Bejegyzések
A sorozat előző része itt olvasható.
kasya kriyā hi saphalā yaḥ punar ācāravāṁ śiṣṭaḥ |
kaḥ śiṣṭo yo veda-pramāṇavāṁ ko hataḥ kriyā-bhraṣṭaḥ || 50||
(127.) Kinek a tettei lesznek gyümölcsözők? Aki nemes jellemű és kiváló személy.
(128.) Ki a kiváló személy? Aki a védának szenteli magát. (129.) És ki az elveszett? Aki elhanyagolja az előírt tettek végzését.
129. A kṛyā szó tettet, de rítust és áldozatot is jelent. A vers utolsó kérdésének fényében általában a szentírásokban előírt kötelességekre gondolhatunk.
ko dhanyaḥ saṁnyāsī ko mānyaḥ paṇḍitaḥ sādhuḥ |
kaḥ sevyo yo dātā ko dātā yo'rthi-tṛptim ātanute || 51||
(130.) Ki a vagyonos? A lemondott szerzetes. (131.) Kit tiszteljünk? A tudóst és a szentet.
(132.) Kit szolgáljunk? A bőkezűt. (133.) Ki a bőkezű? Aki megelégedést nyújt a vágyakozónak.
130., 133. A vers első kérdésére meglepő a válasz: tekintsük vagyonosnak a nincstelen koldust, az élet lemondott rendjében élő szerzetest? Miért? mert ő valóban bőkezű: betölti a lelki vágyakat.
kiṁ bhāgyaṁ dehavatām ārogyaṁ kaḥ phalī kṛṣi-kṛt |
kasya na pāpaṁ japataḥ kaḥ pūrṇo yaḥ prajāvāṁ syāt || 52||
(134.) Mi a testetöltöttek jószerencséje? Az egészség. (135.) Ki lesz sikeres? A szántó-vető (azaz a munkálkodó).
(136.) Kit kerül el a bűn? A mantrazengőt. (137.) Ki teljes? Akinek utódai vannak.
137. Az utódra ne csupán biológiai értelemben gondoljunk.
kiṁ duṣkaraṁ narāṇāṁ yan manaso nigrahaḥ satataṁ |
ko brahmacaryavāṁ syāt yaś cāskhalitordhva-retaskaḥ || 53||
(138.) Mi okoz nehézséget az embereknek? Az elme uralása.
(139.) Ki a brahmacsárí (cölibátusban élő tanítvány)? Aki állhatatos magja felemelésében.
kā ca para-devatoktā cic-chaktiḥ ko jagat-bhartā |
sūryaḥ sarveṣāṁ ko jīvana-hetuḥ sa parjanyaḥ || 54||
(140.) Kit neveznek a Legfőbb Istenségnek? A tudat-energiát. (141.) Ki a világ oltalmazó ura?
A Nap. (142.) Ki mindenki életének forrása? A másokat gyarapító eső.
140. A cit-śakti, a tudat-energia vonatkozhat az intelligenciára, az intellektuális erőre, de a lélek megnevezése is lehet. A vaisnava felfogásban a tudat-energia, a cit-śakti Vászudév-Kṛṣṇa, az erő, mire támaszkodik Balarám, míg a gyönyöradó energia (hlādinī-śakti) Rádhá.
142. A parjanya szó esőt jelent, ám szokásos etimológiája: másokat gyarapító (anyat pṛc).
kaḥ śuro yo bhītatrātā trātā ca kaḥ sadguruḥ |
ko hi jagadgururuktaḥ śaṁbhuḥ jñānaṁ kutaḥ śivādeva || 55||
(143.) Ki a bátor hős? Aki megoltalmaz a félelemtől. (144.) Ki az oltalmazó? A lelki tanítómester.
(145.) És ki az egész világ tanítója? Sambhu (Siva). (146.) Ki a tudás forrása? Siva.
145-146. A 114. kérdés kapcsán már szóltunk Siva különleges helyzetéről. A vaisnavák is nagyra tartják Sivát, a Bhágavata-puránában természetes tényként közli, hogy Sambhu, vagyis Siva a legkiválóbb vaisnava:
nimnagānāṁ yathā gaṅgā devānām acyuto yathā |
vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuḥ purāṇānām idam tathā ||
A folyók közül, mint a Gangá, az istenek közül, mint Acsjuta,
a vaisnavák közül, mint Sambhu éppoly (kiváló) e purána. (Bhág. 12.13.16.)
muktiṁ labheta kasmānmukundabhakteḥ mukundaḥ kaḥ |
yastārayedavidyāṁ kā cāvidyā yadātmano'sphūrtiḥ || 56||
(147.) Miből fakad a megszabadulás (üdvösség, a mukti)? A Mukunda iránti szerető odaadásból. (148.) Ki Mukunda?
Aki megszabadít a tudatlanságtól. (149.) És mi a tudatlanság? A lélek elrejtezése.
147-148. Mukunda: Krsna neve, szokásos értelmezése az üdvösség adományozója (mukum dāti).
149.A lélek elrejtezése: szó szerint a „lélek nem-megnyilvánulása”.
kasya na śoko yaḥ syād akrodhaḥ kiṁ sukhaṁ tuṣṭiḥ |
ko rājā rañjana-kṛt kaś ca śvā nīca-sevako yaḥ syāt || 57||
(150.) Kit kerül el a bánat? Aki mentes a haragtól. (151.) Ki örvend? Az elégedett.
(152.) Ki a király? Aki gondoskodik mások megörvendeztetéséről. (153.) És ki az eb? Aki alantasak szolgálatába szegődik.
152-153. A két kérdés a társadalmi ranglétra csúcsán és alján álló személyeket azonosítja.
ko māyī parameśaḥ ka indrajālāyate prapañco'yaṁ |
kaḥ svapna-nibho jāgrad-vyavahāraḥ satyam api ca kiṁ brahma || 58||
(153.) Ki a Mágus? Isten. (154.) Mi a ő nagy varázslata? Ez a megnyilvánult világ.
(155.) Mi álomszerű? Az éber viselkedés. (156.) És mi valós? Brahman.
155. Az upanisadok négy tudatállapotról beszélnek: a külvilágban csapongó tudatállapot a mindennapi működésünk világa, ezért ennek ébrenlét (jāgrat) a neve, bár a valós éberséghez semmi köze.
kiṁ mithyā yad vidyā-nāśyaṁ tucchaṁ tu śaśa-viṣāṇādi |
kā cānirvācyā māyā kiṁ kalpitaṁ dvaitaṁ || 59||
(157.) Mi az illúzió? Ami lerombolja a tudást. (158.) És mi jelentéktelen? A nyúl szarva, s más hasonlók.
(159.) És mi a meghatározhatatlan? Az illúzió. (160.) Mi az elrendezett? A (világi) kettősségek.
156-157. E két kérdés és válasz Sankara advaita tanításának összegzése. A Brahman tudásának imafüzére (brahma-jñānāvalī-mālā) című versében így fogalmazza meg: Brahman a valóság, a világ (csupán) illúzió. Az élőlény nem más, mint brahman (brahma satyaṁ jaganmithyā jīvo brahmaiva nāparaḥ, Bm, 20.)
158. Nyúl szarva: szólás a képtelenség kifejezésére, további hasonlók: ghoṭā-ḍimba – ló tojása, kha-puṣpa – égi virág.
kiṁ pāramārthikaṁ syād advaitaṁ cājñatā kuto'nādiḥ |
vapuṣaś ca poṣakaṁ kiṁ prārabdhaṁ cānna-dāyi kiṁ cāyuḥ || 60||
(161.) Mi a legfőbb cél? A kettősség megszüntetése (advaitam). (162.) Miből fakad a tudatlanság? Kezdetnélküli az.
(163.) S mi tartja fenn ezt a testet? Az elkezdett (tettek). (164.) S mi ad hozzá ételt? A hosszú élet.
161. Az advaita kifejezést általában az egyén és Brahman azonosságaként (a-dvaita, nem-kettősség) értelmezik, Sankara itt más definíciót ad: a világi kettősségek megszüntetése. A védákban az élet négy célját említik, erény (dharma), gyarapodás (artha), a szenvedély megélése (káma) és a megszabadulás, az üdvösség (móksa). Csaitanja Maháprabhu másban jelöli meg a legfőbb célt: Rámánanda Rájjal folytatott nevezetes beszélgetésében a fenti életcélokat csupán külsődlegesnek minősítette, s a rajongó szeretet (préma) különféle formáit tekintette a legfőbbnek.
162. Az advaita-tan kezdetnélkülinek, kiváltó ok nélkülinek tekinti az illúziót (májá), míg más védánta iskolák a Bhagavad-gítá versével összhangban isteni eredetűnek tartják: „mert isteni ez, a kötőerőkből álló illúziókeltő energiám, s nehezen legyőzhető” (daivī hyeṣā guṇa-mayī mama māyā duratyayā, Bg. 7.14.).
163. A prárabdha-karma olyan tett, melynek következményei most kezdenek beérni.
ko brahmaṇair upāsyo gāyatryarkāgni-gocaraḥ śaṁbhuḥ |
gāyatryām āditye cāgnau śaṁbhau ca kiṁ nu tat-tattvaṁ || 61||
(165.) Kit imádnak a bráhmanák? Gájatrít, az égbe repítő tüzet, a Napot, és Sambhut (Sivát).
(166.) És mit imádnak a Gájatríban, a Napban, a tűzben és Sambhuban? Azt (a végső) valóságot.
165. A go-caraḥ szóösszetételben a go jelentései tehén vagy ég, a cara menés, így az összetétel jelenthet égen-járót, de tehén-legelőnyit is, ami átvitt értelemben valaminek a kiterjedése, hatóköre, befolyása.
prātyakṣa-devatā kā mātā pūjyo guruś ca kaḥ tātaḥ |
kaḥ sarva-devatātmā vidyā-karmānvito vipraḥ || 62||
(167.) Ki a szemmel látható istennő? Az anya. (168.) És ki az imádandó mester? Az apa.
(170.) Ki minden istenség leglényege? A tudós és bölcsen cselekvő bráhmana.
kaś ca kula-kṣaya-hetuḥ santāpaḥ saj-janeṣu yo'kāri |
keṣām amogha vacanaṁ ye ca punaḥ satya-mauna-śama-śīlāḥ || 63||
(171.) Ki a család pusztulásának oka? Aki bánatot okozott a jó embereknek.
(172.) Kinek a szavai csalhatatlanok? Aki igaz, csendes, higgadt és erős jellemű.
171. A sat-jana jó, igaz, szent embert is jelenthet. A szentek köre szűkebb, a jó embereké tágabb – a szövegben többször is előforduló kifejezést mindenütt jó emberként fordítottam.
A szövegben többször esik szó családról: a hagyományban a család sokkal erősebb összetartó kapocs, mint napjainkban. Ám nem csupán vérségi értelemben gondolhatunk a családra: beszélhetünk spirituális családról (mint a mester körül összegyűlt tanítványok közösségéről), vagy bármely más érték mentén szerveződő közösségről is.
kiṁ janma viṣaya-saṅgaḥ kim uttaraṁ janma putraḥ syāt |
ko'parihāryo mṛtyuḥ kutra padaṁ vinyasec ca dṛk-pūte || 64||
(173.) Mi a születés? Ragaszkodás az érzékek tárgyaihoz. (174.) Mi a rákövetkező születés? Az ember fia.
(175.) Mi elkerülhetetlen? A halál. (176.) És hova tegye az ember a lábát? Ahol tisztaságot lát.
174. A fiúgyermekben apja él tovább – ebben az értelemben következő születésnek tekinthető.
176. Hova tegye az ember a lábát: a kérdés és a válasz több mint higiéniai kérdés: átvitt értelemben a makulátlanul tiszta ösvényt válassza az ember.
pātraṁ kim annadāne kṣudhitaṁ ko'rcyo hi bhagavad-avatāraḥ |
kaśca bhagavān maheśaḥ śaṁkara-nārāyaṇātmakaḥ || 65||
(177.) Ki méltó az étel-adományra? Aki éhes. (178.) Ki imádandó? Az Úr avatárja.
(178.) És ki a magasztos Úr? A Nagy Isten Siva és Nárájan természetű.
177. A pātra jelentése ivóedény, áldozati edény, átvitt értelemben az a személy, aki méltó az adományra. Az óind tradícióban fontos elem az adományozás, s ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő módon, a méltó személynek adjunk. Ki méltó az étel-adományra? Aki éhes – nincs más megfontolás, nem számít, hogy nemes vagy alantas születésű, hogy miként él… egyetlen szempont: ha éhes, adj neki táplálékot.
178. A brahmavád iskola istenkoncepciójának és általában filozófiájának kritikája nem ezen írás témája… erről más alkalommal szólunk.
phalam api bhagavad-bhakteḥ kiṁ tal-loka-svarūpa-sākṣāttvaṁ |
mokṣaś ca ko hyavidyāstamayaḥ kaḥ sarva-veda-bhūḥ atha ca om || 66||
(179.) Mi a gyümölcse az Úr iránti szerető odaadásnak? Az Ő hajlékának, természetének közvetlen elérése.
(180.) Mi a megszabadulás? A tudatlanság elmúlása, nem más. (181.) Mi minden véda forrása? Az ÓM mantra.
180. A megszabadulás, az üdvösség alábbi formái ismeretesek: szalókatám – az isteni hajlékra jutás; szamípatám – Isten közelsége; szarúpatám – isteni forma elnyerése, más értelmezés szerint beolvadás Isten testébe; szájudzsjatám – eggyéválás az istenséggel, más értelmezésben meghitt együttlét.
Azonban a bhakti, a szerető odaadás eredményéről másként szól a Bhágavata-purána. A kilencedik szkandhában olvasható történet szerint Durvászá Muni rárontott Ambarísa királyra, akit azonban megoltalmazott Nárájan fegyvere, a Szudarsan csakra. Durvászá oltalmat keresett e fegyver elől, ám sehol sem lelt menedékre. Végül Nárájanhoz fordult. Ő többek közt így szólt: „Szolgálatom által elérik ők az üdvösség négy formáját, ám nem kívánják (ezeket), mit sem szólva más (érdemekről), melyek csupán az enyészet martalékai. Szolgálataik által lesznek ők teljessé.” (mat-sevayā pratītaṁ te sālokyādi-catuṣṭayam | necchanti sevayā pūrṇāḥ kuto'nyat kāla-viplutam ||, Bhág. 9.4.67.)
Sríla Prabhupád e vershez írt kommentárjában Bilvamangal versét idézi: „Az üdvösség maga imára kulcsolt kézzel szolgál bennünket” (muktiḥ svayaṁ mukulitāñjaliḥ sevate 'smān, Srí Krsna-karnámrta 107.)
Krsna így beszél Uddhavához:
jñāninas tv aham eveṣṭaḥ svārtho hetuś ca sammataḥ |
svargaś caivāpavargaś ca nānyo’rtho mad-ṛte priyaḥ ||
„Ám a bölcsnek egyedül én vagyok kedves, én vagyok a cél és az odavezető út is, s a végső tekintély.
Én vagyok számára a menny (az öröm) és az üdvösség (a szenvedés megszűnte) is. Rajtam kívül senki sem kedves néki.” (Bhág. 11.19.2.)
ityeṣā kaṇṭha-sthā praśnottara-ratna-mālikā yeṣāṁ |
te muktā-bharaṇā iva vimalāś cābhānti sat-samājeṣu || 67||
Mindazok, akik nyakukban a Kérdések és válaszok ékkövének füzérét
igazgyöngysorként viselik kristálytisztává válnak, s úgy tündökölnek majd az igazak gyülekezetében.
Az utolsó vers a mű tanulmányozásának eredményét csillantja meg. A „nyakukban viseli” nem csupán a külsőleg hordott ékességre utal: a „torkában hordja”, azaz rendszeresen idézi, a nyelve hegyén van.
iti śrīmad śaṅkarācārya viracitā praśnottara-ratna-mālikā samāptā
Ím, a Srímad Sankarácsárja műve, a „Kérdések és válaszok ékkövének füzére”, teljes egészében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése