Lókanáth Prabhu magasztalása

śrī-śrī-lokanātha-prabhu-varāṣṭakam

Lókanáth dász gószvámí (1485 - 1588) Bengálban, a mai Bangladés területén született, vaisnava családban – édesapja Advaita Ácsárja követője volt. Mikor felkereste Nimái panditot Navadvípban, ő már a szerzetesi fogadalmára készült, ezért arra kérte Lókanáthot, hogy költözzön Vrndávanba. Így Lókanáth Bhúgarbha gószvámí társaságában a szent zarándokhely lakója lett. Céljuk az volt, hogy felkutassák Krsna vradzsabéli kedvteléseinek helyszíneit. Itt csatlakozott később hozzájuk a hat gószvámí.

yaḥ kṛṣṇa-caitanya-kṛpaika-vittas
tat-prema-hemābharaṇāḍhya-cittaḥ |
nipatya bhūmau satataṁ namāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||1||

Egyedüli vagyona Krsna-Csaitanja kegye, szíve az őiránta érzett szeretet aranyfényében tündököl.
Mindörökkön őelőtte hódolunk, a földre omolva, keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

yo labdha-vṛndāvana-nitya-vāsaḥ
parisphurat-kṛṣṇa-vilāsa-rāsaḥ |
svācāra-carya-satatāvirāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||2||

Vrndávan örökös lakója ő. Gondolatai egyedül Krsna kedvtelései körül forognak,
ez az ő mindennapos elfoglaltsága, mindörökkön, szünet nélkül. Keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

A satata és az avirāma határozószók használata nem fölösleges szószaporítás: a satata állandót, időben kiterjedőt jelent, az a-virāma pedig szünet nélkülit… Lókanáth Prabhu meditációja egy pillanatra sem szakadt meg.

sadollasad-bhāgavatānuraktyā
yaḥ kṛṣṇa-rādhā-śravaṇādi-bhaktyā |
ayātayāmīkṛta-sarva-yāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||3||

Fényesen tündöklő szent ragaszkodással merül el Rádhá és Krsna szerető szolgálatában,
számtalan módot találva, soha el nem múlón. Keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

Lókanáth dász gószvámí Rádhá-vinód múrtiját imádta… egy vászonzacskóban mindig a nyakában viselte őket.

vṛndāvanādhīśa-padābja-sevā-
svāde’numajjanti na hanta ke vā |
yas teṣv api ślāghatamo’bhirāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||4||

Ki ne merülne alá Vrndávan ura lótuszlába szolgálatának nektári ízeiben?
Ám mind közül ő a legdicsőbb, keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

yaḥ kṛṣṇa-līlā-rasa eva lokān
anunmukhān vīkṣya bibharti śokān |
svayaṁ tad-āsvādana-mātra-kāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||5||

Mikor ráeszmélt, hogy az emberek nem sóvárognak Krsna kedvteléseinek nektáríze után, mély fájdalom töltötte el,
s csupán arra vágyakozott, hogy valóban megízlelhessék azt. Keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

kṛpā-balaṁ yasya viveda kaścit
narottamo nāma mahān vipaścit |
yasya prathīyān viṣayoparāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||6||

Könyörületének erejét Naróttam, a nagy bölcs értette meg valójában.
Végérvényesen felhagyott az érzéktárgyakhoz való ragaszkodással – keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

Lókanáth dász gószvámí nagyon egyszerű életet élt. Vradzsában a helybéliek egy kis kunyhót szerettek volna építeni neki, ám ezt sem fogadta el… inkább behúzódott egy fa tövébe, ahol éppen ráesteledett.
Egyetlen tanítványa Naróttam dász Thákur, így fohászkodik a Srí guru-vandaná című dalában:
śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandhu
lokanāth lokera jīvana
Srí guru a könyörület óceánja, az elesett lelkek jóbarátja,
ő Lókanáth, az egész emberiség (lokera) élete (jīvana).

rāgānugā-vartmani yat-prasādād
viśantyavijñā api nirviṣādāḥ |
jane kṛtāgasy api yas tv avāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||7||

Kegyéből még a tudatlan ostobák is megmenekednek a kiábrándultságukból, és a rágánugá bhakti útjára lépnek.
Ő még a vétkezőkkel sem elutasító – keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

yad-dāsa-dāsānugadāsa-dāsāḥ
vayaṁ bhavāmaḥ phalitābhilāṣāḥ |
yadīyatāyāṁ sahasā viśāmas
taṁ lokanāthaṁ prabhum āśrayāmaḥ ||8||

Mindannyian az ő szolgája szolgái követőit szolgálók szolgái vagyunk, reménykedve, hogy elérhetjük amit ő,
s olyanná válhatunk, mint ő. Keressük hát Lókanáth Prabhu menedékét!

Lókanáth dász gószvámí Csaitanja Maháprabhu szolgája, s az őt követő tanítványi sor a következő: Naróttam dász, Gangánárájan, Krsnacsarana, Rádhá-raman, majd Visvanáth Csakravartí, aki így a Lókanáth dász gószvámí utáni ötödik generáció tagja.

śrī-lokanāthāṣṭakam atyudāraṁ
bhaktyā paṭhed yaḥ puruṣārtha-sāram |
sa mañjulālī-padavīṁ prapadya
śrī-rādhikāṁ sevate eva sadyaḥ ||9||

Ki e felettébb jeles költeményt, a Lókanáthástakát odaadással olvassa,
az hamarosan eléri az emberi élet legvégső célját, és a gópík társaságába kerülve Srí Rádhikát szolgálja majd.

so’yaṁ śrī-lokanāthaḥ sphuratu puru-kṛpā-raśmibhiḥ svaiḥ samudyan
uddhṛtyoddhṛtya yo naḥ pracuratama-tamaḥ kūpato dīpitābhiḥ |
dṛgbhiḥ sva-prema-vīthyā diśam adiśad aho yāṁ śritā divya-līlā-
ratnāḍhyaṁ vindamānā vayam api nibhṛtaṁ śrīla-govardhanaṁ smaḥ ||10||

Ragyogjanak hát Lókanáth dász gószvámí könyörületének tündöklő sugarai!
Fénylő pillantása megóv bennünket, kiemel a mélységes sötétség kútjából,
és megmutatja a rajongó szeretet útját. Az ő kegyéből még mi is
menedéket lelünk az isteni kedvtelések ékköveiben gazdag Góvardhan lábánál!

A költeményhez illesztett utolsó strófa sragdharā (virágfüzéres) versmértékben íródott. Megközelítjük, menedéket lelünk az isteni kedvteléseknél (a śritāḥ egyaránt jelent valakit felkeresőket, és valakinél oltalmat találókat), és megértjük azok valódi természetét (a vindamānāḥ jelentése: valamit megértők, megélők).