2013. szeptember 7., szombat

tanítás a kárhozatról


A kárhozat nem más, mint a szabadság eltékozlása, a hamis célok mellé szegődés, legnemesebb eszményeid sárba tiprása. Tiéd minden lehetőség, de nem élsz vele – nem ez a kárhozat? Égi hivatásod van, mégis a földön jársz, szárnyalnod kellene, s mégis a sárban csúszol-mászol – nem ez a kárhozat? A kárhozat a téboly apoteózisa.

Az igazság leleplezi az igaztalant, s mindig érvényre jut. A te lelepleződésed nem a kiszolgáltatottság gyöngesége, hanem a föltárulkozás gyönyörűsége. Tárulkozz föl, nyisd meg magad az igazság előtt, s az igazság is megmutatja önmagát. Légy bátor igazságfeltáró szent fohászoddal, s a fohászod is bátor lesz teveled. Lepleződj le a tudás előtt, s lelepleződik előtted minden hamisság. S mert tudatlanságból származik a kárhozat, ezért a tudás legyen vezérlő elved. Bár az igazság tudása terhes, mégis jobb a súlyos igazság, mint a könnyű tudatlanság. Mert a tudatlan lét olyan, akár a kloáka: az energia haszontalanul halad át rajta.

Parányiságánál fogva az ember hivatása a szolgálat. A szolgálat, mint helyzet mindig elkísér, kérdés, hogy kit választasz uradnak? Kárhozatnak azt nevezem, mikor az ember az autentikus vezetők szolgálatát fölcseréli a látszatszabadságra, talmi hatalmi pozícióra. Ne feledd, az ember csak annak lehet ura, amire rálátása van, a magasabb előtt mindenképpen fejet kell hajtania. Így az uralkodni vágyó a nálánál alantasabb szolgáinak lesz a szolgája, elveszti gyakorlati és szellemi függetlenségét, s úr helyett ócska pojáca válik belőle. A szabadság szabályozó elveit könnyen fölcseréli az ember a kötöttség szabadosságára, így van ez a káprázat birodalmában. A szabadság látszat, pedig valójában kötöttség az, csak láthatatlan kötelék. Ostobaság, ha az analfabéta mesterségbeli tudást próbál mímelni, de kárhozatos, ha rosszindulattal él, s erőszakkal leplezi gyöngeségét. Kárhozat a meghasonlás, míg áldás az összetartás.

(Hanszakunda-upanisad)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése