jukta-vairágja

A Gaudíja Math címerének kapcsán merült fel a jukta-vairágja (yukta-vairāgya) fogalma, s azt gondolom, az ottani rövid megemlítésen túl részletesebb kifejtésre érdemes.

A vairágja szót általában lemondásként szokás fordítani, a szó azonban kicsit mást jelent. Nyelvünkben lemondás a szóban forgó dologról szól: lemond valamiről, például a fogyókúra sikerének reményében lemondok a csokoládéról, a politikus lemondott a pozíciójáról, és így tovább. A vairágja azonban a személyről szól, rága, azaz szenvedély, ragaszkodás nemléte. Ragaszkodásmentesség, függetlenség… e szavak pontosabban fejezik ki a vairágja jelentését.

A jukta szó a judzs gyökből képzett befejezett melléknévi igenév, elsődleges jelentései: egyesített, összekapcsolt. Számos más jelentésárnyalatban használják: elkísért, igába fogott, elrendezett, valamit birtokló, valamivel felszerelt (ezért is meghökkentő a jukta-vairágja szóösszetétel: „birtokló lemondás”), tevékeny, alkalmas valamire.

Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban definiálja a jukta-vairágját (helyes lemondást), ekképpen:

anāsaktasya viṣayān yathārham upayuñjataḥ | nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate ||
Mikor független (ragaszkodástól mentes) személyek (a világi) tárgyakat a megfelelő módon, Krsna szolgálatában eltökélten használják, azt helyes lemondásnak (jukta-vairágja) nevezik. (1.2.255.)

Vegyük sorra a kritériumokat: a jukta-vairágja szerint élő személy i.) mentes a világi ragaszkodástól (anāsakta), ii.) a világi dolgokat a megfelelő módon, mértékkel (yathā arham), azaz odaadása mértékéhez szabottan használja iii.) Isten szolgálatában, e szolgálatban eltökélten, ehhez ragaszkodva (nirbandha). Ellenpontja a hamis lemondás:

prāpañcikatayā buddhyā hari-sambandhi-vastunaḥ | mumukṣubhiḥ parityāgo vairāgyaṁ phalgu kathyate ||
(Ám) ha az üdvkereső megtévedt értelemmel lemond a Harival kapcsolatos dolgokról, azt hiábavaló lemondásnak (phalgu-vairágja) nevezik. (1.2.256.)

A phalgu szó jelentései: hiábavaló, jelentéktelen, értéktelen. A hiábavaló lemondást Krsnadász Kavirádzs gószvámí száraz, vagy terméketlen lemondásnak (śuṣka-vairāgya) nevezi, mikor így foglalja össze Csaitanja Maháprabhu Szanátanhoz intézett tanítását: „A helyes lemondás helyzetét oktatta, / a száraz lemondást és tudást pedig megtiltotta.” (Cscs. 2.23.105.) Ez utóbbit olykor határozottan elutasítva markata-vairāgya, azaz „majomszerű lemondás” névvel is illetik. A majmok az erdőben élnek, akár a remeték, egyszerűen táplálkoznak, akár a remeték, látszólag lemondottnak is tűnhetnének. A tudatuk azonban ragaszkodó. Majmol - mondja a magyar, s valóban a markata lemondás csupán utánzó – így haszontalan.

A jukta-vairágja kényes fogalom… jól, pontosan kell lássuk a meghatározásban szereplő kritériumokat… mert könnyen adódhat a gondolat, hogy Krsna szolgálatának örve alatt olyasmit cselekedjék az ember, ami voltaképpen távol áll e szolgálattól. Láthatjuk, a jukta-vairágja nem jelent felmentést a lemondás alól – megköveteli a teljes függetlenséget. Dzsíva gószvámí kommentárjában józanságra intő és gyakorlatias gondolattal értelmezi Rúpa gószvámí definícióját: a megfelelő mérték legyen önnön odaadásunk mértéke.