hódolat Rámának

Kedves bátyám, Mukunda Prabhu kérésének eleget téve fordítottam le az alábbi két verset. Mindkettő Tulszídász költeményéból, a Srí Ráma-csarita-mánaszából való (Ráma történetének Mánasza-tava), az első fejezet (bāla-kāṇḍa) illetve az ötödik fejezet (sundara-kāṇḍa) eleji hódoló imákból.

yan-māyā-vaśa-varti-viśvam-akhilaṁ brahmādi-devāsurā
yat-sattvāda-mṛṣaiva bhāti sakalaṁ rajjau yathāher bhramaḥ |
yat-pāda-plavam ekam eva hi bhavāmbhodhes titīrṣāvatāṁ
vande’haṁ tam aśesakāraṇa-paraṁ rāmākhyam īśaṁ harim ||6||

Illúziókeltő energiájának alárendeltje az egész mindenség, a Brahmá vezette félistenek, és az aszurák is mind,
mert a valóság látszatában tündököl minden, miként a kötélben kígyót sejtő téveszme.
A létóceánon átkelni vágyók számára lábai jelentik az egyedüli hajót –
a mindenség legfőbb okának, a Rámaként ismert Úrnak, Harinak hódolok!

Az egész mindenség māyā, az Úr illúziókeltő energiájának bűvöletében él, Brahmától kezdve az embereken át az aszurákig mindenki. Az illúzió a valóság látszatát kelti, e megvilágításban jelentősnek tűnik a múlandó világ, ám csak olyan ez, mint mikor az ember képzeleg: a félhomályban kígyónak véli a kötéltelkercset. E tévképzet tartja fogva az élőlényeket: s a szabadulás kulcsa egyedül az Úr lótuszlábainak imádata – mondja a vers harmadik pádája.

śāntaṁ śāśvatam aprameyam anaghaṁ nirvāṇa-śānti-pradaṁ
brahmā-śambhu-phanīndra-sevyam aniśam vedāntavedyam vibhum |
rāmākhyam jagad-īśvaraṁ sura-guruṁ māyā-manuṣyaṁ hariṁ
vande'haṁ karuṇākaram raghu-varaṁ bhūpāla-cūḍāmaṇim ||1||

Higgadt, örökkévaló, felmérhetetlen és bűntelen, az üdvösség békéjének adományozója.
Őt imádja Brahmá, Siva, és Ananta-sésa is szüntelen, őt kell megismerni a védából, mert ő a leghatalmasabb!
Rámának nevezik őt, a mindenség urát, az istenek tanítóját, Harit, kit illúziókeltő energiája emberként láttat.
Őt magasztalom, a könyörület kincsesbányáját, a Föld királyainak koronaékszerét, a Raghu-dinasztia kiválóságát!

A vers első fele az isteni tulajdonságokat magasztalja: ő śānta, azaz higgadt, nyugodt, békés – mentes az evilági zűrzavartól. Örökkévaló, és felmérhetetlen, azaz minden tekintetben végtelen és kimeríthetetlen. Az anagha (az agha ellentettje) szó bűntelent, és hibátlant is jelent, de szenvedés nélkülit, örömtelit is. Mert túl van az evilági léten, ő az, aki az üdvösség adományozója. Őt imádják a megnyilvánult világ leghatalmasabb dévái is szüntelen. A phani szó csuklyást jelent, így a phanīndra a csuklyások vezére, azaz Ananta-sésa, a végtelenség kígyója, akin Visnu nyugszik. E rész fordítható így is: „őt imádja Brahmá, Siva, a Csuklyás (azaz Ananta-sésa) és Indra szüntelen”.
A vers második fele a mindenség urát magasztalja, aki emberi formában szállt alá, mint a legkiválóbb király, a Raghu-dinasztia fénylő csillaga, aki mindenkivel együttérző, s az istenek és a nagy bölcsek tanítója (a sura szó egyaránt jelent istent és bölcset is).
Mindkét vers versmértéke: śārdūlavikrīḍita.

az illusztráció forrása