Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére - a kérdések, 1.

praśnottara-ratna-mālikā

Jól kérdezni legalább akkora feladat, mint jól válaszolni. A jó kérdés inspirálja a válaszadót, s ilyen inspirált helyzetben a válasz több, mint a válaszadó gondolatainak kombinációja. Sankarácsárja művében 181 látszólag egyszerű kérdést olvashatunk: életről-halálról, erényről és bűnről. Láthatjuk, ezerkétszáz éve is hasonló kérdések foglalkoztatták az embereket, mint ma: mi a jólét, ki a vagyonos, hogyan éljünk helyesen, mi az erény… a válaszok persze olykor másként hangzanak. Bár a kérdések és válaszok füzéréből kirajzolódik Sankara korának életeszménye, s olvasható a szöveg így is, ám nem ilyen tanulmánynak szánom. A szöveget kis dózisban javallott olvasni… nem fogyasztani, inkább egy-egy kérdést alaposan végiggondolva kialakítani a saját álláspontunkat, ezután egyeztetni Sankara válaszával: olykor vitázva, akár ellentmondva, máskor rácsodálkozva válasza örök igazságára. A védánta filozófia kedvelt műfaja a vitairat… ezért meggyőződésem, hogy ez a módszer Sankarácsárjának sem lenne ellenére.

A tanulmányozást segítendő két szövegváltozatot készítettem. Az elsőben csak a kérdések olvashatók, és Sankara válaszai csak a kérdőjelre kattintva jelennek meg – így van mód a nyugodt átgondolásra. Ebből a változatból kihagytam néhány olyan kérdést, mely magyarázat nélkül nehezen értelmezhető, és kihagytam mindazokat a kérdéseket, melyek a dharma megvilágításán túlra visznek… mert ezek egyébként sem válaszolhatók meg hétköznapi tapasztalatainkat összegyűjtve. Természetesen szívesen várom a válaszokat, kiegészítéseket, ellenvetéseket a kommentárok között is: gondoljuk át közösen a lehetséges válaszokat!

A szokásos forma: szanszkrt szöveg, fordítás és az esetleges kiegészítő megjegyzések a jövő héten lesznek olvashatók. A művet terjedelmi okokból három részletben közöljük.

Ráhangolódásképpen álljon itt egy részlet a Taittiríja-upanisadból, melyben a mester végső útravalóval látja el tanítványát:

„Növendékét a védákra megtanítva a mester így inti őt:
– Mondj igazat! Gyakorold az erényt! Napi tanulmányaidat el ne hanyagold! Ha mesterednek kedves ajándékot hoztál, ügyelj arra, ne szakadjon meg nemzetséged fonala. Az igazságot el ne hanyagold! Az erényt el ne hanyagold! A boldogulást el ne hanyagold! A gyarapodást el ne hanyagold! A tanulást és tanítást el ne hanyagold! Az istenek és ősök szolgálatát el ne hanyagold!
Istenként tekints anyádra! Istenként tekints atyádra! Istenként tekints mesteredre! Istenként tekints vendégedre! A makulátlan cselekedet gyakorlandó, nem más! Amely gyakorlat helyes, azt kövesd, ne mást!
A náladnál kiválóbb bráhmanákat ülőhellyel kínáld. Hittel adakozzál, s ne hitetlenül! Bőkezűen adakozzál, szerényen adakozzál, félve és együttérzéssel adakozzál.
Ha pedig kétséged támad egy cselekedet, avagy esemény felől, úgy viselkedj te is, ahogyan a jó ítélőkészségű bráhmanák viselkednének, akik (a jónak) szentelik magukat, nem függenek másoktól, nyájasak s az erény elkötelezettjei.
A hitványak között pedig úgy viselkedj te is, ahogyan a jó ítélőkészségű bráhmanák viselkednének, akik (a jónak) szentelik magukat, nem függenek másoktól, nyájasak s az erény elkötelezettjei.
Ez a parancsolat. Ez a tanítás. Ez a védák titkos tanítása. Ez az útmutatás. Ez az imádat módja, bizony, ez az imádat módja!” (Taittiríja-upanisad 1.11.)

Íme a kérdések, s a kérdésekre kattintva megjelennek majd Sankara válaszai:

(1.) Mit kell megfogadni? A mester szavát.

(2.) S mit kell elhagyni? A rossz tetteket.

(3.) Ki a mester? Az igazság tudója s a tanítvány örök jóakarója.

(4.) A tudás birtokában mi legyen az azonnali teendő? A létforgatag láncolatának elvágása.

(7.) Ki az erényes? Akinek a gondolatai tiszták.

(8.) Ki a tudós? Aki birtokában van a megkülönböztetés képességének.

(9.) Mi a méreg? A tiszteletre méltók megvetése.

(10.) Mi a legfontosabb a létforgatagban? Ennek gyakori végiggondolása.

(11.) Mi a legkívánatosabb tulajdonság az emberek közt? Önmaga és mások hasznára váló születés.

(12.) Mi okoz bódulatot, akár a szesz? A ragaszkodás.

(13.) Kik az útonállók? Az érzéktárgyak.

(15.) Ki az ellenség? A tétlenség.

(16.) Mitől félnek az emberek? A haláltól.

(17.) Ki világtalanabb a vaknál is? A ragaszkodó.

(18.) Ki a hős? Kit nem sebzett meg az asszonyok szemeinek szerelmes pillantása.

(19.) Milyen nektárt kortyoljon az ember a füleivel? A szentek tanítását.

(20.) Mi a tisztelet forrása? Ha valaki nem kéri azt.

(21.) Mi a kifürkészhetetlen? A női természet.

(22.) Ki a furfangos? Akit nem győztek le az asszonyok.

(23.) Mi a szenvedés? Az elégedetlenség.

(24.) Mi a könnyelműség? Hitványakhoz fordulni segítségért.

(25.) Milyen az ideális élet? A feddhetetlen.

(26.) Mi a tompaság? A megtanultak gyakorlásának elmulasztása.

(27.) Ki éber? Aki képes a megkülönböztetésre.

(28.) Ki az alvó? Az élőlény elámítottsága.

(29.) Mi múlandó, akár a lótuszlevélen lepergő vízcsepp? Az ifjúság, a vagyon és az élet.

(31.) Milyen a pokoli lét? Az alárendeltség.

(32.) Mi az elégedettség? Mikor megszűnt minden ragaszkodás.

(33.) Mi az igazság? Jóakarat minden lény iránt.

(34.) És mi kedves minden élőlénynek? Az élete.

(35.) Mi terem rossz gyümölcsöt? Az önteltség.

(36.) Mi hoz boldogságot? A jó emberek barátsága.

(37.) Ki képes minden nyomorúságot felszámolni? Aki mindenben elengedő.

(38.) Mi a halál? Az ostobaság.

(39.) Mi a felbecsülhetetlen? A megfelelő pillanatban adott adomány.

(40.) Mi fájdalmasabb a halálnál is? Az eltitkolt bűn.

(41.) Miben legyen erőfeszítésünk állhatatos? A tudás gyakorlásában, a gyógyításban és az adományozásban.

(42.) Mi iránt legyen közömbösek? A gonosztevők, más felesége és más vagyona iránt.

(43.) Mire emlékezzünk éjt nappallá téve? A létforgatag ideiglenes jelentéktelenségére, nem pedig a szépasszonyokra.

(44.) Mi legyen a legkedvesebb kötelesség? Könyörület az elesettek iránt, és barátságosság a jó emberek iránt.

(46.) Ki a jó ember? Az erényes.

(47.) Kit tartanak alantasnak? A becstelen viselkedésűt.

(48.) Ki győzte le ezt a világot? Az igaz és türelmes ember.

(49.) Kinek hódolnak még az istenek is? Azoknak, akik a könyörületnek szentelik magukat.

(51.) Kire hallgat mindenki? Aki alázatos, igaz és kedvesen beszél.

(52.) Hol állapodjon meg az ember? A helyes ösvényen, mely bővelkedik a látható és nemlátható eredményekben.

(53.) Ki a vak? A bűnhöz ragaszkodó.

(54.) Ki a süket? Aki nem hallgatja meg a jótanácsokat.

(55.) Ki a néma? Aki a kellő időben nem tud kedves szavakat mondani.

(56.) Mi az ajándék? Amit nem vágynak vissza.

(57.) Ki a barát? Aki visszafordít a rossztettektől.

(58.) Mi ékesíti az embert? Az erős jellem.

(59.) Mi ékesíti a szavakat? Az igazság.

(60.) Mi az, ami villámként tűnik fel, csupán egy pillanatra? A rossz társaság, és az ifjú hölgyek.