2017. február 12., vasárnap

Raghunáth dász gószvámí: A vágyak feltárása


Abhīṣṭa-sūcanam

abhīra-pallī-pati-putra-kāntā-
dāsyābhilāsāti-balāśva-vāraḥ |
śrī-rūpa-cintāmaṇi-sapti-saṁstho
mat-svānta-durdānta-hayecchur āstām ||1||

Srí Rúpa gondolatainak ékköves paripája kezes jószág, kinek hős lovasa nem más, mint Krsna kedvesének szolgálata. Minden vágyam, hogy szívem betöretlen vadlova hozzá váljon hasonlóvá!

yad-yatnataḥ śama-damātma-viveka-yogair
adhyātma-lagnam avikāram abhūn mano me |
rūpasya tat smita-sudhāṁ sadayāvalokam
āsādya mādyati hareś caritair idānīm ||2||

Akinek erőfeszítése folytán, a nyugalom, önfegyelmezettség, megkülönböztetőképesség és jóga által a Legfelsőbb iránti ragaszkodás végérvényessé vált szívemben, / az nem más, mint Rúpa, az ő nektár-mosolya, könyörületes tekintete. Ezt elnyerve most megrészegedtem Hari kedvteléseitől.

nibhṛta-vipina-līlāḥ kṛṣṇa-vaktraṁ sadākṣṇā
prapibatha mṛga-kanyā yūyam evāti-dhanyāḥ |
kṣaṇam api na viloke sārameyī vrajasthāpy
udara-bharaṇa-vṛttyā bambhramantī hatāham ||3||

Ó, ligetek mélyén élő őzsuták, áldottak vagytok, hiszen Krsna orcájának nektárját kortyolhatjátok szemeitekkel!
Magam egy pillantást sem vethetek rá, egy Vradzsában kóborló elveszett kutya vagyok csupán, aki a hasa megtöltésével törődik.

man-mānasonmīlad-aneka-saṅgama-
prayāsa-kuñjodara-labdha-saṅgayoḥ |
nivedya sakhy arpaya māṁ sva-sevane
vīṭī-pradānāvasare vrajeśayoḥ ||4||

Gondolataimban számtalanszor megjelentek már, ahogy a liget mélyén találkoznak – ó, barátnőm, Vradzsa urának és úrnőjének szolgálója, kérlek, add nekem bételük maradékát!

niviḍa-rati-vilāsāyāsa-gāḍhālasāṅgīṁ
śrama-jala-kaṇikābhiḥ klinna-gaṇḍāṁ nu rādhāṁ |
vraja-pati-suta-vakṣaḥ-pīṭha-vinyasta-dehām
api sakhi bhavatībhiḥ sevyamānāṁ viloke ||5||

A szenvedélyes szerelemtől kimerült ernyedt, verítékcseppektől nedves orcájú Rádhát
látom, ki Vradzsa hercege mellkasának oltárára omlott. Ó barátnőm, hadd szolgáljam veletek őt!

ditija-kula-nitānta-dhvāntam aśrāntam asyan
svajana-jana-cakora-prema-pīyūṣa-varṣī |
kara-śiśirita-rādhā-kairavotphulla-vallī
kuca-kusuma-gulucchaḥ pātu kṛṣṇauṣadhīśaḥ ||6||

Diti méhe szülötteinek komor éjsötétjét fáradhatatlanul szétoszlató, csakóra madárhoz hasonlatos övéire szeretet-nektárt záporozó,
Rádhá kibomlott lótuszliánjára, keblei bokrétáira enyhet hozó – oltalmazzon Krsna tündöklő Holdja!

rāse lāṣyaṁ rasavati samaṁ rādhayā mādhavasya
kṣmābhṛt-kacche dadhikara-kṛte sphāra-kelī-vivādam |
ālī-madhye smara-pavanajaṁ narma-bhaṅgī-taraṅgaṁ
kāle kasmin kuśala-bharite hanta sākṣāt karomi ||7||

Az elbűvölő rásza táncban Rádhá és Mádhava mozdulatai,
a hegyoldalban a joghurtkészítés feletti évődő vita,
a gópík társaságában a szerelem szellői által keltett játékos szóhullámai –
ó, mikor jön el az alkalmas idő, mikor magam is ott lehetek!

rohiṇy-agre kṛtāśīḥ-śatam atha sabhayānandam ābhīra-bhartā
bhītyā śaśvan nṛsiṁhe halini sakhi-kule nyasya sāsraṁ vrajeśyā |
sāṭopa-sneham udyad-vraja-jana-nivahai rādhikādi-priyābhiḥ
sa-ślāghaṁ vīkṣyamānaḥ śrita-surabhir aṭan navya-gopaḥ sa pāyāt ||8||

A pásztorok vezére, ki most Róhiní előtt féltő gonddal száz meg száz áldást oszt boldogan,
miközben Vradzsa aggódó úrnője könnyes szemmel figyeli az oroszlánerejű Ekehordozót, s barátait.
A lelkes Vradzsabéliek sokasága, Rádhikával, s a többi kedves gópíval az élen büszkeséggel vegyes gyöngédséggel magasztalják őt, s gyönyörködnek benne – bárcsak ő, a mezőkön kószáló pásztorlegény oltalmazna bennünket, ő, akinél Szurabhí is menedéket lelt!

adṛṣṭā dṛṣṭeva sphurati sakhi keyaṁ vraja-vadhūḥ
kuto'sminn āyātā bhajitum atulā tvāṁ madhu-purāt |
apūrveṇāpūrvāṁ ramaya hariṇainām iti sa-rā-
dhikodyad-bhaṅgy-uktyā vidita-yuvatitvaḥ smitam adhāt ||9||

„Soha nem láttam még e leányt, barátnőm, vajon ki lehet ő?” „Egy vradzsabéli hajadon.” „Honnan, s miért jött ide?” „Madhu városából, hogy téged imádjon, s hogy úgy lehess együtt Harival, mint még soha!” Mikor Rádhiká a csalafinta szavak nyomán megértette, hogy a leány (az álruhás Krsna), elmosolyodott.

rādheti nāma nava-sundara-sīdhu mugdhaṁ
kṛṣṇeti nāma madhurādbhuta-gāḍha-dugdham |
sarva-kṣaṇaṁ surabhi-rāga-himena ramyaṁ
kṛtvā tadaiva piba me rasane kṣudhārte ||10||

Ó, szomjúságtól epedő nyelvem, kortyold mindig Rádhá nevének friss, elbűvölően finom nektárját Krsna nevének mézédes sűrű tejével elegyítve, s a szerelem illatos kámforával hűsítve!

caitanyacandra mama hṛt-kumudaṁ vikāśya
hṛdyaṁ vidhehi nija-cintana-bhṛṅga-raṅgaiḥ |
kiṁ cāparādha-timiraṁ niviḍaṁ vidhūya
pādāmṛtaṁ sa-daya pāyaya durgataṁ me ||11||

Ó, Csaitanja-csandra! Kérlek, ragyogd be szívem lótuszát, s áraszd el a rólad szóló gondolatok méhecskéinek rajával!
Oszlasd el vétkeim sűrű sötétjét, s kegyesen itasd meg lótuszlábad nektárjával e szerencsétlen nyomorultat!

pika-paṭu-rava-vādyair bhṛṅga-jhaṅkāra-gānaih
sphurad-atula-kuḍuṅga-kroḍa-raṅge sa-raṅgam |
smara-sadasi kṛtodyan nṛtyataḥ śrānta-gātraṁ
vraja-nava-yuva-yugmaṁ nartakaṁ vījayāni ||12||

Vradzsa örökifjú párja a kakukkok muzsikájának hangjára s a méhek zümmögésének dalára táncolt, a pompás erdei lugas mélyének színpadán, Kámadév csarnokában, s most testük kimerült. Hadd legyezhessem őket!

yat-pādāmbuja-yugma-vicyuta-rajaḥ-sevā-prabhāvād ahaṁ
gāndharvā sarasī girīndra-nikaṭe kaṣṭe 'pi nityaṁ vasan |
tat-preyo-gaṇa-pālito jita-sudhā rādhā-mukundābhidhā
udgāyāmi śṛṇomi māṁ punar aho śrīmān sa rūpo 'vatu ||13||

A lótuszlábairól lehulló por szolgálatának erejéből élhetek mindörökké a Hegykirály tövében, Gándharvá tavacskájánál, még bajok idején is. Kedves társai oltalmaznak, Rádhá és Mukunda nektár-édes szent neveit éneklem és hallhatom újra meg újra – ő, Srímán Rúpa oltalmazzon engem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése