csakóra

A csakóra olyan fogoly-madár, ki a költők szerint kizárólag holdfényen él. A Hold a nektár forrása, így a holdfény a nektár tündöklése – a csakóra madarat pedig csak ez teszi elégedetté (a madár megnevezése a cak – megelégszik igéből származik). Másfelől a heves, ám viszonzatlan szerelem szimbóluma is: hiszen a földön szaladó madár számára a Hold elérhetetlen messzeségben ragyog az égen.

A szépséges szempár jelzője, ha a csakóra madárhoz hasonlítják: a cakora-dṛś, cakora-netra, cakora-akṣa, nayana-cakora egyaránt csakóra-szeműt jelent:

śravaṇa-madana-rajjū sajjayal lajji-rādhā-
nayana-cala-cakorau bandhum utkaḥ kiśorau |
kṛta-makara-vataṁsa-snigdha-candrāṁśu-cāraḥ
pratapati giri-paṭṭe suṣṭhu gopāla-rājaḥ ||8||
 
Fülei, akár a szerelemisten két kötele, megbéklyózzák a szemérmes Rádhá nyugtalan csakóra-szemeit,
akár egy cápa-alakú fülönfüggőkkel ékesített hold sugár-pászmái. A pásztorok vezére tündököl ott, a hegyek koronáján!

(Raghunáth dász gószvámí: Srí Gópála-rádzsa sztótram 8.)

A szerelemisten zászlaján cápa díszlik, ezért cápa-alakúak Krsna fülönfüggői is.
 
 Ami a szem számára a hold nektár-sugarai, az a fül számára – Csaitanja Maháprabhu Rádhá hangulatában így emlékezik Krsna szavaira:

se amṛtera eka-kaṇa, karṇa-cakora-jīvana,
karṇa-cakora jīye sei āśe
bhāgya-vaśe kabhu pāya, abhāgye kabhu nā pāya,
nā pāile maraye piyāse

E nektár egyetlen cseppje is élteti fülünk csakóra madarát.
A csakóra madarat csak ez a remény élteti –
jószerencséjének köszönhetően talán elnyeri, vagy éppen nem részesül belőle,
s bizony, ha nem jut hozzá, szomjanhal.

(Csaitanja-csaritámrta 3.17.45.)

Krsna is hasonlóképp gondol Rádhára… Rúpa gószvámí Krsna versében Krsna szól:

vihāra-sura-dīrghikā mama manaḥ-karīndrasya yā
vilocana-cakorayoḥ śarad-amanda-candra-prabhā |
uro'mbara-taṭasya cābharaṇa-cāru-tārāvalī
mayonnata-manorathair iyam alambhi sā rādhikā ||

Ő az örömliget mennyei tava gondolataim elefánt-királya számára,
az őszi telihold tündöklő fénye szemeim csakóra madarának,
a gyönyörű csillagfüzér ékesség mellkasom egének horizontján!
Túláradó vágyódásom révén végre elnyerhettem őt, Rádhikát!

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 2.10.)

Gadzséndra, az elefántok királyának története a Bhágavata-purána nyolcaik énekében olvasható. Az elefánt-király a mennyei ligetekben egy tóban játszott párjai társaságában… mikor megmártózott a tóban, minden fáradtsága elszállt. Ezt a boldogságot jelenti Krsna gondolatai számára Rádhá. A vers a vágyakat a gondolatok szekerének (mano-ratha) nevezi, hiszen a vágyak megsokszorozzák a gondolatok sebességét.

Raghunáth dász gószvámí verse pedig a fejőslánykák érzéseit önti szavakba:

cakorīva jyotsnāyutam amṛta-raśmiṁ sthira-taḍid
vṛtaṁ divyāmbhodaṁ navam iva ratac-cātaka-vadhūḥ |
tamālaṁ bhṛṅgīvodyata-ruci kadā svarṇa-latikā-
śritaṁ rādhāśliṣṭaṁ harim iha dṛg eṣā bhajati me ||

Miként a holdfénnyel átszőtt nektár-sugarat a csakóra, a heves villámlásoktól
tündöklő viharfellegeket a síró-rívó csátaka,
a felkúszó arany-liánnal ékesített tamál fát a méhecske,
vajon mikor imádják majd így szemeim Harit, kit Rádhá ölel át.

(Raghunáth dász gószvámí: Srí Prárthanámrta 17.)

a fotó forrása