Srí Gaurángát magasztaló kívánságfa

śrī-gaurāṅga-stava-kalpa-taruḥ

Raghunáth dász gószvámí költeménye

gatiṁ dṛṣṭvā yasya pramada-gaja-varye’khila-janā
mukhaṁ ca śrī-candropari dadhati thūtkāra-nivaham |
sva-kāntyā yaḥ svarṇācalam adharayac chīdhu ca vacas
taraṅgair gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||1||

Járását látva, még a legkiválóbb mámoros elefánttól is egykedvűen fordulunk el,
arcára nézve az áldásos telihold csupán fakó üresség.
Szépséges arany-hegyként tündököl, szavai akár a nektár-
hullámok – megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Az első két páda szó szerint: kinek járását látva a legkiválóbb mámoros elefántra, arcát (látva) pedig az áldásos Holdra köp („helyezi köpései sokaságát”) minden ember.

alaṅkṛtyātmānaṁ nava-vividha-ratnair iva valad-
vivarṇatva-stambhāsphuṭa-vacana-kampāśru-pulakaiḥ |
hasan svidyan nṛtyan śiti-giri-pater nirbhara-mude
puraḥ śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||2||

A kilenc ékkőhöz hasonlatosan sápadtság,
kábulat, zavaros beszéd, remegés, könnyek és lúdbőrzés ékesíti,
ahogy nevet, verítékezik és táncol Dzsagannáth, a sötét Hegy-úr örömét
keresve. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

rasollāsais tiryag-gatibhir abhito vāribhir alaṁ
dṛśoḥ siñcan lokān aruṇa-jala-yantratva-mitayoḥ |
mudā-dantair daṣṭvā madhuram adharaṁ kampa-calitair
naṭan śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||3||

Eksztázisában ide-oda szökellve sűrű könnyeivel
áztatta a világot, akár egy vöröslő szökőkút.
Saját édes ajkát harapdálta önfeledten, teste meg-megremegett, miközben
táncolt. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

kvacin miśrāvāse vraja-pati-sutasyoru-virahāt
ślathac chrī-sandhitvād dadhad-adhika-dairghyaṁ bhuja-padoḥ |
luṭhan bhūmau kākvā vikala-vikalaṁ gadgada-vacā
rudan śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||4||

Kási Misra házában a Krsnától való elválás fájdalmát ízlelve
ízületei meglazultak, karjai és lábai megnyúltak.
Mélységes bánatában a földön hemperegve elcsukló hangon kiáltozott
és zokogott. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Dél-Indiai zarándoklatáról visszatérve Csaitanja Maháprabhu – Gadzsapati Pratáparudra király javaslatára – Kási Misra házában lakott, mert a ház közel volt Dzsagannáth templomához, mégis nyugodt, csöndes helyen.

anudghāṭya dvāra-trayam uru ca bhitti-trayam aho
vilaṅghyoccaiḥ kāliṅgika-surabhi-madhye nipatitaḥ |
tanūdyat-saṅkocāt kamaṭha iva kṛṣṇoru-virahād
virājan gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||5||

Három ajtót kinyitva, s három távoli
magas falon átjutva a tailanga-tehenek között esett össze.
Tagjait úgy húzta vissza testébe, akár egy teknőc, ő, az elválás gyötrelmétől
tündöklő Úr. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

svakīyasya prāṇārbuda-sadṛśa-goṣṭhasya virahāt
pralāpān unmādāt satatam ati kurvan vikala-dhīḥ |
dadhad bhittau śaśvad vadana-vidhu-gharṣeṇa rudhiraṁ
kṣatotthaṁ gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||6||

Elszakadása a milliónyi életével felérő szeretett Vrndávanjától
felzaklatta elméjét. Zavarodottságában összefüggéstelenül beszélt,
s oly erővel dörzsölte a falhoz hold-arcát, hogy vér
szivárgott sebeiből. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Az első pádában szó szerint Csaitanja – Krsna – saját Vrndávanjáról beszél.

kva me kāntaḥ kṛṣṇas tvaritam iha taṁ lokaya sakhe
tvam eveti dvārādhipam abhivadann unmada iva |
drutaṁ gaccha draṣṭuṁ priyam iti tad-uktena dhṛta-tad-
bhujāntar gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||7||

„Hol van az én egyetlen Krsnám! Hamar, barátom, mutasd meg őt!” –
e szavakkal szólította meg a kapuőrt, akár egy elmeháborodott.
„Menj csak, s nézd meg szeretett urad!” – válaszolta az őr, kinek urunk megragadta
kezét. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

samīpe nīlādreś caṭaka-giri-rājasya kalanād
aye goṣṭhe govardhana-giri-patiṁ lokitum itaḥ |
vrajann asmīty uktvā pramada iva dhāvann avadhṛto
gaṇaiḥ svair gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||8||

Níládri mellett egy homokdűnét megpillantva így kiáltott:
„Ó, Vrndávanba megyek, hogy láthassam Góvardhant, a hegyek királyát!”
Futásnak eredt, mint egy tébolyodott, nyomában
bhaktáival. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

alaṁ dolā-khelā-mahasi vara-tan-maṇḍapa-tale
svarūpeṇa svenāpara-nija-gaṇenāpi militaḥ |
svayaṁ kurvan nāmnām ati-madhura-gānaṁ murabhidaḥ
saraṅgo gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||9||

A hintaünnepen egy szépséges pavilon tövében
Szvarúp Dámódar, és más bhaktái társaságában
oly édesen énekelte Mura végzetének neveit!
Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

dayāṁ yo govinde garuḍa iva lakṣmī-patir alaṁ
purī-deve bhaktiṁ ya iva guruvarye yadu-varaḥ |
svarūpe yaḥ snehaṁ giridhara iva śrīla-subale
vidhatte gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||10||

Úgy záporozta kegyét szolgájára, Góvindára, miként Nárájan Garudára,
odaadó volt Ísvara Puríval, miként a jaduk ura tanítójával, Szándípani Munival,
és gyöngéden szerette Szvarúp Dámódart, ahogyan a Hegyemelő barátját, Szubalát.
Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

mahā-sampad-dāvād api patitam uddhṛtya kṛpayā
svarūpe yaḥ svīye kujanam api māṁ nyasya muditaḥ |
uro-guñjā-hāraṁ priyam api ca govardhana-śilāṁ
dadau me gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||11||

Megmentette az anyagi gazdagság erdőtüzéből, s kegyesen felemelve
társának Szvarúp Dámódarnak adta e hitvány senkit.
A mellkasán viselt gunydzsá-füzérével, és szeretett Góvardhan-silájával
ajándékozott meg. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

iti śrī-gaurāṅgodgata-vividha-sadbhāva-kusuma-
prabhā-bhrājat-padyāvali-lalita-śākhaṁ suratarum |
muhur yo’tiśraddhauṣadhi-vara-balat-pāṭha-salilair
alaṁ siñced vindet sarasa-guru-tal-lokana-phalam ||12||

E költemény a mennyek kívánságteljesítő fájának szépséges ága, virágai a Gauránga iránt érzett megannyi transzcendentális érzelem. Ki e fát erős hitének gyógyfüvével kevert recitálásának vizével locsolja, Csaitanja Maháprabhu megpillantásának zamatos gyümölcsét nyeri el.