<br /><br /><i>śrī-govinda-padāravinda-makarandāsvāda-śuddhāśayāḥ<br />saṁsārāmbudhim uttaranti sahasā paśyanti pūrṇaṁ mahaḥ |<br />vedāntair avadhārayanti paramaṁ śreyas tyajanti bhramaṁ<br />dvaitaṁ svapna-samaṁ vidanti vimalāṁ vindanti cānandatām ||</i><br /><br />Srí Góvinda lótuszlába virágmézének megízlelése révén megtisztult szívűek<br />gyorsan átkelnek az újjászületések óceánján, s megpillantják a dicső Teljességet.<br />A védánta (tanulmányozása) által megértik a legfőbb jót, elhagyják a tévelygést,<br />megértik a kettősségek álomszerűségét, s megtapasztalják a makulátlan gyönyört.<br /><br />A tizedik fejezet végére e verset olvashatjuk:<br /><br /><i>kurvanti ke’pi kṛtinaḥ kvacid apy anante<br />svāntaṁ vidhāya viṣayāntara-śāntim eva |<br />tvat-pāda-padma-vigalan-makaranda-bindum<br />āsvādya mādyati muhur madhubhin mano me ||</i><br /><br />Egyes szerencsések esetleg a végtelenre<br />rögzítve elméjüket elcsendesíthetik az érzékek tárgyai (iránti sóvárgást),<br />ám a lábaid lótuszáról lecsöppenő nektárméz cseppjeit<br />ízlelve újra meg újra megrészegedik az én szívem, ó, Madhu végzete!<br /><br />A <i>mādyati</i> (megrészegedik) bizony nem az advaita-védánta szokásos terminológiája. Mit is olvasunk? Némely szerencsések talán valahogy megbékítik az érzéktárgyakra irányuló sóvárgást, de költőnk csakis Krsna nektárjától lesz mámorossá. Ő nem az elcsendesülést, hanem az elragadtatott rajongást keresi.<br /><br />Madhuszúdan kommentárját az alábbi versekkel zárja:<br /><br /><i>vaṁśī-vibhūṣita-karān nava-nīradābhāt<br />pītāmbarād aruṇa-bimba-phalādharoṣṭhāt |<br />pūrṇendu-sundara-mukhād aravinda-netrāt<br />kṛṣṇāt paraṁ kim api tattvam ahaṁ na jāne ||1||</i><br /><br />Kezei ékessége fuvolája, (teste akár) a friss esőfelleg,<br />öltözéke sárga, hajnalpír ajkai mint a bimba gyümölcse,<br />gyönyörű orcája a telihold, szemei lótuszok,<br />nem tudok olyan igazságról, mi több volna Krsnánál!<br /><br /><i>kāṇḍa-trayātmakaṁ śāstraṁ gītākhyaṁ yena nirmitam |<br />ādi-madhyānta-ṣaṭkeṣu tasmai bhagavate namaḥ ||2||</i><br /><br />A Gítának nevezett szentírás három részből áll,<br />az elején, a közepén és a végén is hat fejezetből áll. A (Legfelsőbb) Úrnak, e szentírás megalkotójának hódolok! <br /><br /><i>śrī-govinda-mukhāravinda-madhunā miṣṭaṁ mahābhārate<br />gītākhyaṁ paramaṁ rahasyam ṛṣiṇā vyāsena vikhyāpitam |<br />vyākhyātaṁ bhagavat-padaiḥ pratipadaṁ śrī-śaṅkarākhyaiḥ punar<br />vispaṣṭaṁ madhusūdanena muninā sva-jñāna-śuddhyai kṛtam ||3||</i><br /><br />Srí Góvinda ajkainak lótuszáról lecsöppenő mézzel megédesített Mahábháratában<br />a bölcs Vjásza tette közhírré a Gítának nevezett legfőbb titkot.<br />Szóról szóra részletes magyarázatokkal látta el a magasztos Srí Sankara, majd<br />az aszkéta Madhuszúdan írt hozzá egyszerű (kommentárt), hogy saját tudását tisztázza.<br /><br /><i>iha yo’sti vimohayan manaḥ <br />paramānanda-ghanaḥ sanātanaḥ |<br />guṇa-doṣa-bhṛd eṣa eva nas <br />tṛṇa-tulyo yad ayaṁ svayaṁ janaḥ ||4||</i><br /><br />Ő, aki a elbűvöli a szíveket,<br />a legfőbb gyönyör sűrű fellege, az örökkévaló.<br />Egyedül ő az erények és bűnök fenntartója,<br />akár a fűszál, az ember önmagában annyi csupán.<br /><br /><i>śrī-rāma-viśveśvara-mādhavānāṁ<br />prasādam āsādya mayā gurūṇām |<br />vyākhyānam etad vihitaṁ subodhaṁ<br />samarpitaṁ tac caraṇāmbujeṣu ||5||</i><br /><br />Srí Ráma, Visvésvara és Mádhava –<br />mestereim kegyét elnyerve<br />e jól érthető kommentárt írtam,<br />s ajánlottam fel az ő lótuszlábaiknál.<br /><br />A végére hagytam a szívem csücskét. A kommentár harmadik harmadának bevezetőjeként, ám talán pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: a bhakti-jógáról szóló tizenkettedik fejezet után következik ez a vers, ami világosan beszél Madhuszúdan eszményeiről:<br /><br /><i>dhyānābhyāsa-vaśīkṛtena manasā tan nirguṇaṁ niṣkriyaṁ<br />jyotiḥ kiṁ ca, na yogino yadi paraṁ paśyanti paśyantu te |<br />asmākaṁ tu tad eva locana-camatkārāya bhūyāc ciraṁ<br />kālindī-pulineṣu yat kim api tan nīlaṁ maho dhāvati ||</i><br /><br />Ha a meditáció gyakorlásával uralom alá vont elmével tulajdonságok nélkülinek, passzívnak,<br />akár ragyogásnak látják a jógík a Legfelsőbbet, csak hadd lássák annak!<br />A mi szemeinket csakis ő bűvölje el mindörökkön,<br />a kék színben tündöklő jelenség, ki Jamuná-menti homokon szaladgál!</div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-103365776379279432023-11-04T01:08:00.001+01:002023-11-04T01:08:00.139+01:00Vallabha ácsárja: Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>vallabhācārya: śrī girirāja-dhāryaṣṭakam</b></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b> </b><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="329" data-original-width="400" height="329" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidH0r5qFQlXhgN1mMSst8M4WZNLfpMvzQLPxMLdqAaQKwHgKOZRTlIPTYyHuwTrw7HfW6qSTsMUxjdEUQkHLu35876XA1CD8oTIPAd4OTeMtZTBqck1gVbSt4tMay2TU-jaO_7mSpSxQpkaR3JkB7j2iY_NS8i1lGBuhvs0SrdkJVZSu_BR5oZBaxy4Q/w400-h329/Krishna%20lifting%20Mount%20Govardhana.jpg" width="400" /></div><br /><b>bhaktābhilāṣā-caritānusārī<br />dugdhādi-cauryeṇa yaśo-visārī |<br />kumāratānandita-ghoṣa-nārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 1 ||</b><br /><br />Hívei vágyai szerint cselekvő,<br />aki a tejtolvajlással szórja szét hírnevét.<br />Kisfiúként örvendezteti meg a pásztorok asszonyainak (szívét)<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;">A <i>visārin</i> jelentése szétterjesztő. A hírnév szétterjesztése jelentheti a hírének messze földön való ismertté tételét, de a szétoszlatóját, szétporlasztóját is.</span></blockquote><br /><b>vrajāṅganā-vṛnda-sadā-vihārī<br />aṅgair guhāṅgasya tamo 'pahārī |<br />krīḍā-rasāveṣa-tamo 'bhisārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 2 ||</b><br /><br />Mindig Vradzsa leányai társaságát élvezi, <br />míg tagjai (ragyogásával) eloszlatja a szív sötétjét.<br />Szerelmes kedvteléseivel messze űzi a tompaságot<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><b>veṇu-svanānandita-pannagārī<br />rasātalā-nṛtya-pada-pracārī |<br />krīḍan-vayasyākṛti-daitya-mārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 3 ||</b><br /><br />Fuvolaszava megörvendezteti a pávákat,<br />a szerelem végtelen mélységeit mutatja meg táncos lábával.<br />Elpusztítja a játszótársa alakját felvevő démont<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;"><i>pannagārī</i> – szó szerint a csúszómászók (<i>panna-ga</i>) ellensége (<i>ari</i>), a pávákat is a kígyók ellenségeként tartják számon, de ez Garuda egyik neve is. Itt értelemszerűen a pávákról van szó.<br />A <i>rasātala</i> szó alvilágot (<i>rasā-tala</i>, a hatodik pokol-régió neve) jelent, ám itt a szóösszetétel értelmezése: <i>rasa-atala</i> – a ’szerelem feneketlen’ mélysége.<br />Játszótársa alakját felvevő démon: Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képében jelent meg, hogy így Krsnához és Balarámhoz férkőzve megölhesse őket. A játék során a vállára vette Balarámot, aki azonban felismerte, és nyomban végzett vele.</span> </blockquote><br /><br /><b>pulinda-dārāhita-śambarārī<br />ramā-samodāra-dayā-prakārī |<br />govardhane kanda-phalopahārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 4 ||</b><br /><br />A pulindák feleségeinek jóakarója, Sambara ellensége,<br />nagylelkű, akár a Ramá, a szerencse istennője, s végtelenül könyörületes.<br />Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;">A pulindák egy erdőlakó törzs tagjai. Sambara egy démon, akit Pradjumna ölt meg. Az előző vers a Balarám által elpusztított Pralambát említi – gyakran úgy tekintenek a Krsna társai által megölt démonokra, mint akikkel Krsna e társain keresztül végez. <br />Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak: Krsna javaslatára az Indrának szánt áldozat helyett a pásztorok a Góvardhan hegynek végezték felajánlásaikat.</span></blockquote><br /><br /><b>kalinda-jā-kūla-dukūla-hārī<br />kumārikā-kāma-kalāvatārī |<br />vṛndāvane godhana-vṛndacārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 5 ||</b><br /><br />Selyemruhát csen a Jamuná partján,<br />ő a leányok vágyait betöltő isteni megjelenés.<br />Vrndávanban terelgeti tehéncsordáit<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;">A Jamuná folyót a vers Kalinda leányaként (<i>kalinda-jā</i>) említi – a folyó a Himajában ered, a hegység azon részét nevezik Kalindának.</span></blockquote><br /><br /><b>vrajendra-sarvādhika-śarmakārī<br />mahendra-garvādhika-garvahārī |<br />vṛndāvane kanda-phalopahārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 6 ||</b><br /><br />Mindenekfeletti örömmel áldja meg Vradzsa urát,<br />ám letörte a nagy Indra roppant gőgjét .<br />Gyökereket és gyümölcsöket eszik Vrndávanban<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><b>manaḥ kalānātha-tamovidārī<br />vaṁśī-ravākārita tatkumārī |<br />rāsotsavodvela-rasābdhisārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 7 ||</b><br /><br />Ő hasítja szét a szív holdjának sötétséget,<br />míg a fuvola hangjával csalogatja magához a leányokat.<br />A rásza tánc ünnepén a kiáradó nektáróceán fénylő drágaköve<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;">A Hold szokásos megnevezései: <i>kalā-nidhi</i>, vagy <i>kalā-nātha</i>. A <i>kalā</i> egyik jelentése rész, másik jelentése művészet. Így <i>kalā-nātha</i> lehet a ’művészetek ura’, vagy a ’részek ura’ – utóbbi értelmezése: a Hold átmérőjét tizenhat részre osztják, a Hold maga ezek teljessége. Az <i>abdhi-sāra</i> drágakövet jelent, az óceán (<i>abdhi</i>) leglényegét (<i>sāra</i>).</span></blockquote><br /><br /><b>matta-dvipoddāma-gatānukārī<br />luṇṭhat-prasūnāprapadīna-hārī |<br />rāmā-rasa-sparśa-kara-prasārī<br />mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 8 ||</b><br /><br />Járása akár egy mámoros elefántóriásé,<br />(nyakában) földig érő virágfüzér.<br />Szerelmes érintéssel öleli párját<br />az én uram, a Hegykirály felemelője!<br /><br /><b>iti śrīmad vallabhācārya-viracitaṁ śrī-girirāja-dhāryaṣṭakam |</b><br />Így végződik a Srímad Vallabha ácsárja által írt Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez<br /><br /><blockquote><span style="color: #666666;">A versmérték: <i>upajāti</i> (<i>indravajrā</i> és az <i>upendravajrā</i> sorok)</span></blockquote></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-13152769824991895102023-10-07T01:08:00.001+02:002023-10-07T01:08:00.139+02:00Bhartrhari: Purusártha-dasakam<div style="font-family: arial; font-size: 85%;">Tíz strófa az emberi élet céljairól<br /><br />Az alábbi költemény Bhartrhari verseiből összeállított válogatás, célja, hogy az olvasó figyelmét az üdvösség jelentőségére irányítsa. Bhartrhari nevéhez három, egyenként száz strófából való gyűjtemény fűződik, a <i>nīti-śataka</i> az erényről és a helyes életről, <i>śṛṅgāra-śataka</i> a szerelemről dicséretéről, és annak múlandóságáról, míg a <i>vairāgya-śataka</i> a világi léttől való függetlenség szépségéről, a ragaszkodások meghaladásáról szól.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="333" data-original-width="336" height="317" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXDY9pPTI2UOiLowVRRW6kMmjSlr81mxhFpBdQEJdMkjg9w3UPJdJw9IITEsl7GjsNDwMwKaPMzkiWnPlhiJhtD12Hp_6jdlY2ELo_sCxDHbnKBzfnxRzGPJdSulcyLKq7sEJgcSgEJJoC_zc1qnzqWwH4Tno1svrNyUf0Dfm3tRlNYYUUUNgxUqHgjg/s320/Bhartrhari2.jpg" width="320" /></div><br /><br /><b>tasmād anantam ajaraṁ paramaṁ vikāsi<br />tad brahma cintaya kim ebhir asad-vikalpaiḥ |<br />yasyānuṣaṅgiṇa ime bhuvanādhipatya-<br />bhogādayaḥ kṛpaṇa-loka-matā bhavanti ||1||</b><br /><br />Ezért a végtelen, múlhatatlan legfőbb ragyogáson,<br />a Brahmanon elmélkedj, mire mész holmi valótlan képzelgésekkel?<br />Annak fényében akár az egész földkerekség feletti uralom,<br />az élvezet s bármi más is csupán e nyomorult világ célja!<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>loka</i> szót világként fordítottam, de a szó jelentheti általában az embereket is.<br />(<i>vairāgya</i> 69., versmérték: <i>vasantatilakā</i>)</blockquote><br /><b>pātālam āviśasi yāsi nabho vilaṅghya<br />diṅ-maṇḍalaṁ bhramasi mānasa cāpalena |<br />bhrāntyāpi jātu vimalaṁ katham ātmanīnaṁ<br />na brahma saṁsarasi nirvṛtim eṣi yena ||2||</b><br /><br />Pokolra szállsz, vagy az égbe röppensz,<br />a szélrózsa minden irányába vándorolsz, nyughatatlan gondolatom!<br />Örökkön bóklászol, miképpen lehet hát, hogy éppen a makulátlan<br />brahmanhoz nem mész, pedig valójában hozzá tartozol, s vele üdvösségre jutnál?<br /><blockquote style="color: #666666;">„valójában hozzá tartozol” – <i>ātmanīnam</i> szó szerint személyes, vagy az átmanhoz tartozó.<br /> (<i>vairāgya</i> 70., versmérték: <i>vasantatilakā</i>)<br /><br />Pokolra szállsz, egyet ugorsz s az egekbe léptél,<br />lélek, csapongva bebolyongod a föld kerekjét.<br />Mint van, hogy észre se vevéd a szivedben élőt,<br />benned lakót? Kicsoda juttat az üdvre téged?<br />(Weöres Sándor fordítása)</blockquote><br /><b>yūyaṁ vayaṁ vayaṁ yūyam ity āsīn matir āvayoḥ<br />kiṁ jātam adhunā yena yūyaṁ yūyaṁ vayaṁ vayam ||3||</b><br /><br />Te voltál én, és én voltam te – így gondoltuk mindketten.<br />Mi történt most, hogy te te, én pedig én lettem?<br /><blockquote style="color: #666666;">A verset nem találom egyik gyűjteményben sem. Más szövegváltozatában a harmadik páda eleje: <i>kiṁ jātam adhunā mitra</i> – „Mi történt most barátom?”<br />Az elválás verse szólhat a világi kapcsolatok szétzilálódásáról… de az abszolút kapcsolatról való megfeledkezésről is.<br />(versmérték: <i>anuṣṭubh</i>)</blockquote><br /><b>mahāśayyā pṛthvī vipulam-upadhānaṁ bhujalatā<br />vitānaṁ cākāśaṁ vyajanam anukūlo'yamanilaḥ |<br />śaraccandro dīpo virati-vanitā-saṅga-muditaḥ<br />sukhī śāntaḥ śete munir atanu-bhūtir-nṛpa iva ||4||</b><br /><br />Széles ágyam a föld, párnám a karom,<br />baldachin felettem az ég, legyezőm a lágy szellő,<br />lámpásom az őszi hold, ölelő szerelmes feleségem pedig a vágytalanság.<br />Boldog-békésen alszom, akár egy hatalmas királyság ura.<br /><blockquote style="color: #666666;">(<i>vairāgya </i> 94., versmérték: <i>śikhariṇī</i>)<br /><br />Az ágyam föld; párnám nem a puha kebel: kar a fej alatt;<br />a mécsem fényes Hold; vihar a legyezőm, menny a takaróm;<br />az égtájak, mint nők, hevesen ölelő, hű kegyeseim;<br />zarándok, vágy nélkül, örökig aluszik: a Semmi ura.<br />(Weöres Sándor fordítása)</blockquote><br /><b>kiṁ vedaiḥ smṛtibhiḥ purāṇa-paṭhanaiḥ śāstrair mahā-vistaraiḥ<br />svarga-grāma-kuṭī-nivāsa-phaladaiḥ karma-kriyā-vibhramaiḥ |<br />muktvaikaṁ bhava-duḥkha-bhāra-racanā-vidhvaṁsa-kālānalaṁ<br />svātmānanda-pada-praveśa-kalanaṁ śesair vāṇig-vṛttibhiḥ ||5||</b><br /><br />Mit érnek a védák, a szent hagyomány, a puránák tanulmányozása, a tanok s azok tengernyi részletei,<br />gyümölcsük egy kis hely, holmi mennybéli falu kunyhójában, éppen úgy, mint a rítusokba való elmerülés!<br />Ami egyedül megszabadít a lét szenvedésének terhétől – felégeti, akár az idők végén pusztító tűz –<br />az az önnön lényegünk örömteli helyzetét felismerő tudás… a többi csupán piaci alkudozás.<br /><blockquote style="color: #666666;">A vers a Bhagavad-gítá második fejezetének gondolatát ismétli költői hévvel:<br />„42. A sok-sok szóvirág, mellyel a Védákba temetkezők<br />hirdetik balga lélekkel, hogy csak a Véda létezik,<br />43. és egyebet nem ígérnek, mint jótettért a mennyeket, <br />s szertartások gyümölcseként földi hatalmat és gyönyört,<br />44. megbénítja e sok szó azt, ki hatalmat s gyönyört akar,<br />s határozatlan elmével bölcs mélységig nem ér soha.”<br />(Szerdahelyi István fordítása)<br />A tanok (śāstra) itt vagy a hat darsanra, vagy a hat védángára tett utalás. „Önnön lényegünk”: <i>sva-ātma</i>, az átman, mint az ember transzendens lényege.<br />(<i>vairāgya</i> 71., versmérték: <i>śārdūlavikrīḍita</i>)</blockquote><br /><b>āyuḥ kallola-lolaṁ katipaya-divasa-sthāyinī yauvana-śrīr<br />arthāḥ saṅkalpakalpā ghanasamaya-taṭid-vibhramā bhoga-pūgāḥ |<br />kaṇṭhāśleṣopagūḍhaṁ tadapi ca na ciraṁ yat priyābhiḥ praṇītaṁ<br />brahmaṇyāsakta-cittā bhavata bhava-bhayāmbhodhi-pāraṁ tarītum ||6||</b><br /><br />Az élet akár a hánykolódó hullámok: az ifjúság szépsége csupán néhány napig marad velünk,<br />a vagyon szinte elröppenő gondolat, az élvezetek sora mint az esős évszak tovatűnő villámai, <br />kedvesed átkarolja nyakad, még az is ideig-óráig tart csupán –<br />egyedül a Brahmanhoz ragaszkodó értelem visz át téged a rettegéssel teli létóceán túlpartjára.<br /><blockquote style="color: #666666;">(<i>vairāgya</i> 36., versmérték: <i>sragdharā</i>)</blockquote><br /><b>yadāsīd ajñānaṁ smara-timira-sañcāra-janitaṁ<br />tadā dṛṣṭaṁ nārī-mayam idam aśeṣaṁ jagad iti |<br />idānīm asmākaṁ paṭutara-vivekāñjana-juṣāṁ<br />samībhūtā dṛṣṭis tribhuvanam api brahma manute ||7||</b><br /><br />Amikor tudatlan voltam, a gyakran bolyongtam a szerelem sötétjében,<br />s akkoriban úgy láttam, e világ teljes egészében csak nőkből áll.<br />Most a megkülönböztetőképesség oly hathatós írjával szememen<br />egyenlőnek látok (mindent), még három világra is brahmanként tekintek.<br /><blockquote style="color: #666666;">(<i>śṛṅgāra</i> 69., versmérték: <i>śikhariṇī</i>)</blockquote><br /><b>kiṁ kandarpa karaṁ kadarthayasi re kodaṇḍa-ṭaṅkāritaṁ<br />re re kokila komalaṁ kala-ravaṁ kiṁ vā vṛthā jalpasi |<br />mugdhe snigdha-vidagdha-cāru-madhurair lolaiḥ kaṭākṣair alaṁ<br />cetaś cumbita-candra-cūḍa-caraṇa-dhyānāmṛtaṁ vartate ||8||</b><br /><br />Ó, Kandarpa, kezeid haszontalanok, mit ér az íj-pendítés?<br />Ó, kakukk, édes-lágy dalod hasztalan zenged,<br />bájos leány, elég a perzselőn lágy, édesen vonzó, epedő oldalpillantásokból –<br />szívem csupán a Hold-csókolta varkocsú Isten lábának meditációjának hallhatatlan nektárát választja.<br /><blockquote style="color: #666666;">Kandarpa a szerelemisten, aki íjának öt virágnyilával veszi célba az emberi lényeket. <br />„Bájos leány”: – <i>mugdhā</i>: szűziesen vonzó, ártatlanul egyszerű, bájos ifjú leány – a költemények egyik tipikus hősnője. (Máskor pedig a józanságát elvesztett, teljesen szerelme bűvkörében élő leányt jelent. A szó gyöke a <i>muh</i> – elájul, megzavarodik igéből képzett befejezett melléknévi igenév, innen az elájult mint elsődleges, illetve a zavarodottnak tűnő, ám fondorlatoktól mentes, egyszerű másodlagos jelentés.) Az oldalpillantás a szerelem külső jeleinek egyeike.<br />„Szívem”: a <i>cetas</i> jelenthet tudatot, gondolkodást és szívet, lelket is. <br />„Hold-csókolta” – <i>cumbita-candra</i>: Siva varkocsát félhold díszíti.<br />(<i>śṛṅgāra</i> 64., versmérték: <i>śārdūlavikrīḍita</i>)<br /><br />Mért fáradsz, Szerelem? Minek suhog a nyílvesszőid szálló hada?<br />Mért énekled igérgető dalaidat, kakukk, ha hiába már?<br />Szép lány, hasztalanul mivégre mutatod hívó kacagásodat?<br />A hold-ékszeres istenség elibe hull lelkem és szómát iszik.<br />(Weöres Sándor fordítása)</blockquote><br /><b>praśānta-śāstrārtha-vicāra-cāpalaṁ<br />nivṛtta-nānā-rasa-kāvya-kautukam |<br />nirasta-niḥśeṣa-vikalpa-viplavaṁ<br />prapattum anvicchati śūlinaṁ manaḥ ||9||</b><br /><br />Lecsendesült a szentírások értelmezéseit kutató nyughatatlan vizsgálódásom,<br />szertefoszlott a költészet megannyi íze iránti lelkesedésem,<br />immáron maradéktalanul magam mögött hagytam a kételkedés zűrzavarát is –<br />szívem egyetlen vágya: Siva elé omolni!<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>vikalpa</i> kételkedést, de művészetet is jelent, így a harmadik páda a (világi) művészetek elvetésre is vonatkoztatható. A verset egyik Bhartrharihoz köthető gyűjteményben sem leltem fel, ám a hagyomány néki tulajdonítja. Siva neve a versben <i>Śūlin</i>, a lándzsás.<br />(versmérték: <i>vaṁśasthavila</i>)</blockquote><br /><b>mātar medini tāta māruta sakhe tejaḥ subandho jala<br />bhrātar vyoma nibaddha eva bhavatām antyaḥ praṇāmāñjaliḥ |<br />yuṣmat saṅga-vaśopajāta-sukṛta-sphāra-sphuran nirmala-<br />jñānāpāsta-samasta-moha-mahimā līye para-brahmaṇi ||10||</b><br /><br />Föld, anyám! Szél, atyám! Tűz, barátom! Víz, kedves rokon!<br />Ég, bátyám! hozzátok tartozom! Összeteszem kezem, s végleg<br />búcsúzom tőletek. A társaságotokban megformált, fényesen tündöklő s makulátlan<br />tudás révén elhagytam mind a végtelen illúziót, s most elmélyülök a Legfőbb Brahmanban.<br /><blockquote style="color: #666666;">Az öt rokon az öt alapelem. <i>Elmélyülök</i>: a <i>lī</i> gyök jelenthet elmélyedést, belefeledkezést és feloldódást is.<br />(<i>vairāgya</i> 100., versmérték: <i>śārdūlavikrīḍita</i>)<br /><br />Nemzőm: szél! s te szülőm: göröngy! te vezetőm: fény! társaságom te: víz!<br />testvérem: levegő! kitárt s a magas ég kékjébe nyujtott kezem<br />áld s elhágy titeket. Közös szeretet él mindnyájatokban, s ezért<br />elvágjátok a tévelygés gomolyagát: Brahmába szétolvadok.<br />(Weöres Sándor fordítása)<br /><br />Anyám, Föld! Apám, Szél! Barátom, Fény! Rokonom, Víz!<br />Testvérem, Levegő! Összetett kézzel búcsúzom tőletek.<br />Egyesülésetekből Bölcsesség született, annak tiszta lángja<br />felperzselte a Káprázat kábulatát, s most beolvadok az örök Brahmanba.<br />(Vekerdi József fordítása)</blockquote></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-75337208310867706532023-09-23T01:08:00.004+02:002023-09-23T01:08:00.148+02:00Raghunáth dász gószvámí: Sóhaj Srí Srí Rádhiká száznyolc nevével<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><i>Śrī Śrī Rādhikāṣṭottara-śata-nāma-stotra</i><br /><br />Raghunáth dász gószvámí a távlatok atyamestere - verseit ezért nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni. <br />Az olvasó bölcs belátására bízzuk, elolvassa-e az alábbi költeményt... ám ha elolvassa, óvjuk az elhamarkodott ítéletalkotástól. A képek olykor világi szerelmet sejtetnek, ám tudnunk kell: a költő számára a szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Helyénvaló, ha az olvasó is így olvassa.<br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;">––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––<br /><br /><i>avīkṣyātmeśvarīṁ kācid vṛndāvana-maheśvarīm |<br />tat-padāmbhoja-mātraika- gatir-dāsy-ati-kātarā ||1||</i><br /><br />Mert nem látta úrnőjét, Vrindávan királynőjét, <br />kinek lótuszlába életének egyetlen célja volt, hű szolgálóleánya nagyon bánatos lett.<br /><br /><i>patitā tat-saras-tīre rudaty-arta-ravākulam |<br />tā-chrī-vaktrekṣaṇāvāptyai nāmāny-etāni saṁjagau ||2||</i><br /><br />E szerencsétlen leány a Rádhá-kund partjánál zokogott keservesen, <br />s hogy megpillanthassa úrnője áldásos arcát, e neveket sóhajtozta:<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A Rádhá-kund partján kuporgó, keservesen zokogó szolgálólány Rádhiká neveit felsoroló sóvárgó énekét sóhajnak fordítottuk e versben, és a címben is.</span></blockquote><br /><i>rādhā gāndharvikā goṣṭha- yuva-rājaika-kāmitā |<br />gāndharvā rādhikā candra- kāntir mādhava-saṅginī ||3||</i><br /><br />Rádhá... Gándharviká... Krsna szerelmes vágyait lángragyújtó... <br />Gándharvá... Rádhiká... Csandrakánti... Mádhava társnője....<br /><br /><i>dāmodarādvaita-sakhī kārttikotkīrtideśvarī |<br />mukunda-dayitā-vṛnda- dhammilla-maṇi-mañjarī ||4||</i><br /><br />Dámódar páratlan pajtása... a Kárttika hó ünnepelt úrnője... <br />Mukunda kedvesei hölgykoszorújának drágaköve...<br /><br /><i>bhaskaropāsikā vārṣa- bhānavī vṛṣabhānujā |<br />anaṅga-mañjarī-jyeṣṭhā śrīdāmāvarajottamā ||5||</i><br /><br />a ragyogó Napistennek hódoló... Vársabhánaví... Vrsabhánu leánya, <br />Ananga Manydzsarí nővére... Srídáma húga... a legkiválóbb...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">Az <i>upāsikā</i> (“mellé ülő”) szó általában imádót jelent, aki a tisztelete jeléül imádottja mellett, az ő lábainál ül. Ebben az esetben azonban felmerülhet a szó szerinti értelmezés is: a Ragyogó mellett ülő.</span></blockquote><br /><i>kīrtidā-kanyakā mātṛ- sneha-pīyūṣa-putrikā |<br />viśākhā-savayaḥ preṣṭha- viśākhā-jīvitādhikā ||6||</i><br /><br />Kírtidá leánykája... az anyai gyöngédség nektárleánya... <br />Visákhá barátnője... ő Visákhának még az életénél is kedvesebb...<br /><br /><i>prāṇādvitīya-lalitā vṛndāvana-vihāriṇī |<br />lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā vṛndāvaneśvarī ||7||</i><br /><br />Lalitá szemefénye... Vrndá erdejében barangoló... <br />kit Lalitá százezerszer is oltalmaz... Vrndávan úrnője....<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A <i>lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā</i> szóösszetétel értelmezhető így is: Lalitá életét százezeregyszer is oltalmazó. Lalitá azonban akár Krsnával is szembeszáll Rádhiká érdekében, így inkább ő tekinthető Rádhiká oltalmazójának.</span></blockquote><br /><i>vrajendra-gṛhinī-kṛṣṇa- prāya-sneha-niketanam |<br />vraja-go-gopa-gopālī- jīva-mātraika-jīvanam ||8||</i><br /><br />Jasódá szeretettemplomának másik tornya.... <br />Vradzsa jószágainak, pásztorainak, azok családjainak és minden teremtett léleknek egyetlen éltetője...<br /><br /><i>snehalābhīra-rājendra- vatsalācyuta-pūrvajā |<br />govinda-praṇayādhāra- surabhi-sevanotsukā ||9||</i><br /><br />Nanda és Balarám szeretete övezi... <br />Szurabhi szolgálata után sóvárog, ki Góvinda kincse...<br /><br /><i>dhṛta-nandīśvara-kṣema- gamanotkaṇṭhi-mānasā |<br />sva-dehādvaitatā-dṛṣṭi- dhaniṣṭhā-dhyeya-darśanā ||10||</i><br /><br />szívét a nandísvari hajlék vonzza... <br />elméjében magát Dhanistháként látja...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">Dhanisthá Jasódá szolgálóleánya, ki Nandísvaron lakik Nanda hajlékában.</span></blockquote><br /><i>gopendra-mahiṣī-pāka- śāla-vedi-prakāśikā |<br />āyur-vardhaka-raddhānnā rohiṇī-ghrāta-mastakā ||11||</i><br /><br />pásztorok királynőjének konyhájában tündöklő... <br />főztje életnövelő...Róhiní átölelve őt, hajának illatát issza...<br /><br /><i>subala-nyasta-sārūpyā subala-prīti-toṣitā |<br />mukharā-dṛk-sudhā-naptrī jaṭilā-dṛṣṭi-bhīṣitā ||12||</i><br /><br />Szubala hűségesen mutatja be őt... kit boldoggá tesz Szubala öröme... <br />Mukhará szemének nektár-unokája... megretten ha Dzsatilát látja...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">Szubala Krsna barátja, aki a Rádhikával való találkozások elrendezésében segédkezik neki. Krsnának ecseteli Rádhiká szépségét, s álruhában, Rádhának öltözve megtéveszti Rádhá anyósát, így teremtve alkalmat az együttlétre. A <i>subala-nyasta-sārūpyā</i> mindkét módon értelmezhető. Mukhara Rádhiká anyai nagyanyja, Dzsatilá pedig az anyósa.</span></blockquote><br /><i>madhumaṅgala-narmokti-janita-smita-candrikā |<br />paurṇamāsī-bahiḥ-khelat-prāṇa-pañjara-śārikā ||13||</i><br /><br />Madhumangal tréfás szavaitól kacagó holdsugár... <br />Paurnamászí szeme-fénye, kalitkán kívül játszadozó madárkája...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">Paurnamászí: Szandípani édesanyja, Madhumangalnak, Krsna barátjának nagymamája.</span></blockquote><br /><i>sva-gaṇādvaita-jīvātuḥ svīyāhaṅkara-vardhinī |<br />sva-gaṇopendra-pādābja-sparśa-lambhana-harṣiṇī ||14||</i><br /><br />társnői egyetlen éltetője... a lánycsapat büszkeségének növelője... <br />Krsna lótuszlábának érintésétől barátnőivel együtt örvendő...<br /><br /><i>svīya-vṛndāvanodyāna-pālikī-kṛta-vṛndakā |<br />jñāta-vṛndāṭavī-sarva-latā-taru-mṛga-dvijā ||15||</i><br /><br />Vrndá-gópít teszi meg saját kertjének, Vrndávannak oltalmazójává... <br />minden növényt, fát, állatot és madarat ismer ott...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">Az <i>udyāna</i> (kert) szót gyakran a <i>vana</i> (erdő) ellentéteként említik.</span></blockquote><br /><i>īṣā-candana-saṅghṛṣṭa-nava-kāśmīra-deha-bhāḥ |<br />javā-puṣpa-prabhā-hāri-paṭṭa-cīnāruṇāmbarā ||16||</i><br /><br />teste szantálpéppel kevert friss sáfránytól ragyog... <br />vörös selyemruhája mellett még a rózsa virágának tündöklése is elhalványul...<br /><br /><i>caraṇābja-tala-jyotir-aruṇī-kṛta-bhū-talā |<br />hari-citta-camatkārī cāru-nūpura-niḥsvanā ||17||</i><br /><br />lótuszlába talpának ragyogása pirosra festi a föld felszínét... <br />bokaláncának gyönyörű hangja megbabonázza Hari szívét...<br /><br /><i>kṛṣṇa-śrānti-hara-śroṇī-pīṭha-valgita-ghaṇṭikā |<br />kṛṣṇa-sarvasva-pīnodyat-kucāñcan-maṇi-mālikā ||18||</i><br /><br />csípőjének oltárán táncoló csengettyűk hangja eloszlatja Krsna fáradtságát... <br />drágakőfűzérrel díszített telt keblei jelentik Krsna mindenét...<br /><br /><i>nānā-ratnollasā-chaṅkha-cūḍā-cāru-bhuja-dvayā |<br />syamantaka-maṇi-bhrājan-maṇi-bandhāti-bandhurā ||19||</i><br /><br />szépséges karjain drágakőként csillogó kagylóhéj karkötőt visel... <br />Szjamantaka ékkőként ragyogó nyakláncában szépsége mindent felülmúl...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A Szjamantaka nevezetű hírneves ékszert Szatrádzsit király kapta a Napistentől, mindig a nyakában hordta, imádta, s az ékszer naponta jelentős mennyiségű arannyal látta őt el. Később testvérétől elrabolták, majd mikor Krsna visszaszerezte, hálája jeléül Krsnához adta feleségül lányát, Szatjabhámát.</span></blockquote><br /><i>suvarṇa-darpana-jyotir-ullaṅghi-mukha-maṇḍalā |<br />pakva-dāḍima-bījābha-dantākṛṣṭāghabhī-chukā ||20||</i><br /><br />orcájának ragyogása elhomályosítja még az aranytükör tündöklését is... <br />érett gránátalma magjaihoz hasonlatos fogai papagájként vonzzák Krsnát...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A papagáj kedveli a gránátalmát, ezért a gránátalma egyik neve <i>śukādana</i>, a papagájok csemegéje. Az <i>agha</i> szó jelentése bűn, így Krsna neve – <i>Agha-bhī</i>, Agha démon elpusztítója – másodlagos értelemben arra utal, akitől a Bűn retteg.</span></blockquote><br /><i>abjarāgādi-sṛṣṭābja-kalikā-karṇa-bhūṣaṇā |<br />saubhāgya-kajjalāṅkāktā-netra-nindita-khañjanā ||21||</i><br /><br />lótuszbimbó alakú fülbevalója rubintból s más ragyogó drágakőből készült... <br />míg a jószerencse szemfestékével megkent szeme megszégyeníti a khanydzsana madarat is...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A khanydzsana madár a barázdabillegető rokona – a rebbenő szerelmes pillantás a hasonlítás oka.</span></blockquote><br /><i>su-vṛtta-mauktika-muktā-nāsikā-ṭila-puṣpikā |<br />su-cāru-nava-kastūrī-tilakāñcita-bhālakā ||22||</i><br /><br />szezámvirág orrában szépséges igazgyöngyöt visel... <br />ívelt homlokán friss mósusz-tilak díszlik...<br /><br /><i>divya-veṇī-vinirdhūta-keki-piñchā-vara-stutiḥ |<br />netrānta-śara-vidhvaṁsi-kṛta-cāṇūrajid-dhariḥ ||23||</i><br /><br />hajfonatai ragyogása fölülmúlja a pávatollak legszebb himnuszait... <br />szeme sarkából kilőtt nyilai elejtik a Csánurát legyőző Harit...<br /><br /><i>sphurat-kaiśora-tāruṇya-sandhi-bandhura-vigrahā |<br />mādhavollāsakonmattā pikoru-madhura-svarā ||24||</i><br /><br />bájos alakja az ifjúkor hajnalának frissességében ragyog... <br />ő Mádhava elégedettségének bolondja... édes hangja akár a kakukké...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A vers második fele más olvasatban: <i>mādhavollāskā</i> – Mádhava öröme, és <i>unmattā-pikoru-madhura-svarā</i> – mámoros hangja akár a kakukk szavának édessége.</span></blockquote><br /><i>prāṇāyuta-śata-preṣṭha-mādhavotkīrti-lampaṭā |<br />kṛṣṇāpaṅga-taraṅgodyat-smita-pīyūṣa-budbudā ||25||</i><br /><br />életénél sokszorta kedvesebb néki az ő Mádhavája, kinek dícsőítésére sóvárog... <br />mosolya Krsna oldalpillantásainak hullámából fakadó nektár-buborék...<br /><br /><i>puñjī-bhūta-jagal-lajjā-vaidagdhī-digdha-vigrahā |<br />karuṇa-vidravad-dehā mūrtiman-mādhurī-ghaṭā ||26||</i><br /><br />alakja a világ minden szemérmességével és furfangjával felkent... <br />teste ellágyul a könyörülettől... ő a megtestesült édesség...<br /><br /><i>jagad-guṇavatī-varga-gīyamāna-guṇoccayā |<br />śacy-ādi-subhaga-vṛnda-vandyamānoru-saubhagā ||27||</i><br /><br />a világ minden erényes hölgye az ő számtalan jótulajdonságát énekli... <br />nagyszerűségét a Sacsi vezette szerencsés asszonyok magasztalják...<br /><br /><i>vīṇā-vādana-saṅgīta-rāsa-lāsya-viśāradā |<br />nārada-pramukhodgīta-jagad-ānanda-sad-yaśaḥ ||28||</i><br /><br />ő a víná-muzsika, az éneklés és a rásza-tánc mestere... <br />isteni dicsőségét a Nárada vezette szentek fennhangon magasztalják, az egész világ örömére...<br /><br /><i>govardhana-guhā-geha-gṛhiṇī kuñja-maṇḍanā |<br />caṇḍāṁśu-nandinī-baddha-bhāginī-bhāva-vibhramā ||29||</i><br /><br />ő a Góvardhan barlangbéli szerelmi fészek úrnője... a ligetet ékesítő... <br />a Jamunát nővérének tekintő...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A versben említett harmadik név szó szerint: a Napleányhoz tévedésből nővérként kötődő létű.</span></blockquote><br /><i>divya-kundalatā-narma-sakhya-dāma-vibhūṣitā |<br />govardhana-dharāhlādi-śṛṅgāra-rasa-paṇḍitā ||30||</i><br /><br />kit Kundalatá bizalmas barátságának pompás koszorújával ékesít... <br />ő a Góvardhant magasba tartó (Krsnát) megörvendeztető szerelmes ízek mestere...<br /><br /><i>girīndradhara-vakṣaḥ-śrī-śaṅkhacūḍāri-jīvanam |<br />gokulendrasuta-prema-kāma-bhūpendra-paṭṭanam ||31||</i><br /><br />Laksmí ő a Hegykirály felemelőjének mellkasán... Sankhacsúda ellenfelének éltető ereje... <br />Krsna szerelmének fejedelmi lakhelye...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A harmadik páda Krsnát Gókula vezérének fiaként nevezi.</span></blockquote><br /><i>vṛṣa-vidhvaṁsa-narmokti-sva-nirmita-sarovarā |<br />nija-kuṇḍa-jala-krīḍā-jita-saṅkarṣaṇānujā ||32||</i><br /><br />az Aristászura elpusztítását követő tréfás beszélgetés után ő maga ásta ki a medencét... <br />játékos évődéssel felülkerekedett Krsnán – így töltette meg tavacskáját vízzel...<br /><br /><i>muramardana-mattebha-vihārāmṛta-dīrghikā |<br />girīndradhāra-pārīndra-rati-yuddhoru-siṁhikā ||33||</i><br /><br />nektár-tó ő, hol Mura végzete mámoros elefántként játszadozik... <br />a Hegykirályt magasba emelő oroszlán párja a szerelmes csatákban...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A Vámana-purána 60. fejezete szerint Mura Kasjapa pradzsápati és Danu gyermeke. Egy alkalommal nagy megrázkódtatás érte: egy csatatéren a félistenek által megölt démonok tetemeinek sokaságának szörnyű látványának hatására megrettent a haláltól. Évekig vezekelt, s nagyatyjához, Brahmához fohászkodott. Brahmá meg is jelent előtte, s Mura azt kérte, hogy ha a csatamezőn megérinti ellenfelét, az haljon meg nyomban, még ha egyébként halhatatlan is. Brahmá megadta neki ezt a kegyet, így Mura gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált. Később Bhaumászura városát védte, itt lelte halálát: Krsna a Szudarsan-csakrával megölte őt</span>. <br /></blockquote><blockquote><span style="color: #666666;">A Hari név egyik jelentése: oroszlán.</span></blockquote><br /><i>sva-tanu-saurabhonmattī-kṛta-mohana-mādhavā |<br />dor-mūloccalana-krīḍā-vyākulī-kṛta-keśavā ||34||</i><br /><br />testének illata elcsábítja, s megmámorosítja Mádhavát... <br />vállának játékos táncával felzaklatja Késavát...<br /><br /><i>nija-kuṇḍa-taṭī-kuñja-kḷpta-keli-kalodyamā |<br />divya-malli-kulollāsi-śayyā-kalpita-vigrahā ||35||</i><br /><br />tavacskája partján egy ligetben rendezi be szerelmes kedvteléseik színterét... <br />a pompás jázminágyra fekszik...<br /><br /><i>kṛṣṇa-vāma-bhujanyasta-cāru-dakṣiṇa-gaṇḍakā |<br />savya-bāhu-latā-baddha-kṛṣṇa-dakṣiṇa-sad-bhujā ||36||</i><br /><br />Krsna bal kezével szépséges orcáját cirógatja... <br />az ő balja pedig liánként fonódik párja transzcendentális jobbjára...<br /><br /><i>kṛṣṇa-dakṣiṇa-cārūru-śliṣṭa-vāmoru-rambhikā |<br />girīndradhara-dhṛg-vakṣo-mardi-su-stana-parvatā ||37||</i><br /><br />Krsna pompás jobb combja szorosan simul bal combjához...<br />a Hegykirályt felemelő mellkasára szorítja szépséges keblének összepréselt halmát...<br /><br /><i>govindādhara-pīyūṣa-vāsitādhara-pallavā |<br />sudhā-sañcaya-cārūkti-śītalī-kṛta-mādhavā ||38||</i><br /><br />ajkainak bimbóit Góvinda ajkának ambróziája illatosítja... <br />kedves szavainak nektárözöne kellemesen hűsíti Mádhavát...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">A forró Nappal szemben a hűs Holdat tekintik a nektár forrásának</span></blockquote><br /><i>govindodgīrṇa-tāmbūla-rāga-rājyat-kapolikā |<br />kṛṣṇa-sambhoga-saphalī-kṛta-manmatha-sambhavā ||39||</i><br /><br />arcát pirosra festi a Góvinda ajkai közül kibuggyanó bétel... <br />Krsna gyönyöre beteljesedik e szerelem születésével...<br /><br /><i>govinda-mārjitoddāma-rati-prasvinna-san-mukhā |<br />viśākhā-vījita-krīḍā-śrānti-nidrālu-vigrahā ||40||</i><br /><br />Góvinda megtörölgeti a szerelem hevétől gyöngyöző orcáját... <br />Visákhá legyezi, mikor a szerelmes játékok után fáradtan álomba szenderül...<br /><br /><i>govinda-caraṇa-nyasta-kāya-mānasa-jīvanā |<br />sva-prānārbuda-nirmañchya-hari-pāda-rajaḥ-kaṇā ||41||</i><br /><br />Góvinda lábaihoz helyezi testét, elméjét és életét... <br />százmilliónyi lélegzetével imádja Hari lába porának egyetlen szemecskéjét is...<br /><br /><i>aṇu-mātrācyutādarśa-śapyamānātma-locanā |<br />nitya-nūtana-govinda-vaktra-śubhrāṁśu-darśanā ||42||</i><br /><br />elátkozza saját szemét, ha csupán egy pillanatra nem látja Acsjutát... <br />Góvinda örökifjú Hold-arcában gyönyörködik...<br /><br /><i>niḥsīma-hari-mādhurya-saundaryādy-eka-bhoginī |<br />sāpatnya-dhāma-muralī-mātrā-bhāgya-kaṭākṣiṇī ||43||</i><br /><br />Hari határtalan édességének szépségének és más tulajdonságainak egyedüli élvezője... <br />csupán egyetlen pillantásra méltatja vetélytársnőjének, a Muralí fuvolának jószerencséjét...<br /><br /><i>gāḍha-buddhi-bala-krīḍā-jita-vaṁśī-vikarṣiṇī |<br />narmokti-candrikotphulla-kṛṣṇa-kāmābdhi-vardhinī ||44||</i><br /><br />majd csalafinta évődéssel elcseni őt... <br />Krsna vágyóceánját duzzasztja tréfás szavainak holdfényével...<br /><blockquote><span style="color: #666666;">„Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.” (Dzsíva gószvámí: Mahá-mantrártha-vjákhjá 9.)</span></blockquote><br /><i>vraja-candrendriya-grāma-viśrāma-vidhuśālikā |<br />kṛṣṇa-sarvendriyonmādi-rādhety-akṣara-yugmakā ||45||</i><br /><br />Vradzsa holdja érzékeinek Hold-hajlék pihenőhelye ő... <br />Krsna minden érzékét megőrjíti e két szótag: Rá-dhá.<br /><br /><i>idaṁ śrī-rādhikā-nāmnām aṣṭottara-śatojjvalam |<br />śrī-rādhā-lambhakaṁ nāma stotraṁ cāru rasāyanam ||46||<br />yo 'dhīte parama-prītyā dīnaḥ katara-mānasaḥ |<br />sa nātham acireṇaiva sa-nātham īkṣate dhruvam ||47||</i><br /><br />Íme, Srí Rádhiká száznyolc neve. Az a bánatos, szomorú szívű, aki nagy szeretettel tanulmányozza a Srí Rádhát kutató nevek tündöklő életelixírhez hasonlatos himnuszát, az minden bizonnyal gyorsan megpillantja úrnőjét, párjával együtt. <br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-6540287604919143872023-09-02T01:08:00.001+02:002023-09-02T01:08:00.141+02:00Rúpa gószvámí: A szerelem-hold-óceánjaként ismert himnusz, Srí Krsna száznyolc nevével<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i>śrī-premendu-sāgara-saṁjñaka-śrī-kṛṣṇāṣṭottara-śata-nāma-mālikā</i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> </i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;">Rúpa gószvámí e költeményét nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni, a benne olvasható szerelmes képek miatt. <br />Értsük jól: a költő által festett képek csupán látszólag szólnak világi szerelemről - a szerző, és az értő olvasó számára a költeményben említett szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Olvassuk mi is ekként! S ha kérdés merülne fel egy-egy gondolattal kapcsolatban, forduljunk bátran értő vaisnavához :)<br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> <br /></i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> <br /></i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> <br /></i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> <br /></i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> <br /></i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i> </i></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><i>––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––– </i><br /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><i>kalahāntaritā-vṛttā kācid vallava-sundarī |<br />virahottāpa-khinnāṅgī sakhīṁ sotkaṇṭham abravīt ||1||</i><br /><br />Egy szépséges pásztorlányka, kit a civódás elszakított kedvesétől, <br />s kinek testét az elválás gyötrelme perzselte, vágyakozással telve így szólt barátnőjéhez:<br /><br /><i>hanta gauri sa kiṁ gantā panthānaṁ mama netrayoḥ |<br />śrī-kṛṣṇaḥ karuṇā-sindhuḥ kṛṣṇo gokula-vallabhaḥ ||2||</i><br /><br />Ó Gaurí, vajon láthatom-e még valaha <br />Srí Krsnát, a könyörület óceánját, Krsnát, a Gókulabéliek kedvencét,<br /><br /><i>govindaḥ paramānando nanda-mandira-maṅgalam |<br />yaśodā-khani-māṇikyaṁ gopendrāmbhodhi-candramāḥ ||3||</i><br /><br />Góvindát, a legfőbb gyönyört, Nanda házának jószerencséjét, <br />Jasódá drágakőbányájának ékkövét, a gópák vezére óceánjának holdját,<br /><br /><i>navāmbhodhara-saṁrambha-viḍambi-ruci-ḍambaraḥ |<br />kṣipta-hāṭaka-śauṭīrya-paṭṭa-pītāmbarāvṛtaḥ ||4||</i><br /><br />őt, kinek ragyogó szépségű bőrszíne megcsúfolja a friss viharfelhők büszkeségét, <br />sárga selyemruhája pedig elhomályosítja az arany csillogását,<br /><br /><i>kandarpa-rūpa-sandarpa-hāri-pāda-nakha-dyutiḥ |<br />dhvajāmbhoruha-dambholi yavāṅkuśa-lasat-padaḥ ||5||</i><br /><br />lába körmének tündöklése letöri a szerelemisten kevélységét, <br />lábnyomában zászló, lótusz, villám, árpamag és elefántösztöke tűnik fel,<br /><br /><i>pada-pañjara-siñjāna-mañju-mañjīra-khañjanaḥ |<br />masāra-sampuṭākāra-dhāri jānu-yugojjvalaḥ ||6||</i><br /><br />lába a madárház, hol khanydzsana madarakként csilingelnek bokacsengettyűi, <br />pompás térdei akár két smaragd ládika,<br /><br /><i>śauṇḍa-stamberamoddaṇḍa-śuṇḍāramyoru-sauṣṭhavaḥ |<br />maṇi-kiṅkiṇi-saṁkīrṇa-viśaṅkaṭa-kaṭi-sthalaḥ ||7||</i><br /><br />szépséges combjai akár a mámoros elefántok égnek meredő ormánya, <br />erőteljes csípőjén ékköves csengettyűk dalolnak,<br /><br /><i>madhyamādhurya-vidhvasta-divya-siṁha-madoddhatiḥ |<br />gārutmata-giri-grāva-gariṣṭhoras-taṭāntaraḥ ||8||</i><br /><br />vonzó dereka letöri a mennyei oroszlánok öntelt büszkeségét, <br />mellkasának dombja a leghatalmasabb smaragdhegy,<br /><br /><i>kambu-kaṇṭha-sthalālambi-maṇi-samrāḍ alaṅkṛtiḥ |<br />ākhaṇḍala-maṇi-stambha-spardhi-dor-daṇḍa-caṇḍimā ||9||</i><br /><br />kagylókürt nyakán az ékszerek császára díszlik, <br />erős karjai Indra drágaköves oszlopaival vetekszenek,<br /><br /><i>khaṇḍitākhaṇḍa-koṭīndu-saundarya-mukha-maṇḍalaḥ |<br />lāvaṇya-laharī-sindhuḥ sindūra-tulitādharaḥ ||10||</i><br /><br />gyönyörű kerek arca milliónyi telihold szépségét halványítja el, <br />szépsége mint az óceán hullámai, ajkai akár a szindúra,<br /><br /><i>phullāravinda-saundarya kandalī-tundilekṣaṇaḥ |<br />gaṇḍānta-tāṇḍava-krīḍā-hiṇḍan-makara-kuṇḍalaḥ ||11||</i><br /><br />tágra nyílt szemei akár a lótusz nyíló virága, <br />orcája mellett cápaalakú fülbevalói táncolnak,<br /><br /><i>navīna-yauvanārambha-jṛmbhitojjvala-vigrahaḥ |<br />apāṅga-tuṅgitānaṅga-koṭi-kodaṇḍa-vikramaḥ ||12||</i><br /><br />teste a zsenge fiatalság pompájában ragyog, <br />oldalpillantása a szerelemisten milliónyi íjának ereje,<br /><br /><i>sudhā-niryāsa-mādhurya-dhurīṇodāra-bhāṣitaḥ |<br />sāndra-vṛndāṭavī-kuñja-kandarā-gandha-sindhuraḥ ||13||</i><br /><br />szavai akár a nektár-eszencia édessége, <br />Vrndá erdejében ő a ligetek s barlangok elefántkirálya,<br /><br /><i>dhanya-govardhanottuṅga-śṛṅgotsaṅga-navāmbudhaḥ |<br />kalinda-nandinī-keli-kalyāṇa-kalahaṁsakaḥ ||14||</i><br /><br />a magas csúcsokban gazdag Góvardhan friss lótuszvirága, <br />a Jamunában játszadozó szépséges hattyú,<br /><br /><i>nandīśvara-dhṛtānando bhāṇḍīra-taṭa-tāṇḍavī |<br />śaṅkhacūḍa-haraḥ krīdā-geṇḍūkṛta-girīśvaraḥ ||15||</i><br /><br />Nandísvar lakóinak boldogsága, a Bhándíra-erdő szélén táncoló, <br />Sankhacsúda végzete, ki játéklabdaként bánt a Hegykirállyal,<br /><br /><i>vārīndrārbuda-gambhīraḥ pārīndrārbuda-vikramī |<br />rohiṇī-nandanānandī śrīdāmoddāma-sauhṛdaḥ ||16||</i><br /><br />százmilliószor mélységesebb az óceánnál, bátrabb oroszlánok millióinál, <br />Róhiní fiacskájának boldogsága, Srídáma nagyerejű barátja,<br /><blockquote style="color: #666666;">Mikor Balarám csapata legyőzte Krsnát és társait, Krsnának éppen Srídámát kellett a hátára vennie.</blockquote><br /><i>subala-prema-dayitaḥ suhṛdāṁ hṛdayaṅgamaḥ |<br />nanda-vraja-janānanda-sandīpana-mahā-vratī ||17||</i><br /><br />Szubala szeretett barátja, társai kedveltje, <br />ki fogadalmat tett, hogy Vradzsa minden lakóját boldoggá teszi,<br /><br /><i>śṛṅginī-saṅgha-saṁgrāhi-veṇu-saṁgīta-maṇḍalaḥ |<br />uttuṅga-puṅgavārabdha-saṅgarāsaṅga-kautukī ||18||</i><br /><br />ő a tehéncsordát fuvolamuzsikával összeterelő, <br />a hatalmas bikával játékos harcot kezdő,<br /><br /><i>visphurad-vanya-śṛṅgāraḥ śṛṅgārābhīṣṭa-daivatam |<br />udañcat-piñcha-viñcholī-lāñchitojjvala-vigrahaḥ ||19||</i><br /><br />a ligetbéli pásztorórák fénylő csillaga, a szerelem imádott istensége, <br />pávatollal ékesített pompás alakú,<br /><br /><i>sañcarac-cañcarīkāli-pañca-varṇa-srag-añcitaḥ |<br />suraṅga-raṅgaṇa-svarṇa-yūthi-grathita-mekhalaḥ ||20||</i><br /><br />ötszínű virágfüzérét döngicsélő méhek imádják, <br />övét szuranga, rangana és sárga jázmin díszíti,<br /><blockquote style="color: #666666;">szuranga: piros szantálfa, (Pterocarpus santalinus); rangana: egy cserje virágának neve (Ixora singapurensis)</blockquote><br /><i>dhātu-citra-vicitrāṅga-lāvaṇya-laharī-bharaḥ |<br />guñjā-puñja-kṛtākalpaḥ keli-talpita-pallavaḥ ||21||</i><br /><br />pompás tagjain festékfoltok díszlenek a szépség hullámainak áradatát zúdítva, <br />gunydzsá-bogyók díszítik, virágágyon szerelmeskedik,<br /><br /><i>vapur-āmoda-mādhvīka-vardhita-pramadā-madaḥ |<br />vṛndāvanāravindākṣī-vṛnda-kandarpa-dīpanaḥ ||22||</i><br /><br />testének részegítő illata fokozza az ifjú gópík mámorát, <br />ő lobbantja lángra Vrndávan megannyi lótusszemű leánya szerelmes vágyait,<br /><br /><i>mīnāṅka-saṅkulābhīrī-kuca-kuṅkuma-paṅkilaḥ |<br />mukhendu-mādhurī-dhārā-ruddha-sādhvī-vilocanaḥ ||23||</i><br /><br />a szerelemisten által összezavart pásztorlánykák mellére kunkummal festő, <br />holdorcájának nektár-záporát még a legerényesebb hölgyek is mohón kortyolják,<br /><br /><i>kumārī-paṭa-luṇṭhākaḥ prauḍha-narmokti-karmaṭhaḥ |<br />amanda-mugdha-vaidagdhī-digdha-rādhā-sudhāmbudhi ||24||</i><br /><br />a hajadonok ruháit elcsenő, a meggyőző beszéd nagymestere, <br />ki az elalélt Rádhát a nektáróceánba rántja,<br /><br /><i>cāru-candrāvalī-buddhi-kaumudī-śarad-āgamaḥ |<br />dhīra-lālitya-lakṣmīvān kandarpānanda-bandhuraḥ ||25||</i><br /><br />a szépséges Csandrávalí intelligenciáját balzsamként hűsítő holdsugár, <br />a bátorság, a vonzerő és a jószerencse megtestesülése, a szerelem gyönyörétől sugárzó,<br /><br /><i>candrāvalī-cakorendro rādhikā-mādhavī-madhuḥ |<br />lalitā-keli-lalito viśākhoḍu-niśākaraḥ ||26||</i><br /><br />Csandrávalí csakóra madarának királya, Rádhiká mádhaví-nektárja, <br />Lalitá játékos kedvese, Visákhá csillagának holdja,<br /><br /><i>padmā-vadana-padmāliḥ śaivyā-sevya-padāmbujaḥ |<br />bhadrā-hṛdaya-nidrāluḥ śyāmalā-kāma-lālasaḥ ||27||</i><br /><br />Padmá szépséges arcának méhecskéje, lótuszlábát Saivjá szolgálja, <br />Bhadrá szívében szunnyadó, Sjámalá vágyában örömét lelő,<br /><blockquote style="color: #666666;">Padmá, Saivjá, Bhadrá és Sjámalá Csandrávalí barátnői.</blockquote><br /><i>lokottara-camatkāra-līlā-mañjari-niṣkuṭaḥ |<br />prema-sampad-ayaskānta kṛta kṛṣṇāyasa-vrataḥ ||28||</i><br /><br />a különleges és csodálatos kedvtelések virágzó mezeje, <br />ki tehetetlen vasdarabként vonzódik a rajongó szeretet mágneséhez,<br /><br /><i>muralī-caura-gaurāṅgī-kuca-kañcuka-luñcanaḥ |<br />rādhābhisāra-sarvasvaḥ sphāra-nāgaratā-guruḥ ||29||</i><br /><br />a Muralít elcsenő Gaurángí csólíját letépő, <br />mindene a Rádhával való találka, a csalafintaság mestere,<br /><br /><i>rādhā-narmokti-śuśrūṣā-vīrun-nīruddha-vigrahaḥ |<br />kadamba-mañjarī-hāri-rādhikā-rodhanoddhuraḥ ||30||</i><br /><br />Rádhá tréfás szavai után epedő, <br />a kadamba-virágot rejtegető Rádhikát nagy hangon fenyegető,<br /><blockquote style="color: #666666;">Egy alkalommal Krsna egy fa tövében letette fuvoláját, ám ekkor a gópík ellopták a lányszíveket elbájoló hangszert, s Rádhiká egy kadamba-fa ágai közé rejtette. Mikor Krsna észrevette, hogy eltűnt a fuvolája, Rádhán kérte számon: egy csalafinta gópí ellopta a fuvolámat, két hatalmas kadamba-virággá változtatta, és a blúza alá rejtette! Rádhiká sírást színlelt, ám hiába, Krsna tovább követelőzött: azonnal add nekem azokat a virágokat, melyek valaha a fuvolám voltak! Majd a letépte Rádhá kebleit fedő ruhát. (Prabódhánanda Szaraszvatí: Srí Szangíta-Mádhava 8. fejezet alapján)<br />A kadamba narancssárga, illatos virágokat hozó fa (Nauclea Cadamba), melyről a költők úgy tartják, hogy mennydörgéskor rügyezik.</blockquote><br /><i>kuḍuṅga-kroḍa-saṁgūḍha-rādhā-saṅgama-raṅgavān |<br />krīḍoḍḍāmara-dhīrādhā-tāḍaṅkotpala-tāḍitaḥ ||31||</i><br /><br />az erdei lugasban titkos találkára vágyik Rádhával, <br />ki tettetett büszkeséggel a fülét díszítő lótuszvirággal elnáspángolja őt,<br /><br /><i>anaṅga-saṅgarodgāri-kṣuṇṇa-kuṅkuma-kaṅkaṭaḥ |<br />tribhaṅgi-laṅgimākāro veṇu-saṅgamitādharaḥ ||32||</i><br /><br />a szerelmes csatában szétzúzza Rádhá kunkuma páncélját, <br />alakja három ívben hajlik szépségesen, ajka eggyéválik hangszerével,<br /><br /><i>veṇu-vistṛta-gāndharva-sāra-sandarbha-sauṣṭhavaḥ |<br />gopī-yūtha-sahasrendraḥ sāndra-rāsa-rasonmadaḥ ||33||</i><br /><br />a fuvolájából áradó fenséges muzsika mestere, <br />a gópík sokaságának uralkodója, ki megrészegül a rásza tánc mézédes nektárától,<br /><br /><i>smara-pañca-śarī-koṭi-kṣobha-kāri-dṛg-añcalaḥ |<br />caṇḍāṁśu-nandinī-tīra-maṇḍalārabdha-tāṇḍavaḥ ||34||</i><br /><br />szeme sarkából kilőtt oldalpillantásai milliószor zaklatóbbak a szerelemisten nyilainál, <br />a Jamuná partján kezdi táncát,<br /><br /><i>vṛṣabhānu-sutā-bhṛṅgī-kāmadhuk-kamalākaraḥ |<br />gūḍhākūta-parīhāsa-rādhikā-janita-smitaḥ ||35||</i><br /><br />Vrsabhánu leánya méhecskéjének vágyteljesítő lótusz-tava, <br />Rádhiká rejtett értelmű tréfáján mosolygó,<br /><br /><i>nārī-veśa-nigūḍhātmā vyūḍha-citta-camatkṛtiḥ |<br />karpūrālambi-tāmbūla-karambita-mukhāmbujaḥ ||36||</i><br /><br />női ruhában rejtőzködő, ki számtalan csodával bűvöli el az elmét, <br />ajkait kámforral kevert bétel díszíti,<br /><blockquote style="color: #666666;"><i>keyaṁ śyāmā sphurati sarale gopakanyā kimarthaṁ <br />prāptā sakhyaṁ tava mṛgayate nirmitāsau vayasyā |<br />āliṅgāmūṁ muhuriti tathā kurvatī māṁ viditvā<br />nārīveśam hriyamupayayau māninī yatra rādhā ||63||</i></blockquote><p></p><blockquote style="color: #666666;">– Ki ez a sötétbőrű lány, igazmondó barátnőm? <br />– Egy pásztorlányka.<br />– Miért jött?<br />– Barátságod keresi.<br />– Barátnőm ő. <br />– Öleld hát őt újra és újra!<br />S így tett. Majd mikor megértette, hogy engem ölel női ruhában, elszégyellte magát a büszke Rádhá.<br />(Rúpa gószvámí: Uddhava-szandés 64., Krsna meséli el a történetet Uddhavának)</blockquote><br /><i>māni-candrāvalī-dūtī-kḷpta-sandhāna-kauśalaḥ |<br />chadma-ghaṭṭa-taṭī-ruddha-rādhā-bhrū-kuṭi-ghaṭṭitaḥ ||37||</i><br /><br />a büszke Csandrávalí hírvivője által elrendezett találkán boldog, <br />ám Rádhá szemének egy villanása a tóparti ligetbe vonzza,<br /><blockquote style="color: #666666;"><i>tava tanu-vara-gandhāsaṅgi-vātena candrā-<br />vali-kara-kṛta-mallī-keli-talpāc-chalena |<br />madhura-mukhi mukundaṁ kunda-tīre milantaṁ<br />madhupam iva kadāhaṁ vīkṣya darpaṁ kariṣye ||</i><br /></blockquote><p></p><blockquote style="color: #666666;">Óh, Édesarcú! Mert a szellőben megérezte tested finom illatát, Mukunda, akár egy méhecske azonnal a tóparti találkára sietett, valami kifogással magára hagyva Csandrávalít, ki pedig saját kezeivel ékesítette jázmin nászágyát. Vajon mikor büszkélkedhetem majd így? (Raghunáth dász gószvámí: Vilápa-kuszumánydzsali 74)</blockquote><br /><i>dakṣa-rādhā-sakhī-hāsa-vyājopālambha-lajjitaḥ |<br />mūrtimad-vallavī-premā kṣemānanda-rasākṛtiḥ ||38||</i><br /><br />megszégyeníti Rádhá rátermett barátnőinek kacagása, csalafintasága, s ahogy becsmérlik őt, <br />ő a pásztorlánykák szerelmének megtestesülése, a boldogság és gyönyör ízeinek nektári alakja,<br /><br /><i>abhisārollasad-bhadrā-kiṅkiṇī-ninadonmukhaḥ |<br />vāsa-sajjībhavat-padmā-prekṣyamāṇāgra-paddhatiḥ ||39||</i><br /><br />a találkára siető Bhadrá bokacsengettyűinek hangjára váró, <br />a csinosan felöltözött és felékszerezett Padmában gyönyörködő,<br /><blockquote style="color: #666666;">A szerelmes költészet nyolcféle hősnőről (<i>nāyikā</i>) beszél, ezek a következők: 1. <i>abhisārikā</i>: a találkára siető nő, 2. <i>vāsasajjā:</i> a szépen kiöltözködő, s kedvesét váró nő...</blockquote><br /><i>utkaṇṭhitārta-lalitā-vitarka-padavīṁ gataḥ |<br />vipralabdha-viśākhoru-vilāpa-bhara-vardhanaḥ ||40||</i><br /><br />az epekedő Lalitá gyanúját beigazoló, <br />a becsapott Visákhá kesergésével együttérző,<br /><blockquote style="color: #666666;">3. <i>utkaṇṭhitā</i>: a távollévő kedvese után epekedő, 4. <i>vipralabdhā</i>: kedvese szószegése miatt csalódó nő, ...</blockquote><br /><i>kalahāntaritā-śyāmā-mṛgyamāṇa-mukhekṣaṇaḥ |<br />khaṇḍitoccaṇḍadhī-śaivyā-roṣokti-rasikāntaraḥ ||41||</i><br /><br />veszekedésük miatt duzzogó Sjámá lesve tekintetét keresi, <br />hűtlenségével haragossá teszi Saivját, s eközben kedvét leli indulatos szavaiban,<br /><blockquote style="color: #666666;">5. <i>kalahāntaritā</i>: veszekedés miatt a kedvesétől elvált asszony, aki haragszik, ám boldogtalan, 6. <i>khaṇḍitā</i>: hűtlen feddi kedvese, vagy szeretője, ... </blockquote><br /><i>viśleṣa-viklavac-candrā-valī-sandeśa-nanditaḥ |<br />svādhīna-bhartṛkotphulla-rādhā-maṇḍana-paṇḍitaḥ ||42||</i><br /><br />elégedetté teszi az elválástól rettegő Csandrávalí üzenete, <br />a kedvesét hatalmába kerítő Rádhá dicsőítésének mestere,<br /><blockquote style="color: #666666;">7. <i>proṣita-bhartṛkā</i>: szalmaözvegy, kinek a férje éppen távol van, 8. <i>svādhīna-bhartṛkā</i>: férjét teljesen uraló asszony.</blockquote><br /><i>cumba-veṇu-glaha-dyuta-jayi-rādhā-dhṛtāñcalaḥ |<br />rādhā-prema-rasāvarta-vibhrama-bhramitāntaraḥ ||43||</i><br /><br />a “fuvoláért csókot” játékban győztes, Rádhá száriját ráncigálja, <br />Rádhiká szerelmes hangulatának örvénye dobogtatja meg szívét,<br /><blockquote style="color: #666666;">Rádhiká így szólt Krsnához: ha meg akarsz csókolni engem, meg kell válnod másik feleségedtől, a fuvolától, majd később valóban elcsente a fuvolát. Mikor azonban Krsna számonkérte, Lalitá haragosan rátámadt: megrészegültél Saivjá csókjaitól, s nem is vetted észre, mikor meglopott. (Srí Góvinda-lílámrta nyomán)</blockquote><br /><i>ity eṣonmatta-dhīḥ premnā śaṁsantī kaṁsa-mardanam |<br />sphurantaṁ purataḥ prekṣya prauḍhānandotsavaṁ yayau ||44||</i><br /><br />E mámoros szívű lányka szerelemmel telve így magasztalta Kansza végzetét, <br />majd Krsnát meglátva beteljesedett boldogsága.<br /><br /><i>premendu-sāgarākhye’smin nāmnām aṣṭottare śate |<br />vigāhayantu vibudhāḥ prītyā rasana-mandaram ||45||</i><br /><br />Merítsék a bölcsek nyelvük Mandara-hegyét Krsna száznyolc nevének e szerelem-holdja-óceánjába szerető ragaszkodással!<br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-43295066041288229682023-08-19T01:08:00.015+02:002023-08-19T01:08:00.148+02:00Mádhavéndra Purí: Nyolc strófa az isteni párról<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>śrī mādhavendrapurī: śrī yugalāṣṭakam</b><br /><br />Mádhavéndra Purí különleges helyet tölt be a középkori vaisnavizmus történetében. A Madhva-féle iskolához sorolják, ám szerzetesi neve (Purí) arra utal, hogy advaita szerzetestől kapta szerzetesi avatását… ám tudott róla, hogy Rádhá hangulatában , rajongó szeretettel imádja Krsnát. <br />Sőt, Mádhavéndra Purít a pusti-márg iskolában, Vallabha ácsárja irányzatában is nagyra becsülik. Mádhavéndra Purí találta meg, és kezdte meg az imádatát annak a Gópál múrtinak az imádatát, akit Srí Náthdzsí néven imádnak Vallabha utódai.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="184" data-original-width="370" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYRmJIrSpVeK9TMI6WBh2_sZam3PMyae8uajol9LMwBg5t1UPnzQcaYUgNeD13fMuw1tEiqUeGiZwpv7mQrus2ez0Lr_xnpUuRcBSQ_E72mFmVTOB8dFW_IBakJBbtmQngG7gJ8kFZ9ax0hSI5-Yf0cAUNdii-49ARoT8Pii8sA52XhUx66ludr5lREQ/w400-h199/Radha_Krishna_1.jpg" width="400" /></div><br />A hagyomány szerint az alábbi, az Isteni Párt magasztaló költeménynek ő a szerzője:<br /><br /><b>vṛndāvana-vihārāḍhyau sac-cid-ānanda-vigrahau |<br />maṇi-maṇḍapa-madhya-sthau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 1||</b><br /><br />Vrndávanbéli kedvtelésekben bővelkedő (Isteni Párnak), a testetöltött lét-tudat-gyönyörnek, <br />az ékköves pavilon közepén helyet foglaló Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><b>pīta-nīla-paṭau śāntau śyāma-gaura-kalevarau |<br />sadā rāsaratau satyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 2||</b><br /><br />Sárga és kék ruhát viselő, békés, sötét és világos testszínű,<br />mindig a rászatáncba feledkező (Abszolút) Igazságnak, Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><b>bhāvāviṣṭau sadā ramyau rāsa-cāturya-paṇḍitau |<br />muralī-gāna-tattva-jñau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 3||</b><br /><br />Az érzelmeiktől lenyűgözött, csodásan elragadó (Isteni Párnak), a rásza-tánc rátermett mestereinek,<br />a Muralí hangjának valóságát jól ismerő Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><b>yamunopavanāvāsau kadamba-vana-mandirau |<br />kalpa-druma-vanādhīśau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 4||</b><br /><br />A Jamuná menti ligetben lakozó, a kadamba-erdőbéli hajlékban élő (Isteni Párnak),<br />a kívánságteljesítő fákkal teli erdők urainak, Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><b>yamunā-snāna-subhagau govardhana-vilāsinau |<br />divya-mandāra-mālāḍhyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 5||</b><br /><br />A Jamunában fürdőzést kedvelő, a Góvardhan (barlangjában) játszadozó,<br />csodás koralljázminvirág füzért viselő Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A koralljázminfa (<i>mandāra</i>, vagy <i>pārijāta</i>) éjszaka virágzik, virága erős, áthatóan édes illatú.</blockquote><br /><br /><b>mañjīra-rañjita-padau nāsāgra-gaja-mauktikau |<br />madhura-smera-sumukhau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 6||</b><br /><br />Kösöntyűvel ékes lábaik, orrkarikájukban igazgyöngy,<br />mosolyuk mézédes, orcájuk gyönyörű – (az Isteni Párnak,) Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Orrkarikájukban igazgyöngy: szó szerint: orruk hegyén (<i>nāsāgra</i>) elefánt-gyöngy (<i>gaja-mauktika</i>). A költők szerint az elefánt homlokdudora igazgyöngyöt rejt magában.</blockquote><br /><br /><b>ananta-koṭi-brahmāṇḍe sṛṣṭi-sthity-antakāriṇau |<br />mohanau sarva-lokānāṁ rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 7||</b><br /><br />A megszámlálhatatlan világegyetem teremtését, fenntartását és megsemmisülését okozó,<br />(illúzókeltő energiája révén) minden világot elámító Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><b>paraspara-samāviṣṭau paraspara-gaṇa-priyau |<br />rasa-sāgara-sampannau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 8||</b><br /><br />Egymásnak szentelik magukat, felettébb kedvelik egymás híveinek körét,<br />a rasza-óeánná vált Rádhá-Krsnának hódolok!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>sampanna</i> a <i>sampad</i> (sikerül, beteljesül, valamivé válik, beleveti magát, elnyer) igéből képzett befejezett melléknévi igenév: így a harmadik páda fordítása lehet ’a rasza-óceánt elnyert’ is. <br /></blockquote><br /><br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-9310698970300387442023-08-05T01:08:00.000+02:002023-08-05T01:08:00.140+02:00Vallabha utolsó tanítása – a tanító versek<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>śikṣāślokāḥ</b><br /><br />Úgy mondják, Vallabhát már kétszer is magához szólította Krsna, ám ő úgy látta, a küldetését még nem teljesítette. A harmadik elhívásra a szannjász rendbe lépett, némasági fogadalmat tett, és böjtölt. Kásiban élt ekkor, a Hanumán-ghátnál. Fiai – csupán tizenöt és húsz évesek – és követői ott keresték fel őt, hogy a jövőbeli kötelességeikről tudakozódjanak. Ekkor írta ujjával a homokba az alábbi verset.</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"> </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="321" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7fTJjjGcH9sedjxo-En2BknG4BZmgZHKDX1gwUUlwh4phdNIlaVOqMmJLOwu-RFGoNAI6jjvOEW7TzQ3CR0YSfHJRWMKHsBavenH7xv5oc2EZSClnwQUv19fFyr1zatvnJfrl3FByWoUfAcGxChL2fJVhOCweibaRb2ovsGl1fSyXmeI7_Rd8eCB2EQ/s320/mahaprabhuji.jpg" width="245" /></div><br /><b>yadā bahirmukhā yūyaṁ bhaviṣyatha kathañcana |<br />tadā kalā-pravāhasthā deha-cittādayo 'pyuta || 1 ||</b><br /><br />Ha bárhogy is a világiak felé fordulnátok (vagy: közömbössé válnátok),<br />akkor az idő folyása miatt testetek, értelmetek, s minden más is elsorvad.<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>bahir-mukha</i> „külső arc” elfordított tekintetet, azaz közömbösséget jelent, de itt a kifelé fordított tekintet jelentheti a külső, azaz világi dolgok felé fordított figyelmet is. A versben mindkét értelmezés helyénvaló, s akár magyarázza is egyik a másikat: a világi örömök felé fordulás miatt válik a hívő közömbössé a lelki gyakorlatai iránt. A <i>citta</i> jelent elmét, de gondolkodást, szándékot is.</blockquote><br /><b>sarvathā bhakṣayiṣyanti yuṣmān iti matir mama |<br />na laukikaḥ prabhuḥ kṛṣṇo manute naiva laukikam || 2 ||</b><br /><br />Mindenféleképpen használnak majd benneteket – ez az én véleményem.<br />Krsna nem közönséges úr, soha ne gondoljatok rá közönséges módon!<br /><blockquote style="color: #666666;">Az első félversben az ige (<i>bhakṣ</i>) elsődleges jelentése eszik, átvitt értelemben használ – így fordíthattuk volna a vers elejét így is: „mindenképpen megesznek majd benneteket”. Ha nem Isten szolgálatába álltok, az érzékeiteket szolgáljátok majd – mondja Vallabha. Ám Krsna szolgálata nem olyan, mint egy világi hatalmasság szolgálatában állni: ő szeretettel gondoskodik híveiről – még akkor is, ha esetleg meginognának. Az előző vers intett a világiak felé fordulás veszélyeitől, ám ha bhakta gyengesége miatt mégis időlegesen el is fordulna tőle, Krsna nem bocsájtja el szolgáját – ő nem olyan, mint egy világi uraság.<br />A vers másra is int: bár a tapasztalataink a hétköznapi életből valók, ne ilyen hétköznapi szemmel szemléljük Istent. Ő túl van a világi megértés keretein. Ahogy a Katha-upanisadban is olvashatjuk:<br /><i>aṇor aṇīyān mahato mahīyān ātmāsya jantor nihito guhāyām |<br />tam akratuḥ paśyati vīta-śoko dhātuḥ prasādān mahimānam ātmanaḥ ||<br /></i>Kicsinynél kisebb, hatalmasnál nagyobb – a lények szívében lakik a Lélek.<br />Fenségét a fegyelmezett s vágytalan az Úr kegyéből megpillantja boldogan. (Katha-upanisad 1.2.20.)</blockquote><br /><b>bhāvas tatrāpy-asmadīyaḥ sarvasvaś-caihikaśca saḥ |<br />paralokaśca tenāyaṁ sarva-bhāvena sarvathā |<br />sevyaḥ sa eva gopīśo vidhāsyaty-akhilaṁ hi naḥ || 3 ||</b><br /><br />Meditáljunk azon, hogy ő a mindenünk, hogy ő az evilági lét,<br />s általa érjük el a túlvilágot is. Szívvel lélekkel, mindenféleképp<br />csakis őt szolgáljuk, a gópík urát, s ő elrendez majd mindent, teljes egészében!<br /><blockquote style="color: #666666;">Ő az evilági lét, és a túlvilág is őáltala érhető el: ez a gondolat a Vallabha által is tanított <i>śuddha-advaita</i> tanból következik.<br />Ez volt Vallabha ácsárja utolsó tanítása. Ezután – a Rathajátrá napja volt éppen 1531-ben – belépett a Gangesz vizébe, és tündöklő fénysugárként Gólókára, Krsna lakhelyére távozott.</blockquote> <br /><br /><span style="color: #666666;">A történetet mesélik úgy is, hogy ezután maga Krsna jelent meg a követők előtt, s a következő versekkel egészítette Vallabha szavait:</span><br /><br /><b>mayi ced asti viśvāsaḥ śrīgopījanavallabhe | <br />tadā kṛtārthā yūyaṁ hi śocanīyaṁ na karhicit || <br />muktir hitvā'nyathārūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ |</b><br /><br />Ha belém, Srí Gópídzsanavallabhába vetitek hitetek,<br />akkor sikeressé váltok, és soha sem kell bánkódnotok.<br />Az üdvösség – más formákat elvetve –, az eredeti forma által való megszilárdulás.<br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-88057347422166354362023-07-15T01:08:00.002+02:002023-07-15T01:08:00.140+02:00Vallabha: Az ifjak oktatása<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>bāla-bodhaḥ</b><br /><br />Vallabha ácsárja már fiatalon jeles tudósnak számított. Mondják, hogy az alábbi költeményt első zarándokútja során írta 1494-ben, tizenöt éves korában. Később aztán a <i>Ṣodaśa-grantha</i> (Tizenhat kötet) című gyűjtemény második darabjává vált. Különféle darsanokat és imádatokat foglalja egységes rendbe: az elérendő cél, és a célokhoz vezető módszerek mentén csoportosítva őket. </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="380" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS7C0jEZQHZa4k2b-aNqhG-Cu9vqHcn35phmeyBseIoRyMR0koSv7ReiNS6feXoxHF8bhMxS5PpXzP5nNjHjESfAgpwPhhyOLM44rJ1UAFy3ADyPTijLRRIlWGspW5-3rzhZQeiAxHVH7_9Ah2KNtDl-RTvJjFT4QE18DKq_rSu3xa_iIzM1dabjCD3g/w245-h400/sri-krsnah-saranam-mama.jpg" width="245" /></div><br /><b>natvā hariṁ sadānandaṁ sarva-siddhānta-saṅgraham |<br />bāla-prabodhanārthāya vadāmi suviniścitam ||1||</b><br /><br />Hari, az örök boldogság előtt meghajolva minden tan összefoglalását<br />fejtem most ki, az ifjak oktatása kedvéért.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>bāla</i> szó szerint gyermeket, átvitt értelemben minden ifjúra vonatkozhat, így szövegünkben a tanban járatlanokat is jelentheti. a <i>prabodhana</i> tudomásra hozást, de felébresztést is jelent, a költemény címe így lehet ifjak oktatása, vagy a lelki életben járatlanok eszméletre térítése is.</blockquote><br /><b>dharmārtha-kāma-mokṣākhyāś catvāro 'rthā manīṣīṇām |<br />jīveśvara-vicāreṇa dvidhā te hi vicāritāḥ ||2||</b><br /><br />Az emberi élet céljai az erény, a gyarapodás, a vágyak (betöltése) és a megszabadulás.<br />Önmagára, vagy Istenre (irányul) – ennek figyelembevételével oszthatók (e célok) két csoportba.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>jīva</i> jelentése élő, ezt fordítottam önmagaként. Az erény (<i>dharma</i>), a gyarapodás (<i>artha</i>), a vágyak betöltése (<i>kāma</i>) az embert önmagát középpontba helyező életcélok, míg a megszabadulás (<i>mokṣa</i>), az üdvösség – Vallabha álláspontja szerint – más természetű, Istenre fókuszáló. Vallabha nem mondja ki egyértelműen milyen természetű a <i>jīva – īśvara</i> felosztás, ezt az olvasóra bízza. Ezért gondolhatunk például arra is, hogy az ember, vagy Isten segítségével elérhető célokról van szó.</blockquote><br /><b>alaukikās tu vedoktāḥ sādhya-sādhana-saṁyutāḥ |<br />laukikā ṛṣibhiḥ proktās tathaiveśvara-śikṣayā ||3||</b><br /><br />A nem evilági célokról a védák szólnak, (kifejtve) az elérendő célt és a hozzá vezető utakat,<br />míg a világi célokról a bölcsek beszélnek, ahogy az Úr tanította nekik.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Az életcélok kétféle csoportját a vers a <i>laukika</i>, és <i>a-laukika</i> szóval írja le. A <i>laukika</i> melléknév a <i>loka</i> (világ) főnévből képzett melléknév: világi, közönséges, vagy profán, a szenttel szemben. Az elérendő cél: <i>sādhya</i> („beteljesítendő”, „elvégzendő”), a hozzá vezető út: <i>sādhana</i> („befejezés”, „módszer”).</blockquote><br /><b>laukikāṁs tu pravakṣyāmi vedād ādyā yataḥ sthitāḥ |<br />dharma-śāstrāṇi nītiś ca kāma-śāstrāṇi ca kramāt ||4||<br />tri-varga-sādhakānīti na tan-nirṇaya ucyate |</b><br /><br />A védát megelőzően a világi (célokat csupán) megemlítem, hiszen (azokat) <br /> a dharma-sásztrák, a káma-sásztrák és (a többiek) sorban kifejtik –<br />a három (világi) cél elérésének módját és azok vizsgálatát most nem tárgyaljuk (részletesen).<br />Az erényt a dharma-sásztra, a többi életcélt a többi, bölcsek által összeállított tanítás fejti ki.<br /><br /><b>mokṣe catvāri śāstrāni laukike parataḥ svataḥ ||5||<br />dvidhā dve dve svatas tatra sāṁkhya-yogau prakīrtitau |<br />tyāgātyāga-vibhāgena sāṁkhye tyāgaḥ prakīrtitaḥ ||6||</b><br /><br />A megszabadulást négy tan (célozza), ezek természetesen jelentősebbek a világiaknál,<br />ezek két csoportra oszthatók. Kettő – a szánkhja és a jóga – önerőből (éri el a megszabadulást), <br />és a lemondás, és nem lemondás mentén oszthatók fel. A lemondást a szánkhja hirdeti.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Lemondásként a <i>tyāga</i> szót fordítottam. A szó gyöke a <i>tyaj,</i> jelentése elhagy, elenged, felad, lemond… így mondhatnánk akár elengedésnek, tudatos elengedésnek is. A <i>sāṅkhya</i> („számlálás”, „számbavétel”) világos különbséget tesz anyag, és nem-anyag közt, hogy aztán tudatosan eltávolodjon az anyagtól. A magyar nyelvben a lemondás szót többféle értelemben használjuk: a király lemondott a trónjáról, lemondott a jutalomról, benyújtotta a lemondását (mert vállalhatatlannak tartotta a körülményeket), lemondott az italról. Lemondásként tekintünk a magasabb cél érdekében tett áldozatvállalásra, de lemondónak nevezzük a csüggedt, beletörődő hangulatot, és az abban fogant viselkedést is. A <i>tyāga</i> nem enervált vagy reményvesztett, hanem tudatos elkülönülés.<br />A <i>yoga</i> („egyesítés”) a bensőnkben lakozó istenivel köt össze – így elsősorban nem az eltávolodás, nem a <i>tyāga</i> határozza meg, hanem odakapcsolás: a jóga gyakorlatai a mindennapos életmód, a test, az életerő uralása mind azért van, hogy a csapongó (örvénylő ¬– <i>vṛtti</i>) tudatát megfegyelmezve a gyakorló az isteni felé fordulhasson.<br />A Bhagavad-gítá 18.2. verse szerint a <i>tyāga</i> a tettek eredményéről, gyümölcséről való lemondás (<i>sarva-karma-phala-tyāgaṁ prāhus tyāgam</i>)</blockquote><br /><b>ahantā-mamatā-nāśe sarvathā nirahaṅkṛtau |<br />svarūpa-stho yadā jīvaḥ kṛtārthaḥ sa nigadyate ||7||</b><br /><br />(E két iskolában) az „én és enyém” (központú világlátás) elenyészésével teljes önzetlenséget elérve<br />az eredeti helyzetében megállapodott embert tekintik célbaérkezettnek.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Én és enyém: <i>ahantā-mamatā</i> szó szerint énség és enyémség: abban a tudatban való élet, hogy én vagyok a világ közepe, és a dolgok hozzám tartoznak. Patanydzsali a Jóga-szútrákban így határozza meg a jógát: <br /><i>yogaś citta-vṛtti-nirodhaḥ ||2|| tadā draṣṭuḥ svarūpe'vasthānam ||3|| vṛttisārūpyam itaratra ||4||<br /></i>2. A jóga az elme-kerengések elnyomása. 3. Akkor a Szemlélő eredeti helyzetében állapodik meg. 4. Másként a kerengéssel azonosul.<br /></blockquote><blockquote style="color: #666666;">Kapila <i>sāṅkhya</i> rendszerében meghatározott cél a szenvedések megszüntetése, ahogy a Szánkhja-szútra írja:<br /><i>atha trividha-duḥkhātyanta-nivṛttiḥ atyanta-puruṣārthaḥ ||1||</i><br />A háromféle szenvedés teljes megszüntetése az (emberi) élet legfőbb célja.</blockquote><br /><b>tad-arthaṁ prakriyā kācit purāṇe 'pi nirūpitā |<br />ṛṣibhir bahudhā proktā phalam ekam abāhyataḥ ||8||</b><br /><br />E cél elérésének módjait a Puránák is taglalják,<br />és a bölcsek is sokféleképp beszélnek róla – ám (a felkínált) eredmény ugyanaz.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Az eredmény ugyanaz: a móksa, a megszabadulás a világi lét körforgásából.</blockquote><br /><b>atyāge yoga-mārgo hi tyāgo 'pi manasaiva hi |<br />yamādayas tu kartavyāḥ siddhe yoge kṛtārthatā ||9||</b><br /><br />A jóga ösvénye nem (külső) lemondás, mert ott a lemondás az elmében (valósul meg).<br />A tiltásokkal kezdődő (nyolc lépcső) gyakorlandó, hogy sikert érjen el (a gyakorló).<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A tiltásokkal kezdődő (nyolc lépcső) a jóga nyolc foka: 1. tiltások (<i>yama</i>), 2. előírások (<i>niyama</i>), 3. ülőtartás (<i>āsana</i>) – a test feletti uralom, 4. a légzés megfegyelmezése (<i>prāṇāyama</i>) – a finom fizikai test feletti uralom, 5. visszavonás (<i>pratyāhāra</i>) – az érzékek visszavonása a külvilágból, belső figyelem, 6. koncentráció (<i>dhāraṇā</i>) – a tudat fixálása, 7. meditáció (<i>dhyāna</i>), 8. átlényegülés (<i>samādhi</i>) – a teljes egyhegyűség állapota.</blockquote><br /><p style="color: #666666;">Összefoglalva: Vallabha – a védák nyomán – beszélt az emberi élet négy céljáról, melyeket két csoportba sorol: az ember felé irányuló (vagy világi: dharma, artha, káma), és Isten felé forduló: móksa. A világi célokat tárgyalják a megfelelő sásztrák, míg a móksát négy tan irányozza: kettő önerőből éri el a móksát – a lemondást hirdető szánkhja, és az odafordulást megélő jóga –, míg kettő oltalomkereséssel: Siva illetve Visnu imádatával. A folytatásban az oltalomkeresésről lesz szó: </p><br /><b>parāśrayeṇa mokṣas tu dvidhā so 'pi nirūpyate |<br />brahmā brāhmaṇatāṁ yātas tad-rūpeṇa susevyate ||10||</b><br /><br />Az oltalomkereséssel (elnyert) megszabadulás is kétféle lehet.<br />Brahmát a bráhmanaság elérése érdekében imádják.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>parāśraya</i> (<i>para-āśraya</i>) szokásosan mástól függést, vagy alárendeltséget jelent. Az <i>āśraya</i> alapra, támpontra és menedékre is utalhat, így <i>parāśraya</i> a másnál, vagy a legfelsőbbnél való oltalomkeresést is jelenthet – ami központi fogalom Vallabha számára. A következő versből látjuk majd: a „kétféle” a Sivánál illetve Visnunál való oltalomkeresésre vonatkozik.</blockquote><br /><b>te sarvārthā na cādyena śāstraṁ kiṁcid udīritam |<br />ataḥ śivaś ca viṣṇuś ca jagato hitakārakau ||11||</b><br /><br />Az életcélok (elérése) nem az első (teremtmény, Brahmá) által (következik be), rajta keresztül a védák nyilvánultak meg.<br />Ennélfogva Siva és Visnu a világ jótevői.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Brahmá az első teremtmény, a négy véda az ő négy szájából nyilvánul meg. Az ő imádata közelebb visz a védák megértéséhez.</blockquote><br /><b>vastunaḥ sthiti-saṁhārau kāryau śāstra-pravartakau |<br />brahmaiva tādṛśaṁ yasmāt sarvātmaka-tayoditau ||12||</b><br /><br />(Ők) a dolgok megmaradásának és visszavonásnak bevégzői, az (idevágó) szentírások ösztönzői,<br />olyanok ők, mint Brahman, ezért mindenek oltalmazójaként tisztelik őket.<br /><br /><b>nirdoṣa-pūrṇa-guṇatā tat-tac-chāstre tayoḥ kṛtā |<br />bhoga-mokṣa-phale dātuṁ śaktau dvāv api yady api ||13||<br />bhogaḥ śivena mokṣas tu viṣṇuneti viniścayaḥ |</b><br /><br />Hibátlan, jótulajdonságokkal teljes – így magasztalják őket az általuk inspirált írások.<br />Noha mindketten képesek az élvezet és a megszabadulás gyümölcsét is megadni,<br />az élvezet (inkább) Siva, a megszabadulás (pedig inkább) Visnu által érhető el, ez kétségtelen.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">élvezet: a <i>bhoga</i> a <i>bhuj</i> (eszik, használ, élvez) igéből leírt cselekvés megnevezése: evés, használás, élvezés… átvitt értelemben haszon, előny, élvezet. A következő szakasz világi példán mutatja be az Úrtól kapott adományok természetét:</blockquote><br /><b>loke 'pi yat prabhur bhuṅkte tan na yacchati karhicit ||14||<br />ati-priyāya tad api dīyate kvacid eva hi |<br />nityatārtha-pradānena tadīyatvaṁ tad-āśrayaḥ ||15||<br />pratyekaṁ sādhanaś caitad dvitīyārthe mahāñ chramaḥ |</b><br /><br />Miként a világban is: amit az úr élvez (és használ), azt nem ajándékozza el bármikor,<br />csak a számára nagyon kedvesnek ad belőle olykor-olykor.<br />(Visnu és Siva) az örökkévalóság és a gyarapodás adományával (ajándékozzák meg) a náluk oltalmat keresőket,<br />és mindegyik (elérésének) megvan a maga útja-módja, (míg) a másikért (túl) nagy erőfeszítést (kell tenni).<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Siva legnagyobb kincse a megszabadulás, míg Visnué Laksmí (a szerencse istennőjének) társasága – éppen ezért ne ezt, hanem a másik kincset – Sivától a világiakat, Visnutól pedig az üdvösséget – kérje az őket imádó.<br />Hadd jegyezzük meg, hogy Vallabha megközelítése egyedi: az általános felfogás szerint minden adománynak megvan a maga ura, amivel megajándékozza a hozzá fordulókat.<br />Útja-módja: a szanszkrt terminológia <i>sādhana</i> – beteljesedés, módszer, valaminek az elvégzési módja. A lelki életben ez a lelki gyakorlatokat jelenti.</blockquote><br /><b>jīvāḥ svabhāvato duṣṭā doṣābhāvāya sarvadā ||16||<br />śravaṇādi tataḥ premnā sarvaṁ kāryaṁ hi siddhyati |<br />mokṣas tu sulabho viṣṇor bhogaś ca śivatas tathā ||17||</b><br /><br />Az élőlények természetüknél fogva romlottak, s hogy hibáikat leküzdjék,<br />végezzék mindig az (állhatatos) hallást és a többi (lelki) gyakorlatot szeretettel, hogy elérjék (a végső célt): <br />Visnu megszabadulása, vagy Siva élvezete így könnyen elnyerhető.<br /><br /><b>samarpaṇenātmano hi tadīyatvaṁ bhaved dhruvam |<br />atadīyatayā cāpi kevalaś cet samāśritaḥ ||18||<br />tad-āśraya-tadīyatva-buddhyai kiṁcit samācaret |<br />sva-dharmam anutiṣṭhan vai bhāra-dvaiguṇyam anyathā ||19||</b><br /><br />Mert önátadással az (imádott Úr) sajátjai (közé kerül az ember) bizonyosan,<br />Ha az őhozzá tartozás állapota (még nem jött létre), az ember mindenével keresse (az Úr) menedékét.<br />Az őhozzá tartozás tudatával keresse (az Úr) oltalmát, és végezze (lelki gyakorlatait),<br />hogy megszilárduljék a szva-dharmában. Másként kettős lesz terhe.<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Vallabha nem magyarázza külön a <i><a href="https://slokamala.blogspot.com/2021/10/a-dharma-tiz-jele.html" target="_blank">sva-dharma</a> </i> fogalmát: az isteni rendben a saját helyünk megtalálása. Ez jelenti a mindennapi életben való helytállást éppúgy, mint a lelkiekben való gyarapodást. Ha kettéválasztjuk e kettőt, kettős terhet cipelünk, ezért inkább társítsuk őket: éljünk a világban az Úr oltalmát keresve.</blockquote><br /><b>ity evaṁ kathitaṁ sarvaṁ naitaj jñāne bhramaḥ punaḥ ||20||</b><br /><br />Ekképpen kifejtettünk mindent – nem lesz több félreértés ezzel kapcsolatban.<br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-29780579498791366162023-07-01T01:08:00.037+02:002023-07-01T01:08:00.137+02:00Vallabha: az öt ösvény<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>Pañca-padyāni</b></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b> </b><br />A <i>Ṣodaśa-grantha</i> (Tizenhat kötet<br />) című gyűjtemény tizenharmadik darabja. Az előző vers a beszélőket tipizálja, e rövid költemény pedig a hallgatók – tanítványok – csoportjait sorolja fel: az első csoportba a kegyelem útján (<i>puṣṭhi-mārga</i>) járó bhakták, a további háromba a szabálykövető (<i>maryāda</i> – határ, korlát) bhakták tartoznak. Vallabha szerint az emberek háromféle úton járhatnak, a harmadik a dolgok világi folyását (<i>pravāha</i>) követő élet.<br /><br /><div class="separator" style="clear: display: block; padding: 1em 0; text-align: center; "><img alt="" border="0" height="400" data-original-height="916" data-original-width="553" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9OjVBGgvjNmrEVLAPAfLJver7RCSbD2jYqvG1WuY3iK72XMNyXx4sH6yjqy1zrbEwnietDURNj-qW2S5nY8rFHA-gUpiHdm_uOaiZg6mntOxE2xEE87Wd_UeWnDA8h72yGlVTHOCrkuGyR1vE2OMvcuK6n46HxAPoGW2JnWjlQfUbdxL7ttjkj2tjyw/s400/vallabha.jpg"/></div><br /><b>śrī-kṛṣṇa-rasa-vikṣipta-mānasā rati-varjitāḥ | <br />anirvṛtā loka-vede te mukhyāḥ śravaṇotsukāḥ ||1|| </b><br /><br />Gondolataik megmámorosodtak a Srí Krsna (iránti szeretet) ízeitől, mentesek a ragaszkodástól,<br />sem a világi, sem a védai (témák) nem elégíti ki őket. Ők a legjobb hallgatók.<br /><blockquote style="color: #666666;">„Hallgató”: a pontos szanszkrt terminológia (<i>śravaṇa-utsuka</i>) hallásra vágyakozót, hallást kedvelőt jelent. „Mámoros”: a vers <i>vikṣipta</i> szava szétszórtat, zavarodottat jelent: aki őrültként, a világgal mit sem törődve viselkedik.</blockquote><br /><b>viklinna-manaso ye tu bhagavat-smṛti-vihvalāḥ | <br />arthaika-niṣṭhās te cāpi madhyamāḥ śravaṇotsukāḥ ||2||</b><br /><br />Az ellágyult szívűek, akiket felkavar az Úrra emlékezés,<br />ám szilárd eltökéltséggel egyetlen céljuknak szentelődnek, ők a közepes hallgatók.<br /><blockquote style="color: #666666;">A kommentárok szerint az egyetlen cél az üdvösség, vagy más lelki természetű cél. Ők azok, akik számára az istenszeretet eszköz. A pusti (a szó maga táplálást jelent) az isteni kegyelem útja. Határozottan eltér ettől a szabályok (Vallabha terminológiájával <i>maryādā</i> – határ, korlát) követésére fókuszáló, attól lelki előrehaladást remélő hívek által követett ösvény. Ám a védák valóban négyféle emberi életcélról beszélnek: erény (dharma), gyarapodás (artha), a vágyak betöltése (káma) és az üdvösség (móksa). Miért volna baj, ha valaki ezeket tartja fontosnak? Természetesen nem baj, hiszen az ő szívüket is megérinti, amikor az Úrra gondolnak, az ő szívük is ellágyul. Csupán – Vallabha álláspontja szerint – jobb náluk az, aki számára a dharma egyedül Krsna imádata, aki a gyarapodás forrását Krsna gondoskodásában keresi, akinek nincs más vágya, csak Krsna, s kinek számára az üdvösség Krsna imádatát jelenti. (lásd: Vallabhácsárja <a href="https://slokamala.blogspot.com/2011/10/vallabhacsarja-csatuh-sloki.html" target="_blank">Csatuh-slókí</a> című költeményét)</blockquote><br /><b>niḥsandigdhaṁ kṛṣṇa-tattvaṁ sarva-bhāvena ye viduḥ | <br />te tv āveśāt tu vikalānirodhād vā na cānyathā ||3|| <br />pūrṇa-bhāvena pūrṇārthāḥ kadācin na tu sarvadā | <br />anyāsaktās tu ye kecid adhamāḥ parikīrtitāḥ ||4||</b><br /><br />Akik kétségtelenül ismerik a Krsnáról szóló igazságot, annak minden érzelmével együtt<br />ha áthatja őket, vagy ha kontroll alatt álnak, ám máskülönben nem.<br />Olykor (istenszerető) érzelmekkel eltelve célt érnek, ám ez nem állandó (állapotuk),<br />őket, kik máshoz ragaszkodnak, őket nevezik kezdőnek.<br /><blockquote style="color: #666666;">„Áthatja”: a szanszkrt az <i>āveśa</i> – belépés szót használja. Talán a neofita túlbuzgóságára, a hirtelen feltámadt vallásosság lendületére – olykor fanatizmusára – gondol Vallabha. Hasonló annak a helyzete, aki – bár ő maga gyenge –, erős külső kontroll alatt áll, s ez hajtja előre. Ők is találkoznak és megismerkednek a tannal, ám buzgalmuk ideiglenes, mert nem belső forrásból fakad. A vers <i>adhama</i> szava alacsonyt, hitványat, rosszat jelent, ezt a fordításban a szövegkörnyezethez magyarul illőbb „kezdő” szóval fordítottam. <br />Csupán részben ide tartozó megjegyzés: olvastam egyszer egy felmérést (ez már nem Vallabha, hanem 20 század, és az Egyesült Államok – keresztény körben végzett kutatásról van szó), miszerint a friss megtérés után átlagosan három évig tart a hívő kezdeti lelkesedése. Érthető is: rátalált valami csodára, valóban új embernek érzi magát. Ám ez az <i>āveśa</i>, ez a hév véges, lassacskán kihűl. Ebből tapasztalatból fakad – meglátásom szerint – a társak, a tanítók, a környezet felelőssége: segíteni a kezdő hívőt, hogy föllelje lelki ösvényének belső forrásait. Ha elfogy a kezdeti lendület, meglegyenek a belső erőforrásai.</blockquote><br /><b>ananya-manaso martyā uttamāḥ śravaṇādiṣu | <br />deśa-kāla-dravya-kartṛ-mantra-karma-prakārataḥ ||5||</b><br /><br />A legkiválóbbak a hallásban és (a bhakti többi gyakorlatában) azok a halandók, kiknek értelme rendíthetetlen<br />a hely, idő, anyagi feltételek, a cselekvő, a mantra, a tettek sokfélesége közepette.<br /><blockquote style="color: #666666;">Legkiválóbbak azok, akik bármilyen körülmények közt is csak Krsnát hallják, értelmük, elméjük, szívük (a <i>manas</i> szó mindegyiket jelentheti) csak reá fókuszál.</blockquote></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-71019997408123972912023-06-17T01:08:00.001+02:002023-06-17T01:08:00.141+02:00Vallabha: megkülönböztetőképesség, higgadtság, oltalomkeresés<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>viveka-dhairyāśrayaḥ</b><br /><br /><span style="color: #666666;">A <i>Ṣodaśa-grantha</i> (Tizenhat kötet) című gyűjtemény tizenhat rövid, jellemzően tanító költeményt foglal magába. A slókamálán már olvasható a gyűjtemény három darabja: <br />- a <a href="https://slokamala.blogspot.com/2011/12/navaratna.html" target="_blank">„Kilenc drágakő” (<i>navaratna</i>)</a> című költemény a hatodik a gyűjteményben, a mű Vallabha tanításának rövid összefoglalása; <br />- a gyűjtemény kilencedik darabja a <a href="https://slokamala.blogspot.com/2019/07/krsna-oltalmanak-magasztalo-eneke.html" target="_blank">„Krsna oltalmának magasztaló éneke” (<i>kṛṣṇāśraya stuti</i>)</a> című gondolatfüzér, mely szerint mikor éppen szétesik az ember körül minden, Krsna akkor is szilárdan áll, legyen hát ő az oltalmunk; <br />- a gyűjtemény tizedik darabja pedig a <a href="https://slokamala.blogspot.com/2011/10/vallabhacsarja-csatuh-sloki.html" target="_blank">„Négy strófa” (<i>catuḥ ślokī</i>)</a>, ami a négy emberi életcél (dharma, artha, káma, móksa) Vallabha szerinti értelmezését adja meg.<br />Jelen költemény a nyolcadik vers, és a lelki életben fontos tulajdonságokra emlékezteti az olvasót.</span><br /><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="380" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq9DeXwJ7mjqZE_tuAyYb8zR87Dxcuftjl_gvbfrnUScmO9QbQRIgu54IE6zwVgrbrunotuiO6UNawXJGZWXEaVOrC9DpvpMMWtnYg_BspPMk5K9zeVC2L6eYnZ5duGFNl2RP9T6RLQ7Bg5UAIV47U7CyQIbs053Seuhw4MYXt3csS4O6zQms4jhYd8Q/w245-h400/sri-krsnah-saranam-mama.jpg" width="245" /></div><br /><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><b>viveka-dhairye satataṁ rakṣaṇīye tathāśrayaḥ |<br />vivekas tu hariḥ sarvaṁ nijecchātaḥ kariṣyati ||1||</b><br /><br />(A bhakta számára nélkülözhetetlen tulajdonságok ) a megkülönböztetőképesség, a higgadtság, és az oltalomkeresés állapotának állandó megőrzése.<br />A megkülönböztetőképesség (annak megértése, hogy) Hari saját akarata szerint cselekszik.<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>viveka</i> a <i>vi-vic</i> szét-oszt, elválaszt, megkülönböztet ige cselekvésének megnevezése: megkülönböztetés. A fogalom klasszikus hasonlattal kapcsolódik össze: megkülönböztetőképesség híján a félhomályos szoba sarkában heverő kötéltekercset az ember kígyónak véli, és megretten tőle. A vivéka – fordíthatnánk éleslátásnak is – a józan ítélőképesség, aminek segítségével az ember nyomban és természetesen különválasztja a helytelent és a helyest, a védántában: amivel a világi dolgokat megkülönbözteti a lelkiektől. Ahogyan például Sankara A megkülönböztetés koronaékszere (Vivékacsúdámani) című munkájában így fogalmaz: <br /><br /><i>brahma satyaṃ jaganmithyety-evaṃ rūpo viniścayaḥ |<br />so'yaṃ nityānityavastu-vivekaḥ samudāhṛtaḥ || 20 ||<br /></i><br />„Brahman a valóság, a világ hamis" az ilyen természetű döntés<br />az, amit az örök és ideiglenes dolgok megkülönböztetésének neveznek. (Vivékacsúdámani, 20.)<br /><br />Vallabha a klasszikus fogalomnak merőben új értelmezést ad: az éleslátás mindenben Isten akaratát észrevenni. <br />A Navaratnában ugyanezt a gondolatot így fogalmazza meg „Bármit is tesz Hari, még ha aggodalmaskodnál is emiatt, / tudd, az mind az ő kedvtelése! Hagyd el hát gyorsan a nyugtalanító gondolatokat!”<br />A nyugati olvasó számára adódik a párhuzam Jézus elfogatása előtti imájával: „mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied" (Márk.14.36.)</blockquote> <br /><b>prārthite vā tataḥ kiṁ syāt svāmy-abhiprāya-saṁśayāt |<br />sarvatra tasya sarvaṁ hi sarva-sāmarthyam eva ca ||2||</b><br /><br />Mire a könyörgés? Az csupán az Úr akaratában való kételkedésből fakad.<br />Ő a mindenhol jelenlévő, minden az övé, s minden képességnek teljesen birtokában van.<br /><blockquote style="color: #666666;">A bhakta szívében Isten társaságában él: mi más imára volna szükség, mint a társaság elérésére, fenntartására, elmélyülésére, és a hálaérzet kifejezésére mindezért? <br />Az aggodalmaskodásnak a teljes bizalom vet véget: Hari a jóakaróm, mindentudó, és mindenható. Az ő tökéletes tervének része az is, ami most van, éljem meg bárhogyan is ebben a pillanatban.</blockquote><br /><b>abhimānaś ca saṁtyājyaḥ svāmy-adhīnatva-bhāvanāt |<br />viśeṣataś ced ājñā syād antaḥ-karaṇa-gocaraḥ ||3||<br />tadā viśeṣa-gaty-ādi bhāvyaṁ bhinnaṁ tu daihikāt |</b><br /><br />A büszkeséget teljesen elvetve, az Úrtól való függőség megtapasztalásából (cselekedjünk),<br />különösképpen, ha az a szíven keresztül megnyilvánuló utasítás,<br />(mert) ez a sajátos helyzet élesen különbözik a test dolgaitól.<br /><blockquote style="color: #666666;">„Szíven keresztül megnyilvánuló”: a versben <i>antaḥ-karaṇa-gocaraḥ</i>. <i>Antaḥ-karaṇa</i> (belső szerv), lélek, vagy ebben az értelemben szív. A <i>go-cara</i> tehén-menést, szó szerint az a terület, amit a tehenek legelészés közben bebóklásznak. Átvitt értelemben valamiben lakozó, ahogy a jószág a legelőn lakozik (például <i>vana-gocara</i> – erdőben lakozó, erdei), valamit bejáró, abban működő (például <i>dṛg-gocara</i> – a <i>dṛś</i> látás szóból – a látással bejárt terület, azaz látóhatáron belüli, vagy <i>dhyāna-gocara</i> – meditációval bejárt, azaz a meditáció tárgya, vagy <i>śabda-gocara</i> – a kinyilatkoztatással bejárt, azaz a kinyilatkoztatás befogadása által elérhető). Itt az utasítás (<i>ājñā</i>) járja be, tölti el a bhakta szívét.<br />Az Úr szívünkön keresztül megnyilvánuló akarata egészen más, mint az anyagi világ problémái – mondja a következő vers még ide tartozó első fele.</blockquote><br /><b>āpad-gaty-ādi-kāryeṣu haṭhas tyājyaś ca sarvathā ||4||<br />anāgrahaś ca sarvatra dharmādharmāgra-darśanam |<br />viveko 'yaṁ samākhyāto dhairyaṁ tu vinirūpyate ||5||</b><br /><br />Bármilyen viszontagságos legyen a helyzet, minden körülmény közepette mondjunk le az erőszakról,<br />mindig makacsság nélkül, a dharma és az adharma közti éles határvonalat jól látva.<br />Ez a megkülönböztetőképesség kifejtése. Most pedig vizsgáljuk meg a higgadtságot.<br /><br /><b>tri-duḥkha-sahanaṁ dhairyaṁ āmṛteḥ sarvataḥ sadā |<br />takravad dehavad bhāvyaṁ jaḍavad gopa-bhāryavat ||6||</b><br /><br />A higgadtság a háromféle szenvedés elviselése, mindig és minden körülmény közepette, mindhalálig.<br />A test, akár vaj írója, mint Dzsada (Bharat), vagy mint a pásztorlánykák esetében.<br /><blockquote style="color: #666666;">A háromféle szenvedés az <i>ādhyātmika</i> (önmaga, azaz az ember saját testéből, vagy mentális működéséből fakadó szenvedés – <i>ādhi</i>), az <i>āḍhibhautika</i> (a más élőlények okozta szenvedés), és az <i>ādhidaivika</i> (a természeti erők – istenek okozta szenvedés). <br />A test akár a vaj köpülése után megmaradt savanykás maradék lé, az író. A köpülés választja ki a tejből a legértékesebb részt, a vajat – éppen így test köpülése a szenvedés. Az ember ezért viselje higgadtan a megpróbáltatásokat, s tudja, ezek arra valók, hogy a vajat – a tiszta istenszeretetet – köpüljék ki belőle.<br />Bharat király következő életében egy bráhmana fiaként született meg. Mert a fiú teljes egészében semmibe vette a világot, nem volt tanulni semmit, elmebetegnek (<i>jaḍa</i>) vélték, így Dzsada lett a neve. Szülei halála után bátyjai dolgoztatták, ám enni csak szemetet kapott. Egy alkalommal Kálí imádók csoportja akarta áldozatként a vérét venni a múrti előtt, ám az istennő haragra gerjedve kilépett a szoborból, és lemészárolta a gyülekezetet. <br />A világgal szembeni közönyösség, a testi szenvedéseket elviselő türelem példája Dzsada Bharat.<br />A gópík világgal szembeni közömbösségének oka Krsna iránti odaadó szeretetük volt. Ám Krsna nem maradt mindig Vradzsában – ám a gópík szeretete az elválás fájdalmának megélése ellenére sem csökkent.</blockquote><br /><b>pratīkāro yadṛcchātaḥ siddhaś cen nāgrahī bhavet |<br />bhāryādīnāṁ tathānyeṣām asataś cākramaṁ sahet ||7||</b><br /><br />Ha akadna gyógymód – az ő akaratából –, azt fogadjuk el.<br />A feleség, és mások igaztalan álnokságát pedig viseljük (türelemmel).<br /><blockquote style="color: #666666;">Felmerül a kérdés: a testi szenvedések elviselése jelentse azt, hogy az ember ne vegyen be orvosságot, ami enyhíti, akár meg is oldja a problémát? Nem, hiszen a gyógymód is az ő édes akarata – adja meg a választ Vallabha a strófa első felében. <br />Előfordul, hogy közeli hozzátartozók használják ki az ember, vagy támadnak rá igaztalan módon. Nyilván mások is viselkedhetnek rosszul, de a hozzátartozóktól – házastárstól, fiaktól – sokkal jobban fáj az ilyen viselkedés. Légy türelmes, gyakorold a higgadtság erényét ekkor is – int Vallabha. Igaztalanul bántanak? a küzdelem méreg, téged öl meg… inkább viseld el az álnokságot. Tekints rá úgy, mint korábbi tetteid következménye, ahogy a Bhávagata-puránában Brahmá mondja imájában:<br /><i><br />tat te 'nukampāṁ su-samīkṣamāṇo<br />bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam |<br />hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te<br />jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk ||<br /></i><br />Aki a kegyedbe vetett mély meggyőződéssel él, <br />miközben türelemmel viseli korábbi tettei keserű visszahatásait<br />s szívében, szavaival és tetteivel is néked hódol,<br />bizonyosan méltó a fölszabadulásra, aminek méltó örököse. (<a href="https://slokamala.blogspot.com/2008/08/mukti-vagy-bhakti.html" target="_blank">Bhág. 10.14.8.</a>)</blockquote><br /><b>svayam indriya-karyāṇi kāya-vāṅ-manasā tyajet |<br />aśūreṇāpi kartavyaṁ svasyāsāmarthya-bhāvanāt ||8||</b><br /><br />A saját érzékekhez (kötöző) tetteket hagyjuk el a test, a beszéd és a gondolatok (segítségével).<br />Ez erő híján is megtehető, éppen a magunk erőtlenségének megértése folytán.<br /><blockquote style="color: #666666;">Ha az ember önmagához őszinte, és belátja, hogy ő maga képtelen megtenni, akkor tud segítségért folyamodni: tiszta szívvel Istenhez fordulni, s az Ő ereje legyőzhetetlen.</blockquote><br /><b>aśakye harir evāsti sarvam āśrayato bhavet |<br />etat sahanam atroktam āśrayo 'to nirūpyate ||9||</b><br /><br />Elviselhetetlen helyzetben tudd: csak Hari a minden, s keress nála menedéket.<br />Így szóltam a türelemről, most pedig az oltalomkeresésről beszélek.<br /><blockquote style="color: #666666;">„Elviselhetetlen helyzet”: az <i>śakya</i> szó lehetségest, elvégezhetőt jelent, a <i>śak</i> képes valamit elvégezni gyökből képzett beálló melléknévi igenév. A gyök másik jelentése elvisel, eltűr. Így az <i>aśakya</i> lehetetlent, tűrhetetlent jelent.</blockquote><br /><b>aihike para-loke ca sarvathā śaraṇaṁ hariḥ |<br />duḥkha-hānau tathā pāpe bhaye kāmādy-apūraṇe ||10||<br />bhakta-drohe bhakty-abhāve bhaktaiś cātikrame kṛte |<br />aśakye vā suśakye vā sarvathā śaraṇaṁ hariḥ ||11||<br />ahaṅkāra-kṛte caiva poṣya-poṣaṇa-rakṣaṇe |<br />poṣyātikramaṇe caiva tathāntevāsy-atikrame ||12||<br />alaukika-manaḥ-siddhau sarvathā śaraṇaṁ hariḥ |<br />evaṁ citte sadā bhāvyaṁ vācā ca parikīrtayet ||13||<br /></b><br />Az itteni és a túli világban is, mindenféleképpen Hari a menedék.<br />Bánatban és kudarcban éppúgy, mint bűnben, félelemben, vagy éppen a vágyak s más célok nem teljesülésekor,<br />bhakták megsértésekor, a bhakti hiányában, vagy ha éppen a bhakták bántanak meg,<br />lehetetlen helyzetben, vagy ha éppen könnyen megvalósítható valami – minden helyzetben Hari a menedék.<br />A hamis ego dédelgetésekor, az eltartottak táplálásában és oltalmazásában,<br />ha megbántanak az eltartottak vagy akár a tanítványok,<br />a nem evilági értelem tökéletesítésében – mindenféleképpen Hari a menedék.<br />Ezt forgasd mindig gondolataidban, és ezt hirdesse szavad!<br /><blockquote style="color: #666666;">Vallabha a legszélsőségesebb és a legelképzelhetetlenebb eseteket sorolja fel. Nem csupán bánatban vagy kudarcban (bár olyankor könnyebben jut eszébe az embernek oltalmat keresni), nem csupán az elviselhetetlen lehetetlen (<i>a-śakya</i>) helyzetekben, de akkor is, amikor könnyedén adódnak a megoldások (<i>su-śakya</i>). Gondolhatunk itt az eszköztelenség tehetetlen állapotára, és ezzel szemben a teljhatalom biztosságára. És bizony, megesik, hogy a bhakta-társakkal kerül konfliktusba az ember: ő sért meg másokat, vagy őt támadják – ekkor is, mindig Hari az oltalom.<br />„A hamis ego dédelgetésekor”: eredetiben: <i>ahaṅkāra-kṛte</i> – „ahankár-elkészített”, ahankárt célzó.<br />„A nem evilági értelem”: A <i>lok</i> – néz, lát gyökből ered a <i>loka</i> szó: a világ, ami körülöttünk, a látóterünkben van. A <i>laukika </i>ebből képzett melléknév, jelentése: világi, az <i>a-laukika</i> így nem evilági, nem közönséges, szent.<br />„Megbántanak a tanítványok”: A <i>antevāsin</i> szót általában a tanítványra értik – aki a tanító házának végében (<i>ante</i>) lakik (<i>vāsin</i>), de jelentheti a faluszélén lakó páriát is.</blockquote><br /><b>anyasya bhajanaṁ tatra svato gamanam eva ca |<br />prārthanāḥ kārya-mātre 'pi tathānyatra vivarjayet ||14||</b><br /><br />Más imádata, vagy magadban elmenni <br />akár csak egy fohász erejéig is máshova, kerülendő (viselkedés).<br /><br /><b>aviśvāso na kartavyaḥ sarvathā bādhakas tu saḥ |<br />brahmāstra-cātakau bhāvyau prāptaṁ seveta nirmamaḥ ||15||<br />yathā kathaṁcit kāryāṇi kuryād uccāvacāny api |<br />kiṁ vā proktena bahunā śaraṇaṁ bhāvayed dhariḥ ||16||</b><br /><br />Kerüljétek a hitetlenséget, bármennyire is zaklat.<br />Meditáljatok a brahmásztrán és a csátakán, szolgáljatok önzetlenül<br />minden feladatotokban, legyen az akár fontos, vagy jelentéktelen.<br />De mire a sok beszéd? Meditáljunk mindig azon, hogy Hari jelenti a menedéket!<br /><blockquote style="color: #666666;">Mikor Hanumán Lanká szigetén rátalált Szítára, nyomban rátámadt a ráksaszákra. Heves küzdelem után végül Rávana fia, az Indra felett is győzedelmeskedő Indradzsit fogta el: a brahmásztra fegyverrel támadt Hanumánra, így döntötte földre. A brahmásztrának azonban van egy különleges tulajdonsága: visszavonul, ha más, fizikai erő társul mellé. A ráksaszák nem a brahmásztra erejében, hanem a jól ismert kötelek erejében bíztak, ezért a bénultan ledöntött Hanumánt gyorsan megkötözték. Ám ekkor a brahmásztra ereje visszavonult… Hanumán pedig később így kedve szerint szétszaggathatta béklyóit, mikor a ráksaszák úgy kínozták, hogy égő olajos rongyokat tekertek a farkára. A brahmásztra ezért a hitetlenség hibájára emlékeztet, mely Lankán végzetes következményekkel járt – a kiszabadult Hanumán felgyújtotta Rávana városát. <br />A <a href="https://slokamala.blogspot.com/2014/02/csataka.html" target="_blank">csátaka</a>, a könyörgőmadár a költők szerint csakis esővizen él: ezért az ég felé nyújtja a csőrét, az esőt várva, rendíthetetlen hittel, elutasítva minden más vizet.</blockquote><br /><b>evam āśrayaṇam proktaṁ sarveśāṁ sarvadā hitam |<br />kalau bhakty-ādi-mārgā hi duḥsādhyā iti me matiḥ |||17||</b><br /><br />Ekképpen szóltam az oltalomkeresésről, mely mindenki számára mindig áldásos,<br />mert a kali-korban a bhakti s a többi út (enélkül) nehezen valósítható meg – ez a véleményem.<br /><br /><br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-57686987097786667562023-06-03T01:08:00.001+02:002023-06-03T01:08:00.138+02:00áldáskérő fohászok a Pusti-márg szampradájában<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><b>puṣṭimārgīya maṅgalācaraṇam</b><br /><br />A hindu írásművek általában áldáskérő fohászokkal (<i>maṅgalācaraṇam</i> azaz ’áldás-tevés’) kezdődnek: tiszteletadás az iskola jeles tanítói előtt, fohász az imádott Istenhez. A Vallabha ácsárját követő vaisnavák napi gyakorlatában a múrtik, és a tanítványi lánc mestereinek magasztalása után e verseket zengik:</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"> </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="380" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEB2o0d912VXbUMfE9avleD_YxaTEl-jFmKpa_Ir_qBoFPd6IPHihRqQ8ZQuVewwxJ85iEwSXMc59-PTJTjbkXcmaA56bxX2OUlKm8c_WQKiDXEaKKAo2gHq0V--oNdsVC5BiRtQfHo7DAbO-oVCxFxdg6bCjm4q3zaCfUEBEULDgDckUrTPtOFJCngg/w245-h400/sri-krsnah-saranam-mama.jpg" width="245" /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><b>cintā-santāna-hantāro yat-pādāṁbuja-reṇavaḥ |<br />svīyānāṁ tānnijācāryān praṇamāmi muhur muhuḥ || 3 ||</b><br /><br />Kinek lótuszlába pora eloszlatja utódai aggodalmát,<br />néki, és a tőle származó mestereknek hódolok újra meg újra.<br /><br /><b>yad-anugrahato jantuḥ sarva duḥkhātigo bhavet |<br />tam ahaṁ sarvadā vande śrīmad-vallabha-nandanam || 4 ||</b><br /><br />Kegye folytán a teremtmények mind túllépnek a szenvedésen,<br />ezért őt imádom mindig, (Vitthalnáth ácsárját,) Srímad Vallabha fiát.<br /><blockquote style="color: #666666;">Vallabha ácsárja leszármazottai maguk is jeles mesterek, Vallabha munkásságának méltó folytatói. Idősebbik fia Gópínáth, a fiatalabbik Vitthalnáth, aki befejezte apja félbemaradt műveit: Védánta-szútra kommentárját, a Bhágavatamhoz írt kommentárját, és több más könyvet. Vitthalnáth Guszain (=gószvámí) néven is ismert. <br />A Mádhavéndra Purí által föllelt Gópál múrtit Vallabha ácsárja, és leszármazottai imádták. Egy időben Gópált Vitthalnáth házában rejtegették a muszlim katonák elől – ebben az időben Rúpa gószvámí is gyakran vendégeskedett Vitthalnáthnál.</blockquote><br /><b>ajñāna timirāndhasya jñānānjana-śalākayā |<br />cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī gurave namaḥ || 5 ||</b><br /><br />A tudatlanság sötétjétől elvakult (szemem) a tudás balzsamos pálcájával<br />(ő) nyitotta fel – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>namāmi hṛdaye śeṣe līlā-kṣīrābdhi-śāyinam |<br />lakṣmī-sahasra-līlābhiḥ sevyamānaṁ kalānidhim || 6 ||</b><br /><br />A szívben, a kedvtelés tejóceánján a kígyóágyon pihenő (Úrnak) hódolok.<br />Laksmík ezreihez hasonlatos (hívei) imádják őt, mint (csillagok közt) a teliholdat.<br /><blockquote style="color: #666666;">A szívben lakozó Felsőlélek nem más, mint a tejóceánon, Ananta-sésa testén pihenő Nárájan, akit számtalan szerencseistennő imád. A bhakták olyanok, mint megannyi szerencseistennő, akik szerető odaadással fordulnak uruk felé. A <i>kalānidhi</i> a ’művészetek kincsesháza’, s ez a Hold egyik szokásos megnevezése is. A hívei övezte Isten képe a csillagok közt ragyogó Holdat idézi, de itt a „művészetek kincsesháza” is helyénvaló értelmezés.</blockquote><br /><b>caturbhiś ca caturbhiś ca caturbhiś ca tribhis tathā |<br />ṣaḍbhirvirājate yo’sau pañcadhā hṛdaye mama ||7||</b><br /><br />Néggyel, megint néggyel, újra néggyel, hárommal s aztán<br />hattal tündököl ő, aki ezért ötféleképp van a szívemben.<br /><blockquote style="color: #666666;">A Bhágavata-purána tizedik szkandája Srí Krsnáról szól. Vallabha öt részre osztja – az ötféleképp erre az ötféle módon megénekelt Krsnára vonatkozik. Négy rész a születéssel foglalkozó fejezeteké, majd a kötőerők szerinti felosztás következik: a tompasággal kapcsolatos négy rész, a szenvedélyhez sorolt, négy rész, a jósághoz tartozó három rész, majd a guna – vélhetően jótulajdonságok magasztalása – hat rész. </blockquote><br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-70920749864061795482023-05-06T01:08:00.001+02:002023-05-06T01:08:00.145+02:00dharma és vágy<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"> </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;">A Manu-szanhitá második fejezetének első verse a dharmát definiálja, majd néhány vers következik, melyek a vágyról szólnak. </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"> </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9yAqwEGYd4ZaPdze-I5yjNZgZMaGXgBUEy_Weu2EgxDORsRWvN-w2s0rzmDt5zQwrjD7gmihbHNv99VJHgFKioSxZpwWosPUv3xwCD7gqQP0x85gJn1aOUZ6_ZpFIUeC6ANWyLg5v-ieX-jFm3t-S8Drr4rDzNDq8Yu0u0HZITgNsuBM1y4xaz9e4Bg/s800/slokamala-szubhasitak1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="532" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9yAqwEGYd4ZaPdze-I5yjNZgZMaGXgBUEy_Weu2EgxDORsRWvN-w2s0rzmDt5zQwrjD7gmihbHNv99VJHgFKioSxZpwWosPUv3xwCD7gqQP0x85gJn1aOUZ6_ZpFIUeC6ANWyLg5v-ieX-jFm3t-S8Drr4rDzNDq8Yu0u0HZITgNsuBM1y4xaz9e4Bg/s320/slokamala-szubhasitak1.jpg" width="213" /></a></div> <br /><b>vidvadbhiḥ sevitaḥ sadbhir nityam adveṣa-rāgibhiḥ |<br />hṛdayenābhyanujñāto yo dharmas taṁ nibodhata || 1 ||</b><br /><br />A tudók, s a gyűlölettől és ragaszkodástól mindig mentes igazak által követett,<br />s a szív által is jóváhagyott dharmát, azt tanuljátok meg!<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>sevita</i> (követett) jelentései közt ott a szolgál, vagy imád, tisztel is. Jelzi, hogy a dharma nem közönséges, hanem imádatra méltó forrásból származó előírás. Honnan tudható, hogy valaki a dharmát követő igaz (vagy bölcs, erényes, szent – a <i>sat</i> szó mindegyiket jelentheti)? Erre ad választ a szöveg: „a gyűlölettől és (világi) ragaszkodástól mindig mentes”. Indirekt módon azt is elmondja, hogy a dharma követésével léphet túl az ember a kettőségeken.<br />Médhátithi (AD 1000 táján) kommentárjában a szív által jóváhagyott (<i>hṛdayena abhyanujñātaḥ</i>) fordulatban a szívet kétféleképp értelmezi, vagy értelemként (<i>citta</i>), vagy védaként – mert a jól tanulmányozott védát az ember a szívébe fogadja be.<br />Mások (<i>Gaṅgānāth Jhā</i>, vagy <a href="https://slokamala.blogspot.com/2009/04/sziv-altal-jovahagyva.html" target="_blank">B.R.Srídhar</a>) a szív szó eredeti jelentéséhez közelebb álló lelkiismeretre vonatkoztatják: az ember természete szerint Istenhez tartozó, így legbenső természetes késztetése az isteni rendhez igazodás – a felszínen látszó önző viselkedés csupán átmeneti. Így a vers értelme: halljatok most a dharmáról, mely imádatra és szolgálatra méltó isteni forrásból származik, a gyűlölettől és ragaszkodástól megtisztult igazak követik. A dharma követése természetetek szerint való, lelkiismeretetek is jóváhagyja majd!<br /><br />Nyugati elemzők (például A.C. Burnell, 19. század) felvetik, hogy a 2-5 versek utólagos betoldások: a szöveg további folytatása ugyanis a dharma forrásáról szól, és számára ez volna logikus folytatása az első, definiciós strófának. A dharmával kapcsolatos szövegek újra meg újra elmondják, hogy egy adott rítus, vagy akár egy költemény elzengése milyen eredménnyel kecsegtet (lásd például a Bhagavad-gítá 18.68-71. verseit). Lehet-e az ilyen jutalmak „begyűjtése” a gyakorló célja? A vágytalanság volna a megoldás? Mi dharma megismerésében a helyes motiváció? – ezen tűnődnek az itt következő versek, s a téma helyénvaló.</blockquote><br /><b>kāmātmatā na praśastā na caivaihāsty akāmatā |<br />kāmyo hi vedādhigamaḥ karma-yogaś ca vaidikaḥ || 2 ||</b><br /><br />Vágy természetű (az ember), ami ugyan nem helyénvaló ám (e világban) nem lehet szó vágytalanságról:<br />a védakövetőt is vágy (ösztönzi) a védatanulásra, s az áldozatok végzésére is.<br /><blockquote style="color: #666666;">Az „itt” (<i>iha</i>) szócska gyakran „ebben a világban” értelemben áll.<br /><i>Karma-yoga</i>: jelentheti a védai rítusokat (hiszen a szöveg a védakövető speciális vágyairól szól), de nem kizárt az általánosabb – világi és szakrális cselekvés – értelmezés sem.</blockquote><br /><b>saṅkalpa-mūlaḥ kāmo vai yajñāḥ saṅkalpa-sambhavāḥ |<br />vratāni yama-dharmāś ca sarve saṅkalpa-jāḥ smṛtāḥ || 3 ||</b><br /><br />A szándékon alapul a vágy, s az áldozatokat is szándék előzi meg.<br />A fogadalmak, az önfegyelmezés is mind szándék következményei.<br /><blockquote style="color: #666666;">Szándékból (szankalpa) fakad a vágy, s minden más, a dharmával kapcsolatos cselekvés is. A Bhagavad-gítá is megismétli ezt a szándék és vágy ok-okozatiságára vonatkozó gondolatot: <i>saṁkalpa-prabhavān kāmān</i> (6.24.), illetve: „Mert soha nem lehet jógí, ki nem mond le (anyagi) szándékairól” (Bg. 6.2., <i>na hy asaṁnyasta-saṁkalpo yogī bhavati kaścana</i>)</blockquote><br /><b>akāmasya kriyā kācid dṛśyate naiha karhicit |<br />yad yad hi kurute kiṁcit tat tat kāmasya ceṣṭitam || 4 ||</b><br /><br />E (világban) soha nem észlelhető vágynélküli (ember) semmilyen tette,<br />hiszen bármit is tesz az (ember), azt vágy mozgatja.<br /><blockquote style="color: #666666;">E következtetés látszólag ellentmondásban áll a második strófával, miszerint a vágyvezéreltség nem helyénvaló. Az ellentmondást a következő slóka oldja fel:</blockquote><br /><b>teṣu samyag vartamāno gacchaty amara-lokatām |<br />yathā saṅkalpitāṁś caiha sarvān kāmān samaśnute || 5 ||<br /><br /></b>A (vágyakat) helyesen kezelő a hallhatatlanok világába jut,<br />és kívánsága szerint minden vágya beteljesül e világban.<br /><blockquote style="color: #666666;">A szövegben szó szerint: <i>teṣu samyag vartamānaḥ</i> („velük helyesen viselkedő”) Médátithi kommentárja szerint a vágyakra vonatkozik – így oldja fel az ellentmondást. Más kommentátorok (például Szarvagja-nárájana, Rághavánanda, vagy Rámacsandra) szerint a szöveg arról szól, hogy az áldozatok bemutatása közben motiválhatják-e az áldozót rítussal kapcsolatban a védákban leírt eredmények, jutalmak. S így a szöveg itt az áldozatot, a rítust helyesen kezelőről szól, aki a hallhatatlanok világába (azaz a mennybe) jut. Médátithi ezt következménynek, a vágyak helyes kezelése következményének tartja.</blockquote><br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-56321812352917883182023-04-01T01:08:00.002+02:002023-04-05T20:23:22.232+02:00Hanumán-csálíszá<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />Tulaszídász, a 16. században élt költő egyik legjelentősebb írása a Rámacsarita-mánasza, mely a Rámájana története, avadhí nyelven – Ajódhjá, Ráma székvárosa és környékének nyelvén. A költemény Hanumánt magasztaló negyven strófával kezdődik – ez a Hanumán-csálíszá. A csálíszá jelentése negyven vers – a két bevezető és az egy lezáró strófa által közrefogott negyven vers.</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="334" data-original-width="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg4iJHM-X6RD0CJcXWn0lKiJlIznzHmBx7RlSyhTP01PyFJQkU34XI_Sm_po0zHQW2NJr1_ZvVR60TkD1QvIG8fnFQ1MmPxDz0M-bVqkdYUETNIjz9BUBRiDtJ_4jHSJSFCcNIB2M3L3b5r3vxrFKASkAtFIYI_6y7oY-n82GQjeKRkDuUDagJNpH3l_g=s16000" /></div><br /><i>śrīguru carana saroja raja <br />nija manu mukuru sudhāri |<br />baranaūṁ raghubara bimala jasu <br />jo dāyaku phala cāri ||</i><br /><br />Srí Guru lótuszlábainak porával <br />megtisztítva elmém tükrét <br />elbeszélem a Raghuk legkiválóbbjának makulátlan dicsőségét, <br />ami megajándékoz a négy (életcél) gyümölcsével.<br /><br /><i>buddhi-hīna tanu jānike <br />sumirauṁ pavana-kumāra |<br />bala buddhi bidyā dehu mohiṁ <br />harahu kalesa bikāra ||</i><br /><br />Tudom, hogy e test nélkülöz minden értelmet, <br />ezért a Szél fiára (Hanumánra) emlékszem. <br />Adj nekem erőt, értelmet, tudást, <br />s távolíts el minden szenvedést és tisztátalanságot!<br /><br /><i>jaya hanumāna jñāna guna sāgara |<br />jaya kapīsa tihuṁ loka ujāgara ||1||</i><br /><br />Dicsőség néked Hanumán, a tudás és a jótulajdonságok óceánja! <br />Dicsőség néked, majmok ura, mindhárom világban tündöklő!<br /><br /><i>rāma-dūta atulita bala dhāmā |<br />añjani putra pavana-suta nāmā ||2||</i><br /><br />Ráma követe, a mérhetetlen erő hajléka! <br /><a href="https://slokamala.blogspot.com/2017/05/anydzsana-fianak-magasztalasa-harom.html" target="_blank">Anydzsaní fia</a>, a Szél gyermeke – így neveznek téged.<br /><br /><i>mahābīra bikrama bajaraṅgī |<br />kumati nivāra sumati ke saṅgī ||3||</i><br /><br />Nagy hős, bátor vitéz, kinek teste akár a gyémántvillám. <br />A rossz értelem elpusztítója, a jó értelműek társa.<br /><br /><i>kañcana barana birāja subesā |<br />kānana kuṇḍala kuñcita kesā ||4||</i><br /><br />(Tested) aranyszínű, öltözéked tündöklően szép.<br />Súlyos fülbevalót viselsz, hajad göndör,<br /><br /><i>hātha bajra au dhvajā birājai |<br />kāndhe mūñja janeū sājai ||5||</i><br /><br />kezedben villám és a győzelem zászlaja,<br />válladon a munydzsa fűből font szent zsinór.<br /><br /><i>saṅkara suvana kesarī-nandana |<br />teja pratāpa mahā jaga bandana ||6||</i><br /><br />Sankara megtestesülése, Készarí fia,<br />tündöklő fenséged az egész világ tiszteli.<br /><br /><i>vidyāvāna gunī ati cātura |<br />rāma kāja karibe ko ātura ||7||</i><br /><br />Tudással és jótulajdonságokkal teljes és okos vagy,<br />Ráma utasításainak buzgó teljesítője.<br /><br /><i>prabhu caritra sunibe ko rasiyā |<br />rāma lakhana sītā mana basiyā ||8||</i><br /><br />Boldogan hallgatod az Úrról szóló elbeszéléseket, <br />szívedben Ráma, Laksman és Szítá lakozik.<br /><br /><i>sūkṣma rūpa dharī siyahiṁ dikhāvā |<br />bikaṭa rūpa dhari laṁka jarāvā ||9||</i><br /><br />Apró alakot öltve mutatkoztál meg Szítának,<br />míg hatalmas és félelmetes formát öltve Lankát égetted fel.<br /><br /><i>bhīma rūpa dhari asura saṁhāre |<br />rāmacandra ke kāja saṁvāre ||10||</i><br /><br />Rettentő alakot feltöltve pusztítod az aszurákat,<br />bevégezve Rámacsandra művét.<br /><br /><i>lāya sañjīvana lakhana jiyāye |<br />śrī-raghubīra haraṣi ura lāye ||11||</i><br /><br />A szanydzsívant elhozva visszaadtad Laksman életét, <br />ezért Ráma boldogan ölelt téged mellkasára.<br /><br /><i>raghupati kīnhī bahuta baḍāī |<br />tuma mama priya bharatahi sama bhāī ||12||</i><br /><br />E szavakkal magasztalt téged Ráma:<br />„Testvér, oly kedves vagy nekem, mint Bharat!”<br /><br /><i>sahasa badana tumharo jasa gāvaiṁ |<br />asa kahi śrīpati kaṇṭha lagāvaiṁ ||13||</i><br /><br />„Ezer torok énekli dicsőséged!”<br />szólt Ráma, a nyakad ölelve.<br /><br /><i>sanakādika brahmādi munīsā |<br />nārada sārada sahita ahīsā ||14||</i><br /><br />A Szanaka és Brahmá vezette bölcsek,<br />Nárada, Szaraszvatí, a kígyók urával együtt,<br /><br /><i>jama kubera dikpāla jahāṁ te |<br />kabi kobida kahi sakai kahāṁ te ||15||</i><br /><br />Jama, Kuvéra, s a többi világőr mind téged magasztal! <br />Miképpen tudnák a költők, akár a nagytudású bölcsek is megénekelni dicsőséged?!<br /><br /><i>tuma upakāra sugrīvahiṁ kīnhā |<br />rāma milāya rāja pada dīnhā ||16||</i><br /><br />Segítséget nyújtottál Szugrívának,<br />mert általad találkozott Rámával, és így lett uralkodóvá.<br /><br /><i>tumharo mantra bibhīṣana mānā |<br />laṅkesvara bhae saba jaga jānā ||17||</i><br /><br />Tanácsod megfogadta Vibhíshana,<br />így lett Lanka királya – tudja ezt az egész világ.<br /><br /><i>juga sahasra jojana para bhānū |<br />līlyo tāhi madhura phala jānū ||18||</i><br /><br />A sokezer jódzsanára lévő Nap felé ugrottál,<br />édes gyümölcsnek vélvén azt.<br /><br /><i>prabhu mudrikā meli mukha māhīṁ |<br />jaladhi lāṅghi gaye acaraja nāhīṁ ||19||</i><br /><br />Az Úr pecsétgyűrűjét szádba vetted,<br />s így ugrottad át az óceánt – nincs mit csodálni!<br /><br /><i>durgama kāja jagata ke jete |<br />sugama anugraha tumhare tete ||20||</i><br /><br />A világ minden teljesíthetetlen feladata<br />könnyen elvégezhetővé válik, a te kegyedből!<br /><br /><i>rāma duāre tuma rakhavāre |<br />hota na ājñā binu paisāre ||21||</i><br /><br />Ráma kapuját te őrzöd,<br />engedélyed nélkül nem léphet be senki.<br /><br /><i>saba sukha lahai tumhārī saranā |<br />tuma rakṣaka kāhū ko ḍaranā ||22||</i><br /><br />Minden örömöt elér, aki nálad lelt oltalomra,<br />akit te védelmezel, nem ismer félelmet.<br /><br /><i>āpana teja samhāro āpai |<br />tīnauṁ loka hāṅka te kāṁpai ||23||</i><br /><br />Erőd megszerezve felkiáltasz,<br />és megremeg tőled mindhárom világ!<br /><br /><i>bhūta pisāca nikaṭa nahiṁ āvai |<br />mahābīra jaba nāma sunāvai ||24||</i><br /><br />A szellemek és boszorkányok közelébe sem jönnek<br />annak, ki neved zengi, ó Nagy Hős (Mahávíra)!<br /><br /><i>nāsai roga harai saba pīrā |<br />japata nirantara hanumata bīrā ||25||</i><br /><br />Elillan a betegség, eltűnik minden szenvedés<br />a hős Hanumán (nevének) állandó zengésével.<br /><br /><i>saṅkaṭa teṁ hanumāna chuḍāvai |<br />mana krama bacana dhyāna jo lāvai ||26||</i><br /><br />Hanumán minden csapástól megszabadítja azokat,<br />akik gondolatban, tettekkel vagy szavaikkal emlékeznek rá.<br /><br /><i>saba para rāma tapasvī rājā |<br />tina ke kāja sakala tuma sājā ||27||</i><br /><br />A legfőbb úr, Ráma, a vezeklő király,<br />s te minden küldetését elvégezted.<br /><br /><i>aura manoratha jo koī lāvai |<br />soi amita jīvana phala pāvai ||28||</i><br /><br />Bármilyen kívánsággal is forduljon hozzád bárki, <br />elnyeri annak bőséges gyümölcsét, még ebben az életben.<br /><br /><i>cāroṁ juga paratāpa tumhārā |<br />hai parasiddha jagata ujiyārā ||29||</i><br /><br />Dicsőséged tündököl mind a négy világkorszakban,<br />ünnepelt vagy te az egész világon!<br /><br /><i>sādhu santa ke tuma rakhavāre |<br />asura nikandana rāma dulāre ||30||</i><br /><br />Te vagy a szádhuk és szentek védelmezője,<br />a démonok elpusztítója, Rámának kedves.<br /><br /><i>aṣṭa siddhi nau nidhi ke dātā |<br />asa bara dīnha jānakī mātā ||31||</i><br /><br />Te adományozod nyolc tökéletességet, és a kilenc kincset, <br />a Szítá anyától kapott áldás folytán.<br /><br /><i>rāma rasāyana tumhare pāsā |<br />sadā raho raghupati ke dāsā ||32||</i><br /><br />A Ráma iránti szeretet tárháza vagy,<br />s mindörökkön Ráma szolgája maradsz.<br /><br /><i>tumhare bhajana rāma ko pāvai |<br />janama-janama ke dukha bisarāvai ||33||</i><br /><br />A te imádatod Rámához vezet!<br />Az ember elfeledi az ismétlődő születések szomorúságát,<br /><br /><i>anta-kāla raghubara pura jāī |<br />jahāṁ janma hari-bhakta kahāī ||34||</i><br /><br />halála idején Ráma városába jut,<br />(vagy) Hari bhaktájaként születik újjá.<br /><br /><i>aura devatā citta na dharaī |<br />hanumata sei sarba sukha karaī ||35||</i><br /><br />Más istenségre ne is gondolj,<br />Hanumánt szolgálva tiéd minden öröm!<br /><br /><i>saṅkaṭa kaṭai miṭai saba pīrā |<br />jo sumirai hanumata balabīrā ||36||</i><br /><br />Minden nehézsége szertefoszlik, minden fájdalma megszűnik annak,<br />aki a nagy hősre, Hanumánra emlékezik!<br /><br /><i>jai jai jai hanumāna gosāīṁ |<br />kṛpā karahu gurudeva kī nāīṁ ||37||</i><br /><br />Dicsőség, dicsőség, dicsőség Hanumán gószvámínak!<br />Kérlek, légy kegyes, akár egy isteni mester!<br /><br /><i>jo śata bāra pāṭha kara koī |<br />chūṭahi bandi mahā sukha hoī ||38||</i><br /><br />Aki százszor elzengi (e költeményt),<br />az megszabadul a rabságból, és nagy örömre tesz szert.<br /><br /><i>jo yaha paḍhai hanumāna cālīsā |<br />hoya siddhi sākhī gaurīsā ||39||</i><br /><br />Aki e Hanumán-csálíszát olvassa,<br />tökéletességet ér el, ezt Gaurí ura (Siva) garantálja.<br /><br /><i>tulasīdāsa sadā hari cerā |<br />kījai nātha hṛdaya maha ḍerā ||40||</i><br /><br />Tulaszídász mindig Hari bhaktája.<br />Ó, Uram, hadd legyen szívem a te lakhelyed!<br /><br /><i>pavana tanaya saṅkaṭa harana<br />maṅgala mūrati rūpa |<br />rāma lakhana sītā sahita <br />hṛdaya basahu sura bhūpa ||</i><br /><br />Ó, Szél fia, nehézségek elvevője,<br />áldásos formában mutatkozó,<br />Rámával, Laksmannal és Szítával együtt<br />lakozz mindig szívemben, istenek királya!<br /><br /><hr /><br /><b>Megjegyzések</b><br /><br />I. (bevezető vers) négy életcél: artha (gyarapodás), káma (vágyak betöltése), dharma, móksa (üdvösség)<br /><br />II. (bevető vers): szenvedés (kalésza, a szanszkrtban klésa): tudatlanság (avidjá), önösség (aszmitá), ragaszkodás (rága), gyűlölet (dvésa), sóvárgás (abhinivésa); tisztátalanság vagy torzulás (bikára, a szanszkrtban vikára): vágy (káma), harag (kródha), mohóság (lóbha), illúzió (móha – vagy tompaság, elvakultság), téboly (mada – vagy mámor), irigység (mátszarja)<br /><br />2. Anydzsaní fia : Anydzsaná Hanumán édesanyja. Ifjú asszony korában egy nap, mikor a hegy tetején üldögélt, ruhája kissé kioldódott. Az asszony szépségétől elbűvölt Szélisten látható formát öltött, és esedezni kezdett szerelméért. Anydzsaná arra kérte Vájut, ne zavarja meg hűségét. Váju tapintatosan visszavonult, ám megáldotta Anydzsanát: hozzá hasonlóan erős és kiváló fiút hoz majd a világra. <br /><br />3. gyémántvillám: (badzsara, szanszkrtban vadzsra), a szó egyszerre jelent gyémántot és villámot is – kemény, ugyanakkor tündöklő<br /><br />5. munydzsa fű: a bráhmanák megszentelt zsinórjának anyaga<br /><br />6. Sankara ’áldáshozó’, Siva neve, Készarí (’sörényes’): Hanumán vánara apja<br /><br />9. a bikata egyszerre jelent nagyot és félelmetest is. <br />Lanka felégetése: Hanumán találta meg a Lankára hurcolt Szítát, megvigasztalta őt, s bizonyságul átadta neki Ráma gyűrűjét. Ám lelepleződött a ráksaszák előtt, akik heves csata után elfogták (ekkor végzett Aksa herceggel is), s hogy megszégyenítsék és megkínozzák, olajba áztatott rongyot közöztek a farkára, és meggyújtották azt. Ám Hanumán kiszabadította magát, s a tűzzel felgyújtotta a ráksaszák fővárosát.<br /><br />11. szanydzsívan: felélesztő gyógyfű, melyet a Drónagiri hegy hatalmas darabjával együtt hozta el Hanumán. Raghubíra: ’a Raghu dinasztia hőse’ – Ráma neve<br /><br />12. testvér: bhái, más értelmezésben nem megszólítás, hanem az összehasonlítás része: olyan kedves testvérem vagy, mint Bharat. Raghupati: ’a Raghu dinasztia ura’, Ráma neve<br /><br />13. Az ezer torok (szó szerint ’ezer arc’) utalhat sokaságra, de Anantasésára is, a végtelenség kígyójára, aki ezernyi szájával Visnu dicsőségét magasztalja. Srípati: ’a szerencseistennő férje’, Ráma neve<br /><br />14. Szárada: ’a lényeget adó’, Szaraszvatí neve. A kígyók ura utalhat Sivára de Anantasésára is.<br /><br />15. A mindenséget az égtájak szerint nyolc világőr vigyázza: Indra keleten, Agni délkeleten, Jama délen, Szúrja délnyugaton, Varuna nyugaton, Pavana (Váju) északnyugaton, Kuvéra északon, Szóma (Csandra) északkeleten. Más listán délnyugaton Nirriti, északkeleten pedig Prthiví.<br /><br />16. A száműzött Szugríva szövetkezett Rámával, aki megölte a vánarák királyát, Válit (Szugríva testvérét), így Szugríva foglalhatta el Kiskindhá trónját. Hálából aztán seregével támogatta Rámát.<br /><br />18. Gyermekorában egy alkalommal Hanumán azért ugrott hatalmasat, hogy bekapja a gyümölcsnek vélt Napot. A jódzsana 12-14 km távolságnak felel meg, a dzsuga (szanszkrt: juga) jelenthet párt, de számként a négyet, vagy tizenkettőt is.<br /><br />23. Kisgyermekkorában Hanumánt megátkozták: ne tudj erődől mindaddig, míg nem emlékeztetnek rá! Dzsámbaván emlékezette a vers szavaival Hanumánt.<br /><br />30. Rámbhadrácsárja kommentárja szerint a szádhu a szádhakákra, a szent a sziddhákra vonatkozik.<br /><br />31. A nyolc tökléletesség (sziddhi): 1. parányivá válás (animá), 2. könnyűvé válás, levitáció (laghimá), 3. bármi elérése (prápti), 4. (prákámja) 5. hatalmassá válás (mahimá), 6. isteni hatalom (ísitvam), 7. irányítás, akaratátvitel (vasitvam), 8. vágyak beteljesítése (kámávaszájitá); a kilenc kincs Kuvéra misztikus kincse; Szítát a vers Dzsánakí (Dzsanaka leánya) néven említi<br /><br />34. Rámbhadrácsárja értelmezése szerint a móksát is elveti, hogy Hari híveként születhessen meg – más értelmezésben vagy a móksát éri el (erre utal a Ráma városába érkezés), vagy Hari bhaktájaként születik meg.<br /><br />38. A bára (szanszkrtban vára) sokaságot jelent, de a hét napját is. Így a vers utalhat százszori zengésre, vagy száz napon keresztüli zengésre – Rámbhadrácsárja szerint a száz (sata) itt szent száznyolcas számot jelenti, tehát száznyolc napon át napi száznyolcszor kívánatos a Hanumán-csálíszá eléneklése.<br /><br />40. Hari Rámámacsandra megnevezése, ám itt utalhat Hanumánra is, hiszen a hari (’sárgásbarna’) szó vánarát is jelent.</div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-81660109647988368552023-03-04T01:08:00.025+01:002023-03-04T01:08:00.189+01:00A Krsna név jelentései - Garga-szanhitá 1.15.<div style="font-family: arial; font-size: 85%; text-align: left;"> </div><div style="font-family: arial; font-size: 85%; text-align: left;">A Garga-szanhitá 1.15. fejezete elbeszéli Balarám és Krsna névadó ünnepségének történetét. Garga muni felkereste Nanda hajlékát, és a legnagyobb titokban végezte el az ilyenkor illő rítusokat, s ő adott neveket a két fiúnak. A nevek jelentéseit ekképpen fejtette ki:</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwG30a93B_DT7M1dYI6clY4ez9j76JDnIzh79y_YIJ2ej-5bCqZjzALEH7nP5C178z3FTZVWijjN6hknUT-DRc4Z0JMyRQPRSL7xb1CE-2YwetRU3fxtLswKcBgqo52799hfP25lm1oND8ZYXLOi5ukTioWsVGdYTD3knZFzm0hp3__unCB0ubYbzS0Q/w400-h300/krsna-balaram-namakarana.webp" width="400" /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%; text-align: left;"><br /><i>śrī-garga uvāca<br />rohiṇī-nandanasyāsya nāmoccaraṁ śṛṇuṣva ca |<br />ramante yogino hy asmin sarvatra ramatīti vā ||25||<br />gunaiś ca rāmayan bhaktāṁs tena rāmaṁ viduḥ pare |<br />garbha-saṅkarṣaṇād asya saṅkarṣaṇa iti smṛtaḥ ||26||<br />sarvāvaśeṣādyaṁ śeṣaṁ balādhikyād balaṁ viduḥ |<br />sva-putrasyāpi nāmāni śṛṇu nanda hy atandritaḥ ||27||</i><br /><br />Srí Garga szólt:<br />Halld most, Róhiní fia nevének kibontását:<br />Benne örvendeznek (<i>ramante</i>) a jógík, s ő mindenben örömét leli (<i>ramati</i>),<br />jótulajdonságaval a bhatákat megörvendeztető (<i>rāmayan</i>), ezért Ráma néven ismerik.<br />Mert kihúzták az anyaméhből, ezért neve Szankarsana.<br />Minden megmaradó közül ő a legelső, ezért Sésa, hatalmas ereje miatt pedig Bala.<br />Ó, Nanda, halld most saját fiad neveit figyelmesen:<br /><blockquote style="color: #666666;">„Róhiní fia nevének kibontását”: szó szerint „Róhiní e fia nevének bejelentését/kihirdetését”. <br />Szankarsana: Dévakí hetedik gyermekét Jógamájá Dévakí méhéből „áthúzta” Róhiní méhébe – Kansza palotájában úgy vélték, Dévakí elvetélt. A <i>saṅkarṣaṇa</i> szó szerint összehúzást jelent, ezen értelmezés szerint az anyaméhből való áthúzás miatt. A Bhágavata-puránában a név magyarázata: mert egyesíti – azaz összehúzza – (Nanda családját) a Jadukkal (<i>yadūnām apṛthag-bhāvāt,</i> Bhág. 10.8.12.)<br />A Sésa név jelentése: megmaradó.</blockquote><br /><br /><i>sadyaḥ prāṇi-pavitrāṇi jagatāṁ maṅgalāni ca |<br />ka-kāraḥ kamalā-kānta ṛ-kāro rāma ity api ||28||<br />ṣa-kāraḥ ṣaḍ-guṇa-patiḥ śvetadvīpa-nivāsa-kṛt |<br />ṇa-kāro nārasiṁho 'yam a-karo hy akṣaro 'gni-bhuk ||29||<br />visargau ca tathā hy etau nara-nārāyaṇāv ṛṣī |<br />sampralīnāś ca ṣaṭ pūrṇā yasmin cchuddhe mahātmani ||30||</i><br /><br />Nyomban megtisztítja az élőlényeket, az univerzum (minden) szerencsés lakóját.<br /><i>Ka</i>, mint<i> kamalā-kānta</i> (a szerencseistennő szeretett férje), <i>ṛ</i>, mint <i>rāma</i> (gyönyör),<br /><i>ṣa</i>, mint<i> ṣaḍ-guṇa-pati</i> (a hat tulajdonság ura) és <i>śvetadvīpa-nivāsa-kṛt</i> (Svétadvípán lakozó),<br /><i>ṇa</i>, mint <i>nārasiṁha</i> („Naraszinhás”, Naraszinhaként megjelenő), <i>a, </i>mint <i>akṣara</i> (az örökkévaló) és <i>agni-bhuj</i> (a tűzben-evő),<br />és viszarga (<i>ḥ</i>), mint a két bölcs, Nara és Nárájana.<br />E hat teljesség a makulátlan Nagy Lélekben oldódik fel.<br /><blockquote style="color: #666666;">Garga muni most a Krsna nevet alkotó hangok értelmezését fejti ki. Minden hanghoz olyan neveket, jelzőket társít, melyek az adott hanggal kezdődnek. A szanszkrtban a mássalhangzókat a rájuk történő hivatkozáskor mindig az <i>a</i> magánhangzó segítségével ejtik ki, ezért a Krsna nevet alkotó első mássalhangzó a <i>ka</i>, a versben utána álló <i>kāra</i> szó hangot jelent. <br />A hat isteni tulajdonság: a Visnu-purána szerint: „Isteni hatalom (vagy bőség), hősiesség, hírnév, szépség, tudás és függetlenség – e hat a fenség megszámlálása” (6.5.74. <i>aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ | jñāna-vairāgyayoś caiva ṣaṇṇāṁ bhaga itīṅganā ||</i>)<br />„Tűzben evő” (<i>agni-bhuj</i>): az Úr, akinek az áldozati tűzbe áldoznak.<br />A Krsna név alanyesetben <i>kṛṣṇaḥ</i>, az utolsó írásjel (<i>ḥ</i>) a viszarga, dévanágarí írásjele két pont egymás alatt – e jel Dharma király ikerfiaira emlékeztet, az önfegyelmezés (<i>tapas</i>) példaképeire.</blockquote><br /><br /><i>paripūrṇatame sākṣāt tena kṛṣṇaḥ prakīrtitaḥ |<br />śuklo raktas tathā pīto varṇo 'syānu-yugaṁ dhṛtaḥ ||31||<br />dvāparānte kaler ādau bālo 'yaṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ |<br />tasmāt kṛṣṇa iti khyāto nāmnāyaṁ nanda-nandanaḥ ||32||</i><br /><br />Maga az Abszolút Igazság, ezért Krsna néven ismert.<br />A jugák szerint fehér, vörös és sárga színben jelenik meg,<br />a Dvápara-kor végén, és a Kali-kor kezdetén pedig e fiú sötét színű,<br />ezért Nanda fiacskáját Krsna néven ismerik.<br /><blockquote style="color: #666666;">Abszolút Igazság: a szanszkrt szöveg „egészen legteljesebb” (<i>paripūrṇatama</i>) kifejezését fordítottam így.</blockquote><br /><br /><i>vasavaś cendriyāṇīti tad devaś cittam eva hi |<br />tasmin yas ceṣṭate so 'pi vāsudeva iti smṛtaḥ ||33||</i><br /><br />A vaszuk, mint az érzékek, és Déva, mint a tudat –<br />aki abban működik, azt bizony Vászudévának hívják.<br /><blockquote style="color: #666666;">A <i>vasu</i> szó gazdagságot, bőséget, illetve fénysugarat is jelent, ám itt az istenek egy csoportjára, a nyolc vaszura tett utalás. Déva – itt Isten, Úr, a félistenek ura.</blockquote><br /><br /><i>vṛṣabhānu-sutā rādhā yā jātā kīrti-mandire |<br />tasyāḥ patir ayaṁ sākṣāt tena rādhā-patiḥ smṛtaḥ ||34||<br />paripūrṇatamaḥ sākṣāc chrī-kṛṣṇaḥ bhagavān svayam |<br />asaṅkhya-brahmāṇḍa-patir goloke dhāmni rājate ||35||</i><br /><br />Vrsabhánu leányának, a Kírti házában született Rádhának<br />férje lesz e fiúcska, ezért Rádhá-pati néven emlegetik majd.<br />Önmagában teljes, ő Srí Krsna, maga a Legfelsőbb úr,<br />a megszámlálhatatlan mindenség ura, aki Gólóka nevezetű hajlékán tündököl.<br /><br /><i>so 'yaṁ tava śiśur jāto bhārāvataraṇāya ca |<br />kaṁsādīnāṁ vadhārthāya bhaktānāṁ rakṣaṇāya ca ||36||<br />anantāny asya nāmāni veda-guhyāni bhārata |<br />līlābhiś ca bhaviṣyanti tat-karmasu na vismayaḥ ||37||</i><br /><br />Ez a személy, aki most fiúcskádként megszületett azért jött, hogy a (Föld) terheit,<br />a Kansza vezette (démonokat) elpusztítsa, és megoltalmazza híveit.<br />Kimeríthetetlenek az ő nevei, s a védák titkos részét jelentik, Bhárata!<br />(Csodás) kedvtelései lesznek, ne lepődj majd meg tetteit (látva)!<br /><br /><i>aho bhāgyaṁ tu te nedaṁ sākṣāc chri-puruṣottamaḥ |<br />tvad-gṛhe vartamāno 'yaṁ śiśu-rūpaḥ parāt paraḥ ||38||</i><br /><br />Ó, felmérhetetlen a jószerencséd! Maga a Legfelsőbb Személy<br />lakozik a házadban, a Legeslegfelsőbb, egy kisgyermek alakjában!<br /><br /><div style="text-align: right;"><a href="https://sanatanlok.com/2022/08/03/krishna-episode-16-krishnas-naming-ceremony/" target="_blank">az illusztráció forrása</a></div></div><br /> Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-70484761244739480742023-02-04T01:08:00.008+01:002023-02-04T01:08:00.200+01:00Vrtra, a sárkánykígyó imája<div style="font-family: arial; font-size: 85%;">Tvastának, Aditi fiának a dévák örök ellenségeinek, a daitjáknak családjából származó Racsaná lett a felesége. Tőle született fia, Visvarúpa, akit Brahmá tanácsára a dévák mesterüknek és papjuknak kértek fel, Visvarúpa pedig a Nárájan-kavacsa (Nárájan amulett, vagy páncél) fohásszal vértezte fel őket – s így legyőzhették a daitjákat. Ám hiába a sikeres együttműködés: amikor Indra tudomására jutott, hogy a daitjákkal rokonságban álló Visvarúpa az ő nevükben is végzett felajánlásokat, féktelen haragjában megölte Visvarúpát.<br /><br />Mikor Tvastá értesült fia haláláról, bosszút esküdött. Áldozat elvégzésébe fogott, melynek beteljesülésekor létrejön egy hatalmas szörnyeteg – olyan erős és hatalmas lény, aki képes lesz Indrát is elpusztítani. Az áldozat csúcspontján felajánlásait a tűzre vetve e mantrát zengte: <i>indraśatro vivardhasva</i> – Indra ellensége gyarapodj! Felindultságában azonban hibát vétett, rosszul mondta a mantrát. Az <i>indraśatruḥ</i> birtokos jelentést hordozó összetett szó, mint magyarul a „tengerpart” (ami a „tenger partja”). Az <i>indra-śatruḥ</i> éppen így birtokos összetétel, jelentése ’Indra ellensége’ (<i>śatruḥ</i>), megszólítva (a szanszkrtban a megszólítást ragozással fejezik ki): <i>indraśatro</i>. Tvastá azonban hibásan külön ejtette a szóösszetétel két tagját: <i>indra śatro vivardhasva</i> – Indra, ellenség, gyarapodj! Így az áldozat csak részben lehetett sikeres: az áldozati tűzből előlépett ugyan a kívánt szörny, ám Indra erősebbnek bizonyult nála. A szörny hatalmas volt, és vezeklése erejével valamennyi világot elfedte (<i>āvṛ</i>), ezért az <i>Vṛtra</i> (Elfedő) nevet kapta. <br /><br />A dévák nyomban rátámadtak, ám Vrtra elnyelte fegyvereiket. A dévák az Úr Hari segítségéért könyörögtek, aki először megfeddte őket, mondván: tiszta hívei csak a szolgálat lehetőségére vágynak, nem az ellenségeik fölötti győzelemre. Végül egy jótanácsot adott nekik: keressék fel a szent Dadhícsit, kérjék el a testét, és a csontjaiból kovácsolt fegyverrel legyőzhetik Vrtrát.</div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="235" data-original-width="419" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibFlgmzVQH1yveykvkY9maBuwmEQl_0Hm7ntOpbyAPyWhK2SzAG4IMdkCymujvNMr86TR8wOajyxaPQczuRc3jAm4Gpzhz5o511Mhd8YS7vHvJEEs2OTEzBVLtmenXPT3U-hoOXdrebpWLNtM2-y2Chq8r_dDLjOAjtbNdlMkCL1OYQzGM7Jhbudo5qA/w200-h112/vrtra.png" width="200" /></div> <br />Így kezdődött el a hatalmas csata a daitják és a dévák közt, melyet a véda-szövegek több helyen elbeszélnek – többféle módon is leírva a történteket. A Rg-véda 4. mandalája (a 18. himnuszban) a vizeket elzáró démonként említik Vrtrát (a <i>vṛ</i> gyök egyik jelentése ’gátol’), így Indra győzelmének következtében a szomjazó földet elárasztották a folyóvizek. <br />A Mahábhárata Udjóga (5.) parvájában (9-10. fejezetek) Sálja úgy beszéli el a történteket Judhisthir királynak, hogy Vrtra először elnyelte Indrát. A dévák ekkor teremtették az ásítást, és az ásító Vrtra nyitott szájából Indra sikerrel ki tudott menekülni. Hosszas harc után Indra végül elmenekült a csatából. A rsik közvetítésével ezután fegyverszünetet kötött Vrtrával, aki biztosítékot követelt: tegyen Indra fogadalmat, hogy sem száraz, sem nedves fegyverrel, sem kővel, sem fával, sem lövedékkel, sem kézifegyverrel, sem nappal, sem éjjel nem támad rá. Indra meg is fogadott mindent, ám továbbra is csak azon törte a fejét, miként ölhetné meg Vrtrát. Egyszer aztán éppen alkonyatkor a tengerparton sétált, mikor észrevette, hogy a víz színén hegynyi nagy tajték úszik. Nem is nedves, nem is száraz – gondolta –, ráadásul alkonyat van éppen, ami nem is nappal, nem is éjjel! Ezt a tajtékot hajította hát Vrtrára a Dadhícsí csontjaiból kovácsolt villámával együtt, így győzte le őt.<br /><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="327" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRI2JqRLNHLZEQ7jj4uttgsW0-ccqCCBgnN-FlLgFKPHuFhgTBLvSdNv3S1LE8sI5lbF3P57Q86-rF0I4mu09b6KerIO-xagjW7YLeHkN77iaP2HHfrNLHgOyyjg7XZ2kF8_l7-E1r4iHrRgQaAstnJeRJM2kYJfgkwdQq6NKrIs7XAydLXBk7Xdl1eQ/s400/1920px-Story_of_Vritra_%28cropped%29.jpg" width="400" /></div><br />A Bhágavata-purána hatodik énekében olvasható történet azonban egészen különleges, és eltér a többi elbeszéléstől. Vrtrát a Bhágavatam nem csupán egy démon-szörny sárkánykígyóként állítja az olvasó elé, hanem nemeslelkű harcosként, aki nem támad a csapása nyomán elefántjáról lezuhanó, s így védtelenné váló Indrára. Vrtra megszólítja Indrát. Először megrója… joggal, hiszen Indra kétszeresen is bűnös: nem csupán egy bráhmanát, de saját mesterét, Visvarúpát ölte meg. Ám tudom – folytatja Vrtra – Visnu téged pártol, így kétségtelen te győzöl majd. Te győzöl, így tiéd lesz a mennyek gazdagsága, ám mert gondolataimat csupán Szankarsan lótuszlábaira rögzítem, így testem elhagyásakor, a szent bölcsek társaságát nyerem majd el. Az ő társaságukban nem vakít el a gazdagság, jutalmam pedig az Úr szolgálata lesz!<br /><br />Vrtra ezután az Úrhoz fohászkodik:<br /><br /><b>ahaṁ hare tava pādaika-mūla-<br />dāsānudāso bhavitāsmi bhūyaḥ |<br />manaḥ smaretāsu-pater guṇāṁs te<br />gṛṇīta vāk karma karotu kāyaḥ ||24||</b><br /><br />Ó, Hari! Bárcsak a lábaidnál (helyet foglaló) <br />szolgáid szolgája lehetnék újra!<br />Életem ura! Gondolataim csak jótulajdonságaidra emlékeznének,<br />szavaim téged magasztalnának, testem csak téged szolgálna!<br /><br /><b>na nāka-pṛṣṭhaṁ na ca pārameṣṭhyaṁ<br />na sārva-bhaumaṁ na rasādhipatyam |<br />na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā<br />samañjasa tvā virahayya kāṅkṣe ||25||</b><br /><br />Sem a mennyek világára, sem (Brahmá) legfelsőbb egére,<br />sem a Föld királyságára vagy a az alvilág feletti egyeduralomra,<br />sem jóga-sziddhikre, sem az újjászületések végére<br />nem vágyok nálad nélkül, Legfelsőbb Úr!<br /><br /><span style="color: #666666;"><i>Nāka-pṛṣṭha</i> szó szerint a ’menny-háta’, az égbolt legfelső része, a kommentárok a Sarkcsillaggal, Dhruva herceg világával azonosítják. <i>Samañjasa</i>: az <i>añjas</i> jelentése ’gyorsaság’, ’rátermettség’, a <i>sam-añjasa</i> jelentései: ’helyes’, ’erényes’, ’igazságos’. Srídhar szvámí kommentárja szerint a megszólítás jelentése: minden jószerencse hajléka.<br />A gondolat jelentőségét mutatja, hogy – csekély eltérésekkel – több helyen is föllelhető a Bhágavata-puránában.<br /><br /><i>na nāka-pṛṣṭhaṁ na ca sārva-bhaumaṁ <br />na pārameṣṭhyaṁ na rasādhipatyam |<br />na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā<br />vāñchanti yat-pāda-rajaḥ-prapannāḥ ||</i><br /><br />Sem a mennyek világára, sem a Föld királyságára / sem (Brahmá) legfelsőbb egére, sem az alvilág feletti egyeduralomra, / sem jóga-sziddhikre, sem az újjászületések végére / nem vágynak, kik oltalomra leltek lábad poránál. (10.16.37. Kálija feleségeinek fohászai Krsnához)<br /><br /><i>na pārameṣṭhyaṁ na mahendra-dhiṣṇyaṁ<br />na sārvabhaumaṁ na rasādhipatyam |<br />na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā<br />mayy arpitātmecchati mad vinānyat ||<br /></i><br />Sem (Brahmá) legfelsőbb egét, sem a nagy Indra hajlékát / sem a Föld királyságát vagy az alvilág feletti egyeduralmat, / sem jóga-sziddhiket, sem az újjászületések végét / nem kívánják nálam nélkül a nékem szentelődök. (11.14.14. Krsna tanítja Uddhavát) </span><br /><br /><b>ajāta-pakṣā iva mātaraṁ khagāḥ<br />stanyaṁ yathā vatsatarāḥ kṣudh-ārtāḥ |<br />priyaṁ priyeva vyuṣitaṁ viṣaṇṇā<br />mano 'ravindākṣa didṛkṣate tvām ||26||</b><br /><br />Mint a pelyhedző madárfiókák anyjukat,<br />vagy az éhes borjak a tejet,<br />ahogy távollévő kedvesét a bánatos feleség, <br />szívem így vágyakozik látni téged, Lótuszszemű uram!<br /><br /><span style="color: #666666;">A madárfiókák magányosan várják anyjukat, közben látják elrepülni a baglyokat, és más ragadozó madarakat – így kukac-ételre és főleg biztonságra vágyva keseregnek anyjuk után. A kisborjak is türelmetlenül várják a fejés idejét – megkötözve sírnak bánatosan. Ám amikor gazdájuk odaengedi őket anyjuk közelébe, gyorsan megtöltik pocakjukat, s amint jóllaktak, elégedetten továbbállnak játszani. Ezt a vágyakozást is szükséglet szüli, s amint a szükséglet betöltetik, a borjú megfeledkezik anyjáról. A távollévő szerelme után vágyakozó asszony a szanszkrt költészet hősnőinek egyik típusa: mindig szerelmére gondol, őt hívja, az ő jótulajdonságait emlegeti, őt szolgálja szívében. A három példa így vágyakozás háromféle motivációjának felel meg: a félelem, a beteljesedés vágya, és az önzetlen, tiszta szeretet.<br />Más gondolatmenet mentén a tojásból éppen megszületett kismadár tehetetlenül anyja után kiáltozik – még nem ismeri, nem is látta, hiszen csak most bújt ki a tojásból – hasonlóan ahhoz az emberhez, aki nem tud Istenről, csak rosszul érzi magát az anyagvilágban. A megkötözött borjú látja anyját, menne is hozzá, de a kötél miatt nem tud – ez a helyzete annak, aki bár tud Istenről, ám az anyagvilág köti meg. Míg a párjától távol lévő odaadó feleség: tudja hol a férje, akár fel is kereshetné, mégis, kérésének engedelmesen eleget téve türelmesen várja, hogy eljöjjön érte kedvese.</span><br /><br /><b>mamottamaśloka-janeṣu sakhyaṁ<br />saṁsāra-cakre bhramataḥ sva-karmabhiḥ |<br />tvan-māyayātmātmaja-dāra-geheṣv<br />āsakta-cittasya na nātha bhūyāt ||27||</b><br /><br />Hadd legyenek barátaim a himnuszokkal magasztalt Úr hívei,<br />míg saját tetteim következtében a létforgatagban vándorlok.<br />(Add, hogy) illúziókeltő erőd által a magamhoz, gyerekeimhez, feleségemhez és házamhoz<br />fűződő ragaszkodás megszűnjék, ó Uram!<br /><br /><span style="color: #666666;">Add, hogy ne magamhoz, és önmagam kiterjedéseihez, hanem híveidhez ragaszkodhassam! – zárul Vrtra fohásza.</span><br /><br />A Bhágavata-purána hatodik és hetedik éneke a tizenkét énekből álló mű középső része – ezért itt bízvást kereshetünk, és lám, találunk is különösen értékes gondolatokat.<br /><br /><br />Felmerül a kérdés: miként kerülhetett Vrtra ebbe a különleges, démon-bhakta helyzetbe. E kérdést Paríksit király is feltette Sukadév gószvámínak, aki elmondta, hogy Vrtra előző életében Súraszéna állam uralkodója, Csitrakétu volt. A király jeles bhakta hírében állt, Nárada muni és Angirá is eljöttek tanítani. Nárada átadta néki az Úr imádatának mantráját, melyet zengve Csitrakétu végül magával Anantasésával találkozhatott.<br />Ezután Csitrakétu a mennyek lakója lett. Ám történt egy alkalommal, hogy vimánáján utazva nagy társaságra lett figyelmes: a dévák és bölcsek körében Siva ült, ölében hitvesével, Párvatíval. Csitrakétu felnevetett, és Párvatí füle hallatára bírálni kezdte Sivát: milyen visszás, hogy a lemondás ura a szentek körében a feleségét öleli! <br />Siva és a szentek egy szót sem szóltak, ám Párvatí haragosan megátkozta: ó, tényleg úgy gondolod, hogy csak te ismered a vallásos elveket? hiszen minden jelenlévő jóváhagyta Siva viselkedését! Nos, ha ilyen fontosnak véled magad, legjobb, ha aszurák közt születsz meg, így nem találkozol majd szentekkel! <br />Csitrakétu nyomban leszállt járművéről, és összetett kézzel fogadta Párvatí átkát. Látván ezt, Siva társai felé fordult, és a vaisnavákat magasztalta: Milyen csodálatos, hogy a magukat Nárájannak szentelt bhakták nem félnek semmitől. Számukra a pokol vagy az üdvösség egyre megy!<br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-8284302876629498132023-01-07T01:08:00.031+01:002023-01-07T01:08:00.176+01:00a tíz avatár (avagy avatar10)<div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="692" data-original-width="1024" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1uJKm_XnGzZpEWPAiWIZdWQQWhZ0EAUN13EIN0WuTt4uymINhpxlWQs4MDi3x5U3jKzQ4kTOKoNeLkivuTNkdby-S5otleiXQVfLD9jLMin8gGu1uCoQAV1uITLTEjaqIDgIE5936V4_X8LcOOYG4PKDE-zFJdCUaNXQb9e3WkjsoghCKQbmaDMGj2w/w400-h270/dasavatar.webp" width="100%" /></div><br />Az avatár – a modern indiai nyelvekben elharapják a szóvégi „a” hangot, a szanszkrtban <i>avatāra</i> – szó magja a <i>tṛ</i> igei gyök, melynek jelentése: átkel. A <i>tāra</i> e cselekvés megnevezése: átkelés. Az <i>ava</i> igekötő pedig az átkelés irányára utal: el vagy le – esetünkben le. Átkelés annyiban, hogy Isten az anyagi világ és az isteni világ közti határon kel át – lefelé, azaz alászállva az anyagvilágba. Az avatárok Isten evilági megnyilvánulásai. <br />Számuk felmérhetetlen. A legkülönbözőbbféle módokon, a legkülönösebb helyzetekben jelennek meg a világban, és eltérő mértékben mutatják meg isteni erejüket, fenségüket, vagy éppen szépségüket, vonzerejüket. E különbségek alapján az avatárok különféle csoportjait különböztetik meg: beszélnek a világ teremtését és fenntartását elrendező avatárokról (<i>puruṣa-avatāra</i>), az egyes világkorszakokban követendő utat tanító avatárokról (<i>yuga-avatāra</i>), az isteni nagyszerűséget, és az Istennel való kapcsolatok végtelen sokszínűségét felmutató „kedvtelés” avatárokról (<i>līlā-avatāra</i>), vagy az isteni erővel felruházott személyekről (<i>śaktyāveśa-avatāra</i>, akibe behatolt – <i>āveśa</i> az isteni erő – <i>śakti</i>), azaz az isteni erők avatárjairól.<br /><br />Miért jelenik meg Isten ilyen sokféleképpen a világban? A (számomra) legszebb választ e kérdésre Csaitanja adja meg, aki egy beszélgetésben így érvel: „Isten egy. Ám hívei meditációját követve ez az egy formájú számtalan alakban jelenik meg.” (Csaitanja-csaritámrta. 2.9.155. <i>eka īśvara bhaktera dhyāna-anurūpa | eka-i vigrahe kare nānākāra rūpa ||</i>)<br /><br />A Bhágavata-purána az első szkandhában huszonegy avatárt nevesít, majd megjegyzi: „Ó, Bráhmana, Hari, az erények kincstára alászállásai megszámlálhatatlanok, / miként kimeríthetetlenek a tavak táplálta patakok ezrei.” (Bhág. 1.3.26. <i>avatārā hy asaṅkhyeyā hareḥ sattva-nidher dvijāḥ | yathāvidāsinaḥ kulyāḥ sarasaḥ syuḥ sahasraśaḥ ||</i>)<br />Visvanáth Csakravartí kommentárjában felidézi Prahlád fohászának szavait: „Így ember, állat, szent látnok, félisten, vagy éppen vízi lény alakjában alászállva / megoltalmazod a univerzumokat, s elpusztítod világ ellenségeit. / Ó, nagy lélek, te vagy a dharma védelmezője az egyes világkorszakoknak megfelelően, / ám rejtve maradsz a kali-korban, amiért is Trijuga (három korszak) néven ismernek.” (Bhág. 7.9.38.)<br /><br />Visnu megszámlálhatatlan avatárjai közül mégis gyakran kiemelten említenek tizet, emlékezzünk meg róluk Dzsajadév gyönyörű költeményének, a Gíta-Góvindának első dalának felidézésével. A dal invokáció, melyben a költő a Krsnát,mint a tíz avatár forrását szólítja meg: <br /><br /><b>pralaya-payodhi-jale dhṛtavān asi vedaṁ<br />vihita-vahitra-caritram akhedam |<br />keśava dhṛta-mīna-śarīra <br />jaya jagadīśa hare ||1||</b><br /><br />A világvége vízözönéből kiemelted a Védát,<br />fáradhatatlanul, csodás hajóként viselkedve.<br />Késava! Hal-formát öltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Matszja – Hal avatár története a Bhágavata-purána 8.24. fejeztében olvasható. Az állati létforma alacsonyabbrendű, mint az emberi: hiszen az ember gondolkodó lény, szemben az ösztönlény állatokkal. Isten azonban bármilyen módon, bármely formában megjelenhet a világban, őt nem korlátozza semmi. Kétféleképpen is elbeszélik Matszja történetét. Ennek oka az óind világszemlélet ciklikussága: az újra meg újra visszatérő környezetben a történések eltérőek, a két történet két ciklushoz kötődik, míg a közös elem a két elbeszélésben, hogy mindegyik a világot elsöprő és megtisztító özönvíz idején történik. Az egyik szerint egy Hajagríva nevű démon elragadta a védákat, és elrejtőzött vele a vizek mélyén. Visnu ekkor hal alakot magára öltve követte őt, és a démont elpusztítva megoltalmazta a szent tudást. A másik történetben megjövendölte a vízözönt a kor szent királyának, aki összegyűjtötte a gyógyító füveket, és a bráhmanák kíséretében bárkára szállt, amit Matszja egy hatalmas hal képében irányított, miközben tanította a bárka utasait.<br />A vers Krsnát Késava (Brahmá és Siva eredete ), Dzsagadísa (Mindenség Ura), és Hari (Elragadó ) néven szólítja meg.</blockquote><br /><br /><b>kṣitir iha vipulatare tiṣṭhati tava pṛṣṭhe<br />dharaṇi-dhāraṇa-kiṇa-cakra-gariṣṭhe |<br />keśava dhṛta-kūrma-śarīra <br />jaya jagadīśa hare ||2||</b><br /><br />A Föld nyugszik hátadon,<br />a fenntartó (Földet) tartó súlyos körpáncélodon.<br />Késava! Teknőc- formát öltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Kúrma, a Teknőc avatár a tejóceán kiköpülésében játszott kulcsszerepet (Bhág. 8.5-9. fejezetek). A dévák és ellenfeleik, az aszurák összefogtak, hogy a halhatatlanság nektárját együtt köpüljék ki a tejóceánból. Az egyik csapat a tejóceán egyik partján sorakozott fel, a másik csapat a másikon, a kígyók uralkodója, a gigantikus Vászuki volt a köpülőkötél. A Mandara-hegyet használták köpülőrúdnak, ám az elsüllyedt a tejóceánban – a dévák és aszurák együttes ereje nem volt elegendő a hegynyi köpülőrúd megtartására. Ekkor jelent meg Visnu teknőc képében, és a hátára vette a gigantikus hegyet.<br />A Föld sokféle szinonimája közül a vers <i>kṣiti</i> szava a Földre a lények lakhelyeként utal, a <i>dharaṇi</i> pedig a lényeket fenntartó mivoltára.</blockquote><br /><br /><b>vasati daśana-śikhare dharaṇī tava lagnā<br />śaśini kalaṅka-kaleva nimagnā |<br />keśava dhṛta-śūkara-rūpa <br />jaya jagadīśa hare ||3||</b><br /><br />Agyarad csúcsára tapadtan nyugszik a Föld, <br />az alámerült, mint Holdon a folt.<br />Késava! Vadkan-formát öltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Varáha a Vadkan avatár. A történetet a Bhágavata-purána 3.18-19. fejezeteiből ismerhetjük meg. Dzsaja és Vidzsaja, a Vaikuntha-világ ajtónállói nem ismerték fel, ezért feltartóztatták a Harihoz igyekvő Kumárákat. A Kumárák ezért megátkozták őket – tulajdonképpen csak kimondták, hogy méltatlanok posztjukra. Választhattak: megszületnek a földön hétszer Isten híveiként, vagy háromszor ellenfeleiként. Ők az utóbbit választották, így születtek e világra legyőzhetetlen démonokként – első születésükben Hiránjáksa és Hiranjakasipu volt a nevük az. <br />Hiránjáksa hatalmas harcos volt, mindenkit legyőzött, s feldúlta a mindenséget. A földgolyót is az univerzum mélyére taszította. Visnu ekkor egy vadkan alakjában jelent meg – agyarára tűzte a mélybe merült földgolyót, és felhozta onnan. Hiránjáksa rátámadt, ám a küzdelemben Varáha győzedelmeskedett.<br />A vers a sötét színű vadkan fehér agyarára tapadt Földet a holdsarló végén lévő folthoz hasonlítja – a kommentárok megjegyzik, hogy a hasonlat megerősíti: az evilági Föld a makulátlan isteni létezéshez képest csupán egy jelentéktelen folt, szennyeződés.</blockquote><br /><br /><b>tava kara-kamala-vare nakham adbhuta-śṛṅgaṁ<br />dalita-hiraṇyakaśipu-tanu-bhṛṅgam |<br />keśava dhṛta-narahari-rūpa <br />jaya jagadīśa hare ||4||</b><br /><br />Lótuszkezed körmei csodás szirtek, <br />mellyel szétszaggattad Hiranjakasipu méh-testét.<br />Késava! Ember-oroszlán-formát öltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A listán a negyedik Naraszinha, az ember-oroszlán avatár. (Nrszinha, Nrhari vagy Narahari néven is említik, mindegyik név ember-oroszlánt jelent, történetét a Bhágavata-purána 7.2-10. fejezeteiben találhatjuk meg).<br />Hiranjakasipu elsődleges célja – testvére halála után – Visnu megölése lett. Gyötörte Visnu híveit, s komoly vezeklésekbe fogott, hogy legyőzhesse őt. El is nyerte Brahmá kegyét, s áldását. Halhatatlanságot szeretett volna, ám Brahmá ezt nem tudta megadni… azt azonban igen, hogy ne lehessen megölni őt sem éjjel, sem nappal, ne ölhesse meg sem déva, sem aszura, sem ember sem állat… s még számos, egymást kizáró feltételt fundált ki Hiranjakasipu.<br />Hiranjakasipunak volt egy fia is – Prahlád –, aki azonban Nárada ásramjában született meg, éppen akkor, amikor apja a vezekléseit végezte, így ő Visnu rendíthetetlen hívévé vált. Apja hiába próbálta eltántorítani – előbb oktatással, majd kínzással –, Prahlád továbbra is Visnu imádatához ragaszkodott, akkor is, mikor Hiranjakasipu ki akarta végeztetni őt. Prahlád azonban állhatatosan fohászkodott, Visnu oltalmában bízva. Hol van a te istened? nyomban fejedet veszem, hol van hát, hogy megoltalmazzon? – kiáltotta haragjában Hiranjakasipu, és a palota előcsarnokának oszlopára csapott, ott álltak éppen. Ám ekkor meghasadt az oszlop, és Visnu jelent meg: embertesttel, ám oroszlánfejjel. Mindez alkonyatkor történt – sem nem éjjel, sem nem nappal –, Naraszinha nem déva, nem aszura, nem ember és nem is állat… pontosan megfelelve a Brahmától elnyert áldás minden lehetetlen feltételének. Naraszinha pedig nyomban szétmarcangolta Hiranjakasiput.<br />A vers szépsége ellentmondásos hasonlata: a lótusz szirmai lágyak, Naraszinha lágy kezének körmei azonban hegyszirt-szerű karmok, melyekkel szétszaggatja hívei ellenségét. </blockquote><br /><br /><b>chalayasi vikramaṇe balim adbhuta-vāmana<br />pada-nakha-nīra-janita-jana-pāvana |<br />keśava dhṛta-vāmana-rūpa <br />jaya jagadīśa hare ||5||</b><br /><br />Hatalmas lépéseiddel rászeded Balit, csodás Kicsiny,<br />a lábad körme nyomán fakadó víz pedig megtisztítja a világot.<br />Késava! Kicsiny formát öltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Az ötödik avatár Vámana – törpe, vagy kicsiny avatár, a szó alacsonyra (hiszen gyermek) vagy törpére is utalhat. Vámana és Bali király története a Bhágavata-purána 8.15-23. fejezeteiben olvasható. A tejóceán kiköpülése után a dévák és a daitják között újra kiújult az ellenségeskedés. A csatában Indra legyőzte a daitják királyát, Balit. Sukrácsárja, a nagyhatalmú bráhmana azonban életre keltette a királyt, a hálás Bali pedig ettől fogva Sukrácsárja hűséges tanítványa lett. Olyannyira elégedetté tette mesterét, hogy áldásával sikeressé vált minden tettében. Seregei élén legyőzte a dévákat, Indra mennyei városát is elfoglalta. A dévák anyja, Aditi Visnuhoz fohászkodott segítségért – Visnu alá is szállt e világba, és megjelent Aditi fiaként (így Indra öccseként).<br />Történt, hogy Bali király (Prahlád unokája) nagyszabású áldozatot mutatott be. Áldozati arénájában a többi bráhmana közt megjelent a gyermek Vámana is. Bali illő tisztelettel fogadta, s ahogy kell, elégedetté kívánta tenni – felajánlotta, kérjen tőle bármely kincset. Vámana csekélységet: csupán három lépésnyi földet kért a királytól, az ő apró lábával kimérve. Sukrácsárja, a király mestere felismerte Vámana valódi kilétét, intette tanítványát – a fiúcska megfosztja mindenétől –, ám Bali immáron nem törődve tanítója szavával így szólt: legyen, ahogy kívántad! <br />A kisfiúcska ekkor hatalmasra nőtt (ebben a formában Urukrama, Nagyléptű néven is ismerik). Olyan gigantikus formát öltött, hogy két lépésével bejárta az egész mindenséget – ami akkor Bali birodalma volt. Hova lépjek most? – mennydörögte –, mit tudsz még felajánlani nekem? Bali ekkor a saját fejére mutatott.<br />Vámana elégedett volt Balival, bár a királyságát visszaadta a déváknak, Bali egy külön világot kapott (a Szutala világot), hogy ott élhessen, és békében uralkodhasson. Balit és Prahládot a tizenkét mahábhágavata, a dharma legfőbb letéteményesei, az Úr társai közé sorolják.<br />Vámana három lépéséről a Rg-véda is megemlékezik: „aki három lépésével egymaga jelölte ki a széles világot.” (Rg. 1.154.3.) A három lépést olykor a három világra értik (alvilág, Föld, menny), máskor az anyagvilág, a fenséges imádat isteni világa (vaikuntha), és az isteni szeretet világának (gólóka) hármasára.<br />Vámana első lépésével átlépte a középső világokat, míg második lépésével az eget. Ekkor körme felhasította az univerzum burkát, a hasítékon bezúdult az Okozati Óceán vize, ez lett a Gangesz folyó – mely így nyomban megmosta az Úr lábát. A vers második sora a Gangesz születésére utal.</blockquote> <br /><br /><b>kṣatriya-rudhira-maye jagad-apagata-pāpaṁ<br />snapayasi payasi śamita-bhava-tāpam |<br />keśava dhṛta-bhṛgupati-rūpa <br />jaya jagadīśa hare ||6||</b><br /><br />Hogy bűntelenné tedd a világot, ksatriják vérének<br />vizében fürdeted meg, így csillapítod a lét szenvedését.<br />Késava! Bhrgu (leszármazottai) mesterének alakját felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A hatodik avatár Ráma, a csatabárdos – Parasuráma. A róla szóló történet a Bhágavata-purána 9.15-16. fejezeteit olvasva ismerhetjük meg. Ráma a bráhmana pár, Dzsamadagni és Rénuká legkisebb fia volt. Történt, hogy a király vadászatra indult, és útközben betért Dzsamadagniék kunyhójába. Dzsamadagninak volt egy csodatehene, és ennek adományaival bőségesen megvendégelte a királyt és kíséretét. A király elirigyelte a csodatehenet, és elrabolta Dzsamadagnitól. Ráma ekkor nem volt otthon, ám mikor hazaért, s látta mi történt, fegyvert ragadott – csatabárdot. A csatabárd szanszkrtul parasu, így Rámát a csatabárdos Ráma, azaz Parasuráma néven szokták említeni. A király székvárosába sietett, ahol csatára hívta, majd megölte a királyt, számos katonájával együtt. Mikor hazatért a tehénnel, apja megfeddte: bár a király bűnt követett el, bűnös tett volt a király megölése is. A király fiai elmenekültek a csatából, ám bosszút esküdtek: mikor Ráma ismét távol volt, rátörtek Dzsamadagni tanyájára, és megölték Dzsamadagnit. Ráma ekkor bosszút esküdött: hadjáratot indít, és minden ksatriját elpusztít. A vérengzés nyomán a Kuruksétránál elesett harcosok vére öt tavat töltött meg.<br />A vers a csatabárdos Rámát <i>Bhṛgupati</i> néven említi. Bhrgu Brahmá áldozati tüzéből született ősbölcs, csatabárdos Ráma az ő leszármazottainak fényes csillaga.</blockquote><br /><br /><b>vitarasi dikṣu raṇe dik-pati-kamanīyaṁ<br />daśa-mukha-mauli-baliṁ ramaṇīyam |<br />keśava dhṛta-rāma-śarīra <br />jaya jagadīśa hare ||7||</b><br /><br />A csatamezőn a világtájak őreinek kedves áldozatul adományozod<br />a tízarcú (démonkirály) fejeit, ekképpen örvendeztetve meg őket.<br />Késava! Ráma alakját felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A hetedik avatár Ráma, Dasaratha fia, kinek történetét a Rámájana beszéli el. Ráma ellenfele Rávana, a legyőzhetetlen démonkirály volt. Rávana kitartó önsanyargatással elnyerte Brahmá kegyét, és áldását: egyetlen félisten se ölhesse őt meg. Ezzel is erejét fitogtatta, biztosan tudta, hogy minden embernél erősebb. Székhelye Lanká szigetén volt, ám hatalma messze terjedt, még a világtájakat őrző istenségeket is szolgájává tette. Ereje és hatalma elbizakodottá tette: elrabolta a száműzetésben élő Ráma herceg feleségét, Szítát. Ráma ekkor sereget szervezett, és a sereg élén megtámadta Lankát, elpusztította a démonokat, és Rávanát is megölte.<br />Rávana és testvére, Kumbhakarna előző életükben a két daitja fivér, Hiránjáksa és Hiranjakasipu voltak.<br />Ráma az eszményi uralkodó megtestesítője.</blockquote><br /><br /><b>vahasi vapuṣi visade vasanaṁ jaladābhaṁ<br />hala-hati-bhīti-milita-yamunābham |<br />keśava dhṛta-haladhara-rūpa <br />jaya jagadīśa hare ||8||</b><br /><br />Hófehér testeden felhőszín ruhát viselsz,<br />mely olyan, mint az ekéd csapásától megrettent Jamuná vize, .<br />Késava! Az Eketartó alakját felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A nyolcadik avatár Balaráma, Krsna bátyja. Balaráma testének színe fehér, és sötétkék ruhát visel. Balaráma az isteni erő (nevében a <i>bala</i> szó erőt jelent), és teremtő potenciál megtestesítője. Fegyverként egy hatalmas ekét hordoz. A vers a Bhágavata-puránában (10.65. fejezet) elbeszélt történetre utal: mikor egy alkalommal Balarám Vrndávanban időzött a gópík társaságát élvezve, kedve támadt megmártózni a Jamunában. Megparancsolta a folyónak, hogy jöjjön közelebb, ám az nem engedelmeskedett. Ekkor ekéjével fenyegette meg, hogy azzal húzza közelebb az engedetlen folyómedret. Mondják, ma is Balarám ekecsapása nyomán ágazik több ágra a Jamuná.<br /><br />A tízes szám jelentős. Több forrás is hivatkozik a tíz avatárra, ám e listák nem mindig ugyanazt a tíz nevet tartalmazzák. A Garuda-puránában (1.86.10-11.) például így olvasható a tíz avatár neve:<br /><br /><i>dharma saṁrakṣaṇārthāya adharmādi-vinaṣṭaye |<br />daitya-rākṣasa-nāśārthaṁ matsyaḥ pūrvaṁ yathābhavat ||<br />kūrmo varāho nṛharir vāmano rāma ūrjitaḥ |<br />yathā dāśarathī rāmaḥ kṛṣṇo buddho 'tha kalkyapi ||<br /></i><br />A dharma megoltalmazásáért, az adharma s más hasonlók megsemmisítéséért<br />a daitják és ráksaszák elpusztításért először Matszjaként jelent meg.<br />Kúrma, Varáha, Nrhari, Vámana, Ráma a nagyerejű,<br />Dasaratha fia Ráma, Krsna, Buddha majd Kalkiként.<br /><br />E felsorolásban a nyolcadik avatár nem Balaráma, hanem Krsna. Dzsajadév költeményében Krsna a tíz avatár forrása. A Nárada-purána (1.119.16.), a Padma-purána (Uttara-khanda 71.26.) és a Váju-purána (Révákhanda 151.3-4.) listája egyező a Garuda-puránában találhatóval, ám a Siva-purána (31.135.) Balarámát és Krsnát is a tíz avatár közé sorolja, Buddhát azonban nem:<br /><br /><i>matsyaḥ kūrmo varāhaśca narasiṁho’tha vāmanaḥ |<br />rāmatrayaṁ tathā kṛṣṇo viṣṇus turaga-vaktrakaḥ || <br /></i><br />Matszja, Kúrma, Varáha, Naraszinha és Vámana,<br />a három Ráma (Parasuráma, Dásaratha-ráma, Balaráma), Krsna, és a Lóarcú Visnu (Kalki).</blockquote><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://www.fizdi.com/warli-art-lord-vishnus-dasavatar-art_1403_50730-handpainted-art-painting-22in-x-14in/" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="611" data-original-width="960" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQoGHCNf-Hu_hZjR4Vok2sDoJ8aLHg59HqwulLnKs-hAHAaMpJso9HDAbSef94gcVugbycNKKl4RELhDrc-2mjNhaNO9tXyScRUJsui7haOJBrlLj5JNqbJnzffA0qKwO35WXvkKlPbLDL2FrIYjresNqsLoo_K7iDYjQtrhOZwnaaTrRNg9WyZJc9tw/w400-h255/dasavatar2.jpg" width="400" /></a></div><br /><b>nindasi yajña-vidher ahaha śruti-jātam<br />sadaya-hṛdaya darśita-paśu-ghātam |<br />keśava dhṛta-buddha-śarīra <br />jaya jagadīśa hare ||9||</b><br /><br />Mily különös! Bírálod a kinyilatkoztatás-adta áldozati rítusok szabályait, <br />könyörületes szívvel, az állatölésre rámutatva.<br />Késava! Buddha alakját felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Dzsajadév dalában a kilencedik avatár Gautama Buddha.</blockquote> <br /><br /><b>mleccha-nivaha-nidhane kalayasi karavālaṁ<br />dhūmaketum iva kim api karālam |<br />keśava dhṛta-kalki-śarīra <br />jaya jagadīśa hare ||10||</b><br /><br />Barbárok sokaságának elpusztításáért hordozod kardod,<br />miként egy üstökös, rettenetesen.<br />Késava! Kalki alakját felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">Az ind időfelfogás nem lineárisnak látja az idő múlását, hanem ciklikusnak: újra meg újra visszatérő trendek jellemzik. Az anyagvilág elsődleges jellemzője a hanyatlás, a kezdetben négy oszlopon nyugvó dharma fokozatosan leromlik , az utolsó időkben élő emberek pedig egészen elaljasulnak. Ekkor jelenik meg Kalki, az utolsó avatár, aki fehér lován végigszáguld a földkerekségen, és éles kardjával végez a gonosztevőkkel, megtisztítva a világot a bűntől – hogy aztán ismét bekövetkezhessen az aranykor.</blockquote><br /><br /><b>śrī-jayadeva-kaver idam uditam udāraṁ<br />śṛṇu sukha-daṁ śubha-daṁ bhava-sāram |<br />keśava dhṛta-daśa-vidha-rūpa <br />jaya jagadīsa hare ||11||</b><br /><br />Srí Dzsajadévávól, a költőtől származik e magasztos (ének),<br />halld (Uram a dalt,) az örömet szerzőt, áldásost, mely a lét lényege.<br />Késava! Tízféle testet felöltő!<br />Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!<br /><br /><blockquote style="color: #666666;">A dal a Gíta-Góvinda füzérében az első dal, az invokáció, melyben a költő Krsnához fordul: hallgassa meg imáját, és adja áldását a mű folytatásához. A „lét lényege”: a világi létezés bűvköréből való megszabadulás titka.<br />A következő strófa egy, a dalok közti átkötő vers, mely összegzi az iménti dalt:</blockquote><br /><br /><b>vedān uddharate jaganti vahate bhū-golam udbibhrate<br />daityaṁ dārayate baliṁ chalayate kṣatra-kṣayaṁ kurvate |<br />paulastyaṁ jayate halaṁ kalayate kāruṇyam ātanvate<br />mlecchān mūrchayate daśākṛti-kṛte kṛṣṇāya tubhyaṁ namaḥ ||</b><br /><br />Megoltalmazod (vagy magasba emeled) a védákat, (hátadon) hordozod a világokat, magasba emeled a a föld-golyót,<br />szétszaggatod a daitja (Hiranjakasiput), rászeded Balit, elpusztítod a ksatrijákat,<br />legyőzöd (Rávanát), Pulasztja unokáját, ekét hordozol, kiterjeszted a könyörületet,<br />megdermeszted a barbárokat. E tíz alakot felöltő Krsnának, Néked hódolok!<br /><br /><br />––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––<br /><br /><br />Végezetül álljon itt a költemény Weöres Sándor megverselésében… különlegessége, hogy ritmusa pontosan követi a dal és az átkötő vers ritmusát:<br /><br />(1) A vízözön árjaiból kiragadtad a Védát, <br />habon a hajócska elérte a célját, <br />hal-alakú Visnu, hajó-vezető, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(2) Mind e világ a te nagyerejü hátadon ível, <br />hátad ezért tele csontkelevénnyel, <br />bölcs teknőc, te világemelő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(3) Mint a növő sarlóra a holdnak egésze, <br />föld tere tűzve az agyarad ívére, <br />Visnu, te vadkan-alakban ülő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv! <br /><br />(4) Lágy lótusz-kezeid csodaszirmai: körmök, <br />meghala tőlük a dongó-ördög, <br />ember-oroszlán, harcban ölő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(5) Te kicsi, becsaptad a nagyerejű, butafejű órjást<br />s lábad elérő vízzel a rontást, <br />Visnu, te törpének születő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv! <br /><br />(6) Lemosod a vétkeket a katona vére tavában, <br />oltod a vágyat, a kínt a világban, <br />szent csatabárdos, a bűnt leverő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(7) Rávana tíz feje áldozatod, föl az égre, <br />csillagok őrei örök örömére, <br />Ráma királyfi, te szörny-ledöfő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(8) Tej-színű testeden, ég fia, fekete a vásznad, <br />mint Jamuná vize, hogyha megárad;<br />fegyverül ekevasakat cipelő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv! <br /><br />(9) A szigorú Véda tanán igazít a te békéd: <br />tiltod az áldozat állatölését, <br />Buddha, te irgalmat szerető, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(10) Valaha te kardosan a gonoszak árny-seregére<br />vetsz tüzet, ez bűneiknek a bére, <br />Kalki, ha jő az ítéletidő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv!<br /><br />(11) Halljad a jószívű versfaragó Dzsajadévát, <br />titkaidat kinyitó dala sípját, <br />Visnu, te tíz alakot viselő, <br />egek ura, üdv Hari, üdv! <br /><br /><br />Védát víz özönén vivő, eget adó, föld- és világ-hordozó,<br />ármányt összetörő, ravaszt leteperő, démon-hadakkal vívó,<br />szörnyet tönkreverő, erős ekevivő, irgalmat osztó erő,<br />mindenféle gonosz varázst agyonütő, tízszer jövő: Krisna, üdv!<br /></div><br /><div style="font-family: arial; font-size: 70%;">Az illusztrációk forrásai:<br /><a href="https://shailputri.space/dasavatar-the-ten-incarnations-of-the-lord/" target="_blank">shailputri.space</a><br /><a href="https://www.fizdi.com/warli-art-lord-vishnus-dasavatar-art_1403_50730-handpainted-art-painting-22in-x-14in/" target="_blank">Aarathi Manikandan festménye</a> <br /><br /></div>Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-89187734062118177602022-12-17T01:08:00.002+01:002022-12-22T11:50:32.278+01:00a Bhágavata-purána tartalomjegyzéke<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1369" data-original-width="2048" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDoCKNV4-ki7PpUXStKKirA2oi2neqJ9s3k95MPbTlQFugFhclhWYAsCZJ88CbXbaqBJblI98hbNRrs7yi3y_Pv5LLp2wrDe-KDaJ03YP7N0QRyip6FPRQXosyjUHTR5VH1vHFVuTgt7Af/w400-h268/IMG_20210626_175944.jpg" width="400" /></div><br /><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br />Egy mű tanulmányozásához hasznos segítség lehet a szöveg kivonata, legalább tartalomjegyzéke. Íme a Bhágavata-purána tartalomjegyzéke:<br /><br /><b>Első ének</b><br /><br />Áldozat Naimisa erdejében<br />1.1. A szentek kérdései<br />1.2. Isteni természet és isteni szolgálat<br />1.3. Krsna minden inkarnáció forrása<br /><br />Nárada és Vjásza találkozása<br />1.4. Srí Nárada megjelenése<br />1.5. Nárada a Srímad-Bhágavatamra tanítja Vjászadévát<br />1.6. Nárada és Vjászadév beszélgetése<br /><br />A kuruksétrai csata utáni események elbeszélése<br />1.7. Dróna fiának bűnhődése<br />1.8. Kuntí királynő imái és Paríksit megmenekülése<br />1.9. Bhísmadév eltávozása az Úr Krsna jelenlétében<br />1.10. Az Úr Krsna Dvárakába indul<br />1.11. Az Úr Krsna bevonul Dvárakába<br />1.12. Paríksit király születése<br />1.13. Dhrtarástra elhagyja otthonát<br />1.14. Az Úr Krsna eltávozása<br />1.15. A Pándavák visszavonulnak<br /><br />Paríksit király uralkodása, az uralkodó és Kali találkozása<br />1.16. Hogyan fogadta Paríksit a Kali-korszakot?<br />1.17. Kali büntetése és jutalma<br />1.18. Egy bráhmana fiú megátkozza Paríksit Mahárádzsot<br />1.19. Sukadév Gószvámí megjelenése<br /><br /><b>Második ének</b><br /><br />Kötelességek a közeledő halál idején<br />2.1. Az első lépés Isten megismerésének útján<br />2.2. A szívben lakozó Úr<br />2.3. Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása<br /><br />Teremtés és avatárok<br />2.4. A teremtés folyamata<br />2.5. Minden ok oka<br />2.6. A Purusa-szúkta megerősítése<br />2.7. Meghatározott időben megjelenő inkarnációk és küldetésük<br />2.8. Paríksit király kérdései<br /><br />Brahmá születése, a Bhágavatam témái<br />2.9. Sukadév Gószvámí válasza az Úr szavai alapján<br />2.10. A Bhágavatam minden kérdésre választ ad<br /><br /><b>Harmadik ének</b><br /><br />Maitréja és Vidura találkozása<br />3.1. Vidura kérdései<br />3.2. Emlékezés az Úr Krsnára<br />3.3. Az Úr kedvtelései távol Vrndávantól<br />3.4. Vidura felkeresi Maitréját<br />3.5. Vidura és Maitréja beszélgetései<br /><br />A teremtés<br />3.6. Az univerzális forma teremtése<br />3.7. Vidura további kérdései<br />3.8. Brahmá megnyilvánul Garbhódakasájí Visnuból<br />3.9. Brahmá teremtő energiáért imádkozik<br />3.10. A teremtés szakaszai<br />3.11. Az idő számítása az atom alapján<br />3.12. A Kumárák és mások megteremtése<br /><br />Varáha és Hiranjáksa összecsapása<br />3.13. Az Úr Varáha megjelenése<br />3.14. Diti alkonyatkor teherbe esik<br />3.15. Isten országa<br />3.16. A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Dzsaját és Vidzsaját<br />3.17. Hiranjáksa győzelme az univerzum fölött<br />3.18. Az Úr Varáha és Hiranjáksa démon küzdelme<br />3.19. Hiranjáksa démon elpusztítása<br /><br />Kardama Muni<br />3.20. Maitréja és Vidura beszélgetése<br />3.21. Manu és Kardama beszélgetése<br />3.22. Kardama Muni és Dévahúti házassága<br />3.23. Dévahúti bánata<br />3.24. Kardama Muni lemondása<br /><br />Kapila tanítása<br />3.25. Az odaadó szolgálat dicsősége<br />3.26. Az anyagi természet alapelvei<br />3.27. Az anyagi természet megértése<br />3.28. Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről<br />3.29. Az Úr Kapila az odaadó szolgálatról beszél<br />3.30. Az Úr Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről<br />3.31. Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít<br />3.32. A gyümölcsöző tettek börtöne<br />3.33. Kapila cselekedetei<br /><br /><b>Negyedik ének</b><br /><br />Daksa áldozata<br />4.1. Manu leányainak családfája<br />4.2. Daksa megátkozza az Úr Sivát<br />4.3. Az Úr Siva és Szatí beszélgetése<br />4.4. Szatí elhagyja testét<br />4.5. Daksa sikertelen áldozata<br />4.6. Brahmá megbékíti az Úr Sivát<br />4.7. Daksa áldozata<br /><br />Dhruva herceg (Uttánapáda leszármazottainak története)<br />4.8. Dhruva Mahárádzs elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul<br />4.9. Dhruva Mahárádzs hazatér<br />4.10. Dhruva Mahárádzs harca a jaksákkal<br />4.11. Szvájambhuva Manu tanácsot ad Dhruva Mahárádzsnak<br />4.12. Dhruva Mahárádzs visszatér Istenhez<br /><br />Prthu király<br />4.13. Dhruva Mahárádzs leszármazottjai<br />4.14. Véna király története<br />4.15. Prthu király megjelenése és megkoronázása<br />4.16. A dalnokok Prthu királyt magasztalják<br />4.17. Prthu Mahárádzs megharagszik a Földre<br />4.18. Prthu Mahárádzs megfeji a Föld bolygót<br />4.19. Prthu király száz lóáldozata<br />4.20. Az Úr Visnu megjelenik Prthu Mahárádzs áldozati arénájában<br />4.21. Prthu Mahárádzs utasításai<br />4.22. Prthu Mahárádzs találkozik a négy Kumárával<br />4.23. Prthu Mahárádzs hazatér<br />4.24. Az Úr Siva dala<br /><br />Nárada Barhisat királyt tanítja – Puranydzsana király története<br />4.25. Puranydzsana király tulajdonságai<br />4.26. Puranydzsana király vadászni indul az erdőbe, és felesége megharagszik rá<br />4.27. Csandavéga megtámadja Puranydzsana király városát. Kálakanjá tulajdonságai<br />4.28. Puranydzsana nőként születik meg<br />4.29. Nárada és Prácsínabarhi király beszélgetése<br /><br />Nárada Barhisat király fiait tanítja<br />4.30. A Pracséták tettei<br />4.31. Nárada a Pracsétákat tanítja<br /><br /><b>Ötödik ének</b><br /><br />Prijavrata és leszármazottai<br />5.1. Prijavrata Mahárádzs tettei<br />5.2. Ágnídhra Mahárádzs cselekedetei<br /><br />Rsabhadév<br />5.3. Rsabhadév megjelenik Mérudéví, Nábhi király felesége méhében<br />5.4. Rsabhadév, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br />5.5. Az Úr Rsabhadév a fiait tanítja<br />5.6. Az Úr Rsabhadév cselekedetei<br /><br />Bharata király<br />5.7. Bharata király tettei<br />5.8. Bharata Mahárádzs jelleme<br />5.9. Dzsada Bharata magasztos tulajdonságai<br />5.10. Dzsada Bharata és Rahúgana Mahárádzs párbeszéde<br />5.11. Dzsada Bharata tanítja Rahúgana királyt<br />5.12. Rahúgana Mahárádzs és Dzsada Bharata beszélgetése<br />5.13. Rahúgana király és Dzsada Bharata további beszélgetései<br />5.14. Az anyagi világ, az élvezet hatalmas erdeje<br /><br />Az univerzum leírása<br />5.15. Prijavrata király leszármazottjainak dicsősége<br />5.16. Dzsambúdvípa leírása<br />5.17. A Gangesz folyó alászállása<br />5.18. Dzsambúdvípa lakóinak imái az Úrhoz<br />5.19. Dzsambúdvípa szigete<br />5.20. Az univerzum felépítése<br />5.21. A Nap mozgása<br />5.22. A bolygók pályái<br />5.23. A Sisumára bolygórendszer<br />5.24. A Föld alatti mennyei bolygók<br />5.25. Az Úr Ananta dicsősége<br />5.26. A pokolbolygók<br /><br /><b>Hatodik ének</b><br /><br />Adzsámil<br />6.1. Adzsámil életének története<br />6.2. A visnudúták megmentik Adzsámilt<br />6.3. Jamarádzs a hírnökeit tanítja<br /><br />Daksa utódai<br />6.4. A Hansza-guhja imák, Pradzsápati Daksa imái az Úrhoz<br />6.5. Pradzsápati Daksa megátkozza Nárada Munit<br />6.6. Daksa leányainak utódai<br /><br />Indra és Vrtrászura küzdelme<br />6.7. Indra megsérti lelki tanítómesterét, Brhaszpatit<br />6.8. A Nárájana-kavacsa pajzs<br />6.9. Vrtrászura démon megjelenése<br />6.10. Harc a félistenek és Vrtrászura között<br />6.11. Vrtrászura transzcendentális tulajdonságai<br />6.12. Vrtrászura dicsőséges halála<br />6.13. Indra királyt bűnös visszahatás sújtja<br /><br />Csitrakétu király<br />6.14. Csitrakétu király bánata<br />6.15. Nárada és Angirá, a két szent Csitrakétu királyt tanítja<br />6.16. Csitrakétu király találkozik a Legfelsőbb Úrral<br />6.17. Párvatí anya megátkozza Csitrakétut<br /><br />A marutok születése<br />6.18. Diti megfogadja, hogy megöli Indra királyt<br />6.19. A Punszavana rituális szertartás<br /><br /><b>Hetedik ének</b><br /><br />Naraszinha és Hiranjakasipu<br />7.1. A Legfelsőbb Úr sohasem részrehajló<br />7.2. Hiranjakasipu, a démonok fejedelme<br />7.3. Hiranjakasipu halhatatlanná akar válni<br />7.4. Hiranjakasipu rettegésben tartja az univerzumot<br />7.5. Prahlád Mahárádzs, Hiranjakasipu szent fia<br />7.6. Prahlád démonikus osztálytársait tanítja<br />7.7. Mit tanult Prahlád az anyaméhben?<br />7.8. Az Úr Nrszinhadév elpusztítja a démonok fejedelmét<br />7.9. Prahlád megbékíti imáival az Úr Nrszinhadévát<br />7.10. Prahlád, a legkiválóbb a nagy bhakták között<br /><br />Társadalmi- és életrendek<br />7.11. A tökéletes társadalom: négy társadalmi rend<br />7.12. A tökéletes társadalom: négy lelki rend<br />7.13. A tökéletes ember viselkedése<br />7.14. Az ideális családi élet<br />7.15. Utasítások a civilizált emberi lények számára<br /><br /><b>Nyolcadik ének</b><br /><br />Manuk – Az elefántok királyának megmenekülése<br />8.1. A Manuk, az univerzum irányítói<br />8.2. Gadzséndra elefántot veszély fenyegeti<br />8.3. Gadzséndra meghódoló imái<br />8.4. Gadzséndra visszatér a lelki világba<br /><br />A tejóceán kiköpülése<br />8.5. A félistenek oltalomért könyörögnek az Úrhoz<br />8.6. A félistenek és a démonok fegyverszünetet kötnek<br />8.7. Az Úr Siva megissza a mérget, s ezzel megmenti az univerzumot<br />8.8. A tejóceán köpülése<br />8.9. Az Úr alászáll mint Móhiní-múrti<br />8.10. Harc a félistenek és a démonok között<br />8.11. Indra király elpusztítja a démonokat<br />8.12. A Móhiní-múrti inkarnáció megtéveszti az Úr Sivát<br /><br />Manuk<br />8.13. Az eljövendő Manuk leírása<br />8.14. Az univerzum irányításának rendszere<br /><br />Vámana és Bali király<br />8.15. Bali Mahárádzs meghódítja a mennyei bolygókat<br />8.16. A Pajó-vrata imádat folyamata<br />8.17. A Legfelsőbb Úr beleegyezik, hogy Aditi fia legyen<br />8.18. Az Úr Vámanadév, a törpe-inkarnáció<br />8.19. Az Úr Vámanadév adományt kér Bali Mahárádzstól<br />8.20. Bali Mahárádzs felajánlja az univerzumot<br />8.21. Az Úr elfogja Bali Mahárádzsot<br />8.22. Bali Mahárádzs felajánlja az életét<br />8.23. A félistenek visszakapják a mennyei bolygókat<br /><br />Matszja<br />8.24. Matszja, az Úr hal-inkarnációja<br /><br /><b>Kilencedik ének</b><br /><br />Királyi dinasztiák - Vaivaszvata Manu leszármazottai<br />9.1. Szudjumna király nővé változik<br />9.2. Manu fiainak dinasztiái<br />9.3. Szukanjá és Csjavana Muni házassága<br /><br />Ambarís király<br />9.4. Durvászá Muni megsérti Ambarís királyt<br />9.5. Durvászá Muni megmenekül<br /><br />A Nap-dinasztia királyai<br />9.6. Szaubhari Muni leesése<br />9.7. Mándhátá király leszármazottjai<br />9.8. Szagara fiai találkoznak az Úr Kapiladévával<br />9.9. Amsumán nemzetsége<br />9.10. A Legfelsőbb Úr, Rámacsandra kedvtelései<br />9.11. Az Úr Rámacsandra, a világ uralkodója<br />9.12. Kusa, az Úr Rámacsandra fia nemzetsége<br />9.13. Nimi Mahárádzs nemzetsége<br /><br />A Hold-dinasztia királyai<br />9.14. Urvasí elbűvöli Purúravá királyt<br />9.15. Parasurám, az Úr harcos inkarnációja<br />9.16. Az Úr Parasurám kiirtja a világ uralkodó osztályát<br />9.17. Purúravá fiainak nemzetségei<br />9.18. Jajáti király visszanyeri fiatalságát<br />9.19. Jajáti király felszabadul<br />9.20. Púru nemzetsége<br />9.21. Bharata nemzetsége<br />9.22. Adzsamídha leszármazottjai<br />9.23. Jajáti fiainak nemzetségei<br />9.24. Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /><br /><b>Tizedik ének</b><br /><br />Az Úr Krsna megjelenése<br />10.1. Az Úr Krsna megjelenése<br />10.2. A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához<br />10.3. Az Úr Krsna születése<br /><br />Bálja-lílá, a gyermekkori kedvtelések Mahávanban<br />10.4. Kansza király rémtettei<br />10.5. Nanda Mahárádzs és Vaszudév találkozása<br />10.6. Pútaná démon megölése<br />10.7. Trnávarta démon megölése<br />10.8. Az Úr Krsna megmutatja szájában az univerzális formát<br />10.9. Jasódá anya megkötözi az Úr Krsnát<br />10.10. A jamala-ardzsuna fák felszabadítása<br />10.11. Krsna gyermekkori kedvtelései<br /><br />Pauganda-lílá, Krsna és barátai kedvtelései<br />10.12. Aghászura démon megölése<br />10.13. Brahmá elrabolja a fiúkat és a borjakat<br />10.14. Brahmá imái az Úr Krsnához<br />10.15. Dhénuka, a szamárdémon elpusztítása<br />10.16. Krsna megbünteti Kálija kígyót<br />10.17. Kálija története<br />10.18. Az Úr Balarám megöli Pralamba démont<br />10.19. Krsna elnyeli az erdőtüzet<br />10.20. Az esős évszak és az ősz Vrndávanban<br />10.21. A gópík Krsna fuvolájának dalát magasztalják<br />10.22. Krsna ellopja a hajadon gópík ruháját<br />10.23. Krsna megáldja a bráhmanák feleségeit<br /><br />A Góvardhan-hegy felemelésének története<br />10.24. A Góvardhan-hegy imádata<br />10.25. Az Úr Krsna felemeli a Góvardhan-hegyet<br />10.26. A csodálatos Krsna<br />10.27. Az Úr Indra és Szurabhi anya imái<br />10.28. Krsna kiszabadítja Nanda Mahárádzsot Varuna birodalmából<br /><br />A rásza-tánc<br />10.29. Krsna és a gópík találkoznak a rásza-tánc előtt<br />10.30. A gópík Krsna keresésére indulnak<br />10.31. A gópík éneke<br />10.32. A találkozás<br />10.33. A rásza-tánc<br /><br />További kedvtelések Vradzsában<br />10.34. Krsna megmenti Nanda Mahárádzsot és végez Sankhacsúdával<br />10.35. A gópík Krsnáról énekelnek, mialatt Ő az erdőt járja<br />10.36. Arista, a bikadémon elpusztítása<br />10.37. Krsna megöli Késí és Vjóma démonokat<br /><br />Utazás Mathurába<br />10.38. Akrúra megérkezik Vrndávanba<br />10.39. Akrúra látomása<br />10.40. Akrúra imái<br />10.41. Krsna és Balarám megérkeznek Mathurába<br /><br />Kansza halála<br />10.42. Az áldozati íj eltörése<br />10.43. Krsna megöli Kuvalajápídát, az elefántot<br />10.44. Kansza halála<br /><br />Krsna Mathurában<br />10.45. Krsna kiszabadítja tanítója fiát<br />10.46. Uddhava Vrndávanba megy<br />10.47. A méhecske dala<br />10.48. Krsna örömet szerez bhaktáinak<br />10.49. Akrúra hasztinápurai küldetése<br />10.50. Krsna létrehozza Dváraká városát<br />10.51. Mucsukunda felszabadítása<br /><br />Rukminí<br />10.52. Rukminí üzenete az Úr Krsna számára<br />10.53. Krsna elrabolja Rukminít <br />10.54. Krsna és Rukminí házassága<br />10.55. Pradjumna története <br /><br />A Szjamantaka ékkő története<br />10.56. A Szjamantaka ékkő<br />10.57. Szatrádzsit halála, az ékkő visszaszerzése<br /><br />Krsna feleségei<br />10.58. Krsna öt királynője<br />10.59. Naraka démon megölése<br />10.60. Krsna és Rukminí beszélgetései<br />10.61. Az Úr Balarám elpusztítja Rukmít<br /><br />Aniruddha története, Krsna Sivával kerül szembe<br />10.62. Úsá és Aniruddha találkozása<br />10.63. Az Úr Krsna harca Bánászurával<br /><br />Krsna győzelmei<br />10.64. Nrga király megszabadítása<br />10.65. Az Úr Balarám Vrndávanba látogat<br />10.66. Paundraka, a hamis Vászudéva<br />10.67. Az Úr Balarám elpusztítja Dvivida gorillát<br />10.68. Számba házassága<br />10.69. Nárada meglátogatja az Úr Krsna palotáit Dvárakában<br />10.70. Az Úr Krsna mindennapi teendői<br /><br />Látogatóban Judhisthir királynál<br />10.71. Az Úr Indrapraszthába utazik<br />10.72. Dzsarászandha megölése<br />10.73. Az Úr Krsna megáldja a kiszabadított királyokat<br />10.74. Sisupál felszabadítása a rádzsaszúja áldozat idején<br />10.75. Durjódhan megaláztatása<br /><br />Győzelem a démonok felett<br />10.76. A harc Sálva és a Vrsnik közt <br />10.77. Az Úr Krsna elpusztítja Sálvát <br />10.78. Dantavakra, Vidúratha és Rómaharsan megölése<br />10.79. Az Úr Balarám zarándokútra indul<br /><br />Szudámá bráhmana látogatása<br />10.80. Szudámá bráhmana meglátogatja az Úr Krsnát Dvárakában<br />10.81. Az Úr megáldja Szudámá bráhmanát<br /><br />Napfogyatkozás Kuruksétrán<br />10.82. Krsna és Balarám találkozása Vrndávan lakosaival<br />10.83. Drapupadí és Krsna királynőinek találkozása<br />10.84. A szentek tanítása Kuruksétrán <br />10.85. Az Úr Krsna Vaszudévát tanítja, és visszahozza Dévakí fiait<br /><br />Krsna dicsősége<br />10.86. Ardzsuna elrabolja Szubhadrát, és Krsna megáldja híveit<br />10.87. A Védák felajánlják imáikat<br />10.88. Az Úr Siva megmentése Vrkászurától<br />10.89. Krsna és Ardzsuna megmenti egy bráhmana fiait<br />10.90. Az úr Krsna dicsősége<br /> <br /><b>Tizenegyedik ének</b><br /><br />A kilenc jógísvar tanítása<br />11.1. A rsik kihalásra átkozzák a Jadu-nemzetséget<br />11.2. Nárada meglátogatja Vaszudévát és elismétli Dzsanaka király és a kilenc jógísvar párbeszédét<br />11.3. Az illúzió legyőzése, Brahman és a tettek útja<br />11.4. Az Úr avatárjai<br />11.5. Az abhakták sorsa, az Úr imádatának módjai a különféle jugákban<br /><br />Uddhava-gítá<br />11.6. A félistenek visszahívják az Urat isteni birodalmába<br />11.7. Az aszkéta legendája és az általa felismert nyolc tanító<br />11.8. Mit tanult az avadhúta a kilenc tanítótól?<br />11.9. Az avadhúta elbeszélésének vége, a hét tanító, a rétisas és mások története<br />11.10. A világi élvezetek üressége<br />11.11. A feltételekhez kötött, és felszabadult lelkek és bhakták jellemzői<br />11.12. A szent társulás dicsősége; hogyan hajtandók végre az előírt kötelességek és hogyan kell feladni őket?<br />11.13. A tudás, amit az Úr Isteni Hattyúként közölt a bölcs Szanakával és három testvérével<br />11.14. Az odaadás ösvényének és a meditáció folyamatának dicsősége<br />11.15. A jógával elnyerhető misztikus képességek (sziddhik) és jellemzőik<br />11.16. Az Úr gazdagsága<br />11.17. A varnák és ásramák kötelességei<br />11.18. A remeték és szerzetesek kötelességei<br />11.19. A lelki felvilágosulás tökéletessége<br />11.20. A hagyományos jógaiskolák<br />11.21. A jó és a rossz titka<br />11.22. A kategóriák felsorolása, a prakrti és a purusa különbsége<br />11.23. A türelmes bráhmana története<br />11.24. Értekezés a szánkhja-jógáról<br />11.25. A három kötőerő működése<br />11.26. Pururavá beszéde az érzéki élvezetek ellen<br />11.27. A rituális imádat jógája<br />11.28. A Legfelsőbb Igazság<br />11.29. Az Úr örömét szolgáló tettek<br /><br />A jaduk távozása<br />11.30. A Jadu nemzetség végzete<br />11.31. Az Úr saját birodalmába távozik<br /><br /><b>Tizenkettedik ének</b><br /><br />A kali-kor <br />12.1. A Kali-juga királyai<br />12.2. A Kali-korszak hitványsága<br />12.3. A királyok büszkesége, a jugák vallása, a szent név hangos zengése megszabadít Kali-korszak hibáitól<br />12.4. A négyféle megsemmisülés<br /><br />Végső tanítás<br />12.5. Sukadév végső tanítása Brahmanról<br />12.6. Paríksit eltávozása<br />12.7. Az Atharvavéda iskolái és a puránák<br /><br />Márkandéja<br />12.8. Márkandéja vezeklése<br />12.9. A bölcs Márkandéja és az illúzió<br />12.10. Siva megáldja Márkandéját<br /><br />Az úr tagjai<br />12.11. Az Úr és tagjai<br /><br />Összegzés<br />12.12. A Bhágavata-purána tizenkét énekének összegzése<br />12.13. Értekezés a puránákról</div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1562910980081502430.post-8477185571981912082022-12-03T01:08:00.031+01:002022-12-03T01:08:00.185+01:00guru-sztótram<br><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="720" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhS75PJfEQVcdlLImlZwg4AnoZA9ygZi4CBpbJFMSnyxETWZrOty5QRRgy1EU1E6Gmk42giB1K_cKS40ziAKxLKtuBwcrY9WhNa0EEvia27MFVX-rQY5IaPDwi-8ZrLfzVF8O8n0exS9bcJLS1b67XnpUmpy98rpcFGQRHgSJedgkfYYVExODjFTqJG3A=s320" width="320" /></div><div style="font-family: arial; font-size: 85%;"><br /><b>akhaṇḍa-maṇḍalākāram vyāptam yena carācaram |<br />tat-padam-darśitam yena tasmai śrī guruve namaḥ ||1||</b><br /><br />Áthatja a mindenséget („a végtelen kört”), élőt és élettelent egyaránt,<br />feltárta a legfőbb valóságot, ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><blockquote><span style="color: #666666;">Megjegyzés: a <i>tat-padam</i> („ama helyzetet”) a védák szóhasználata a legfőbb valóságra.</span></blockquote><br /><b>ajñāna-timirāndhasya jñānānjana śalākayā |<br />cakśur unmīlitam yena tasmai śrī guruve namaḥ ||2||</b><br /><br />A tudatlanság sötétjétől elvakult (szemem) a tudás balzsamos pálcájával<br />(ő) nyitotta fel – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>gurur brahmā gurur viṣṇuḥ gurur devo maheśvaraḥ |<br />guruḥ sākśāt paraṁbrahma tasmai śrī guruve namaḥ ||3||</b><br /><br />A mester Brahmá, a mester Visnu, a mester Mahésvara (Siva), <br />a mester maga a Parabrahman – ezért az isteni mesternek hódolok.<br /><br /><b>sthāvaraṁ jaṅgamaṁ vyāptaṁ yat-kiñcit sa-carācaram |<br />tat-padaṁ darśitaṁ yena tasmai śrī gurave namaḥ || 4||</b><br /><br />Aki mozdulatlant és mozgót áthat, bármi élővel és élettelennel együtt,<br />azt a legfőbb valóságot tárta fel – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>cin-mayaṁ vyāpitaṁ sarvaṁ trailokyaṁ sa-carācaram |<br />tat-padaṁ darśitaṁ yena tasmai śrī gurave namaḥ || 5||</b><br /><br />Aki tudatossággal hat át mindent a háromvilágban (minden) élővel és élettelennel együtt,<br />azt a legfőbb valóságot tárta fel – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>sarva-śruti-śiroratna-virājita-padāmbujaḥ |<br />vedāntāmbuja-sūryo yas tasmai śrī gurave namaḥ || 6||</b><br /><br />Minden szentírás koronaékszereként tündököl lótuszlába,<br />aki Védánta lótuszának (éltető) napja – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>caitanyaṁ śāśvataṁ śāntaḥ vyomātītaṁ nirañjanaḥ |<br />bindu-nāda-kalātītaḥ tasmai śrī gurave namaḥ || 7||</b><br /><br />Tudatosság, örökkévalóság, béke, egeket átszelő, egyszerű,<br />a túl a ponton, a hangon és az időn – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><blockquote><span style="color: #666666;">Megjegyzés: <i>nir-añjana</i> – szó szerint: „nem bekent”, „nem festett”, azaz makulátlanul tiszta, s ebben az értelemben egyenes és egyszerű. A kettősségektől (mint ragaszkodás és gyűlölködés) nem érintett ember jelzője. A hang (<i>nāda</i>, mint a legfinomabb anyag-összetevő), a pont (<i>bindu</i>) és az idő (<i>kala</i>) az univerzum legfinomabb minőségeit jelenti.</span></blockquote><br /><b>jñāna-śakti-samārūḍhaḥ tattva-mālā-vibhūṣitaḥ |<br />bhukti-mukti-pradātā ca tasmai śrī gurave namaḥ || 8|| </b><br /><br />A tudás erejével felszerelkezett, az igazság füzérével ékes,<br />a (világi) örömök, és a megszabadulás adományozója – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><blockquote><span style="color: #666666;">megjegyzés: a <i>bhukti</i> jelentése élvezés vagy evés, illetve élelem. A fordításban az előbbi értelemben gondoltam: a tanítvány tekintsen mindenre a mesterétől kapott ajándékként – a világi örömöket éppúgy, mint az újjászületések körforgásából való megszabadulást.</span></blockquote><br /><b>aneka-janma-samprāpta-karma-bandha-vidāhine |<br />ātma-jñāna-pradānena tasmai śrī gurave namaḥ || 9||</b><br /><br />(Ő) a számtalan születés során felgyülemlett visszahatások béklyóját felperzselő tűz,<br />aki az átmanról szóló tudással ajándékoz meg – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>śoṣaṇaṁ bhava-sindhośca jñāpanaṁ sāra-sampadaḥ |<br />guroḥ pādodakaṁ samyak tasmai śrī gurave namaḥ || 10||</b><br /><br />A létóceánt kiszikkasztó, ám a tanítás leglényegében bővelkedő,<br />a mester lábának vize – ezért az isteni mesternek hódolok. <br /><br /><b>na guror adhikaṁ tattvaṁ na guror adhikaṁ tapaḥ |<br />tattva-jñānāt paraṁ nāsti tasmai śrī gurave namaḥ || 11||</b><br /><br />Nincs a mesternél nagyobb valóság, nincs a mesternél nagyon önfegyelmezés,<br />az valóság tudásánál nincs nagyott – ezért az isteni mesternek hódolok.<br /><blockquote><span style="color: #666666;">megjegyzés: a <i>tattvam</i> („az-ság”) valóságot, tényt, s ebben az értelemben igazságot jelent. </span></blockquote><br /><b>man-nāthaḥ śrī jagan-nāthaḥ mad-guruḥ śrī jagad-guruḥ |<br />mad-ātmā sarva-bhūtātmā tasmai śrī gurave namaḥ || 12||</b><br /><br />Az én uram a mindenség ura, az én mesterem a világ tanítója,<br />az én lelkem minden létező lelke – ezért az isteni mesternek hódolok.<br /><br /><b>gurur ādir anādiśca guruḥ parama-daivatam |<br />guroḥ parataraṁ nāsti tasmai śrī gurave namaḥ || 13||</b><br /><br />A mester a kezdet, ám kezdetnélküli (ő), a mester a legfőbb istenség,<br />a mesternél nincs felsőbb semmi, ezért az isteni mesternek hódolok.<br /><br /><b>dhyāna-mūlaṁ guror mūrti pūjā mūlaṁ guror padam |<br />mantra-mūlaṁ guror vākyaṁ mokṣa-mūlaṁ guror kṛpā || 14||</b><br /><br />A meditáció alapja a mester alakja, a szertartás alapja a mester (lótusz)lába, <br />a mantra alapja a mester szava, a megszabadulás alapja a mester kegye.<br /><blockquote><span style="color: #666666;">megjegyzés: a versben ismétlődő mūlam szó gyökeret, átvitt értelemben valami alapját jelenti.</span></blockquote><br /><b>oṁ sāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ</b><br />Óm, béke, béke, béke.<br /></div><br />Csarandászhttp://www.blogger.com/profile/03130038789403788456noreply@blogger.com0