egyen mindig tehénhúst!

go-māṁsaṁ bhakṣayennityaṁ pibedamara-vāruṇīm |
kulīnaṁ tamahaṁ manye cetare kula-ghātakāḥ ||

Egyen mindig tehénhúst, s igya a halhatlanság pálmaborát!
Nemesnek ezt vélem, míg mások csak a család szégyenei.
 

Szvátmáráma a Hatha jóga lámpása (Haṭha-yoga-pradīpikā) című könyvében e kijelentéssel sokkolja olvasóját. A mondat nyilvánvalóan képtelenség… kiált a mögöttes értelem felfedése után. A szerző nem hagyja kétségek közt az olvasót: a rákövetkező két versben adja meg a magyarázatot.

go-śabdenoditā jihvā tatpraveśo hi tāluni |
go-māṁsa-bhakṣaṇaṁ tattu mahā-pātaka-nāśanam ||

A tehén szóval a nyelvre utalunk, annak nyelvcsaphoz illesztéséhez.
Ez az a „tehénhús” evés, ami a súlyos bűnöket is eltörli.
 

A go szó leggyakrabb jelentése a tehén, de számos más jelentéssel is bír: érzék, föld, égbolt, dalnok, szó, Szaraszvatí, a bölcsesség és ékesszólás istennőjének is ez az egyik neve. A go-māṁsa így nem tehénhúst, hanem az érzékek, a szavak húsát, a nyelvet kell értsük. A khécsarí („égenjáró”) mudrá gyakorlása során a jógí nyelvét egészen hátradugja az orrgaratig. Míg a tehén húsának megevése a súlyos bűn, az efféle „tehénhús evése” áldásos gyakorlat.

jihvā-praveśa-sambhūta-vahninotpāditaḥ khalu |
candrātsravati yaḥ sāraḥ sā syādamara-vāruṇī ||

A nyelv belépése során fellobbanó tűz okozta
esszencia, mely a Holdból csöppen alá, az a halhatatlanság pálmabora.

Svātmārāma: Haṭhayoga-pradīpikā 3.47-49.